A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2020. május 13.(*)
„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – BIO‑INSECT Shocker európai uniós szóvédjegy – Feltétlen kizáró ok – A fogyasztók megtévesztésére alkalmas védjegy – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja”
A T‑86/19. sz. ügyben,
a SolNova AG (székhelye: Zollikon [Svájc], képviseli: P. Lee ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: A. Söder, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a Canina Pharma GmbH (székhelye: Hamm [Németország], képviseli: O. Bischof ügyvéd),
az EUIPO második fellebbezési tanácsának a SolNova és a Canina Pharma közötti törlési eljárással kapcsolatban 2018. december 11‑én hozott határozata (R 276/2018‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),
tagjai: M. J. Costeira elnök, Berke B. (előadó) és T. Perišin bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2019. február 15‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2019. április 30‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2019. április 24‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérte tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék – eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján – úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2015. november 26‑án a beavatkozó fél, a Canina Pharma GmbH az európai uniós védjegyről szóló, módosított 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.; helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a BIO‑INSECT Shocker szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 1., 5. és 31. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, amelyek ezen osztályok tekintetében az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 1. osztály: „Biocid készítmények gyártási használatra; Vegyi készítmények biocidok gyártásához; Vegyi adalékanyagok rovarirtó szerekhez”;
– 5. osztály: „Fertőtlenítőszerek; Vegyi készítmények kártevőirtásra, féregirtásra; Parazitaölő szerek; Bakteriológiai készítmények orvosi és állatgyógyászati használatra; Táplálékkiegészítők; Gyógyszeres spray‑k; Antibakteriális spray‑k; Gyulladáscsökkentő spray‑k; Rovarirtó szerek, inszekticidek; Rovarokat vonzó anyagok; Rovarriasztó spray; Rovarriasztók; Rovarok irtására szolgáló szerek; Rovarok növekedését szabályozó szerek; Rovarriasztó anyaggal átitatott kendők; Bolhairtó porok; Bolhairtó spray‑k; Bolhanyakörvek; Bolhairtó készítmények; Bolhanyakörvek állatok részére; Állatokon használt bolhairtó porok; Biocidok; Állatok távoltartására szolgáló, állatriasztó készítmények; Állatgyógyászati készítmények; Állatgyógyászati diagnosztikai reagensek; Állatgyógyászati vakcinák; Étrend‑ és táplálékkiegészítők állatgyógyászati célokra; Egészségügyi készítmények állatorvosi célokra”;
– 31. osztály: „Élőállatok; Friss gyümölcsök és zöldségek; Maláta; Italok házikedvencek részére; Táplálékok és takarmányok állatoknak”.
4 A védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2015. december 2‑i 2015/229. számában hirdették meg, és a védjegyet 2016. március 10‑én 014837553. számon lajstromozták.
5 2016. május 12‑én a felperes, a SolNova AG harmadik felek észrevételeit nyújtotta be a vitatott védjegy lajstromozásával szemben arra hivatkozva, hogy e védjegy lajstromozása ellentétes a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b), c) és f) pontjával (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b), c) és f) pontja). Mivel ezeket az észrevételeket a vitatott védjegy lajstromozását követően terjesztették elő, az EUIPO azokat nem vette figyelembe.
6 2016. július 25‑én a felperes a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja (jelenleg a 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének a) pontja) alapján, a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b), c), f) és g) pontjában (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b), c), f) és g) pontja) szereplő okokra hivatkozva törlési kérelmet nyújtott be a vitatott védjegy törlése iránt, az említett védjegy árujegyzékében szereplő valamennyi áru tekintetében.
7 2017. december 20‑án a törlési osztály elutasította a törlési kérelmet, mivel először is úgy ítélte meg, hogy a vitatott védjegy a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében nem leíró jellegű az árujegyzékben szereplő áruk tekintetében, és különösen úgy, hogy a „shocker” szó használata szokatlan az említett áruk vonatkozásában.
8 Ezenkívül a törlési osztály megállapította, hogy a vitatott védjegy a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében elegendő megkülönböztető képességgel rendelkezik.
9 Végül a törlési osztály úgy határozott, hogy a vitatott védjegy nem sérti a közrendet a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében, és nem megtévesztő ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében.
10 2018. február 7‑én a felperes a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.
11 2018. december 11‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO második fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést.
12 Elsősorban, a fellebbezési tanács elutasította a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjára alapított jogalapot, amely szerint a vitatott védjegy az árujegyzékében szereplő áruk tekintetében leíró jellegű. Először is úgy ítélte meg, hogy az érintett vásárlóközönség részben a nagyközönségből és szakemberekből, részben pedig kizárólag szakemberekből áll. Úgy vélte továbbá, hogy a fogyasztók figyelmének szintje az áruk típusától függően közepes vagy magas, és mivel a vitatott védjegy angol szavakból áll, érintett fogyasztóként az angol nyelvű fogyasztót kell figyelembe venni.
13 Másodszor, a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy a vitatott védjegy árujegyzékében szereplő egyes áruk kapcsolatban állnak rovarirtókkal vagy rovarirtó árukkal (a továbbiakban: rovarirtókkal kapcsolatos áruk), míg más áruk nem mutatnak ilyen kapcsolatot, és hogy a felperes elmulasztotta előadni azokat a jogalapokat és érveket, amelyek a vitatott védjegynek az utóbbi áruk tekintetében fennálló leíró jellegét alátámasztják.
14 Harmadszor, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a „bio insect shocker” angol kifejezés nem írja le közvetlenül a rovarirtókkal kapcsolatos áruk jellemzőit, hogy az csak utaló és felidéző jellegű, és hogy ahhoz, hogy az érintett fogyasztók a vitatott védjegynek a felperes által feltételezett jelentéséhez, azaz a rovarok sokkolás útján történő elpusztítására alkalmas környezetbarát termék jelentéshez eljussanak, több gondolati lépést kell megtenniük, és ez szellemi erőfeszítést követel tőlük. Ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy a „shocker” angol szó „sokkoló dolgot” jelent, és hogy e jelentés eltér az „elpusztítani” vagy az „elriasztani” szó jelentésétől.
15 Negyedszer, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az „insect shocker” kifejezés használata gazdasági tevékenység körében széles körben elterjedt. E tekintetben úgy vélte, hogy a felperes által szolgáltatott bizonyítékok egy része nem releváns, mivel vagy a védjegybejelentést követő használatra, vagy olyan vállalkozásokra vonatkozik, amelyek a vitatott védjegyet a beavatkozó fél engedélyével használták, és hogy a fennmaradó bizonyítékok nem elegendők a szokásos használat bizonyításához.
16 Másodsorban a fellebbezési tanács elutasította a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított jogalapot, amely szerint a vitatott védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, azzal az indokkal, hogy az kizárólag az említett védjegy állítólagos leíró jellegén alapul.
17 Harmadsorban a fellebbezési tanács elutasította a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének f) pontjára alapított jogalapot, amely szerint a vitatott védjegy a közrendbe ütközik, mivel a felperes nem bizonyította, hogy az említett védjegy használata a védjegybejelentés időpontjában szükségszerűen sérti a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló, 2012. május 22‑i 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL 2012. L 167., 1. o.).
18 Negyedsorban a fellebbezési tanács elutasította a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének g) pontjára alapított jogalapot, amely szerint a vitatott védjegy alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, mivel a felperes nem bizonyította, hogy a védjegy megtévesztőnek minősülhet, amire az 528/2012 rendelet állítólagos megsértéséből következtetett, és mivel a vitatott védjegy nem megtévesztő használata lehetséges.
A felek kérelmei
19 A Törvényszék Hivatalához 2019. február 15‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
20 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– a beavatkozó felet kötelezze a költségek viselésére, a fellebbezési tanács előtti eljárásban felmerült költségeket is beleértve.
21 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
22 A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A vonatkozó jogszabályok
23 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az EUIPO fórumainak annak vizsgálata érdekében, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltétlen kizáró okok kizárják‑e valamely védjegy lajstromozását, vagy azok alapján helye van‑e valamely korábban lajstromozott védjegy törlésének, a védjegybejelentés benyújtásának időpontját kell alapul venniük (lásd: 2013. november 21‑i Heede kontra OHIM [Matrix‑Energetics], T‑313/11, nem tették közzé, EU:T:2013:603, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. május 8‑i VI.TO. kontra EUIPO – Bottega [Egy aranyozott palack formája] íttélet, T‑324/18, nem tették közzé, EU:T:2019:297, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 A 2017/1001 rendeletet a 212. cikke értelmében 2017. október 1‑jétől kell alkalmazni, és a szövegéből, céljából és rendszeréből nem következik, hogy 7. cikkét a hatálybalépését megelőzően keletkezett jogviszonyokra is alkalmazni kell.
25 A jelen ügyben, mivel a vitatott védjegyet 2015. november 26‑án jelentették be lajstromozásra, a 207/2009 rendelet 7. cikke alkalmazandó.
26 Márpedig, amint az a megtámadott határozat 12. pontjából kitűnik, a fellebbezési tanács a 2017/1001 rendelet rendelkezéseire támaszkodott, a felpereshez hasonlóan, aki a keresetlevélben e rendeletre hivatkozott.
27 Mivel azonban a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b), c), f) és g) pontját a 2017/1001 rendelet nem módosította, az a tény, hogy a fellebbezési tanács és a felperes a 2017/1001 rendelet 7. cikkére hivatkozik, a jelen ügyet nem befolyásolja. Ennélfogva a megtámadott határozatot és a keresetet úgy kell értelmezni, mint amelyek a 207/2009 rendeletre hivatkoznak.
Az ügy érdeméről
28 A felperes keresete alátámasztásául három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának megsértésére, a másodikat e rendelet 7. cikke (1) bekezdése f) pontjának megsértésére, a harmadikat pedig az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdése g) pontjának megsértésére alapítja.
29 A Törvényszék az első, majd a harmadik jogalap vizsgálatát tartja célszerűnek.
A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának megsértésére alapított, első jogalapról
30 Első jogalapja keretében a felperes vitatja a fellebbezési tanács arra vonatkozó értékelését, hogy a vitatott védjegy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja értelmében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel és leíró jellegű a rovarirtókkal kapcsolatos áruk vonatkozásában.
31 Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.
32 A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha kizárólag olyan megjelölésekből vagy jelzésekből áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak. Ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint az (1) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok csak az Unió egy részében áll fenn.
33 Ily módon a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja kizárja, hogy az abban említett megjelöléseket vagy jelzéseket egyetlen vállalkozás számára tartsák fenn azáltal, hogy azokat védjegyként lajstromozzák. Ez a rendelkezés tehát azt a közérdekű célt szolgálja, hogy az ilyen megjelöléseket vagy jelöléseket bárki szabadon használhassa (2003. október 23‑i OHIM kontra Wrigley ítélet, C‑191/01 P, EU:C:2003:579, 31. pont; 2015. február 27‑i Universal Utility International kontra [Greenworld] ítélet, T‑106/14, nem tették közzé, EU:T:2011:123, 14. pont).
34 Következésképpen valamely megjelölés leíró jellegét egyrészről a megjelölésnek az érintett vásárlóközönség általi észlelése, másrészről az érintett áruk és szolgáltatások szempontjából lehet csak megítélni (lásd: 2017. július 14‑i Klassisk investment kontra EUIPO [CLASSIC FINE FOODS] ítélet, T‑194/16, nem tették közzé, EU:T:2017:498, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Ebből az következik, hogy ahhoz, hogy valamely megjelölés a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában kimondott tilalom hatálya alá tartozzon, olyan kellően közvetlen és konkrét kapcsolatot kell mutatnia a szóban forgó árukkal vagy szolgáltatásokkal, amelynek alapján az érintett vásárlóközönség azonnal és további gondolkodás nélkül is ezen áruk és szolgáltatások, illetve valamely jellemzőjük leírását ismerheti fel (lásd: 2017. július 14‑i CLASSIC FINE FOODS ítélet, T‑194/16, nem tették közzé, EU:T:2017:498, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 E tekintetben a fellebbezési tanács először is úgy ítélte meg, hogy az érintett vásárlóközönség részben a nagyközönségből és szakemberekből, részben pedig kizárólag szakemberekből áll, hogy az áruktól függően a figyelem szintje a közepestől a magasig terjed, és hogy az angol nyelvű vásárlóközönséget kell alapul venni, mivel a szóban forgó védjegy angol szavakból áll.
37 A fellebbezési tanács ezen megállapításait a felperes nem vitatja.
38 Ezt követően a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy az Oxford English Dictionary szerint a „shocker” angol kifejezés lényegében olyan dologra utal, amely sokkol, különösen azért, mert elfogadhatatlan vagy rendkívüli, valamint hogy a hasonló „to shock” angol ige azt jelenti, hogy „valakit meglep vagy felkavar”, illetve hogy „valakinek fiziológiai vagy érzelmi megrázkódtatást okoz”.
39 A fellebbezési tanács, miután lényegében megállapította, hogy azoknak az áruknak, amelyek tekintetében a vitatott védjegyet lajstromozták, és amelyek a rovarirtó szerekkel állnak kapcsolatban, a rovarok elpusztítása és elriasztása a funkciója, nem pedig az, hogy azokat elektromosan sokkolják vagy sokkos állapotba hozzák, arra a következtetésre jutott, hogy több szellemi lépés szükséges a „bio insect shocker” kifejezés és a felperes által feltételezett jelentés közötti kapcsolat megteremtéséhez, és ezért a védjegy nem leíró, hanem felidéző vagy utaló jellegű.
40 Ezenkívül a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a felperes nem bizonyította az „insect shocker” kifejezés gazdasági tevékenység körében történő, széles körben elterjedt használatát. E tekintetben úgy vélte, hogy a felperes által szolgáltatott bizonyítékok egy része nem releváns, mivel az vagy a védjegybejelentést követő használatra, vagy olyan vállalkozásokra vonatkozik, amelyek a vitatott védjegyet a beavatkozó fél engedélyével használták, és hogy a fennmaradó két bizonyíték nem elegendő a szokásos használat bizonyításához.
41 Elsősorban a felperes arra hivatkozik, hogy a „shocker” kifejezés egy nyilvánvaló, lehetséges vagy kívánatos rovarriasztó hatásmódot ír le, és hogy könnyen elképzelhető, hogy a rovarriasztó vegyi anyagok a rovaroknál sokkhatást okoznak, vagy elriasztják azokat, és ily módon a fogyasztó további gondolkodás nélkül közvetlen és konkrét kapcsolatot teremt a vitatott védjegy és a bejelentésben szereplő áruk között.
42 A felperes nem vitatja a „shocker” szónak a fellebbezési tanács által megállapított azon jelentését, amely szerint e kifejezés valamely sokkoló dologra utal, de hozzáteszi, hogy az említett kifejezést könnyen úgy is lehet érteni, mint amely taszító jellegű vagy rovarriasztó termékre utal.
43 E tekintetben azonban meg kell állapítani, hogy az Oxford English Dictionary fogalommeghatározására tekintettel semmi nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az érintett vásárlóközönség kapcsolatot teremtene a „shocker” szó és a taszító jellegű vagy rovarriasztó termékek között.
44 Mivel ugyanis a szó jelentése valamely sokkoló dologra, nem pedig olyan dologra utal, amely elpusztít vagy elriaszt, több szellemi lépésre van szükség ahhoz, hogy az érintett vásárlóközönség a vitatott védjegyet az érintett áruk vagy egyik jellemzőjük leírásaként észlelje.
45 Nem áll fenn tehát közöttük a fenti 35. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett olyan kellően közvetlen és konkrét kapcsolat, amely lehetővé tenné számára, hogy azonnal és további gondolkodás nélkül a szóban forgó áruk vagy azok valamely jellemzőjének leírását észlelje.
46 Másodsorban a felperes arra hivatkozik, hogy a „shocker” és az „insect shocker” kifejezéseket a vitatott védjegy bejelentésének napját megelőzően a rovarriasztók általános kategóriájába tartozó különböző áruk leírására használták. Következésképpen az érintett fogyasztó a szót nem a különböző áruk valamely meghatározott származásával társítja, hanem kizárólag egy olyan általános kifejezéssel, amely rovarriasztókat jelöl.
47 Egyébiránt, a felperes szerint különböző gyártók rovarriasztó szereit Bio Insect Shocker néven értékesítik, és a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a benyújtott bizonyítékok közül kettő azokra a társaságokra vonatkozik, amelyek a vitatott védjegyet a beavatkozó fél engedélyével használták.
48 A „shocker” szó rovarriasztókkal kapcsolatos szokásos jellegének alátámasztása érdekében a felperes három bizonyítékot terjeszt elő a keresetlevél L 5., L 6. és L 7. mellékletében.
49 Amint arra az EUIPO hivatkozik, e dokumentumokat első alkalommal a Törvényszék előtt terjesztették elő.
50 Márpedig a 2017/1001 rendelet 72. cikke értelmében a Törvényszékhez benyújtott kereset az EUIPO fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára irányul, így a Törvényszéknek nem feladata, hogy az első alkalommal előtte benyújtott dokumentumok fényében újból megvizsgálja a tényállási elemeket. A fenti dokumentumokat el kell tehát utasítani, anélkül hogy bizonyító erejük vizsgálata szükséges lenne (lásd ebben az értelemben: 2005. november 24‑i Sadas kontra OHIM – LTJ Diffusion [ARTHUR ET FELICIE] ítélet, T‑346/04, EU:T:2005:420, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
51 Másodszor, a felperes benyújtotta a törlési osztályhoz az „amazon.co.uk” internetes oldal 2017. március 11‑i másolatát, amely egy „Mosquito Shocker” elnevezésű rovarriasztó muskátlit ábrázolt. E dokumentumból kitűnik, hogy a termék 2014. március 31‑tól ezen az oldalon elérhető volt.
52 Ezenkívül a felperes benyújtotta a törlési osztályhoz a „Dr. Obermann’s Insect shocker spray for dogs and cats” elnevezésű termékre vonatkozó, 2017. március 11‑i reklámhirdetés másolatát.
53 A felperes szintén benyújtotta a törlési osztályhoz az „sk‑snakes.de” internetes oldal 2017. március 11‑i másolatát, amely a Dragon nevű gyártó „Bio Insect Shocker 150 ml – Milbenspray” termékét mutatta be.
54 Ezenkívül a felperes benyújtotta a törlési osztályhoz a 26632 Ihlow, Gutenbergstr. 11. címen székhellyel rendelkező organicVet GmbH nevű gyártó „Bio Insect Shocker flüssig” elnevezésű termékét bemutató „www.aponeo.de” internetes oldal 2017. március 11‑i másolatát.
55 Végül, a felperes benyújtotta a törlési osztályhoz a „www.canina.de” internetes oldal 2017. március 14‑i másolatát, amely a „Petvital Bio‑Insect‑Shocker”‑re, egy bolhák, tetvek, rágótetvek, atkák és kullancsok ellen használatos, ökológiai parazitaölő szerre vonatkozott.
56 Harmadszor, a felperes benyújtotta a fellebbezési tanácshoz a „Dr. Obermann’s” internetes oldalról készített, keltezés nélküli képernyőképet és a „Dr. Obermann’s” internetes oldalról készített, keltezés nélküli azon képernyőképet, amely tartalmazta a „Dr. Obermann’s Insect shocker spray for dogs and cats” terméket, az „Amazon” internetes oldalról készített, keltezés nélküli képernyőképet, amelyen a Dr. Obermann’s védjeggyel ellátott árukat kínáltak, és a „Fahrrad [kerékpár]” keresőszó alapján elvégzett Google keresésről készített, keltezés nélküli képernyőképet.
57 A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a benyújtott bizonyítékok nem elegendőek, mivel „amazon.co.uk” internetes oldalról készült, az EUIPO ügyiratainak L 2. mellékleteként csatolt másolatot kivéve, az előterjesztett bizonyítékok későbbi keltezésűek, mint a lajstromozás iránti kérelem benyújtásának időpontja, vagy nem szerepel rajtuk keltezés, a felhozott négy bizonyíték közül kettő a Bio Insect Shocker megjelölést a beavatkozó fél engedélyével használó vállalkozásoktól származik, és hogy a harmadik bizonyíték olyan vállalkozástól származik, amellyel szemben a beavatkozó fél a vitatott védjegy bitorlása miatt keresetet indított.
58 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az EUIPO fórumainak annak vizsgálata érdekében, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltétlen kizáró okok kizárják‑e valamely védjegy lajstromozását, vagy azok alapján helye van‑e valamely korábban lajstromozott védjegy törlésének, a védjegybejelentés benyújtásának időpontját kell alapul venniük (lásd: 2013. november 21‑i Matrix‑Energetics ítélet, T‑313/11, nem tették közzé, EU:T:2013:603, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. május 8‑i VI.TO. kontra EUIPO – Bottega [Egy aranyozott palack formája] ítélet, T‑324/18, nem tették közzé, EU:T:2019:297, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
59 Az ilyen kötelezettség azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az EUIPO fórumai adott esetben figyelembe vegyenek olyan bizonyítékokat, amelyek a kérelem benyújtásának időpontját követően keletkeztek, amennyiben azok lehetővé teszik az ugyanezen időpontban fennálló helyzetből való következtetések levonását (lásd: 2014. március 6‑i Pi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélet, C‑337/12 P‑C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
60 A vitatott védjegy leíró jellegére vonatkozó bizonyítékoknak tehát a lajstromozás iránti kérelem benyújtásának időpontjára, azaz 2015. november 26‑ra kell vonatkozniuk, vagy lehetővé kell tenniük az ugyanezen időpontban fennálló helyzetre vonatkozó következtetések levonását.
61 Kizárólag a törlési osztályhoz benyújtott, a „shocker” elem valamely rovarriasztó szer esetében 2014‑től történő használatát tanúsító L 2. melléklet alapján lehet következtetéseket levonni a lajstromozás iránti kérelem benyújtásának időpontjában fennálló helyzetre vonatkozóan.
62 Meg kell tehát állapítani, hogy a fellebbezési tanács értékelési hiba elkövetése nélkül kimondhatta, hogy a benyújtott bizonyítékok nem elegendőek a „shocker” kifejezés rovarriasztó szerek jelölése céljából történő általános használatának bizonyításához.
63 A fentiekből következik, hogy a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát annak megállapításával, hogy a vitatott védjegyet a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megfelelően lajstromozták.
64 Harmadsorban, első jogalapja keretében a felperes azt állítja, hogy a vitatott védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, mivel az érintett vásárlóközönségnek nem kell több szellemi lépést tennie ahhoz, hogy az elérni kívánt hatásmódot elképzelje.
65 Mivel a felperes arra vonatkozó érvelése, hogy a vitatott védjegy állítólag nem rendelkezik a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében megkülönböztető képességgel, kizárólag annak állítólagosan leíró jellegén alapul, és mivel a vitatott védjegy az érintett áruk tekintetében nem leíró jellegű, ezen érvelést nem lehet elfogadni.
66 Az első jogalap tehát megalapozatlan, és azt el kell utasítani.
A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése g) pontjának megsértésére alapított, harmadik jogalapról
67 Harmadik jogalapjával a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a vitatott védjegy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében alkalmas a fogyasztónak az áruk jellegét vagy minőségét illetően történő megtévesztésére, mivel az érintett vásárlóközönség azt úgy észleli, mint amely ökológiai vagy a környezetvédelemhez kapcsolódó termékekre vonatkozik.
68 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy harmadik jogalapja keretében a felperes a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 48. és 49. pontjában biocidként azonosított termékek tekintetében kizárólag a védjegy megtévesztő jellegének értékelését vitatja.
69 Az EUIPO és a beavatkozó fél lényegében azt állítja, hogy nem áll fenn a megtévesztés kellő veszélye, mivel egyrészt az érintett vásárlóközönség a „bio” szót nem azzal hozza kapcsolatba, hogy a termékek védik a környezetet vagy az egészséget, másrészt, mivel a megjelölés nem megtévesztő használata lehetséges.
70 A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha különösen az áru, illetve a szolgáltatás fajtája, minősége vagy földrajzi származása tekintetében alkalmas a fogyasztók megtévesztésére.
71 Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a lajstromozás megtagadásának a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt esetei feltételezik, hogy megállapítható a fogyasztó tényleges megtévesztésének vagy e megtévesztés kellően súlyos veszélyének fennállása (lásd: 2018. november 29‑i Khadi and Village Industries Commission kontra EUIPO – BNP Best Natural Products [Khadi Ayurveda] ítélet, T‑683/17, nem tették közzé, EU:T:2018:860, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
72 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a védjegy alapvető funkciója abban áll, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve ezáltal számára, hogy ezen árut vagy szolgáltatást az összetévesztés veszélye nélkül megkülönböztesse a máshonnan származóktól. Ugyanis ahhoz, hogy a védjegy betölthesse alapvető szerepét a torzulásmentes verseny azon rendszerében, amelyet a Szerződés létrehozni és fenntartani szándékozott, a védjegynek biztosítania kell, hogy a vele jelölt valamennyi árut vagy szolgáltatást azon egyetlen vállalkozás ellenőrzése mellett állították elő, illetve nyújtották, amely ezek minőségéért felel. Márpedig a védjegy elveszíti e garanciális szerepét, ha az általa hordozott információ alkalmas a fogyasztók megtévesztésére (lásd: 2018. november 29‑i Khadi Ayurveda ítélet, T‑683/17, nem tették közzé, EU:T:2018:860, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
73 A megtámadott határozat 58. pontjában a fellebbezési tanács az általa biocidként azonosított termékekkel kapcsolatban megállapította, hogy mivel a felperes nem bizonyította, hogy a vitatott védjegy sérti az 528/2012 rendelet 69. cikkének (1) bekezdését és 72. cikkének (3) bekezdését, nem állhat fenn a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése g) pontjának megsértése sem.
74 Azt is kifejtette, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése g) pontjának megsértése kizárt, mivel a megjelölés nem megtévesztő használata lehetséges.
75 Az 528/2012 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a biocid termék bármely olyan, egy vagy több hatóanyagból álló, egy vagy több hatóanyagot tartalmazó vagy egy vagy több hatóanyagot keletkeztető anyag vagy keverék a felhasználóhoz jutó kiszerelésben, amelynek rendeltetése, hogy károsító szervezeteket a tisztán fizikai vagy mechanikai ráhatáson kívüli bármely módon elpusztítson, elriasszon, ártalmatlanná tegyen, hatásuk kifejtésében megakadályozzon vagy azokkal szemben más gátló hatást fejtsen ki.
76 Az 528/2012 rendelet 69. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„[…] [A]z engedélyesek biztosítják, hogy a címkék ne legyenek félrevezetők a terméknek az ember egészségre, az állati egészségre, illetve a környezetre vonatkozó kockázatai, illetve hatásossága szempontjából, és semmiféleképpen ne tartalmazzák a »kis kockázattal járó biocid termék«, »nem mérgező«, »ártalmatlan«, »természetes«, »környezetbarát«, »állatbarát« és hasonló jelzéseket […]”.
77 Ezenkívül az 528/2012 rendelet 72. cikkének (3) bekezdése a következőképpen szól:
„(3) A biocid termékekre vonatkozó reklámokban nem lehet a termékre az emberi egészséget, az állati egészséget, vagy a környezetet fenyegető kockázat, illetve a termék hatásossága tekintetében megtévesztő módon utalni. Biocid termékre vonatkozó reklámban semmilyen esetben sem szerepelhetnek a »kis kockázattal járó biocid termék, »nem mérgező«, »ártalmatlan«, »természetes«, »környezetbarát«, »állatbarát« vagy hasonló fordulatok.”
78 Először is e rendelkezésekből az következik, hogy olyan fordulatok olyan biocid terméken való feltüntetése, mint amelyek vonatkozásában a vitatott védjegyet lajstromozták, amelyek arra engednek következtetni, hogy e termék természetes, nem káros az egészségre, vagy környezetbarát, alkalmas a fogyasztó félrevezetésére és megtévesztésére.
79 Ennélfogva ilyen jellegű fordulat valamely biocid terméken való feltüntetése elegendő a fogyasztó megtévesztése kellő veszélyének a fenti 71. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében történő megállapításához.
80 E tekintetben a Törvényszék korábban már kimondta, hogy a „bio” szóelem mára erőteljes felidéző jelentésre tett szert, amely adott esetben az azzal ellátott, eladásra felkínált árutól függően eltérően észlelhető, de amely általában a környezet védelmének, természetes anyagok felhasználásának vagy akár ökológiai gyártási eljárások gondolatára utal (lásd ebben az értelemben: 2010. április 29‑i Kerma kontra OHIM [BIOPIETRA] ítélet, T‑586/08, nem tették közzé, EU:T:2010:171, 25. pont; 2013. február 21‑i Laboratoire Bioderma kontra OHIM – Cabinet Continental [BIODERMA] ítélet, T‑427/11, nem tették közzé, EU:T:2013:92, 45. és 46. pont; 2015. szeptember 10‑i Laverana kontra OHIM [BIO FLUIDE DE PLANTE PROPRE FABRICATION] ítélet, T‑568/14, nem tették közzé, EU:T:2015:625, 17. pont).
81 Ezenkívül az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. június 28‑i 834/2007/EK tanácsi rendelet (HL 2007. L 189., 1. o.) 2. cikkének c) pontjából kitűnik, hogy az „ökológiai” kifejezés az ökológiai termelésből származó vagy azzal kapcsolatos termékeket jelöli. E rendelet (1) preambulumbekezdéséből következik, hogy az említett kifejezés olyan fogalmakhoz kapcsolódik, mint a környezetvédelem, a biodiverzitás, valamint a természetes anyagok és eljárások használatával előállított termékek. Az említett rendelet 23. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy e meghatározás az olyan rövidítésekre is vonatkozik, mint a „bio” (2019. június 5‑i Biolatte kontra EUIPO [Biolatte] ítélet, T‑229/18, nem tették közzé, EU:T:2019:375, 49. pont).
82 Ilyen megállapítások tehetők a jelen ügyben is a „bio” szóelemnek az érintett angol nyelvű vásárlóközönség általi észlelését illetően is.
83 A „bio” szó feltüntetése olyan biocid termékeken, amelyek tekintetében a vitatott védjegyet lajstromozták, elegendő tehát a fogyasztó kellően súlyos megtévesztése veszélyének megállapításához.
84 Ezenkívül a Törvényszék korábban már kimondta, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének g) pontja akkor is alkalmazandó, ha a szóban forgó védjegy nem megtévesztő használata lehetséges (lásd ebben az értelemben: 2016. október 27‑i Caffè Nero Group kontra EUIPO [CAFFÈ NERO] ítélet, T‑29/16, nem tették közzé, EU:T:2016:635, 48. és 49. pont).
85 A védjegy nem megtévesztő használatának lehetősége, még ha bizonyított is, nem alkalmas a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése g) pontja megsértésének kizárására.
86 Végül az a tény, hogy a beavatkozó fél nem rendelkezik az 528/2012 rendelet értelmében vett engedéllyel, nem releváns, mivel nem alkalmas arra, hogy megfossza a biocid termékeken elhelyezett „bio” kifejezést az e rendeletből következő megtévesztő jellegétől.
87 Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács értékelési hibát követett el annak megállapításával, hogy a vitatott védjegy nem megtévesztő azon áruk tekintetében, amelyeket biocid termékekként azonosított.
88 Következésképpen a harmadik jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni annyiban, amennyiben az 1. osztályba tartozó alábbi árukra: „Biocid készítmények gyártási használatra; Vegyi készítmények biocidok gyártásához; Vegyi adalékanyagok rovarirtó szerekhez” és az 5. osztályba tartozó alábbi árukra vonatkozik: „Fertőtlenítőszerek; Vegyi készítmények kártevőirtásra, féregirtásra; Parazitaölő szerek; Bakteriológiai készítmények orvosi és állatgyógyászati használatra; Gyógyszeres spray‑k; Antibakteriális spray‑k; Rovarirtó szerek, inszekticidek; Rovarokat vonzó anyagok; Rovarriasztó spray; Rovarriasztók; Rovarok irtására szolgáló szerek; Rovarok növekedését szabályozó szerek; Rovarriasztó anyaggal átitatott kendők; Bolhairtó porok; Bolhairtó spray‑k; Bolhanyakörvek; Bolhairtó készítmények; Bolhanyakörvek állatok részére; Állatokon használt bolhairtó porok; Biocidok; Állatok távoltartására szolgáló, állatriasztó készítmények; Állatgyógyászati készítmények; Állatgyógyászati vakcinák; Egészségügyi készítmények állatorvosi célokra”.
89 A fenti következtetésre tekintettel, és mivel a második jogalap ugyanazokra a termékekre vonatkozik, mint a harmadik jogalap, a második jogalapot nem szükséges megvizsgálni.
A költségekről
90 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen eljárási szabályzat 134. cikkének (2) bekezdése alapján egyebekben részleges pernyertesség esetén a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását.
91 A jelen ügyben az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmei túlnyomó része vonatkozásában pervesztes lett, azonban a felperes kizárólag azt kérte, hogy a beavatkozó felet kötelezzék a költségek viselésére.
92 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 135. cikkének (1) bekezdése szerint, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a pervesztes felet a saját költségein felül a másik fél költségei csak egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére. Ennélfogva a jelen ügyben a beavatkozó fél a saját költségein felül viseli a felperes részéről a Törvényszék előtt felmerült költségek felét. A felperes viseli költségeinek a másik felét. Az EUIPO maga viseli saját költségeit.
93 A felperes kérte továbbá, hogy a Törvényszék a beavatkozó felet kötelezze a fellebbezési tanács előtti eljárásban a részéről felmerült költségek viselésére. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 190. cikkének (2) bekezdése értelmében a feleknél a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket megtérítendő költségeknek kell tekinteni. Ez azonban nem vonatkozik a törlési osztály előtti eljárás során felmerült költségekre. Következésképpen a beavatkozó felet a felperes részéről a fellebbezési tanács előtt felmerült költségek viselésére kell kötelezni.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsának 2018. december 11‑i határozatát (R 276/2018‑2. sz. ügy) hatályon kívül helyezi annyiban, amennyiben az 1. osztályba tartozó alábbi árukra: „Biocid készítmények gyártási használatra; Vegyi készítmények biocidok gyártásához; Vegyi adalékanyagok rovarirtó szerekhez” és az 5. osztályba tartozó alábbi árukra vonatkozik: „Fertőtlenítőszerek; Vegyi készítmények kártevőirtásra, féregirtásra; Parazitaölő szerek; Bakteriológiai készítmények orvosi és állatgyógyászati használatra; Gyógyszeres spray‑k; Antibakteriális spray‑k; Rovarirtó szerek, inszekticidek; Rovarokat vonzó anyagok; Rovarriasztó spray; Rovarriasztók; Rovarok irtására szolgáló szerek; Rovarok növekedését szabályozó szerek; Rovarriasztó anyaggal átitatott kendők; Bolhairtó porok; Bolhairtó spray‑k; Bolhanyakörvek; Bolhairtó készítmények; Bolhanyakörvek állatok részére; Állatokon használt bolhairtó porok; Biocidok; Állatok távoltartására szolgáló, állatriasztó készítmények; Állatgyógyászati készítmények; Állatgyógyászati vakcinák; Egészségügyi készítmények állatorvosi célokra”.
2) A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Canina Pharma GmbH a saját költségein felül viseli a SolNova AG részéről a Törvényszék előtti eljárás során felmerült költségek felét, valamint az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeket.
4) A SolNova viseli a Törvényszék előtt felmerült saját költségeinek felét.
5) Az EUIPO maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2020. május 13‑i nyilvános ülésen.
Aláírások