A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2019. április 9.(*)
„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Közbeszerzési eljárás – A Parlamentnek, valamint az Unió más intézményeinek és szerveinek nyújtott informatikai szolgáltatások – A közbeszerzési eljárásokból való kizárás – Lehetséges összeférhetetlenség – Az ajánlatkérő hatóság által megkövetelt információk szolgáltatásának az elmulasztása – A költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének b) pontja – Átláthatóság – Arányosság – Egyenlő bánásmód – A költségvetési rendelet 102. cikkének (1) bekezdése”
A T‑182/15. sz. ügyben,
a Sopra Steria Group SA (székhelye: Annecy‑le‑Vieux [Franciaország], képviselik: A. Verlinden, R. Martens és J. Joossen ügyvédek)
felperesnek
az Európai Parlament (képviselik: Simon B. és L. Tapper Brandberg, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a CGI Luxemburg SA (székhelye: Bertrange [Luxemburg])
és
az Intrasoft International SA (székhelye: Luxembourg [Luxemburg])
(képviseli őket: N. Korogiannakis ügyvéd)
beavatkozó felek,
az informatikai szolgáltatásoknak a Parlament, valamint az Európai Unió más intézményei és szervei számára történő nyújtására vonatkozó PE/ITEC‑ITS14. sz. közbeszerzési eljárásban hozott, az IBI IUS és a STEEL konzorcium – amelyeknek tagja a felperes – 2. sz. és 3. sz. tétel tekintetében benyújtott ajánlatainak az elutasításáról szóló parlamenti határozatok megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, L. Calvo‑Sotelo Ibáñez‑Martín és I. Reine (előadó) bírák,
hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. október 3‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2014. április 3‑án az Európai Parlament a saját, valamint az Európai Unió más intézményei és szervei nevében eljárva ajánlattételi felhívást tett közzé a külső informatikai szolgáltatások nyújtására vonatkozó PE/ITEC‑ITS14. ajánlati felhívásban (a továbbiakban: ajánlati felhívás).
2 Az ajánlati felhívás nyolc tételre volt felosztva. A 2–4 sz. tétel tárgyát a következőképpen határozták meg:
– 2. sz. tétel: Információterjesztési rendszerek kifejlesztése és karbantartása;
– 3. sz. tétel: Tájékoztatási rendszerek kifejlesztése és karbantartása;
– 4. sz. tétel: A fejlesztések tesztelése.
3 Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció (a továbbiakban: dokumentáció) minden egyes tétel esetében több keretszerződés odaítélését írta elő, az említett keretszerződések teljesítése esetében pedig egy rangsorolási mechanizmust állapított meg.
4 A dokumentáció I. 3. cikke a következőket írta elő:
„Az ajánlattevők egy vagy több tételre nyújthatnak be ajánlatot, kivéve az egyes tételek leírásában megfelelően említett összeférhetetlenségeket. A fontossági sorrendben álló összeférhetetlen tételekre vonatkozóan benyújtott ajánlatokat elutasítják.”
5 A dokumentáció I. 4. cikke a következőképpen rendelkezett:
„A gazdasági szereplők nem lehetnek egynél több, ajánlatot benyújtó konzorcium tagjai, és az ugyanazon tételek vagy kizárólagos tételek esetében egynél több ajánlattevő nem javasolhatja őket alvállalkozóként.”
6 A dokumentáció II. melléklete előírta, hogy a 2. sz. vagy 3. sz. tételre vonatkozó ajánlat benyújtása azzal jár, hogy az ajánlattevő egyetlen szerződő félként, valamely konzorcium tagjaként vagy alvállalkozóként nem nyújthat be a 4. sz. vagy 6. sz. tételre vonatkozó ajánlatot. Ami a 4. sz. tételt illeti, ugyanezen tilalmat írták elő a 2., 3. és 6. sz. tételre vonatkozóan.
7 A 2014. április 8‑i sajtóközleményben bejelentették, hogy a Sopra Group SA a Groupe Steria SA megszerzését tervezi.
8 A Sopra Groupot magában foglaló IBI IUS konzorcium és STEEL konzorcium 2014. május 22‑én ajánlatot nyújtott be a 2. sz. és a 3. sz. tételre vonatkozóan. Ugyanaznap a Groupe Steria leányvállalatát, a Steria Benelux SA‑t magában foglaló TEPting konzorcium ajánlatot nyújtott be a 4. sz. tételre vonatkozóan.
9 Ezenkívül a CGI Luxembourg SA és az Intrasoft International SA beavatkozó felekből álló CGI‑Intrasoft International konzorcium 2014. május 22‑én szintén ajánlatot nyújtott be a 3. sz. tételre vonatkozóan.
10 Amint az iratokból kitűnik, a felperes, a Sopra Steria Group SA a Sopra Group és más jogalanyok, vagyis a Groupe Steria, ennek Steria SA leányvállalata és ez utóbbi leányvállalata, a Steria Benelux egyesülésével jött létre. Az említett egyesülést követően a Steria Benelux így a Sopra Steria Group közvetett leányvállalata lett.
11 2014. június 26‑án a Sopra Group megkezdte a Groupe Steria megszerzését.
12 2014. július 14‑én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy nem ellenzi a Sopra Group és a Groupe Steria közötti nyilvános részvénycserét.
13 2014. augusztus 6‑án a Sopra Group bejelentette, hogy eleget tettek a részvénycsere minimális arányára vonatkozó kritériumnak, és hogy az ügylet tárgyát képező részvények 79,69%‑át megszerezte.
14 2014. szeptember 5‑én a Sopra Group a Groupe Steriában 90,52%‑os tőkerészesedést és 89,41%‑os szavazati jogot szerzett. Ugyanezen a napon a Sopra Groupot Sopra Steria Groupra nevezték át.
15 2014. szeptember 18‑i levelében a Parlament arról tájékoztatta a STEEL konzorciumot, hogy az ő ajánlatát az első helyre rangsorolták a 3. sz. tétel tekintetében, és hogy ő volt e közbeszerzési szerződés egyik nyertes ajánlattévője.
16 Ugyanezen a napon a Parlament arról tájékoztatta a CGI‑Intrasoft International konzorciumot, hogy az ő ajánlatát a második helyre rangsorolták a 3. sz. tétel tekintetében, és hogy ő volt e közbeszerzési szerződés egyik nyertes ajánlattevője.
17 2014. október 30‑i levelében a Parlament arról tájékoztatta az IBI IUS konzorciumot, hogy az ő ajánlatát a második helyre rangsorolták a 2. sz. tétel tekintetében, és hogy ő volt e közbeszerzési szerződés egyik nyertes ajánlattévője. A Parlament a TEPting konzorciumot is tájékoztatta arról, hogy az ő ajánlatát a második helyre rangsorolták a 4. sz. tétel tekintetében, és hogy ő volt e közbeszerzési szerződés egyik nyertes ajánlattevője.
18 2014. november 10‑én és 12‑én az IBI IUS konzorcium és a TEPting konzorcium részletesebb tájékoztatást kapott azon tételekre vonatkozó ajánlatok értékelésére vonatkozóan, amelyek tekintetében tájékoztatást kért.
19 A Parlamentet a beavatkozó felek 2014. november 12‑i elektronikus levele tájékoztatta a Sopra Steria Group és a Groupe Steria közötti közeledési folyamatról.
20 A Törvényszék Hivatalához 2014. november 14‑én benyújtott és a T‑769/14. ügyszám alatt nyilvántartásba vett keresetlevelükkel a beavatkozó felek a saját nevükben és a CGI‑Intrasoft International konzorcium nevében keresetet indítottak egyrészt az ajánlatukat a 3. sz. tétel tekintetében a második helyre rangsoroló parlamenti határozat, másrészt pedig a STEEL konzorcium ajánlatát e tétel tekintetében az első helyre rangsoroló és a szerződést a STEEL‑nek mint a rangsorolási mechanizmusban első helyen lévő nyertes ajánlattevőnek odaítélő parlamenti határozat megsemmisítése, valamint a Parlament kártérítés fizetésére való kötelezése iránt.
21 2014. november 19‑i leveleiben a Parlament arról tájékoztatta az IBI IUS, a STEEL és a TEPting konzorciumot, hogy a 2–4. sz. tétel tekintetében felfüggeszti a közbeszerzési eljárásokat. Az említett levelekben a felfüggesztés indokaként a következő szerepelt: „[e] felfüggesztés célja annak meghatározása, hogy a […] Parlament által kapott kiegészítő információk megalapozottak‑e, és hogy befolyásolhatják‑e az odaítéléséről szóló határozatot”.
22 2014. november 21‑én az IBI IUS és a STEEL konzorcium a Groupe Steriának a Sopra Steria Group általi megszerzési folyamatáról tájékoztatta a Parlamentet. A Steria Benelux ugyanezen információkat közölte a Parlamenttel, és javasolta, hogy a 4. sz. tétel tekintetében „visszalép a szerződéstől”.
23 2014. december 15‑én a TEPting konzorcium, amelynek a Steria Benelux a részét képezte, tájékoztatta a Parlamentet, hogy visszavonja a 4. sz. tétel keretében benyújtott ajánlatát. 2015. február 13‑i levelében a Parlament elfogadta az említett konzorcium ajánlatának e tétel tekintetében történő visszavonását.
24 Mivel 2014. december 31‑én megvalósult a Sopra Steria Group és a Groupe Steria közötti egyesülés, a Sopra Steria Group 99,99%‑os részesedéssel rendelkezett a Steria Beneluxban.
25 2015. január 15‑i és 20‑i levelében a Parlament kiegészítő információkat kért az IBI IUS, a STEEL és a TEPting konzorciumtól, valamint a Steria Beneluxtól. A Parlament ugyanis információkat kért különösen a Steria Beneluxnak a közeledési folyamat, és azon tilalom fényében a Sopra Grouphoz való gazdasági tartozására vonatkozóan, hogy az összeegyeztethetetlen tételekre vonatkozóan nem lehet ajánlatot benyújtani, mivel az összeférhetetlenséget teremthet.
26 2015. január 22‑i levelében az IBI IUS és a STEEL konzorcium válaszolt e kérésre. 2015. január 23‑i levélben a Sopra Steria Group és a Steria Benelux szintén benyújtotta a kért információkat. E levelekben e négy jogalany elutasította bármiféle összeférhetetlenség fennállását, következésképpen tekintetükben annak akadályát, hogy összeegyeztethetetlen tételekre ajánlatokat nyújtsanak be. Ezenkívül azt állították, hogy minden releváns információt időben benyújtottak.
27 2015. február 13‑i levelében a Parlament azon határozatairól tájékoztatta az IBI IUS és a STEEL konzorciumot, hogy a 2. sz. és a 3. sz. tételre vonatkozó ajánlatukat elutasította. 2015. február 16‑án a Parlament e határozatokat megküldte a felperesnek.
28 A megtámadott határozatok mindegyike ugyanazon a két különálló indokon alapul.
29 Először is az IBI IUS, a STEEL és a TEPting konzorcium ajánlatának az összeegyeztethetetlen tételekre vonatkozóan történő párhuzamos benyújtása sértette az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29‑i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2012. L 362., 1. o.; a továbbiakban: felhatalmazáson alapuló rendelet) 158. cikke (3) bekezdésének első albekezdését és a dokumentáció I.3. cikkét. A Parlament különösen úgy vélte, hogy a Sopra Group és a Groupe Steria közötti közeledés miatt a felperes és a Steria Benelux ugyanazon gazdasági szereplő lett. Következésképpen az IBI IUS és a STEEL konzorcium, amelyeknek a felperes a tagja volt, és a TEPting, amelynek a Steria Benelux a tagja volt, a dokumentáció I.3. cikkében előírt tilalom ellenére összeegyeztethetetlen tételekre, vagyis egyrészt a 2. és 3. sz. tételre, másrészt a 4. sz. tételre nyújtott be ajánlatot. E tekintetben annak megállapítása céljából, hogy a felperes és a Steria Benelux 2014. szeptember 5. óta ugyanazon gazdasági szereplőt alkotta, a Parlament olyan megdönthető vélelemre támaszkodott, amelyet a felperes nem döntött meg, és amely szerint valamely társaságnak egy másik társaságban fennálló közel 100%‑os részesedése, mint a jelen ügyben is, lehetővé teszi az első társaságnak azt, hogy a második társaság felett meghatározó befolyást gyakoroljon.
30 Másodszor a Groupe Steria tőkéjének a Sopra Group általi megszerzése olyan helyzetet teremtett, amely olyan összeférhetetlenséghez vezethet, amelyet az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 298., 1. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) 107. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a Parlament tudomására kell hozni. A Parlament szerint ugyanis, mivel a 4. sz. tétel nyertes ajánlattevőjének értékelni kell a 2. és 3. sz. tétel keretében nyújtott szolgáltatásokat, a felperesnek, az IBI IUS és a STEEL konzorcium tagjának a Steria Beneluxban, a TEPting konzorcium tagjában 2014. szeptember 5‑én megszerzett 90,51%‑os közvetett részesedése ahhoz vezethet, hogy részrehajlás kockázata merül fel a 4. sz. tétel általa történő végrehajtása során. A TEPting konzorcium ajánlatának ez utóbbi tétel tekintetében 2014. december 15‑én történő visszavonása nem kérdőjelezi meg a szóban forgó megállapítást. Következésképpen a Parlament arra a következtetésre jutott, hogy a felperes legkésőbb 2014. szeptember 5‑én köteles lett volna tájékoztatni őt az egyesülési ügyletről. Ennélfogva a Parlament azon a véleményen volt, hogy a felperes megsértette a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének b) pontját azáltal, hogy elmulasztotta őt tájékoztatni arról. Ezért úgy határozott, hogy az IBI IUS és a STEEL konzorcium ajánlatait a felperesnek az említett konzorciumok tagjaként való figyelembevétele nélkül újból meg kell vizsgálni. Ilyen körülmények között a Parlament megállapította, hogy e konzorciumok ajánlatai többé nem tesznek eleget a dokumentációban előírt műszaki kapacitásokra vonatkozó követelményeknek.
31 A Parlament továbbá 2015. február 13‑án levelet küldött a CGI‑Intrasoft International konzorciumnak, arról tájékoztatva őt, hogy a 3. sz. tétel tekintetében az ajánlatát a második helyre rangsoroló határozatát, és az említett tételt a STEEL konzorciumnak mint a rangsorolási mechanizmusban az első helyen lévő nyertes ajánlattevőnek odaítélő határozatát megsemmisíti, és azok helyébe a CGI‑Intrasoft International konzorcium ajánlatát e tétel tekintetében az első helyre rangsoroló új határozat lép. 2015. március 6‑án ez utóbbi konzorcium, mint a rangsorolási mechanizmusban ugyanezen tétel tekintetben az első helyen lévő nyertes ajánlattevő, aláírta a keretszerződést.
32 A 2015. július 7‑i CGI Luxembourg és Intrasoft International kontra Parlament végzésben (T‑769/14, nem tették közzé, EU:T:2015:540) a Törvényszék kimondta, hogy az e végzés alapjául szolgáló ügyben indított keresetről már nem szükséges határozni.
Az eljárás és a felek kérelmei
33 A Törvényszék Hivatalához 2015. április 13‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
34 A Parlament 2015. július 7‑én nyújtotta be az ellenkérelmet a Törvényszék Hivatalához.
35 A Törvényszék Hivatalához 2015. szeptember 21‑én benyújtott beadványban a beavatkozó felek azt kérték, hogy a saját nevükben és a CGI‑Intrasoft International konzorcium nevében a Parlament kérelmeinek a támogatása végett a jelen eljárásba beavatkozhassanak.
36 A felperes 2015. szeptember 30‑án nyújtotta be válaszát a Törvényszék Hivatalához.
37 2015. november 9‑én a Parlament beleegyezését adta a beavatkozó felek beavatkozási kérelméhez.
38 2015. november 10‑én a felperes benyújtotta a beavatkozási kérelemmel kapcsolatos, azt ellenző észrevételeit. Ezen észrevételekben a felperes kérte a Törvényszéktől, hogy hívja fel a Parlamentet arra, hogy nyújtsa be a beavatkozási kérelem 4.D mellékletében említett, a Parlament által a beavatkozóknak címzett, 2014. november 20‑i és 26‑i leveleket, valamint közölje a Parlament beavatkozási kérelem 4.C mellékletében említett, 2014. november 25‑i elektronikus levelét.
39 A Parlament 2015. december 2‑án nyújtotta be viszonválaszát a Törvényszék Hivatalához.
40 A Törvényszék a 2016. március 7‑i Sopra Steria Group kontra Parlament végzésével (T‑182/15, nem tették közzé, EU:T:2016:165) engedélyezte a beavatkozó feleknek, hogy a jelen ügybe beavatkozzanak.
41 A beavatkozó felek 2016. április 21‑én benyújtották a Törvényszék Hivatalához a beavatkozási beadványukat.
42 A Törvényszék részleges megújulása miatt a Törvényszék elnöke a 2016. június 15‑i határozatával a jelen ügyet új előadó bírónak osztotta ki.
43 2016. június 17‑én a Parlament arról tájékoztatta a Törvényszéket, hogy lemond azon jogáról, hogy a beavatkozási beadványra észrevételeket tegyen.
44 2016. június 24‑én a felperes benyújtotta a beavatkozási beadványra vonatkozó észrevételeit.
45 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele módosult, a Törvényszék eljárási szabályzata 27. cikkének (5) bekezdése alapján az előadó bírót a negyedik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
46 2017. július 26‑án a Törvényszék pervezető intézkedések címén a tárgyaláson megválaszolandó írásbeli kérdéseket intézett a Parlamenthez. Ezenkívül, mivel az ügyiratban a beavatkozási kérelem 4.B és 4.C mellékleteként már szerepelt a 2014. november 20‑i és 26‑i levél, a Törvényszék kérte a Parlamentet, hogy nyújtsa be a 2014. november 25‑i levelet. A Parlament a megadott határidőn belül válaszolt e kérésre.
47 A Törvényszék a 2017. október 3‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.
48 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatokat;
– állapítsa meg, hogy a megtámadott határozatok alapján más ajánlattevőkkel kötött szerződés(ek) semmis(ek);
– a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére, beleértve a felperes részéről felmerült költségeket is.
49 A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére;
50 A beavatkozó felek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– az eljárási szabályzatának megfelelően határozzon a költségekről.
A jogkérdésről
A felperes második kereseti kérelmének az elfogadhatóságáról
51 Második kereseti kérelmével a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy a megtámadott határozatok alapján más ajánlattevőkkel kötött bármely szerződés semmis.
52 Meg kell állapítani, hogy felperes azáltal, hogy a Törvényszéket arra kéri, hogy határozzon a megtámadott határozatok megsemmisítésének következményeiről annak kinyilvánításával, hogy az e határozatok alapján más ajánlattevőkkel kötött szerződések semmisek, a jelen ítélet joghatásaira vonatkozó nyilatkozatot kíván elérni, amely a Parlamenthez intézett meghagyásnak is minősül az ítéletben foglaltak teljesítését illetően. Márpedig a Törvényszéknek az EUMSZ 263. cikken alapuló jogszerűségi felülvizsgálata keretében nem feladata, hogy jognyilatkozatokat tegyen (lásd analógia útján: 2017. július 5‑i EEB kontra Bizottság végzés, T‑448/15, nem tették közzé, EU:T:2017:503, 40. pont). Ráadásul az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék az EUMSZ 263. cikken alapuló jogszerűségi felülvizsgálat keretében nem intézhet meghagyást az intézményekhez, vagy nem léphet ez utóbbiak helyébe. A jogszerűségi vizsgálat ilyen korlátozása a Törvényszék hatáskörébe tartozó valamennyi peres eljárásra alkalmazandó (lásd: 2017. június 15‑i Bay kontra Parlament ítélet, T‑302/16, nem tették közzé, EU:T:2017:390, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben: 1996. november 12‑i SDDDA kontra Bizottság végzés, T‑47/96, EU:T:1996:164, 45. pont; 2013. május 6‑i Ethniko kai Kapodistriako Panepistimio Athinon kontra ECDC végzés, T‑577/11, nem tették közzé, EU:T:2013:229, 12. pont). Az EUMSZ 264. cikk értelmében ugyanis a Törvényszéknek kizárólag arra van lehetősége, hogy a vitatott jogi aktust megsemmisítse. Az EUMSZ 266. cikk alapján ezt követően az érintett intézmény feladata, hogy megtegye a Törvényszék ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket (lásd ebben az értelemben: 2008. március 12‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑345/03, EU:T:2008:67, 46. pont).
53 A felperes második kereseti kérelmét tehát elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
Az ügy érdeméről
54 Keresete alátámasztása érdekében a felperes egy jogalapra hivatkozik, amely két részből áll. Az első részt a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában előírt kizárási okoknak a megsértésére, a felhatalmazáson alapuló rendelet 158. cikke (3) bekezdésének a megsértésére és a dokumentáció Parlament általi megsértésére alapítja. A második rész az átláthatóság, az arányosság és az egyenlő bánásmód költségvetési rendelet 102. cikkének (1) bekezdésében említett elvének a megsértésén alapul.
A költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában előírt kizárási okoknak a megsértésére, a felhatalmazáson alapuló rendelet 158. cikke (3) bekezdésének a megsértésére és a dokumentáció Parlament általi megsértésére alapított, első részről
55 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozatok a Parlament azon téves megállapításának a következményei, amely szerint a Steria Beneluxot és őt a dokumentáció összeegyeztethetetlenségi záradékára tekintettel ugyanazon gazdasági szereplőnek, vagy olyanoknak kell tekinteni, mint amelyek ugyanazon gazdasági szereplő részét képezik, ami e két jogalany között potenciális összeférhetetlenséget eredményezett, és amely szerint következésképpen az IBI IUS és a STEEL konzorcium, amelyeknek a felperes a tagja volt, megsértette az összeegyeztethetetlen tételekre vonatkozó ajánlatok benyújtására vonatkozó tilalmat.
56 A felperes konkrétabban egyrészt azt állítja, hogy nem állt fenn potenciális összeférhetetlenség sem a közbeszerzési eljárás megindításakor, sem pedig az ajánlatok benyújtásakor.
57 A felperes szerint 2014. május 22‑én, vagyis az ajánlatok benyújtásának időpontjában a Steria Benelux, mint a TEPting konzorcium tagja, és a Sopra Group, mint a STEEL és az IBI IUS konzorcium tagja, különálló jogalanyok voltak, amelyek között semmiféle gazdasági vagy kereskedelmi kapcsolat nem állt fenn. Azzal érvel, hogy ebben az időpontban semmiféle bizonyosság nem állt fenn az egyesülési folyamat kimenetelét illetően, és egyúttal emlékeztet arra, hogy a Bizottság csak 2014. július 14‑én határozott úgy, hogy nem ellenzi a Sopra Group által a Groupe Steria részvényeire vonatkozóan indított nyilvános részvénycserét.
58 Ami a 2014. május 22. utáni időszakot illeti, a felperes azt állítja, hogy a Parlament helytelenül értelmezte a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában, a felhatalmazáson alapuló rendelet 158. cikkének (3) bekezdésében és a dokumentációban előírt automatikus kizárási okokat azáltal, hogy az egész közbeszerzési eljárás során alkalmazta az összeegyeztethetetlen tételekre vonatkozó ajánlatok benyújtására vonatkozó tilalmat.
59 A felperes azzal érvel, hogy mindenesetre nem állt fenn potenciális összeférhetetlenség sem a közbeszerzési eljárás értékelési szakaszában, sem pedig az odaítélésről szóló határozatoknak a 3. sz. tétel tekintetében 2014. szeptember 18‑én történő, a 2. és 4. sz. tétel tekintetében pedig 2014. október 30‑án történő kézbesítését követően. Az egyesülés szakaszai, amelyek még be sem fejeződtek az odaítéléséről szóló határozat időpontjában, semmiféleképpen nem befolyásolhatták az ajánlatok benyújtását, azok rangsorolását vagy az odaítéléséről szóló határozatot, következésképpen pedig semmiféleképpen nem teremthettek összeférhetetlenséget. A társaságok között semmiféle információcsere nem történt, mivel közvetlen versenytársak maradtak mindaddig, míg a megvásárlás be nem fejeződött, amit bizonyítanak a Sopra Group és a Groupe Steria által 2014. április 23‑án a munkavállalóiknak küldött ilyen értelmű belső utasítások.
60 A felperes egyébiránt azt állítja, hogy figyelembe kell venni a TEPting konzorcium ajánlatának a 4. sz. tétel tekintetében 2014. december 15‑én javasolt és a Parlament által 2015. február 13‑án elfogadott visszavonását. Véleménye szerint e visszalépés világosan bizonyítja, hogy a konzorciumoknak, amelyeknek a felperes és a Steria Benelux a tagja volt, egyáltalán nem állt szándékukban megsérteni a versenyt vagy a dokumentációt, és megerősíti az összeférhetetlenség hiányára vonatkozó érvét emlékeztetve arra, hogy a hipotetikus összeférhetetlenség soha nem ölthette valós összeférhetetlenség formáját, mivel egyértelmű volt, hogy a TEPting nem hajtja végre az említett tételre vonatkozó szerződést.
61 A felperes szerint az egyesülés bekövetkezésének lehetősége 2015. január 1‑jén merült fel anélkül, hogy ezen időpontot megelőzően bármiféle bizonyosság fennállt volna annak sikerét illetően.
62 A felperes úgy véli, hogy az összeférhetetlenség hiányát bizonyítja az is, hogy 2015. január 27‑én a Parlament megindította a PE/ITEC‑NPE‑15.8. sz. tárgyalásos eljárást. Ezen eljárás tárgya nyilvánvalóan megegyezett a 3. sz. tételben említett szolgáltatásokkal. Az említett eljárás keretében semmiféle összeegyeztethetetlenségi záradékot nem írtak elő. Ezenkívül a Parlament a szóban forgó eljárásban való részvételre felhívta azon ajánlattevőket, akiket már megbíztak egy másik ajánlati felhívásra – vagyis a PE/ITEC‑ITS08. sz. ajánlati felhívásra, amely esetében a szerződést már odaítélték – vonatkozó tételekhez kapcsolódó szolgáltatásnyújtásokkal. Márpedig megtámadott határozatok logikáját követve az említett szolgáltatásnyújtások összeegyeztethetetlenek a tárgyalásos eljárásban szóban forgó szerződés teljesítésével.
63 A felperes azt kifogásolja, hogy a Parlament a „gazdasági szereplő” fogalmának meghatározása nélkül vagy közös irányítás felállításának a megállapítása nélkül arra a következtetésre jutott, hogy 2014. augusztus 6‑án, és legkésőbb 2014. szeptember 5‑én a felperes a Steria Beneluxszal egy gazdasági szereplőt alkotott.
64 E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a „vállalkozás” fogalmát nem lehet úgy értelmezni, mint a versenyjogban alkalmazott fogalom, mivel az a versenyjogban a közbeszerzési jog céljaitól eltérő célokat követ.
65 A felperes szerint a Parlament, mivel nem bizonyította a jelen ügyben való alkalmazhatóságát, nem hivatkozhat a versenyjog azon megdönthető vélelmére, miszerint az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalata felett. Így a Parlament nem teljesítette az annak a megállapítására irányuló vizsgálatra vonatkozó kötelezettségét, hogy az anyavállalat gyakorolt‑e ilyen befolyást a leányvállalata felett.
66 Mindenesetre nem áll fenn egyetlen gazdasági egység, és a Steria Benelux függetlenül és magatartás egysége nélkül járt el. Ezenkívül nem bizonyították a közös irányítást. E tekintetben ugyanazon személynek a Steria Benelux és a Sopra Steria Group igazgatótanácsában való jelenléte nem bizonyítja, hogy meghatározó befolyást vagy bármiféle befolyást automatikusan gyakoroltak volna, vagy az vélelmezhető. Következésképpen a felperest és a Steria Beneluxot különálló jogalanyoknak és gazdasági szereplőknek kell tekinteni.
67 Másrészt a felperes azt állítja, hogy semmiféle potenciális összeférhetetlenség nem állt fenn, és hogy mindenesetre a Parlamentet megfelelően tájékoztatták az egyesülési folyamatról. A felperes pontosítja, hogy a közbeszerzési eljárásban – a kivételes esetek vagy bizonyos meghatározott körülmények kivételével – tilos az eljárás folyamán a Parlamenttel való bármiféle kapcsolatfelvétel. Márpedig véleménye szerint az egyesülés szándékáról vagy egy közelgő egyesülésről szóló értesítés ezeknek nem képezte részét. Ezenkívül azt állítja, hogy csak 2014 októbere és novembere folyamán szerzett tudomást arról, hogy a Steria Benelux részt vett a 4. sz. tételre vonatkozó eljárásban. 2014. november 21‑i levelével az IBI IUS és a STEEL konzorcium megfelelően tájékoztatta a Parlamentet a közelgő egyesülésről azt követően, hogy a Parlament 2014. november 19‑én kapcsolatba lépett velük a közbeszerzési eljárás felfüggesztése miatt. Végül véleményük szerint az egyesülés első ötletét egy 2014. április 8‑i sajtóközleményben jelentették be. Ennélfogva a Parlamentnek azon kötelezettsége miatt, hogy részletesen értékelje az ajánlatokat és az ajánlattevőket, tudnia kellett a Sopra Group és a Groupe Steria közötti közeledési folyamatról.
68 A Parlament és a beavatkozó felek vitatják a felperes érveit.
– Előzetes észrevételek
69 A jelen ügyben, amint a fenti 28–30. pontban szerepel, a megtámadott határozatok két különálló indokon alapulnak.
70 E tekintetben, amint a fenti 29. pontban már szerepel, a megtámadott határozatok első indoka keretében a Parlament megállapította, hogy az IBI IUS és a STEEL konzorcium, amelyeknek a felperes a tagja volt, és a TEPting, amelynek a Steria Benelux a tagja volt, összeegyeztethetetlen tételekre nyújtott be ajánlatokat, megsértve a felhatalmazáson alapuló rendelet 158. cikke (3) bekezdésének első albekezdését és a dokumentáció I.3. cikkét. Márpedig, amint ez utóbbi rendelkezés szövegéből kitűnik, annak megsértése az ajánlatok elutasítását vonja maga után, anélkül hogy ezzel egyidejűleg más jogsértést is meg kellene állapítani. Következésképpen ezen első indok, ha bebizonyosodik, elegendő az IBI IUS és a STEEL konzorcium, amelyeknek a felperes a tagja volt, 2. és 3. sz. tételre vonatkozó ajánlatainak az elutasításához.
71 Ami a megtámadott határozatok fenti 30. pontban szerepelő második indokát illeti, amely a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján megkövetelt információszolgáltatás elmaradásán alapul, meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés szövege alapján ezen indok önmagában ahhoz vezet, hogy a kötelességszegő ajánlattevőt anélkül zárják ki a szerződés odaítéléséből, hogy más szabálytalanságokat szükséges lenne megállapítani. A jelen ügyben, amint a fenti 30. pontban szerepel, a Parlament megállapította, hogy a felperest a költségvetési rendelet e rendelkezésének megsértése miatt ki kell zárni a szerződés odaítéléséből, és már nem kell figyelembe venni az IBI IUS és a STEEL konzorcium ajánlatainak az értékelése során, amelyek többé nem tettek eleget a dokumentációban szereplő, műszaki kapacitásra vonatkozó követelményeknek, és amelyeket ennélfogva el kellett utasítani.
72 Így a Parlament által a megtámadott határozatokban hivatkozott két indok mindegyike önmagában igazolja az IBI IUS és a STEEL konzorcium, amelyeknek a felperes a tagja volt, 2. és 3. sz. tételre vonatkozó ajánlatának az elutasítását.
73 Mivel a felperes nem vitatja azokat a következtetéseket, amelyekre a Parlament a második indok keretében a műszaki kapacitásra vonatkozó kritériummal kapcsolatban jutott, az egyetlen jogalap első részének az elutasításához elegendő, hogy a felhatalmazáson alapuló rendelet 158. cikke (3) bekezdése első albekezdésének, vagy másodlagosan a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdése b) pontjának Parlament általi alkalmazása mentes legyen a téves jogalkalmazástól.
74 E tekintetben a Törvényszék mindenekelőtt szükségesnek tartja megvizsgálni azon második indokot, amelyen a megtámadott határozatok alapulnak, vagyis a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdése b) pontjának a megsértését.
75 Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatok második indoka keretében a Parlament nem állítja azt, hogy tényleges összeférhetetlenség vagy a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdése a) pontjának a megsértése állt fenn. Amint az említett határozatok 31–34. pontjából kitűnik, a Parlament kizárólag azt kifogásolja, hogy a felperes nem tájékoztatta őt egy olyan helyzetről, amely az említett rendelet 107. cikke (1) bekezdése b) pontjának a megsértésével járó összeférhetetlenséghez vezethetett.
76 Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a szerződések nem ítélhetők oda olyan részvételre jelentkezőknek vagy ajánlattevőknek, akik az erre a szerződésre vonatkozó közbeszerzési eljárás során nem szolgáltattak az ajánlatkérő által megkövetelt információkat.
77 Ezért a megtámadott határozatok második indoka jogszerűségének az értékelése céljából először is meg kell határozni azt, hogy a jelen ügyben – az ajánlatok összeegyeztethetetlen tételekre való benyújtásának dokumentációban előírt tilalma fényében is – fennálltak‑e olyan elemek, amelyek esetlegesen összeférhetetlenséghez vezető helyzetet teremthettek. Másodszor igenlő válasz esetén szükséges megvizsgálni, hogy a felperes a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján köteles volt‑e, és adott esetben mely időponttól volt köteles arról tájékoztatni a Parlamentet.
– Az olyan elemek fennállásáról, amelyek esetlegesen összeférhetetlenséghez vezető helyzetet teremthettek
78 Az ítélkezési gyakorlat szerint a költségvetési rendelet 107. cikke, amelynek célja az összeférhetetlenség megelőzése, az ajánlattevők más potenciális közreműködőkkel szembeni, tág értelemben vett, akár strukturális, akár funkcionális szempontból való függetlenségének a biztosítására irányul (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2006. február 14‑i TEA‑CEGOS és társai kontra Bizottság ítélet, T‑376/05 és T‑383/05, EU:T:2006:47, 53., 58. és 59. pont).
79 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy az ugyanazon gazdasági szereplővel szembeni azon tilalom, hogy közvetlenül vagy közvetetten összeegyeztethetetlen tételekre nyújtson be ajánlatot, a verseny torzulásának az elkerülésére és az összeférhetetlenség költségvetési rendelet 107. cikke értelmében vett fogalmának a pontosítására irányul (lásd ebben az értelemben: 2007. április 20‑i TEA‑CEGOS és STG kontra Bizottság végzés, C‑189/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:242, 28. pont).
80 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a dokumentációhoz csatolt 4. sz. formanyomtatvány g) pontja alapján valamely összeférhetetlenség gazdasági kapcsolatokból vagy más releváns kapcsolatokból vagy közös érdekekből származhat. Meg kell továbbá jegyezni, hogy a dokumentáció I.13.1. cikke szerinti kizárási okokra vonatkozó bizonyítási eszközökről szóló szakasz alapján valamennyi ajánlattevő köteles volt az említett formanyomtatványt aláírni és benyújtani.
81 Emlékeztetni kell arra, hogy az ajánlati felhívás keretében a 4. sz. tétel nyertes ajánlattevője által elvégzendő feladatok magukban foglalják a 2. és 3. sz. tétel végrehajtása érdekében nyújtott szolgáltatások értékelését. Az összeegyeztethetetlen tételekre, vagyis egyrészt a 2. és 3. sz. tételre, másrészt a 4. sz. tételre vonatkozó ajánlatok benyújtásának a dokumentáció II. mellékletével összefüggésében értelmezett I.3. cikkéből eredő tilalma ebbe az összefüggésbe illeszkedik.
82 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy 2014. szeptember 5‑én a felperes a Groupe Steriában 90,52%‑os tőkerészesedéssel és 89,41% szavazati joggal rendelkezett, és hogy ebben az időpontban a Steria Benelux 99,99%‑ban a Steria – amely maga 100%‑ban a Groupe Steria tulajdonában állt – tulajdonában álló leányvállalat volt.
83 Ezért abban az esetben, ha a 4. sz. tétel alá tartozó szolgáltatások végrehajtása keretében a Steria Beneluxnak mint a TEPting konzorcium tagjának értékelnie kellett volna a felperesnek a 2. és 3. sz. tétel végrehajtása keretében nyújtott szolgáltatásait, azok megfelelő végrehajtása veszélyeztetve lehetett volna, mivel a Steria Beneluxnak érdeke állhatott volna abban, hogy a felperes által nyújtott szolgáltatásokat a strukturális kapcsolataik és a közös érdekeik miatt részrehajlással értékelje.
84 Végezetül más elemek is megerősítik a dokumentációhoz csatolt 4. sz. formanyomtatvány g) pontja értelmében vett, a felperes és a Steria Benelux anyavállalata közötti releváns kapcsolatok vagy a közös érdekek fennállását.
85 Először is, amint a Parlament megjegyzi, a 2014. április 8‑i és augusztus 6‑i sajtóközleményt két név, a Sopra Group és a Groupe Steria neve alatt tették közzé két külön kapcsolatot említve, miközben a 2014. szeptember 5‑i sajtóközlemény csak egy kapcsolattartót említett, és miközben a 2014. december 3‑i sajtóközleményt egyetlen név, a Sopra Steria neve alatt tették közzé, és az csak egy kapcsolattartót említett.
86 Másodszor, 2014. szeptember 5‑én a Sopra Groupot a felperes 2014. június 27‑i általános közgyűlése során tett kötelezettségvállalások alapján Sopra Steria Groupra nevezték át, ami a közeledési folyamatnak és a két gazdasági szereplő közös érdekei megteremtésének a részét képezi.
87 Harmadszor, 2014. szeptember 5‑én a Steria Benelux vezérigazgatója a felperes általános közgyűlése során tett kötelezettségvállalások alapján a Sopra Steria Group igazgatója lett, ami a felperes és a Steria Benelux közötti releváns kapcsolatokra vagy a közös érdekekre utaló valószínűsítő körülménynek minősül.
88 A fentiekből az következik, hogy elegendő olyan elem állt fenn, amely a dokumentációhoz csatolt 4. sz. formanyomtatvány g) pontja, valamint a fenti 78. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében esetlegesen összeférhetetlenséghez vezető helyzetet teremthetett, és amelyeket a Parlamentnek az eljárás szerződésodaítélési szakaszában akkor is figyelembe kellett vennie, ha e kockázat végül nem valósult meg amiatt, hogy a TEPting konzorcium a 4. sz. tételtől visszalépett (lásd ebben az értelemben: 2007. április 18‑i Deloitte Business Advisory kontra Bizottság ítélet, T‑195/05, EU:T:2007:107, 67. és 75. pont).
89 E megállapítást nem kérdőjelezi meg a felperes azon érve, miszerint az ajánlatok összeegyeztethetetlen tételekre való benyújtásának a tilalma csak az ajánlatok benyújtásának a konkrét időpontjában alkalmazandó.
90 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint a Parlament rámutatott – a fenti 89. pontban említett tilalom, amelynek az igazolása egyaránt ered az összeférhetetlenség elkerülésének célkitűzéséből, annak megakadályozására irányult, hogy valamely ajánlattevő az említett tilalmat figyelmen kívül hagyva egyszerre váljon egyrészt a 2. vagy 3. sz. tétel, másrészt a 4. sz. tétel tekintetében szerződő féllé, vagy olyan konzorciumok tagjává, amelyek szerződő felek.
91 Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a fenti 89. pontban említett tilalom alkalmazási körének kizárólag az ajánlatok benyújtásának konkrét időpontjára való korlátozása e tilalmat megfosztotta volna hatékony érvényesülésétől, mivel e célkitűzés megkerülhető lett volna, a szerződés megfelelő teljesítése pedig veszélyeztetve lett volna (lásd ebben az értelemben: 2002. november 28‑i Scan Office Design kontra Bizottság ítélet, T‑40/01, EU:T:2002:288, 87. pont; 2014. szeptember 26‑i B&S Europe kontra Bizottság ítélet, T‑222/13, nem tették közzé, EU:T:2014:837, 85. pont). E tilalom hatékony érvényesülése ugyanis csak akkor van biztosítva, ha az eljárás teljes ideje alatt alkalmazandó a célból, hogy magában foglaljon bármely olyan eseményt, beleértve az ajánlatok benyújtása utáni eseményt is, amely ahhoz vezetne, hogy a gazdasági szereplőnek összeegyeztethetetlen tételek végrehajtására vonatkozó szerződéseket ítélhetnek oda.
92 Meg kell tehát állapítani, hogy a fenti 89. pontban említett tilalom a közbeszerzési eljárás teljes ideje alatt alkalmazandó.
93 Következésképpen nincs jelentősége annak, hogy a felperes és a Steria Benelux közötti strukturális kapcsolatokat vagy a közös érdekeiket az ajánlatok benyújtásának időpontja után hozták létre. Ugyanez érvényes azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a Sopra Group és a Groupe Steria egyesülése csak 2015. január 1‑jén fejeződött be, mivel megállapításra került, hogy e jogalanyok között korábban fennálltak olyan releváns kapcsolatok, amelyek esetlegesen összeférhetetlenséghez vezető helyzetet teremthettek.
94 Meg kell továbbá jegyezni, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a Sopra Group és a Groupe Steria által 2014. április 23‑án a munkavállalóiknak küldött belső utasítások az ez utóbbiban 2014. szeptember 5‑én történt 90,52%‑os részesedésszerzést követően is alkalmazandóak voltak.
95 Ennélfogva a fentiek fényében meg kell állapítani, hogy a Parlament nem tévedett annak megállapításával, hogy 2014. szeptember 5‑től fennállhattak olyan elemek, amelyek esetlegesen összeférhetetlenséghez vezető helyzetet teremthettek.
96 Ezért meg kell vizsgálni, hogy hogy a felperes a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján köteles volt‑e, és adott esetben mely időponttól volt köteles arról tájékoztatni a Parlamentet.
– Az ajánlatkérő által megkövetelt információk benyújtására vonatkozó kötelezettségről
97 Amint a fenti 76. pontban szerepel, a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének b) pontjából kitűnik, hogy a szerződések nem ítélhetők oda olyan részvételre jelentkezőknek vagy ajánlattevőknek, akik az erre a szerződésre vonatkozó közbeszerzési eljárás során nem szolgáltatták az ajánlatkérő által megkövetelt információkat.
98 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a dokumentációhoz csatolt 4. sz. formanyomtatvány h) pontja alapján az ajánlattevők kötelezettséget vállalnak arra, hogy az ajánlatkérőt haladéktalanul tájékoztatják bármely összeférhetetlenségről, vagy olyan helyzetről, amely ahhoz vezethet. Amint a fenti 80. pontban szerepel, az ajánlattevők kötelesek voltak az említett formanyomtatványt aláírni és benyújtani.
99 Ebből következik, hogy az ajánlattevőket az ajánlati felhívás keretében terhelő szóban forgó információnyújtási kötelezettség különösen azon kockázatokra vonatkozik, hogy valamelyik tagjuk olyan helyzetbe kerül, amely összeférhetetlenséghez vezethet.
100 Ennélfogva a fenti 95. pontból levont következtetésekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a felperes és a Groupe Steria – amelynek a Sopra Benelux a leányvállalata volt – közötti közeledési folyamatra vonatkozó információkat olyanoknak kell tekinteni, mint amelyek a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett, „az ajánlatkérő által a közbeszerzési eljárásban való részvétel feltételeként megkövetelt információ” részét képezik.
101 A fenti megfontolások fényében meg kell állapítani, hogy a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján, és amint a dokumentációhoz csatolt 4. sz. formanyomtatvány h) pontjából is kitűnik, a felperes feladata, hogy közvetlenül, vagy azon konzorciumokon keresztül, amelyeknek a tagja, gondossággal járjon el, valamint saját kezdeményezésére és haladéktalanul tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy a Sopra Group 2014. szeptember 5‑én megszerezte a Groupe Steria – amelynek a Benelux a leányvállalata volt – részvényeit, a célból, hogy lehetővé tegye, hogy a Parlament rendelkezzen a felperes helyzetének az értékeléséhez és adott esetben a megfelelő intézkedések meghozatalához szükséges valamennyi információval. Márpedig az IBI IUS és a STEEL konzorcium, amelyeknek a felperes a tagja volt, első alkalommal csak 2014. november 21‑én, azt követően tájékoztatta a Parlamentet a Groupe Steriának a Sopra Group általi megszerzésére irányuló folyamatról, hogy a Parlament 2014. november 19‑én bejelentette a közbeszerzési eljárás felfüggesztését. A késedelem, amellyel ezen információkat a Parlamentnek benyújtották, és amelyet semmiféle megfelelő módon nem igazoltak, a felperes Törvényszék előtt előadott érvei ellenére nem engedhető meg.
102 Először is e megállapítást nem kérdőjelezheti meg a TEPting 2014. december 15‑i azon javaslata, hogy az ajánlatát visszavonja a 4. sz. tétel tekintetében, mivel a felperesnek az ajánlatkérő által megkövetelt információkat legkésőbb 2014. szeptember 5‑től, vagyis attól az időponttól kezdve be kellett volna nyújtania, hogy a Groupe Steriában 90,52%‑os tőkerészesedéssel és 89,41% szavazati joggal rendelkezett. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ami a konzorcium valamely tagjára vonatkozó azon információkat illeti, amelyek esetlegesen összeférhetetlenséghez vezető helyzetet teremthetnek, és amelyeket nem nyújtottak be, holott azokat az ajánlatkérő megkövetelte, ez utóbbi köteles a szerződés odaítéléséből kizárni az ilyen tagot, amint megállapítja az említett információk közlésének hiányát (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 26‑i Flying Holding és társai kontra Bizottság ítélet, T‑91/12 és T‑280/12, EU:T:2014:832, 75. pont).
103 Másodszor, ami a közbeszerzési eljárásra vonatkozó ajánlattételi felhívásban szereplő azon tilalmat illeti, hogy az eljárás alatt nem lehet a Parlamenttel kapcsolatba lépni, kétségtelen, hogy az említett felhívásban felsorolt kivételes esetek kivételével tilos az ajánlattevők és a Parlament közötti kapcsolatfelvétel. E tilalmat ugyanakkor észszerűen kell értelmezni. Annak fő célja az, hogy elkerülje az ajánlatok értékelésének bármely befolyásolását, és az ajánlatok módosítását. E megállapítás kitűnik abból, hogy az ajánlatok felbontását követően az ajánlattevők kezdeményezésére tilos bármely kapcsolatfelvétel, míg a Parlament által kezdeményezett kapcsolatok esetén nem ez a helyzet.
104 Márpedig az olyan információk, mint amelyekről a jelen ügyben szó van, vagyis a felperes által olyan társaságban való részesedésszerzés, amely azon konzorcium tagja volt, amely az olyan más tételekkel összeegyeztethetetlen tételre nyújtott be ajánlatot, amelyekre azon konzorciumok, amelyeknek a felperes tagja volt, szintén nyújtottak be ajánlatokat, nyilvánvalóan olyan kivételes körülményeknek minősülnek, amelyek nem tartoznak azon tilalom hatálya alá, miszerint az eljárás alatt nem lehet a Parlamenttel kapcsolatba lépni, annál is inkább, mivel az említett körülmények a dokumentációban előírt fő feltételek tiszteletben tartására vonatkoznak. Amint a fenti 98. pontban szerepel, a dokumentációhoz csatolt 4. sz. formanyomtatványban egyértelműen előírták, hogy az ajánlattevőknek bármely olyan helyzetet haladéktalanul be kell jelenteniük, amely összeférhetetlenséghez vezethet.
105 Ezért a Parlamenttel való olyan kapcsolatfelvétel, amely annak olyan elemek fennállásáról való tájékoztatására irányul, amelyek több konzorcium valamely tagja tekintetében olyan helyzetet teremthetnek, amely összeférhetetlenség kockázatához vezethet, nem az a célja, hogy az említett konzorciumok által benyújtott ajánlatokat azok javára módosítsa, sem pedig az, hogy a Parlamentet az ajánlatok konkrét értékelése keretében befolyásolja. Épp ellenkezőleg, ezen információk pontosan azt tették volna lehetővé a Parlament számára, hogy a tények ismeretében elvégezze az arra vonatkozó értékelést, hogy az ajánlatok tiszteletben tartották‑e a dokumentációban szereplő követelményeket. Ebből következik, hogy a felperes nem állíthatja érvényesen azt, hogy az eljárás során a Parlamenttel való kapcsolatfelvétel tilalma miatt lehetetlen volt azzal kapcsolatba lépni.
106 Harmadszor a felperes azon érvével kapcsolatban, miszerint az IBI IUS és a STEEL konzorciumok, amelyeknek a tagja volt, időben tájékoztatták a Parlamentet a helyzetről, meg kell állapítani, hogy a Parlamentet csak a közbeszerzési eljárás felfüggesztéséről szóló, 2014. november 19‑i leveleire adott válaszban tájékoztatták az IBI IUS, a STEEL konzorcium és a Steria Benelux 2014. november 21‑i leveleiben a Sopra Group és a Groupe Steria közötti közeledési folyamatról. Ráadásul a 2014. november 21‑i levelek pontosítják, hogy ezen információt csak azért nyújtották, mert az IBI IUS és a STEEL konzorciumot, valamint a Steria Beneluxot informálisan arról értesítették, hogy e közeledés lehetett a felfüggesztést elrendelő határozat oka.
107 Ebben az összefüggésben a felperes nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy a konzorciumok, amelyeknek a tagja volt, megfelelő időben és saját kezdeményezésükre jártak el a célból, hogy orvosolják abbéli mulasztásukat, hogy a Parlamentnek a megkövetelt időpontban benyújtsák a kötelező információkat.
108 Negyedszer a felperes azt állítja, hogy csak október és november folyamán szerzett tudomást arról, hogy a Steria Benelux részt vett a 4. sz. tételre vonatkozó eljárásban. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a felperes nem igazolhatja az ajánlatkérő által megkövetelt információk benyújtásának általa történő elmulasztását a részéről tanúsítandó gondosság hiányával. Az ilyen információk benyújtásának elmulasztása egyaránt vonatkozik a szándékosan és a gondatlanságból elkövetett ilyen cselekményekre (lásd analógia útján: 2014. szeptember 26‑i Flying Holding és társai kontra Bizottság ítélet, T‑91/12 és T‑280/12, EU:T:2014:832, 75. pont).
109 Ötödször a 2014. április 8‑i sajtóközleménnyel kapcsolatban, amelyben bejelentették a Sopra Group és a Groupe Steria lehetséges egyesülését, valamint a Parlament arra vonatkozó kötelezettségének az állítólagos elmulasztásával kapcsolatban, hogy az ajánlatokat és az ajánlattevőket részletesen értékelje, a dokumentációhoz csatolt 4. sz. formanyomtatvány h) pontjából és a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének b) pontjából világosan kitűnik, hogy a felperes feladata volt, hogy a Parlamentet a Sopra Group és a Groupe Steria közeledéséről tájékoztassa. Márpedig az említett sajtóközleményt a felperes vagy azon konzorciumok, amelyeknek a tagja volt, nem címezték a Parlamentnek, és nem is közölték azzal. Ezenkívül, amint a fenti 106. pontból kitűnik, e konzorciumok csak 2014. november 21‑én, a 2014. november 19‑i parlamenti levelekre adott válaszban tájékoztatták a Parlamentet az említett közeledésről.
110 Következésképpen a felperes e kifogását el kell utasítani.
111 Hatodszor a felperes azzal érvel, hogy azt, hogy nem állt fenn olyan összeférhetetlenség kockázata, amelyet az ajánlatkérő felé jelezni kellett volna, bizonyítja a PE/ITEC‑NPE‑15.8. sz. tárgyalásos eljárás Parlament általi megindítása is. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ezen eljárás tárgya részben hasonló volt a 3. sz. tételben említett szolgáltatásokra vonatkozó ajánlati felhívás tárgyához. Márpedig a felperes szerint az említett tárgyalásos eljárás semmiféle összeegyeztethetetlenségi záradékot nem írt elő.
112 Ebben az összefüggésben az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy bár az ajánlatkérő szerv a tárgyalásos eljárást csupán olyan különleges helyzetekben indíthatja meg, mint a felhatalmazáson alapuló rendelet 135. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt olyan esetben, amikor az előzetesen lezárt nyílt eljárás keretében benyújtott ajánlatok szabálytalanok vagy elfogadhatatlanok, továbbra is igaz, hogy a tárgyalásos eljárás önálló, minden más közbeszerzési eljárástól elkülönülő eljárás (lásd ebben az értelemben: 2015. október 29‑i Direct Way és Direct Way Worldwide kontra Parlament ítélet, T‑126/13, EU:T:2015:819, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így a fent említett ítélkezési gyakorlat alapján az ajánlati felhívás és a PE/ITEC‑NPE‑15.8. sz. tárgyalásos eljárás nem kapcsolódik egymáshoz. Ebből következik, hogy az említett eljárás keretében előírt feltételek nem befolyásolhatják az ajánlati felhívást. Következésképpen a felperes nem hivatkozhat érvényesen ezen eljárásra annak bizonyítása céljából, hogy a jelen ügyben nem állt fenn összeférhetetlenség kockázata, és hogy azt nem kellett az ajánlatkérő felé jelezni.
113 Ebből következik, hogy a Parlament helyesen zárta ki a felperest a szerződés odaítéléséből, következésképpen pedig helyesen utasította el az IBI IUS és a STEEL konzorcium ajánlatát amiatt, hogy nem tettek eleget a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján fennálló azon kötelezettségnek, hogy a Parlamentnek benyújtsák azon elemeket, amelyek olyan helyzetet teremthetnek, amely a felperes tekintetében összeférhetetlenséghez vezethet.
114 Következésképpen az egyetlen jogalap első részét anélkül kell elutasítani, hogy vizsgálni kellene a megtámadott határozatokban hivatkozott első indokot.
Az átláthatóság, az arányosság és az egyenlő bánásmód költségvetési rendelet 102. cikkének (1) bekezdésében említett elvének a megsértésére alapított, második részről
115 A felperes szerint a Parlament figyelmen kívül hagyta a költségvetési rendelet 102. cikkének (1) bekezdését, ami számos megállapításból következik.
116 Először is a felperes szerint a jelen ügyben annál is inkább részletes indokolásra és alapos vizsgálatra van szükség, mivel egy lehetséges összeférhetetlenség fennállása esetén sem a dokumentáció, sem pedig a költségvetési rendelet nem ír elő automatikus kizárást. Ezenkívül a felhatalmazáson alapuló rendelet 142. cikke alapján a Parlament köteles volt a helyzetet az arányosság elvének a tiszteletben tartásával értékelni.
117 Másodszor a felperes azzal érvel, hogy az IBI IUS és a STEEL konzorcium két, aláírásra váró és a Parlamentnek visszaküldendő szerződés másolatát találta a Parlament által 2014. szeptember 18‑án, illetve 2014. október 30‑án nekik címzett levelekhez csatolva. A felperes azzal érvel, hogy azok annak eleget tettek, bízva abban, hogy a Parlament alaposan megvizsgálta az ajánlatokat. Ennélfogva véleménye szerint a Parlament megsértette az arányosság és a jóhiszeműség elvét.
118 A felperes hozzáteszi, hogy a dokumentáció I.13. cikke és a költségvetési rendelet 107. cikkének (2) bekezdése alapján a Parlament köteles volt értékelni, hogy bizonyos ajánlattevőket ki kell‑e zárni. Következésképpen azáltal, hogy a szerződéseket az IBI IUS és a STEEL konzorciumnak ítélte oda, a Parlament a helyzet alapos vizsgálatának elvégzésére vonatkozó kötelezettségére tekintettel megerősítette, hogy semmiféle összeférhetetlenség nem áll fenn. Így a Parlament megsértette az arányosság elvét azáltal, hogy először is megerősítette, hogy nincs ok a kizárásra.
119 Harmadszor a felperes hangsúlyozza, hogy 2014. december 15‑én a TEPting konzorcium javasolta, hogy visszavonja ajánlatát a 4. sz. tétel tekintetében, és hogy a Parlament a 2015. február 9‑i levélben azt kérte tőle, hogy egyezzen bele ezen ajánlat érvényességi időszakának 2015. február 18‑ig történő meghosszabbításába. A Parlament 2015. február 13‑án ugyanakkor elfogadta e visszavonást.
120 Így a Parlament nemcsak hogy túlságosan hosszú időszakot követően fogadta el a TEPting konzorcium ajánlatának a visszavonását, hanem a megtámadott határozatokat a felfüggesztést elrendelő határozat 2014. november 19‑i kézbesítése után túlságosan hosszú időszak elteltét követően fogadta el. Következésképpen megsértette az arányosság elvét.
121 Ráadásul a dokumentáció megsértése esetén a Parlamentnek – éppúgy mint a 2. és 3. sz. tételre vonatkozó határozatok esetében – határozatot kellett volna hoznia a TEPting konzorcium 4. sz. tétel tekintetében történő kizárásáról ahelyett, hogy elfogadta annak az ez utóbbi tételre benyújtott ajánlatának a visszavonására vonatkozó javaslatát. A felperes szerint következetlen határozatokról van szó, ami sérti az átláthatóság elvét.
122 Negyedszer a felperes azzal érvel, hogy a PE/ITEC‑NPE‑15.8. sz. tárgyalásos eljárás megindításával a Parlament tevékenyen lehetséges összeférhetetlenséget teremtett, míg ugyanebben az időpontban hasonló összeférhetetlenség miatt kizárta az IBI IUS és a STEEL konzorciumot a szerződés odaítéléséből, ami a költségvetési rendelet 102. cikke (1) bekezdése nyilvánvaló megsértésének minősül.
123 A Parlament és a beavatkozó felek vitatják a felperes érveit.
124 A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a költségvetési rendelet 102. cikkének (1) bekezdése alapján minden, egészében vagy részben a költségvetés által finanszírozott közbeszerzési szerződésnek tiszteletben kell tartania az átláthatóság, az arányosság, az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetés tilalmának elvét, és hogy az átláthatóság elve, amelynek az alapvető célja annak biztosítása, hogy az ajánlatkérő részéről ne merüljön fel részrehajlás vagy önkényesség kockázata, azt jelenti, hogy a közbeszerzési eljárás valamennyi feltételét és részletes szabályát a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban világosan, pontosan és egyértelműen kell megfogalmazni (lásd: 2014. szeptember 26‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑498/11, nem tették közzé, EU:T:2014:831, 119. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben: 2011. szeptember 22‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑86/09, nem tették közzé, EU:T:2011:515, 63. pont).
125 Ezenkívül először is meg kell állapítani, hogy a jelen rész keretében a felperes számos, az egyetlen jogalap első részében már hivatkozott érvet, és különösen a lehetséges összeférhetetlenség hiányára, a Parlamentnek az ajánlatok és az ajánlattevők részletes értékelésére vonatkozó kötelezettségére, valamint arra alapított érvet hoz fel, hogy PE/ITEC‑NPE‑15.8. sz. tárgyalásos eljárás Parlament általi megindítása semmiféle összeférhetetlenséget nem teremtett, amely érveket a fenti 95., 109. és 112. pontban mint megalapozatlanokat a Törvényszék már elutasított. Ezen érveket ugyanezen indokokkal el kell utasítani.
126 Másodszor, ami a felperesnek a szerződés odaítéléséből az ajánlatkérő hatóság által megkövetelt információk közölésének a hiánya miatti automatikus kizárását illeti, meg kell jegyezni, hogy amint a fenti 102. pontban szerepel, a Parlamentnek nem volt más választása, mint hogy végrehajtsa a költségvetési rendelet 107. cikke (1) bekezdésének b) pontját, és a szerződés odaítéléséből kizárja a konzorcium kötelezettségszegő tagját, amint megállapítja az említett információk közlésének hiányát (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 26‑i Flying Holding és társai kontra Bizottság ítélet, T‑91/12 és T‑280/12, EU:T:2014:832, 75. pont). Ha a Parlament nem alkalmazta volna ezen intézkedést, észszerűen kifogásolhatták volna vele szemben, hogy kedvezményes elbánásban részesítette azokat a konzorciumokat, amelyeknek a felperes a tagja volt.
127 Harmadszor a felperes nem állíthatja érvényesen azt, hogy a Parlament a 2. sz. tétel IBI IUS konzorciumnak és a 3. sz. tétel STEEL konzorciumnak való odaítélésével megerősítette, hogy semmiféle szabálytalanság nem állt fenn. A Parlament ugyanis a szolgáltatott hiányos információk alapján járt el, és határozatát csak azon későbbi kiegészítő információk alapján vizsgálta felül, amelyeket – amint a fenti 101. pontban szerepel – a felperesnek be kellett nyújtania.
128 Negyedszer, ami a TEPting konzorcium kizárására vonatkozó határozat hiányát, valamint az arányosság és az átláthatóság elvének az állítólagos megsértését illeti, elegendő megállapítani, hogy a TEPting konzorcium javasolta ajánlatának a 4. sz. tétel tekintetében való visszavonását, és hogy e javaslatot a Parlament elfogadta. Következésképpen ezen érvnek nem lehet helyt adni.
129 Ötödször a Parlament a 2014. november 19‑i leveleiben kifejezetten jelezte, hogy az ajánlati felhívás keretében az eljárást a szükséges információk megszerzése érdekében felfüggesztette. Ennélfogva a felperes nem állíthatja, hogy az volt a benyomása, hogy az eljárást szabályosan kellett folytatni.
130 Hatodszor a Parlamentnek nem kifogásolható, hogy a megtámadott határozatok elfogadása előtt túlságosan hosszú időt hagyott eltelni. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Parlament 2014. november 12‑én kapta meg a releváns információkat a beavatkozó felektől, és az eljárást hét nappal később felfüggesztette. Az eljárás felfüggesztésétől számítva kevesebb mint három hónapon belül a Parlament lefolytatta a több gazdasági szereplőt érintő vizsgálatot, és elfogadta az említett határozatokat. Ezenkívül a jelen ügyben az a tény, a felperes vagy az IBI IUS és a STEEL konzorcium, amelyeknek a tagja volt, nem szolgáltatta megfelelő időben a szükséges információkat, megnehezítette a Parlament feladatát. Következésképpen a felperes érvét el kell utasítani.
131 A fenti megfontolások fényben az egyetlen jogalap második részét, és ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
132 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek, valamint a Parlament részéről felmerült költségeknek a viselésére.
133 Egyébiránt az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján a Törvényszék elrendelheti, hogy az ezen cikk (1) és (2) bekezdésében nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket. A jelen ügyben úgy kell határozni, hogy a beavatkozó felek maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Sopra Steria Group SA a saját költségein felül viseli az Európai Parlament részéről felmerült költségeket is.
3) A CGI Luxembourg SA és az Intrasoft International SA maga viseli saját költségeit.
Kanninen | Calvo‑Sotelo Ibáñez‑Martín | Reine |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. április 9‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék