A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2011. június 16.(*)
„Fellebbezés – Közösségi védjegy – 40/94/EK rendelet – A 8. cikk (1) bekezdésének b) pontja – Az UNIWEB és UniCredit Wealth Management szóvédjegyek – Az UNIFONDS és UNIRAK nemzeti szóvédjegyek, valamint az UNIZINS nemzeti ábrás védjegy jogosultjának felszólalása – Az összetéveszthetőség értékelése – Gondolati képzettársítás (asszociáció) veszélye – Védjegysorozat vagy védjegycsalád”
A C‑317/10. P. sz. ügyben,
a Union Investment Privatfonds GmbH (székhelye: Frankfurt am Main [Németország], képviselik: J. Zindel és C. Schmid Rechtsanwälte)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2010. július 1‑jén benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
az UniCredito Italiano SpA (székhelye: Genova [Olaszország], képviseli: G. Floridia avvocato)
felperes az elsőfokú eljárásban,
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: P. Bullock, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, L. Bay Larsen, C. Toader, A. Prechal és E. Jarašiūnas (előadó) bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. március 17‑i tárgyalásra,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésével a Union Investment Privatfonds GmbH az Európai Unió Törvényszéke T‑303/06. és T‑337/06. sz., UniCredito Italiano kontra OHIM – Union Investment Privatfonds (UNIWEB) egyesített ügyekben 2010. április 27‑én hozott ítéletének (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék egyrészt hatályon kívül helyezte a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) második fellebbezési tanácsának 2006. szeptember 5‑i (R 196/2005‑2. és R 211/2005‑2. sz. egyesített ügyek) és 2006. szeptember 25‑i (R 456/2005‑2. és R 502/2005‑2. sz. egyesített ügyek) két határozatát (a továbbiakban: vitatott határozatok), azon részükben, amely egyrészt helyt adott a fellebbező által az „UNIWEB” és „UniCredit Wealth Management” szómegjelölések egyes szolgáltatások tekintetében közösségi védjegyeként történő, az UniCredito Italiano SpA (a továbbiakban: UniCredito) által kért lajstromozásával szemben benyújtott felszólalásoknak, másrészt elutasította a fellebbezőnek az említett határozatok ingatlanügyleteket érintő részének hatályon kívül helyezésére vonatkozó kérelmét.
Jogi háttér
2 A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendeletet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) hatályon kívül helyezte a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.), amely 2009. április 13‑án lépett hatályba. Mindazonáltal a jelen jogvita a Törvényszék előtt vitatott aktusok kibocsátásának időpontjára tekintettel még a 40/94 rendelet hatálya alá tartozik.
3 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja az alábbiak szerint rendelkezik:
„A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha
[…]
b) azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.”
A jogvita előzményei
4 2001. május 29‑én és augusztus 7‑én az UniCredito az „UNIWEB” és „UniCredit Wealth Management” szómegjelölések közösségi védjegyként történő lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az OHIM‑nál bizonyos szolgáltatások, köztük a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 36. osztályba tartozó, az alábbi leírásnak megfelelő szolgáltatások tekintetében:
– UNIWEB szóvédjegy esetén: „Bankügyletek, pénzügyi ügyletek; valutaügyletek; biztosítás; információk nyújtása és tanácsadás pénzügyi és biztosítási ügyekben, hitelkártya/terhelőkártya szolgáltatások, internetes bank- és pénzügyi szolgáltatások”;
– UniCredit Wealth Management szóvédjegy esetén: „Bankügyletek, pénzügyi ügyletek; valutaügyletek; biztosítás; ingatlanügyletek; pénzügyi információk”.
5 2002. március 6‑án és június 21‑én a fellebbező a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján felszólalt az említett védjegyek fentebb felsorolt szolgáltatások tekintetében történő lajstromozásával szemben.
6 A két felszólalás az 1979. április 2‑án bejelentett és azt azt követő év október 17‑én lajstromozott UNIFONDS és UNIRAK német szóvédjegyeken, valamint az 1992. március 6‑án bejelentett és ugyanazon év július 10‑én lajstromozott német ábrás védjegyen alapult, amely az előző két védjegyhez hasonlóan az említett 36. osztályba tartozó „tőkeberuházásra” vonatkozik, és megjelenítése az alábbi:
7 2004. december 17‑i és 2005. február 28‑i határozatával az OHIM felszólalási osztálya helyt adott a felszólalásoknak az általuk érintett valamennyi szolgáltatás tekintetében, az „ingatlanügyletek” kivételével.
8 A felszólalási osztály mindkét esetben lényegében úgy ítélte meg, hogy a fellebbező bizonyította a korábbi védjegyek tényleges használatát, valamint azt a tényt, hogy jogosultja az „UNI” előtagot tartalmazó és védjegysorozatot vagy védjegycsaládot alkotó védjegyeknek. A felszólalási osztály megállapította, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegyek és a korábbi védjegyek között fennáll az összetévesztés veszélye, ideértve a gondolati képzettársítás (asszociáció) veszélyét, az „ingatlanügyletek” kivételével, amelyekkel kapcsolatban úgy ítélte meg, hogy e szolgáltatások és a korábbi védjegyekkel érintett szolgáltatások nem hasonlóak.
9 2005. február 17‑én és április 21‑én az UniCredito fellebbezést nyújtott be az OHIM felszólalási osztályának e határozataival szemben, és hasonlóképpen járt el a fellebbező is 2005. február 11‑én és április 28‑án.
10 A vitatott határozatokkal az OHIM második fellebbezési tanácsa e fellebbezéseket elutasította. A fellebbezési tanács, osztva a felszólalási osztály elemzését, mindkét határozatban megállapította különösen, hogy a fellebbező bizonyította a védjegysorozatot alkotó védjegyek tényeleges használatát, valamint azt, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegy olyan jellegzetességeket mutat, amelyek e sorozathoz kapcsolhatják, miáltal az érintett közönség az említett előtagot, amikor azt tőkeberuházással kapcsolatban használják, gondolatban a fellebbezővel társíthatja.
A Törvényszék előtti kereset és a megtámadott ítélet
11 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. november 6‑án és 28‑án érkezett keresetleveleivel az UniCredito kereseteket indított a vitatott határozatok hatályon kívül helyezése iránt. Az Elsőfokú Bíróság előtti tárgyaláson pontosította, hogy e keresetek csupán e határozatok részleges, azon részükben történő hatályon kívül helyezésére irányulnak, amelyben helyt adtak az „UNIWEB” és „UniCredit Wealth Management” szóvédjegyek Nizzai Megállapodás szerinti 36. osztályba tartozó, az ingatlanügyleteken kívüli szolgáltatások tekintetében közösségi védjegyként történő lajstromozásával szemben benyújtott felszólalásoknak.
12 A fellebbező mindkét ügyben a keresetek elutasítását, valamint a vitatott határozatok részleges hatályon kívül helyezését kérte, továbbá azt, hogy az Elsőfokú Bíróság teljes egészükben, tehát az ingatlanügyletekre vonatkozó részükben is adjon helyt az UNIWEB és UniCredit Wealth Management védjegyek lajstromozásával szemben benyújtott felszólalásoknak.
13 Az OHIM a kereset elutasítását kérte.
14 A Törvényszék a megtámadott ítéletben:
– ítélethozatal céljából egyesítette a két ügyet;
– hatályon kívül helyezte az OHIM második fellebbezési tanácsának 2006. szeptember 5‑i határozatát azon részében, amely a Nizzai Megállapodás 36. osztályába tartozó „bankügyletek, pénzügyi ügyletek, valutaügyletek, biztosítás, információk nyújtása és tanácsadás pénzügyi és biztosítási ügyekben, hitelkártya/terhelőkártya szolgáltatások, internetes bank- és pénzügyi szolgáltatások” vonatkozásában helyt adva az UNIWEB védjegy lajstromozásával szembeni felszólalásoknak, elutasította az UniCredito fellebbezését;
– hatályon kívül helyezte az OHIM második fellebbezési tanácsának 2006. szeptember 25‑i határozatát azon részében, amely a 36. osztályba tartozó „bankügyletek, pénzügyi ügyletek, valutaügyletek, biztosítás és pénzügyi információk nyújtása” vonatkozásában helyt adva az UniCredit Wealth Management védjegy lajstromozásával szembeni felszólalásoknak, elutasította az UniCredito fellebbezését;
– elutasította a fellebbező kérelmeit; és
– kötelezte a feleket a saját költségeik viselésére.
15 Fenti ítéletével a Törvényszék az UniCredito által hivatkozott egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapnak adott helyt.
16 A Törvényszék a megtámadott ítélet 33., 34. és 37–40. pontjában a T‑194/03. sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM – Marine Enterprise Projects (BAINBRIDGE) ügyben 2006. február 23‑án hozott ítéletére (EBHT 2006., II‑445. o.; a továbbiakban: a BAINBRIDGE‑ügyben hozott ítélet) hivatkozva úgy ítélte meg a megtámadott ítélet 41. pontjában, hogy a jelen ügyben az OHIM nem vizsgálta meg alaposan a lajstromoztatni kívánt védjegyek hivatkozott sorozathoz való kapcsolódásának körülményét, mindössze annak megjegyzésére szorítkozott, hogy a védjegyek mindegyike két elem, nevezetesen a valamennyiükben közös „UNI” elem és különböző kifejezések, úgymint a „web” és „credit wealth management” kifejezések összetételéből áll, amelyek az e védjegyekkel érintett szolgáltatások tekintetében nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel.
17 A Törvényszék úgy ítélte meg a megtámadott ítélet 42. pontjában, hogy sem az „UNI” előtag megkülönböztető képessége, sem a szóban forgó védjegyek összehasonlításának többi szempontja nem enged arra következtetni, hogy fennállna az összetévesztés veszélye. Ezen előtag megkülönböztető képességével kapcsolatban a Törvényszék kimondta az említett ítélet 43. pontjában, hogy ezen előtag önmagában, benne rejlő módon nem eredményezheti azt, hogy a közönség a lajstromoztatni kívánt védjegyeket gondolatban a hivatkozott védjegysorozathoz társítja. A Törvényszék úgy vélte ugyanezen ítélet 44. pontjában, hogy a sorozathoz tartozó védjegyek pénzügyi ágazatban való tényleges használata és a tőkeberuházási árfolyamokra vonatkozó információk rendszeres, betűrendben való közzététele nem képesek bizonyítani, hogy az „UNI” előtag önmagában alkalmas a tőkealapok eredetének megjelölésére.
18 Ebben az összefüggésben a megtámadott ítélet 45. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a felszólalási eljárás folyamán benyújtott újságkivágások említést tesznek egy olyan, „UNI” előtagot tartalmazó tőkealapról, amely nem a fellebbező kezelése alá tartozik. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy noha e tekintetben e fellebbezési tanács helytállóan állapította meg, hogy „az olyan tőkealapok esetében, amelyek neve nem „united” […] és „universal” szóval kezdődik […], olyan, nem felbontható kifejezésről van szó, amelynek első betűi – „uni” – , a szó szerkezetének szerves részét képezik”, egyáltalán nem egyértelmű, hogy ugyanez állna fenn az „unico” szóval kezdődő védjegyek esetében, mivel e szót az érdekelt németországi közönség nem társítja szükségképp az olasz „unico” (egyetlen) szóval, hanem értheti tartalom nélküli rövidítésnek is.
19 Ezen túlmenően a megtámadott ítélet 46. pontjában a Törvényszék felhívja a figyelmet arra, hogy a fellebbező által benyújtott újságkivágásokban a kezelő társaság neve az általa kezelt tőkelapok listájának élén szerepel, miáltal nehezen képzelhető el, miként hihetné az érintett közönség, amelynek figyelmi képessége viszonylag jelentős, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegyekkel megjelölt tőkealapokat egy másik társaság kezeli, mint amelynek neve azon csoport élén áll, amelyhez tartoznak.
20 Az összehasonlítás további szempontjaival kapcsolatban a Törvényszék megállapította a megtámadott ítélet 47. pontjában, hogy a fellebbező a közös „UNI” előtagon túl nem bizonyította a szóban forgó védjegyek közötti egyéb hasonlóságok fennállását, ezzel szemben azok között szemantikai eltérés van, mivel az „UNI” előtaghoz kapcsolódó szavak az UNIWEB és UniCredit Wealth Management védjegyekben angolul, míg a hivatkozott korábbi védjegyekben német kifejezések.
21 A Törvényszék azt a következtetést vonta le a megtámadott ítélet 48. pontjában, hogy az OHIM előtt benyújtott bizonyítékok – a korábbi védjegyek tényleges használata és az említett közös előtag jelenlétének ellenére – nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy ezen előtag önmagában vagy más elemekkel alkotott összetételben azt eredményezheti, hogy a közönség a lajstromoztatni kívánt védjegyeket gondolatban a hivatkozott védjegysorozathoz társítja.
22 Következésképpen a Törvényszék, miután az UniCredito által keresetei alátámasztásául hivatkozott egyetlen jogalapjának helyt adott, a fellebbező által annak alátámasztásául hivatkozott, ugyancsak a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapot, hogy a bíróság az általa benyújtott felszólalásoknak is adjon helyt az ingatlanügyletek tekintetében, elutasította.
A felek kérelmei
23 Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utasítsa el az UniCredito által a Törvényszék előtt benyújtott kereseteket. Ezen túlmenően kéri a vitatott határozatok hatályon kívül helyezését azon részükben, amelyek elutasították az UNIWEB és UniCredit Wealth Management védjegyek ingatlanügyletek tekintetében történő lajstromozásával szemben benyújtott felszólalásait, és e felszólalásoknak adjon helyt.
24 Az OHIM azt kéri, hogy a Bíróság adjon helyt a fellebbezésnek, és az UniCreditót kötelezze a költségek viselésére.
25 Az UniCredito azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.
A fellebbezésről
A felek érvei
26 Fellebbezése alátámasztásául a fellebbező a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. Azt állítja, hogy a Törvényszék nem vette tekintetbe a jogvita tényállásának valamennyi körülményét, miáltal a megtámadott ítélet hiányos, ennélfogva téves ténybeli helyzeten alapul.
27 A fellebbező szerint ugyanis az összetéveszthetőség német közönség szempontjából történő értékelése során a Törvényszéknek tekintetbe kellett volna vennie a német bíróságok és a Deutsche Patent- und Markenamt (német szabadalmi és védjegyhivatal) felszólalási osztály előtt benyújtott számos határozatát, amelyek ezen összetévesztés veszélyének fennállását bizonyítják. A fellebbező úgy véli, hogy ha a Törvényszék ténylegesen tekintetbe vette volna a német közönség szempontját, nem jutott volna arra a téves megállapításra, mely szerint a „web” elem angol szó, míg az ehhez „UNI” előtaggal kapcsolódó szavak kivétel nélkül németek.
28 Ezen túlmenően a Törvényszék csupán a fellebbező felszólásainak alapjául szolgáló három korábbi védjegyet vette tekintetbe, noha a gondolati képzettársítás (asszociáció) veszélyének értékelése során azon védjegysorozat egészét vizsgálnia kellett volna, amelynek a fellebbező a jogosultja. Ha ezeket is figyelembe vette volna, megállapítást nyert volna, hogy az „UNI” előtaghoz angol szavak is társulnak, és a lajstromozott védjegyek szerkezete nem mutat olyan különbséget, amely megakadályozhatná, hogy az érintett közönség akár az UNIWEB, akár az UniCredit Wealth Management védjegyet gondolatban védjegysorozatához társítsa.
29 A Törvényszék, azon előfeltevése alapján, miszerint az érintett közönség a tőkealapok elnevezését kizárólag a pénzügyi tárgyú újságok lapjain találja meg, tévesen állapította meg, hogy ehhez az elnevezéshez mindig társul a tőkealapokat kezelő gazdasági szereplők vagy társaságok nevének megjelölése. E vonatkozásban nem vette tekintetbe a tárgyaláson előadott bizonyítékokat.
30 A fellebbező hangsúlyozza, hogy ő mintegy 90 olyan védjegy jogosultja, amelyek az „UNI” előtagot tartalmazzák különböző elemekhez társulva, és ezen előtag, amely egyébiránt önmagában is védjegyeinek egyike, megkülönböztető elemnek tekinthető. Ilyen körülmények között, mivel az „UNIWEB” és „UniCredit Wealth Managament” szómegjelölések szerkezete azonos, tagadhatatlan, hogy fennáll az összetévesztés veszélye, amely abból ered, hogy az érintett közönség e szómegjelöléseket gondolatban társíthatja azon védjegyekkel, amelyeknek ő a jogosultja, még abban az esetben is, ha más gazdasági szereplők is kezelnek tőkealapokat, amelyek elnevezése „united”, „universal” vagy „unico” elemet tartalmaz.
31 Az ingatlanügyletekre vonatkozó kérelemmel kapcsolatban, amelyet a Törvényszék elutasított, a fellebbező azt állítja, hogy az ilyen típusú szolgáltatások és a befektetési műveletek közel állnak egymáshoz.
32 Az OHIM a fellebbezőhöz hasonlóan úgy véli, hogy a Törvényszék a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja tekintetében tévesen alkalmazta a jogot.
33 Az OHIM a BAINBRIDGE‑ügyben hozott ítéletre hivatkozva úgy véli, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegyek egyértelműen olyan jellegzetességeket mutatnak, amelyek azokat a fellebbező által hivatkozott védjegysorozathoz kapcsolhatják. E vonatkozásban felhívja a figyelmet arra, hogy az „UNI” elemet a lajstromoztatni kívánt védjegyekben ugyanolyan elhelyezkedésben használják, mint az ő, az említett sorozatot alkotó védjegyében, ezen elem nem rendelkezik eltérő szemantikai tartalommal, és megkülönböztető képsségét kiemeli az, hogy egyéb szóelemek követik, mint a „web” és „Credit Wealth Management”, amelyek a pénzügyi ágazatban még a német referenciaközönség körében is leíró jellegűek, és nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel.
34 A Törvényszék nem foglalt állást az „UNI” előtag benne rejlő megkülönböztető képességének tárgyában, ezzel megsértette azt az elvet, melynek értelmében azt, hogy fennáll‑e az összetévesztés veszélye, az adott ügy minden lényeges elemét, főként a korábbi védjegy megkülönböztető képességét figyelembe véve kell vizsgálni. A Törvényszék ehhez hasonlóan azt az okot sem mutatta be, amely folytán az „UNI” előtag önmagában nem eredményezheti azt, hogy a közönség a lajstromoztatni kívánt védjegyeket gondolatban a fellebbező által hivatkozott sorozathoz társítja.
35 Továbbá a Törvényszék nem vizsgálta konkrétan a védjegyek német közönség általi észlelését. E vonatkozásban a legcsekélyebb súlyt sem tulajdonított a Deutsche Patent- und Markenamt számos határozatának, noha azok egyértelműen tükrözik az érintett közönség észlelését, és olyan tényezőknek tekinthetők, amelyeket tekintetbe kellett volna venni, még ha e határozatok nem is kötik sem az OHIM‑ot, sem pedig a Törvényszéket.
36 A Törvényszék a BAINBRIDGE‑ügyben hozott ítéletben elismerte, hogy ugyanazon megkülönböztető elem jelenlétében még akkor is fennállhat az összetévesztés veszélye, ha a védjegyek szó- vagy grafikus elemek hozzáillesztése révén különböznek egymástól. Következésképpen az ok, amelynek folytán a Törvényszék álláspontja szerint a jelen ügyben a „web”,„credit”, „wealth management”, „zins”, „fonds” és „rak” kifejezések jelentése lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az azokból eredő szemantikai eltérés kizárja az összetéveszthetőséget, nehezen érthető. Ezen túlmenően egy ilyen megállapítás nem veszi tekintetbe azt, hogy e kifejezések, amelyek közvetlenül leíró jellegűek, vagy Németországban a pénzügyi nyelvben gyakorta használatosak, nem teszik lehetővé az érintett közönség számára annak észlelését, hogy e védjegyek eltérő vállalkozások pénzügyi szolgáltatásait vagy termékeit jelölik, mivel az angol kifejezések használata gyakori a pénzügyi ágazatban.
37 Azon körülményekkel kapcsolatban, amelyek között az érintett közönség a szóban forgó védjegyekkel találkozik, meg kell jegyezni, hogy noha azokat mindig megelőzi az érintett tőkealapokat kezelő társaság neve, ez önmagában nem zárja ki az összetévesztés veszélyének fennállását, mivel a német fogyasztó, aki már ismeri a fellebbező által kínált tőkealapokat, azt hiheti, hogy a többi, ugyancsak az „UNI” előtagot tartalmazó tőkealap ahhoz gazdaságilag kapcsolódó vállalkozások kezelésében van.
38 Egyebekben a Törvényszék azon megállapítással, miszerint a fellebbezési tanács nem vizsgálta meg alaposan a lajstromoztatni kívánt védjegyek hivatkozott védjegysorozathoz való kapcsolódásának követelményét, továbbá nem bizonyította, hogy az összetévesztés veszélyének megállapítása tekintetében az „UNI” közös elemen kívüli egyéb hasonlóságok is fennállnak, eltorzította és elferdítette az említett tanács által végzett elemzést.
39 Az UniCredito a fellebbezés elutasítását kérve mindenekelőtt azt állítja, hogy az e fellebbezés alátámasztásául hivatkozott jogalapok elfogadhatatlanok, mivel a fellebbező arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet a tények téves értékeléséből eredő hibában szenved.
40 A továbbiakban az UniCredito fenntartja, hogy a Törvényszék fellebbező által bírált értékelései, mind az „UNI” előtagot tartalmazó, de nem a fellebbező kezelésében lévő tőkealapok elnevezéseinek léte, mind azon tény vonatkozásában, hogy ezen elnevezésekhez az újságokban mindig társul a tőkealapokat kezelő társaságok elnevezése vagy ezen előtag angol vagy német szavakkal való összetétele, kiegészítő és másodlagos jellegűek az összetéveszthetőség hiánya tekintetében a Törvényszék által végzett átfogó és tényszerű értékeléshez képest, következésképpen nem érvényteleníthetik ezen értékelést.
41 Az UniCredito a fellebbezőnek a nemzeti közigazgatási és igazságszolgáltatási szervek határozatainak tekintetbevételére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos érve ellenében azt hozza fel, hogy a nemzeti és a közösségi védjegyszabályozások autonóm és egymástól független rendszerek.
42 Az a kifogás sem megalapozott, amellyel a fellebbező felrója, hogy a Törvényszék az összetéveszthetőség mérlegelése céljából kizárólag a felszólalás alapjául szolgáló három korábbi védjegyet vette tekintetbe, nem pedig az általa hivatkozott sorozat részét képező valamennyi védjegyet. Ez a kifogás, mivel az említett felszólalások alapjául e három védjegy szolgált, ellentmondásos, és a BAINBRIDGE‑ügyben hozott ítélet fényében nem megalapozott. Ezen ítélet, amely azon az elven alapul, mely szerint védjegysorozat esetében az összetéveszthetőség értékelése során tekintetbe kell venni annak veszélyét, hogy a közönség a lajstromoztatni kívánt védjegyet a sorozathoz tartozónak véli, egyáltalában nem teszi szükségessé e védjegynek a sorozat bármely védjegyével külön-külön történő összahasonlítását.
43 Végül az ingatlanügyletekkel kapcsolatban az UniCredito arra hivatkozik egyrészt, hogy azok nem mutatnak hasonlóságot a többi pénzügyi szolgáltatással, másrészt hogy az ütköző védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye, még a szigorú értelemben vett pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában sem.
A Bíróság álláspontja
44 Az UniCredito azt állítja, hogy a fellebbezés elfogadhatatlan azon részében, amely a tények megtámadott ítéletben foglalt értékelését kétségbe vonja. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a fellebbező kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját azzal, hogy nem vette tekintetbe az ügy minden egyes körülményét, és különösen azon veszély tekintetében, hogy a közönség a lajstromoztatni kívánt védjegyeket gondolatban az általa hivatkozott védjegysorozathoz vagy védjegycsaládhoz társíthatja, nem vette figyelembe a német közönség szempontját.
45 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a közönség tudatában fennálló összetévesztés veszélyét átfogóan kell értékelni, figyelembe véve az ügy valamennyi releváns tényezőjét (lásd ebben az értelemben a C‑251/95. sz. SABEL‑ügyben 1997. november 11‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑6191. o.] 22. pontját; a C‑342/97. sz. Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑3819. o.] 18. pontját; a C‑334/05. P. sz., OHIM kontra Shaker ügyben 2007. június 12‑én hozott ítélet [EBHT 2007 I‑4529. o.] 34. pontját és a C‑193/06. P. sz., Nestlé kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítélet 33. pontját). Noha e tényezők mérlegelése ténykérdés, amely nem tartozik a Bíróság felülvizsgálata alá, ezen tényezők összessége figyelembevételének elmulasztása mindazonáltal téves jogalkalmazást valósít meg (lásd ebben az értelemben a C‑51/09. P. sz., Becker kontra Harman International Industries ügyben 2010. június 24‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 40. pontját), és mint ilyenre, fellebbezés keretében hivatkozni lehet a Bíróság előtt.
46 Ugyanez vonatkozik az OHIM által előterjesztett azon kifogásra, mely szerint a Törvényszék elferdítette a fellebbezési tanács által végzett elemzést, mivel valamely aktus tartalmának elferdítése ugyancsak téves jogalkalmazást valósít meg (lásd a C‑164/98. P. sz., DIR International Film és társai kontra Bizottság ügyben 2000. január 27‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑447. o.] 48. pontját).
47 Ebből az következik, hogy az UniCredito által felhozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.
48 Ami az ügy érdemét illeti, meg kell állapítani, hogy a vitatott határozatok hatályon kívül helyezése alátámasztásául a Törvényszék a megtámadott ítélet 35., 36. és 41. pontjában az alábbiakat mondta ki:
„35 A jelen ügyben a fellebbezési tanács azon értékelése, mely szerint [a fellebbező által] hivatkozott UNIFONDS, UNIRAK és UNIZINS korábbi védjegyek a BAINBRIDGE‑ügyben hozott ítélet értelmében vett »sorozatot« alkotnak […] lényegében azon megfontolásokon nyugszik, miszerint a három védjegy közös »UNI« előtagja megkülönböztető képességgel rendelkezik a pénzügyi szolgáltatások területén, és e védjegyek tényleges használatát [a fellebbező] bizonyította.
36 A fellebbezési tanács, miután megállapította a »védjegysorozat« fennállását, szinte automatikus módon azt a következtetést vonta le, hogy az érintett közönség az »UNI« előtagot, amennyiben azt tőkeberuházással kapcsolatban használják, gondolatban [a fellebbezővel] társítja, ennélfogva az ütköző védjegyek között fennáll az összetévesztés veszélye.
[…]
41 A jelen ügyben az OHIM nem vizsgálta meg alaposan a bejelentett védjegyek felszólalás alátámasztásául hivatkozott sorozathoz való kapcsolódásának körülményét. A fellebbezési tanács mindössze annak megjegyzésére szorítkozott, hogy a védjegyek mindegyikét két önálló elem, nevezetesen a közös »UNI« elem, valamint különböző kifejezések, úgymint a »web« és »credit wealth management« alkotja, amelyek a bejelentett szolgáltatások tekintetében nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel.”
49 Azon kifogással kapcsolatban, mely szerint a Törvényszék ezzel elferdítette a fellebbezési tanács által végzett elemzést, meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács 2006. szeptember 5‑i határozatának 36. és 37. pontjában az alábbiakat adta elő:
„36 A jelen ügyben a [z UniCredito] védjegy[ének] és [a fellebbező] védjegy[einek] azonos a szerkezetük. Azok két önálló elem, nevezetesen a közös »UNI« elem, valamint más-más kifejezések összetételéből állnak. Mindazonáltal ez nem elegendő annak megállapításához, hogy az UNIWEB védjegy rendelkezik azon jellemzőkkel, amelyek lehetővé teszik, hogy a közönség [a fellebbező] védjegyét gondolatban az »UNI-« védjegyeivel társítsa. Lehetséges, hogy a közös elem kizárólag leíró jellegű, vagy hogy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, amely esetben [a fellebbező] nem hivatkozhat eredményesen a »védjegycsaládhoz« kapcsolódó érvre.
37 Az »UNI« közös elem megkülönböztető képességét a szóban forgó áruk és szolgáltatások érintett közönség általi észlelésének alapján kell értékelni. Ezen értékelés szempontjából nemcsak az »UNI« elem benne rejlő tulajdonságai relevánsak, hanem ugyanezen elem használata is. Németországban, ahol az átlagos célfogyasztó található, az »uni« szó az »uni«‑ra, egyetlen színből állóra, valamint az Unira, az egyetem köznyelvben használt kicsinyítő képzős formájára utal. A szóban forgó szolgáltatásokkal kapcsolatban, úgy tűnik, e kifejezésnek nincs egyértelmű és azonnali jelentése. A jelen ügyben továbbá [a fellebbező] bemutatta, többek között 2001. szeptember 30‑i üzleti jelentése, valamint a féléves jelentése és újságkívágások által, hogy az »UNI« előtagot tartalmazó három védjegyét »tőkeberuházás« tekintetében használja Németországban.”
50 A 2006. szeptember 25‑i határozat 40. és 41. pontjának megfogalmazása hasonló, és a 40. pontban ezen túlmenően a következőket jegyezte meg a fellebbezési tanács:
„Hangsúlyozni kell, hogy a [z UniCredito] védjegy[é]hez kapcsolódó »Wealth Management« kifejezést olyan angol szavak alkotják, amelyek a pénzügyi területen széles körben használatosak az érintett területen, azaz Németországban a pénzügyi/befektetési, könyvelői/adószakértői és jogi-pénzügyi tanácsadási funkciókat egyesítő szolgáltatások tekintetében. Következésképpen a »Wealth Management« szóösszetétel nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a bejelentett szolgáltatások tekintetében.”
51 Úgy tűnik tehát, hogy a Törvényszék azon megállapításával, hogy a fellebbezési tanács „szinte automatikus módon” és a lajstromoztatni kívánt védjegyek hivatkozott sorozathoz való kapcsolódása körülményének „alapos vizsgálata” nélkül állapította meg, hogy fennáll az összetévesztés veszélye, és csupán e sorozat létét, továbbá azt állapította meg, hogy az említett védjegyeket a közös „UNI” elem alkotja különböző, megkülönböztető képességgel nem rendelkező kifejezésekkel öszetételt alkotva, elferdítette a vitatott határozatok tartalmát.
52 E ténynél fogva a Törvényszék elmulasztotta azon szempontok vizsgálatát, amelyekre a fellebbezési tanács értélései vonatkoztak, és amelyekre a jelen ítélet 49. és 50. pontja emlékeztet. Ez igaz különösen a fellebbezési tanácsnak az összehasonlított védjegyek azonos szerkezetére, az azokban közös „UNI” elem érintett közönség szempontjából való megkülönböztető képességére és a „Wealth Management” szavak megkülönböztető képességének hiányára vonatkozó megállapításokra. Ennélfogva a Törvényszék nem kellő módon indokolta ítéletét.
53 Azon kifogással kapcsolatban, mely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint fennáll a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetévesztés veszélye, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak (lásd ebben az értelemben a C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑5507. o.] 29. pontját; a fent hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 17. pontját; a fent hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 33. pontját és a Nestlé kontra OHIM ügyben hozott ítélet 32. pontját).
54 Abban az esetben, ha a felszólalást több olyan védjegy fennállására alapozták, amelyek közös jellegzetességeik alapján ugyanazon család vagy sorozat tagjának minősülhetnek, az összetévesztés veszélye fennállásának értékelése érdekében figyelembe kell venni azt, hogy védjegycsalád vagy védjegysorozat esetén az összetéveszthetőséget az a tény eredményezi, hogy a fogyasztó tévedhet a bejelentett védjeggyel jelölt áruk vagy szolgáltatások származását vagy eredetét illetően, és tévesen azt feltételezheti, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegy ehhez a családhoz vagy sorozathoz tartozik (lásd ebben az értelemben a C‑234/06. P. sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 13‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑7333. o.] 62. és 63. pontját, valamint a C‑16/06. P. sz., Les Éditions Albert René kontra OHIM ügyben 2008. december 18‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑10053. o.] 101. pontját).
55 Amint arra a jelen ítélet 45. pontja emlékeztet, a közönség tudatában fennálló összetévesztés veszélyét átfogóan kell értékelni, figyelembe véve az ügy valamennyi releváns tényezőjét.
56 A jelen ügyben a Törvényszék anélkül vetette el az összetévesztés veszélyének fennállását, hogy figyelembe vette volna az ügy valamennyi releváns tényezőjét, és konkrétan vizsgálta volna, hogy fennáll‑e a veszélye annak, hogy az érintett közönség azt hiheti, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegyek a fellebbező által hivatkozott védjegysorozat részét képezik, ezáltal a szóban forgó szolgáltatások eredetét illetően téved, és azt gondolja, hogy azok ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.
57 Ugyanis, amint azt a fellebbező és az OHIM állítja, a megtámadott ítéletben hibás mindenekelőtt az összehasonlítandó védjegyek szerkezetére, valamint arra vonatkozó elemzés, hogy az e védjegyekben közös elem, vagyis az „UNI” előtag elhelyezkedése miként befolyásolja azok érintett közönség általi észlelését.
58 Ezt követően, a közös elem esetleges megkülönböztető képességével kapcsolatban, a Törvényszék kijelentette a megtámadott ítélet 43. pontjában, hogy ezen elem önmagában, benne rejlő módon nem eredményezheti azt, hogy a közönség a lajstromoztatni kívánt védjegyeket gondolatban a fellebbező által hivatkozott védjegysorozathoz társítja. Mindazonáltal, amint arra lényegében mind a fellebbező, mind az OHIM hivatkozott, a Törvényszék ezen állítását nem támasztotta alá, következésképpen ilyen szempontból nem elemezte a fellebbezési tanácsnak e védjegyek érintett közönség általi észlelésére vonatkozó értékeléseit, és ítéletét e tekintetben nem is indokolta.
59 Továbbá a Törvényszék a megtámadott ítélet 44–46. pontjában a fellebbező általa hivatkozott védjegysorozat általa történő használatát vizsgálva úgy vélte – olyan, a tények értékelésének körébe tartozó indokok folytán, amelynek felülvizsgálata nem a Bíróság feladata –, hogy nehezen elképzelhető, miként hihetné az érintett közönség, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegyekkel megjelölt tőkealapokat egy másik társaság kezeli, mint amelynek neve az újságkivágásokban az említett alapok listájának élén szerepel. Mindazonáltal a jelen ítélet 53. pontjában kimondott elvre tekintettel a Törvényszék – anélkül, hogy ítéletében téves jogalakalmazást valósítana meg – nem tartózkodhatott volna annak vizsgálatától, hogy legalábbis e közönség nem hiheti‑e, hogy azok gazdaságilag egymáshoz kapcsolódó vállalkozások által kínált szolgáltatásoknak felelnek meg.
60 Végezetül az összehasonlítandó védjegyeket alkotó többi elemmel kapcsolatban a Törvényszék a megtámadott ítélet 47. pontjában egyedül azt mondta ki, hogy az „UNI” előtaghoz kapcsolódó szavak valamennyi lajstromoztatni kívánt védjegyben angol, míg a felszólalás alapjául szolgáló valamennyi korábbi védjegyben német kifejezések. A Törvényszék, azon túl, hogy nem vizsgálta meg, hogy ezen eltérés folytán a szóban forgó pénzügyi szolgáltatásokra és az érintett közönségre tekintettel elvethető‑e annak veszélye, hogy a közönség azt hiheti, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegyek a fellebbező által hivatkozott védjegysorozathoz tartoznak, nem mérlegelte, hogy ezen elemek leíró jellegűek, vagy sem, illetve rendelkeznek‑e megkülönböztető képességgel, vagy sem.
61 Következésképpen, a jelen ítélet 52. és 57–60. pontjában foglaltakra tekintettel a Törvényszék a megtámadott ítélet 48. pontjában nem vonhatta le érvényesen azt a következtetést, hogy az OHIM előtt benyújtott bizonyítékok – a korábbi védjegyek tényleges használata és az említett közös előtag jelenlétének ellenére – nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy ezen előtag önmagában vagy más elemekkel alkotott összetételben azt eredményezheti, hogy a közönség a lajstromoztatni kívánt védjegyeket gondolatban a hivatkozott védjegysorozathoz társítja”, illetve ugyanazon ítélet 49. pontjában azt, hogy a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy az ütköző védjegyek tekintetében fennáll a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetévesztés veszélye.
62 Ebből az következik, hogy a fellebbezés egyetlen jogalapjának, anélkül hogy a fellebbező többi érvét meg kellene vizsgálni, és főként határozni kellene az ingatlanügyletekre vonatkozó felszólalások elutasítását alátámasztó rész tárgyában, helyt kell adni, és a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.
63 A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdésének második mondata értelmében a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszék elé.
64 Jelen esetben az összetéveszthetőség átfogó értékelése a tények összetett értékelését teszi szükségessé annak vizsgálata céljából, hogy fennáll‑e annak veszélye, hogy – amint azt az OHIM fellebbezési tanácsa megállapította – az érintett közönség azt hiheti, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegyek a fellebbező által hivatkozott védjegysorozat részét képezik. Ennélfogva az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, hogy hozzon új határozatot az UniCredito által előtte benyújtott keresetek tárgyában, valamint a fellebbező által a vitatott határozatok részbeni hatályon kívül helyezése iránt benyújtott kérelmek tárgyában, és a fellebbezéshez kapcsolódó költségekről jelenleg nem kell határozni.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság hatályon kívül helyezi az Európai Unió Törvényszékének T‑303/06. és T‑337/06. sz., UniCredito Italiano kontra OHIM – Union Investment Privatfonds (UNIWEB) egyesített ügyekben 2010. április 27‑én hozott ítéletét.
2) A Bíróság az ügyet visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.
3) A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.
Aláírások