A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (tizedik tanács)
2021. december 1.(*)
„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – Steirisches Kürbiskernöl g. g. A GESCHÜTZTE GEOGRAFISCHE ANGABE európai uniós ábrás védjegy – Feltétlen kizáró ok – Jelképet, emblémát vagy címert tartalmazó védjegy – Az Unió egyik tevékenységi területének emblémája – Oltalom alatt álló földrajzi árujelzők – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja)”
A T‑700/20. sz. ügyben,
Gabriele Schmid (lakóhelye: Halbenrain [Ausztria], képviseli: A. Ginzburg ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: D. Hanf és M. Eberl, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a Landeskammer für Land‑ und Forstwirtschaft in Steiermark (székhelye: Graz [Ausztria], képviseli: I. Hödl ügyvéd),
az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Landeskammer für Land‑ und Forstwirtschaft in Steiermark és G. Schmid közötti törlési eljárással kapcsolatban 2020. szeptember 23‑án hozott határozata (R 2186/2019‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács),
tagjai: A. Kornezov elnök, K. Kowalik‑Bańczyk és D. Petrlík (előadó) bírák,
hivatalvezető: R. Ūkelytė tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2020. november 24‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2021. január 25‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2021. február 1‑jén benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a 2021. szeptember 8‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2011. július 8‑án a felperes, Gabriele Schmid, az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.) módosított változata (később helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑i, később felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás szerinti 29. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, az alábbi leírással: „A »stájerországi tökmagolaj« megnevezésű, oltalom alatt álló földrajzi jelzésnek megfelelő tökmagolaj”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2011. november 2‑i, 2011/207. számában hirdették meg. E védjegyet 2012. február 9‑én, 010108454. számon lajstromozták.
5 2018. március 1‑jén a beavatkozó fél, a Landeskammer für Land‑ und Forstwirtschaft in Steiermark (a stájerországi régió mezőgazdasági és erdészeti kamarája, Ausztria) törlési kérelmet nyújtott be az említett védjeggyel szemben. A törlési kérelem beavatkozó fél által hivatkozott okai a 2017/1001 rendeletnek a rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h)–j) pontjával összefüggésben értelmezett 59. cikkének (1) bekezdésében szereplő okok.
6 Ami a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének az e rendelet 59. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett i) pontjában foglalt törlési okot illeti, a beavatkozó fél a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21‑i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2012. L 343., 1. o.) említett „oltalom alatt álló földrajzi jelzések” tekintetében használt európai uniós szimbólum (a továbbiakban: OFJ szimbólum) német nyelvű változatára hivatkozik, amely a következőképpen néz ki:
7 2019. július 26‑i határozatával a törlési osztály törölte a vitatott védjegyet.
8 2019. szeptember 26‑án a felperes a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozata ellen.
9 2020. szeptember 23‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést, mivel úgy ítélte meg, hogy a vitatott védjegyet a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése i) pontjának megsértésével lajstromozták, és e rendelet 59. cikkének (1) bekezdése alapján azt törölni kellett.
A felek kérelmei
10 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
11 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
12 A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– amennyiben helyt ad a felperes kérelmének, utalja vissza az ügyet az EUIPO elé;
– kötelezze a felperest az ő részéről az EUIPO és a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségek megtérítésére.
A jogkérdésről
13 Figyelemmel a szóban forgó védjegybejelentési kérelem benyújtásának időpontjára, nevezetesen 2011. július 8‑ára, amely döntő jelentőségű az alkalmazandó anyagi jog meghatározása szempontjából, a jelen ügy tényállására a 207/2009 rendelet anyagi jogi rendelkezései az irányadók (lásd ebben az értelemben: 2004. október 5‑i Alcon kontra OHIM végzés, C‑192/03 P, EU:C:2004:587, 39. és 40. pont; 2020. április 23‑i Gugler France kontra Gugler és EUIPO ítélet, C‑736/18 P, nem tették közzé, EU:C:2020:308, 3. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
14 Továbbá, ami az érdemi szabályokat illeti, a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban és a felek által a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjára és 59. cikke (1) bekezdésének a) pontjára tett hivatkozásokat úgy kell tekinteni, mint amelyek a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjára és 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjára vonatkoznak, mivel e két rendelkezés tartalma megegyezik a 2017/1001 rendeletben található rendelkezések tartalmával.
15 A megtámadott határozat 20–23. pontjában a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontját alkalmazni kell az Unió valamely tevékenységi területét felidéző emblémákra, még akkor is, ha az ilyen tevékenységhez kapcsolódó embléma csak bizonyos tagállamokat érint. E határozat 24–26. pontjában a fellebbezési tanács egyrészt megállapította, hogy az 1151/2012 rendelet elfogadásával az Unió gyakorolta kizárólagos hatáskörét az oltalom alatt álló földrajzi árujelzők védelmét illetően, és hogy az OFJ jelképéhez ily módon a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja értelmében különleges közérdek fűződik. Másrészt rámutatott arra, hogy a vitatott védjegyet képező megjelölés e jelképet teljes egészében tartalmazza, és hogy sem az említett szimbólum használatára vonatkozó jog, sem az említett szimbólum használatára vonatkozó kötelezettség nem foglalja magában azt a jogot, hogy azt valamely védjegy elemeként oltalomban részesítsék. A fellebbezési tanács az említett határozat 27. pontjában ebből azt a következtetést vonta le, hogy a vitatott védjegyet e rendelkezés megsértésével lajstromozták, és ennélfogva az említett védjegyet törölni kell.
16 Keresetének alátámasztásaként a felperes egyetlen, a 207/2009 rendeletnek az e rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjával együttesen értelmezett 52. cikke (1) bekezdése a) pontjának a fellebbezési tanács általi megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.
17 Előadja, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjával csak akkor ellentétes valamely védjegy lajstromozása, ha az valamely nemzetközi kormányközi szervezet olyan szimbólumát tartalmazza, amely megtévesztheti a közönséget egyrészt e védjegy jogosultja vagy használója, másrészt az azon hatóság között fennálló kapcsolatot illetően, amelyre az említett szimbólum utal. Márpedig e feltétel szerinte nem teljesül a jelen esetben. Mindenesetre a megtámadott határozat e tekintetben nem tartalmaz indokolást.
18 Az EUIPO úgy véli, hogy a felperes érvelését el kell utasítani. Először is, szerinte a vitatott védjegy bejelentésének időpontjában az OFJ szimbólumra vonatkozóan már létezett azt meghatározó uniós szabályozás. Másodszor, a felperes nem vitatja az OFJ szimbólum olyan szimbólumnak való minősítését, mint amelyhez különleges közérdek fűződik. Harmadszor, a védjegyjog alapján oltalmat biztosítani az olyan uniós szimbólumoknak, mint például az OFJ szimbólum, ellentmondana a földrajzi árujelzők Unió által létrehozott oltalmi rendszerének, és veszélyeztetné annak megfelelő működését.
19 Ami a beavatkozó felet illeti, ő úgy véli, hogy az „OFJ” szimbólumhoz különleges közérdek fűződik, és az nem képezheti részét valamely európai uniós védjegynek, hiszen e belefoglaláshoz az illetékes hatóság, nevezetesen az Európai Bizottság nem járult hozzá. Ezenfelül előadja, hogy ez a szimbólum domináns a vitatott védjegyen belül, hogy a fogyasztók e szimbólumot nem az Unió által kiállított minőségjelzéshez hasonló szimbólumként észlelik, és hogy a közönség kapcsolatot fog feltételezni e védjegy és az Unió között, tekintettel arra, hogy az említett védjegyoltalmat az EUIPO adja meg.
20 Emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja tiltja azoknak a védjegyeknek a lajstromozását, amelyek az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjában (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja) felsoroltaktól eltérő jelképeket, emblémákat vagy címereket tartalmaznak, vagyis az ipari tulajdon oltalmára létesült, 1883. március 20‑án Párizsban aláírt, legutóbb 1967. július 14‑én Stockholmban felülvizsgált és 1979. szeptember 28‑án módosított Párizsi Uniós Egyezményben (Recueil des traités des Nations unies, 828. kötet, 11851. szám, 305. o., kihirdette az 1970. évi 18. törvényerejű rendelet; a továbbiakban: Párizsi Uniós Egyezmény) részes államokkal rendszeresen közölt állami vagy nemzetközi kormányközi szervezetek jelképeitől, emblémáitól vagy címereitől eltérő jelképeket, emblémákat vagy címereket.
21 A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése i) pontjának szövege szerint az e rendelkezésben előírt tilalmat akkor kell alkalmazni, ha egyrészt a szóban forgó jelképhez, emblémához vagy címerhez különleges közérdek fűződik, másrészt az illetékes hatóság nem járult hozzá az említett lajstromozáshoz.
22 Ezenkívül az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy e feltételekhez egy harmadik feltétel is társul, mégpedig az, hogy e feltételeknek együttesen kell fennállniuk. A harmadik feltétel a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése i) pontjának és e rendelet 7. cikke (1) bekezdése h) pontjának együttes értelmezéséből következik.
23 Ez utóbbi rendelkezés szerint ugyanis a nemzetközi kormányközi szervezeteknek a Párizsi Uniós Egyezményben részes államokkal rendszeresen közölt emblémái csak akkor részesülnek védelemben, ha az ilyen emblémát tartalmazó védjegy egészében véve olyan benyomást kelt, hogy a közönség kapcsolatot fog teremteni egyrészt annak jogosultja vagy használója, másrészt a szóban forgó nemzetközi kormányközi szervezet között, amely feltétel közvetlenül a Párizsi Uniós Egyezmény 6ter cikke (1) bekezdésének c) pontjából következik (lásd ebben az értelemben: 2013. július 10‑i Kreyenberg kontra OHIM – Bizottság MEMBER OF €e euro experts] ítélet, T‑3/12, EU:T:2013:364, 38. pont).
24 Márpedig, bár a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja által biztosított védelem akkor is alkalmazható volt, ha ez utóbbi feltétel nem teljesült, ez a védelem magasabb szintű annál a védelemnél, mint amelyet az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontja biztosít a nemzetközi kormányközi szervezeteknek a Párizsi Uniós Egyezményben részes államokkal rendszeresen közölt emblémáinak (2013. július 10‑i MEMBER OF €e euro experts ítélet, T‑3/12, EU:T:2013:364, 38. pont).
25 Semmi nem utal azonban arra, hogy az uniós jogalkotó magasabb szintű védelmet kívánt volna biztosítani a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjában említett jelképeknek, emblémáknak vagy címereknek, mint a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének h) pontjában említetteknek, és így az első rendelkezés által biztosított védelem szintje nem lehet magasabb a második rendelkezés által biztosított védelem szintjénél (lásd ebben az értelemben: 2009. július 16‑i American Clothing Associates kontra OHIM és OHIM kontra American Clothing Associates ítélet, C‑202/08 P és C‑208/08 P, EU:C:2009:477, 80. pont; 2013. július 10‑i MEMBER OF €e euro experts ítélet, T‑3/12, EU:T:2013:364, 39. pont).
26 Ennélfogva, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjában említett jelképek, emblémák vagy címerek számára biztosított védelem csak akkor alkalmazható, ha az ilyen jelképet, emblémát vagy címert tartalmazó védjegy egészében véve alkalmas arra, hogy megtévessze a közönséget az egyrészt a védjegy jogosultja vagy annak használója, másrészt az azon hatóság között fennálló kapcsolatot illetően, amelyre a szóban forgó jelkép, embléma vagy címer utal (2013. július 10‑i MEMBER OF €e euro experts ítélet, T‑3/12, EU:T:2013:364, 40. és 77. pont).
27 E tekintetben pontosításra került, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése i) pontjának tág megfogalmazására tekintettel e rendelkezés azokat a jelképeket, emblémákat és címereket is védi, amelyek bár nem az Unió valamely tevékenységét jelölik, de különleges kapcsolatban állnak e tevékenységek valamelyikével. Az a tény ugyanis, hogy valamely jelkép, embléma vagy címer az Unió valamelyik tevékenységéhez kapcsolódik, elegendő annak bizonyításához, hogy a védelméhez közérdek fűződik (2013. július 10‑i MEMBER OF €e euro experts ítélet, T‑3/12, EU:T:2013:364, 44. pont).
28 Ebből következik, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja által biztosított védelem különösen akkor alkalmazható, ha a szóban forgó védjegy az általa jelölt áruk vagy szolgáltatások származását illetően megtéveszti a közönséget, azáltal, hogy azt a látszatot kelti, hogy attól a hatóságtól származik, amelyre a védjegyben szereplő jelkép, embléma vagy címer ábrázolása vagy utánzata utal. Ez a védelem akkor is alkalmazandó, ha a közönség a jelképnek, emblémának vagy címernek a védjegyben látható ilyen ábrázolása vagy utánzása miatt azt hiheti, hogy az említett áruk vagy szolgáltatások annak a hatóságnak a hozzájárulását vagy garanciáját élvezik, vagy más módon köthetők e hatósághoz, amelyre ez a jelkép, embléma vagy címer utal (lásd: 2013. július 10‑i MEMBER OF €e euro experts ítélet, T‑3/12, EU:T:2013:364, 78. és 97. pont; lásd még, analógia útján: 2013. január 15‑i Welte‑Wenu kontra OHIM – Bizottság [EUROPEAN DRIVESHAFT SERVICES] ítélet, T‑413/11, nem tették közzé, EU:T:2013:12, 61. pont).
29 E megfontolások fényében kell megvizsgálni a megtámadott határozattal szemben felhozott érveket.
30 A jelen ügyben a fellebbezési tanács végül elutasította a vitatott védjegy törlését megállapító határozat ellen irányuló fellebbezést, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja alapján, megállapítva, hogy a fenti 21. pontban említett két feltétel fennáll.
31 Egyrészt a fellebbezési tanács – a megtámadott határozat 24. pontjában – úgy ítélte meg, hogy az OFJ szimbólumhoz különleges közérdek fűződik, mivel azt az oltalom alatt álló földrajzi jelzéseknek megfelelő termékeken kell elhelyezni, amit a felperes nem vitat. Másrészt – e határozat 25. pontjában – rámutatott arra, hogy a vitatott védjegy az OFJ szimbólumot teljes egészében tartalmazza, és hogy a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság engedélyezte volna e szimbólum védjegyjogi szempontból vett használatát, mivel ilyen engedély megadása nem következik az 1151/2012 rendeletből, amit a felperes szintén nem vitat.
32 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem vizsgálta meg a harmadik feltételt, amelynek alapján a fenti 26–28. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlat szerint a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjában foglalt kizáró okra hivatkozni lehet.
33 Ugyanis, amint arra a felperes rámutat, a megtámadott határozat egyetlen szakasza sem vonatkozik arra a kérdésre, hogy fennáll‑e annak a veszélye, hogy a közönség az OFJ szimbólum vitatott védjegyen belüli ábrázolása miatt azt hiheti, hogy az e védjeggyel jelölt áruk azon hatóság, vagyis az Unió jóváhagyását vagy garanciáját élvezik, amelyre e szimbólum utal, vagy hogy ez utóbbival bármilyen más kapcsolatban állna. Közelebbről, a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban nem vizsgálta azt a kérdést, hogy az OFJ szimbólumot a vitatott védjegybe oly módon építették‑e be, amely azzal a veszéllyel jár, hogy e közönség azt hiheti, hogy az e védjeggyel jelölt áruk az Unió által biztosított garanciát élveznek arra vonatkozóan, hogy meghatározott származással és az 1151/2012 rendeletben felsorolt olyan jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek alapján oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (is) jelölhetők.
34 E tekintetben, ellentétben azzal, amit az EUIPO a tárgyaláson állított, nem állapítható meg, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács hallgatólagosan megvizsgálta volna, hogy a vitatott védjegy a közönség képzetében kapcsolatot hoz létre a jogosult és az Unió között. Ugyanis azáltal, hogy e határozat 19. és 25. pontjában annak megállapítására szorítkozott, hogy e védjegy az OFJ szimbólumot teljes egészében tartalmazza, és az említett határozat 26. pontjában annak megállapítására szorítkozott, hogy még ha a vitatott védjegy nem is azonos az OFJ szimbólummal, ez nem változtat az értékelésén, a fellebbezési tanács egyáltalán nem vizsgálta meg azt, hogy a közönség miként fogja fel ezt a szimbólumot mint az említett védjegy alkotóelemét, sem pedig azt a kérdést, hogy ez a felfogás nem jár‑e azzal a veszéllyel, hogy a közönség azt hiheti, hogy az ilyen védjeggyel jelölt áruk az Unió garanciáját élvezik.
35 Ezáltal a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem határozott azon három együttes feltétel egyikéről, amelyekhez a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontjában írt védelem érvényesítése kötve van.
36 AZ EUIPO és a beavatkozó fél által előterjesztett érvek közül egyik sem teszi kérdésessé e következtetést.
37 Először is, az EUIPO azon érve, amely szerint az OFJ szimbólumra vonatkozóan a vitatott védjegy bejelentésének időpontjában már volt azt meghatározó releváns uniós szabályozás, kizárólag annak megállapítását teszi lehetővé, hogy e szimbólum az Uniótól származik.
38 E tekintetben a felek egyike sem vitatja, hogy az OFJ szimbólumhoz a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja értelmében vett különleges közérdek fűződik. Márpedig, bár itt az e rendelkezés által biztosított védelem érvényesítésének egyik feltételéről van szó, ez elkülönül attól a feltételtől, illetve előfeltételét képezi annak a feltételnek, amely arra a körülményre vonatkozik, hogy a közönség azt hiheti, hogy az ilyen szimbólumot tartalmazó védjeggyel jelölt áruk az Unió jóváhagyásával vagy garanciájával rendelkeznek, vagy valamilyen más módon kapcsolatban állnak ez utóbbival.
39 Másodszor, kétségtelenül el kell ismerni – amint arra az EUIPO is hivatkozik –, hogy az OFJ szimbólumokhoz hasonló uniós szimbólumoknak a védjegyjog alapján biztosított oltalom megadása általános jelleggel veszélybe sodorhatná az oltalom alatt álló földrajzi jelzéseknek az Unió által létrehozott rendszerét, és alááshatná annak megfelelő működését. Az ilyen oltalom megadása ugyanis az OFJ szimbólumot tartalmazó védjegy jogosultja számára monopóliumot biztosítana e védjegy használatára vonatkozóan, amely lehetővé tenné számára, hogy bárki másnak megtilthassa annak használatát. Márpedig az 1151/2012 rendelet 12. cikke értelmében e szimbólumot minden gyártó/termelő használhatja a termékei címkézésére, amennyiben azok megfelelnek az oltalom alatt álló földrajzi árujelző vonatkozásában előírt feltételeknek.
40 Ettől azonban még a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése i) pontjának alkalmazása megköveteli a vitatott védjegyhez fűződő, a fenti 38. pontban említett veszély konkrét és átfogó vizsgálatának lefolytatását, amennyiben e védjegy többi elemének eredményeként a védjegy összességében véve nem alkalmas arra, hogy azt sugallja a közönség számára, hogy a védjegy jogosultja vagy használója, valamint a védjegy részét képező embléma jogosulti jogait gyakorló vagy az azt használó szerv között kapcsolat áll fenn, és arra sem alkalmas, hogy a közönséget e tekintetben megtévessze (2013. július 10‑i MEMBER OF €e euro experts ítélet, T‑3/12, EU:T:2013:364, 107. pont).
41 Ennek alapján az EUIPO döntéshozó egységeinek nemcsak azt kell megvizsgálniuk, hogy az érintett emblémát teljes egészében vagy csak részben veszi át az a védjegy, amelynek az a részét képezi. Azt is értékelniük kell, hogy – különösen a méretére és az ilyen védjegyen belüli elhelyezkedésére tekintettel – ezt az emblémát mint ilyet a közönség észlelheti‑e, hogy az a színeket vagy a formákat tekintve egyszerű vagy bonyolult konfigurációban jelenik meg, hogy azt kiegészítik‑e más – akár szó‑, akár ábrás – elemek, amelyek enyhítik vagy módosítják ugyanezen embléma közönség általi észlelését, vagy hogy a kérdéses védjegy más elemei nem dominánsabbak‑e az általa keltett összbenyomáson belül.
42 Csak e vizsgálatot követően lehet megállapítani – abban az esetben, ha a közönség kapcsolatot teremt az érintett védjegy jogosultja vagy használója és az e védjegy részét képező embléma jogosulti jogait gyakorló vagy azt használó hatóság között, vagy ha a közönséget e tekintetben megtévesztik –, hogy fennáll az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőknek az Unió által létrehozott rendszere sérelmének veszélye.
43 Harmadszor, a beavatkozó fél állításával ellentétben, az OFJ szimbólumot tartalmazó védjegy lajstromozásának a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének i) pontja alapján történő megtagadása nem következhet pusztán abból a körülményből, hogy az illetékes hatóság nem engedélyezte az ilyen használatot. Az ilyen engedély hiánya ugyanis csupán egyike az e rendelkezésben írt védelem érvényesítéséhez szükséges feltételeknek.
44 Negyedszer, ami a beavatkozó fél azon érveit illeti, amelyek szerint az OFJ szimbólum domináns a vitatott védjegyen belül, a fogyasztók ezt a szimbólumot nem úgy fogják fel, mint az Unió által kiadott minőségjelzésekhez hasonló jelképet, és a közönség kapcsolatot fog teremteni e védjegy és az Unió között, tekintettel arra a tényre, hogy az említett védjegy oltalmát az EUIPO adja meg, meg kell állapítani, hogy azok magának a védjegynek a közönség általi észlelésének értékelésével kapcsolatosak. Márpedig ilyen vizsgálatra nem került sor a megtámadott határozatban. Az ilyen érvek tehát nem alkalmasak azon következtetés megkérdőjelezésére, amely szerint a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy nem végzett ilyen értékelést.
45 Ebben az összefüggésben a teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy a felperes állításával ellentétben az a körülmény – feltéve, hogy bizonyítást nyer –, hogy a védjegybejelentési kérelem benyújtásának időpontjában a vitatott védjeggyel jelölt áruk megfeleltek az 1151/2012 rendeletben az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel való jelölhetőséghez szükséges feltételeknek, nincs kihatással e vizsgálatra. Egyrészt az ilyen körülmény kizárólag azt jelenti, hogy az 1151/2012 rendelet 12. cikkének megfelelően az ezen árukat forgalmazó gazdasági szereplő használhatja a szóban forgó földrajzi árujelzőt, anélkül azonban, hogy ez jogot biztosítana számára az ilyen árujelző védjegyként történő használatára. Másrészt előfordulhat, hogy a szóban forgó termékek a jövőben nem fognak megfelelni az említett feltételeknek. Márpedig, még ebben az esetben is, az érintett védjegy továbbra is tartalmazná az OFJ szimbólumot, és adott esetben még inkább alkalmas lehetne arra, hogy megtévessze a közönséget az azzal jelölt áruk származását vagy tulajdonságait illetően.
46 A fentiek egészéből az következik, hogy a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.
A költségekről
47 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A jelen esetben az EUIPO és a beavatkozó fél pervesztes lett, és a felperes kizárólag az EUIPO kötelezését kérte a költségek viselésére a jelen eljárásban. Következésképpen az EUIPO‑t kötelezni kell a saját költségein felül a felperes részéről a jelen eljárással kapcsolatban felmerült összes költség viselésére. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján a beavatkozó fél maga viseli a jelen eljárással kapcsolatban felmerült saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának 2020. szeptember 23‑i határozatát (R 2186/2019‑4. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.
2) Az EUIPO viseli a saját költségeit, valamint a Gabriele Schmid részéről felmerült költségeket.
3) A Landeskammer für Land‑ und Forstwirtschaft in Steiermark maga viseli saját költségeit.
Kornezov | Kowalik‑Bańczyk | Petrlík |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. december 1‑jei nyilvános ülésen.
Aláírások