A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2012. március 6.(*)
„EMOGA – Garanciarészleg – A finanszírozásból kizárt kiadások – Gyümölcsök és zöldségek – A kiadások igazolásának kötelezettsége – A termelő szervezetek elismerésének feltételei”
A T‑230/10. sz. ügyben,
a Spanyol Királyság (képviselik kezdetben: M. Muñoz Pérez és A. Rubio González, később: M. Rubio González abogados del Estado)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviseli: F. Jimeno Fernández, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2010. március 11‑i 2010/152/EU bizottsági határozat (HL L 63., 7. o.) részleges megsemmisítésére irányuló kérelme tárgyában, amennyiben az kizár egyes, Spanyolország által a gyümölcs‑ és zöldségágazatban kifizetett kiadásokat,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök, K. Jürimäe (előadó) és M. van der Woude bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. november 22‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita alapjául szolgáló tényállás
1 2008. április 7‑én öt, az FV/2004/381/ES, FV/2005/301/ES, FV/2005/302/ES, FV/2006/354/ES, FV/2005/385/ES számokon nyilvántartott, az Európai Közösségek Bizottsága mezőgazdasági kiadásokat ellenőrző szolgálata által elvégzett, a zöldség‑ és gyümölcságazatban nyújtott támogatásokra vonatkozó vizsgálatot követően a Bizottság a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1999. május 17‑i 1258/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 414. o.) 7. cikke (4) bekezdésének rendelkezései értelmében közölte a spanyol hatóságokkal a szóban forgó vizsgálatokra vonatkozó következtetéseit.
2 2008. május 27‑én a Spanyol Királyság az egyeztető testület közreműködését kérte. 2008. október 29‑én az egyeztető testület elfogadta végleges jelentését. 2009. augusztus 25‑én a Bizottság közölte a Spanyol Királysággal végleges álláspontját.
3 A 2009. szeptember 30‑i összefoglaló jelentésben hivatkozott érvelés alapján a Bizottság az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2009. szeptember 30‑i 2010/152/EU határozatban (HL L 63., 7. o.) úgy döntött, hogy kizár a közösségi finanszírozásból a Spanyol Királyság által – többek között – a zöldség‑ és gyümölcságazatban kifizetett kétfajta kiadást.
4 Egyfelől a Bizottság először egy összesen 33 339 525,05 euró összegű egyedi korrekciót alkalmazott a csomagolási költséggazdálkodás kiadásai jogcímén bejelentett költségek tekintetében azon okból, hogy a kifizetett kiadások nem voltak támogathatók a csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásaival kapcsolatosan. Másfelől a Bizottság egy összesen 4 940 378,44 euró összegű 100%‑os egyedi korrekciót alkalmazott a SAT Royal termelői szervezet (a továbbiakban: SAT Royal tsz) számára nyújtott támogatás tekintetében az e szervezet elismerését lehetővé tévő kritériumok alkalmazásában feltárt hiányosságok okán.
Eljárás és a felek kereseti kérelmei
5 A Törvényszék Hivatalához 2010. május 21‑én benyújtott keresetlevéllel a Spanyol Királyság előterjesztette a jelen keresetet.
6 A Spanyol Királyság kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az kizár az uniós finanszírozásból egyes, a Spanyol Királyság által kifizetett kiadásokat;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
7 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
8 Keresetének alátámasztására a Spanyol Királyság két jogalapra hivatkozik. Az első lényegében azon alapul, hogy a Bizottság a csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásaival kapcsolatos költségek kizárását illetően tévesen alkalmazta a jogot a gyümölcs‑ és zöldségpiac közös szervezéséről szóló, 1996. október 28‑i 2200/96/EK tanácsi rendelet (HL L 297., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 20. kötet, 55. o.), valamint a működési alapok, a működési programok és a pénzügyi hozzájárulás tekintetében a 2200/96/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2003. augusztus 11‑i 1433/2003/EK bizottsági rendelet (HL L 203., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 39. kötet, 431. o.) rendelkezéseinek értelmezése során. A második jogalap lényegében azon alapul, hogy a SAT Royal tsz elismerésére vonatkozó ellenőrzési rendszer hiányosságait illetően a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot a 2200/96 rendelet, valamint a termelői csoportok előzetes elismerése tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2003. augusztus 11‑i 1432/2003/EK bizottsági rendelet (HL L 203., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 39. kötet, 424. o.) rendelkezéseinek értelmezése során.
Az első jogalapról
9 Az első jogalap tekintetében a felek lényegében azon kérdésben nem értenek egyet, hogy a 2200/96 rendelet és az 1433/2003 rendelet rendelkezései értelmében a csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásaival kapcsolatos többletköltségeket a termelői szervezetnek (a továbbiakban: tsz), közvetlenül vagy közvetve kell‑e viselnie, és ez utóbbi, a 2200/96 rendelet 15. cikkében előírt támogatás elnyerése céljából köteles‑e a támogatás iránti kérelméhez a szóban forgó költségeket igazoló okirati bizonyítékot csatolni.
10 Előzetesen az első jogalap vizsgálata tekintetében releváns rendelkezésekre és ítélkezési gyakorlatra kell emlékeztetni.
11 Először is, a 2200/96 rendelet 15. cikke ekképp rendelkezik:
„(1) A működési alapot felállító termelői szervezetek részére közösségi pénzügyi támogatást kell biztosítani, az ebben a cikkben megállapított feltételeknek megfelelően.
Ezt a pénzalapot a társult termelők által a ténylegesen értékesített gyümölcs és zöldség mennyisége vagy értéke alapján befizetett pénzügyi hozzájárulás, valamint az első albekezdésben említett pénzügyi támogatás tartja fenn.
(2) Az (1) bekezdésben jelzett működési alap felhasználható:
a) a piacról való árukivonás finanszírozására, a (3) bekezdésben megállapított feltételeknek megfelelően;
b) az illetékes nemzeti hatóságokhoz benyújtott, és általuk a 16. cikk (1) bekezdésének megfelelően elfogadott működési program finanszírozására.
[…]
(5) Az (1) bekezdésben említett pénzügyi támogatás megegyezik az abban a bekezdésben jelzett pénzügyi hozzájárulás ténylegesen befizetett összegével, de nem lehet több a (2) bekezdés szerinti tényleges kiadások 50%‑ánál.
[…]”
12 Az 1433/2003 rendelet „Kérelmek” címet viselő 18. cikke (2) bekezdésének c) pontja előírja, hogy „[a] kérelmekhez alátámasztó dokumentumokat kell csatolni, amelyek tartalmazzák […] a működési program kapcsán felmerült kiadások[at].
13 Az 1433/2003 rendeletnek „A működési programok nem kötelező elemei” című I. melléklete 2. pontja c) alpontja értelmében – amely mellékletre a szóban forgó rendelet 8. cikkének (2) bekezdése utal – a működési programok többek között a „környezetvédelmi intézkedések” specifikus költségeire vonatkozó adatokat tartalmazhatnak, „beleértve a csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásának költségeit” is.
14 Az 1433/2003 rendelet I. melléklete 2. pontja c) alpontjának utolsó része a 3. lábjegyzetre utal, amelynek értelmében:
„A csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásait kellőképpen meg kell indokolni, és követni kell a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv […] [II. mellékletében előírt] kritérium[oka]t.”
15 Másodsorban arra kell emlékeztetni, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében az EMOGA csak a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében, az uniós jogi rendelkezéseknek megfelelően végrehajtott intézkedéseket finanszírozza (lásd a Bíróság C‑349/97. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2003. május 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑3851. o.] 45–47. és 49. pontját, valamint a C‑300/02. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2005. február 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑1341. o.] 32–36. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
16 Ezt követően először is a Spanyol Királyság által az első jogalap alátámasztására hivatkozott érveket kell megvizsgálni.
17 Elsőként azt kell megállapítani, hogy a Spanyol Királyság helytelenül állítja, hogy a Bizottság elismerte, hogy a spanyol hatóságok helyesen rögzítették a 17%‑os átalányértéket, amelyet a szokásos költségekhez képest jelentkező többletköltségek tekintetében alkalmaztak. Az ügy irataiból ugyanis az következik, hogy bár a Bizottság elismeri, hogy a jelen ügyben megállapított 17%‑os mérték önmagában nem aránytalan, azt rója fel a Spanyol Királyságnak, hogy e mérték számításába anélkül foglalta bele a csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásaival kapcsolatos költségeket, hogy bármilyen módon bizonyította volna, hogy e költségeket a tsz‑ek vagy ezek tagjai viselték.
18 Másodsorban azt kell megvizsgálni, hogy – amint azt a Spanyol Királyság állítja – a Bizottság tévesen alkalmazta‑e a jogot, amikor megkövetelte, hogy a csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásaival kapcsolatos költségeket szükségszerűen a tsz‑ek viseljék.
19 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2200/96 rendelet 15. cikke (5) bekezdése első albekezdése rendelkezéseinek értelmében az Unió által nyújtott pénzügyi támogatás kiszámítása különösen a működési program működési alapja általi finanszírozás keretében felmerült „tényleges kiadások” tekintetében történik. Hasonlóképpen, az 1433/2003 rendelet 18. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében a tsz‑ek által benyújtott támogatás iránti kérelmekhez csatolni kell a működési program kapcsán felmerült kiadásokat tanúsító igazoló dokumentumokat.
20 A fent hivatkozott rendelkezésekből az következik, hogy uniós pénzügyi támogatás csak azzal a feltétellel nyújtható működési program jogcímén tsz számára, hogy a szóban forgó programmal kapcsolatban felmerült kiadásokra vonatkozó kötelezettségvállalás tekintetében bizonyítékot szolgáltatnak.
21 A szóban forgó rendelkezések ezen értelmezését a Spanyol Királyság által előadott azon érvelés sem teszi vitathatóvá, miszerint e követelmény nem alkalmazható azokra a működési programokra, amelyek a csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásaival kapcsolatos költségeket tartalmaznak, mivel a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló, 1994. december 20‑i 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 365., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 13. kötet, 349. o.) rendelkezéseiből – amely irányelvre az 1433/2003 rendelet I. mellékletének 3. lábjegyzete utal –az következik, hogy e csomagolások kezelése a forgalmazók feladata, ily módon nem lenne logikus, ha a szóban forgó rendelet azt követelné meg, hogy a tsz‑ek viseljék a csomagolások kezelése azon műveleteinek költségeit, amelynek végrehajtása nem az ő feladatuk.
22 Először is meg kell állapítani, hogy a fenti 20. pontban hivatkozott szabály nem zárja ki a csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásaival kapcsolatos költségek figyelembevételét, amennyiben – mint a jelen ügyben is – a szóban forgó költségeket közvetlenül a forgalmazók, és közvetve a tsz‑ek viselik. Csak azt kell ugyanis bizonyítani, hogy a szóban forgó költségeket a tsz‑ek viselik, közvetve vagy közvetlenül.
23 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az 1433/2003 rendelet a működési alapok, a működési programok és a pénzügyi hozzájárulás tekintetében a 2200/96/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szól. E jogcímen, amint az a fenti 19. és 20. pontban tett megállapításokból is következik, az 1433/2003 rendelet 18. cikke (2) bekezdésének c) pontja annak előírásával, hogy értelmében a tsz‑ek által benyújtott támogatás iránti kérelmekhez csatolni kell a működési program kapcsán felmerült kiadásokat tanúsító igazoló dokumentumokat, a 2200/96 rendelet 15. cikkének (5) bekezdésében rögzített szabályt hajtja végre.
24 Ezzel szemben sem a 2200/96 rendelet, sem az 1433/2003 rendelet, sem pedig maga a 94/62 rendelet – amelyre az 1433/2003 rendelet I. mellékletének 3. lábjegyzete utal – nem ír elő a csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásaival kapcsolatos költségeket tartalmazó működési program keretében alkalmazandó, a 2200/96 rendelet 15. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseiből következő azon szabálytól való eltérést, miszerint az Unió által nyújtott támogatást a ténylegesen felmerült, következésképpen a támogatást kérelmező, a jelen ügyben a tsz‑ek által bizonyított költségek tekintetében kell kiszámítani.
25 A fenti megállapításokból az következik, hogy a Spanyol Királyság megalapozatlanul rója fel a Bizottságnak, hogy tévesen alkalmazta a jogot, amikor megkövetelte, hogy a csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásaival kapcsolatos költségeket szükségszerűen a tsz‑ek viseljék.
26 Harmadsorban azt kell megvizsgálni, hogy – amint a Spanyol Királyság állítja – aránytalan‑e az a követelmény, hogy a tsz‑nek bizonyítania kell, hogy a csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásaival kapcsolatos költségeket – közvetlenül vagy közvetve – maga viselte.
27 A Spanyol Királyság közelebbről azt állítja, hogy egyrészt a tsz‑eknek nem kell a csomagolás környezetgazdálkodására fordított kiadások pontos összegét feltüntető okirati bizonyítékkal rendelkezniük, másrészt pedig a forgalmazók e költségeket a tsz‑ekre hárítják át mint a termelési költségek maradványát.
28 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog általános jogelvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, mivel több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő céllal (lásd a Bíróság C‑375/05. sz. Geuting‑ügyben 2007. október 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑7983. o.] 45. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
29 Ezen elv megvalósulási feltételeinek bírósági felülvizsgálata keretében, tekintettel az uniós jogalkotó széles mérlegelési jogkörére a közös agrárpolitika területén, az e tárgyban hozott intézkedésnek a Bizottság által követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet csak hatással az ilyen intézkedés jogszerűségére (lásd ebben az értelemben a fenti 28. pontban hivatkozott Geuting‑ügyben hozott ítélet 46. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
30 A jelen ügyben először is el kell utasítani a Spanyol Királyság által hivatkozott azon érvelést, miszerint az 1433/2003 rendelet I. melléklete úgy teszi lehetővé a csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásaival kapcsolatos költségek bevonását a működési programokba, hogy semmiféle feltételt nem ír elő azzal a személlyel kapcsolatban, akinek e költségeket viselnie kell.
31 Amint ugyanis az már a fenti 24. pontban megállapításra került, a 2200/96 rendelet és az 1433/2003 rendelet nem ír elő semmiféle eltérést a 2200/96 rendelet 15. cikke (5) bekezdésének és az 1433/2003 rendelet 18. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseiből következő szabálytól.
32 Másodsorban – azzal ellentétben, amit lényegében a Spanyol Királyság állít – nem fogadható el az, hogy a tsz‑ek által közvetve viselt kiadás valóságának bizonyítása tekintetében elegendő lenne azon vélelmezetten logikus feltételezésre támaszkodni, miszerint a gyakorlatban a tsz‑ek által a forgalmazóknak számlázott eladási ár csökkent volna azon tényre tekintettel, hogy ez utóbbiak viselték az érintett termékek csomagolásának kezelésével összefüggő költségeket.
33 Egyrészt ugyanis ez az érv nyilvánvalóan ellentmond a fenti 20. pontban hivatkozott szabálynak. Másrészt nem zárható ki, hogy a tsz‑ek által számlázott eladási ár csökkentése helyett a csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásaival kapcsolatos többletköltség visszanyerhető legyen a kereskedelmi lánc végén a forgalmazók által az ügyfeleiknek számlázott eladási ár emelésével.
34 Következésképpen kizárólag a közvetlenül vagy közvetve viselt költség valós jellegének a támogatást kérelmező általi bizonyítása biztosíthatja a fenti 20. pontban hivatkozott szabálynak való megfelelést.
35 Harmadsorban – a Spanyol Királyság állításával ellentétben – e bizonyítás szükségessége nem szűnik meg, ha – mint a jelen ügyben – a tagállam az 1433/2003 rendelet rendelkezéseinek megfelelően hozzávetőlegesen meghatározta a szokásos költségekhez képest a csomagolások kezeléséből eredő többletköltségeket. Ennek elfogadása ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy a fenti 20. pontban hivatkozott szabály megsértésével a semmiféle többletköltséget nem viselő tsz‑ek is támogatáshoz juthatnának.
36 A fenti megállapításokból az következik, hogy a Spanyol Királyság által felhozott érvek nem veszik kellőképpen figyelembe a szóban forgó szabályozás által követett jogszerű célkitűzést, nevezetesen annak biztosítását, hogy – amint az a fenti 15. pontban megállapításra került – a pénzügyi intézkedéseket a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében az uniós jogi rendelkezéseknek megfelelően kell végrehajtani. Következésképpen, sem a Spanyol Királyság érvelése, sem pedig az ügy iratai nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy annak megkövetelésével, hogy a tsz bizonyítsa, hogy maga viselte a csomagolás környezetgazdálkodási vonatkozásaival kapcsolatos költségeket, a Bizottság megsértette az arányosság elvét.
37 Következésképpen, mivel a Spanyol Királyság által az első jogalap alátámasztására hivatkozott érvelések közül egy sem megalapozott, e jogalapot el kell utasítani.
A második jogalapról
38 A második jogalap keretében a felek lényegében abban a kérdésben nem értenek egyet, hogy az 1432/2003 irányelv 14. cikkét kizárólag azon gyümölcs‑ és zöldségtermelő természetes vagy jogi személyekre kell‑e alkalmazni, akik/amelyek társulva olyan tsz‑t alkotnak, mint a SAT Royal tsz, vagy amennyiben a tagok jogi személyek, az ez utóbbi személyek társasági részesedéseivel rendelkező természetes vagy jogi személyekre is.
39 Először is a második jogalap vizsgálata tekintetében releváns rendelkezésekre kell emlékeztetni.
40 A 2200/96 rendelet 11. cikke (1) bekezdése d) pontjának 3. alpontja ekképp rendelkezik:
„Ennek a rendeletnek az alkalmazásában a »[tsz]« bármely olyan jogi személy:
[…]
d) amely társulási szabályai meghatározzák:
[…]
3. a szervezetnek és döntéseinek a termelő tagok által demokratikus módon való ellenőrzését lehetővé tevő szabályokat;
[…]”
41 Az 1432/2003 rendelet (14) preambulumbekezdése értelmében:
„Annak biztosítása érdekében, hogy a termelői szervezetek hitelesen képviseljenek minimális számú termelőt, a tagállamoknak lépéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a [tsz‑en] belül a termelés zömét előállító, de kisebbségben levő tagok ne uralják jogellenes módon a szervezet irányítását és működését.”
42 Az 1432/2003 rendelet „Termelői szervezetek minimális mérete” című 4. cikkének (1) bekezdése ekképp rendelkezik:
„A 2200/96 […] rendelet 11. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett minimális taglétszám kategóriánként öt termelő.”
43 Az 1432/2003 rendeletnek a „Nem termelő tagok” című 13. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok meghatározhatják, hogy lehetőséget biztosítanak‑e bármely olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely nem termelő, [tsz] tagjaként történő elfogadására, és ha igen, milyen feltételekkel.
(2) Az (1) bekezdésben említett feltételek meghatározásakor a tagállamok a 2200/96 […] rendelet 11. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és d) pontja 3. alpontjával összhangban biztosítják, hogy:
[…]
b) a [tsz‑ek] szabályzata olyan szabályokat tartalmaz[zon], amelyek lehetővé teszik, hogy a termelő tagok demokratikus módon ellenőrizhessék szervezetüket és annak döntéseit.
[…]”
44 Az 1432/2003 rendeletnek „A termelői szervezetek demokratikus felelőssége” című 14. cikke értelmében:
„(1) A tagállamok megtesznek minden olyan intézkedést, amely ahhoz szükséges, hogy elkerüljék, hogy a tagok közül egy vagy több visszaéljen a [tsz] vezetése vagy működése feletti hatalmával vagy befolyásával.
(2) A [tsz] egyetlen tagja sem rendelkezhet a szavazati jogok több mint 20%‑ával. Az adott tagállam azonban ezt az értéket maximálisan 49%‑ig megnövelheti, a szóban forgó tagnak a [tsz] értékesített termelése értékéhez való hozzájárulása arányában.”
45 Másodsorban e rendelkezésekre tekintettel meg kell vizsgálni a Spanyol Királyság által a második jogalap alátámasztására felhozott érvelést, amely jogalap két részre oszlik.
46 Az elsődlegesen hivatkozott első részt illetően a Spanyol Királyság azt rója fel a Bizottságnak, hogy megsértette az 1432/2003 rendelet 13. és 14. cikkének fent hivatkozott rendelkezéseit, amikor figyelembe vette, hogy ugyanaz a nem termelő természetes személy a SAT Royal tsz kilenc jogi személy tagja közül négy felett ellenőrzést gyakorolt, mégpedig oly módon, hogy e természetes személy rendelkezett e négy jogi személy részesedéseinek 76%‑ával, valamint a másik három részesedéseinek közel 100%‑ával. A Spanyol Királyság szerint ugyanis e tsz valódi tagja kizárólag e kilenc jogi személy, nevezetesen kereskedelmi társaság volt, és ezek közül mindegyik – a fent hivatkozott rendelkezéseknek megfelelően – a szavazati jogoknak kevesebb mint 20%‑ával rendelkezett.
47 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2200/96 rendelet rendelkezéseiből és az 1432/2003 rendeletnek a fenti 40–43. pontban hivatkozott rendelkezéseiből egyértelműen az következik, hogy a tsz‑ekre vonatkozó uniós szabályozás célja ezek demokratikus működésének biztosítása, két alapelv érvényesülése mellett.
48 Egyfelől a 2200/2003 rendelet 11. cikke (1) bekezdése d) pontjának 3. alpontja értelmében a tsz termelő tagjainak ellenőrizniük kell szervezetüket és annak döntéseit. Ezt az elvet egyébként megerősítik az 1432/2003 rendelet 13. cikke (2) bekezdése b) pontjának különös rendelkezései.
49 Másfelől az 1432/2003 rendelet 4. cikkéből, valamint 14. cikkének (4) bekezdéséből az következik, hogy a tsz tagjai között legalább öt termelőnek kell lennie, és e tagok közül főszabály szerint egyik sem rendelkezhet a szavazatok több mint 20%‑ával. E rendelkezések megfelelnek az 1432/2003 rendeletnek a fenti 41. pontban hivatkozott (14) preambulumbekezdésében rögzített előírásnak. Nem vitatott továbbá, hogy a szóban forgó rendelkezéseket nemcsak a természetes személyekre, hanem a tsz‑ek jogi személyiségű tagjaira is alkalmazni kell, és a jelen ügyben a hivatkozott tagok mindegyike egy szavazattal rendelkezik a SAT Royal tsz‑ben.
50 Márpedig valamely tsz demokratikus működésének a tagállamok általi ellenőrzése során nem lehet elvonatkoztatni a tsz tagjainak részesedéseivel rendelkező természetes vagy jogi személyek kilététől. Ilyen ellenőrzés hiányában ugyanis ugyanazon természetes vagy jogi személy, aki/amely valamely tsz több tagja részesedéseinek nagyobb részével, illetve egészével rendelkezik, és így e tagok, különösen pedig döntéshozatali folyamataik felett ellenőrzést gyakorol, e tagok mögé rejtőzhet.
51 E körülmények között a fenti 49. pontban említett második elv megkerülhető lenne, mivel a tsz tagjainak látható száma nem fejezné ki a tsz valóban független tagjai számát.
52 E megállapítás azon okból sem vitatható, hogy a jelen ügyben szóban forgó természetes személy nem termelő. Épp ellenkezőleg, azt kell kiemelni, hogy a jelen ügy körülményeire figyelemmel a SAT Royal tsz tagjai termelők. Következésképpen meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy a szóban forgó nem termelő természetes személy a SAT Royal tsz több termelő tagja részesedéseinek nagy részével, illetve egészével rendelkezik, a fenti 48. és 49. pontban említett, az uniós jogalkotó által a tsz‑ek demokratikus működésének biztosítása céljából előírt két alapelv megsértésének minősül. E körülményre figyelemmel ugyanis nemcsak hogy a tsz tagjainak látható száma a fenti 49. pontban említett második alapelv megsértésével nem mutatja a tsz valóban független tagjainak számát, hanem a fenti 48. pontban említett alapelv megsértésével – mivel egyes termelőket nem termelő személy ellenőrzött – a tsz irányításával összefüggő jogokat és döntéseinek ellenőrzését sem csak a termelő tagok gyakorolják valójában.
53 A fenti megállapításokból az következik, hogy – a Spanyol Királyság állításaival ellentétben – a Bizottság joggal állapította meg, hogy a tsz‑ek demokratikus működésének biztosítása céljából figyelembe kellett venni a tsz tagjait ellenőrző természetes vagy jogi személyek kilétét.
54 Ennélfogva a második jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
55 A második jogalap második, másodlagosan hivatkozott részét illetően a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a Bizottság értékelési hibát követett el azon szavazatok százalékos aránya tekintetében, amelyekkel ugyanazon személy a SAT Royal tsz‑ben közvetve rendelkezett. A Bizottság ugyanis a Spanyol Királyság szerint tévesen ítélte meg, hogy a jelen ügyben a szóban forgó természetes személy e tsz kilenc tagja közül négyet ellenőrzött. A Spanyol Királyság ugyanis azt állítja, hogy e nem termelő természetes személy a tsz e kilenc tagja közül csak hármat ellenőrzött. Ily módon arra hivatkozik, hogy azon szavazatok aránya, amelyekkel e természetes személy a SAT Royal tsz‑ben közvetve rendelkezett, nem 44,44%, hanem 33% volt. Márpedig ez utóbbi arány megfelel a szavazati jogok száma azon felső határának, amelyet a Spanyol Királyság az 1432/2003 rendelet 14. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően növelt meg.
56 E tekintetben elegendő arra rámutatni, hogy egyrészt még azt feltételezve is, hogy – amint azt a Spanyol Királyság állítja – a szóban forgó természetes személy a tsz kilenc tagjából csak hármat ellenőrzött, a válaszbeadványhoz csatolt iratokból az következik, hogy a termelésnek az e három jogi személy által értékesített része a tsz által értékesített termeléshez viszonyítva 11,8%‑nak felel meg, és másrészt ezen adatot a Spanyol Királyság nem vitatta.
57 Márpedig, az 1432/2003 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének második mondatának értelmében az egy tag rendelkezésére álló szavazati jogok 20%–os maximális értéke tagállam általi megnövelésének arányban kell lennie a szóban forgó tagnak a tsz értékesített termelése értékéhez való hozzájárulásával.
58 Következésképpen, amint arra a Bizottság is hivatkozott, abban az esetben, ha a jelen ügyben szóban forgó személy a SAT Royal tsz kilenc tagja közül csak hármat ellenőrzött, és mivel e tagok mindegyike egy szavazattal rendelkezett a tsz‑ben, a szóban forgó természetes személy a szavazatok 33%‑ával rendelkezett, ami ugyan megfelel a Spanyol Királyság által rögzített felső határnak, jelentősen meghaladja azonban a termelési értéknek az általa a tsz‑ben ellenőrzött három jogi személy által képviselt részét.
59 E körülmények között a Spanyol Királyságnak az 1432/2003 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének rendelkezései értelmében és a SAT Royal tsz demokratikus működése biztosításának érdekében meg kellett volna tennie az annak elkerüléséhez szükséges intézkedéseket, hogy a szóban forgó természetes személy a szavazati jogok több mint 20%‑ával rendelkezzen a tsz‑ben.
60 A fenti megállapításokból az következik, hogy a második jogalap második része hatástalan, és a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
61 Ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
62 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Spanyol Királyság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.
Pelikánová | Jürimäe | Van der Woude |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. március 6‑i nyilvános ülésen.
Aláírások