T‑227/01–T‑229/01., T‑265/01., T‑266/01. és T‑270/01. sz. egyesített ügyek
Territorio Histórico de Álava – Diputación Foral de Álava és társai
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Állami támogatások – A tagállam valamely területi egysége által nyújtott adókedvezmények – A beruházások összegének 45%‑os adójóváírása – A támogatási programokat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és a kifizetett támogatások visszatéríttetését elrendelő határozatok – Szakmai szervezet – Elfogadhatóság – Új támogatásnak vagy létező támogatásnak való minősítés – A bizalomvédelem elve – A jogbiztonság elve – Az arányosság elve”
Az ítélet összefoglalása
1. Eljárás – Beavatkozás – Elfogadhatóság – Az elfogadhatóságot megállapító korábbi végzést követő felülvizsgálat
(A Bíróság alapokmánya, 40. cikk, második bekezdés)
2. Eljárás – Beavatkozás – Érdekelt személyek – Reprezentatív egyesület, amelynek célja tagjainak védelme – A tagokat érintő elvi kérdéseket felvető ügyekben való elfogadhatóság
(A Bíróság alapokmánya, 40. cikk, második bekezdés, és 53. cikk, első bekezdés)
3. Eljárás – Beavatkozási beadvány – Alaki követelmények
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 116. cikk, 4. §, második bekezdés)
4. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Támogatási programnak a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító bizottsági határozat – A tagjait védő, illetve képviselő szakmai egyesülés által benyújtott kereset
(EK 230. cikk, (4) bekezdés)
5. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A hatóságok által bizonyos vállalkozások számára nyújtott adómentesség – Bennfoglaltság
(EK 87. cikk, (1) bekezdés)
6. Államok által nyújtott támogatások – A panaszok vizsgálata – A Bizottság kötelezettségei – Indokolás
(EK 87. cikk, (2) bekezdés, és EK 253. cikk)
7. Államok által nyújtott támogatások – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – Támogatási rendszer átfogó vizsgálata
(EK 87. cikk)
8. Államok által nyújtott támogatások – A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége – Versenytorzítás – Csekély összegű támogatások – Ideiglenes jellegű támogatások – Hatás hiánya
(EK 87. cikk, (1) bekezdés)
9. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Adójóváírást bevezető nemzeti szabályozás
(EK 87. cikk, (1) bekezdés)
10. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Regionális vagy helyi közigazgatási egységek által nyújtott támogatások – Bennfoglaltság
(EK 87. cikk, (1) bekezdés)
11. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Különös adóintézkedés – Az intézkedés szelektív jellege – Az adórendszer jellegére vagy szerkezetére alapított igazolás – Kizártság
(EK 87. cikk, (1) bekezdés)
12. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatások – A Bizottság mérlegelési jogköre
(EK 87. cikk, (3) bekezdés)
13. Államok által nyújtott támogatások – Létező támogatások és új támogatások – Létező támogatásnak való minősítés – Szempontok – A létező támogatási program lényeges módosítását célzó intézkedés – Kizártság
(EK 87. cikk és EK 88. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet, 1. cikk, b) pont, ii. alpont)
14. Államok által nyújtott támogatások – Létező támogatások és új támogatások – Létező támogatásnak való minősítés – Szempontok – A közös piac fejlődése
(EK 87. cikk és EK 88. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet, 1. cikk, b) pont, v. alpont)
15. Államok által nyújtott támogatások – Közigazgatási eljárás – Az érdekelteknek az észrevételeik megtételéhez fűződő joga
(EK 88. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet, 6. cikk, (1) bekezdés)
16. Eljárás – Beavatkozás – Az egyik fél kérelmeinek támogatására irányuló beadvány
(A Bíróság alapokmánya, 40. cikk, negyedik bekezdés; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 116. cikk, 3. §)
17. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – A 659/1999 rendelet hatálybalépését megelőző vizsgálati eljárás – Konkrét határidőkhöz kötés hiánya – Korlát – A jogbiztonság követelményeinek tiszteletben tartása – A panasz miatt indított előzetes vizsgálat ésszerű időn belüli lefolytatására vonatkozó kötelezettség
(EK 88. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet)
18. Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – Az EK 88. cikk eljárási szabályainak megsértésével nyújtott támogatás – A kedvezményezettek esetleges jogos bizalma – Védelem – Feltételek és korlátok
(EK 88. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés)
19. Államok által nyújtott támogatások – Tervezett támogatások – A Bizottság által végzett vizsgálat – Előzetes szakasz és kontradiktórius szakasz – Ésszerű határidő betartása
(EK 88. cikk, (2) és (3) bekezdés)
20. Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – Az arányosság elvének megsértése – Hiány
(EK 88. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés)
1. Azon tény, hogy az Elsőfokú Bíróság korábbi végzésben engedélyezte valamely személy beavatkozását az egyik fél kérelmeinek támogatása végett, nem zárja ki, hogy újra megvizsgálják a beavatkozásának megengedhetőségét.
(vö. 81. pont)
2. A tagjaikat érintő elvi kérdéseket felvető ügyekben a tagok védelmét célzó reprezentatív egyesületek beavatkozáshoz való joga széles értelmezésének célja az, hogy lehetővé tegye az ügyek hátterének jobb értékelését, elkerülve az egyéni beavatkozások magas számát, amely veszélyeztetné az eljárás hatékonyságát és megfelelő lefolytatását.
Az adómentességi rendszerek jogellenességét és a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító, valamint az e címen kifizetett támogatások visszatéríttetését elrendelő bizottsági határozatok ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetek keretében a beavatkozáshoz fűződő jogos érdeket igazol azon ágazatközi konföderatív szakmai szervezet, amelynek célja különösen a vállalkozások képviselete és érdekeinek védelme, amely vállalkozások közül néhány az említett adórendszerek címén nyújtott támogatások tényleges kedvezményezettje, és amely szervezet továbbá részt vett a kérdéses határozatok elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban.
(vö. 83–90. pont)
3. A beavatkozási beadványnak, amelynek az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 116. cikke 4. §‑ának második bekezdése szerint tartalmaznia kell a beavatkozó által felhozott jogalapok és érvek rövid ismertetését, éppúgy mint a keresetlevélnek, kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére a védekezésének előkészítését, és azt, hogy az Elsőfokú Bíróság adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül is határozni tudjon a keresetről.
A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a keresetlevélhez hasonlóan szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli és jogi körülmények, amelyeken a beavatkozási beadvány alapul, legalább röviden, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a beadvány szövegéből. E tekintetben a beadvány szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más, akár a beadványhoz mellékelt iratokra való általános hivatkozás nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a beadványban kell szerepelniük. Továbbá nem az Elsőfokú Bíróságnak kell a mellékletekben megkeresnie és azonosítania azokat a jogalapokat és érveket, amelyek a beadvány alapját képezhetik, mivel a mellékleteknek tisztán bizonyító és kisegítő szerepük van.
Nem felel meg e követelményeknek az a beavatkozási beadvány, amely általánosan hivatkozik az azon üggyel egyesített ügyekben benyújtott keresetlevelekre, amely ügyben a beavatkozásra sor kerül, anélkül hogy magából a beavatkozási beadványból akárcsak röviden vagy lényegében kitűnnének azon lényeges ténybeli és jogi körülmények, amelyeken a beadvány alapul.
(vö. 94–97., 100–101. pont)
4. Az olyan egyesület, amelynek feladata a vállalkozások közös érdekeinek védelme, állami támogatásokkal kapcsolatos végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránt főszabály szerint csak akkor indíthat elfogadható keresetet, ha e vállalkozások vagy azok bármelyike maga is bír egyéni kereshetőségi joggal, vagy ha az egyesület saját érdekre tud hivatkozni.
Valamely természetes vagy jogi személy csak akkor hivatkozhat arra, hogy személyében érintett, ha a vitatott aktus sajátos jellemzői vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őt. E tekintetben, noha valamely támogatási program potenciális kedvezményezettjei csupán ezen minőségük miatt nem tekinthetők az e programnak a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító bizottsági határozat által személyükben érintetteknek, más helyzetben van azon vállalkozás, amelyet a kérdéses határozat nem csupán mint a vitatott támogatási program potenciális kedvezményezettjét érinti, hanem az e program címén nyújtott egyedi támogatás – amelynek visszatéríttetését a Bizottság elrendelte – tényleges kedvezményezettje minőségében is. Továbbá mivel a határozat arra kötelezi a tagállamot, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket a kérdéses támogatásoknak a kedvezményezettektől való visszatéríttetése érdekében, az azokból részesült vállalkozásokat e határozat által közvetlenül érintetteknek kell tekinteni.
Következésképpen a támogatási programok jogellenességét és a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító, valamint e programok eltörlését és a kifizetett támogatások visszatéríttetését elrendelő bizottsági határozatokkal szemben kereshetőségi joga van az olyan vállalkozások érdekeinek védelmével megbízott egyesületnek, amelyek vonatkozásában – akár a szóbeli szakasz keretében – bizonyítást nyert, hogy az említett programok címén nyújtott egyedi támogatás tényleges kedvezményezettjei, és mint ilyenek maguk is kereshetőségi joggal bírnának.
(vö. 107–118. pont)
5. Az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatás fogalma nemcsak a szubvencióhoz hasonló pozitív juttatásokat foglalja magában, hanem azokat a beavatkozásokat is, amelyek különböző formában enyhítik a vállalkozás költségvetésére általában nehezedő terheket, és amelyek ezáltal, anélkül hogy a szó szoros értelmében szubvenciók lennének, azokkal azonos természetűek és hatásúak.
Azon intézkedés, amellyel valamely tagállam hatóságai bizonyos vállalkozásoknak olyan adómentességet biztosítanak, amely ugyan nem jár együtt állami források átruházásával, de kedvezőbb helyzetbe hozza a kedvezményezetteket, mint a többi adóalanyt, az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.
Erről van szó azon, a beruházás ösztönzését célzó adójóváírások esetében, amelyek – a támogatható beruházás összege bizonyos százalékának megfelelő mértékben csökkentve a kedvezményezett vállalkozások adóterhét, és ezáltal lehetővé téve számukra azt, hogy ne kelljen befizetniük a fizetendő adó teljes végső összegét – e vállalkozásokat a többi adóalannyal szemben kedvezőbb helyzetbe hozzák. Azon tény, hogy az említett adójóváírások a beruházások ösztönzését célozzák, hogy végül bevételeket generáljanak, e tekintetben nem releváns, mivel az intézkedés által követett célkitűzés nem teheti lehetővé, hogy az intézkedés kikerüljön az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak való minősítés alól.
(vö. 124–126., 130., 184. pont)
6. Az EK 253. cikkben megkövetelt indokolásnak az adott ügy természetéhez kell igazodnia, valamint világosan és egyértelműen kell megfogalmaznia a jogi aktust kiadó intézmény érvelését, hogy az az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokait megismerhetővé, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogkört gyakorolhatóvá tegye. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni.
Az adójóváírások formájában bevezetett támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító bizottsági határozat az említett támogatásoknak a kereskedelemre és a versenyre gyakorolt hatásait illetően elegendő indokolást tartalmaz, amennyiben megállapítja, hogy a kérdéses tagállam gazdaságának jellegzetességei, azaz a kifelé való nyitottsága és a kivitel túlsúlya miatt e támogatások egyrészről erősítik a kedvezményezett vállalkozások helyzetét a Közösségen belüli kereskedelemben részt vevő egyéb versenytárs vállalkozásokkal szemben, és így érintik e kereskedelmet, másrészről pedig javítják ugyanezen kedvezményezett vállalkozások jövedelmezőségét, mivel növekszik a nettó eredményük (adózás utáni nyereség), és e vállalkozások számára lehetővé teszik az említett adójóváírásokból nem részesülő vállalkozásokkal való versenyt.
(vö. 136–138. pont)
7. Ha az állam által vagy állami forrásból nyújtott pénzügyi támogatás valamely vállalkozás helyzetét megerősíti a Közösségen belüli kereskedelemben egyéb versenytárs vállalkozásokkal szemben, úgy kell tekinteni, hogy a támogatás befolyásolja e kereskedelmet, még akkor is, ha a kedvezményezett vállalkozás maga nem vesz részt a kivitelben. A Bizottságnak nem kell bizonyítania, hogy ezen intézkedésnek tényleges hatása van a tagállamok közötti kereskedelemre, és hogy a versenyt ténylegesen torzítja, hanem csak azt kell megvizsgálnia, hogy ezen intézkedés érintheti‑e ezen kereskedelmet, és torzíthatja‑e a versenyt.
Támogatási program esetén a Bizottság szorítkozhat arra, hogy a kérdéses program általános jellemzőit tanulmányozza, anélkül hogy köteles lenne minden egyes konkrét esetet megvizsgálni, mivel abban az esetben, amikor e programot nem jelentették be, nem szükséges, hogy az indokolás e tekintetben naprakésszé tett értékelést tartalmazzon a programnak a versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatásairól.
(vö. 142–143. pont)
8. Azon tény, hogy az adókedvezmények ideiglenes jellegűek, továbbá hogy hatásuk korlátozott és nem meghatározó, vagy hogy nem az egyetlen figyelembe veendő tényezőt jelentik, nem kérdőjelezheti meg az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak való minősítésüket, mivel az ítélkezési gyakorlat nem követeli meg, hogy a versenytorzítás vagy az ilyen torzítás veszélye és a Közösségen belüli kereskedelem érintettsége érezhető vagy lényeges legyen.
(vö. 148. pont)
9. Valamely állami intézkedés egyedisége, azaz szelektív jellege az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fogalma egyik jellemzőjének minősül. Ezzel kapcsolatban meg kell vizsgálni, hogy az intézkedés kizárólag bizonyos vállalkozások vagy bizonyos tevékenységi ágazatok javára jár‑e előnyökkel, vagy sem.
Az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett „bizonyos vállalkozásokat előnyben részesítő” szelektív előnynek minősülnek azon adórendszerek, amelyek adójóváírások formájában olyan előnyöket nyújtanak, amelyekből kizárólag a bizonyos határértéket meghaladó beruházásokat megvalósító, tehát jelentős pénzügyi forrásokkal rendelkező vállalkozások részesülnek, kizárva minden más vállalkozást, még akkor is, ha azok beruháznak, és amely adórendszerek továbbá diszkrecionális mérlegelési jogkört biztosítanak a közigazgatásnak, lehetővé téve számára azt, hogy az értékelésének alávetett beruházási projektek jellemzői alapján megváltoztassa az adókedvezmény összegét vagy nyújtásának feltételeit.
(vö. 158–162., 166–168. pont)
10. Azon tény, hogy az államinál alacsonyabb szintet képviselő jogalany a tagállam alkotmánya által elismert és védett adóautonómiával rendelkezik, nem mentesíti e jogalanyt a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek tiszteletben tartása alól. Az EK 87. cikk (1) bekezdése, amely „a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában” nyújtott támogatásokat említi, minden állami forrásból finanszírozott támogatásra vonatkozik. Ebből következik, hogy a tagállamoknak az államinál alacsonyabb szintet képviselő (decentralizált, föderális, regionális és egyéb) jogalanyai által hozott intézkedések – e jogalanyok jogállásától és elnevezésétől függetlenül – ugyanúgy az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak, mint a szövetségi vagy központi hatalom által hozott intézkedések, amennyiben e rendelkezés feltételei teljesülnek.
(vö. 178. pont)
11. Annak értékelése keretében, hogy valamely állami intézkedés állami támogatásnak minősül‑e, ezen intézkedés szelektív jellegét bizonyos feltételek mellett igazolhatja „a rendszer természete vagy szerkezete”. Ez esetben az intézkedés kikerül az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alól. Így valamely különös adóintézkedés, amelyet igazol az adórendszer belső logikája – úgymint az adó progresszivitása, amelyet az adó redisztributív logikája igazol –, kikerül az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alól.
Azon tény, hogy az adóintézkedések objektív kritériumokon alapulnak, és horizontális jellegűek, nem kérdőjelezheti meg szelektív jellegüket, és nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy azok az érintett adórendszer belső logikája által igazolt intézkedéseknek minősülnek, mivel azokból kizárólag a bizonyos határértéket meghaladó beruházásokat megvalósító, tehát jelentős pénzügyi forrásokkal rendelkező vállalkozások részesülnek, kizárva minden más vállalkozást, még akkor is, ha azok beruháznak. Ugyanígy a kérdéses intézkedések által követett célkitűzés sem teszi lehetővé, hogy azok kikerüljenek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak való minősítés alól, mivel ellenkező esetben elegendő lenne az, hogy a hatóságok a támogatási intézkedés elfogadásával elérni kívánt célkitűzések jogszerűségére hivatkozzanak annak érdekében, hogy ezen intézkedést az EK 87. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól kikerülő általános intézkedésnek lehessen tekinteni. Márpedig e rendelkezés nem tesz különbséget az állami beavatkozások okai vagy céljai szerint, hanem a hatásaik alapján határozza meg azokat.
(vö. 179–180., 184–185. pont)
12. A Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az EK 87. cikk (3) bekezdése területén. A közösségi bíróság által gyakorolt felülvizsgálatnak tehát arra kell korlátozódnia, hogy betartották‑e az eljárásra és az indokolásra vonatkozó szabályokat, és hogy a tényeket helyesen állapították‑e meg, valamint hogy fennáll‑e nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy hatáskörrel való visszaélés. A közösségi bíróság a Bizottság gazdasági értékelését nem helyettesítheti a saját értékelésével.
Támogatási programok esetén a Bizottság szorítkozhat arra, hogy a kérdéses program általános jellemzőit tanulmányozza, anélkül hogy köteles lenne minden egyes konkrét esetet megvizsgálni.
(vö. 198–199. pont)
13. A Szerződés különböző eljárásokat vezet be aszerint, hogy létező vagy új támogatásokról van‑e szó. Míg az új támogatásokat az EK 88. cikk (3) bekezdésének megfelelően előzetesen be kell jelenteni a Bizottságnak, és nem hajthatók végre mindaddig, amíg az eljárásban végleges határozat nem születik, a létező támogatások az EK 88. cikk (1) bekezdésének megfelelően jogszerűen végrehajthatók, amíg a Bizottság nem állapítja meg a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségüket. A létező támogatások tehát adott esetben csak a jövőre vonatkozó joghatásokkal bíró, összeegyeztethetetlenséget megállapító határozat tárgyai lehetnek.
Az EK 88. cikk alkalmazásáról szóló 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontjának i. alpontja értelmében létező támogatásnak minősül többek között „minden támogatás, amely a Szerződésnek az érintett tagállamokban történő hatálybalépését megelőzően már létezett, vagyis az olyan támogatási programok és egyedi támogatások, amelyeket a Szerződés hatálybalépése előtt vezettek be, és azt követően is alkalmazhatók”.
E rendelkezések értelmében nem tekinthető létező támogatásnak a Szerződésnek az érintett tagállamban való hatálybalépését követően adójóváírásokat bevezető adórendszer, amennyiben az adójóváírások alkalmazási feltételei és következésképpen kedvezményezetti köre, alapja és százalékos aránya, valamint időtartama a Szerződés hatálybalépését megelőzően létező támogatási program lényeges módosításainak tűnnek.
(vö. 228–234. pont)
14. Az EK 88. cikk alkalmazásáról szóló 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontjának v. alpontjában foglalt „közös piac fejlődésének” fogalmát a szóban forgó intézkedéssel érintett ágazat gazdasági és jogi környezetének változásaként is lehet értelmezni. Ilyen változást eredményezhet többek között a versenynek kezdetben ki nem tett piac liberalizációja is.
E fogalom ugyanakkor nem vonatkozik arra az esetre, amikor a Bizottság egyedül a Szerződés állami támogatásokkal kapcsolatos szabályainak szigorúbb alkalmazása alapján változtatja meg álláspontját.
Ebből következik, hogy még ha bizonyítást is nyerne, hogy a kérdéses intézkedés elfogadását követően megváltozott a Bizottság azon szelektivitási kritériumokkal kapcsolatos doktrínája, amelyeket az említett intézkedésnek az EK 87. cikk (1) bekezdése alapján való értékelése során alkalmazott, ez nem tenné lehetővé a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontjának v. alpontja értelmében vett „közös piac fejlődésének” megállapítását.
(vö. 245., 247., 250. pont)
15. Az EK 88. cikk alkalmazásáról szóló 659/1999 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás keretében az érdekelt felek benyújthatják észrevételeiket a Bizottságnak. E rendelkezés kifejti, hogy ezen észrevételeket meghatározott határidőn belül kell benyújtani, amely kellően indokolt esetben meghosszabbítható, azonban e rendelkezés nem teszi lehetővé, hogy valamely érdekelt fél az e célból előírt határidő lejárta után kizárólag saját kezdeményezésére új észrevételeket nyújtson be a Bizottsághoz.
Ebből következik, hogy azon tény, hogy a Bizottság valamely érdekelt fél kiegészítő észrevételeit nem vette figyelembe arra hivatkozva, hogy azokat határidőn túl nyújtották be, és az említett fél sosem nyújtott be a 659/1999 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján az előírt határidő meghosszabbítása iránti kérelmet, – arra vonatkozó pontos ígéretek hiányában, hogy határidő‑hosszabbítás iránti kérelem hiányában figyelembe veszik még a késve benyújtott kiegészítő észrevételeket is – nem minősülhet a bizalomvédelem és a gondos ügyintézés elve megsértésének.
A bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga ugyanis minden jogalanyt megillet, akiben valamely közösségi intézmény megalapozott várakozásokat keltett, és senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére az adminisztráció által neki tett pontos ígéretek hiányában.
Továbbá a közösségi jogrend által a közigazgatási eljárásokban biztosított garanciák közé tartozik többek között a gondos ügyintézés elve, amely értelmében az illetékes intézmény köteles alaposan és pártatlanul megvizsgálni az adott eset valamennyi releváns körülményét. A 659/1999 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése az állami támogatások ellenőrzésének eljárása keretében az említett elvek kifejeződésének minősül. Az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó eljárásban az érdekeltek maguk nem tarthatnak igényt a Bizottsággal való olyan kontradiktórius vitára, mint amely a támogatás nyújtásáért felelős tagállamot megilleti, és nem érvényesíthetnek olyan széleskörű jogokat, mint a védelemhez való jog. Az általános jogelvek, úgymint a gondos ügyintézés elve, nem teszik lehetővé a közösségi bíróság számára azon eljárási jogok kiterjesztését, amelyek az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó eljárásokban a Szerződés és a másodlagos jog szerint megilletik az érdekelteket.
(vö. 259–272. pont)
16. A Bíróság alapokmánya 40. cikkének negyedik bekezdése, amely ezen alapokmány 53. cikke értelmében az Elsőfokú Bíróságra is alkalmazandó, és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 116. cikkének 3. §‑a ugyan nem zárja ki, hogy a beavatkozó az általa támogatott fél érveitől eltérő érveket adjon elő, de csak azzal a feltétellel, ha azok a jogvita keretét nem módosítják, és a beavatkozás célja ez utóbbi fél kérelmeinek támogatása marad.
Elfogadható a beavatkozó által felhozott olyan kifogás, amely – noha különbözik a felperes kifogásaitól – a jogvitának a felperes által meghatározott tárgyához kapcsolódik, és így nem módosítja a jogvita keretét.
(vö. 292–294. pont)
17. Noha az EK 88. cikk alkalmazásáról szóló 659/1999 rendelet hatálybalépéséig a Bizottság a támogatási intézkedések vizsgálata tekintetében nem volt konkrét határidőkhöz kötve, ügyelnie kellett arra, hogy a jogbiztonság alapvető követelményének tiszteletben tartása érdekében ne késlekedjen határozatlan ideig jogköreinek gyakorlásával.
Mivel ugyanis az állami támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik, a Bizottságnak a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó alapvető rendelkezései gondos végrehajtásának érdekében alaposan és pártatlanul kell megvizsgálnia a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatást bejelentő panaszt. Ebből következik, hogy a Bizottság nem hosszabbíthatja korlátlanul a panasz tárgyát képező állami intézkedések előzetes vizsgálatát. Valamely panasz vizsgálata időtartamának ésszerű jellegét minden ügy egyedi körülményei, különösen az ügy összefüggései, a Bizottság által folytatott eljárás különböző szakaszai és az ügy összetettsége alapján kell értékelni.
A Bizottságnak a támogatási programokról való tudomásszerzésének időpontja és az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindításának időpontja között eltelt harmincnyolc hónapos időtartam az említett programok hátterére tekintettel nem minősül olyan ésszerűtlenül hosszú időnek, amelynek következtében az előzetes vizsgálati eljárás sértette volna a jogbiztonság elvét, vagy következésképpen a gondos ügyintézés elvét, mivel egyrészről a kérdéses intézkedések megkövetelték a kérdéses nemzeti jogszabályok alapos vizsgálatát, másrészről pedig az eljárás időtartama legalábbis részben a nemzeti hatóságoknak tudható be, amelyek többek között többször is kérték a Bizottság tájékoztatáskéréseire való válaszadásra előírt határidő meghosszabbítását.
(vö. 296–309. pont)
18. A valamely támogatás szabályszerűségébe vetett jogos bizalomra csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha ezt a támogatást az EK 88. cikkben előírt eljárás betartásával nyújtották. Ugyanis a regionális hatóságnak és a gondosan eljáró gazdasági szereplőnek rendes körülmények között meg kell tudnia győződni arról, hogy ezen eljárást betartották. Ezen elvek támogatási programok esetében is alkalmazandók, mivel az EK 88. cikk nem tesz különbséget aszerint, hogy támogatási programokról vagy egyedi támogatásokról van‑e szó.
Nem lehet azonban kizárni annak lehetőségét, hogy a be nem jelentett, és ezért jogellenes támogatás kedvezményezettjei a támogatás visszatérítésének vitatása érdekében olyan rendkívüli körülményekre hivatkozzanak, amelyek jogszerűen megalapozhatták az e támogatás szabályszerű jellegébe vetett bizalmukat.
(vö. 310–314. pont)
19. Az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó eljárás időtartamának ésszerű jellegét – legyen szó az előzetes vizsgálati szakaszról vagy a hivatalos vizsgálati eljárásról – minden ügy egyedi körülményei, különösen az ügy összefüggései, a Bizottság által folytatott eljárás különböző szakaszai, az eljárás folyamán a felek által tanúsított magatartás, az összetettség, valamint az ügynek a különböző érdekelt felek számára játszott jelentősége alapján kell értékelni.
Az összesen öt évet és egy hónapot kitevő vizsgálati eljárás, amelyből az előzetes vizsgálati szakasz 38 hónapot, a hivatalos vizsgálati eljárás pedig 23 hónapot tett ki, az összefüggésekre, a kérdéses intézkedések összetettségére, az ügy jelentőségére, és azon tényre figyelemmel, hogy a nemzeti hatóságok magatartásukkal legalábbis részben hozzájárultak a vizsgálati eljárás meghosszabbodásához, nem ölt ésszerűtlen jelleget. Ezen időtartam nem minősül olyan rendkívüli körülménynek, amely megalapozhatja a támogatások szabályszerű jellegébe vetett jogos bizalmat.
(vö. 336–342., 347. pont)
20. A jogellenes támogatás visszatéríttetés útján történő megszüntetése a támogatás jogellenessége megállapításának logikus következménye. Következésképpen a jogellenesen nyújtott állami támogatásnak a korábbi helyzet visszaállítása érdekében történő visszatéríttetése főszabály szerint nem tekinthető a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek célkitűzéseihez képest aránytalan intézkedésnek.
A támogatás visszatérítésével a kedvezményezett elveszíti azon előnyt, amelyet a piacon versenytársaival szemben élvezett, és visszaáll a támogatás kifizetése előtti helyzet. A visszatérítés e funkciójából következik továbbá az is, hogy főszabály szerint – rendkívüli körülmények kivételével – a Bizottság nem sérti meg a diszkrecionális jogkörét, amikor a jogellenes támogatások címén nyújtott összegek visszatéríttetését kéri a tagállamtól, mivel csak a korábbi helyzetet állítja vissza.
Az arányosság elve ugyan megköveteli, hogy a közösségi intézmények aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, azaz amikor több alkalmas intézkedés közül lehet választani, a legkevésbé korlátozóhoz kell folyamodni.
A jogellenes támogatások visszatéríttetése azonban, mivel a korábbi helyzet visszaállítását célozza, főszabály szerint nem tekinthető a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek célkitűzéseihez képest aránytalan intézkedésnek. Az ilyen intézkedés, még ha a kérdéses támogatások nyújtása után hosszú idő elteltével hajtják is azt végre, nem minősülhet a közösségi jog által elő nem írt szankciónak.
(vö. 372–375. pont)