C‑382/21. P. sz. ügy
Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) kontra
kontra
The KaiKai Company Jaeger Wichmann GbR
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2024. február 27.
„Fellebbezés – Szellemi tulajdon – Közösségi formatervezési minták – Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) – A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás – Az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény – 4. cikk – 6/2002/EK rendelet – 41. cikk – Formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentés – Elsőbbségi jog – A PCT alapján benyújtott nemzetközi bejelentésen alapuló elsőbbségi igény – Határidő – Ezen egyezmény 4. cikkével összhangban álló értelmezés – Korlátok”
1. Nemzetközi megállapodások – Az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény – A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPs) – Közvetlen hatály – Hiány – Összhangban álló értelmezés – Korlátok
(TRIPS‑megállapodás, 2. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 59–64., 68., 70., 74. pont)
2. Közösségi formatervezési minták – Lajstromozási kérelem – Elsőbbségi jog – Annak lehetetlensége, hogy a gazdasági szereplő közvetlenül hivatkozzon a Párizsi Uniós Egyezményre
(6/2002 tanácsi rendelet, 41. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 69. pont)
3. Közösségi formatervezési minták – Lajstromozási kérelem – Elsőbbségi jog – Az elsőbbségi jogra vonatkozó másodlagos uniós jogi rendelkezés egyértelmű szövege és kimerítő jellege
(6/2002 tanácsi rendelet, 41. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 74–77. pont)
4. Közösségi formatervezési minták – Lajstromozási kérelem – Elsőbbségi jog – A Szabadalmi Együttműködési Szerződés alapján benyújtott kérelemre alapított elsőbbségi igény – Elsőbbségi határidő – Korábbi nemzetközi szabadalmi bejelentés elsőbbsége igénylésének lehetősége tizenkét hónapos határidőn belül, későbbi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentés benyújtásakor – Kizártság
(Szabadalmi Együttműködési Szerződés, 2. cikk, (i), (ii) és (vii) pont; 6/2002 tanácsi rendelet, 41. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 78–85. pont)
Összefoglalás
A Bíróság nagytanácsa helyt ad az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) által a Törvényszék The KaiKai Company Jaeger Wichmann kontra EUIPO (Torna‑ vagy sportfelszerelések és ‑eszközök) ítélete(1) ellen benyújtott fellebbezésnek, és ennek során pontosításokkal szolgál a nemzetközi megállapodások közvetlen hatályának és a másodlagos jogi aktusok e megállapodásokkal összhangban álló értelmezésének elhatárolását illetően, továbbá állást foglal ezen értelmezés korlátaival kapcsolatban.
2018. október 24‑én a felperes, a The KaiKai Company Jaeger Wichmann GbR tizenkét közösségi formatervezési minta lajstromozását kérte az EUIPO‑tól, a Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT)(2) alapján 2017. október 26‑án benyújtott nemzetközi szabadalmi bejelentésen alapuló elsőbbségi jogra hivatkozva.
Az EUIPO helyt adott a lajstromozási kérelemnek, de megtagadta az elsőbbségi jogot, mivel a korábbi nemzetközi bejelentés napja több mint hat hónappal előzte meg a lajstromozási kérelem benyújtásának időpontját. A 6/2002 rendelet(3) 41. cikkének (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy azt, aki korábbi formatervezésiminta‑oltalom vagy használati mintaoltalom iránt szabályszerű bejelentést tesz, elsőbbségi jog illeti meg arra, hogy a későbbi közösségi formatervezési vagy használati minta tekintetében lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezésiminta‑oltalmi bejelentést tegyen az első bejelentés bejelentési napjától számított hat hónapos határidőn belül. Márpedig az EUIPO úgy ítélte meg, hogy még ha a PCT alapján benyújtott nemzetközi bejelentés főszabály szerint megalapozhatja is e 41. cikk (1) bekezdése szerinti elsőbbségi jogot, mivel a „szabadalom” fogalmának a PCT 2. cikkében szereplő tág meghatározása magában foglalja az e 41. cikk (1) bekezdésében említett használati mintákat is, az ilyen elsőbbségi igényre szintén hat hónapos határidő vonatkozik, amelyet a jelen ügyben nem tartottak be.
A Törvényszék a 2021. április 14‑i ítéletében hatályon kívül helyezte az EUIPO határozatát. Úgy ítélte meg, hogy a 6/2002 rendelet 41. cikkének (1) bekezdése joghézagot tartalmaz, mivel nem határozza meg a „nemzetközi szabadalmi bejelentés” elsőbbségének igénylésére nyitva álló határidőt egy későbbi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentés esetén. A Törvényszék megítélése szerint e rendelkezés célja, hogy e rendeletet összhangba hozza az Unió Párizsi Uniós Egyezmény(4) 4. cikkéből eredő kötelezettségekkel, ezért e joghézag megszüntetése érdekében ezen egyezmény 4. cikkét kell alkalmazni. A Törvényszék lényegében megállapította, hogy az említett 4. cikk értelmében a korábbi jog jellege határozza meg az ilyen elsőbbségi határidő időtartamát, e határidő pedig tizenkét hónap. Ebből tehát azt a következtetést vonta le, hogy az EUIPO tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó elsőbbség igénylésére alkalmazandó határidő hat hónap.
2021. június 23‑án az EUIPO fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen, és egyetlen, a 6/2002 rendelet 41. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított fellebbezési jogalapot terjeszt elő. E jogalappal az EUIPO lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy közvetlenül alkalmazta a Párizsi Uniós Egyezmény 4. cikkét, mellőzte e 41. cikk (1) bekezdésében szereplő, világos és kimerítő rendelkezések alkalmazását, és e 4. cikk téves értelmezésével helyettesítette azt.
Az EUIPO ugyanezen a napon benyújtott beadványában kérte, hogy az alapokmány 58a. cikke harmadik bekezdése alapján a Bíróság a fellebbezést nyilvánítsa megengedhetővé. 2021. december 10‑i végzésével(5) a Bíróság megengedhetővé nyilvánította a fellebbezést.
A Bíróság álláspontja
Először is, ami a Párizsi Uniós Egyezménynek az uniós jogrendre gyakorolt hatásait illeti, a Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy bár ezt az egyezményt nem az Unió kötötte, az annak egyes cikkeiben – köztük a 4. cikkben – foglalt szabályok beépültek az Unió által kötött TRIPS‑megállapodásba.(6) Ezért ezeket a szabályokat úgy kell tekinteni, mint amelyek a TRIPS‑megállapodással azonos joghatásokat váltanak ki.
A Bíróság ezt követően pontosítja, hogy a TRIPS‑megállapodás rendelkezései – természetükre és rendszerükre tekintettel – nem rendelkeznek közvetlen hatállyal. Ezenkívül a Párizsi Uniós Egyezmény 4. cikke nem tartozik azon két kivételes helyzet egyike közé sem, amelyek esetén a magánszemélyek közvetlenül hivatkozhatnak a WTO‑megállapodások rendelkezéseire az uniós bíróság előtt. Egyrészt ugyanis a 6/2002 rendelet 41. cikke nem utal kifejezetten e 4. cikkre. Másrészt e 41. cikknek nem célja a WTO‑megállapodások keretében vállalt, meghatározott kötelezettség uniós jogban való végrehajtása. Éppen ellenkezőleg, e rendelet ugyanis az uniós jogalkotó azon szándékát tükrözi, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény hatálya alá tartozó egyik iparjogvédelmi jog tekintetében az uniós jogrendre sajátos megközelítést alkalmazzon azáltal, hogy a közösségi formatervezési minták Unió területén való egységes és oszthatatlan oltalmának különös rendszerét alakítja ki, amelynek az említett 41. cikkben foglalt elsőbbségi jog szerves részét képezi.
A Bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Párizsi Uniós Egyezmény 4. cikkében foglalt szabályok nem rendelkeznek közvetlen hatállyal, és ennélfogva nem keletkeztetnek olyan jogokat a magánszemélyek számára, amelyekre azok az uniós jog értelmében közvetlenül hivatkozhatnak. Következésképpen a közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentés benyújtásához fűződő elsőbbségi jogot a 6/2002 rendelet 41. cikke szabályozza, anélkül hogy a gazdasági szereplők közvetlenül hivatkozhatnának e 4. cikkre.
Végül a Bíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy mivel a TRIPS‑megállapodás köti az Uniót, és ennélfogva elsőbbséget élvez a másodlagos uniós jogi aktusokkal szemben, ez utóbbiakat a lehető legnagyobb mértékben e megállapodás rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni. Ebből következik, hogy a 6/2002 rendeletet, amennyire csak lehetséges, a Párizsi Uniós Egyezmény cikkeiben – köztük különösen a 4. cikkében – foglalt szabályokkal összhangban kell értelmezni, amelyek bekerültek a TRIPS‑megállapodásba.
Másodszor, a Bíróság megállapítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nyilvánvalóan túllépte a 6/2002 rendelet 41. cikkének (1) bekezdése összhangban álló értelmezésének korlátait, és valójában – a saját értelmezésében – közvetlenül alkalmazta a Párizsi Uniós Egyezmény 4. cikkét, megsértve a 41. cikk (1) bekezdésének egyértelmű szövegét és figyelmen kívül hagyva e rendelkezés kimerítő jellegét.
Az említett 41. cikk (1) bekezdésének egyértelmű szövegéből és kimerítő jellegéből ugyanis egyértelműen következik, hogy egyrészt a PCT alapján benyújtott nemzetközi bejelentés e rendelkezés értelmében kizárólag akkor alapozhat meg elsőbbségi jogot, ha a szóban forgó nemzetközi bejelentés tárgya használati minta, másrészt pedig az ilyen bejelentés alapján ezen elsőbbségi jog igénylésére nyitva álló határidő az említett rendelkezésben kifejezetten megállapított hat hónap.
Harmadszor, ami a Párizsi Uniós Egyezmény 4. cikkének a Törvényszék által elfogadott azon értelmezését illeti, amely szerint e rendelkezés lehetővé teszi a korábbi „nemzetközi szabadalmi bejelentés” elsőbbségének igénylését a későbbi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentés tizenkét hónapon belül történő benyújtásakor, a Bíróság rámutat, hogy ez az értelmezés szintén téves jogalkalmazáson alapul.
E 4. cikk A., C. és E. szakaszának együttes olvasatából ugyanis az következik, hogy az nem teszi lehetővé az elsőbbség ilyen igénylését, tehát semmiképpen nem ír elő szabályokat a bejelentő számára e célból előírt határidőre vonatkozóan. Ily módon a PCT alapján kizárólag a használati minta tekintetében benyújtott nemzetközi bejelentés alapozhatja meg az e 4. cikk értelmében vett formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentéshez fűződő elsőbbségi jogot, mégpedig az E. szakasz (1) bekezdésében említett hat hónapos határidőn belül.
Mindezekre tekintettel a Bíróság helyt ad a fellebbezés egyetlen jogalapjának, hatályon kívül helyezi a Törvényszék ítéletét, és határoz az első fokon benyújtott keresetről, elutasítva azt.