AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)
2009. november 10.
T‑180/08. P. sz. ügy
Giuseppe Tiralongo
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Fellebbezés – Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Határozott idejű szerződés meghosszabbításának elmaradása – Kártérítési kereset – A kár eredete – A Közszolgálati Törvényszék indokolási kötelezettsége”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) az F‑55/07. sz., Tiralongo kontra Bizottság ügyben 2008. március 6‑án hozott végzése (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott és e végzés hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést elutasítja. G. Tiralongo viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Közösségek Bizottságánál felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – Pert megelőző eljárás – Eltérő eljárás attól függően, hogy hoztak-e sérelmet okozó aktust, vagy nem
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Jogalapok
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Közösségi jog – Elvek – A jogos bizalom védelme és a hátrányos megkülönböztetés tilalma – Megsértés
1. A pert megelőző eljárás különbözik aszerint, hogy a kár, amelynek megtérítését kérték, a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének értelmében vett sérelmet okozó határozatból vagy az adminisztráció határozati jelleget nélkülöző magatartásából fakad. Az első esetben az érdekeltnek kell a megszabott határidőn belül a kinevezésre jogosult hatóságnál a szóban forgó aktus ellen panasszal élnie. Ezzel szemben a második esetben a közigazgatási eljárásnak a személyzeti szabályzat 90. cikke (1) bekezdése szerinti, kártérítésre irányuló kérelem benyújtásával kell kezdődnie, majd – adott esetben – a kérelmet elutasító határozat elleni panasz benyújtásával kell folytatódnia.
Így a pert megelőző eljárás, valamint a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke tiszteletben tartásának, tehát a kereset elfogadhatóságának vizsgálatához ismerni kell a választ arra a kérdésre, hogy a hivatkozott kár sérelmet okozó aktusból vagy az adminisztráció határozati jelleget nélkülöző magatartásából fakad. Mivel e szabályok közrendi jellegűek, azok minősítése a közösségi bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik, anélkül hogy e tekintetben kötve volna a felek általi minősítéshez.
Ugyanis nem fogadható el, hogy valamely jogalany a keresetlevél oly módon történő megfogalmazásával, amely elkerüli annak kimondását, hogy a kár bizonyos aktusok jogellenességéből fakad, megkerülhesse a személyzeti szabályzatban előírt határidők alkalmazását.
(lásd a 24. és 25. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 9/75. sz., Meyer‑Burckhardt kontra Bizottság ügyben 1975. október 22‑én hozott ítéletének (EBHT 1975., 1171. o.) 10 és 11. pontja; a Bíróság 106/80. sz., Fournier kontra Bizottság ügyben 1981. november 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 2759. o.) 15–18. pontja; a Bíróság 401/85. sz., Schina kontra Bizottság ügyben 1987. október 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 3911. o.) 9. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑64/91. sz., Marcato kontra Bizottság ügyben 1992. február 25‑én hozott végzésének (EBHT 1992., II‑243. o.) 32. és 33. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑84/91. sz., Meskens kontra Parlament ügyben 1992. október 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2335. o.) 33. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑79/92. sz., Ditterich kontra Bizottság ügyben 1994. december 1‑jén hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑289. o. és II‑907. o.) 40. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑15/96. sz., Liao kontra Tanács ügyben 1997. november 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑329. o. és II‑897. o.) 27. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑181/97. sz., Meyer és társai kontra Bíróság ügyben 1998. március 24‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑151. o. és II‑481. o.) 22. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑253/97. sz., Giegerich kontra Bizottság ügyben 1999. november 26‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑233. o. és II‑1177. o.) 18. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑241/03. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2006. május 17‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑111. o. és II‑A‑2‑517. o.) 52. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑66/05. sz., Sack kontra Bizottság ügyben 2007. december 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑229. o. és II‑A‑2‑1487. o.) 35. pontja.
2. Különbséget kell tenni egyfelől az adminisztráció kárt okozó és állítólagosan jogellenes cselekedetei között, akár sérelmet okozó aktus formájában, akár határozati jelleget nélkülöző magatartás formájában jelennek meg, másfelől maga az említett jogellenesség között. Az alkalmazandó rendelkezések vagy a különböző általános elvek esetleges megsértése olyan jogellenességi oknak minősül, amely jogellenessé teheti az adminisztráció aktusait vagy magatartását, azonban önmaga nem tekinthető cselekedetnek.
Mivel nem vitatott, hogy az alkalmazott szerződése lejáratának időpontját rögzítő aktus sérelmet okozó aktusnak minősül, nem állapítható meg, hogy a felperesnek az adminisztrációt lényegében döntése megváltoztatására felhívó leveleire adott válaszokkal az adminisztráció olyan, határozati jelleget nélkülöző magatartást tanúsított, amelynek a megerősítő levelek mindegyike nem csupán egy-egy összetevője volna. Ezen értelmezés lehetővé tenné az érintett számára a sérelmet okozó határozat vitatására a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt eljárási határidők megkerülését, akár megsemmisítés iránti, akár kártérítési kérelem benyújtása révén, ismételten felhívva az adminisztrációt a sérelmet okozó határozat megváltoztatására. Az ítélkezési gyakorlatban szereplő „magatartásra” történő hivatkozás ugyanis nem szükségszerűen valamely közösségi intézmény egymást követő cselekedeteire utal, hanem kizárólag arra szolgál, hogy megkülönböztesse az intézmény által sérelmet okozó aktus elfogadásának esetét az intézmény határozati jelleget nélkülöző magatartásának esetétől.
(lásd a 27. és 38. pontot)
3. Az a tény, hogy a bizalomvédelem elve vagy a hátrányos megkülönböztetés tilalma megsértésének megállapításához meg kell állapítani az adminisztráció több aktusának vagy magatartásának fennállását, nem teszi lehetővé annak kimondását, hogy ezen elvek esetleges megsértése az adminisztráció magatartásának minősül. Valamely jogelv megsértése ugyanis – bármely jogelvről legyen is szó – önmagában nem minősül sem az adminisztráció aktusának, sem határozati jelleget nélkülöző magatartásának, hanem valamely aktus vagy magatartás jogellenességének oka.
(lásd a 36. pontot)