A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített tizedik tanács)
2023. december 20.(*)
„Verseny – Kartellek – Az euróban denominált kamatláb‑derivatívák ágazata – Az EUMSZ 101. cikkbe és az EGT‑Megállapodás 53. cikkébe ütköző jogsértést megállapító határozat – Az Euribor bankközi referencia‑kamatlábainak manipulációja – Bizalmas információk cseréje – Cél általi versenykorlátozás – Egységes és folyamatos jogsértés – Időben eltolt »vegyes« eljárás – Az ártatlanság vélelme – Pártatlanság – Bírságok – Alapösszeg – Az eladások értéke – Az 1/2003/EK rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdése – Indokolási kötelezettség – Az indokolást kiegészítő módosító határozat – Egyenlő bánásmód – Arányosság – Korlátlan felülvizsgálati jogkör”
A T‑106/17. sz. ügyben,
a JPMorgan Chase & Co. (székhelye: New York, New York [Egyesült Államok]),
a JPMorgan Chase Bank, National Association (székhelye: Columbus, Ohio [Egyesült Államok]),
a J. P. Morgan Services LLP (székhelye: London [Egyesült Királyság])
(képviselik őket: B. Tormey, A. Holroyd, L. Ream, N. French, N. Frey, D. Das, D. Hunt, N. English solicitors, M. Lester KC, D. Piccinin és D. Heaton barristers)
felperesek
az Európai Bizottság (képviselik: F. van Schaik, T. Baumé és M. Farley, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács),
a tanácskozások során tagjai: S. Papasavvas elnök, A. Kornezov, E. Buttigieg (előadó), K. Kowalik‑Bańczyk és G. Hesse bírák,
hivatalvezető: I. Kurme tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára, különösen:
– a Törvényszék eljárási szabályzata 69. cikkének d) pontja alapján az eljárást felfüggesztő 2019. június 5‑i és 2021. március 31‑i határozatra,
– a felperesek által a Törvényszék Hivatalához 2021. szeptember 8‑án benyújtott kiigazítási beadványra és a Bizottságnak az e beadványra vonatkozó, a Törvényszék Hivatalához 2021. november 26‑án benyújtott észrevételeire,
tekintettel a 2022. március 18‑i tárgyalásra,
tekintettel a 2023. január 12‑i HSBC Holdings és társai kontra Bizottság ítéletre (C‑883/19 P, EU:C:2023:11), valamint a felek azzal kapcsolatos észrevételeire,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
[omissis]
III. A jogkérdésről
[omissis]
A. A megtámadott határozat 1. cikke c) pontjának megsemmisítése iránti kérelemről
[omissis]
1. A felpereseknek betudható jogsértő magatartás fennállásáról (a keresetlevél első, második és harmadik jogalapja)
[omissis]
a) A JP Morgannek a jogsértő magatartásokban való részvételét vitató első jogalapról
[omissis]
1) A JP Morgan szóban forgó magatartásokban való részvételének vitatásáról
i) Az Euribor kamatláb manipulációjára irányuló magatartásban való részvételről
274 A felperesek azt állítják, hogy a JP Morgan kereskedője nem vett részt olyan magatartásban, amelynek célja az Euribor vagy az EONIA manipulálása volt. E tekintetben azt állítják, hogy a Bizottság velük szemben megfogalmazott álláspontja, amelyet egyébként a Bizottság saját ténybeli megállapításai sem támasztanak alá, teljesen eltér attól, amelyet a megtámadott határozat többi címzettjével szemben fogadott el, mivel a szóban forgó információcseréből nem tűnik ki az Euribornak a JP Morgan kereskedője javára vagy ez utóbbi által a Deutsche Bank kereskedője javára történő manipulációjára vonatkozó kérés. Következésképpen nem nyert bizonyítást, hogy a felperesek hozzájárultak az Euribor kartell által folytatott bármilyen manipulációjához. Még ha feltételezzük is, hogy azonosíthatók ilyen kérések, a Bizottság nem állapította meg, hogy a JP Morgan kereskedője elfogadta volna ezeket a kéréseket vagy eleget tett volna azoknak azáltal, hogy cash deskjéhez fordul. Végül a Bizottság nem bizonyította, hogy a JP Morgan kereskedője az EONIA kamatlábat is megkísérelte volna manipulálni.
275 A Bizottság megállapításai, még ha feltételezzük is, hogy helytállóak, legfeljebb azt bizonyíthatják, hogy a JP Morgan kereskedője előnyre tett szert a Deutsche Bank kereskedője által továbbított, az utóbbi által végzett manipulációra vonatkozó információk révén. Márpedig a megtámadott határozatban nem szerepel a jogsértésben hallgatólagos jóváhagyás útján való passzív részvételre vonatkozó állítás, és az mindenesetre nem bizonyított, mivel a Bizottság nem bizonyította, hogy a JP Morgan kereskedőjét tájékoztatták volna más bank közötti bármilyen versenyellenes megállapodásról, és hogy részt vett volna olyan találkozón, amelynek során versenyellenes megállapodást kötöttek.
276 A Bizottság vitatja a felperesek érveit, és előadja, hogy a bizonyítékok – valószínűsítő körülmények csoportjaként tekintve, továbbá a tényállás és a piac kontextusában figyelembe véve – azt mutatják, hogy a JP Morgan az összejátszásnak a megtámadott határozatban azonosított valamennyi formájában részt vett.
277 E tekintetben az egyrészt a JP Morgan kereskedője, másrészt a Deutsche Bank kereskedője és a Barclays kereskedője közötti, a többi bizonyítékkal összefüggésben tekintett információcseréből – amelynek valóságtartalma a fentiekben megerősítésre került (lásd a fenti 273. pontot) – kitűnik, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a JP Morgan kereskedője részt vett az Euribor kamatláb manipulációjával kapcsolatos magatartásokban.
278 Elöljáróban mint megalapozatlant el kell utasítani a felperesek azon érvét, amely szerint a nekik felrótt magatartások kizárólag az Euribor kamatlábra vonatkozó ajánlatok manipulációjára irányuló közvetlen kérésekből állnak. Amint azt ugyanis a Bizottság helyesen állítja, és amint az fentebb kiemelésre került, a felpereseknek felrótt magatartások különböző formákat öltöttek, amelyeket a megtámadott határozat (358) preambulumbekezdése felsorol és a fenti 16. pont felidéz. Így a felperesek azáltal, hogy azt állítják, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban nem bizonyította, hogy a JP Morgan részt vett az Euribor manipulációjára irányuló magatartásban, mivel a Bizottság nem bizonyította, hogy a Deutsche Bank kereskedője azt kérte volna a JP Morgan kereskedőjétől, hogy az érdekeinek megfelelően befolyásolja az Euriborra vonatkozó ajánlatokat, vagy hogy a JP Morgan kereskedője hasonló kérést intézett volna a Deutsche Bank kereskedőjéhez, tévesen értelmezik a megtámadott határozatot, mivel kizárólag annak (490) preambulumbekezdésére támaszkodnak, és korlátozzák a Bizottság által velük szemben felhozott kifogások terjedelmét.
279 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy a vállalkozás versenyellenes találkozón való részvétele olyan vélelmet keletkeztet e részvétel jogellenességét illetően, amelyet e vállalkozásnak kell megdöntenie olyan nyilvános elhatárolódás bizonyításával, amelyet a kartell többi résztvevőjének ekként kell észlelnie (lásd ebben az értelemben: 2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 81. és 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2012. május 3‑i Comap kontra Bizottság ítélet, C‑290/11 P, nem tették közzé, EU:C:2012:271, 74–76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E jogelvet azon indok alapozza meg, hogy amennyiben a vállalkozás úgy vett részt az említett találkozón, hogy annak tartalmától nem határolódott el nyilvánosan, a többi résztvevő arra következtethetett, hogy annak eredményét jóváhagyja, és annak megfelelő magatartást fog tanúsítani (lásd ebben az értelemben: 2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 82. pont; 2007. január 25‑i Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság ítélet, C‑403/04 P és C‑405/04 P, EU:C:2007:52, 48. pont).
280 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperesek állításával ellentétben a bizonyítékokból, amelyekre a Bizottság támaszkodott, valószínűsítő körülmények csoportjaként tekintve kitűnik, hogy a JP Morgan kereskedője megbeszéléseket folytatott a Deutsche Bank kereskedőjével és a Barclays kereskedőjével, amely megbeszélések célja az volt, hogy az érdekeiknek megfelelően befolyásolják az Euribor kamatláb szintjét.
281 Először is, a JP Morgan kereskedője azáltal, hogy azt válaszolta a Deutsche Bank kereskedője magas ajánlatra vonatkozó kérésére, hogy treasuryjénél ellenőrizni fogja az ajánlat szintjét, a 2006. szeptember 27‑i és 28‑i információcsere során elfogadta (lásd a fenti 98. és 107. pontot), hogy bankja treasuryjétől az Euriborra vonatkozó, a Deutsche Bank kereskedője preferenciáinak megfelelő ajánlatot kérjen.
282 Másodszor, a 2006. november 8‑i információcsere (lásd a fenti 178–181. pontot) egyértelműen bizonyítja, hogy a JP Morgan kereskedője és a Deutsche Bank kereskedője megvizsgálta annak lehetőségét, hogy bankjuk Euribor vonatkozásában benyújtott egy jövőbeli ajánlatát egy alacsony Euribor‑1M fixingre vonatkozó preferenciájuk alapján összehangolják.
283 Harmadszor, a 2006. október 25‑i információcsere során a Barclays kereskedője egyértelműen közölte a JP Morgan kereskedőjével, hogy ne habozzon az érdekeinek megfelelő Euribor fixingeket kérni tőle, és ez utóbbi nem utasította el az ajánlatot, és attól más módon sem határolódott el a fenti 279. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében. Hasonlóképpen a 2006. október 26‑i információcseréből kitűnik, hogy a Deutsche Bank kereskedője azt javasolta a JP Morgan kereskedőjének, hogy forduljon hozzá annak érdekében, hogy Euribor‑1M‑re vonatkozó, az érdekeinek megfelelő ajánlatokat kérjen tőle. A JP Morgan kereskedője nem határolódott el ettől a javaslattól, és azt csak azért utasította el, mivel a fixingek akkori alacsony szintje megfelelt az érdekeinek.
284 Negyedszer, a 2006. szeptember 27‑i, 28‑i és 29‑i, a 2006. október 25‑i és 26‑i, valamint a 2006. november 8‑i információcseréből kitűnik, hogy az ezen információcserékben részt vevő feleknek szándékában állt az Euribor manipulációjára irányuló versenyellenes magatartást folytatni, mivel legalábbis megvizsgálták annak lehetőségét, hogy összehangolják a bankjaik jövőbeli ajánlatainak szintjét.
285 Ötödször, egyrészt az Euribor kamatláb decemberi IMM napon történő manipulációját illetően a kamatjegyző és a JP Morgan kereskedője közötti 2006. december 15‑i információcseréből kitűnik, hogy ez utóbbi legalábbis komoly gyanút táplált e manipulációt és a Deutsche Bank abban való érintettségét illetően. A Deutsche Bank kereskedőjével 2006. december 18‑án folytatott információcsere során elismerte, hogy elégedett az Euribor‑3M fixingjével, még ha kereskedési pozíciója szerény is volt, de legalábbis nem állt fenn ellentétes érdeke (lásd a fenti 211. pontot). Ebből kitűnik, hogy a JP Morgan kereskedője előnyre tett szert az Euribor kamatláb 2006. december 18‑i manipulációjára irányuló magatartásokból a kereskedési pozíciójának kiigazítása révén, ami lehetővé tette számára a veszteségek elkerülését, még akkor is, ha nem vett részt aktívan e manipuláció végrehajtásában.
286 Másrészt, az Euribor kamatláb márciusi IMM napon történő manipulációját illetően a bizonyítékok egyértelműen alátámasztják, hogy a JP Morgan kereskedőjének tudomása volt e manipulációról vagy legalábbis erős gyanút táplált azzal kapcsolatban (lásd a JP Morgan kereskedője és e bank kamatjegyzője közötti 2007. március 16‑i információcserét, a fenti 258. pont). Ezenkívül az E bankkal összefüggő kommunikációra, a JP Morgan kereskedője és bankjának kamatjegyzője közötti 2006. szeptember 29‑i információcserére és 2006. december 15‑i információcserére (lásd a fenti 208. és 209. pontot) tekintettel a Bizottság helyesen állapíthatta meg a megtámadott határozat (490) preambulumbekezdésében, hogy a JP Morgan kereskedője tudta, hogy a Deutsche Bank kereskedője hajlandó és képes befolyásolni az Euribor referencia‑kamatlábak szintjét. Így valószerű megállapítani, hogy amikor ez utóbbi 2007. január 4‑én és 8‑án, valamint 2007. február 6‑án az ezen időpontban fennálló kereskedési pozíciójára, valamint a kereskedési stratégiájára vonatkozó információkat közölt a JP Morgan kereskedőjével, amennyiben jelezte, hogy e pozíció csekély kockázatot jelent, a JP Morgan kereskedője észszerűen arra következtethetett, hogy ez a kereskedési stratégia a Deutsche Bank kereskedőjének az Euribor kamatláb – Deutsche Bank kereskedőjének manipulációra irányuló magatartásából következő – szintjére vonatkozó előrejelzéseit tükrözi.
287 A 2007. március 16‑i és 19‑i információcsere során a JP Morgan kereskedője kifejezetten azt állította, hogy figyelembe vette a Deutsche Bank kereskedője által vele közölt információkat, és következésképpen csökkentette rövid pozícióját, sőt, a 2007 márciusi IMM napi tőzsdei határidős ügyleteit illetően „kissé hosszú” pozíciót fogadott el. Ily módon csökkentette a veszteségeit. Ezt követően megköszönte a Deutsche Bank kereskedőjének tanácsait.
288 Ebből következik, hogy a JP Morgan kereskedője előnyre tett szert a 2007. márciusi IMM napi Euribor kamatláb csökkentésére irányuló magatartásokból, amelyekről tudomása volt, noha – amint azt a felperesek állítják – a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok szerint a Deutsche Bank kereskedője nem tájékoztatta e terv részleteiről, és így nem vett részt aktívan annak végrehajtásában.
289 E tekintetben emlékeztetni kell arra, amint azt a Bizottság is tette a megtámadott határozat (348) és (364) preambulumbekezdésében, hogy a jogsértésben való részvétel passzív módjai – mint a vállalkozásnak a találkozókon való jelenléte, amelyek során versenyellenes célú megállapodásokat kötöttek, anélkül hogy a vállalkozás ezt nyilvánvalóan ellenezte volna – olyan részességet jelentenek, amely az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése keretében felvetheti a felelősségét, mivel a jogellenes kezdeményezés vállalkozás általi hallgatólagos jóváhagyása – anélkül, hogy nyilvánosan elhatárolódna a tartalmától, vagy feljelentené a közigazgatási hatóságoknak – azzal a hatással jár, hogy bátorítja a jogsértés folytatását, és veszélyezteti a leleplezését (lásd: 2015. október 22‑i AC‑Treuhand kontra Bizottság ítélet, C‑194/14 P, EU:C:2015:717, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
290 Következésképpen a fenti 279. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat alapján a versenyellenes találkozón való ilyen részvétel jogellenes jellegére vonatkozó vélelem megdöntése érdekében a vállalkozásnak bizonyítania kell a nyilvános elhatárolódást (lásd ebben az értelemben: 2013. február 7‑i Slovenská sporiteľňa ítélet, C‑68/12, EU:C:2013:71, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig a felperesek semmilyen erre vonatkozó bizonyítékot nem terjesztettek elő sem a kamatláb 2006. december 18‑i manipulációjával, sem pedig azzal kapcsolatban, hogy a Deutsche Bank kereskedője a 2007. márciusi IMM napi kereskedési stratégiájára vonatkozó információkat közölt a JP Morgan kereskedőjével. Éppen ellenkezőleg, amint az a fenti 285. és 286. pontban megállapításra került, a JP Morgan kereskedője kiigazította kereskedési stratégiáját annak érdekében, hogy e manipulációkból hasznot húzhasson.
291 A felperesek előadják, hogy a szóban forgó jogsértésben való ilyen passzív részvétel nem állapítható meg velük szemben, mivel a jogsértéstől való nyilvános elhatárolódásra vonatkozó kötelezettség csak annyiban releváns, amennyiben a Bizottság bizonyítja, hogy a vállalkozás olyan találkozón vett részt, amelynek során versenyellenes megállapodást kötöttek.
292 A szóban forgó jogsértés jellegére tekintettel azonban, amely jogsértés a különböző szereplők közötti kétoldalú kapcsolatok hálózatának formáját öltötte (lásd a megtámadott határozat (357) és (360) preambulumbekezdését), a Bizottság nem állapíthatott meg a felperesek érvelése értelmében vett „találkozón” való részvételt. Így a Bizottság jogosan állapíthatta meg a felpereseknek a kamatlábak manipulálására irányuló bizonyos magatartásokban való passzív jellegű részvételét, mivel a JP Morgan kereskedője tudomással bírt a többek között a Deutsche Bank kereskedője – akivel kétoldalú kapcsolatban állt – általi, a kamatlábak manipulálására irányuló magatartások fennállásáról. Márpedig a felperesek nem vitatják a kamatlábak manipulációjára irányuló ilyen magatartások jogsértő jellegét, és azt sem, hogy a JP Morgan kereskedőjének tudomással kellett bírnia e magatartások ilyen jogsértő jellegéről (lásd a megtámadott határozat (360) preambulumbekezdését).
293 Hatodszor, a 2006. szeptember 27‑i és 28‑i információcseréből, valamint a 2006. november 8‑i információcseréből kitűnik, hogy a JP Morgan kereskedője a bankja kamatjegyzőjétől kapott információkat közölt a versenytársával, vagy legalábbis hallgatólagosan vállalta azok közlését. A JP Morgan kereskedője ugyanis azzal, hogy 2006. szeptember 27‑én és 28‑án ígéretet tett arra, hogy „ellenőrzi” a treasuryje ajánlatának szintjét, el kívánta oszlatni az ez utóbbi által tervezett ajánlat szintjével kapcsolatos bizonytalanságot, tehát hallgatólagosan vállalta, hogy beszámol a treasuryvel tervezett kapcsolatfelvételről. Hasonlóképpen, a 2006. november 8‑i információcsere során a JP Morgan kereskedője közölte a Deutsche Bank kereskedőjével a bankja ajánlatának szintjére vonatkozó, a cash deskkel való korábbi kapcsolatfelvétel során szerzett információkat.
294 Hetedszer, 2006. október 2‑án, 2006. december 18‑án és 2007. március 19‑én a JP Morgan kereskedője és a Deutsche Bank kereskedője üzeneteket váltott azzal a céllal, hogy ellenőrizzék vagy figyelemmel kísérjék a kartell tagjainak magatartását, amennyiben ellenőrizték a Deutsche Bank ajánlatainak szintjét, illetve megvitatták, hogy elégedettek‑e az Euribor kamatláb szintjével, amelyről tudták vagy legalábbis gyanították, hogy az manipuláció tárgyát képezte.
295 Végül a 2006. szeptember 27‑i és 28‑i, a 2006. október 26‑i és a 2006. november 8‑i megbeszélésekből egyértelműen kitűnik, hogy a Deutsche Bank kereskedője és a JP Morgan kereskedője közölte egymással az Euribor fixinggel kapcsolatos preferenciáját vagy az ilyen preferenciák meghatározását lehetővé tevő kereskedési pozícióját, ami lehetővé tette számukra, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy érdekeik egybeesnek, mielőtt folytatták volna a bankjaik Euriborra vonatkozó ajánlatainak ezen érdekeknek megfelelő befolyásolására irányuló egyeztetésüket.
296 A fentiekből következik, hogy a 2006. szeptember 27‑i, 28‑i és 29‑i, a 2006. október 2‑i, 25‑i és 26‑i, a 2006. november 8‑i, a 2006. december 18‑i, a 2007. január 4‑i és 8‑i, a 2007. február 6‑i, valamint a 2007. március 16‑i és 19‑i információcserék keretében a JP Morgan kereskedője részt vett az Euribor kamatláb manipulációjával kapcsolatos magatartásokban.
297 Ezt a következtetést nem kérdőjelezik meg a felperesek további érvei.
298 Először is, a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nem állapította meg, hogy a JP Morgan kereskedője azt kérte volna a JP Morgan kamatjegyzőitől, hogy befolyásolják az Euribor és az EONIA indexeket, vagy más kereskedőkkel való kommunikációnak megfelelő ajánlatokat tegyenek. Arra is rámutatnak, hogy a JP Morgan treasury‑je nyújtott be olyan ajánlatot, amely nem felelt meg az állítólagos kartellnek.
299 E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra (lásd a fenti 278. pontot), hogy a JP Morgannek felrótt jogsértő magatartások nem magának az Euribornak a manipulációjából, hanem a kereskedők közötti információcseréből állnak, amely azon szándékukat tükrözi, hogy a bankjaik Euribor‑panelhez benyújtott ajánlatait a saját érdekeiknek megfelelően befolyásolják. Amint ugyanis a megtámadott határozat – fenti 16. pontban összefoglalt – (113) preambulumbekezdésének a)–f) pontjából, (358) preambulumbekezdésének a)–f) pontjából, valamint (392) preambulumbekezdésének a)–f) pontjából kitűnik, ezen információcserék az Euribor kamatláb szintjével kapcsolatos preferenciákra vonatkoztak, amelyeket olykor a tartott kereskedési pozíciók közlése, a kereskedési pozíciók és az Euribor vonatkozásában benyújtott ajánlatok összehangolásának lehetősége, az érintett kereskedő arra vonatkozó ígérete, hogy kapcsolatba lép bankjának egy Euribor kamatjegyzőjével annak érdekében, hogy meghatározott irányú vagy meghatározott szintű ajánlatot kérjen tőle, valamint az ez utóbbi válaszáról való beszámoló kísért.
300 Márpedig a kereskedők közötti információcsere egyértelműen mutatja a kamatláb‑preferenciáknak, a kapcsolódó kereskedési pozícióknak, valamint a JP Morgan kereskedője arra vonatkozó ajánlatának vagy szándékának közlését, hogy a Deutsche Bank kereskedője érdekeinek megfelelően befolyásolja bankja ajánlatát, illetve ez utóbbi és a Barclays kereskedője azon szándékának közlését, hogy bankjuk ajánlatait a JP Morgan kereskedője érdekeinek megfelelően befolyásolják.
301 A megtámadott határozat (125), (135) és (634) preambulumbekezdésében a Bizottság lényegében kizárólag azt állapította meg, hogy a kereskedők közötti megállapodásokat a köztük és a bankjuk treasuryjének kamatjegyzői közötti kommunikáció „egészítette ki” és „hajtotta végre”, továbbá „olykor” az, hogy ez utóbbiak ténylegesen a közölt, összehangolt vagy megállapodás szerinti Euribor kamatlábakra vonatkozó ajánlatot nyújtottak be. A felperesek arra vonatkozó érvei, hogy a JP Morgan treasuryje nem vett részt az Euribor kamatláb befolyásolására irányuló magatartásokban, legfeljebb azt mutathatják, hogy a versenyellenes magatartást nem a bank treasuryje hajtotta végre, azt azonban nem, hogy a kereskedők nem vettek részt az említett magatartásban (lásd ebben az értelemben: 1991. október 24‑i Atochem kontra Bizottság ítélet, T‑3/89, EU:T:1991:58, 100. pont).
302 Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy mindenesetre a Bizottság által figyelembe vett több bizonyíték alapján – azokat a valószínűsítő körülmények csoportjaként tekintve – észszerűen lehet azt a következtetést levonni, hogy a JP Morgan kereskedője lépéseket tett a Deutsche Bank kereskedőjével folytatott, az Euribor kamatláb kívánt szintjére vonatkozó megbeszélések nyomán oly módon, hogy felvette a kapcsolatot bankjának kamatjegyzőivel, és így összejátszásra irányuló információcseréket valósított meg.
303 A 2006. szeptember 27‑i és 28‑i információcseréket, amelyek során a JP Morgan kereskedője elfogadta, hogy bankjának treasuryjétől a Deutsche Bank kereskedője preferenciáinak megfelelő ajánlatot kérjen, azon valószínűsítő körülmények csoportjának összefüggésében kell értelmezni, amelyek az E bankkal összefüggő kommunikációt és a 2006. szeptember 28‑án 10 óra 13 perckor, 2006. szeptember 29‑én és 2006. november 8‑án folytatott információcserét, valamint a JP Morgan kereskedője és a bankjának kamatjegyzője közötti 2007. február 8‑i információcserét foglalják magukban. A valószínűsítő körülmények e csoportja lehetővé teszi egyrészt annak alátámasztását, hogy a szóban forgó kereskedők és treasuryjeik között az Euriborra vonatkozó ajánlatokkal kapcsolatos egyeztetésekre került sor, valamint annak alátámasztását, hogy a kereskedők úgy vélték, hogy hasznot húzhatnak a treasuryjük együttműködéséből az Euribor‑panelhez benyújtott, az érdekeiknek megfelelő ajánlatokat illetően. Másrészt, a valószínűsítő körülmények e csoportja nyilvánvalóvá teszi, hogy a kereskedők általában információcserét folytattak annak érdekében, hogy kereskedési pozíciójuknak megfelelően összehangolják az Euriborra vonatkozó ajánlatokat, és hogy a JP Morgan kereskedője tudta, hogy az ilyen magatartás azzal jár, hogy kapcsolatba lépnek a bankjuk cash deskjével (lásd a fenti 73. pontot).
304 A 2007. február 8‑i információcsere különösen rávilágít arra, hogy a JP Morgan kereskedője nem habozott arra kérni a bankja kamatjegyzőit, hogy az érdekeinek megfelelő ajánlatokat nyújtsanak be az Euribor‑panelhez (a megtámadott határozat (265) preambulumbekezdése, lásd a fenti 242. pontot), valamint arra, hogy a JP Morgan kamatjegyzője nyitottnak mutatkozott e kérés iránt, és azt válaszolta, hogy a cash desk „minden tőle telhetőt megtesz”.
305 E bizonyítékokból – valószínűsítő körülmények csoportjaként tekintve – észszerűen lehet arra következtetni, hogy a JP Morgan kereskedője megkísérelte befolyásolni a bankja treasuryje ajánlatának szintjét. Mindenesetre kifejezetten elfogadta, hogy eljár a versenytárs kereskedő erre irányuló kérelme alapján.
306 Másodszor, a felperesek azt állítják, hogy a JP Morgan kereskedője – többek között a 2007. március 19‑i manipulációt illetően – nem tett szert jelentős előnyre az indexek manipulációja következtében, ellentétben azzal, ami a megtámadott határozat (364) preambulumbekezdéséből kitűnik.
307 E tekintetben meg kell állapítani, hogy e kifogás keretében a felperesek csak a 2007. március 19‑i manipulációra vonatkozó érveket adnak elő. Márpedig e manipulációt illetően, amint az a 2007. március 16‑i és 19‑i információcseréből kitűnik, a JP Morgan kereskedője kifejezetten elismerte, hogy kiigazította kereskedési stratégiáját a Deutsche Bank kereskedőjének azon tanácsát követve, hogy a márciusi IMM fixing tekintetében hosszú pozíciót vegyen fel, és abból nyereségre tett szert, még ha az nem is volt jelentős. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a JP Morgan kereskedője piaci magatartásának meghatározása érdekében figyelembe vette a versenytársával cserélt információkat. Ez a tény a 2006. december 18‑i manipuláció tekintetében is bizonyítást nyert.
308 Mindenesetre, ami a kamatláb manipulációjára vonatkozó többi információcserét illeti, ez az érv legfeljebb annak bizonyítására alkalmas, hogy a kereskedők közötti információcseréket nem követték a piacra gyakorolt versenyellenes hatások. E kérdés azonban a verseny korlátozását célzó magatartások tekintetében nem releváns (lásd ebben az értelemben: 1999. július 8‑i Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet, C‑49/92 P, EU:C:1999:356, 123. és 124. pont). Így egy ilyen érv adott esetben akkor bizonyulhat relevánsnak, ha a felperesek bizonyítják, hogy a Bizottság hibát követett el annak megállapításával, hogy a szóban forgó magatartások a verseny korlátozását célozták, amit a második jogalap keretében kell megvizsgálni.
309 Végül a felperesek lényegében azt állítják, hogy a Bizottság azon megállapítása, amely szerint a JP Morgan megkísérelte manipulálni az EONIA‑t, minden alapot nélkülöz.
310 E tekintetben, amint azt a Bizottság elismeri, a Bizottság a megtámadott határozatban nem azt állapította meg, hogy a JP Morgan az EONIA manipulációjára irányuló magatartásban vett részt, hanem azt, hogy olyan jogsértésben vett részt, amelynek célja az volt, hogy az Euriborhoz és/vagy az EONIA‑hoz kapcsolódó EIRD termékek ágazatában torzítsa az árazási összetevők szokásos megállapítási folyamatát (lásd a megtámadott határozat 1. cikkét). Hatástalanok tehát a felperesek azon érvei, amelyek szerint a Bizottság nem bizonyította a JP Morgan kereskedőjének az EONIA kamatláb manipulálására irányuló szándékát.
311 Ezenkívül rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozatban meghatározott szóban forgó jogsértés nem csupán a referenciamutatók manipulálásában állt, hanem a többek között az EONIA‑hoz kapcsolódó ügyletekre vonatkozó bizalmas információk cseréjében is. A felperesek csupán arra hivatkoznak, hogy a derivatívák piaca az Euriboron, illetve az EONIA‑n alapuló derivatívákra oszlik, anélkül azonban, hogy ezt az állítást bármilyen bizonyítékkal alátámasztanák. Mindenesetre az Euribor ingadozásai által az EONIA‑ra gyakorolt közvetlen vagy közvetett „automatikus” hatás felperesek által hivatkozott hiánya, még ha bizonyítást nyerne is, nem bizonyíthatja azt, hogy az Euribor alapján indexált EIRD‑ügyletek és az EONIA alapján indexált EIRD‑ügyletek nem az EIRD termékek ugyanazon piacához tartoznak. A Bizottság tehát jogosan állapította meg, hogy a JP Morgan részt vett azon jogsértésben, amelynek célja az Euribor és/vagy az EONIA alapján indexált EIRD termékek ágazatában az árazási összetevők szokásos megállapítási folyamatának torzítása volt, még ha azt nem is állapította meg, hogy a JP Morgan az EONIA manipulációjára irányuló magatartásokban vett részt.
312 A fentiekből következik, hogy – a második jogalap vizsgálatára is figyelemmel (lásd a fenti 308. pontot) – mint megalapozatlanokat el kell utasítani a felperesek annak alátámasztására irányuló kifogásait, hogy a JP Morgan nem vett részt az Euribor manipulációjára irányuló magatartásokban.
[omissis]
2. A Bizottság által elfogadott egységes jogsértéskénti minősítésről (a keresetlevél negyedik jogalapja)
[omissis]
a) A negyedik jogalap második részéről, amely azon alapul, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a felperesek tudomással bírtak a többi fél által tervezett vagy megvalósított jogsértő magatartásról, vagy azt észszerűen előre láthatták
475 A negyedik jogalap második része keretében a felperesek lényegében azt állítják, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a JP Morgan kereskedője tudomással bírt a más vállalkozások által tervezett vagy megvalósított, az Euribor fixingjeinek manipulációjára irányuló jogsértő magatartásról, vagy azt észszerűen előre láthatta. Különösen arra hivatkoznak, hogy sem a megtámadott határozatnak a JP Morganra vonatkozó, a megtámadott határozat (478)–(482) preambulumbekezdésében szereplő indokolása, sem pedig az összes bankra vonatkozó, az e határozat (458)–(465) preambulumbekezdésében szereplő indokolás nem teszi lehetővé annak bizonyítását, hogy a JP Morgan ismerte a kartell egészének általános tartalmát és lényeges jellemzőit, vagy ismernie kellett azokat. Végül az ítélkezési gyakorlatra támaszkodva a felperesek arra hivatkoznak, hogy egy, a jelen ügyhöz hasonló esetben a tudomásnak az érintett felek által manipulálni tervezett konkrét lejáratokra és irányokra kell vonatkoznia. Márpedig a megtámadott határozat nem felel meg ennek a kritériumnak.
476 A Bizottság vitatja ezeket az érveket.
477 Az összes bankra vonatkozó közös indokolást illetően meg kell jegyezni, hogy az a megtámadott határozat (457) preambulumbekezdésében szereplő azon megállapításon alapul, amely szerint a versenyellenes információcserében részt vevő kereskedők hivatásos szakemberek voltak, és ismerték a kartell egészének általános tartalmát és lényeges jellemzőit, vagy ismerniük kellett azokat.
478 E tekintetben a Bizottság a (458) preambulumbekezdésben először arra a nagyon sajátos, a regisztrált és ellenőrzött kétoldalú információcsere által jellemzett kontextusra utalt, amelyben a kereskedők dolgoznak, amely információcsere során a kereskedők, akik kölcsönösen és rendszeresen, mindig ugyanazon típusú művelettel összefüggésben léptek kapcsolatba egymással, kódolt nyelvezetet használtak. Másodszor, a megtámadott határozat (459) preambulumbekezdésében kiemelte, hogy az információcserében részt vevő kereskedők tudtak arról, hogy más bankok kereskedői készek voltak az ugyanilyen típusú összejátszásra irányuló magatartásokban való részvételre az árak rögzítésének összetevőit, illetve az EIRD termékek kereskedésének más feltételeit illetően. Harmadszor, a megtámadott határozat (460) és (461) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy a bizonyítékok alapján széles körben, általánosan ismert volt az Euribor‑kamatlábak meghatározási folyamatának deklaratív jellege, és ebből következően a panelbankok által benyújtott ajánlatok révén történő módosításának lehetősége. A Bizottság szerint a szóban forgó összejátszásra irányuló magatartásokban részt vevő kereskedők nem hagyhatták figyelmen kívül azt, hogy ha ugyanazon a napon és az Euribor ugyanazon lejárata tekintetében több bank módosítja az ajánlatát, a referencia‑kamatlábra gyakorolt potenciális hatás az érintett bankok számával arányosan nő. Negyedszer, az említett határozat (463) preambulumbekezdésében kiemelte, hogy valamennyi szóban forgó bank több éve tevékenykedett az érintett piacon, valamint hogy a kereskedők nem mutattak meglepődést, amikor az egyeztetés iránti igénnyel szembesültek. A Bizottság a megtámadott határozat (462) és (464) preambulumbekezdésében e körülményekből együttesen lényegében azt a következtetést vonta le, hogy a kétoldalú információcserékben részt vevő kereskedők tudtak arról, hogy valószínűleg több bank vesz részt az összejátszásra irányuló megállapodásokban, vagy tudniuk kellett erről, még ha ezt az információt kifejezetten nem is közölték velük. A Bizottság az említett határozat (465) preambulumbekezdésében azt is hangsúlyozta, hogy a kereskedők tekintetében magas szintű nyilvántartásba vételt és ellenőrzést alkalmaztak, ezért úgy kell tekinteni, hogy az összejátszásra irányuló terv lényeges jellemzőiről, valamint munkavállalóik említett tervben való részvételéről a vezetők tudomással bírtak, vagy arról tudomással bírhattak. A Bizottság ehhez hozzátette, hogy figyelembe kell vennie a kereskedők által megállapodásaik leplezése érdekében tett óvintézkedéseket.
479 Ami a JP Morganre vonatkozó indokolást illeti, a Bizottság először is a megtámadott határozat (478) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a JP Morgan kereskedőjét érintő információcserékben szereplő bizonyos hivatkozások arra utalnak, hogy tudta, hogy az Euribor bizonyos lejáratait illetően a jövőbeli kamatlábakkal kapcsolatos preferenciákra vonatkozó információkat, amelyeket a Deutsche Bank kereskedőjével megoszt, a Deutsche Bank kereskedője közölheti a többi bankon belüli kapcsolattartóival. Másodszor, a megtámadott határozat (479) és (480) preambulumbekezdésében a Bizottság rámutatott arra, hogy a JP Morgan kereskedőjének tudomása volt arról, hogy a Deutsche Bank kereskedője szoros kapcsolatban áll a Barclays kereskedőjével. Harmadszor, a megtámadott határozat (481) preambulumbekezdésében a Bizottság jelezte egyrészt, hogy a Barclays kereskedője már felajánlotta a JP Morgan kereskedőjének, hogy az Euribor fixingek tekintetében az általa kívánt bármely szinten tegyen ajánlatot (2006. október 25‑i információcsere), másrészt pedig, hogy tekintettel arra, hogy a JP Morgan kereskedője tudomással bírt a Barclays kereskedője és a Deutsche Bank kereskedje közötti igen közeli kereskedési kapcsolatról, előre láthatta, hogy amennyiben az Euribor kamatláb jövőbeli meghatározásával kapcsolatos preferenciákat cserél a Deutsche Bank kereskedőjével, más bankokbeli személyek is részt fognak venni e megállapodásokban, a Barclays kereskedőjét is beleértve. Negyedszer, a megtámadott határozat (482) preambulumbekezdésében a Bizottság kiemelt két közvetett hivatkozást (a Barclays kereskedője és a Deutsche Bank kereskedője közötti 2006. október 10‑i információcsere, valamint a Deutsche Bank kereskedője és a JP Morgan kereskedője közötti 2006. november 8‑i információcsere), amelyek véleménye szerint azt tanúsítják, hogy a JP Morgan kereskedője részt vett az összejátszásra irányuló információcserékben, és amelyek „még kevésbé valószínűvé” teszik, hogy a JP Morgannek nem volt tudomása arról, hogy az Euribor vonatkozásában benyújtott ajánlatokkal kapcsolatos összejátszásban a Deutsche Bankon kívül más bankok is részt vettek, vagy azt észszerűen nem láthatta előre.
480 Előzetesen el kell utasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint meg kell állapítani, hogy a Deutsche Bankkal fenntartott kapcsolatai révén a JP Morgan az egységes és folyamatos jogsértést alkotó valamennyi versenyellenes magatartásban részt vett, valamint hogy e körülmény elegendő ahhoz, hogy betudja neki a felelősséget valamennyi említett magatartásért.
481 A JP Morgannek felrótt versenyellenes magatartások ugyanis kétoldalú megbeszélések keretében valósultak meg. Ily módon az a körülmény, hogy azok a megbeszélések, amelyeken a JP Morgan a Deutsche Bankkal részt vett, a megtámadott határozat (113), (358) és (392) preambulumbekezdésében hivatkozott bizonyos általános kategóriák alá tartozhattak, önmagában nem lehet elegendő ahhoz, hogy a JP Morgannek tudják be a felelősséget azon bankok – ugyanezen kategóriákba tartozó – jogsértő magatartásai miatt, amelyekkel nem tartott fenn közvetlen kapcsolatokat. A fenti 442. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján a Bizottságnak kellett volna bizonyítania, hogy a JP Morgan tudomással bírt a többi bank által tervezett vagy megvalósított jogsértő magatartásokról, vagy hogy azokat észszerűen előre láthatta.
482 E tekintetben rá kell mutatni, hogy a felperesek a megtámadott határozatban a Bizottság által tett azon megállapítást, amely szerint a JP Morgannek tudomása volt a kartell többi résztvevője által azonos cél elérése végett tervezett vagy megvalósított magatartásokról, konkrétan csak annyiban vitatják, amennyiben az Euribor fixingjeinek manipulációjára irányuló magatartásokról van szó.
483 Kizárólag azt állítják, hogy „még kevésbé van alapja annak, hogy kellő pontossággal meg lehessen állapítani, hogy [a JP Morgan kereskedőjének] tudomása volt a kartellben részt vevő többi vállalkozás magatartásáról, közös tervéről vagy a kartell lényeges jellemzőiről”. Még ha feltételezzük is, hogy ezzel az érvvel a felperesek azt kívánják vitatni, hogy a JP Morgan kereskedőjének tudomása volt arról, hogy a nem az Euribor manipulációjával kapcsolatos magatartások egy átfogó terv részét képezték, e tekintetben semmilyen konkrét érvet nem terjesztettek elő, különösen azzal kapcsolatban, hogy a JP Morgan kereskedőjének nem volt tudomása arról, hogy a többi bank az Euribor manipulációjától eltérő magatartásokban vett részt.
484 Ami a felperesek annak vitatására irányuló érveit illeti, hogy a JP Morgannek tudomása volt az Euribor fixingjeinek manipulálására irányuló, a kartell többi résztvevője által azonos cél elérése végett tervezett vagy megvalósított magatartásokról, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 277–312. pontból kitűnik – a JP Morgannek az e kamatláb manipulálása céljából az Euribor‑panelhez benyújtott ajánlatok befolyásolására irányuló magatartásokban való közvetlen részvételét a Bizottság a JP Morgan kereskedője, valamint a Deutsche Bank kereskedője és a Barclays kereskedője közötti, 2006. szeptember 27‑i, 28‑i és 29‑i, 2006. október 2‑i, 25‑i és 26‑i, 2006. november 8‑i, 2006. december 18‑i, 2007. január 4‑i és 8‑i, 2007. február 6‑i, valamint 2007. március 16‑i és 19‑i információcsere tekintetében bizonyította. Ezek az információcserék az Euribor meghatározásának különböző eseteire vonatkoztak.
485 A felperesek lényegében azt vitatják, hogy a JP Morgan kereskedője tudta vagy észszerűen előre láthatta, hogy ezek az információcserék a kétoldalú információcsere keretein túlmenő, más bankokat is érintő „átfogó terv” keretébe illeszkedtek.
486 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ellentétben azzal, ami többek között a megtámadott határozat (459) preambulumbekezdéséből kitűnik, a JP Morgant illetően a Bizottság nem rendelkezik olyan közvetlen bizonyítékokkal, amelyek alátámasztanák, hogy a JP Morgan kereskedője a Deutsche Bank kereskedőjével és a Barclays kereskedőjével fenntartott kétoldalú kapcsolatai révén tudomást szerzett volna arról, hogy azok a magatartások, amelyekben e kereskedőkkel részt vett, más bankokat is érintő egységes jogsértés részét képezték. A Deutsche Bank kereskedője vagy a Barclays kereskedője ugyanis soha nem tájékoztatta a JP Morgan kereskedőjét arról, hogy más bankok is részt vettek az összejátszásra irányuló magatartásokban.
487 Mindazonáltal először is meg kell jegyezni, hogy tekintettel arra, hogy a JP Morgan kereskedője mind a Deutsche Bank kereskedőjével, mind pedig a Barclays kereskedőjével megbeszéléseket folytatott a bankjaik ajánlatainak befolyásolására vonatkozó lehetőségekről, a JP Morgan kereskedője tudta, hogy legalább két bank részt vett a kamatlábak manipulálására irányuló magatartásokban. Kétségtelen, hogy önmagában ez a körülmény nem elegendő annak bizonyításához, hogy a JP Morgan kereskedőjének tudomása volt arról, hogy az általa e kereskedőkkel folytatott információcsere túlterjedt a kétoldalú kereteken, és hogy azokon keresztül más bankokkal egységes és folyamatos jogsértésben vett részt. A felperesek ugyanis – e tekintetben az ítélkezési gyakorlatra támaszkodva – megalapozottan hivatkoznak arra, hogy az a tény, hogy a JP Morgan kereskedője kétoldalú kapcsolatokat tartott fenn, még ha párhuzamosan két kereskedővel is, nem elegendő annak bizonyításához, hogy tudomása volt a kartell többi résztvevője által azonos célok elérése végett tervezett vagy megvalósított jogsértő magatartásokról (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 9‑i Toshiba kontra Bizottság ítélet, T‑104/13, EU:T:2015:610, 86. pont).
488 Ugyanakkor ez a tény, valamint a megtámadott határozat (478)–(482) és (457)–(464) preambulumbekezdésében hivatkozott bizonyítékok – összességükben, valószínűsítő körülmények csoportjaként értékelve – komoly, pontos és egybevágó bizonyítékoknak minősülnek, amelyek lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy a JP Morgan kereskedője észszerűen előre láthatta, hogy a fenti 484. pontban említett információcserék más bankokat is érintő „átfogó terv” keretébe illeszkednek.
489 A Bizottság által a megtámadott határozat (479) és (481) preambulumbekezdésében e tekintetben bemutatott bizonyítékokból ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a JP Morgan kereskedője tudott a Deutsche Bank kereskedője és a Barclays kereskedje közötti szoros szakmai kapcsolatról és barátságról, amit a felperesek lényegében elismernek. Ezt a megállapítást nem teszi kétségessé a Deutsche Bank kereskedője és a Barclays kereskedője közötti, 2006. szeptember 28‑i információcsere (lásd a megtámadott határozat (480) preambulumbekezdését), amelyre a felperesek hivatkoznak, még ha feltételezzük is, hogy azt a felperesekhez hasonlóan úgy kell értelmezni, mint amely azt bizonyítja, hogy e kereskedők arra törekedtek, hogy a JP Morgan kereskedője elől eltitkolják jogellenes tevékenységeiket.
490 E körülményekre tekintettel, amelyeket annak fényében kell figyelembe venni, hogy a JP Morgan kereskedője a Deutsche Bank kereskedőjével és a Barclays kereskedőjével fenntartott kétoldalú kapcsolatai révén tudta, hogy azok a kamatlábak manipulálása céljából az Euribor‑panelhez benyújtott ajánlatok befolyásolására irányuló magatartásokban vettek részt, a JP Morgan kereskedője észszerűen előre láthatta, hogy az Euriborra vonatkozó jövőbeli ajánlatokkal kapcsolatos preferenciákra vonatkozó, a Deutsche Bank kereskedőjével cserélt információkat ez utóbbi megosztja a Barclays kereskedőjével.
491 Másodszor, a JP Morgan kereskedője arról is tudomással bírt, hogy a többi bank részt vesz a kamatlábak ilyen manipulálásában, vagy ezt észszerűen előre láthatta. A Bizottság e tekintetben a megtámadott határozat (478) preambulumbekezdésében helyesen hivatkozik a 2006. december 15‑i információcserére, amelynek során a JP Morgan kereskedője megosztotta a kamatjegyzőjével, hogy bizonyos bankok, köztük a Deutsche Bank, a 2006. december 18‑i Euribor‑3M fixingek felfelé történő manipulálását célzó „játékot” folytatnak (lásd a fenti 207–209. pontot). A Bizottság a megtámadott határozat (482) preambulumbekezdésében szintén helyesen hivatkozik „közvetett hivatkozási alapként” a 2006. november 8‑i információcserére. A 2006. december 15‑i információcsere fényében ugyanis, amelynek során a JP Morgan kereskedője jelezte, hogy más „fellow”‑k is csatlakoztak a „fixingek emelésének kikényszerítésében” álló „játékot” játszó bankokhoz (lásd a fenti 208. pontot), a 2006. november 8‑i információcserét úgy kell értelmezni, hogy a JP Morgan kereskedője azt gondolta, hogy a Deutsche Banktól eltérő bizonyos bankok kamatjegyzői inkább hajlandóak követni a kereskedőknek az Euriborra vonatkozó jövőbeli ajánlatokkal kapcsolatos preferenciáit. Végül a JP Morgan kereskedője és bankjának kamatjegyzője közötti 2007. március 16‑i információcseréből kitűnik, hogy e kereskedőnek tudomása volt a 2007. márciusi Euribor‑3M fixing manipulációjára irányuló kísérletek fennállásáról, vagy legalábbis gyanította azokat, ami azt is mutatja, hogy tudomása volt arról, hogy az EIRD termékek piacán tevékenykedő más bankok ilyen magatartásokat folytattak (lásd a fenti 258. pontot).
492 A Bizottság által a megtámadott határozat (487) preambulumbekezdésében hivatkozott, az E bankkal összefüggő kommunikáció fényében vizsgálva, amelyből kitűnik, hogy a JP Morgan kereskedője általában a Deutsche Bank kereskedőjén kívül más versenytárs kereskedőkkel is információcserét folytatott annak érdekében, hogy kereskedési pozícióiktól függően összehangolják az Euribor vonatkozásában benyújtott ajánlatokat (lásd a fenti 73. és 75. pontot), ezek az információcserék lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a JP Morgan kereskedője legalábbis észszerűen előre láthatta volna, hogy más bankok is részt vesznek az Euribor kamatláb manipulációjával kapcsolatos magatartásokban, mint amelyekkel közvetlen kapcsolatban állt.
493 Harmadszor, a Bizottság által a megtámadott határozat valamennyi címzettjével kapcsolatban kiemelt több megfontolás (lásd a fenti 478. pontot) valószínűsítő körülmények csoportjának elemeként is releváns.
494 Egyrészt, a Bizottság a megtámadott határozat (460) preambulumbekezdésében rámutatott arra, hogy a piac szereplői körében „széles körben, általánosan ismert volt”, hogy a referencia‑kamatlábak meghatározási folyamata deklaratív jellegű, és következésképpen, hogy a panelbankok az ajánlat időpontjában fennálló érdekeiktől függően módosíthatják az ajánlatokat (lásd még az említett határozat (406) preambulumbekezdését).
495 E megfontolások vitatása érdekében a felperesek a JP Morgan kereskedőjének a keresetlevélhez csatolt tanúvallomásában szereplő egy kijelentésére hivatkoznak, amely szerint ő nem így észlelte az Euribor‑panelhez benyújtott ajánlatokkal kapcsolatos mechanizmust, vagyis nem gondolta úgy, hogy az ajánlatok figyelembe veszik a panelbankok érdekeit.
496 Amint az a fenti 60. pontból kitűnik, a JP Morgan kereskedőjének kijelentései csekély bizonyító erővel bírnak. A felperesek által előterjesztett bármely más érv vagy bizonyíték hiányában meg kell állapítani, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a piaci szereplők körében széles körben ismert volt az Euribor‑panelhez a bankok által benyújtott ajánlatok deklaratív jellege, miközben a Bizottság e tekintetben a jogsértésben részt vevő bankok belső dokumentumaira, különösen a helyszíni vizsgálatokból származó dokumentumokra támaszkodott (lásd a megtámadott határozat 521. lábjegyzetét).
497 Másrészt, a megtámadott határozat (461) és (462) preambulumbekezdésében a Bizottság rámutatott arra, hogy a kereskedők nem hagyhatták figyelmen kívül, hogy ha ugyanazon a napon és az Euribor ugyanazon lejárata tekintetében több bank módosítja az ajánlatát, a referencia‑kamatlábra gyakorolt potenciális hatás az érintett bankok számával arányosan nő, így az összejátszásra irányuló magatartások sikerének mértéke nagymértékben függ attól, hogy azokban több bank vegyen részt. Ezen okból a kereskedők közötti bizonyos megbeszélések, így például azok, amelyeken a JP Morgan kereskedője 2007 januárjában és februárjában vett részt a Deutsche Bank kereskedőjével, bizonyos idővel a manipulációk által érintett fixingek előtt kezdődtek annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a kereskedők számára kereskedési pozícióik összehangolását vagy kiigazítását.
498 Ebből következik, hogy egy olyan fontos és hozzáértő piaci szereplő, mint a JP Morgan kereskedője (lásd ebben az értelemben lényegében a megtámadott határozat (457) és (463) preambulumbekezdését), a fenti 494. és 497. pontban felidézett körülményekből azt a következtetést vonhatta le, hogy az általa a Deutsche Bank kereskedőjével és a Barclays kereskedőjével tervezett manipulációk nagyobb eséllyel lesznek sikeresek, ha azokban több bank vesz részt, még ha ez utóbbiak nem is tájékoztatták kifejezetten más konkrét bankok részvételéről.
499 Ebben az összefüggésben el kell utasítani a felperesek azon érveit is, amelyek szerint a Bizottságnak bizonyítania kellett volna, hogy a JP Morgan kereskedője konkrét tudomással bírt a többi bank tervéről, és különösen az érintett kamatláb lejáratairól és a tervezett manipulációk irányáról. Amint ugyanis a fenti 445. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a Bizottságnak csak azt kell bizonyítania, hogy az érintett vállalkozás ismerte a kartell egészének általános tartalmát és lényeges jellemzőit, vagy észszerűen előre láthatta azokat. Márpedig a jelen ügyben a JP Morgan kereskedője ismerte a kartell egészének lényeges jellemzőt, amely kartell arra irányult, hogy befolyásolja az EIRD‑szerződések alapján esedékes pénzforgalmat a kereskedők arra irányuló összehangolt fellépése révén, hogy befolyásolják a bankjaik Euribor‑panelhez benyújtott ajánlatait azzal a céllal, hogy e kamatlábat az érdekeiknek megfelelően manipulálják.
500 E következtetést nem kérdőjelezi meg a felperesek által ebben az összefüggésben hivatkozott 2017. november 10‑i Icap és társai kontra Bizottság ítélet (T‑180/15, EU:T:2017:795). Az ezen ítélet alapjául szolgáló ténybeli körülmények ugyanis eltérnek a jelen esetben fennálló körülményektől, mivel a Bizottság ezen ügy felpereseit illetően azt állapította meg, hogy a 2008. július 8‑i AC‑Treuhand kontra Bizottság ítélet (T‑99/04, EU:T:2008:256) értelmében vett, a kartell elősegítőjekénti szerepet játszottak, nem pedig a kartell tagjakénti szerepet, mint a jelen esetben a JP Morgan. Ezenkívül az, hogy ebben az ügyben a felperesek tudomással bírtak a kartell résztvevőinek közös céljairól, egyetlen – korlátozott tartalmú – beszélgetés alapján került bizonyításra. A Törvényszék a 2017. november 10‑i Icap és társai kontra Bizottság ítéletének (T‑180/15, EU:T:2017:795) felperesek által hivatkozott 228. pontjában az ezen ügy felperesei által a kartell elősegítőjeként elkövetett jogsértés időtartama, és különösen e jogsértés folyamatos jellege értékelésének konkrét összefüggésében utasította el a Bizottság által figyelembe vett azon bizonyítékokat, amelyek eltérő lejáratú kamatlábakra vagy eltérő irányú manipulációkra vonatkoztak, mint amelyekről ezen ügy felperesei tudomással bírtak. A felpereseknek az ezen ítélettel fennálló analógiára alapított érvének tehát nem lehet helyt adni. Arra is rá kell mutatni, hogy a felperesek a keresetlevélben nem terjesztettek elő olyan kifogást, amely a jogsértés Bizottság által a jelen ügyben megállapított folyamatos jellegének vitatására irányult volna.
501 A fentiekből következik, hogy a bizonyítékok – összességükben, valószínűsítő körülmények csoportjaként értékelve – lehetővé teszik annak alátámasztását, hogy a JP Morgan kereskedője észszerűen előre láthatta, hogy a fenti 484. pontban említett információcsere túlterjedt a kétoldalú kereteken, és egységes jogsértés részét képezte, amelyben más bankok is vettek részt, és amelynek célja az volt, hogy az Euribor kamatláb manipulálására irányuló összehangolt fellépések révén megváltoztassa az EIRD termékek alapján esedékes pénzforgalmat, és kész volt elfogadni ennek kockázatát. A negyedik jogalap második részét tehát el kell utasítani.
[omissis]
[omissis]
[omissis]
[omissis]
[omissis]
B. A megtámadott határozat 2. cikke c) pontjának megsemmisítése iránti kérelemről és a bírság összegének csökkentése iránti kérelemről
[omissis]
[omissis]
[omissis]
1. A kiszabott bírság összegének csökkentésére vonatkozó kérelemről
[omissis]
704 A jelen ügyben a JP Morgan – első öt jogalap vizsgálatából következő – jogsértő magatartásának szankcionálására irányuló bírság összegének meghatározása érdekében a következő körülményeket kell figyelembe venni.
705 Elsősorban, a jogsértés súlyát és időtartamát illetően a következőkre kell rámutatni.
706 Először is, célszerűnek tűnik azon módszer alkalmazása, amely – a Bizottság által a jelen ügyben alkalmazott módszerhez hasonlóan – először meghatározza a bírság alapösszegét, amelyet később az ügy sajátos körülményeitől függően ki lehet igazítani.
707 Mindenekelőtt, ami az eladások értékét mint kezdeti adatot illeti, annak helyettesítő értékeként a diszkontált pénzbeli bevételeket kell figyelembe venni. Amint ugyanis a hatodik jogalap harmadik részének vizsgálatából kitűnik, a diszkontált pénzbeli bevételek értéke a jelen ügyben megfelelő kiindulópontot biztosíthat a bírság összegének meghatározásához, mivel ez az érték tükrözi a jogsértés gazdasági jelentőségét és a jogsértésben részt vevő vállalkozás viszonylagos súlyát.
708 E tekintetben a hatodik jogalap második részének vizsgálata keretében kétségkívül megállapítást nyert (lásd a fenti 657. pontot), hogy a pénzbeli bevételek bankok általi meghatározása bizonyos esetekben eltérő megközelítésekhez vezetett. Mindazonáltal, amint az a fenti 671. pontból kitűnik, ezen eltérések nem vezetnek az egyenlő bánásmód elvének megsértéséhez.
709 Ezenkívül a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a pénzbeli bevételek kiszámításának más módszere, többek között az egyes bankok által a 2012. október 12‑i információkérésre válaszul alkalmazott módszer nem lenne alkalmasabb a pénzbeli bevételek megállapítására. Az olyan módszer ugyanis, amely a rögzített lábakat és változó lábakat is tartalmazó szerződések rögzített lábainak kizárásával, az „egzotikus” termékek kizárásával vagy a napi helyett havi ellentételezés alkalmazásával jár, a jelen ügyben nem alkalmasabb az eladások értékének a szankcionált jogsértéssel összefüggésben történő meghatározására, és így arra, hogy megfelelően tükrözze e jogsértés valósságát és gazdasági jelentőségét, valamint a vállalkozások e jogsértésben betöltött helyzetét. Először ugyanis, ami a rögzített lábbal és változó lábbal is rendelkező EIRD szerződéseket illeti, a pénzforgalom a rögzített kamatláb és változó kamatláb között a rögzítés időpontjában fennálló különbséget tükrözi, amint az a fenti 39. pontból kitűnik. A Törvényszék megítélése szerint semmi nem indokolja különösen az ilyen EIRD termékek két „lába” közül az egyikből eredő pénzforgalom kizárását. Másodszor, semmi nem igazolja az „egzotikus” termékeknek a pénzbeli bevételek kiszámításából való kizárását, miközben ezek is az EIRD termékek releváns piacának részét képezik. Harmadszor, mivel a napi ellentételezés jelenti a piaci normát, a jelen ügyre jellemző egyetlen sajátos körülmény sem indokolja az attól való eltérést.
710 E körülményekre tekintettel a Törvényszék úgy határoz, hogy a bírság összegének meghatározása keretében a JP Morgan pénzbeli bevételeinek a Bizottság által a megtámadott határozatban megállapított értékét veszi figyelembe.
711 Ezt követően rá kell mutatni, hogy a felek között nem vitatott, hogy az, ha a bírság kiszámításának alapjaként kizárólag a pénzbeli bevételeket veszik figyelembe, túlzottan elrettentő bírság kiszabásához vezetne. A felek tehát egyetértenek abban, hogy a pénzbeli bevételeket csökkentési együttható alkalmazásával csökkenteni kell.
712 A megtámadott határozatban a Bizottság egységes, 98,849%‑ban meghatározott csökkentési együtthatót alkalmazott.
713 E csökkentési együttható meghatározását illetően rá kell mutatni, hogy az több elemet, többek között az általában véve a derivatívák kereskedésétől elválaszthatatlan ellentételezést, valamint a derivatívák, és különösen az EIRD termékek ellentételezésének sajátosságait tükröző összetett művelet eredménye. Egy számtanilag képzett érték becsléséről van tehát szó. Ezért fogalmilag nem egyetlen lehetséges csökkentési együttható létezik.
714 A felperesek 99,91%‑os alternatív csökkentési együtthatót javasolnak, anélkül azonban, hogy pontosítanák azokat az indokokat, amelyek miatt az e szinten megállapított csökkentési együttható megfelelőbb lenne, mint amelyet a Bizottság alkalmazott. Annak állítására szorítkoznak, hogy az EIRD termékek AFR értékének a releváns időszakban történő alkalmazása egy „megfelelő” 99,91%‑os mértékű csökkentési együtthatóra „utal”. Márpedig, mint az a fenti 588–593. pontban megállapítást nyert, nem részesíthető előnyben az eladások értéke tekintetében alkalmazandó – az AFR‑en alapuló – helyettesítő érték jelen ügyben történő kiszámítása érdekében a felperesek által javasolt megközelítés, mivel az nem tükrözi jobban a jogsértés gazdasági jelentőségét, mint a Bizottság diszkontált pénzbeli bevételeken alapuló megközelítése.
715 Mindenesetre a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ilyen különösen magas, sőt túlzott mértékű alternatív csökkentési együttható alkalmazása azzal a veszéllyel járna, hogy megfosztja értelmétől a szankciót azáltal, hogy azt elhanyagolható mértékűvé teszi, és ily módon veszélyeztetné a bírság kellően elrettentő jellege biztosításának szükségességét. A felperesek által javasolt 99,91%‑os alternatív csökkentési együttható alkalmazása tehát olyan bírság kiszabásához vezetne, amely nem tükrözi sem a jogsértés gazdasági jelentőségét, sem pedig a JP Morgannek a jogsértésben betöltött viszonylagos súlyát.
716 Válaszukban a felperesek előadják, hogy a JP Morgan pénzbeli bevételeire más csökkentési együtthatót kell alkalmazni annak érdekében, hogy az tükrözze a JP Morgan piaci súlyát. Ugyanakkor nem javasolnak más, megfelelőbb együtthatót, amely egyszerre tenné lehetővé a jogsértés gazdasági jelentőségét és a JP Morgannek a jogsértésben betöltött viszonylagos súlyát tükröző bírság kiszabását, és biztosítaná a bírság elrettentő jellegét.
717 Mindenesetre egyrészt, a felek nem vitatják, hogy a csökkentési együtthatót legalább 98,849%‑ban kell megállapítani. Másrészt, a Törvényszék emlékeztet arra, hogy amikor korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása keretében bírságot állapít meg, azt nem pontos aritmetikai számításokkal végzi.
718 Másodszor, ami a jogsértés súlyát illeti, a Törvényszék megítélése szerint figyelembe kell venni a jogsértés jellegét, földrajzi kiterjedését, valamint azt, hogy a jogsértés megvalósult‑e, vagy sem.
719 Ami a jogsértés jellegét illeti, mivel a szóban forgó magatartások az EIRD termékek árának meghatározása szempontjából releváns tényezőkre vonatkoztak, jellegüknél fogva a legsúlyosabb versenykorlátozások közé tartoznak. Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy a szóban forgó magatartások különösen súlyosak és károsak, mivel nem csupán az EIRD termékek piacán torzíthatják a versenyt, hanem tágabb értelemben veszélyeztethetik a bankrendszerbe és a pénzügyi piacok egészébe vetett bizalmat, valamint azok hitelességét.
720 Amint arra ugyanis a Bizottság a megtámadott határozat (721) preambulumbekezdésében rámutatott, anélkül hogy e körülményeket a felperesek vitatták volna, az EIRD termékek árképzésében tükröződő érintett referenciamutatók az EIRD termékek piacának valamennyi résztvevőjére alkalmazandók. Ezenkívül, mivel ezek a kamatlábak euróalapúak, alapvető fontosságúak a belső piaci pénzügyi feltételek harmonizációja és a tagállamokban folytatott banki tevékenységek szempontjából.
721 Ami a jogsértés földrajzi kiterjedését illeti, amint az a megtámadott határozat (47) és (721) preambulumbekezdéséből kitűnik, a kartell legalább az EGT egészére kiterjedt, így a szóban forgó magatartások valamennyi tagállamban hatással lehettek a banki tevékenységekre.
722 Azt is figyelembe kell venni, hogy a valószínűsítő körülmények Törvényszék rendelkezésére álló csoportja legalábbis hihetővé teszi azt, hogy a JP Morgan kereskedője azon jogsértő magatartásokat, amelyekről a Barclays kereskedőjével 2006. szeptember 27‑én és 28‑án megállapodott, a bankja kamatjegyzőivel való kapcsolatfelvétel útján megvalósította (lásd a fenti 281. és 302–305. pontot).
723 Harmadszor, a felperesek jogsértésben való részvételének azon időtartamát kell figyelembe venni, amely a megtámadott határozatból kitűnik, mivel azt a felperesek nem vitatták, és azt nem érinti a fenti 317. pontban a JP Morgannek a szóban forgó egységes jogsértést képező jogsértő magatartásokban való részvételére vonatkozóan levont következtetés.
724 Másodsorban, ami az enyhítő körülményeket illeti, a Törvényszék megállapítja, hogy a JP Morgan kevésbé jelentős szerepet játszott a jogsértésben, mint a főbb szereplők, különösen a D bank és az A bank. Hasonlóképpen, a kapcsolattartás intenzitása, amelyekben a JP Morgan kereskedője részt vett, alacsonyabb mértékű volt, mint az említett főbb szereplők esetében.
725 Ugyanakkor – amint az a fenti 696. pontban megállapításra került – az információcseréket, amelyekben a JP Morgan részt vett, sajátos gyakoriság és rendszeresség jellemzi. E megállapítás megalapozottságát semmi esetre sem befolyásolja a fenti 153. pontban a felperesekkel szemben a megtámadott határozatban hivatkozott egyik információcsere, tudniillik a 2006. október 10‑i információcsere terjedelmét illetően levont következtetés.
726 Végül meg kell jegyezni, hogy a JP Morgan jogsértő magatartásokban való részvétele szándékos volt, és a felperesek nem hivatkoztak arra, hogy a jelen ügyben a javukra figyelembe kellene venni a gondatlanságot mint enyhítő körülményt. Ezenkívül a felperesek azáltal, hogy a versenyellenes információcserékben részt vettek – még ha passzívan is –, nem elhanyagolható számú versenyellenes kapcsolatfelvételben vettek részt, anélkül hogy bármilyen fenntartást vagy ellenkezést tanúsítottak volna. Ezáltal a felperesek azt a benyomást keltették versenytársaikban, hogy részt vesznek a vitatott kartellben, és ily módon hozzájárultak annak ösztönzéséhez. Egyébiránt, amint az a fenti 719. pontból kitűnik, a szóban forgó magatartásokat különös súlyosság jellemzi. Következésképpen a részvétel alacsonyabb intenzitásával és a JP Morgannek a főbb szereplőkhöz képest a jogsértésben betöltött kevésbé jelentős szerepével kapcsolatos enyhítő körülmények csak csekély hatást gyakorolhatnak a bírság végösszegére.
727 Harmadsorban, a bírságnak a Törvényszék által meghatározott összege megfelelően figyelembe veszi annak szükségességét, hogy a JP Morgannel szemben elrettentő összegű bírságot szabjanak ki.
728 A fenti megfontolások összességére tekintettel a Törvényszék megítélése szerint a szankció egyéniesítésének és arányosságának elvére tekintettel a jelen ügy körülményei megfelelő értékelésének minősül, ha a bírság összegét 337 196 000 euróban állapítja meg, amelyért a JPMorgan Chase & Co. és a JPMorgan Chase Bank, National Association egyetemlegesen felelős. Ennélfogva a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránti kérelmeket el kell utasítani.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetről már nem szükséges határozni annyiban, amennyiben azt a J. P. Morgan Services LLP nyújtotta be.
2) A Törvényszék az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39914 – „Euróban denominált kamatláb‑derivatívák [EIRD]” ügy) 2016. december 7‑én hozott C(2016) 8530 final bizottsági határozat 2. cikkének c) pontját megsemmisíti, amennyiben az a JPMorgan Chase & Co.‑ra és a JPMorgan Chase Bank, National Associationre vonatkozik.
3) A Törvényszék a bírság összegét, amelyért a JPMorgan Chase & Co. és a JPMorgan Chase Bank, National Association egyetemlegesen felelős, 337 196 000 euróban állapítja meg.
4) A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.
5) A felek maguk viselik saját költségeiket.
Papasavvas | Kornezov | Buttigieg |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. december 20‑i nyilvános ülésen.
Aláírások