A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2007. október 11. (*)
„Közbeszerzések – 89/665/EGK irányelv – Közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárások – Jogvesztő határidő – A tényleges érvényesülés elve”
A C‑241/06. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hanseatisches Oberlandsgericht (Németország) a Bírósághoz 2006. május 30-án érkezett, 2006. május 18‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Lämmerzahl GmbH
és
a Freie Hansestadt Bremen,
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: A. Rosas tanácselnök, J. N. Cunha Rodrigues (előadó), J. Klučka, P. Lindh és A. Arabadjiev bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: J. Swedenborg tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. március 28‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Lämmerzahl GmbH képviseletében A. Kus Rechtsanwalt,
– a Freie Hansestadt Bremen képviseletében W. Dierks és J. van Dyk Rechtsanwälte,
– a Litván Köztársaság képviseletében D. Kriaučiūnas, meghatalmazotti minőségben,
– az Osztrák Köztársaság képviseletében M. Fruhmann, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében X. Lewis és B. Schima, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2007. június 7‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1, kötet, 322. o.) módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21‑i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 246. o., a továbbiakban: 89/665 irányelv) értelmezésére irányul.
2 A jelen kérelmet a Lämmerzahl GmbH (a továbbiakban: Lämmerzahl) vállalkozás és a Freie Hansestadt Bremen (a továbbiakban: Bréma) közötti jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya egy közbeszerzési szerződés odaítélési eljárása.
Jogi háttér
A közösségi jog
3 A 89/665 irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
(1) A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy – a 71/305/EGK, a 77/62/EGK és a 92/50/EGK irányelv hatálya alá tartozó szerződés-odaítélési eljárást illetően – az ajánlatkérő által hozott határozatot eredményesen és főként a lehető leggyorsabban felül lehessen vizsgálni a következő cikkekben és különösen a 2. cikk (7) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően, valamint azon az alapon, hogy e határozat a közbeszerzések területén megsértette a Közösség jogszabályait vagy az e szabályokat végrehajtó nemzeti szabályokat.
[…]
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a tagállamok által megállapítandó részletes szabályok szerint legalább azon személyeknek legyen lehetőségük jogorvoslati eljárás igénybevételére, akiknek érdekében áll vagy állt egy adott árubeszerzésre vagy építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződés elnyerése, és állítólagos jogsértést szenvedtek, vagy fennáll ennek a kockázata. A tagállamok előírhatják különösen, hogy a jogorvoslatot kérő személy előzetesen értesítse az ajánlatkérőt az általa elszenvedett jogsértésről és jogorvoslatot kérő szándékáról.”
4 Az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, a 2001. szeptember 13‑i 2001/78/EK bizottsági irányelvvel (HL L 285., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 94. o.) módosított 1993. június 14‑i 93/36/EGK tanácsi irányelv (HL L 199., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 110. o.; a továbbiakban: a 93/36 irányelv) 5. cikkének (1) bekezdése szerint:
„(1) a) A II., a III. és a IV. címet, valamint a 6. és a 7. cikket olyan árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződésekre kell alkalmazni, amelyeket:
– az 1. cikk b) pontjában említett ajánlatkérők ítéltek oda, […] feltéve, hogy hozzáadottérték-adó nélküli nettó becsült értékük legalább 200 000 különleges lehívási jognak (SDR) megfelelő [euró];
[…]
b) ezt az irányelvet az olyan árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződésekre kell alkalmazni, amelyek becsült értéke megegyezik a hirdetménynek a 9. cikk (2) bekezdésével összhangban történő közzétételekor hatályos értékhatárral, vagy meghaladja azt;
[…]”.
5 A 93/36 irányelv III. címében található 9. cikke (4) bekezdésének első mondata értelmében:
„A hirdetményt a IV. mellékletben foglalt minták szerint kell elkészíteni úgy, hogy az tartalmazza az említett mintákban kért adatokat.”
6 A 93/36 irányelv IV. mellékletében szereplő hirdetményminta a következő információkat tartalmazza:
„II.2) Szerződés szerinti mennyiség vagy terjedelem
II.2.1) Teljes mennyiség vagy terjedelem (adott esetben valamennyi részt illetve esetleges változatot beleértve)
[…]
II.2.2) Opciók (adott esetben) Az opciók meghatározása, illetve igénybevételük lehetséges időpontja (lehetőség szerint)
[…]
II.3) A szerződés időtartama vagy teljesítésének határideje
Időtartam hónapokban […] és/vagy nap(ok)ban […] (a szerződés odaítélésétől számítva)
vagy: kezdés […]és/vagy befejezés […] (nap/hó/év)”.
7 A 93/36 irányelv 10. cikkének (1) és (1a) bekezdése szerint:
„(1) A nyílt eljárásban az ajánlatkérő által meghatározott ajánlattételi határidő a hirdetmény feladásától számított legalább 52 nap.
(1a) Az ajánlatok kézhezvételére az (1) bekezdésben megállapított határidő helyett lehet olyan időtartamot alkalmazni, amely elegendő ahhoz, hogy az érdekeltek elfogadható ajánlatot nyújtsanak be; ez az időtartam a hirdetmény kibocsátásának napjától számítva főszabályként legalább 36 nap, és mindenképpen legalább 22 nap, amennyiben az ajánlatkérő a 9. cikk (1) bekezdésében előírt, a IV. A. mellékletben szereplő mintának (Előzetes tájékoztatás) megfelelően elkészített, tájékoztató jellegű hirdetményt minimum 52 nappal és maximum 12 hónappal a 9. cikk (2) bekezdésében előírt hirdetménynek az Európai Közösségek Hivatalos Lapja részére történő megküldése előtt megküldi az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának, feltéve, hogy a tájékoztató jellegű hirdetmény ezenkívül a IV. B. mellékletben szereplő hirdetménymintában (Nyílt eljárás) említett adatok közül legalább a hirdetmény közzététele idején rendelkezésre állókat tartalmazza.”
A nemzeti jog
8 A versenykorlátozás elleni törvény (Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen, a továbbiakban: GWB) 100. §‑ának (1) bekezdése értelmében:
„[A GWB] jelen része csak azokra a szerződésekre vonatkozik, amelyek értéke eléri vagy meghaladja a 127. §‑ban említett rendeletekben meghatározott összegeket (értékhatárok)”.
9 A GWB 107. §‑ának (3) bekezdése szerint:
„A kérelem elfogadhatatlan, ha a kérelmező a szerződés odaítélésére vonatkozó szabályok állítólagos megsértését észlelte az eljárás során, és azt nem jelezte haladéktalanul az ajánlatkérőnek. Szintén elfogadhatatlan a kérelem abban az esetben, ha a szerződés odaítélésére vonatkozó szabályok megsértése már a hirdetményben észlelhető, és ezt legkésőbb a hirdetményben meghatározott részvételi vagy ajánlattételi határidő lejártáig nem jelezték az ajánlatkérőnek.”
10 A GWB 127. §‑ának 1. pontja a következőképpen rendelkezik:
„A szövetségi kormány a Bundesrat egyetértésével rendelet útján rendelkezéseket fogadhat el […] az Európai Közösségnek a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolására vonatkozó irányelveiben meghatározott értékhatárok német jogba való átültetése végett.
11 A közbeszerzési rendelet (Vergabeverordnung) 2. §‑a 3. pontjának az alapügyben érintett szerződés odaítélésekor hatályos változata szerint:
„A felső értékhatár:
[…]
minden más árubeszerzésre vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés esetén 200 000 euró.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
12 2005 márciusában Bréma felnőtteknek nyújtott szociális ellátások és segélyezések ügyiratainak számítógépes kezelését végző standard szoftverre vonatkozó nemzeti ajánlati felhívást tett közzé.
13 Az ajánlatok benyújtásának a hirdetményben megjelölt határideje 2005. április 12‑én 15 órakor járt le.
14 Az ajánlati felhívásra vonatkozó hirdetmény nem tartalmazott sem a szerződés becsült értékével, sem pedig a szerződés szerinti mennyiséggel vagy terjedelemmel kapcsolatos információt.
15 A hirdetmény szerint az alapügyben érintett szerződésre vonatkozó dokumentáció letölthető volt Bréma honlapjáról, amelynek címét a hirdetmény megjelölte. E dokumentációban „Szerződés szerinti mennyiség” cím alatt az alábbi megjegyzések szerepeltek:
„Hat szociális központban hozzávetőleg kétszáz, decentralizáltan elosztott munkatárs dolgozik a segélyezési területen, és 45 munkatárs a felnőtteknek nyújtott szociális ellátások terén, a szociális központokban pedig körülbelül 65 munkatárs dolgozik.”
16 Ezzel szemben az a nyomtatvány, amelyen Bréma felhívta az ajánlattevőket az árajánlatok közlésére, nem jelölte meg a megszerzendő felhasználási engedélyek számát, és csak azt követelte meg, hogy minden esetben említésre kerüljön az egyes felhasználási engedélyek ára.
17 A Lämmerzahl első kérelmét követően Bréma 2005. március 24‑i levelében bizonyos tájékoztatást nyújtott az előbbi részére, anélkül azonban, hogy pontosan megjelölte volna a megszerzendő felhasználási engedélyek számát.
18 A Lämmerzahl újabb kérdést intézett Brémához arra vonatkozólag, hogy az ajánlatkérő összesen 310 engedélyt kíván‑e megszerezni, amely mennyiséget a dokumentáció alapján az abban szereplő adatok, azaz a 200, 45 és 65 felhasználási engedély összeadásával kapott, valamint arra vonatkozólag, hogy az összes felkínált felhasználási engedélyt figyelembe vevő számszerűsített ajánlatot kell‑e benyújtani. 2005. április 6‑i levelében Bréma azt a választ adta a Lämmerzahlnak, hogy a „teljes árat” kell feltüntetni, azaz „a felhasználási engedélyek teljes árát (a rendelkezésre bocsátásért fizetendő díj), a karbantartási díjat, és a szolgáltatásokat (képzés)”.
19 2005. április 8‑án a Lämmerzahl bruttó 691 940, azaz nettó 603 500 euró összegű ajánlatot nyújtott be.
20 2005. július 6‑i levelében Bréma közölte a Lämmerzahllal, hogy az ajánlatát nem tudta elfogadni, mivel a benyújtott ajánlatok értékelése során bebizonyosodott, hogy nem az volt a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat.
21 2005. július 14‑én a Lämmerzahl levelet intézett az ajánlatkérőhöz, amelyben egyrészt arra hivatkozott, hogy nem került sor európai ajánlati felhívás közzétételére, másrészt pedig arra, hogy az általa kínált szoftver tesztelését nem megfelelően hajtották végre.
22 2005. július 21‑én a Lämmerzahl keresetet nyújtott be a Vergabekammer der Freien Hansestadt Bremenhez (közbeszerzési tanács), amelyben arra hivatkozott, hogy európai ajánlati felhívást kellett volna közzétenni, mivel az értékhatár a 200 000 eurót meghaladta. Előadta, hogy csak azt követően jutott erre a következtetésre, miután 2005. július 14‑én jogi szakvéleményt kapott, ezért kérelmét határidőben benyújtottnak kell tekinteni. Az ügy érdemével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az ajánlatkérő rosszul végezte el a tesztelési folyamatot.
23 A Vergabekammer der Freien Hansestadt Bremen 2005. augusztus 2‑i határozatával a keresetet, mint elfogadhatatlant elutasította. Álláspontja szerint a GWB 107. §‑a (3) bekezdésének második mondata értelmében a kereset az értékhatár túllépése esetén is elfogadhatatlan lett volna, mivel a Lämmerzahl a keresetben hivatkozott szabálytalanságot már a hirdetményben észlelhette. A Vergabekammer der Freien Hansestadt Bremen azt is megállapította, hogy a vele szemben megállapított jogvesztés miatt a Lämmerzahl nem jogosult a közbeszerzések tekintetében hatáskörrel rendelkező bíróságok előtti keresetindításra.
24 A Lämmerzahl e határozat ellen fellebbezést nyújtott be a Hanseatisches Oberlandesgericht in Bremenhez (fellebbviteli bíróság). Fellebbezése indokaként arra hivatkozott, hogy a Vergabekammer der Freien Hansestadt Bremen álláspontjával ellentétben a hirdetményben nem volt észlelhető, hogy a választott eljárás a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogszabályokba ütközik. Bréma ezzel szemben azt állította, a Lämmerzahlnak tapasztalatára tekintettel észlelnie kellett volna azt, hogy értékhatárt túllépték. A Lämmerzahl megismételte a tesztelési folyamat elégtelenségére vonatkozó állításait is, rámutatva arra, hogy az elfogadott ajánlat jogellenes összevont számítást tartalmazott, aminek ezen ajánlat kizárásához kellett volna vezetnie. Bréma vitatta e két állítás megalapozottságát.
25 A Lämmerzahl a fellebbezés felfüggesztő hatályának meghosszabbítását kérte az érdemi határozat meghozataláig. A Hanseatisches Oberlandesgericht in Bremen ezt a kérelmet 2005. november 7‑i határozatával elutasította mint megalapozatlant. Határozatában a Vergabekammer der Freien Hansestadt Bremen álláspontját osztotta, amely szerint a GWB 107. §‑a (3) bekezdésének második mondatában szereplő, jogvesztést előíró rendelkezés alapján a Lämmerzahlt úgy kell kezelni, mintha az érintett szerződés értéke nem érte volna el a 200 000 eurós értékhatárt, ami megvonja a Lämmerzahltól a jogorvoslat lehetőségét.
26 Bréma ekkor a Prosoz Herten GmbH nevű vállalkozásnak ítélte oda a szerződést, amellyel 2006. március 6‑án és 9‑én szerződést kötött.
27 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban a Hanseatisches Oberlandesgericht in Bremen nem közli pontosan a Bréma és a Prosoz Herten GmbH között létrejött szerződés értékét, de kifejti, hogy „az első változat vonatkozásában minden ajánlattevő ajánlata meghaladta a 200 000 eurót (232 452,80 és 887 300 euró, illetve 3 218 000 euró), a második változat vonatkozásában pedig a négyből csak egy ajánlattevő maradt az értékhatár alatt 134 050 eurós ajánlatával (a felhasználási engedélyek díját figyelmen kívül hagyva), míg a többi ajánlat 210 252,80 és 907 300, illetve 2 774 800 euró között volt […]”.
28 A Hanseatisches Oberlandesgericht in Bremen előtti eljárásban a Lämmerzahl arra hivatkozott, hogy e bíróság 2005. november 7‑i határozatában elfogadott álláspontja a jogorvoslat lehetőségét aránytalanul és a 89/665 irányelvbe ütköző módon megnehezíti.
29 E bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban kifejti, az alapügy sajátossága abban a körülményben rejlik, hogy a közvetlenül a szerződés értékével, így a küszöbértékkel kapcsolatos közbeszerzési jogszabályok megsértése esetén a GWB 107. §‑a (3) bekezdésének második mondata alapján alkalmazott jogvesztés, a Kammergericht ítélkezési gyakorlata értelmében, amelyet a Hanseatisches Oberlandesgericht in Bremen 2005. november 7‑i határozatával átvett és kiterjesztett, a jogorvoslati jogosultság általános kizárását eredményezi.
30 A Hanseatisches Oberlandesgericht in Bremen álláspontja szerint ebből az következik, hogy ha a becsült szerződési érték kezdettől fogva jogellenesen túl alacsony szinten került meghatározásra, a jogvesztéssel terhelt személy nemcsak azt a jogát veszíti el, hogy a választott eljárásmódot, vagy a szerződés értékére vonatkozó becslést vitassa, hanem minden más olyan jogsértéssel szembeni jogorvoslati lehetőségét is, amely önmagában nézve nem tartozik a jogvesztés hatálya alá, és amelyek felülvizsgálata lehetséges volna, ha az ajánlatkérő egyébként a szabályoknak megfelelően járt volna el.
31 A Hanseatisches Oberlandesgericht in Bremen arra keres választ, hogy a jogvesztésre vonatkozó nemzeti jogszabályok ilyen alkalmazása nem sérti‑e a 89/665 irányelv hatékony érvényesülését, és különösen, hogy összeegyeztethető‑e ezen irányelv 1. cikkével.
32 Ezért a Hanseatisches Oberlandesgericht in Bremen felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:
„1) Összeegyeztethető‑e a 89/665 irányelvvel, és különösen annak 1. cikke (1) és (3) bekezdésével, ha a az ajánlattevővel szemben általánosságban megtagadják az ajánlatkérő közbeszerzést odaítélő határozatának felülvizsgálatát, mivel az ajánlattevő a nemzeti jog által előírt jogorvoslati határidőn belül felróható módon elmulasztotta kifogásolni az odaítélési eljárás szabályai megsértését, amennyiben e szabálysértés
a) az ajánlati felhívás formájához vagy
b) a szerződés értéke meghatározásának helyességéhez (a becslés egyértelmű tévességéhez vagy a meghatározási módszer átláthatóságának elégtelenségéhez)
kapcsolódik, és a szerződés helyesen megállapított vagy helyesen megállapítandó értéke alapján lehetséges volna azon további közbeszerzési szabálysértések egyenként történő vizsgálata, amelyek tekintetében nem következett be jogvesztés?
2) Ahhoz, hogy a szerződés értékének meghatározásához kapcsolódó szabálytalanságokból le lehessen vonni azt a következtetést, hogy a jogorvoslati jogosultság általánosságban kizárt, az ajánlati felhívásnak a szerződés értékének meghatározása szempontjából releváns adataira vonatkoznia kell‑e bármely különleges követelménynek abban az esetben is, ha a helyesen becsült vagy helyesen becsülendő érték meghaladja a releváns küszöbértéket?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
A második kérdésről
33 Az először vizsgálandó második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a közösségi jog milyen követelményeket támaszt egyrészt a szerződésnek a hirdetményben kötelezően feltüntetendő becsült értékére vonatkozó adatokkal, másrészt az ezen adatok hiánya esetére megállapított jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatban.
A felek érvei
34 A Lämmerzahl nem sorolja fel egyenként, hogy a szerződés értékével kapcsolatban milyen adatoknak kellene szerepelniük a hirdetményben, de kiemeli, hogy a jogvesztő határidő alkalmazása esetén nem róhatók fel olyan körülmények az érintettnek, amelyekről az ajánlatkérő a hirdetményben nem tett említést.
35 A litván kormány álláspontja szerint az ajánlatkérő a hirdetményben a szerződés terjedelmére vonatkozó valamennyi információt köteles feltüntetni, amelynek alapján az ajánlattevők objektíven meg tudják állapítani, hogy a szerződés értéke eléri‑e a közösségi közbeszerzési irányelvekben előírt értékhatárt.
36 Az Európai Közösségek Bizottságának hasonló álláspontja szerint a hirdetmény esetében a nemzeti jogszabályok által a jogvesztő határidő kezdetére vonatkozóan megállapított előzetes feltételeket a nemzeti bíróságnak úgy kell alkalmaznia, hogy az ne tegye lehetetlenné, vagy ne nehezítse meg túlzottan az érintett számára a 89/665 irányelvből eredő jogainak gyakorlását.
37 Ezzel szemben Bréma és az osztrák kormány szerint a közösségi irányelvek nem követelik meg, hogy a hirdetményben szerepeljen a szerződés becsült értéke, ennek feltüntetése ugyanis nem lenne célszerű a verseny megfelelő érvényesülése szempontjából.
A Bíróság álláspontja
38 Az iratokban szereplő információk alapján úgy tűnik, hogy az alapügyben szereplő szerződés árubeszerzésre, vagy pedig árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló vegyes közbeszerzési szerződés, amelyben az árubeszerzés értéke dominál. Ilyen körülmények között az árubeszerzésre, nem pedig a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó közösségi közbeszerzési irányelvek relevánsak.
39 A 93/36 irányelv hatálya alá tartozó árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések vonatkozásában a hirdetmény tartalmát az alapeljárás tényállásának megvalósulása idején a 93/36 irányelv 9. cikke (4) bekezdésének első mondata, és IV. melléklete szabályozta, amely rendelkezések helyébe utóbb az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.) 36. cikkének (1) bekezdése és VII. melléklete, valamint a 2004/17/EK és a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelveknek megfelelő, közbeszerzési eljárások keretében megjelenő hirdetmények közzétételére használandó szabványos űrlapok létrehozásáról szóló, 2005. szeptember 7‑i 1564/2005/EK bizottsági rendelet (HL L 257., 1. o.) II. melléklete lépett.
40 A 93/36 irányelv 9. cikke (4) bekezdésének első mondata előírja, hogy a hirdetményt a IV. mellékletben foglalt minták szerint kell elkészíteni úgy, hogy az tartalmazza az említett mintákban kért adatokat.
41 A IV. mellékletben található hirdetményminta szerint fel kell tüntetni a teljes mennyiséget vagy terjedelmet (adott esetben valamennyi részt illetve esetleges változatot beleértve).
42 Ebből következik, hogy a 93/36 irányelv hatálya alá tartozó árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződésre vonatkozó hirdetménynek az irányelv értelmében tartalmaznia kell az adott szerződés szerinti teljes mennyiséget vagy a szerződés teljes terjedelmét.
43 Ha valamely különleges esetben ez a feltétel nem teljesülne, ez a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jog megsértését eredményezné, amely e rendelkezés értelmében jogorvoslati jogosultságot teremt.
44 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/36 irányelv 9. cikkének (4) bekezdése és IV. melléklete értelmében az ezen irányelv hatálya alá tartozó árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződésre vonatkozó hirdetményben pontosan meg kell jelölni a szerződés szerinti teljes mennyiséget és terjedelmet. Ezek megjelölése hiányában a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése alapján jogorvoslattal lehet élni.
Az első kérdésről
45 Első kérdésével a nemzeti bíróság lényegében két problémát kíván megoldani. Egyrészt arra keres választ, milyen feltételekkel teszi lehetővé a közösségi jog, hogy a nemzeti jogszabályok jogvesztő határidőt állapítsanak meg a közbeszerzési szerződés odaítélési eljárásának megválasztásával, vagy a szerződési érték megbecsülésével, tehát az odaítélési eljárás első szakaszában történő aktusokkal szembeni jogorvoslat igénybe vételére. Másrészt abban az esetben, ha megengedhető ilyen jogvesztést előíró rendelkezés, e bíróság azt kérdezi, hogy az a közösségi jog alapján általános módon kiterjeszthető‑e az ajánlatkérő határozataival szembeni jogorvoslati lehetőségre, ideértve az odaítélési eljárás későbbi szakaszaiban hozott határozatokat is.
A felek érvei
46 A Lämmerzahl kifejti, hogy a GWB 107. §‑ának (3) bekezdése csak azon jogsértések esetében írja elő a jogvesztést, amelyek „már a hirdetményben észlelhetők”, és e fordulatot álláspontja szerint megszorítóan kell értelmezni. Előadja, hogy az alapügyben a hirdetményben szereplő információkból lehetetlen volt arra következtetni, hogy a szerződés becsült értéke meghaladta a közösségi irányelvek szerinti értékhatárt, és ezért rosszul választották meg a nemzeti odaítélési eljárást. Álláspontja szerint az, hogy jogvesztésre hivatkoztak vele szemben, holott ő az ajánlatkérő által közölt információkból nem következtethetett a közösségi jog megsértésére, megfosztja őt a hatékony jogorvoslat igénybevételének lehetőségétől, és a 89/665 irányelvbe ütközik.
47 A litván kormány szintén hangsúlyozza, hogy ezen irányelv értelmében hatékony jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani az érdekeltek számára. Ezért, ha ez utóbbiak nem kaptak objektív és teljes körű tájékoztatást az adott szerződés terjedelméről, a jogvesztő határidő csak akkor kezdődhet el, amikor tudomást szereztek, vagy szerezhettek arról, hogy a választott eljárás nem megfelelő. A 89/665 irányelv alkalmazandó abban az esetben, ha kétséges, hogy sor került‑e a közösségi irányelvek alkalmazása tekintetében megállapított határérték túllépésére.
48 Az osztrák kormány és a Bizottság álláspontja szerint az olyan nemzeti szabályok, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek, összeegyeztethetők a 89/665 irányelvvel, amennyiben bizonyos feltételeknek vannak alárendelve. Az osztrák kormány úgy véli, hogy e szabályok csak akkor egyeztethetők össze az említett irányelvvel, ha az általuk megállapított jogvesztő határidő ésszerű, és ha az ajánlattevő magatartásával nem tette lehetetlenné vagy nem nehezítette meg túlzottan a jogorvoslati jog gyakorlását. A Bizottság pedig előadja, hogy az ilyen nemzeti jogszabályok akkor egyeztethetők össze a közösségi joggal, ha az ajánlattevő olyan hatékony jogorvoslati lehetőséggel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy az EK-Szerződésből eredő minden alapvető szabály megsértése esetén bírósághoz fordulhasson.
49 Bréma úgy véli, a 89/665 irányelv – ahogyan azt a Bíróság értelmezte – megengedi a tagállamoknak, hogy jogvesztő határidőt állapítsanak meg a szerződés-odaítélési eljárással kapcsolatos kifogások tekintetében. Álláspontja szerint a GWB 107. cikkének (3) bekezdése összhangban van ezzel az irányelvvel, még akkor is, ha az ajánlatkérő a szerződés értékével kapcsolatban téves információkat adott. Szerinte, ha az ajánlattevő a hirdetményben szereplő adatok alapján, vagy netán a releváns adatok hiányában magasabbra becsülte a szerződés értékét, ugyanakkor jogorvoslattal nem él, ez nem jelenti azt, hogy jogorvoslati joga eleve kizárt lenne.
A Bíróság álláspontja
50 E kérdés első részét illetően emlékeztetni kell arra, hogy nem ütközik a 89/665 irányelvbe az a nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy az ajánlatkérő által hozott határozat elleni jogorvoslati kérelmeket egy e célra meghatározott határidőn belül kell benyújtani, és hogy az e kérelmet megalapozó valamennyi jogsértésre a közbeszerzési eljárásban ugyanezen határidőn belül kell hivatkozni, a jogvesztés terhe mellett, oly módon, hogy e határidő elteltével e határozat ellen jogorvoslatot benyújtani és ilyen jogsértésekre hivatkozni a továbbiakban már nem lehet, feltéve, hogy e határidő ésszerű (a C‑470/99. sz., Universale-Bau és társai ügyben 2002. december 12‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑11617. o.] 79. pontja, és a C‑327/00. sz. Santexügyben 2003. február 27‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑1877. o.] 50. pontja).
51 E rendelkezés azon a megfontoláson alapul, hogy a 89/665 irányelv által kitűzött cél maradéktalan megvalósítását veszélyeztetné, ha a jelentkezők és ajánlattevők a közbeszerzési eljárás alatt bármikor hivatkozhatnának az eljárás szabályainak megsértésére, ami arra kötelezné az ajánlatkérőket, hogy újra lefolytassák az egész eljárást e jogsértések orvoslása érdekében (a fent hivatkozott Universale-Bau és társai ügyben hozott ítélet 75. pontja).
52 Ugyanakkor a nemzeti jogokban alkalmazott jogvesztő határidők, ideértve alkalmazásuk részletes szabályait is, nem tehetik lehetetlenné, és nem nehezíthetik meg túlzottan az érdekeltek számára az adott esetben a közösségi jogból származatott jogaik gyakorlását (a fent hivatkozott Santex-ügyben hozott ítélet 55. pontja, lásd szintén ebben az értelemben a fent hivatkozott Universale-Bau és társai ügyben hozott ítélet 73. pontját is).
53 Azt kell tehát vizsgálni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, jogvesztést előíró rendelkezés ésszerűnek tekinthető‑e, vagy ellenkezőleg, olyannak, amely lehetetlenné teszi vagy túlzottan megnehezíti az érdekelt személy számára a közösségi jogból származatott jogainak gyakorlását.
54 Az iratokból megállapítható, hogy a Lämmerzahl – saját kezdeményezésére – többszöri érdeklődés útján próbálta megerősíteni azt az ajánlati felhívásból levezetett, bizonytalan megállapítását, hogy a szerződés 310 felhasználási engedélyre és oktatási tevékenységre vonatkozik. Mindazonáltal e tekintetben az ajánlatkérőnek még a legutolsó, tehát a 2005. április 6‑i levelében adott válasza is kevéssé érthető, kétértelmű és kitérő volt.
55 A jogvesztő határidő fennállását figyelembe véve úgy kell tekinteni, hogy túlzottan megnehezíti az érdekelt ajánlattevő számára a közösségi jogból eredő jogai gyakorlását az olyan hirdetmény, amely nem tartalmaz semmiféle információt a szerződés értékére nézve, és amit az ajánlatkérőnek a lehetséges ajánlattevő ismételt érdeklődése előli kitérő magatartása követ, ahogyan az az alapügyben történt (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Santex-ügyben hozott ítélet 61. pontját).
56 Ezért, még ha a GWB 107. §‑a (3) bekezdésének második mondatában találhatóhoz hasonló, jogvesztést előíró nemzeti rendelkezés a közösségi joggal összeegyeztethetőnek tekintendő is, annak az alapügyben felmerültekhez hasonló körülmények között történő alkalmazása valamely ajánlattevővel szemben nem felel meg a 89/665 irányelvből eredő tényleges érvényesülés elve követelményeinek.
57 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a 89/665 irányelvbe, különösen annak 1. cikke (1) és (3) bekezdésébe ütközik a jogvesztést előíró nemzeti rendelkezés, ha azt olyan módon alkalmazzák, amely megfosztja az ajánlattevőt a közbeszerzési szerződés odaítélési eljárásának megválasztására, vagy a szerződés becsült értékére vonatkozó jogorvoslati lehetőségtől amiatt, mert az ajánlatkérő nem közölte egyértelműen az ajánlattevővel az említett szerződés szerinti teljes mennyiséget vagy a szerződés terjedelmét.
58 Az első kérdés második részét illetően ki kell emelni, hogy a GWB 107. §‑a (3) bekezdésének második mondata szerint a jogvesztő határidő a jelentkezési határidő vagy az ajánlatok benyújtására nyitva álló határidő lejártával telik le. Emiatt úgy tűnik, hogy e rendelkezés csak azon szabálytalanságok esetén alkalmazandó, amelyeket e határidők lejárta előtt meg lehet állapítani. Ilyen szabálytalanság lehet a szerződés becsült értékének pontatlansága, vagy az odaítélési eljárás hibás megválasztása, nem lehetnek azonban olyanok, amelyek esetleg csak a szerződés-odaítélési eljárás későbbi szakaszaiban felmerülő helyzetekkel kapcsolatosak.
59 Az alapeljárásban a felperes a szerződés értékére vonatkozó információ hiányán és az odaítélési eljárás hibás megválasztásán kívül olyan szabálytalanságokat is kifogásol, amelyek egyrészt az elfogadott ajánlat pénzügyi vonatkozásainak ismertetésével, másrészt a kínált szoftverek tesztelésével kapcsolatosak. Az ajánlat pénzügyi vonatkozásainak ismertetésével kapcsolatos szabálytalanság pedig csak az ajánlatok felbontását követően állapítható meg. Ugyanez vonatkozik a kínált szoftverek tesztelésére. Az ilyen típusú szabálytalanságok tehát csak az alapügyben szereplőhöz hasonló jogszabály által megállapított jogvesztő határidő letelte után kerülhetnek napvilágra.
60 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy a Hanseatisches Oberlandesgericht in Bremen 2005. november 7‑i határozatában az alapügyben érintett, jogvesztést előíró rendelkezést az ajánlatkérő által a közbeszerzési szerződés odaítélési eljárásának teljes tartama folyamán meghozható összes határozatra kiterjesztve alkalmazta.
61 A jogvesztést előíró rendelkezés ilyen módon történő alkalmazása gyakorlatilag lehetetlenné teszi az érdekelt számára a közösségi jogból eredő jogai gyakorlását azon szabálytalanságokat illetően, amelyek csak az ajánlatok benyújtására nyitva álló határidő lejárta után kerülhetnek napvilágra. Következésképpen ez ellentétes a 89/665 irányelvvel, különösen annak 1. cikke (1) és (3) bekezdésével.
62 A nemzeti bíróságnak úgy kell értelmeznie az általa alkalmazandó belső jogot, hogy az a lehető legnagyobb mértékben összhangban legyen a 89/665 irányelv által elérni kívánt céllal (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Santex-ügyben hozott ítélet 62. és 63. pontját).
63 Ha a 89/665 irányelv által elérni kívánt céllal összhangban álló ilyen értelmezés nem lehetséges, a nemzeti bíróságnak el kell tekintenie az ezen irányelvvel ellentétes rendelkezések alkalmazásától (a 106/77. sz. Simmenthal-ügyben 1978. március 9‑én hozott ítélet [EBHT 1978., 629. o.] 24. pontja és a fent hivatkozott Santex-ügyben hozott ítélet 64. pontja). A 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének rendelkezése ugyanis feltétlen, és kellően pontos ahhoz, hogy hivatkozni lehessen rá az ajánlatkérővel szemben (e tekintetben lásd a C‑15/04. sz. Koppensteiner-ügyben 2005. június 2‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑4855. o.] 38. pontját).
64 A fenti megfontolások alapján az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 89/665 irányelvbe, különösen annak 1. cikke (1) és (3) bekezdésébe ütközik a jogvesztést előíró nemzeti rendelkezés, ha azt olyan módon alkalmazzák, amely megfosztja az ajánlattevőt a közbeszerzési szerződés odaítélési eljárásának megválasztására vagy a szerződés becsült értékére vonatkozó jogorvoslati lehetőségtől amiatt, mert az ajánlatkérő nem közölte egyértelműen az ajánlattevővel az említett szerződés szerinti teljes mennyiséget vagy a szerződés terjedelmét. Szintén az említett irányelv ugyanezen rendelkezéseibe ütközik az ilyen szabály általános kiterjesztése az ajánlatkérő határozataival szembeni jogorvoslati lehetőségekre, ideértve az odaítélési eljárás későbbi, e jogvesztést előíró rendelkezés által megjelölt időpontot követő szakaszaiban hozott határozatokat is.
A költségekről
65 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
1) A 2001. szeptember 13‑i 2001/78/EK bizottsági irányelvvel módosított, az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14‑i 93/36/EGK tanácsi irányelv 9. cikkének (4) bekezdése és IV. melléklete értelmében az ezen irányelv hatálya alá tartozó közbeszerzési szerződésre vonatkozó hirdetményben pontosan meg kell jelölni a szerződés szerinti teljes mennyiséget és terjedelmet. Ezek megjelölése hiányában a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelvvel módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21‑i 89/665/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) bekezdése alapján jogorvoslattal lehet élni.
2) A 92/50 irányelvvel módosított 89/665 irányelvbe, különösen annak 1. cikke (1) és (3) bekezdésével ellentétes a jogvesztést előíró nemzeti rendelkezés, ha azt olyan módon alkalmazzák, amely megfosztja az ajánlattevőt a közbeszerzési szerződés odaítélési eljárásának megválasztására vagy a szerződés becsült értékére vonatkozó jogorvoslati lehetőségtől amiatt, mert az ajánlatkérő nem közölte egyértelműen az ajánlattevővel az említett szerződés szerinti teljes mennyiséget vagy a szerződés terjedelmét. Szintén az említett irányelv ugyanezen rendelkezéseivel ellentétes az ilyen szabály általános kiterjesztése az ajánlatkérő határozataival szembeni jogorvoslati lehetőségekre, ideértve az odaítélési eljárás későbbi, e jogvesztést előíró rendelkezés által megjelölt időpontot követő szakaszaiban hozott határozatokat is.
Aláírások