T‑769/16. sz. ügy
Maxime Picard
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (kibővített első tanács), 2021. március 24.
„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – A személyzeti szabályzat 2014. évi reformja – A nyugdíjjogosultság‑számítás bizonyos részletszabályaira vonatkozó átmeneti intézkedések – A szabályozásnak az új szerződéses alkalmazotti szerződés aláírását követő megváltozása – Az »alkalmazásban állás« fogalma”
Tisztviselők – Nyugdíjak – A nyugdíjjogosultságok számításának részletes szabályai – Az 1023/2013 rendelet átmeneti rendelkezései – A 2013. december 31‑én alkalmazásban álló alkalmazottakra analógia útján történő alkalmazás – Az alkalmazásban állás fogalma – A szerződéses alkalmazott által ezen időpontot követően új, a munkakörét jelentősen módosító szerződés aláírása – Kizártság
(Az 1023/2013 rendelettel módosított személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 21. és 22. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, melléklet, 1. cikk, (1) bekezdés, és 3a. cikk; 723/2004 tanácsi rendelet, (36) preambulumbekezdés)
(lásd: 65–83., 90., 93. pont)
Összefoglalás
A felperes, Maxime Picard 2008 óta az Európai Bizottság „Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatala” (PMO) szerződéses alkalmazottja. A felperest eredetileg az első besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottként alkalmazták egy 2008‑ban aláírt szerződés (a továbbiakban: 2008. évi szerződés) alapján, amelyet három alkalommal határozott időre, majd 2011‑ben határozatlan időre meghosszabbítottak.
2014. május 16‑án a felperes új, határozatlan időre szóló szerződéses alkalmazotti szerződést írt alá a második besorolási csoportba való besorolással, miután bizonyította, hogy ez utóbbi besorolási csoportba tartozó feladatokat látott el. E szerződés 2014. június 1‑jén lépett hatályba (a továbbiakban: 2014. évi szerződés).
Időközben az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2014‑ben bekövetkezett reformja(1) egyrészt a nyugdíjjogosultság megszerzésének új, a korábbi 1,9%‑os mértéknél kedvezőtlenebb, 1,8%‑os mértékét vezette be, másrészt a korábbi 63 év helyett 66 évben rögzítette a nyugdíjkorhatárt.(2) Mindazonáltal a reformban előírt átmeneti szabályozás szerint „azok a tisztviselők, akik a 2004. május 1. és 2013. december 31. közötti időszakban léptek szolgálatba” továbbra is évenként 1,9%‑os mértékben szereznek nyugdíjjogosultságot.(3) Továbbá „azok a tisztviselők, akik 2014. május 1‑jén 35 évesek vagy idősebbek, és akik 2014. január 1. előtt léptek szolgálatba”, 64 éves és 8 hónapos korban jogosultak öregségi nyugdíjra.(4) Ezen átmeneti rendelkezések analógia útján alkalmazandók a 2013. december 31‑én alkalmazásban álló ideiglenes alkalmazottakra.(5)
Mivel a személyzeti szabályzat reformjának hatálybalépését követően új szerződést írt alá, a felperes magyarázatot kért a PMO „Nyugdíj” részlegének vezetőjétől e reformnak a helyzetére gyakorolt hatásairól. Válaszában e vezető megerősítette, hogy a szerződés változása miatt a felperes 2014. június 1‑jétől nem tartozik a nyugdíjjogosultság megszerzésének mértékére és a nyugdíjkorhatárra vonatkozó átmeneti rendelkezések hatálya alá.
Mivel a felperes által e válasszal szemben benyújtott panaszt elutasították, a felperes keresetet indított a Törvényszék előtt a részlegvezető válaszának megsemmisítése, valamint a panaszát elutasító határozat megsemmisítése iránt. Keresetének alátámasztása érdekében a felperes arra hivatkozott, hogy a szóban forgó átmeneti rendelkezések alkalmazása céljából az adminisztrációnak a szolgálatba lépés időpontjaként 2008. július 1‑jét kellett volna figyelembe vennie, amely időpontban eredetileg az első besorolási csoportba tartozó szerződéses alkalmazottként vették fel, nem pedig az új 2014. évi szerződés kezdő időpontját.
E keresetet azonban a Törvényszék kibővített első tanácsa elutasította. Ítéletében a Törvényszék nyilatkozott a személyzeti szabályzat reformja által bevezetett, a nyugdíjjogosultság megszerzésének mértékére és a nyugdíjkorhatárra vonatkozó átmeneti rendelkezések olyan szerződéses alkalmazottakra való alkalmazására, akik az említett reformot követően új szerződést kötöttek.(6)
A Törvényszék álláspontja
A Törvényszék először is az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek melléklete 1. cikkének (1) bekezdését értelmezte, amely szerint a személyzeti szabályzat reformjával bevezetett, a nyugdíjjogosultság megszerzésének éves mértékére és a nyugdíjkorhatárra vonatkozó átmeneti rendelkezések „analógia útján alkalmazandók a 2013. december 31‑én alkalmazásban álló ideiglenes alkalmazottakra”(7). A Törvényszék mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az átmeneti rendelkezéseket szigorúan kell értelmezni, és azoknak az egyéb alkalmazottakra analógia útján történő alkalmazása a tisztviselők és alkalmazottak sajátosságainak figyelembevételét feltételezi. E tekintetben a személyi állomány e két kategóriája közötti különbség többek között az ellátott feladatok jellegében, valamint a tisztviselő vagy alkalmazott és az uniós adminisztráció közötti jogviszonyban rejlik. Pontosabban, a tisztviselő a személyzeti szabályzaton alapuló jogviszony alapján lép az uniós adminisztráció szolgálatába, és marad abban, míg a szerződéses alkalmazott szerződésen alapuló jogviszony keretében lép alkalmazásba és marad abban.(8) Ennélfogva ahhoz, hogy az átmeneti szabályokat alkalmazni lehessen rájuk, az egyéb alkalmazottaknak „2013. december 31‑én alkalmazásban [kell állniuk]”, vagyis ezen időpontban az uniós adminisztrációval fennálló szerződéssel kell rendelkezniük.
Másodszor a Törvényszék pontosítja a „2013. december 31‑én alkalmazásban áll” fogalmat. A Törvényszék szerint e helyzet csak akkor állapítható meg, ha az alkalmazott nem ír alá új, az uniós adminisztrációval fennálló új munkaviszony kezdetét jelentő szerződést, vagyis abban az esetben, ha az említett szerződés nem módosítja lényegesen az alkalmazott feladatait, ami megkérdőjelezhetné az említett munkaviszonynak az ellátott feladatok tekintetében mutatkozó folytonosságát. Ebből következik, hogy az átmeneti rendelkezéseket analógia útján alkalmazni kell azon egyéb alkalmazottakra, akik 2013. december 31‑én és ezen időpontot követően is alkalmazásban állnak, olyan szerződés alapján, amely nem jár a munkaviszonyuk megszűnésével. Ez az értelmezés figyelembe veszi az új szerződés aláírása jogi jelentőségének elismerését, a személyi állomány szerzett jogainak és jogos elvárásainak védelme mellett.
A jelen ügyben a Törvényszék megállapítja, hogy a felperes által aláírt új szerződés lehetővé tette számára, hogy magasabb besorolási csoportba lépjen, ami megkérdőjelezte az uniós adminisztrációval a 2008. évi szerződés alapján fennálló munkaviszonyának az ellátott feladatok tekintetében mutatkozó folytonosságát. Következésképpen, noha a felperes a 2008. évi eredeti szerződés értelmében 2013. december 31‑én alkalmazásban állt, a 2014. évi új szerződés megszakította e munkaviszonyt és új munkaviszony kezdetét jelenti, így a felperesre nem alkalmazhatók a nyugdíjjogosultság megszerzésének mértékére és a nyugdíjkorhatárra vonatkozó átmeneti rendelkezések.