T‑768/16. sz. ügy

BNP Paribas

kontra

Európai Központi Bank

„Gazdaság‑ és monetáris politika – A hitelintézetek prudenciális felügyelete – Az 1024/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének d) pontja és (3) bekezdése – A tőkeáttételi mutató számítása – A felperes részéről a bizonyos feltételeknek megfelelő kitettségek tőkeáttételi mutató számításából való kihagyása engedélyezésének megtagadása az EKB részéről – Az 575/2013/EU rendelet 429. cikkének (14) bekezdése – Az EKB diszkrecionális jogköre – Téves jogalkalmazás – Nyilvánvaló értékelési hiba”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kibővített második tanács), 2018. július 13.

1.      Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Az uniós pénzügyi ágazat felügyelete – Egységes Felügyeleti Mechanizmus – Az Európai Központi Bank hatáskörei – A nemzeti hatóságok általi decentralizált végrehajtás – Valamely szervezet jelentőségének értékelése – A Bank kizárólagos hatásköre

(1024/2013 tanácsi rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés, d) pont és 6. cikk, (4) bekezdés)

2.      Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Az uniós pénzügyi ágazat felügyelete – A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelmények – Likviditási követelmények – Tőkeáttételi mutató – Kiszámítás – Lehetőség egyes, közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek kizárására – Az Európai Központi Banknak az eltérés megtagadásáról szóló határozata – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(A 2015/62 rendelettel módosított 575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 429. cikk, (14) bekezdés)

3.      Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Az uniós pénzügyi ágazat felügyelete – A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelmények – Likviditási követelmények – Tőkeáttételi mutató – Kiszámítás – Lehetőség egyes, közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek kizárására – Az Európai Központi Banknak az eltérés megtagadásáról szóló határozata – A kockázat valószínűségének vizsgálata nélkül, az eltérés által érintett kitettségekben rejlő megfontolásokon és az érintett állam fizetésképtelenségének feltevésén alapuló megtagadás – Megengedhetetlenség

(A 2015/62 rendelettel módosított 575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 429. cikk, (14) bekezdés)

4.      Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Az uniós pénzügyi ágazat felügyelete – A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelmények – Likviditási követelmények – Tőkeáttételi mutató – Kiszámítás – Lehetőség egyes, közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek kizárására – A hatáskörrel rendelkező hatóságok mérlegelési jogköre

(A 2015/62 rendelettel módosított 575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 429. cikk, (14) bekezdés)

5.      Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Az uniós pénzügyi ágazat felügyelete – A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelmények – Likviditási követelmények – Tőkeáttételi mutató – A hitelintézet, illetve a pénzügyi közintézmény pozícióinak egymáshoz való igazítása közötti időbeli eltérés relevanciája – Korlátok

(A 2015/62 rendelettel módosított 575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (90) preambulumbekezdés és 4. cikk, (1) bekezdés, 94. pont, valamint 412. cikk, (1) bekezdés; 1024/2013 tanácsi rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés, d) pont; 2015/61 bizottsági rendelet, 26. cikk)

6.      Gazdaság‑ és monetáris politika – Gazdaságpolitika – Az uniós pénzügyi ágazat felügyelete – A hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelmények – Likviditási követelmények – Tőkeáttételi mutató – Kiszámítás – Lehetőség egyes, közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek kizárására – Az Európai Központi Banknak az eltérés megtagadásáról szóló határozata – A hitelintézet, illetve a pénzügyi közintézmény pozícióinak egymáshoz való igazítása közötti időbeli eltérésben rejlő kockázaton alapuló megtagadás – A szabályozott megtakarítás jellemzői vizsgálatának hiánya – Megengedhetetlenség

(A 2015/62 rendelettel módosított 575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés, 94. pont, 412. cikk, (1) bekezdés és 429. cikk, (14) bekezdés)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 19. pont)

2.      Mivel az Európai Központi Bank diszkrecionális jogkörrel, és ebből következően széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a 2015/62 rendelettel módosított, a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013 rendelet 429. cikke (14) bekezdésének alkalmazására vonatkozó döntést illetően, az Uniós bíróság által az említett rendelkezés alkalmazásának megtagadásáról szóló határozat indokolásának megalapozottságára vonatkozóan végzett bírósági felülvizsgálat nem indíthatja e bíróságot arra, hogy saját értékelésével helyettesítse a Bank értékelését, hanem e felülvizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a megtámadott határozat nem alapul e helytelen ténymegállapításokon, illetőleg hogy nem tartalmaz e bármilyen jogi hibát vagy nyilvánvaló mérlegelési hibát, vagy pedig nem jelent e hatáskörrel való visszaélést.

(lásd: 30. pont)

3.      Habár az Európai Központi Bank szabadságot élvez a számára a 2015/62 rendelettel módosított, a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013 rendelet 429. cikkének (14) bekezdésében elismert, arra vonatkozó diszkrecionális jogkör gyakorlása során, hogy engedélyezi‑e az e rendelkezésben szereplő eltérést, vagy sem, e szabadság azzal a megszorítással érvényesül, hogy nem sértheti az említett eltérés által követett célokat és nem foszthatja meg azt hatékony érvényesülésétől. Ebből szükségképpen az következik, hogy a Bank nem hivatkozhat olyan indokokra, amelyek szinte alkalmazhatatlanná teszik a gyakorlatban az 575/2013 rendelet 429. cikkének (14) bekezdésében biztosított lehetőséget anélkül, hogy meg ne fosztaná e rendelkezést hatékony érvényesülésétől és meg ne sértené az annak bevezetését megalapozó célokat.

Következésképpen az Európai Központi Bank nem zárhatja ki az 575/2013 rendelet 429. cikkének (14) bekezdésének hatálya alól valamely hitelintézetnek egy pénzügyi közintézménnyel szembeni kitettségeit olyan megfontolások alapján, amelyek elválaszthatatlanok az e rendelkezés által érintett kitettségektől. Ez a helyzet az arra alapított megfontolással, hogy a hitelintézetnek az említett pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kitettségei mérlegének eszközoldalán szerepelnek. Ugyanis, mivel azok a kitettségek, amelyek vonatkozásában az említett rendelkezés előirányozza annak lehetőségét, hogy azokat ne vegyék figyelembe a hitelintézet tőkeáttételi mutatójának számításánál, jellegüknél fogva a hitelintézet mérlegének eszközoldalán szerepelnek, az arra alapított megfontolás, hogy a valamely pénzügyi közintézménnyel szemben fennálló kitettségek a hitelintézet mérlegének eszközoldalán szerepelnek, nem igazolhatják érvényesen a kért eltérés engedélyezésének elutasítását. Ugyanez vonatkozik, ugyanezen okok miatt, az arra alapított megfontolásra, hogy az említett kitettségek a felperesnél a mérleg forrásoldalán szereplő szabályozott megtakarítás címén letett összegek egy részét képezik.

Ezenfelül, mivel az 575/2013 rendelet 429. cikkének (14) bekezdése csak az állami garanciával rendelkező közszektorbeli intézményekre vonatkozik, az azon az elvi megfontoláson alapuló elutasítás, hogy egy állam esetében is előfordulhat a nem fizetés, anélkül, hogy megvizsgálnák az ilyen esemény valószínűségét az érintett állammal szemben, végeredményben szinten alkalmazhatatlanná tenné a gyakorlatban az az említett rendelkezésben szereplő lehetőséget. Ezenkívül és ebből következően, mivel az Európai Központi Bank nem vizsgálja meg a nemfizetés valószínűségét, a hitelintézetnek a pénzügyi közintézménnyel szemben fennálló kitettségei nagyságának az 575/2013 rendelet 429. cikke (14) bekezdésének alkalmazását megtagadó határozatban való kiemelése önmagában szintén nem igazolhatja az említett kitettségek figyelembevételét a tőkeáttételi mutató számítása során. Az említett nagyság ugyanis csak abban az esetben lehetne releváns, ha az érintett állam nem fizetése miatt a szóban forgó hitelintézet nem kaphatná meg e pénzügyi közintézménytől a szabályozott megtakarítás címén átadott összegeket, és eszközök kényszerű értékesítésére kényszerülne.

(lásd: 39., 52–54., 56., 57., 61., 63. pont)

4.      A 2015/62 rendelettel módosított, a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013 rendelet 429. cikkének (14) bekezdésében rögzített eltéréssel a Bizottság a jogalkotó beleegyezésével annak lehetőségét vázolta fel, hogy egy hitelintézet közszektorbeli intézménnyel szemben fennálló kitettségei, amelyek az állami garancia miatt ugyanazt az alacsony kockázati szintet hordozzák, mint az ezen állammal szembeni kitettségek, és amelyek nem felelnek meg a hitelintézet valamely befektetési döntésének, ne legyenek relevánsak a tőkeáttételi mutató számítása szempontjából, és ebből következően azokat abból ki lehessen hagyni, feltéve hogy a hitelintézet köteles az érintett összegek átadására. Az 575/2013 rendelet 429. cikkének (14) bekezdése kizárólag azokat a kitettségeket érinti, amelyekhez a minimális sajáttőke‑követelmények számítása standard megközelítésének alkalmazása alapján 0%‑os kockázati súlyt kell rendelni.

Következésképpen a szóban forgó rendelet 429. cikke (14) bekezdésének végrehajtása két cél összehangolását igényli: egyrészt a tőkeáttételi mutató logikájának tiszteletben tartásáét, amely azt igényli, hogy e mutató számításánál a hitelintézet teljes kitettségét vegyék figyelembe, a kockázaton alapuló súlyozás nélkül, másrészt a Bizottság azon, a jogalkotó által is támogatott céljának figyelembevételét, amely szerint adott esetben egyes, különösen alacsony kockázati profilt mutató, nem a hitelintézet befektetési döntéséből következő kitettségek ne legyenek relevánsak a tőkeáttételi mutató számítása szempontjából, és azokat abból ki lehessen hagyni. E tekintetben az 575/2013 rendelet 429. cikke (14) bekezdésének végrehajtása során az illetékes hatóságok javára elismert mérlegelési jogkör lehetővé teszi számukra, hogy az egyes ügyek sajátosságaira tekintettel mérlegeljék e két célt.

(lásd: 48–51. pont)

5.      A túlzott mértékű tőkeáttétel kockázatának a 2015/62 rendelettel módosított, a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 94. pontjában szereplő meghatározásából következik, hogy a túlzott tőkeáttétel kapcsán elképzelt kockázatok elégtelen likviditás mellett jelentkeznek. A hitelintézet ugyanis a likviditás megszerzése céljából kényszerülhet arra, hogy az üzleti tervében nem tervezett intézkedéseket hozzon, beleértve az eszközök kényszereladását, amely az említett rendelkezésben hivatkozott következményeket eredményezi, amint arra az 575/2013 rendelet (90) preambulumbekezdése emlékeztet.

Mivel a túlzott tőkeáttétel negatív következményei elégtelen likviditás mellett jelentkeznek, az a körülmény, miszerint a hitelintézet pozícióinak és a pénzügyi közintézmény pozícióinak kiigazítása közötti időbeli eltérés a likviditási kockázatot érinti, nem fosztja meg az említett eltérést relevanciájától a tőkeáttételi mutatóhoz kapcsolódó kockázat értékelése során. Ugyanakkor ez a kiigazítási eltérés az 575/2013 rendelet 412. cikkében és az 575/2013 rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2015/61 rendeletben szereplő likviditásfedezetikövetelmény értékelés alapján nem eredményez likviditási kockázatot. Ugyanis az Európai Központi Bank részéről a 2015/61 rendelet 26. cikkének alkalmazása – amely lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy kompenzálják az egymástól kölcsönösen függő likviditásbeáramlásokat és likviditáskiáramlásokat, amennyiben valamely tagállam központi kormányzatának garanciája és az azok közötti időbeli eltérés rövidsége miatt úgy ítéli meg, hogy az említett eltérés nem eredményez likviditási kockázatot – a valamely pénzügyi intézménnyel szemben fennálló kitettségekhez kapcsolódó likviditásbeáramlásokra és likviditáskiáramlásokra annak a Bank általi elismerésével egyenértékű, hogy az időbeli eltérés, amely azokat elválaszthatja egymástól, nem eredményez likviditási kockázatot.

(lásd: 70–73., 76., 77. pont)

6.      A hitelintézet és a pénzügyi közintézmény pozícióinak kiigazítása közötti időbeli eltérés abban az egyetlen esetben lehet releváns 2015/62 rendelettel módosított, a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 94. pontja szerinti tőkeáttételi kockázat szempontjából, miközben nem az a likviditási kockázat vonatkozásában, amikor a szabályozott megtakarításhoz kapcsolódó betétek kivonása olyan mértékű, amely meghaladja a likviditási mutató számítása keretében az 575/2013 rendelet 412. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott „súlyos stresszhelyzetet”.

E tekintetben valamely hitelintézetnek az említett rendelet 429. cikke (14) bekezdésének alkalmazására vonatkozó kérelme elutasítása céljából az ilyen lehetőség figyelembevételére nem kerülhet sor anélkül, hogy az Európai Központi Bank ne vizsgálná meg alaposan a szabályozott megtakarítás jellemzőit. E vizsgálat során a Banknak többek között meg kell vizsgálnia, hogy figyelemmel jellemzőire – többek között a szabályozott megtakarításhoz kapcsolódó állami garanciára – elképzelhető‑e, hogy a szabályozott megtakarítást érintő kivétek olyan mértéket és hirtelenséget mutatnak, amely miatt a hitelintézet kénytelen az 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdése 94. pontjában hivatkozott intézkedésekhez folyamodni, anélkül hogy meg tudná várni a pénzügyi közintézménytől érkező tőke pozíciókiigazítás címén történő átutalását. Ugyanis az Európai Központi Banknak az említett rendelet 429. cikke (14) bekezdésének végrehajtása során az egyes ügyek jellegzetességeire figyelemmel kell mérlegelést végeznie a tőkeáttételi mutató céljai, illetve azon lehetőség között, hogy egyes, az e rendelkezésben szereplő feltételeknek megfelelő kitettségek kihagyhatók lehessenek az említett mutató számításából.

Ilyen feltételek mellett, ha az Európai Központi Bank nem vizsgálja meg részletesen a szabályozott megtakarítás jellemzőit, és absztrakt jelleggel az érintett hitelintézet pozícióinak és a pénzügyi közintézmény pozícióinak kiigazítása közötti időbeli eltéréssel járó kockázatok kiemelésére szorítkozik, nem teljesíti azon kötelezettségét, hogy alaposan és pártatlanul vizsgálja meg az ügy összes releváns körülményét.

(lásd: 80–84. pont)