Language of document : ECLI:EU:T:2021:628

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2021. szeptember 29.(*)

„Dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – Az állami támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és annak visszatéríttetését elrendelő határozatot követően e támogatás visszatéríttetésére irányuló eljárásra vonatkozó dokumentumok – A hozzáférés megtagadása – Az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljainak védelmére vonatkozó kivétel – Nyomós közérdek – A hátrányos megkülönböztetés tilalma – Indokolási kötelezettség”

A T‑569/19. sz. ügyben,

az AlzChem Group AG (székhelye: Trostberg [Németország], képviselik: A. Borsos és J. Guerrero Pérez ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik: C. Ehrbar és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az állami támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és annak visszatéríttetését elrendelő határozatot követően e támogatás visszatéríttetésére irányuló eljárásra vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférést a felperestől megtagadó, 2019. július 22‑i C(2019) 5602 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),

tagjai: D. Spielmann elnök, O. Spineanu‑Matei (előadó) és R. Mastroianni bírák,

hivatalvezető: I. Pollalis tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. március 23‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

I.      A jogvita előzményei

1        A Szlovákia által az NCHZ vállalkozásnak nyújtott SA.33797 – (2013/C) (korábbi 2013/NN) (korábbi 2011/CP) állami támogatásról szóló, 2014. október 15‑i (EU) 2015/1826 határozatában (HL 2015. L 269., 71. o.) az Európai Bizottság többek között úgy ítélte meg, hogy a Novácké chemické závody, a.s. (a továbbiakban: NCHZ) egy szlovák vegyipari vállalkozás jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásban részesült a vele szemben folytatott csődeljárás során. A Bizottság úgy határozott, hogy e támogatást az NCHZ‑nek, valamint a Fortischem a.s.‑nek mint gazdasági jogutódnak vissza kell fizetnie.

2        A felperes AlzChem Group AG a vegyipari ágazatban tevékenykedő német vállalkozás, amely a 2015/1826 határozat elfogadásához vezető eljárásban érdekelt félként vett részt.

3        A 2015/1826 határozat két részleges megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezte. A Törvényszék a 2019. szeptember 24‑i Fortischem kontra Bizottság ítéletben (T‑121/15, EU:T:2019:684) a keresetet mint megalapozatlant elutasította. 2018. december 13‑i AlzChem kontra Bizottság ítéletével (T‑284/15, EU:T:2018:950) a Törvényszék megsemmisítette a 2015/1826 határozat 2. cikkét.

4        2019. április 12‑i levelében a felperes dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet intézett a Bizottsághoz az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján. E kérelem a Bizottság birtokában lévő releváns dokumentumokra vonatkozott, köztük többek között olyan Excel‑táblázatokra, Word‑dokumentumokra, illetve belső adatbázisokra, amelyek információkat tartalmaztak a visszatéríttetési eljárás állásáról és a Szlovák Köztársaság által a 2015/1826 határozat alapján visszatéríttetett állami támogatás összegéről (a továbbiakban: kért dokumentumok).

5        A Bizottság 2019. április 24‑i levelében elutasította e kérelmet, azzal az indokkal, hogy az az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik franciabekezdésében, valamint (3) bekezdésében előírt kivételek hatálya alá tartozik. A Bizottság arra is rámutatott, hogy egyetlen olyan érvet sem terjesztettek elő, amely alkalmas lenne a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez fűződő nyomós közérdek fennállásának bizonyítására, és hogy részleges hozzáférés nem lehetséges.

6        2019. május 15‑i levelében a felperes megerősítő kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz, az 1049/2001 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően. Vitatta a kérelem Bizottság általi elutasítását, többek között arra hivatkozva, hogy kérelme nem vonatkozott egyetlen olyan dokumentumra sem, amely a Bizottság által hivatkozott kivételek hatálya alá tartozik, és hogy nyomós közérdek fűződik a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez. Egyebekben e dokumentumokhoz való részleges hozzáférést kért, illetve azokba való betekintést a Bizottság helyiségeiben.

7        2019. június 11‑én a Bizottság jelezte a felperesnek, hogy megerősítő kérelmének elbírálása folyamatban van, de arra az előírt határidőn belül nem válaszol, és hogy az e kérelemre adandó válasz határidejét tizenöt munkanappal meghosszabbította az 1049/2001 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének megfelelően. 2019. július 1‑jén jelezte a felperesnek, hogy a kérelme teljes körű vizsgálatához és a végleges határozat meghozatalához szükséges összes elemet nem lehetett összegyűjteni, és hogy a lehető leghamarabb végleges határozatot küldenek neki.

II.    A megtámadott határozat

8        A 2019. július 22‑i C(2019) 5602 final határozatban (a továbbiakban: megtámadott határozat) a Bizottság megtagadta a felperestől a kért dokumentumokhoz való hozzáférést, mivel úgy vélte, hogy azok egyrészt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt, a vizsgálatok védelmére vonatkozó kivétel hatálya alá, másrészt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében előírt, a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivétel hatálya alá tartoznak.

9        Először is, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt kivételt illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kért dokumentumok nemcsak az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálattal kapcsolatos közigazgatási akta részét képezik, hanem a jogellenes állami támogatásra vonatkozó határozat végrehajtásának vizsgálatára is vonatkoznak.

10      Egyrészt a Bizottság megjegyezte, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint fennáll a bizalmasság általános vélelme, amely szerint az állami támogatásokra vonatkozó eljárás közigazgatási aktájában található dokumentumok hozzáférhetővé tétele még akkor is sérti az ilyen támogatásokra vonatkozó vizsgálatok céljait, ha az eljárás befejeződött. Úgy ítélte meg, hogy a kért dokumentumok, amelyek információkat tartalmaztak a szóban forgó állami támogatás visszatéríttetésére irányuló, a 2015/1826 határozat értelmében a szlovák hatóságokra háruló eljárás állásáról, az ezen, teljes egészében vissza nem téríttetett támogatásra vonatkozó vizsgálattal összefüggésben a közigazgatási akta részét képezték.

11      Másrészt a Bizottság pontosította, hogy a jogellenes állami támogatás visszatéríttetésének szakaszában az érintett tagállam aktív közreműködésével biztosítja az e támogatásra vonatkozó határozat helyes végrehajtását, és ennélfogva a cselekményei és a megtett intézkedések az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése értelmében véve szorosan kapcsolódnak az e támogatásra vonatkozó vizsgálatához. A Bizottság ezenkívül jelezte, hogy az állami támogatás visszatéríttetésének szakasza egy strukturált és formalizált eljárásba illeszkedik, amely az említett rendelkezés értelmében vett vizsgálatnak minősül. Úgy ítélte meg, hogy mivel az állami támogatásra vonatkozó határozat tiszteletben tartásának hiánya kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindításához vezethet, e határozat végrehajtásának szakaszát az EUMSZ 258. cikkben előírt eljáráshoz hasonló, pert megelőző eljárásnak kell tekinteni, amely eljárás vonatkozásában a Bíróság elismerte a bizalmasság általános vélelmének fennállását. Ennélfogva a kért dokumentumok nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele árthat a Szlovák Köztársasággal folytatott párbeszédnek, amelynek érdekében alapvető fontosságú a bizalom légkörének fennállása.

12      Másodszor, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében előírt kivételt illetően a Bizottság rámutatott arra, hogy az ítélkezési gyakorlat elismerte a valamely aktájába tartozó dokumentumok bizalmas jellegének általános vélelmét, függetlenül attól, hogy a hozzáférés iránti kérelem lezárt vagy folyamatban lévő ellenőrzési eljárásra vonatkozott. A jelen ügyben a kért dokumentumok részletes információkat tárnak fel a visszatéríttetési eljárás állására és az érintett vállalkozások által végrehajtott különböző szakaszaira vonatkozóan. E kereskedelmi információk érzékenyek. Tekintettel a jogellenes állami támogatásra vonatkozó határozat végrehajtási szakaszának kétoldalú jellegére, az érintett vállalkozások általi visszatérítésre irányuló eljárás állására vonatkozó dokumentumok e támogatás tényleges visszatéríttetését megelőző idő előtti hozzáférhetővé tétele kárt okozna e vállalkozások számára, és végső soron sértené az állami támogatási eljárás céljait, ahelyett hogy hozzájárulna az átláthatósághoz.

13      Harmadszor a Bizottság elutasította a részleges hozzáférés iránti kérelmet, mivel a kért dokumentumokra vonatkozóan a bizalmasság általános vélelme áll fenn.

14      Negyedszer a Bizottság úgy vélte, hogy a felperes által a nyomós közérdek fennállásának alátámasztása érdekében hivatkozott megfontolások meglehetősen általánosak. Álláspontja szerint az, hogy a kért dokumentumok közigazgatási jellegű vizsgálatra, nem pedig jogalkotási aktusokra vonatkoznak, amelyek tekintetében az ítélkezési gyakorlat elismerte a nagyobb átláthatósági követelmény fennállását, valamint az, hogy a Bizottság a szóban forgó állami támogatás visszatéríttetésére vonatkozó információkat, így a visszafizetett és az elveszett összeget, valamint a visszatéríttetett kamatok összegét a visszatéríttetési eljárás végleges befejezése után közzéteszi, még inkább alátámasztja a nyomós közérdek hiányára vonatkozó következtetést.

III. Az eljárás és a felek kérelmei

15      A Törvényszék Hivatalához 2019. augusztus 15‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

16      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (ötödik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott. A Törvényszék a 2021. március 23‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

17      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

18      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

IV.    A jogkérdésről

19      Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik franciabekezdésében és (3) bekezdésében előírt kivételek alkalmazása során elkövetett téves jogalkalmazásra és nyilvánvaló mérlegelési hibára, a másodikat pedig a kért dokumentumok nem bizalmas változatához való hozzáférés, illetve a kért dokumentumokba a Bizottság helyiségeiben való betekintés megtagadásának indokolására vonatkozó kötelezettség megsértésére alapítja, ugyanezen rendelet 4. cikke (6) bekezdésének és 10. cikkének megfelelően.

A.      A keresettel megtámadható jogi aktusok meghatározására és a keresetindítási határidőre vonatkozó előzetes észrevételek

20      A felperes azt állítja, hogy úgy tűnik, a Törvényszéknek az 1049/2001 rendeletre vonatkozó ítélkezési gyakorlata bizonyos következetlenségeket és ellentmondásokat hordoz a keresettel megtámadható jogi aktus meghatározását és a keresetindítási határidő kezdő időpontját illetően. Ily módon az ítélkezési gyakorlat, különösen a 2010. december 10‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet (T‑494/08–T‑500/08 és T‑509/08, EU:T:2010:511) elemzése alapján arra lehet következtetni, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó határozat megsemmisítése iránti kereset benyújtására nyitva álló határidő kezdő időpontját az az utolsó nap határozza meg, amelyen a Bizottságnak határozatot kellett volna hoznia. A felperes szerint, még ha a megtámadott határozat 2019. július 22‑én kelt is, a keresetindítási határidőt 2019. június 5‑től kell számítani, mivel azt, hogy ezen időpontig nem kapott választ, az említett rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében elutasító határozatnak kell tekinteni.

21      Ezzel szemben, ami a keresettel megtámadható jogi aktust illeti, amennyiben a Bizottság nem hozott határozatot az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn belül, ezen aktus a körülményektől függően vagy a hallgatólagos elutasító határozat, vagy mind a hallgatólagos határozat, mind a kifejezett határozat, vagy pedig a kifejezett elutasító határozat. Következésképpen a felperes azt kéri, hogy amennyiben a Törvényszék azt állapítaná meg, hogy a megtámadott határozat a Bizottság 2019. június 5‑ig tartó hallgatásából eredő hallgatólagos megtagadó határozatot is magában foglalja, úgy e határozatot tekintsék a megtámadott határozat szerves részének.

22      Ráadásul a felperes hangsúlyozza a kifejezett határozat megsemmisítése iránti kereset benyújtására nyitva álló határidőre vonatkozó ítélkezési gyakorlat potenciálisan negatív és előre nem látott hatásait azokban az esetekben, amikor e határozat elfogadására a hallgatólagos határozat meghozatalát követően kerül sor. Többek között a 2010. december 10‑i Ryanair kontra Bizottság ítéletből (T‑494/08–T‑500/08 és T‑509/08, EU:T:2010:511), valamint a 2012. november 13‑i ClientEarth és társai kontra Bizottság végzésből (T‑278/11, EU:T:2012:593) kitűnik, hogy ha a keresettel megtámadható jogi aktus a kifejezett határozat, az említett határidő a hallgatólagos határozat meghozatalának napján kezdődik. A felperesnek ezért át kellett volna fogalmaznia a hallgatólagos határozattal szemben az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése alapján benyújtott keresetlevelét annak érdekében, hogy figyelembe vegye a Bizottság által a megtámadott határozatban előadott érveket. A kereset elkészítésére rendelkezésére álló eredeti keresetindítási határidő tehát rövidebb lett volna. Márpedig az, hogy az ítélkezési gyakorlat lerövidíti azokat a törvényi határidőket, amelyeken belül az egyének az EUM‑Szerződésnek megfelelően gyakorolhatják jogaikat, indokolatlanul korlátozhatja e jogokat, és sértheti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 42. és 47. cikkét.

23      Egyébiránt a felperes úgy véli, hogy az ítélkezési gyakorlat fényében a Bizottság 2019. június 11‑i és július 1‑jei közleményei teljes mértékben félrevezetőek voltak, és alkalmasak voltak arra, hogy megakadályozzák a felperes igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését, és azokat felül kell vizsgálni.

24      A Bizottság cáfolja a felperesnek a Törvényszék ítélkezési gyakorlatában fennálló következetlenségekre és ellentmondásokra, valamint a részéről esetlegesen fennálló megtévesztő magatartásra vonatkozó állításait.

25      Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem válaszolt a felperes hozzáférés iránti kérelmére sem az eredeti határidőn belül, sem az első meghosszabbítást követő 2019. június 11‑i válaszadási határidőn belül, ami megfelel az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (3) bekezdésében említett helyzetnek, hanem ezt követően kifejezett elutasító határozatot fogadott el, és ez minősül a megtámadott határozatnak.

26      A jelen ügyhöz hasonló, a fenti 25. pontban ismertetett helyzetben először is a Bizottság válaszának hiányát a hozzáférést megtagadó hallgatólagos határozatnak kell tekinteni. A határidő második, 2019. július 1‑jei meghosszabbítása ugyanis nem hosszabbíthatta meg érvényesen a határidőt, mivel az 1049/2001 rendelet 8. cikke alapján a Bizottság az eredeti határidőt csak egyszer hosszabbíthatja meg, a meghosszabbított határidő lejártakor pedig úgy kell tekinteni, hogy hallgatólagos elutasító határozatot hozott (lásd ebben az értelemben: 2010. december 10‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑494/08–T‑500/08 és T‑509/08, EU:T:2010:511, 38. és 40. pont; 2012. november 27‑i Steinberg kontra Bizottság ítélet, T‑17/10, nem tették közzé, EU:T:2012:625, 99. pont). E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírt határidő kötelező jellegű (lásd ebben az értelemben: 2010. január 19‑i Co‑Frutta kontra Bizottság ítélet, T‑355/04 és T‑446/04, 60. és 70. pont), és azt nem lehet az 1049/2001 rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében előírt körülményeken kívül meghosszabbítani, különben e cikk hatékony érvényesülését hiúsítanák meg, mivel a kérelmező nem tudná pontosan, hogy mely időponttól kezdve nyújthatja be az említett rendelet 8. cikkének (3) bekezdésében előírt keresetét vagy panaszát (lásd, analógia útján: 2005. április 21‑i Housieaux ítélet, C‑186/04, EU:C:2005:248, 26. pont). Az ilyen hozzáférést megtagadó hallgatólagos határozat az EUMSZ 263. cikk rendelkezéseinek megfelelően megsemmisítés iránti kereset tárgya lehet (lásd ebben az értelemben: 2012. november 27‑i Steinberg kontra Bizottság végzés, T‑17/10, nem tették közzé, EU:T:2012:625, 101. pont).

27      Mindazonáltal, amikor a Bizottság ezt követően kifejezetten és véglegesen válaszolt a megerősítő kérelemre, és megtagadta a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférést, hallgatólagosan visszavonta a hozzáférést megtagadó hallgatólagos határozatot (lásd ebben az értelemben: 2014. október 2‑i Strack kontra Bizottság ítélet, C‑127/13 P, EU:C:2014:2250, 88. és 89. pont; 2012. november 27‑i Steinberg kontra Bizottság végzés, T‑17/10, nem tették közzé, EU:T:2012:625, 101. pont; 2018. április 26‑i Espírito Santo Financial [Portugália] kontra EKB ítélet, T‑251/15, nem tették közzé, EU:T:2018:234, 34. pont). E kifejezett határozat tehát az EUMSZ 263. cikk rendelkezéseinek megfelelően megsemmisítés iránti keresettel megtámadható.

28      Amennyiben a hallgatólagos határozat ellen megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be, a felperes a kifejezett határozat elfogadása folytán elveszíti az eljáráshoz fűződő érdekét, és úgy kell tekinteni, hogy az említett keresetről már nem szükséges határozni (lásd ebben az értelemben: 2014. október 2‑i Strack kontra Bizottság ítélet, C‑127/13 P, EU:C:2014:2250, 88. és 89. pont; 2010. december 10‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑494/08–T‑500/08 és T‑509/08, EU:T:2010:511, 48. pont; 2015. július 2‑i Typke kontra Bizottság ítélet, T‑214/13, EU:T:2015:448, 36. pont; 2018. április 26‑i Espírito Santo Financial [Portugália] kontra EKB ítélet, T‑251/15, nem tették közzé, EU:T:2018:234, 36. pont). A felperes a kereseti kérelmeit és jogalapjait az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében e célból előírt keresetindítási határidőn belül módosíthatja is (lásd ebben az értelemben: 2011. december 16‑i Enviro Tech Europe és Enviro Tech International kontra Bizottság ítélet, T‑291/04, EU:T:2011:760, 94. pont). Ha a kifejezett határozatot a hallgatólagos határozattal szembeni kereset benyújtása előtt fogadták el, az ezt követően indított ilyen kereset elfogadhatatlan lenne (lásd ebben az értelemben: 2010. december 10‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑494/08–T‑500/08 és T‑509/08, EU:T:2010:511, 47. pont).

29      A jelen ügyben a Bizottság, kétségkívül sajnálatos módon, a meghosszabbított határidő lejártát követően, de még a hallgatólagos határozattal szembeni kereset benyújtására nyitva álló határidő lejárta, és az e határozattal szembeni kereset benyújtása előtt kifejezett határozatot fogadott el. Következésképpen e kifejezett határozat elfogadásával a Bizottság visszavonta a hallgatólagos határozatot, és a jelen ügyben a megsemmisítés iránti keresettel megtámadható határozat a kért dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó 2019. július 22‑i kifejezett határozat, amely a megtámadott határozat.

30      Másodszor, a felperes állításával ellentétben, a kifejezett határozattal szembeni megsemmisítés iránti kereset határidejét az EUMSZ 263. cikk rendelkezéseinek megfelelően kell számítani, és azt nem lehet a hallgatólagos elutasító határozat meghozatalának időpontjától számítani. Ezenkívül a felperes tévesen állítja, hogy a 2012. november 13‑i ClientEarth és társai kontra Bizottság végzés (T‑278/11, EU:T:2012:593) alapjául szolgáló ügy tényállása összehasonlítható a jelen ügy tényállásával. Ebben az ügyben a megsemmisítés iránti keresetet, amelynek tárgya a 2011. február 4‑i hallgatólagos elutasító határozat volt, csak 2011. május 25‑én nyújtották be, következésképpen az elkésettség miatt elfogadhatatlan volt. Ebből a végzésből tehát egyáltalán nem tűnik ki az, hogy a kifejezett határozat ellen benyújtott keresetet az azt megelőző hallgatólagos határozat megsemmisítése iránti kereset esetén alkalmazandó határidőn belül kell benyújtani.

31      A jelen ügyben a megtámadott határozattal szembeni keresetindítási határidőt 2019. július 22‑én 24 órától kell számítani. Igaz ugyan – amint arra a felperes hivatkozik –, hogy mindenképpen ki kell emelni, hogy a Bizottság nem hosszabbíthatta meg a válaszadási határidőt az első meghosszabbítás végén, mindazonáltal ez a körülmény nem alkalmas arra, hogy a megtámadott határozat megsemmisítést igazoló jogellenességét eredményezze, mivel a Bizottság erre a kérelemre azt megelőzően válaszolt, hogy a felperes az 1049/2001 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének megfelelően a válaszadás elmaradásából következtetéseket vont volna le (lásd ebben az értelemben: 2012. június 28‑i Bizottság kontra Agrofert Holding ítélet, C‑477/10 P, EU:C:2012:394, 89. pont; 2012. november 27‑i Steinberg kontra Bizottság végzés, T‑17/10, nem tették közzé, EU:T:2012:625, 102. pont). Ráadásul a felperes állításával ellentétben nem állapítható meg, hogy a felperesnek nem állt rendelkezésére a 2019. október 2‑ig benyújtható keresetének előkészítésére biztosított jogszabályi határidő, az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésének és a Törvényszék eljárási szabályzata 58. és 60. cikkének együttesen értelmezett rendelkezései alapján.

B.      Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik franciabekezdésében, valamint (3) bekezdésében előírt kivételek alkalmazása során elkövetett téves jogalkalmazásra és nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított első jogalapról

32      A felperes szerint a Bizottság téves jogalkalmazását és nyilvánvaló mérlegelési hibáit a dokumentumokhoz való hozzáférés alapvető jogára tekintettel kell vizsgálni, amely megfelel a döntéshozatali tevékenységükkel összefüggésben a közigazgatási szervek legitimitása megerősítésére irányuló célnak, és amelyet az Alapjogi Charta 42. cikke rögzít. Az e jog alóli bármely kivételt vagy annak korlátozását megszorítóan kell értelmezni. A felperes az állami támogatások visszatéríttetésének állására vonatkozó információk nyilvánosságra hozatalát illetően a Bizottság által elfogadott álláspont ellentmondásos jellegére hivatkozik.

33      Az első jogalap öt részre oszlik. Az első részben a felperes azt állítja, hogy a hozzáférés iránti kérelem nem vonatkozott egyetlen olyan dokumentumra sem, amely valamely vizsgálattal volt kapcsolatos, vagy valamely vizsgálattal kapcsolatos akta részét képezte, és ezért nem érintette sem az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében említett vizsgálati tevékenység céljait, sem a Bizottságnak az ugyanezen rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti döntéshozatali eljárását. A második részben azt állítja, hogy a hozzáférés iránti kérelmet nem lehetett elutasítani sem a vizsgálatok céljának az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt védelme, sem pedig a Bizottság döntéshozatali eljárásának az ugyanezen rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt védelme alapján. A harmadik részben a felperes azt állítja, hogy a hozzáférés iránti kérelem nem vonatkozott egyetlen olyan információra vagy kereskedelmi jelentőségű adatra sem, amely ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése értelmében védelmet igényelne. A negyedik részben arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat hátrányosan megkülönböztető módon alkalmazta a visszatéríttetéssel kapcsolatos információk hozzáférhetővé tétele alóli kivételeket. Az ötödik részben a felperes azt állítja, hogy a hozzáférhetővé tétel alóli bármely kivétel alkalmazását nyomós közérdek zárja ki.

34      A Bizottság vitatja a felperes érveit.

35      Előzetesen meg kell állapítani, hogy ellentétben azzal, amit a felperes beadványaiban állít, a hozzáférés megtámadott határozatban szereplő megtagadása az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik franciabekezdésén, nem pedig ugyanezen rendelet 4. cikkének (3) bekezdésén alapul. A felperes ezt egyébként a tárgyaláson elismerte, amint az a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben rögzítésre került. Következésképpen a felperes érvei nem relevánsak annyiban, amennyiben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének állítólagos alkalmazására vonatkoznak, és azokat el kell utasítani.

36      Az 1049/2001 rendelet 1. cikke értelmében e rendelet célja, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az európai uniós intézmények dokumentumaihoz (lásd: 2020. január 22‑i MSD Animal Health Innovation és Intervet international kontra EMA ítélet, C‑178/18 P, EU:C:2020:24, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a Bizottság közigazgatási tevékenysége nem igényel ugyanolyan széles körű hozzáférést a dokumentumokhoz, mint valamely uniós intézmény jogalkotói tevékenysége (lásd: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 91. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. szeptember 7‑i AlzChem kontra Bizottság ítélet, T‑451/15, nem tették közzé, EU:T:2017:588, 80. pont).

38      Az említett rendelet 4. cikkéből – amely e tekintetben kivételrendszert határoz meg – az is kitűnik, hogy e hozzáférési jogra azonban a köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló bizonyos korlátozások vonatkoznak. Az ilyen kivételeket – mivel eltérnek a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől – megszorítóan kell értelmezni és alkalmazni (lásd: 2020. január 22‑i MSD Animal Health Innovation és Intervet international kontra EMA ítélet, C‑178/18 P, EU:C:2020:24, 52. és 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39      Az uniós intézménynek, szervnek vagy hivatalnak, ha a hozzá benyújtott, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemnek az 1049/2001 rendelet 4. cikkében foglalt kivételek alapján való elutasításáról dönt, főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként veszélyeztethetné az e kivétellel védett érdeket, az ilyen veszélyeztetés kockázatának pedig észszerűen előreláthatónak, és nem pusztán feltételezésen alapulónak kell lennie (lásd: 2020. január 22‑i MSD Animal Health Innovation és Intervet international kontra EMA ítélet, C‑178/18 P, EU:C:2020:24, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40      Bizonyos esetekben a Bíróság elismerte, hogy ezen intézmény, szerv vagy hivatal azonban ezzel kapcsolatban alapíthatja álláspontját a dokumentumok bizonyos kategóriáira alkalmazandó általános vélelmekre, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében egymáshoz hasonló általános megfontolások alkalmazhatók (lásd: 2020. január 22‑i MSD Animal Health Innovation és Intervet international kontra EMA ítélet, C‑178/18 P, EU:C:2020:24, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41      Az ilyen vélelmek célja tehát azon lehetőségnek az érintett uniós intézmény, szerv vagy hivatal számára való biztosítása, hogy ilyen általános megfontolások alapján megállapíthassa, hogy a dokumentumok bizonyos kategóriáinak hozzáférhető tétele főszabály szerint veszélyezteti az általa hivatkozott kivétel által védett érdeket, anélkül hogy konkrétan és egyedileg meg kellene vizsgálnia valamennyi kért dokumentumot (lásd: 2020. január 22‑i MSD Animal Health Innovation és Intervet international kontra EMA ítélet, C‑178/18 P, EU:C:2020:24, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42      Ugyanúgy, ahogy az ítélkezési gyakorlat előírja, hogy a hozzáférhetővé tétel alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett kivételeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni, mivel azok eltérnek az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok birtokában lévő dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől (2011. július 21‑i Svédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 75. pont; 2014. július 3‑i Tanács kontra in’t Veld ítélet, C‑350/12 P, C‑350/12, EU:C:2011:496, 75. pont), a bizalmasság általános vélelmének elismerését és alkalmazását szigorúan kell felfogni (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 81. pont).

43      Végül az ítélkezési gyakorlat szerint a bizalmasság általános vélelmének fennállása nem zárja ki annak lehetőségét, hogy bizonyítsák, hogy az említett vélelem nem vonatkozik valamely olyan dokumentumra, amelynek hozzáférhetővé tételét kérik, illetve hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondata értelmében nyomós közérdek fűződik az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez (2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 62. pont; 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 66. pont).

44      Az ítélkezési gyakorlat fent hivatkozott elveinek fényében kell megvizsgálni, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta‑e az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik franciabekezdését.

45      Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem végezte el valamennyi kért dokumentum konkrét és egyenkénti vizsgálatát, hanem lényegében úgy ítélte meg, hogy azok a bizalmasság azon két általános vélelme alá tartoznak, amelyek az állami támogatás visszatéríttetésére irányuló eljárás állására és az említett támogatás visszatéríttetését elrendelő határozata következtében visszatéríttetett összegekre vonatkoznak. A Bizottság által alkalmazott vélelmek egyrészt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt, a vizsgálati tevékenységek védelmével kapcsolatos kivételen, másrészt pedig az ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében előírt, a harmadik személyek kereskedelmi érdekeinek védelmével kapcsolatos kivételen alapulnak.

1.      A lényegében azon alapuló első és második részről, hogy a hozzáférés iránti kérelmet nem lehetett elutasítani a vizsgálati célok 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt védelme alapján

46      Az első részben a felperes azt állítja, hogy kérelme nem vonatkozott semmilyen vizsgálatra vonatkozó dokumentumra, illetve a 2015/1826 határozatban vagy az állami támogatásokra vonatkozó jövőbeli határozatban megállapított állami támogatásra vonatkozó vizsgálati akta részét képező dokumentumra. Az a 2015/1826 határozat végrehajtásának állására vonatkozó pontos ténybeli információkra, és ennélfogva e határozat elfogadását követően összegyűjtött bizonyítékokra vonatkozott. Mivel a felperes kérelme nem a Szlovák Köztársaság által előterjesztett érdemi érvekre vonatkozik, annak elfogadása nem tekinthető olyannak, mint amely sérti a tagállamok arra irányuló szándékát, hogy együttműködjenek a Bizottsággal az általa folytatott vizsgálatok során. Ezenkívül az ítélkezési gyakorlat egyáltalán nem alapozza meg azt, hogy a Bizottság a felperes kérelmét valamely ügy aktájához tartozó dokumentumokra vagy információkra vonatkozónak, vagy vizsgálattal kapcsolatos dokumentumokra vonatkozónak minősítse. Következésképpen kérelme nem érintett az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében foglalt vizsgálati célokat.

47      A második részben a felperes először is arra hivatkozik, hogy még ha feltételezzük is, hogy kérelme a megtámadott határozat alapjául szolgáló releváns aktához tartozó dokumentumokra vagy információkra vonatkozott, a Bizottság annak elutasítása érdekében nem hivatkozhatott volna az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt kivételekre. A felperes szerint a kért dokumentumokhoz való hozzáférés nem tekinthető olyannak, mint amely sérti a tagállamoknak a Bizottsággal való együttműködésre irányuló szándékát, mivel kérelme nem a Bizottságnak egy adott ügyre vagy egyedi vizsgálatra vonatkozó értékelését tartalmazó belső elemzésekre vagy feljegyzésekre vonatkozott.

48      A válaszban a felperes rámutat, hogy a Bizottság szerint az állami támogatás visszatéríttetésének állására vonatkozóan kért információk más vizsgálatokhoz kapcsolódnak, különösen az EUMSZ 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 16. cikkében előírt visszatéríttetési eljárásra és az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásra vonatkozó vizsgálathoz, analógia útján utalva az EU Pilot eljárásra. A Bizottság azonban sem a 2019. április 24‑i levélben, sem pedig a megtámadott határozatban nem hivatkozott az említett eljárásokra, és nem említette a Szlovák Köztársasággal szemben e tekintetben indított eljárás fennállását. A Bizottság ettől kezdve nem hivatkozhat új tényekre és jogalapokra.

49      Másodszor a felperes elutasítja a Bizottság azon érvét, amely szerint a szóban forgó állami támogatás visszatéríttetésének állására vonatkozóan kért dokumentumokat nem lehet közölni, azzal az indokkal, hogy azok lényeges információkat tartalmaznak. Számszerű adatokat lényeges adatok hozzáférhetővé tétele nélkül is lehetett volna szolgáltatni, például olyan dokumentum megküldésével, amelyből kitűnik, hogy az állami támogatás bizonyos százalékát visszatéríttették, vagy hogy semmilyen összeget nem téríttettek vissza. Mindenesetre a Bizottság gyakorlata az, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti, az 1049/2001 rendelet alapján benyújtott kérelmekre adott válaszaiban lényeges információkat közöl.

50      Harmadszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem támaszkodhat a nyilvános dokumentumok hozzáférhetővé tételének az 1049/2001 rendeletben kimondott általános elve alóli kivételek kiterjesztő értelmezésére, amennyiben saját gyakorlatában kiemelésre kerül, hogy az általa hivatkozott indokok nem alkalmazhatók a hozzáférés iránti kérelemre. Példaként hat olyan ügyre hivatkozik, amelyekben a Bizottság a jogsértési eljárások megindítása előtt olyan információkat tett közzé, amelyek hasonlóak azokhoz az információkhoz, amelyek beszerzésére a kérelem irányult.

51      A Bizottság vitatja a felperes érvelését.

52      Meg kell állapítani, hogy az első jogalap első és második részével a felperes lényegében elsősorban azt vitatja, hogy a kért dokumentumok a vizsgálati szakaszba tartoznak, többek között azért, mert az állami támogatásra vonatkozó vizsgálatot a 2015/1826 határozat lezárta. Másodszor vitatja, hogy a Bizottság hivatkozhatna a vizsgálatok céljának védelmére vonatkozó, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt kivételre.

53      A megtámadott határozatban a Bizottság két különböző alapon tagadta meg a kért dokumentumokhoz való hozzáférést. Egyrészt úgy ítélte meg, hogy a kért dokumentumok a 2015/1826 határozatban megállapított állami támogatásra vonatkozó aktához tartoznak, következésképpen azokra a bizalmasságnak a szóban forgó állami támogatással kapcsolatos vizsgálatra vonatkozó általános vélelme vonatkozik. Ily módon úgy ítélte meg, hogy az említett dokumentumokra alkalmazni kell a bizalmasságnak az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos közigazgatási aktához kapcsolódó dokumentumokra vonatkozó, a 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítéletben (C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 61. pont) elismert és többek között a 2016. július 14‑i Sea Handling kontra Bizottság ítéletben (C‑271/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:557, 36–38. pont), a 2019. március 13‑i AlzChem kontra Bizottság ítéletben (C‑666/17 P, nem tették közzé, EU:C:2019:196, 31. pont), valamint a 2018. szeptember 19‑i Chambre de commerce et d’industrie métropolitaine Bretagne‑Ouest (port de Brest) kontra Bizottság ítéletben (T‑39/17, nem tették közzé, EU:T:2018:560, 62. pont) hivatkozott általános vélelmét.

54      Másrészt a Bizottság lényegében megállapította, hogy a visszatéríttetési eljárás közvetlenül az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindításához vezethet, és úgy vélte, hogy határozatának az e támogatásra vonatkozó végrehajtási szakaszát az EUMSZ 258. cikkben előírt eljáráshoz hasonló, pert megelőző eljárásnak kell tekinteni. Miután emlékeztetett arra, hogy a Bíróság elismerte a bizalmasságnak a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással kapcsolatos vizsgálat keretében összegyűjtött dokumentumokra alkalmazandó általános vélelme fennállását, úgy ítélte meg, hogy az ilyen vélelem elismerése érdekében követett okfejtés mutatis mutandis alkalmazandó a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadására. Ily módon úgy ítélte meg, hogy e dokumentumokra analógia útján történő alkalmazás révén – vonatkozik a bizalmasságnak a 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítéletben (C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 65. pont) elismert és a többek között a 2017. január 23‑i Justice & Environment kontra Bizottság ítéletben (T‑727/15, nem tették közzé, EU:T:2017:18, 46. pont), valamint a 2018. december 5‑i Campbell kontra Bizottság ítéletben (T‑312/17, nem tették közzé, EU:T:2018:876, 29. pont) hivatkozott, a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás pert megelőző szakaszához kapcsolódó dokumentumokra vonatkozó általános vélelme.

55      Ennélfogva el kell dönteni, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta‑e a jogot, amikor úgy határozott, hogy az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos dokumentumokra kiterjed a bizalmasságnak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése szerinti általános vélelme, majd, hogy fennáll‑e ilyen vélelem, vagy azt el kell‑e ismerni, ha a Bizottság azt a jelen ügyben anélkül alkalmazta, hogy határozatában mérlegelési hibát vétett volna.

a)      A bizalmasság általános vélelmének fennállásáról

56      Meg kell állapítani, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint (lásd a fenti 53. pontot) a bizalmasságnak az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos közigazgatási aktához kapcsolódó dokumentumokra vonatkozó általános vélelme kifejezetten kiterjed azokra a dokumentumokra, amelyek a Bizottság által valamely határozatban az állami támogatás fennállásának megállapítása és visszatéríttetésének elrendelése érdekében folytatott vizsgálat körébe tartoznak. Ezzel szemben az uniós bíróságnak eddig nem kellett határoznia arról, amikor az érintett tagállam megtagadta az ilyen bizottsági határozat végrehajtásának szakaszához kapcsolódó dokumentumokhoz való hozzáférést.

57      Következésképpen, bár a bizalmasság általános vélelmének a fenti 53. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban történt elismerése kétségtelenül vonatkozik az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján indított vizsgálati eljárás keretében a közigazgatási aktára, az bizonyosan csak a Bizottság által hozott olyan határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárás keretébe tartozó dokumentumokat érinti, amelyben a Bizottság megállapítja többek között az állami támogatás fennállását, és elrendeli annak visszatéríttetését.

58      Egyébiránt, ami az olyan határozat végrehajtásának szakaszára vonatkozó dokumentumokat illeti, amelyben a Bizottság állami támogatás visszatéríttetését rendeli el, azok formálisan ugyanahhoz az aktához tartozhatnak, mint amelybe a Bizottság által lefolytatott vizsgálatból származó és e határozat Bizottság általi elfogadásához vezető dokumentumok tartoznak, amint azt a felperes is végeredményben elismeri. Valamennyi dokumentum ugyanis ugyanarra a nemzeti intézkedésre vonatkozik. Mindazonáltal, amint arra a Törvényszék a fenti 42. pontban emlékeztetett, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében szereplő, hozzáférhetővé tétel alóli kivételeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni, mivel eltérnek az uniós intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől. Következésképpen, amint azt a felperes állítja, nem lehet úgy tekinteni, hogy a bizalmasságnak az állami támogatások ellenőrzése területén az ítélkezési gyakorlatban elismert (lásd a fenti 53. pontot) általános vélelme szükségképpen kiterjed a bizottsági határozat végrehajtásának szakaszával kapcsolatos dokumentumokra, mivel azok ugyanazon közigazgatási akta részét képezik.

59      Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a bizottsági határozat érintett tagállam általi végrehajtásának szakaszára vonatkozó dokumentumokra kiterjedhet‑e a bizalmasság általános vélelme, legyen szó akár az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó, az ítélkezési gyakorlat által elismert vélelemről, amely ez esetben úgy tekintendő, mint amely e dokumentumokra is kiterjed, vagy a bizalmasság valamely egyéb általános vélelméről.

60      E tekintetben meg kell állapítani, hogy az uniós bíróság több kritériumot állapított meg a bizalmasság általános vélelmének elismeréséhez, amelyek az érintett dokumentumokra és a szóban forgó kivétellel védett érdek megsértésére vonatkoznak.

1)      Az érintett dokumentumokról

61      Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ahhoz, hogy a bizalmasság általános vélelmét érvényesen fel lehessen hozni azzal a személlyel szemben, aki az 1049/2001 rendelet alapján dokumentumokhoz való hozzáférést kér, az érintett dokumentumoknak ugyanabba a kategóriába kell tartozniuk, illetve azonos jellegűnek kell lenniük (2018. február 5‑i MSD Animal Health Innovation és Intervet international kontra EMA ítélet, T‑729/15, EU:T:2018:67, 25. pont; lásd még ebben az értelemben: 2008. július 1‑jei Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05 P és C‑52/05 P, EU:C:2008:374, 50. pont; 2013. október 17‑i Tanács kontra Access Info Europe ítélet, C‑280/11 P, EU:C:2013:671, 72. pont).

62      Az ilyen vélelmeket keletkeztető határozatok alapjául szolgáló valamennyi ügyben a hozzáférés szóban forgó megtagadása dokumentumok olyan csoportjára vonatkozott, amelyeket egyértelműen jellemzett, hogy együttesen egy folyamatban lévő igazgatási vagy bírósági eljáráshoz tartoztak (2018. február 5‑i MSD Animal Health Innovation és Intervet international kontra EMA ítélet, T‑729/15, EU:T:2018:67, 28. pont; lásd még ebben az értelemben: 2012. június 28‑i Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ítélet, C‑404/10 P, EU:C:2012:393, 128. pont; 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 49. és 50. pont; 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 69. és 70. pont).

63      E tekintetben ki kell emelni, hogy a Bíróság kétségkívül úgy ítélte meg, hogy az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárásokkal kapcsolatos közigazgatási aktában szereplő valamennyi dokumentum egyedi kategóriát képez (lásd ebben az értelemben: 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 64. pont). Mindazonáltal, amint azt a fenti 56. pontban a Törvényszék megállapította, az uniós bíróságnak nem kellett határoznia arról a kérdésről, hogy az olyan határozat elfogadásához vezető dokumentumok, amelyben a Bizottság megállapítja az állami támogatás fennállását és elrendeli annak visszatéríttetését, valamint az említett határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos dokumentumok azonos dokumentumkategóriába tartoznak‑e. Márpedig meg kell állapítani, hogy még ha a Bizottság ugyanazon aktájához tartoznak is, szigorú értelemben véve két különböző dokumentumtípusról van szó.

64      Ezzel szemben nem vitatható, hogy az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő bizottsági határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos dokumentumok egyedi kategóriát alkotnak, mivel egyértelműen megkülönbözteti őket az a körülmény, hogy olyan közigazgatási eljáráshoz kapcsolódó aktához tartoznak, amely későbbi, mint amely eljárás az említett határozat elfogadásához vezetett.

2)      A hivatkozott kivétellel védett érdek megsértéséről

65      Az ítélkezési gyakorlat szerint a bizalmasság általános vélelmeinek alkalmazását annak feltétlen szükségessége szabja meg, hogy biztosítani kell a szóban forgó eljárások helyes működését, és garantálni kell azt, hogy azok céljai ne kerüljenek veszélybe. Tehát az ilyen vélelem elismerése alapulhat azon, hogy bizonyos eljárások dokumentumaihoz való hozzáférés nem összeegyeztethető ugyanezen eljárás megfelelő lefolytatásával, továbbá azon a kockázaton, hogy e hozzáférés veszélyezteti ezen eljárásokat, tekintve, hogy a bizalmasság általános vélelmei – a harmadik felek általi beavatkozás korlátozásával – lehetővé teszik az eljárás lefolytatása integritásának megőrzését (2017. szeptember 7‑i AlzChem kontra Bizottság ítélet, T‑451/15, nem tették közzé, EU:T:2017:588, 21. pont; 2018. február 5‑i MSD Animal Health és Intervet Innovation ítélet, T‑729/15, EU:T:2018:67, 26. pont).

66      A dokumentumok valamely új kategóriája javára szóló általános bizalmassági vélelem elismerése ily módon feltételezi annak előzetes bizonyítását, hogy az e kategóriába tartozó dokumentumtípusok hozzáférhető tétele észszerűen előrelátható módon alkalmas arra, hogy ténylegesen veszélyeztesse a szóban forgó kivétellel védett érdeket (2020. május 28‑i Campbell kontra Bizottság ítélet, T‑701/18, EU:T:2020:224, 39. pont).

67      Ebben az összefüggésben mindenekelőtt azt kell meghatározni, hogy az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő bizottsági határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos dokumentumok a vizsgálat szakaszába tartoznak‑e, amit a felperes vitat. Adott esetben ezt követően azt kell értékelni, hogy az ilyen vizsgálat jellemzői indokolják‑e a bizalmasságnak az említett dokumentumokra vonatkozó általános vélelme elismerését.

i)      A vizsgálat fennállásáról

68      Emlékeztetni kell arra, hogy bár az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése azt írja elő, hogy az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel hátrányosan befolyásolná többek között a vizsgálatok céljának védelmét, a „vizsgálat” e rendelkezés értelmében vett fogalmát e rendelet nem határozza meg.

69      Az ítélkezési gyakorlat szerint az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében szereplő vizsgálat fogalma az uniós jog olyan önálló fogalma, amelynek értelmezésekor többek között annak szokásos értelmét, valamint azon összefüggést is figyelembe kell venni, amelybe illeszkedik (2017. szeptember 7‑i Franciaország kontra Schlyter ítélet, C‑331/15 P, EU:C:2017:639, 45. pont). Mivel a „vizsgálat” fogalma egy olyan általános szabály alóli kivétel, amely szerint valamennyi dokumentumot hozzáférhetővé kell tenni, azt szigorúan kell értelmezni és alkalmazni (Wathelet főtanácsnok Franciaország kontra Schlyter ügyre vonatkozó indítványa, C‑331/15 P, EU:C:2017:280, 101. pont).

70      Anélkül, hogy szükséges lenne kifejteni az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésének értelmében vett „vizsgálati tevékenységek” kimerítő meghatározását, meg kell állapítani, hogy ilyen tevékenységnek minősül a Bizottság olyan strukturált és formalizált eljárása, amelynek célja információk összegyűjtése és elemzése annak érdekében, hogy ezen intézmény állást tudjon foglalni az EU‑, illetve EUM‑Szerződésben előírt feladatai ellátása keretében. Ezen eljárásnak nem kell feltétlenül valamely jogsértés vagy szabálytalanság feltárására vagy az azok elleni fellépésre irányulnia. A „vizsgálat” fogalma magában foglalhatja a Bizottság arra irányuló tevékenységét is, hogy megállapítsa a tényállást valamely adott helyzet értékelése céljából (2017. szeptember 7‑i Franciaország kontra Schlyter ítélet, C‑331/15 P, EU:C:2017:639, 46. és 47. pont).

71      Végül, amint azt a Bizottság a megtámadott határozatban kiemelte, az állami támogatásokkal kapcsolatos eljárások esetében a „vizsgálat” fogalma nem kizárólag az egyes vállalkozásokat célzó vizsgálati tevékenységek céljainak védelmére irányul (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 19‑i Chambre de commerce et d’industrie métropolitaine Bretagne‑Ouest [port de Brest] kontra Bizottság ítélet [T‑39/17, nem tették közzé, EU:T:2018:560, 70. pont]).

72      Meg kell állapítani, hogy – amint arra a Bizottság hivatkozik – az állami támogatás visszatéríttetését előíró határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárás keretében a Bizottság összegyűjti és értékeli az érintett tagállam által szolgáltatott információkat annak eldöntése érdekében, hogy a tagállam megtett‑e többek között minden szükséges intézkedést a támogatás teljes visszatéríttetése, és adott esetben annak érdekében, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének megfelelően a Bírósághoz fordulhasson.

73      Ebből következik, hogy a fenti 70. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az ilyen tevékenység a Bizottság strukturált és formalizált eljárása, amelynek célja információk összegyűjtése és elemzése annak érdekében, hogy ezen intézmény állást tudjon foglalni feladatai ellátása keretében.

74      Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy az állami támogatás visszatéríttetését előíró bizottsági határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárás keretében a 2015/1589 rendelet 28. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „[a]mennyiben az érintett tagállam nem tartja be a feltételt megállapító vagy elutasító határozatokat, különösen az e rendelet 16. cikkében említett esetekben, a Bizottság az ügyet közvetlenül [a Bíróság] elé utalhatja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének megfelelően”.

75      Meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének második albekezdése az EUMSZ 258. cikktől eltérően nem rendelkezik pert megelőző eljárásról. Amint azt a Bizottság előadja, a határozata végrehajtásának az állami támogatás visszatéríttetését megkövetelő szakaszát az EUMSZ 258. cikkben előírt eljárás pert megelőző szakaszához hasonlónak kell tekinteni, amely megfelel az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenységeknek. Amint arra ugyanis Wathelet főtanácsnok lényegében rámutatott a Franciaország kontra Schlyter ügyre vonatkozó indítványában (C‑331/15 P, EU:C:2017:280, 99. pont), az 1049/2001 rendeletben szereplő „vizsgálat” fogalma lefedi a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást, amint az kitűnik a 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítéletből (C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 70. pont) és az esetlegesen ezen eljárás megindításához vezető vizsgálatokat (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 62. és 65. pont).

76      A fentiekből következik, hogy a felperes állításával ellentétben, és amint azt a Bizottság előadja, az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárás megfelel a Bizottság által végzett, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése értelmében vett, az ítélkezési gyakorlatban meghatározott vizsgálati tevékenységeknek.

77      Ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg a felperes azon érve, amely szerint, ha a Bíróság által a 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítéletben (C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738) kifejtett indokolás alkalmazható lenne azokra a dokumentumokra, amelyeket a Bizottság esetlegesen felhasználhat a potenciális jogsértésekkel kapcsolatos jövőbeli eljárások keretében, a dokumentumokhoz való hozzáférés elve és az 1049/2001 rendelet elveszítené lényegi tartalmát. Véleménye szerint a Bizottság által bármely összefüggésben összegyűjtött dokumentumok közül szinte valamennyi esetében kizárt lehet a hozzáférhetővé tétel, mivel bármely dokumentum felhasználható olyan eljárások során, amelyek hatással lehetnek a Bizottság által folytatott lehetséges vizsgálatokra, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között szerezték be azt. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy nem esetleges vizsgálatokról van szó, hanem olyan konkrét közigazgatási eljárásról, amelynek kezdő időpontja a Bizottság olyan határozata, amely meghatározza az elfogadását követően folytatandó vizsgálati tevékenységek céljait, annak érdekében, hogy a Bizottság új határozatot hozzon az ügy Bíróság elé terjesztését illetően, az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének megfelelően.

78      Egyébiránt, noha nem tagadható, hogy kapcsolat áll fenn az állami támogatásra vonatkozó határozat elfogadásának szakasza és e határozat végrehajtása ellenőrzésének szakasza között, mivel az utóbbi az előbbi következménye, nem állapítható meg, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében foglalt kivétel alkalmazása szempontjából e két szakasz között eljárási folytonosság áll fenn. Meg kell ugyanis állapítani, hogy az egyes vizsgálatok során végzett vizsgálatok különböznek megindításuk indokát és céljukat tekintve. A Bizottság ezzel kapcsolatos érvelését tehát el kell utasítani.

ii)    A vizsgálatok céljai védelmének megsértéséről

79      Az ítélkezési gyakorlat szerint azon dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásának alátámasztásához, amelynek hozzáférhetővé tételét kérték, főszabály szerint nem elegendő az, hogy ez a dokumentum az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett valamely tevékenységhez kapcsolódik. Az érintett uniós intézménynek, szervnek vagy hivatalnak magyarázatot kell adnia arra a kérdésre is, hogy az említett dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné az e rendelkezésben előírt kivétellel védett érdeket (2012. június 28‑i Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ítélet, C‑404/10 P, EU:C:2012:393, 116. pont; 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 44. pont; 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 68. pont).

80      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló szakaszt az EUMSZ 258. cikkben előírt eljárás pert megelőző szakaszához hasonlónak kell tekinteni (lásd a fenti 75. pontot).

81      Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint vélelmezhető az, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással kapcsolatos dokumentumoknak az eljárás pert megelőző szakaszában való hozzáférhetővé tételével fennáll annak a kockázata, hogy változik ezen eljárás jellege, valamint hogy módosul annak lefolytatása, ekként pedig vélelmezhető, hogy ez a hozzáférhetővé tétel főszabály szerinti sértené a vizsgálat 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése szerinti céljainak védelmét (2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 65. pont; 2017. május 11‑i Svédország kontra Bizottság ítélet, C‑562/14 P, EU:C:2017:356, 40. pont).

82      Megállapítást nyert ugyanis, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretei között elvégzendő bizottsági vizsgálat igazgatási feladat, amelynek keretében a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, és kétoldalú párbeszédet folytat az érintett tagállamokkal. A tagállamokon kívüli többi fél ezzel szemben nem rendelkezik olyan különleges eljárási biztosítékokkal, amelyek tiszteletben tartása tényleges bírósági felülvizsgálat tárgyává tehető (lásd: 2013. szeptember 13‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, T‑111/11, EU:T:2013:482, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

83      Ennélfogva az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottságnak jogában áll megőrizni azon dokumentumok bizalmasságát, amelyeket egy kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás során gyűjtött össze, és amelyek hozzáférhetővé tétele sértheti a bizalmi légkört, amelynek közte és az érintett tagállam között fenn kell állnia annak érdekében, hogy az uniós jog esetlegesen azonosított megsértésére megegyezéses megoldás szülessen (2013. szeptember 13‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, T‑111/11, EU:T:2013:482, 60. pont).

84      Az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárást illetően figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy ez az eljárás kétoldalú, mivel az a Bizottság és az érintett tagállam között zajlik. Ezen eljárás keretében az e tagállamtól eltérő érdekelt felek nem jogosultak arra, hogy betekintsenek a Bizottság közigazgatási aktájában található dokumentumokba, és semmilyen különleges szerep nem illeti meg őket.

85      Következésképpen, ha az érintett tagállamtól eltérő érdekelt felek az 1049/2001 rendelet alapján hozzáférhetnének az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos bizottsági közigazgatási aktában található dokumentumokhoz, e hozzáférhetővé tétel módosíthatná az ilyen kétoldalú eljárás jellegét és lefolytatását, lehetővé téve adott esetben harmadik személyek számára, hogy állást foglaljanak az érintett tagállam által szolgáltatott információkról, és ily módon megsértsék a vizsgálati tevékenységek céljait.

86      Az állami támogatás visszatéríttetésére irányuló eljárás keretében ugyanis a Bizottság és a támogatás nyújtásáért felelős állam közötti jóhiszemű együttműködés és kölcsönös bizalom nélkülözhetetlen ahhoz, hogy szabadon kifejezhessék magukat. Ha az említett tagállam köteles végrehajtani a Bizottság határozatát, és a Bizottságnak gondoskodnia kell határozatának végrehajtásáról, a visszatéríttetést elrendelő határozat végrehajtásához a Bizottság és az érintett tagállam hatóságai közötti információcsere szükséges, többek között, de nem csak akkor, ha ez utóbbi nehézségekkel találja magát szemben a visszatéríttetés során.

87      Márpedig a Bizottság és az érintett tagállam közötti kétoldalú párbeszéd lehetővé teheti ez utóbbi jóhiszemű együttműködésének biztosítását, miközben a Bizottság gondoskodik határozatának mielőbbi végrehajtásáról. Amint azt a Bizottság előadja, az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos dokumentumok hozzáférhetővé tétele veszélyeztetné ezen eljárás nyomon követését, valamint a tagállamok azon szándékát, hogy részletes magyarázattal szolgáljanak többek között a visszatéríttetés állásáról és a visszatéríttetés során felmerült nehézségeikről. Ily módon még nehezebbnek bizonyulhat a Bizottság számára az ilyen információk beszerzése, valamint az, hogy adott esetben az uniós jog tiszteletben tartásának lehetővé tétele és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésén alapuló bírósági jogorvoslati eljárás elkerülése érdekében az érintett tagállammal tárgyalásokat kezdjen és az esetlegesen kifogásolt, a bizottsági határozat végre nem hajtásában álló jogsértést megszüntető megállapodásra jussanak (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 63. pont).

88      Következésképpen ugyanazon okok miatt, mint amelyekre a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás során, és különösen annak pert megelőző szakaszában hivatkoznak, és amelyekre a Törvényszék a fenti 81. és 83. pontban emlékeztetett, valamint figyelembe véve az érintett tagállam állami támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárás keretében elfoglalt helyzetét, el kell ismerni, hogy az ezen eljárással kapcsolatos dokumentumok hozzáférhetővé tétele főszabály szerint veszélyeztetné a Bizottság és az említett tagállam közötti párbeszédet, következésképpen a köztük folyó együttműködést.

89      A fenti megfontolásokból következik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében foglalt kivétel alkalmazására tekintettel az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos dokumentumok a Bizottság szóban forgó nemzeti intézkedésre vagy intézkedésekre vonatkozó közigazgatási aktája egyik részéhez tartoznak, amelyet meg kell különböztetni az intézkedések vagy intézkedések állami támogatásnak való minősítésének szakaszára vonatkozó résztől (lásd a fenti 63. pontot). Ugyanígy az állami támogatásra vonatkozó határozat elfogadását megelőző vizsgálati szakaszt meg kell különböztetni az e határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárástól (lásd a fenti 78. pontot). Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban állítottakkal ellentétben az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos dokumentumok nem tartoznak a bizalmasságnak az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos közigazgatási akták dokumentumaira vonatkozó általános vélelme hatálya alá, amint azt az ítélkezési gyakorlat is elismerte (lásd a fenti 53. pontot).

90      Ezzel szemben azok az okok, amelyek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése alapján a potenciális kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással kapcsolatos vizsgálat keretében összegyűjtött dokumentumokra alkalmazandó általános vélelem elismeréséhez vezettek, igazolják az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos dokumentumokra alkalmazandó ugyanezen rendelkezés szerinti általános vélelem elismerését (lásd a fenti 88. pontot).

91      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos dokumentumokra kiterjed a bizalmasságnak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése szerinti általános vélelme.

92      Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság mérlegelési hiba elkövetése nélkül alkalmazta‑e a jelen ügyben a bizalmasságnak a fenti 91. pontban hivatkozott általános vélelmét.

b)      A bizalmasság általános vélelmének a kért dokumentumokra való alkalmazásáról

93      A megtámadott határozatban a Bizottság kiemelte többek között – amint azt a felperes is elismeri –, hogy az, hogy az érintett tagállam nem tartotta tiszteletben a támogatás visszatéríttetését elrendelő határozatát, kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindításához vezethet. Ezért úgy ítélte meg, hogy a bizalmasságnak a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárással kapcsolatos vizsgálat keretében összegyűjtött dokumentumokra alkalmazandó általános vélelme fennállásának elismerése érdekében követett okfejtés mutatis mutandis alkalmazandó a jelen ügyben szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadására.

94      E tekintetben igaz ugyan, hogy – amint azt a felperes állítja – a Bizottság a megtámadott határozatban nem hivatkozott a 2015/1589 rendelet 16. cikke szerinti állami támogatás visszatéríttetésére irányuló eljárásra, mindazonáltal kellően egyértelműen utal a visszatéríttetési eljárásra, és ennélfogva nincs jelentősége annak, hogy e rendelkezésre nem hivatkozott.

95      Ráadásul, amint azt a Törvényszék a fenti 4. pontban megállapította, a felperes hozzáférést kért a Bizottság visszatéríttetés állására, valamint a 2015/1826 határozat alapján a Szlovák Köztársaság által visszatéríttetett állami támogatás összegére vonatkozó információkat tartalmazó releváns dokumentumaihoz.

96      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság mérlegelési hiba elkövetése nélkül állapíthatta meg, hogy a kért dokumentumokra kiterjed a bizalmasságnak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt, a vizsgálati tevékenységek céljának védelmére vonatkozó, az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos dokumentumokra alkalmazandó kivételen alapuló általános vélelme.

97      E következtetést nem cáfolhatják meg a felperes által előadott érvek.

98      Először is a felperes szerint az, hogy helyt adnak a kért dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmének, nem sértheti a Szlovák Köztársaság azon szándékát, hogy a vizsgálata keretében együttműködjön a Bizottsággal. Még ha a kérelme – amint azt a felperes állítja – nem is érinti az ezen állam által előadott érdemi érveket, ez csak annyiban igaz, amennyiben ezek az érvek a 2015/1826 határozatban vizsgált nemzeti intézkedések minősítésére vonatkoznak. Ezzel szemben kérelme az említett államnak az említett határozat végrehajtásával kapcsolatos érdemi érveire is vonatkozhat.

99      Másodszor a felperes azt állítja, hogy bár a megtámadott határozat számos precedensre hivatkozik, azok egyike sem alkalmazható a jelen ügyben. Álláspontja szerint a 2001. december 11‑i Petrie és társai kontra Bizottság ítélet (T‑191/99, EU:T:2001:284), a 2012. november 13‑i ClientEarth és társai kontra Bizottság végzés (T‑278/11, EU:T:2012:593) és a 2018. szeptember 19‑i Chambre de commerce et d’industrie métropolitaine Bretagne‑Ouest (port de Brest) kontra Bizottság ítélet (T‑39/17, nem tették közzé, EU:T:2018:560) a Bizottság által az uniós jog potenciális megsértése tárgyában létrehozott „érdemi dokumentumokhoz”, nem pedig a valamely állami támogatás visszatéríttetésének állására vonatkozó konkrét információkhoz való hozzáférés iránti kérelmeket tartalmazott.

100    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a fenti 99. pontban említett harmadik ítéletre hivatkozott azon állításának alátámasztása érdekében, amely szerint az állami támogatás jogellenességét megállapító határozat végrehajtásának szakaszában általa tett lépések az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében hivatkozott vizsgálati tevékenységeknek minősülnek. Ugyanez vonatkozik a 2017. szeptember 7‑i Franciaország kontra Schlyter ítéletre (C‑331/15 P, EU:C:2017:639), amelyre a felperes a beadványaiban hivatkozni kívánt, amint azt a tárgyaláson pontosította, holott tévesen utalt a „Franciaország kontra Bizottság ítéletre”. Végül a Bizottság a fenti 99. pontban említett első két ítéletre hivatkozott azon állításának alátámasztása érdekében, amely szerint a bizalmasságnak az esetlegesen kötelezettségszegés megállapítása iránti eljáráshoz vezető vizsgálatokkal kapcsolatos dokumentumokra vonatkozó általános vélelme fennállásával kapcsolatos okfejtés mutatis mutandis alkalmazandó a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló dokumentumokra is. Márpedig a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság ezen okfejtései nem voltak tévesek.

101    Harmadszor a felperes azt állítja, hogy még ha el is fogadnánk, amint azt a Bíróság a 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítéletben (C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738) sugallta, hogy a jogsértési eljárással kapcsolatos információkra kiterjedhet a vizsgálatok céljának védelmével kapcsolatos kivétel, a felperesnek nincs tudomása olyan kötelezettségszegési eljárásról, amelyet a 2015/1836 határozat elfogadását követően indítottak volna a Szlovák Köztársasággal szemben. E tekintetben meg kell állapítani, hogy amennyiben e tagállam a 2015/1826 határozat értelmében köteles visszatéríttetni a szóban forgó állami támogatást, és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében a Bizottság a visszatéríttetési kötelezettség be nem tartása esetén közvetlenül a Bírósághoz fordulhat, nincs szükség arra, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett új eljárást „folytassanak”, vagy az EUMSZ 258. cikk alapján eljárást „indítsanak”. Ezenkívül a felperes állításával ellentétben a Bizottság a beadványaiban nem hivatkozik a Szlovák Köztársasággal szemben a 2015/1826 határozat végrehajtását illetően indított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásra.

102    Negyedszer a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem támaszkodhat a nyilvános dokumentumok hozzáférhetővé tételének az 1049/2001 rendeletben kimondott általános elve alóli kivételek kiterjesztő értelmezésére, miközben saját gyakorlatában hangsúlyozza, hogy az általa hivatkozott indokok nem alkalmazhatók a hozzáférés iránti kérelemre. Példaként a felperes hat olyan ügyet említ, amelyekben a Bizottság a jogsértési eljárások megindítása előtt olyan sajtóközleményeket tett közzé, amelyek a kérelmében kért információkhoz hasonló információkat tartalmaztak. E sajtóközleményekben, valamint az AlzChem Trostberg AG‑t egyes kartellügyekben kiszabott bírságok harmadik személyek általi behajtásának állásáról tájékoztató 2015. júniusi levelében a Bizottság ily módon bizonyította, hogy lényeges adatok hozzáférhetővé tétele nélkül is lehetett szolgáltatni számszerű adatokat. A jelen ügyben ily módon megtehette volna, hogy pusztán a szóban forgó állami támogatás visszatéríttetésének állására vonatkozó számszerű információkat fedi fel.

103    E tekintetben egyrészt meg kell állapítani, hogy a felperes által hivatkozott hat ügyben a Bizottság úgy határozott, hogy sajtóközlemények útján tesz közzé bizonyos információkat, mint például azon döntését, hogy az érintett hat tagállammal szemben keresetet indít a Bíróság előtt. Ugyanakkor, amint azt a Bizottság előadja, az ilyen közlemények közzététele nem sérti a bizalmasság általános vélelmének alkalmazhatóságát a 2015/1826 határozat végrehajtási szakaszára vonatkozó dokumentumokra (lásd ebben az értelemben: 2018. december 5‑i Campbell kontra Bizottság ítélet, T‑312/17, nem tették közzé, EU:T:2018:876, 38. pont). Ez, amint arra a Bizottság rámutat, még inkább igaz akkor, amikor még nem döntött úgy, hogy keresetet nyújt be a Bírósághoz.

104    Másrészt, amennyiben a felperes érvelése úgy értelmezhető, mint a szóban forgó dokumentumokhoz való részleges hozzáférés iránti kérelem, mivel csak bizonyos információkhoz van hozzáférése, azt el kell utasítani. A dokumentum és az információ fogalmát ugyanis meg kell különböztetni egymástól. Az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés joga csak a dokumentumokra vonatkozik, a tágabb értelemben vett információkra nem, és az nem rója azt a kötelezettséget az intézményekre, hogy a jogalanyok valamennyi tájékoztatási kérelmének kötelesek eleget tenni (2007. április 25‑i WWF European Policy Programme kontra Tanács ítélet, T‑264/04, EU:T:2007:114, 76. pont).

105    Ráadásul, amennyiben a felperes azt állítja, hogy a Bizottság átadhatott volna neki egy olyan dokumentumot, amelyből kitűnik, hogy a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatás bizonyos százalékát visszatéríttették, ez azt jelentené, hogy – ellentétben azzal, amit a felperes sugall – lényeges információt közölnének vele. Mindenesetre a kért dokumentumokhoz hasonlóan a bizalmasság általános vélelme alá tartozó dokumentumokhoz való hozzáférést illetően az említett vélelem azt jelenti, hogy az alá tartozó dokumentumokra nem vonatkozik a tartalmuk teljes vagy részleges hozzáférhetővé tételére irányuló kötelezettség (lásd ebben az értelemben: 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 68. pont; 2017. szeptember 7‑i AlzChem kontra Bizottság ítélet, T‑451/15, nem tették közzé, EU:T:2017:588, 93. és 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

106    A fenti megfontolások összességére tekintettel az első jogalap első és második részét el kell utasítani.

2.      A visszatéríttetésre vonatkozó információk hozzáférhetővé tétele alóli kivételek hátrányosan megkülönböztető alkalmazására alapított negyedik részről

107    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban az Alapjogi Charta 20. cikkét megsértve hátrányosan megkülönböztető módon alkalmazott kivételeket az állami támogatás visszatéríttetésére vonatkozó információk hozzáférhetővé tétele alól. Először is úgy érvel, hogy hat, állami támogatásokkal kapcsolatos ügyben a Bizottság nyilvánosságra hozott olyan összegekre vonatkozó információkat, amelyeket az érintett tagállamokkal szembeni jogsértési eljárás megindítása előtt nem téríttettek vissza, miközben az alapul szolgáló állami támogatásokkal kapcsolatos határozattal összefüggő bírósági eljárások folyamatban voltak. A folyamatban lévő vizsgálatok, illetve a kereskedelmi érdekek védelméhez fűződő állítólagos érdek tehát nem akadályozta volna meg a Bizottságot abban, hogy hozzáférhetővé tegye az azonosított vagy azonosítható kedvezményezettek nevét.

108    Másodszor a felperes a válaszban arra hivatkozik, hogy a Bizottság a kartellügyekben kiszabott bírságok behajtásának állására vonatkozó számszerű és lényeges információkat közölt, holott az azokat kiszabó egyes határozatok az uniós bíróság előtti eljárások tárgyát képezték.

109    A Bizottság vitatja a felperes érvelését.

110    Emlékeztetni kell arra, hogy az Alapjogi Charta 20. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a] törvény előtt mindenki egyenlő”. Mielőtt az EUSZ 6. cikk jogilag kötelező erőt biztosított volna az Alapjogi Chartának, a Bíróság már megállapította, hogy az egyenlőség elve az uniós jog azon általános elvei közé tartozik, amelyeket minden bíróságnak tiszteletben kell tartania (lásd ebben az értelemben: 1977. október 19‑i Ruckdeschel és társai ítélet, 117/76 és 16/77, EU:C:1977:160, 7. pont). Ezen elv tiszteletben tartása megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne különbözőképpen kezeljék, és a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, kivéve, ha az ilyen bánásmód objektív módon igazolható (lásd ebben az értelemben: 2006. július 11‑i Franz Egenberger ítélet, C‑313/04, EU:C:2006:454, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

111    Először is, amint arra a felperes hivatkozik, a Bizottság a 2019. április 24‑i levélben azzal az indokkal tagadta meg tőle a kért dokumentumokhoz való hozzáférést, hogy a 2015/1826 határozat folyamatban lévő eljárás tárgyát képezi, következésképpen pedig alkalmazandó az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése. Meg kell azonban állapítani, hogy ezt a megfontolást a megtámadott határozat nem tartalmazza, és hogy a Bizottság a megerősítő kérelemre válaszul meghozott határozatában egyáltalán nem köteles arra, hogy megtartsa az első kérelemre adott válaszának alátámasztásaként elfogadott jogalapot (2017. március 28‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, T‑210/15, EU:T:2017:224, 83. pont). Következésképpen nincs jelentősége annak, hogy a felperes által hivatkozott, állami támogatásokkal kapcsolatos hat ügyben, amelyek tekintetében sajtóközleményt tettek közzé, a Bizottság azon határozatai – így a jelen ügyben a 2015/1826 határozat –, amelyek értelmében az érintett tagállam köteles volt visszatéríttetni a szóban forgó állami támogatást, az uniós bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képezték.

112    Egyébiránt el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint nem érthető, hogy a Bizottság hogyan vélhette úgy, hogy a támogatás visszatéríttetésére vonatkozó vizsgálat lezárult az általa hivatkozott hat ügyben, holott a folyamatban lévő vizsgálatok 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése értelmében vett fogalma azokra az időszakokra vonatkozik, amelyek alatt az uniós bíróság előtt zajló eljárások folytatódnak. A helyzet tehát e hat ügyben és a jelen ügyben is azonos volt. A fenti 103. pontban kifejtett megfontolásokon kívül pontosítani kell, hogy bár a Bizottság állami támogatás nyújtását megállapító határozata magában foglalja, hogy ezen intézmény úgy véli, hogy az állami támogatás fennállásának megállapítására irányuló vizsgálata eredményeként valamely következtetésre jutott, az, hogy említett határozat ellen az uniós bíróság előtt folyamatban lévő eljárás van folyamatban, azzal a következménnyel jár, hogy az említett vizsgálatra vonatkozó dokumentumokra továbbra is kiterjed a bizalmasság általános vélelme. Ugyanez vonatkozik az állami támogatás visszatéríttetésének szakaszával kapcsolatos dokumentumokra is, amikor a Bizottság úgy dönt, hogy a Bírósághoz fordul, megállapítva, hogy a szóban forgó állami támogatás visszatéríttetését megkövetelő határozatát nem hajtották végre. Következésképpen, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság vélhette úgy, hogy a támogatás visszatéríttetésére vonatkozó vizsgálatot az általa hivatkozott hat ügyben lezárták, nincs különbség ezek és a jelen ügy között a bizalmas jellegnek az állami támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos dokumentumokra alkalmazandó általános vélelmének alkalmazhatóságát illetően.

113    Ugyanakkor a felperes által hivatkozott hat ügyet illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem biztosított hozzáférést a dokumentumokhoz, hanem sajtóközleményben tájékoztatta a nyilvánosságot arról a döntéséről, hogy keresetet indít a Bíróság előtt az érintett tagállamokkal szemben, azzal az indokkal, hogy álláspontja szerint nem hajtottak végre az állami támogatás visszatéríttetését előíró határozatokat. Ennélfogva, amint azt a Bizottság állítja, az e hat ügyben fennálló helyzet eltér a jelen ügyétől, amennyiben a felperes az 1049/2001 rendelet alapján kért hozzáférést a dokumentumokhoz a Bizottságtól. Ráadásul nem állnak fenn olyan körülmények, amelyek alapján úgy lehetne tekinteni, hogy a Bizottság a 2015/1826 határozat végrehajtásának hiányára hivatkozva úgy határozott volna, hogy keresetet indít a Szlovák Köztársaság ellen a Bíróság előtt (lásd a fenti 101. pontot).

114    Másodszor, a felperes által hivatkozott, a bírságok megfizetésére vonatkozó ügyeket illetően meg kell állapítani, hogy – amint arra a Bizottság hivatkozik – a benyújtott bizonyítékok újak, mivel azokat a válasz szakaszában terjesztették elő. Márpedig a felperes nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a benyújtott dokumentumok, amelyek közé egyrészt az uniós versenyjogi ügyekben a Bizottság több határozatának címzettjei által ténylegesen megfizetett bírságok összegét illetően az AlzChem Trostberg által az 1049/2001 rendelet alapján a dokumentumokhoz való hozzáférés iránt benyújtott kérelem (a válasz C.1. melléklete), másrészt pedig a Bizottság e kérelemre adott válasza (a válasz C.2. melléklete) tartozott, a keresetindítás időpontjában nem voltak a birtokában, ahogy az azon indokok alátámasztását lehetővé tévő elemek sem, amelyek miatt az említett bizonyítékokat nem nyújtották be a keresetlevéllel együtt. Következésképpen azok válasz szakaszában történő benyújtása elkésett, és a válasz C.1. és C.2. melléklete az eljárási szabályzat 85. cikke (1) bekezdésének értelmében elfogadhatatlan.

115    Mindenesetre azon túlmenően, hogy a 2015/1826 határozatot követő visszatéríttetési eljárástól eltérően a hivatkozott hét eset közül három lezárult, és a Bizottság a C.2. mellékletben szereplő 2005. június 11‑i levelében nem biztosított hozzáférést a dokumentumokhoz, hanem információkat közölt, az állami támogatás visszatéríttetése, amint azt a Bizottság kifejti, más jogi összefüggésben történik, mint a[z EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 7. cikke alapján általa hozott határozatban kiszabott bírság megfizetése. Amint azt a Bizottság kifejti, az állami támogatás visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettség nem a támogatás kedvezményezettjével és végső soron az érintett tagállammal szemben kiszabott szankció, és a visszatéríttetési eljárás kizárólag e tagállammal, a visszatéríttetést elrendelő határozat címzettjével – mint az uniós jogot sértő egyetlen féllel – folyik (EUMSZ 108. cikk (3) bekezdés), míg a vállalkozással szemben kiszabott bírság a versenyszabályok megsértését szankcionálja. E különbségek összességéből az következik, hogy nem összehasonlítható helyzetekről van szó.

116    A fentiek összességéből következik, hogy nem róható fel a Bizottságnak a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése. Következésképpen az első jogalap negyedik részét el kell utasítani.

3.      A nyomós közérdek fennállására alapított ötödik részről

117    A felperes arra hivatkozik, hogy még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy kérelme az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében előírt kivételek hatálya alá tartozó dokumentumokra vonatkozik, először is hozzáférhetővé kellett volna tennie azokat a nyomós közérdek fennállása alapján, amely a hatékony jogorvoslathoz való jog biztosításában áll, az Alapjogi Charta 47. cikkének megfelelően.

118    Másodszor a felperes a Bizottság intézkedései átláthatóságának és a nyilvánosság ellenőrzésének jelentőségére hivatkozik. Ily módon az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt kivételt a bizottsági vizsgálatok céljainak védelmére irányuló célkitűzés fényében kell értelmezni, és a Bizottság nem lehet jogosult arra, hogy azt kizárólag abból a célból használja, hogy kivonja magát a nyilvánosság ellenőrzése alól. Még ha a felperes nem is kifogásolja, hogy a Bizottság nem indít kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást a Szlovák Köztársasággal szemben az EUMSZ 258. cikk alapján, mivel e döntés a diszkrecionális jogkörébe tartozik, ez az intézmény mindazonáltal felelős az uniós polgárokkal szemben a tétlenségéért.

119    A tagállamok költségvetésének az állami támogatások alkalmazásának káros hatásaival szembeni védelme és a Bizottság e területen hozott határozatainak végrehajtása nyomós közérdek, nem pedig a felperes magánérdeke. Amint azt a Bizottság az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályok nemzeti szintű alkalmazásáról szóló tanulmányában megjegyezte, két német intézmény hangsúlyozta a jogellenes állami támogatások visszatéríttetéséhez fűződő közérdeket.

120    A felperes hozzáteszi, hogy az uniós bíróság megszorítóan értelmezte és alkalmazta az 1049/2001 rendeletet, amit az Európai Parlament kifogásol is, holott a dokumentumokhoz való hozzáférési jog alóli valamennyi kivételt vagy e jog bármely korlátozását megszorítóan kell értelmezni. Mivel a kérelme nem a Bizottság aktájához tartozó olyan dokumentumra vagy információra vonatkozik, amely a Szlovák Köztársaság által az NCHZ javára nyújtott állami támogatásra vonatkozik, a Bizottság nem lehet jogosult arra, hogy az uniós polgárok dokumentumokhoz való hozzáféréshez fűződő alapvető jogát még inkább korlátozza.

121    A Bizottság vitatja a felperes érvelését.

122    Emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően „[a]z intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel [helyesen: hozzáférhetővé tétel] hátrányosan befolyásolná [többek között a következők védelmét […] ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok célja […] kivéve, ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik”.

123    Amint arra a Törvényszék a fenti 43. pontban emlékeztetett, a bizalmasságnak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt, a vizsgálatok céljainak védelmével kapcsolatos kivételen alapuló általános vélelme nem zárja ki annak lehetőségét, hogy bizonyítsák, hogy az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdek áll fenn.

124    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak kell konkrétan hivatkoznia az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tételét igazoló körülményekre, aki azt állítja, hogy nyomós közérdek áll fenn (lásd: 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2016. július 14‑i Sea Handling kontra Bizottság ítélet, C‑271/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:557, 40. pont).

125    Ily módon az 1049/2001 rendelet 4. cikkében, és különösen e cikk (2) bekezdésében előírt kivételrendszer egy adott helyzetben egymással szemben álló érdekek – azaz egyrészről azon érdekek, amelyeknek kedvezne az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tétele, másrészről pedig az e hozzáférhetővé tétellel esetlegesen fenyegetett érdekek – összevetésén alapul. A dokumentumokhoz való hozzáférés iránti valamely kérelemre vonatkozóan hozott határozat attól a kérdéstől függ, hogy az adott ügyben mely érdeknek kell elsőbbséget élveznie (lásd: 2017. szeptember 7‑i AlzChem kontra Bizottság ítélet, T‑451/15, nem tették közzé, EU:T:2017:588, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

126    A felperes érveit ezen elvekre tekintettel kell elemezni.

127    A jelen ügyben először is a felperes a keresetlevélben az Alapjogi Charta 47. cikkének megfelelően a hatékony jogorvoslathoz való jog biztosításához fűződő nyomós közérdekre hivatkozik. E kifogást azonban nem kell megvizsgálni, mivel a tárgyalás során ezzel kapcsolatban feltett kérdésre a felperes megerősítette, hogy nem áll fenn közvetlen kapcsolat a kért dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadása és az Alapjogi Charta 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága között. Azt is jelezte, hogy a Törvényszéknek nem kell figyelembe vennie az első jogalap ötödik részének címében említett, a hatékony jogorvoslathoz való jog biztosításában álló nyomós közérdek fennállására való hivatkozást, amit a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben rögzítettek.

128    Másodszor a felperes az 1049/2001 rendelet (2) preambulumbekezdésére utalva a Bizottság intézkedései átláthatóságának és nyilvános ellenőrzésének jelentőségére hivatkozik, amely szerv nem használhatja fel az ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt kivételt kizárólag abból a célból, hogy fedezze tétlenségét és kivonja magát a nyilvánosság ellenőrzése alól.

129    Meg kell állapítani, hogy az átláthatósághoz fűződő érdek kétségkívül közérdeknek minősül, mivel objektív és általános jelleggel bír (2018. december 11‑i Arca Capital Bohemia kontra Bizottság ítélet, T‑440/17, EU:T:2018:898, 76. pont; lásd még ebben az értelemben: 2015. május 12‑i Technion és Technion Research & Development Foundation kontra Bizottság ítélet, T‑480/11, EU:T:2015:272, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanakkor, amint arra a Törvényszék a fenti 37. pontban emlékeztetett, a Bizottság fellépéseinek átláthatóságát és nyilvános ellenőrzését illetően az uniós bíróságok elismerték, hogy a Bizottság közigazgatási tevékenysége nem követeli meg a dokumentumokhoz való hozzáférés ugyanolyan terjedelmét, mint amelyet valamely uniós intézmény jogalkotási tevékenysége megkövetel. A jelen ügyben a kért dokumentumok nyilvánvalóan közigazgatási eljárás, vagyis az állami támogatás Bizottság határozatát követő visszatéríttetésére irányuló eljárás keretébe illeszkednek.

130    Ezenkívül az átláthatóság elvére és a nyilvánosságnak az intézmények munkájáról történő tájékoztatáshoz való jogára vonatkozó általános megfontolások nem igazolhatják a Bizottság határozata végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárással kapcsolatos dokumentumok hozzáférhetővé tételét, amely eljárás az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének második albekezdése értelmében a Bírósághoz forduláshoz vezethet, és amely hasonló a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás pert megelőző szakaszához (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 91. és 93. pont).

131    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely tagállam megszegte kötelezettségeit, akkor az ő feladata a tagállammal szembeni keresetindítás célszerűségének mérlegelése, a tagállam által szerinte megszegett rendelkezések meghatározása és azon időpont kiválasztása, amikor vele szemben megindítja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerinti eljárást. Következésképpen a felperes vagy az állampolgár nem jogosult arra, hogy a Bizottságtól valamely meghatározott álláspont elfogadását követelje, vagy arra, hogy megtámadja a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás Szlovák Köztársasággal szembeni megindításának a Bizottság általi megtagadását (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 60. és 61. pont).

132    Következésképpen a felperes által a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének igazolása érdekében hivatkozott cél, azaz a szóban forgó 2015/1826 határozat végrehajtásának ellenőrzésére irányuló eljárás keretében a Bizottság fellépése fölötti ellenőrzés gyakorlása, a felperes állításával ellentétben azon mérlegelési jogkör fennállásának tagadását jelenti, amellyel ezen intézmény az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerinti eljárás keretében rendelkezik, holott a bizalmasságnak az ezen eljárásra vonatkozó valamennyi dokumentumra vonatkozó általános vélelme éppen arra irányul, hogy védelmet biztosítson többek között a Bizottság fellépésének ezen eljárások során (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 61., 63. és 65. pont).

133    Ráadásul a Bizottság, amint arra helyesen rámutatott, gondoskodik arról, hogy sajtóközlemények közzétételével tájékoztassa a nyilvánosságot az egyes jogsértésekre vonatkozó ügyek állásáról (lásd ebben az értelemben: 2017. január 23‑i Justice & Environment kontra Bizottság ítélet, T‑727/15, nem tették közzé, EU:T:2017:18, 60. pont).

134    Egyébiránt a felperes lényegében a Bizottság állami támogatásokkal kapcsolatos határozatainak végrehajtásához fűződő közérdekre, valamint a tagállamok költségvetésének az állami támogatások alkalmazásának káros hatásaival szembeni védelméhez fűződő közérdekre, továbbá azon kötelezettségre hivatkozik, hogy a jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásokat vissza kell téríteni az állami támogatásokra vonatkozó határozattal érintett tagállami költségvetésbe. Ezen érvnek azonban nem lehet helyt adni. Amint arra a Bizottság hivatkozik, a kért dokumentumokhoz való hozzáférés biztosítása nem teszi lehetővé a tagállamok költségvetésének védelméhez fűződő közérdek biztosítását a jogellenes állami támogatások visszatéríttetése révén.

135    Végül a felperes azt állítja, hogy az uniós bíróság megszorítóan alkalmazta az 1049/2001 rendeletet, holott a dokumentumokhoz való hozzáférési jog alóli valamennyi kivételt vagy e jog bármely korlátozását szigorúan kell értelmezni, és hogy a kérelme lényegében nem tartozik a vizsgálatok céljainak védelmére irányuló kivétel hatálya alá. Márpedig, amennyiben azt a tényt vitatja, hogy a hozzáférés iránti kérelme az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt kivétel hatálya alá tartozhat, érvelése olyan kérdésre vonatkozik, amely eltér attól a kérdéstől, hogy egy kivétel alkalmazása esetén valamely nyomós közérdek lehetővé teszi‑e ezen alkalmazás mellőzését. Ennélfogva ezen érvelés a jelen rész szempontjából irreleváns. Azt egyébként a Törvényszék a jelen jogalap első részében megvizsgálta és elutasította.

136    Következésképpen az első jogalap ötödik részét, valamint az első jogalap egészét el kell utasítani, anélkül hogy szükséges lenne a harmadik rész vizsgálata, mivel az uniós intézmények által lefolytatott vizsgálatok védelmére irányuló kivétel önálló és elegendő alap volt a megtámadott határozat elfogadásának igazolásához, és mivel az említett határozatnak a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó második indokát érintő, az első jogalap harmadik részének tárgyát képező esetleges tévedés semmiféleképpen sem hat ki e határozat jogszerűségére.

C.      A kért dokumentumok nem bizalmas változatához való hozzáférés, illetve a kért dokumentumokba a Bizottság helyiségeiben való betekintés megtagadásának indokolására vonatkozó kötelezettség megsértésére alapított második jogalapról

137    A felperes kijelenti, hogy a megerősítő kérelemben a kért dokumentumok nem bizalmas változatához való hozzáférésre, illetve a kért dokumentumokba a Bizottság helyiségeiben való betekintésre tett javaslatot. A Bizottság ugyanakkor úgy vélte, hogy a bizalmasság általános vélelmének a részleges hozzáférhetővé tételekre való alkalmazása miatt nem lehet részleges hozzáférést biztosítani. A felperes úgy véli, hogy mivel minden olyan indokot megcáfolt, amely igazolhatja a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételét, köztük a bizalmasságnak a Bizottság által hivatkozott általános vélelmeit, a Bizottság érveléséből a contrario az következik, hogy helyt kellett volna adnia kérelmének, legalábbis részleges hozzáférést, illetve a helyiségeiben való betekintést biztosítva számára, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének, illetve 10. cikkének megfelelően. A Bizottság azonban e tekintetben nem fejtette ki az elutasítás indokait.

138    A Bizottság vitatja a felperes érvelését.

139    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a sérelmet okozó aktus indokolását a szóban forgó aktus természetéhez kell igazítani, és ebből az indokolásból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az intézmény – mint az aktus kibocsátója – érvelésének, oly módon, hogy az az érintettek számára lehetővé tegye a meghozott intézkedések indokainak megismerését, az uniós bíróság számára pedig a felülvizsgálat gyakorlását (lásd: 2008. április 22‑i Bizottság kontra Salzgitter ítélet, C‑408/04, EU:T:2008:236, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

140    Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség megsértése a lényeges eljárási szabályok megsértésére vonatkozó jogalapot képez, amely eltér a határozat indokolásának pontatlanságára vonatkozó jogalaptól, amelynek vizsgálata a határozat megalapozottságának vizsgálata keretébe illeszkedik (1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 67. pont; 2009. június 19‑i Qualcomm kontra Bizottság ítélet, T‑48/04, EU:T:2009:212, 179. pont). Valamely határozat indokolása ugyanis azon indokok egyértelmű kifejezéséből áll, amelyeken e határozat alapszik. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az a határozat érdemi jogszerűségét érintheti, de annak indokolását nem, ami megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat fejt ki (lásd: 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 181. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

141    A megtámadott határozatban a Bizottság megvizsgálta annak lehetőségét, hogy a felperes számára az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megfelelően részleges hozzáférést biztosítson az érintett dokumentumokhoz. Kiemelte, hogy a kért dokumentumokra ugyanakkor kiterjed a bizalmasságnak az ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik franciabekezdésében előírt kivételeken alapuló általános vélelme, és hogy az ilyen vélelem kizárja az iratokhoz való részleges hozzáférés biztosításának lehetőségét. E tekintetben a Bizottság a 2016. július 14‑i Sea Handling kontra Bizottság ítéletre (C‑271/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:557, 61. pont) hivatkozott.

142    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság kifejtette azokat az indokokat, amelyek miatt elutasította a felperesnek a dokumentumok nem bizalmas változatához való hozzáférésre vagy a helyiségeiben történő betekintésre irányuló kérelmét. Ily módon lehetővé tette a felperes számára, hogy megértse azokat az indokokat, amelyek miatt e kérelmet elutasították, és lehetővé tette a Törvényszék számára felülvizsgálati jogkörének gyakorlását. Következésképpen a megtámadott határozat e tekintetben megfelelő indokolást tartalmaz.

143    Egyébiránt, amennyiben a felperes azt állítja, hogy mivel cáfolta a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadását igazoló valamennyi indokot, a Bizottságnak hely kellett volna adnia az azok nem bizalmas változatához való hozzáférésre vagy helyiségeiben történő betekintésre irányuló kérelmének, meg kell állapítani, hogy a felperes nem a megtámadott határozat indokolásának hiányára vagy elégtelenségére hivatkozik, hanem a határozat megalapozottságát vitatja. Ennek az érvelésnek sem lehet semmiképpen sem helyt adni. Mivel ugyanis a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot és nem követett el mérlegelési hibát a felperes kért dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmének megtagadása során, a bizalmasság általános vélelmére hivatkozva, a felperes érvelése téves előfeltevésen alapul.

144    Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.

145    Mindezen megfontolásokra tekintettel a jelen keresetet el kell utasítani.

V.      A költségekről

146    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék az AlzChem Group AGt kötelezi a költségek viselésére.

Spielmann

Spineanu‑Matei

Mastroianni

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. szeptember 29‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.