A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2007. március 29.
F‑31/05. sz. ügy
Michael Cwik
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – 2003. évi értékelési időszak – Megsemmisítés iránti kereset – Jogellenességi kifogás – Nyilvánvaló értékelési hiba”
Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. Cwik egyrészt a 2003. január 1‑jétől december 31‑ig terjedő időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének, és amennyiben szükséges a fent említett jelentés elleni panaszát elutasító 2005. január 24‑i határozat megsemmisítését, másrészt a Bizottságnak 1 euró jelképes kártérítés megfizetésére való kötelezését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
2. Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
3. Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom
1. A szakmai előmeneteli jelentések elkészítésénél, amikor az értékelők a tisztviselők konkrét értékelését végzik, a célátlag léte nem tekinthető az értékelők értékelési szabadsága korlátozásának.
Elsősorban ez az átlag ugyanis nem korlátozza az értékelőt abban, hogy árnyalja az egyes tisztviselők egyéni teljesítményének értékelését, annak függvényében, ahogyan a tisztviselő teljesítménye az átlagtól felfelé vagy lefelé eltér.
Másodsorban az értékelők a célátlag tiszteletben tartása érdekében nem kötelesek az ezen átlag feletti értékeléseket az átlag alatti értékelésekkel kiegyenlíteni. A célátlag rendszere ugyanis azt az általánosan tapasztalt tényleges helyzetet veszi tekintetbe, hogy az értékelt tisztviselők az érdemeknek a célátlag által képviselt átlagos szintje körül egyenletesen oszlanak el. Ezen túlmenően a személyzeti szabályzat 45. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezéseivel létrehozott rendszere lehetővé teszi az értékelők számára a célátlagtól való eltérést, amikor valamely szolgálat különleges helyzete eltér az általános helyzettől. Amint ugyanis ezen általános végrehajtási rendelkezések 4. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, a célátlag egy ponttal történő túllépése semmilyen következménnyel nem jár. Ezenkívül ezen általános végrehajtási rendelkezések 4. cikkének (4) és (5) bekezdéséből következik, hogy a több mint egy ponttal való túllépés esetén az érintett főigazgatóság, amennyiben a túllépést helytállóan igazolja, az eltérés iránti kérelmeket vizsgáló vegyes csoporthoz fordulhat, amely a pontlevonás teljes vagy részleges csökkentéséről határozhat.
Természetesen az nem vitatott, hogy a célátlag bizonyos kényszerrel terheli az értékelési rendszert azáltal, hogy korlátozást jelent az értékelők számára az egyes személyek absztrakt – a velük összehasonlítható többi tisztviselő érdemeitől elkülönülő – értékelésére vonatkozó lehetőséget illetően. Mindazonáltal ez a kényszer, amelyet a Bizottság személyzeti igazgatási politikájában a tisztviselők reprezentatív értékelésének elérése céljából vezettek be, nem ellentétes a személyzeti szabályzat 43. cikkének rendelkezéseivel. A 0‑tól 20‑ig terjedő skálán a jelzett 14–es célátlag ugyanis elkerülhetővé teszi az átlagos értékelés túlzott megemelkedésének kockázatát, amelynek hatására csökkenne az értékelők által ténylegesen adott pontok közti különbség, és ami miatt az értékelés azon szerepe kerülne veszélybe, hogy a lehető legmegbízhatóbban tükrözze az értékelt tisztviselők érdemeit, és lehetővé tegye azok hatékony összehasonlítását. Ezenfelül a célátlag meghatározása csökkentheti annak veszélyét is, hogy a Bizottság különböző főigazgatóságai olyan eltérő értékelési átlagokat alkalmazzanak, amelyeket az értékelt tisztviselők érdemeire vonatkozó objektív megfontolások nem indokolnak.
(lásd a 45–49. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑51/04. sz., Leite Mateus kontra Bizottság ügyben 2005. október 18‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 56. pontja; T‑43/04. sz., Fardoom és Reinard kontra Bizottság ügyben 2005. október 25. hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑329. és II‑1465. o.) 51., 54 és 55. pontja; T‑311/04. sz., Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑4137. o.) 183. pontja.
2. A szakmai előmeneteli jelentések elkészítésekor az ilyen jelentésben szereplő szöveges megjegyzések szerepe a pontokban kifejezett értékelések indokolása. E szöveges megjegyzések szolgálnak az értékelés alapjául, amely e megjegyzések számszerű átiratát képezi, és lehetővé teszi a tisztviselő számára a kapott osztályzat megértését. Következésképpen az ilyen jelentésben a szöveges megjegyzéseknek az odaítélt pontszámokkal koherenseknek kell lenniük. Tekintettel az általuk értékelendő személyek munkájának értékelése során az értékelők rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkörre, az értékelő jelentésben az összhang esetleges hiánya csak akkor indokolhatja a jelentés megsemmisítését, ha ezen összhang hiánya nyilvánvaló.
(lásd a 62. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑173/04. sz., Carius kontra Bizottság ügyben 2006. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑243. és II‑A‑2‑1269. o.) 106. pontja.
3. Annak a tisztviselőnek, aki lelki zaklatás áldozatának tartja magát, függetlenül attól, hogy szubjektíven miként éli meg az általa állított eseményeket, elő kell adnia tények olyan összességét, amely lehetővé teszi annak bizonyítását, hogy objektíven a lejáratására vagy munkafeltételei romlásának szándékos előidézésére irányuló magatartásnak volt kitéve.
E tekintetben, olyan tisztviselőről lévén szó, aki azt állítja, hogy a szakmai előmeneteli jelentése az őt állítólag számos éve érő lelki zaklatás újabb megnyilvánulása, a feletteseivel való ismétlődő konfliktus, amelyekről az érdekelt említést tett, és amelyek többek között a korábbi értékelő jelentéseire, előléptetésének hosszú ideje tartó elmaradására, valamint szakmai elszigetelődésére vonatkoztak, nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a vitatott szakmai előmeneteli jelentést az ő lelki zaklatásának céljából készítették.
(lásd a 94. és 95. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑7/98., T‑208/98. és T‑109/99. sz., De Nicola kontra EBB egyesített ügyekben 2001. február 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑49. és II‑185. o.) 286. pontja; T‑136/03. sz., Schochaert kontra Tanács ügyben 2004. július 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑215. és II‑957. o.) 41. pontja; T‑144/03. sz., Schmit kontra Bizottság ügyben 2005. május 4‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑101. és II‑465. o.) 64. pontja.