AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2012. július 17.
F‑54/11. sz. ügy
BG
kontra
Európai Ombudsman
„Közszolgálat – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi intézkedés – Hivatalvesztés – A hivatalvesztést kimondó határozat elfogadása idején előzetes vizsgálat folyamatban léte a nemzeti büntetőbíróságok előtt – Férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód – A terhes munkavállalónak a terhessége kezdetétől a szülési szabadsága végéig terjedő időszakban való elbocsátására vonatkozó tilalom”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, melyben BG egyrészt az Európai Ombudsman által hozott, reá nyugdíjjogosultság csökkentése nélküli hivatalvesztés intézkedés alkalmazását elrendelő határozat megsemmisítését, másrészt a megítélése szerint számára e határozatból következő kár megtérítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes maga viseli saját költségeit és köteles az Ombudsmannál felmerült költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – A panasz és a kereset összhangja – Az uniós bíróság általi, hivatalból történő vizsgálat – A szabály hatálya
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi és büntetőeljárás párhuzamos lefolytatása ugyanazon tényállás alapján – A fegyelmi eljárás felfüggesztésének célja – A büntetőbíróság által megállapított tényállás alapulvételének kötelezettsége – A fegyelmi szankciónak a tisztviselő által beismert tények alapján történő meghozatala a büntetőeljárás lezárása előtt – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 25. cikk)
3. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A tisztviselő felfüggesztését elrendelő határozat – Jogellenesség – A fegyelmi szankció következményei – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
4. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi tanács – Összetétel
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 5. cikk (1) bekezdés)
5. Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Fegyelmi intézkedés – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 25. cikk)
6. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Szankció – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 10. cikk)
7. Az európai unió joga – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – A fegyelmi szankció korlátlan felülvizsgálata
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)
8. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Szankció – Enyhítő körülmény – Az ismételt vétkes cselekedet vagy magatartás hiánya – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 10. cikk, h) pont)
9. Tisztviselők – A biztonság és az egészség védelme – Várandós, gyermekágyas vagy szoptató tisztviselők a munkahelyen – Elbocsátási tilalom – Kivétel – A fegyelmi eljárást követő hivatalvesztés
(Személyzeti szabályzat, 47. cikk; 92/85 tanácsi irányelv, 10. cikk)
1. A panasz és a kereset közti összhang hiánya a bíróság által hivatalból vizsgálandó eljárásgátló okot képez. Az emiatti elfogadhatatlansági kifogás csak azon esetekben alkalmazható, ha a kereset a panasz tárgyát vagy annak jogcímét megváltoztatja. Ez utóbbi „jogcím” fogalmat tágan kell értelmezni. Különösen mivel megsemmisítés iránti keresetről van szó, a „jogvita jogcíme” alatt vagy a megtámadott aktus belső jogszerűségének felperes általi vitatását kell érteni, vagy az aktus külső jogszerűségének vitatását, amely különbségtételt az ítélkezési gyakorlat elismerte.
(lásd az 57. és 58. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑7/06. sz., B kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének 26. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a Közszolgálati Törvényszék F‑40/09. sz. Časta kontra Bizottság ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 83. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. Két oka van annak, hogy a fegyelmi eljárást fel kell függeszteni a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 25. cikke szerinti büntetőeljárás lezárásáig.
Egyrészt e felfüggesztés azt a törekvést hivatott érvényre juttatni, hogy az érintett tisztviselő helyzetét ne érintse az ellene olyan tényállás alapján megindított büntetőeljárás, amely alapján egyébként az intézményén belül is fegyelmi eljárás indult.
Másrészt az ilyen felfüggesztés a büntetőbíróság határozatának jogerőre emelkedésekor lehetővé teszi a büntetőbíróság által tett ténybeli megállapításoknak a fegyelmi eljárás keretében történő figyelembevételét. Abban az esetben tehát, ha ugyanazok a tények büntetőjogi jogsértésnek és a tisztviselő személyzeti szabályzaton alapuló kötelezettségei megsértésének is minősülhetnek, az adminisztrációt köti a büntetőbíróság által a büntetőeljárás keretében megállapított tényállás. Miután ez utóbbi az adott ügyben a tényállást megállapította, az adminisztráció a fegyelmi kötelességszegés fogalmára tekintettel elvégezheti annak jogi minősítését, különösen azt vizsgálva, hogy az a személyzeti szabályzat értelmében kötelességszegésnek minősül‑e.
Egyébiránt a szóban forgó tisztviselő feladata, hogy olyan bizonyítékokat szolgáltasson a kinevezésre jogosult hatóságnak, amelyek alapján az megítélheti, hogy a fegyelmi eljárás keretében neki felrótt cselekmények azzal párhuzamosan az ellene indított büntetőeljárás tárgyát is képezik‑e. A szóban forgó tisztviselőnek, annak érdekében, hogy e kötelezettségének eleget tegyen, főszabály szerint bizonyítania kell, hogy az ellene folytatott fegyelmi eljárás ideje alatt büntetőeljárás indult vele szemben.
Azon, a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 25. cikkében rögzített elvet illetően, amely szerint „a büntetőeljárás eredményét átveszi a fegyelmi eljárás”, ha ezt az elvet az elvet egyszerű vizsgálatok keretében még a büntetőeljárás megindítása előtt alkalmazni kell, akkor megszorítóan kell értelmezni, máskülönben nem érvényesül hatékonyan a fegyelmi eljárás. Az ilyen elv különösen nem akadályozhatja meg az adminisztrációt abban, hogy fegyelmi szankciót alkalmazzon, amennyiben az intézkedés olyan tényálláson alapul, amelyet az érintett tisztviselő a határozat meghozatalakor nem vitatott.
(lásd a 60–63., 71. és 74. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑74/96. sz., Tzoanos kontra Bizottság ügyben 1998. március 19‑én hozott ítéletének 34 és 38. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑197/00. sz., Onidi kontra Bizottság ügyben 2002. május 30‑án hozott ítéletének 81. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑307/01. sz. François kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítélet 75. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑124/05. és F‑96/06. sz., A és G kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. január 13‑án hozott ítéletének 323. pontja.
3. A tisztviselő felfüggesztését elrendelő határozat sérelmet okozó aktus, amely ellen a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke szerinti feltételekkel megsemmisítés iránti kereset indítható.
Az ilyen határozat azonban nem az alkalmazandó szankciót kiszabó végleges határozatot előkészítő, nélkülözhetetlen eljárási aktusnak, hanem a kinevezésre jogosult hatóság által hozható önálló aktusnak minősül, amelynek feltétele a súlyos kötelességszegés vádja. Ebből következik, hogy a felfüggesztő határozat esetleges jogszerűtlensége semmilyen hatást nem gyakorol a fegyelmi határozat érvényességére.
(lásd a 82. és 83. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑203/95. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 1999. május 19‑én hozott ítéletének 33. és 36. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑120/01. és T‑300/01. sz., De Nicola kontra EBB egyesített ügyekben 2004. december 16‑án hozott ítéletének 113. pontja.
4. A személyzeti szabályzat IX. melléklete 5. cikkének (1) bekezdése, amely csupán azt mondja ki, hogy a fegyelmi tanácsnak legalább egy, az érintett intézményen kívüli tagot is tartalmaznia kell, egyáltalán nem tiltja, hogy a fegyelmi tanács tagjainak többségét vagy akár összes tagját az intézményen kívülről válasszák.
(lásd a 87. pontot)
5. A sérelmet okozó határozat indokolásának lehetővé kell tennie a bíróság számára a határozat jogszerűsége feletti felülvizsgálat gyakorlását, és kellő tájékoztatást kell adnia az érdekeltnek a határozat megalapozottságáról.
Azt a kérdést, hogy a kinevezésre jogosult hatóság szankciót kiszabó határozatának indokolása eleget tesz‑e ezeknek a követelményeknek nemcsak a határozat szövege, hanem annak háttere, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni. E tekintetben, noha a fegyelmi tanácsnak és az említett hatóságnak meg kell jelölnie a határozatai jogi indokolását meghatározó minden ténybeli és jogi elemet és a határozatai elfogadásához vezető megfontolásokat, azoknak nem kell kitérniük az érintett által az eljárás során felhozott minden ténybeli és jogi körülményre.
Egyébiránt ha a kinevezésre jogosult hatóság által kiszabott szankció szigorúbb a fegyelmi tanács által javasoltnál, a határozatnak részletesen ismertetnie kell azon indokokat, amelyek alapján az említett hatóság eltért a fegyelmi tanács által kiadott véleménytől.
(lásd a 96–98. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 228/83. sz., F. kontra Bizottság ügyben 1985. január 29‑én hozott ítéletének 35. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑34/96 és T‑163/96. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 1999. május 19‑én hozott ítéletének 93. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; az Elsőfokú Bíróság T‑277/01. sz., Stevens kontra Bizottság ügyben 2002. december 5‑én hozott ítéletének 71. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
6. A fegyelmi szankciót a kinevezésre jogosult hatóság minden egyes eset összes konkrét tényének és körülményeinek értékelése alapján határozza meg, a személyzeti szabályzat nem ír elő meghatározott viszonyt az ott megjelölt szankciók és a tisztviselő kötelességszegésének különböző fajtái között, és nem határozza meg, hogy a súlyosító és enyhítő körülmények milyen mértékben hatnak a szankció kiválasztására.
(lásd a 116. pontot)
7. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében rögzített hatékony bírói jogvédelem elve nem zárja ki, hogy egy közigazgatási jellegű eljárásban először a közigazgatási hatóság szabjon ki szankciót. Azt feltételezi azonban, hogy amennyiben a közigazgatási hatóság határozata önmagában nem teljesíti e cikk feltételeit azt utólagosan „korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkező igazságszolgáltatási szerv” vizsgálja felül.
E tekintetben az igazságszolgáltatási szervnek ahhoz, hogy „korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkező igazságszolgáltatási szervnek” minősüljön, hatáskörrel kell rendelkeznie különösen arra, hogy az előtte folyó jogvita minden releváns ténybeli és jogkérdésével foglalkozzon, ami fegyelmi intézkedés esetén magában foglalja azt is, hogy hatáskörének nemcsak a nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy a hatáskörrel való visszaélés megállapítására, de a kötelességszegés és a szankció közti arányosság elbírálására is ki kell terjednie.
(lásd a 117. pontot)
Hivatkozás:
az Európai Unió Törvényszéke T‑184/11. sz., Nijs kontra Számvevőszék ügyben 2012. május 15‑én hozott ítéletének 85. és 86. pontja.
8. A személyzeti szabályzat IX. melléklete 10. cikkének h) pontjában az szerepel, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a kötelességszegés súlyosságának meghatározása érdekében figyelembe veszi, hogy tartalmaz‑e a kötelességszegés ismételt cselekedetet vagy magatartást, mivel az esetleges ismétlés megalapozhatja a szankció szigorítását. Ezzel szemben a cselekedet ismétlésének hiánya nem jelenthet enyhítő körülményt, mivel a tisztviselőnek főszabály szerint tartózkodnia kell minden olyan cselekménytől és magatartástól, amely sértheti a beosztása méltóságát.
(lásd a 127. pontot)
Hivatkozás:
az Európai Unió Törvényszéke T‑208/06. sz., Quinn Barlo és társai kontra Bizottság ügyben 2011. november 30‑án hozott ítéletének 255. és 264. pontja.
9. A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85 irányelv 10. cikke nem értelmezhető úgy, hogy azzal ellentétes lenne a várandós munkavállaló bármilyen elbocsátása. Ugyanis a terhesség kezdetétől a szülési szabadság végéig tartó időszak alatt az alapügy felperesének várandós állapotával össze nem függő okból történő hivatalvesztéséről hozott határozat nem ellentétes az említett 10. cikkel, feltéve azonban, hogy ezen irányelv 10. cikke 1. és 2. pontjának megfelelően a munkáltató írásbeli indokát adja az ilyen elbocsátásnak, és az érintett elbocsátását jogszabály, illetve a gyakorlat megengedi.
E tekintetben, jóllehet a tisztviselők személyzeti szabályzata nem tartalmaz olyan speciális rendelkezést, amely kimondottan az említett irányelv 10. cikke szerinti tilalom alóli kivételt fogalmazna meg, e szabályzatot úgy kell értelmezni, hogy a 47. cikkének e) pontjában lehetővé tesz ilyen kivételt, mivel – teljesen kivételes jelleggel – lehetőséget biztosít a tisztviselő szolgálati jogviszonyának megszűnésére a fegyelmi eljárást követő, beosztásából eltávolító határozat esetén.
(lásd a 139. és 142. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑232/09. sz., Danosa‑ügyben 2010. november 11‑én hozott ítéletének 63. pontja.