A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2014. január 16.(*)

„Dömping – Támogatások – Az Egyesült Államokból származó biodízel behozatala – Megkerülés – Az 1225/2009/EK rendelet 13. cikke – Az 597/2009/EK rendelet 23. cikke – Hasonló, kis mértékben módosított termék – Jogbiztonság – Hatáskörrel való visszaélés – Nyilvánvaló mérlegelési hibák – Indokolási kötelezettség – Egyenlő bánásmód – A megfelelő ügyintézés elve”

A T‑385/11. sz. ügyben,

a BP Products North America Inc. (Naperville, Illinois [Amerikai Egyesült Államok], képviselik kezdetben: C. Farrar solicitor, H.‑J. Prieß, B. Sachs és M. Schütte ügyvédek, később: C. Farrar, H.‑J. Prieß, M. Schütte és K. Arend ügyvédek)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviseli: J.‑P. Hix, meghatalmazotti minőségben, segítői: B. O’Connor solicitor és S. Gubel ügyvéd)

alperes ellen,

támogatják:

az Európai Bizottság (képviselik: M. França és A. Stobiecka‑Kuik, meghatalmazotti minőségben)

és

a European Biodiesel Board (EBB) (képviselik: O. Prost és M.‑S. Dibling ügyvédek)

beavatkozók,

egyfelől az 598/2009/EK rendelettel kivetett, az Amerikai Egyesült Államokból származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vámnak a Kanadában feladott biodízel behozatalára – függetlenül attól, hogy Kanadából származóként jelentették‑e be – történő kiterjesztéséről, az 598/2009/EK rendelettel kivetett végleges kiegyenlítő vámnak az Egyesült Államokból származó, legfeljebb 20 tömegszázalék biodízelt tartalmazó keverékben előforduló biodízel behozatalára történő kiterjesztéséről, valamint a Szingapúrban feladott behozatalokra vonatkozó vizsgálat megszüntetéséről szóló, 2011. május 5‑i 443/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 122., 1. o.) részleges megsemmisítése, másfelől az 599/2009/EK rendelettel kivetett, az Egyesült Államokból származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak a Kanadában feladott biodízel behozatalára – függetlenül attól, hogy Kanadából származóként jelentették‑e be – történő kiterjesztéséről, az 599/2009/EK rendelettel kivetett végleges dömpingellenes vámnak az Egyesült Államokból származó, legfeljebb 20 tömegszázalék biodízelt tartalmazó keverékben előforduló biodízel behozatalára történő kiterjesztéséről, valamint a Szingapúrban feladott behozatalokra vonatkozó vizsgálat megszüntetéséről szóló, 2011. május 5‑i 444/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 122., 12. o.) részleges megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amennyiben e rendeletek a felperest érintik,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: M. E. Martins Ribeiro, tanácselnökként eljáró bíró, F. Dehousse és M. van der Woude (előadó) bírák,

hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. május 14‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1        A jelen jogvita két, jogszabályok kijátszása miatt indított eljárást érint: az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 343., 51. o., helyesbítés: HL 2010. L 7., 22. o.; a továbbiakban: dömpingellenes alaprendelet) 13. cikke szerinti, illetve az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11‑i 597/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 188., 93. o., a továbbiakban: szubvencióellenes alaprendelet) 23. cikke szerinti kijátszás miatt indított eljárást (a továbbiakban együtt: dömpingellenes és szubvencióellenes alaprendelet).

2        A dömpingellenes alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében „[h]a a hatályban lévő intézkedéseket kijátsszák, az e rendelet alapján kivetett dömpingellenes vámok kiterjeszthetők a hasonló, nem vagy csak kis mértékben módosított termékek harmadik országokból érkező behozatalára; vagy a hasonló, kis mértékben módosított termékeknek az intézkedések hatálya alá tartozó országból érkező behozatalára; vagy a termék alkatrészeinek behozatalára”. E rendelkezéssel összhangban a „kijátszás a harmadik országok és a[z Európai Unió], vagy az intézkedések hatálya alá tartozó ország egyes vállalkozásai és a[z Unió] közötti kereskedelem szerkezetének olyan megváltozását jelenti, amely olyan gyakorlat, eljárás vagy munka eredményeként áll elő, amelynek a vám kivetésén kívül semmilyen más megfelelő magyarázata és gazdasági indoka nincs, továbbá amelynek hatása a hasonló termékek árait és/vagy mennyiségét illetően bizonyítottan kárt okoz vagy aláássa a vám javító hatását, és bizonyítékok vannak a dömpingre a hasonló termékek korábban megállapított rendes értéke vonatkozásában, szükség esetén a [dömpingellenes alaprendelet] 2. cikke rendelkezéseivel összhangban”. A szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (1) és (3) bekezdése hasonlóképpen van megszövegezve, a dömping bizonyítása követelményének kivételével, melynek helyébe annak bizonyítéka lép, hogy „az importált hasonló termékek és/vagy azok részei továbbra is a támogatás nyújtásából származó gazdasági előnyöket biztosítják”.

3        A dömpingellenes alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének második albekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikke (3) bekezdésének a) pontja kifejtik, hogy a kijátszás címén említett gyakorlatok, eljárások vagy munkák magukban foglalják többek között az érintett termék olyan, kismértékű módosítását, amelynek következtében a termék olyan vámkódex alá tartozik, amely rendszerint nem tartozik az intézkedések hatálya alá, amennyiben a módosítás nem változtatja meg a termék alapvető tulajdonságait.

4        Emlékeztetni kell továbbá arra is, hogy a dömpingellenes alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében az említett rendeletek alkalmazásában „a »hasonló termék« az a termék, amely a szóban forgó termékkel azonos, azaz vele minden tekintetben megegyezik, vagy ilyen termék hiányában az a termék, amely a szóban forgó termékkel ugyan nem egyezik meg minden tekintetben, de azzal szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkezik”.

 A jogvita előzményei

 Az eredeti eljárások

5        2008. április 29‑én a European Biodiesel Board (EBB) az Európai Unió biodízelgyártóinak jelentős része nevében két panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz, melyekben azt kérte, hogy a Bizottság kezdeményezzen dömpingellenes és szubvencióellenes eljárást az Egyesült Államokból származó biodízel behozatalára vonatkozóan, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK, módosított (HL 2005. L 340., 17. o.) tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.) 5. cikke (jelenleg a dömpingellenes alaprendelet 5. cikke), illetve az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 1997. október 6‑i 2026/97/EK tanácsi rendelet (HL 288., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 78. o.) 10. cikke (jelenleg a szubvencióellenes alaprendelet 10. cikke) alapján.

6        A biodízel az ásványi dízel alternatívája. Tisztán vagy ásványi dízellel keverten kerül értékesítésre. Az egyes biodízel‑keverékek egyértelmű azonosítására nemzetközileg elismert rendszert alkalmaznak, amely B‑tényezőként ismert, és a biodízel‑keverékben található pontos biodízelmennyiséget jelöli. Így az x% biodízelt tartalmazó keveréket „B” kifejezéssel jelölik, melyet az adagolás megjelölése követ, a biodízel‑tartalom százalékában kifejezve, míg a tiszta biodízelt B100 kifejezéssel jelölik.

7        Az EBB a biodízel gyártásának nagyarányú támogatását leplezi le az Egyesült Államokban, különös tekintettel az üzemanyagként való felhasználásra szánt biodízel‑keverékekben jelen lévő tiszta biodízel gallononként 1 amerikai dollár (USD) összegű szövetségi adójóváírási rendszerének (blender’s credit) fennállására. Az EBB szerint e támogatások az Egyesült Államokból származó biodízel Unióba történő behozatalának jelentős és mesterséges megnövekedéséhez vezettek. Az EBB kifejti, hogy a lehető legtöbb támogatás megszerzése érdekében az észak‑amerikai gyártók gyakorta adnak egy minimális adag ásványi dízelt – adott esetben 0,1%‑ot, sőt, kevesebbet – a 99,9% tiszta biodízelt tartalmazó keverékhez (a továbbiakban: B99,9 keverékek). Ily módon az EBB panaszaiban említett, az Egyesült Államokból származó behozatalok főként B99,9 keverékekre vonatkoztak.

8        Az EBB szerint e behozatalok dömping tárgyát képezték, és kárt okoztak az Unió biodízelgyártóinak, mivel az észak‑amerikai B99,9 keverékek közvetlenül az Unióban gyártott biodízellel lépnek versenybe. Az ügy irataiból kitűnik, hogy az érintett európai ipar főként tiszta biodízelt (B100) gyárt.

9        Az EBB panaszaiban előadta, hogy a végtermék, a jelen esetben az egyesült államokbeli fogyasztóknak szánt üzemanyag a legtöbb esetben B20 keverékeknek felel meg. Az Unióban alkalmazandó szabályozás ellenben csupán B5 és B7 keverékek fogyasztók számára értékesítését teszi lehetővé.

10      Az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2008. június 13‑án kihirdetett értesítéssel a Bizottság az Egyesült Államokból származó biodízel behozatalával szemben egyrészt dömpingellenes eljárást (HL C 147., 5. o.) és másrészt szubvencióellenes eljárást (HL C 147., 10. o.) indított (a továbbiakban együtt: eredeti vizsgálat).

11      Az eredeti vizsgálat tárgyát képező termék „szintézissel és/vagy hidrogénezéssel előállított, nem fosszilis eredetű zsírsav‑monoalkil‑észterek és/vagy paraffin gázolaj (közismert nevén „biodízel”) tisztán vagy kevert formában, amely az Amerikai Egyesült Államokból származik, elsősorban, de nem kizárólag megújuló üzemanyagként alkalmazandó […], és általában a 3824 90 91, ex 3824 90 97, ex 2710 19 41, ex 1516 20 98, ex 1518 00 91, ex 1518 00 99 KN‑kód alá sorolandó”. A vizsgált időszak 2007. április 1‑jétől 2008. március 31‑ig tartott (a továbbiakban: eredeti vizsgálati időszak).

12      2009. március 11‑én a Bizottság elfogadta az Amerikai Egyesült Államokból származó biodízel behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 193/2009/EK rendeletet (HL L 67., 22. o., a továbbiakban: ideiglenes dömpingellenes rendelet), valamint az Amerikai Egyesült Államokból származó biodízel behozatalára vonatkozó ideiglenes kiegyenlítő vám kivetéséről szóló, 194/2009/EK rendeletet (HL L 67., 50. o., a továbbiakban: ideiglenes szubvencióellenes rendelet). E két rendeletre együtt a továbbiakban „ideiglenes rendeletekként” történik hivatkozás, az általuk kivetett vámokra pedig „ideiglenes vámokként”.

13      Az ideiglenes rendeletekben a Bizottság megállapította a vizsgált termékekkel kapcsolatban, hogy „[a]z eljárásról szóló értesítés[ek]ben […] szereplő meghatározás[t] egyértelművé kell tenni, hogy megállapítható legyen, mely termékeket kívánták a vizsgálatba bevonni” (az ideiglenes dömpingellenes rendelet (23) preambulumbekezdése és az ideiglenes szubvencióellenes rendelet (25) preambulumbekezdése).

14      A Bizottság megtette e pontosítást, miután megállapította, hogy a 20% vagy annál kisebb biodízel‑tartalmú keverékek (a továbbiakban: ?B20 keverékek), főként B20 keverékeket, valamint B6, B5 és B2 keverékeket szántak az Egyesült Államok piacán közvetlen fogyasztásra. A Bizottság megállapította ugyanis, hogy az Egyesült Államokban bármely dízelmotor működhet a ?B20 keverékekkel, úgy, hogy a személygépkocsi‑gyártók jótállása ezzel nem szűnik meg (az ideiglenes dömpingellenes rendelet (24) preambulumbekezdése és az ideiglenes szubvencióellenes rendelet (26) preambulumbekezdése).

15      Így „az Egyesült Államok piacán elérhető különböző típusú keverékek egymástól elhatárolása érdekében” a Bizottság „helyénvalónak találta” az eredeti vizsgálat által érintett terméket tiszta biodízelként vagy 20 tömegszázaléknál több biodízelt tartalmazó keverékként meghatározni (a továbbiakban: >B20 keverékek) (az ideiglenes dömpingellenes rendelet (26) preambulumbekezdése és az ideiglenes szubvencióellenes rendelet (28) preambulumbekezdése).

16      Miután meghatározta az érintett terméket, a Bizottság azt is kifejtette az ideiglenes rendeletekben, hogy „[m]egállapítást nyert, hogy a termelés során felhasznált nyersanyagok esetleges különbözősége vagy a gyártási eljárás eltérései ellenére a vizsgálatban érintett biodízel valamennyi típusa vagy a biodízel‑keverékek ugyanolyan vagy nagyon hasonló fizikai, vegyi és műszaki alaptulajdonságokkal rendelkeznek, és ugyanaz a rendeltetésük”, valamint hogy „[a]z érintett termék lehetséges változatai nem befolyásolják az alapvető meghatározást, a tulajdonságokat, sem pedig a különböző felekben a termékről kialakult képet” (az ideiglenes dömpingellenes rendelet (27) preambulumbekezdése és az ideiglenes szubvencióellenes rendelet (29) preambulumbekezdése).

17      Az érintett termékhez a dömpingellenes alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló termék meghatározását illetően a Bizottság megállapította, hogy „[a]z USA‑ban gyártott és a hazai piacon értékesített, e vizsgálatban érintett termékek hasonló fizikai, kémiai és műszaki alaptulajdonságokkal rendelkeznek, és hasonló a rendeltetésük, mint az USA‑ból a[z uniós] piacra kivitt termékeknek”, valamint hogy „[u]gyanígy a[z európai] gyártók által gyártott és a[z uniós] piacon értékesített termékek hasonló fizikai, vegyi és műszaki alaptulajdonságokkal rendelkeznek, és hasonló a rendeltetésük, mint az érintett országból a[z uniós] piacra kivitt termékeknek” (az ideiglenes dömpingellenes rendelet (29) preambulumbekezdése és az ideiglenes szubvencióellenes rendelet (31) preambulumbekezdése). A Bizottság megállapította továbbá, hogy „az érintett termék USA‑ban gyártott és a[z Unióba] kivitt különböző típusai és a[z Unióban] [az európai] biodízelgyártók által gyártott és értékesített termékek felcserélhető termékek” (az ideiglenes dömpingellenes rendelet (31) preambulumbekezdése és az ideiglenes szubvencióellenes rendelet (33) preambulumbekezdése).

18      Az ideiglenes rendeletek elfogadásához a Bizottság a mintavétel – dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésében, illetve a szubvencióellenes alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésében meghatározott – módszerét alkalmazta, ekképpen az ideiglenes vámokra alkalmazandó mértékek meghatározásakor a Bizottság a vállalkozások három kategóriáját különböztette meg.

19      Az első kategóriába a mintába felvett és együttműködő vállalkozások tartoztak. Az ideiglenes rendeletek 1. cikkében említett ezen vállalkozások mindegyike esetében a Bizottság egyedileg számította ki a dömpingkülönbözetet, a támogatáskülönbözet és a kárt, egyedi vámtételeket állapítva meg (az ideiglenes dömpingellenes rendelet (55) preambulumbekezdése és az ideiglenes szubvencióellenes rendelet (158) preambulumbekezdése).

20      A második kategóriába azon vállalkozások tartoztak, akik együttműködtek, de a mintába nem kerültek be. E vállalkozások az ideiglenes rendeletek mellékletében szereplő listán kerültek felsorolásra. Az e vállalkozások esetében megállapított dömpingkülönbözet, támogatáskülönbözet és kárkülönbözet a mintába felvett vállalkozások esetében meghatározott különbözetek súlyozott átlagának felelt meg (az ideiglenes dömpingellenes rendelet (56) preambulumbekezdése és az ideiglenes szubvencióellenes rendelet (159) preambulumbekezdése).

21      Végül a harmadik kategóriába tartozott az összes többi vállalkozás, amelyekkel szemben maradványvámot szabtak ki. Az e társaságok esetében a dömpingkülönbözetek, a támogatáskülönbözet és kármértékek megállapításához a Bizottság először meghatározta a gazdasági szereplők eredeti vizsgálat során tanúsított együttműködésének általános mértékét. Ehhez összehasonlította az érintett termék együttműködő gazdasági szereplők általi kivitelének teljes mennyiséget és e termék Egyesült Államokból származó behozatalának teljes mennyiségével, a kivitelre vonatkozó statisztikai adatok alapján. Az együttműködés általános mértékét 81%‑ban állapította meg, amelyet magasnak kell tekinteni. Ennek alapján a Bizottság helyénvalónak találta e vállalkozások esetében a dömpingkülönbözetet, a támogatáskülönbözetet és a kár mértékét a mintában szereplő azon exportőr‑gyártók szintjén meghatározni, amelyeknél a legmagasabb kár‑ és dömpingkülönbözet lett megállapítva (az ideiglenes dömpingellenes rendelet (57) preambulumbekezdése és az ideiglenes szubvencióellenes rendelet (160) preambulumbekezdése).

22      Az alacsonyabb vám szabályának megfelelően az ideiglenes vámokra alkalmazandó mérték a vállalkozások mindhárom kategóriája esetében a dömpingkülönbözet, támogatáskülönbözet vagy kárkülönbözet alacsonyabb szintjén került megállapításra (az ideiglenes dömpingellenes rendelet (166) preambulumbekezdése és az ideiglenes szubvencióellenes rendelet (271) preambulumbekezdése). Az ideiglenes dömpingellenes és kiegyenlítő vámok csak akkor adódnak össze, ha az a kár megszüntetéséhez szükséges (az ideiglenes dömpingellenes rendelet (167) preambulumbekezdése).

23      A >B20 keverékekre kivetett ideiglenes vámokat lényegében az említett keverékek teljes biodízel‑tartalma arányában vetették ki (az ideiglenes dömpingellenes rendelet (169) preambulumbekezdése és 1. cikke (2) bekezdésének utolsó albekezdése, valamint az ideiglenes szubvencióellenes rendelet (273) preambulumbekezdése és 1. cikke (2) bekezdésének utolsó albekezdése).

24      2009. július 7‑én az Európai Unió Tanácsa elfogadta az Amerikai Egyesült Államokból származó biodízel importjára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről és az ezekre megállapított ideiglenes vám végleges behajtásáról szóló 598/2009/EK rendeletet (HL L 179., 1. o., a továbbiakban: eredeti szubvencióellenes rendelet), valamint az Amerikai Egyesült Államokból származó biodízel importjára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 599/2009/EK rendeletet (HL L 179., 26. o., a továbbiakban: eredeti dömpingellenes rendelet). E két rendeletre együtt a továbbiakban „eredeti rendeletekként” történik hivatkozás, az általuk kivetett vámokra pedig „eredeti vámokként”.

25      Az érintett termék és az érintett termékhez hasonló termék Bizottság által az ideiglenes rendeletekben történt meghatározása megmaradt az eredeti rendeletekben is. A Tanács kiemelte e tekintetben, hogy „a vizsgálat során kitűnt, hogy az Egyesült Államokban B20 [keverékeket] és esetlegesen alacsonyabb arányú keverékeket is értékesítenek közvetlenül a fogyasztók részére”, valamint hogy „két különböző piac [létezik] különböző vevőkkel: az egyik az a piac, ahol a biodízel és a biodízel‑keverékek értékesítésének a célja az, hogy a kereskedők és a keverők ezekből a termékekből további keverékeket állítsanak elő, a másik piac pedig az, ahol a keverékek belekerülnek az elosztási rendszerbe és eljutnak a fogyasztókhoz”. A Tanács szerint „[a]z érintett termék tekintetében a fenti B20 küszöbérték meghatározása biztosította az egyértelmű különbségtételt, és lehetővé tette, hogy a termékek, a piacok és a különféle egyesült államokbeli érdekelt felek megkülönböztethetők legyenek” (az eredeti dömpingellenes rendelet (33) preambulumbekezdése és az eredeti szubvencióellenes rendelet (34) preambulumbekezdése).

26      A fenti 19–21. pontban említett három vállalkozáskategória alapján kerültek megállapításra az eredeti vámtételek. Amint az eredeti rendeletek (8)–(12) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Tanács a második kategóriába besorolt még bizonyos további gazdasági szereplőket, melyek ismeretlenek voltak az eredeti vizsgálat megindítása idején, amelyek az ideiglenes rendeletek elfogadását követően jelentkeztek. Az eredeti dömpingellenes vámok a biodízel tonnájaként 0 és 198 euró között mozogtak, az eredeti kiegyenlítő vámok pedig a biodízel tonnájánként 211,2 és 237 euró között mozogtak. Az egyes eredeti rendeletek 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a >B20 keverékekre kivetett vámokat a biodízel‑tartalmuk aránya alapján állapították meg.

27      Az eredeti rendeletek az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2009. július 10‑én történt kihirdetésüket követő napon léptek hatályba.

 Jogszabályok kijátszása miatt indított eljárások

28      2010. június 30‑án az EBB panaszt nyújtott be a Bizottsághoz, melyben jogszabályok kijátszása miatt két eljárás indítását kéri a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (3) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (4) bekezdése alapján.

29      Az EBB panasza az eredeti vámok kétféle kijátszására vonatkozott: egyfelől az érintett termék Kanadán és Szingapúron keresztüli küldésére, és másfelől az Egyesült Államokból származó biodízel ?B20 keverékek formájában történő behozatalára.

30      2010. augusztus 11‑én az EBB panasza alapján a Bizottság két jogszabály kijátszása miatti eljárást indított, elfogadva egyrészt az 599/2009/EK tanácsi rendelettel az Egyesült Államokból származó biodízel behozatalával szemben bevezetett dömpingellenes intézkedéseknek a Kanadában és Szingapúrban feladott biodízel – függetlenül attól, hogy Kanadából vagy Szingapúrból származónak nyilvánították‑e – behozatala, valamint az Egyesült Államokból legfeljebb 20 tömegszázalék biodízelt tartalmazó keverék behozatala révén történő lehetséges kijátszására vonatkozó vizsgálat megindításáról, valamint e behozatalok nyilvántartásbavételi kötelezettségének előírásáról a 720/2010/EU rendeletet (HL L 211., 1. o.), és másrészt az 598/2009/EK tanácsi rendelettel az Egyesült Államokból származó biodízel behozatalával szemben bevezetett kiegyenlítő intézkedéseknek a Kanadában és Szingapúrban feladott biodízel behozatalával – függetlenül attól, hogy Kanadából vagy Szingapúrból származónak nyilvánították‑e –, valamint az Egyesült Államokból legfeljebb 20 tömegszázalék biodízelt tartalmazó keverék behozatala révén történő feltételezhető kijátszására vonatkozó vizsgálat megindításáról, valamint e behozatalok nyilvántartásbavételi kötelezettségének előírásáról szóló 721/2010/EU rendeletet (HL L 211., 6. o.). Az e rendeletekkel indított két eljárásra együtt a továbbiakban „kijátszás miatt indított eljárásokként” történik hivatkozás.

31      A 720/2010 rendelet és a 721/2010 rendelet 2. cikke értelmében a Bizottság felszólította a tagállamok vámhatóságait, hogy vegyék nyilvántartásba e rendeletek 2010. augusztus 13‑i hatálybalépését követően a kijátszás miatt indított eljárások által érintett, az Unióba irányuló behozatalokat.

32      A kijátszás miatt indított eljárásokkal kapcsolatos vizsgálat a 2009. április 1‑je és 2010. június 30. közötti időszakot érintette (a továbbiakban: a kijátszás elleni vizsgálat időszaka).

33      A felperes, a BP Products North America Inc., amely az Unióba az Egyesült Államokból származó, 15%‑nál alacsonyabb biodízel‑tartalmú keverékeket (a továbbiakban: <B15 keverékek), – különösen B10,1 és B14,8 közötti keverékeket – exportált a kijátszás elleni vizsgálat időszakában, együttműködött a Bizottsággal, információkat szolgáltatva tevékenységeiről. A felperes egyebek mellett 2010. szeptember 21‑én válaszolt az exportőröknek küldött kérdőívre. A felperessel kapcsolatban álló importőr, a BP France SA, a BP csoport több importőr társaságával együtt 2010. december 22‑én válaszolta meg az importőröknek küldött kérdőívet. Ellenőrzéseket végeztek 2010. december 7‑én és 8‑án a felperes helyiségeiben, valamint 2011. február 1‑jén az Egyesült Királyságban. 2011. március 28‑án a felperes jogi képviselői memorandumot küldtek a Bizottságnak az utóbbi által 2011. március 16‑án küldött információs dokumentumokat illetően.

34      2011. május 5én a Tanács elfogadta az 598/2009/EK rendelettel kivetett, az Egyesült Államokból származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vámnak a Kanadában feladott biodízel behozatalára – függetlenül attól, hogy Kanadából származóként jelentették‑e be – történő kiterjesztéséről, az 598/2009/EK rendelettel kivetett végleges kiegyenlítő vámnak az Egyesült Államokból származó, legfeljebb 20 tömegszázalék biodízelt tartalmazó keverékben előforduló biodízel behozatalára történő kiterjesztéséről, valamint a Szingapúrban feladott behozatalokra vonatkozó vizsgálat megszüntetéséről szóló, 443/2011/EU végrehajtási rendeletet (HL L 122., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott szubvencióellenes rendelet). Ugyanazon a napon a Tanács elfogadta az 599/2009/EK rendelettel kivetett, az Egyesült Államokból származó biodízel behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak a Kanadában feladott biodízel behozatalára – függetlenül attól, hogy Kanadából származóként jelentették‑e be – történő kiterjesztéséről, az 599/2009/EK rendelettel kivetett végleges dömpingellenes vámnak az Egyesült Államokból származó, legfeljebb 20 tömegszázalék biodízelt tartalmazó keverékben előforduló biodízel behozatalára történő kiterjesztéséről, valamint a Szingapúrban feladott behozatalokra vonatkozó vizsgálat megszüntetéséről szóló, 2011. május 5‑i 444/2011/EU végrehajtási rendeletet (HL L 122., 12. o., a továbbiakban: megtámadott dömpingellenes rendelet). E két rendeletre a továbbiakban együtt „megtámadott rendeletekként” történik hivatkozás.

35      Az Egyesült Államokból származó ?B20 keverékek behozatalát illetően a Tanács először is megállapította a megtámadott rendeletekben, hogy öt észak‑amerikai biodízelgyártó, köztük a felperes, működött együtt a kijátszás miatt indított eljárások keretében, mely öt vállalkozásból egyedül a felperes exportált az Unióba az Egyesült Államokból származó ?B20 keverékeket a kijátszás elleni vizsgálat időszaka során (a megtámadott szubvencióellenes rendelet (52) és (54) preambulumbekezdése, valamint a megtámadott dömpingellenes rendelet (57) és (59) preambulumbekezdése). A Tanács megjegyezte, hogy a felperes nem működött együtt az eredeti vizsgálat keretében, mivel csak 2009 elején kezdte meg a biodízelre irányuló tevékenységét és e termék Unióba irányuló kivitelét csak 2009 decemberében kezdte meg, azaz az eredeti vámok kivetését követően (a megtámadott szubvencióellenes rendelet (62) preambulumbekezdése, valamint a megtámadott dömpingellenes rendelet (67) preambulumbekezdése).

36      A Tanács rámutatott, hogy az Unióban a felperes legfeljebb 15% biodízel‑tartalmú keverékeket értékesített az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Hollandiában, valamint hogy e terméket minden esetben új keverékekhez használták fel, az egyes tagállamokban hatályos jogszabályok tiszteletben tartása érdekében (a megtámadott szubvencióellenes rendelet (63) preambulumbekezdése, valamint a megtámadott dömpingellenes rendelet (68) preambulumbekezdése). A Tanács azt is megállapította, hogy a felperes arra hivatkozott, hogy a <B15 keverékek nem tekinthetőek az érintett termékhez hasonló terméknek (a megtámadott szubvencióellenes rendelet (64) preambulumbekezdése, valamint a megtámadott dömpingellenes rendelet (69) preambulumbekezdése).

37      E tekintetben a Tanács megjegyezte, hogy „[a]z intézkedések kijátszására irányuló vizsgálat tárgya annak megállapítása, hogy a [≤ B20] keverékben előforduló biodízel tekintetében kijátszották‑e a hatályos intézkedéseket”. A Tanács, szerint „[v]alószínű lehet, hogy az alacsony biodízel‑tartalmú keverékek szállítási költségei alacsonyabbak”. Ugyanakkor a Tanács megállapította, hogy „az előállítási folyamatot tekintve a [≤]B20 keverékek csupán összetételükben különböznek [> B20] keverékektől”. A Tanács hozzáfűzte, hogy „[a] keverékek összetételének módosítása egyszerű folyamat”, és „[a] legfeljebb B20 keverékek előállítása az érintett termék kismértékben történő módosításának tekintendő, az egyedüli eltérést a keverékben előforduló biodízel aránya jelenti”. A Tanács azt is kijelentette, hogy „az Unióban az érintett termék és a [≤]B20 keverék felhasználási célja egyértelműen megegyezik”, valamint hogy „a [≤]B20 keverékekben, illetve a [>]B20 biodízel‑keverékekben előforduló biodízel alapvető tulajdonságai megegyeznek” (a megtámadott szubvencióellenes rendelet (65) preambulumbekezdése, valamint a megtámadott dömpingellenes rendelet (70) preambulumbekezdése).

38      Ezt követően a Tanács megállapította, hogy a dömpingellenes alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében, illetve a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (3) bekezdésében előírt, a kijátszás fennállásának megállapításához szükséges további feltételek fennállnak.

39      Először is a Tanács megállapította, hogy változás következett be az Unió és az Egyesült Államok közötti kereskedelem szerkezetében. E tekintetben megjegyezte, hogy – még ha létezett is az Unióban az eredeti vizsgálat idején a B5 keverékre vonatkozóan kötelező keverési követelmény – a ≤B20 keverékek Egyesült Államokból az Unióba irányuló exportjára csak az eredeti vámok kivetését követően került sor. A Tanács kifejtette, hogy az eredeti vizsgálat során, és a mintába felvett együttműködő exportőr‑gyártóktól kapott adatok szerint főként a B99,9 keverékeket exportálták az Unióba (a megtámadott szubvencióellenes rendelet (67) preambulumbekezdése, valamint a megtámadott dömpingellenes rendelet (72) preambulumbekezdése). Az Eurostatnak a kijátszás elleni vizsgálat időszaka során a legalább 96,5% biodízel‑tartalmú keverékek Unióba irányuló behozatalára vonatkozó adatai alapján, a Tanács megállapította, hogy az Egyesült Államokból származó B99,9 keverékek exportja gyakorlatilag megszűnt (a megtámadott szubvencióellenes rendelet (18), (19) és (66) preambulumbekezdése, valamint a megtámadott dömpingellenes rendelet (18), (19) és (71) preambulumbekezdése). A Tanács ezzel egy időben megállapította, hogy az Egyesült Államok úgy nyilatkozott, hogy ugyanezen időszak folyamán 358 291 tonna legalább 96,5% biodízel‑tartalmú keveréket (a továbbiakban: ≤B96,5 keverékek) exportált az Unióba, valamint hogy a felperes ezen export „jelentős részét” ≤B20 keverékek formájában valósította meg (a megtámadott szubvencióellenes rendelet (20), (21), (54), (60) és (66) preambulumbekezdése, valamint a megtámadott dömpingellenes rendelet (20), (21), (59), (65) és (66) preambulumbekezdése).

40      Másodszor, a Tanács úgy találta, hogy a ≤B20 keverékek behozatalának nincsen kellő indoka vagy gazdasági magyarázata az eredeti vámok megfizetése elkerülésén kívül (a megtámadott szubvencióellenes rendelet (71) preambulumbekezdése, valamint a megtámadott dömpingellenes rendelet (76) preambulumbekezdése).

41      Harmadszor, a Tanács kifejtette, hogy az eredeti vizsgálat keretében megállapított, kárt nem okozó árszinthez képest, az Egyesült Államokból származó ?B20 keverékek behozatalának árai alacsonyabbak voltak mind az eladási árnál, mind az irányárnál. A Tanács megállapította, hogy e behozatalokra az eredeti vámok kivetését követően került sor, valamint hogy az érintett mennyiségek nem elhanyagolhatók. Megállapítható tehát, hogy az eredeti vámokat aláásták a mennyiségek és az árak tekintetében (a megtámadott szubvencióellenes rendelet (72) és (73) preambulumbekezdése, valamint a megtámadott dömpingellenes rendelet (77) és (78) preambulumbekezdése).

42      Negyedszer, a Tanács megtámadott szubvencióellenes rendelet (74) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az eredeti vizsgálat szerinti legfőbb támogatási rendszert 2010 decemberében vezették be, visszamenőleges hatállyal. A Tanács a megtámadott dömpingellenes rendelet (79) preambulumbekezdésében megjegyezte továbbá, hogy megvizsgálták, hogy „van‑e bizonyíték a dömpingre az eredeti vizsgálat során megállapított rendes érték vonatkozásában”, és megállapították, hogy „[a] rendes érték súlyozott átlagának [a ≤B20 keverékek] exportár[ának] súlyozott átlagával történő összehasonlítása a dömping meglétére utalt”.

43      Végül a Tanács a megtámadott szubvencióellenes rendelet (77) preambulumbekezdésében és a megtámadott dömpingellenes rendelet (82) preambulumbekezdésében elutasította a felperes által benyújtott mentesség iránti kérelmeket, a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (6) bekezdése, illetve a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (4) bekezdése alapján.

44      E körülmények között a Tanács kiterjesztette az eredeti vámokat az egyes megtámadott rendeletek 2. cikkének (1) bekezdésében az Egyesült Államokból származó ?B20 keverékek behozatalára (a továbbiakban: kiterjesztett vámok).

45      A kiterjesztett vámok az egyes eredeti rendeletek 1. cikkének (2) bekezdésében megállapított vámok (lásd a fenti 26. pontot), a fenti 19–21. pontban említett három vállalkozáskategóriára meghatározva.

46      A megtámadott rendeletek 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a kiterjesztett vámok beszedésére visszamenőlegesen kerül sor, a ≤B20 keverékek behozatalának 2010. augusztus 13‑án kötelezővé vált nyilvántartásba vételének időpontjától kezdődően (lásd a fenti 31. pontot).

47      Az iratokból kitűnik, hogy a felperessel szemben a harmadik vállalkozáskategória esetében megállapított vámtételeket vetették ki (lásd a fenti 21. pontot) visszamenőlegesen, bizonyos, a megtámadott rendeletek elfogadását megelőzően megvalósított behozatalok nyilvántartásba vételének időpontjától kezdődően.

48      2011. május 6‑i levelében a Bizottság válaszolt a felperes 2011. március 28‑i – a fenti 33. pontban említett – memorandumára.

49      2011. június 20‑i levelében a felperes kifejezte a Bizottságnak egyet nem értését a kijátszás miatt indított eljárások eredményét illetően. Előadta továbbá, hogy a Törvényszék előtt keresetet kíván indítani a megtámadott rendeletekkel szemben, és találkozót javasolt a Bizottsággal azon lehetőség megvitatására, hogy neki mint új exportőrnek a dömpingellenes alaprendelet 11. cikke (4) bekezdésének, illetve a szubvencióellenes alaprendelet 20. cikkének alapján egyéni bánásmódot, vagy a túlzottnak tekintendő kiterjesztett vámok alóli részleges mentességet biztosítson. E megbeszélésre 2011. július 15‑én került sor. A Bizottság nem adott helyt a felperes kérelmeinek.

 Az eljárás és a felek kérelmei

50      A felperes a Törvényszék Hivatalához 2011. július 21‑án benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet.

51      A Törvényszék Hivatalához 2011. október 3‑án és november 11‑én benyújtott beadványában a Bizottság és az EBB egyaránt kérelmezte, hogy a jelen ügyben beavatkozóként részt vehessen a Tanács kérelmeinek támogatása végett.

52      A Törvényszék negyedik tanácsának elnöke a 2011. november 22‑i végzésével a Bizottság beavatkozási kérelmének helyt adott.

53      A Törvényszék 2011. november 24‑i levelében az eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedések címén írásbeli kérdéseket intézett a felpereshez, a Tanácshoz és a Bizottsághoz, felhíva őket, hogy azokra a válaszban, a viszonválaszban, illetve a beavatkozási beadványban válaszoljanak. A Törvényszék felhívta továbbá a Tanácsot bizonyos dokumentumok benyújtására. A felek a megadott határidőn belül benyújtották e beadványokat, és eleget tettek e pervezető intézkedéseknek.

54      A Törvényszék negyedik tanácsának elnöke a 2012. február 9‑i végzésével az EBB beavatkozási kérelmének helyt adott.

55      A Törvényszék 2012. február 13‑i levelében az eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedések címén írásbeli kérdéseket intézett az EBB‑hez, felhíva, hogy azokra a beavatkozási beadványában válaszoljon. Az EBB a megadott határidőn belül benyújtotta e beadványt, és válaszolt a kérdésekre.

56      A Tanács és a felperes 2012. március 26‑án és június 5‑én kérték, hogy a viszonválasz és a felperes által az EBB beavatkozási beadványára tett észrevételek, valamint azok bizonyos mellékleteinek egyes bizalmas részeit ne közöljék az EBB‑vel. E célból elkészítették ezen eljárási iratok bizalmas részeket nem tartalmazó változatát. Ezen eljárási iratok EBB‑vel való közlése csupán a nem bizalmas változatra korlátozódott. Az EBB nem emelt kifogást e tekintetben.

57      Mivel a tanács két tagja nem tudott részt venni a jelen ügy elbírálásában, a Törvényszék elnöke a tanács létszámának kiegészítése érdekében a Törvényszék eljárási szabályzata 32. cikkének 3. §‑a alkalmazásával két másik bírót jelölt ki.

58      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében írásban kérdéseket intézett valamennyi félhez. A Törvényszék felhívta továbbá az EBB‑t bizonyos dokumentumok benyújtására. A felek a megadott határidőn belül válaszoltak a kérdésekre, és benyújtották e dokumentumokat.

59      A felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett szóbeli kérdésekre adott válaszait a 2013. május 14‑i tárgyaláson hallgatták meg.

60      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott rendeletek 2. cikkét, amennyiben e rendelkezések a felperest érintik;

–        a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

61      A Tanács azt kéri, hogy Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

62      A tárgyaláson a Tanács többek között azt kérte, hogy a Törvényszék nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak.

63      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

64      Az EBB azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

1.     Az elfogadhatóságról

65      A Tanács, anélkül hogy az eljárási szabályzat 114. cikke alapján alakszerű elfogadhatatlansági kifogást emelt volna, a tárgyalás során vitatta a kereset elfogadhatóságát, azzal érvelve, hogy a felperest a megtámadott rendeletek nem érintették személyében az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében.

66      E tekintetben a Tanács kiemelte, hogy a felperes nem biodízelgyártó, hanem importőrhöz hasonlítható kereskedő. A Tanács ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a felperes sem a kijátszás miatt indított eljárások során, sem a Törvényszék előtt nem hivatkozott arra, hogy biodízelt gyártana. Épp ellenkezőleg, a válasz 46. pontjában a felperes elismerte, hogy sem maga, sem leányvállalatai nem rendelkeznek biodízelüzemmel. Márpedig a Törvényszék T‑162/09. sz., Würth et Fasteners (Shenyang) kontra Tanács ügyben 2012. április 19‑én hozott ítélete értelmében az olyan importőrök vagy kereskedők, mint a felperes, eltérő helyzetben vannak, mint a gyártók, és rendszerint nem lehet őket egy dömpingellenes vámokat vagy kiegyenlítő vámokat kivető rendelet által személyükben érintettnek tekinteni, még akkor sem, ha az e rendelet elfogadásához vezető eljárásban részt is vettek.

67      A Törvényszék szóbeli kérdésére válaszolva a Tanács kifejtette, hogy nem vitatta az írásbeli szakasz során a kereset elfogadhatóságát, mivel a fenti 66. pontban hivatkozott Würth et Fasteners (Shenyang) kontra Tanács ügyben akkor még nem hoztak ítéletet. A Tanács ugyanakkor megjegyzi, hogy a felek kereshetőségi jogának elfogadhatósága közrendi kérdés, amelyet a Törvényszéknek hivatalból kell vizsgálnia.

68      A tárgyalás során a felperes azt kérte, hogy a Törvényszék oszlassa el a Tanács fenntartásait a kereset elfogadhatóságát illetően. A felperes előadta, hogy a szóban forgó termékeknek nem importőre, hanem exportőre, amit a Tanács maga is elismer a megtámadott dömpingellenes rendelet (66) preambulumbekezdésében. Ezenkívül a felperes kifejtette, hogy nem gyárt sem tiszta biodízelt (B100), sem B99,9 keverékeket, hanem mint finomító, e termékeket megvásárolta, majd ásványi dízellel hígította, kisebb koncentrációjú – általa exportált – keverékek előállítása céljából. Következésképpen a felperes részben a biodízel‑keverékek gyártója, és részben azok exportőre. A felperes megjegyzi továbbá, hogy részt vett a kijátszás miatt indított eljárásokban, és kifejezetten említik őt a megtámadott rendeletek. Végül a felperes arra hivatkozik, hogy a Tanács a kereset elfogadhatóságát az eljárás kései szakaszában vitatta.

69      Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében „[b]ármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket”.

70      Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt azon kritérium, amely a valamely természetes vagy jogi személy által a nem neki címzett határozat ellen benyújtott kereset elfogadhatóságát azon feltételhez köti, hogy a kereset benyújtóját a határozat közvetlenül és személyében érintse, eljárásgátló oknak minősül, amelyet az uniós bíróságok bármikor, hivatalból is vizsgálhatnak (a Bíróság C‑341/00. P. sz., Conseil national des professions de l’automobile és társai kontra Bizottság ügyben 2001. július 5‑én hozott végzésének [EBHT 2001., I‑5263. o.] 32. pontja és a Bíróság C ‑176/06. P. sz., Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ügyben 2007. november 29‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 18. pontja).

71      A dömpingellenes alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a vámokat kiterjesztő rendeletek kijátszás esetén csupán kiterjesztik az eredeti rendeletek hatályát. Egy dömpingellenes vagy kiegyenlítő vám kiterjesztéséről szóló rendeletnek ennélfogva ugyanazok joghatásai azon vállalkozások tekintetében, melyekre e kiterjesztett vámot kiveti, mint a végleges vámot megállapító rendeletnek azon vállalkozások tekintetében, melyekre utóbbi vámot kivetette (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑74/97. és T‑75/97. sz., Büchel kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2000. szeptember 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑3067. o.] 52. pontját).

72      A jelen ügyben a Tanács nem vitatta, hogy a felperest a megtámadott rendeletek közvetlenül érintik. A tagállamok vámhatóságainak ugyanis – anélkül, hogy bármilyen mérlegelési mozgástérrel rendelkeznének – be kell szedniük a megtámadott rendeletek által az Egyesült Államokból származó ≤B20 keverékek behozatalára kiterjesztett vámokat (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑170/94. sz., Shanghai Bicycle kontra Tanács ügyben 1997. szeptember 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑1383. o.] 41. pontját).

73      A személyében való érintettség feltételét illetően emlékeztetni kell arra, hogy noha az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében említett kritériumokat illetően a dömpingellenes vámok és kiegyenlítő vámok kivetéséről szóló rendeletek természetüknél és hatályuknál fogva normatív jellegűek, amennyiben az érintett gazdasági szereplők nagy többségére vonatkoznak, nem kizárt, hogy e rendeletek bizonyos rendelkezései egyes gazdasági szereplőket személyükben is érinthessenek (a Bíróság 239/82. és 275/82. sz., Allied Corporation és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1984. február 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1984., 1005. o.] 11. pontja; a Törvényszék T‑597/97. sz., Euromin kontra Tanács, ügyben 2000. június 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑2419. o.] 43. pontja, valamint a T‑598/97. sz., BSC Footwear Supplies és társai kontra Tanács ügyben 2002. február 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1155. o.] 43. pontja).

74      Az uniós bíróság úgy ítélte meg, hogy a dömpingellenes vámok és kiegyenlítő vámok kivetéséről szóló rendeletek bizonyos rendelkezései személyükben is érinthetik az adott termék gyártói és exportőrei közül azokat, amelyeknek a kereskedelmi tevékenységükre vonatkozó adatok alapján a dömpingmagatartást betudták. Általában ez a helyzet azon gyártó‑ és exportőrvállalkozások esetében, amelyek bizonyítani tudják, hogy a Bizottság és a Tanács jogi aktusai azonosították őket, vagy az előkészítő vizsgálatok érintették őket (lásd ebben az értelemben a fenti 73. pontban hivatkozott Allied Corporation és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 11. és 12. pontját; a Törvényszék fenti 73. pontban hivatkozott Euromin kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 45. pontját, valamint a T‑58/99. sz., Mukand és társai kontra Tanács ügyben 2001. szeptember 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑2521. o.] 21. pontját).

75      A jelen ügyben a Tanács a megtámadott rendeletekben elismerte, hogy a felperes gyártónak minősül, ugyanis a megtámadott szubvencióellenes rendelet (52) és (54) preambulumbekezdésében és a megtámadott dömpingellenes rendelet (57) és (59) preambulumbekezdésében a Tanács megállapította, hogy a felperes tagja volt annak az öt „amerikai biodízel‑ és biodízelkeverék‑gyártóból” álló csoportnak, amely együttműködött a kijátszás miatt indított eljárások keretében. Amint a válasz 46. pontjából és a felperes által a tárgyalás során tett kiegészítésekből kitűnik, utóbbi és leányvállalatai nem vesznek részt a tiszta biodízel (B100) és a B99,9 keverékek gyártásának folyamatában, hanem e termékeket gyártóktól és harmadik felektől veszik, és később ásványi dízellel keverik, kisebb koncentrációjú biodízel‑keverékek előállítása céljából, melyet ezt követően exportálnak. A felperes harmadik felektől is vásárol biodízel‑keverékeket. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperes részben biodízel‑keverékek gyártója, és részben azok exportőre.

76      Meg kell továbbá jegyezni, hogy a felperes a kijátszás miatt indított eljárások keretében jelentős szerepet játszott. A Tanács a megtámadott szubvencióellenes rendelet (52) preambulumbekezdésében és a megtámadott dömpingellenes rendelet (57) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy az öt együttműködő, egyesült államokbeli biodízelgyártó közül a felperes volt az egyetlen, aki az Unióba az Egyesült Államokból származó ≤B20 keverékeket exportált a kijátszás elleni vizsgálat időszaka során (lásd a fenti 35. pontot). A Tanács a megtámadott szubvencióellenes rendelet (61) preambulumbekezdésében és a megtámadott dömpingellenes rendelet (66) preambulumbekezdésében elismerte, hogy a felperes által megvalósított export „jelentős részét” képezte az Egyesült Államokból származó ≤B96,5 keverékek ezen időszak során megállapított teljes behozatalának. A Tanács nem vitatja, hogy a felperes a kijátszás miatt indított eljárások folyamán teljes mértékben együttműködött az intézményekkel, adatokat szolgáltatva a kereskedelmi tevékenységére vonatkozóan, és ezen adatokat figyelembe vették a megtámadott rendeletek hatályának meghatározásakor. Végül meg kell jegyezni, hogy a Tanács a megtámadott szubvencióellenes rendelet (77) preambulumbekezdésében és a megtámadott dömpingellenes rendelet (82) preambulumbekezdésében kifejezetten elutasította a felperes által a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (6) bekezdése, illetve a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (4) bekezdése alapján benyújtott mentesség iránti kérelmeket.

77      E feltételek mellett az ítélkezési gyakorlatból eredő, a fenti 74. pontban felidézett kritériumokat illetően nem kétséges, hogy a felperest személyében érintik a megtámadott rendeletek.

78      Következésképpen el kell oszlatni a Tanács által a felperes kereshetőségi jogával kapcsolatban a tárgyalás során megfogalmazott fenntartásokat, és a keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani.

2.     Az ügy érdeméről

79      Keresete alátámasztására a felperes négy jogalapra hivatkozik. Az első jogalap szerint a Tanács megsértette a dömpingellenes és a szubvencióellenes alaprendeletet, valamint a jogbiztonság elvét, és visszaélt hatáskörével, amikor az eredeti vámokat a kijátszás miatt indított eljárások révén kiterjesztette. A második jogalap a felperest érintő tényekkel kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibákon alapul. A harmadik az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A negyedik jogalap a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és a gondos ügyintézés elvének a megsértésén alapul.

 Az első jogalapról, amely a dömpingellenes és a szubvencióellenes alaprendeleteknek, valamint a jogbiztonság elvének a megsértésén, illetve az eredeti vámok kijátszás miatt indított eljárások révén történő kiterjesztésével elkövetett hatáskörrel való visszaélésen alapul

80      Az első jogalap keretében a felperes vitatja, hogy a ?B20 és a >B20 keverékeket „kis mértékben módosított termékeknek” lehetne tekinteni a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (1) bekezdése értelmében, továbbá az említett rendeleteknek és a jogbiztonság elvének megsértésére, valamint hatáskörrel való visszaélésre hivatkozik.

81      Ez a jogalap lényegében két részre bontható.

82      Az első rész keretében a felperes kiemeli a >B20 keverékek és a ?B20 keverékek közötti különbségeket, valamint ez utóbbiak kifejezett kizárását az eredeti rendeletek hatálya alól.

83      A második rész keretében a felperes vitatja az érintett termék a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdésének a) pontja értelmében való módosítását, tekintettel arra, hogy a ?B20 keverékek mindig is léteztek, és nem kifejezetten a vámok megkerülése céljából készültek.

 Az első jogalap első részéről, amely a >B20 keverékek és a ?B20 keverékek közötti különbségekre, valamint ez utóbbiaknak az eredeti rendeletek hatálya alóli kifejezett kizárására vonatkozik

84      Az első jogalap első részének keretében a felperes lényegében négy kifogást emel.

85      Először a felperes úgy véli, hogy a >B20 és a ?B20 keverékek közötti különbségekkel ellentétes lenne ez utóbbit a >B20 keverékekhez képest „hasonló, kis mértékben módosított termékeknek” tekinteni a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (1) bekezdése értelmében.

86      Másodszor a felperes kiemeli, hogy a jogi keret nem teszi lehetővé az uniós intézmények számára, hogy egy kijátszás miatt indított eljárással kiterjessze az érintett termék meghatározását egy dömpingellenes vagy kiegyenlítő vámmal, még kevésbé ha, mint a jelen ügyben, olyan termékekről van szó, amelyeket az érintett termék és a hasonló termék eredeti meghatározása kifejezetten kizárt. Ilyen feltételek mellett az eredeti vámoknak a felperes által importált ≤B20 keverékekre való kiterjesztése megsérti a dömpingellenes és a szubvencióellenes alaprendeleteket és a jogbiztonság elvét.

87      Harmadszor a felperes úgy érvel, hogy az uniós intézmények visszaéltek hatáskörükkel, mivel az eredeti vámokat kijátszás miatt indított eljárások révén terjesztették ki, ahelyett hogy új vizsgálatot folytattak volna a ≤B20 keverékek behozatalára vonatkozóan. A felperes hozzáfűzi a válaszban, hogy a Bizottságnak legalábbis időközi felülvizsgálati eljárást kellett volna indítania a dömpingellenes alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 19. cikke értelmében.

88      Negyedszer a felperes előadja, hogy az eredeti vámok kijátszás miatt indított eljárások révén történt kiterjesztése megfosztotta a dömpingellenes és a szubvencióellenes alaprendeletek szerinti eljárási jogaitól. E tekintetben a felperes a válaszban kifejti, hogy különösen az egyedi vámtételek elérésének lehetőségétől lett megfosztva, valamint hogy a megtámadott rendeletekben a Bizottság által végzett és a Tanács által jóváhagyott dömpingszámítások túlságosan leegyszerűsítők. A felperes szerint a Bizottság nem rendelkezett kellő mennyiségű adattal a ≤B20 keverékeket illetően ahhoz, hogy helyesen értékelje a piaci feltételeket és a dömpingkülönbözetet. Az EBB beavatkozási beadványára válaszul a felperes megerősíti egyfelől, hogy nem alkalmazott dömpinget, és az általa kapott támogatások jelentősen alacsonyabbak, mint az EBB által említett összegek, másfelől pedig, hogy nem vizsgálták az uniós iparnak okozott kárt. A tárgyalás során a felperes újra hangsúlyozta, hogy az általa megvalósított behozatal nem semlegesítette az eredeti vámok kiigazító hatását.

89      A Tanács – amelyet a Bizottság és az EBB támogat – vitatja a felperes érveit.

90      Előzetesen meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja, hogy a Bizottság és a Tanács tiszteletben tartotta a dömpingellenes alaprendelet 13. cikke és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikke által a kijátszás miatt indított eljárások keretében biztosított eljárási jogait. Eljárási jogainak a negyedik kifogása keretében hivatkozott megsértése alatt a felperes valójában az új eljárások indításának hiányát kifogásolja, amelyek során a dömpingkülönbözet, a támogatás és a szóban forgó behozataloknak betudható kár pontos kiszámítása alapján megállapított egyedi vámtételek kedvezményében részesülhetett volna. Így a negyedik kifogás csupán a harmadik, hatáskörrel való visszaélésre alapított kifogás következménye.

91      Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a felperes által a negyedik kifogás keretében felhozott, a dömping, a kár és az eredeti vámok kiigazító hatásainak aláásása Bizottság általi meghatározásának módjával kapcsolatos kifogásokat a felperes csak a válaszban, az EBB beavatkozási beadványára vonatkozóan tett észrevételeiben és a tárgyalás során hozta fel. Amint a felperes a tárgyalás során elismerte, a keresetlevél nem vitatja a Tanács által a megtámadott rendeletekben végzett értékeléseket, amelyek szerint a ≤B20 keverékek behozatala dömping tárgyát képezte, és aláásta az eredeti vámok egyensúlyozó hatását. Következésképpen a felperes ezen érveit úgy tekinteni, mint új jogalapot, amely elkésettsége miatt elfogadhatatlan az eljárási szabályzat 48. cikke 2. §‑ának megfelelően.

92      A másik három kifogás vizsgálatát illetően emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettsége okán (lásd a Törvényszék T‑35/01. sz., Shanghai Teraoka Electronic kontra Tanács ügyben 2004. október 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3663. o.] 48. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ebből következően az uniós bíróságnak arra kell korlátoznia az intézmények ilyen értékelése tekintetében végzett felülvizsgálatát, hogy az eljárási szabályokat tiszteletben tartották‑e, a vitatott választást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek‑e, valamint nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények értékelésében, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés (lásd a fent hivatkozott Shanghai Teraoka Electronic kontra Tanács ügyben hozott ítélet 49. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

93      Meg kell először is vizsgálni a felperes által felhozott első kifogást. Ugyanis abban az esetben, ha a Törvényszék úgy találná a szóban forgó keverékek alapvető jellemzőinek objektív értékelése alapján, hogy az uniós intézmények nyilvánvaló mérlegelési hibát követtek el, amikor megállapították, hogy a felperes által importált ?B20 keverékek a >B20 keverékek kismértékű módosítását jelentik, akkor helyt kell adni a keresetnek, a további kifogások és jogalapok vizsgálata nélkül. Ezzel ellentétben, abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy a megtámadott rendeletek nem tartalmaznak ilyen nyilvánvaló mérlegelési hibát, akkor meg kell még vizsgálni, hogy a Bizottság – anélkül, hogy hatáskörrel való visszaélést követne el, illetve megsértené a dömpingellenes és a szubvencióellenes alaprendeletet és a jogbiztonság elvét – indíthatott‑e a kijátszás miatti eljárásokat a felperes által megvalósított behozatalra vonatkozóan, míg a ?B20 keverékek kifejezetten ki voltak zárva az eredeti rendeletek hatálya alól.

–       A ?B20 és a >B20 keverékek alapvető jellemzőiről

94      A felperes kiemeli, hogy az alacsonyabb koncentrációjú biodízel‑keverékek, különösen az általa az Unióba behozott <B15 keverékek, nem ugyanazon piac részét képezik, mint a magasabb koncentrációjú keverékek, és eltérőek a tulajdonságaik. Ezen álláspont alátámasztására három sor érvet ad elő. Az érvek első csoportja az Egyesült Államok biodízelpiacának sajátosságaira vonatkozik. Az érvek második csoportja a keverékek közötti, a biodízel‑tartalmuktól függő objektív különbségekre irányul. Az érvek harmadik csoportja azon a tényen alapul, hogy a Bizottság elismerte, hogy a >B20 keverékek és a ?B20 keverékek különböznek, amikor megtagadta a felperes – a dömpingellenes alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 20. cikke szerinti – új exportőrként kezelését.

95      A Tanács, a Bizottság és az EBB által támogatva, vitatja a felperes érveit.

96      Figyelembe véve azon széles mérlegelési jogkört, mellyel az uniós intézmények a kereskedelempolitikai védintézkedések területén rendelkeznek (lásd a fenti 92. pontot), meg kell vizsgálni, hogy a felperes bizonyította‑e, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor úgy találta, hogy a felperes által exportált ≤B20 keverékek az érintett termék kismértékű módosítását jelentik, valamint hogy e keverékek a >B20 keverékekhez képest „hasonló, kis mértékben módosított terméknek” tekinthetőek, amelyek „ugyanazon alapvető tulajdonságokkal” rendelkeznek a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdése a) albekezdése értelmében. E célból a Törvényszék megvizsgálja a felperes érveinek három csoportját, más sorrendben mindazonáltal, mint ahogy a felperes előterjesztette őket.

97      Először is a keverékek közötti, a biodízel‑tartalmuktól függő objektív különbségeket illetően a felperes elsősorban úgy érvel, hogy a dízelolajipar szerint a biodízel‑tartalom határozza meg az adott biodízel‑keverék ásványi vagy kőolajtermékként vagy vegyipari termékként való besorolását. A Kombinált Nómenklatúra is különbséget tesz a keverék összetétele és biodízel‑tartalma alapján. A Kombinált Nómenklatúrában az ásványi olajokra vonatkozó fejezetben szereplő CN 2710 kód például nem alkalmazható a >B30 keverékekre. Szerződéseiben és számláiban a felperes maga is különböző leírásokat használ a biodízel‑tartalom szerint.

98      Ezt követően a felperes megjegyzi, hogy logisztikai szempontból a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. november 2‑i nemzetközi egyezmény (Marpol) II. melléklete a legalább 15% biodízel‑arányú keverékeket (a továbbiakban: ≥B15 keverékek) olyan vegyipari termékekként osztályozza, amelyeket különleges hajókkal kell szállítani, ellentétben a <B15 keverékekkel, amelyeket ásványi vagy kőolajtermékeknek tekint. Következésképpen a felperes szerint a ≤B20 keverékek legalább egy része, tudniillik az általa exportált <B15 keverékek különbségeket mutatnak a >B20 keverékekhez képest. A felperes megjegyzi továbbá, hogy a tárolási időtartam korlátozottabb a magasabb koncentrációjú keverékek esetében, valamint hogy a tiszta biodízelt és a B99,9 keverékeket a „fatty acid methyl esters” (zsírsav‑metil‑észterek, a továbbiakban: FAME) tárolására alkalmas tartályokban kell tárolni, amelyek kisebbek és költségesebbek az alacsonyabb koncentrációjú keverékek esetében használtaknál. A felperes hozzáfűzi, hogy a B7 és B5 keverékek eléréséhez könnyebb egy alacsonyabb koncentrációjú keveréket tovább hígítani, mint egy magasabb koncentrációjút.

99      Végül a felperes a válaszban előadja, hogy a magasabb biodízel‑koncentrációjú keverékeknek nem ugyanaz sem a végső felhasználása, sem az ereje és a hatékonysága, mint az alacsonyabb biodízel‑koncentrációjú keverékeknek.

100    E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a kereskedelmi besorolások, amelyeket az ipar a szóban forgó árukra alkalmaz, és amelyek a Kombinált Nomenklatúrából következnek, formai jellegűek, és nem szükségszerűen jelentik azt, hogy e különböző besorolások tárgyát képező áruknak ne lennének ugyanazok az alapvető tulajdonságaik a dömpingellenes alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének második albekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikke (3) bekezdésének a) albekezdése értelmében (lásd a fenti 3. pontot). Amint a Tanács helyesen megállapítja, az intézkedések kijátszásának bizonyos módjai kifejezetten egy kis mértékben módosított termék exportálására irányulnak, amely nem tartozik a Kombinált Nomenklatúrának az eredeti vámok által érintett pontos kódja alá.

101    Másodszor meg kell jegyezni, hogy a tengeri szállításra vonatkozó szabályozásra alapított érvek kivételével, a felperes által a keverékek között logisztikai szempontból fennálló különbségekre vonatkozóan felhozott érvek nem a keverékek konkrét biodízel‑tartalom arányára hivatkoznak. Ezen érvek a magas és az alacsony koncentrációjú keverékek közötti különbségeket rögzítik, azonban nem foglalkoznak azzal a lényegi kérdéssel, hogy a ≤B20 keverékek és a >B20 keverékek alapvető tulajdonságai ugyanolyanok a szóban forgó dömpingellenes és szubvencióellenes szabályozás értelmében.

102    A tengeri szállításra vonatkozó szabályozásra alapított érveket illetően meg kell jegyezni, hogy a ≥ B15 és a < B15 keverékek között a Marpol által megállapított egyetlen különbség nem érinti magában sem az alapvető fizikai, kémiai és technikai jellemzőiket, sem a ≤ B20 keverékek kereskedelmi alkalmazását. Ráadásul meg kell állapítani, hogy a szóban forgó tengeri szabályozás nem azon 20%‑os arány alapján tesz különbséget, amely a jelen jogvita középpontjában van, hanem a 15%‑os arány alapján.

103    Harmadszor, a felperes egyáltalán nem támasztja alá a válaszban szereplő azon állítást, amely szerint a magas és az alacsony koncentrációjú keverékeknek nem egyezik sem az ereje, sem a hatékonysága. A keverékek koncentrációtól függő használatát illetően a felperes nem vitatja, hogy a biodízel ásványi dízellel való hígításának művelete viszonylag egyszerűen megoldható technikai szempontból. A felperes nem vitatja azt sem, hogy az általa exportált < B15 keverékeket, ahogy a B20 keverékeket is, arra szánták, hogy azokat ismét ásványi dízellel hígítsák, azzal a céllal, hogy az Unióban üzemanyagot gyártsanak belőle. Az eredeti vámok által leginkább érintett B99,9 keverékeket vagy a felperes által exportált < B15 keverékeket illetően, e keverékek mind egy további átalakítás tárgyát kell képezzék az Unióban végső fogyasztóknak eladható keverékeknek – azaz B7 és B5 keverékeknek – megfelelő arányok eléréséhez (lásd a fenti 36. pontot). Ebből következik, hogy a biodízel‑keverékek valamennyi behozatalának ugyanazon átalakítási művelet tárgyát kellett képeznie, és ugyanazon végső keresletre irányultak, ennélfogva ugyanazon európai iparnak okoztak sérelmet.

104    Másodsorban a biodízel egyesült államokbeli piacának sajátosságait illetően a felek nem vitatják, hogy bármely dízelmotor működhet a ?B20 keverékekkel, úgy, hogy a személygépkocsi‑gyártók jótállása ezzel nem szűnik meg, így e keverékeket közvetlenül a fogyasztóknak értékesítik az Egyesült Államokban (lásd a fenti 14. pontot). A felperes ugyanakkor nem fejti ki kellőképpen, hogy ezen egyetlen megállapítás mennyiben akadályozná a Tanácsot és a Bizottságot abban, hogy úgy találják, hogy a felperes által exportált ≤B20 keverékek a >B20 keverékekhez képest „hasonló, kis mértékben módosított termékek”. Mindenesetre az Egyesült Államok piacának e sajátossága nem érinti a Tanács által a megtámadott szubvencióellenes rendelet (65) preambulumbekezdésében és a megtámadott dömpingellenes rendelet (70) preambulumbekezdésében tett azon megállapítást, amely szerint a >B20 keverékek és a ≤B20 keverékek alapvető fizikai, kémiai és technikai tulajdonságai kellőképpen hasonlóak ahhoz, hogy ugyanazon hígítási művelet tárgyát képezhessék, annak érdekében, hogy az Unión belüli végső fogyasztásra alkalmassá tegyék ezeket (lásd a fenti 37. pontot).

105    Harmadsorban és végül a felperes – a dömpingellenes alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 20. cikke szerinti – új exportőrként való kezelésének Bizottság általi megtagadását illetően olyan jogi megfontolásokról van szó, amelyek nem befolyásolják az előző pontban említett technikai megállapításokat, ugyanis e rendelkezések szerint az új exportőrre vonatkozó vizsgálat azon gazdasági szereplők számára van fenntartva, akik egy adott dömpingellenes vagy szubvencióellenes rendelet által érintett terméket e rendeletek elfogadását követően kezdenek importálni. Márpedig a jelen esetben a ≤B20 keverékekre nem vonatkoztak az eredeti rendeletek. E körülmény ugyanakkor semmilyen tájékoztatást nem nyújt azzal kapcsolatban, hogy e keverékek tekinthetőek‑e a >B20 keverékekhez képest „hasonló, kis mértékben módosított terméknek”.

106    A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett volna, amikor megállapította, hogy a felperes által exportált ≤B20 keverékek az érintett termék kismértékű módosítását képezik, és e keverékek úgy tekinthetőek, mint a >B20 keverékekhez képest „hasonló, kis mértékben módosított termékek”, amennyiben „ugyanazon alapvető tulajdonságokkal” rendelkeznek a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdése a) albekezdése értelmében.

107    A felperes első kifogását tehát el kell utasítani.

–       A <B20 keverékeknek az eredeti rendeletek hatálya alóli kifejezett kizárásáról

108    A felperes megjegyzi, hogy az érintett termék és a hasonló termék eredeti meghatározása döntő fontosságú, amennyiben az a kérdés, hogy az eredeti vámokat kijátszották‑e, és e meghatározásoknak koherensnek kell maradniuk. A kijátszás miatt indított eljárások és a jogbiztonság elve nem teszik lehetővé az uniós intézmények számára az érintett termék eredeti meghatározásának kiterjesztését, különösen nem amikor e kiterjesztés olyan termékre vonatkozik, amelyet kifejezetten kizártak az érintett termék és a hasonló termék említett meghatározásából. A Törvényszék T‑348/05. sz., JSC Kirovo‑Chepetsky Khimichesky Kombinat kontra Tanács ügyben 2008. szeptember 10‑én hozott ítélete (az EBHT‑ban nem tették közzé) megerősíti ezen elveket.

109    A Tanács – amelyet a Bizottság és az EBB is támogat – vitatja a felperes érveit.

110    E tekintetben meg kell jegyezni először is, hogy a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (1) bekezdése szerinti, kijátszás miatt indított eljárások kifejezetten olyan termékekre vonatkoznak, amelyeket az érintett és hasonló termékek eredeti meghatározása alá tartoznak, azonban mégis „hasonló, kis mértékben módosított terméknek” minősülnek, mivel ugyanazon „alapvető tulajdonságokkal” rendelkeznek, mint az eredeti meghatározás alá tartozó termékek. Az eredeti vámok ≤B20 keverékekre történő kiterjesztésével a Tanács tehát e rendelkezések céljával összhangban járt el.

111    Másodsorban a fenti 108. pontban hivatkozott JSC Kirovo‑Chepetsky Khimichesky Kombinat kontra Tanács ügyben hozott ítélet megerősíti ezen elveket, ellentétben a felperes állításaival. Ezen ítélet ugyanis nem egy kijátszás miatt indított eljárást érint, hanem a dömpingellenes alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálatot. E felülvizsgálati eljárás keretében a Tanács kiterjesztette az érintett termék eredeti meghatározását a szóban forgó vámoknak azon termékekre való kivetése érdekében, amelyek összetevőként tartalmazták az eredetileg érintett terméket. A Törvényszék úgy találta, hogy a Tanács nem módosíthatta az érintett termék eredeti meghatározását a dömpingellenes alaprendelet 11. cikke (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálat keretében annak érdekében, hogy új termékeket vonjon be a hatálya alá, amelyekre az eredeti rendelet nem vonatkozott (a fenti 108. pontban hivatkozott JSC Kirovo‑Chepetsky Khimichesky Kombinat kontra Tanács ügyben hozott ítélet 61–65. pontja). A Törvényszék ellenben kimondta, hogy az uniós intézményeknek meg kellett volna vizsgálniuk, hogy az új termékek, amelyek közé az érintett termék mint összetevő is tartozott, úgy lehet‑e tekinteni, mint „hasonló, kis mértékben módosított terméket” dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében. A Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a Tanács nem kerülheti meg az ez utóbbi rendelkezés szerinti vizsgálat követelményét az érintett termék meghatározásának – a dömpingellenes alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének alkalmazása keretében való – módosítása által (a fenti 108. pontban hivatkozott JSC Kirovo‑Chepetsky Khimichesky Kombinat kontra Tanács ügyben hozott ítélet 66–70. pontja).

112    Harmadsorban a ≤B20 keverékek eredeti rendeletekből való kifejezett kizárását illetően, meg kell jegyezni, hogy – ellentétben azzal, amit a felperes a válaszban és a Bizottság beavatkozási beadványára adott válaszában felvet – e kizárás nem a szóban forgó keverékek alapvető fizikai, kémiai és technikai tulajdonságai közötti különbségeken alapult, sem az Unión belüli helyzeten.

113    Amint a fenti 13–15. és 25. pontban megállapítást nyert, a ≤B20 keverékek eredeti rendeletek hatálya alóli kizárását kizárólag az egyesült államokbeli piac sajátosságai igazolták, ahol is a ≤B20 keverékeket, a >B20 keverékekkel ellentétben, közvetlenül a fogyasztók részére értékesítik, és azokat nem exportálják. E megállapítás alapján a Tanács úgy határozott, hogy a >B20 keverékek szintjén állapítja meg küszöbértéket, annak érdekében, hogy biztosítsa az „egyértelmű különbségtételt, és lehetővé [tegye], hogy a termékek, a piacok és a különféle egyesült államokbeli érdekelt felek megkülönböztethetők legyenek” (az eredeti dömpingellenes rendelet (33) preambulumbekezdése és az eredeti szubvencióellenes rendelet (34) preambulumbekezdése).

114    Ebből egyrészt az következik, hogy az uniós intézményeknek a ≤B20 és a >B20 keverékek alapvető tulajdonságaival kapcsolatos álláspontja nem ellentmondásos, és ekképpen a felperes a jelen ügyben nem hivatkozhat a jogbiztonság elvének megsértésére.

115    Emlékeztetni kell másrészt arra, hogy a fenti 104. pontban említett okokból az egyesült államokbeli piac sajátos feltételei nem akadályozták a Bizottságot és a Tanácsot abban, hogy úgy találják, hogy a felperes által exportált ≤B20 keverékek a >B20 keverékekhez képest „hasonló, kis mértékben módosított termékek” a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdése a) pontja értelmében,.

116    E körülmények között a ≤B20 keverékeknek az eredeti rendeletek hatálya alól az Egyesült Államok piaci sajátosságai okán történt kizárásával nem ellentétes az, hogy a Bizottság és a Tanács a kijátszás miatt eljárásokat indítsanak e keverékekre vonatkozóan.

117    A felperes második kifogását tehát el kell utasítani.

–       A hatáskörrel való visszaélésről

118    Harmadik kifogásában a felperes kiemeli, hogy a Bizottság és a Tanács nem terjeszthették volna ki – hatáskörrel való visszaélés elkövetése nélkül – az eredeti vámokat a ≤B20 keverékekre egy kijátszás miatt indított eljáráson keresztül, hanem e behozatalokra vonatkozóan új vizsgálatokat kellett volna indítaniuk a dömpingellenes alaprendelet 5. cikke és a szubvencióellenes alaprendelet 10. cikke alapján. A válaszban a felperes hozzáfűzi, hogy a Bizottságnak legalább hivatalból felülvizsgálati eljárást kellett volna indítania a dömpingellenes alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 19. cikke alapján.

119    A Tanács, a Bizottság és az EBB által támogatva, úgy véli, hogy a felperes érvei nem megalapozottak. Egyébiránt a felperes azon érvet, amely szerint a Bizottság legalábbis időközi felülvizsgálati eljárást kellett volna indítania, sem a kijátszás miatt indított eljárások során, sem a keresetlevelében nem hozta fel. Ezen érv tehát elfogadhatatlan. A Törvényszék a tárgyalás során felhívta a felperest, hogy ez utóbbi kérdést illetően nyilatkozzon.

120    Emlékeztetni kell arra, hogy valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban a hivatkozott céltól eltérő cél elérése, vagy az ügy körülményeinek kezelésére a Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el (lásd a Törvényszék T‑266/97. sz., Vlaamse Televisie Maatschappij kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑2329. o.] 131. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

121    A jelen ügyben, amint a fenti 106. pontból kitűnik, a felperes nem bizonyította, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett volna, amikor megállapította, hogy a felperes által exportált ≤B20 keverékek az érintett termék kismértékű módosítását képezik a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdése a) albekezdése értelmében. Hasonlóképpen a ≤B20 keverékeknek az eredeti rendeletek hatálya alóli kizárása nem akadályozta meg a Bizottságot és a Tanácsot abban, hogy a felperes behozatalára vonatkozóan kijátszás miatt eljárásokat indítson (lásd a fenti 116. pontot).

122    Ebből következik, hogy a Bizottság és a Tanács nem kerülte meg a jelen ügy körülményeinek kezelésére a dömpingellenes és a szubvencióellenes alaprendelet által kifejezetten előírt eljárást.

123    A harmadik kifogást tehát el kell utasítani, anélkül hogy vizsgálni kellene a felperes arra vonatkozó érvének elfogadhatóságát, hogy a Bizottság köteles lett volna legalábbis időközi felülvizsgálati eljárást indítani a kijátszás miatti eljárás helyett.

124    A fentiek összességére tekintettel el kell utasítani a felperes első jogalapjának első, a >B20 és a ≤B20 keverékek közötti különbségekre és ez utóbbiaknak az eredeti rendeletekből való kifejezett kizárására vonatkozó részét.

 Az első jogalapnak az érintett termék módosításának hiányára alapított első részéről

125    A felperes kiemeli, hogy a ≤B20 keverékek nem „kismértékben módosított” termékek a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdésének a) pontja értelmében, mivel ezek a keverékek mindig léteztek, és nem kifejezetten azért állították elő azokat, hogy megkerüljék az eredeti vámokat.

126    E tekintetben a Tanácshoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy a dömpingellenes és a szubvencióellenes alaprendeletnek a kijátszás miatt indított eljárásokkal kapcsolatos rendelkezései nem követelik meg annak bizonyítását, hogy az e rendelkezések értelmében vett „hasonló, kis mértékben módosított termékek”‑et kifejezetten a vámok megfizetésének elkerülése érdekében állították elő.

127    A jelen ügyben, amint az a fenti 13–15., 25. és 39. pontból következik, a ≤B20 keverékek léteztek az Egyesült Államok piacán, de azokat nem exportálták az Unióba. Csak az eredeti vámok bevezetését követően kezdték meg a ≤B20 keverékek Európába irányuló behozatalát. Mivel e keverékek és a >B20 keverékek alapvető fizikai, kémiai és technikai tulajdonságai nagyon hasonlóak, valamint az Unióban ugyanaz a rendeltetésük (lásd a fenti 104. pontot), a Tanács joggal állapította meg a megtámadott szubvencióellenes rendelet (65) preambulumbekezdésében és a megtámadott dömpingellenes rendelet (70) preambulumbekezdésében, hogy a felperes által importált ≤B20 keverékek az érintett termék kis mértékben módosított változatának tekinthetők..

128    Következésképpen az első jogalap második részét, és ennélfogva az első jogalap egészét el kell utasítani.

 A felperesre vonatkozó tényekkel kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított második jogalapról

129    A második jogalap, amely a Tanács által elkövetett több nyilvánvaló mérlegelési hibát sorol fel, három részből áll.

130    Az első rész az érintett termék módosításának visszafordíthatóságára vonatkozik, és arra a megállapításra épül, hogy a ?B20 keverékeket a behozatalt követően nem lehet visszaalakítani >B20 keverékekké.

131    A második rész keretében a felperes saját magát illetően vitatja a kereskedelem szerkezetének a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (3) bekezdése szerinti megváltoztatását.

132    A harmadik rész tekintetében a felperes kiemeli, hogy a Tanács nem értékelte helyesen az általa a <B15 keverékek behozatalát érintően előterjesztett gazdasági indokokat.

 Az első jogalap ?B20 keverékek >B20 keverékekké történő visszaalakításának lehetetlenségére alapított első részéről

133    A felperes felhívja a figyelmet, hogy a ?B20 keverékeket nem lehet >B20 keverékekké visszaalakítani, ily módon a gyakorlatban lehetetlen az eredeti vámok kijátszása. Azzal, hogy a megtámadott rendeletek ennek ellenkezőjét állítják, nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaznak..

134    A Tanács – a Bizottság támogatásával – vitatja a felperes érveinek megalapozottságát.

135    Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Tanács a felperes állításaival ellentétben a megtámadott rendeletekben egyszer sem mondta ki, hogy a ≤B20 keverékeket vissza lehet alakítani >B20 keverékekké.

136    Ezenfelül a Tanácshoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy annak megkövetelésével, hogy a módosított terméket a behozatalt követően érintett termékké alakítsák vissza, a felperes új kritériumot ad hozzá a kijátszás meglétének meghatározásához, amely kritériumot a dömpingellenes és a szubvencióellenes alaprendelet nem ír elő. A felperes úgy tűnik, összekeveri az e rendeletekben megállapított kijátszás különböző típusait. A jelen ügyben a vizsgálat többek között a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdése a) pontja értelmében vett, „hasonló, kis mértékben módosított termékek”‑re terjedt ki. A kijátszás e gyakorlata eltér a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (2) bekezdésében foglaltaktól, amelyben arról van szó, hogy az érintett terméket különálló alkatrészenként hozzák be az Unióba, hogy azt követően ott összeszereljék, és így megkerüljék az egész termékre kivetett vámok megfizetését.

137    Végül, amint a fenti 104. pont kifejtette, a felperes által behozott ≤B20 keverékek és >B20 keverékek alapvető fizikai, kémiai és technikai tulajdonságai nagyon hasonlóak, valamint az Unióban rendeltetésük is azonos. E megállapítások elegendőek ahhoz, hogy e keverékek a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdése a) pontja értelmében vett, „hasonló, kis mértékben módosított termékeknek” legyenek tekinthetőek.

138    A második jogalap első részét ennélfogva el kell utasítani.

 A második jogalapnak a kereskedelem szerkezete megváltozásának hiányára alapított, második részéről

139    A felperes azt állítja, hogy ő esetében nem került sor a kereskedelem szerkezetének megváltozására. Ugyanis nem módosította a magatartását, és nem hagyott fel az eredeti vámokkal érintett termékek behozatalával sem, minthogy e termékeket nem importálta az eredeti rendeletek elfogadását megelőzően. Ezért tehát nem vádolható olyan intézkedésnek a kijátszásával, amely nem is vonatkozott rá.

140    A Tanács vitatja a felperes érveit.

141    Meg kell jegyezni, hogy – a felperes állításával ellentétben – a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (3) bekezdése nem követeli meg a kereskedelem szerkezete megváltozásának megállapításához, hogy a kijátszás miatt indított eljárás alá vont vállalkozások korábban is importálják az eredeti vámokkal sújtott termékeket. Egy ilyen feltétel jelentősen és indokolatlanul korlátozná a kijátszás miatt indított eljárások hatályát.

142    Ezek az eljárások ugyanis az uniós ágazatot kívánják megvédeni bizonyos behozatalokkal szemben, az e behozatalokban részt vevő vállalkozások kilététől függetlenül. A jelen ügy a „hasonló, kis mértékben módosított termékek” behozatalára vonatkozik. Itt helyettesítő termékek annak érdekében történő behozataláról van szó, hogy az eredeti vámok alól kivonják magukat, jóllehet e termékek még mindig dömping vagy szubvenció tárgyát képezik, és kárt okoznak az uniós ágazatnak, vagy semlegesítik az eredeti vámok ellensúlyozó hatásait. A kereskedelem szerkezete megváltozásának megállapításához az intézmények tehát szorítkozhatnak annak megállapítására, hogy helyettesítő termékek behozatalára került sor az eredeti vámokkal sújtott termékek behozatalának kárára, függetlenül attól a kérdéstől, hogy ezeket az új behozatalokat olyan vállalkozások hajtották‑e végre, amelyekre már kivetették az eredeti vámokat.

143    A jelen ügyben nem vitatott, hogy az eredetileg érintett termékek behozatala gyakorlatilag abbamaradt az eredeti vámok kivetését követően, és hogy az Egyesült Államokból származó ≤B20 keverékek Unióba irányuló kivitele ezzel egyidőben kezdődött meg.

144    Ilyen körülmények között a Bizottság és a Tanács joggal állapította meg, hogy az Egyesült Államok és az Unió közötti kereskedelem szerkezete megváltozott a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (3) bekezdése értelmében.

145    Ennélfogva a második jogalap második részét el kell utasítani.

 A második jogalapnak a felperes által előterjesztett gazdasági indokok értékelésére alapított harmadik részéről

146    A felperes kiemeli, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, amikor azt állapította meg a felperest illetően, hogy a < B15 keverékek exportjának megkezdése nem kellőképpen indokolt, és az gazdaságilag semmi mással nem magyarázható, mint az eredeti vámok kijátszásával.

147    E tekintetben a felperes emlékeztet arra, hogy a biodízel‑ágazatban csak 2009 elején kezdte meg tevékenységét, hogy támogassa a BP csoport tevékenységeit, és rámutat arra, hogy gazdasági okokból döntött a <B15 keverékek Unióba történő behozatala mellett. A felperes szerint ez a keveréktípus lehetővé tette számára először is, hogy ne kelljen speciális, kisebb és költségesebb hajókat használnia, amire a Marpol értelmében a ≥B15 keverékek tengeri szállítása esetén köteles lett volna (lásd a fenti 98. pontot), és azt, hogy nem speciális, a saját flottájába tartozó vagy tartós hajóbérleti szerződés tárgyát képező hajókon szállítsa a keverékeket. Másodszor, e keverékeket könnyebben, nemcsak a FAME‑hez szánt speciális tartályokban lehet tárolni az Amszterdam‑Rotterdam‑Antwerpen zónában (a továbbiakban: az ARA‑zóna), ahol a felperes termelési felesleggel rendelkezik gázolajból, amelyet B7 és B5 keverékek előállításához kívánt felhasználni. Harmadszor, a felperes kifejti, hogy a BP France Franciaország déli részén, Frontignanban található létesítménye, ahová jelentős mennyiségű biodízelt exportált, nem tudna olyan speciális hajókat fogadni, amelyeken a ≥B15 keverékeket kellene szállítani. A tárgyalás során a felperes hangsúlyozta ezen érvet, és kifejtette, hogy Franciaország déli részén jelentős a B7 és B5 keverékek iránti kereslet, és hogy a frontignani létesítményben található, Egyesült Államokból származó <B15 keverékeket felhígította az ARA‑zónából érkező gázolajfelesleggel.

148    A Tanács – amelyet a Bizottság és az EBB is támogat – vitatja a felperes érveit.

149    Először is helyénvaló megjegyezni, hogy a felperes lényegében logisztikai jellegű okokat terjesztett elő a <B15 keverékek uniós behozatalának indokolására. Márpedig, ha logisztikai megfontolások szerepet is játszhatnak egy gazdasági tevékenység megkezdésével kapcsolatos döntésben, önmagukban nem elegendőek e döntés indoklására. Egy gazdasági tevékenységet ugyanis általában csak jövedelmezőségi elemzést követően indítanak el. Ezen elemzés keretében a nem vitatottan magas eredeti vámok megkerülésének ténye fontosabb gazdasági tényezőnek bizonyulhat a logisztikai jellegű megfontolásoknál.

150    E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatta a Tanács azon megállapítását, amely szerint a speciális hajók alkalmazásának a ≥B15 keverékek szállítása esetén történő mellőzésével összefüggő, a felperes által bemutatott nyereség a kijátszás elleni vizsgálat időszakában megkerült eredeti vámok megfelelő összegének mindössze 2,3%‑át képviselte. Ilyen körülmények között a Tanács joggal nem fogadta el a felperes által előterjesztett, a biodízel‑keverékek szállításához nem speciális hajók választásával összefüggő gazdasági indokokat.

151    Másodszor, ami a B100 és B99,9 keverékek ARA‑zónában található tartályokban történő tárolásának nehézségeit, az ásványidízel‑felesleg e zónában való meglétét és a frontignani létesítmény technikai korlátait illeti, meg kell állapítani, hogy a felperes magyarázatai kevéssé meggyőzőek. A felperes mindenesetre nem terjesztett elő semmilyen, e műveletek jövedelmezőségét alátámasztó konkrét bizonyítékot. A felperes ezenfelül nem nyújtott be semmilyen számadatot, illetve számszerűsített vagy dokumentált tényt, amely igazolná a keverékek ilyen típusa iránti, dél‑franciaországi kereslet meglétét. Meg kell jegyezni azt is, hogy ezt az érvet csak a tárgyalás során adták elő. Egyébiránt a felperes dél‑franciaországi biodízel‑kereslettel kapcsolatos összetett és nem alátámasztott elmélete ellentmond a Bizottság és a Tanács által előterjesztett konkrét számadatoknak. E számadatok szerint a >B20 keverékek behozatala gyakorlatilag abbamaradt az eredeti vámok kivetését követően, míg a ≤B20 keverékek behozatalára csak ezen időpontot követően került sor (lásd a fenti 39. pontot). Tény az is, hogy az eredeti vámokat viszonylag magasnak tekintették, ezért az olyan helyettesítő termékek, mint a ≤B20 keverékek behozatala gazdasági szempontból vonzó volt.

152    E megfontolások fényében le kell vonni a következtetést, hogy a Tanács helyesen vélte úgy, hogy a felperes nem indokolta kellőképpen a <B15 keverékek behozatalát, illetve hogy azoknak nem volt más gazdasági indoka, mint az eredeti vámok kivetése.

153    A második jogalap harmadik részét, következésképpen a második jogalap egészét el kell utasítani.

 Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, harmadik jogalapról

154    A felperes kiemeli, hogy a megtámadott rendeletek nem indokoltak kellőképpen ahhoz, hogy igazolják az eredeti vámok kiterjesztését. A felperes szerint a Tanácsnak jobban alátámasztott indokolást kellett volna adnia, tekintettel arra, hogy e kiterjesztés milyen jelentős hatást gyakorolt a felperesre.

155    E tekintetben a felperes először is hangsúlyozza, hogy a Tanács nem reagált a felperes által előterjesztett azon érvekre, amelyek szerint a ?B20 keverékeket nem lehetett a behozatalukat követően magasabb koncentrációjú termékekké visszaalakítani, sem azon érvekre, amelyek szerint nem játszhatott ki olyan intézkedést, amely nem vonatkozott rá eredetileg. Másodszor a felperes úgy véli, a Tanács első látásra állapította meg, hogy a ≤B20 keverékek kivitelének egyetlen gazdasági indoka az Egyesült Államoknak nyújtott szubvenció és az eredeti vámok megfizetése elkerülésének szándéka volt. Harmadszor a felperes kiemeli, hogy a Tanács nem fejtette ki, milyen módon terjeszthette ki a szóban forgó intézkedéseket a ≤B20 keverékekre, amikor kifejezetten kizárta ezeket az érintett termék és a hasonló termék meghatározásából az eredeti vizsgálat során. Negyedszer, a felperes a tárgyalás során hozzátette, hogy a megtámadott dömpingellenes rendelet (79) preambulumbekezdése nem határozta meg, hogyan állapították meg a dömping meglétét a kijátszás miatt indított eljárásban. A felperes szerint a Tanács és a Bizottság Törvényszék előtt adott magyarázataiból az következik, hogy a Bizottság egyrészt a ≤B20 keverékekre vonatkozó, egy gazdasági szereplő által az eredeti vizsgálat során szolgáltatott adatokat, másrészt a >B20 keverékek tekintetében megállapított kezdeti normálértéket vette alapul, amelyeket a ≤B20 keverékekre való alkalmazhatóság céljából kiigazítottak.

156    A Tanács vitatja a felperes érveit.

157    Emlékeztetni kell arra, hogy uniós intézmények jogi aktusa indokolásának világosan és egyértelműen kell bemutatnia a jogi aktust elfogadó szerv érvelését úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, megvédhessék jogaikat, és a bíróság gyakorolhassa felülvizsgálatát (a Törvényszék T‑134/03. és T‑135/03. sz., Common Market Fertilizers kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑3923. o.] 156. pontja). Ezenkívül azt, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére tekintettel is (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-56/93. sz., Belgium kontra Bizottság, ügyben 1996. február 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑723. o.], 86. pontját és a Törvényszék T‑290/94. sz., Kaysersberg kontra Bizottság ügyben 1997. november 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑2137. o.] 150. pontját).

158    A jelen ügyben a Tanács tiszteletben tartotta ezen elveket, amint azt az alább kifejtett indokok is mutatják.

159    Ami először is a felperes egyes érveire a megtámadott rendeletekben adandó kifejezett válaszok hiányát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy dömpingellenes vámokat vagy kiegyenlítő vámokat kivető rendeletet kizárólag azon ténybeli és jogi tényezők összessége vonatkozásában kell indokolni, amelyek az említett aktusban foglalt értékelés szempontjából relevánsak (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑314/06. sz., Whirlpool Europe kontra Tanács ügyben 2010. szeptember 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑5005. o.] 116. pontját).

160    Márpedig, amint arra a fenti 136. és 141. pont is rámutat, a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikkének (1) és (3) bekezdése nem írja elő, hogy a módosított terméket a behozatalt követően érintett termékké kell visszaalakítani, sem azt, hogy a kijátszás miatt indított eljárás alá vont vállalkozások korábban is importálják az eredeti vámokkal sújtott termékeket. A Tanács tehát nem volt köteles állást foglalni a felperes által e tekintetben előterjesztett érveket érintően.

161    Másodszor, ami a ≤B20 keverékek behozatalának gazdasági indokait illeti, meg kell jegyezni, hogy a felperes által a megtámadott rendeletekkel szemben megfogalmazott kritikának az a célja, hogy vitassa a Tanács e kérdésre vonatkozó, a megtámadott szubvencióellenes rendelet (70), (71) és (76) preambulumbekezdésében és a megtámadott dömpingellenes rendelet (75), (76) és (81) preambulumbekezdésében szereplő következtetésének megalapozottságát, ahelyett hogy ezen indokok tekintetében az indokolás elmulasztását hozná fel. Tehát e felperesi érvet el kell utasítani.

162    Harmadszor, ami az eredeti vámoknak az eredeti rendeletek hatálya alól korábban kizárt ≤B20 keverékekre történő kiterjesztésének indoklását illeti, a Tanács a megtámadott szubvencióellenes rendelet (55) és (56) preambulumbekezdésében és a megtámadott dömpingellenes rendelet (60) és (61) preambulumbekezdésében emlékeztetett az amerikai biodízel‑ágazatot képviselő National Biodiesel Board (Nemzeti Biodízel Tanács – NBB) és más érdekeltek azon érveire, amelyeket e kizárás tekintetében fejtettek ki. Ezen érvekre válaszul a Tanács a megtámadott szubvencióellenes rendelet (57)–(59) preambulumbekezdésében és a megtámadott dömpingellenes rendelet (62)–(64) preambulumbekezdésében rámutatott arra, hogy a jelen ügyben elegendő bizonyíték igazolja „első látásra, hogy kijátszás történt” a dömpingellenes alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 23. cikke értelmében. A Tanács azt is kimondta, hogy az e rendelkezésekben előírt eljárás nem módosította az érintett termék vagy a hasonló termék fogalmát. A megtámadott szubvencióellenes rendelet (65) preambulumbekezdésében és a megtámadott dömpingellenes rendelet (70) preambulumbekezdésében a Tanács kifejtette, miért vélte úgy, hogy a ≤B20 keverékeket „kis mértékben módosított érintett terméknek” lehet tekinteni, ami a kijátszás miatt indított eljárás tárgyát képezheti.

163    Ez az indokolás a felperes állításaival ellentétben egyáltalán nem hiányos.

164    Negyedszer a dömping megállapításának módjára vonatkozó – a felperes által a tárgyalás során hivatkozott – indokolást illetően emlékeztetni kell először is arra, hogy az indokolás hiánya vagy elégtelensége imperatív jogalap, amelyet az uniós bíróság hivatalból felvethet, sőt köteles felvetni (a Bíróság C‑166/95. P. sz., Bizottság kontra Daffix ügyben 1997. február 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑983. o.] 24. pontja). Következésképpen a felperes érve nem utasítható el késedelmes mivolta miatt.

165    Meg kell jegyezni, hogy a Tanács a megtámadott dömpingellenes rendelet (79) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy „[az] alaprendelet 13. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálták, hogy van‑e bizonyíték a dömpingre az eredeti vizsgálat során megállapított rendes érték vonatkozásában”, valamint hogy „[a] rendes érték súlyozott átlagának az exportárak súlyozott átlagával történő összehasonlítása a dömping meglétére utalt”.

166    Ezen indokolásból a jogilag megkövetelt módon kitűnnek azon elemek, amelyek alapján a dömping fennállását megállapították.

167    Ebből következik, hogy a felperes harmadik jogalapját el kell utasítani.

 A hátrányos megkülönböztetés tilalmának és a gondos ügyintézés elvének a megsértésére alapított, negyedik jogalapról

168    Negyedik jogalapja keretében a felperes előadja, hogy teljes mértékben együttműködött a kijátszás miatt indított eljárások keretében, azonban mégis vele szemben az azon vállalkozások esetében alkalmazott vámtételeket vetették ki, amelyek nem működtek együtt, vagy amelyek ismeretlenek voltak az eredeti vizsgálat idején, azaz a fenti 21. pontban említett, a harmadik vállalkozáskategória esetében megállapított vámtételeket. Márpedig, jóllehet a felperes nem vett részt az eredeti vizsgálatban, ennek az volt az oka, hogy abban az időben nem exportált biodízelt.

169    A felperes a sajátos helyzetére tekintettel úgy véli először is, hogy a hátrányos megkülönböztetés elve szerint a Tanácsnak olyan vámtételeket kellett volna kivetnie rá, mint azon társaságokra, akik az eredeti vizsgálat során együttműködtek, de a mintába nem kerültek be, akik az eredeti rendeletekhez csatolt listán szerepelnek, azaz a fenti 20. pontban említett második vállalkozáskategóriára. A felperes azon a véleményen van, hogy e vállalkozásokkal azonos helyzetben van.

170    Másodszor a felperes úgy véli, hogy az általa a kijátszás miatt indított eljárás során szolgáltatott információknak elegendőnek kellett volna lenniük ahhoz, hogy egyéni bánásmódot biztosítsanak számára. A gondos ügyintézés elve értelmében a Tanácsnak az eredeti vizsgálat által nem érintett társaságokat egyénileg kellett volna kezelnie, mielőtt az önkényes módon megállapított intézkedéseket velük szemben alkalmazza, anélkül hogy megvizsgálná, hogy a társaságok mennyiben éltek dömpinggel. Az EBB beavatkozási beadványára válaszul a felperes rámutat, hogy a Bizottság elhitette vele, hogy nem találja úgy, hogy a felperes exportja kijátszást valósítana meg. Nem állítja mindazonáltal kifejezetten a gondos ügyintézés elvének megsértését, és nem is von le semmilyen következtetést ez utóbbi állításból.

171    A Tanács a Bizottság által támogatva úgy véli, hogy a felperes érvei nem relevánsak.

172    Először is a hátrányos megkülönböztetés elvének megsértésére alapított kifogást illetően, meg kell állapítani, a Tanácshoz hasonlóan, hogy a felperes nincs ugyanabban a helyzetben, mint azon vállalkozások, amelyek együttműködtek az eredeti vizsgálat során, és nem kerültek be a mintába. Jóllehet a felperes együttműködött az uniós intézményekkel a kijátszás miatt indított eljárások keretében, a behozatalai kijátszották az eredeti vámok kivetését. Márpedig, ellentétben a klasszikus dömpingellenes és szubvenicóellenes eljárásokkal, amelyek az együttműködő vállalkozásokra alacsonyabb vám kiszabásához vezethetnek, a kijátszás miatt indított eljárások semmiféle vám kivetéséhez nem vezetnek, csak az eredeti, kijátszott vám kiterjesztésére szorítkoznak.

173    A jelen ügyben a felperesre abban az esetben kivetésre kerülő vámok, ha nem játszotta volna ki a szóban forgó intézkedéseket, főszabályként azon vámok lettek volna, amelyek valamennyi más vállalkozásra kivetésre kerülnek, kivéve ha a >B20 keverékek behozatalát megelőzően kérte volna, és részesült volna egyéni bánásmódban, mint új exportőr a dömpingellenes alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 20. cikke alapján.

174    E körülmények között a Tanács nem sértette meg a hátrányos megkülönböztetést elvét, amikor a felperesre olyan maradványvámot vetett ki, mint az összes olyan vállalkozásra, amelyek nem működtek együtt, vagy amelyek ismeretlenek voltak az eredeti vizsgálat idején.

175    Meg kell egyébiránt jegyezni, hogy a felperesre kivetett maradványvám, jóllehet magas, már figyelembe veszi a vállalkozások együttműködésének általánosan magas szintjét (81%) az eredeti vizsgálat keretében (lásd a fenti 21. pontot).

176    Másodsorban a felperes egyéni bánásmódban részesítésének hiánya okán a gondos ügyintézés elvének megsértésére alapított kifogást illetően meg kell jegyezni, hogy ilyen bánásmódra nincs lehetőség a kijátszás miatt indított eljárások keretében. Amint a fenti 172. pontban is megállapítást nyert ugyanis, ezen eljárásoknak az a célja, hogy kiterjesszék a Tanács által a kijátszott rendeletben eredetileg kivetett vámokat az érintett behozatalokra, azonban nem vezethetnek a dömpingkülönbözet és/vagy támogatáskülönbözet és az intézkedéseket kijátszó gazdasági szereplők által megvalósított behozatalnak betudható kár alapján kiszámított új vámok kivetéséhez. Egyébiránt a felperes új exportőrként egyéni bánásmódban részesítésének lehetősége a fenti 105. pontban hivatkozott okokból kizárt volt.

177    Hozzá kell fűzni, hogy azon tény, miszerint a felperes nem vett részt az eredeti vizsgálatban, mivel abban az időben nem importált biodízelt az Unióba, nem indokol rendkívüli egyéni bánásmódot a gondos ügyintézés elve alapján. Ugyanis, amint a fenti 141. pontban megállapítást nyert, a dömpingellenes és a szubvencióellenes alaprendelet nem követeli meg, hogy a kijátszás miatt indított eljárás alá vont vállalkozások korábban is importálják az eredeti vámokkal sújtott termékeket. E feltételek mellett, amint azt a Bizottság kiemeli, nem kivételes eset, hogy az eredeti rendeletek által nem érintett gyártókra és importőrökre vetnek ki kiterjesztett vámokat a kijátszás miatt indított eljárások eredményeképpen. Ezekben az esetekben a kivetett kiterjesztett vámok az eredeti rendeletekben meghatározott maradványvámoknak felelnek meg.

178    Következésképpen a felperesnek – az egyéni bánásmódban részesítésének hiánya okán – a gondos ügyintézés elvének megsértésére alapított kifogása nem megalapozott.

179    A fentiek összességéből következik, hogy a felperes negyedik jogalapját, és ennélfogva a kereset egészét el kell utasítani.

 A költségekről

180    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

181    A felperest, mivel pervesztes lett, a Tanács és az EBB kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül az utóbbiak részéről felmerült költségek viselésére.

182    Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első bekezdése alapján a Bizottság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A BP Products North America Inc. viseli, saját költségein kívül, az Európai Unió Tanácsa és a European Biodiesel Board (EBB) részéről felmerült költségeket.

3)      Az Európai Bizottság maga viseli a saját költségeit.

Martins Ribeiro Dehousse van der Woude

Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. január 16‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Jogi háttérII – 2

A jogvita előzményeiII – 4

Az eredeti eljárásokII – 4

Jogszabályok kijátszása miatt indított eljárásokII – 8

Az eljárás és a felek kérelmeiII – 13

A jogkérdésrőlII – 15

1.  Az elfogadhatóságrólII – 15

2.  Az ügy érdemérőlII – 18

Az első jogalapról, amely a dömpingellenes és a szubvencióellenes alaprendeleteknek, valamint a jogbiztonság elvének a megsértésén, illetve az eredeti vámok kijátszás miatt indított eljárások révén történő kiterjesztésével elkövetett hatáskörrel való visszaélésen alapulII – 18

Az első jogalap első részéről, amely a >B20 keverékek és a ?B20 keverékek közötti különbségekre, valamint ez utóbbiaknak az eredeti rendeletek hatálya alóli kifejezett kizárására vonatkozikII – 19

–  A ?B20 és a >B20 keverékek alapvető jellemzőirőlII – 21

–  A <B20 keverékeknek az eredeti rendeletek hatálya alóli kifejezett kizárásárólII – 24

–  A hatáskörrel való visszaélésrőlII – 26

Az első jogalapnak az érintett termék módosításának hiányára alapított első részérőlII – 27

A felperesre vonatkozó tényekkel kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított második jogalaprólII – 27

Az első jogalap ?B20 keverékek >B20 keverékekké történő visszaalakításának lehetetlenségére alapított első részérőlII – 28

A második jogalapnak a kereskedelem szerkezete megváltozásának hiányára alapított, második részérőlII – 29

A második jogalapnak a felperes által előterjesztett gazdasági indokok értékelésére alapított harmadik részérőlII – 30

Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, harmadik jogalaprólII – 31

A hátrányos megkülönböztetés tilalmának és a gondos ügyintézés elvének a megsértésére alapított, negyedik jogalaprólII – 34

A költségekrőlII – 36

* Az eljárás nyelve: angol.