Language of document :

A Törvényszék (harmadik tanács) T-342/20. sz., Indo European Foods kontra EUIPO ügyben 2021. október 6-án hozott ítélete ellen az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala által 2021. december 17-én benyújtott fellebbezés

(C-801/21. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (képviselők: D. Hanf, V. Ruzek, D. Gaja, E. Markakis, meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Indo European Foods Ltd, Hamid Ahmad Chakari

A fellebbező kérelmei

A Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül a T-342/20. sz. megtámadott hozott ítéletet;

állapítsa meg, hogy az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának 2020. április 2-i határozata (R 1079-4. sz. ügy) ellen a Törvényszékhez benyújtott keresetről már nem szükséges határozni, és

az elsőfokú eljárás felperesét kötelezze az EUIPO részéről a jelen fellebbezés és a Törvényszék előtti eljárás keretében felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező EUIPO egyetlen, az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradására vonatkozó, az állandó ítélkezési gyakorlat által elismert követelmény megsértésére alapított jogalapra hivatkozik, amely az uniós jog egységessége, koherenciája és fejlődése szempontjából fontos kérdést vet fel.

Az első téves jogalkalmazás, amely szerint a Törvényszék megsértette a valamennyi bírósági eljárásra vonatkozó, az állandó ítélkezési gyakorlat által elismert alapvető és önálló követelményt, nevezetesen az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradását, amikor megtagadta a vitatott határozat meghozatala után bekövetkezett tények vizsgálatát azon egyetlen körülmény alapján, hogy e tények nem kérdőjelezhetik meg a vitatott határozat jogszerűségét. Az ilyen értelmezés nem csupán összemossa ezen előzetes eljárási követelményt és a jogszerűség későbbi érdemi felülvizsgálatát, hanem az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradását is megfosztja saját önálló funkciójától.

A második téves jogalkalmazás, amely szerint következésképpen a Törvényszék nem értékelte az elsőfokú eljárásban a felperes eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását. A Törvényszék azzal, hogy a jogszerűség felülvizsgálatára összpontosított, megválaszolatlanul hagyta e kötelező előzetes követelmény kérdését: milyen előnyökkel járhat az elsőfokú eljárás felperese számára a vitatott határozat megsemmisítése?

A harmadik téves jogalkalmazás, amely szerint a Törvényszék nem vonta le azt a következtetést, hogy az elsőfokú eljárás felperese nem tartotta tiszteletben az eljáráshoz fűződő érdekének az átmeneti időszak végétől való fennmaradásának igazolására vonatkozó kötelezettségét. Tekintettel arra, hogy a bejelentett védjegyet csak az átmeneti időszak végét követően lajstromozták, vagyis olyan időpontban, amikor az ütköző védjegyek nem töltik be (és soha nem is töltötték be) alapvető funkciójukat egyidejűleg,1 az EUIPO arra hivatkozik, hogy semmilyen ütközés nem merülhet fel ratione temporis és ratione loci. Ebből következik, hogy az elsőfokú eljárás felperesének semmilyen előnye nem származhatott az eljárásból, és ennélfogva nem tudja igazolni az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradását.

A negyedik téves jogalkalmazás, amely szerint a Törvényszék e hibák következtében megsértette az EUSZ 50. cikk (3) bekezdését, a kilépési megállapodás1 126. és 127. cikkét, valamint a 2017/1001 rendelet 72. cikkének (6) bekezdését, amelyek a területiség alapelvének kifejeződései, azáltal, hogy az EUIPO-t arra kötelezte, hogy ne vegye figyelembe az átmeneti időszak végének a jelen ügyre gyakorolt jogi következményeit.

A jelen fellebbezés fontos kérdést vet fel az uniós jog egységessége, koherenciája és fejlődése szempontjából. A megtámadott ítélet az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradására vonatkozó horizontális követelmény terjedelmének megszorító értelmezését támogatja. Az említett követelmény a tagállamok közös eljárásjogának általános elméletén alapul, és az uniós bíróság által adott értelmezés jelentősen befolyásolhatja azt, ahogyan e követelményt a nemzeti bíróságok alkalmazzák. A jelen fellebbezés egy jelentős eljárási jellegű kérdést is felvet – amely egyáltalán nem korlátozódik a szellemitulajdon-jog felülvizsgálatára –, vagyis az abból a szabályból levonandó következtetések kérdését, amely szerint a megsemmisített jogi aktus kibocsátójának az ezen aktus elfogadásának időpontjára kell hivatkoznia a helyettesítő aktus elfogadása céljából. A korábbi pendente lite jog megszűnésének kérdése a Törvényszék ellentmondásos ítéleteihez vezetett, míg a Bíróságnak csak röviden – indokolt végzéssel – volt lehetősége foglalkozni ezzel a kérdéssel. A jelen fellebbezés azt az általános kérdést is felveti, hogy milyen következményekkel jár az Egyesült Királyságnak az Unióból való tényleges kilépése az uniós jogrendben.

____________

1 Az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) 11. cikke, 51. cikkének (1) bekezdése, 66. cikkének (1) bekezdése és 71. cikkének (3) bekezdése.

1 Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből való kilépéséről szóló megállapodás (HL 2019. C 384. I., 1. o.).