A Bíróság (hetedik tanács) 2022. október 13-i ítélete (a Fővárosi Törvényszék [Magyarország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – HUMDA Magyar Autó-Motorsport Fejlesztési Ügynökség Zrt. kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
(C-397/21. sz. ügy)1
(Előzetes döntéshozatal – Az adójogszabályok harmonizálása – A hozzáadottérték-adó (héa) közös rendszere – 2006/112/EK irányelv – Nem héaköteles értékesítések – Jogalap nélkül felszámított és megfizetett héa – Az értékesítő felszámolása – A jogalap nélkül megfizetett héa beszerző részére való visszatérítésének az adóhatóság általi megtagadása – A tényleges érvényesülés, az adósemlegesség és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve)
Az eljárás nyelve: magyar
A kérdést előterjesztő bíróság
Fővárosi Törvényszék
Az alapeljárás felei
Felperes: HUMDA Magyar Autó-Motorsport Fejlesztési Ügynökség Zrt.
Alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
Rendelkező rész
A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvet a tényleges érvényesülés elvével és a hozzáadottérték-adó (héa) semlegességének elvével összefüggésben
a következőképpen kell értelmezni:
azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében az az adóalany, akinek a részére valamely másik adóalany szolgáltatást nyújtott, nem kérelmezheti közvetlenül az adóhatóságtól azon héaösszeg visszatérítését, amelyet e szolgáltatásnyújtó a részére jogalap nélkül felszámított, és amelyet ez utóbbi az államkincstár részére megfizetett, miközben ezen összegnek az említett szolgáltatásnyújtótól való visszakövetelése lehetetlen vagy rendkívül nehéz, tekintettel arra, hogy ez utóbbi felszámolási eljárás alá került, és miközben e két adóalany terhére nem róható fel csalás vagy visszaélés, ily módon e tagállam tekintetében nem áll fenn az adóbevétel-kiesés veszélye.
A 2006/112 irányelv 183. cikkét a hozzáadottérték-adó (héa) semlegességének elvére tekintettel
a következőképpen kell értelmezni:
abban az esetben, ha az az adóalany, akinek a részére valamely másik adóalany szolgáltatást nyújtott, közvetlenül kérelmezheti az adóhatóságtól azon héaösszeg visszatérítését, amelyet e szolgáltatásnyújtó a részére jogalap nélkül felszámított, és amelyet ez utóbbi az államkincstár részére megfizetett, e hatóságnak kamatfizetési kötelezettsége áll fenn ezen összeg után, amennyiben a visszatérítést az erre irányulóan hozzá benyújtott kérelmet követően észszerű határidőn belül nem teljesítette. Az ezen összeg utáni kamatok alkalmazására vonatkozó részletes szabályok a tagállamok eljárási autonómiájának körébe tartoznak, amelynek kereteit az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve határozza meg, azzal a feltétellel, hogy különösen az esetlegesen fizetendő kamatok számítására vonatkozó nemzeti szabályok nem foszthatják meg az adóalanyt az ugyanezen összeg késedelmes visszatérítése által okozott veszteségek megfelelő megtérítésétől. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a nemzeti jognak az uniós joggal összhangban álló értelmezése révén tegyen meg mindent a hatáskörének keretein belül annak érdekében, hogy biztosítsa e 183. cikk teljes érvényesülését.
____________
1 HL C 357., 2021.9.6.