2014. március 14-én benyújtott kereset –Polisario Front kontra Tanács

(T-180/14. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: a Saguia el Hamra és a Rio de Oro felszabadításáért népfront (Polisario Front) (El-Aaiún) (képviselő: G. Devers ügyvéd)

Alperes: az Európa

lyság köz

ötti halászati partnerségi megállapodássa

l előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megál

lapításáról szóló, az Európai Unió és

a Marokkói Királyság közötti jegyzőkönyv meg

kötéséről [helyesen: az Európ

ai Unió nevében történő megkötéséről] szóló, 2013. december 16-i 2013/785/EU tanácsi határozattal¹ szembeni keresete alátámasztása érdekében a felperes tizenkettő jogalapra hivatkozik.A felperes úgy véli, hogy a Szahara népének képviselőjeként őt e jogi aktus közvetlenül és személyében érinti.Az első jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul, mivel a megtámadott határozat nem tartalmaz utalást arra nézve, hogy a Tanács milyen módon vette figyelembe a döntéshozatali eljárásában azt a tényt, hogy Nyugat-Szahara a Marokkói Királyság által megszállt, nem autonóm terület.A második jogalap az egyeztetés elvének megsértésén alapul, mivel a Tanács a felperessel való egyeztetés nélkül fogadta el a megtámadott határozatot, pedig a nemzetközi jog előírja, hogy a nem autonóm területen élő nép természeti erőforrásainak kiaknázását e nép képviselőivel történt egyeztetéssel kell folytatni. A felperes arra hivatkozik, hogy ő az egyedüli képviselője a Szahara népének.A harmadik jogalap a koherencia elvének megsértésén alapul, mivel a megtámadott határozat lehetővé tenné egy olyan nemzetközi megállapodás hatálybalépés

A felperes úgy véli, hogy a Szahara népének képviselőjeként őt e jogi aktus közvetlenül és személyében érinti.

Az első jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul, mivel a megtámadott határozat nem tartalmaz utalást arra nézve, hogy a Tanács milyen módon vette figyelembe a döntéshozatali eljárásában azt a tényt, hogy Nyugat-Szahara a Marokkói Királyság által megszállt, nem autonóm terület.

A második jogalap az egyeztetés elvének megsértésén alapul, mivel a Tanács a felperessel való egyeztetés nélkül fogadta el a megtámadott határozatot, pedig a nemzetközi jog előírja, hogy a nem autonóm területen élő nép természeti erőforrásainak kiaknázását e nép képviselőivel történt egyeztetéssel kell folytatni. A felperes arra hivatkozik, hogy ő az egyedüli képviselője a Szahara népének.

A harmadik jogalap a koherencia elvének megsértésén alapul, mivel a megtámadott határozat lehetővé tenné egy olyan nemzetközi megállapodás hatálybalépését, amely Nyugat-Szahara területére vonatkozna, noha egyetlen tagállam sem ismerte el a Marokkói Királyság szuverenitását Nyugat-Szahara felett. A megtámadott határozat megerősítené a szaharai terület Marokkói Királyság általi megszállását, ami ellentétes lenne a Bizottság által a szaharai menekültek részére nyújtott támogatással. A megtámadott határozat ezenkívül nem állna összhangban az Európai Uniónak a kötelező erejű nemzetközi jogi normákból eredő kötelezettségek megsértésére adott szokásos válaszaival és ellentétes lenne a közös halászati politika céljaival.

A negyedik jogalap a fenntartható fejlődés célkitűzésének megsértésén alapul.

Az ötödik jogalap a jogos bizalom elvének megsértésén alapul, mivel a megtámadott határozat sérti azt a bizalmat, amelyet az Európai Unió intézményeinek többszöri, a Marokkói Királysággal kötött megállapodások nemzetközi jognak való megfelelőségével kapcsolatos nyilatkozatai a felperesben ébresztettek.A hatodik jogalap az Európai Unió és a Marokkói Királyság között létrejött társulási megállapodás megsértésén alapul, amennyiben a megtámadott határozat ellentétes az említett társulási megállapodás 2. cikkével, mivel sérti az önrendelkezési jogot.A hetedik jogalap az Egyesült Nemzetek Szervezete tengerjogi egyezményének megsértésén alapul, mivel a megtámadott határozat lehetővé tenné egy olyan jegyzőkönyv hatálybalépését, amellyel az Európai Unió és a Marokkói Királyság olyan vizeken határozna meg halászati kvótákat, amelyek nem tartoznak a szuverenitásuk alá és feljogosítaná az Unió hajóit olyan halászati erőforrások kiaknázására, amelyek felett kizárólag a szaharai nép rendelkezik szuverenitással.A nyolcadik jogalap az önrendelkezési való jog megsértésén alapul, mivel a megtámadott határozat megerősíti a Nyugat-Szahara Marokkói Királyság általi megszállását.A kilencedik jogalap a természeti erőforrások feletti állandó szuverenitás elvének és az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 73. cikkének megsértésén alapul, mivel a felperessel nem egyeztettek, noha a megtámadott határozat olyan természeti erőforrások kiaknázását teszi lehetővé, amelyek felett kizárólag a szaharai nép rendelkezik szuverenitással.A tizedik jogalap a szerződések relatív hatálya elvének megsértésén alapul, mivel a megtámadott határozat a felperest illetően annak hozzájárulása nélkül állapít meg nemzetközi kötelezettségeket.A tizenegyedik jogalap a nemzetközi humanitárius jog megsértésén alapul, mivel a megtámadott határozat pénzügyi támogatást biztosít a Marokkói Királyság Nyugat-Szaharát gyarmatosító politikája számára.A tizenkettedik jogalap a nemzetközi jogi felelősségen alapul, mivel a megtámadott határozat megalapozza az Európai Unió nemzetközi jogi felelősségét.