MICHAL BOBEK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. december 5.(1)
C‑406/18. sz. ügy
PG
kontra
Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal
(a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Közös menekültügyi és kiegészítő védelem nyújtására vonatkozó politika – A nemzetközi védelem megadására vonatkozó közös eljárások – 2013/32/EU irányelv – A 46. cikk (3) bekezdése – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – A hatékony jogorvoslathoz való jog – Az elsőfokú bíróság jogköreinek terjedelme – A reformatórius jogkör hiánya –A bíróság határozathozatalára vonatkozó 60 napos határidő”
I. Bevezetés
1. Mi minősül a bírósági eljárás észszerű hosszúságú időtartamának? E kérdés, amely minden modern bírósági rendszerben ismert, tipikusan abban az esetben merül fel, ha arról határoznak, hogy az ügy elbírálása túlságosan hosszú időt vett‑e igénybe, és ebből következően megsértették‑e a fél tisztességes eljáráshoz való jogát.
2. Nem fordul elő gyakran, hogy egy bíróság – a Bíróságot is ideértve – az ellenkező kérdésre kell, hogy válaszoljon, nevezetesen arra, hogy valamely határidő (a jelen ügyben a legfeljebb 60 napos időkorlát) túlságosan rövid‑e, és ezáltal akadályozza‑e a kérdéses bíróságot abban, hogy az ügy vizsgálatát érintően előírt követelményeknek (a jelen ügyben egy nemzetközi védelem iránti kérelmet elutasító közigazgatási határozat teljes körű és ex nunc vizsgálata, amelyet a 2013/32/EU irányelv(2) 46. cikkének (3) bekezdése ír elő) megfeleljen, esetlegesen megsértve ezáltal a felperes tisztességes eljáráshoz való jogát.
3. A kérdést előterjesztő bíróság továbbá arra keresi a választ, hogy biztosítottnak tekinthető‑e a hatékony jogorvoslathoz való, a 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdésében előírt jog abban az esetben, ha a nemzeti bíróságok nem rendelkeznek jogkörrel a közigazgatási határozat megváltoztatására, amely kérdéssel a Bíróság nemrég az Alheto és a Torubarov ítéletben foglalkozott.(3)
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
4. A 2013/32 irányelv (18) preambulumbekezdése értelmében „[a] tagállamoknak és a nemzetközi védelmet kérelmezőknek egyaránt az áll érdekében, hogy a megfelelő és teljes körű vizsgálat lefolytatásának sérelme nélkül a nemzetközi védelem iránti kérelmek ügyében a lehető legrövidebb időn belül határozat szülessen”.
5. Az irányelv (34) preambulumbekezdése szerint „[a] nemzetközi védelmi igények vizsgálatára alkalmazott eljárásoknak lehetővé kell tenniük, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok elvégezhessék a nemzetközi védelem iránti kérelmek alapos vizsgálatát”.
6. A 2013/32 irányelv 31. cikke a „vizsgálati eljárásra” vonatkozik. E cikk a következőképpen rendelkezik:
„[…]
(2) A tagállamok biztosítják, hogy – a megfelelő és teljes körű vizsgálat követelményeinek sérelme nélkül – a vizsgálati eljárások a lehető legrövidebb időn belül lezárulnak.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a vizsgálati eljárások a kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül lezárulnak.
[…]
(5) A tagállamok minden esetben legfeljebb a kérelem benyújtásától számított 21 hónapon belül lezárják a vizsgálati eljárást.”
7. A 2013/32 irányelv 46. cikke „a hatékony jogorvoslathoz való jogra” vonatkozik. E cikk szövege a következő:
„(1) A tagállamok biztosítják a kérelmezők részére a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot az alábbiakkal szemben:
a) a nemzetközi védelem iránti kérelem ügyében hozott határozat tárgyában, beleértve, ha a határozat:
i. a menekült jogállás és/vagy kiegészítő védelmi jogállás tekintetében megalapozatlannak ítéli a kérelmet;
ii. a 33. cikk (2) bekezdése alapján a kérelem elfogadhatatlanságát állapítja meg;
iii. meghozatalára a 43. cikk (1) bekezdésében meghatározott módon a tagállam határán vagy tranzitzónáiban kerül sor;
iv. azt állapítja meg, hogy nem folytatják le a 39. cikk szerinti vizsgálatot.
[…]
(3) Az (1) bekezdésnek való megfelelés érdekében a tagállamok biztosítják, hogy a hatékony jogorvoslat mind a tények, mind a jogi szempontok teljes körű és ex nunc megvizsgálását tartalmazza – ideértve adott esetben a nemzetközi védelem iránti igényeknek az 2011/95/EU irányelv szerinti vizsgálatát is –, legalább az elsőfokú bíróság előtti fellebbezési [helyesen: jogorvoslati] eljárásokban.
(4) A tagállamok meghatározzák a kérelmező által az (1) bekezdés szerinti hatékony jogorvoslathoz fűződő jog gyakorlásához szükséges észszerű határidőket és egyéb szabályokat. E határidők nem tehetik lehetetlenné vagy nem nehezíthetik meg túlságosan a joggyakorlást.
[…]
(10) A tagállamok határidőt állapíthatnak meg az (1) bekezdés szerinti bíróság számára az eljáró hatóság határozatának felülvizsgálatára [helyesen: a tagállamok az (1) bekezdés értelmében a bíróságok számára határidőt állapíthatnak meg az eljáró hatóság határozatának felülvizsgálatára vonatkozóan].
[…]”.
B. A magyar jog
8. A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: menedékjogról szóló törvény) 68. §‑ának (2) bekezdése szerint a bíróság a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított 60 napon belül dönt. Ugyanezen törvény 68. §‑ának (5) bekezdése értelmében a bíróság az illetékes menekültügyi hatóság döntését nem változtathatja meg.
III. A tényállás, a nemzeti eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9. Az alapügy felperese, aki kurd nemzetiségű iraki állampolgár, a Magyarország és Szerbia közötti határon található tompai tranzitzónába érkezett.
10. 2017. augusztus 22‑én menekültkénti elismerés iránti kérelmet terjesztett elő.
11. A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (Magyarország) 2018. január 18‑án elutasította a felperes nemzetközi védelem iránti kérelmét. A felperest az Európai Unió területéről az Iraki Kurdisztán Regionális Kormányzat területére kiutasította, a végrehajtást kitoloncolással rendelte végrehajtani. A felperessel szemben egyúttal 2 év időtartamra beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el.
12. E közigazgatási határozatot a felperes megtámadta a kérdést előterjesztő bíróság, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) előtt.
13. A tárgyaláson megerősítették, hogy korábban már elfogadtak két olyan közigazgatási határozatot, amelyek szintén ezt a kérelmet utasították el. E határozatokat egy másik nemzeti bíróság két ítélete hatályon kívül helyezte. A jelen ügy tekintetében azonban a menedékjogi ügyekben eljáró bíróságokat érintő nemzeti szintű jogszabályi módosításokat követően a kérdést előterjesztő bíróság lett a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság.
14. E körülmények között a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
1. Értelmezhető‑e az Alapjogi Charta 47. cikke, illetve a Parlament és a Tanács 2013/3[2]/EU irányelve (az ún. eljárási irányelv) 31. cikke – figyelembe véve az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. és 13. cikkében foglaltakat – úgy, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jog biztosítása úgy is megvalósítható egy tagállam részéről, ha [a] menekültügyi eljárásban hozott határozatot a bíróság nem változtathatja meg, csak új eljárásra kötelezés mellett azt hatályon kívül helyezheti[?]
2. Értelmezhető‑e az Alapjogi Charta 47. cikke, illetve a Parlament és a Tanács 2013/3[2]/EU irányelve (az ún. eljárási irányelv) 31. cikke – figyelembe véve az Emberi Jogok Európai Egyezmény[e] 6. és 13. cikkében foglaltakat is – oly módon, hogy megfelelő az a tagállami szabályozás, amely minden egyedi körülménytől függetlenül, az ügy sajátosságaira és a bizonyítás esetleges nehézségeire tekintet nélkül a menekültügyi bírósági eljárásokra egységesen, mindössze 60 napos kötelező eljárási határidőt ír elő[?]
15. A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az eljárási szabályzatának 107. cikkében előírt sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban bírálja el. A Bíróság kijelölt tanácsa 2018. július 31‑i határozatában úgy döntött, hogy nem ad helyt e kérelemnek.
16. Írásbeli észrevételeket a felperes, a magyar kormány és az Európai Bizottság terjesztett elő. Az említettek részt vettek a 2019. szeptember 11‑én tartott tárgyaláson is.
IV. Értékelés
17. A jelen indítvány a következőképpen épül fel. Először is kifejtem, hogy mely okok alapján vélem úgy, hogy a Bíróság által a közelmúltban az Alheto és a Torubarov ügyben hozott ítéletek a kérdést előterjesztő bíróság által feltett első kérdésben felvetett valamennyi problémakört tisztázták (A). A második kérdést illetően azt fogom javasolni, hogy az előírt 60 napos határidő megfelelősége attól függ, hogy az lehetővé teszi–e a felperes eljárási jogainak biztosítását. Ezt a nemzeti bíróságnak kell értékelnie az ügy sajátos körülményei alapján, figyelembe véve a teljes és ex nunc vizsgálatra vonatkozó kötelezettségét, de azon általános körülmények és feltételek kontextusát is, amelyek között a bíróságnak el kell látnia az igazságszolgáltatási feladatait. Amennyiben a nemzeti bíróság arra a következtetésre jut, hogy e megfontolások alapján a szóban forgó határidő nem tartható be, e bíróságnak figyelmen kívül kell hagynia az alkalmazandó határidőt, és a vizsgálattal a határidőt lejártát követően a lehető legrövidebb időn belül végeznie kell (B).
A. Az első kérdés: az Alheto és a Torubarov ügy
18. A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével lényegében arra vár választ, hogy az, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a nemzetközi védelem iránti eljárásban valamely közigazgatási szerv által hozott határozat megváltoztatására, összeegyeztethető‑e a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való joggal, amelyet a 2013/32 irányelv 46. cikkének(4) az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével(5) összefüggésben értelmezett (3) bekezdése ír elő.
19. A 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdése szerint „a tagállamok biztosítják, hogy a hatékony jogorvoslat mind a tények, mind a jogi szempontok teljes körű és ex nunc megvizsgálását tartalmazza – ideértve adott esetben a nemzetközi védelem iránti igényeknek a 2011/95/EU irányelv szerinti vizsgálatát is –, legalább az elsőfokú bíróság előtti jogorvoslati eljárásokban”.
20. E rendelkezés a másodlagos jog szintjén meghatározza a 2013/32 irányelv hatálya alá tartozó határozat bíróság előtti vitatása esetén elvégzendő felülvizsgálat típusát. Természetesen e rendelkezés értelmezése és végrehajtása során tiszteletben kell tartani a hatékony bírósági jogorvoslathoz való, a Charta 47. cikkében előírt jogot.(6)
21. A Bíróság a 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdését nemrégiben két ítéletben értelmezte.
22. Az Alheto ítéletben a Bíróság hangsúlyozta, hogy először is a 2013/32 irányelv nem határozza meg a 46. cikk (3) bekezdése végrehajtásának konkrét módját. Így a felülvizsgálat konkrét modelljét a tagállamnak kell megállapítania. Másodszor, a bíróság vizsgálatának mind a tények, mind a jogi szempontok teljes körű és ex nunc megvizsgálását tartalmaznia kell. Harmadszor, abban az esetben, ha a bíróságnak csupán az általa jogellenesnek vélt közigazgatási határozat megsemmisítésére van jogköre, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes közigazgatási szerv gyorsan olyan újabb határozatot hoz, amely megfelel a bíróság vizsgálata eredményének.(7)
23. A Torubarov ítéletben(8) a Bíróságnak alkalma nyílt arra, hogy e feltételeket tovább pontosítsa a nemzetközi védelem területén Magyarország által elfogadott felülvizsgálati modellnek egy meghatározott esetben való működése tekintetében. E modell 2015. szeptember 15‑től megváltozott oly módon, hogy a bíróságnak a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére és megváltoztatására is kiterjedő korábbi jogköre helyett a továbbiakban csupán arra lett jogköre, hogy a határozatot megsemmisítse, és az ügyet új határozathozatal céljából visszautalja a közigazgatási szervhez.
24. A Bíróság e kontextusban rámutatott arra, hogy az illetékes hatóságok a menekült vagy kiegészítő védelmi jogállás biztosítását érintően nem rendelkeznek mérlegelési jogkörrel abban az esetben, ha a 2011/95/EU irányelv(9) feltételei teljesülnek. A 2013/32 irányelv 46. cikkének (3) bekezdése azzal, hogy a releváns bíróság számára előírta annak a kötelezettségét, hogy adott esetben vizsgálja meg a felperes nemzetközi védelem iránti igényeit, felhatalmazta e bíróságot az arról való döntésre, hogy a kérelmező megfelel‑e ezen feltételeknek.(10)
25. Így, ha a bíróság az összes releváns jogi és ténybeli elem kimerítő és a legújabb információkra is kiterjedő vizsgálata alapján megsemmisíti a közigazgatási szerv határozatát, és az ügyet újabb határozathozatal céljából visszautalja a közigazgatási szerv elé, e szerv már nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel a kérelmezett védelem megadására vagy megtagadására vonatkozó határozat tekintetében. Ellenkező esetben, amint azt a Bíróság megállapította, a 2013/32 irányelv 46. cikkének a Charta 47. cikkével és a 2011/95 irányelv 13. és 18. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdése a gyakorlatban nem érvényesülne.(11)
26. Ezenfelül, mivel a magyar jogban nem létezik egyéb olyan jogi eszköz, amely lehetővé tenné a nemzeti bíróság számára annak biztosítását, hogy az ítéletét végrehajtják, a Bíróság megállapította, hogy az érintett kérelmezőt megfosztották a hatékony jogorvoslattól.(12) A Bíróság a követendő eljárást érintően megállapította, hogy e körülmények között a bíróságnak meg kell változtatnia az általa adott korábbi bírósági iránymutatást figyelmen kívül hagyó közigazgatási határozatot, és mellőznie kell azon nemzeti jog alkalmazását, amely ezt tiltja.(13)
27. Ami a jelen ügyet illeti, három vonatkozást kell hangsúlyozni.
28. Először is, a kérdést előterjesztő bíróság által kifejtett magyarázatokból kitűnik, hogy a jelen ügy tárgyát képező nemzeti szabályozás ugyanaz, mint a Torubarov ítélet által érintett, azaz a menedékjogról szóló törvény 68. §‑ának (5) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a nemzeti bíróságok nem változtathatják meg a nemzetközi védelem területén elfogadott közigazgatási határozatokat.
29. Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében nem fejti ki, hogy fennáll‑e, és ha igen, mennyiben, hogy az ugyanazon felperes ügyében, de más nemzeti bíróság által hozott korábbi ítéletnek az illetékes közigazgatási szerv nem felelt meg.(14)
30. Harmadszor, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés szövege és az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben adott indokolás viszonylag rövid és elvont. E szöveg és indokolás nem tartalmaz további megfontolásokat azon általános kérdésfeltevésen túlmenően, hogy a hatékony jogorvoslathoz való joggal, amelyet a 2013/32 irányelv 46. cikkének a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdése ír elő, összeegyeztethető‑e a bírói jogvédelemnek a menedékjogról szóló törvény 68. §‑ának (5) bekezdésében meghatározott modellje.
31. Így további megkülönböztető jellemzők hiányában álláspontom szerint a kérdést előterjesztő bíróság első kérdését időközben a Bíróság teljes mértékben megválaszolta az Alheto és a Torubarov ítéletében. E határozatok alapján a kérdésre adott válasz kettős.
32. Először is, az Alheto ítéletből az következik, hogy a közigazgatási határozatok megsemmisítésére vonatkozó jogkörön alapuló bírósági modell önmagában nem ellentétes a hatékony bírói jogvédelem követelményével. A tagállamok a bírósági vizsgálatot érintően szabadon bevezethetnek bármely modellt, amelyet alkalmasnak vélnek. Biztosítaniuk kell azonban azt is, hogy abban az esetben, ha egy ügyet az első határozat megsemmisítését követően visszautalnak az illetékes közigazgatási szerv elé, gyorsan meghoznak egy olyan új határozatot, amely megfelel az ítéletben foglalt értékelésnek.
33. Másodszor, a Torubarov ítéletből az következik, hogy abban az esetben, ha a nemzetközi védelem iránti igénynek a bíróság által elvégzett teljes és ex nunc vizsgálatán alapuló bírósági határozatot az illetékes közigazgatási szerv ezt követően meghozott határozatában figyelmen kívül hagyják, a bíróság köteles e határozatot megváltoztatni, és a közigazgatási szerv döntését a saját döntésével helyettesíteni, mellőzve a bíróságot ebben megakadályozó nemzeti jog alkalmazását.
34. E megállapítások álláspontom szerint kellően megválaszolják az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést.
35. Az első közbenső következtetésem tehát az, hogy a 2013/32 irányelv 46. cikkének a Charta 47. cikkével és a hatékony jogorvoslathoz való, e cikkben előírt joggal összefüggésben értelmezett (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a bíróságokat nem ruházza fel a nemzetközi védelem területén elfogadott közigazgatási határozatok megváltoztatására vonatkozó jogkörrel. Mindazonáltal az említett irányelv 46. cikke (3) bekezdésének a gyakorlatban való érvényesülése és a hatékony jogorvoslathoz való jognak a Charta 47. cikke szerinti biztosítása érdekében abban az esetben, ha egy ügyet visszautalnak az illetékes közigazgatási szervhez, rövid időn belül új határozatot kell elfogadni, amelynek meg kell felelnie az első határozatot megsemmisítő ítéletben foglalt értékelésnek. Ezenfelül, ha a nemzeti bíróság – a nemzetközi védelmet kérelmező által előterjesztett valamennyi releváns ténybeli és jogi elem teljes és ex nunc vizsgálatát követően – azt állapította meg, hogy az érintett kérelmezőnek a 2011/95 irányelvben meghatározott kritériumok alapján ilyen védelemben kell részesülnie a kérelmének alátámasztása érdekében általa hivatkozott indok alapján, de a közigazgatási szerv ezt követően ezzel ellentétes határozatot hoz annak megállapítása nélkül, hogy a kérelmező nemzetközi védelem iránti igényének új értékelését igazoló új információk merültek fel, e bíróságnak meg kell változtatnia a korábbi ítéletének meg nem felelő határozatot, és az abban foglalt döntést a nemzetközi védelem iránti kérelem tekintetében a saját döntésével kell helyettesítenie, szükség szerint mellőzve az említett bíróságot ebben megakadályozó nemzeti jog alkalmazását.
B. A második kérdés: a 60 napos határidő megfelelősége
36. A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 2013/32 irányelv 46. cikkének a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdésével(15) ellentétes–e az olyan szabályozás, amely egyetlen 60 napos kötelező határidőt ír elő a bíróságnak arra, hogy a nemzetközi védelem területén hozott közigazgatási határozatot felülvizsgálja, mindenfajta egyéni körülménytől függetlenül, és az ügy sajátos jellemzőire való tekintet nélkül.
37. Először is rá fogok mutatni azokra a problémákra, amelyek az egyedi esetek közötti különbségtétel lehetősége nélküli, általános határidők előírásához kapcsolódnak (1). Ezt követően a kérdéses határidőt két egymást kiegészítő szempontból közelítem meg: egyrészt azt azon jogok szemszögéből kell vizsgálni, amelyeket a bírósági felülvizsgálat szakaszában minden egyedi esetben biztosítani kell a nemzetközi védelem kérelmezőinek (2). Másrészt, bár a jelen ügy kontextusában nem meghatározó, szintén meg kell említeni az olyan határidők strukturális következményeit, amelyek esetlegesen túl rövidek a nemzeti bíróság megfelelő működéséhez (3).
1. A bírósági határidőkkel kapcsolatos problémák (avagy miért ritka, hogy minden esetre ugyanaz a megoldás alkalmazható)
38. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a 60 napos határidő számos esetben nem tartható be, vagy annak csak jelentős nehézségek árán lehet megfelelni, különösen abban az esetben, ha több meghallgatás is szükséges a tények tisztázásához, vagy több bizonyíték beszerzésére van szükség. A határidő arra késztetheti a bíróságot, hogy jogellenesen járjon el, ha a határidő betartására való törekvés miatt nem tisztázza a tényeket. A felperesnek gyakran személyesen, tolmáccsal kell megjelennie a bíróságon, ami időigényes lehet, különösen a Magyarországon ritkán beszélt nyelvek esetében. Az eljárásnak a szóban forgó időtartamon belüli lefolytatása tekintetében további nehézséget jelenthet, ha a felperes nem a bíróság székhelyén tartózkodik, és a bíróság szükségesnek tartja a felperes személyes megjelenését.
39. A felek eltérő álláspontokat fogalmaznak meg azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó határidő megfelelő‑e.
40. A felperes a tárgyaláson azzal érvelt, hogy a szóban forgó határidő a gyakorlatban megakadályozza a bíróságokat abban, hogy mélyreható és teljes körű elemzést végezzenek. A felperes a kérdést előterjesztő bírósággal lényegében egyetértve számos olyan eljárási cselekményt sorolt fel, amelyet a nemzetközi védelmi ügyekben eljáró közigazgatási bíróságnak le kell folytatnia. Ha a nemzeti bíróság arra törekszik, hogy az előírt követelményeknek megfelelően elvégezze a teljes felülvizsgálatot, a gyakorlatban nem tudja betartani a 60 napos határidőt.
41. A magyar kormány úgy véli, hogy a szóban forgó határidő összeegyeztethető a hatékony bírói jogvédelem követelményével, különösen figyelembe véve, hogy a bíróság elektronikus kommunikációs eszközöket és új technológiákat is igénybe vehet annak érdekében, hogy a bonyolultabb vizsgálatot megkívánó ügyekben felgyorsítsa az eljárást.
42. A Bizottság megjegyzi, hogy mivel a 2013/32 irányelv nem tartalmaz a határidőkre vonatkozó közös szabályt, ez a kérdéskör a tagállamok eljárási autonómiájának körébe tartozik. Ebben az összefüggésben úgy véli, hogy a hatékonyságra vonatkozó követelmény nem teljesül, mivel a szóban forgó határidő egységes és kötelező, és nem teszi lehetővé az egyedi körülmények figyelembevételét. A Bizottság konkrétabban a jelenlegi 2013/32 irányelv helyébe léptetendő szabályozásra irányuló javaslatában foglalt 55. cikk tervezetére hivatkozik.(16) E tervezetben a Bizottság a határidőkre vonatkozó közös szabályok bevezetését javasolja, és 6 hónapos, 2 hónapos, valamint 1 hónapos határidőkre tett javaslatot, amelyeket további 3 hónappal lehet módosítani. A Bizottság az általános 6 hónapos határidőre tekintettel véli úgy, hogy a 60 nap nem megfelelő.
43. A tárgyalás során a szóban forgó határidő jellegét illetően számos fontos felvilágosítást nyújtottak.
44. Először is, az indikatív jellegű eljárási határidőt képez. A bírák számára „erkölcsi kötelezettséget” keletkeztet arra vonatkozóan, hogy e határidőn belül határozzanak. A magyar kormány arra hivatkozott, hogy a 60 napos határidő elmulasztása nem jár közvetlen vagy azonnali következménnyel sem magára az ügyre nézve, sem az arról való döntés meghozatalát érintő jogkör tekintetében (mint például az ügyről való döntést érintő hatáskörnek a bírótól való megvonása), és az érintett bíró tekintetében sem (mint például a bíró elleni automatikus szankció).(17)
45. Másodszor, a szóban forgó határidő általános (abban az értelemben, hogy valamennyi nemzetközi védelemmel kapcsolatos ügyre vonatkozik), és az nem hosszabbítható meg (mivel nem áll rendelkezésre olyan mechanizmus, amely lehetővé tenné a határidőnek az adott ügy körülményeire tekintettel való meghosszabbítását vagy kiigazítását).
46. Harmadszor, a határidő arra az időpontra vonatkozik, amikor az ítéletet nyilvános tárgyaláson fel kell olvasni, nem pedig arra az időpontra, amikorra az ítéletet a felperesnek kézbesíteni kell.
47. Végezetül a magyar kormány rámutatott arra, hogy a szóban forgó szabály 10 éve van hatályban. Annak bevezetése tehát megelőzte a 2015 szeptemberében a bíróságoknak a közigazgatási határozatok megváltoztatására vonatkozó jogkörét érintően végrehajtott jogszabályi módosításokat.
48. Először is hangsúlyozni kell, hogy önmagában a felülvizsgálati határidők megléte általánosságban nem tekinthető problematikusnak. Számos tagállam alkalmaz ilyen határidőket.(18) Ezenfelül a 2013/32 irányelv 46. cikkének (10) bekezdése kifejezetten rendelkezik erről a lehetőségről. A bírósági felülvizsgálat elvégzésére vonatkozó határidő megléte ugyanis hozzájárul a nemzetközi védelem iránti kérelmeknek a lehető legrövidebb időn belül történő elbírálására irányuló, azon cél eléréséhez, amelyet általánosságban a 2013/32 irányelv (18) preambulumbekezdése és 31. cikkének (2) bekezdése fogalmaz meg.
49. Mindazonáltal ezen tág értelmű elvi kijelentéseken túlmenően, amelyek azt fogalmazzák meg, hogy előírhatók határidők, és azok hozzájárulhatnak a felülvizsgálati eljárások felgyorsításához, az irányelv nem tartalmaz további közös szabályokat.
50. A Bizottság javaslata(19) azt célozza, hogy a határidőre vonatkozóan részletes szabályok kerüljenek megállapításra. Ugyanakkor azon túlmenően, hogy ez még egy folyamatban lévő jogalkotási eljárás szakaszában van, tagadhatatlan, hogy amint arra Magyarország az írásbeli észrevételeiben rámutatott, és amint azt a Bizottság a tárgyaláson elismerte, e konkrét javaslat enyhén szólva nem részesült általános támogatásban.
51. A helyzet ezen állása talán egy olyan általánosabb kettős nehézségnek a tükröződése, amely a bírósági felülvizsgálat megfelelő időtartamára vonatkozó általános és minden esetben alkalmazható határidő meghatározásához kapcsolódik.
52. Először is az idő viszonylagos. Talán nem titok, hogy az Európai Unión belüli különböző bírósági rendszerek eltérő sebességgel működnek.(20) Így az adott típusú eljárásra vonatkozóan valamely tagállamban elfogadható konkrét eljárási időtartam egy másik tagállamban lehetetlenül rövidnek tűnhet, egy másikban viszont túlzottan nagyvonalúnak.
53. Másodszor, nehéz napokban vagy hónapokban olyan általános korlátokat kijelölni, amelyeken belül egy meghatározott bírósági eljárást le kell folytatni. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) ítélkezési gyakorlata mutatis mutandis tanúsítja e nehézséget, amikor annak értékelése merül fel, hogy egy adott bírósági eljárás túlzottan hosszú volt‑e, és ezáltal sérti‑e az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében előírt, tisztességes eljáráshoz való jogot. Ebben az összefüggésben az EJEB kidolgozott egy több kritériumon alapuló tesztet, amely alapján értékeli, hogy az adott bírósági eljárás tartama észszerű volt‑e, vagy sem.(21) Ennek eldöntése mindig jelentős mértékben függ az adott ügytől: bizonyos körülmények között a 8 éves időtartam megfelel az EJEE 6. cikkének, más esetekben ugyanakkor a 3 éves időtartam azzal ellentétes. Gyakorlatilag lehetetlen azonban általánosan és valamennyi esetre kiterjedően behatárolni, hogy pontosan hány év vagy hány hónap minősül megfelelőnek.(22) A Bíróság ezzel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata ugyanezt az adott ügy sajátos körülményein alapuló megközelítést alkalmazza.(23)
54. A fentiekre tekintettel rendkívül nehéz, vagy akár lehetetlen is általános és minden esetben alkalmazható felülvizsgálati határidőket absztrakt módon meghatározni, akár a maximális időtartamot (amelyen túl az eljárás automatikusan túlzottan hosszúnak minősül), akár a minimális időtartamot (amely alatt minden eljárás túlzottan rövidnek minősül) érintően.
55. A Bizottság által a jelen ügyben képviselt álláspont szintén tanúsítja e nehézséget. Egyrészt úgy tűnik, hogy a nemzetközi védelemmel kapcsolatos ügyekben végzett bírósági felülvizsgálat gyorsaságának biztosításához fűződő érthető és támogatandó érdek miatt a Bizottság általánosságban elfogadja a maximális határidőt, amint azt a jogszabályi javaslata mutatja.(24) Másrészt, amikor a Bizottság egy valóban meglehetősen rövid határidő konkrét esetével szembesül, érzékelhetően némi kényelmetlenséget mutat. E kényelmetlenség azonban nem a határidőn túl meghozott határozatok miatt jelentkezik, hanem inkább az azon belül meghozott határozatok miatt. Így az ilyen határidő betartásának a képessége hallgatólagosan némi gyanút ébreszt, mintha az esetleg a bíró elsietett és kevésbé professzionális munkájának a jele lenne. Vannak azonban olyan ügyek, amelyeket igen gyorsan el lehet bírálni, és nyilvánvalóan vannak olyan bírák, akik a munkájukat hatékonyabban tudják végezni, mint mások.
56. Ebben rejlik a határidők eredendő problémája. Elősegíthetik az eljárás felgyorsítását. Ugyanakkor megvan bennük a lehetőség arra is, hogy a mezőnyt két (egyformán gyanús) kategóriára osszák: a túlzott lassúságuk miatt gyanút ébresztők és a túlzott gyorsaságuk miatt gyanúsak kategóriájára. Másként fogalmazva az is baj, ha betartják a határidőt, és az is baj, ha nem.
57. E kételyeket természetesen el lehetne oszlatni, ha biztosítani lehetne, hogy a jogalkotás a megfelelő határidőket választja meg, és a bíróságok azokat tiszteletben tartják. Ezzel azonban az elemzés visszatér a kiindulópontjához, és az ilyen, minden esetre alkalmazható határidők meghatározásának a lehetőségéhez (lehetetlenségéhez). Ahelyett, hogy e vitát újra feléleszteném, pusztán figyelmeztetni szeretnék az említett törekvésekhez kapcsolódó jogalkotási optimizmus (nem feltétlenül hasznos(25)) mértékére.
58. E megfontolások mellett ugyanakkor továbbra is fennáll, hogy a 2013/32 irányelv 46. cikkének (10) bekezdése jelenleg lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy a nemzetközi védelem tárgyában hozott határozatok felülvizsgálatára vonatkozóan határidőket állapítsanak meg. Magyarország élt ezzel a lehetőséggel, és 60 napos határidőt állapított meg. Megfelelő‑e ez a határidő?
2. Az adott ügy sajátosságain alapuló, a jogokra összpontosító értékelés
59. Ha egy határidő megfelelőségét kell értékelni, a kiindulópont az egyedi ügy. A határidőnek lehetővé kell tennie a szóban forgó közigazgatási határozat teljes körű és hatékony, az előírt követelményeknek megfelelő felülvizsgálatát, tiszteletben tartva ugyanakkor a felperes eljárási jogait. A bírósági funkció nemzeti szinten való gyakorlását jellemző tágabb összefüggések és feltételek azonban még az ilyen, az adott ügy sajátosságain alapuló értékelésen belül is relevánsak.
60. Azokon a konkrét biztosítékokon kívül, amelyeket e tekintetben a Charta (amelyben az egyes esetek sajátosságai szerint különböző jogok lehetnek relevánsak) magában foglal, a felülvizsgálat követelményeit és a különleges eljárási jogokat a másodlagos jog is előírja, különösen a 2013/32 irányelv.
61. A kérelmezőknek joguk van a teljes körű és ex nunc vizsgálathoz, amely szükség esetén magában foglalja a nemzetközi védelem iránti igények vizsgálatát is,(26) valamint joguk van ahhoz, hogy a kérelmüket az egyéni helyzetük és a sajátos körülményeik alapján vizsgálják meg (akár a közigazgatási, akár a bírósági szakaszban).(27) A Bíróság azt is egyértelművé tette, hogy a nemzeti hatóságok kötelesek az eljárás valamennyi szakaszában együttműködni a kérelmezőkkel a határozat szempontjából releváns információk begyűjtésében.(28) A vizsgálati eljárásnak kellő időt kell biztosítania e kötelezettségek teljesítéséhez.
62. Ami a különleges eljárási jogokat illeti, a 2013/32 irányelv 12. cikkének a (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből az következik, hogy a kérelmezők számára a felülvizsgálat szakaszában a következő jogokat (vagy azok egyenértékű megfelelőit) kell biztosítani.
63. Először is, a 2013/32 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett b) pontja szerint a kérelmezőknek tolmácsolást kell biztosítani. Ebben a tekintetben felhívom a figyelmet a kérdést előterjesztő bíróság és a felperes által azzal kapcsolatban említett esetleges nehézségekre, hogy bizonyos ritkán beszélt nyelvek tekintetében tolmácsot találjanak (és biztosítsák annak rendelkezésre állását). Másodszor, a 2013/32 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett c) pontja szerint a kérelmezőtől nem lehet megtagadni annak lehetőségét, hogy kapcsolatba lépjen az UNHCR‑rel vagy jogi és egyéb tanácsadást biztosító más szervezetekkel. Harmadszor, a 2013/32 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett d) pontja szerint a kérelmezőknek és jogi tanácsadóiknak hozzáféréssel kell rendelkezniük a 10. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett információhoz,(29) valamint a 10. cikk (3) bekezdésének d) pontjában említett szakértők által nyújtott információkhoz,(30) amennyiben a kérelmük ügyében hozott határozat céljából figyelembe vették az említett információkat. Negyedszer, a 2013/32 irányelv 20. cikke értelmében a kérelmezőknek ingyenes jogi segítségnyújtást és képviseletet kell biztosítani. A 22. cikk szerint a kérelmezők számára lehetővé kell tenni, hogy jogi tanácsadóval konzultálhassanak az eljárás valamennyi fázisában. Ötödször, a 24. és 25. cikk értelmében a különleges igényű kérelmezőknek és a kísérő nélküli kiskorúaknak különleges garanciákat kell biztosítani. Hatodszor, szükségessé válhat (bár nem minden esetben kötelező) a kérelmező személyes meghallgatása(31) vagy orvosi vizsgálat elvégzése.
64. A kérdést előterjesztő bíróság nem tesz említést arról a kérdésről, hogy ezen eljárási jogok bármelyikét, vagy az uniós jog (és különösen a Charta) által biztosított egyéb jogokat megsértettek‑e a jogszabályok által a felülvizsgálatra vonatkozóan előírt határidő miatt.
65. Mivel e tekintetben nem áll rendelkezésre további információ, a Bíróság által adható útmutatás szükségszerűen korlátozott. Általánosságban azonban a nemzeti bíróságnak biztosítania kell, hogy képes garantálni i. a fentiekben említett valamennyi felülvizsgálati követelmény teljesítését és az egyéni jogokat az előtte folyamatban lévő egyedi ügy körülményeire tekintettel, ii. azon általános körülmények és feltételek kontextusában, amelyek mellett a bírósági funkcióit gyakorolnia kell.
66. E két szempont kölcsönösen összefügg. A határidők megállapítása és hatékony működése kapcsolódik az egyedi ügy tényállása és bonyolultsága figyelembevételének a szükségességéhez, és ahhoz a munkateherhez, valamint azokhoz a feltételekhez, amelyek mellett a szóban forgó bíróságnak a bírósági funkcióit gyakorolnia kell.
67. Bizonyos körülmények között még egy szoros határidő is észszerű lehet, ha a bíróság előtt csupán egy vagy néhány ügy van folyamatban, és a rendelkezésére áll valamennyi szükséges technikai és anyagi eszköz. Mivel azonban a tagállamokban a bíróságok rendszerint távolról sem ilyen utópisztikus körülmények között működnek, az adott bíróságot jellemző munkateher és munkafeltételek az egyedi ügy jellemzőin túl szintén relevánsak.
68. A tagállamok természetesen a bírósági határozathozatal színvonalának szükségszerű veszélyeztetése nélkül megkövetelhetik az uniós jogi ügyekben a gyors bírósági eljárást abban az esetben, ha megteremtik az elérendő gyorsasághoz szükséges szervezeti és anyagi feltételeket. Ezzel szemben abban az esetben, ha a tagállam csupán a szigorú határidőkről gondoskodik, anélkül hogy megteremtené az azok betartásához észszerűen szükséges anyagi feltételeket (például ha a nemzeti bíróságoknak egyidejűleg több tucat vagy akár több száz kérelmet osztanak változatlan munkafeltételek mellett), a szigorú határidőkhöz való ragaszkodás távolról sem lesz a tisztességes eljárás garanciája.
69. Amennyiben e tényezők alapján a nemzeti bíróság úgy véli, hogy az adott jogszabályi határidőn belül lehetetlen elvégezni a teljes körű és ex nunc felülvizsgálatot – ideértve a kérelmező nemzetközi védelem iránti igényének vizsgálatát is – a kérelmező számára az uniós jog által biztosított jogok tiszteletben tartása mellett, e bíróságnak a releváns nemzeti jogi rendelkezés alkalmazását mellőznie kell, és a határidő lejártát követően a lehető leggyorsabban végeznie kell a felülvizsgálattal. (32)
70. A második közbenső következtetésem tehát az, hogy a 2013/32 irányelv 46. cikkének a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti jogban meghatározott felülvizsgálati határidőnek a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügy tekintetében fennálló megfelelőségét a nemzeti bíróságnak kell értékelnie a teljes körű és ex nunc vizsgálat – és adott esetben a 2011/95 irányelv szerinti, nemzetközi védelem iránti igényre vonatkozó vizsgálat – elvégzésére, és ezzel egyidejűleg a kérelmezőt megillető, különösen a 2013/32 irányelvben meghatározott jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét figyelembe véve. Ha a nemzeti bíróság megállapítja, hogy az ügy sajátos körülményeire tekintettel, vagy azon általános feltételek alapján, amelyek mellett a bíróságnak a feladatát el kell látnia – ideértve például az egyidejűleg előterjesztett kérelmek különösen nagy számát – e jogok nem biztosíthatóak, e bíróságnak mellőznie kell az alkalmazandó határidő alkalmazását, és a vizsgálattal a határidő lejártát követően a lehető leggyorsabban végeznie kell.
71. Hozzá kell fűzni, hogy ha végső eszközként valóban szükségessé válik a bírósági felülvizsgálatra vonatkozóan határidőt megállapító nemzeti jogi szabály alkalmazásának a mellőzése, az e határozatot meghozó bíróval szemben nem alkalmazhatóak közvetlen vagy közvetett negatív következmények. Az alábbiakban a potenciális következmények közvetett típusát fogom elemezni.
3. A strukturális szint (és záró megjegyzések)
72. A tárgyaláson a magyar kormány hangsúlyozta, hogy az érintett bírót nem érik közvetlen vagy azonnali következmények a szóban forgó határidő elmulasztása miatt.
73. A felperes azonban szintén a tárgyaláson felhívta a Bíróság figyelmét számos olyan némileg közvetett és későbbi következményre, amely állítólagosan felmerülhet. A felperes azt állítja, hogy azt a bírót, aki a szóban forgó határidőt nem tartja be, valószínűleg ehhez kapcsolódóan következmények érik a munkafeltételei és az időszakos értékelése tekintetében. Az illetménye és az előmenetele is érintve lehet. A határidők ismételt elmulasztása esetén az érintett bíró vonatkozásában alaposabb (soron kívüli) értékelést végezhetnek, és fegyelmi szankcióban részesíthető vagy felmenthető.(33)
74. A jelen ügy kontextusában a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett második kérdésre adandó válasznak a szóban forgó határidőnek az adott ügy sajátosságain alapuló, a jogokra összpontosító, az előző részben kifejtett értékelésén kell alapulnia: az egyedi ügyre és az érintett bíróság általános munkaterhére tekintettel van‑e észszerű lehetősége annak, hogy az uniós jog által megkövetelt értékelést elvégezzék?
75. Természetesen az ilyen határidők egyéni, jogokra összpontosító megközelítésén túlmenően felvetődik még az említett határidőknek a felülvizsgálat minőségére és a nemzeti bírósági funkciókra gyakorolt hatásához kapcsolódó általánosabb, strukturális kérdéskör is. Ezen értékelés fókusza az egyedi ügyben nyújtott jogi védelem helyett áttevődik a strukturális kérdésekre és a rendszer működésére.(34)
76. Bár e megfontolások érvényesek és fontosak, a Bíróságnak nem feladata, hogy e tekintetben a jelen ügyben spekulációkba bocsátkozzon. A felperes nyilatkozatainak kivételével sem az előzetes döntéshozatalra utaló végzés, sem a Bíróság előtti egyéb információ nem erősítette meg, hogy ilyen strukturális nehézségek álltak volna fenn. Következésképpen úgy vélem, hogy az egyedi ügyre való, az előző részben javasoltak szerinti összpontosítással hasznos és elégséges választ lehet adni, hangsúlyozva, hogy az észszerűtlen határidőnek az egyedi ügyben való igazolt figyelmen kívül hagyása az érintett bíróra nézve közvetett vagy későbbi következményekkel sem járhat.
77. Célszerű megismételni, hogy a felülvizsgálatra vonatkozó, indikatív jellegű határidők megléte önmagában meglehetősen gyakori és problémamentes jelenség. Magától értetődik továbbá az is, hogy azok a bírák, akik a feladataikat nem végzik el a megkövetelt módon, ideértve az észszerű határidők betartását is, szükségszerűen szakmai következményekkel fognak szembesülni. Az ilyen bírákkal szemben a releváns bíróság belső értékelési rendszerében bizonyos mértékben fegyelmi szankciókat alkalmazhatnak. Előfordulhat, hogy nem jelölik ki őket tanácselnöknek, nem lépnek elő magasabb szintű bíróságba, vagy a bíróságon belül nem bíznak rájuk érdem alapján viselt felelős beosztást. Ebben az értelemben a bírói szakma sok más szakmához hasonló.
78. A jelen ügyben tehát nem az a kérdés, hogy a nemzetközi védelemmel kapcsolatos ügyekben alkalmazhatóak‑e bírósági határidők (valóban alkalmazhatóak), hanem az, hogy e határidők észszerűen milyen tartamúak lehetnek, és mögöttes kérdésként az, hogy azok milyen célra használhatóak. E két utóbbi kérdéssel kapcsolatban indokolt két záró megjegyzés.
79. Először is óvatosságra intettem az általános határidők meghatározásával kapcsolatos, túlzott jogalkotási optimizmussal szemben. Ugyanakkor, ha önmagában az egyes ügytípusoknak biztosított elsőbbségi elbírálás nem tekinthető elegendőnek, és ehelyett rögzített bírósági határidőket alkalmaznak, az alapvető kérdés nem feltétlenül a határidők hossza, hanem azok kialakítása és működése. A minden esetre ugyanazt a megoldást alkalmazó megközelítés problematikus. Az ilyen határidőknek azon túlmenően, hogy a bíróság vagy az adott bíró általános munkaterhe viszonylatában észszerű hosszúságúak, rugalmasaknak is kell lenniük abban az értelemben, hogy lehetővé kell tenniük az egyedi ügy sajátosságainak és bonyolultságának a figyelembevételét, és szükség esetén a határidő meghosszabbítását. Egyszerűen fogalmazva, a bírósági tárgyalóterem nem üzemi futószalag.
80. Másodszor, a Bíróság több alkalommal emlékeztetett a tagállamoknak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből származó azon kötelezettségére, hogy megfelelő körülményeket kell teremteniük és fenntartaniuk ahhoz, hogy a bírák függetlensége biztosított legyen, és a bírák a feladataikat oly módon végezhessék, amely lehetővé teszi az egyének számára az uniós jog által biztosított hatékony jogvédelmet.(35)
81. Pusztán hipotetikus megközelítést alkalmazva ugyanis az olyan rendszer, amelyben a jogszerűség őrei maguk is arra kényszerülnek, hogy jogellenes magatartást tanúsítsanak, aligha felelhet meg az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. Ezenfelül, ha a viszonylag rövid határidők betartását valaha is ki kellene kényszeríteni akár közvetlenül, akár közvetve,(36) erőteljes garanciákat kellene bevezetni annak érdekében, hogy biztosítva legyen a kikényszerítést érintő szigorú egyenlőség, és ki lehessen zárni a lehetetlen kötelezettségeknek a csupán bizonyos bírákkal szembeni szelektív kikényszerítése (vagy ki nem kényszerítése) által megvalósuló visszaélés lehetőségét.
V. Végkövetkeztetés
82. A fenti megfontolások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) részére a következő választ adja:
1. A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 46. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével és az e cikkben foglalt, hatékony jogorvoslathoz való joggal összefüggésben értelmezett (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem ruházza fel a bíróságokat a nemzetközi védelemmel kapcsolatos ügyekben hozott közigazgatási határozatok megváltoztatására vonatkozó jogkörrel. Az említett irányelv 46. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések gyakorlati érvényesülése biztosításának, valamint a hatékony jogorvoslatnak a Charta 47. cikkével összhangban való garantálásának a szükségessége azonban megkívánja, hogy abban az esetben, ha az ügyet visszautalják az illetékes közigazgatási szervhez, rövid időn belül olyan új határozatot kell hozni, amely megfelel az első határozatot megsemmisítő ítéletben foglalt értékelésnek. Ezenfelül, ha a nemzeti bíróság – a nemzetközi védelmet kérelmező által előterjesztett valamennyi releváns ténybeli és jogi elem teljes körű és ex nunc vizsgálatát követően – azt állapította meg, hogy az érintett kérelmezőnek a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13‑i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott kritériumok alapján ilyen védelemben kell részesülnie a kérelmének alátámasztása érdekében általa hivatkozott indok alapján, de a közigazgatási szerv ezt követően ezzel ellentétes határozatot hoz annak megállapítása nélkül, hogy a kérelmező nemzetközi védelem iránti igényének új értékelését igazoló új információk merültek fel, e bíróságnak meg kell változtatnia a korábbi ítéletének meg nem felelő határozatot, és az abban foglalt döntést a nemzetközi védelem iránti kérelem tekintetében a saját döntésével kell helyettesítenie, szükség szerint mellőzve az említett bíróságot ebben megakadályozó nemzeti jog alkalmazását.
2. A 2013/32 irányelv 46. cikkének a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti jogban meghatározott felülvizsgálati határidőnek a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügy tekintetében fennálló megfelelőségét a nemzeti bíróságnak kell értékelnie a teljes körű és ex nunc vizsgálat – és adott esetben a 2011/95 irányelv szerinti, nemzetközi védelem iránti igényre vonatkozó vizsgálat – elvégzésére, és ezzel egyidejűleg a kérelmezőt megillető, különösen a 2013/32 irányelvben meghatározott jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségét figyelembe véve. Ha a nemzeti bíróság megállapítja, hogy az ügy sajátos körülményeire tekintettel, vagy azon általános feltételek alapján, amelyek mellett a bíróságnak a feladatát el kell látnia – ideértve például az egyidejűleg erőterjesztett kérelmek különösen nagy számát – e jogok nem biztosíthatóak, e bíróságnak szükség szerint mellőznie kell az alkalmazandó határidő alkalmazását, és a vizsgálattal a határidő lejártát követően a lehető leggyorsabban végeznie kell.