A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2019. március 12.(*)

„EMGA – A finanszírozásból kizárt kiadások – Olaszország által kifizetett kiadások – A cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer – 320/2006/EK rendelet – 968/2006/EK rendelet – 1290/2005/EK rendelet – 24 hónapos határidő – A »többéves intézkedés« fogalma – A szerkezetátalakítási támogatás nyújtásának feltételei – A »termelőberendezés« fogalma –A silók minősítése – A »teljes leszerelés« fogalma – A VI/5330/97. sz. dokumentum 2. melléklete – Az uniós szabályozás értelmezési nehézségei – Lojális együttműködés – A bizalomvédelem elve – Ne bis in idem – Vágási támogatás – A mezőgazdasági termékek megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedések – Késedelmes kifizetések – Különleges irányítási körülmények fennállására vonatkozó bizonyíték – Egyenlő bánásmód – Az uniós rendelet egyik nyelvi változatában előforduló fordítási hiba – A pénzügyi korrekció tagállamnak való felróhatósága”

A T‑135/15. sz. ügyben,

az Olasz Köztársaság (képviseli: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: C. Colelli avvocato dello Stato)

felperesnek,

támogatják:

a Francia Köztársaság (képviselik: D. Colas és S. Horrenberger, meghatalmazotti minőségben)

és

Magyarország (képviselik: Fehér M. Z. és Koós G., meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

az Európai Bizottság (képviselik: kezdetben D. Bianchi, P. Ondrůšek és I. Galindo Martín, később D. Bianchi és P. Ondrůšek, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2015. január 16‑i (EU) 2015/103 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2015. L 16., 33. o.) részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, amennyiben az Olasz Köztársaság által kifizetett egyes kiadásokra vonatkozik,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: H. Kanninen elnök, J. Schwarcz és C. Iliopoulos (előadó) bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. szeptember 12‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

 A 320/2006/EK rendelet

1        Az Európai Unió Tanácsa elfogadta a Közösségen belül a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer megállapításáról és a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK rendelet módosításáról szóló 2006. február 20‑i 320/2006/EK rendeletet (HL 2006. L 58., 42. o.). A 320/2006 rendeletet többször módosították, legutóbb a közös agrárpolitika kiigazításáról és a 247/2006/EK, a 320/2006/EK, az 1405/2006/EK, az 1234/2007/EK, a 3/2008/EK és a 479/2008/EK rendelet módosításáról, továbbá, az 1883/78/EGK, az 1254/89/EGK, a 2247/89/EGK, a 2055/93/EGK, az 1868/94/EK, a 2596/97/EK, az 1182/2005/EK és a 315/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i 72/2009/EK tanácsi rendelettel (HL 2009. L 30., 1. o.; helyesbítések: HL 2009. L 230., 6. o.; HL 2010. L 220., 76. o.). A 320/2006 rendelet a 72/2009 rendelettel módosított változatában alkalmazandó a jelen ügyben érintett tényállásra.

2        A 320/2006 rendelet (1) és (5) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      […] A cukortermelés és ‑kereskedelem közösségi rendszerének a nemzetközi követelményekkel való összhangba hozásához, valamint versenyképességének jövőbeni biztosításához olyan alapos szerkezetátalakítási folyamat elindítására van szükség, amely a Közösségen belüli veszteséges termelési kapacitás jelentős csökkenését eredményezi. E célból – a cukorpiac új és működőképes közös szervezése végrehajtásának előfeltételeként – a Közösségen belül a cukoripar szerkezetátalakítására különálló és autonóm ideiglenes rendszert kell létrehozni. E rendszer alapján a kvótákat a közösségi cukoripar, a cukorrépa‑, cukornád‑ és cikóriatermelők, valamint a fogyasztók jogos érdekeinek figyelembevételével kell csökkenteni. […]

(5)      A legalacsonyabb termelékenységgel rendelkező cukorgyártó vállalkozások számára – megfelelő szerkezetátalakítási támogatás formájában – kvótán belüli termelésük feladására irányuló fontos gazdasági ösztönzőt kell bevezetni. E célból olyan szerkezetátalakítási támogatást kell létrehozni, amely ösztönzi a termelés megszüntetését és az érintett kvótákról való lemondást, ugyanakkor pedig lehetővé teszi a termelés megszüntetéséhez kapcsolódó szociális és környezeti kötelezettségvállalások kellő figyelembevételét. E támogatásnak négy gazdasági évig kell rendelkezésre állnia, azzal a célkitűzéssel, hogy a termelést arra a szintre csökkentse, amely a Közösségen belüli kiegyensúlyozott piaci helyzet megteremtéséhez szükséges.”

3        A 320/2006 rendelet, „Ideiglenes szerkezetátalakítási alap” című 1. cikke ekként rendelkezik:

„(1)      Létrejön a közösségbeli cukoripar szerkezetátalakítását szolgáló ideiglenes alap (a továbbiakban: szerkezetátalakítási alap). […]

A szerkezetátalakítási alap az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegének részét képezi. 2007. január 1‑jétől az Európai Mezőgazdasági Alap (EMGA) részét képezi.

(2)      Ez a szerkezetátalakítási alap szolgál a 3., 6., 7., 8. és 9. cikkében meghatározott intézkedésekből fakadó kiadások finanszírozására.

[…]

(4)      Ez a rendelet nem alkalmazandó a Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésében említett legkülső régiókra.”

4        A 320/2006 rendelet „Szerkezetátalakítási támogatás” című 3. cikke a következőket írja elő:

„(1)      Bármely, cukrot, izoglükózt vagy inulinszirupot gyártó vállalkozás, amelyre 2006. július 1‑jéig […] egy adott kvótát osztottak ki, a lemondott kvóta tonnájánként szerkezetátalakítási támogatásra jogosult, feltéve, hogy a 2006/2007‑es, 2007/2008‑as, 2008/2009‑es vagy 2009/2010‑es gazdasági év valamelyikében a vállalkozás:

a)      lemond az általa egy vagy több gyárnak [helyesen: gyárának] kiosztott kvótájáról [helyesen: kvótáról] és teljesen leszereli az érintett gyárak termelőberendezéseit,

vagy

b)      lemond az általa egy vagy több gyárnak [helyesen: gyárának] kiosztott kvótájáról [helyesen: kvótáról], részben leszereli az érintett gyárak termelőberendezéseket és a termelőhelyet [helyesen: az érintett gyárak termelőberendezéseit], és az érintett gyárak fennmaradó termelőberendezéseit nem használja a cukorpiac közös szervezésének hatálya alá tartozó termékek előállítására,

[…]

(3)      A termelőberendezések teljes leszerelése a következőket követeli meg:

a)      a cukor, izoglükóz és inulinszirupérintett [helyesen: inulinszirup érintett] termelőberendezések általi gyártásának végleges és teljes megszüntetését,

b)      a gyár vagy gyárak bezárását, valamint az ott található termelőberendezés leszerelését, a 4. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett időszakon belül,

és

c)      a gyártelep jó környezeti feltételeinek visszaállítását, valamint a munkaerő átcsoportosításának elősegítését, a 4. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett időszakon belül.[…]

(4)      A termelőberendezések részleges leszerelése a következőket követeli meg:

a)      a cukor, izoglükóz és inulinszirupérintett [helyesen: inulinszirup érintett] termelőberendezések általi gyártásának végleges és teljes megszüntetését,

b)      az új gyártáshoz nem használt és az a) pontban említett termékek gyártására szánt és használt termelőberendezések leszerelése [helyesen: leszerelését] […],

c)      a gyártelep jó környezeti feltételeinek visszaállítása [helyesen: visszaállítását], valamint a munkaerő átcsoportosításának elősegítése [helyesen: elősegítését], a 4. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett időszakon belül […]

(5)      A szerkezetátalakítási támogatásnak a lemondott kvóta egy tonnája utáni összege a következőképpen alakul:

a)      az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben:

–        730,00 [euró] a 2006/2007‑es gazdasági évre,

–        730,00 [euró] a 2007/2008‑as gazdasági évre,

–        625,00 [euró] a 2008/2009‑es gazdasági évre,

–        520,00 [euró] a 2009/2010‑es gazdasági évre,

b)      az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben:

–        547,50 [euró] a 2006/2007‑es gazdasági évre,

–        547,50 [euró] a 2007/2008‑as gazdasági évre,

–        468,50 [euró] a 2008/2009‑es gazdasági évre,

–        390,00 [euró] a 2009/2010‑es gazdasági évre,

[…]”

5        Ezenkívül a 320/2006 rendeletnek „A szerkezetátalakítási támogatás igénylése” címet viselő 4. cikke értelmében:

„(1)      A szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmet legkésőbb az azon gazdasági évet megelőző gazdasági év január 31‑éig kell az érintett tagállamhoz benyújtani, amely során a kvótáról való lemondásra sor kerül.

[…]

(2)      A szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmeknek a következőket kell tartalmazniuk:

a)      szerkezetátalakítási terv;

[…]

c)      a vonatkozó kvótáról az érintett piaci évben történő lemondásra vonatkozó kötelezettségvállalás;

d)      a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett esetben a termelőberendezésnek az érintett tagállam által meghatározott [helyesen: meghatározandó] időszakon belül való teljes leszerelésére vonatkozó kötelezettségvállalás;

e)      a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett esetben kötelezettségvállalás arra vonatkozóan, hogy a termelőberendezéseket az érintett tagállam által meghatározandó időszakon belül részlegesen leszerelik, és a termelőhelyet és a fennmaradó termelőberendezéseket nem használják a cukorpiac közös szervezésének hatálya alá tartozó termékek előállítására;

[…]

(3)      A (2) bekezdés a) pontjában említett szerkezetátalakítási terv legalább az alábbi elemeket tartalmazza:

[…]

c)      az érintett termelőberendezések teljes műszaki leírása,

d)      a gyár vagy gyárak bezárása, valamint a termelőberendezések teljes vagy részleges leszerelése gyakorlati szabályait, menetrendjét és költségeit tartalmazó üzleti terv,

[…]

h)      a szerkezetátalakítási tervvel kapcsolatban felmerülő valamennyi költséget tartalmazó pénzügyi terv.”

6        A 320/2006 rendeletnek „A szerkezetátalakítási támogatásra vonatkozó határozat és ellenőrzések” címet viselő 5. cikke kimondja:

„(1)      A tagállamok a 3. cikk (2) bekezdésében említett gazdasági évet megelőző február hónap végéig határoznak a szerkezetátalakítási támogatás megítéléséről. A 2006/2007‑es gazdasági évre vonatkozó határozatot azonban 2006. szeptember 30‑éig [helyesen: 30‑áig] el kell fogadni.

[…]

(2)      A szerkezetátalakítási támogatást meg kell adni, amennyiben a tagállam alapos ellenőrzést követően megállapította, hogy:

–        a kérelem tartalmazza a 4. cikk (2) bekezdésében említett elemeket;

–        a szerkezetátalakítási terv tartalmazza a 4. cikk (3) bekezdésében említett elemeket;

–        a szerkezetátalakítási tervben leírt intézkedések és cselekvések megfelelnek a vonatkozó közösségi és nemzeti jogszabályoknak;

–        […]

(3)      A (2) bekezdés első három francia bekezdésében meghatározott feltételek közül egynek vagy többnek a be nem tartása esetén a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmet vissza kell juttatni a kérelmezőnek. A kérelmezőt a be nem tartott feltételekről tájékoztatni kell. A kérelmező ezt követően vagy visszavonja, vagy kiegészíti kérelmét.

[…]”

7        A 320/2006 rendelet 10. cikke (4) bekezdésének értelmében:

„A 3. cikkben említett szerkezetátalakítási támogatást két részletben kell folyósítani:

–        40%‑át a 3. cikk (2) bekezdésében említett gazdasági év júniusában

–        és

–        60%‑át az utána következő gazdasági év februárjában.

A Bizottság azonban dönthet az előző második francia bekezdésben említett részlet két kifizetésre osztásáról […]”

8        Végül a 320/2006 rendeletnek „Az 1290/2005/EK rendelet módosításai” című 14. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az 1290/2005/EK rendelet a következőképpen módosul:

(1)      A 3. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

»e)      a […] 320/2006[…] rendelet 3., 6., 7., 8. és 9. cikkében meghatározott ideiglenes szerkezetátalakítási támogatás, diverzifikációs támogatás, kiegészítő diverzifikációs támogatás és átmeneti támogatás.«

[…]”

 A 968/2006/EK rendelet

9        Az Európai Bizottság elfogadta a 320/2006 rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 27‑i 968/2006/EK rendeletet (HL 2006. L 176., 32. o.). A 968/2006 rendeletet többször módosították, legutóbb a 968/2006 rendelet módosításáról szóló, 2011. július 13‑i 672/2011/EU végrehajtási rendelettel (HL 2011. L 184., 1. o.). A 968/2006 rendelet a 672/2011 rendelettel módosított változatában alkalmazandó a jelen ügyben érintett tényállásra.

10      A 968/2006 rendelet (4) preambulumbekezdése a következők szerint rendelkezik:

„A kvótákról való lemondás vonatkozásában a 320/2006[…] rendelet 3. cikke rendelkezik az érintett gyárak termelőberendezéseinek teljes vagy részleges leszerelésére vonatkozó lehetőségről, amelynek alapján különböző összegű szerkezetátalakítási támogatás nyújtható. Míg a fenti két lehetőség esetében alkalmazandó feltételeknek figyelembe kell venniük azt, hogy a magasabb költségek miatt magasabb összegű támogatást kell nyújtani a teljes leszerelés esetében, helyénvaló lehetőséget biztosítani a gyártósorhoz nem tartozó gyárrészek megtartására, ha azokat a szerkezetátalakítási tervben szereplő egyéb célra fel lehet használni, és főleg akkor, ha az ilyen jellegű felhasználás munkahelyeket teremt. Másrészt le kell szerelni a cukortermeléshez közvetlenül nem kapcsolódó létesítményeket, amennyiben észszerű időn belül nincs lehetőség azok más célra történő hasznosítására és fennmaradásuk káros hatást gyakorolna a környezetre.”

11      A 968/2006 rendeletnek „A termelőberendezések leszerelése” címet viselő 4. cikke az alábbiakat írja elő:

„(1)      A 320/2006[…] rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti teljes leszerelés esetében a termelőberendezések leszerelésére vonatkozó követelmények a következőket érintik:

a)      minden berendezés, amely a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez szükséges, például: a cukorrépa, a cukornád, a gabona vagy a cikória tárolására, elemzésére, mosására és aprítására szolgáló berendezések; minden olyan berendezés, amelyet a cukorrépából vagy cukornádból cukor, a gabonából keményítő, a keményítőből glükóz vagy a cikóriából inulin kivonására és feldolgozására vagy koncentrálására használnak;

b)      berendezéseknek az a) pontban említetteken kívüli olyan része, amely a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez közvetlenül kapcsolódik és a lemondott kvóta szerinti termelés megvalósításához szükséges, még akkor is, ha más termelési célra még hasznosítható volna, például: fűtő‑, víztisztító‑ vagy energiatermelő‑berendezések; a cukorrépa‑pép vagy a melasz kezeléséhez szükséges berendezések; a belső szállításhoz szükséges berendezések;

c)      minden egyéb berendezés, például a használaton kívüli és környezetvédelmi okokból leszerelendő és eltávolítandó csomagoló berendezések.

(2)      A 320/2006[…] rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett részleges leszerelés esetében a termelőberendezések leszerelésére vonatkozó követelmény az e cikk (1) bekezdésében említett olyan berendezéseket érinti, amelyeket nem kívánnak a szerkezetátalakítási tervnek megfelelően más termelési célra vagy a gyár területén egyéb célra használni”.

12      A 968/2006 rendeletnek „A tagállamok kötelezettségei” címet viselő 6. cikke értelmében:

„(1)      A 2. cikk (3) bekezdésében említettek szerint a konzultációra vonatkozó felhívás egy példányának kézhezvételétől számított legkésőbb húsz napon belül a tagállam tájékoztatja a szerkezetátalakítási tervvel érintett feleket a következőkkel kapcsolatos határozatáról:

[…]

b)      a termelőberendezések leszerelésére és a 320/2006[…] rendelet 3. cikke (3) bekezdésének c) pontjában és 3. cikke (4) bekezdésének c) pontjában említett szociális és környezetvédelmi követelményeknek való megfelelésre kitűzött, legkésőbb 2010. szeptember 30‑án lejáró időszak;

[…]

Az [(1) bekezdés] b) pontjától eltérve egy vállalkozás indokolt kérésére a tagállamok az ott megjelölt határidőt legfeljebb 2012. március 31‑ig meghosszabbíthatják. Ez esetben a vállalkozásnak kiigazított szerkezetátalakítási tervet kell benyújtania a 11. cikknek megfelelően.

[…]”

13      A 968/2006 rendelet „Támogathatóság a szerkezetátalakítási támogatás szempontjából” című 9. cikke a következőket írja elő:

„[…]

(2)      A támogathatónak ítélt kérelem esetében a szerkezetátalakítási terv:

a)      tartalmazza a főbb célok, intézkedések és fellépések, valamint az említett intézkedések és fellépések becsült költségeinek összefoglalását, a pénzügyi tervet és az időbeosztást;

b)      minden érintett gyár esetében megjelöli a lemondandó kvóta összegét, amely nem lehet több, mint a részben vagy teljesen leszerelendő termelési kapacitás;

c)      tartalmaz egy igazolást arról, hogy a termelőberendezéseket részben vagy teljesen leszerelik és eltávolítják a termelőhelyről;

[…]

e)      világosan meghatározza a szerkezetátalakítási alapból finanszírozott összes fellépést és költséget, és adott esetben a többi, más közösségi alapokból finanszírozandó kapcsolódó elemet.

(3)      Ha a (2) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek, a tagállam tájékoztatja a kérelmezőt ennek okairól és a 320/2006[…] rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében említett időszakon belül meghatároz egy határidőt, amely alatt a szerkezetátalakítási tervet ki lehet igazítani.

A tagállam az első albekezdésben említett határidő leteltét követő 15 munkanapon belül, de legalább 10 munkanappal a 320/2006[…] rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett határidő előtt határoz a kiigazított kérelem támogathatóságáról.

Ha a kiigazított kérelmet nem nyújtják be kellő időben vagy nem támogathatónak ítélik, a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmet el kell utasítani, és a tagállamnak erről 5 munkanapon belül tájékoztatnia kell a kérelmezőt és a Bizottságot. Ugyanaz a kérelmező új kérelmet a 8. cikkben említett időrendi sorrend betartásával nyújthat be.

[…]”.

14      A 968/2006 rendelet 10. cikkének (4) bekezdése értelmében:

„A tagállamok legkésőbb a 320/2006[…] rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett határidőig tájékoztatják a kérelmezőket, hogy azok támogatható szerkezetátalakítási tervére szerkezetátalakítási támogatást nyújtanak. A tagállam illetékes hatósága az elfogadott szerkezetátalakítási terv teljes másolatát elküldi a Bizottságnak.

15      A 968/2006 rendeletnek „A szerkezetátalakítási terv módosítása” címet viselő 11. cikke szerint:

„(1)      Amint hozzájutott a szerkezetátalakítási támogatáshoz, a kedvezményezett megvalósítja a jóváhagyott szerkezetátalakítási tervben szereplő összes intézkedést és betartja a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelemben szereplő kötelezettségvállalásait.

(2)      Egy jóváhagyott szerkezetátalakítási terv bármely módosítását a tagállamnak kell jóváhagynia az érintett vállalkozás által benyújtott kérelem alapján, amelyben:

a)      felvázolják az indokokat és a felmerült végrehajtási problémákat;

b)      bemutatják a kiigazításokat vagy a javasolt új intézkedéseket és a várt hatásokat;

c)      részletezik a pénzügyi és az időzítéssel kapcsolatos következményeket.

A módosítások nem terjedhetnek ki a nyújtandó szerkezetátalakítási támogatás végösszegére vagy a 320/2006[…] rendelet 11. cikkével összhangban fizetendő ideiglenes szerkezetátalakítási összegre.

A tagállam tájékoztatja a Bizottságot a módosított szerkezetátalakítási tervről.”

16      A 968/2006 rendeletnek „A szerkezetátalakítási támogatás kifizetése” című 16. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)      A szerkezetátalakítási támogatásnak a 320/2006[…] rendelet 10. cikke (4) bekezdése szerinti egyes részleteit csak akkor lehet folyósítani, ha az érintett részlet összegének 120%‑át kitevő biztosítékot letétbe helyezték.

[…]”

17      A 968/2006 rendeletnek „A biztosítékok feloldása” címet viselő 22. cikke értelmében:

„(1)      A 16. cikk (1) bekezdésében, […] és a 18. cikk (2) bekezdésében említett biztosítékok feloldására a következő feltételek teljesülése esetén kerülhet sor:

a)      a szerkezetátalakítási tervben, a nemzeti szerkezetátalakítási programokban, illetve az üzleti tervben szereplő összes tervezett intézkedést és fellépést végrehajtották;

b)      a 23. cikk (2) bekezdésében említett végső jelentést benyújtották;

c)      a tagállamok elvégezték a 25. cikkben említett ellenőrzéseket;

[…]

(3)      A vis maior esetét kivéve a biztosíték elvész, ha az (1) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesültek legkésőbb 2012. szeptember 30‑ig.”

18      A 968/2006 rendelet „Ellenőrzések” című 25. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Minden olyan vállalkozást és termelőtelepet, amelyre a szerkezetátalakítási alap értelmében támogatást kapnak, a tagállam illetékes hatósága a 23. cikk (2) bekezdésében említett határidőtől számított három hónapon belül ellenőrzésnek vet alá.

Az ellenőrzések során ki kell térni arra, hogy a szerkezetátalakítási tervet vagy az üzleti tervet betartják‑e, és meg kell vizsgálni, hogy a vállalkozás által az értékelő jelentésben adott információk pontosak és teljesek‑e. A szerkezetátalakítási terv keretében végzett első ellenőrzés során a vállalkozás által a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelme keretében nyújtott minden kiegészítő információ ellenőrzésére is ki kell térni, különös tekintettel a 320/2006[…] rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében adott megerősítésre.

(2)      Az ellenőrzés minden esetben kiterjed a 320/2006[…] rendelet 4. cikke (3) bekezdésében említett szerkezetátalakítási terv minden elemére. […]”

19      Emellett a 968/2006 rendelet „Visszakövetelés” című 26. cikke ekként rendelkezik:

„(1)      A (3) bekezdés sérelme nélkül, ha egy kedvezményezett a szerkezetátalakítási tervből, az üzleti tervből vagy a nemzeti szerkezetátalakítási programból eredő egy vagy több kötelezettségvállalásának nem tesz eleget, a támogatásnak az érintett kötelezettségvállalás(ok) vonatkozásában nyújtott részét a vis maior esetét kivéve vissza kell követelni.

[…]”

20      Végül a 968/2006 rendelet „Szankciók” című 27. cikke értelmében:

„(1)      Ha a kedvezményezett a szerkezetátalakítási tervből, az üzleti tervből vagy a nemzeti szerkezetátalakítási tervből következő egy vagy több kötelezettségének nem felel meg, a 26. cikk értelmében visszakövetelendő összeg 10%‑ának megfelelő összeg megfizetésére kötelezhető.

[…]”

 A jogvita előzményei

 A megtámadott határozat

21      A Bizottság az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2015. január 16‑i (EU) 2015/103 végrehajtási határozattal (HL 2015. L 16., 33. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) többek között az alábbi korrekciók végrehajtására kötelezte az Olasz Köztársaságot:

–        a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer keretében az Olasz Köztársaság által kifizetett kiadások tekintetében a cukortermelő berendezések teljes körű lebontásának a szerkezetátalakítási támogatások kedvezményezettjei általi elmulasztása miatt 90 498 735,16 euró összegű korrekció (a 2007‑es, 2008‑as és 2009‑es költségvetési év);

–        a 2004‑es igénylési évre vonatkozó vágási támogatások összegének késedelmes kifizetése miatt 1 607 275,90 euró összegű korrekció (a 2010‑es költségvetési év);

–        a mezőgazdasági termékek megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó egyes kiadások késedelmes kifizetése miatt 1 198 831,03 euró összegű átalányjellegű korrekció (a 2009‑es és 2010‑es költségvetési év).

22      Az Olasz Köztársaság a jelen kereset keretében a fenti 21. pontban említett három korrekciót kifogásolja.

 A cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer címén kifizetett kiadásokkal kapcsolatos pénzügyi korrekcióról

23      A Bizottság szolgálatai 2010 szeptemberében vizsgálatot folytattak Olaszországban a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló, a 2007‑es, 2008‑as és 2009‑es költségvetési év során egyes olasz cukortermelő vállalkozások számára nyújtott támogatásokra vonatkozóan (a továbbiakban: EX/2010/010/IT. sz. vizsgálat).

24      Az 1290/2005/EK rendeletnek a kifizető ügynökségek és más testületek akkreditációja és az EMGA és az EMVA számláinak elszámolása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 21‑i 885/2006 bizottsági rendelet (HL 2006. L 171., 90. o.; helyesbítés: HL 2009. L 52., 17. o.) 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban megküldött, 2010. december 9‑i levelében a Bizottság tájékoztatta az olasz hatóságokat az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálat eredményéről, amelyet csatolt a szóban forgó levélhez (a továbbiakban: 2010. december 9‑i első közlemény).

25      A 2010. december 9‑i első közleményből kitűnik, hogy a Bizottság szerint az olasz hatóságok nem tartották maradéktalanul tiszteletben a termelőberendezések teljes leszerelésére biztosított szerkezetátalakítási támogatás nyújtásával kapcsolatos feltételekre vonatkozó európai uniós jogi szabályozás követelményeit, mivel megállapította, hogy silókat tartottak meg több olyan termelőhelyen, amely az e támogatást kérelmező olasz vállalkozásokhoz tartozik (a továbbiakban: a jogvita tárgyát képező silók). E tekintetben megjegyezte, hogy e vállalkozások nem felelnek meg a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás feltételeinek, ha nem hajtják végre maradéktalanul a szerkezetátalakítási tervben foglaltakat, és ha a termelőtevékenységhez kapcsolódó más épületeket, köztük a jogvita tárgyát képező silókat nem bontják le. Végül a Bizottság tájékoztatáskéréssel fordult az olasz hatóságokhoz arra vonatkozóan, hogy továbbra is fennállnak‑e silók azokon a cukorgyártásra szolgáló termelőhelyeken, amelyeket a Bizottság tisztviselői nem kerestek fel.

26      Az olasz hatóságok a Bizottságnak a 2010. december 9‑i első közleményben szereplő kifogásaira 2011. február 9‑i levelükben válaszoltak.

27      2011. április 18‑án a Bizottság kétoldalú találkozóra hívta az olasz hatóságokat, amelyre 2011. május 4‑én Brüsszelben (Belgium) került sor.

28      A Bizottság e találkozó jegyzőkönyvét a 2011. július 26‑án kelt levélben juttatta el az olasz hatóságok részére. E hatóságok 2011. november 2‑án benyújtották az említett jegyzőkönyvre vonatkozó észrevételeiket.

29      A Bizottság a 885/2006 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján megküldött, 2012. augusztus 16‑i levélben (a továbbiakban: a 2012. augusztus 16‑i hivatalos közlemény) értesítette az olasz hatóságokat, hogy a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásra vonatkozóan a 320/2006 rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében és a 968/2006 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek megszegése miatt 90 498 735,15 euró összeget ki kíván zárni az uniós finanszírozásból.

30      2012. október 11‑én az olasz hatóságok a 885/2006 rendelet 16. cikke alapján az egyeztető testülethez fordultak, amely jelentését 2013. február 10‑én fogadta el.

31      A 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) a Bíróság lényegében kimondta, hogy a 320/2006 rendelet 3. és 4. cikke, valamint a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „termelőberendezések” fogalma magában foglalja a szerkezetátalakítási támogatás kedvezményezettje által előállított cukor raktározására szolgáló silókat. A Bíróság ugyanakkor megállapította, hogy két esetben nem ez a helyzet: egyrészt amennyiben bizonyították, hogy a silók kizárólag kvótán belül előállított, más termelők által raktározott vagy ezektől vásárolt cukor tárolására szolgálnak, másrészt pedig amennyiben azokat kizárólag a máshol előállított cukor értékesítéséhez kapcsolódó csomagolásra vagy kiszerelésre használják.

32      A 2014. március 28‑i levélben a Bizottság két hónapos határidőt biztosított az olasz hatóságok számára, hogy azok – többek között a Bíróságnak a fenti 31. pontban említett ítéletét követően – további észrevételeket tegyenek, valamint bizonyítékokkal szolgáljanak arra vonatkozóan, hogy a jogvita tárgyát képező silók a szerkezetátalakítási támogatások iránti kérelmeket megelőzően kizárólag kvótán belül, más termelők által előállított cukor tárolására vagy csomagolására szolgáltak.

33      A 2014. május 30‑i levélben az olasz hatóságok vitatták a Bizottság azon álláspontját, amely szerint annak értékelése során, hogy a silók a „termelőberendezések” fogalma alá tartoznak‑e, figyelembe kell venni, hogy e silókat a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában milyen módon hasznosították.

34      A Bizottság az általa 2014. december 12‑én elfogadott összefoglaló jelentésben megerősítette a 90 498 735,16 euró összegnek az uniós finanszírozásból való kizárására irányuló javaslatát.

 A 2004‑es igénylési évre vonatkozó vágási támogatások összegének késedelmes kifizetése miatt alkalmazott pénzügyi korrekcióról

35      A Bizottság szolgálatai a vágási támogatásokkal kapcsolatos vizsgálatot folytattak Olaszországban a kifizetési határidők 2010‑es költségvetési évben történt elmulasztására és a pénzügyi felső határok ugyanezen évben való túllépésére vonatkozóan.

36      A 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban megküldött, 2011. február 14‑i levelében a Bizottság tájékoztatta az olasz hatóságokat a vizsgálatai eredményeiről. Ez utóbbiak 2011. március 8‑i levelükben válaszoltak erre a közleményre.

37      2011. június 15‑én Brüsszelben kétoldalú találkozóra került sor a Bizottság szolgálatai és az olasz hatóságok között. E találkozó jegyzőkönyvét 2011. augusztus 3‑án küldték meg az olasz hatóságoknak. E hatóságok 2011. október 5‑én nyújtották be ezzel kapcsolatos észrevételeiket.

38      A Bizottság megismételte az álláspontját a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban megküldött, 2012. január 18‑i levelében, amelyre az olasz hatóságok a 2012. március 27‑i levelükben válaszoltak.

39      A Bizottság a 885/2006 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján megküldött, 2013. október 30‑i levélben hivatalosan értesítette az olasz hatóságokat az általa javasolt korrekció 7 643 605,11 eurós becsült összegéről, amelynek oka egyebek között a 2004‑es igénylési évre vonatkozó vágási támogatások kifizetésére fennálló határidők az általi elmulasztása volt, hogy ezen összegeket a kedvezményezettek számára 2009. október 30. és november 3. között fizették ki.

40      2013. december 10‑én az olasz hatóságok az egyeztető testülethez fordultak, amely jelentését 2014. május 6‑án fogadta el.

41      A Bizottság 2014. július 2‑i levelében közölte az olasz hatóságokkal a végleges álláspontját, amely levélben fenntartott egy 7 643 605,11 euró összegű átalányjellegű korrekciót, amelyből 1 607 275,90 euró a 2004‑es igénylési évre vonatkozó vágási támogatások összegének a 2010‑es költségvetési évben megvalósított késedelmes kifizetéséhez kapcsolódik.

 A mezőgazdasági termékek megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó egyes kiadások késedelmes kifizetése miatti pénzügyi korrekcióról

42      A Bizottság szolgálatai 2009. november 30. és december 4. között vizsgálatot folytattak Olaszországban a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos, a 2008–2010‑es költségvetési évet érintő intézkedésekre vonatkozóan.

43      A 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban megküldött 2010. április 27‑i levelében a Bizottság tájékoztatta az olasz hatóságokat e vizsgálatai eredményéről. Az olasz hatóságok a 2010. július 5‑i levélben válaszoltak erre a közleményre.

44      2010. november 18‑án Brüsszelben kétoldalú találkozóra került sor az olasz hatóságok és a Bizottság között. E találkozó jegyzőkönyvét 2011. január 31‑én küldték meg az olasz hatóságoknak. E hatóságok 2011. március 30‑án nyújtották be ezzel kapcsolatos észrevételeiket.

45      A Bizottság a 885/2006 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján megküldött 2013. április 17‑i levélben hivatalosan értesítette az olasz hatóságokat, hogy a 2008‑as (kizárólag 2008. május 30‑tól), 2009‑es és 2010‑es költségvetési évre általa javasolt korrekció becsült összege 2 844 470,65 euró.

46      2013. június 3‑án az olasz hatóságok az egyeztető testülethez fordultak. Ez utóbbi a jelentését 2013. november 29‑én fogadta el.

47      A Bizottság 2014. május 27‑i levelében közölte az olasz hatóságokkal a végleges álláspontját, amelyben többek között egy 1 198 831,03 euró összegű átalányjellegű korrekciót alkalmazott a 2009‑es és 2010‑es költségvetési évben a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó kiadások késedelmes kifizetése miatt.

 Az eljárás és a felek kérelmei

48      A Törvényszék Hivatalához 2015. március 26‑án benyújtott keresetlevelével az Olasz Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.

49      A Törvényszék Hivatalához 2015. június 22‑én benyújtott beadványában a Francia Köztársaság, 2015. június 25‑én benyújtott beadványában pedig Magyarország kérte, hogy az Olasz Köztársaság kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozhasson. 2015. július 22‑i határozataiban a Törvényszék második tanácsának elnöke megengedte e beavatkozásokat.

50      Az Olasz Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot az Olasz Köztársaság által kifizetett kiadásokra vonatkozó részében;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

51      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        az Olasz Köztársaságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

52      A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

53      Magyarország azt kéri, hogy a Törvényszék részben semmisítse meg a megtámadott határozatot.

54      A Törvényszék Hivatala 2016. június 14‑i levelében tájékoztatta a feleket a Törvényszék összetételének megváltozásáról, és a Törvényszék elnökének azon határozatáról, hogy az ügyet másik előadó bíróhoz osztják ki, akit a harmadik tanácsba osztottak be.

55      A Hivatal 2016. október 3‑i levelében tájékoztatta a feleket, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 27. cikke (5) bekezdésének értelmében módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, és az előadó bírót a negyedik tanácshoz osztották be, ezért a jelen ügyet e tanács elé utalták.

56      Az előadó bíró javaslata alapján a Törvényszék (negyedik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 89. cikkében foglalt pervezető intézkedések keretében írásban kérdéseket intézett a felekhez, továbbá felhívta őket bizonyos dokumentumok benyújtására. A felek az előírt határidőn belül eleget tettek a pervezető intézkedéseknek.

57      A Törvényszék a 2017. szeptember 12‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.

 A jogkérdésről

58      Keresete alátámasztására az Olasz Köztársaság hat jogalapra hivatkozik.

59      Az első négy jogalapot a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer keretében az Olasz Köztársaság által kifizetett kiadásokra vonatkozó korrekció megsemmisítése iránti kérelem alátámasztására hozza fel. Az első jogalap lényegében a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21‑i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (HL 2005. L 209., 1. o.) 31. cikke (4) bekezdésének, a védelemhez való jognak és a kontradiktórius eljárás elvének a megsértésén, valamint az indokolás elégtelenségén alapul. A második jogalap lényegében a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének, a 320/2006 rendeletnek, a 968/2006 rendeletnek, valamint a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletnek (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) a megsértésén alapul. A harmadik jogalap lényegében a bizalomvédelem elvének, a lojális együttműködés elvének, a ne bis in idem elvének és a megfelelő ügyintézés elvének, valamint a gondoskodási kötelezettségnek a megsértésén alapul. A negyedik jogalap az 1290/2005 rendelet 31. cikke (3) bekezdése második albekezdésének, a 885/2006 rendelet 11. cikke (3) bekezdése második albekezdésének és 3. fejezetének, valamint „Az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolási határozatának az előkészítése tekintetében felmerülő pénzügyi következmények számítására vonatkozó iránymutatások” címet viselő 1997. december 23‑i VI/5330/97. sz. bizottsági dokumentumnak (a továbbiakban: VI/5330/97. sz. dokumentum) a megsértésén, valamint az egyeztető testület álláspontjára irányuló vizsgálat hiányán alapul.

60      Az ötödik jogalapot a 2004‑es igénylési évre vonatkozó vágási támogatások összegének késedelmes kifizetése miatt alkalmazott korrekció megsemmisítése iránti kérelem alátámasztására hozza fel, és alapjául az 1290/2005 rendeletnek az EMGA és az EMVA keretében a kifizető ügynökségek számlavezetésére, a kiadásigazoló és a bevételi nyilatkozatokra, valamint a kiadások visszatérítési feltételeire vonatkozó részletes alkalmazási szabályairól szóló, 2006. június 21‑i 883/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 171., 1. o.) 9. cikke (3) bekezdésének megsértését, az egyenlő bánásmód elvének a megsértését és a tények elferdítését jelöli meg.

61      A hatodik jogalapot a mezőgazdasági termékek megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó egyes kiadások késedelmes kifizetése miatt alkalmazott korrekció megsemmisítése iránti kérelem alátámasztására hozza fel, és alapjául a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről szóló 3/2008/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2008. június 5‑i 501/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. L 147., 3. o.) 20. cikkének, a bizalomvédelem elvének, valamint a pénzügyi korrekciók tagállamoknak való felróhatósága elvének a megsértését jelöli meg.

 Az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdésének, a védelemhez való jognak és a kontradiktórius eljárás elvének a megsértésére, valamint az indokolás elégtelenségére alapított első jogalapról

62      Az első jogalap lényegében három részre oszlik. Az első rész az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdésének megsértésén alapul. A második rész a védelemhez való jognak és a kontradiktórius eljárás elvének megsértésén alapul. A harmadik rész lényegében a megtámadott határozat indokolásának elégtelenségén alapul.

 Az első jogalapnak az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított első részéről

63      Az Olasz Köztársaság lényegében a Bizottság azon megállapítását kifogásolja, hogy a szerkezetátalakítási támogatások az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében vett többéves intézkedésre vonatkoznak, és így a jelen ügyben a pénzügyi korrekció kiterjedhet a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer keretében kifizetett valamennyi kiadásra. A Bizottság ezáltal megsértette az 1290/2005 rendelet 31. cikkének (4) bekezdését.

64      A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság érveit.

65      A jelen ügyben azt kell megállapítani, hogy a Bizottság joggal vonta‑e be a vitatott pénzügyi korrekció alapjába az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében mindazokat a kiadásokat, amelyeket a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer keretében az Olasz Köztársaság kifizetett, vagy az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdésének a) pontjával összhangban ki kellett volna zárnia ebből az alapból azokat a kiadásokat, amelyek több mint 24 hónappal a 2010. december 9‑i első közleménynek az olasz hatóságok részére történő közlését megelőzően merültek fel. E vizsgálat céljából meg kell határozni, hogy a cukoriparra vonatkozó szerkezetátalakítási támogatás az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdése b) pontjának értelmében vett többéves intézkedést finanszíroz‑e.

66      Az 1290/2005 rendelet 31. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A finanszírozás elutasítása nem vonatkozhat a következőkre:

a)      a [jelen rendelet] 3. cikk[ének] (1) bekezdésében említett kiadások, amelyek több mint [24] hónappal azelőtt merültek fel, hogy a Bizottság a vizsgálatok eredményeit írásban közölte az érintett tagállammal;

b)      a többéves intézkedésekhez kapcsolódó olyan kiadások, amelyek a [jelen rendelet] 3. cikk[ének] (1) bekezdésében említett kiadások vagy a [jelen rendelet] 4. cikk[ében] említett programok részét képezik és, amelyek esetében a kedvezményezett irányába történő utolsó kötelezettség több mint [24]hónappal azelőtt merült fel, hogy a Bizottság a vizsgálatok eredményeit írásban közölte az érintett tagállammal;

[…]”

67      A 320/2006 rendelet 14. cikkével módosított 1290/2005 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett kiadások között szerepelnek többek között a cukoripari szerkezetátalakítási támogatások.

68      Egyebekben 320/2006 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a szerkezetátalakítási támogatás nyújtása két feltétel teljesülésétől függ: egyrészt a termelési kvótáról való lemondástól, másrészt a termelőberendezések teljes vagy részleges leszerelésétől.

69      A termelési kvótáról való lemondást illetően az Olasz Köztársaság joggal állítja, hogy az adott gazdasági évben megvalósított azonnali intézkedésről van szó.

70      Ugyanakkor az Olasz Köztársaság állításával ellentétben a termelési kvótáról való lemondás nem képezi „magát a szóban forgó rendszer lényegét”, mivel a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja a teljes vagy részleges leszereléshez nyújtott szerkezetátalakítási támogatás odaítéléséhez a termelőberendezések teljes vagy részleges leszerelését is előírja (lásd a fenti 68. pontot).

71      Márpedig a termelőberendezések leszerelése több összetett művelet időben történő végrehajtását foglalja magában, és ezért nem minősül egyedi intézkedésnek.

72      A 320/2006 rendelet 3. cikkének (3) bekezdése szerint ugyanis a termelőberendezések teljes leszerelése először is a cukor, az izoglükóz és az inulinszirup érintett termelőberendezések általi gyártásának végleges és teljes megszüntetését, másodszor a gyár vagy gyárak bezárását, valamint az ott található termelőberendezések leszerelését és harmadszor a gyártelep jó környezeti feltételeinek visszaállítását, valamint a munkaerő átcsoportosításának elősegítését követeli meg.

73      A részleges leszerelésre vonatkozóan a 320/2006 rendelet 3. cikkének (4) bekezdése hasonló, a fenti 72. pontban felidézett követelményeket állapít meg.

74      Egyebekben azt a tényt, hogy a szerkezetátalakítási műveletek több évre oszlanak el, a 968/2006 rendeletnek a termelőberendezések leszerelésére, továbbá a szociális és környezetvédelmi követelményeknek való megfelelésre határidőt meghatározó 6. cikke is alátámasztja, amely határidő többször módosult, és végül a 672/2011 végrehajtási rendelet 2012. március 31‑ben határozta meg.

75      Végül, a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva az Olasz Köztársaság rámutatott, hogy az a két olasz vállalkozás, amely a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatást igényelt, hozzávetőlegesen három vagy négy év alatt valósította meg a termelőhelyein a leszerelési műveleteket.

76      A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a cukoripari szerkezetátalakítási támogatások nem egy egyedi intézkedés, hanem olyan intézkedések összességének finanszírozására szolgálnak, amelyek tényleges végrehajtása főszabály szerint több évre eloszlik. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló rendszer az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében többéves intézkedés.

77      Az Olasz Köztársaság által felhozott érvek nem kérdőjelezhetik meg a fenti következtetést.

78      Először is az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy a szerkezetátalakítási támogatás által finanszírozott intézkedések egyedi jellegét tanúsítja az a körülmény, hogy a 320/2006 rendelet 10. cikke egyetlen, bár egy tizenkét hónapnál rövidebb időszakban két részletben folyósított szerkezetátalakítási támogatási összeg kifizetését írja elő.

79      E tekintetben a 320/2006 rendelet 10. cikke (4) bekezdésének és a 968/2006 rendelet 16. és 22. cikkének, valamint 25. cikke (1) bekezdésének együttes olvasatából kitűnik, hogy a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás több részletben történő kifizetéséhez olyan biztosítékok járulnak, amelyeket csak akkor lehet feloldani, ha a szerkezetátalakítási folyamat végén a 968/2006 rendelet 25. cikkének (1) bekezdése alapján lefolytatott ellenőrzések többek között megerősítik, hogy a szerkezetátalakítási tervben előírt összes intézkedést és cselekvést végrehajtották.

80      Ebből következik, hogy a szerkezetátalakítási támogatás végleges összege nem állapítható meg a tagállamok rendelkezésére álló utolsó biztosítékok feloldása előtt, és így az összes szerkezetátalakítási művelet befejezését követő ellenőrzés elvégzése után.

81      Ennélfogva még ha feltételezzük is, hogy – amint azt az Olasz Köztársaság a tárgyaláson állította, de nem bizonyította – a 2010. december 9‑i első közlemény előtt 24 hónappal az olasz vállalkozások részére kifizettek minden szerkezetátalakítási támogatást, az ilyen támogatások összege nem volt végleges, és még módosulhatott.

82      Emellett, amint azt a Bizottság a tárgyaláson megemlítette, feltéve, hogy az olasz vállalkozások számára egyetlen részletben fizették ki a szerkezetátalakítási támogatást, ez a körülmény nem zárja ki a cukoripari szerkezetátalakítására szolgáló rendszer többéves intézkedésként történő besorolását. E tekintetben ugyanis az a körülmény meghatározó, hogy e rendszer végrehajtása több olyan kötelezettséget tartalmaz, amelyet nem azonnal, csak több évre elosztva lehet végrehajtani.

83      Másodszor az Olasz Köztársaság lényegében azt állítja, hogy az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdésének b) pontja alkalmazásában a Bizottság akkor kifogásolhatja jogszerűen a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer címén kifizetett valamennyi kiadást, amennyiben a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti közlésre a kedvezményezett utolsó kötelezettségének teljesítésétől számított 24 hónapon belül sor került. Úgy véli, hogy így a jelen ügyben a Bizottság 2015 márciusáig, azaz a termelőberendezések leszerelésére fennálló határidőtől, vagyis 2012. március 31‑től számított 24 hónapon belül lefolytathatta a számlaelszámolási eljárást. Ebben az esetben a Bizottságnak a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti közleménye, amelynek elfogadására a teljes leszerelésre nyitva álló határidő lejáratát követően került sor, a továbbiakban nem tette lehetővé a tagállam számára, hogy orvosolja a Bizottság által megállapított szabálytalanságot. Véleménye szerint ez ellentétes a számlaelszámolási eljárás szellemével, amelynek egyik lényeges eleme a Bizottság által megállapított szabálytalanságok orvoslásának lehetővé tétele a tagállam számára.

84      A Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszul az Olasz Köztársaság megerősítette, hogy a fenti 83. pontban felidézett érvelésével nem az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdése b) pontjának jogellenességére kívánt hivatkozni, hanem lényegében e rendelkezésnek a jelen ügyre történő alkalmazását kifogásolta.

85      E tekintetben elegendő annyit megállapítani, hogy a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti közlést, a jelen esetben a 2010. december 9‑i első közlemény (lásd a fenti 24. pontot), a szerkezetátalakítási támogatások kedvezményezettjei utolsó kötelezettségének teljesítésére fennálló határidő lejárta előtt, azaz 2012. március 31‑én (lásd a fenti 74. pontot) küldték meg az Olasz Köztársaságnak. Ennélfogva az Olasz Köztársaságnak lehetősége volt a 2010. december 9‑i első közleményben megállapított szabálytalanságok orvoslására, vagy legalábbis az erre irányuló intézkedések meghozatalára.

86      A fentiekre tekintettel a Bizottság nem tévedett annak megállapításakor, hogy a cukoripari szerkezetátalakítási támogatások többéves intézkedés finanszírozására irányultak, és ezért a vitatott korrekcióba belefoglalta az olasz vállalkozásoknak nyújtott valamennyi szerkezetátalakítási támogatást.

87      Az első jogalap első részét ezért el kell utasítani.

 Az első jogalapnak a védelemhez való jognak és a kontradiktórius eljárás elvének a megsértésére alapított második részéről

88      Az Olasz Köztársaság lényegében azt állítja, hogy nem állt módjában a védelemhez való jogát gyakorolni, és sérült a számlaelszámolási eljárás kontradiktórius jellege tekintettel arra, hogy a Bizottság a 2012. augusztus 16‑i hivatalos közleményében késedelmesen változtatta meg az 1290/2005 rendelet 31. cikkének (4) bekezdésében említett 24 hónapos határidő kiszámításának jogalapjára vonatkozó álláspontját.

89      A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság által felhozott érveket.

90      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a számlaelszámolásra vonatkozó végleges és jogerős határozatot olyan különös kontradiktórius eljárás befejeztével kell meghozni, amely eljárás keretében az érintett tagállamoknak rendelkezniük kell az álláspontjuk ismertetéséhez szükséges valamennyi garanciával (lásd: 2000. december 14‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑245/97, EU:C:2000:687, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

91      Ezt az eljárást a 885/2006 rendelet „Megfelelősségvizsgálat” címet viselő 11. cikke szabályozza, amelynek értelmében:

„(1)      Amennyiben egy vizsgálat alapján a Bizottság úgy véli, hogy egy kiadást nem a közösségi szabályoknak megfelelően teljesítettek, megállapításait közli az érintett tagállammal, és meghatározza az említett szabályok jövőbeni teljesítését biztosító helyesbítő intézkedéseket.

Az értesítésnek hivatkoznia kell erre a rendeletre. A tagállam e tájékoztatást követő két hónapon belül válaszol, amit követően a Bizottság módosíthatja az álláspontját. Indokolt esetben a Bizottság a válaszadási határidőt meghosszabbíthatja.

A válaszadási időszak lejártát követően a Bizottság kétoldalú megbeszélést hív össze, és a két fél megkísérel megállapodásra jutni a végrehajtandó intézkedésekben, a jogsértés súlyának értékelésében, valamint a közösségi költségvetésnek okozott anyagi kár mértékében.

(2)      Az (1) bekezdés harmadik albekezdésében említett kétoldalú tárgyalás jegyzőkönyvének átvételét követő két hónapon belül a tagállam közli az említett tárgyaláson kért információkat, vagy a folyamatban levő vizsgálathoz általa hasznosnak ítélt egyéb információkat.

[…]

Az első albekezdésben említett időszak lejáratát követően a Bizottság a megfelelőségvizsgálati eljárás során kapott információk alapján hivatalosan közli következtetéseit a tagállammal. A közlemény felbecsüli a közösségi finanszírozás alól az 1290/2005[…] rendelet 31. cikke alapján a Bizottság által kizárni kívánt kiadási tételt, és hivatkozik e rendelet 16. cikkének (1) bekezdésére.

(3)      […]

A Bizottság, az egyeztető szerv által e rendelet 3. fejezete szerint elkészített jelentésének vizsgálata után – ha szükséges – egy vagy több döntést hoz az 1290/2005[…] rendelet 31. cikke szerint a közösségi szabályok nem teljesítése által érintett közösségi finanszírozás alá eső kiadási tétel közösségi finanszírozásból történő kizárására, amíg a tagállam a helyesbítő intézkedéseket nem hajtja eredményesen végre.

[…]”

92      Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerinti „írásbeli közlésnek” teljes körű tájékoztatást kell nyújtania az érintett kormánynak a Bizottság fenntartásairól oly módon, hogy az betölthesse az ugyanezen rendelkezés által előírt figyelmeztető szerepét (lásd: 2012. május 3‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑24/11 P, EU:C:2012:266, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

93      Emellett az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdését az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely utóbbi rendelkezés értelmében a Bizottság nem zárhatja ki azokat a kiadásokat, amelyek az e rendelkezésben meghatározott valamelyik időszakon kívül merültek fel. Ebből az következik, hogy a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt írásbeli közlés figyelmeztetésül szolgál arra, hogy azon kiadások, amelyek e közlést megelőző meghatározott időszakban merültek fel, kizárhatók az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMOGA) finanszírozásából, ennélfogva ez a közlés tekinthető releváns eseménynek ezen időszak kiszámításához (lásd: analógia útján: 2012. május 3‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑24/11 P, EU:C:2012:266, 30. pont).

94      Végül, a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése nem követeli meg, hogy az írásbeli közlés tartalmazza a finanszírozásból kizárandó kiadásokat (lásd ebben az értelemben: 2004. október 7‑i Svédország kontra Bizottság ítélet, C‑312/02, EU:C:2004:594, 14. pont). E rendelkezés azt sem követeli meg, hogy az írásbeli közlés kifejezetten tartalmazza az 1290/2005 rendelet 31. cikkének (4) bekezdésében meghatározott határidőt (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2002. január 24‑i Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑170/00, EU:C:2002:51, 32. pont). A formai követelményeket illetően ugyanis a 885/2006 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése megkülönbözteti egyfelől az (1) bekezdés első albekezdésében szereplő „megállapítások közlését”, amely a jelen ügy tárgya, másfelől a (2) bekezdés harmadik albekezdésében foglalt „következtetések hivatalos közlését”, amelyre egy későbbi szakaszban kerül sor. Ebből következően az első közlésnek nem kell ugyanolyan szigorú formai követelményeknek eleget tennie, mint a másodiknak (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2002. január 24‑i Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑170/00, EU:C:2002:51, 29. pont).

95      Elöljáróban a fenti 68–76. pontból kitűnik, hogy a cukoripari szerkezetátalakítási támogatások többéves intézkedéseket finanszíroznak, és ezáltal a 24 hónapos határidő kiszámításának jogalapja az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdésének b) pontja.

96      A jelen ügyben az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálatnak az Olasz Köztársasággal a 2010. december 9‑i első közleményben közölt eredményeihez csatolt kísérő levél szerint egy esetleges „kizárás csak az [említett] közlés megküldését megelőző [24] hónappal megelőzően kifizetett kiadásokra vonatkozik”. A Bizottság tehát közvetve, de szükségszerűen a 24 hónapos időszak kiszámításának jogalapjaként az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdésének a) pontjára hivatkozott, nem pedig ugyanezen rendelet 31. cikke (4) bekezdésének b) pontjára.

97      Mindazonáltal a Bizottsághoz hasonlóan meg kell jegyezni, hogy a 2010. december 9‑i első közleményben szereplő levélben található említés ellenére e levél mellékletéből egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság vitatta azt, hogy szóban forgó olasz vállalkozások jogosultak lettek volna az általuk kapott összes szerkezetátalakítási támogatásra. Rámutatott ugyanis, hogy „[a Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságának] szolgálatai megállapították […], hogy a szóban forgó vállalkozások egyike sem felel meg a [teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásban] való részesüléshez szükséges feltételeknek”, és hogy „[t]ekintettel arra, hogy a szerkezetátalakítási támogatások többségét már kifizették, és a biztosítékok többségét már feloldották, végső soron az igazgatás viselheti a rendeletekben előírt követelmények bármely elmulasztásából eredő pénzügyi következményeket”.

98      A fentiekre tekintettel a 2010. december 9‑i első közlemény elegendő tájékoztatást nyújtott az olasz hatóságok számára a Bizottság fenntartásairól és a szóban forgó kiadásokra vonatkozóan feltehetően elfogadásra kerülő korrekciókról, így az betöltötte a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében az írásbeli közléssel kapcsolatban előírt figyelmeztető szerepet.

99      Bár a Bizottság a 2011. május 4‑i kétoldalú találkozón rámutatott, hogy az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálat a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében szabályozott közlést megelőző 24 hónapos időszakra vonatkozott, és ezáltal e vizsgálat csak a 2008. december 10. és 2010. december 9. között kifizetett kiadásokat érintette, a 2012. augusztus 16‑i hivatalos közlemény 1. mellékletében a Bizottság megerősítette a 2010. december 9‑i első közleményben elfogadott álláspontot. Lényegében ugyanis azt állította, hogy a pénzügyi korrekciót meg lehetett állapítani az Olasz Köztársaság által a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer címén kifizetett kiadások – köztük a 2010. december 9‑i első közlemény közlését megelőző 24 hónapos időszakot megelőzően kifizetett kiadások – összessége alapján, és így a jelen ügyben a 24 hónapos határidőt az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdésének b) pontja alapján kellett kiszámítani.

100    Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy az Olasz Köztársaság a 2012. augusztus 16‑i hivatalos közlemény kézhezvételét követően a 885/2006 rendelet 16. cikkének megfelelően az egyeztető testülethez fordult, így tehát módjában állt, hogy e szerv előtt vitassa az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdése b) pontjának alkalmazhatóságát (ebben az értelemben és analógia útján lásd: 2012. szeptember 26‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑84/09, nem tették közzé, EU:T:2012:471, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

101    Márpedig az Olasz Köztársaság a tárgyaláson elismerte, hogy az egyeztető testület előtt nem vitatta az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdése b) pontjának alkalmazhatóságát, és kizárólag a jogvita tárgyát képező silók megtartásának lehetőségére és a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásra való jogosultságra vonatkozó érdemi kérdésre összpontosított.

102    Végül emlékeztetni kell arra, hogy a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) kihirdetését követően a Bizottság a 2014. március 28‑i levelében lehetőséget biztosított az Olasz Köztársaság számára, hogy további észrevételeket tegyen (lásd a fenti 32. pontot). Márpedig az olasz hatóságok a 2014. május 30‑i levelükben sem kifogásolták az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdése b) pontjának a jelen ügyben történő alkalmazását (lásd a fenti 33. pontot).

103    Ebben az összefüggésben az Olasz Köztársaság nem hivatkozhat a Törvényszék előtt egy olyan eljárási biztosítékra, amelyet ő maga mulasztott el igénybe venni a számlaelszámolási eljárás során (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1999. szeptember 9‑i Petrides kontra Bizottság ítélet, C‑64/98 P, EU:C:1999:399, 32. pont).

104    Az első jogalap második részét ezért el kell utasítani.

 Az első jogalapnak a lényegében elégtelen indokolásra alapított harmadik részéről

105    Az Olasz Köztársaság lényegében a megtámadott határozat elégtelen indokolására hivatkozik azzal az indokkal, hogy a 24 hónapos határidő számítási módjának a Bizottság részéről a 2012. augusztus 16‑i hivatalos közleményben történő hirtelen és indokolatlan megváltoztatásának okait e közlemény csak röviden mutatta be.

106    A Bizottság e kérdésben nem nyilatkozik.

107    Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a számlaelszámolással kapcsolatos határozatok kidolgozásának sajátos összefüggésében a határozatot megfelelően indokoltnak kell tekinteni, ha a címzett állam nagymértékben részt vett az e határozat kidolgozására irányuló eljárásban, és ismerte azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a vitatott összeggel nem terheli az EMOGA‑t (1998. október 1‑jei Hollandia kontra Bizottság ítélet, C‑27/94, EU:C:1998:446, 36. pont; 2008. szeptember 10‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑181/06, nem tették közzé, EU:T:2008:331, 32. pont).

108    A jelen ügyben a 2012. augusztus 16‑i hivatalos közlemény 1. melléklete „Érvek” című részének 12. pontjában a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer a 2006. július 1. és 2012. március 31. közötti 69 hónapos időszakra vonatkozott. Emellett az „Érvek” című rész 13. pontjában kifejtette, hogy ez a rendszer az 1290/2005 rendelet 3. cikke értelmében egy olyan többéves intézkedés, amelynek címén teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásokat nyújtottak több részletben. Ezenkívül a Bizottság rámutatott, hogy a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatások minden egyes részletének kifizetése a megfelelő részösszeg 120%‑ával egyenértékű biztosíték nyújtásának feltételétől függött. A Bizottság azt is kifejtette, hogy az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdése b) pontjának megfelelően e kiadásoknak a cukoripari szerkezetátalakítási alap és a vonatkozó rendeletek célkitűzéseivel való összhangját kizárólag a kedvezményezettel szemben előírt utolsó kötelezettség időpontjában, vagyis 2012. március 31‑én lehetett értékelni. A 2012. augusztus 16‑i hivatalos közlemény I. melléklete „Érvek” című részének 15. pontjában a Bizottság lényegében arra a következtetésre jutott, hogy a számlaelszámolási eljárást az olasz vállalkozásoknak nyújtott szerkezetátalakítási támogatásokhoz kapcsolódó valamennyi kiadásra ki kell terjeszteni, mivel a jogvita tárgyát képező silókat 2012. március 31‑ig nem szerelték le.

109    Megállapítható tehát, hogy a 2012. augusztus 16‑i hivatalos közleményben a Bizottság kellő mértékben kifejtette azokat az indokokat, amelyek alapján a pénzügyi korrekcióba bele kellett foglalnia az 1290/2005 rendelet 31. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint számított időszakban kifizetett valamennyi kiadást. Emellett a fenti 108. pontban hivatkozott indokok lehetővé tették az Olasz Köztársaság számára, hogy megértse az okokat, amelyek miatt a Bizottság megváltoztatta álláspontját az 1290/2005 rendelet 31. cikkének (4) bekezdésében foglalt 24 hónapos időszak kiszámításának jogalapjára vonatkozóan.

110    Következésképpen az első jogalap harmadik részét, ebből eredően pedig az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A 885/2006 rendelet 11. cikkének, a védelemhez való jognak, a 320/2006 rendeletnek és a 968/2006 rendeletnek, valamint a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletnek (C‑187/12–C‑189/12) a megsértésére alapított második jogalapról

111    A jelen jogalap két részre osztható. Az első jogalap lényegében a 885/2006 rendelet 11. cikkének és a védelemhez való jognak a megsértésén alapul. A második rész a 320/2006 rendeletnek és a 968/2006 rendeletnek, valamint a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletnek (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) a megsértésén alapul.

 A második jogalapnak a lényegében a 885/2006 rendelet 11. cikkének és a védelemhez való jognak a megsértésére alapított első részéről

112    Az Olasz Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a 2010. december 9‑i első közlemény sérti a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdését, mivel nem nyújtott számára teljes körű tájékoztatást a Bizottság fenntartásairól, és nem tette lehetővé számára, hogy gyakorolja az e rendelkezésben biztosított védelemhez való jogát. Ezzel összefüggésben egyfelől arra hivatkozik, hogy a 2010. december 9‑i első közleményben a Bizottság azt állította, hogy a silók minden körülmény között termelőberendezéseknek minősülnek, míg a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) kihirdetését követően megküldött a 2014. március 28‑i levélben elismerte, hogy a silókat nem kell szükségszerűen termelőberendezéseknek minősíteni. Másfelől megemlíti, hogy a 2010. december 9‑i első közlemény egyáltalán nem említette azt a tényt, hogy a silók használatát a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában kell értékelni (a továbbiakban: a Bizottság által megállapított szempont). Véleménye szerint csak a Bizottság 2014. március 28‑i levele nyújtott teljes körű tájékoztatást számára a Bizottság azon fenntartásairól, amelyek a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás esetén a silók leszerelésével kapcsolatosak. Márpedig ezen időpontban már nem részesülhetett a 885/2006 rendelet 11. cikke szerinti eljárási biztosítékokból és a védelemhez való jogát sem gyakorolhatta.

113    A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság által felhozott érveket.

114    Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kiadások végső elszámolására vonatkozó végleges és jogerős határozatot olyan különös kontradiktórius eljárás befejeztével kell meghozni, amely eljárás keretében az érintett tagállamoknak rendelkezniük kell az álláspontjuk ismertetéséhez szükséges valamennyi garanciával (1998. január 29‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑61/95, EU:C:1998:27, 39. pont; 2000. december 14‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑245/97, EU:C:2000:687, 47. pont; 2014. július 3‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet, T‑16/11, nem tették közzé, EU:T:2014:603, 69. pont).

115    Emellett a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből kitűnik, hogy az első értesítésnek meg kell határoznia a Bizottság érintett tagállammal szembeni ellenőrzéseinek eredményeit, és fel kell tüntetnie a szóban forgó uniós szabályok jövőbeni tiszteletben tartásának biztosítása érdekében megteendő korrekciós intézkedéseket (lásd a fenti 91. pontot).

116    A jelen ügyben – amint az a fenti 25. pontban szerepel – a 2010. december 9‑i első közleményből kitűnik, hogy a Bizottság szerint a teljes leszerelésére nyújtott szerkezetátalakítási támogatás feltételei nem teljesültek, mivel a Bizottság vizsgálói által látogatott korábbi cukortermelő telephelyeken megtartottak egyes termelőberendezéseket, köztük a jogvita tárgyát képező silókat is. Ebben a közleményben a Bizottság azt is kifejtette, hogy az olasz vállalkozások nem jogosultak a teljes leszerelésére nyújtott szerkezetátalakítási támogatásra, ha nem hajtják végre maradéktalanul a szerkezetátalakítási tervben foglaltakat, és ha a termelőtevékenységhez kapcsolódó más épületeket, köztük a jogvita tárgyát képező silókat nem bontják le.

117    2011. február 9‑i levelében az Olasz Köztársaság vitatta a Bizottság azon álláspontját, miszerint a silók mindenképpen a leszerelési kötelezettség hatálya alá tartozó termelőberendezések, lényegében azzal érvelve, hogy egyrészt a jogvita tárgyát képező silók nem minősülnek termelőberendezéseknek, mivel kizárólag a késztermék raktározására szolgálnak, másrészt a Bizottság értelmezése ellentétes a 320/2006 rendelettel és a 968/2006 rendelettel. Az Olasz Köztársaság megismételte álláspontját a 2011. május 4‑i kétoldalú találkozón, az e találkozó jegyzőkönyvével kapcsolatos 2011. november 2‑i észrevételeiben és az egyeztető eljárás során.

118    A 2011. május 4‑i kétoldalú találkozón a Bizottság fenntartotta azon álláspontját, amely szerint a jogvita tárgyát képező silókat a termelőberendezések szerves részének kell tekinteni, és ezen az alapon le kell szerelni.

119    Egyébiránt a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) a Bíróság lényegében kimondta, hogy a „termelőberendezések” fogalma magában foglalja a szerkezetátalakítási támogatás kedvezményezettje által előállított cukor raktározására szolgáló silókat. A Bíróság ugyanakkor megállapította, hogy két esetben nem ez a helyzet (a továbbiakban: a Bíróság által megállapított kivételek): egyrészt amennyiben bizonyították, hogy a silók kizárólag kvótán belül előállított, más termelők által raktározott vagy ezektől vásárolt cukor tárolására szolgálnak, másrészt pedig amennyiben azokat kizárólag a máshol előállított cukor értékesítéséhez kapcsolódó csomagolásra vagy kiszerelésre használják (2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 32., 33. és 35. pont).

120    A 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) ítéletre tekintettel a Bizottság megváltoztatta a silók minősítésére vonatkozó álláspontját, és – amint az a fenti 32. és 102. pontból kitűnik – 2014. március 28‑i levelében két hónapos határidőt biztosított az olasz hatóságok számára, hogy azok meggyőző bizonyítékokkal szolgáljanak arra vonatkozóan, hogy a jelen ügyben a jogvita tárgyát képező silók a vitatott támogatások iránti kérelmeket megelőzően kizárólag kvótán belül, más termelők által előállított cukor tárolására vagy csomagolására szolgáltak.

121    Az Olasz Köztársaság nem tett eleget ennek a felhívásnak. A 2014. május 30‑i levelében ugyanis csak a Bizottság által megállapított szempont vitatására szorítkozott. Ezzel összefüggésben többek között arra hivatkozott, hogy a Bíróság a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) kifejezetten elismerte, hogy a tárolásra szolgáló silók leszerelésétől el lehet tekinteni, ha ezek más termelők által raktározott vagy ezektől vásárolt cukor tárolására szolgálnak, vagy máshol előállított cukor csomagolására használják ezeket. Véleménye szerint tehát felesleges annak értékelése, hogy milyen célra használták a silókat a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmet megelőzően. Végül rámutatott, hogy az olasz hatóságok minden olyan dokumentumot átadtak a Bizottság számára, amely a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás nyújtására irányuló eljárásra vonatkozik, ideértve a jóváhagyott szerkezetátalakítási terveket és a helyszíni ellenőrzésekről készített éves beszámolókat, amelyekben feltüntették a lebontott és a megtartott létesítményeket és berendezéseket, továbbá ezek tényleges hasznosításának módját.

122    A fentiekből az következik, hogy az Olasz Köztársaság lemondott annak bizonyítékokkal történő alátámasztásáról, hogy a jogvita tárgyát képező silók a támogatás iránti kérelem időpontjában nem minősültek termelőberendezéseknek, és ezáltal arról, hogy gyakorolja az e kérdéssel kapcsolatos védelemhez való jogát.

123    A fentieket figyelembe véve és a fenti 103. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel a védelemhez való jog megsértésén alapuló kifogás nem megalapozott, és azt el kell utasítani.

124    Ennélfogva a második jogalap első részét el kell utasítani.

 A második jogalapnak a 320/2006 rendelet és a 968/2006 rendelet, valamint a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12) megsértésére alapított második részéről

125    A Francia Köztársaság és Magyarország által támogatott Olasz Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a Bizottság annak megállapításával, hogy a jogvita tárgyát képező silók fenntartása az akadálya a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás nyújtásának, megsértette a 320/2006 rendeletet és a 968/2006 rendeletet, valamint a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737).

126    A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság, a Francia Köztársaság és Magyarország érveit.

127    Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) a Bíróság – miután megállapította, hogy a „termelőberendezések” fogalmát a 320/2006 rendelet és a 968/2006 rendelet nem határozta meg – először is rámutatott, hogy a „termelés” fogalma valamely termék gyártásának egyéb, a vegyi vagy fizikai feldolgozó folyamat előtt vagy után megvalósuló szakaszára is kiterjedhet, és így magában foglalhatja a nyersanyagból való kivonását követően nem azonnal csomagolásra kerülő cukor raktározását. Következésképpen kimondta, hogy a raktározás a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében „közvetlenül a cukortermeléshez kapcsolód[hat]” (2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 26. pont). Másodszor a Bíróság megállapította, hogy a silók közvetlenül befolyásolhatják az előállítható cukor mennyiségét és a termelési folyamatot, amelyek a tároló berendezés közelségének függvényében alakulnak, mivel a silók lehetővé teszik különösen egy adott cukortermelési gazdasági évben előállított termék értékesítésének teljes vagy részleges elhalasztását, tehát a piaci helyzet 320/2006 rendelet (5) preambulumbekezdése értelmében vett befolyásolását (2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 27–29. pont). Harmadszor a Bíróság lényegében kimondta, hogy a 320/2006 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontjából kitűnik: főszabály szerint a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás megítéléséhez az érintett ipari létesítményt teljes egészében használaton kívül kell helyezni, és az a lehetőség, miszerint bizonyos, termelőberendezésektől eltérő berendezéseket nem kell leszerelni, vagy hogy azokat akár továbbra is használni lehet a jövőben, mégpedig a teljes támogatáshoz való jog megőrzése mellett, e szabály alóli kivételnek tekintendő, amelyet megszorítóan kell értelmezni (2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 30. pont).

128    A fentiekre tekintettel a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) 31. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a támogatás kedvezményezettje által előállított cukor raktározására szolgáló silókat termelőberendezéseknek kell tekinteni attól függetlenül, hogy azt más céllal is használják‑e. A Bíróság azonban két kivételt engedett meg e szabály alól (lásd a fenti 119. pontot).

129    A jelen ügyben az Olasz Köztársaság nem vitatja, hogy a szerkezetátalakítási folyamat lezárultát követően a jogvita tárgyát képező silókat megtartották a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásban részesülő olasz cukoripari vállalkozások telephelyein. Nem vitatja azt sem, hogy nem szolgált bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy abban az időpontban, amikor a teljes szerkezetátalakítási támogatások iránti kérelmeket benyújtották, a jogvita tárgyát képező silók a Bíróság által megállapított kivételek körébe tartoztak.

130    A Francia Köztársaság és Magyarország által támogatott Olasz Köztársaság azonban mégis úgy véli, hogy a fenti 129. pontban hivatkozott körülmények nem igazolhatják a vele szemben alkalmazott pénzügyi korrekciót.

131    A 320/2006 rendelet (1) és (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a szóban forgó szabályozás célja az Unión belüli veszteséges cukortermelési kapacitás csökkentése azzal, hogy a legalacsonyabb termelékenységgel rendelkező vállalkozásokat a kvótán belüli termelésük feladására és az érintett kvótákról való lemondásra ösztönzi.

132    A 320/2006 rendelet (5) preambulumbekezdéséből ezenkívül az következik, hogy a szerkezetátalakításra szolgáló rendszer a cukorgyártó vállalkozások önkéntes részvételén alapul, amennyiben annak célja, hogy megfelelő szerkezetátalakítási támogatás formájában fontos gazdasági ösztönzőt vezessen be (lásd ebben az értelemben: 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 44. pont).

133    Az Unión belüli veszteséges cukortermelési kapacitás csökkentésére irányuló, a szóban forgó szabályozásban kitűzött cél eléréséhez az uniós jogalkotó két különböző, szerkezetátalakításra szolgáló rendszert hozott létre a leszerelés típusától függően, azaz a teljes leszerelést vagy a részleges leszerelést, amelyek különböző összegű szerkezetátalakítási támogatást vonnak maguk után, ahogy az a 320/2006 rendelet 3. cikke (5) bekezdésének – a 968/2006 rendelet (4) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett – a) és b) pontjából kitűnik.

134    Először is, ami teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás megítéléséhez teljesítendő feltételeket illeti, a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 3. cikke (3) bekezdésének b) pontja megköveteli, hogy a kérelmező cukoripari vállalkozás lemondjon az általa egy vagy több gyárának kiosztott kvótáról, bezárja a gyárat, és teljesen leszerelje a termelőberendezéseket. Ezzel szemben a részleges leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás megítélése érdekében a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja azt követeli meg a kérelmező cukoripari vállalkozástól, hogy lemondjon az általa egy vagy több gyárának kiosztott kvótáról, részben leszerelje az érintett gyárak termelőberendezéseit, és a fennmaradó termelőberendezéseit ne használja a cukorpiac közös szervezésének (a továbbiakban: a cukorpiac közös szervezése) hatálya alá tartozó termékek előállítására.

135    Másodszor, a termelőberendezések leszerelésére vonatkozó kötelezettség terjedelmét a 968/2006 rendelet 4. cikke pontosította

136    A 968/2006 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a 320/2006 rendelet, 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti teljes leszerelési kötelezettség a következőket érinti: a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez szükséges berendezéseket (a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja), a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez közvetlenül kapcsolódó és a lemondott kvóta szerinti termelés megvalósításához szükséges berendezéseket, még akkor is, ha más termelési célra még hasznosítható volna (a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja), valamint minden egyéb berendezést, például a használaton kívüli és környezetvédelmi okokból leszerelendő és eltávolítandó csomagoló berendezéseket (a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja).

137    A 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének – a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és a 968/2006 rendelet (4) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett – b) pontja értelmében teljes leszerelés esetén kivételesen megtartható minden olyan berendezés, amely a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez nem szükséges vagy e termékek termeléséhez közvetlenül nem kapcsolódik, mint például a csomagoló berendezések, feltéve hogy használatban vannak, és nem fogják őket környezetvédelmi okokból leszerelni és eltávolítani.

138    Egyébiránt a 968/2006 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy részleges leszerelés esetében a leszerelésre vonatkozó követelmény az ugyanezen cikk (1) bekezdésében említett olyan berendezéseket (lásd a fenti 136. pontot) érinti, amelyeket nem kívánnak a szerkezetátalakítási tervnek megfelelően más termelési célra vagy a gyár területén egyéb célra használni. Ezenkívül a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjából kitűnik, hogy a megtartható termelőberendezések többé nem használhatók a cukorpiac közös szervezésének hatálya alá tartozó termékek előállítására. A 968/2006 rendelet 4. cikkének – a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjával együttesen értelmezett – (2) bekezdése értelmében tehát megtarthatók azon berendezések, amelyek a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez szükségesek vagy e termékek termeléséhez közvetlenül kapcsolódnak, feltéve hogy többé nem használják a cukorpiac közös szervezésének hatálya alá tartozó termékek előállítására, és nem kívánják a szerkezetátalakítási tervnek megfelelően más termelési célra vagy a gyár területén egyéb célra használni

139    Harmadszor a teljes leszerelés és a részleges leszerelés közül a cukoripari vállalkozásoknak kell választaniuk a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelemben.

140    A 320/2006 rendelet, 4. cikke (2) bekezdése a), c), d) és e) pontjának, valamint a 4. cikke (3) bekezdése c) és h) pontjának és a 968/2006 rendelet 9. cikke (2) bekezdése a) és c) pontjának együttes olvasatából következően ugyanis a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelemnek magában kell foglalnia különösen a támogatás kérelmezőjének arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy egyrészt lemond a szóban forgó kvótáról, másrészt vállalja a termelőberendezéseknek az érintett tagállam által meghatározott határidőn belüli teljes vagy részleges leszerelését, valamint a szerkezetátalakítási tervet, amely többek között tartalmazza az érintett termelőberendezések teljes műszaki leírását, az intézkedésekről és fellépésekről szóló összefoglalót, az említett intézkedések és fellépések költségeire vonatkozó becslést, a különböző tervezett intézkedések megvalósítására vonatkozó pénzügyi tervet és időbeosztást.

141    A fenti 140. pontban említett rendelkezéseknek megfelelően tehát legkésőbb a teljes vagy részleges leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában a támogatás kedvezményezettjének meg kell jelölnie az összes olyan termelőberendezést, amelynek leszerelésére a szerkezetátalakítási tervnek megfelelően kötelezettséget vállal. Ez tehát a jogvita tárgyát képező silókkal kapcsolatban a támogatási kérelemben annak meghatározását feltételezi, hogy azok olyan termelőberendezéseknek minősülnek‑e, amelyek leszerelését a szerkezetátalakítási tervbe kötelező belefoglalni, ha teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatást igényelnek, vagy a Bíróság által megállapított kivételek közé tartoznak‑e.

142    Bármely ezzel ellentétes értelmezés megfosztaná a lényegüktől a 320/2006 rendelet 4. cikkében és a 968/2006 rendelet 9. cikkében támasztott követelményeket, és ezenfelül sértené a részleges leszerelés és a teljes leszerelés között a szóban forgó szabályozásban tett különbséget (lásd a fenti 133. pontot).

143    Ezzel összefüggésben egyfelől abban az esetben, ha a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában a cukoripari vállalkozások nem tudnák, hogy a telephelyeiken lévő silók termelőberendezéseknek minősülnek‑e, azokat nem említenék meg leszerelendő termelőberendezésekként a szerkezetátalakítási tervben, megsértve a 320/2006 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének c) pontját (lásd a fenti 140. pontot).

144    Ezenkívül az összes termelőberendezés leszerelésére vonatkozó kötelezettségvállalás – amelyet a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelemhez kell mellékelni (lásd a fenti 140. pontot) – jogellenes lenne, mivel az – elméletileg – nem terjedne ki az e kötelezettségvállalás időpontjában meglévő összes termelőberendezésre.

145    Másfelől, ha a silók termelőberendezéseknek való minősülését a szerkezetátalakítási folyamat végén értékelnék, ez teljes és részleges leszerelés esetén is lehetővé tenné azon silók megtartását, amelyek a támogatási kérelem időpontjában termelőberendezéseknek minősültek, amiatt hogy a szerkezetátalakítást követően azokat többé nem használnák cukor gyártására szolgáló termelőberendezésekként. Ezért a termelőberendezések egy részének megtartására biztosított lehetőség már nem a részleges leszerelés jellemzője lenne, hanem kiterjedne a teljes leszerelésre is, jóllehet ez utóbbi esetben a gazdasági szereplők 25%‑kal nagyobb összegű szerkezetátalakítási támogatásban részesülnek, mint a részleges leszerelésre nyújtott összeg, ahogyan az a 320/2006 rendelet 3. cikke (5) bekezdésének a) és b) pontjából, valamint a 968/2006 rendelet 4) preambulumbekezdéséből kitűnik.

146    Következésképpen, ellentétben azzal, amit az Olasz Köztársaság, a Francia Köztársaság és Magyarország állít, a Bizottság nem tévedett annak megállapításakor, hogy a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában kell a jogvita tárgyát képező silók minősítését értékelni.

147    A fenti következtetést nem kérdőjelezik meg az Olasz Köztársaság, a Francia Köztársaság és Magyarország által hivatkozott érvek.

148    Először is az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy a kiszerelésre vagy csomagolásra szolgáló silókkal kapcsolatosan a Bizottság által megállapított szempont ellentétes a szóban forgó szabályozásban kitűzött, a munkahelyek megőrzésére és a szerkezetátalakítással érintett vállalkozások tevékenységének védelmére irányuló céllal. Ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a szóban forgó szabályozás kifejezetten lehetővé teszi a csomagolási tevékenység és az ehhez szükséges berendezések fenntartását. Márpedig véleménye szerint nem vitatott, hogy a csomagolási tevékenység folytonosságának biztosításához minden esetben szükség van a silókra. Ennélfogva, ha a csomagoláshoz használt silót lebontják, az az érintett vállalkozás tevékenységének megszűnéséhez és munkahelyek elvesztéséhez vezet, ami ellentétes a fentiekben említett céllal.

149    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 320/2006 rendelet és a 968/2006 rendelet több rendelkezése bizonyítja, hogy az uniós jogalkotó milyen fontosságot tulajdonított a cukoripari szerkezetátalakítással érintett régiókban a munkaerőpiaci helyzetnek. Például a 320/2006 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének c) pontjából és 3. cikke (4) bekezdésének c) pontjából kitűnik, hogy a termelőberendezések teljes és részleges leszerelése a munkaerő átcsoportosítását elősegítő intézkedések elfogadását teszik szükségessé Ezenkívül részleges leszerelés esetén a 968/2006 rendelet 4. cikkének – a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjával együttesen értelmezett – (2) bekezdése engedélyezi a termelőberendezések megtartását a cukorpiac közös szervezése hatálya alá nem tartozó termékek előállítására való használatra való áttérés céljából (lásd a fenti 138. pontot), lehetővé téve ezzel munkahelyek korábbi cukortermelő telephelyeken való fenntartását. Ugyanígy a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének – az ugyanezen rendelet (4) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett – c) pontja teljes leszerelés esetén engedélyezi azon berendezések megtartását, amelyek a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez nem szükségesek, vagy e termékek termeléséhez közvetlenül nem kapcsolódnak, mint például az olyan csomagoló berendezések, amelyek használatban vannak, és nem fogják őket környezetvédelmi okokból leszerelni és eltávolítani (lásd a fenti 137. pontot).

150    Következésképpen a munkahelyek és a szerkezetátalakítással érintett vállalkozások tevékenységének védelmére irányuló célt a szóban forgó szabályozás által követett elsődleges céllal, vagyis a 320/2006 rendelet (1) és (5) preambulumbekezdésének megfelelően az Unión belüli veszteséges cukortermelési kapacitás csökkentésével együttesen kell értékelni (lásd a fenti 131. pontot).

151    Ezenkívül az Olasz Köztársaság által felhozott szociális jellegű megfontolások nem igazolhatják a szóban forgó szabályozásra általa javasolt értelmezést, amely sérti azon alapvető különbségtételt, amelyet az uniós jogalkotó a részleges leszerelés és teljes leszerelés között szándékozott bevezetni (lásd a fenti 133., 134. és 145. pontot), és így ellentétes e szabályozással.

152    Ennélfogva az Olasz Köztársaság érvét el kell utasítani.

153    Másodszor az Olasz Köztársaság, a Francia Köztársaság és Magyarország lényegében arra hivatkozik, hogy még akkor is eleget lehet tenni a termelőberendezések teljes leszerelésére vonatkozó kötelezettségnek, ha a csomagolásra vagy kiszerelésre szolgáló silók elbontása elmarad, feltéve hogy sor került a termelési kvótáról való lemondásra, és ennek következtében a cukortermelés végleges megszüntetésére.

154    A fenti 133., 134. és 145. pontból kitűnik, hogy az Unión belüli veszteséges cukortermelési kapacitás csökkentésére irányuló, a szóban forgó szabályozásban kitűzött cél eléréséhez az uniós jogalkotó két különböző, szerkezetátalakításra szolgáló rendszert hozott létre a leszerelés típusától függően, amelyek különböző összegű szerkezetátalakítási támogatást tesznek lehetővé. Ezenkívül, ahogy arra a fenti 139–141. pont utalt, a teljes leszerelés és a részleges leszerelés közüli választás maga után vonja, hogy a szerkezetátalakítási támogatást igénylő vállalkozás a támogatási kérelem benyújtásától meghatározza az érintett telephelyen található összes olyan termelőberendezést, amelynek teljes vagy részleges lebontására legkésőbb a szerkezetátalakítási folyamat végéig kötelezettséget vállal.

155    Következésképp az uniós jogalkotó által létrehozott rendszer logikája megköveteli, hogy a leszerelésre kerülő termelőberendezések meghatározására a támogatási kérelem benyújtásakor sor kerüljön. Ennélfogva Magyarország állításával ellentétben a Bizottság által megállapított szempont nem ellentétes a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló rendszer felépítésével.

156    A fentiekre tekintettel az Olasz Köztársaság, a Francia Köztársaság és Magyarország által hivatkozott érveket el kell utasítani.

157    Harmadszor, az Olasz Köztársaság azt rója fel a Bizottságnak, hogy ez utóbbi a 2014. március 28‑i levélben annak bizonyítására kötelezte, hogy a jogvita tárgyát képező, kiszerelési célt szolgáló silókat kizárólag más termelők által előállított cukor kiszerelésére használták. Véleménye szerint ugyanis a kiszerelési célt szolgáló silók megtartására a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja jogosította fel, és ezért nem bír jelentőséggel, hogy a kiszerelésre kerülő cukor más termelőtől, vagy a létesítmény üzemeltetőjétől származott‑e. Emellett, a Francia Köztársasághoz hasonlóan azt állítja, hogy a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) 33. pontjából kitűnik, hogy a kiszerelési, illetve csomagolási célt szolgáló silók nem minősülnek termelőberendezésnek, amennyiben az e silókban „kvótán belül, máshol előállított” cukrot tárolnak, míg a tárolási célt szolgáló silók esetén, a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) 32. pontja értelmében az is szükséges, hogy más termelőktől vásárolt cukorról legyen szó.

158    Először is, a fenti 136. és 137. pontban kifejtetteknek megfelelően a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja kizárólag a termelőberendezésektől eltérő berendezések megőrzését engedélyezi. Ezért a Bizottság jogosan kérte az Olasz Köztársaságot lényegében annak bizonyítására, hogy a jogvita tárgyát képező, kiszerelési célt szolgáló silók – amelyek jelenlétét a leszerelt termőhelyeken az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálat keretében megállapították – a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában az Bíróság által megállapított kivételek körébe tartoztak, és így nem minősültek termelőberendezésnek.

159    Másodszor, a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 26. és 31. pont) a Bíróság kimondta, hogy a támogatás kedvezményezettje által előállított cukor raktározására szolgáló siló a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében közvetlenül a cukortermeléshez kapcsolódó berendezésnek minősül. Nem tartozik tehát azon, a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett egyéb – nevezetesen csomagoló – berendezések közé, amelyek megtartása teljes leszerelés esetén megengedhető, feltéve hogy használatban vannak, és nem fogják őket környezetvédelmi okokból leszerelni és eltávolítani.

160    Következésképpen a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem teheti lehetővé a korábban a támogatás kedvezményezettje által előállított termék raktározására használt siló megtartását, mivel az ilyen megtartásra csak részleges leszerelés esetén és azzal a feltétellel kerülhet sor, hogy a szerkezetátalakítás végén a szóban forgó silót már ne használják a cukorpiac közös szervezésének hatálya alá tartozó termékek előállítására.

161    A fentiekre tekintettel el kell utasítani Magyarország által a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában felhozott érvet is, miszerint a 968/2006 rendelet (4) preambulumbekezdése a termelőberendezések körében megkülönbözteti a „gyártósorhoz nem tartozó” berendezések csoportját, amely magában foglalja a cukor raktározására szolgáló silókat, amelyek megtartása tehát megengedhető, függetlenül a leszerelés teljes vagy részleges voltától.

162    Harmadszor az Olasz Köztársaság a szóban forgó elszámolási eljárás során nem bizonyította, még csak nem is állította, hogy a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában a jogvita tárgyát képező silókat a támogatás címzettje által máshol, másik termelési kvótán belül előállított cukor kiszereléséhez és csomagolásához használták. Ennélfogva nem kell megválaszolni az Olasz Köztársaság azon érvét, amely szerint lényegében a „máshol, kvótán belül előállított” cukor kiszerelésére vagy csomagolására szolgáló silók a Bíróság által megállapított kivételek közé tartoznak, mivel ez nem vonja kétségbe a Bizottság azon megállapítását, miszerint a jogvita tárgyát képező silók a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában nem tartoztak Bíróság által megállapított kivételek közé.

163    Ennélfogva az Olasz Köztársaság érvét el kell utasítani.

164    Negyedszer, az Olasz Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a Bizottság által alkalmazott pénzügyi korrekciónak és a jogvita tárgyát képező silók leszerelésének a következményei nem állnak arányban a szóban forgó jogszabály által kitűzött célokkal, amelyek teljeskörűen megvalósíthatók lennének a kvótáról való lemondással és az ehhez kapcsolódó cukortermelés végleges megszüntetésével.

165    Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó szabályozás csak a teljes leszerelés esetére írja elő a termelőberendezések, köztük a támogatás kedvezményezettje által előállított cukor tárolására használt silók lebontását. Egy ilyen kötelezettség a szóban forgó szabályozás által az Unión belüli veszteséges cukortermelési kapacitás csökkentésére irányuló célkitűzés fényében nem tűnik aránytalannak.

166    Emellett részleges leszerelés esetén megengedett a silók megőrzése, még akkor is, ha a támogatási kérelem időpontjában termelőberendezésnek minősülnek is. Ebben az esetben a támogatás kedvezményezettje nem köteles leszerelni a silókat, és továbbra is folytathatja gazdasági tevékenységét a részben leszerelt termelőhelyen. Ezen okok miatt 25%‑kal kisebb szerkezetátalakítási támogatásban részesül ahhoz az összeghez képest, mint amelyet a teljes leszerelés esetében kapna.

167    Végeredményben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat nem kötelezi az Olasz Köztársaságot a jogvita tárgyát képező silók lebontására, hanem csak egy 25%‑os pénzügyi korrekciót alkalmaz, amely megfelel a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás összege és a részleges leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás összege közötti különbségnek.

168    Végül emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó szabályozás arányosságának kérdésével kapcsolatban a Bíróság a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) megjegyezte, hogy e szabályozás lehetővé teszi a termelő számára, hogy szabadon eldöntse, kíván‑e támogatásban részesülni, kiválassza, hogy mely gyár tekintetében mond le a vonatkozó kvótáról, illetve, hogy adott esetben a termelőberendezések teljes vagy csak részleges leszerelése mellett döntsön. Emellett kimondta, hogy az a haszon, amelyre a termelő a szerkezetátalakítási támogatás révén szert tehet, így nagy részben a saját választásán is múlik. Így arra a következtetésre jutott, hogy a szóban fogó szabályozás nem aránytalan (2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 44–46. pont).

169    Ennélfogva az Olasz Köztársaság érvét el kell utasítani.

170    Ötödször a Francia Köztársaság és Magyarország arra hivatkozik, hogy a Bizottság által megállapított szempont nem veszi figyelembe a cukorgyártás szezonális jellegét, és vitatja a Bíróság által megállapított kivételek gyakorlati alkalmazhatóságát. E tekintetben emlékeztetnek arra, hogy a 320/2006 rendelet.4. cikkének (1) bekezdése értelmében a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmeket legkésőbb az azon gazdasági évet megelőző gazdasági év január 31‑éig kellett az érintett tagállamhoz benyújtani, amely során a kvótáról való lemondásra sor került. Márpedig, mivel ez az időpont a cukor szezonális termelési ciklusában volt, nagyon valószínű volt, hogy a silókat ezen időpontban a szerkezetátalakítási támogatást igénylő még a kvótán belüli cukorgyártásban használta, figyelembe véve a működési és felhasználási jellemzőiket. Magyarország azt állítja, hogy ezért nem egy reális lehetőség, hogy ebben az időpontban a vállalkozások kizárólag mások által termelt cukrot helyezzenek el a silókban. A Francia Köztársaság hozzáteszi e tekintetben, hogy ritka, hogy valamely vállalkozás ugyanazon a helyen kvótáján belüli cukorgyártásra szolgáló berendezéssel és más gyártók által kvótán belül gyártott cukor kiszerelésére vagy csomagolására szolgáló silókkal rendelkezzen.

171    Egyrészt az, hogy a Bíróság által megállapított kivételek tekintetében meghatározott feltételek aligha teljesülnek a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában, nem jelenti azt, hogy e feltételek nem teljesülhetnek. A Bizottság egyébiránt benyújtotta a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) 2015. június 15‑i 2966. sz. ítéletét, amelyből kitűnik, hogy az érintett, teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában meglévő három siló közül egyet használtak a támogatásban részesülő vállalkozás telephelyén gyártott cukor raktározására, miközben két másik siló más gyártók által előállított cukor raktározására és csomagolására szolgált.

172    Másrészt a termelőberendezéseknek nem minősülő silók megtartása a Bíróság által a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) 30. pontjában felidézett azon szabály alóli kivétel, miszerint a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás odaítéléséhez az érintett ipari létesítményt teljes egészében használaton kívül kell helyezni. Következésképpen az, hogy a silók használatának a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában való értékelése ritkán vezet a termelőberendezéseknek való minősítésük kizárásához, csupán következménye annak, hogy az a lehetőség, miszerint bizonyos, termelőberendezésektől eltérő berendezéseket nem kell leszerelni, vagy hogy azokat akár továbbra is használni lehet a jövőben, mégpedig a teljes leszereléshez nyújtott támogatáshoz való jog megőrzése mellett, a Bíróság által felidézett szabály alóli kivételnek tekintendő, amelyet megszorítóan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 30. pont).

173    Ennélfogva a Francia Köztársaság és Magyarország érveit el kell utasítani.

174    Hatodszor a Francia Köztársaság arra hivatkozik, hogy a szerkezetátalakítási terv módosítására vonatkozó, a 968/2006 rendelet 11. cikkében biztosított lehetőségéből következik, hogy a megtartott silók pontosan meghatározott jövőbeli felhasználása a leszerelési folyamat során változhat. Ily módon álláspontja szerint a leszerelési folyamat változó jellegével ellentétes a silók használatának a támogatási kérelem időpontjában való értékelése. Magyarország pedig lényegében azt állítja, hogy a Bizottság által megállapított szempont ellentétes a szerkezetátalakítási tervek elkészítése és végrehajtása terén fennálló azon mozgástérrel, amellyel a cukoripari vállalkozások a vonatkozó szabályozás és különösen a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) albekezdése alapján rendelkeznek.

175    Egyrészt a támogatás kedvezményezettjeit a szerkezetátalakítási terv létrehozását érintően megillető mérlegelési mozgástér és e terv módosításának a 968/2006 rendelet 11. cikkében biztosított lehetősége nem sértheti a 320/2006 rendelet és a 968/2006 rendelet rendelkezéseit, és különösen a termelőberendezések leszerelésére vonatkozó, a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott alapvető kötelezettséget, amely teljes leszerelés esetén a támogatási kérelem napján meglévő valamennyi termelőberendezés lebontását vonja maga után.

176    Másrészt a Francia Köztársaság és Magyarország érvei nem veszik figyelembe a teljes és a részleges leszerelés közötti különbséget, amely a szóban forgó szabályozás lényege (lásd a fenti 133., 134. és 145. pontot). Márpedig az olyan termelőberendezések megtartásának lehetősége, mint a silók, csak részleges leszerelés esetén merülhet fel, és alacsonyabb támogatási összeg mellett, mint amely akkor járna, ha valamennyi termelőberendezést leszerelnék.

177    Ennélfogva a Francia Köztársaság és Magyarország érveit el kell utasítani.

178    Hetedszer és utolsóként a Francia Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a 320/2006 rendelet 3. cikke (4) bekezdésének b) pontjában a „nem használt termelőberendezések” fordulat francia nyelvű változatában a kijelentő mód jövő idejű használatából következik, hogy a telephelyen megtartott berendezések használatához kapcsolódó feltételek nem értékelhetők a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában.

179    Emlékeztetni kell arra, hogy a 320/2006 rendelet 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint részleges leszerelés esetén lehetséges a termelőberendezések egy részének megtartása, és azok leszerelése, amelyeket a támogatás kedvezményezettje a szerkezetátalakítás nyomán többé nem fog használni. Ezenkívül a 968/2006 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése e tekintetben pontosítja, hogy le kell szerelni mindazokat a berendezéseket, „amelyeket nem kívánnak a szerkezetátalakítási tervnek megfelelően más termelési célra vagy a gyár területén egyéb célra használni”.

180    A fenti 179. pontban említett rendelkezések együttes olvasatából tehát kitűnik, hogy a részleges leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás kedvezményezettjének már a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában tudnia kell, hogy a szerkezetátalakítás végén mely termelőberendezéseket nem szándékozik többé használni, és azokat meg kell említenie a szerkezetátalakítási tervben.

181    Ebben az összefüggésben a 320/2006 rendelet 3. cikke (4) bekezdése b) pontjának francia nyelvű változatában a kijelentő mód jövő időben való használata nem jelenthet akadályt a Bizottság által megállapított szemponttal szemben.

182    Ennélfogva a Francia Köztársaság érvét el kell utasítani.

183    Mivel az Olasz Köztársaság, a Francia Köztársaság és a Magyarország által felhozott egyik érv sem volt megalapozott, a második jogalap második részét, és ebből eredően a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A bizalomvédelem elvének, a lojális együttműködés elvének, a ne bis in idem elvének és a megfelelő ügyintézés elvének, valamint a gondoskodási kötelezettségnek a megsértésére alapított harmadik jogalapról

184    A harmadik jogalap lényegében két részre oszlik. Az első rész a bizalomvédelem elvének, a lojális együttműködés elvének és a megfelelő ügyintézés elvének, valamint a gondoskodási kötelezettségnek a megsértésén alapul. A második rész a ne bis in idem elvének a megsértésén alapul.

185    Először a harmadik jogalap második, majd ezt követően az első részét kell megvizsgálni.

 A harmadik jogalapnak a ne bis in idem elvének megsértésére alapított második részéről

186    Az Olasz Köztársaság lényegében azzal az indokkal hivatkozik a ne bis in idem elvének megsértésére, hogy a Bizottság korábbi EX/2008/008/IT. sz. vizsgálata ugyanazokra a kérdésekre irányult, mint az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálat.

187    A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság által felhozott érveket.

188    Anélkül, hogy választ kellene adni arra a kérdésre, hogy a ne bis in idem elv alkalmazandó‑e az EMOGA számlaelszámolási eljárásával kapcsolatban, először is a Bizottsághoz hasonlóan meg kell jegyezni, hogy az EX/2008/008/IT. sz. és EX/2010/010/IT. sz. vizsgálat különböző célokra szolgált. A Bizottság által az olasz hatóságok részére 2008. október 10‑én telefaxon megküldött, az EX/2008/008/IT. sz. vizsgálatra vonatkozó megbízólevélből ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság lényegében a 2006/2007‑es gazdasági évtől kezdődően megvalósított cukortermelésre és –szállításra irányuló ellenőrzéseket szándékozta megvizsgálni és megvitatni, az ellenőrzésekről elkészült jelentésekkel együtt. Ezzel szemben az a Bizottság által az olasz hatóságok részére 2010. augusztus 30‑án telefaxon megküldött, az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálatra vonatkozó megbízólevélből kitűnik, hogy a Bizottság szándéka a szerkezetátalakítási támogatásból részesülő olasz vállalatok termelőhelyeinek felkeresésére, a cukoripar szerkezetátalakításával kapcsolatos intézkedések ellenőrzésének megvitatására és a kiválasztott kifizetések felülvizsgálatára irányult.

189    Egyébként az EX/2008/008/IT. sz. vizsgáltra vonatkozóan meg kell említeni, hogy a Bizottság a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alapján 2009. április 8‑án egy levélből és egy mellékletből álló közleményt küldött az olasz hatóságoknak, amely közlemény útján e rendelkezésnek megfelelően közölte az olasz hatóságokkal e vizsgálat eredményeit, amelyet a szóban forgó mellékletben fejtett ki. Többek között azt állapította meg, hogy „összességében a szóban forgó Eridania (Sadam) termelőhelyeit már lebontották[, és hogy] a helyszínen még mindig fellelhetők tárolásra szolgáló silók és működő csomagoló berendezések” továbbá „[a]z ellenőrök szerint addig nem merült fel probléma”. A 2009. április 8‑i közleménynek ez a mellékletében található kivonata azonban az Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura (a mezőgazdasági ágazatbeli támogatások nyújtásáért felelős hivatal, AGEA, Olaszország) műszaki ellenőreinek azon nyilatkozataira hivatkozik, amelyeket ez utóbbiak a Bizottság által az Eridania Sadam székhelyén tett látogatás alkalmával nyújtottak, és amelyeket a Bizottság az EX/2008/008/IT. sz. vizsgálat eredményeinek bemutatása keretében egyszerűen csak ismertetett anélkül, hogy következtetéseket vont volna le belőlük.

190    Továbbá, az a tény, hogy a Bizottság az EX/2008/008/IT. sz. vizsgálat keretében kérte az ellenőrzésekről készült jelentések és a szerkezetátalakítási programban részt vevő két olasz vállalkozás szerkezetátalakítási terveire vonatkozó információk átadását, nem vezethet arra a következtetésre, hogy a Bizottság foglalkozott az összes termelőberendezés, köztük a jogvita tárgyát képező silók tényleges leszerelésének kérdésével.

191    Másodszor az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálat keretében a 2011. május 4‑i kétoldalú találkozó jegyzőkönyvére vonatkozó, 2011. november 2‑i észrevételeiben (lásd a fenti 28. pontot) az Olasz Köztársaság kifejezetten azt állította, hogy ez a vizsgálat különbözött az EX/2008/008/IT. sz. vizsgálattól, és különösen arra mutatott rá, hogy a 2010. december 9‑i első közlemény egyrészről nem tartalmazott semmilyen hivatkozást sem az EX/2008/008/IT. sz. vizsgálatra, sem pedig az ennek keretében végzett ellenőrzésekre, másrészről kizárólag az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálat során megállapított tényeket vagy körülményeket említette.

192    A fentieket figyelembe véve a ne bis in idem elvének megsértésén alapuló kifogást el kell utasítani.

 A harmadik jogalapnak a bizalomvédelem, a lojális együttműködés és a megfelelő ügyintézés elve, valamint a gondoskodási kötelezettség megsértésére alapított első részéről

193    Az Olasz Köztársaság lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette a bizalomvédelem, a lojális együttműködés és a megfelelő ügyintézés elvét, valamint a gondoskodási kötelezettséget, mivel ismerte az olasz hatóságoknak a jogvita tárgyát képező silók teljes leszerelés esetén történő megőrzésével kapcsolatos álláspontját, e tekintetben mégsem emelt kifogást az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálatig. Véleménye szerint az a tény, hogy a jogvita tárgyát képező silók kérdését újra beemelte az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálatba, szintén megvalósítja a lojális együttműködés és a megfelelő ügyintézés elve, valamint a gondoskodási kötelezettség megsértését.

194    A Francia Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a lojális együttműködés elvét, mivel, jóllehet idővel megváltoztatta a „termelőberendezések” fogalmának általa elfogadott értelmezését, erről nem tájékoztatta az összes tagállamot, ami a Francia Köztársaság véleménye szerint az ezen államok közötti egyenlőtlen bánásmódhoz vezetett.

195    A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság által felhozott érveket. Emellett úgy véli, hogy a Francia Köztársaság által a lojális együttműködés elvének megsértésén alapuló kifogás alátámasztására felhozott érvek olyan jogalapként jelennek meg, amelyre az Olasz Köztársaság nem hivatkozott, és amely ezáltal elfogadhatatlan.

196    Először is a fenti 188–191. pontban kifejtett okok miatt el kell utasítani az Olasz Köztársaság azon állítását, miszerint a Bizottság a jogvita tárgyát képező silók kérdését újra beemelte az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálatba, miáltal megsértette a lojális együttműködés és a megfelelő ügyintézés elvét, valamint a gondoskodási kötelezettséget.

197    Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének értelmében az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában.

198    A lojális együttműködés elve természetszerűleg kölcsönös jellegű. Ezen elv ugyanis a tagállamokat arra kötelezi, hogy tegyenek meg minden intézkedést, amely alkalmas az uniós jog hatályának és érvényesülésének biztosítására, az uniós intézményekre pedig a tagállamokkal való lojális együttműködés kölcsönös kötelezettségeit rója (2003. október 16‑i Írország kontra Bizottság ítélet, C‑339/00, EU:C:2003:545, 71. és 72. pont; 2014. november 6‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑632/11, nem tették közzé, EU:T:2014:934, 34. pont).

199    A fenti 198. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a jelen esetben a tagállamoknak kell biztosítaniuk a szóban forgó szabályozás helyes alkalmazásával kapcsolatos bármely bizonytalanság megszüntetését, azzal, hogy adott esetben meg kell kérdezniük a Bizottságot azon lehetőségről, hogy teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatást ítéljenek oda olyan vállalkozásoknak, amelyek meg kívánják tartani a silókat, annál is inkább, mivel a 320/2006 rendelet 5. cikkének megfelelően az a tagállam határoz a szerkezetátalakítási támogatás odaítéléséről, amelyhez az e támogatás iránti kérelmet benyújtották.

200    A szóban forgó szabályozás helyes alkalmazásával kapcsolatos bármely bizonytalanság esetén tehát az Olasz Köztársaság feladata volt, hogy erre vonatkozóan kérdést intézzen a Bizottsághoz.

201    Márpedig az ügy irataiból nem derül ki, hogy az Olasz Köztársaság kifejezetten megkérdezte volna a Bizottságot arról, hogy fennáll‑e a lehetőség a jogvita tárgyát képező silók megtartására és a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásból való részesülésre. Különösen azt kell megállapítani, hogy ezt a kérdést az olasz hatóságok nem vetették fel a Bizottság részére 2006. március 22‑én elküldött telefaxban sem, amelyben pontosításokat kértek a 968/2006 rendelet tervezetének értelmezésével kapcsolatban, többek között a teljes leszerelésre vonatkozóan. Az egyeztető testület 2013. február 10‑i jelentése (lásd a fenti 30. pontot) is megerősíti, hogy az Olasz Köztársaság nem volt azon hat tagállam között, amelyek külön kérdéseket tettek fel a silóknak a leszerelési műveletek körébe történő felvételét illetően.

202    Ennélfogva az Olasz Köztársaság állításával ellentétben a Bizottság nem volt köteles az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálat előtt közölni vele a jogvita tárgyát képező silók leszerelésére vonatkozóan fennálló álláspontját.

203    A fentiekre tekintettel a Francia Köztársaságnak a fenti 194. pontban felidézett érvelését is el kell utasítani, mivel a lojális együttműködés elve alapján nem volt megkövetelhető a Bizottságtól, hogy a silók leszerelésével kapcsolatos álláspontját valamennyi tagállammal közölje.

204    Végül az Európai Unió Bírósága alapokmánya 40. cikkének ötödik bekezdése szerint, amely az említett alapokmány 53. cikkének megfelelően a Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandó, a beavatkozásra vonatkozó kérelemben tett indítványok csak az egyik fél indítványainak támogatására korlátozódhatnak. Ezenkívül az eljárási szabályzat 145. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a beavatkozási beadvány többek között tartalmazza a beavatkozó kérelmeit, amelyek a felperes vagy az alperes kérelmeinek a teljes vagy részleges támogatására irányulnak, valamint a beavatkozó fél által felhozott jogalapokat és érveket.

205    Az ítélkezési gyakorlat szerint ezek a rendelkezések feljogosítják a beavatkozót, hogy önállóan felvessen nemcsak érveket, hanem jogalapokat is, amennyiben azok az egyik fél kérelmének támogatására irányulnak, és nem teljesen idegenek a felperes és az alperes közti jogvita alapját képező megfontolásoktól, hiszen ha azok lennének, az már a jogvita tárgyának megváltozását eredményezné (lásd: 2011. szeptember 20‑i Regione autonoma della Sardegna és társai kontra Bizottság ítélet, T‑394/08, T‑408/08, T‑453/08 és T‑454/08, EU:T:2011:493, 41. és 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. január 14‑i Doux kontra Bizottság ítélet, T‑434/13, nem tették közzé, EU:T:2016:7, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

206    A jelen ügyben a Francia Köztársaság, amikor lényegében azt állítja, hogy a Bizottság a tagállamok közötti egyenlőtlen bánásmódot idézett elő azáltal, hogy elmulasztotta valamennyi tagállammal közölni a silóknak a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás megszerzése érdekében történő leszerelésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos álláspontját, egy önálló jogalapra hivatkozik, amelynek alapja sem a keresetlevélben, sem az ellenkérelemben nem szerepel.

207    Következésképpen a Francia Köztársaság által hivatkozott jogalap nem kapcsolódik az eljárásnak a felek által meghatározott tárgyához, és így megváltoztatja a jelen jogvita keretét. Ennélfogva a fenti 205. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat alapján e jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

208    Harmadszor, a bizalomvédelem elvére vonatkozóan az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az ezen elvre való hivatkozás joga minden olyan magánszemélyre kiterjed, aki olyan helyzetben van, amelynek alapján az uniós igazgatás pontos ígéretek tételével megalapozott reményeket ébreszthet benne. Így ilyen ígéretnek minősül a közlés formájától függetlenül a feljogosított és megbízható forrásból származó pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás. Azonban az igazgatás által nyújtott pontos ígéretek hiányában senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére (lásd: 2012. szeptember 12‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑356/08, nem tették közzé, EU:T:2012:418, 108. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. november 12‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑255/13, nem tették közzé, EU:T:2015:838, 143. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

209    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság nem bizonyította azt, hogy pontos ígéretet kapott a Bizottságtól a jogvita tárgyát képező silók teljes leszerelés esetén történő megőrzésének lehetőségére vonatkozóan.

210    Először is az, hogy a Bizottság az EX/2008/008/IT. sz. vizsgálat során nem emelt kifogást a jogvita tárgyát képező silók megtartására vonatkozóan, nem tekinthető az intézmény olyan állásfoglalásának, amely jóváhagyja az olasz hatóságok szóban forgó szabályozásra vonatkozó értelmezését. Csak a Bizottság kifejezett és egyértelmű nyilatkozata tette volna lehetővé ugyanis az olasz hatóságoknak azon következtetés levonását, hogy ezen intézmény teljes leszerelés esetén jóváhagyta a jogvita tárgyát képező silók megtartását (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2011. december 14‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑106/10, nem tették közzé, EU:T:2011:740, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

211    Másodszor az Olasz Köztársaság állításával ellentétben a fenti 189. pontból kitűnik, hogy az EX/2008/008/IT. sz. vizsgálat során a Bizottság nem állapította meg a silók jelenlétét egyes olasz vállalatok termelőhelyein, és mindössze tudomásul vette az AGEA műszaki ellenőrei által erre vonatkozóan nyújtott információkat. Végül emlékeztetni kell arra, hogy ebben az időszakban a szerkezetátalakításra szolgáló rendszer végrehajtása még folyamatban volt, és ezért a silók megtartása nem volt jogellenes (lásd a fenti 74. pontot).

212    Harmadszor nem tekinthető a fenti 208. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett pontos ígéretnek az Olasz Köztársaság által hivatkozott azon körülmény, miszerint a Bizottság nem emelt kifogást a jogvita tárgyát képező silók megtartására vonatkozóan a támogatások kedvezményezettjei által elfogadott, és az olasz hatóságok által jóváhagyott szerkezetátalakítási tervek másolatának kézhezvételekor, amely tervekből kiderült,, hogy a jogvita tárgyát képező silók megtartását tervezték.

213    E tekintetben egyrészről a Bizottság részéről emelt kifogás hiánya nem minősül ezen intézmény fenti 210. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat szerinti olyan kifejezett és egyértelmű nyilatkozatának, amellyel ezen intézmény jóváhagyta a jogvita tárgyát képező silók megtartását. Másrészről emlékeztetni kell arra, hogy a 320/2006 rendelet 5. cikke alapján a tagállamok, nem pedig a Bizottság feladata, hogy határozzon a szerkezetátalakítási támogatás odaítéléséről. Emellett a 968/2006 rendelet 9. cikkéből kitűnik, hogy kizárólag a tagállamok feladata a szerkezetátalakítási támogatások elfogadhatóságának értékelése és annak ellenőrzése, hogy a szerkezetátalakítási tervek megfelelnek‑e az említett rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében felsorolt feltételeknek. Végül, a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy a 968/2006 rendelet 10. cikke (4) bekezdésének és 11. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően az intézmény másolatot kap a tagállamok által jóváhagyott szerkezetátalakítási tervekről, anélkül, hogy észrevételeket lenne köteles megfogalmazni e terveket illetően.

214    A tárgyaláson a Bizottság kifejtette, hogy a szerkezetátalakítási tervek kézhezvételekor gazdasági értelemben vett „statisztikai” célú ellenőrzéseket végzett, amely elsősorban az érintett vállalkozás által megvalósított szerkezetátalakításnak a kvóták csökkentésére, valamint a végrehajtandó költségvetésre kifejtett hatásainak vizsgálatára irányult. Ezzel szemben a szerkezetátalakítás végrehajtásának a szóban forgó szabályozással való összeegyeztethetőségét a második szakaszban, azaz a szerkezetátalakítási tervben előírt intézkedések végrehajtása után ellenőrizték.

215    Ennélfogva a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított kifogást el kell utasítani.

216    Negyedszer és utolsó sorban az Olasz Köztársaság a megfelelő ügyintézés és a gondoskodási kötelezettség elvének megsértésére hivatkozik lényegében azon az alapon, hogy a Bizottságnak az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálatot megelőzően tudomása volt arról, hogy a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásban részesülő olasz vállalkozások meg kívánják tartani a jogvita alapját képező silókat, a 2010. december 9‑i első közlemény előtt ezzel kapcsolatban mégsem emelt kifogást.

217    Emlékeztetni kell arra, hogy a közigazgatási eljárások uniós jogi garanciái közé tartozik különösen az Európai Unió – Nizzában, 2000. december 7‑én ünnepélyesen kihirdetett – Alapjogi Chartájának (HL 2000. C 364., 1. o.) 41. cikke által rögzített megfelelő ügyintézés elve, amelyhez a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége kapcsolódik, hogy az adott ügy minden lényeges elemét gondosan és részrehajlás nélkül megvizsgálja (lásd: 2012. szeptember 27‑i Applied Microengineering kontra Bizottság ítélet, T‑387/09, EU:T:2012:501, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

218    A megfelelő ügyintézés elve az igazgatás gondoskodási kötelezettségével is összefügg (Van Gerven főtanácsnok Nölle ügyre vonatkozó indítványa, C‑16/90, EU:C:1991:233, 28. pont). Az állandó ítélkezési gyakorlatból különösen az következik, hogy a gondoskodási kötelezettség többek között magában foglalja, hogy az igazgatásnak, amikor egy tisztviselő vagy egy alkalmazott helyzetéről határoz, figyelembe kell vennie az összes olyan körülményt, amely a döntését befolyásolhatja, és ennek során nemcsak a szolgálati érdekre, hanem az érintett tisztviselő érdekeire is tekintettel kell lennie (lásd: 2006. december 5‑i Angelidis kontra Parlament ítélet, T‑416/03, EU:T:2006:375, 117.pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

219    A jelen ügyben először is az ügy irataiból nem derül ki, hogy a Bizottság az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálat előtt vizsgálta volna azt, hogy a szerkezetátalakításra szolgáló rendszerben részt vevő olasz vállalkozások ténylegesen leszerelték‑e valamennyi termelőberendezésüket (lásd a fenti 188–190. pont). E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálat előtt a silók megtartása nem volt jogellenes, mivel a szerkezetátalakításra irányuló rendszer még folyamatban volt (lásd a fenti 211. pontot). Másodszor az Olasz Köztársaság állításával ellentétben nincs bizonyíték arra, hogy az EX/2010/010/IT. sz. vizsgálat előtt a Bizottság tájékoztatást kapott arról, hogy a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásban részesülő olasz vállalatok a leszerelési műveleteket követően is meg kívánják tartani a jogvita tárgyát képező silókat. Harmadszor a szóban forgó szabályozás helyes alkalmazásával kapcsolatos bizonytalanság esetén az Olasz Köztársaság feladata volt, hogy erre vonatkozóan kérdést intézzen a Bizottsághoz, amit azonban elmulasztott (lásd a fenti 199–201. pontot). Így nem róható fel a Bizottságnak, hogy első alkalommal a 2010. december 9‑i közleményben közölte az olasz hatóságokkal a jogvita tárgyát képező silók leszerelésével kapcsolatos álláspontját. Ennélfogva az Olasz Köztársaság nem bizonyította a megfelelő ügyintézés elvének és a gondoskodási kötelezettségnek a megsértését.

220    A fentiekre tekintettel a harmadik jogalap első részét, és ebből eredően a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 Az 1290/2005 rendelet 31. cikke (3) bekezdése második albekezdésének, a 885/2006 rendelet 11. cikke (3) bekezdése második albekezdésének és 3. fejezetének, valamint a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott bizottsági iránymutatások, továbbá az indokolási kötelezettség megsértésére alapított negyedik jogalapról

221    A negyedik jogalap lényegében két részből áll, amelyekből az első az indokolási kötelezettségnek, az 1290/2005 rendelet 31. cikke (3) bekezdése második albekezdésének, a 885/2006 rendelet 11. cikke (3) bekezdése második albekezdésének és 3. fejezetének a megsértésén, valamint az egyeztető testület álláspontjának irányuló vizsgálat hiányán, míg a második a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott bizottsági iránymutatások megsértésén alapul.

 A negyedik jogalapnak a lényegében az indokolási kötelezettségnek, az 1290/2005 rendelet 31. cikke (3) bekezdése második albekezdésének, a 885/2006 rendelet 11. cikke (3) bekezdése második albekezdésének és 3. fejezetének a megsértésére, valamint az egyeztető testület álláspontjára irányuló vizsgálat hiányára alapított első részéről

222    Az Olasz Köztársaság lényegében arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat sérti az 1290/2005 rendelet 31. cikke (3) bekezdésének második albekezdését, a 885/2006 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének második albekezdését és 3. fejezetét. Emellett lényegében az egyeztető testület álláspontjára irányuló vizsgálat és a megtámadott határozat ezzel kapcsolatos indokolásának hiányára hivatkozik.

223    A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság által felhozott érveket.

224    Először is, az 1290/2005 rendelet 31. cikke (3) bekezdése második albekezdésének, a 885/2006 rendelet 11. cikke (3) bekezdése második albekezdésének és 3. fejezetének állítólagos megsértését illetően a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság megelégszik e jogsértések elkövetésének állításával, anélkül, hogy bizonyítaná ezen állításait.

225    Márpedig az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontja értelmében a keresetlevélnek a jogvita tárgya mellett tartalmaznia kell a jogalapokat és a felhozott érveket, valamint az említett jogalapok rövid ismertetését, ami a jelen esetben hiányzik.

226    Ennélfogva mint elfogadhatatlant el kell utasítani az Olasz Köztársaság azon kifogását, amely az 1290/2005 rendelet 31. cikke (3) bekezdése második albekezdésének, a 885/2006 rendelet 11. cikke (3) bekezdése második albekezdésének és 3. fejezetének megsértésén alapul.

227    Másodszor, az egyeztető bizottság által a jelentésében kifejezett álláspont bizottsági vizsgálatának hiányán alapuló kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy az 1290/2005 rendelet 31. cikkének (3) bekezdése értelmében:

„Mielőtt a finanszírozás elutasítására vonatkozó határozat megszületik, a Bizottság vizsgálatainak eredményét, valamint az érintett tagállam válaszait írásban közlik, amely után a két fél arra törekszik, hogy megállapodásra jusson a meghozandó intézkedéseket illetően.

Ha nem jutnak megállapodásra, a tagállam négy hónapon belül eljárás indítását kérheti az álláspontok egyeztetése érdekében, amelynek eredményeit egy – a Bizottságnak megküldött és a Bizottság által a finanszírozást elutasító határozat meghozatala előtt elbírált – jelentésbe kell foglalni.”

228    E rendelkezésből következik, hogy a Bizottság a finanszírozást elutasító határozat meghozatala előtt csak „elbírálni” köteles az egyeztető testület jelentését, így e jelentés nem bír számára kötelező erővel.

229    Egyébként a jelen ügyben az egyeztető testület 2013. február 10‑i jelentéséből kitűnik, hogy – figyelembe véve a szóban forgó szabályozás értelmezésével kapcsolatos nehézségeket, amelyekkel a Bizottság maga is szembesült – az egyeztető testület felhívta a Bizottságot, hogy a VI/5330/97. sz. dokumentum alapján mérlegelje a pénzügyi korrekciók csökkentését vagy az alkalmazásának mellőzését.

230    Márpedig, a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) kihirdetését követően a Bizottság az olasz hatóságoknak megküldött 2014. március 28‑i levelében lényegében kizárta annak lehetőségét, hogy a szóban forgó szabályozás értelmezésével kapcsolatos nehézségek miatt csökkentsen bármilyen korrekciót, vagy tartózkodjon annak alkalmazásától, arra hivatkozva, hogy a cukoripar szerkezetátalakítását szolgáló rendszerben részt vevő 23 tagállam többsége egyértelműen úgy értelmezte ezt a szabályozást, miszerint ez utóbbi előírja a silók leszerelését, így a szóban forgó szabályozás nem vet fel értelmezési problémákat.

231    Ezáltal a Bizottság közvetve, de szükségszerűen állást foglalt az egyeztető testületnek a jelentésében kifejtett álláspontjára vonatkozóan.

232    Végül, az Olasz Köztársaság állításával ellentétben a Bizottság által már megfogalmazott észrevételek szó szerinti átvételével is megvalósulhat egy megfelelő indokolás.

233    Következésképpen az Olasz Köztársaság megalapozottan nem hivatkozhat sem az egyeztető testület által kifejtett álláspont vizsgálatának, sem a megtámadott határozat ezen állásponttal kapcsolatos indokolásának hiányára.

234    A fentiekre tekintettel az negyedik jogalap első részét el kell utasítani.

 A negyedik jogalapnak a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott bizottsági iránymutatások megsértésére alapított második részéről

235    A Francia Köztársaság és Magyarország által támogatott Olasz Köztársaság kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette a VI/5330/97. sz. dokumentumban rögzített iránymutatásokat lényegében azáltal, hogy – figyelemmel egyrészt szóban forgó szabályozás azzal kapcsolatos értelmezésének objektív nehézségeire, hogy a jogvita tárgyát képező silók teljes leszerelés esetén megőrizhetők‑e, másrészt arra, hogy az olasz hatóságok azonnal intézkedéseket fogadtak el a Bizottság által megállapított szabálytalanságok orvoslása érdekében – a Bizottságnak a cukoripar szerkezetátalakításával kapcsolatos pénzügyi korrekció összegét csökkentenie kellett volna, vagy akár tartózkodnia kellett volna bármely pénzügyi korrekciótól a VI/5330/97. sz. dokumentumban rögzített iránymutatásoknak megfelelően. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ez a megoldás a méltányosság elvével és a megfelelő ügyintézés elvével is összhangban állt volna.

236    A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság által felhozott érveket.

237    A VI/5330/97. sz. dokumentumnak az „EMOGA Garanciarészlege számláinak elszámolása során a tagállamok által végzett ellenőrzések hiányosságainak pénzügyi következményei” címet viselő 2. melléklete szerint pénzügyi korrekciókat kell alkalmazni, ha a Bizottság megállapítja, hogy a tagállamok nem végezték el az alkalmazandó rendeletekben előírt, vagy mindenesetre az EMOGA Garanciarészlege alapján teljesített kifizetések jogszerűségének biztosításához alapvetően szükséges ellenőrzéseket.

238    A VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében a „Határesetek” cím alatt a második bekezdésben (a továbbiakban: a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében foglalt határeset) a következő áll:

„Amennyiben a hiányosságok az uniós szövegek értelmezése körüli nehézségeknek tudhatók be – azon esetek kivételével, amelyeknél észszerűen feltételezhető, hogy ezeket a nehézségeket a tagállam a Bizottságnál felveti –, és amennyiben a nemzeti hatóságok a hiányosságok feltárása után azonnal megtették a szükséges lépéseket azok orvoslására, ezeket a súlyozási tényezőket figyelembe lehet venni, továbbá azok alacsonyabb mértékű korrekció alkalmazását, illetve a korrekció mellőzését eredményezhetik.”

239    Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az adott intézmény, a jelen esetben a Bizottság – azáltal, hogy külső joghatás kiváltására irányuló olyan igazgatási magatartási szabályokat fogad el, mint a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt iránymutatások, és azok közzétételével vagy, mint a jelen ügyben, a tagállamok értesítésével kinyilvánítja, hogy a továbbiakban e szabályokat fogja alkalmazni az azok által érintett esetekre – korlátozza magát mérlegelési jogköre gyakorlásában, és nem térhet el e szabályoktól, ellenkező esetben ugyanis adott esetben az általános jogelveknek – mint az egyenlő bánásmód, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének – a megsértése címén felelősségre vonható. Következésképpen nem zárható ki, hogy az ilyen általános hatályú magatartási szabályok bizonyos feltételekkel és a tartalmuktól függően joghatást válthatnak ki, és különösen az sem zárható ki, hogy az igazgatás egy konkrét esetben e szabályoktól az általános jogelvekkel – mint az egyenlő bánásmód vagy a bizalomvédelem elvével – összeegyeztethető indokokkal történő igazolás nélkül nem térhet el, feltéve hogy az általa alkalmazott megközelítés nem ellentétes az uniós jog más, a jogszabályi hierarchia szerint magasabb rendű szabályaival (lásd ebben az értelemben a 2011. szeptember 9‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑344/05, nem tették közzé, EU:T:2011:440, 192. pont; 2013. szeptember 16‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑3/07, nem tették közzé, EU:T:2013:473, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. július 10‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑376/12, EU:T:2014:623, 106. pont [nem tették közzé]).

240    Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében foglalt határeset egy súlyozó tényező, amely nem biztosít automatikus jogot az alkalmazására. Ahogyan ugyanis a határesetről rendelkező VI/5330/97. sz. dokumentum azt tanúsítja, alkalmazása feltételekhez kötött: egyrészt a Bizottság által a számlaelszámolási eljárás során megállapított mulasztásnak az európai uniós szabályozás értelmezési nehézségeiből kell fakadnia, másrészt a nemzeti hatóságoknak meg kellett tenniük a szükséges lépéseket a mulasztás orvosolására, amint azt a Bizottság feltárta.

241    A VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében foglalt határeset első alkalmazási feltételét illetően mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság, a Francia Köztársaság és Magyarország arra hivatkozott, hogy több tagállamnak támadtak a 320/2006 rendelet és a 968/2006 rendelet, és különösen a „termelőberendezések” fogalmának értelmezésével, továbbá azzal kapcsolatban nehézségei, hogy megtarthatók‑e a raktározásra szolgáló silók valamely cukorgyártó telephely teljes leszerelése keretében. Ezenkívül a Francia Köztársaság és Magyarország azt állította, hogy maga a Bizottság is szembesült értelmezési nehézségekkel, és hogy az álláspontja idővel megváltozott. Egyébként az egyeztető testület úgy vélte, hogy a Bizottság értelmezési nehézségekkel szembesült, mivel 2006‑ban véleményt kért a jogi szolgálatától. Végül meg kell állapítani, hogy a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) a Bíróság kizárólag arról a kérdésről határozott, hogy valamely siló milyen körülmények között kerüli el a leszerelési kötelezettség alá tartozó termelőberendezéssé való minősítést, azonban nem bírálta el azt a kérdést, hogy mely időpontban kell értékelni a silók használatát, sem azt, hogy a leszerelési kötelezettség szükségszerűen maga után vonja‑e a termelőberendezések lebontását.

242    A fenti 241. pontban felidézett körülményekre tekintettel, és ellentétben azzal, amit a Bizottság állít, meg kell állapítani, hogy a szóban forgó szabályozás értelmezési nehézségeket vetett fel azon kérdéssel kapcsolatban, hogy a silók megtarthatók‑e teljes leszerelés esetén.

243    E megállapítást nem rontja le a Bizottság azon érve, miszerint ő mindvégig teljes mértékben koherens információkat nyújtott a silók leszerelésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatban azon tagállamoknak, amelyek kérdéssel fordultak hozzá, mivel ez az érv nem bizonyított, és semmiképpen sincs hatással annak megállapítására, hogy a szóban forgó szabályozással kapcsolatban objektív értelmezési nehézségek állnak‑e fenn arra vonatkozóan, hogy megtarthatók‑e a silók teljes leszerelés esetén.

244    A jelen ügyben a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében foglalt határeset alkalmazására vonatkozó első feltétel tehát teljesül.

245    Ami a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében foglalt határeset második alkalmazási feltételét illeti, amely szerint a tagállamnak meg kellett hoznia a szükséges intézkedéseket a mulasztás orvosolására, amint azt a Bizottság feltárta, meg kell említeni, hogy az Olasz Köztársaság azonnal megtette a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy eleget tegyen a Bizottság által a 2010. december 9‑i közleményben kifejtett álláspontnak, amikor kérte az AGEA‑t, hogy függessze fel a szerkezetátalakítási támogatások kedvezményezettjei által a 968/2006 rendelet 16. cikkének megfelelően letétbe helyezett biztosítékok feloldását. Emellett az Olasz Köztársaság benyújtotta az AGEA részéről a szerkezetátalakítási támogatásokból részesülő olasz vállalkozásoknak küldött levelet, amelyben az AGEA jelezte, hogy nem tudja feloldani a biztosítékokat, és felszólította e vállalkozásokat, hogy 2011. szeptember 30‑ig bontsák el a silókat.

246    Így teljesül a jelen ügyben a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében foglalt határeset alkalmazására vonatkozó második feltétel.

247    Ugyanakkor a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében foglalt határeset szövegében a „lehet” ige használatából kitűnik, hogy a Bizottsági mérlegelési jogkörrel rendelkezik e határeset alkalmazásával kapcsolatban, és így még akkor sem köteles csökkenteni a pénzügyi korrekciót, vagy teljesen eltekinteni attól, ha a fenti 240. pontban felidézett feltételek teljesültek.

248    A Bizottság különösen abban az esetben tagadhatja meg a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében szereplő határeset alkalmazását, ha ez az alkalmazás sérti az uniós jog olyan általános jogelveit, mint az arányosság és az egyenlő bánásmód elve.

249    Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a 2011. május 4‑i kétoldalú találkozó jegyzőkönyvének melléklete emlékeztet a Bizottság által ezen a találkozón képviselt álláspontra, amely szerint az olasz cukorgyártók a leszerelést elkerülve jutottak teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatáshoz, nem viselték a jogvita tárgyát képező silók leszerelésével járó kiadásokat, és pénzügyi előnyt szereztek e silók használata révén, míg más tagállamok azon termelői, akik leszerelték a tárolási célú silóikat, kénytelenek voltak viselni az ehhez kapcsolódó valamennyi terhet anélkül, hogy abból bármilyen haszonhoz jutottak volna. A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy az egyenlő bánásmód elve alapján nem fogadhatja el a jogvita tárgyát képező olaszországi silók megtartását, miközben megtagadta ezt a jogot más tagállamoktól.

250    Ezt az álláspontot a Bizottság az ellenkérelmében is megismétli, amelyben rámutat, hogy a jogvita tárgyát képező silók megtartása jelentős előnyhöz juttatná az olasz termelőket a más tagállamokból származó azon versenytársaikhoz képest, amelyek végrehajtották a leszerelést.

251    A fentiekre tekintettel a Bizottság jogosan állapította meg lényegében, hogy a jogvita tárgyát képező silók lebontásának elmaradása esetén a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében szereplő határeset alkalmazása az olasz és a más tagállamokból származó olyan termelők közötti egyenlőtlen bánásmódhoz vezetne, akik a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásban való részesülés érdekében kénytelenek voltak elbontani a silóikat.

252    Következésképpen nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem alkalmazta a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében szabályozott határesetet.

253    A fentiekre tekintettel a negyedik jogalap második részét, és ebből eredően a negyedik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A 883/2006 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének és az egyenlő bánásmód elvének a megsértésére, valamint a tények elferdítésére alapított ötödik jogalapról

254    Az ötödik jogalap a 2004‑es igénylési évre vonatkozó vágási támogatások összegének késedelmes kifizetése miatt alkalmazott korrekció megsemmisítése iránti kérelem alátámasztására szolgál, és lényegében három részből áll, amelyek közül az első a 883/2006 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének, a második az egyenlő bánásmód elvének a megsértésén, a harmadik pedig a tények elferdítésén alapul.

 Az ötödik jogalapnak a 883/2006 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított első részéről

255    Az Olasz Köztársaság lényegében azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem fogadta el, hogy a 2004‑es igénylési évre vonatkozó vágási támogatások összegére teljesített kifizetések (a továbbiakban: a jogvita tárgyát képező kifizetések) késedelme olyan, a 883/2006 rendelet 9. cikke (3) bekezdésének értelmében vett különleges irányítási körülmények fennállása következtében valósult meg, amelyek indokolják a jelen ügyben a korrekció elmaradását.

256    A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság kifogásait.

257    A 883/2006 rendelet (15) preambulumbekezdése értelmében:

„Az EMGA keretében a közösségi mezőgazdasági szabályozás határidőket szab, ameddig a támogatásokat ki kell fizetni a kedvezményezetteknek – és a tagállamoknak ezeket be kell tartaniuk. Minden kifizetést, amely a jogszabályban előírt határidő után, a késedelem megindoklása nélkül történt, olyan kiadásnak kell tekinteni, amely szabályellenes, következésképpen a Bizottság által vissza nem térítendő. De hogy a pénzügyi hatás mégis a tapasztalt fizetési késedelemmel arányosan alakuljon, indokolt előírni, hogy a Bizottság a tapasztalt késedelem mértéke szerinti fokozatos kifizetéscsökkentést alkalmazzon. Ugyanakkor egy átalány jellegű sávot is meg kell határozni, főként azért, hogy a csökkentés alkalmazásától el lehessen tekinteni, ha a fizetési késedelem bírósági eljárás következménye.”

258    A 883/2006 rendeletnek a 883/2006 rendelet módosításáról szóló, 2009. május 29‑i 451/2009/EK bizottsági rendelettel (HL 2009. L 135., 12. o.) módosított 9. cikke előírja:

„(1)      A kifizetési határidők lejárta után teljesített kiadások jogosultak közösségi finanszírozásra és a havi kifizetésekre vonatkozó elszámolás során azokat a következő szabályok szerint kell csökkenteni:

a)      ha a késedelmesen teljesített kiadások a határidők lejárta előtt teljesített kiadások legfeljebb 4%‑át teszik ki, nem kell csökkentést alkalmazni;

b)      a 4%‑os keret felhasználása után valamennyi további késedelmesen teljesített kiadást a következő szabályok szerint kell csökkenteni:

–        azokat a kiadásokat, amelyeket a kifizetési határidő lejárata szerinti hónapot követő első hónapban teljesítettek, 10%‑kal kell csökkenteni,

–        azokat a kiadásokat, amelyeket a kifizetési határidő lejárata szerinti hónapot követő második hónapban teljesítettek, 25%‑kal kell csökkenteni,

–        azokat a kiadásokat, amelyeket a kifizetési határidő lejárata szerinti hónapot követő harmadik hónapban teljesítettek, 45%‑kal kell csökkenteni,

–        azokat a kiadásokat, amelyeket a kifizetési határidő lejárata szerinti hónapot követő negyedik hónapban teljesítettek, 70%‑kal kell csökkenteni,

–        azokat a kiadásokat, amelyeket a kifizetési határidő lejárata szerinti hónapot követő negyedik hónapnál később teljesítettek, 100%‑kal kell csökkenteni;

c)      azoknak a kifizetéseknek az esetében, amelyek tekintetében a határidő 2009. október 15. után jár le, az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett küszöbértéket 4%‑ról 5%‑ra kell emelni.”

[…]

(3) A Bizottság az (1) és (2) bekezdésben említettektől eltérő ütemezést és/vagy alacsonyabb vagy nulla csökkentési rátákat alkalmaz, ha egyes intézkedésekre vonatkozóan különleges irányítási körülmények jelentkeznek, vagy ha a tagállamok megalapozott igazolással szolgálnak.

[…]”

259    Az ítélkezési gyakorlat szerint az EMOGA terhére történő finanszírozás kiadásait azt vélelmezve kell kiszámítani, hogy az alkalmazandó mezőgazdasági szabályozás által előírt határidőket betartják. Ennek következtében amennyiben a nemzeti hatóságok a határidő lejárta után folyósítanak támogatási kifizetést, akkor az EMOGA‑t szabálytalan és ezért nem támogatható kiadásokkal terhelik (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1999. október 28‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑253/97, EU:C:1999:527, 126. pont; 2007. szeptember 12‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑243/05, EU:T:2007:270, 116. pont). Ennek következtében a tagállamnak úgy kell az ellenőrzési rendszerét felállítania, hogy figyelemmel legyen az uniós jogban a támogatási kifizetésekre előírt határidőre. Továbbá a 883/2006 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott 4 vagy 5%‑os küszöbérték éppen arra szolgál, hogy lehetőséget biztosítson a tagállamoknak a kiegészítő ellenőrzések elvégzésére, pontosítva ugyanakkor, hogy a késedelem hónapjainak száma egyáltalán nem befolyásolja az e küszöbértéket meg nem haladó kifizetéseket (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2007. szeptember 12‑i Görögország kontra Bizottság ítélet,T‑243/05, EU:T:2007:270, 116. pont).

260    Egyebekben az ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamnak kell bizonyítania, hogy teljesülnek a 883/2006 rendelet 9. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételek, vagyis bizonyítania kell, hogy bizonyos intézkedések során az igazgatás tekintetében kivételes körülmények merülnek fel, vagy alapos indokot kell felhoznia. Különösen azt kell bizonyítania, hogy a késedelmek nem haladták meg az észszerű mértéket (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2003. szeptember 18‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑331/00, EU:C:2003:472, 117. pont; 2009. június 11‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑33/07, nem tették közzé, EU:T:2009:195, 372. pont; 2012. szeptember 26‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑84/09, nem tették közzé, EU:T:2012:471, 136. pont).

261    Végül, a 883/2006 rendelet 9. cikkének (3) bekezdése eltérésről rendelkezik, ezért szigorúan kell értelmezni (lásd analógia útján: 2012. szeptember 26‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑84/09, nem tették közzé, EU:T:2012:471, 137.pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

262    A jelen ügyben az Olasz Köztársaság nem vitatja a késedelmes kifizetések fennállását. Nem vitatja azt sem, hogy a késedelmes kifizetések meghaladják a határidő előtt teljesített kifizetések 5%‑os határát. Ugyanakkor azt állítja, hogy a késedelmeket az igazgatás tekintetében felmerült kivételes körülmények indokolták. Álláspontja szerint ezeket az igazgatás tekintetében felmerült kivételes körülményeket az általa teljesített egyes kifizetések szabályszerűségére vonatkozó, Olaszországban folyamatban lévő összetett peres eljárások jellemezték, valamint az, hogy ezen eljárások miatt az Agenzia veneta per i pagamenti in agricultura (AVEPA, a venetói régióért felelős kifizető ügynökség, Olaszország) felfüggesztett minden kifizetést az ezen eljárásokban részt vevő vállalatok számára.

263    Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Nucleo Antifrodi Carabinieri di Parma (Olaszország) (NAC, a pármai csendőrség csaláselleni egysége, Olaszország) 2005. február 7‑i értesítésével az Alapot károsító, a 2000 és 2003 között több olasz vállalkozás által kapott, hímivarú szarvasmarhák utáni különleges támogatásokkal és extenzifikációs kifizetésekkel kapcsolatos állítólagos csalásról tájékoztatta az AVEPA‑t és az AGEA‑t.

264    Ezen értesítést követően e vállalkozásokkal szemben a Tribunale di Treviso (trevisói bíróság, Olaszország) előtt büntetőeljárás indult, amelyben 2006. október 2‑ra előzetes tárgyalást tűztek ki.

265    A fentiekre tekintettel az AVEPA a 2001. május 18‑i 228/2001. sz. olasz decreto legislativo (felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet, a továbbiakban: 228. sz. törvényerejű rendelet) 33. cikkének (1) bekezdése alapján – amelynek értelmében: „[a]z akkreditált kifizető ügynökségek […] által folytatott kifizetési eljárásokat a tények végleges megállapításáig fel kell függeszteni azon kedvezményezettek irányában, amelyek vonatkozásában az ellenőrző és felügyeleti szervek részletes információkat szolgáltattak a közösségi vagy nemzeti költségvetésből származó pénzeszközök jogosulatlan igénybevételéről” – két, e büntetőeljárásban érintett vállalkozásnak járó valamennyi kifizetést felfüggesztő intézkedést hozott.

266    Ezzel párhuzamosan a Procura presso la Corte dei Conti per il Veneto (a venetói számvevőszék mellett működő ügyész, Olaszország) ugyanezen tények alapján számviteli eljárást indított a Corte dei Conti per il Veneto (venetói számvevőszék, Olaszország) előtt. 2009. szeptember 23‑án ez a bíróság előzetesen zár alá vételt rendelt el az eljárás alá vont kedvezményezett vállalkozások vagyonára, és többek között – a vitatott kifizetések kivételével – ez utóbbiakat az AVEPA‑val szemben megillető követelések kifizetéseire.

267    Az AVEPA e határozatot figyelembe véve 2009. október 19‑én újra elindította egyes felfüggesztett összegek kifizetését, amelyekre nem terjedt ki az előzetes zár alá vétel, és amelyek között szerepeltek a 2004‑es igénylési évre vonatkozó vágási támogatások, azaz a jogvita tárgyát képező kifizetések.

268    Egyébként meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság nem állította, hogy a fenti 264. és 266. pontban említett büntető‑ és számviteli eljárások a jogvita tárgyát képező kifizetésekre vonatkoznak. Éppen ellenkezőleg, a szóban forgó elszámolási eljárás keretében elismerte, hogy a jelen jogvita tárgyát képező, a 050302092124023, a 050302102124033 és a 050302992128007 költségvetési soroknak megfelelő kifizetések nem kapcsolódtak kifejezetten valamelyik ítélethez, ugyanakkor arra hivatkozott, hogy „elválaszthatatlan kapcsolat” áll fenn egyfelől a 263–266. pontban ismertetett eljárások tárgyát képező kifizetések, és a jelen jogvita tárgyát képező kifizetések között.

269    A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság által hivatkozott nemzeti eljárások nem érintik a jogvita tárgyát képező kifizetéseket, és ennek következtében a jogvita tárgyát képező kifizetések felfüggesztése nem egy bírósági eljárás vagy egy ítélet, hanem a 228. sz. törvényerejű rendelet 33. cikke (1) bekezdésének az AVEPA általi alkalmazásának a következménye.

270    Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a kifizetések felfüggesztésére irányuló, a 228. sz. törvényerejű rendelet 33. cikkében előírt eljárást megelőző jelleggel kell alkalmazni. Ezen eljárás lényege a szabálytalanság fennállásának feltételezése olyan esetben, amikor a felügyeleti szervek még a tények végleges megállapítása előtt erre vonatkozó véleményt fogalmaznak meg, valamint az, hogy a szóban forgó összegeket csak akkor fizetik ki a kedvezményezettnek, ha véglegesen tisztázza magát. Az ítélkezési gyakorlat szerint tehát egy ilyen megközelítés főszabály szerint ellentétes a fizetési határidők betartásával (2012. szeptember 26‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑84/09, nem tették közzé, EU:T:2012:471, 140. pont).

271    Következésképpen a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a jogvita tárgyát képező kifizetések felfüggesztésére irányuló eljárás nem minősül különleges irányítási körülménynek. A 228. sz. törvényerejű rendelet 33. cikke szerinti, a kifizetések felfüggesztésére irányuló eljárás ugyanis a kifizetési határidőktől való olyan eltérésnek minősül, amely beavatkozik az alkalmazandó uniós szabályok megfelelő működésébe (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 26‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑84/09, nem tették közzé, EU:T:2012:471, 142. pont).

272    Harmadszor, az Olasz Köztársaság a Bizottságnak az egyeztető testület a 2014. május 6‑i jelentésében hivatkozott felhívása ellenére sem szolgáltatott semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy az 5%‑os küszöbértéket kizárólag a nemzeti bíróságok előtt kifogásolt kifizetések miatt lépték túl.

273    Csak elutasítani lehet az Olasz Köztársaság által a válaszában kifejtett azon érvet, amely szerint a Bizottság lényegében tévedett, amikor annak bizonyítására kötelezte, hogy a jogvita tárgyát képező kifizetések késedelme egyetlen ítélet következménye. Többek között a Bizottság által a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében az Olasz Köztársaságnak küldött 2012. január 18‑i levélből ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság a 883/2006 rendelet 9. cikkének (3) bekezdésének alkalmazása céljából annak bizonyítására kérte fel az olasz hatóságokat, hogy a 883/2006 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett 4%‑os küszöbértéket – amely ugyanezen rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján később 5%‑ra emelkedett – bírósági eljárások, és nem egyetlen ítélet miatt lépték túl. A Bizottság a 2012. január 18‑i levelében egyébként utoljára kérte fel az olasz hatóságokat, hogy nyújtsanak be másolatot azokról az ítéletekről, amelyek a következő költségvetési tételek vonatkozásában jelölik meg az egyes többletösszegeket: 050302092124023, 050302102124033 és 050302992128007.

274    Negyedszer és utolsósorban a trevisói bíróság és a venetói számvevőszék előtti peres eljárások összetettsége és a jelen ügy kivételes jellege – amint azt az Olasz Köztársaság állítja – sem indokolhatja a jogvita tárgyát képező kifizetések késedelmét, mivel, amint arra a fenti 259. pont utal, a 883/2006 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szabályozott 5%‑os küszöbérték éppen arra szolgál, hogy lehetőséget biztosítson a tagállamoknak a kiegészítő ellenőrzések elvégzésére anélkül, hogy a késedelem hónapjainak száma befolyásolná az e küszöbértéket meg nem haladó kifizetéseket (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2012. július 5‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑86/08, EU:T:2012:345, 191. pont; 2012. szeptember 26‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑84/09, nem tették közzé, EU:T:2012:471, 146. pont).

275    A fentiekre tekintettel a Bizottság nem követett el hibát, amikor megállapította egyfelől, hogy a bírósági eljárásokból eredő fizetési határidők elmulasztására kiterjed a 883/2006 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő 5%‑os küszöbérték, másfelől azt, hogy nem minősül a 883/2006 rendelet 9. cikkének (3) bekezdése értelmében vett különleges körülménynek az, hogy a nemzeti hatóságok által korábban megtagadott vagy jóváhagyott kifizetések elfogadhatóságának megállapítására irányuló jogvita miatt került sor a késedelmes kifizetésekre; ezt a megfontolást a Bizottság a 2014. július 2‑i levelében megosztotta az Olasz Köztársasággal (lásd a fenti 41. pontot).

276    Ennélfogva az ötödik jogalap első részét el kell utasítani.

 Az ötödik jogalapnak az egyenlő bánásmód megsértésére alapított második részéről

277    Az Olasz Köztársaság azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét azzal, hogy a 2004‑es igénylési évre vonatkozó vágási támogatások összegét érintő, a jogvita tárgyát képező kifizetésekre korrekciót alkalmazott, holott ezek a kifizetések ugyanolyan helyzetben valósultak meg, mint amelyben a venetói számvevőszék által elrendelt előzetes zár alá vétel tárgyát képező mintegy 4,4 millió euró összegű kiadásokra vonatkozó késedelmes kifizetések megvalósultak, amellyel kapcsolatban a Bizottság semmilyen korrekciót nem alkalmazott.

278    A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság által felhozott érveket.

279    Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék azonos módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható (2004. szeptember 9‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑304/01, EU:C:2004:495, 31. pont; 2004. december 14‑i Swedish Match ítélet, C‑210/03, EU:C:2004:802, 70. pont; 2011. július 21‑i Nagy ítélet, C‑21/10, EU:C:2011:505, 47. pont).

280    A Bizottság az ellenkérelmében – miután rámutatott, hogy az Olasz Köztársaság érvelése nem volt egyértelmű – kifejtette, hogy venetói számvevőszék által elrendelt előzetes zár alá vétel tárgyát képező kifizetések azért nem szerepeltek késedelmes jellegük ellenére a korrekcióban, mivel azokban a költségvetési sorokban, amelyekre vonatkozóan a kifizetéseket bejelentették, a 4%‑os határérték szerepelt, míg a jogvita tárgyát képező kifizetések esetében nem ez volt a helyzet.

281    Az Olasz Köztársaság nem vitatja ezeket az állításokat, megelégszik annak előadásával, hogy a szóban forgó elszámolási eljárással érintett valamennyi késedelmes kifizetés indokolható az általános elővigyázatosság szükségességével, amely az Olaszországban folyamatban lévő eljárásokban érintett vállalatokat megillető valamennyi kifizetésnek a 228. sz. törvényerejű rendelet 33. cikkének megfelelő felfüggesztésére irányuló intézkedés AVEPA általi elfogadásában nyilvánult meg.

282    Egyfelől a fenti 266. és 271. pontból kitűnik, hogy a venetói számvevőszék a jogvita tárgyát képező kifizetéseket nem vette be az általa elrendelt előzetes zár alá vétel tárgyát képező összegbe, és kimondta, hogy a kifizetéseknek a 228. sz. törvényerejű rendelet 33. cikkében előírt felfüggesztésére irányuló eljárás a kifizetési határidőkre vonatkozó európai uniós szabályozásba ütközik. Az Olasz Köztársaság tehát a jogvita tárgyát képező kifizetések AVEPA általi felfüggesztésének igazolása céljából nem hivatkozhat megalapozottan az általános elővigyázatosság szükségességére.

283    Másfelől az Olasz Köztársaság nem vitatta, hogy azon költségvetési sorokban, amelyek vonatkozásában a mintegy 4,4 millió euró összegű kifizetéseket bejelentették, 4%‑os küszöbértéket tartalmaznak, míg a jogvita tárgyát képező kifizetéseknek megfelelő költségvetési sorok nem tartalmazták az 5%‑os küszöbértéket.

284    A fentieket figyelembe véve az Olasz Köztársaság nem bizonyította, hogy a jogvita tárgyát képező kifizetések és a 4%‑os küszöbérték alá tartozó 4,4 millió euró összegű kifizetések hasonló helyzetben voltak, és ezért a Bizottság megsértette az egyenlő elbánás elvét, amikor a korrekciót kizárólag a jogvita tárgyát képező kifizetésekre alkalmazta.

285    Ennélfogva az ötödik jogalap második részét el kell utasítani.

 Az ötödik jogalapnak a tények elferdítésére alapított harmadik részéről

286    Az Olasz Köztársaság azt kifogásolja, hogy a Bizottság elferdítette a tényeket. A keresetlevélben csupán arra mutat rá, hogy „[a] fenti megfontolások fényében a megtámadott határozat a jelen jogalappal kifogásolt részében jogellenesnek minősül a tények elferdítése miatt”.

287    A Bizottság írásbeli észrevételeiben nem vitatta ezt a kifogást. Mindazonáltal a tárgyaláson elfogadhatatlansági kifogást hozott fel e kifogással szemben azzal az indokkal, hogy az nem egyértelmű.

288    Szintén a tárgyaláson az Olasz Köztársaság a Bizottság által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogás elfogadhatatlanságát vetette fel, arra hivatkozva, hogy e kifogás megkésettsége ellentétes a Törvényszék előtti eljárás kontradiktórius jellegével. Ugyanakkor az Olasz Köztársaság azt a pontosítást tette, hogy a tárgyaláson a Törvényszék hivatalból megállapíthatja a szóban forgó kifogás elfogadhatatlanságát. Végül, arra az esetre, ha a Törvényszék így döntene, az Olasz Köztársaság pontosította, hogy a tények elferdítésén alapuló kifogásával lényegében az ügy ténybeli körülményeinek a Bizottság általi értékelését vitatja. Az Olasz Köztársaság szerint ugyanis az ügy körülményei indokolják a jogvita tárgyát képező kifizetések késedelmét.

289    Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság jogosult mérlegelni az egyes ügyek körülményei alapján, hogy a megfelelő ügyintézés elve indokolja‑e egy kifogás anélkül történő érdemi elutasítását, hogy előzetesen határozna annak elfogadhatóságáról (lásd ebben az értelemben: 2002. február 26‑i Tanács kontra Boehringer ítélet, C‑23/00 P, EU:C:2002:118, 52. pont).

290    Az Olasz Köztársaság által a tárgyaláson szolgáltatott, a fenti 288. pontban felidézett magyarázatokból kitűnik, hogy a tények elferdítésére alapított kifogásával közvetve, de szükségszerűen azt rója fel a Bizottságnak, hogy nyilvánvalóan tévesen értékelte a ténybeli elemeket.

291    Márpedig a fenti 263–275. pontból kitűnik, hogy az Olasz Köztársaság által állított ténybeli körülmények nem minősültek a 883/2006 rendelet 9. cikkének (3) bekezdése értelmében vett különleges irányítási körülményeknek, ami indokolhatta volna a jogvita tárgyát képező kifizetések késedelmes jellegét. Így az Olasz Köztársaság nem hivatkozhatott megalapozottan a megtámadott határozatban szereplő nyilvánvaló értékelési hibára.

292    Az ötödik jogalap harmadik részét, mivel nem megalapozott, el kell utasítani, anélkül hogy vizsgálni kellene a Bizottság és az Olasz Köztársaság által a tárgyaláson felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat.

293    A fentiekre tekintettel az ötödik jogalapot el kell utasítani.

 Az 501/2008 rendelet 20. cikkének, valamint a bizalomvédelem elvének, és a pénzügyi korrekciók tagállamoknak való felróhatósága elvének a megsértésére alapított hatodik jogalapról

294    A hatodik jogalap a mezőgazdasági termékek megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó egyes kiadások késedelmes kifizetése miatti pénzügyi korrekció megsemmisítése iránti kérelem alátámasztását szolgálja. Az Olasz Köztársaság azt kifogásolja, hogy a Bizottság amiatt alkalmazott vele szemben pénzügyi korrekciót, hogy nem tartotta be az 501/2008 rendelet 20. cikkének első albekezdésében foglalt, a kifizetési kérelmek beérkezése, valamint a 2009‑es és 2010‑es költségvetési évben az általa odaítélt, mezőgazdasági termékek megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó egyes támogatások tényleges kifizetése közötti 60 naptári napos határidőt. Először is az Olasz Köztársaság lényegében azt állítja, hogy az 501/2008 rendelet 20. cikkének első albekezdésében megállapított fizetési határidő elmulasztásának az oka abban keresendő, hogy a Bizottság szolgálatai e rendelet 20. cikke második albekezdése második mondatának olasz változatát az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2012. október 18‑án közzétett helyesbítést (HL 2012. L 287., 25. o.) megelőző megszövegezésében (a továbbiakban: a jogvita tárgyát képező rendelkezés) tévesen adták elő, és ezért az 501/2008 rendelet 20. cikkének első albekezdésében említett határidő túllépése nem róható fel neki. Ezért úgy véli, hogy méltánytalan, ha rá hárulnak a vitatott intézkedés alkalmazásából származó következmények, annál is inkább, mivel a jelen ügyben nem állapítható meg az uniós költségvetést érintő kárt. Végül az általa állítólagosan elkövetett hiba nyilvánvalóan menthető. Másodszor arra hivatkozik, hogy a Bizottság által alkalmazott pénzügyi korrekció visszamenőleges hatállyal ruházta fel a jogvita tárgyát képező rendelkezést, ami sérti a bizalomvédelem elvét.

295    A Bizottság vitatja az Olasz Köztársaság által felhozott érveket.

296    Az 501/2008 rendelet 20. cikke ekként rendelkezik:

„A tagállamok a 18. és 19. cikkben említett kifizetéseket a kifizetési kérelem kézhezvételétől számítva hatvan naptári napon belül teljesítik.

Ez a határidő azonban a kifizetési kérelem első nyilvántartásba vételét követő hatvannapos időszakban bármikor felfüggeszthető a kifizetést kérelmező szerződő szervezetnek küldött megfelelő tartalmú értesítéssel, nevezetesen hogy a kifizetési igény vagy nem fogadható el, vagy nem érvényesíthető, vagy nem indokolt a kiegészítő kérelmek esetében mindig kötelezően benyújtandó alátámasztó dokumentumok alapján, illetőleg hogy a tagállam további információ bekérését vagy ellenőrzések elvégzését tartja szükségesnek. A határidő tovább telik attól az időponttól fogva, amikor a tagállam kézhez kapta a kért információkat, illetve elvégezte az ellenőrzéseket, amely információkat, illetőleg ellenőrzéseket az értesítéstől számított harminc naptári napon belül kell megküldeni, illetve elvégezni.

[…]”

297    Az 501/2008 rendelet 20. cikke második albekezdésének az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2012. október 18‑án közzétett, helyesbítést megelőző olasz változata a következőképpen rendelkezett:

„Ez a határidő azonban a kifizetési kérelem első nyilvántartásba vételét követő hatvannapos időszakban bármikor felfüggeszthető a kifizetést kérelmező szerződő szervezetnek küldött megfelelő tartalmú értesítéssel, nevezetesen hogy a kifizetési igény vagy nem fogadható el, vagy nem érvényesíthető, vagy nem indokolt a kiegészítő kérelmek esetében mindig kötelezően benyújtandó alátámasztó dokumentumok alapján, illetőleg hogy a tagállam további információ bekérését vagy ellenőrzések elvégzését tartja szükségesnek. A határidő újrakezdődik attól az időponttól fogva, amikor a tagállam kézhez kapta a kért információkat, illetve elvégezte az ellenőrzéseket, amely információkat, illetőleg ellenőrzéseket az értesítéstől számított harminc naptári napon belül kell megküldeni, illetve elvégezni.”

(„Tale termine può tuttavia essere sospeso in qualunque momento del periodo di 60 giorni successivo alla prima registrazione della domanda di pagamento, mediante notifica all’organizzazione contraente creditrice che la domanda non è ricevibile, in quanto il credito non è esigibile oppure la domanda non è corredata dei documenti giustificativi necessari per le domande successive o lo Stato membro ritiene necessario richiedere informazioni supplementari o procedere a verifiche. Il termine decorre nuovamente a partire dalla data di ricevimento delle informazioni richieste o dalla data delle verifiche effettuate dallo Stato membro, che devono essere trasmesse o rispettivamente effettuate entro un termine di 30 giorni di calendario a decorrere dalla notifica.”)

298    Az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2012. október 18‑án közzétett helyesbítés a jogvita tárgyát képező rendelkezésben az „újrakezdődik” („decorre nuovamente”) kifejezést a „tovább telik” („continua a decorrere”) kifejezéssel helyettesítette.

299    Egyébként, az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az uniós jogi rendelkezések egységes értelmezésének szükségessége kizárja, hogy egy szöveget elszigetelten vizsgáljanak, ugyanakkor kétség esetén megköveteli, hogy a más hivatalos nyelvi változatok fényében értelmezzék és alkalmazzák azt (1996. október 17‑i Lubella ítélet, C‑64/95, EU:C:1996:388, 17. pont).

300    Elsősorban az Olasz Köztársaság által hivatkozott kifogások tekintetében, amelyek lényegében az 501/2008 rendelet 20. cikkének megsértésén, továbbá azon alapulnak, hogy az e cikk első albekezdésében foglalt fizetési határidő elmulasztása nem róható fel az olasz hatóságoknak, egyfelől meg kell jegyezni, hogy az 501/2008 rendelet 20. cikke második bekezdésének olasz változata kétértelmű volt abban az értelemben, hogy az első mondatban kifejezetten az említett rendelet 20. cikkének első albekezdésében meghatározott fizetési határidő felfüggesztéséről volt szó („ez a határidő […] felfüggeszthető” – olaszul: „tale termine puo’ […] essere sospeso”), míg a második mondat úgy tűnt, hogy ugyanezen határidő megszakítására utal („[a] határidő újrakezdődik attól az időponttól fogva, amikor a tagállam kézhez kapta a kért információkat, illetve elvégezte az ellenőrzéseket” – olaszul: „[i]l termine decorre nuovamente a partire dalla data di ricevimento delle informazioni richieste o dalla data delle verifiche effettuate dallo Stato membro”).

301    Másfelől az Olasz Köztársaság nem vitatja a Bizottság azon állítását, amely szerint az olasz polgári törvénykönyv 2941. és azt követő cikkei különbséget tesznek a határidő felfüggesztése és megszakítása között, és a megszakítás következtében egy új határidő kezdődik, míg felfüggesztés esetén a határidőből a felfüggesztés okának bekövetkezése előtt eltelt időszak hozzáadódik a felfüggesztés indokául szolgáló esemény megszűnését követően újrainduló időtartamhoz.

302    Ennélfogva, a fenti 299. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében az Olasz Köztársaság nem értelmezhette a jogvita tárgyát képező rendelkezést úgy, hogy a kifizetést kérelmező szerződő szervezethez intézett információk vagy további ellenőrzések elvégzése iránti kérelmek feljogosítják az 501/2008 rendelet 20. cikkének első albekezdésében meghatározott határidő félbeszakítására annak előzetes vizsgálata nélkül, hogy a jogvita tárgyát képező rendelkezés egyéb nyelvi változatai is megerősítik‑e az általa elfogadott értelmezést, és anélkül, hogy adott esetben az egyéb hivatalos nyelveken elfogadott változatok fényében, valamint azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel értelmezné és alkalmazná ezt a rendelkezést, amelynek az a részét képezi (lásd analógia útján: 1977. október 27‑i Bouchereau ítélet 30/77, EU:C:1977:172, 14. pont; 2003. január 9‑i Givane és társai ítélet, C 257/00, EU:C:2003:8, 37. pont).

303    Márpedig a jelen ügyben az Olasz Köztársaság a jogvita tárgyát képező rendelkezést az 501/2008 rendelet 20. cikke második albekezdése első mondata alapján tapasztalt kétértelműsége ellenére anélkül alkalmazta, hogy az 501/2008 rendelet 20. cikke második albekezdésének más nyelvi változatait is figyelembe vette volna, miáltal kizárólagosan felel az 501/2008 rendelet 20. cikke első albekezdésében foglalt kifizetési határidő megsértéséért.

304    Következésképpen az 501/2008 rendelet 20. cikkének megsértésén és a késedelmes kifizetés Olaszországnak való felróhatóságának hiányán alapuló kifogásokat el kell utasítani.

305    Másodsorban a bizalomvédelem elvének a jogvita tárgyát képező, 2012‑ben helyesbített rendelkezés visszamenőleges alkalmazása miatti állítólagos megsértését illetően emlékeztetni kell arra, hogy a bizalomvédelem elvére az uniós szabályozással szemben csak akkor lehet hivatkozni, ha maga az Unió korábban olyan helyzetet teremtett, amely ilyen bizalmat keltett (lásd: 2002. január 15‑i Weidacher ítélet, C‑179/00, EU:C:2002:18, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2009. június 10‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑257/04, EU:T:2009:182, 245. pont).

306    Márpedig a jelen ügyben nem bizonyított, hogy az Unió olyan helyzetet teremtett, amelyben az Olasz Köztársaság bízhatott a jogvita tárgyát képező rendelkezés pontos jellegében, és jogosan várhatta el, hogy alkalmazni tudja.

307    Először is a 885/2006 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alapján megküldött 2010. április 27‑i közleményből (lásd a fenti 43. pontot) lényegében az derül ki egyfelől, hogy a két korábbi vizsgálat keretében a Bizottság már megállapította az Olasz Köztársaság késedelmes kifizetéseinek problémáját, másfelől, hogy 2005 óta a Bizottság szolgálatai minden alkalommal elmagyarázták az olasz hatóságokkal folytatott levélváltásban, hogyan kell értelmezni a 883/2006 rendelet 20. cikkének tárgyát képező rendelkezéseket.

308    Ily módon, az eljárási szabályzat 89. cikke alapján elfogadott pervezető intézkedésre válaszul a Bizottság benyújtotta a korábbi vizsgálat keretében az Olasz Köztársaságnak megküldött 2006. február 9‑i levelét, amelyben kifejezetten jelezte, hogy a „[kifizetési] határidőnek tovább [kell] telnie a várt információk kézhezvételétől, illetve az ellenőrzések elvégzésétől kezdődően”.

309    Ezzel kapcsolatban azt a pontosítást kell tenni, hogy a fenti 308. pontban említett vizsgálatban érintett tényekre alkalmazandó szabályozás nem az 501/2008 rendelet 20. cikke, hanem a mezőgazdasági termékek belső piacon történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről szóló 2826/2000/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2002. január 18‑i 94/2002/EK bizottsági rendelet (HL 2002. L 17., 30. o., magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 35. kötet, 57. o.) 12. cikkének (5) bekezdése volt. E két rendelkezés azonban tartalmát tekintve azonos. A 94/2002 rendelet 12. cikkének (5) bekezdése értelmében ugyanis:

„A tagállamok az előző bekezdésekben említett kifizetéseket a kifizetési kérelem kézhezvételének napjától számított 60 naptári napon belül teljesítik. Ez az időszak azonban a kifizetési kérelem kézhezvétele iktatásának napjától számított 60 nap során bármikor megszakítható, az érintett szerződő fél értesítésével arról, hogy kérelme nem fogadható el, vagy azért, mert az összeg nem esedékes, vagy mert elmulasztotta benyújtani az összes további kérelem esetében előírt alátámasztó okmányokat, vagy mert a tagállam szükségesnek látja további adatok bekérését, illetve további ellenőrzések végrehajtását. A kifizetési időszak a megkívánt – és 30 naptári napon belül beküldendő – adatok kézhezvételének napjától számítva újból folytatódik. A vis maior eseteket kivéve, ha a fenti kifizetések teljesítésére késedelmesen került sor, a tagállam részére visszatérített összeget a 296/96/EK rendelet 4. cikkének megfelelően csökkenteni kell.”

310    Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság, mielőtt elfogadta a megtámadott határozatot, több alkalommal tájékoztatta az olasz hatóságokat arról, hogyan kell számítani a 60 napos kifizetési határidőt annak felfüggesztését követően.

311    Másodsorban az Olasz Köztársaság a tárgyaláson megerősítette, hogy ő volt az, aki a szóban forgó elszámolási eljárás megindításának időpontjában értesítette a Bizottságot a jogvita tárgyát képező rendelkezés fordításával kapcsolatos problémáról. Ennélfogva az Olasz Köztársaság tisztában volt azzal, hogy a jogvita tárgyát képező rendelkezés esetleg nem helyes, mégis tudatosan úgy döntött, hogy alkalmazza azt.

312    A fentiekre tekintettel az Olasz Köztársaság nem állíthatja azt, hogy a jogvita tárgyát képező rendelkezés jogos bizalmat kelthetett benne.

313    Harmad‑ és utolsósorban el kell utasítani az Olasz Köztársaság azon érvét, amely szerint a kifizetési határidők elmulasztása nem okozott kárt az uniós költségvetésnek, és ezáltal méltánytalan lenne rá hárítani a jogvita tárgyát képező rendelkezés alkalmazásából eredő következményeket.

314    Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik ugyanis, hogy az EMGA csak a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében, az uniós rendelkezéseknek megfelelően végrehajtott intézkedéseket finanszírozza (lásd ebben az értelemben: 2005. február 24‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, C‑300/02, EU:C:2005:103, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

315    Márpedig az európai uniós szabályozás pénzügyi szankciók terhe mellett előírja a tagállamoknak az 501/2008 rendelet 20. cikkében foglalt kifizetési határidő tiszteletben tartását.

316    Mindenekelőtt a 883/2006 rendeletnek a fenti 257. pontjában említett (15) preambulumbekezdéséből következik, hogy a támogatások minden, a kedvezményezettek részére teljesített kifizetését, amely az európai uniós szabályozásban előírt határidő után, a késedelem megindoklása nélkül történt, olyan kiadásnak kell tekinteni, amely szabályellenes, következésképpen a Bizottság által vissza nem térítendő.

317    Emellett az 501/2008 rendelet 20. cikkének harmadik albekezdésének rendelkezése szerint „[a] vis maior esetét kivéve minden kifizetési késedelem a Bizottság által a tagállam részére kifizetett havi előleg összegének a 883/2006 […] rendelet 9. cikkében előírt szabályok szerinti csökkentésével jár”.

318    Végül, az 501/2008 rendelet (19) preambulumbekezdése értelmében „[a] költségvetés‑gazdálkodás követelményei miatt elengedhetetlen pénzügyi szankcióról rendelkezni […] a tagállami kifizetések késedelmes kifizetésének eseteire”.

319    A fentiek fényében az 501/2008 rendelet 20. cikkének első albekezdésében meghatározott kifizetési határidőnek az Olasz Köztársaság általi túllépése sérti az európai uniós szabályozást, és az Alapot ért kár fennállásának bizonyítása nélkül is elegendő ahhoz, hogy a kiadásokat szabályellenesekké, és ezáltal nem támogathatókká tegye.

320    Ennélfogva a hatodik jogalapot el kell utasítani.

321    Mivel az Olasz Köztársaság által felhozott jogalapok egyike sem volt megalapozott, a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

322    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

323    Az Olasz Köztársaságot, mivel pervesztes lett, kötelezni kell a saját költségeinek, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

324    Végül az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.

325    Következésképpen a Francia Köztársaság és Magyarország maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      Az Olasz Köztársaság maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3)      A Francia Köztársaság és Magyarország maga viseli saját költségeit.

Kanninen Schwarcz Iliopoulos

Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. március 12‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

*      Az eljárás nyelve: olasz.