A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2019. október 17.(*)
„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás – AXICORP ALLIANCE szóvédjegy – A korábbi ALLIANCE európai uniós szó‑ és ábrás védjegyek – Viszonylagos kizáró okok – Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése – A korábbi védjegyek tényleges használatának igazolása – A 2017/1001 rendelet 47. cikkének (2) bekezdése – A Nizzai Osztályozás betűrend szerinti jegyzékéből átvett áruleírás értelmezése”
A T‑279/18. sz. ügyben,
az Alliance Pharmaceuticals Ltd (székhelye: Chippenham [Egyesült Királyság], képviseli: M. Edenborough QC)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: J. Crespo Carrillo és H. O’Neill, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
az AxiCorp GmbH (székhelye: Friedrichsdorf [Németország]),
az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának az Alliance Pharmaceuticals és az AxiCorp közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2018. február 7‑én hozott határozata (R 1473/2017‑5. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),
tagjai: S. Gervasoni elnök, K. Kowalik‑Bańczyk és C. Mac Eochaidh (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Hendrix tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2018. április 30‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2018. július 26‑án benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a 2019. január 31‑i pervezető intézkedésekre,
tekintettel a 2019. március 28‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2011. január 17‑én a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) Nemzetközi Irodájánál az AxiCorp GmbH javára bejegyezték a 1072913. sz. AXICORP ALLIANCE szóvédjegy Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozását. E lajstromozásról 2011. április 28‑án értesítették az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalát (EUIPO), az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK módosított tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján.
2 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 3., 5., 10. és 35. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, az egyes osztályoknak megfelelő, következő leírással:
– 3. osztály: „Fehérítőkészítmények és egyéb, mosásra szolgáló anyagok; tisztító‑, fényesítő‑, súroló‑ és csiszolószerek; szappanok; illatszerek, illóolajok, kozmetikai cikkek, hajmosó szerek; fogkrémek”;
– 5. osztály: „Gyógyszerészeti és állatgyógyászati készítmények, gyógyszerek; egészségügyi készítmények gyógyászati használatra; diétás anyagok gyógyászati használatra, bébiételek; tapaszok, kötszeranyagok; fogtömő anyagok és fogászati mintázóanyagok; fertőtlenítőszerek; kártékony állatok és növények irtására szolgáló készítmények; gombaölő szerek (fungicidek), gyomirtó szerek (herbicidek); gyógyszerek”;
– 10. osztály: „Sebészeti, orvosi, fogorvosi és állatgyógyászati készülékek és műszerek, művégtagok, műszemek és műfogak; ortopédiai cikkek; sebészeti varratanyagok; applikátorok gyógyszerészeti készítményekhez; fecskendők orvosi használatra; inhalátorok”;
– 35. osztály: „Reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák; gyógyszerészeti, kozmetikai és orvosi termékek kis‑ és nagykereskedelme”.
3 A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2011. április 29‑i 2011/082. számában tették közzé.
4 2012. január 30‑án a felperes, az Alliance Pharmaceuticals Ltd, a 207/2009 rendelet 41. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 46. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek a fenti 2. pontban felsorolt áruk és szolgáltatások vonatkozásában történő lajstromozásával szemben.
5 A felszólalás a következő korábbi jogokon alapult:
– az 5. osztályba tartozó, alábbi leírásnak megfelelő árukat jelölő, 2002. július 29‑én bejelentett és 2006. augusztus 11‑én 2816098. számon lajstromozott, korábbi ALLIANCE európai uniós szóvédjegy: „Gyógyszerészeti készítmények, kivéve gyermekek és betegek részére szánt élelmiszerek és gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítmények”;
– az alább ábrázolt, 5. osztályba tartozó, alábbi leírásnak megfelelő árukat jelölő, 2002. július 29‑én bejelentett és 2003. december 17‑én 2816064. számon lajstromozott, korábbi európai uniós ábrás védjegy: „Gyógyszerészeti készítmények, kivéve gyermekek és betegek részére szánt élelmiszerek és gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítmények”;
– a korábbi ALLIANCE lajstromozatlan védjegy, amelyet a kereskedelmi forgalomban „gyógyszerészeti anyagok és készítmények” tekintetében használnak az Egyesült Királyságban.
6 A felszólalás alátámasztására a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára, valamint 8. cikkének (4) és (5) bekezdésére (jelenleg a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja, valamint 8. cikkének (4) és (5) bekezdése) alapított jogalapokra hivatkoztak.
7 A 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) és (5) bekezdésében említett felszólalási okok alátámasztásaként a felperes benyújtotta anyavállalata, az Alliance Pharma plc. 2009‑es éves jelentésének kivonatát.
8 Az AxiCorp kérelmére az EUIPO felhívta a felperest, hogy a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) bekezdésének (jelenleg a 2017/1001 rendelet 47. cikke (2) bekezdésének) megfelelően szolgáltasson bizonyítékot korábbi védjegyeinek használatát illetően azon áruk tekintetében, amelyeken a felszólalás alapult.
9 2016. július 22‑én, az EUIPO által megadott határidőn belül, a felperes bizonyítékokat terjesztett elő korábbi védjegyeinek használatára vonatkozóan.
10 2017. május 11‑én a felszólalási osztály – a korábbi európai uniós védjegyek tényleges használatát igazoló bizonyítékok, illetve a korábbi lajstromozatlan védjegy gazdasági tevékenység körében történő használatát igazoló bizonyítékok hiányában – a felszólalást teljes egészében elutasította.
11 2017. július 7‑én a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.
12 2018. február 7‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsa részben hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát, és az ügyet visszautalta a felszólalási osztály elé.
13 Egyrészt, ami a korábbi európai uniós védjegyeket illeti, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a felszólalást helyesen utasították el, abban a részében, amelyben az a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontján és (5) bekezdésén alapult. E tekintetben a fellebbezési tanács először is megjegyezte, hogy az említett védjegyek árujegyzékének „gyógyszerészeti készítmények, kivéve gyermekek és betegek részére szánt élelmiszerek és gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítmények” szövegű leírása nem volt egyértelmű. Másodszor úgy ítélte meg, hogy e leírást nem észszerűtlen és a nyelvtani szabályokkal sem ellentétes olyan leírásként értelmezni, mint amely gyógyszerészeti készítményekre vonatkozik, „a gyermekek és betegek részére szánt élelmiszerként való használatra szolgáló készítmények, valamint a szintetikus gyógyszerészeti készítmények kivételével”. Harmadszor, úgy ítélte meg, hogy bár az ettől eltérő értelmezések lehetősége sem zárható ki, az árukat és a szolgáltatásokat a lajstromba kellő egyértelműséggel és pontossággal kell bejegyezni ahhoz, hogy a kért oltalom terjedelme egyedül ennek alapján is meghatározható legyen. Ezenkívül a fellebbezési tanács szerint a nem egyértelmű leírás nem értelmezhető a jogosult számára kedvező módon. Következésképpen úgy ítélte meg, hogy a felszólalási osztály helyesen értelmezte a leírást szigorúan, úgy, mint amely kizárja a gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítményeket. Egyébiránt megjegyezte, hogy még ha úgy is kellett volna tekinteni, hogy a leírás kiterjedt egyes növényi eredetű gyógyszerészeti készítményekre is, a felperes nem bizonyította, hogy az ALLIANCE védjegyet e gyógyszerészeti készítmények vonatkozásában használták, mivel a használatra vonatkozó bizonyítékok kizárólag szintetikus összetevőkre utaltak.
14 Másrészt, ami a korábbi lajstromozatlan védjegyet és a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében foglalt felszólalási okot illeti, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy nyilvánvalóan téves a felszólalási osztály azon megállapítása, hogy a felperes nem nyújtott be semmiféle, az e védjegy használatát igazoló bizonyítékot a felszólalás alátámasztására a megadott határidőn belül. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az ügyet vissza kell utalni a felszólalási osztály elé a fent említett felszólalási ok teljes felülvizsgálata érdekében, figyelembe véve az eljárás során a felperes által előterjesztett valamennyi, használatra vonatkozó bizonyítékot, ideértve az 2016. július 22‑én benyújtott bizonyítékokat is.
A felek kérelmei
15 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– másodlagosan, változtassa meg a megtámadott határozatot és utalja vissza a felszólalást a felszólalási osztályhoz, annak érdekében, hogy ezen osztály azt a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésén kívül, annak 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése alapján is vizsgálja felül;
– az EUIPO‑t kötelezze a jelen eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére, valamint a fellebbezési tanács előtti eljárás költségeinek viselésére, másodlagosan pedig arra, hogy ha a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél beavatkozik az eljárásba, akkor az EUIPO‑t és a beavatkozó felet egyetemlegesen és együttesen kötelezzék a felperes költségeinek viselésére.
16 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A megtámadott határozat hatályon kívül helyezése iránti kérelem terjedelméről
17 A Törvényszék által pervezető intézkedések címén feltett kérdésekre válaszul a felek a tárgyaláson – amint az a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben rögzítésre került – megerősítették, hogy a felperes által benyújtott keresetet úgy kell érteni, mint amely a megtámadott határozat részleges hatályon kívül helyezésére irányul, mégpedig azon részének hatályon kívül helyezésére, amelyben a fellebbezési tanács a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében említett felszólalási okok vonatkozásában elutasította a fellebbezést. A felperes ugyanakkor nem kéri a Törvényszéktől, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben a fellebbezési tanács az ügyet visszautalta a felszólalási osztály elé az említett rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében említett felszólalási ok teljes körű felülvizsgálata érdekében.
Az ügy érdeméről
18 Keresete alátámasztásaként a felperes egyetlen jogalapra hivatkozik, amelyet arra alapít, hogy a fellebbezési tanács rosszul értelmezte a korábbi európai uniós védjegyek árujegyzék‑leírását, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a benyújtott, használatra vonatkozó bizonyítékok nem támasztják alá e védjegyek tényleges használatát az említett leírásban foglalt áruk tekintetében, ami a 2017/1001 rendelet, illetve az annak alkalmazására vonatkozó jogszabály lényeges eljárási szabályainak megsértését képezi a 2017/1001 rendelet 72. cikke értelmében.
19 Közelebbről, a felperes vitatja a leírásnak a felszólalási osztály által elfogadott és a fellebbezési tanács által megerősített szigorú értelmezését, amely szerint e leírásban a „gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítményeket” kivették a „gyógyszerészeti készítmények” köréből.
20 Egyrészt a felperes arra hivatkozik, hogy a választott leírás szigorú értelmezése helytelen, mivel az ellentétes az EUIPO vizsgálati iránymutatásaival, és különösen azzal, hogy a kivételeket miként kell megfogalmazni a leírásokban. Ha a cél bizonyos árutípusok kizárása, az alkalmazandó kötőszó a szétválasztásra szolgáló „vagy” kötőszó, nem pedig a mellérendelő értelmű „és” kötőszó. Következésképpen a jelen ügyben a „kivéve gyermekek és betegek részére szánt élelmiszerek és gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítmények” szövegrészt úgy kell értelmezni, hogy azok kizárólag az áruk első kategóriáját, a gyermekek és betegek részére szánt élelmiszereket zárják ki, a második árukategóriát, a gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítményeket pedig magukban foglalják. Ha ezt az értelmezést alkalmazták volna, akkor el kellett volna fogadni a felperes által a korábbi európai uniós védjegyek „gyógyszerészeti használatra szánt vegyi anyagok” tekintetében történő tényleges használatának bizonyítása érdekében előterjesztett bizonyítékokat. Következésképpen az ügyet vissza kell utalni a felszólalási osztályhoz annak érdekében, hogy az a felszólalást a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében említett felszólási okok alapján vizsgálja meg. Egyébiránt a felperes rámutat, hogy az AxiCorp a felszólalási osztály határozatát megelőzően nem terjesztett elő semmilyen érvet a leírás alkalmazási körére vonatkozóan.
21 Másrészt a felperes arra hivatkozik, hogy a választott leírás szigorú értelmezése helytelen, mivel olyan leírást eredményezne, amelynek üzleti szempontból nincs semmi értelme, ami ellentétes lenne a jogi szövegek értelmezésének általános szabályaival. Másodlagosan arra hivatkozik, hogy ha a „gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítmények” ki lettek volna zárva, akkor azokat szigorúan kell értelmezni, úgy, hogy azok csak a tiszta állapotukban szintetikus, azon vegyi előanyagokat jelölik, amelyek gyógyszerészeti célból vegyíthetők, vagyis amelyek maguk is gyógyszerészeti végtermékeket képezhetnek. Így a gyógyszerészeti készítmény tiszta állapotú összetevői szerinte ki lennének zárva a lajstromozás hatálya alól, míg a kapott vegyületre – amely magát a gyógyszerészeti végterméket képezi – kiterjedne e hatály. Ennélfogva a benyújtott, használatra vonatkozó bizonyítékok szerinte elegendőek a korábbi európai uniós védjegyek tényleges használatának igazolására.
22 Az EUIPO vitatja a felperes érveit. Először is, az EUIPO szerint a kizárásnak az EUIPO vizsgálati iránymutatásaiból vett megszövegezésének példája nem képezheti olyan szabály alapját, amely meghatározza azt a kötőszót, amelyet a kizárásnak valamely leírásban való megszövegezésekor használni kell. Az európai uniós védjegy bejelentőjének világosan és pontosan kell megszövegeznie azon áruk és szolgáltatások leírását, amelyek tekintetében az oltalmat igénylik. Másodszor, az EUIPO szerint a leírás nem egyértelmű. Márpedig az, ahogyan a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács a leírást értelmezte, nem észszerűtlen, és nem is ellentétes a nyelvtani szabályokkal, még akkor sem, ha más értelmezések sem zárhatók ki. Harmadszor, az EUIPO emlékeztet arra, hogy az igényelt oltalom terjedelmének egyedül a lajstrom alapján is meghatározhatónak kell lennie. Ha az áruk vagy szolgáltatások megnevezése nem világos és nem pontos, a védjegyoltalom terjedelmét szigorúan kell értelmezni, mivel a védjegyjogosult nem húzhat hasznot az árujegyzék világos és pontos meghatározására vonatkozó kötelezettségének megsértéséből.
Előzetes észrevételek
23 Amint azt a felperes a tárgyaláson megerősítette, meg kell állapítani, hogy a felperes lényegében hallgatólagosan azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az megsértette a 2017/1001 rendelet 47. cikkének (2) bekezdését.
24 E tekintetben, ha a védjegybejelentő egyszer felvetette, a korábbi védjegy tényleges használatának kérdését még azelőtt kell rendezni, hogy magának a felszólalásnak a tárgyában határoznának (lásd: 2007. március 22‑i Saint‑Gobain Pam kontra OHIM – Propamsa [PAM PLUVIAL] ítélet, T‑364/05, EU:T:2007:96, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 Tehát a felperesre hárult volna, hogy még azt megelőzően, hogy az EUIPO a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében foglalt felszólalási okokat megvizsgálta, korábbi európai uniós védjegyeinek tényleges használatát igazolja, és így, ha e bizonyíték hiányos volt, a felszólalást – e rendelet 47. cikke (2) bekezdésének megfelelően – el kellett volna utasítani. Ráadásul e használatnak azokra az árukra kellett volna vonatkoznia, amelyek tekintetében a korábbi európai uniós védjegyeket lajstromozták, és amelyeken a felszólalás alapult, azaz a fenti 5. pontban említett, 5. osztályba tartozó árukra. Ha a korábbi európai uniós védjegyeket csak a lajstrom szerinti árujegyzékben szereplő áruk egy része tekintetében használták, a felszólalás vizsgálata szempontjából – az említett rendelet 47. cikke (2) bekezdésének megfelelően – úgy kell tekinteni, mintha azokat csak az áruk e része tekintetében lajstromozták volna.
26 Az áru‑ és szolgáltatási osztályok fejezetcímét alkotó kifejezések értelmezése során kialakított ítélkezési gyakorlat szerint a lajstromozás iránti kérelem hatályát a bejelentés időpontjában kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2018. december 7‑i Edison kontra EUIPO [EDISON] ítélet, T‑471/17, nem tették közzé, fellebbezett, EU:T:2018:887, 34. pont; lásd még ebben az értelemben és analógia útján: 2017. október 11‑i EUIPO kontra Cactus ítélet, C‑501/15 P, EU:C:2017:750, 44–49. pont).
27 A jelen esetben a korábbi európai uniós védjegyekre vonatkozó bejelentéseket a felperes nyújtotta be, és azokat abban az időszakban lajstromozták, amikor a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.; helyébe lépett: a 207/2009 rendelet, amelyet később felváltott a 2017/1001 rendelet) még alkalmazandó volt (lásd a fenti 5. pontot). A 40/94 rendelet nem tartalmazott olyan részletes rendelkezéseket, mint a 2017/1001 rendeletnek a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos szövegváltozata 33. cikkének (2) és (5) bekezdése.
28 Mindenesetre a 40/94 rendelet 26. cikke (1) bekezdése c) pontjának azon szövegváltozata, amely a korábbi európai uniós védjegyek bejelentése és lajstromozása időpontjában volt alkalmazandó, úgy rendelkezett, hogy a védjegybejelentésnek tartalmaznia kell azon áruk és szolgáltatások jegyzékét, amelyek tekintetében az oltalmat igénylik. Ezenfelül, a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) ezen időpontban hatályos szövegváltozata 2. szabályának (2) bekezdése (amelyet lényegében a 2017/1001 rendelet 33. cikkének (2) bekezdése is átvett) úgy rendelkezett, hogy az áruk és szolgáltatások jegyzékét úgy kell megfogalmazni, hogy az „egyértelműen kifejezze [azok] jellegét”.
29 A fenti rendelkezésekből kitűnik, hogy a megjelölés védjegyként való lajstromozását kérelmező félnek kell a bejelentésében feltüntetnie azon áruk, illetve szolgáltatások jegyzékét, amelyekre a lajstromozást kérik, és az említett áruk, illetve szolgáltatások mindegyikére olyan leírást nyújtania, amely egyértelműen kifejezi azok jellegét (2008. július 9‑i Reber kontra OHIM – Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli [Mozart] ítélet, T‑304/06, EU:T:2008:268, 23. pont).
30 Az ítélkezési gyakorlat szerint e rendelkezések csupán azért követelik meg, hogy a védjegybejelentés tárgyát képező árukat és szolgáltatásokat a bejelentő kellően egyértelműen és pontosan jelölje meg, hogy az EUIPO és a gazdasági szereplők pusztán ennek alapján is meg tudják határozni a védjegy oltalmának terjedelmét (2015. június 3‑i Lithomex kontra OHIM – Glaubrecht Stingel [LITHOFIX] ítélet, T‑273/14, nem tették közzé, EU:T:2015:352, 27. pont; lásd még, analógia útján: 2002. december 12‑i Sieckmann ítélet, C‑273/00, EU:C:2002:748, 49–51. pont; 2012. június 19‑i Chartered Institute of Patent Attorneys ítélet, C‑307/10, EU:C:2012:361, 49. pont).
31 Egyébként hangsúlyozni kell, hogy annak érdekében, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások azonosságát vagy hasonlóságát meg lehessen vizsgálni, az EUIPO fórumainak mindig meg kell határozniuk az ütköző védjegyek által érintett árukat és szolgáltatásokat, és ennek keretében adott esetben értelmezniük kell azon áruk és szolgáltatások jegyzékét, amelyek tekintetében a védjegyeket lajstromozták (lásd 2017. április 6‑i Nanu‑Nana Joachim Hoepp kontra EUIPO – Fink [NANA FINK] ítélet, T‑39/16, EU:T:2017:263, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 A fenti megfontolások fényében kell megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács megsértette‑e a 2017/1001 rendelet 47. cikkének (2) bekezdését, amikor úgy ítélte meg, hogy a felszólalási osztály helyesen értelmezte a korábbi európai uniós védjegyek árujegyzékét szigorúan, vagyis úgy, hogy az kizárja a gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítményeket, azaz a szintetikus gyógyszerészeti készítményeket felhasználásával készült gyógyszerészeti termékeket (a megtámadott határozat 19. és 22. pontja), és hogy a felszólalást, az említett védjegyek tényleges használatára vonatkozó bizonyítékok hiányában, helyesen utasították‑e el a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontján és (5) bekezdésén alapuló részében (a megtámadott határozat 23. és 24. pontja).
Az EUIPO vizsgálati iránymutatásainak relevanciájáról
33 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy azon érvelést, amellyel a felperes a 2017/1001 rendelet rendelkezéseinek esetleges megsértésének bizonyításaként arra hivatkozik, hogy a leírásnak a fellebbezési tanács által alkalmazott szigorú értelmezése helytelen, mivel ellentétes az EUIPO vizsgálati iránymutatásaival, mint hatástalant, el kell utasítani.
34 Az EUIPO vizsgálati iránymutatásai ugyanis nem minősülnek az uniós jog rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozó, kötelező erejű jogi aktusoknak (2012. december 19‑i Leno Merken ítélet, C‑149/11, EU:C:2012:816, 48. pont). Az EUIPO vizsgálati iránymutatásainak előírásai önmagukban nem élvezhetnek elsőbbséget a 2017/1001 rendelet, illetve a 2017/1001 rendelet kiegészítéséről és a (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. március 5‑i (EU) 2018/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2018. L 104., 1. o.) rendelkezéseivel szemben, és e rendelkezéseknek az uniós bíróság általi értelmezésére sem lehetnek kihatással. Éppen ellenkezőleg, ezen előírásokat e rendeletek rendelkezéseinek megfelelően kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2012. június 27‑i Interkobo kontra OHIM – XXXLutz Marken [my baby] ítélet, T‑523/10, EU:T:2012:326, 29. pont).
35 Mindenesetre az EUIPO vizsgálati iránymutatásai, amelyekre a felperes annak érdekében hivatkozott, hogy a „gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítményeket” az oltalom körébe tartozónak lehessen tekinteni, az árujegyzék‑leírásnak nem a jelen ügyben alkalmazott módját – vagyis azt, hogy egy olyan árukategóriát, amelynek tekintetében az oltalmat igénylik, a „kivéve […]” kifejezéssel bevezetett, az oltalom köréből kivett árukategória követ, majd központozás nélkül az „és” kötőszóval bevezetett, vélhetően szintén az oltalom körébe tartozónak tekintendő árukategória következik – szorgalmazzák.
A korábbi európai uniós védjegyek árujegyzék‑leírásának értelmezéséről
36 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az árujegyzék‑leírás angol nyelvű szövege, amely nyelven a korábbi európai uniós védjegyek bejelentéseit benyújtották, a szó szerinti értelmezés alapján kétféleképpen is értelmezhető.
37 Ily módon központozás – és különösen a „gyermekek és betegek részére szánt élelmiszerek” fordulatot a „gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítmények” fordulattól elválasztó pontosvessző –, illetve további pontosítások hiányában, az árujegyzék‑leírás egyik lehetséges szó szerinti értelmezése alapján úgy tekinthető, mintha mind a „gyermekek és betegek részére szánt élelmiszerek”, mind a „gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítmények” a „kivéve” fordulattal bevezetett kivétel körébe tartoznának. A felszólalási osztály és a fellebbezési tanács is ezt az értelmezést fogadta el.
38 Ugyanakkor létezik egy másik lehetséges – a felperes által javasolt – szó szerinti értelmezés is, amely nem zárja ki az árujegyzékből a „gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítményeket”.
39 E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy ennek lehetőségét a tárgyaláson az EUIPO is elismerte. Egyébként a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 19. és 20. pontjában elismerte, hogy az általa elfogadott értelmezéstől eltérő értelmezések is elképzelhetők.
40 Másodszor a Törvényszék a felpereshez hasonlóan rámutat arra, hogy az EUIPO ügyirataiból és különösen az AxiCorp 2016. március 16‑i és 2016. október 20‑i, valamint a 2017. november 10‑i észrevételeiből kitűnik, hogy az AxiCorp csak a fellebbezési tanács előtti fellebbezés szakaszában hivatkozott arra, hogy az árujegyzék‑leírás nem foglalja magában a „gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítményeket”, és hogy a felperes nem bizonyította védjegyeinek tényleges használatát a gyógyszerészeti vagy vegyi készítmények tekintetében.
41 Márpedig, amint arra a fenti 30. pontban emlékeztettünk, a nyilvántartás célja többek között a gazdasági szereplők – ideértve a védjegybejelentők tényleges vagy potenciális versenytársait is – tájékoztatása a harmadik személyek jogairól.
42 Tehát jelentősége van annak, hogy az AxiCorp a felszólalási osztály előtti eljárás során nem értelmezte megszorító módon a leírást. Mivel az AxiCorp nem adott hangot kétségeinek az árujegyzék‑leírás értelmezésével, a korábbi európai uniós védjegyek árujegyzékébe tartozó árukategóriák terjedelmével, illetve e tekintetben a használat ezen osztály előtti igazolásának állítólagos hiányosságaival kapcsolatban, egyrészt úgy tekinthető, hogy nem volt semmiféle arra utaló jel, hogy az árujegyzék‑leírást úgy értelmezik, ahogyan azt végül a felszólalási osztály értelmezte és ahogyan azt a fellebbezési tanács később megerősítette, másrészt úgy tekinthető, hogy tiszteletben tartották az egyértelműség és pontosság fenti 30. pontban említett követelményét.
43 Harmadszor meg kell állapítani, hogy noha az árujegyzék‑leírásnak a fellebbezési tanács által adott azon értelmezése, miszerint a „gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítmények” ki vannak zárva, a leírás szövege alapján lehetséges, ez az értelmezés nem vett megfelelően figyelembe más lényeges elemeket az említett leírás terjedelmének megértéséhez, mint például az érintett védjegyek jogosultjának tényleges szándékát, és azt a törekvést, hogy e szövegnek olyan észszerű terjedelmet biztosítson, amely kizárja az olyan értelmezést, amely a jogosult számára abszurd eredményre vezet.
44 Így először is a Törvényszék megjegyzi, hogy az európai uniós védjegy bejelentőjének tényleges szándéka az ítélkezési gyakorlat szerint nem irreleváns. Ugyanis, bár e megjegyzést egy nemzeti védjegy oltalma abból eredő terjedelmének elemzése keretében tették, hogy az egyik osztály fejezetcímének valamennyi általános megnevezését felhasználták, a Bíróság megjegyezte, hogy ha a védjegyoltalom terjedelme az illetékes hatóság által alkalmazott értelmezési módszertől függ, és nem a bejelentő tényleges szándékától, ez sértheti mind a bejelentő, mind a harmadik személy gazdasági szereplők jogbiztonságát (2012. június 19‑i Chartered Institute of Patent Attorneys ítélet, C‑307/10, EU:C:2012:361, 60. pont).
45 Márpedig, ha a fellebbezési tanács által alkalmazott megközelítés helyes lenne, és a korábbi európai uniós védjegyek lajstromozásai gyógyszerészeti termékekre terjednének ki, a „szintetikus gyógyszerészeti készítmények” kivételével, vagyis e lajstromozások csak azokra az úgynevezett „természetes” vagy „növényi eredetű” készítményekre terjednének ki, amelyek nem tartalmaznak vegyi vagy szintetikus összetevőket, az említett lajstromozások csak olyan termékekre terjednének ki, amelyeket a felperes nem vett számításba, és amelyeket az említett védjegyek árujegyzék‑leírásában nem említettek kifejezetten. Amint az a fenti 44. pontból kitűnik, ez az eshetőség összeegyeztethetetlen az előreláthatóság és a jogbiztonság követelményeivel.
46 Ezenfelül, bár igaz, hogy a védjegyek árujegyzék‑leírásainak szó szerinti értelmezése kell elsőbbséget élvezzen, ez az elv aligha lehet hasznos olyan esetben, ha két szó szerinti értelmezés is lehetséges.
47 Ilyen esetben az uniós jogi szövegek több lehetséges értelmezése közül azt az értelmezést kell előnyben részesíteni, amely nem vezet abszurd eredményre. Az uniós jog rendelkezései értelmezésének ugyanis mindenekelőtt a szó szerinti jelentésen kell alapulnia, hiszen e megközelítés tükrözi az előreláthatóság és a jogbiztonság alapelvét. Mindazonáltal, ha a szöveg kétértelmű, vagy a szó szerinti értelmezése abszurd eredményre vezet, úgy ezt a jelentést újra lehet értékelni, szövegösszefüggésébe helyezve és az uniós jog rendelkezéseinek egésze fényében értelmezve, figyelemmel annak céljaira, és azon időpontban fennálló állapotára, amelyben a kérdéses rendelkezést alkalmazni kell (Bobek főtanácsnok European Federation for Cosmetic Ingredients ügyre vonatkozó indítványa, C‑592/14, EU:C:2016:179, 36. és 37. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: Mayras főtanácsnok Fellinger ügyre vonatkozó indítványa, 67/79, EU:C:1980:23, 550. o.).
48 Így volt már olyan eset, hogy a Bíróság kizárta az uniós jogi rendelkezések olyan értelmezését, amely abszurd eredményre vezetett volna (lásd ebben az értelemben a munkavállalók szabad mozgása területén a 2009. december 10‑i Peśla ítélet, C‑345/08, EU:C:2009:771, 46. és 48. pont; valamint a formatervezési minták területén: 2017. szeptember 21‑i Easy Sanitary Solutions és EUIPO kontra Group Nivelles ítélet, C‑361/15 P és C‑405/15 P, EU:C:2017:720, 96. pont).
49 A Törvényszék úgy véli, hogy a fenti 46–48. pont megfontolásai analógia útján átültethetők olyan esetre is, mint a jelen eset, amely egy korábbi európai uniós védjegy árujegyzék‑leírásának értelmezésére vonatkozik.
50 Ugyanis a felszólalási osztálynak és adott esetben a fellebbezési tanácsnak azért kell értelmeznie a védjegy árujegyzékében szereplő azon áruk és szolgáltatások jegyzékét, amelyek tekintetében a tényleges használat igazolását kérték, hogy megállapítsák az említett védjegy oltalmának terjedelmét, illetve hogy rendezzék tényleges használatának kérdését, még mielőtt magának a felszólalásnak a tárgyában határozatot hoznának. Ennek során azonban az áruk és szolgáltatások jegyzékének szövegét a lehető legkoherensebb módon kell értelmezniük, figyelembe véve nem csupán annak szó szerinti jelentését és nyelvtani struktúráját, hanem – ha az értelmezés abszurd eredményre vezetne – a kontextust és e védjegy jogosultjának tényleges szándékát is, annak terjedelmét illetően.
51 A Törvényszék ezért úgy véli, hogy a 2017/1001 rendelet 47. cikkének (2) bekezdése és a korábbi európai uniós védjegy oltalma terjedelmének meghatározása, valamint az említett védjegy tényleges használata bizonyítékainak értékelése keretében, amennyiben e védjegy árujegyzék‑leírásának két lehetséges szó szerinti értelmezése is elképzelhető, az egyik azonban a védjegyoltalom terjedelmét illetően abszurd eredményre vezetne, a fellebbezési tanácsnak e nehézséget az említett leírás legéletszerűbb és legelképzelhetőbb értelmezésének kiválasztásával kell megoldania. A Törvényszék megállapítja, hogy abszurd lenne a leírás olyan értelmezésének elfogadása, amely azzal a hatással járna, hogy a felperes valamennyi áruját kizárná és korábbi európai uniós védjegyeinek oltalma alá tartozó árukként csak azokat az árukat hagyná meg számára, amelyek tekintetében nem kérte védjegyeinek oltalmát.
52 Márpedig a jelen ügyben a fellebbezési tanács lényegében a „gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítményeket” a vegyi anyagokat tartalmazó vagy szintetikus gyógyszerészeti végtermékekkel tekintette egyenértékűnek. Ennek következtében a korábbi európai uniós védjegyek használatának valamennyi bizonyítékát elutasították, annak ellenére, hogy a felperes fő tevékenysége gyógyszerészeti készítmények forgalmazása volt, és hogy az említett védjegyeket igenis „gyógyszerészeti készítmények” tekintetében lajstromozták. Amint arra a felperes hivatkozik, abszurd lenne azt feltételezni, hogy ő valamely európai uniós védjegy lajstromozását egy olyan árukategória tekintetében szerette volna kérni, amelyet később egy ezzel javarészt egyenértékű árukból álló kategória révén le akart volna szűkíteni.
53 E megállapítás erejéből nem von le semmit a megtámadott határozat 21. pontjában, valamint az EUIPO által válaszbeadványának 27. pontjában és általa a tárgyaláson egyfelől a felperes számára kedvező árujegyzékleírás‑értelmezés elutasításának, másfelől az említett leírás szigorú értelmezése alkalmazásának szükségessége alátámasztásaként említett ítélkezési gyakorlat, nevezetesen a 2014. február 6‑i El Corte Inglés kontra OHIM végzés (C‑301/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:235) 67. pontja, a 2009. november 11‑i Frag Comercio Internacional kontra OHIM – Tinkerbell Modas (GREEN by missako) ítélet (T‑162/08, nem tették közzé, EU:T:2009:432) 31. pontja, a 2017. április 6‑i NANA FINK ítélet (T‑39/16, EU:T:2017:263) 62. pontja és a 2018. október 18‑i Next design+produktion/EUIPO – Nanu‑Nana Joachim Hoepp (nuuna) ítélet (T‑533/17, nem tették közzé, EU:T:2018:698) 62. pontja.
54 E tekintetben a megtámadott határozat 21. pontjában említett ítélkezési gyakorlatot illetően egyrészt igaz, hogy az uniós bíróság a felszólalási eljárás, valamint az áruk és szolgáltatások összehasonlítása kapcsán elismerte, hogy lehetséges, hogy a korábbi védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások leírása nem teszi lehetővé azoknak a bejelentett védjeggyel jelölt árukkal és szolgáltatásokkal való összehasonlítását (lásd ebben az értelemben: 2014. február 6‑i El Corte Inglés kontra OHIM végzés, C‑301/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:235, 67. pont; 2009. november 11‑i GREEN by missako ítélet, T‑162/08, nem tették közzé, EU:T:2009:432, 31. pont). Másrészt, ami az EUIPO által a válaszbeadvány 27. pontjában és a tárgyaláson hivatkozott ítélkezési gyakorlatot illeti, igaz, hogy a Törvényszék megjegyezte, hogy az európai uniós védjegy jogosultja nem húzhat hasznot az áruk vagy szolgáltatások egyértelmű és pontos feltüntetésére vonatkozó kötelezettségének megsértéséből (lásd ebben az értelemben: 2017. április 6‑i NANA FINK ítélet, T‑39/16, EU:T:2017:263, 48. pont; 2018. október 18‑i nuuna ítélet, T‑533/17, nem tették közzé, EU:T:2018:698, 62. pont).
55 A fent említett ügyek ténybeli háttere és eljárási szakasza azonban eltér a jelen ügyétől.
56 Először is, egyrészt a 2014. február 6‑i El Corte Inglés kontra OHIM végzés (C‑301/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:235) alapjául szolgáló ügyben sem az említett ügy tárgyát képező korábbi védjeggyel jelölt szolgáltatások leírásának szövege, sem a felperes által az EUIPO előtti eljárás keretében hivatkozott bizonyítékok nem utaltak arra, hogy az említett védjegy oltalma kiterjedt volna a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztályba tartozó szolgáltatásoktól eltérő árukra és szolgáltatásokra. Másrészt azokat az érveket és bizonyítékokat, amelyek állítólag lehetővé tették volna az említett ügy tárgyát képező korábbi védjeggyel jelölt szolgáltatások leírásának pontosítását, nem lehetett figyelembe venni, mivel azokat első alkalommal a Törvényszék előtti eljárásban terjesztették elő. A Bíróság tehát e sajátos körülmények között állapította meg azt, hogy a Törvényszék helyesen határozott úgy, hogy az említett ügy tárgyát képező korábbi védjeggyel jelölt szolgáltatások leírása nem tette lehetővé azoknak a bejelentett védjeggyel jelölt árukkal való összehasonlítását.
57 Másodszor, a 2009. november 11‑i GREEN by missako ítélet (T‑162/08, nem tették közzé, EU:T:2009:432) alapjául szolgáló ügyben, bár az említett ügy tárgyát képező korábbi védjeggyel jelölt szolgáltatások túl homályosan voltak megjelölve ahhoz, hogy azokat ténylegesen össze lehessen hasonlítani a szóban forgó bejelentett védjegy szolgáltatásaival, a szóban forgó megjelölések közötti eltérések elegendő indokot képeztek ahhoz, hogy a szóban forgó védjegyekkel jelölt egyes áruk azonossága és hasonlósága ellenére kizárható legyen az összetévesztés veszélye.
58 Harmadszor, a 2017. április 6‑i NANA FINK ítélet (T‑39/16, EU:T:2017:263) alapjául szolgáló ügyben, bár egyes, az említett ügyben szóban forgó korábbi védjeggyel ellátott áruk leírása két különböző módon is (mint kizárólag bőrből és bőrutánzatból készült készáruk, illetve mint a „bőrutánzatokat” is magában foglaló áruk leírásaként) értelmezhető, mindkét értelmezés elképzelhető, és nem vezet abszurd eredményre a leírást illetően.
59 Negyedszer, a 2018. október 18‑i nuuna ítélet (T‑533/17, nem tették közzé, EU:T:2018:698) alapjául szolgáló ügyben a Törvényszék megállapította, hogy a szóban forgó korábbi védjegyek árujegyzékébe tartozó áruk, amelyeket a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyott, némi pontosítás tárgyát képezték, és a Törvényszék az említett ügyben azokat össze tudta hasonlítani a bejelentett védjeggyel jelölt árukkal. Az említett ügy ennélfogva nem az egyértelműség és a pontosság követelményének megsértésével, és nem is a kérdéses áruk leírásának esetleges abszurditásával volt kapcsolatos.
60 E körülményekre tekintettel a Törvényszék úgy véli, hogy a 2017. április 6‑i NANA FINK ítélet (T‑39/16, EU:T:2017:263) 48. pontjára alapított elvet, amely szerint az európai uniós védjegy jogosultja nem húzhat hasznot az áruk és szolgáltatások egyértelmű és pontos feltüntetésére vonatkozó kötelezettségének megsértéséből, a korábbi európai uniós védjegy oltalma terjedelmének meghatározásakor és a tényleges használat igazolására szolgáltatott bizonyítékok értékelésekor csak abban az esetben kell alkalmazni, ha az említett védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások jegyzékének mindkét lehetséges szó szerinti értelmezése egyformán életszerű és elképzelhető.
61 Ezt a következtetést nem döntheti meg az EUIPO azon érve sem, amely szerint azt követően, hogy az árujegyzék‑leírásból kizárják a szintetikus vegyi termékeket, abban még számos áru – például a gyógynövényalapú orvosságok – megmaradna. E megközelítés ugyanis ugyanolyan nehézségekkel jár, mint a fenti 45. pontban említettek, nevezetesen, hogy a korábbi európai uniós védjegyek lajstromozásai ezáltal csak azokat az árukat foglalnák magukban, amelyeket a felperes nem jelölt meg, és amelyeket a leírásban nem említettek kifejezetten, ami összeegyeztethetetlen lenne az előreláthatóság és a jogbiztonság követelményével.
62 A fenti megfontolásokra tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a fellebbezési tanács, azáltal hogy úgy ítélte meg, hogy a leírást úgy kell értelmezni, hogy abba nem tartoznak bele a „gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítmények”, és hogy a korábbi európai uniós védjegyek így a gyógyszerészeti készítményeket foglalják magukban, a „szintetikus gyógyszerészeti készítményeket felhasználó” gyógyszerészeti készítmények kivételével, az említett árujegyzék‑leírás téves értelmezését fogadta el. Ez utóbbit ugyanis úgy is lehetett volna értelmezni, mint amely magában foglalja egyrészt a „gyógyszerészeti készítményeket”, másrészt a „gyógyszerészeti használatra szánt vegyi készítményeket”, vagyis a tiszta állapotukban olyan szintetikus vegyi előanyagokat, amelyek gyógyszerészeti célokból egymással vegyíthetők, nevezetesen annak érdekében, hogy gyógyszerészeti végtermékeket képezzenek.
63 Ebből következik, hogy a 2017/1001 rendelet 47. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított egyetlen jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni abban a részében, amelyben a fellebbezési tanács a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében foglalt felszólalási okok vonatkozásában elutasította a fellebbezést.
64 Ami a felperes másodlagosan előterjesztett második kereseti kérelmét illeti, amellyel a felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék gyakorolja a 2017/1001 rendelet 72. cikkének (3) bekezdése alapján őt megillető, megváltoztatásra vonatkozó hatáskört, emlékeztetni kell arra, hogy az említett jogkör nem ruházza fel a Törvényszéket azzal a jogkörrel, hogy olyan értékelést végezzen, amellyel kapcsolatban a fellebbezési tanács még nem foglalt állást. Következésképpen a megváltoztatásra vonatkozó hatáskör gyakorlásának főszabály szerint azokra az esetekre kell korlátozódnia, amikor a Törvényszék, miután felülvizsgálta a fellebbezési tanács által megfogalmazott értékelést, a már bizonyított ténybeli és jogi elemek alapján meg tudja állapítani, hogy a fellebbezési tanácsnak milyen határozatot kellett volna hoznia (2011. július 5‑i Edwin kontra OHIM ítélet, C‑263/09 P, EU:C:2011:452, 72. pont).
65 Márpedig meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács – helytelen módon – nem vizsgálta meg a korábbi védjegyek tényleges használatának bizonyításaként előterjesztett összes bizonyítékot.
66 A Törvényszéknek nem feladata, hogy első alkalommal a megtámadott határozat megváltoztatása iránti azon kérelem vizsgálatának keretében ő végezze el a fent említett bizonyítékok vizsgálatát, amelyet a felperes lényegében a második kereseti kérelme keretében terjesztett elő.
67 A fellebbezési tanács feladata tehát, hogy a hozzá benyújtott fellebbezés tárgyában által meghozandó határozat céljából e tekintetben nyilatkozzon (lásd ebben az értelemben: 2014. december 11‑i CEDC International kontra OHIM – Underberg [Egy üvegben elhelyezett fűszál formája] ítélet, T‑235/12, EU:T:2014:1058, 101. és 102. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
68 Mivel a Törvényszék nem gyakorolhatja a megtámadott határozat megváltoztatására vonatkozó hatáskörét, e második kereseti kérelmet el kell utasítani.
A költségekről
69 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján az Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az EUIPO kérelmei túlnyomó része tekintetében pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
70 Ezenkívül a felperes kérte, hogy a Törvényszék az EUIPO‑t kötelezze a fellebbezési tanács előtti eljárásban felmerült költségeinek viselésére. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 190. cikkének (2) bekezdése értelmében a feleknél a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket megtérítendő költségeknek kell tekinteni. Következésképpen az EUIPO‑t is kötelezni kell a felperes részéről a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) ötödik fellebbezési tanácsának az Alliance Pharmaceuticals Ltd és az AxiCorp GmbH közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2018. február 7‑én hozott határozatát (R 1473/2017‑5. sz. ügy) hatályon kívül helyezi abban a részében, amelyben a fellebbezési tanács a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében foglalt felszólalási okok vonatkozásában elutasította a hozzá benyújtott fellebbezést.
2) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Törvényszék az EUIPO‑t kötelezi a költségek viselésére, ideértve az Alliance Pharmaceuticals részéről az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárás céljából elengedhetetlenül felmerült költségeket is.
Gervasoni | Kowalik‑Bańczyk | Mac Eochaidh |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. október 17‑i nyilvános ülésen.
Aláírások