A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)

2013. szeptember 20.

T‑113/13. P. sz. ügy

Kris Van Neyghem

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – A 2007. évi előléptetési időszak – A fellebbező AST 7 besorolási fokozatba való előléptetését mellőző határozat – Első fokon a kereset elutasítása – Indokolási kötelezettség – EUMSZ 266. cikk – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan és részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”

Tárgy:      Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (harmadik tanács) az F‑77/11. sz., Van Neyghem kontra Tanács ügyben 2012. december 12‑én hozott ítélete ellen benyújtott, és ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.

Határozat:      A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. Kris Van Neyghem maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Unió Tanácsánál a jelen eljárásban felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Előléptetés – Elő nem léptetett jelölt panasza – Elutasító határozat – Indokolási kötelezettség

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés, 45. cikk és 90. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselői kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – Az ítélet indokolásának, valamint rendelkező részének figyelembevétele – Az előléptetést mellőző határozat megsemmisítése – Az érdemek új összehasonlító vizsgálata – Megfelelő végrehajtási mód

(EUMSZ 266. cikk; személyzeti szabályzat, 45. cikk)

3.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Figyelembe vehető körülmények

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

4.      Fellebbezés – Jogalapok – Először a fellebbezés keretében felhozott jogalap – Elfogadhatatlanság

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 48. cikk, 2. §, 139. cikk, 2. § és 144. cikk)

5.      Fellebbezés – Jogalapok – A tények téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A tények és bizonyítékok értékelésének Törvényszék általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét

(EUMSZ 257. cikk; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd a 17. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 101/77. sz., Ganzini kontra Bizottság ügyben 1978. április 13‑án hozott ítéletének (EBHT 1978., 915. o.) 10. pontja; C‑343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑225. o.) 13. pontja.

2.      Az intézmény, amelynek aktusát megsemmisítették, a megsemmisítést kimondó ítéletnek való megfelelés és annak teljes végrehajtása érdekében nemcsak az ítélet rendelkező részét köteles tiszteletben tartani, hanem annak indokolását is, amelyen a rendelkező rész alapul és szükségképpen alátámasztja azt, úgy, hogy elengedhetetlen a rendelkező rész pontos értelmének meghatározásához. Ezek ugyanis azok az indokok, amelyek egyrészt megnevezik a jogellenesnek minősülő konkrét rendelkezést, másrészt rámutatnak a rendelkező részben megállapított jogellenesség pontos okaira, amelyeket a megsemmisített aktus helyébe lépő új aktusnál az érintett intézménynek figyelembe kell vennie. Az ilyen aktus pótlására irányuló eljárást meg lehet ismételni azon konkrét ponttól, ahol a jogellenességet elkövették.

Így az érdemek új összehasonlító vizsgálatának lefolytatásával, figyelembe véve a személyzeti szabályzat 45. cikkében szereplő három szempontot, a tisztviselő előléptetését mellőző határozatot az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata során jelentkező szabálytalanságok miatt megsemmisítő ítélet végrehajtása érdekében az érintett intézmény nem csak az EUMSZ 266. cikk rendelkezéseit tartotta be, hanem magának az előléptetési eljárásnak a szabályait is, ahogy azokat a személyzeti szabályzat 45. cikke rögzíti.

(lásd a 21. és 22. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑8/99. P. sz., Gómez de Enterría y Sanchez kontra Parlament ügyben 2000. július 13‑án hozott végzésének (EBHT 2000., I‑6031. o.) 19 és 20. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      A személyzeti szabályzat 45. cikke úgy rendelkezik, hogy az érdemek összehasonlításának vizsgálata során a kinevezésre jogosult hatóság különösen figyelembe veszi a tisztviselőről készült jelentéseket, a nyelvek használatát feladatai végrehajtása során azon nyelveken kívül, amelyek alapos ismeretét bizonyította, és – adott esetben – az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét.

E tekintetben az adminisztráció rendelkezik bizonyos mérlegelési mozgástérrel abban a tekintetben, hogy milyen jelentőséget tulajdonít egyenként a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében említett három szempontnak, mivel ennek megszövegezése nem zárja ki a súlyozás lehetőségét.

A kinevezésre jogosult hatóság feladata következésképpen az érdemek összehasonlító vizsgálata során meghatározni, hogy milyen jelentőséget tulajdonít az egyes szempontoknak, ami magában foglalja, hogy ennek kapcsán megvizsgálja a személyzeti szabályzat 45. cikke szerinti három szempontot, amelynek közös értékelés tárgyát kell képeznie, amely nem választható szét.

(lásd a 23. pontot)

Hivatkozás:

a Törvényszék T‑281/11. P. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2013. május 16‑án hozott ítéletének 123. pontja.

4.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd a 27. pontot)

Hivatkozás:

a Törvényszék T‑454/09. P. sz., van Arum kontra Parlament ügyben 2011. június 28‑án hozott végzésének 79. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

5.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd a 31. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑59/96. P. sz., Koelman kontra Bizottság ügyben 1997. szeptember 16‑án hozott végzésének (EBHT 1997., I‑4809. o.) 31. pontja;

a Törvényszék T‑274/11. P. sz., Mioni kontra Bizottság ügyben 2011. december 7‑én hozott végzésének 18. pontja.