2010. szeptember 8-án benyújtott kereset - Keramag Keramische Werke és társai kontra Bizottság
(T-379/10. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperesek: Keramag Keramische Werke AG (Ratingen, Németország); Koralle Sanitärprodukte GmbH (Vlotho, Németország); Koninklijke Sphinx BV (Maastricht, Hollandia); Allia SAS (Avon, Franciaország); Produits Céramique de Touraine SA (PCT) (Selles sur Cher, Franciaország) és Pozzi Ginori SpA (Milánó, Olaszország) (képviselők: J. Killick Barrister, P. Lindfelt ügyvéd, I. Reynolds Solicitor és K. Struckmann ügyvéd)
Alperes: az Európai Bizottság
Kereseti kérelmek
A Törvényszék teljes körűen vagy részben semmisítse meg a megtámadott határozatot;
a Törvényszék állapítsa meg, hogy a felpereseket nem terheli felelősség a csaptelepekre vonatkozó versenyellenes magatartás tekintetében, és amennyiben szükséges, semmisítse meg a határozatot abban a részében, amelyben ezt a felperesek terhére rója;
továbbá, illetve másodlagosan: a Törvényszék csökkentse a bírság összegét;
a Törvényszék a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;
a Törvényszék rendeljen el bármely más, az ügy körülményeire tekintettel megfelelő intézkedést.
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék semmisítse meg az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban 2010. június 23-án hozott C (2010) 4185 végleges (COMP/39092 - fürdőszoba-felszerelések ügy) bizottsági határozatot abban a részében, amelyben velük szemben felrója, hogy folytatólagos megállapodásban vagy összehangolt magatartásban vettek részt a fürdőszoba-felszerelések Németország, Ausztria, Olaszország, Franciaország, Belgium és Hollandia területére kiterjedő piacán.
Keresetük alátámasztására a felperesek hét jogalapot hoznak fel.
Először is előadják, hogy a Bizottság nem értékelte és nem tárta fel az állítólagos jogsértések gazdasági összefüggéseit, ezáltal nem bizonyította a jog által megkívánt módon azok versenyellenes célját. A felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottságnak nem volt jogi felhatalmazása arra, hogy azt feltételezze (vagy akár megállapítsa), hogy (i) a nem versenytársak között és (ii) nem piaci szereplők által fizetett gazdasági árról szóló megbeszéléseknek versenyellenes célja volt.
Másodszor azt kifogásolják, hogy - tekintettel az első jogalapra és arra, hogy a felperesek nem gyártanak csaptelepet - a Bizottság tévedett, amikor a felperesekkel szemben csaptelepekre vonatkozó jogsértést rótt fel.
Harmadszor a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság nem bizonyította a jog által megkívánt módon az állítólagos jogsértés fennállását, különösen azért, mert a bizonyítékokat tévesen ítélte meg Franciaország, Olaszország és a Keramag Keramische Werke Aktiengesellschaft társaságot illetően Németország vonatkozásában.
Negyedszer előadják, hogy a Bizottság nem igazolta, hogy érdeke fűződik olyan hollandiai jogsértés megállapításához, amely már elévült.
Ötödször a felperesek kifogásolják, hogy a Bizottság
(i) nem megfelelően fejtette ki állításait a kifogásközlésben, és
(ii) nem vett figyelembe és nem tárt fel releváns és esetleges mentesítő bizonyítékokat.
Ezek az eljárási hibák - a felperesek megítélése szerint - sértették a védelemhez való jogukat.
Hatodszor a felperesek kifogásolják, hogy a vizsgálati eljárás ebben az ügyben szelektív és önkényes volt a tekintetben, hogy egyáltalán nem vontak vizsgálat alá több olyan vállalkozást sem, amelyek állítólag részt vettek a feltételezett jogsértő találkozókon illetve megbeszéléseken.
Hetedszer előadják, hogy a bírság összege indokolatlanul és aránytalanul magas különös tekintettel a piacra való bevezetés és a piaci hatások hiányára. Ezért a felperesek arra kérik a Törvényszéket, hogy az EUMSZ 261. cikkben foglalt teljes körű mérlegelési jogkörében eljárva csökkentse a bírságot.
____________