A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2014. január 15.

T‑95/12. P. sz. ügy

Willem Stols

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – A 2007. évi előléptetési időszak – Az érdekelt személyt az AST 11 besorolási fokozatba elő nem léptető határozat – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – A nyilvánvaló mérlegelési hiba bírósági felülvizsgálata”

Tárgy:      Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) F‑51/08. RENV. sz., Stols kontra Tanács ügyben 2011. december 13‑án hozott ítélete ellen benyújtott és annak hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a fellebbezést elutasítja. W. Stols maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Unió Tanácsa részéről a jelen eljárásban felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Terjedelem – Az értékelő jelentések figyelembevétele – Egyéb, figyelembe vehető körülmények

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

3.      Tisztviselők – Előléptetés – Szempontok – Érdemek – A besorolási fokozatban eltöltött szolgálati idő figyelembevétele – Szubszidiárius jelleg – Az érdemek időtartama állandóságának figyelembevétele – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

1.      Az előléptetésre jelölt tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata során a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és e téren az uniós bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az adminisztráció megállapításaihoz vezető utakat és módokat tekintve az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt‑e, és jogkörével nem élt‑e nyilvánvalóan hibásan. Az uniós bíróság tehát nem helyettesítheti az említett hatóságnak a pályázók képességeire és érdemeire vonatkozó értékelését a sajátjával.

E tekintetben az előléptetésekkel kapcsolatban a kinevezésre jogosult hatóságnak a jogalkotó által biztosított mérlegelési mozgástér hatékony érvényesülésének védelme érdekében az uniós bíróság nem semmisíthet meg valamely határozatot kizárólag amiatt, hogy az említett hatóság értékelését illetően megalapozott kételyeket ébresztő, vagy akár értékelési hibát bizonyító tények fennállása állapítható meg.

Az uniós bíróságnak következésképpen nem feladata, hogy az előléptethető jelöltek minden aktáját részletesen megvizsgálja annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy egyetért a kinevezésre jogosult hatóság következtetésével, mivel ha ilyen gyakorlatot folytatna, túllépné az őt megillető jogszerűségi felülvizsgálat kereteit, és így saját értékelésével helyettesítené az említett hatóságnak az előléptethető jelöltek érdemeire vonatkozó értékelését.

A kinevezésre jogosult hatóság e széles mérlegelési jogkörét azonban korlátozza annak szükségessége, hogy a jelöltek gondos és pártatlan összehasonlító vizsgálatát a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően végezzék el. E vizsgálatot a gyakorlatban az egyenlőség alapján és összehasonlítható információforrásokból és adatokból kiindulva kell elvégezni.

(lásd a 29–32. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 282/81. sz., Ragusa kontra Bizottság ügyben 1983. április 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1983., 1245. o.) 9. és 13. pontja; C‑277/01. P. sz., Parlament kontra Samper ügyben 2003. április 3‑án hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑3019. o.) 35. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑253. o. és II‑1169. o.) 52. és 53. pontja.

2.      A kinevezésre jogosult hatóságnak a személyzeti szabályzat 45. cikkében foglalt azon kötelezettségében, hogy elvégezze az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát, a tisztviselőkkel való egyenlő bánásmód elve és az előmenetelhez való joguk egyaránt kifejeződik; így érdemeik értékelése minősül döntő szempontnak. E tekintetben a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az érdemek összehasonlító vizsgálata során a kinevezésre jogosult hatóság különösen figyelembe veszi a tisztviselőről készült értékeléseket, feladataik végrehajtása során a nyelvek használatát, azon nyelveken kívül, amelyek alapos ismeretét bizonyította, és adott esetben az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét. E rendelkezés bizonyos mozgásteret hagy a kinevezésre jogosult hatóság számára abban a tekintetben, hogy az érdemek összehasonlító vizsgálata során az említett három szempontnak milyen jelentőséget tulajdonít, mindazonáltal tiszteletben tartva az egyenlő bánásmód elvét.

Amennyiben az előléptethető tisztviselők érdemei a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten megemlített három tényező alapján egyenértékűek, a kinevezésre jogosult hatóság másodlagosan, más kritériumokat is figyelembe vehet, mint például a pályázók életkorát, vagy a hivatalban vagy besorolási fokozatban eltöltött szolgálati idejét, amely esetben e szempontok a döntését meghatározó tényezők lehetnek.

(lásd a 33. és 34. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke T 281/11. P. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2013. május 16‑án hozott ítéletének 43. és 44. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      A besorolási fokozatban és a szolgálatban eltöltött szolgálati idő csupán másodlagosan, az érdemeknek – a különösen a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten szereplő három tényező alapján megállapított – egyenértékűsége esetén lehet előléptetési szempont. A kinevezésre jogosult hatóság mindazonáltal jogszerűen végezheti el az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító értékelését az érdemeik időbeli tartósságára alapozva.

E tekintetben az érdemek időbeli tartósságának szempontja nem minősül a személyzeti szabályzat 45. cikkében felsorolt három szemponttól különálló szempontnak, hanem közvetlenül az elsőhöz kapcsolódik, amely a tisztviselőről készült értékeléseken alapszik. Közelebbről ezen értékelési tényező az előléptethető tisztviselők érdemei összességének jobb figyelembe vételét teszi lehetővé az első szempont mentén.

Végezetül a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében szereplő „a tisztviselőről készült értékelések” fordulatban a többes szám használata jelzi, hogy a kinevezésre jogosult hatóság főszabály szerint köteles figyelembe venni a tisztviselőkről besorolási fokozatba lépésük óta készült összes értékelést, ami szükségszerűen az olyan szempont figyelembevételéhez vezet, mint az érdemek időbeli tartóssága.

Ugyanis, ha a hatóság kizárólag a legutóbbi jelentést vagy jelentéseket venné figyelembe, az összehasonlító vizsgálat félrevezető vagy legalábbis hiányos volna, mivel e hatóság nem minden előléptethető tisztviselő összes érdemét vizsgálná, és különösen nem azokét, akik több mint két éve vannak a besorolási fokozatukban.

Ráadásul az érdemek időbeli tartósságának szempontja nem tudja egyszerűen újra bevezetni a szolgálati idő szempontját az érdemeknek a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése alapján végzett összehasonlító vizsgálatába, mivel a jelentős szolgálati idő nem feltétlenül párosul jelentős és időben állandó érdemekkel, így e két szempont egyáltalán nem esik egybe, noha van közöttük bizonyos összefüggés.

Végül az érdemek időbeli tartósságának szempontja valójában lehetővé teszi a kinevezésre jogosult hatóság számára, hogy méltányos egyensúlyt találjon a tehetséges, rendkívül magas teljesítményükkel kitűnő tisztviselők gyors előmenetele biztosításának célkitűzése és a hosszú időn keresztül tartósan magas szintű teljesítményt nyújtó tisztviselők rendes előmenetele biztosításának célkitűzése között.

(lásd a 40–45. pontot)