A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített hetedik tanács)

2022. december 21.(*)

„Állami támogatások – A biogáz piaca – Termelési többletköltségeket kompenzáló adómentességek – Kifogást nem emelő határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Elfogadhatóság – A hivatalos vizsgálati eljárás megindításának hiánya – Komoly nehézségek – Az EUMSZ 108. cikk (2) és (3) bekezdése – Az (EU) 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) és (4) bekezdése – A 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás – Támogatások halmozódása – Több tagállam által nyújtott támogatások – Importált biogáz – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – EUMSZ 110. cikk”

A T‑626/20. sz. ügyben,

a Landwärme GmbH (székhelye: München [Németország], képviselik: J. Bonhage és M. Frank ügyvédek)

felperes

az Európai Bizottság (képviselik: K. Blanck, A. Bouchagiar és P. Němečková, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

a Svéd Királyság (képviselik: O. Simonsson, C. Meyer‑Seitz, A. Runeskjöld, M. Salborn Hodgson, H. Shev, H. Eklinder és R. Shahsavan Eriksson, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hetedik tanács),

a tanácskozások során tagjai: R. da Silva Passos elnök, V. Valančius, I. Reine, L. Truchot (előadó) és M. Sampol Pucurull bírák,

hivatalvezető: S. Jund tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. június 2‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetével a felperes Landwärme GmbH egyrészt az SA.56125 (2020/N) – Svédország – Az SA.49893 (2018/N) program meghosszabbítása és módosítása – A hőtermelésre szánt, nem élelmiszercélú biogáz és biopropán adómentessége – állami támogatásról szóló, 2020. június 29‑i C(2020) 4489 final bizottsági határozat (a továbbiakban: 4489. sz. határozat), másrészt pedig az SA.56908 (2020/N) – Svédország – A Svédországban üzemanyagként való felhasználásra szánt biogázra vonatkozó program meghosszabbítása és módosítása – állami támogatásról szóló, 2020. június 29‑i C(2020) 4487 final bizottsági határozat (a továbbiakban: 4487. sz. határozat; illetve, a 4489. sz. határozattal együtt: megtámadott határozatok) megsemmisítését kéri.

 A jogvita előzményei

2        A felperes egy német jog szerint alapított társaság, amely biometánt állít elő Németországban.

3        2020. április 1‑jén a Svéd Királyság az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően két olyan intézkedést jelentett be az Európai Bizottságnak, amelyekkel két olyan támogatási programot kíván módosítani és 2030. december 31‑ig meghosszabbítani, amelyek első alkalommal történő alkalmazására 2003‑ban és 2007‑ben került sor, amelyeket a Bizottság már több alkalommal engedélyezett, és amelyek 2020. december 31‑én jártak le. E programok lényege, hogy bizonyos megújuló gáznemű tüzelőanyagok (a továbbiakban: biogáz) vásárlását mentesítik bizonyos olyan jövedéki adók megfizetése alól, amelyeket ezzel szemben az azonos rendeltetésű földgázhoz hasonló fosszilis gázok vásárlásakor meg kell fizetni.

4        2020. június 29‑én a Bizottság elfogadta a 4489. sz. határozatot, amelynek összefoglalóját közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2020. C 245., 2. o.), valamint a 4487. sz. határozatot, amelynek összefoglalóját szintén közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2020. C 260., 4. o.).

5        A megtámadott határozatokban a Bizottság az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 4. cikkének (3) bekezdésében előírt előzetes vizsgálati eljárást követően (a továbbiakban: előzetes vizsgálati eljárás) az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti, az említett rendelet 6. cikkében hivatkozott hivatalos vizsgálati eljárás (a továbbiakban: hivatalos vizsgálati eljárás) megindítása nélkül megállapította, hogy a Svéd Királyság által bejelentett intézkedések olyan állami támogatásokra vonatkoznak, amelyek az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthatók.

6        E tekintetben a Bizottság elsősorban rámutatott arra, hogy a megtámadott határozatokkal érintett támogatási programokat (a továbbiakban: vitatott programok), amelyek teljes adómentességet írtak elő, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak, közelebbről működési támogatásnak kell minősíteni (a 4489. sz. határozat (6), (31) és (32) preambulumbekezdése, illetve a 4487. sz. határozat (35) és (50) preambulumbekezdése).

7        Másodsorban a Bizottság a vitatott programok belső piaccal való összeegyeztethetőségét a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (HL 2014. C 200., 1. o.; a továbbiakban: PEE‑iránymutatás) alapulvételével értékelte (a 4489. sz. határozat (34) preambulumbekezdése, illetve a 4487. sz. határozat (38) preambulumbekezdése).

8        Közelebbről, először is, a Bizottság mindenekelőtt úgy ítélte meg, hogy a vitatott programok közös érdekre irányuló célt szolgálnak, amennyiben hozzájárulnak ahhoz, hogy a Svéd Királyság elérhesse a megújuló energiaforrások használata terén általa meghatározott célokat, továbbá amennyiben azok szükségesek, mivel az e két programban előírt teljes körű adómentességek nélkül (a továbbiakban: a szóban forgó adómentességek) a biogáz drágább lenne, mint a fosszilis gázok, és végül, amennyiben a mentességek ösztönző hatással bírnak, amennyiben a mentességek nyújtása elősegítette a biogáz használatát és előállítását (a 4489. sz. határozat (37)–(40), (42), (43), (47) és (48) preambulumbekezdése, valamint a 4487. sz. határozat (40), (44), (45) és (47) preambulumbekezdése).

9        Másodszor, a Bizottság megvizsgálta a vitatott programok arányosságát, és többek között rámutatott arra, hogy az Energimyndigheten (energiaügynökség, Svédország) (a továbbiakban: svéd energiaügynökség) által szolgáltatott adatokra tekintettel egyrészt kizárható, hogy az e programok alapján nyújtott támogatások meghaladják a biogáztermeléssel járó, a fosszilis gázok termeléséhez képest magasabb költségek ellentételezéséhez szükséges összeget, és hogy így e magasabb költségek túlkompenzációjához vezet (a továbbiakban: túlkompenzáció). A szóban forgó adómentességek ellenére ugyanis a biogáz termelési költségei magasabbak maradtak, mint a fosszilis gázok piaci ára. A Bizottság másrészt megállapította, hogy nem volt valószínű, hogy a jövőben túlkompenzációra kerülne sor. Ezenkívül a Bizottság pontosította, hogy a svéd hatóságok által szolgáltatott információk értelmében, noha lehetséges, hogy a biogáz egyszerre részesül a vitatott programok által előírt támogatásokból és a biogáztermelést elősegítő egyéb támogatásokból, e támogatások halmozódása nem eredményezett túlkompenzációt. A Bizottság egyébiránt hozzátette, hogy e hatóságok vállalták, hogy figyelemmel kísérik a piaci fejleményeket annak érdekében, hogy minden lehetséges jövőbeli túlkompenzációt azonosítsanak, és hogy folyamatosan tájékoztatják a Bizottságot (a 4489. sz. határozat (17), (18), (20), (22), (28), (47), (49)–(56) és (64) preambulumbekezdése, valamint a 4487. sz. határozat (19)–(24), (26), (27), (32), (50)–(59) és (67) preambulumbekezdése).

10      Harmadszor, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a PEE‑iránymutatás (116) bekezdését kell alkalmazni, amelynek értelmében „a Bizottság valamennyi egyéb feltétel teljesülése esetén feltételezi, hogy a támogatások megfelelőek, és torzító hatásuk korlátozott”, ami álláspontja szerint a vitatott programok esetében fennállt (a 4489. sz. határozat (41) és (58) preambulumbekezdése, valamint a 4487. sz. határozat (48) és (60) preambulumbekezdése).

11      Negyedszer, mivel a vitatott programok adómentességek biztosítására irányultak, a Bizottság megvizsgálta azt a kérdést, hogy azok megfelelnek‑e az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelvből (HL 2003. L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.; helyesbítés: HL 2017. L 5., 23. o.) fakadó követelményeknek. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a helyzet áll fenn, különös tekintettel arra a körülményre, hogy ezek a mentességek attól függetlenül alkalmazandók, hogy az e mentességben részesülő biogáz melyik tagállamból származik (a 4489. sz. határozat (62)–(66) preambulumbekezdése és a 4487. sz. határozat (64)–(68) preambulumbekezdése).

 A felek kérelmei

12      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatokat;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;

13      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére,

14      A Bizottság támogatására beavatkozó Svéd Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

 A jogkérdésről

15      Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a „támogatás jogellenességén”, a második a „mérlegelési jogkörrel való visszaélésen”, a harmadik az indokolási kötelezettség megsértésén, a negyedik pedig a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó kötelezettség megsértésén alapul.

16      A Bizottság – anélkül, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése szerinti külön irat formájában kifogást emelt volna – a felperes által felhozott jogalapok érdemi vitatásán túlmenően arra hivatkozik, hogy a kereset elfogadhatatlan. A Bizottság, anélkül, hogy a felperes kereshetőségi jogáról állást foglalna, azt állítja, hogy ez utóbbinak nem fűződik érdeke a megtámadott határozatok megsemmisítéséhez.

 Az elfogadhatóságról

17      A felperes eljáráshoz fűződő érdekének vizsgálatát megelőzően választ kell adni azon eljárásgátló okra vonatkozó kérdésre (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Stichting Woonpunt és társai kontra Bizottság ítélet, C‑132/12 P, EU:C:2014:100, 45. pont; 1997. október 24‑i EISA kontra Bizottság ítélet, T‑239/94, EU:T:1997:158, 27. pont; 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 36. és 37. pont), hogy a felperes rendelkezik‑e kereshetőségi joggal a megtámadott határozatokkal szemben.

 A kereshetőségi jogról

18      Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében a természetes vagy jogi személyek csak akkor indíthatnak eljárást valamely jogi aktus ellen, amelynek nem címzettjei, ha ezen jogi aktus őket közvetlenül és személyükben érinti, vagy ha a az eljárás olyan rendeleti jellegű jogi aktus ellen irányul, amely őket közvetlenül érinti, és amely nem tartalmaz végrehajtási intézkedéseket.

19      Márpedig a megtámadott határozatok kizárólagos címzettje a Svéd Királyság, így meg kell határozni, hogy a felperes megfelel‑e a fent említett elfogadhatósági feltételeknek.

20      Azon kérdést illetően, hogy a felperest közvetlenül és személyében érintik‑e a megtámadott határozatok, emlékeztetni kell arra, hogy amikor a Bizottság a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján kifogást nem emelő határozatot hoz, nemcsak a szóban forgó intézkedéseket nyilvánítja a belső piaccal összeegyeztethetőnek, hanem hallgatólagosan megtagadja a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását is (lásd: 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21      Amennyiben a Bizottság az előzetes vizsgálati eljárás keretében azt állapítja meg, hogy a bejelentett intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan kétségek vagy komoly nehézségek merültek fel, a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján köteles hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról határozni (lásd ebben az értelemben: 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Pontosítani kell, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a „kétség” és a „komoly nehézségek” fogalmai egymással átfedésben vannak (2021. szeptember 22‑i DEI kontra Bizottság ítélet, T‑639/14 RENV, T‑352/15 és T‑740/17, fellebbezés alatt, EU:T:2021:604, 115. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2008. február 12‑i BUPA és társai kontra Bizottság ítélet, T‑289/03, EU:T:2008:29, 328. pont; 2020. szeptember 9‑i Kerkosand kontra Bizottság ítélet, T‑745/17, EU:T:2020:400, 106. pont).

22      A 2015/1589 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat felszólítja az érintett tagállamot és az egyéb érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket egy meghatározott, általában egy hónapot meg nem haladó határidőn belül.

23      A 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésén alapuló kifogást nem emelő határozat jogszerűsége annak megállapításától függ, hogy felmerültek‑e komoly nehézségek a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Mivel az ilyen komoly nehézségek fennállásának olyan hivatalos vizsgálati eljárás megindításához kell vezetnie, amelyben az említett rendelet 1. cikkének h) pontjában meghatározott érintett felek is részt vehetnek, az utóbbi rendelkezés értelmében minden érintett felet a határozat által közvetlenül és személyében érintettnek kell tekinteni. Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében és az e rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt eljárási garanciák kedvezményezettjei ugyanis e garanciák tiszteletben tartását csak akkor tudják érvényesíteni, ha lehetőségük van arra, hogy a kifogást nem emelő határozatot az uniós bíróság előtt megtámadják (lásd: 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24      Az „érdekelt fél [helyesen: érintett fél]” fogalmát a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja úgy határozza meg, hogy az „olyan tagállam vagy személy, vállalkozás vagy vállalkozások társulása, amelyek, illetve akinek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, különösen a támogatás kedvezményezettje, a versenytárs vállalkozások és a szakmai szövetségek”. E rendelkezés átveszi az „érintett felek” EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett fogalmának a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következő meghatározását (lásd: 2021. szeptember 2‑i Ja zum Nürburgring kontra Bizottság ítélet, C‑647/19 P, EU:C:2021:666, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25      A jelen ügyben, amint az a feleknek a Törvényszék írásbeli és szóbeli kérdéseire adott válaszából következik, a szóban forgó adómentességek közvetlen kedvezményezettjei a biogáz svédországbeli vásárlói, akik e mentességek alapján nem fizetik meg sem az energiát, sem a szén‑dioxidot terhelő, a svéd szabályozásban előírt jövedéki adót. Ugyanakkor e mentességekből, még ha nem is befolyásolják a biogáz termelési költségeit, de mind a biogáztermelők, mind pedig a biogázimportőrök, jóllehet közvetetten, részesülnek. A termelők és importőrök ugyanis olyan végső áron értékesíthetnek biogázt Svédországban, amely – mivel nem tartalmazza e jövedéki adókat – alacsonyabb azon árnál, amelyen e mentességek hiányában a biogázt eladták volna. E mentességek tehát lehetővé teszik e termék olyan áron történő értékesítését, amely képes felvenni a versenyt a földgáz árával, annak ellenére, hogy ez utóbbi termelési költségei a biogáz termelési költségeinél általában alacsonyabbak.

26      A felperes, jóllehet azt állítja, hogy már nem értékesít biogázt Svédországban amiatt, hogy a dán gyártók – akik álláspontja szerint túlkompenzációban részesülnek – versenyképesebb árakat alkalmaznak, a vitatott programok által előírt támogatások potenciális közvetett kedvezményezettje, amint azt a felek a tárgyaláson is megerősítették. Egyrészt ugyanis nem vitatott, hogy a felperes megfelel az ilyen támogatásra való jogosultság feltételeinek. Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a Svéd Királyság évek óta hasonló támogatásokat nyújt, és hogy a felperes korábban már részesült e támogatásokban, mivel 2013‑ban és 2014‑ben – ez utóbbi évben nagyobb mennyiségben – értékesített biogázt Svédországban. Egyébiránt, mivel a felperes Svédországban kívánja értékesíteni a biogázát, azonban ebben megakadályozza a nem versenyképes ár, amelyet alkalmazni kénytelen, így azon vállalkozások versenytársának minősül, amelyek a biogázaik Svédországban való értékesítése folytán e támogatások jelenlegi kedvezményezettjei. Következésképpen a felperes a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „[érintett fél]” jogállással rendelkezik (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2021. szeptember 2‑i Ja zum Nürburgring kontra Bizottság ítélet, C‑647/19 P, EU:C:2021:666, 57. pont). A Bizottság végeredményben a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva elismerte, hogy ez a helyzet áll fenn.

27      Ugyanakkor ahhoz, hogy a felperes kereshetőségi joggal rendelkezzen a megtámadott határozatok megsemmisítése iránt, a keresettel azon eljárási jogok védelmének biztosítására is törekednie kell, amelyekkel akkor rendelkezett volna, ha a Bizottság komoly nehézségek fennállása miatt megindította volna a hivatalos vizsgálati eljárást.

28      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, amikor a felperes a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján valamely határozat megsemmisítését kéri, lényegében azt vitatja, hogy az e támogatásra vonatkozó határozatot anélkül fogadták el, hogy a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást indított volna, amivel ez utóbbi megsértette eljárási jogait. Annak érdekében, hogy a megsemmisítés iránti kérelmének helyt lehessen adni, a felperes bármely azt bizonyító jogalapra hivatkozhat, hogy a Bizottság rendelkezésére álló információknak és bizonyítékoknak a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati eljárásban történő értékelésének kétségeket kellett volna ébresztenie ezen intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan. Az ilyen érvelés azonban nem változtathatja meg a kereset tárgyát vagy elfogadhatóságának feltételeit. Éppen ellenkezőleg, az összeegyeztethetőséggel kapcsolatos kétségek fennállása pont az a tényező, amelyet a felperesnek alá kell támasztania annak bizonyítására, hogy a Bizottság köteles lett volna a hivatalos vizsgálati eljárást megindítani (lásd: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29      Következésképpen a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján hivatalos eljárás megindítása nélkül hozott határozat jogszerűségét vitató kereset esetében főszabály szerint a felperes által a hivatkozott jogalapok keretében felhozott valamennyi kifogást és érvet figyelembe kell venni annak értékelése érdekében, hogy azok lehetővé tették volna‑e komoly nehézségek vagy kétségek azonosítását, amelyek fennállása esetén a Bizottság köteles lett volna az említett eljárást megindítani. Az ilyen kereset keretében a támogatás összeegyeztethetőségét vitató jogalapokat a Törvényszék tehát köteles a komoly nehézség fennállására tekintettel mérlegelni, anélkül hogy azokat elfogadhatatlannak nyilváníthatná (lásd: 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 47. és 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 57. és 58. pont).

30      Az ítélkezési gyakorlatból továbbá az következik, hogy a felperes – az eljárási jogainak azon kétségek miatti megsértésének bizonyítása érdekében, amelyeknek a vitatott intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően kellett volna felmerülniük – jogosult annak bizonyítására irányuló érvekre hivatkozni, hogy a Bizottság tévesen állapította meg ezen intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét, ami a fortiori alkalmas annak alátámasztására, hogy a Bizottságban kétségeknek kellett volna felmerülniük ezen intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során. Ebből következően a Törvényszék jogosult az e fél által előterjesztett érdemi érvek vizsgálatára annak ellenőrzése érdekében, hogy azok alkalmasak‑e arra, hogy alátámasszák a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását igazoló kétségek fennállására alapított jogalapot (lásd ebben az értelemben: 2021. április 14‑i Achema és Lifosa kontra Bizottság ítélet, T‑300/19, nem tették közzé, EU:T:2021:191, 203. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy negyedik jogalapjával (lásd a fenti 15. pontot) a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást. A fenti 29. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a felperes által hivatkozott valamennyi kifogást és érvet meg kell vizsgálni annak meghatározása érdekében, hogy a felperes bizonyította‑e olyan komoly nehézségek fennállását, amelyek a Bizottságot az említett eljárás megindítására kötelezik. A felperes a tárgyalás során megerősítette, hogy keresetében többek között azt kifogásolta, hogy a Bizottság nem indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást annak ellenére, hogy a hozzá benyújtott információkra tekintettel nem hagyhatta figyelmen kívül az annak megállapításával kapcsolatos komoly nehézségek fennállását, hogy a vitatott programok alapján Svédországban nyújtott támogatások és a Svéd Királyságtól eltérő tagállamok által a biogáztermelőknek nyújtott más támogatások lehetséges halmozódása (a továbbiakban: vitatott halmozódás) túlkompenzációt eredményezett e termelők javára, amikor azok biogázt értékesítettek Svédországban (a továbbiakban: a vitatott halmozódásra vonatkozó panasz).

32      Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a felperes kereshetőségi joggal rendelkezik, amennyiben többek között a vitatott halmozással kapcsolatos kifogásra hivatkozva eljárási jogainak tiszteletben tartását kívánja elérni.

 Az eljáráshoz fűződő érdekről

33      A Bizottság azzal érvel, hogy a felperes a vitatott programok potenciális kedvezményezettjeként nem bizonyította, hogy érdeke fűződik a megtámadott határozatokkal szembeni eljáráshoz. E határozatok megsemmisítése ugyanis nem járhat azzal a hatással, hogy az e programok által előírtnál szélesebb körű támogatásokat engedélyezzenek. A határozatok említett megsemmisítése nincs hatással arra, hogy azok a biogáztermelők, amelyek a Svéd Királyságtól eltérő tagállamokban részesülnek a biogázból előállított energia termeléséhez nyújtott támogatásban, kedvezőbb áron értékesíthetik biogázukat Svédországban, mint amelyet a felperes kínál, aki nem részesül hasonló támogatásban a Németországi Szövetségi Köztársaságtól. A Bizottság szerint a felperes eljáráshoz fűződő érdeke nem alapulhat azon, hogy amennyiben e határozatok megsemmisítését követően hivatalos vizsgálati eljárást indítana, a felperesnek lehetősége lenne arra, hogy észrevételeket nyújtson be hozzá.

34      A felperes vitatja a Bizottság érveit.

35      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy a jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és a kereset így – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat (2014. február 27‑i Stichting Woonlinie és társai kontra Bizottság ítélet, C‑133/12 P, EU:C:2014:105, 54. pont; 2015. június 4‑i Andechser Molkerei Scheitz kontra Bizottság ítélet, C‑682/13 P, nem tették közzé, EU:T:2015:356, 25. pont).

36      A felperes eljáráshoz fűződő érdekének létrejött és fennálló érdeknek kell lennie, és az nem vonatkozhat jövőbeli és hipotetikus helyzetre. Ezen érdeknek a kereset tárgyára tekintettel a kereset benyújtásakor fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül, és a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik (lásd: 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 56. és 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37      A felperesre hárul annak bizonyítása, hogy az eljáráshoz érdeke fűződik, ami minden bírósági eljárás lényeges és alapvető feltétele (lásd: 2015. június 4‑i Andechser Molkerei Scheitz kontra Bizottság ítélet, C‑682/13 P, nem tették közzé, EU:T:2015:356, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2005. április 14‑i Sniace kontra Bizottság ítélet, T‑141/03, EU:T:2005:129, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38      A jelen ügyben a felperes a vitatott programok által előírt támogatások potenciális közvetett kedvezményezettje (lásd a fenti 25. és 26. pontot).

39      Ugyanakkor önmagában az a körülmény, hogy a megtámadott határozatok a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítják a vitatott programokat, és így e határozatok elvileg nem okoznak sérelmet az olyan vállalkozásnak, amelyek e programokból részesülhet, nem mentesíti az uniós bíróságot annak vizsgálata alól, hogy a Bizottság értékelése olyan kötelező joghatásokat vált‑e ki, amelyek érinthetik e vállalkozás érdekeit (lásd ebben az értelemben: 2019. március 25‑i Abaco Energy és társai kontra Bizottság végzés, T‑186/18, nem tették közzé, EU:T:2019:206, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen a Bizottság állításával ellentétben az a körülmény, hogy a felperes a vitatott programok által előírt támogatások potenciális kedvezményezettje, nem elegendő annak megállapításához, hogy nem rendelkezik a megtámadott határozatok megsemmisítéséhez fűződő érdekkel.

40      A felperes azt válaszolja, hogy a vitatott programok olyan „katalizátorként” működnek, amely a Svéd Királyságtól eltérő tagállamok által a biogázból előállított energia termeléséhez nyújtott támogatásokból eredő, piacról kizáró hatásokat erősíti. E programok saját versenyellenes hatásokat fejtenek ki, amennyiben azon biogáztermelők, amelyek a tagállamukban az említett támogatásban részesülnek, annak érdekében, hogy a kérdéses adómentességben részesüljenek, növelik a svédországi exportjukat, és így nyomást gyakorolnak a hasonló támogatásokban nem részesülő más biogáztermelők által alkalmazott árakra. Az e programokat engedélyező határozatok megsemmisítése megszünteti ezt a „katalizátort”, és így az a felperes javára szolgál.

41      Következésképpen, abban az esetben, ha a Törvényszék helyt adna a keresetnek, és olyan ítélettel semmisítené meg a megtámadott határozatokat, amelyben megállapítja, hogy a felperes által hivatkozott jogalapok és érvek, különösen a vitatott halmozódásra vonatkozó kifogás alapján megállapítható a Bizottság által figyelmen kívül hagyott komoly nehézségek fennállása, a Bizottság az ilyen tartalmú ítélet végrehajtása során a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése szerinti olyan határozatok elfogadására lenne köteles, amelyek az e rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt tartalommal rendelkeznek. A felperesnek az említett rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett „[érintett] félként” (lásd a fenti 24. és 26. pontot) e határozatok elemzését követően lehetősége lenne észrevételei megtételére. Ezért az előzetes vizsgálati eljáráshoz képest sokkal relevánsabb és megalapozottabb módon tudná gyakorolni eljárási jogait (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 52. pont). Közelebbről, ha a Törvényszék azzal az indokkal semmisítené meg a megtámadott határozatokat, hogy a vitatott halmozódásból esetlegesen eredő túlkompenzációt illetően komoly nehézségek állnak fenn, a felperes az e megsemmisítést követően indított hivatalos vizsgálati eljárás során észrevételeket nyújthatna be a Bizottsághoz azon változtatásokra vonatkozóan, amelyeket a vitatott programok tekintetében meg kell hozni annak érdekében, hogy azokat a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehessen nyilvánítani.

42      E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott határozatok megsemmisítéséhez.

43      A felperes eljáráshoz fűződő érdekét nem kérdőjelezi meg a Bizottság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat (2007. július 9‑i wheyco kontra Bizottság végzés, T‑6/06, nem tették közzé, EU:T:2007:202, 104. pont; 2019. március 25‑i Abaco Energy és társai kontra Bizottság végzés, T‑186/18, nem tették közzé, EU:T:2019:206, 83. pont). Ezen ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság által hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül engedélyezett állami támogatásban részesülő vállalkozás eljáráshoz fűződő érdeke nem alapulhat azon, hogy ezen eljárás megindítása esetén jogosult lett volna észrevételei benyújtására.

44      A felperes ugyanis a vitatott programok által előírt támogatásoknak csak potenciális kedvezményezettje, mivel már nem tud biogázt értékesíteni Svédországban. A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy nem a saját üzleti döntéséről van szó, hanem azon feltételek következményéről, amelyek e piacot a továbbiakban meghatározzák. Ennélfogva helyzete eltér a Bizottság által hivatkozott végzések alapjául szolgáló ügyek felpereseinek helyzetétől, akik tényleges kedvezményezettjei voltak a kereseteik tárgyát képező határozatok által engedélyezett támogatásoknak.

45      A felperes eljáráshoz fűződő érdekét a fenti 43. pontban hivatkozott határozatok sem kérdőjelezik meg, mivel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbezők eljáráshoz fűződő érdeke nem alapulhat eljárási jogaik megsértésén. Ezekben az ügyekben ugyanis a felperesek – miközben a vitatott határozatok által összeegyeztethetőnek nyilvánított támogatásban részesültek – keresetükben e határozatok megsemmisítését kérték annak érdekében, hogy a Bizottság ezt követően tágabban meghatározott hatályú támogatásokat engedélyezzen (lásd ebben az értelemben: 2007. július 9‑i wheyco kontra Bizottság végzés, T‑6/06, nem tették közzé, EU:T:2007:202, 102. pont; 2019. március 25‑i Abaco Energy és társai kontra Bizottság végzés, T‑186/18, nem tették közzé, EU:T:2019:206, 82. pont).

46      A jelen ügyben a felperes a keresetével nem azt kívánja elérni, hogy a vitatott programokban előírt támogatásoknál szélesebb alkalmazási körű támogatásokat engedélyezzenek. Épp ellenkezőleg, abban az esetben ugyanis, ha a Bizottság a megtámadott határozatok esetleges megsemmisítése folytán indított hivatalos vizsgálati eljárást követően úgy ítélné meg, hogy az a túlkompenzáció, amelyben egyes nem Svédországban letelepedett biogáztermelők részesülhetnek, a belső piaccal összeegyeztethetetlené teszi a vitatott programokat, ez utóbbiak módosítása az alkalmazási körük korlátozására, nem pedig annak kiterjesztésére irányulna.

47      Másfelől, amint az a fenti 39. pontból következik, a 2019. március 25‑i Abaco Energy és társai kontra Bizottság végzés (T‑186/18, nem tették közzé, EU:T:2019:206) 42. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy valamely támogatás kedvezményezettje nem szükségszerűen veszíti el az e támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozattal szembeni eljáráshoz fűződő érdekét.

48      A fentiekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a felperes eljáráshoz fűződő érdeke megállapítható, és a keresete elfogadható, legalábbis abban a részében, amelyben a felperes a vitatott halmozódásra vonatkozó kifogásra hivatkozik.

49      E kifogás megalapozottságának vizsgálata előtt ugyanakkor állást kell foglalni a Bizottság azon érvével kapcsolatban, amely lényegében azon alapul, hogy a felperes nem emelt jogellenességi kifogást azon PEE‑iránymutatással szemben, amely iránymutatásra, különösen annak (116) bekezdésére tekintettel a Bizottság a vitatott programok összeegyeztethetőségét vizsgálta (lásd a fenti 10. pontot).

 A Bizottság arra alapított érvéről, hogy tiszteletben kell tartani a PEE‑iránymutatás (116) bekezdését

50      A Bizottság szerint a PEE‑iránymutatás nem teszi lehetővé, hogy a vitatott programok összeegyeztethetőségének értékelése szempontjából a vitatott halmozódásnak bármilyen szerepet tulajdonítsanak. Így a felperes, mivel nem hivatkozott a PEE‑iránymutatás jogellenességére, a Törvényszék előtt nem vitathatja, hogy a megtámadott határozatokban nem vették figyelembe az említett halmozódást.

51      Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság az ilyen magatartási szabályokat tartalmazó iránymutatások elfogadásával és közzétételével, amelyek révén kijelenti, hogy ezentúl alkalmazni fogja e szabályokat az általuk érintett esetekre, korlátozza magát a mérlegelési jogköre gyakorlásában, és főszabály szerint nem térhet el e szabályoktól anélkül, hogy kitenné magát annak, hogy egyes esetekben az általános jogelveknek – mint az egyenlő bánásmód vagy a bizalomvédelem elvének – a megsértése címén felelősségre vonható legyen (2016. március 8‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 143. pont).

52      A PEE‑iránymutatás (116) bekezdése előírja, hogy „a Bizottság valamennyi egyéb feltétel teljesülése esetén feltételezi, hogy a támogatások megfelelőek, és torzító hatásuk korlátozott”. Ugyanakkor e pont nem tartalmaz pontosítást arra vonatkozóan, hogy melyek azok az „egyéb feltételek”, amelyekre hivatkozik.

53      E tekintetben, amint arra a Bizottság a tárgyaláson rámutatott, meg kell állapítani, hogy a PEE‑iránymutatás (116) bekezdésében hivatkozott egyéb feltételeket a jelen ügyben az ezen iránymutatás (131) bekezdésében szereplő feltételek képezik, és hogy az ezen iránymutatás tiszteletben tartásának ellenőrzése magában foglalja a támogatások arányosságának az ezen iránymutatás (69) és (70) bekezdésében említett vizsgálatát.

54      Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a PEE‑iránymutatás (116) bekezdése az iránymutatás 3. fejezetében található, amely „az összeegyeztethetőség [EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján történő értékelésére]” vonatkozik.

55      A 3. fejezetben szereplő 3.1. szakasz meghatározza a „közös értékelési elveket”, a (27) bekezdésben pedig felsorolja azokat a kumulatív feltételeket, amelyeknek a támogatási intézkedésnek meg kell felelnie ahhoz, hogy azt a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehessen nyilvánítani. E kritériumok között szerepel, amint az ezen iránymutatás (27) bekezdésének e) alpontjából kitűnik, a támogatás arányossága, azaz a támogatás minimális szintre történő korlátozása.

56      A PEE‑iránymutatás „általános megfelelőségi rendelkezésekről” szóló 3.2. szakasza az ezen iránymutatás (27) bekezdésben előírt valamennyi kritériumra vonatkozóan pontosításokat tartalmaz.

57      Közelebbről, a PEE‑iránymutatás 3.2.5. szakasza „a támogatás arányosságára” vonatkozik. E szakaszban szerepel a (69) és (70) bekezdés, amelyek értelmében „a […] támogatás arányosnak tekinthető, ha a támogatás kedvezményezettenkénti összege a […] célkitűzés megvalósításához szükséges minimumra korlátozódik”, és „[á]ltalános elvként a támogatás akkor korlátozódik a szükséges minimumra, ha összege megfelel a célkitűzés megvalósításához szükséges nettó többletköltségnek, a támogatás nélküli helyzethez képest”.

58      Ebből az következik, hogy a PEE‑iránymutatás (116) bekezdésében említett „egyéb feltételek” között szerepel a támogatás arányosságára vonatkozó feltétel. E feltétel szoros kapcsolatban áll a túlkompenzáció hiányára vonatkozó feltétellel. Másfelől ez utóbbi fogalom – anélkül, hogy kifejezetten hivatkozásra kerülne – többek között az említett iránymutatás (131) bekezdésében szerepel, amelynek szövege a következő:

„A megújuló forrásokból származó, villamos energiától eltérő energia termelése esetében a működési támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető, ha az alábbi kumulatív feltételek mindegyike teljesül:

a)      az energiaegységenkénti támogatás nem haladja meg az érintett technológiával történő energiatermelés teljes élettartamra vetített költségei és az érintett energiaforma piaci ára közötti különbséget;

b)      az energiatermelés teljes élettartamra vetített költségei a normális tőkemegtérülést is tartalmazhatják. A beruházási támogatást le kell vonni a teljes beruházási összegből a energiatermelés teljes élettartamra vetített költségeinek kiszámítása során;

c)      a termelési költségeket rendszeresen, legalább évente aktualizálják; és

d)      támogatást kizárólag az üzemnek a rendes számviteli szabályok értelmében vett teljes értékcsökkenése értékéig nyújtanak, hogy az energiatermelés teljes élettartamra vetített költségei alapján nyújtott működési támogatás ne haladja meg a beruházás értékcsökkenését.”

59      Hangsúlyozni kell, hogy mindegyik megtámadott határozat az (50) preambulumbekezdésében átvette e (131) bekezdést azzal, hogy az említett bekezdés a) pontjában szereplő feltétel meghatározását követően zárójelben feltüntette a „no overcompensation” (nem áll fenn túlkompenzáció) pontosítást.

60      Meg kell állapítani, hogy a PEE‑iránymutatás nem pontosítja, hogy a támogatás arányossága érdekében csak az olyan túlkompenzációt kell elkerülni, amely az egy és ugyanazon tagállamból származó támogatások halmozódásából eredhet. Így a Bizottság tévesen hivatkozik arra, hogy a PEE‑iránymutatással ellentétes az, ha a szóban forgó adómentességek belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során a vitatott halmozódásból esetlegesen eredő túlkompenzációt vizsgálja.

61      Következésképpen a PEE‑iránymutatás (116) bekezdése nem mentesítette a Bizottságot azon kötelezettsége alól, hogy annak érdekében, hogy meggyőződjön a vitatott programok arányosságáról, megvizsgálja, hogy a túlkompenzáció, amely a vitatott halmozódásból eredhet, és amelyre a felperes hivatkozik, komoly nehézségeket vetett‑e fel. Annak a körülménynek, hogy a felperes e rendelkezéssel szemben semmilyen jogellenességi kifogást nem emelt, a jelen ügyben tehát nem bír jelentőséggel.

62      Ennélfogva a Bizottság jelen érvét el kell utasítani, és meg kell vizsgálni a vitatott halmozódásra vonatkozó kifogás megalapozottságát.

 A vitatott halmozódásra vonatkozó kifogás megalapozottságáról

63      A komoly nehézségek fennállásának bírósági felülvizsgálatára vonatkozó elvek felidézését követően meg kell vizsgálni azokat az elemeket, amelyekkel a Bizottság a jelen ügyben rendelkezett vagy rendelkezhetett, a túlkompenzációval kapcsolatos komoly nehézségek fennállását, végül pedig a Bizottság és a Svéd Királyság azon érvelését, amely szerint a vitatott programok nem vehetik figyelembe a más tagállamok által nyújtott támogatásokat, mivel e figyelembevétel sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, illetve az EUMSZ 110. cikket.

 A komoly nehézségek fennállására vonatkozó bírósági felülvizsgálatról

64      Az ítélkezési gyakorlat szerint a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésén alapuló, kifogást nem emelő határozat jogszerűsége attól függ, hogy a Bizottság rendelkezésére álló információk és bizonyítékok előzetes vizsgálati eljárásban történő értékelésének objektív módon kétségeket kellett volna‑e ébresztenie valamely intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan, mivel e kétségek fennállása esetén meg kell indítani a hivatalos vizsgálati eljárást, amelyben az említett rendelet 1. cikkének h) pontja szerinti érintett felek is részt vehetnek (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezt a kötelezettséget a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése is megerősíti, amely szerint amennyiben kétség merül fel a szóban forgó intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, a Bizottság köteles a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására, anélkül hogy e tekintetben mérlegelési jogköre lenne (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2008. december 22‑i British Aggregates kontra Bizottság ítélet, C‑487/06 P, EU:C:2008:757, 113. és 185. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. június 25‑i Fred Olsen kontra Naviera Armas végzés, C‑319/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:542, 30. pont; 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 57. pont).

65      A szóban forgó támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségek fennállásának bizonyítékát – amelyet mind a kifogást nem emelő határozat elfogadásának körülményei, mind pedig e határozat tartalma vonatkozásában keresni kell – egybehangzó valószínűsítő körülmények együtteséből kiindulva kell szolgáltatnia annak a félnek, aki a határozat megsemmisítését kéri (lásd: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66      Közelebbről, az előzetes vizsgálati eljárás során a Bizottság által folytatott vizsgálat elégtelen vagy hiányos volta azt valószínűsítő körülménynek minősül, hogy komoly nehézségek állnak fenn a kifogásolt intézkedés értékelése során, amelyek jelenléte arra kötelezi a Bizottságot, hogy megindítsa a hivatalos vizsgálati eljárást (lásd: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67      Ezenfelül az előzetes vizsgálati eljárás végén hozott, kifogást nem emelő határozat jogszerűségét az uniós bíróságnak nemcsak azon információk alapján kell értékelnie, amelyek a határozat elfogadásakor a Bizottság rendelkezésére álltak, hanem azon információk alapján is, amelyekkel a Bizottság rendelkezhetett (lásd: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68      Márpedig azok az információk, amelyek a Bizottság „rendelkezésére állhattak”, magukban foglalják azokat az információkat is, amelyek relevánsnak tűntek a fenti 64. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében elvégzendő értékelés szempontjából, és amelyek benyújtását a Bizottság, saját kérésére, elérhette volna a közigazgatási eljárás során (lásd: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

69      A Bizottság ugyanis köteles a szóban forgó intézkedések vizsgálatára irányuló eljárást alaposan és pártatlanul lefolytatni annak érdekében, hogy a támogatás fennállását és adott esetben annak a belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét vagy jogellenességét megállapító végleges határozat meghozatalakor a lehető legteljesebb körű és legmegbízhatóbb információk álljanak rendelkezésére (lásd: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70      Ebből az következik, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását súlyos nehézségek hiányában mellőző határozat jogszerűségének a Törvényszék általi felülvizsgálata nem korlátozódhat a nyilvánvaló értékelési hiba fennállásának vizsgálatára. A Bizottság által a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül elfogadott határozatot ugyanis az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése által előírt kontradiktórius és részletes vizsgálat elmulasztása miatt még akkor is meg lehet semmisíteni, ha nem kerül megállapításra, hogy a Bizottság érdemi értékelése ténybelileg vagy jogilag téves volt (lásd ebben az értelemben: 2020. október 15‑i První novinová společnost kontra Bizottság ítélet, T‑316/18, nem tették közzé, EU:T:2020:489, 88., 90. és 91. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálat tehát nem korlátozott (lásd: 2019. június 20‑i a&o hostel and hotel Berlin kontra Bizottság ítélet, T‑578/17, nem tették közzé, EU:T:2019:437, 66. pont).

 Azon bizonyítékokról, amelyekkel a Bizottság a jelen ügyben rendelkezett vagy rendelkezhetett

71      Meg kell jegyezni, hogy a felperes a Bizottságnak címzett, 2019. október 18‑i leveléhez, amely elsősorban a Dán Királyság által a biogázból előállított energia termeléséhez nyújtott támogatásokra vonatkozott, olyan tanulmányt mellékelt, amely hangsúlyozta, hogy a biogáz földrajzi piaca immár nemzetközivé vált, de legalábbis magában foglalja Dániát, Svédországot, Németországot és az Egyesült Királyságot. E tanulmány megállapította továbbá, hogy a biogázt mind a termeléséhez nyújtott támogatások, mind a keresletre vonatkozó ösztönző intézkedések, mint például adómentességek útján támogathatják. Pontosításra került, hogy bár a támogatás különböző formái egyetlen tagállamban is fennállhatnak, ezek halmozódása nemzeti szinten nem megengedett. Így e tanulmány szerint Németországban a termelési támogatásban részesülő, biogázból előállított energia nem részesülhetett a megújuló energia értékesítéséhez nyújtott egyéb támogatásokban. Az említett tanulmány ugyanakkor pontosította, hogy előfordulhat halmozódás, és az „kétszeres támogatáshoz” vagy „túltámogatáshoz” vezethet, amikor a termelési támogatások és adómentességek különböző tagállamoktól származnak. E tanulmány arra is rámutatott, hogy a különböző tagállamok által elfogadott támogatási programok közötti átfedések túlkompenzációhoz és a verseny torzulásához vezethetnek. Az ezzel kapcsolatban hozott példa kifejezetten a dán és svéd támogatásokra vonatkozott.

72      Ehhez hasonlóan a Bizottsághoz intézett, a dán támogatásokra vonatkozó 2020. június 19‑i levelében a felperes mindazonáltal hangsúlyozta az e támogatások és a Svédország által nyújtott adómentességek közötti kapcsolatot. Konkrétan azokra a határozatokra hivatkozott, amelyekkel a Bizottság jóváhagyta azokat a svéd támogatási programokat, amelyeket a megtámadott határozatok kisebb kiigazításokkal meghosszabbítottak. Ezenkívül az e levélhez mellékelt tanulmány a fenti 71. pontban említett tanulmányban szereplőkhöz hasonló elemeket tartalmazott.

73      E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperes a megtámadott határozatok elfogadása előtt közölte a Bizottsággal a Svéd Királyság által nyújtott adómentességek és a más tagállamok, különösen a Dán Királyság által nyújtott, a biogázból előállított energia termeléséhez nyújtott támogatások halmozódásának lehetséges hatásaira vonatkozó információkat.

74      Másfelől, amint azt a Svéd Királyság a tárgyaláson a Törvényszék kérdésére adott válaszában megerősítette, közismert volt, hogy a Dán Királyság támogatásokat nyújtott a biogázból előállított energia termeléséhez. Ezenkívül a Svéd Királyság elismeri, hogy egy 2018. május 31‑i kormányrendeletben, amelyet a felperes nyújtott be a Törvényszékhez, megállapítást nyert, hogy a Dán Királyság által a biogázból előállított energia termeléséhez nyújtott támogatások a szóban forgó adómentességekkel együtt a svédországi biogáztermelés versenyfeltételeinek romlásához vezethettek. Ezzel összefüggésben, amint az a keresetlevélhez csatolt két jelentésből kitűnik, és amint azt a Bizottság a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában is megerősítette, 2018 októberétől a Svéd Királyság termelési támogatást nyújtott a területén letelepedett biogáztermelőknek, mivel a más tagállamokban letelepedett termelők részesülhettek a vitatott halmozódásból fakadó előnyökben.

75      Így a megtámadott határozatok elfogadásakor a Bizottság rendelkezett információkkal a vitatott halmozódásról.

76      E tekintetben a Bizottság nem hivatkozhat arra, hogy a felperes a megtámadott határozatok elfogadása előtt nem nyújtott be panaszt a 2015/1589 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése alapján annak bizonyítása érdekében, hogy nem volt köteles figyelembe venni a vitatott halmozódással kapcsolatos információkat.

77      Emlékeztetni kell arra, hogy az 2015/1589 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének szövege a következő:

„(2)      Bármely érdekelt fél [helyesen: érintett fél] panaszt nyújthat be annak érdekében, hogy feltételezett jogellenes támogatásról vagy támogatással való feltételezett visszaélésről tájékoztassa a Bizottságot. E célból az érdekelt fél [helyesen: érintett fél] megfelelő módon kitölti a 33. cikkben említett végrehajtási rendelkezésben szereplő űrlapot, és megad minden abban kért kötelező információt.

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az érdekelt fél [helyesen: érintett fél] nem felel meg a panaszra vonatkozó kötelező űrlapnak, vagy az érdekelt fél [helyesen: érintett fél] által ismertetett tények és jogi szempontok alapján első vizsgálatot követően nem állapítható meg kellően megalapozottan a jogellenes támogatás vagy a támogatással való visszaélés ténye, erről értesíti az érdekelt felet [helyesen: érintett felet], és felkéri, hogy az előírt – szokásos esetben egy hónapot nem meghaladó – határidőn belül nyújtsa be észrevételeit. Amennyiben az érdekelt fél [helyesen: érintett fél] az előírt határidőn belül nem nyújt be észrevételt, a panaszt visszavontnak kell tekinteni. Amennyiben egy panaszt visszavontnak tekintettek, a Bizottság értesíti arról az érintett tagállamot.

A Bizottság a panasz tárgyát képező támogatás ügyében hozott határozat egy példányát megküldi a panaszt benyújtó félnek.”

78      Így a 2015/1589 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése olyan támogatásokra vonatkozik, amelyek vagy az e rendelet 1. cikkének f) pontja értelmében vett „jogellenes” támogatásnak minősülnek annyiban, amennyiben azokat az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével vezettek be, amelynek értelmében minden tervezett támogatási intézkedést be kell jelenteni a Bizottságnak, és azokat a végleges bizottsági határozat meghozatala előtt nem lehet végrehajtani, vagy amelyekről vélelmezni kell, hogy azokkal az említett rendelet 1. cikkének g) pontja értelmében „[visszaéltek]”, amennyiben azokat a kedvezményezettek a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító bizottsági határozat megsértésével használják fel.

79      A 2015/1589 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése – együttesen értelmezve annak 12. cikke (1) bekezdésével – kizárólag ezen, az említett rendelet 1. cikkében meghatározott támogatások tekintetében biztosítja az érdekelt fél számára az előzetes vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó jogot olyan külön formanyomtatvány formájában, amellyel e fél az ilyen támogatásokra vonatkozó információkat tartalmazó panaszt nyújt be a Bizottsághoz, amelyet ez utóbbi köteles olyan eljárás keretében megvizsgálni, amely bizonyos jogokat ír elő a panaszos számára (lásd ebben az értelemben: 2019. május 14‑i Marinvest és Porting kontra Bizottság ítélet, T‑728/17, nem tették közzé, EU:T:2019:325, 38–40. pont; lásd továbbá ebben az értelemben és analógia útján: 2008. július 17‑i Athinaïki Techniki kontra Bizottság ítélet, C‑521/06 P, EU:C:2008:422, 37. pont).

80      Az ítélkezési gyakorlat szerint ilyen panasz benyújtása esetén a Bizottságnak bizonyos körülmények között nem csupán a panaszos által tudomására hozott ténybeli és jogi elemek alapján kell megvizsgálnia e panaszt. Ugyanis a Bizottság a Szerződésben foglalt, az állami támogatásokra vonatkozó alapvető szabályok megfelelő alkalmazása érdekében köteles a panasz alapos és pártatlan vizsgálatának lefolytatására, ami szükségessé teheti, hogy olyan körülményeket is megvizsgáljon, amelyekre a panaszos kifejezetten nem hivatkozott (lásd: 2018. március 15‑i Naviera Armas kontra Bizottság ítélet, T‑108/16, EU:T:2018:145, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

81      Márpedig a jelen ügy nem a 2015/1589 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése szerinti támogatásokra vagy a támogatások alkalmazásának részletes szabályaira vonatkozik, hanem olyan támogatásokra, amelyeket a Svéd Királyság megfelelően bejelentett a Bizottságnak, és amelyeknek a megtámadott határozatoknak megfelelő alkalmazását a jelen ügyben nem vitatták.

82      Következésképpen, mivel a 2015/1589 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazandó, a fenti 80. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem releváns.

83      Ugyanakkor a Bizottság a fenti 67–69. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően köteles volt elemzését olyan információkra alapozni, amelyek a rendelkezésére álltak vagy a rendelkezésére állhattak, és amelyek nem korlátozódnak azokra az információkra, amelyeket a 2015/1589 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése értelmében vett panasz keretében terjesztettek elő.

84      Másfelől, jóllehet nem a Bizottság feladata, hogy saját kezdeményezésére és ilyen értelmű valószínűsítő körülmények hiányában felkutasson minden olyan információt, amely kapcsolatban lehet azzal az üggyel, amelyben eljár, még akkor sem, ha ezek az információk nyilvánosan hozzáférhetők (lásd: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a jelen ügyben a felperes tájékoztatta a Bizottságot a Svéd Királyság által nyújtott adómentességek és a más tagállamok, különösen a Dán Királyság által nyújtott, a biogázból előállított energia termeléséhez nyújtott támogatások halmozódásának hatásaira vonatkozó információkról.

85      A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság a vitatott programok vizsgálata során rendelkezett információkkal a vitatott halmozódás esetleges hatásaira vonatkozóan. A Bizottságnak egyébiránt, ha szükségesnek ítélte volna, további információk állhattak volna a rendelkezésére, amelyek benyújtását a felperestől kérhette volna.

86      Ugyanakkor, amint arra a Bizottság a tárgyaláson hivatkozott, meg kell vizsgálni, hogy a felperes leveleiben és az azokhoz csatolt tanulmányokban szereplő információk a vitatott programok belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése szempontjából relevánsak‑e. Ennélfogva meg kell határozni, hogy az esetleges túlkompenzációra vonatkozó ezen információk utalhattak‑e az ilyen összeegyeztethetőség meghatározása során felmerült komoly nehézségek fennállására. Ugyanis csak igenlő válasz esetén állapítható meg, hogy a Bizottság köteles volt megindítani a hivatalos vizsgálati eljárást (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 85. pont).

 A túlkompenzációval kapcsolatos komoly nehézségek fennállásáról

87      A megtámadott határozatok túlkompenzációra vonatkozó fő megfontolásaiból, amelyeket a fenti 9. pont foglal össze, az következik, hogy a Bizottság szerint ahhoz, hogy a vitatott programokat a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehessen nyilvánítani, szükséges volt, hogy a szóban forgó adómentességek ne vezessenek túlkompenzációhoz.

88      A megtámadott határozatok ugyanakkor nem pontosítják, hogy a szóban forgó túlkompenzáció kizárólag a szóban forgó adómentességek Svéd Királyság által nyújtott más támogatásokkal való esetleges halmozódásának eredménye, vagy az a vitatott halmozódásból is eredhet.

89      A Bizottság kifejtette, hogy a túlkompenzáció vizsgálata során a szóban forgó adómentességek Svéd Királyság által elfogadott egyéb támogatási intézkedésekkel való esetleges halmozódásának tanulmányozására szorítkozott. Álláspontja szerint a más tagállamban esetlegesen nyújtott támogatások további figyelembevételét sem a PEE‑iránymutatás, sem más uniós jogi rendelkezés nem írja elő azon kérdés vizsgálatával összefüggésben, hogy fennáll‑e az említett adómentességek kedvezményezettjei számára nyújtott túlkompenzáció.

90      A Svéd Királyság a maga részéről arra hivatkozott, hogy a svéd energiaügynökség jelentései, amelyekre a Bizottság a megtámadott határozatokban a túlkompenzáció fennállásának kizárásával összefüggésben támaszkodott, közvetetten figyelembe veszik a Dán Királyság által nyújtott támogatásokat. Mindazonáltal a Törvényszék írásbeli és szóbeli kérdéseire adott válaszában kifejtette, hogy a túlkompenzáció hiányának a svéd energiaügynökség által végzett ellenőrzésére nemzeti szinten került sor, és nem állt fenn arra vonatkozó kötelezettség, hogy a más tagállamok által esetlegesen nyújtott olyan termelési támogatásokat, amelyekben a Svédországba importált biogáz részesülhetett, figyelembe kell venni.

91      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatok elfogadásával összefüggésben csak a Svéd Királyság által nyújtott több támogatás halmozódásából esetlegesen eredő túlkompenzációt vizsgálta meg. Ezzel a Bizottság kizárta, hogy a vitatott halmozódás komoly nehézségeket okozhatott a vitatott programok belső piaccal való összeegyeztethetőségének megállapítása során, aminek tisztázását kizárólag a hivatalos vizsgálati eljárás tette volna lehetővé. Meg kell tehát vizsgálni, hogy indokolt‑e ezen kizárás.

92      Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerint:

„Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

93      Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése értelmében:

„A belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető:

[…]

c)      az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.”

94      Ebből az következik, hogy a Bizottság, mielőtt döntene arról, hogy az állami támogatások az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján összeegyeztethetők‑e a belső piaccal, köteles megvizsgálni azoknak a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatásait. Közelebbről, a Bizottságnak, amikor – mint a jelen ügyben is – az előzetes vizsgálati eljárás végén e rendelkezés alapján határozatot hoz, képesnek kell lennie annak megállapítására – anélkül, hogy e kérdés komoly nehézségeket vetne fel –, hogy az érintett támogatások nem befolyásolják hátrányosan a tagállamok közötti kereskedelmet.

95      A megtámadott határozatokban, amelyeket a 2015/1589 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően fogadtak el, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem kell kifogást emelnie a vitatott programokkal szemben, amelyek az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján a belső piaccal már összeegyeztethetőnek tekintett programok meghosszabbítását képezték.

96      A Bizottság azonban, már csak a felperes által hozzá benyújtott információk (lásd a fenti 71–73. pontot) alapján sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a vitatott programok bejelentését megelőző években a vitatott halmozódás fennállása miatt érezhetően növekedett a más tagállamokban, különösen Dániában termelt biogáz importja a más tagállamokból származó biogáz kárára.

97      Következésképpen, még ha a vitatott programok nem is tartalmaztak a Svédországban több éve hatályban lévő programokat érintő alapvető módosításokat, a Bizottságnak a vitatott programok belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó értékelése során figyelembe kellett volna vennie a vitatott halmozódásnak az egyes tagállamokból származó behozatalok növekvő jelentőségére gyakorolt hatását.

98      Kétségtelen, hogy a Bizottság nem hagyta figyelmen kívül ezen információkat, mivel ragaszkodott ahhoz, hogy a vitatott programokat azonos módon kell alkalmazni a Svédországban előállított biogázra és az importált biogázra. Az esetleges túlkompenzáció fennállásának vizsgálata ugyanakkor, amint az a fenti 89. pontban megállapításra került, nemzeti szintre korlátozódott.

99      A fenti 66. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a vitatott halmozódásból esetlegesen eredő túlkompenzációra irányuló előzetes vizsgálati eljárás során a Bizottság által lefolytatott vizsgálat elégtelen vagy hiányos volta azt valószínűsítő körülménynek minősül, hogy komoly nehézségek állnak fenn. Amint az a fenti 55–59. pontból következik, egyrészt az állami támogatások nem nyilváníthatók a belső piaccal összeegyeztethetőnek, ha nem tartják tiszteletben az arányosságra vonatkozó feltételt. Másrészt a megtámadott határozatokban a túlkompenzáció hiányának kérdése szorosan kapcsolódik a vitatott programok arányosságának kérdéséhez. Következésképpen az a körülmény, hogy a Bizottság elégtelen és hiányos módon elemezte a túlkompenzáció hiányát, mivel nem vette figyelembe a vitatott halmozódást, a jelen ügyben elegendő lehet a komoly nehézségek fennállásának megállapításához.

100    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy abban az esetben, ha – amint azt a Bizottság és a Svéd Királyság állítja – a vitatott programok nem vehetnék figyelembe a más tagállamok által nyújtott támogatásokat, mivel e figyelembevétel sértené a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét vagy az EUMSZ 110. cikket, a vitatott halmozódásból esetlegesen eredő túlkompenzáció kérdése nem vezetne komoly nehézségekhez.

101    Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint jóllehet az EUMSZ 107. cikk és EUMSZ 108. cikk széles mérlegelési mozgásteret biztosít a Bizottság részére valamely állami támogatási rendszernek a belső piac követelményeivel való összeegyeztethetősége megítélésében, a Szerződés általános rendszeréből az következik, hogy ez az eljárás soha nem vezethet az uniós jog általános elveivel – mint például az egyenlő bánásmód elvével – vagy e Szerződés különös rendelkezéseivel – így különösen a belső adókra vonatkozó rendelkezésekkel, amelyek körébe az EUMSZ 110. cikk tartozik – ellentétes eredményre (lásd ebben az értelemben: 2002. április 23‑i Nygård ítélet, C‑234/99, EU:C:2002:244, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 50. és 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2010. szeptember 9‑i British Aggregates és társai kontra Bizottság ítélet, T‑359/04, EU:T:2010:366, 91. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül a tagállamok hátrányos adójogi megkülönböztetés formájában nem vezethetnek be, illetve nem engedélyezhetnek támogatásokat a más tagállamokból származó árukkal szemben (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 9‑i British Aggregates és társai kontra Bizottság ítélet, T‑359/04, EU:T:2010:366, 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvéről

102    Az egyenlő bánásmód, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve tiltja, hogy az összehasonlítható helyzeteket eltérően kezeljék, illetve hogy a különböző helyzeteket azonos módon kezeljék, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt (lásd: 2019. július 11‑i IPPT PAN kontra Bizottság és REA, T‑805/16, nem tették közzé, EU:T:2019:496, 216. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben a 2008. december 16‑i Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ítéletet, C‑127/07, EU:C:2008:728, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2012. szeptember 27‑i Koninklijke BAM Groep kontra Bizottság ítélet, T‑355/06, nem tették közzé, EU:T:2012:486, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

103    Az eltérő helyzetek hasonló jellegét az azokat jellemző tényezők összességére tekintettel kell értékelni. E tényezőket – többek között – a szóban forgó különbségtételt létrehozó állami intézkedés tárgyának és céljának fényében kell meghatározni és értékelni. Ezen túlmenően tekintetbe kell venni azon szabályozási terület elveit és céljait, amelyhez a szóban forgó állami intézkedés tartozik (lásd analógia útján: 2011. május 12‑i Luxemburg kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑176/09, EU:C:2011:290, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

104    A jelen ügyben a Bizottság úgy véli, hogy megbizonyosodott arról, hogy a vitatott programok tiszteletben tartják a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, mivel a Svéd Királyságtól biztosítékot kapott arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó adómentességek a Svédországban értékesített biogáz származási helyétől függetlenül alkalmazandók, legyen az akár az e tagállamban termelt biogáz, vagy más tagállamokban termelt és Svédországba importált biogáz.

105    Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a vitatott programok céljára tekintettel azon biogáz értékesítése, amelynek termelési többletköltségeit ellentételezték, nem minősül összehasonlítható helyzetnek azon biogáz értékesítésével, amelynek termelési többletköltségei tekintetében erre még nem került sor.

106    Ugyanis, amint az a megtámadott határozatokból következik (lásd a fenti 8. pontot), a szóban forgó adómentességek célja, hogy versenyképessé tegyék a biogázt a fosszilis gázokhoz képest, annak ellenére, hogy az előbbi termelési költségei magasabbak, mint az utóbbiaké.

107    Márpedig, ha a biogáz termelési költségeinek – amelyek magasabbak a fosszilis gáz termelési költségeinél – ellentételezése már az azon tagállam által nyújtott támogatások révén megvalósul, amelynek területén annak termelésére sor került, a szóban forgó adómentességnek a Svédországba importált biogáz tekintetében történő nyújtása elveszíti létjogosultságát.

108    A megtámadott határozatokból az következik, hogy a Bizottság elismeri, hogy különbség van azon biogáz értékesítése között, amelynek a termelési többletköltségeit ellentételezték, és azon biogáz értékesítése között, amelynek termelési többletköltségei tekintetében erre még nem került sor. A Svédországban termelt biogázt illetően ugyanis a Bizottság megbizonyosodott arról, hogy a szóban forgó adómentességek és a svéd hatóságok által a biogáztermeléshez nyújtott egyéb támogatások halmozódása következtében nem áll fenn túlkompenzáció. Ugyanakkor az azon helyzetek közötti különbség, amelyekben a biogázhoz kapcsolódó többletköltségek ellentételezése már megtörtént, illetve amelyekben erre nem került sor, még akkor is fennáll, ha ez az ellentételezés a Svéd Királyságtól eltérő tagállamok által nyújtott támogatásokból származik.

109    Következésképpen, objektív igazolás hiányában a fenti 105. pontban említett két értékesítés nem kezelhető azonos módon, mivel azok ugyanazon adómentességben részesülnek, függetlenül attól, hogy a Svédországban értékesített biogázt belföldön termelték‑e, vagy az behozatalból származik.

110    Márpedig a Bizottság a megtámadott határozatokban nem vette figyelembe a vitatott halmozódásból esetlegesen eredő túlkompenzációt. Ezáltal nem alkalmazta a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, a „helyzeteket” jellemző valamennyi olyan releváns tényező figyelembevételével, amelyeket ezen elv alapján össze kell hasonlítani. A fenti 64. és 66. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak, valamint a fenti 99. pontban kifejtett megfontolásoknak megfelelően e körülmény olyan komoly nehézségek fennállására utal, amelyek alapján a Bizottság köteles a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására.

111    Másfelől, még ha feltételezzük is, hogy – amint arra a Bizottság hivatkozik – a valamely tagállamban és a más tagállamokban hatályban lévő támogatási programok közötti átfedések vizsgálata ténybeli szempontból nem lehetséges, meg kell állapítani, hogy – amint azt a Bizottság a tárgyaláson elismerte – a megtámadott határozatok nem utalnak arra, hogy e vizsgálatot nem lehet lefolytatni. Még kevésbé minősítik azt objektív igazolásnak.

112    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének szükségszerű tiszteletben tartása alapján nem lehetett kizárni a komoly nehézségek fennállását a vitatott halmozódásnak a vitatott rendszerek belső piaccal való összeegyeztethetőségére gyakorolt hatását illetően.

 Az EUMSZ 110. cikkről

113    Amint az a fenti 100. pontban megállapításra került, meg kell határozni, hogy – amint azt a Bizottság és a Svéd Királyság állítja – az EUMSZ 110. cikkel ellentétes‑e, hogy a vitatott programok figyelembe vehetik a más tagállamok által nyújtott támogatásokat.

114    Az EUMSZ 110. cikk értelmében:

„A tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb belső adót.

A tagállamok továbbá nem vetnek ki más tagállamok termékeire olyan természetű belső adót, amely más termékek közvetett védelmét szolgálhatja.”

115    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, először is, az EUMSZ 110. cikkből az következik, hogy a belső adóztatás terén tett különbségtétel csak akkor egyeztethető össze az uniós joggal, ha olyan célok elérésére irányul, amelyek maguk is megfelelnek az e Szerződés által támasztott követelményeknek, és ha annak részletes szabályai alkalmasak arra, hogy megelőzzék a más tagállamokból származó import – közvetlen vagy közvetett – hátrányos megkülönböztetésének és a versenyhelyzetben lévő belföldi termékek védelmének minden formáját. Így e követelményeknek megfelelően az uniós jog fejlődésének jelenlegi állapotában nem korlátozza a tagállamok azon szabadságát, hogy objektív szempontok, úgymint a felhasznált alapanyagok jellemzői vagy az alkalmazott gyártási eljárások alapján olyan adórendszert vezessenek be, amely különbséget tesz bizonyos, akár az EUMSZ 110. cikk első bekezdése szerinti hasonló termékek között (lásd analógia útján: 1998. április 2‑i Outokumpu ítélet, EU:C:1998:155, 30. pont; 2021. április 14‑i Achema és Lifosa kontra Bizottság ítélet, T‑300/19, nem tették közzé, EU:T:2021:191, 220. pont).

116    Másodszor, bizonyos adómentességek, illetve bizonyos adókönnyítések jogszerűségének feltétele – különösen akkor, ha céljuk olyan termelés vagy vállalkozások fenntartása, amelyek ezen adózási jellegű kedvezmények nélkül a termelési költségek miatt nem lennének nyereségesek – az, hogy az ezzel a lehetőséggel élő tagállamok hátrányos megkülönböztetés és protekcionizmus nélkül az EUMSZ 110. cikk tiszteletben tartása mellett kiterjesszék a kedvezményt az azonos helyzetben lévő importtermékekre is (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 9‑i British Aggregates és társai kontra Bizottság ítélet, T‑359/04, EU:T:2010:366, 93–95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

117    Harmadszor, az EUMSZ 110. cikk követelményei akkor teljesülnek, ha valamely tagállam jogszabályai valamely másik tagállamból származó vagyontárgyra olyan adórendszer alkalmazását teszik lehetővé, amely egyenértékűnek tekinthető az előbbi tagállamban előállított árukra alkalmazott adórendszerrel (lásd ebben az értelemben: 1980. október 30‑i Schneider‑Import ítélet, 26/80, EU:C:1980:257, 10. és 15. pont).

118    Ebből az következik, hogy amennyiben a belföldi vagy hasonló importált termékek valamely tagállamban történő értékesítése adózási jellegű kedvezmények nélkül nem lenne nyereséges, az EUMSZ 110. cikk első bekezdésével ellentétes az importált termékeknek a hazai termékekkel szemben történő közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetése azáltal, hogy azok magasabb adóztatás alá esnek, mint amelyet az utóbbi termékekre alkalmaznak. Ezzel szemben az eltérő adójogi bánásmód akkor egyeztethető össze e rendelkezéssel, ha ezen eltérő bánásmód objektív kritériumokon alapul, és lehetővé teszi a más tagállamokból származó behozatalokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának megelőzését.

119    Ezen elveknek a jelen ügyre történő alkalmazásával összefüggésben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó ügy annyiban különbözik az ítélkezési gyakorlatban említett helyzetektől, hogy a Svédországban értékesített valamennyi biogáz, függetlenül attól, hogy azt e tagállamban termelték‑e, vagy oda importálták, ugyanazon adómentességben részesül. Ráadásul az importált biogázt illetően e mentességeket, amelyek teljes körűek, úgy nyújtják, hogy nem tesznek különbséget aszerint, hogy az a tagállam, amelyben e biogázt termelték, nyújtott‑e a biogázból előállított energia termeléséhez támogatást, vagy sem.

120    Az uniós jog állami támogatásokra alkalmazandó követelményeivel összefüggő okokból a Bizottság megbizonyosodott arról, hogy a Svédországban termelt biogáz nem részesült túlkompenzációban (lásd a fenti 108. pontot). Következésképpen nem hivatkozhat arra, hogy a más tagállamokból importált biogáz az EUMSZ 110. cikk által tiltott hátrányos megkülönböztetés tárgyát képezné, ha kizárólag azzal a feltétellel részesülne a szóban forgó adómentességekből, hogy kizárnak minden, az e mentességek és a más tagállamok által e biogáz termelőinek azt megelőzően nyújtott esetleges támogatások halmozódásából következő túlkompenzációt, hogy az említett biogázt Svédországba exportálnák. Ez a feltétel ugyanis, amely a túlkompenzáció hiányára vonatkozik, hasonló a Svédországban termelt biogáz esetében megkövetelt feltételhez.

121    Kétségtelen, hogy a túlkompenzáció elkerülése érdekében az egyes tagállamokból behozott biogázt Svédországban belső adó sújthatja, amely – mivel azzal összefüggésben nem írnak elő a szóban forgó adómentességekkel azonos vagy azoknál alacsonyabb mértékű adómentességet – magasabb lehet, mint a Svédországban termelt biogázt terhelő adó. Ez az eredmény ugyanakkor nem szükségszerűen hátrányosan megkülönböztető. A biogáz ez utóbbi kategóriáját illetően ugyanis a Bizottság annak megállapítását megelőzően, hogy a vitatott programok összeegyeztethetők a belső piaccal, köteles volt kizárni, hogy az adózási jellegű támogatások és a termelési támogatások halmozódása túlkompenzációt eredményez.

122    Másként fogalmazva, a túlkompenzáció fennállása olyan objektív kritériumnak tekinthető, amely lehetővé teszi, hogy a szóban forgó adómentességeket kizárólag a – belföldi vagy importált – biogázra alkalmazzák, amelynek termelési többletköltségei a fosszilis gázokhoz képest további támogatások útján nem kerültek ellentételezésre, függetlenül attól, hogy mely tagállam nyújtotta e további támogatásokat, és azon lehetőség sérelme nélkül, hogy a szóban forgó adómentességek mértékét ezen egyéb támogatások nagyságától függően kiigazítsák. Ez az objektív szemponton alapuló megkülönböztetés alkalmas arra, hogy az egyes tagállamokból behozott biogáz után nyújtott kompenzációkból eredő hátrányos megkülönböztetés megelőzhető legyen.

123    Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint valamely adórendszer hátrányosan megkülönböztető és protekcionista hatással rendelkezik, ami ellentétes az EUMSZ 110. cikkel, amennyiben a más tagállamokból származó termékektől a nemzeti termékek felé tereli a vásárlásokat (lásd ebben az értelemben: 1990. április 5‑i Bizottság kontra Görögország ítélet, C‑132/88, EU:C:1990:165, 18. és 19. pont).

124    Nem vitatott, hogy a szóban forgó programok esetében nem ez a helyzet. Valójában a vitatott halmozódásból esetlegesen eredő túlkompenzáció elkerülése érdekében hozott intézkedések hiányában a vitatott programok a Svédországban termelt biogáz tekintetében fordított hátrányos megkülönböztetést eredményeznek a biogázból előállított energia termeléséhez támogatást nyújtó tagállamokban termelt biogáz javára. Ez az eredmény nem tekinthető úgy, mint amelyet a vitatott rendszerek tekintetében az EUMSZ 110. cikk tiszteletben tartására irányuló kötelezettség ír elő, amelynek létjogosultsága annak megakadályozásában áll, hogy valamely tagállam a saját termelését más tagállamok termelésének rovására előnyben részesítse. Másfelől meg kell állapítani, hogy e cikk nem alkalmazandó abban az esetben, ha valamely tagállam az egyes tagállamokból behozott termékeket kedvezőbb adójogi bánásmódban részesíti, mint a más tagállamokból behozott hasonló termékeket.

125    Meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatok uniós adójognak való megfeleléssel foglalkozó részeiben (lásd a fenti 11. pontot) a Bizottság megállapította, hogy a vitatott programok nem eredményeztek túlkompenzációt, és hogy a szóban forgó adómentességeket a biogáz származási helyétől függetlenül kellett alkalmazni. Ebből az következik, hogy a Bizottság nem ítélte úgy, hogy e tekintetben komoly nehézségek állnak fenn, jóllehet a fenti 115–124. pontban szereplő megfontolások ilyen nehézségek fennállását támasztották alá, amelyeket a hivatalos vizsgálati eljárás keretében kell megvizsgálni.

126    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 110. cikk szükségszerű tiszteletben tartása alapján szintén nem lehetett kizárni a komoly nehézségek fennállását a vitatott halmozódásnak a vitatott rendszerek belső piaccal való összeegyeztethetőségére gyakorolt hatását illetően.

 A vitatott halmozódással kapcsolatos kifogásra vonatkozó következtetések

127    A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes azon információkra támaszkodva, amelyekkel a Bizottság a megtámadott határozatok elfogadásakor rendelkezett vagy rendelkezhetett, bizonyította, hogy a vitatott programok belső piaccal való összeegyeztethetőségének az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése c) pontja alapján történő elemzése, tekintettel a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére és az EUMSZ 110. cikkre, komoly nehézségeket vetett fel a vitatott halmozódásból esetlegesen eredő túlkompenzációval összefüggésben. Ebből következően a Bizottságnak, ahelyett, hogy az előzetes vizsgálati eljárás végén meghozta a megtámadott határozatokat, hivatalos vizsgálati eljárás keretében kellett volna megvizsgálnia az említett nehézségeket.

128    Mivel e komoly nehézségek az elsődleges jog hatálya alá tartozó elvre, illetve rendelkezésre vonatkoznak, nem szükséges határozni a Bizottság és a Svéd Királyság arra vonatkozó érveiről, hogy a vitatott halmozódásból esetlegesen eredő túlkompenzáció figyelembevétele ellentétes több másodlagos jogi aktussal, amelyekből a különböző tagállamokból származó termékekre vonatkozó eltérő adómértékek megállapításának tilalma következik.

129    Következésképpen helyt kell adni a vitatott halmozódásra vonatkozó kifogásnak, és meg kell semmisíteni a megtámadott határozatokat, anélkül, hogy a felperes által felhozott többi kifogásról határozni kellene.

 A költségekről

130    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

131    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. A Svéd Királyság tehát maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hetedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az SA.56125 (2020/N) – Svédország – Az SA.49893 (2018/N) program meghosszabbítása és módosítása – A hőtermelésre szánt, nem élelmiszercélú biogáz és biopropán adómentessége – állami támogatásról szóló, 2020. június 29‑i C(2020) 4489 final bizottsági határozatot megsemmisíti.

2)      A Törvényszék az SA.56908 (2020/N) – Svédország – A Svédországban üzemanyagként való felhasználásra szánt biogázra vonatkozó program meghosszabbítása és módosítása – állami támogatásról szóló, 2020. június 29‑i C(2020) 4487 final bizottsági határozatot megsemmisíti.

3)      A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a saját költségei, valamint a Landwärme GmbH részéről felmerült költségek viselésére.

4)      A Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.

da Silva Passos Valančius Reine

Truchot       Sampol Pucurull

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. december 21‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: német.