AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2014. május 14.

F‑11/13. sz. ügy

Nicola Delcroix

kontra

Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ)

„Közszolgálat – Tisztviselő – EKSZ – Harmadik országbeli küldöttségvezető – Az EKSZ székhelyére való áthelyezés – A küldöttségvezetői tisztség idő előtti megszüntetése”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben N. Delcroix azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az őt az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) brüsszeli (Belgium) székhelyére áthelyező és így az Európai Unió Dzsibuti Köztársaságban lévő küldöttség vezetőjeként betöltött beosztását idő előtt megszüntető határozatot. Ugyanezen keresetlevélben N. Delcroix azt is kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az EKSZ‑t arra, hogy fizesse meg neki a korábbi illetménye és a székhelyre való visszatérése óta kapott illetménye közötti különbséget.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az N. Delcroix‑t az Európai Külügyi Szolgálat székhelyére áthelyező és így az Európai Unió Dzsibuti Köztársaságban lévő küldöttség vezetőjeként betöltött beosztását idő előtt megszüntető, a 2012. március 8‑i levélben közölt határozatot megsemmisíti. Az Európai Külügyi Szolgálat viseli saját költségeit és az N. Delcroix részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – Az Unió küldöttségvezetője munkakörbe való beosztás – A tisztviselőnek a székhelyre szolgálati érdekből történő újrabeosztása – Illetékes hatóság

(EUMSZ 221. cikk; 2010/427 tanácsi határozat, 5. cikk)

2.      Tisztviselők – Elvek – Védelemhez való jog – Terjedelem

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) pont)

1.      Az EUMSZ 221. cikkből és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szervezetének és működésének a megállapításáról szóló 2010/427 határozat 5. cikkéből kitűnik, hogy a küldöttségek az Unió diplomáciai képviseletét látják el a diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961. április 18‑i bécsi egyezménynek megfelelően, és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének irányítása alatt állnak, így a képviseletvezetőt a székhelyre visszarendelő határozat nem az Európai Külügyi Szolgálat ügyvezető igazgatója, sem pedig az emberi erőforrás igazgató hatáskörébe tartozik.

(lásd a 25. pontot)

2.      A védelemhez való jog az uniós jog alapvető elve, amelyből következik, hogy az érdekeltnek az őt hátrányosan érintő határozat megszövegezését megelőzően biztosítani kell, hogy a határozat elfogadásának alapjául szolgáló tények és körülmények valóságára és helytállóságára vonatkozó álláspontját ténylegesen ismertethesse. Ahhoz, hogy a meghallgatáshoz való jog megsértése a megtámadott határozat megsemmisítéséhez vezessen, szükséges azt is megvizsgálni, hogy e szabálytalanság hiányában az eljárás vezethetett volna‑e más eredményre. Ilyen körülmények között annak elfogadása, hogy a kinevezésre jogosult hatóság azonos határozatot hozott volna az érdekelt meghallgatását követően is, az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában megfogalmazott meghallgatáshoz való jog lényegének kiüresítését jelentené, mivel e jog tartalma magában foglalja, hogy az érdekeltnek lehetősége legyen befolyásolni a szóban forgó döntéshozatali eljárást.

(lásd a 35., 42. és 44. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 234/84. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1986. július 10‑én hozott ítéletének 27. pontja; C‑288/96. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2000. október 5‑én hozott ítéletének 99. pontja; C‑344/05. P. sz., Bizottság kontra De Bry ügyben 2006. november 9‑én hozott ítéletének 37. pontja;

az Európai Unió Törvényszéke T‑236/02. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 14‑én hozott ítéletének 115. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑129/12. sz., CH kontra Parlament ügyben 2013. december 12‑én hozott ítéletének 38. pontja.