2024. február 23-án benyújtott kereset – Lattanzio KIBS és társai kontra Bizottság

(T-113/24. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Lattanzio KIBS SpA (Milánó, Olaszország), CY, CV és CW (képviselők: B. O’Connor és M. Hommé ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az elsőrendű felperesnek az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet¹ (a továbbiakban: költségvetési rendelet) és az (EU) 2018/1877 rendelet² által szabályozott közbeszerzési és támogatási eljárásokban való részvételből vagy az ezek által szabályozott források felhasználására irányuló kiválasztásból történő kizárására irányuló eljárásról szóló 2023. december 13-i bizottsági határozatot (Hiv. sz.: Ares (2023)8545235);

az Európai Bizottságot (és bármely esetleges beavatkozó felet) kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek nyolc jogalapra hivatkoznak.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nyilvánvalóan tévesen értékelte a tényállást és a jogot, amikor a milánói büntetőbíróság 2021. július 13-i ítéletét (a továbbiakban: milánói ítélet) olyan, bűnösséget megállapító jogerős ítéletnek minősítette, amely a másodrendű és harmadrendű felperest korrupció vádjával marasztalta el.

A Bizottság nyilvánvaló értékelési hibákat követett el, amelyek megalapozták azt a téves következtetést, amely szerint a milánói ítélet a bűnösséget megállapító jogerős ítéletnek minősül.

A felperesek továbbá azt állítják, hogy a Bizottság lényeges nyilvánvaló értékelési hibákat követett el az olasz jogot illetően.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontját, amikor nyilvánvaló értékelési hiba alapján arra a következtetésre jutott, hogy a milánói ítélet érvényes alapot képez az elsőrendű felperesnek a 2018/1046 rendelet és a 2018/1877 rendelet által szabályozott odaítélési eljárásokban való részvételből történő kizárására.

Az említett 136. cikk (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontja úgy rendelkezik, hogy a kizáráshoz olyan, bűnösséget megállapító jogerős ítélet meglétére van szükség, amely megállapítja, hogy a szervezet vagy személy korrupció elkövetésében bűnös.

A milánói ítélet nem tekinthető bűnösséget megállapító jogerős ítéletnek, és nem ítélte el korrupció vádjával a másodrendű és harmadrendű felperest; következésképpen a Bizottság nem zárhatta ki jogszerűen az elsőrendű felperest a költségvetési rendelet 136. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontja alapján.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem teljesítette a nemzeti jog tartalmának és jellegének vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét.

A Bizottság a megtámadott határozatban arra hivatkozott, hogy a „bűnösséget megállapító jogerős ítélet” kifejezés önálló jelentéssel bír az európai uniós jogban, ugyanakkor a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság nem határozta meg és nem is jelölte meg ezen értékelés jogalapját.

Ezenkívül a felperesek azt is kifogásolják, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg a milánói ítélet olasz jog szerinti minősítését.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a költségvetési rendelet 136. cikkének (4) bekezdését, amikor kizárta az elsőrendű felperest egy olyan, nyilvánvaló értékelési hibában szenvedő megállapítás alapján, amely szerint a másodrendű és harmadrendű felperes döntéshozatali vagy ellenőrzési jogkörrel rendelkezik felette.

A Bizottság által a költségvetési rendelet 136. cikkének (4) bekezdése alapján értékelt tényezők a felperesek szerint nem voltak elegendőek annak bizonyításához, hogy az e rendelkezésben foglalt feltételek teljesültek, és azokat befolyásolta, hogy a Bizottság tévesen értelmezte a milánói ítéletet.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem indokolta meg a megtámadott határozatban levont következtetéseket.

A felperesek e tekintetben azt állítják, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikket és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét.

A Bizottság megsértette továbbá az indokolási kötelezettségét azon két következtetés tekintetében, amelyek meghatározó befolyást gyakoroltak a végleges határozatra.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 2. és 3. cikkének elfogadásával megsértette az arányosságnak a költségvetési rendelet 136. cikkének (3) bekezdésében elismert és az EUSZ 5. cikk (4) bekezdése szerinti általános uniós jogelvként elismert elvét.

A kizárásról szóló határozatnak a DG NEAR honlapján való közzétételére, valamint a másodrendű és a harmadrendű felperes nevének és személyes adatainak a korai felismerési és kizárási rendszer adatbázisában való rögzítésére vonatkozó határozat – a felperesek szerint – nyilvánvalóan aránytalan volt.

A Bizottság nem vette figyelembe a költségvetési rendelet 136. cikkének (3) bekezdésében szereplő tényezőket sem.

A hetedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a költségvetési rendelet 136. cikkének (6) bekezdését azáltal, hogy nem vizsgálta meg az elsőrendű felperes által benyújtott korrekciós intézkedéseket.

Azt állítják, hogy a Bizottság a kontradiktórius eljárás során nem vizsgálta meg a felperesek arra irányuló kérelmeit, hogy felvilágosítást kapjanak a rendelkezésükre álló esetleges korrekciós intézkedésekről.

A Bizottság nem vett figyelembe számos, a felperesek által hozzá benyújtott bizonyítékot, amelyek korrekciós intézkedéseknek tekinthetők.

A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette a negyedrendű felperesnek az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében biztosított meghallgatáshoz való jogát.

A Bizottság végeredményben megsértette az Alapjogi Charta 41. cikkének (2) bekezdését azáltal, hogy nem tájékoztatta a negyedrendű felperest arról, hogy értékelés alá vonja a személyét, és nem biztosította számára a védelemhez való jogot.

____________

¹ Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 193., 1. o.).

¹ A 11. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról és az (EU) 2015/323 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. november 26-i (EU) 2018/1877 rendelet (HL 2018. L 307., 1. o.).