A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2024. február 28.(*)
„Növényfajták – A közösségi növényfajta‑oltalom megadása az SK20 növényfajta számára – A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés elfogadhatatlansága – Az eljáráshoz fűződő érdek hiánya – A 2100/94/EK rendelet 81. cikkének (1) bekezdése”
A T‑556/22. sz. ügyben,
a House Foods Group, Inc. (székhelye: Oszaka [Japán], képviseli: G. Würtenberger ügyvéd)
felperes
a Közösségi Növényfajta‑hivatal (CPVO) (képviselik: M. García‑Moncó Fuente és O. Lamberti, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: F. Schalin elnök, I. Nõmm és G. Steinfatt (előadó) bírák,
hivatalvezető: Juhász‑Tóth A. tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2023. szeptember 13‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes, a House Foods Group, Inc. a Közösségi Növényfajta‑hivatal (CPVO) fellebbezési tanácsa 2022. július 1‑jei határozatának (A 018/2021. sz. ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezését kéri.
A jogvita előzményei
2 2017. szeptember 18‑án a felperes a közösségi növényfajta‑oltalmi jogokról szóló, 1994. július 27‑i 2100/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 227., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 390. o.) alapján közösségi növényfajta‑bejelentési kérelmet nyújtott be a CPVO‑hoz.
3 A növényfajta, amelynek tekintetében az oltalmat igényelte, az Allium cepa növényfajba tartozó SK20 növényfajta volt.
4 A szóban forgó közösségi növényfajta‑oltalmi bejelentéshez csatolt szakmai kérdőívben a felperes a 07.02., „Az 5. és 6. szakaszban megadott információkon kívül vannak‑e olyan további jellemzők, amelyek segíthetnek a fajta megkülönböztetésében” kérdésre adott válaszában a bejelentett fajta „nagyon alacsony könnyfakasztótényező‑ és pirosszőlősav‑tartalmára” hivatkozott.
5 A CPVO megbízta a Naktuinbouwt (kertészeti felügyeleti hivatal, Hollandia, a továbbiakban: vizsgálóhivatal), hogy végezze el a 2100/94 rendelet 55. cikkének (1) bekezdése szerinti szakmai szempontok szerinti vizsgálatot.
6 2020. szeptember 14‑én a vizsgálóhivatal benyújtotta a szakmai szempontok szerinti vizsgálatról szóló végleges jelentést, amely megállapította, hogy a fajta megfelel a megkülönböztethetőség, egyneműség és állandóság kritériumainak (a továbbiakban: DUS‑kritériumok), és e jelentést a bejelentett fajta leírására vonatkozó javaslat kísérte. A CPVO e végleges jelentést 2020. október 21‑én közölte a felperessel, és felhívta, hogy a 2100/94 rendelet 57. cikke (2) bekezdésének megfelelően nyújtsa be észrevételeit.
7 2020. december 21‑én a felperes kérelmet nyújtott be a CPVO‑hoz, amely arra irányult, hogy a szakmai kérdőív 07.02. pontjában leírt alacsony könnyfakasztótényező‑ és pirosszőlősav‑tartalmat vegyék fel a jellemzők leírásába, mivel az meghatározza a fajta oltalmának terjedelmét, és mivel a könnyfakasztótényező‑ és pirosszőlősav‑tartalom kivételes tulajdonságot képez, amely nagy termesztési értékkel bír, és különösen a bejelentett fajta használata tekintetében.
8 2021. február 4‑én a CPVO arról tájékoztatta egy belső megbeszélést követően a felperest, hogy kérelme nem fogadható el, mivel a fajtaleírásnak tartalmaznia kell az alkalmazandó szakmai protokollnak megfelelő jellemzőket, illetve bizonyos esetekben további jellemzőket, azonban csak akkor, ha azokat a szakmai szempontok szerinti vizsgálat során használták a bejelentett fajta és a közismert fajták megkülönböztetésének értékeléséhez, amely eset a jelen ügyben nem állt fenn.
9 2021. február 9‑én a felperes válaszolt a CPVO‑nak, hangsúlyozva többek között a kiválasztásra irányuló erőfeszítésének kereskedelmi értékét, és utalt a további jellemzőnek a szakmai kérdőív 07.02. pontjában szereplő leírására. A felperes kifejtette, hogy értelmezése szerint ennek jelzése az említett jellemző figyelembevételére kötelezi a CPVO‑t, és így arra kért választ, hogy az említett jellemzőt a szakmai szempontok szerinti vizsgálat megkezdése előtt figyelembe vették‑e, és amennyiben nem, milyen okból nem vizsgálták e jellemzőt.
10 2021. április 7‑én a CPVO tájékoztatta a felperest, hogy nem vette figyelembe az „alacsony könnyfakasztótényező‑ és pirosszőlősav‑tartalom” kiegészítő jellemző vizsgálatát, valamint hogy a vizsgálat eredménye a szabványos jellemzők alapján meggyőző volt. A CPVO szerint köteles volt a szakmai protokollját alkalmazni, és mivel a felperes által kért jellemző nem szerepelt abban, a vizsgálóhivatalnak nem volt oka azt megfigyelni a DUS‑kritériumokra vonatkozó szokásos vizsgálatok során. A CPVO‑nak nem feladata a bejelentők által hivatkozott valamennyi jellemző vizsgálata, ha az ilyen vizsgálat nem szükséges a bejelentésről vonatkozó határozat meghozatalához. Ugyanakkor e kiegészítő információ szerepel az SK20 növényfajta aktájában. A CPVO a szakmai kérdőíveket az Európai Szabadalmi Hivatalnak továbbítja, és ily módon, ha valamely harmadik személy a szóban forgó jellemzőre vonatkozóan nyújtana be szabadalmi bejelentést, a Szabadalmi Hivatal aktáiban megtalálható lesz a technika állásának nyoma.
11 2021. május 3‑i határozatával a CPVO oltalomban részesítette a bejelentett fajtát (a továbbiakban: az oltalmat megadó határozat). E határozathoz csatolták a fajta vizsgálóhivatal által készített hivatalos leírását.
12 2021. július 1‑jén a felperes arra irányuló fellebbezést nyújtott be az oltalmat megadó határozattal szemben, hogy az alacsony könnyfakasztótényező‑ és pirosszőlősav‑tartalmat vegyék figyelembe a fajta hivatalos leírásában, vagy másodlagosan, hogy végezzenek új szakmai vizsgálatot a bejelentett fajta e jellemzőre tekintettel történő értékelése céljából.
13 2021. szeptember 16‑án a CPVO helyesbítési bizottsága úgy határozott, hogy nem helyesbíti az oltalmat megadó határozatot, mivel a felperes fellebbezése a CPVO előtti eljárások tekintetében a 2100/94/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 2009. szeptember 17‑i 874/2009/EK bizottsági rendelet (HL 2009. L 251., 3. o.) 49. cikkének (1) bekezdése értelmében elfogadhatatlan. Mivel az oltalmat megadó határozatot nem helyesbítették, a fellebbezést továbbították a CPVO fellebbezési tanácsához.
14 A megtámadott határozatban a CPVO fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést mint elfogadhatatlant a 874/2009 rendelet – 2100/94 rendelet 81. cikkével együttesen értelmezett – 49. cikke (1) bekezdésének alapján. A fellebbezési tanács úgy találta, hogy a felperesnek nem fűződött érdeke az eljáráshoz, mivel a keresete semmiképpen nem tette volna lehetővé a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését, mivel nem vitatta a közösségi növényfajta‑oltalom SK20 növényfajtának való megadásáról szóló határozatot. Egyébiránt a fellebbezési tanács lényegében azt állapította meg, hogy a CPVO elnöke egyáltalán nem volt köteles a 874/2009 rendelet 23. cikkében előírt eljárás lefolytatására, amely felhatalmazza a fajtára vonatkozó leírás további jellemzőkkel és azok megjelölésével történő kiegészítésére, mivel a bejelentett fajta megkülönböztethetősége már megállapítást nyert a vonatkozó szakmai protokollban szereplő jellemzők alapján, valamint hogy az oltalomhoz elegendő, ha a fajta legalább egy jellemző alapján egyértelműen megkülönböztethető. Nem volt tehát szükséges figyelembe venni a felperes által a megkülönböztethetőség megállapítása céljából hivatkozott további jellemzőt.
A felek kérelmei
15 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– a CPVO‑t kötelezze a költségek viselésére.
16 A CPVO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
17 A felperes lényegében két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 2100/94 rendelet 81. cikkének megsértésére, a másodikat ugyanezen rendelet 76. cikkének megsértésére alapítja.
Az első, a 2100/94 rendelet 81. cikkének megsértésére alapított jogalapról
18 Amint azt a tárgyaláson megerősítette, a felperes lényegében úgy véli, hogy érdeke fűződik az eljáráshoz, mivel a CPVO a kértnél szűkebb oltalmat biztosított számára azáltal, hogy a fajta hivatalos leírásába nem foglalta bele az alacsony könnyfakasztótényező‑ és pirosszőlősav‑tartalmat, így fellebbezését elfogadhatónak kellett volna tekinteni.
19 A CPVO vitatja a felperes érveit.
20 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 14. pontjában úgy találta, hogy a felperes fellebbezése elfogadhatatlan a 874/2009 rendelet – 2100/94 rendelet 81. cikkével együttesen értelmezett – 49. cikke (1) bekezdésének alapján. Nem áll ugyanis fenn az eljáráshoz fűződő érdek, ha a kereset semmiképpen sem tenné lehetővé a megtámadott határozat megsemmisítését. Márpedig a jelen ügyben ez a helyzet, mivel a felperes nem az oltalmat megadó határozatot, hanem csak a fajta leírásának a fajtajellemzőit érintő részét vitatja.
21 A 2100/94 rendelet 81. cikkének (1) bekezdése értelmében, az e rendeletben vagy az e rendelet alapján hozott rendelkezésekben foglalt eljárási szabályzat hiányában a CPVO a tagállamokban általánosan elfogadott eljárásjogi alapelveket alkalmazza.
22 Nem vitatott, hogy a 2100/94 rendelet, illetve a 874/2009 rendelet egyetlen rendelkezése sem szabályozza a fellebbezés eljáráshoz fűződő érdek hiánya miatti elfogadhatatlanságának kérdését. Így a fellebbezési tanács helyesen hivatkozott a 2100/94 rendelet 81. cikkének (1) bekezdésére, amely az eljárási törvénykönyvnek a tagállamokban általánosan elfogadott eljárásjogi alapelveire utal.
23 Amint azt a felek a tárgyaláson elismerték, az eljáráshoz fűződő érdek fennállásának feltétele a tagállamokban általánosan elfogadott eljárásjogi alapelv.
24 Ugyanis az eljáráshoz fűződő érdek minden bírósági jogorvoslat lényeges és elsődleges feltételének minősül. A természetes vagy jogi személy által benyújtott megsemmisítés iránti kereset csak akkor fogadható el, ha a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott aktus megsemmisítéséhez. A felperes eljáráshoz fűződő érdeke azt feltételezi, hogy a megtámadott jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhasson, vagyis azt, hogy a kereset eredménye folytán alkalmas legyen arra, hogy előnyt biztosítson az azt megindító fél számára, valamint hogy az utóbbi igazolja az említett aktus megsemmisítéséhez fűződő, létrejött és fennálló érdekét (lásd: 2015. november 12‑i HSH Investment Holdings Coinvest‑C és HSH Investment Holdings FSO kontra Bizottság ítélet, T‑499/12, EU:T:2015:840, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 Ekképpen meg kell vizsgálni, hogy a jelen ügyben az oltalom alatt álló növényfajta oltalmat megadó határozathoz mellékelt leírásának módosításából származhat‑e a felperesnek előnye. Ez annak vizsgálatát feltételezi, hogy – amint azt a felperes állítja – az oltalom alatt álló fajta hivatalos fajtaleírásában szereplő jellemzők meghatározzák‑e a biztosított oltalom terjedelmét.
26 A 2100/94 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének értelmében közösségi növényfajta‑oltalom tárgyát képezheti valamennyi növényrendszertani nemzetséghez és fajhoz tartozó fajta, ideértve többek között a nemzetségek és fajok közötti hibrideket is.
27 A 2100/94 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint a „fajta” az a legkisebb besorolású önálló növénycsoportosítás, amely – függetlenül attól, hogy kielégíti‑e az oltalmazhatósági feltételeket – adott genotípusból vagy genotípusok kombinációjából kifejeződött jellemzők által meghatározható, bármely más növénycsoportosítástól legalább egy ilyen kifejeződött jellemző tekintetében megkülönböztethető, és jellemzőit megőrző szaporításra alkalmas egységet alkot.
28 A 2100/94 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének megfelelően valamely növénycsoportosítás egész növényekből vagy teljes növény termesztésére alkalmas növényrészekből áll, az egész növény és a növényrész együttesen: „fajtaösszetevők”.
29 Egyébiránt a 2100/94 rendelet 6. cikke szerint közösségi növényfajta‑oltalomban részesülhetnek azok a fajták, amelyek megkülönböztethetőek, egyneműek, állandóak és újak.
30 A 2100/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerint valamely fajtát megkülönböztethetőnek kell tekinteni, ha egy adott genotípusból vagy genotípusok kombinációjából kifejeződött jellemzőiben egyértelműen eltér bármely más, a bejelentési napon közismert fajtától.
31 A 2100/94 rendelet 8. cikke ezenfelül kimondja, hogy a fajta akkor tekinthető egyneműnek, ha egyedei – azoknak a változásoknak a figyelembevételével, amelyeknek a bekövetkezésére a szaporítás sajátosságai alapján számítani lehet – a megkülönböztethetőség vizsgálatánál alapul vett, valamint a fajtaleírásnál alkalmazott egyéb kifejeződött jellemzőikben azonosak.
32 Végül a 2100/94 rendelet 9. cikke értelmében a fajta akkor tekinthető állandónak, ha egyedeinek a megkülönböztethetőség vizsgálatánál figyelembe vett, illetve a fajtaleírásnál alkalmazott egyéb kifejeződött jellemzői ismételt szaporítás után, vagy meghatározott szaporítási ciklus esetén minden ilyen ciklus végén változatlanok maradnak.
33 Először is, amint az a 2100/94 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdéséből következik, a „fajta” olyan növénycsoportosítás, amely többek között az adott genotípusból vagy genotípusok kombinációjából kifejeződött jellemzők által határozható meg.
34 Másodszor, a 2100/94 rendelet 6–9. cikkéből az következik, hogy a fajta genotípusából eredő jellemzők kifejeződése annak meghatározására szolgál, hogy a fajta megfelel‑e a DUS‑kritériumoknak, és így oltalomban részesíthető‑e.
35 Egyébiránt a 2100/94 rendelet (11) preambulumbekezdése kimondja, hogy „a közösségi növényfajta‑oltalmi jog megadásához a fajtára vonatkozó fontosabb jellemzők értékelése szükséges”, és „e jellemzők szükségképpen összefüggésben állnak [helyesen: nem szükségképpen állnak összefüggésben] azok gazdasági jelentőségével”.
36 A fenti megfontolásokból tehát az következik, hogy a közösségi növényfajta‑oltalomnak valamely bejelentett fajta számára történő megadása nem követeli meg az összes olyan jellemző kimerítő értékelését, amely e fajta genotípusából eredhet, hanem kizárólag azokat, amelyek bizonyos jelentőséggel bírnak az oltalomra való alkalmassága, és különösen a megkülönböztethetősége szempontjából. Így a 2100/94 rendelet 55. cikkében előírt szakmai szempontok szerinti vizsgálat kizárólag annak meghatározására irányul, hogy a bejelentett fajta kellően megkülönböztethető, egynemű és állandó‑e más közismert fajtákhoz képest. Az említett vizsgálatnak azonban nem az a célja, hogy értékelje az összes olyan jellemzőt, amely a bejelentett fajta genotípusából eredhet, sem pedig az említett jellemzők hasznosságát vagy kereskedelmi értékét, tekintettel arra, hogy az új fajtára vonatkozó oltalom megadásának egyáltalán nem feltétele a benne rejlő kereskedelmi értékkel rendelkező jellemzők megléte.
37 A fajtának a vizsgálóhivatal által készített hivatalos leírása, amely csupán a szakmai szempontok szerinti vizsgálat során tett észrevételek összefoglalását képezi, tehát nem is irányul arra, hogy tükrözze a bejelentett fajta genotípusából eredő valamennyi jellemző tulajdonság kifejeződését, mint például a felperes által hivatkozott alacsony könnyfakasztótényező‑ és pirosszőlősav‑tartalom, hanem csak bizonyos sajátos jellemzőket, amelyek elegendőek a fajta megkülönböztetésének bizonyításához.
38 A 2100/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdése szerint ugyanis ahhoz, hogy a fajta oltalomban részesülhessen, elegendő, ha a genotípusából eredő jellemzők közül legalább egy tekintetében megkülönböztethető. Így, még ha a bejelentett fajta rendelkezik is bizonyos, valamely közismert fajtával azonos jellemzőkkel, ahhoz, hogy oltalomban részesülhessen elegendő, ha egy vagy több más jellemző tekintetében egyértelműen megkülönböztethető. Következésképpen, még ha a felperes által igényelt további jellemzőt bele is foglalták volna a szakmai szempontok szerinti vizsgálatba, és szerepelt volna az SK20 fajta hivatalos fajtaleírásában, ez semmilyen hatással nem lenne az e fajta számára biztosított oltalomra, mivel egy új fajta, amely ugyanazt az alacsony könnyfakasztótényező‑ és pirosszőlősav‑tartalmat mutatja, ugyanúgy állhat oltalom alatt, amennyiben egy vagy több olyan jellemzővel rendelkezik, amely egyértelműen megkülönbözteti őt a felperes fajtájától.
39 Egyébiránt a további jellemző leírásának a felperes által kért hozzáadásából a felperesnek semmilyen előnye nem származhat, mivel a közösségi növényfajta‑oltalom magára a fajtára vonatkozik (lásd: a 2100/94 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése), amely úgy értendő, mint egy növénycsoportosítás (lásd: a 2100/94 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése), amely egész növényekből vagy teljes növény termesztésére alkalmas növényrészekből áll, az egész növény és a növényrész együttesen: „fajtaösszetevők” (lásd: a 2100/94 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése). A 2100/94 rendelet 13. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint ugyanis a közösségi növényfajta‑oltalom feljogosítja a jogosultját bizonyos tevékenységek folytatására az oltalom alatt álló fajtának az említett rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében meghatározott fajtaösszetevői vagy betakarított terménye tekintetében. Ebből következik, hogy az oltalom magára a genotípusából kifejeződött jellemzők összessége által meghatározott növényi anyagra vonatkozik, függetlenül attól, hogy e jellemzők szerepelnek‑e a fajta hivatalos leírásában, vagy sem.
40 Így a felperes által igényelt jellemzőleíráshoz való hozzáadás egyáltalán nem módosítaná a felperes számára az SK20 fajta tekintetében megadott oltalom terjedelmét. Következésképpen a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy a felperesnek nem fűződik érdeke az eljáráshoz.
41 Ezt a következtetést nem kérdőjelezhetik meg a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) felperes által hivatkozott határozatai, amelyek a felperes szerint elismerik, hogy az oltalom alatt álló növényfajta oltalmának terjedelme az oltalom alatt álló fajta hivatalos leírásában szereplő jellemzőkön alapul. A közösségi növényfajta‑oltalmi jogok rendszere ugyanis szabályok együtteséből álló, sajátos célokat követő önálló rendszer, amelynek alkalmazása független a nemzeti rendszerektől, és a CPVO fellebbezési tanácsa határozatainak jogszerűségét kizárólag az európai uniós bíróság által értelmezett 2100/94 rendelet és 874/2009 rendelet alapján lehet értékelni (lásd analógia útján: 2018. június 6‑i Apcoa Parking Holdings kontra EUIPO ítélet, C‑32/17 P, nem tették közzé, EU:C:2018:396, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ekképpen az uniós bíróságot nem kötik a tagállami szinten hozott határozatok, még akkor sem, ha azokat harmonizált nemzeti jogszabály alkalmazása során hozták (lásd analógia útján: 2002. február 27‑i Streamserve kontra OHIM [STREAMSERVE] ítélet, T‑106/00, EU:T:2002:43, 47. pont).
42 Következésképpen az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A második, a 2100/94 rendelet 76. cikkének megsértésére alapított jogalapról
43 A második jogalap keretében a felperes lényegében azt állítja, hogy a 2100/94 rendelet 76. cikkének megfelelően a CPVO‑nak teljes egészében figyelembe kellett volna vennie és meg kellett volna vizsgálnia az arra irányuló kérelmét, hogy a szakmai szempontok szerinti vizsgálatba és a fajta hivatalos leírásába egy fontos további jellemzőt vegyenek fel.
44 A CPVO vitatja ezen érvelést.
45 Tekintettel arra, hogy egyrészt a fenti 21–42. pontból kitűnik, hogy a fellebbezési tanács helyesen utasította el a felperes fellebbezését mint elfogadhatatlant, másrészt pedig a fellebbezési tanács csak a teljesség kedvéért állapította meg, hogy a fellebbezés egyben megalapozatlan is, lényegében azzal az indokkal, hogy a jelen ügyben a CPVO elnöke egyáltalán nem volt köteles a 874/2009 rendelet 23. cikkében előírt eljárás lefolytatására, amely felhatalmazza a fajtára vonatkozó leírás további jellemzőkkel és azok megjelölésével történő kiegészítésére, a második jogalap hatástalan.
46 A fentiek összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
47 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
48 A felperest, mivel pervesztes lett, a CPVO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a House Foods Group, Inc.‑et kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. február 28‑i nyilvános ülésen.
Aláírások