Language of document : ECLI:EU:F:2014:6

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(második tanács)

2014. január 14.

F‑60/13. sz. ügy

Giorgio Lebedef

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Betegség miatti távollétek nyilvántartása –Engedély nélküli távollét – Az éves szabadságból történő, a kinevezésre jogosult hatóság által elvégzett levonás – A kérelem elektronikus levélben történő előterjesztése – Az érintett tudomása a határozat létezéséről – Az elektronikus levél megnyitásának, és egy hiperlinkre történő kattintás útján a határozat tartalmáról történő tájékozódásnak az elmulasztása – Elfogadhatóság – Határidők – Azon időpont meghatározása, amelytől kezdve az érintett tudomást szerezhetett a határozat tartalmáról”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Lebedef azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg egyrészt a 2012. április 13‑án benyújtott arra irányuló kérelmét elutasító állítólagosan hallgatólagos határozatot, hogy az Európai Bizottság igazítsa ki egyes távolléteinek az ezen intézmény személyi állománya szabadságait kezelő belső alkalmazásban (a továbbiakban: SysPer2) való nyilvántartását, másrészt az ugyanezen kérelmet elbíráló 2012. július 24‑i kifejezett határozatot annyiban, amennyiben az öt napot levon a felperes éves szabadságából.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. G. Lebedef maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Kezdet – Kézbesítés – Fogalom – A határozat létezéséről és elérhetőségéről tájékoztató elektronikus levél – Bennfoglaltság – Elfogadandó időpont – Az a lehetséges időpont, amikor a tisztviselő a határozat tartalmáról ténylegesen tudomást szerzett

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselői kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Határidőn belül nem vitatott, kérelmet elutasító kifejezett határozat – A korábbi határozatra hivatkozó későbbi értesítés – A határidő újrakezdődése – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

1.      A valamely határozatnak a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke bekezdésének értelmében vett megfelelő kézbesítéséhez nemcsak az szükséges, hogy azt elküldjék a címzettnek, hanem az is, hogy ez utóbbinak lehetősége legyen a határozat tartalmának tényleges megismerésére.

Különösen olyan helyzetben, amikor az érdekelt a személyzeti szabályzat 35. cikkének a) pontja értelmében véve aktív státuszban van, meg kell állapítani, hogy főszabály szerint, amennyiben az adminisztráció elfogadja a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelem elektronikus úton – a jelen esetben az adminisztráció által rendelkezésre bocsátott hivatali elektronikus címről – való benyújtását, ezen érintkezési módnak maga az érdekelt általi választására tekintettel jogszerű, hogy az adminisztráció az alaki párhuzamosság elve alapján az érdekeltnek szóló válaszát a kinevezésre jogosult hatóság – az érdekelt kérelmének címzettje – elektronikus címéről a tisztviselő hivatali elektronikus címére küldött elektronikus levél útján közli.

Az intézmény nem vélelmezheti, hogy az elektronikus úton történő belső értesítés, a jelen esetben a kinevezésre jogosult hatóság határozatának létezéséről és „online” elérhetőségéről tájékoztató elektronikus levél, megérkezett a címzettjéhez, ha az fizikailag a munkahelyén tartózkodik. Ellenben az ilyen vélelem fennáll akkor, ha az érintett intézmény nem egyszerűen valószínűsítő körülményekre, hanem olyan tényekre támaszkodik – beleértve az érdekelt által rendelkezésre bocsátottakat is –, amelyek azt jelzik, hogy a tisztviselő címzettként a hivatali elektronikus címére elektronikus levelet kapott, és azt minden valószínűség szerint meg tudta nyitni, és így hyperlinken keresztül megfelelően tudomást szerezhetett arról a határozatról, amelynek létezéséről tehát elektronikus levélben értesítették.

Az a körülmény, hogy az adminisztráció nem kérte az érdekeltet, hogy jelezze vissza az elektronikus levél elolvasását, nincs hatással arra az időpontra, amikor megállapítható, hogy az érdekeltnek lehetősége volt arra, hogy a kinevezésre jogosult hatóság határozatáról ténylegesen tudomást szerezzen, tekintettel arra, hogy az érdekelt az elektronikus üzeneteit válogatva olvasta attól függően, hogy melyeket vélte fontosnak, és így megismerésre érdemesnek.

(lásd a 39., 42–44., 46. és 47. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 5/76. sz., Jänsch kontra Bizottság ügyben 1976. június 15‑én hozott ítéletének 10. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑71/06. sz., Lebedef‑Caponi kontra Bizottság ügyben 2007. április 25‑én hozott ítéletének 29–31. és 34. pontja; az F‑101/08. sz., Pappas kontra Bizottság ügyben 2009. október 7‑én hozott ítéletének 43. pontja; az F‑25/10. sz., AG kontra Parlament ügyben 2010. december 16‑án hozott végzésének 38. és 39. pontja.

2.      A tisztviselő kérelmét elutasító kifejezett határozat létezéséről pusztán tájékoztató, az adminisztráció által küldött elektronikus levél, amelyet az érdekelt nem nyitott meg, nem járhat azzal a joghatással, hogy az érdekelt javára új határidő keletkezik az e határozattal szembeni panasz benyújtására.

A személyzeti szabályzat 91. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdése a Közszolgálati Törvényszék előtti keresetindítási határidőkre vonatkozik, és semmi esetre sem lehet rá hivatkozni azon jogi fikció alátámasztása érdekében, miszerint a kifejezett határozat az állítólagos hallgatólagos határozatot követően újra megindítja a panasz benyújtására nyitva álló határidőt abban az időpontban, amikor a panaszos végül tudomást szerez az adminisztráció ezen kifejezett válaszáról.

(lásd a 51. és 52. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 23/80. sz., Grasselli kontra Bizottság ügyben 1980. december 10‑én hozott ítéletének 18. pontja; a C‑12/90. sz., Infortec kontra Bizottság ügyben 1990. november 21‑én hozott végzésének 10. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑288/04. sz., Van Neyghem kontra Régiók Bizottsága ügyben 2007. január 9‑én hozott ítéletének 52. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑59/10. sz., Barthel és társai kontra Bíróság ügyben 2011. május 10‑én hozott végzésének 27. pontja.