T‑479/14. sz. ügy

Kendrion NV

kontra

Európai Unió, melyet az Európai Unió Bírósága képvisel

„Szerződésen kívüli felelősség – A keresetlevél pontossága – Elfogadhatóság – Az Alapjogi Charta 47. cikke – Észszerű időn belüli határozathozatal – Vagyoni kár – A meg nem fizetett bírság összege után járó kamatok – Bankgarancia‑költségek – Nem vagyoni kár – Okozati összefüggés”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kibővített harmadik tanács), 2017. február 1.

1.      Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – Valamely uniós intézmény által állítólagosan okozott károk megtérítésére irányuló keresetlevél

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés, és 53. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)

2.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Együttes feltételek – Valamelyik feltétel hiánya – A kártérítési kereset egészének elutasítása

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

3.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály – Fogalom – Az észszerű időn belüli határozathozatal uniós bíróság általi elmulasztása – Bennfoglaltság – Értékelési szempontok

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés)

4.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Bizonyítási teher

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

5.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító és bírságot kiszabó bizottsági határozat – Végrehajthatóság – A határozat uniós bíróság előtti vitatása – A végrehajthatóság vitatásának hiánya

(EUMSZ 101. cikk, EUMSZ 263. cikk, EUMSZ 278. cikk, és EUMSZ 299. cikk, első bekezdés)

6.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Okozati összefüggés – A felperes vagy más személyek vétkes magatartása miatti megszakadás

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

7.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Okozati összefüggés – Fogalom – Azon bankgarancia‑költségek, amelyek a vállalkozás azon választásából származnak, hogy nem fizeti meg a Bizottság által kiszabott bírságot – Az említett vállalkozás keresetének elbírálása során az észszerű időn belüli határozathozatal uniós bíróság általi elmulasztása – Okozati összefüggés fennállása – Feltételek

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

8.      Kártérítési kereset – Az uniós bíróság hatásköre – Korlátok – A kereseten túlterjedő határozathozatal tilalma – A jogvita felek által meghatározott keretének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség – Az uniós bíróság azon lehetősége, hogy hivatalból határozzon a keresetlevélben megjelölt időszaktól eltérő időszakban keletkezett kár megtérítéséről – Kizártság

(EUMSZ 268. cikk; a Bíróság alapokmánya, 21. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §)

9.      Kártérítési kereset – Tárgy – A felperes vállalkozás vezető tisztségviselőit és alkalmazottait állítólag ért kár megtérítése – Az említett vállalkozás arra való meghatalmazásának hiánya, hogy az említett tisztségviselők és alkalmazottak nevében bírósághoz forduljon – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 268. cikk)

10.    Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Tényleges és biztos kár – Bizonyítási teher

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

11.    Szerződésen kívüli felelősség – Kár – Megtérítendő kár – Azáltal okozott nem vagyoni kár, hogy az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása miatt a felperes elhúzódó bizonytalan helyzetbe került – Bennfoglaltság

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

12.    Bírósági eljárás – A Törvényszék előtti eljárás időtartama – Észszerű határidő – A versenyszabályok megsértésének megtörténtével kapcsolatos jogvita – Az észszerű határidő be nem tartása – Következmények

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, második bekezdés)

13.    Szerződésen kívüli felelősség – Kár – Jóvátétel – Pénzromlás figyelembevétele – Kompenzációs és késedelmi kamatok – Kiszámítási módozatok

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; 1268/2012 bizottsági rendelet, 83. cikk, (2) bekezdés, b) pont, és 111. cikk, (4) bekezdés, a) pont)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 26. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 35., 36. pont)

3.      A Törvényszék előtt egy versenyügyben folytatott eljárás sérti az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdését, mivel 20 hónappal meghaladta a határozathozatal észszerű idejét, ami megvalósítja egy olyan uniós jogi szabály kellően súlyos megsértését, amelynek célja az, hogy magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen.

Az eljárás írásbeli szakaszának vége, azaz a viszonválasz benyújtása, és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között eltelt időszak alatt végzik el ugyanis többek között a felek érveinek összefoglalását, az ügyek előkészítését, a jogviták ténybeli és jogi elemzését, valamint az eljárás szóbeli szakaszának előkészítését. Így ezen időszak időtartama különösen a jogvita bonyolultságától, valamint a felek magatartásától és közbenső eljárási kérdések felmerülésétől függ.

Ami először is a jogvita bonyolultságát illeti, a versenyjog Bizottság általi alkalmazására vonatkozó keresetek más típusú ügyekhez képest nagyobb fokú bonyolultságot mutatnak, figyelemmel különösen a megtámadott határozat hosszára, az iratanyag terjedelmére, és annak szükségességére, hogy részletesen értékeljenek számos összetett tényt, amely tények időben és térben gyakran kiterjedtek. Így az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között eltelt 15 hónapos időtartam főszabály szerint megfelelő időtartamnak minősül a versenyjog alkalmazására vonatkozó ügyek elbírálását illetően. Továbbá a Bizottság által az uniós versenyjog alkalmazása során elfogadott ugyanazon határozattal szemben benyújtott keresetek főszabály szerint párhuzamos elbírálást tesznek szükségessé, még akkor is, ha e kereseteket nem egyesítették. E párhuzamos elbírálást különösen az említett keresetek egymással való összefüggése, valamint annak szükségessége indokolja, hogy a keresetek elemzése és az azokra adandó válasz során biztosítsák a koherenciát. Így az összefüggő ügyek párhuzamos elbírálása igazolhatja az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között eltelt időszak további összefüggő ügyenként egy hónappal való meghosszabbodását. Végül az ügy ténybeli, jogi és eljárási bonyolultsága nem igazolja a hosszabb időtartamot, tekintettel különösen arra, hogy az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között az eljárást nem szakította meg és nem is késleltette semmilyen, a Törvényszék által elfogadott pervezető intézkedés.

Ami a szóban forgó ügyben a felek magatartását és a közbenső eljárási kérdések felmerülését illeti, az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között eltelt időt egyáltalán nem befolyásolta ilyen magatartás vagy ilyen közbenső kérdések felmerülése.

Ennélfogva az eljárás írásbeli szakaszának vége és az eljárás szóbeli szakaszának megnyitása között eltelt 46 hónapos időtartamból kitűnik, hogy ezen ügyben 20 hónapot kitevő igazolatlan tétlenségi időszak következett be.

(lásd: 48., 49., 51., 52., 54., 55., 59–61., 63. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 64., 65. pont)

5.      Az EUMSZ 299. cikk első bekezdésének megfelelően az EUMSZ 101. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban hozott bizottsági határozat végrehajtható okiratnak minősül, amennyiben a címzettekkel szemben pénzügyi kötelezettséget ír elő. Egyébiránt az e határozat ellen az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott megsemmisítés iránti kereset nem kérdőjelezi meg az említett határozat végrehajthatóságát, mivel az EUMSZ 278. cikk értelmében az Európai Unió Bíróságához benyújtott kereseteknek nincs halasztó hatályuk.

(lásd: 71. pont)

6.      Az okozati összefüggésre vonatkozóan az EUMSZ 340. cikkben felállított feltétel megköveteli, hogy a kifogásolt magatartás legyen a kár meghatározó oka. Más szóval, még ha az intézmények esetleg hozzá is járultak ahhoz a kárhoz, amelynek megtérítésére a kereset irányul, az említett hozzájárulás túl távoli lehet a másokat, adott esetben a felperest terhelő felelősség okán.

(lásd: 85. pont)

7.      Valamely, az uniós bíróság által a későbbiekben megsemmisített bizottsági határozatban szankcionált társaság részéről felmerült bankgarancia‑költségekben álló kár nem közvetlenül e határozat jogellenességéből ered, mivel e kár a társaság arra vonatkozó saját választásából származik, hogy bankgaranciát nyújt annak érdekében, hogy ne kelljen teljesítenie a bírság vitatott határozatban előírt határidőn belüli megfizetésére vonatkozó kötelezettséget. Nem erről van szó azonban abban az esetben, amikor az uniós bíróság előtti eljárás meghaladta a határozathozatal észszerű idejét, mivel először is a bankgarancia nyújtásának időpontjában az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztását nem lehetett előre látni, és a felperes jogszerűen elvárhatta, hogy keresetét észszerű időn belül bírálják el. Másodszor az említett határidő túllépésére azt követően került sor, hogy a felperes eredetileg úgy döntött, hogy bankgaranciát nyújt.

Ebből következik, hogy kellően közvetlen okozati összefüggés van egyrészt az észszerű időn belüli határozathozatal uniós bíróság általi elmulasztása, másrészt pedig a felperest a szóban forgó ítélet kihirdetését megelőzően ért kár között, amely kár abban áll, hogy e társaság az ezen észszerű határidő túllépése által jellemzett időszakban bankgarancia‑költségeket fizetett. E tekintetben a bankgarancia‑költségeknek az említett ítélet kihirdetését követően való fizetése – amely ítélet véget vetett az észszerű időn belüli határozathozatal szóban forgó ügyben való elmulasztásának – nincs kellően közvetlen okozati összefüggésben e jogsértéssel, mivel e költségek megfizetése a felperesnek az említett jogsértést követően hozott azon személyes és önálló döntéséből ered, hogy nem fizeti meg a bírságot, illetve nem kéri a vitatott határozat felfüggesztését, hanem a fent említett ítélet ellen fellebbezést nyújt be.

(lásd: 86–88., 98., 99. pont)

8.      Az uniós bíróságok előtti eljárásra irányadó szabályokból, különösen a Bíróság alapokmányának 21. cikkéből, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §‑ából következik, hogy a jogvita terjedelmét főszabály szerint a felek határozzák meg és határolják körül, és az uniós bíróság nem határozhat a kereseten túlterjedően. Így az uniós bíróság nem térhet el a felperes kérelmétől, és nem rendelheti el hivatalból az egy olyan időszakban bekövetkezett kár megtérítését, amely időben eltér attól az időszaktól, amely során a felperest állítólag kár érte.

(lásd: 103., 104. pont)

9.      Az állítólag a felperes vezető tisztségviselőit és alkalmazottait ért nem vagyoni károk megtérítése iránti kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani, amennyiben az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy az említett vezető tisztségviselők és alkalmazottak feljogosították volna a felperest arra, hogy nevükben kártérítési keresetet nyújtson be.

(lásd: 118. pont)

10.    Kártérítési kereset keretében, amennyiben a felperes semmilyen bizonyítékot nem terjeszt elő, amely alátámasztaná a nem vagyoni kárának fennállását, és amely alapján megállapítható lenne a kárának nagysága, a felperesnek legalább azt kell bizonyítania, hogy a kifogásolt magatartás a súlyosságánál fogva ilyen kárt okozhatott neki.

(lásd: 121. pont)

11.    Az a körülmény, hogy a felperes különösen a keresetének sikerességét illetően bizonytalan helyzetbe került, valamennyi bírósági eljárás szükségképpeni velejárója. Az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása azonban a felperest olyan bizonytalan helyzetbe hozza, amely meghaladja a bírósági eljárásokkal rendszerint együtt járó bizonytalanságot. Ezen elhúzódó bizonytalan helyzet szükségképpen befolyásolja a meghozandó döntések tervezését és a társaság vezetését, tehát nem vagyoni kárt okoz.

(lásd: 126., 128. pont)

12.    Figyelembe véve az uniós versenyjogi szabályok tiszteletben tartása biztosításának szükségességét, az uniós bíróság nem engedheti meg a fellebbezőnek a bírság megalapozottságának vagy összegének pusztán az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztásának indokával történő megkérdőjelezését, miközben a bírság összegével és az általa szankcionált magatartásokkal kapcsolatban tett megállapítások ellen irányuló jogalapok összességét elutasították.

Ebből következik, hogy az uniós versenyjog szabályainak megsértése miatt a vállalkozással szemben bírságot kiszabó bizottsági határozat ellen indított bírósági kereset vizsgálata keretében az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása nem eredményezheti az e határozattal kiszabott bírság teljes vagy részleges törlését.

(lásd: 131., 132. pont)

13.    A késedelmi kamatok fizetésére vonatkozó kötelezettség főszabály szerint az Unió kártérítési kötelezettségét megállapító ítéletből ered. A késedelmi kamatok mértékének megállapításakor figyelembe kell venni az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012 rendelet alkalmazási szabályairól szóló 1268/2012 rendelet 83. cikke (2) bekezdésének b) pontját és 111. cikke (4) bekezdésének a) pontját. E rendelkezések értelmében a határidőben meg nem fizetett követelésekre az Európai Központi Bank által a fő refinanszírozási műveletei esetében alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett és az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatláb alkalmazandó, amelyhez hozzá kell adni három és fél százalékpontot.

(lásd: 137., 138. pont)