T‑427/08. sz. ügy

Confédération européenne des associations d’horlogers-réparateurs (CEAHR)

kontra

Európai Bizottság

„Kartellek – Erőfölénnyel való visszaélés – Panaszt elutasító határozat – A független órások részére pótalkatrészek szállításának a svájci óragyártók általi megtagadása – Közösségi érdek – Releváns piac – Elsődleges piac és utópiac – Indokolási kötelezettség – Nyilvánvaló értékelési hiba”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A panaszok vizsgálata – A prioritások Bizottság általi meghatározása

(EK 81. cikk, EK 82. cikk és EK 85. cikk)

2.      Verseny – Erőfölény – Az érintett piac – Meghatározás – Szempontok – Elsődleges piac és utópiac

(EK 82. cikk)

3.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A panaszok vizsgálata – A valamely ügyben való eljáráshoz fűződő közösségi érdek figyelembevétele – Értékelési szempontok

(EK 81. cikk és EK 82. cikk)

4.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A panaszok vizsgálata – A panaszos nemzeti bírósághoz fordulásának lehetőségével indokolt megtagadó határozat – Jogszerűség – Feltétel

(EK 81. cikk és EK 82. cikk)

1.      Az EK 85. cikk (1) bekezdésében az EK 81. cikk és az EK 82. cikk alkalmazásának biztosításával megbízott Bizottság kötelessége a közösségi versenypolitika meghatározása és végrehajtása; e tekintetben diszkrecionális jogkörrel rendelkezik a panaszok elbírálása során.

Amikor a Bizottság e diszkrecionális jogkör gyakorlásakor eltérő mértékű jelentőséget tulajdonít az elé terjesztett panaszoknak, nemcsak annak sorrendjét jogosult meghatározni, hogy a panaszok mikor kerülnek kivizsgálásra, hanem a szóban forgó panaszt el is utasíthatja azon indokkal, hogy nem áll fenn az üggyel kapcsolatos vizsgálat folytatásához szükséges közösségi érdek.

A Bizottság mérlegelési jogköre azonban nem korlátlan. A panasszal kapcsolatos teendőkről való döntéskor valamennyi releváns jogi és ténybeli körülményt figyelembe kell vennie. Különösen arra köteles, hogy alaposan megvizsgálja a panaszos által tudomására hozott ténybeli és jogi körülmények összességét. Ha nem folytatja a panasz vizsgálatát, indokolási kötelezettség is terheli, és ezen indokolásnak elég pontosnak és részletesnek kell lennie ahhoz, hogy a Törvényszék annak alapján ténylegesen képes legyen ellenőrizni a Bizottságot az elsőbbséget élvező szempontok meghatározásában megillető mérlegelési jogkör gyakorlását.

Az uniós bíróságnak a Bizottság részére a panaszok elbírálása terén elismert diszkrecionális jogkör gyakorlására vonatkozólag végzett felülvizsgálat nem indíthatja e bíróságot arra, hogy a közösségi érdekre vonatkozó saját értékelését a Bizottság által végzett értékelés helyébe léptesse, hanem e felülvizsgálat célja annak ellenőrzése, hogy a vitatott határozat nem alapul‑e helytelen ténymegállapításokon, illetőleg hogy nem szenved‑e bármilyen jogi hibában vagy nyilvánvaló értékelési hibában, vagy pedig nem jelent‑e hatáskörrel való visszaélést.

(vö. 26–28., 65. pont)

2.      Az erőfölénnyel való visszaélés miatt indított eljárás keretében a releváns piac meghatározása feltételezi, hogy hatékony verseny létezhet a piacon lévő termékek vagy szolgáltatások között, ami feltételezi, hogy az ugyanazon piacon lévő valamennyi termék vagy szolgáltatás között bizonyos mértékű felcserélhetőség áll fenn az azonos felhasználás tekintetében. A felcserélhetőséget és a helyettesíthetőséget nem lehet kizárólag a szóban forgó termékek vagy szolgáltatások objektív jellegzetességei alapján értékelni, hanem figyelembe kell venni a versenyfeltételeket, valamint a piaci kereslet és kínálat szerkezetét is.

A közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közleményből is kitűnik, hogy az érintett termékpiac mindazokat a termékeket és/vagy szolgáltatásokat magában foglalja, amelyeket a fogyasztó a jellemzőik, áruk és rendeltetésük alapján egymással felcserélhetőnek vagy helyettesíthetőnek tart.

Az említett közlemény szerint a keresleti helyettesíthetőség értékelése olyan termékek körének a meghatározásával jár, amelyeket a fogyasztók egymást helyettesítőnek tekintenek. E meghatározás egyik módja, ha gondolatban kismértékű, de tartós változást feltételezünk a relatív árakban, és értékeljük a vevőknek az e növekedésre adott valószínűsíthető válaszait. A közlemény 17. pontjában a Bizottság megjegyzi, hogy a megválaszolandó kérdés az, vajon a felek vevői áttérnének‑e könnyen hozzáférhető helyettesítő termékekre az érintett területeken feltételezetten bekövetkező, kismértékű (5–10% közötti), de tartós relatív árnövekedésre válaszul. Ha a helyettesítés elég ahhoz, hogy az áremelés a keletkező forgalomkiesés miatt ne lehessen kifizetődő, az érintett piac további helyettesítő termékekkel bővül ki.

Ezenfelül az említett közlemény 56. pontja szerint vannak olyan területek, ahol a fenti elveket körültekintően kell alkalmazni. Ez a helyzet az elsődleges és másodlagos piacok vizsgálatakor, különösen amikor a vállalkozások egy adott időpontban tanúsított magatartását kell elemezni az EK 82. cikk tekintetében. Ezekben az esetekben a piacok meghatározásának azonos a módszere, vagyis a vevők relatív árváltozásokra adott válaszait a vásárlási döntéseik alapján kell értékelni, figyelembe véve azonban a kapcsolódó piacokon uralkodó körülmények által létrehozott helyettesíthetőségi korlátokat is. A másodlagos termékek, például a pótalkatrészek piacának szűk meghatározása lehet a következmény, amikor az elsődleges termékkel való összeillőség a fontos. Ha nehéz összeillő másodlagos termékeket találni, akkor a másodlagos termékek árának viszonylagos emelése kifizetődővé válhat abban az esetben, ha az elsődleges termékek drágák és hosszú élettartamúak. A piac meghatározásának eredménye eltérő lehet, ha a másodlagos termékek nagymértékben helyettesíthetők egymással, vagy ha az elsődleges termékek jellemzői lehetővé teszik, hogy a másodlagos termékek relatív árának emelésére a vevők gyorsan és közvetlenül reagáljanak.

A fentiekre tekintettel a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy, hogy két esetben fordulhat elő, hogy az adott márka elsődleges termékei pótalkatrészeinek piaca nem képez önálló releváns piacot: egyrészt, ha a fogyasztó más gyártó által gyártott pótalkatrészeket is választhat, másrészt, ha más elsődleges terméket választhat a pótalkatrészek piacán történő áremelés kikerülése érdekében. Mindazonáltal e megállapítás csak azzal a feltétellel érvényes, hogy bizonyítást nyer, hogy a másodlagos termékek árának mérsékelt, de tartós megemelése esetén annyi fogyasztó választana más elsődleges vagy másodlagos terméket, hogy ezen áremelés nem lenne kifizetődő. Következésképpen a másik elsődleges termékre való váltás tisztán elméleti lehetősége nem elegendő a releváns piac meghatározása céljából történő bizonyításhoz.

Egyébiránt a fentiekből az is következik, hogy önmagában az a lehetőség, hogy a fogyasztó az elsődleges termékek számos márkája közül választhat, nem elegendő az elsődleges piac és az utópiacok egységes piacként történő kezeléséhez, ha nincs bizonyítva, hogy a fogyasztók e választási lehetőséggel többek között a másodlagos piacon érvényesülő versenytől függően élnek. Ezenfelül, ha egyes gazdasági szereplők szakosodtak, és kizárólag valamely elsődleges piac utópiacán tevékenykednek, akkor az önmagában komoly jele annak, hogy létezik külön piac.

(vö. 67–70., 79–80., 102., 105., 108. pont)

3.      A valamely panasszal kapcsolatos vizsgálat folytatásához fűződő közösségi érdek értékelésénél a Bizottságnak az adott ügy körülményeit, és különösen a hozzá benyújtott panaszban előadott ténybeli és jogi elemeket kell figyelembe vennie. A Bizottságnak különösen az a feladata, hogy mérlegelje az állítólagos jogsértésnek a közös piac működésével kapcsolatos jelentőségét, a jogsértés fennállása bizonyíthatóságának valószínűségét, valamint a szükséges vizsgálati intézkedések terjedelmét arra figyelemmel, hogy a legkedvezőbb feltételek mellett tudja ellátni az EK 81. cikk és EK 82. cikk betartásával kapcsolatos ellenőrző feladatkörét.

(vö. 158. pont)

4.      Ha az állítólagos jogsértések hatásai lényegében csak egy tagállam területén érezhetők, és a panaszos jogvitát terjesztett ezen tagállam bíróságai vagy hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóságai elé, a Bizottság a közösségi érdek hiánya miatt elutasíthatja a panaszt, feltéve hogy a nemzeti hatóságok megfelelő módon meg tudják védeni a panaszos jogait, amihez képesnek kell lenniük az annak meghatározásához szükséges ténybeli körülmények feltárására, hogy a szóban forgó magatartások a Szerződés fent hivatkozott rendelkezései megsértésének minősülnek‑e.

Mindazonáltal az a megfontolás, hogy a nemzeti hatóságok és bíróságok megfelelő helyzetben vannak a panasz tárgyát képező jogsértések elbírálására, önmagában nem elegendő a szükséges közösségi érdek hiányára vonatkozó következtetés alátámasztására, ha a kifogásolt magatartás legalább öt tagállamban megvalósult, és olyan vállalkozásoknak tudható be, amelyek székhelye és termelő egységei az Európai Unión kívül találhatók, ami arra utal, hogy az uniós szintű fellépés hatékonyabb lehet, mint a nemzeti szinten megvalósított fellépések.

(vö. 173., 176. pont)