2011. december 2-án benyújtott kereset - GFKL Financial Services kontra Bizottság

(T-620/11. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: GFKL Financial Services AG (Essen, Németország) (képviselők: M. Schweda, S. Schultes-Schnitzlein, J. Eggers és M. Knebelsberger ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a Németország által nyújtott C 7/2010 (korábbi CP 250/2009 és NN 5/2010) állami támogatásról (KStG, szanálási rendelkezés) szóló eljárásban 2011. január 26-án hozott végleges európai bizottsági határozatot, C (2011) 275. sz. dokumentum (HL L 235., 26. o.);

az alperest kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes lényegében az alábbiakra hivatkozik:

Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése: a szanálási rendelkezés nem minősül állami támogatásnak

A felperes álláspontja szerint az alperes határozata a német társaságiadó-jog téves értelmezésén alapul. Különösen az irányadó referenciarendszer meghatározása téves. Az alperes tévesen abból indul ki, hogy a referenciarendszer részét képezi a társasági adóról szóló német törvény (Körperschaftsteuergesetz, KStG) 8c. §-ának (1) bekezdésében szereplő kivételt előíró rendelkezés, amely szerint a részesedésszerzések egyes eseteiben az egyébként átvihető veszteségek átvitele kizárt. Valójában ez a rendelkezés képez kivételt a referenciarendszer alól. A referenciarendszert az az általános lehetőség képezi, hogy a veszteség későbbi adózási időszakra is átvihető. Ez nem utolsósorban a nettó elszámolás (alkotmányos) elvéből következik.

A felperes szerint a szanálási rendelkezés ezenfelül olyan általános adópolitikai intézkedés, amely nem biztosít szelektív előnyt, mivel nem részesít előnyben bizonyos vállalkozásokat és termelő ágazatokat, ezért nem is tesz különbséget azon gazdasági szereplők között, amelyek az adórendszer céljára tekintettel összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben vannak.

Végül a szanálási rendelkezést igazolja a német adórendszer belső felépítése is, mivel e rendelkezés érvényre juttatja a német társaságiadó-jog alapvető elveit (többek között az időközi veszteségelszámolás elvét), amelyek közvetlenül a német alaptörvényből következnek.

Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének megsértése: a felperesek nem kapnak állami forrásokból származó juttatást

Ezzel kapcsolatban a felperes úgy érvel, hogy a szanálási rendelkezéssel fenntartott veszteségelhatárolásokban nincs az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti állami forrásokból származó juttatás, mivel a szanálási rendelkezéssel nem juttatnak vagyoni előnyt, hanem csupán arról van szó, hogy nem gördítenek akadályt az eleve fennálló vagyoni helyzet elé.

Az indokolási kötelezettség megszegése

A felperes e tekintetben előadja, hogy a megtámadott határozat lényeges alaki előírásokat sért. A felperes álláspontja szerint az alperes nem indokolta elfogadható módon az alapul vett referenciarendszert. Ezenkívül az alapul szolgáló német társaságiadó-jog alperesi elemzése során elkövetett számos hiba összességében azt eredményezi, hogy nem világosak az alperes fő érvei. A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozatban nem egyértelműek azok a ténybeli és jogi körülmények, amelyekre az alperes azon álláspontját alapozta, hogy a szanálási rendelkezés támogatást valósít meg.

A bizalomvédelem elvének megsértése

Ezzel kapcsolatban a felperes úgy érvel, hogy a megtámadott határozat még a tekintetben is jogsértő, hogy az (állítólagos) támogatások haladéktalan és tényleges visszatéríttetését rendeli el, anélkül hogy lehetővé tenné Németországnak, hogy figyelembe vegye, hogy a kedvezményezettek jogosan bíztak a kedvezmény fennállásában. A megtámadott határozat ennyiben sérti a bizalomvédelem íratlan uniós jogi elvét.

____________