T‑50/09. sz. ügy

Ifemy’s Holding GmbH

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A Dada & Co. kids közösségi ábrás védjegy bejelentése – A DADA korábbi nemzeti szóvédjegy – Viszonylagos kizáró ok – A korábbi védjegy tényleges használatának hiánya – A 40/94/EK rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdése (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése)”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Az OHIM által meghatározott határidő – Jogvesztő jelleg

(2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 22. szabály, (2) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Az OHIM által meghatározott határidő – A bizonyíték benyújtásának időpontja

(2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 22. szabály, (2) bekezdés)

3.      Közösségi védjegy – Az OHIM fórumai előtti eljárások – Közlemények megküldése az OHIM részére – Telefaxon történő megküldés – Hiányos vagy olvashatatlan közlés

(2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 80. szabály, (2) bekezdés)

1.      Magából a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 22. szabálya (2) bekezdésének szövegéből következik, hogy az általa előírt határidő jogvesztő jellegű, ami kizárja, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) tekintetbe vegyen bármely, késedelmesen benyújtott bizonyítékot.

E határidő a panasz, illetve a kereset benyújtásának határidejéhez hasonlóan eljárásgátló jellegű, és nem bízható a felek vagy a bíróság belátására, amely utóbbinak feladata, hogy akár hivatalból is vizsgálja e határidő betartását. E határidő a jogbiztonság követelményének, illetve annak a feltételnek felel meg, hogy az igazságszolgáltatás során ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód.

(vö. 63., 64. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 22. szabályának (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a bizonyíték nem akkor kerül „benyújtásra”, amikor azt feladják a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) részére, hanem amikor oda megérkezik.

Először is ezt az értelmezést szó szerinti értelemben megerősíti a 2868/95 rendelet 22. szabálya (2) bekezdésének szövegében használt „igazol” és „[bizonyítékot] benyújt” igék használata. Ezen igék ugyanis a bizonyíték OHIM székhelyére történő szállításának vagy eljuttatásának a gondolatát sugallják, a hangsúly pedig inkább a tevékenység eredményén, semmint eredetén van.

Másodszor, noha sem a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet, sem pedig a 2868/95 rendelet nem tartalmaz a Törvényszék eljárási szabályzata 43. cikke 3. §‑ának megfelelő rendelkezést, amelynek értelmében az eljárási határidők számításánál kizárólag a Hivatalhoz történt benyújtás napja irányadó, ez az értelmezés megfelel e két rendelet általános szerkezetének, amelyeknek számos különös rendelkezése előírja, hogy az eljárási határidők számításánál a kézhezvétel, nem pedig a küldés napja az irányadó. Ez vonatkozik például a 2868/95 rendelet 70. szabályának (2) bekezdésére, amelynek értelmében a határidő számításának kezdetét megnyitó irat kézbesítésének esetén az irányadó esemény a kézbesített irat „átvétele”. Ugyanez áll a 2868/95 rendelet 72. szabályára, amelynek értelmében, ha a határidő olyan napon jár le, amikor az iratok OHIM‑nál történő „benyújtása” nem lehetséges, a határidő meghosszabbodik az azt a napot követő első olyan napig, amelyen az iratok „benyújthatók”, illetve a 2868/95 rendelet 80. szabályának (2) bekezdésére, amelynek értelmében hiányosnak bizonyuló közlés esetén az ismételt elküldés, illetve az eredeti példány „kézhezvételének” napját kell az eredeti közlés „kézhezvétele” időpontjának tekinteni.

Harmadszor a közösségi közszolgálati jogviták területén hasonló megoldás született az állandó ítélkezési gyakorlat alapján, amely az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata 90. cikkének (2) bekezdését akként értelmezte, hogy a panaszt nem akkor kell „benyújtottnak” tekinteni, amikor elküldik az intézménynek, hanem amikor az ez utóbbihoz „megérkezik”.

Negyedszer ez az értelmezés felel meg leginkább a jogbiztonság követelményének. Ez biztosítja ugyanis a 2868/95 rendelet 22. szabályának (2) bekezdésében említett határidő kezdőnapjának és utolsó napjának egyértelmű meghatározását és szigorú betartását.

Ötödször ez az értelmezés megfelel annak a feltételnek is, hogy az igazságszolgáltatás során ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód, mivel ezen értelmezés a határidők számításának azonos módját teszi lehetővé minden fél számára, lakóhelyüktől vagy állampolgárságuktól függetlenül.

(vö. 65–70. pont)

3.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 80. szabálya (2) bekezdésének célja az arra vonatkozó lehetőség biztosítása a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) részére megküldött távmásolat feladója számára, hogy az e szabályban említett helyzetek valamelyikének fennállásakor az e helyzetekből eredő hiányok pótlása céljából dokumentumait újból megküldhesse az OHIM‑nak, vagy az eredeti példányt benyújthassa az OHIM‑nak a felszólalási határidő lejártát követően.

Az említett rendelkezés olyan esetekre vonatkozik tehát, amikor egy sajátos vagy rendellenes és az érintett fél szándékán kívül álló technikai körülményekhez kapcsolódó objektív tényező megakadályozza e felet abban, hogy távmásoló útján kielégítő módon átküldje dokumentumait.

Ezzel szemben e rendelkezés nem vonatkozik az olyan esetekre, amikor a távmásoló útján továbbított közlés hiányos vagy olvashatatlan volta kizárólag a feladó szándékából ered, aki tudatosan úgy dönt, hogy nem hiánytalan és olvasható közlést továbbít, noha technikailag meglenne rá a lehetősége.

Ebből az következik, hogy e rendelkezés elvi azonosságot feltételez a távmásoló útján hiányosan vagy olvashatatlanul közölt dokumentumok, valamint az OHIM felhívására később eredetiben benyújtott vagy távmásoló útján közölt dokumentumok között, ennélfogva azzal ellentétes e dokumentumoknak az ezen alkalomból történő bármiféle kijavítása, módosítása vagy új elemekkel való kiegészítése. Bármely más értelmezés lehetővé tenné az OHIM előtti eljárásban részt vevő feleknek a számukra előírt határidő megkerülését, ami nyilvánvalóan nem egyezik az említett szabály által elérni kívánt célkitűzéssel.

(vö. 43–46. pont)