2021. április 1-jén benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság
(C-204/21. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: lengyel
Felek
Felperes: Európai Bizottság (képviselők: P. J. O. Van Nuffel, K. Herrmann meghatalmazottak)
Alperes: Lengyel Köztársaság
Kereseti kérelmek
A Bíróság állapítsa meg, hogy
a Lengyel Köztársaság – mivel elfogadta és hatályban tartja az ustawa – prawo o ustroju sądów powszechnych (rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény; a továbbiakban: p.u.s.p.) 42a. cikkének 1. és 2. §-át és 55. cikkének 4. §-át, az ustawa o Sądzie Najwyższym (a legfelsőbb bíróságról szóló törvény) 26. cikkének 3. §-át és 29. cikkének 2. és 3. §-át és az ustawa o sądach administracyjnych (a közigazgatási bíróságokról szóló törvény) 5. cikkének 1a. és 1b. §-át az ustawa z dnia 20 grudnia 2019 r. o zmianie ustawy – Prawo o ustroju sądów powszechnych, ustawy o Sądzie Najwyższym oraz niektórych innych ustawból (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló 2019. december 20-i törvény; a továbbiakban: módosító törvény) eredő változatában, valamint a módosító törvény 8. cikkét, amely valamennyi nemzeti bíróság számára megtiltja a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó uniós követelményeknek való megfelelés vizsgálatát – nem teljesítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkének egymással összefüggésben és az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatának fényében értelmezett rendelkezéseiből, valamint az EUMSZ 267. cikkből és az uniós jog elsőbbségének elvéből eredő kötelezettségeit;
a Lengyel Köztársaság – mivel elfogadta és hatályban tartja a legfelsőbb bíróságról szóló törvény 26. cikkének 2. §-át és 4–6. §-át, és a 82. cikkének 2–5. §-át, a módosító törvényből következő változatában, valamint a módosító törvény 10. cikkét, amely a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznychen (rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanács) feladatává teszi a bíróság vagy a bíró függetlenségének hiányával kapcsolatos jogalapok és jogi kérdések vizsgálatát – nem teljesíti az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből, valamint az EUMSZ 267. cikkből és az uniós jog elsőbbségének elvéből eredő kötelezettségeit;
a Lengyel Köztársaság – mivel elfogadta és hatályban tartja a p.u.s.p. törvény 107. cikke 1. §-ának 2. és 3. pontját, valamint a legfelsőbb bíróságról szóló törvény módosító törvényből eredő változata 72. cikke 1. §-ának 1–3. pontját, amely lehetővé teszi, hogy a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó uniós követelménynek való megfelelés vizsgálata fegyelmi vétségnek minősüljön – nem teljesíti az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből, valamint az EUMSZ 267. cikkből eredő kötelezettségeit;
a Lengyel Köztársaság – mivel a bírák és a bírósági titkárok jogállását és feladataik ellátását közvetlenül érintő ügyekben (például a bírák és a bírósági titkárok büntetőeljárás alá vonásának, illetve letartóztatásának engedélyezése, a legfelsőbb bíróság bíráit érintő munkaügyi és társadalombiztosítási ügyek, valamint a legfelsőbb bíróság bíráinak nyugdíjazásával kapcsolatos ügyek) döntéshozatali hatáskört biztosított az Izba Dyscyplinarna Sądu Najwyższego számára (a legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsa), amelynek függetlensége és pártatlansága nem biztosított – nem teljesítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdéséből eredő kötelezettségét;
a Lengyel Köztársaság – mivel elfogadta és hatályban tartja a rendes bíróságokról szóló törvény 88a. cikkét, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény 45. cikkének 3. §-át, valamint a közigazgatási bíróságokról szóló törvény 8. cikkének 2. §-át a módosító törvényből eredő változatában – nem teljesítette az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkében, illetőleg 8. cikkének (1) bekezdésében biztosított, a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogot, valamint a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet1 6. cikke (1) bekezdésének c) és e) pontjából 6. cikkének (3) bekezdéséből és 9. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;
a Bíróság a Lengyel Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) fegyelmi tanácsa a létrehozásának körülményei, összetétele és a rá ruházott a hatáskörök alapján nem minősül olyan igazságszolgáltatási szervnek, amely a Charta 47. cikkének és a EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései alapján megfelelne a független bíróság tulajdonságainak. Következésképpen e tanács hatáskörének fenntartása a más nemzeti bírósági bírák bírói jogállására és bírói tevékenysége gyakorlásának feltételeire vonatkozó ügyekben sérti e bírák függetlenségét és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését.
A 2019. december 20-i módosító törvény azon rendelkezései, amelyek megakadályozzák, hogy a nemzeti bírák megvizsgálják, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó ügyekben ítélkező testületek megfelelnek-e az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikke összefüggő rendelkezései szerinti, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményeinek, sértik az utóbbi rendelkezéseket, és sértik az EUMSZ 267. cikk által létrehozott előzetes döntéshozatali mechanizmust. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis a nemzeti bíróságok kötelesek biztosítani, hogy a magánszemélyek uniós jog szerinti jogaival kapcsolatos ügyeket a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tárgyalja. Az ilyen vizsgálat fegyelmi vétségként való minősítése szintén sérti az uniós jogot. Minden nemzeti bíróságnak, mint uniós jogot alkalmazó bíróságnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hivatalból vagy kérelemre értékelhesse, hogy az uniós joggal összefüggő ügyeket az uniós jog értelmében független bíró vizsgálja-e, anélkül hogy az ilyen bíró ki lenne téve annak a fenyegetésnek, hogy ellene fegyelmi eljárás indul. Ha a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) rendkívüli ellenőrzéssel és közügyekkel foglalkozó tanácsát kizárólagos hatáskörrel ruházzák fel valamely bíró adott ügyből való kizárására irányuló kérelmek elbírálására, vagy a bíró/bíróság függetlenségének hiányára vonatkozó kifogás alapján a hatáskörrel rendelkező tanács kijelölésére, ezzel lehetetlenné teszik a többi nemzeti bíróság számára, hogy eleget tegyen a fent említett kötelezettségeknek, és hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesszenek az Európai Unió Bírósága elé ezen uniós követelmény értelmezésével kapcsolatban. Ezzel szemben az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikk alapján bármely nemzeti bíróság előterjeszthet előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, és azok a bíróságok, amelyek határozatai ellen nincs jogorvoslati lehetőség, kötelesek ezt megtenni, ha kétségek merülnek fel az értelmezéssel kapcsolatban.
Az egyes bírák kötelezése arra, hogy a bírói tisztségbe való kinevezésüket követő 30 napon belül közzétegyék a Biuletyn Informacji Publicznejben (közérdekű tájékoztatási értesítő) az egyesületi tagságukra, nonprofit alapítványban betöltött tisztségükre, valamint a bírói kinevezésüket megelőzően valamely politikai pártban betöltött tagságukra vonatkozó információkat, sérti a bírónak a magánélet és a személyes adatok védelméhez való alapvető jogát, valamint az általános adatvédelmi rendelet rendelkezéseit.
____________
1 HL 2016. L 119., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 314., 72. o.; HL 2018. L 127., 2. o.; HL 2021. L 74., 35. o.