A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2017. január 26.(*)
„Eljárás – Költségek megállapítása”
A T‑181/14. DEP. sz. ügyben,
a Nürburgring GmbH (székhelye: Nürburg [Németország], képviselik: M. Viefhues és C. Giersdorf ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
Lutz Biedermann (lakóhelye: Villingen‑Schwenningen [Németország], képviselik: A. Jacob és M. Ziliox ügyvédek),
a 2015. november 26‑i Nürburgring kontra OHIM – Biedermann (Nordschleife) ítélethez (T‑181/14, nem tették közzé, EU:T:2015:889) kapcsolódó, költségek megállapítása iránt benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: G. Berardis elnök, S. Papasavvas és O. Spineanu‑Matei (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A tényállás, az eljárás és a felek kereseti kérelmei
1 A Törvényszék Hivatalához 2014. március 20‑án benyújtott keresetlevéllel a felperes Nürburgring GmbH keresetet indított az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának 2014. január 20‑i, Lutz Biedermann és a felperes közötti felszólalási eljárás tárgyában hozott határozata (R 163/2013‑4. sz. ügy) ellen.
2 A beavatkozó fél, Lutz Biedermann az EUIPO kérelmeinek támogatása érdekében lépett fel a jelen ügyben. Azt kérte, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet, és a felperest kötelezze a költségek viselésére.
3 2015. november 26‑i Nürburgring kontra OHIM – Biedermann (Nordschleife) (T‑181/14, nem tették közzé, EU:T:2015:889) ítéletével a Törvényszék a keresetet mint megalapozatlant elutasította, és a Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján felperest kötelezte a költségek viselésére, ideértve a beavatkozó fél részéről felmerült költségeket is.
4 2016. április 21‑i és május 3‑i levelével a beavatkozó fél képviselője felszólította a felperesi képviselőt a megtérítendő költségek összegének megfizetésére. 2016. május 4‑i levelében a felperesi képviselő a következőket válaszolta:
„[A] vagyonfelügyelő az Ön által hivatkozott kifizetés összegétől függetlenül hivatalos határozat nélkül nem teljesíthet kifizetést. Ezért nem tudunk egyszerűen megállapodásra jutni és szerződéses úton rendezni az Ön által hivatkozott költségek megtérítését.”
5 A Törvényszék Hivatalához 2016. június 27‑én benyújtott keresetlevéllel a beavatkozó fél azt kérte, hogy a Törvényszék az eljárási szabályzat 170. cikkének (1) bekezdése alapján 11885,87 euróban állapítsa meg a 2015. november 26‑i Nordschleife‑ítélet (T‑181/14, nem tették közzé, EU:T:2015:889) meghozatalához vezető eljárás alapján a felperes által megtérítendő költségek összegét.
6 A felperes a költségek megállapítása iránt benyújtott kérelemre vonatkozóan nem nyújtott be észrevételt.
A jogkérdésről
7 Az eljárási szabályzat 170. cikkének (3) bekezdéséből következően a megtérítendő költségek vitatása esetén a Törvényszék – az érintett fél kérelmére, az ellenérdekű fél észrevételeinek meghallgatását követően – végzéssel határoz, amely ellen fellebbezésnek helye nincs.
8 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben a költségek megállapítása iránti kérelem benyújtását megelőzően a felperes értesítette a beavatkozó felet, hogy a Törvényszék hivatalos határozata nélkül a megtérítendő költségek semmilyen összegéről nem tud megállapodni és kifizetést teljesíteni. Az adott ügyben fennálló sajátos körülményekre tekintettel ezt az állítást az eljárási szabályzat 170. cikkének (1) bekezdése értelmében a megtérítendő költségek kiegyenlítésének vitatásaként kell értelmezni. Ezenkívül abból a tényből, hogy a költségek megállapítása iránti kérelem benyújtását megelőzően a felperes arról tájékoztatta a Törvényszéket, hogy az említett kérelemre vonatkozóan nem kíván észrevételt előterjeszteni, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy egyetértését fejezte ki az igényelt költségek összegét, illetve a megtérítendő költségek kifizetését illetően.
9 Az eljárási szabályzat 140. cikkének b) pontja szerint megtérítendő költségeknek kell tekinteni a feleknél az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket, különösen az úti‑ és tartózkodási költségeket, valamint a meghatalmazottak, tanácsadók vagy ügyvédek díjazását. Ebből a rendelkezésből az következik, hogy a megtérítendő költségek egyrészt a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségekre, másrészt az ezzel kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségekre korlátozódnak (2016. március 17‑i Norma Lebensmittelfilialbetrieb kontra OHIM – Yorma’s [Yorma Eberl] végzés, T‑229/14 DEP, nem tették közzé, EU:T:2016:177, 9. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
10 Az ügyvédi munkadíjakkal kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az európai uniós bíróságnak nincs felhatalmazása a felek által saját ügyvédjeiknek fizetendő munkadíj megállapítására, csupán azon összeget határozza meg, amelynek erejéig e díjazás a költségek viselésére kötelezett féllel megtéríttethető. A költségek megállapítása iránti kérelemre vonatkozó határozat meghozatalakor a Törvényszék sem az ügyvédi munkadíjakat megállapító nemzeti díjszabást, sem az érintett fél és meghatalmazottjai vagy tanácsadói között esetlegesen létrejött megállapodást nem köteles figyelembe venni (lásd: 2014. december 11‑i Ecoceane kontra EMSA végzés, T‑518/09 DEP, nem tették közzé, EU:T:2014:1109, 12. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. március 17‑i Yorma Eberl végzés, T‑229/14 DEP, nem tették közzé, EU:T:2016:177, 10. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
11 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint továbbá díjszabási jellegű rendelkezések hiányában a Törvényszéknek szabadon kell értékelnie az eset tényeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és természetét, az uniós jog szemszögéből való jelentőségét, az ügy nehézségeit, a peres eljárás miatt az eljáró meghatalmazottaknak vagy tanácsadóknak okozott munka mennyiségét, valamint azokat a gazdasági érdekeket, amelyeket a per a feleknek jelentett (lásd: 2014. december 11‑i Ecoceane kontra EMSA végzés, T‑518/09 DEP, nem tették közzé, EU:T:2014:1109, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. március 17‑i Yorma Eberl végzés, T‑229/14 DEP, nem tették közzé, EU:T:2016:177, 11. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
12 Végül rá kell mutatni arra, hogy ha egy természetes vagy jogi személy hozzáadottérték‑adó (héa) alanya, akkor jogosult az általa vásárolt javak és szolgáltatások után kifizetett héa adóhatóságok részéről való megtérítésére. A héa tehát nem költségként jelentkezik nála, és így az ezen adó címén megfizetett összegek a megtérítendő költségek kiszámítása szempontjából nem vehetők figyelembe (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. január 19‑i Copernicus‑Trademarks kontra OHIM – Blue Coat Systems [BLUECO] végzés, T‑685/13 DEP, nem tették közzé, EU:T:2016:31, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezért a héa címén követelt összeg csak akkor minősül megtérítendő költségnek, ha az összeget követelő természetes vagy jogi személy bizonyítja, hogy nem héaalany (lásd analógia útján: 2014. május 21‑i Esge kontra OHIM – De’Longhi Benelux [KMIX] végzés, T‑444/10 DEP, nem tették közzé, EU:T:2014:356, 41. pont).
13 E szempontok alapján kell jelen esetben a megtérítendő költségek összegét megállapítani.
14 Először is mivel a beavatkozó fél védjegyjogosulti minőségében olyan természetes személynek minősül, aki gazdasági tevékenységet folytathat, és ezen a címen héaalany lehet, továbbá figyelemmel arra a tényre, hogy nem bizonyította, hogy nem héaalany (lásd ebben az értelemben: 2015. június 29‑i Reber kontra OHIM – Klusmeier [Wolfgang Amadeus Mozart PREMIUM] végzés, T‑530/10 DEP, nem tették közzé, EU:T:2015:482, 51. pont), a képviselője költségei és munkadíja után fizetett héa a fenti 12. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nem tekinthető megtérítendő költségnek. Ez tehát azt jelenti, hogy a számlákon feltüntetett, héa nélküli összegeket kell figyelembe venni.
15 Ezenkívül a beavatkozó fél által megtéríttetni kért költségek összege 9988,13 euró héa nélkül. E tekintetben a beavatkozó fél két, az ügyvédei által 2014. június 24‑én és 2015. szeptember 28‑án kiállított számlát mutat be, amelyek a 2014. április 4. és június 24. közötti időszakban (a továbbiakban: „első időszak”), illetve a 2015. augusztus 6. és szeptember 28. közötti időszakban (a továbbiakban: „második időszak”) felmerült munkadíjakra és költségekre vonatkoznak. A beavatkozó fél által igényelt költségek a következőkből tevődnek össze:
– az első időszak után járó, 5445 euró összegű ügyvédi munkadíj és a második időszak után járó, 2648,50 euró összegű ügyvédi munkadíj;
– az egyik képviselőjének a 2015. szeptember 16‑i tárgyaláson való részvételével kapcsolatban felmerült, a második időszak után járó, 1121,65 euró összegű utazási és tartózkodási költségei;
– az első időszak után járó, 506,38 euró összegű és a második időszak után járó, 266,60 euró összegű „iratköltség”, fénymásolási költség és postaköltség.
Az ügyvédi munkadíjakról
16 A beavatkozó fél az általa előterjesztett iratok tanúsága szerint összesen 8093,50 eurót igényelt, amely a következőknek felel meg: 29,431 munkaóra, amelyet az ügyvéde közlése szerint az alapüggyel összefüggő feladatoknak szentelt, és 275 eurós óradíjjal számlázott ki, azaz 5445 euró az első időszak során elvégzett 19,8 órányi munka után és 2648,50 euró a második időszak során elvégzett 9,631 órányi munka után.
17 Elsőként meg kell állapítani, hogy az alapügy tárgyát és jellegét tekintve nem mutatkozott különösen bonyolultnak. Az alapügy ugyanis szokásos védjegyjogi peres kérdést vetett fel, nevezetesen a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség fennállását, amely egy európai uniós védjegybejelentéssel szemben indított felszólalási eljárás során merült fel. A felperes egyébként keresete alátámasztásául csak egy jogalapra hivatkozott, amelyet az ilyen összetéveszthetőség hiányára alapított. A szóban forgó ügy nem érintett sem új jogkérdést, sem összetett ténybeli kérdést, és ebből következően nem volt különösen nehéz ügynek tekinthető. Továbbá meg kell állapítani, hogy az ügy uniós jogi szempontból nem volt különösen jelentős, mivel a 2015. november 26‑i Nordschleife‑ítélet (T‑181/14, nem tették közzé, EU:T:2015:889) a következetes ítélkezési gyakorlat sorába illeszkedik. Végül pedig a beavatkozó fél a költségek megállapítása iránti kérelemben nem hivatkozott arra, hogy az ügy különösen bonyolult, illetve jelentős lenne.
18 Másodikként arra kell rámutatni, hogy bár az ügy nyilvánvalóan képvisel bizonyos mértékű gazdasági érdeket a beavatkozó fél számára, utóbbi nem terjesztett a Törvényszék elé azt alátámasztó bizonyítékot, hogy ez az érdek az adott ügyben szokatlanul vagy jelentősen különbözik attól az érdektől, amely valamennyi, európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelemmel szemben benyújtott felszólalás mögött húzódik (lásd ebben az értelemben: 2009. március 19‑i House of Donuts kontra OHIM – Panrico [House of donuts] végzés, T‑333/04 DEP és T‑334/04 DEP, nem tették közzé, EU:T:2009:73, 15. pont; 2016. január 12‑i Boehringer Ingelheim International kontra OHIM – Lehning entreprise [ANGIPAX] végzés, T‑368/13 DEP, nem tették közzé, EU:T:2016:9, 19. pont).
19 Harmadikként, az eljárás által a beavatkozó félnek okozott munka mennyiségével kapcsolatban azt kell megjegyezni, hogy a bíróságnak elsődlegesen a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban objektíve szükségszerűen felmerült munkaórák számát kell figyelembe vennie. E tekintetben az uniós bíróság annak függvényében tudja megítélni az elvégezett munka értékét, hogy mennyire voltak pontosak a szolgáltatott információk (lásd: 2016. január 12‑i ANGIPAX‑végzés, T‑368/13 DEP, nem tették közzé, EU:T:2016:9, 15. és 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
20 A jelen esetben az óradíjat illetően a Törvényszék úgy véli, hogy a beavatkozó fél ügyvédje által alkalmazott 275 eurós óradíj túlzott mértékű, és azt 250 euróra kell leszállítani, mert ez az óradíj tekinthető észszerűnek az ilyen típusú peres ügyek esetében (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 15‑i Giuntoli kontra EUIPO – Société des produits Nestlé [CREMERIA TOSCANA] végzés, T‑256/14 DEP, nem tették közzé, EU:T:2016:549, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindazonáltal pontosítani kell, hogy ez az óradíj csak olyan szolgáltatások ellenértékeként tekinthető megfelelő mértékűnek, amelyet különösen tapasztalt, igen hatékony és gyors munkára képes szakember nyújt. Az ilyen szintű javadalmazás figyelembevételének másik oldala egyébiránt a peres eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült teljes munkaóraszám feltétlenül szigorú értékelése (2015. szeptember 18‑i Autortiesību un komunicēšanās konsultāciju aģentūra/Latvijas Autoru apvienība és társai kontra Bizottság végzés, T‑414/08 DEP–T‑420/08 DEP és T‑442/08 DEP, nem tették közzé, EU:T:2015:726, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 Következésképpen a Törvényszéknek meg kell állapítania, hogy a beavatkozó fél ügyvédjének a megtett lépésekhez és a beadványszerkesztéshez objektíve szüksége volt‑e 19,8 órányi munkára az első időszakban és 9,631 órányi munkára a második időszakban.
22 Ezzel kapcsolatban a beavatkozó fél felsorolja a képviselő által az alapeljárással összefüggésben megtett lépéseket és megszerkesztett beadványokat: a keresetlevél vizsgálata, a 2014. június 20‑i válaszbeadvány elkészítése, az EUIPO 2014. június 13‑i válaszbeadványának vizsgálata, a 2014. október 8‑i, tárgyalás tartására irányuló kérelme megszövegezése, a Törvényszék által hozott pervezető intézkedésre adott, 2015. augusztus 6‑i válasz elkészítése, az említett pervezető intézkedésre a felperes által 2015. július 29‑én és az EUIPO által 2015. augusztus 3‑án adott válasz vizsgálata, a 2015. szeptember 16‑i tárgyalásra való felkészülés, és végül az azon való részvétel.
23 A beavatkozó fél által benyújtott, 2014. június 24‑én és 2015. szeptember 28‑án kelt két számlán azonban nem részletezték pontosan, tételekre bontva az összes fenti szolgáltatás elvégzéséhez felhasznált időt. Márpedig pontosabb információk híján rendkívül nehéz ellenőrizni a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségeket és azt, hogy az eljárás szempontjából szükségszerűek voltak‑e. E körülményekre tekintettel mindenképpen szigorúan kell értékelni a megtérítendő munkadíjakat (2014. augusztus 1‑jei Phonebook of the World kontra OHMI – Seat Pagine Gialle [PAGINE GIALLE] végzés, T‑589/11 DEP, nem tették közzé, EU:T:2014:731, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 Az alapeljárással kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy az írásbeli eljárás egy beadványváltásból állt, és egy tárgyalás tartására került sor 2015. szeptember 16‑án. Meg kell jegyezni, hogy a beavatkozó félnek a Törvényszék előtti eljárásban tanúsított tényleges részvétele a következőkben nyilvánult meg: az eljárás nyelvére vonatkozó, kétoldalas észrevétel tétele, egy tízoldalas válaszbeadvány benyújtása, egy kétoldalas állásfoglalás a tárgyalás megtartásáról, a Törvényszék előtti eljárásban hozott pervezető intézkedésre adott, kétoldalas válasz megszövegezése és a tárgyaláson való részvétel.
25 Először is meg kell jegyezni, hogy a beavatkozó fél válaszbeadványa a felperes olyan kérdésre vonatkozó érveinek cáfolatára irányuló érvelést tartalmazott, amelyet a fellebbezési tanács előtt már megvitattak, nevezetesen az ütköző megjelölések összehasonlításának kérdését. Következésképpen meg kell állapítani, hogy az említett beadvány elkészítése nem ütközött nagy nehézségbe. Arra is rá kell mutatni, hogy a beavatkozó fél képviselője a közigazgatási eljárásban ellátott képviselete miatt már behatóan ismerte az ügyet. E megállapítás részben megkönnyíthette a munkáját, és lecsökkenthette a válaszbeadvány elkészítésére fordított időt. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy a fellebbezési tanács előtti eljárással összefüggésben végzett munka lecsökkenti a Törvényszék előtt végzendő munkamennyiséget, következésképpen az ezen a jogcímen megtéríthető összegeket (2016. január 19‑i BLUECO‑végzés, T‑685/13 DEP, nem tették közzé, EU:T:2016:31, 21. pont).
26 Másodszor meg kell állapítani, hogy az eljárás nyelvére vonatkozó, nem annak vitatására irányuló észrevételek, a tárgyalás tartására vonatkozó állásfoglalás indokolása, valamint a Törvényszék előtti eljárásban hozott pervezető intézkedésre adott válasz mind rövid terjedelmű iratok.
27 Harmadszor arra kell rámutatni, hogy a tárgyalás, amelyen a beavatkozó fél részt vett, egy órán és három percen át tartott.
28 Negyedszer, a második időszakra vonatkozó, 2015. szeptember 28‑i számla szintén a 2015. szeptember 16‑i tárgyalási nap utáni időszakhoz kapcsolódó költségeket tartalmaz, amelyek a 2015. szeptember 18‑án kiállított tárgyalási jegyzőkönyvhöz kapcsolódnak, ám ezek a költségek nem határozhatók meg pontosan, mivel az említett számla nem nevesíti tételesen a kiadásokat (lásd a fenti 23. pontot). Az ítélkezési gyakorlat szerint pedig el kell utasítani az olyan költségek megtérítését, amelyek a szóbeli szakaszt követő időszakhoz kapcsolódnak, amennyiben – mint a jelen esetben – a tárgyalás után egyetlen eljárási aktus meghozatalára sem került sor (lásd ebben az értelemben: 2016. március 17‑i Yorma Eberl végzés, T‑229/14 DEP, nem tették közzé, EU:T:2016:177, 11. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Mindezekből az következik, hogy a beavatkozó fél képviselője által kiszámlázott munkaórák száma meghaladja azt a mértéket, amely az alapügyben a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűnek minősíthető, annál is inkább, mivel a beavatkozó fél által benyújtott díjkimutatás nem elég pontos ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, hogy indokolt volt‑e ez az óraszám.
30 Ezért a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a beavatkozó fél ügyvédje által a beavatkozó fél bírósági szakaszban történt képviseletével kapcsolatban objektíve szükségszerűen elvégzett munkájának teljes idejét 18 órában kell megállapítani.
31 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a beavatkozó fél számára ügyvédi munkadíj címén megtérítendő költségek összegének 4500 euróban történő megállapítása a költségek méltányos értékelését jelenti.
A kiadásokról
32 A beavatkozó fél a képviselőjének a 2015. szeptember 16‑i tárgyaláson való részvételével kapcsolatban felmerült utazási és tartózkodási költségeit, valamint az „iratköltséget”, a fénymásolási költséget és a postaköltséget egyrészt 1121,65 euróra, másrészt az első időszak tekintetében 506,38 euróra és a második időszak tekintetében 266,60 euróra értékelte.
33 A beavatkozó fél képviselőjének utazási és tartózkodási költségeivel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy a képviselő repülő‑ és taxiköltség, valamint szállodai tartózkodás címén 1121,65 eurót számlázott ki. Meg kell azonban állapítani, hogy ezek a költségek nincsenek részletezve, és a beavatkozó fél az általa a képviselőjének kiállított 2015. szeptember 28‑i számlán kívül nem nyújtott be olyan igazolást, amellyel bizonyítani tudná ezek összegét.
34 Márpedig a kérelmezőnek kell olyan igazolásokat benyújtania, amelyekkel bizonyítani tudja az általa megtéríttetni kért utazási és tartózkodási költségek valós létezését és összegét. Sem a költségek viselésére kötelezett fél, sem a Törvényszék nem kötelezhető ugyanis arra, hogy megállapítsa ezeket az összegeket az alapján, hogy a kérelmező – mint a jelen ügyben is – pusztán számadatokat közöl. Következésképpen a jelen ügyben a beavatkozó félnek többek között a következőket kell bemutatnia: repülőjegy vásárlásáról kiállított számla, sőt beszállókártyák, szállodai számla, sőt szállodafoglalási igazolás, és taxiköltségről kiállított nyugta, illetve nyugták.
35 A Törvényszék ezért úgy véli, hogy olyan igazolások hiányában, amelyekkel bizonyítható lenne a beavatkozó fél képviselője különböző utazási és tartózkodási költségeinek valós létezése és összege, a felperes nem kötelezhető a beavatkozó fél ilyen költségeinek megtérítésére, és azt kell megállapítani, hogy ezen a címen nincsenek megtérítendő költségek.
36 Az első időszak után járó, 506,38 euró összegű és a második időszak után járó, 266,60 euró összegű „iratköltséget”, fénymásolási költséget és postaköltséget a Törvényszék túlzott mértékűnek tartja, és ezért úgy véli, hogy az adott ügy sajátos körülményeire tekintettel az ezen a jogcímen megtérítendő költségek összegét átalányjelleggel 100 euróban kell meghatározni.
37 A fenti megfontolások összességére tekintettel a Törvényszék úgy véli, hogy a beavatkozó fél számára a Törvényszék előtti eljárás címén megtérítendő költségek összegének 4600 euróban történő megállapítása a költségek méltányos értékelését jelenti, és ez az összeg a jelen végzés meghozatalának időpontjáig az ügy valamennyi körülményét figyelembe veszi.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
A Törvényszék a Nürburgring GmbH által Lutz Biedermann részére megtérítendő költségek teljes összegét 4600 euróban állapítja meg.
Luxembourg, 2017. január 26.