AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2014. február 26.

F‑53/13. sz. ügy

Alkis Diamantopoulos

kontra

Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ)

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – A felperes AD12 besorolási fokozatba való előléptetését mellőző határozat – A panaszt elutasító hallgatólagos határozat – A keresetet követően meghozott, a panaszt kifejezetten elutasító határozat – Indokolás”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel A. Diamantopoulos azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) azon határozatát, amely a 2012. évi előléptetési időszak tekintetében mellőzte a felperes AD12 besorolási fokozatba való előléptetését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Külügyi Szolgálat határozatát, amely mellőzte A. Diamantopoulos AD12 besorolási fokozatba való előléptetését a 2012. évi előléptetési időszak tekintetében. A Európai Külügyi Szolgálat viseli saját maga költségeit és köteles viselni az A. Diamantopoulos részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Előléptetés – Elő nem léptetett jelölt panasza – Elutasító határozat – Az indokolás teljes hiánya – Hiánypótlás a peres eljárás során – Megengedhetetlenség

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés, 45. cikk, és 90. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselői kereset – Jogalapok – Az indokolás hiánya vagy elégtelensége – Az érdemi jogszerűségre vonatkozó jogalaptól elkülönülő jogalap

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés)

1.      A kinevezésre jogosult hatóság nem köteles ugyan az elő nem léptetett tisztviselők számára megindokolni az előléptetésről szóló határozatokat, viszont köteles megindokolni az elő nem léptetett tisztviselő által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt elutasító határozatát, és e határozat indokolásának egybe kell esnie annak a határozatnak az indokolásával, amely ellen a panasz irányult.

Ezenkívül mivel az előléptetésre választás alapján kerül sor, a panasz elutasításának indokolása főszabály szerint csak azon jogi feltételek teljesítésére terjed ki, amelyektől a személyzeti szabályzat az eljárás szabályosságát függővé teszi, és a kinevezésre jogosult hatóság nem köteles feltárni a másokkal való összehasonlításra vonatkozó értékelést, ennek ellenére meg kell jelölnie az érintett tisztviselő számára az egyéni és releváns indokot, amely igazolja az előléptetése elutasítását.

Az indokolási kötelezettség terjedelmét az ügy körülményeihez képest kell értékelni. Ezek a körülmények pedig nem csak a megtámadott jogi aktus tartalmát, hanem többek között a címzett magyarázathoz jutás iránti érdekét, valamint az adott jogi aktus elfogadásának ténybeli és jogi összefüggéseit is magukban foglalják.

Végül a keresetindítás előtt teljesen hiányzó indokolást nem helyettesíthetik a kinevezésre jogosult hatóságnak a keresetindítás után előadott magyarázatai. Az ebben a szakaszban előadott magyarázatok ugyanis már nem töltenék be az indokolás rendeltetését. Ráadásul a védelemhez való jogot is sértené az a lehetőség, hogy az indokolás teljes hiányát a keresetlevél benyújtása után pótolják, mivel az a felperest megfosztaná az indokolással szembeni jogalapok előterjesztésének lehetőségétől, amely indokolásról csak a keresetlevél benyújtása után szerezne tudomást. Mindez sértené a felek uniós bíróság előtti egyenlőségének elvét is.

(lásd a 18–21. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke T‑31/13. P. sz., Bouillez kontra Tanács ügyben 2013. szeptember 16‑án hozott végzésének 26. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑81/07. sz., Barbin kontra Parlament ügyben 2008. október 8‑án hozott ítéletének 27. és 28. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑83/08. sz., Gheysens kontra Tanács ügyben 2013. szeptember 19‑én hozott ítéletének 55. pontja.

2.      Valamely határozat indokolása azon indokok formális kifejezéséből áll, amelyeken e határozat alapszik. Ezért az indokolási kötelezettség olyan lényeges alakiság, amelyet meg kell különböztetni az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott aktus érdemi jogszerűségét veti fel. Az aktus megalapozottságára irányuló érvek ennélfogva az indokolás hiányára alapított jogalap keretében nem relevánsak.

(lásd a 27. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s Franciaország ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének 67. pontja;

az Európai Unió Törvényszéke fent hivatkozott Bouillez kontra Tanács ügyben hozott végzésének 20. pontja.