A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített nyolcadik tanács)
2024. január 24.(*)
„Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus (ESZM) – Egységes Szanálási Alap (ESZA) – Az ESZT 2021. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló határozata – Indokolási kötelezettség – Egyenlő bánásmód – Az arányosság elve – Az ESZT mérlegelési mozgástere – Jogellenességi kifogás – Az (EU) 806/2014/EK rendelet jogalapja – A Bizottság mérlegelési mozgástere”
A T‑405/21. sz. ügyben,
a Dexia Crédit Local (székhelye: Párizs [Franciaország], képviselik: H. Gilliams és J.‑M. Gollier ügyvédek)
felperes
az Egységes Szanálási Testület (ESZT) (képviselik: J. Kerlin és C. De Falco, meghatalmazotti minőségben, segítőik: H.‑G. Kamann, F. Louis, P. Gey és V. Del Pozo Espinosa de los Monteros ügyvédek),
alperes ellen,
támogatják:
az Európai Parlament (képviselik: J. Etienne és O. Denkov, meghatalmazotti minőségben),
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: E. d’Ursel és A. Westerhof Löfflerová, meghatalmazotti minőségben),
az Európai Bizottság (képviselik: D. Triantafyllou és A. Steiblytė, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó felek,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács),
tagjai: A. Kornezov elnök, G. De Baere, D. Petrlík (előadó), Kecsmár K. és S. Kingston bírák,
hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2023. március 1‑jei tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes Dexia Crédit Local az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2021. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló, 2021. április 14‑i SRB/ES/2021/22 határozatának (a továbbiakban: megtámadott határozat) őt érintő részében történő megsemmisítését kéri.
[omissis]
III. A felek kérelmei
22 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot az őt érintő részében;
– az ESZT‑t kötelezze a költségek viselésére.
23 Az ESZT azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére;
– másodlagosan, a megtámadott határozat megsemmisítése esetén tartsa fenn az utóbbi joghatásait annak egy új határozattal való felváltásáig, vagy legalábbis az ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónapig.
24 Az Európai Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet annyiban, amennyiben az az ötödik és a hatodik jogalapban felhozott, a 806/2014 rendelet jogellenességére vonatkozó kifogáson alapul;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
25 Az Európai Unió Tanácsa azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
26 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
IV. A jogkérdésről
[omissis]
A. A 806/2014 rendelet és a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet jogellenességére vonatkozó kifogásokról
1. Az ötödik és a hatodik jogalapról, amelyek a 806/2014 rendelet rendelkezéseinek a Szerződésekre tekintettel fennálló jogellenességére alapított kifogásokon alapulnak
29 Először is a felperes arra hivatkozik, hogy jogellenes a 806/2014 rendelet 5., 69. és 70. cikke, amelyek alapján az ESZT az éves célszintet és a felperes előzetes hozzájárulását meghatározta. E rendelkezéseket az EUMSZ 114. cikk alapján fogadták el, jóllehet azok egy független európai ügynökséggel, a fenti rendelettel létrehozott ESZT‑vel váltják fel az éves célszint és az előzetes hozzájárulások meghatározására hatáskörrel rendelkező NSZH‑kat.
30 Másodszor, a felperes szerint azok a rendelkezések, amelyek jogszerűségét a hatodik jogalap keretében vitatják, vagyis a 806/2014 rendelet 69. és 70. cikke, amint azt a fellebbező a Törvényszék által hozzá intézett írásbeli kérdésekre adott válaszában pontosította, az EUMSZ 114. cikk (2) bekezdése értelmében vett „adózásra vonatkozó rendelkezéseknek” minősülnek, így azokat nem lehetett e cikk (1) bekezdése alapján elfogadni. Amennyiben ugyanis e rendelkezések előzetes hozzájárulások fizetésére vonatkozó kötelezettség előírásáról rendelkeznek, a fenti hozzájárulások adójellegűek, mivel nem valamely meghatározott szolgáltatás valós és arányos díjazásának minősülnek. A felperes ugyanis semmilyen ellentételezést nem várhat azok megfizetéséért, tekintettel a Bizottság és az ESZT által megerősített azon tényre, hogy helyzetét a 2014/59 irányelv hatálybalépése előtt a szanálás alá vonásának időpontjában hatályban lévő rendelkezések szabályozzák, valamint hogy csőd esetén semmilyen szanálási eszközt nem lehet vele szemben alkalmazni.
31 Hasonlóképpen, az előzetes hozzájárulások csak közérdekű célokat szolgálnak, amint azt a Törvényszék a 2021. január 20‑i ABLV Bank kontra ESZT ítéletben (T‑758/18, EU:T:2021:28, 70. és 71. pont) megállapította. Márpedig a bankrendszer pénzügyi stabilitásának biztosítására irányuló közérdekű cél nem kizárólag az előzetes hozzájárulások fizetésére kötelezett intézmények, hanem az Unió valamennyi gazdasági szereplőjének javát szolgálja.
32 Ebből következik, hogy kizárólag az EUMSZ 352. cikk képezhette volna a 806/2014 rendelet 5., 69. és 70. cikke elfogadásának jogalapját.
33 Az ESZT, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság vitatja ezt az érvelést.
34 Elöljáróban először is emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi aktus jogalapja megválasztásának objektív elemeken, különösen a jogi aktus célján és tartalmán kell alapulnia, amelyek alkalmasak arra, hogy bírósági felülvizsgálat tárgyát képezzék. [lásd: 2017. július 26‑i 1/15 (EU–Kanada PNR‑megállapodás) vélemény (EU:C:2017:592, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2018. szeptember 4‑i Bizottság kontra Tanács (Megállapodás Kazahsztánnal) ítélet (C‑244/17, EU:C:2018:662, 36. pont)].
35 Az EUMSZ 114. cikk (1) bekezdése alapján elfogadott jogalkotási aktusnak egyrészről a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket kell tartalmaznia, másrészről a tárgyának a belső piac megteremtésének és működésének kell lennie (2014. január 22‑i Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑270/12, EU:C:2014:18, 100. pont).
36 Először is annak vizsgálata érdekében, hogy a 806/2014 rendelet 5., 69. és 70. cikkét el lehetett‑e fogadni az EUMSZ 114. cikk (1) bekezdése alapján, meg kell vizsgálni, hogy e rendelkezések megfelelnek‑e a fenti 35. pontban említett két feltételnek.
37 Először is fontos emlékeztetni arra, hogy az EUMSZ 114. cikk csak akkor alkalmazható jogi alapként, ha objektíve és ténylegesen kitűnik a jogi aktusból, hogy annak célja a belső piac megteremtése és működése feltételeinek javítása (lásd: 2014. január 22‑i Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑270/12, EU:C:2014:18, 113. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 A jelen ügyben többek között a 806/2014 rendelet (1) és (3) preambulumbekezdéséből, valamint a 2014/59 irányelv (1) preambulumbekezdéséből az következik, hogy e rendeletet gazdasági és pénzügyi válsághelyzetben fogadták el, amelynek során az Unió esetében világossá vált, hogy nem állnak rendelkezésre a pénzügyi nehézségekkel küzdő intézmények által jelentett kockázat hatékony kezelését lehetővé tevő eszközök, ami arra kényszerítette a tagállamokat, hogy az állami pénzügyi eszközöket ilyen intézmények támogatására használják fel.
39 A 806/2014 rendelet (1) preambulumbekezdéséből az is következik, hogy e válság rávilágított a banki szolgáltatások belső piacának működését fenyegető veszélyekre és a pénzügyi széttöredezettség növekvő kockázatára. Ez valós aggodalomra adott okot a belső piacon, ahol a bankoknak képesnek kellett volna lenniük arra, hogy jelentős határokon átnyúló tevékenységeket folytassanak, jóllehet a dominóhatástól való félelem miatt e tevékenységek háttérbe szorultak.
40 Egyébiránt az uniós jogalkotó a 806/2014 rendelet (2)–(4) és (12) preambulumbekezdésében hangsúlyozta, hogy a tagállamok nemzeti szanálási szabályai és az ezekhez kapcsolódó adminisztratív gyakorlatok közötti eltérések, valamint a bankunión belüli szanálásra vonatkozó, egységes döntéshozatali eljárás hiánya táplálja a nemzeti bankrendszerek bizalomhiányát a többi tagállam – köztük az ESZM‑ben részt nem vevő tagállamok – bankrendszerével szemben, és hozzájárul a piac instabilitásához, mivel egy hitelintézet fizetésképtelenségének lehetséges következményei tekintetében nem garantálják a kiszámíthatóságot. Ezen eltérések egyes bankok és azok ügyfelei számára is – kizárólag e bankok letelepedési helye miatt, valós hitelképességüktől függetlenül – magasabb hitelfelvételi költségeket eredményezhettek.
41 Végül az uniós jogalkotó a 806/2014 rendelet (9) és (19) preambulumbekezdésében kiemelte, hogy mindaddig, amíg a szanálási szabályok, gyakorlatok és a tehermegosztásra vonatkozó megközelítések nemzeti szintűek maradnak, valamint a szanálás finanszírozásához szükséges pénzügyi forrásokat nemzeti szinten teremtik elő és használják fel, nem szakad meg teljesen az államok és a bankszektor közötti kapcsolat, és belső piac töredezettsége megmarad. E helyzet korlátozza a bankok több országot érintő tevékenységét, ezáltal pedig akadályozza az alapvető szabadságok gyakorlását, és versenytorzulást okoz a belső piacon.
42 A 806/2014 rendelet e megfontolásokra tekintettel igyekszik gyengíteni az egyes tagállamok vélt pénzügyi helyzete és az ezekben a tagállamokban működő intézmények és vállalkozások finanszírozási költségei közötti kapcsolatot, valamint a pénzügyi rendszer stabilizálásának finanszírozásával kapcsolatos felelősséget a pénzügyi szektor egészére hárítani.
43 Ennek megfelelően, amint azt az 1. cikke kimondja, a 806/2014 rendelet többek között egységes szabályokat és egységes eljárást állapít meg az intézmények szanálására vonatkozóan, amelyeket az ESZT köteles alkalmazni a fenti 38–41. pontban hivatkozott veszélyek enyhítése érdekében.
44 E szabályok és ezen eljárás egyik alapvető eleme az ESZA, amely – amint az a 806/2014 rendelet 67. és 76. cikkéből, valamint e rendelet (107) preambulumbekezdéséből kitűnik – lehetővé teszi a szanálási hatáskörök hatékony gyakorlásának biztosítását és a szanálási eszközök finanszírozásához való hozzájárulást azok hatékony alkalmazásának biztosítása révén.
45 A megfelelő pénzügyi eszközöknek az ESZA‑ban való biztosítása érdekében az ESZA‑t a fenti 38–41. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel többek között az intézmények által fizetett előzetes hozzájárulásokból finanszírozzák, amelyek összege a 806/2014 rendelet 69. és 70. cikkében meghatározott végső célszinttől és fő számítási módoktól függ.
46 Következésképpen e hozzájárulásoknak a 806/2014 rendelet 69. és 70. cikkével összhangban meghatározott befizetése biztosítja az intézmények szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás hatékony alkalmazását. Az említett hozzájárulásokat megállapító szabályok pedig – amint az ugyanezen rendelet (12) és (19) preambulumbekezdéséből kitűnik – lehetővé teszik annak elkerülését, hogy az eltérő nemzeti gyakorlatok akadályozzák az alapvető szabadságok gyakorlását, vagy torzítsák a versenyt a belső piacon.
47 Egyébiránt az uniós jogalkotó a 806/2014 rendelet (11), (31) és (39) preambulumbekezdésében hangsúlyozta, hogy a szanálási rendszernek a részt vevő tagállamokban történő egységes alkalmazását megerősítik az ESZT‑re ruházott feladatok, mely utóbbit kifejezetten a szanálással kapcsolatos gyors és hatékony döntéshozatali eljárás biztosítása érdekében hozták létre, és amelynek a nemzeti pénzügyi stabilitás, valamint az Európai Unió és a belső piac pénzügyi stabilitásának megfelelő figyelembevételét is biztosítania kell. Ebben az összefüggésben e rendelet 5. cikke előírja, hogy az ESZT‑t a 2014/59 irányelv értelmében vett NSZH‑nak kell tekinteni, ha olyan feladatokat végez vagy hatásköröket gyakorol, amelyeket az ilyen NSZH‑nak kellene végeznie vagy gyakorolnia. E rendelkezés ily módon lehetővé teszi az ESZT számára, hogy teljes mértékben döntéshozó szervként járjon el a bankunión belüli szanálás területén, és ennélfogva a célja – a fenti 38–41. pontban kifejtett megfontolásokra is figyelemmel – a belső piac működésének javítása.
48 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a 806/2014 rendelet, különösen 5., 69. és 70. cikkének célja a belső piac létrehozása és működése feltételeinek javítása.
49 Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy ugyanis az EUMSZ 114. cikkben foglalt, „közelítésére vonatkozó intézkedések” kifejezéssel az EUM‑Szerződés alkotói – a harmonizálandó terület általános összefüggései és sajátos körülményei függvényében – mérlegelési mozgásteret kívántak biztosítani az uniós jogalkotó számára a közelítésnek a kívánt eredmény elérése céljából legmegfelelőbb módját illetően, különösen azokban a tárgykörökben, amelyeket összetett technikai sajátosságok jellemeznek (lásd: 2014. január 22‑i Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑270/12, EU:C:2014:18, 102. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
50 Ebből következően az uniós jogalkotó a közelítési technika megválasztása során és az EUMSZ 114. cikkben említett intézkedések kapcsán őt megillető mérlegelési mozgásteret figyelembe véve olyan hatásköröket ruházhat az Unió valamely szervére vagy hivatalára, amelyek célja a kívánt harmonizáció végrehajtása. Ez az eset áll elő különösen akkor, ha a meghozandó intézkedéseknek különös szakmai és technikai szakértelemre, valamint az említett jogalany reagálási képességére kell támaszkodniuk (2014. január 22‑i Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑270/12, EU:C:2014:18, 105. pont).
51 Ebben az összefüggésben egyrészt meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 38–42. pontból kitűnik – a szanálás területén meghozandó intézkedéseknek különös szakmai és technikai szakértelmen kell alapulniuk. Másrészt, amint az a fenti 47. pontban kifejtett megfontolásokból következik, az ESZT‑t annak érdekében hozták létre, hogy biztosítsák és megerősítsék az intézmények szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás alkalmazását. E körülmények között az uniós jogalkotó a 806/2014 rendelet 5. cikkében előírhatta, hogy az ESZT‑t a 2014/59 irányelv értelmében vett NSZH‑nak kell tekinteni, ha az ilyen NSZH‑ra ruházott feladatokat lát el és hatásköröket gyakorol, és az említett rendelet 69. és 70. cikke alapján felhatalmazhatta az ESZT‑t arra, hogy e rendelet 67. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban meghatározza az előzetes hozzájárulások összegét, valamint kezelje az ESZA pénzügyi eszközeit.
52 Ezenkívül, amint az a fenti 45. és 46. pontból kitűnik, a 806/2014 rendelet 69. és 70. cikke az intézmények szanálására vonatkozó szabályok és eljárás olyan alapvető elemének minősül, amely hozzájárul annak elkerüléséhez, hogy az eltérő nemzeti gyakorlatok akadályozzák az alapvető szabadságok gyakorlását, vagy torzítsák a versenyt a belső piacon.
53 Hasonlóképpen, amint az a fenti 47. pontból kitűnik, a 806/2014 rendelet 5. cikke a szanálásra vonatkozó jogszabályok közelítésére vonatkozó intézkedést tartalmaz, amely megerősíti az intézmények szanálására vonatkozó szabályok és eljárások egységes alkalmazását.
54 E körülmények között a 806/2014 rendelet 5., 69. és 70. cikke az intézmények bankunión belüli szanálására vonatkozó tagállami rendelkezések közelítésére vonatkozó rendelkezéseknek tekinthető.
55 E következtetést nem kérdőjelezi meg a felperes azon érve, amely szerint az ESZT 806/2014 rendelettel történő létrehozása nem felel meg a 2006. május 2‑i Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítéletben (C‑217/04, EU:C:2006:279, 44. és 45. pont) kimondott követelményeknek.
56 A 2006. május 2‑i Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítéletben (C‑217/04, EU:C:2006:279) a Bíróság megállapította, hogy a harmonizációs folyamat megvalósításához való hozzájárulás feladatával megbízott szervre ruházott feladatoknak szorosan kell kötődniük a tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket közelítő jogi aktusok tárgyához, ami fennáll „többek között” akkor, ha az így létrehozott szerv a nemzeti hatóságok vagy a gazdasági szereplők részére a harmonizációs intézkedések egységes végrehajtására kihatással lévő és azok alkalmazásának egyszerűsítésére alkalmas szolgáltatást nyújt (2006. május 2‑i Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑217/04, EU:C:2006:279, 45. pont).
57 A fentiek kifejtése révén a Bíróság kiemelte az előtte folyamatban lévő ügy azon jellemzőit, amelyek az adott ügy körülményei között lehetővé tették annak megállapítását, hogy az akkor szóban forgó szerv feladatai szorosan kapcsolódnak az említett ügy tárgyát képező, a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit közelítőjogi aktus tárgyát képező területekhez.
58 Az ESZT‑re bízott feladatok és a 806/2014 rendelet tárgyát képező terület közötti ilyen szoros kapcsolat a jelen ügyben is fennáll. Az e rendelet által az ESZT‑re ruházott, a fenti 51. pontban ismertetett feladatok ugyanis a bankunió létrehozásával függnek össze, amely a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó egységes, teljes és részletes szabályozást tett szükségessé, amint arra az uniós jogalkotó e rendelet (5) preambulumbekezdésében rámutatott. Ebben az összefüggésben, amint az az említett rendelet (35) preambulumbekezdéséből kitűnik, az ESZT jelentős szerepet játszik abban, hogy Európai Unió egészében biztosítsa a felügyeleti és szanálási gyakorlatok közötti koherenciát. Ezenfelül ugyanezen rendelet 31. cikke (1) bekezdésének és 70. cikke (2) bekezdésének megfelelően feladatai ellátása során az ESZT szorosan együttműködik az NSZH‑kkal, az előzetes hozzájárulások kiszámításának céljából is. A 806/2014 rendelettel az ESZT‑re ruházott feladatok tehát hatással vannak a harmonizációs eszközök egységes végrehajtására, és megkönnyíthetik azok alkalmazását.
59 E körülmények között a felperes nem állíthatja, hogy az ESZT‑re bízott feladatok nem kapcsolódnak szorosan azokhoz a területekhez, amelyek a szóban forgó területen a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit közelítő aktusok tárgyát képezik.
60 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a 806/2014 rendelet 5., 69. és 70. cikke megfelel az EUMSZ 114. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeknek.
61 Másodszor a felperes azt állítja, hogy a 806/2014 rendelet 69. és 70. cikke, amennyiben előzetes hozzájárulások fizetésére vonatkozó kötelezettséget írnak elő, az EUMSZ 114. cikk (2) bekezdése értelmében vett adójelleggel bír, és ezért nem fogadható el az EUMSZ 114. cikk (1) bekezdése alapján.
62 Az EUMSZ 114. cikk (2) bekezdése előírja, hogy e rendelkezés (1) bekezdése nem alkalmazandó többek között az „adózásra vonatkozó rendelkezésekre”.
63 Az „adózásra vonatkozó rendelkezések” kifejezés értelmezését illetően meg kell állapítani, hogy az EUM‑Szerződés nem tartalmazza e kifejezés meghatározását (lásd ebben az értelemben: 2004. április 29‑i Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑338/01, EU:C:2004:253, 63. pont).
64 Mindemellett a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy egy adott ágazat gazdasági szereplői által fizetett adó nem adójellegű különösen olyan helyzetben, amikor közvetlenül kizárólag ezen ágazat kiadásainak finanszírozására fordítják, és amikor e kiadások szükségesek ezen ágazat működéséhez, különösen annak stabilizálása érdekében (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1989. július 11‑i Schräder HS Kraftfutter ítélet, 265/87, EU:C:1989:303, 9. és 10. pont).
65 Márpedig ez az érvelés az olyan előzetes hozzájárulások esetében is alkalmazandó, amelyek biztosítási logikát követnek, és amelyeket egy adott ágazat gazdasági szereplői kizárólag ezen ágazat kiadásainak finanszírozása érdekében fizetnek.
66 Így az előzetes hozzájárulások jellegét illetően a fenti 38. pontban már megállapítást nyert, hogy a 806/2014 rendeletet olyan gazdasági és pénzügyi válsághelyzetben fogadták el, amelynek során az Unió esetében világossá vált, hogy nem állnak rendelkezésre a pénzügyi nehézségekkel küzdő intézmények által jelentett kockázat hatékony kezelését lehetővé tevő eszközök, ami arra kényszerítette a tagállamokat, hogy az állami pénzügyi eszközöket ilyen intézmények támogatására használják fel. Az ESZM célja az az intézmények ilyen válságok során bekövetkező csődje által okozott káros következmények elkerülése, mivel az intézmények egyetlen tagállamban bekövetkező csődje veszélyeztetheti a pénzügyi piacok egészének stabilitását, amint az e rendelet (8) és (12) preambulumbekezdéséből kitűnik.
67 Ebben az összefüggésben az uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy a pénzügyi ágazat egészének feladata a pénzügyi rendszer stabilizálásának finanszírozása, amint az többek között a 806/2014 rendelet (100) preambulumbekezdéséből kitűnik.
68 Ebből a szempontból az előzetes hozzájárulások sajátos jellege – amint azt a 2014/59 irányelv (105)–(107) preambulumbekezdése és a 806/2014 rendelet (41) preambulumbekezdése is megerősíti – abban áll, hogy a pénzügyi ágazat biztosítási logika alapján megfelelő pénzügyi források nyújtását biztosítsa az ESZM számára ahhoz, hogy feladatait elláthassa (2021. július 15‑i Bizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és ESZT ítélet, C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 113. pont).
69 Következésképpen a 806/2014 rendelet 67. cikke (2) és (4) bekezdésének, valamint (61) preambulumbekezdésének megfelelően az előzetes hozzájárulásokat a pénzügyi ágazat gazdasági szereplőitől kell beszedni annak érdekében, hogy azokat az ESZA‑ba befizessék, amely kizárólag a szanálási eszközök hatékony alkalmazására és a szanálási hatáskörök hatékony gyakorlására használható fel, amennyiben az ilyen intézkedések szükségesnek bizonyulnak az ezen ágazat pénzügyi stabilitására vonatkozó célkitűzés eléréséhez.
70 E tekintetben meg kell állapítani, hogy amint az a 806/2014 rendelet 1. cikkéből következik, a fenti 69. pontban említett intézkedéseket csak azon intézmények javára alkalmazzák, amelyek kötelesek az előzetes hozzájárulásokat megfizetni.
71 Kétségtelen, hogy a 806/2014 rendelet nem teremt automatikus kapcsolatot az előzetes hozzájárulás megfizetése és az érintett intézmény szanálása között. Ez az oka annak, hogy az előzetes hozzájárulások nem tekinthetők biztosítási díjnak, amely havi részletekre bontható és visszatéríthető (lásd ebben az értelemben: 2021. január 20‑i ABLV Bank kontra ESZT ítélet, T‑758/18, EU:T:2021:28, 70. és 73. pont).
72 Ettől függetlenül az intézmények két jogcímen részesülnek az ESZA‑ból, amelyet éppen az előzetes hozzájárulásukból finanszíroznak.
73 Egyrészt, amennyiben az intézmények fizetésképtelenek vagy valószínűleg fizetésképtelenné válnak, pénzügyi helyzetük olyan szanálási eljárás keretében rendezhető, amely az intézmények javára akkor indítható meg, ha a 806/2014 rendelet 18. cikkében előírt többi feltétel is teljesül. Ezen eljárás tehát lehetővé teszi az ESZA pénzügyi eszközeinek ilyen intézmények javára történő felhasználását, figyelembe véve, hogy ezen eszközöket ez utóbbi intézmények hozzájárulásaiból finanszírozták.
74 Másrészt valamennyi intézmény élvezi az előzetes hozzájárulásaiból eredő előnyöket a pénzügyi rendszer stabilitása révén, amelyet az ESZA biztosít.
75 Az ESZA által fedezett kockázat ugyanis az egész pénzügyi ágazat által a pénzügyi rendszer stabilitására nézve jelentett kockázat (2021. január 20‑i ABLV Bank kontra ESZT ítélet, T‑758/18, EU:T:2021:28, 72. pont).
76 Ebből következik, hogy az ESZA nem adójogi, hanem biztosítási szemlélettel törekszik a pénzügyi ágazat egésze stabilitásának biztosítására, azzal a céllal, hogy valamennyi intézmény számára védelmet biztosítson ezen ágazat válságával szemben.
77 E biztosítási cél egyébiránt az előzetes hozzájárulások kiszámításában is tükröződik, mivel e hozzájárulások nem egy meghatározott adómértéknek az adóalapra történő alkalmazásából erednek, hanem a 2014/59 irányelv 102. és 103. cikke, valamint a 806/2014 rendelet 69. és 70. cikke alapján a végső célszint, majd egy éves célszint meghatározásából, amelyet ezt követően felosztanak az intézmények között (lásd ebben az értelemben: 2021. július 15‑i Bizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és ESZT ítélet, C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 113. pont). Az éves célszint e felosztása többek között – amint az a 806/2014 rendelet (109) preambulumbekezdéséből is következik – azon a kockázaton alapul, amelyet az egyes intézmények jelentenek a pénzügyi rendszer stabilitására nézve, ami arra ösztönzi az intézményeket, hogy kevésbé kockázatos működési modelleket válasszanak.
78 A fentiekből következik, hogy az intézmények az előzetes hozzájárulásokat biztosítási logikát követve fizetik meg, mivel e hozzájárulásokat közvetlenül kizárólag azon pénzügyi ágazat kiadásainak finanszírozására fordítják, amelyhez ezen intézmények tartoznak, és mivel e kiadások szükségesnek bizonyulnak ezen ágazat működéséhez, többek között azért, hogy bizonyos intézmények csődje esetén stabilizálják azt, és korlátozzák a dominóhatást.
79 Következésképpen a 806/2014 rendelet azon rendelkezései, amelyek előzetes hozzájárulások fizetésére kötelezik az intézményeket, és meghatározzák azok kiszámításának módját, különösen e rendelet 69. és 70. cikke, nem minősülnek az EUMSZ 114. cikk (2) bekezdése értelmében vett „adózásra vonatkozó rendelkezéseknek”.
80 A felperes érvei nem cáfolják e következtetést.
81 Egyrészt a fenti 72–74. pontban kifejtett okokból el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint az előzetes hozzájárulások befizetése folytán semmilyen ellentételezésben nem részesült.
82 Másrészt nem lehet helyt adni a felperes azon érvének sem, amely szerint a pénzügyi stabilitás olyan közérdekű cél, amely nem csupán az előzetes hozzájárulások megfizetésére vonatkozó kötelezettség hatálya alá tartozó személyek javát szolgálja. E körülmény ugyanis nem befolyásolja az előzetes hozzájárulások biztosítási logikáját, mivel az intézmények által fizetett ezen hozzájárulások közvetlenül kizárólag azon pénzügyi ágazat kiadásainak finanszírozásához kapcsolódnak, amelyhez ezen intézmények tartoznak, és mivel e kiadások szükségesnek bizonyulnak ezen ágazat működéséhez.
83 Harmadszor a felperes azt állítja, hogy a 806/2014 rendeletet az EUMSZ 352. cikk alapján kellett volna elfogadni, amely az EUMSZ 127. cikk (6) bekezdésével egyenértékű rendelkezés, mely utóbbi az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15‑i 1024/2013/EU tanácsi rendelet (HL 2013. L 287., 63. o.) jogalapját képezte.
84 Az EUMSZ 352. cikk célja, hogy pótolja azon cselekvési hatásköröket, amelyekkel a Szerződések egyedi rendelkezései a közösségi intézményeket kifejezett vagy implicit módon nem ruházzák fel, amennyiben e hatáskörök mégis szükségesek ahhoz, hogy az Unió elláthassa feladatait a Szerződésekben meghatározott valamely célkitűzés megvalósítása érdekében (1996. március 28‑i 2/94. sz. [A Közösségnek az EJEE‑hez történő csatlakozása] vélemény, EU:C:1996:140, 29. pont; lásd még: 2009. szeptember 3‑i Parlament kontra Tanács ítélet, C‑166/07, EU:C:2009:499, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
85 Ebből következik, hogy ha a közösségi jogi aktus elfogadásához konkrét jogalap áll rendelkezésre, akkor kizárt az EUMSZ 352. cikk alkalmazása.
86 Márpedig egyrészt a fenti 38–54. pontból az következik, hogy azok a rendelkezések, amelyek jogszerűségét vitatják, nevezetesen a 806/2014 rendelet 5., 69. és 70. cikke, megfelelnek az EUMSZ 114. cikk (1) bekezdésében előírt feltételeknek, mivel mindegyik a szanálásra vonatkozó jogszabályok és rendeletek közelítésére vonatkozó intézkedést tartalmaz, és mivel céljuk a belső piac működésének javítása. Másrészt a fenti 62–79. pontból kitűnik, hogy e rendelet 69. és 70. cikke, amelyek jogszerűségét vitatják, nem minősülnek az EUMSZ 114. cikk (2) bekezdése értelmében vett „adózásra vonatkozó rendelkezéseknek”.
87 Ennélfogva az ilyen intézkedések az EUMSZ 114. cikk alapján a belső piac működésének javítása érdekében az uniós intézményekre ruházott jogalkotási hatáskörökhöz kapcsolhatók.
88 E körülmények között az EUMSZ 352. cikk nem minősül megfelelő jogalapnak a 806/2014 rendelet 5., 69. és 70. cikkének elfogadásához.
89 A fentiek összességére tekintettel az ötödik és a hatodik jogalapot el kell utasítani.
[omissis]
B. A megtámadott határozat jogszerűségét érintő jogalapokról
[omissis]
1. Az első, a 806/2014 rendelet 69. cikke (2) bekezdésének a megtámadott határozattal történő megsértésére alapított jogalapról
[omissis]
207 Annak értékeléséhez, hogy az ESZT megsértette‑e a 806/2014 rendelet 69. cikkének (2) bekezdését, amikor a megtámadott határozatban meghatározta az éves célszintet, a Törvényszéknek először hivatalból meg kell vizsgálnia, hogy e határozat az említett szint meghatározását illetően megfelelő indokolást tartalmaz‑e.
208 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az indokolás hiánya vagy elégtelensége imperatív jogalapnak minősül, amelyet az uniós bíróság hivatalból figyelembe vehet, sőt köteles figyelembe venni (lásd: 2009, december 2‑i Bizottság kontra Írország és társai ítélet, C‑89/08 P, EU:C:2009:742, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen a Törvényszék a felperes által hivatkozottakon kívül más indokolási hiányosságokat is figyelembe vehet, sőt köteles figyelembe venni, különösen akkor, ha azok az eljárás során merülnek fel.
209 E célból a Törvényszék pervezető intézkedés útján és a tárgyaláson meghallgatta a feleket a megtámadott határozat indokolásának az éves célszint meghatározását érintő valamennyi esetleges hiányosságáról.
210 E pontosítást követően emlékeztetni kell arra, hogy a 806/2014 rendelet 69. cikke (1) bekezdésének megfelelően a kezdeti időszak végéig az ESZA‑ban rendelkezésre álló pénzügyi eszközöknek el kell érniük a végső célszintet, amely az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett összes intézmény biztosított betétei összege legalább 1%‑ának felel meg.
211 A 806/2014 rendelet 69. cikkének (2) bekezdése szerint a kezdeti időszak során az előzetes hozzájárulásokat a lehető legegyenletesebben kell elosztani időben a fenti 210. pontban említett végső célszint eléréséig, megfelelően figyelembe véve azonban az üzleti ciklus fázisát és azokat a hatásokat, amelyeket a prociklikus hozzájárulások gyakorolhatnak a hozzájáruló intézmények pénzügyi pozíciójára.
212 A 806/2014 rendelet 70. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény által fizetendő hozzájárulás egyik évben sem haladhatja meg a végső célszint 12,5%‑át.
213 Ami az előzetes hozzájárulások kiszámításának módját illeti, a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az ESZT azok összegét az éves célszint alapján, a végső célszintet figyelembe véve és az összes részt vevő tagállam illetékességi területén engedélyezett összes intézmény biztosított betéteinek előző évi, negyedévente számított átlagos összege alapján határozza meg.
214 Hasonlóképpen, a 2015/81 végrehajtási rendelet 4. cikke szerint az ESZT az egyes intézményekre vonatkozó előzetes hozzájárulást a végső célszintre tekintettel és a 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott módszertan szerint meghatározandó éves célszint alapján számítja ki.
215 A jelen ügyben, amint az a megtámadott határozat (48) preambulumbekezdéséből kitűnik, az ESZT a 2021. évi hozzájárulási időszakra az éves célszint összegét 11 287 677 212,56 euróban határozta meg.
216 A megtámadott határozat (36) és (37) preambulumbekezdésében az ESZT lényegében kifejtette, hogy az éves célszintet a fedezett betétek előző években történő alakulásának elemzése, a gazdasági helyzetben bekövetkezett releváns változások, valamint az üzleti ciklus fázisára vonatkozó mutatók és a prociklikus hozzájárulásoknak az intézmények pénzügyi helyzetére gyakorolt hatásainak elemzése alapján kell meghatározni. Ezt követően az ESZT úgy ítélte meg, hogy az ezen elemzésen és az ESZA‑ban rendelkezésre álló pénzügyi eszközökön alapuló együtthatót (a továbbiakban: együttható) kell meghatározni. Az ESZT ezt az együtthatót a 2020‑ban biztosított betétek átlagos összegének egy nyolcad részére alkalmazta az éves célszint elérése érdekében.
217 Az ESZT a megtámadott határozat (38)–(47) preambulumbekezdésében ismertette az együttható meghatározása érdekében követett megközelítést.
218 A megtámadott határozat (38) preambulumbekezdésében az ESZT megállapította, hogy a biztosított betétek folyamatosan növekvő tendenciát mutatnak a részt vevő tagállamok valamennyi intézménye tekintetében. E betétek negyedévente számított átlagos összege a 2020. évre vonatkozóan 6,689 billiónak felelt meg.
219 A megtámadott határozat (40) és (41) preambulumbekezdésében az ESZT ismertette a biztosított betéteknek a kezdeti időszak fennmaradó három évére, azaz a 2021–2023‑as időszakra vonatkozó, előre jelzett alakulását. Az ESZT becslése szerint a biztosított betétek éves növekedési rátája a kezdeti időszak végéig 4% és 7% között lesz.
220 A megtámadott határozat (42)–(45) preambulumbekezdésében az ESZT értékelést adott az üzleti ciklus fázisáról, valamint arról, hogy az előzetes hozzájárulások milyen potenciális prociklikus hatást gyakorolhatnak az intézmények pénzügyi helyzetére. Ennek során rámutatott, hogy több mutatót is figyelembe vett, mint például a Bizottságnak a bruttó hazai termék növekedésére vonatkozó előrejelzését és az Európai Központi Bank (EKB) erre vonatkozó előrejelzéseit vagy a magánszektornak a bruttó hazai termék százalékában kifejezett hiteláramlását.
221 A megtámadott határozat (46) preambulumbekezdésében az ESZT arra a következtetésre jutott, hogy bár észszerűen számítani lehet arra, hogy a bankunión belül folytatódik a biztosított betétek növekedése, e növekedés üteme kisebb a 2020. évi növekedésénél. E tekintetben az ESZT a megtámadott határozat (47) preambulumbekezdésében rámutatott, hogy „elővigyázatos megközelítést” fogadott el a biztosított betétek következő években, 2023‑ig megvalósuló növekedési ütemét illetően.
222 E megfontolásokra tekintettel az ESZT a megtámadott határozat (48) preambulumbekezdésében az együttható értékét 1,35%‑ban állapította meg. Ezt követően kiszámította az éves célszint összegét oly módon, hogy a 2020‑ban biztosított betétek átlagos összegét megszorozta ezzel az együtthatóval, és e számítás eredményét elosztotta nyolccal, az említett határozat (48) preambulumbekezdésében szereplő következő matematikai képletnek megfelelően:
„Cél0 [az éves célszint összege] = Biztosított betétek összege2020 * 0,0135 * ⅛ = 11 287 677 212,56 euró”.
223 Az ESZT által a tárgyaláson adott magyarázatokból lényegében kitűnik, hogy a 2021‑es hozzájárulási időszak éves célszintjét a következőképpen határozta meg.
224 Először is, jövőre vonatkozó elemzés alapján az ESZT az összes részt vevő tagállam területén engedélyezett valamennyi intézmény biztosított betéteinek a kezdeti időszak végére előre jelzett összegét hozzávetőleg 7,5 billió euróban állapította meg. Ezen összeg megállapításához az ESZT figyelembe vette a 2020‑ban biztosított betétek átlagos összegét, azaz 6,689 billió eurót, a biztosított betétek 4%‑os éves növekedési rátáját, valamint a kezdeti időszak végéig fennmaradó hozzájárulási időszakok számát, azaz három időszakot.
225 Másodszor, a 806/2014 rendelet 69. cikke (1) bekezdésének megfelelően az ESZT e 7,5 billió euró 1%‑át számította ki a 2023. december 31‑ig elérendő végső célszint becsült összegének megállapítása érdekében, azaz hozzávetőleg 75 milliárd eurós eredményt kapott.
226 Harmadszor, az ESZT ez utóbbi összegből levonta az ESZA‑ban 2021‑ben már rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat, azaz hozzávetőleg 42 milliárd eurót, azon összeg megállapítása érdekében, amelyet a kezdeti időszak vége, azaz a 2021 és 2023 közötti időszak vége előtt fennmaradó hozzájárulási időszakokban még be kellett szedni. Ez az összeg körülbelül 33 milliárd eurót tett ki.
227 Negyedszer, az ESZT ez utóbbi összeget hárommal osztotta el annak érdekében, hogy azt egyenlően felossza az említett három fennmaradó hozzájárulási időszak között. A 2021. évi hozzájárulási időszak éves célszintjét így a fenti 215. pontban említett összegben, azaz hozzávetőleg11,287 milliárd euróban határozták meg.
228 Az ESZT a tárgyaláson azt is állította, hogy nyilvánosságra hozta azon információkat, amelyeken a fenti 224–227. pontban ismertetett módszer alapult, és amelyek lehetővé tették a felperes számára, hogy megértse azt a módszert, amellyel az éves célszintet meghatározták. Közelebbről pontosította, hogy a honlapján 2021 májusában, vagyis a megtámadott határozat elfogadását követően, de a jelen kereset benyújtását megelőzően közzétette a „Fact Sheet 2021” elnevezésű tájékoztatót (a továbbiakban: tájékoztató), amely tartalmazta a végső célszint becsült összegét. Emellett az ESZT azt állította, hogy az ESZA‑ban rendelkezésre álló pénzügyi eszközök összege a honlapján, valamint más nyilvános forrásokból is elérhető volt, mégpedig jóval a megtámadott határozat elfogadását megelőzően.
229 Annak vizsgálata érdekében, hogy az ESZT tiszteletben tartotta‑e az indokolási kötelezettségét az éves célszint meghatározását illetően, emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség tartalmát illetően az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a valamely uniós intézmény vagy szerv által hozott határozat indokolásának többek között nem szabad ellentmondásokat tartalmaznia annak lehetővé tétele érdekében, hogy az érdekeltek – jogaiknak a hatáskörrel rendelkező bíróság előtti védelme érdekében – megismerhessék e határozat tényleges indokait, és hogy e bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (lásd ebben az értelemben: 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 169. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2005. szeptember 22–i Suproco kontra Bizottság ítélet, T‑101/03, EU:T:2005:336, 20. és 45–47. pont; 2015. december 16–i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑241/13, EU:T:2015:982, 56. pont).
230 Hasonlóképpen, amikor a megtámadott határozat kibocsátója az uniós bíróság előtti eljárás során e határozat indokait illetően bizonyos magyarázatokkal szolgál, e magyarázatoknak összhangban kell lenniük az e határozatban kifejtett megfontolásokkal (lásd ebben az értelemben: 2005. szeptember 22‑i Suproco kontra Bizottság ítélet, T‑101/03, EU:T:2005:336, 45–47. pont; 2016. december 13‑i Printeos és társai kontra Bizottság ítélet, T‑95/15, EU:T:2016:722, 54. és 55. pont).
231 Ugyanis, amennyiben a megtámadott határozatban felhozott megfontolások nincsenek összhangban a bírósági eljárás során nyújtott ilyen magyarázatokkal, az érintett határozat indokolása nem teljesíti a fenti 181. és 182. pontban említett funkciókat. Közelebbről, az ilyen következetlenség megakadályozza egyrészt az érdekelteket abban, hogy a kereset benyújtása előtt megismerjék a megtámadott határozat valódi indokait, és előkészítsék velük szembeni védekezésüket, másrészt pedig az uniós bíróságot abban, hogy azonosítsa azokat az indokokat, amelyek e határozat valódi jogi alapjául szolgáltak, és megvizsgálja, hogy azok megfelelnek‑e az alkalmazandó szabályoknak.
232 Végül emlékeztetni kell arra, hogy amikor az ESZT az előzetes hozzájárulásokat megállapító határozatot fogad el, tájékoztatnia kell az érintett intézményeket e hozzájárulások kiszámításának módszeréről (lásd: 2021. július 15‑i Bizottság kontra Landesbank Baden‑Württemberg és ESZT ítélet, C‑584/20 P és C‑621/20 P, EU:C:2021:601, 122. pont).
233 Ugyanennek kell vonatkoznia az éves célszint meghatározásának módszerére is, mivel ez az összeg alapvető jelentőséggel bír az ilyen határozat rendszerében. Amint ugyanis az a 2015/81 végrehajtási rendelet 4. cikkéből kitűnik, az előzetes hozzájárulások kiszámításának módja az említett összegnek az összes érintett intézmény közötti felosztásából áll, így ugyanezen összeg növelése vagy csökkentése ezen intézmények mindegyike előzetes hozzájárulásának ennek megfelelő növelésével vagy csökkentésével jár.
234 A fentiekből következik, hogy amennyiben az ESZT a megtámadott határozat útján köteles magyarázattal szolgálni az intézmények számára az éves célszint meghatározásának módszerére vonatkozóan, e magyarázatoknak összhangban kell lenniük az ESZT által a bírósági eljárás során nyújtott, a ténylegesen alkalmazott módszerre vonatkozó magyarázatokkal.
235 Márpedig a jelen ügyben nem ez a helyzet.
236 Mindenekelőtt ugyanis meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat a (48) preambulumbekezdésében egy matematikai képletet tartalmazott, amelyet az éves célszint meghatározásának alapjaként ismertetett. Márpedig úgy tűnik, hogy e képlet nem úgy foglalja magában az ESZT által ténylegesen alkalmazott módszer elemeit, ahogyan azokat a tárgyaláson bemutatták. Amint ugyanis az a fenti 224–227. pontból kitűnik, az ESZT e módszer keretében úgy kapta meg az éves célszint összegét, hogy a végső célszintből levonta az ESZA‑n belül rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket annak érdekében, hogy kiszámítsa azt az összeget, amelyet a kezdeti időszak végéig még kapnia kellett, és ez utóbbi összeget elosztotta hárommal. Márpedig a számítás e két lépése nem jelenik meg az említett matematikai képletben.
237 Egyébiránt e megállapítást nem kérdőjelezheti meg az ESZT azon állítása, amely szerint 2021 májusában közzétette a tájékoztatót, amely a végső célszint esetleges összegeit feltüntető sávot tartalmazott, valamint internetes oldalán közzétette az ESZA‑ban rendelkezésére álló pénzügyi eszközök összegét. Függetlenül ugyanis attól a kérdéstől, hogy a felperesnek ténylegesen tudomása volt‑e ezekről az összegekről, ez utóbbiak önmagukban nem teszik lehetővé számára annak megértését, hogy a fenti 236. pontban említett két műveletet az ESZT ténylegesen alkalmazta, pontosítva ráadásul, hogy a megtámadott határozat (48) preambulumbekezdésében előírt matematikai képlet azokat még csak nem is említi.
238 Hasonló következetlenségek érintik az 1,35%‑os együttható meghatározásának módját is, pedig az elsődleges szerepet játszik a fenti 237. pontban említett matematikai képletben. Ez az együttható ugyanis értelmezhető úgy, hogy más paraméterek mellett a biztosított betéteknek a kezdeti időszak fennmaradó éveire előre jelzett növekedésén alapul. Márpedig ez nincs összhangban az ESZT által a tárgyaláson szolgáltatott magyarázatokkal, amelyekből az következik, hogy ezt az együtthatót oly módon állapították meg, hogy az igazolja az éves célszint összege számításának eredményét, vagyis azt követően, hogy az ESZT ezt az összeget a fenti 224–227. pontban kifejtett négy lépés alapján kiszámította, és különösen úgy, hogy az ESZA‑ban rendelkezésre álló pénzügyi eszközöknek a végső célszintből való levonásából eredő összeget hárommal elosztotta. Márpedig ez az eljárás a megtámadott határozatból egyáltalán nem következik.
239 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a tájékoztató szerint a végső célszint becsült összege a 70 és 75 milliárd euró közötti tartományban volt. Márpedig e tartomány nincs összhangban a biztosított betétek növekedési rátájának 4% és 7% közötti, a megtámadott határozat (41) preambulumbekezdésében szereplő tartományával. Az ESZT ugyanis a tárgyaláson jelezte, hogy az éves célszint meghatározása céljából a biztosított betétek 4%‑os növekedési rátáját vette figyelembe – amely a második tartomány legalacsonyabb rátája volt –, és így kapta eredményül a 75 milliárd euróra becsült végső célszintet, amely az első tartomány legmagasabb értékét képezte. Úgy tűnik tehát, hogy e két tartomány között ellentmondás áll fenn. Egyrészt ugyanis a biztosított betétek változásának rátájára vonatkozó tartomány a 4%‑os mértéket meghaladó értékeket is magában foglal, amelyek alkalmazása azonban a végső célszintnek az e célszintre vonatkozó tartományban szereplőknél magasabb becsült összegét eredményezte volna. Másrészt a felperes számára nem érthető azon ok, amely miatt az ESZT az említett célszinthez tartozó tartományba 75 milliárd eurónál alacsonyabb összegeket is beszámított. Azok eléréséhez ugyanis 4% alatti rátát kellett volna alkalmazni, amely azonban nem tartozik a biztosított betétek növekedési rátájára vonatkozó tartományba. E körülmények között a felperes nem volt képes meghatározni, hogy az ESZT milyen módon használta az e betétek változásának rátájára vonatkozó tartományt a becsült végső célszint kiszámításához.
240 Ebből következik, hogy ami az éves célszint meghatározását illeti, az ESZT által ténylegesen alkalmazott, a tárgyaláson kifejtett módszer nem felel meg a megtámadott határozatban leírt módszernek, így azokat a valós indokokat, amelyekre tekintettel e célszintet meghatározták, a megtámadott határozat alapján sem az intézmények, sem a Törvényszék nem tudta azonosítani.
241 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolása az éves célszint meghatározását illetően hiányos.
242 Következésképpen a megtámadott határozatot ezen okból meg kell semmisíteni, mivel az ilyen hiányos indokolás akadályát képezi annak, hogy a Törvényszék az első jogalap megalapozottságát megvizsgálja.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az Egységes Szanálási Alapba fizetendő 2021. évi előzetes hozzájárulások kiszámításáról szóló, 2021. április 14‑i SRB/ES/2021/22 határozatát a Dexia Crédit Localt érintő részében megsemmisíti.
2) A Törvényszék a SRB/ES/2021/22 határozat joghatásait a Dexia Crédit Localt érintő részében mindaddig fenntartja, amíg az ESZT új, ezen intézmény ESZA‑hoz való 2021. évi előzetes hozzájárulásának a megállapításáról szóló határozata a jelen ítélet kihirdetésétől számított hat hónapot meg nem haladó észszerű határidőn belül hatályba nem lép.
3) Az ESZT saját költségein felül viseli a Dexia Crédit Local részéről felmerült költségeket.
4) Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság maguk viselik saját költségeiket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. január 24‑i nyilvános ülésen.
Aláírások