AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE
2005. szeptember 20.(*)
„Ideiglenes intézkedés iránti eljárás – Közösségi közbeszerzési eljárás – Esély elvesztése – Sürgősség – Érdekek mérlegelése”
A T‑195/05. R. sz. ügyben,
a Deloitte Business Advisory NV (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: D. Van Heuven, S. Ronse és S. Logie ügyvédek, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: L. Pignataro‑Nolin és E. Manhaeve, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen,
amelynek tárgya először egyrészt a SANCO/2004/01/041. referenciaszámú közbeszerzési eljárás keretében többek között a felperes által benyújtott ajánlatot elutasító bizottsági határozat, másrészt a szóban forgó szerződést egy harmadik személy számára odaítélő határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló, másodszor a szóban forgó szerződésnek a nyertes pályázóval való Bizottság általi közlésének, másrészt a vonatkozó szerződés aláírásának kényszerítő bírság terhe melletti megtiltására irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelem,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGÁNAK ELNÖKE
meghozta a következő
Végzést
Jogi háttér
1 A Bizottság szolgáltatási szerződéseinek odaítélése az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o., a továbbiakban: költségvetési rendelet) első része V. címe rendelkezéseinek, valamint a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o., a továbbiakban: végrehajtási rendelet) rendelkezéseinek a hatálya alá tartozik.
2 A költségvetési rendelet 94. cikke szerint:
„A szerződés nem ítélhető oda azon pályázóknak vagy ajánlattevőknek, akik a közbeszerzési eljárás során:
a) összeférhetetlenek [...]”
3 A végrehajtási rendelet 138. cikke ekként rendelkezik:
„(1) A szerződés odaítélésére az alábbi két módszer egyike alapján kerül sor:
a) a szerződés odaítélése a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás alapján, amely esetén a szerződést azon szabályszerű ajánlat nyeri el, amely eleget tesz a megállapított feltételeknek, és a legalacsonyabb árat kínálja;
b) az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja szerinti eljárás.
(2) Az összességében legelőnyösebb ajánlat az, amely esetén a legelőnyösebb az ár és a cserébe kínált minőség aránya, figyelembe véve a szerződés tárgya által indokolt szempontokat, azaz az árajánlatot, a műszaki értékeket, az esztétikai és funkcionális jellemzőket, a környezeti jellemzőket, az üzemeltetési költségeket, a nyereségességet, a teljesítési, illetve a szállítási határidőket, az értékesítést követő vevőszolgálatot és a technikai segítségnyújtást.
[…]”
4 A végrehajtási rendelet 146. cikkének (3) bekezdése szerint:
„Az ajánlati felhíváshoz mellékelt okmányokban meghatározott valamennyi lényeges követelménynek vagy az azokban megállapított egyedi követelményeknek nem megfelelő részvételi kérelmek és ajánlatok kizárásra kerülnek.
Az értékelő bizottság azonban felkérheti a pályázókat, illetve az ajánlattevőket, hogy meghatározott határidőn belül nyújtsanak be kiegészítő anyagot, vagy tisztázzák a kizárási és kiválasztási szempontokra vonatkozóan benyújtott okmányokban foglaltakat.
[…]”
5 A végrehajtási rendelet 147. cikkének (3) bekezdése ekként rendelkezik:
„Az ajánlatkérő […] hozza meg döntését, amely legalább az alábbiakat tartalmazza:
a) az ajánlatkérő neve és címe, valamint a szerződés, illetve a keretszerződés tárgya és értéke;
b) az elutasított pályázók, illetve ajánlattevők neve, és az elutasítás oka;
c) az értékelésben részt vevő pályázók, illetve ajánlattevők neve [helyesen: azon pályázók, illetve ajánlattevők neve, akiknek az ajánlatát értékelték], és kiválasztásuk oka;
d) a kirívóan alacsony árajánlatok elutasításának oka;
e) a kiválasztott pályázók, illetve ajánlattevők neve és kiválasztásuk okai, utalva a kiválasztás és a szerződés odaítélésének előzetesen bejelentett szempontjaira, továbbá amennyiben ismert, a szerződésnek vagy a keretszerződésnek azon hányada, amelyet az ajánlattevő harmadik személynek alvállalkozásba szándékozik adni;
f) tárgyalásos eljárás esetén a 126., 127., 242., 244., 246. és 247. cikkben említett körülmények, amelyek az eljárás alkalmazását indokolják;
g) adott esetben az ajánlatkérő azon döntésének indokolása, hogy nem ítéli oda a szerződést.”
A jogvita alapját képező tényállás és az eljárás
6 A Bizottság 2004. december 14‑én az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítésében (HL 2004. S 243.) ajánlati felhívást tett közzé az „Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság (DG SANCO) szakpolitikai területeire vonatkozó értékelési keretszerződés 1. sz. tétel (közegészségügy) SANCO/2004/01/041. sz. ajánlati felhívás” című keretszerződés odaítéléséről (e keretszerződés és az annak odaítélésére vonatkozó eljárás elnevezése a továbbiakban: keretszerződés, illetőleg: közbeszerzési eljárás).
7 A közbeszerzési eljárásra vonatkozó dokumentáció 7.1.3. és 7.1.4. pontjából kitűnik, hogy a keretszerződésnek különösen a közegészségügyre vonatkozó közösségi cselekvési program (2003–2008) elfogadásáról szóló, 2002. szeptember 23‑i európai parlamenti és a tanácsi 1786/2002/EK határozat (HL L 271., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 15. fejezet, 7. kötet, 173. o.) által a közegészségügy területén létrehozott közösségi cselekvési program értékelésére kell vonatkoznia.
8 A dokumentáció két fő feladatra osztja a keretszerződés teljesítése során ellátandó feladatokat. Az első feladat (a továbbiakban: 1. fő feladat) bizonyos tanulmányok elkészítéséből, közösségi programok és politikák kialakítására és előkészítésére, azok előzetes értékelésére, valamint „értékelési tevékenységek szervezésére” vonatkozó bizonyos szolgáltatások nyújtásából áll. A második feladat (a továbbiakban: 2. fő feladat) a programok, politikák és egyéb tevékenységek közbenső, befejezéskori és utólagos értékelésének megvalósítását foglalja magában.
9 A keretszerződésnek egyedi szerződések megkötését is lehetővé kell tennie a Bizottság szükségletei szerint. A keretszerződés időtartama fő szabály szerint 24 hónap, amely két alkalommal egyenként 12 hónappal meghosszabbítható.
10 A dokumentáció emellett az ajánlattevőkre nézve több kizáró okot tartalmaz. Az egyik kizáró ok megismétli a költségvetési rendelet 94. cikkében említett egyik kizáró okot:
„A szerződés nem ítélhető oda azon pályázóknak vagy ajánlattevőknek, akik a közbeszerzési eljárás során:
a) összeférhetetlenek [...]”
11 A Deloitte Business Advisory NV a szóban forgó ajánlati felhívásra való ajánlattétel érdekében az európai közegészségügy értékelésére társult a London School of Hygiene and Tropical Medicine‑nel (Londoni Higiéniai és Trópusi Orvostudományi Intézet), a Nederlandse Organisatie voor toegepast-natuurwetenschappelijk onderzoekkel (az Alkalmazott Tudományos Kutatás Hollandiai Szervezete, a továbbiakban: TNO) és az Istituto superiore di sanitàval (az Olasz Központi Egészségügyi Intézet). Ez a négy szervezet az európai közegészségügy értékelésére munkacsoportot hozott létre (European Public Health Evaluation Task Force, a továbbiakban: Euphet). Az Euphet azt tervezte, hogy adott esetben más intézmények egyes szakértőit is igénybe veszi.
12 Az Euphet 2005. február 10‑én a közbeszerzési eljárás keretében ajánlatot nyújtott be a Bizottsághoz. Az Euphet ajánlatában szerepel egy, „Függetlenség” című bekezdés, amelynek a szövege a következő:
„Az Euphet tudomásul veszi és vállalja, hogy egyetlen értékelő szervezet vagy annak egyetlen képviselője a legcsekélyebb mértékben sem lehet ténylegesen vagy lehetséges módon összeférhetetlen a keretszerződés teljesítése keretében ellátott feladatai során. Megerősítjük, hogy az Euphetben szereplő valamennyi résztvevő teljes mértékben független a Bizottságtól, és e tekintetben semmilyen kockázatra nem számítunk. Emellett vállaljuk, hogy valamennyi egyedi szerződés tekintetében részletes előzetes ellenőrzést végzünk annak biztosítása érdekében, hogy az ajánlatunkban szereplő egyes csapatok olyan tagokból álljanak, akik teljes mértékben függetlenül tudnak dolgozni, valamint objektív, külső szemszögű és független értékelést tudnak végezni. Amennyiben e projektek végrehajtása során a legcsekélyebb olyan nehézség merülne fel, amely sértheti e fontos elvet, arról haladéktalanul tájékoztatjuk a Bizottságot, és vele egyeztetve keresünk megoldást”.
13 A 2005. április 22‑i levélben (a továbbiakban: elutasító határozat) a Bizottság tájékoztatta a felperest, hogy a közbeszerzési értékelő bizottság az Euphet esetében az összeférhetetlenség kockázatának fennállását állapította meg. Az elutasító határozatban a Bizottság rámutat, hogy az Euphet egyes tagjai és partnerei támogatási szerződések kedvezményezettjei a „SANCO területén” (Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság), tehát jelentős mértékben részt vesznek a közegészségügyre vonatkozó közösségi cselekvési program végrehajtásában. A Bizottság tehát úgy véli, hogy „[t]ekintettel az [összeférhetetlenségből] eredő jelentős kockázat felmerülésére, olyan részletes és konkrét magyarázatra lett volna szükség, amely lehetővé tette volna annak megállapítását, hogy miként oldható meg az [összeférhetetlenségből] adódó probléma, és szüntethető meg a kockázat.” Márpedig a jelen esetben a Bizottság számára „a javasolt megoldás nem megfelelő, és az ajánlattevő nem nyújtott kellő garanciát arra nézve, hogy az [összeférhetetlenség] valamennyi esete elkerülhető.”
14 Mindemellett a Bizottság az elutasító határozatban ehhez hozzáfűzi, hogy a közbeszerzési szerződést elnyerő pályázóval még két hétig nem írja alá a keretszerződést.
15 Az Euphet 2005. május 3‑i levelében vitatta a Bizottság álláspontját, és felhívta az intézményt, hogy 2005. május 4‑e előtt válaszoljon, ellenkező esetben az Elsőfokú Bírósághoz fordul.
16 A Bizottság 2005. május 4‑i faxüzenetében nyugtázta az Euphet levelének átvételét, és következőképpen összegezte álláspontját:
„Tekintettel arra, hogy több időre van szükségünk a levelében felvetett kérdések megvizsgálásához, e levél elküldésének időpontjától számított további, 15 napos határidő lejáratát megelőzően nem írjuk alá szerződést.”
17 A Bizottság 2005. május 19‑i faxüzenetében válaszolt a felperes által a 2003. május 5‑i levélben előterjesztett érvekre.
18 A felperes ugyanezen a napon elküldött faxüzenetében megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be, amelyben egyrészt az elutasító határozat, másrészt a szerződést valamely másik ajánlattevő részére odaítélő határozat (a továbbiakban: odaítélő határozat) jogszerűségét vitatja.
19 Ugyanezen a napon a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, amelyben lényegében azt kérte, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró:
– függessze fel az elutasító határozat és az odaítélő határozat végrehajtását;
– 2,5 millió euró összegű kényszerítő bírság terhe mellett tiltsa meg a Bizottságnak az odaítélő határozatnak a nyertes pályázó részére történő közlését, valamint a vonatkozó szerződés aláírását;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
20 Ideiglenes intézkedés iránti kérelmében a felperes ezenkívül azt kéri, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró elővigyázatossági intézkedésként és – amennyiben lehetséges – a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó kérelemről való határozathozatalt megelőzően tiltsa meg az alperes számára az odaítélő határozat közlését annak címzettjével, és az Elsőfokú Bíróságnak az ügy érdemére vonatkozó keresetről való határozata meghozataláig tiltsa meg a keretszerződés aláírását, 2,5 millió euró összegű pénzbírság terhe mellett a fent említett tilalmak bármelyikének megsértése esetén.
21 A 2005. május 23‑i keltezésű levélben a Bizottság tájékoztatta az Elsőfokú Bíróságot, hogy az eljárásban szóban forgó SANCO/2004/01/041. referenciaszámú szerződést még nem írták alá. Ebben a levélben a Bizottság kifejtette egyrészt, hogy a keretszerződést aláírás céljából elküldték a kiválasztott ajánlattevőnek 2005. június 1‑jére meghatározott válaszadási határidővel, másrészt a hatályos eljárás szerint az említett szerződést a Bizottság képviselője a szerződésnek a másik szerződő fél általi visszaküldését követően fogja aláírni, anélkül hogy erre vonatkozóan határidőt írtak volna elő.
22 2005. május 26‑án az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 105. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság elnöke megtiltotta a Bizottságnak, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről határozó végzés meghozataláig aláírja a keretszerződést.
23 A Bizottság 2004. május 30‑án előterjesztette az ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel kapcsolatos észrevételeit. Ezekben az észrevételekben a Bizottság kéri az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását és a felperesnek a költségek viselésére való kötelezését.
24 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró felhívására a felperes 2005. június 13‑án válaszolt ezekre az észrevételekre. A Bizottság 2005. június 23‑án válaszolt ezekre az újabb észrevételekre.
A jogkérdésről
25 Az eljárási szabályzat 104. cikkének 2. §‑a előírja, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben meg kell jelölni a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek a kért ideiglenes intézkedés szükségességét valószínűsítik (fumus boni juris). Ezek konjunktív feltételek, így tehát el kell utasítani az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amennyiben az egyik feltétel nem teljesül (a Bíróság elnökének a C‑268/96. P(R). sz., SCK és FNK kontra Bizottság ügyben 1996. október 16‑án hozott végzésének [EBHT 1996., I‑4971. o.] a 30. pontja). Az elnök adott esetben mérlegeli a fennálló érdekeket (a Bíróság elnökének a C‑445/00. R. sz., Ausztria kontra Tanács ügyben 2001. február 23‑án hozott végzésének [EBHT 2001., I‑1461. o.] 73. pontja).
26 Ezenkívül a vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a konkrét ügy sajátosságainak figyelembevételével szabadon határozza meg a különböző feltételek vizsgálatának módját és sorrendjét, mivel nincsen olyan közösségi szabály, amely előre meghatározott vizsgálati rendet szabna meg az ideiglenes intézkedés szükségességének értékelésére (a Bíróság elnökének a C‑149/95. P(R). sz., Bizottság kontra Atlantic Container Line és társai ügyben 1995. július 19‑én hozott végzésének [EBHT 1995., I‑2165. o.] 23. pontja).
27 A jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet a fent felhívott elvek fényében kell megvizsgálni.
1. A felek érvei
Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elfogadhatóságáról
28 A 2005. május 30‑i észrevételeiben a Bizottság kifejti, hogy a 2005. április 22‑i levélben tájékoztatta a szóban forgó közbeszerzési eljárás nyertes pályázóját, hogy az ő ajánlatát választották ki. A Bizottság tehát úgy véli, hogy okafogyottá vált a felperesnek az a kérelme, hogy a Bizottság számára tiltsák meg az odaítélő határozatnak a címzettel való közlését.
Azokról a ténybeli és jogi alapokról, amelyek a kért ideiglenes intézkedés szükségességét valószínűsítik (fumus boni juris)
A felperes érvei
29 A felperes az ügy érdemére vonatkozó kereset alátámasztására két kereseti jogalapra hivatkozik.
– Az első jogalapról
30 Az első jogalappal a felperes lényegében azt állítja, hogy az a tény, hogy a Bizottság kizárta a közbeszerzési eljárásból az Euphetet, sérti a költségvetési rendelet 94. cikkét, a közbeszerzési eljárás dokumentumainak rendelkezéseit, a bizalomvédelem elvét, az általános indokolási kötelezettséget és a végrehajtási rendelet 147. cikkének (3) bekezdését, valamint a végrehajtási rendelet 138. cikkét.
31 Először is, a felperes úgy véli, hogy jogellenes a közbeszerzési eljárásból való kizárása mindössze azon ok miatt, hogy az esetleges összeférhetetlenség megoldására irányuló javaslata nem nyújt megfelelő garanciát.
32 Mindenekelőtt a felperes szerint az összeférhetetlenség fogalmát sem az ajánlati felhívás, sem a költségvetési rendelet 94. cikke nem határozza meg. Az elutasító határozatban azonban a Bizottság a keretszerződés tervezetére való utalással határozta meg az összeférhetetlenség fogalmát. Márpedig az említett tervezet szerint az összeférhetetlenség, vagy még inkább az összeférhetetlenség egyszerű kockázata önmagában nem minősül kizáró oknak.
33 Továbbá a közbeszerzési eljárás egyetlen dokumentuma sem határoz meg kifejezett kizáró okot valamely ajánlattevővel szemben, amelynek egy vagy több tagja részt vesz az egészségügy és a fogyasztóvédelem terén folyamatban lévő projektekben. Egyebekben sem a költségvetési rendelet 94. cikke, sem a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem igazolja az ilyen kizáró okot.
34 Ezenkívül az összeférhetetlenség kockázata esetében elegendő, hogy az ajánlattevő vállalja, hogy értesíti a Bizottságot, és adott esetben megteszi a szükséges intézkedéseket. Márpedig az Euphet által benyújtott javaslat ebben a tekintetben kielégítő volt (a fenti 12. pont), mivel a felperes egyébként egészen odáig elment, hogy az egyes megkötendő szerződéseknek – azok jellege és tárgya alapján – az előzetes ellenőrzését javasolja. Az Euphettől ennél többet nem lehet elvárni, mivel az egyes megkötendő szerződések tartalma akkor még nem volt ismert.
35 A felperes szerint ugyanis az összeférhetetlenség legfeljebb az egyes szerződések megkötésekor merülhet fel. A közösségi ítélkezési gyakorlat ugyanis megerősítette, hogy az összeférhetetlenség megoldásának konkrét ellenőrzése nélkül tilos absztrakt módon kizárni az ajánlattevőt (a Bíróság C‑21/03. és C‑34/03. sz. Fabricom‑ügyben 2005. március 3‑án hozott ítélete [EBHT 2005., I‑1577. o.]; az Elsőfokú Bíróság T‑160/03. sz., AFCon Management Consultants és társai kontra Bizottság ügyben 2005. március 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑984. o.] 75–78. pontja).
36 A felperes ehhez hozzáfűzi a 2005. június 13‑i észrevételeiben, hogy az a tény, hogy a Bizottság elfogadta, hogy az az ajánlattevő, aki a keretszerződés teljesítése során összeférhetetlen helyzetbe került, folytathatja a szerződés teljesítését azzal a feltétellel, hogy megfelelő intézkedéseket fogad el, míg ezt a lehetőséget nem adja meg annak az ajánlattevőnek, aki a szerződés odaítélése előtt kerül összeférhetetlen helyzetbe, de képes meghozni ugyanezeket az intézkedéseket, a költségvetési rendelet 89. cikkének (1) bekezdésében, és 99. cikkében kifejtett egyenlő elbánás elve megsértésének minősül.
37 Végül a felperes másodlagosan kifejti, hogy az ajánlati felhívás mindössze legalább hét szakértőt követel meg, míg az ő ajánlata 65 önéletrajzot tartalmazott, amelyből 45 olyan személyektől származik, akiknek nincs kapcsolatuk azokkal az intézményekkel, amelyek a Bizottság szerint összeférhetetlenek. Ezenfelül az a 20 személy, aki kapcsolatban áll ezekkel a szervezetekkel, még mindig beosztható az értékelési ügyekhez az összeférhetetlenség kockázata nélkül. Ami a Bizottság azon állítását illeti, hogy az érintett szakértők rendelkeznek a legmagasabb szakképzettséggel, még ha e személyek mindegyike összeférhetetlen is lenne valamely meghatározott feladattal kapcsolatban, akkor is elegendő magas szintű szakértő maradna e feladat elvégzésére.
38 Másodszor a felperes szerint, amikor az értékelő bizottság ki akar zárni egy ajánlattevőt, legalább lehetővé kell tennie számára az észrevételeinek előterjesztését, ami a jelen esetben nem történt meg.
39 Harmadszor azáltal, hogy elutasította az összeférhetetlenségnek egy olyan rendezési módját, amit a Bizottság más főigazgatóságai már elfogadtak, a Bizottság eltért a korábbi gyakorlatától, és megsértette a bizalomvédelem elvét.
40 Negyedszer, az elutasító határozatot nem indokolták megfelelően, többek között mivel az nem írja le azokat az okokat, amelyek miatt nem megfelelő az Euphet ajánlata. Egyebekben a határozat indokolása téves, mivel az Euphet nem hallgatta el bizonyos tagjainak különleges tapasztalatát, és figyelembe vette az összeférhetetlenség megoldását, amelyet a keretszerződés tervezete ír elő. Az indokolás hiánya miatt az elutasító határozat sérti a végrehajtási rendelet 147. cikkének (3) bekezdését.
41 Ötödször a Bizottság a végrehajtási rendelet megsértése nélkül nem ítélhette oda a szerződést harmadik személynek, mivel tévesen utasította el az Euphet ajánlatát. A felperes nem vitatja azt a tényt, hogy nem szükségképpen számára ítélték volna oda a szerződést, ha az ajánlatát elfogadhatónak minősítik. Azonban úgy véli, hogy az általa javasolt csapat tapasztalatára és hozzáértésére tekintettel az Euphet ajánlata mindenképpen magas pontszámot ért volna el.
– A második jogalapról
42 A második jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy a Bizottság, mivel nem hívta fel az Euphetet a kiegészítő információk benyújtására, megsértette a végrehajtási rendelet 146. cikkének (3) bekezdését, a Bíróság ítélkezési gyakorlatát a közbeszerzések terén (a fenti 35. pontban hivatkozott Fabricom‑ítélet) és a bizalomvédelem elvét.
43 Ezenfelül, amennyiben a Bizottság a felperes szerint a szóban forgó szerződés keretében más ajánlattevők számára biztosította kiegészítő információk benyújtásának lehetőségét, ezzel megsértette a költségvetési rendelet 89. cikkének (1) bekezdésében és 99. cikkében megfogalmazott egyenlő bánásmód és hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.
44 A felperes elismeri, hogy a Bizottság nem köteles a költségvetési rendelet 94. cikke és a végrehajtási rendelet 146. cikkének (3) bekezdése alapján kiegészítő információkat kérni az ajánlattevők által szolgáltatott információkról. A felperes mindamellett kifejti, hogy a Bizottság más eljárások keretében felajánlott ilyen lehetőséget más ajánlattevőknek, de ezen közbeszerzési eljárás keretében is. A felperes kéri, hogy a Bizottság mutassa be az ebben a tárgyban történt levélváltást, valamint a megnyitási ülés jegyzőkönyvét.
45 A felperes szerint a fenti 35. pontban hivatkozott Fabricom‑ügyben hozott ítéletből egyébiránt az következik, hogy a potenciális összeférhetetlenség esetén az ajánlatkérő nem zárhatja ki automatikusan az érintett ajánlattevőt, hanem mindig az ügy konkrét tényei alapján kell megvizsgálnia az iratokat, ami magában foglalja, hogy az ajánlattevőnek lehetőséget kell biztosítani annak bizonyítására, hogy az összeférhetetlenség lehetetlen. A felperes szerint a Bizottság nem volt képes elvégezni a szükséges konkrét értékelést anélkül, hogy az Euphettől kiegészítő információkat igényelt volna. Márpedig egyrészt a Bizottság az ellenőrzést nem az ügy konkrét tényei alapján végezte el, mivel az ilyen értékelést minden egyes szerződés esetében el kellett volna végezni. Másrészt a Bizottság azt sem állíthatja, hogy a konkrét értékelése a keretszerződésre vonatkozott, mivel Bizottság szerint a felperesnek az utólagos kijavító intézkedésekre vonatkozó javaslatát nagyon általános kifejezésekkel fogalmazták meg.
A Bizottság érvei
46 A Bizottság vitatja a felperes által a fumus boni juris fennállásának alátámasztására előterjesztett érveket.
– Az első jogalapról
47 A Bizottság úgy véli, először is, hogy a dokumentáció 9.1.3. pontjának megfogalmazása szerint, amely szó szerint megismétli a végrehajtási rendelet 94. cikkét, hogy az összeférhetetlenség fennállása a szerződés odaítélését megelőzően kizáró oknak minősül. Márpedig a Bizottság számára, jóllehet az Euphet számos partnerének önéletrajza felfedi a közegészségügyi területen a közösségi cselekvési program végrehajtásában való részvételüket, a felperes nem tartotta szükségesnek, hogy az összeférhetetlenség kockázatát jelezze a Bizottság számára.
48 Az összeférhetetlenség kockázatának csökkentése érdekében felperes által javasolt „a priori” kijavító intézkedések vonatkozásában a Bizottság úgy véli, hogy a felperes ajánlatában a szóban forgó részt túlságosan általános kifejezésekkel szövegezték.
49 Ezenfelül a felperes állításaival ellentétben az értékelő bizottság ténylegesen ellenőrizte az összeférhetetlenség fennállását a felperes ajánlata és az odaítélendő szerződés jellege szerint, mivel összeférhetetlenség merülhet fel a közbeeső, az utólagos, valamint az előzetes értékelés vonatkozásában.
50 A felperes azon érve tekintetében, hogy az Euphet ajánlata 45 olyan személy önéletrajzát tartalmazta, akiknek semmilyen kapcsolata nincs a Bizottsággal, ez utóbbi megjegyzi, hogy a javasolt szakértők nem rendelkeznek azonos fajsúllyal, másrészt a felperes ajánlata úgy mutatta be valamennyi szóban forgó partnert és szakértőt, hogy azok egységes csapatot alkotnak.
51 Másodszor, ami a Bizottságnak a felperes meghallgatására vonatkozó állítólagos kötelezettségét illeti, a Bizottság úgy véli, hogy ez a kötelezettség csak abban az esetben vonatkozik rá, ha közigazgatási vagy pénzügyi szankciókat szándékozik kiszabni a költségvetési rendelet 96. cikke alapján.
52 Harmadszor, a bizalomvédelem elvének a Bizottság általi állítólagos megsértését illetően a felperes nem támasztja alá azokat az állításait, amelyek szerint a Bizottság a múltban azonos körülmények között ellentétes következtetésekre jutott, mint a jelen ügyben.
53 Negyedszer, az elutasító határozatban a Bizottság egyértelműen kifejtette azokat az indokokat, amelyek miatt úgy vélte, hogy felperes összeférhetetlen helyzetben van.
54 Ötödször, a Bizottság nem sértette meg a költségvetési rendelet 138. cikkét, mivel az Euphet ajánlatának a kiválasztási és az odaítélési szakaszba való továbbengedése nem jár azzal, hogy a szerződést szükségszerűen a részére ítélik oda.
– A második jogalapról
55 A Bizottság úgy véli, hogy a második jogalapot is el kell utasítani.
56 Először a Bizottság emlékeztet arra, hogy nem köteles meghallgatni az ajánlattevőt a közbeszerzési eljárásból való kizárása előtt.
57 Másodszor, a felperes nem fejti ki, hogy a kiegészítő információk igénylésének elmaradása miért sérti a Bizottság által a hasonló esetekben követett gyakorlatot. Ami a felperes azon állításait illeti, amelyek szerint a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét, mivel bizonyos ajánlattevők számára lehetővé tette, hogy bizonyítsák, hogy a dokumentumokat határidőben küldték el, a Bizottság kifejti, hogy valójában egyszerűen ellenőrizte valamely kötelező határidő betartását, ami nem hasonlítható össze a felperes helyzetével.
58 Harmadszor, a felperesnek a fenti 35. pontban hivatkozott Fabricom‑ügyben hozott ítéletre való hivatkozásának nincs jelentősége, mivel a Bizottság a jelen esetben az ezen ajánlatban szereplő adatok alapján az odaítélendő szerződés természetére tekintettel konkrétan ellenőrizte az összeférhetetlenség fennállását.
59 Negyedszer, a Bizottság megjegyzi, hogy az ajánlatok felbontása után egyetlen ajánlattevőtől sem kértek kiegészítő információkat vagy egy feltételezett összeférhetetlenségi helyzetre vonatkozó pontosítást.
A sürgősségről
A felperes érvei
60 Azon álláspontjának alátámasztására, amely szerint a kérelmezett ideiglenes intézkedéseket sürgősen el kell rendelni, a felperes azt állítja, hogy attól a pillanattól, amikor a vitatott szerződést megkötik az alperes és a nyertes pályázó között, a felperesnek a legkisebb esélye sincs, hogy a feladatot ténylegesen teljesítse. A felperes számára gyakorlatilag lehetetlen elérni a keretszerződés megsemmisítését annak megkötését követően. Ezenfelül a felperes szerint figyelembe véve a szerződés teljesítésének 2006. év végére meghatározott határidejét, ideiglenes intézkedés hiányában az említett szerződést már teljesítik, legalábbis nagy részében akkor, amikor az Elsőfokú Bíróság meghozza az ítéletét.
61 Márpedig a szerződés jelentős értéke, az ahhoz kapcsolódó megbecsülés és tekintély, és az a tapasztalat, amelyre a felperes a szerződés teljesítése esetén szert tehet, a szerződés tényleges teljesítése számára a kártérítésnél jóval kielégítőbb helyreállítást biztosítana.
62 A 2005. július 13‑i észrevételeiben a felperes ebben a tekintetben kifejti, hogy azt a tényt, hogy a szerződést nem számára ítélték oda, és ezenfelül az ajánlatát elfogadhatatlannak minősítették, az ügyfelei a hozzá nem értésének jeleként fogják érzékelni. Amennyiben a Bizottság azt állítja, hogy az odaítélési eljárás kockázatokat foglal magában az ajánlattevők számára, ezért valamely szerződés elvesztését nem lehet kárnak tekinteni, a felperes álláspontja szerint az ilyen érvelés csak abban az esetben állja meg a helyét, ha az ajánlattevőt jogosan utasították el. Márpedig a jelen esetben a felperes úgy véli, hogy esélye lett volna arra, hogy őt válasszák.
63 Ezenkívül a hírnevének a veszélyeztetése és a szerződés végrehajtásának hiánya miatt a tapasztalat szerzésének elmaradása pénzben nem számszerűsíthető.
64 A felperes a 2005. június 13‑i észrevételeiben kifejti, hogy a kérelmét nem lehet nem kellően sürgősnek tekinteni mindössze amiatt, mert később is meg lehet számára ítélni a kárt és a kamatot. Az ilyen álláspont ugyanis nem egyeztethető össze a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18‑i 92/50/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.) módosított, a munkavállalók által a munkájuk során használt munkaeszközök biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről szóló, 1989. december 21‑i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 246. o.) ratio legisével.
65 A felperes szerint a 89/665 irányelv ratio legise ugyanis az, hogy a pályázati eljárásból kizárt ajánlattevők számára lehetővé tegye, hogy a szóban forgó szerződést saját maguk teljesítsék. A felperes szerint álláspontját megerősíti a Bíróság ítélkezési gyakorlata (a Bíróság C‑81/98. sz., Alcatel Austria és társai ügyben 1999. október 28‑án hozott ítélete [EBHT 1999., I‑7671. o.]). A felperes elismeri, hogy a 89/665 irányelv rendelkezései csak a tagállamokra alkalmazandók. Álláspontja szerint azonban nyilvánvalóan ellentétes volna a bizalomvédelem elvével, az egyenlő bánásmód elvével és az EK 2. cikkel, ha a közösségi intézmények nem tartanák tiszteletben e rendelkezések tartalmát.
A Bizottság érvei
66 A Bizottság úgy véli, hogy a felperes nem bizonyította az ideiglenes intézkedések elrendelésének sürgősségét.
67 Először is a Bizottság szerint, ha az Elsőfokú Bíróságnak el kellene ismernie a megsemmisítés iránti kereset megalapozottságát, akkor rá hárulna a felperes érdekeinek megvédéséhez szükséges intézkedések megállapítása, amely a már részben teljesített szerződés felmondásához és új eljárás indításához is vezethet, mivel ezeket az intézkedéseket adott esetben kártérítés fizetésével együttesen is lehet alkalmazni (az Elsőfokú Bíróság elnökének T‑169/00. R. sz., Esedra kontra Bizottság ügyben 2000. július 20‑án hozott végzésének [EBHT 2000., II‑2951. o.] 51. pontja; a T‑148/04. R. sz., TQ3 Travel Solutions Belgium kontra Bizottság ügyben 2004. július 27‑én hozott végzésének [EBHT 2004., II‑3027. o.] 55. pontja és a T‑303/04. R. sz., a European Dynamics kontra Bizottság ügyben 2004. november 10‑én hozott végzésének [EBHT 2004., II‑3889. o.] 83. pontja).
68 A felperes azonban nem nevezett meg semmilyen körülményt, ami alkalmas volna arra, hogy az érdekeinek megvédését ilyen módon megakadályozzák.
69 Másodszor, a Bizottság a 2005. június 23‑i észrevételeiben cáfolja a felperes azon érveit, amelyek szerint a megsemmisítést kimondó ítélet csak a szerződés teljesítése után következhet be. A Bizottság szerint a felperes összetéveszti a keretszerződés teljesítését a 1786/2002 határozat 12. cikkében előírt különleges közbenső értékelés elvégzésével.
70 Harmadszor, amennyiben a felperes pénzügyi kárra hivatkozik, a Bizottság emlékeztet rá, hogy azt nem lehet sem helyreállíthatatlannak, sem nehezen helyreállíthatónak tekinteni, mivel az későbbi kompenzáció tárgya lehet (a fenti 67. pontban hivatkozott a Esedra kontra Bizottság ügyben hozott végzés 43. pontja). A felperes azt sem bizonyította, hogy mennyiben szenved el olyan kárt, amely a fennállását veszélyezteti, vagy a piaci helyzetét helyrehozhatatlanul megváltoztatja.
71 Negyedszer, a felperes által állított nem vagyoni kárral kapcsolatban a Bizottság emlékeztet arra, hogy a nyilvános ajánlattételben való részvétel rendkívül kompetitív jellege miatt valamennyi résztvevő számára tartalmaz kockázatot, és egy ajánlattevőnek az ajánlattétel szabályainak megfelelő kizárása önmagában nem sérelmes (a Bíróság elnöke 118/83. R. sz., CMC kontra Bizottság ügyben 1983. augusztus 5‑én hozott végzésének [EBHT 1983., 2583. o.] 51. pontja; a fenti 67. pontban hivatkozott a Esedra kontra Bizottság ügyben hozott végzés 48. pontja és a fenti 67. pontban hivatkozott European Dynamics kontra Bizottság ügyben hozott végzés 82. pontja). A felperes egyebekben egyáltalán nem bizonyította, hogy a keresetének elutasítása veszélyeztetné a hírnevét, és megfosztaná egy tapasztalattól, továbbá a kár által rá gyakorolt hatást sem.
72 Ötödször, a 89/665 irányelv ratio legisét illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy ideiglenes intézkedés iránti kérelmének elfogadásához a felperesnek bizonyítania kell, hogy az eljárási szabályzat 104. cikkének 2. §‑a és az ítélkezési gyakorlat alapján vonatkozó valamennyi feltétel teljesül. A Bizottság hozzáfűzi, hogy rá nem vonatkozik a 89/665 irányelv, és az EK 230. cikk negyedik bekezdése, valamint az EK 242. cikk és az EK 243. cikk hatékony védelmet biztosítanak a közösségi intézmények jogi aktusaival szemben. Végül, ami a felperes által a fenti 65. pontban az Alcatel Austria és társai ügyben hozott ítéletre való hivatkozást illeti, a felperes nem ismeri azt a tényt, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet csak a vonatkozó feltételek teljesítése esetén lehet elfogadni.
Az érdekek egyensúlyáról
A felperes érvei
73 A 2003. június 13‑i észrevételeiben a felperes azt állítja először is, hogy a Bizottság nem fejti ki azon a kár természetét, amelyet állítólag az ideiglenes intézkedés elrendelése esetén szenvedne el.
74 A felperes ezt követően hozzáteszi, hogy a 1786/2002 határozat nem ír elő semmilyen szankciót a 12. cikkében előírt értékelés késedelmes teljesítése esetén. A Bizottság mindenesetre elhalaszthatja a vitatott határozatokat, és figyelembe veheti a felperes érdekeit, ahogy arra a költségvetési rendelet 101. cikke felhatalmazza. Egyébként gyakori, hogy a jelen esetben szóban forgókhoz hasonló értékelési szerződések teljesítése esetén a Bizottság nem tartja tiszteletben a meghatározott határidőt.
75 Végül figyelembe kell venni a Bizottság felelősségét a szerződés teljesítésének esetleges késedelméért.
A Bizottság érvei
76 A Bizottság álláspontja szerint szóban forgó érdekek mérlegelésének a kérelem elutasításához kell vezetnie. A Bizottság ugyanis a 1786/2002 határozat 12. cikke alapján köteles elvégezni a közegészségügy területén a közösségi cselekvési program végrehajtásának a külső közbenső értékelését legkésőbb a 2006‑os év végéig.
77 Ezenkívül a Bizottság úgy véli, hogy a felfüggesztés előre eldöntené az ügy érdemében hozandó határozat tartalmát, mivel a nyertes pályázó ajánlata már nem lesz érvényes az ítélethozatal időpontjában, és az általa javasolt csapat már nem fog rendelkezésre állni.
2. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró álláspontja
78 Mivel a felek írásbeli észrevételei az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről való határozathozatalhoz szükséges valamennyi információt tartalmazzák, nincs szükség azok szóbeli magyarázatának meghallgatására.
Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem egyes pontjainak elfogadhatóságáról
79 Kérelmében a felperes többek között azt kéri, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró tiltsa meg a Bizottság számára, hogy a nyertes pályázót értesítsék az odaítélő határozatról.
80 Márpedig a Bizottság 2005. június 2‑i észrevételeiben kifejtette, anélkül hogy az alperes vagy az ügyiratokhoz csatolt bármely irat megcáfolta volna, hogy 2005. április 22‑i levelében már tájékoztatta a nyertes pályázót, hogy az ő ajánlatát választották ki.
81 Ebből következően a felperes kérelme, hogy tiltsák meg a Bizottságnak az ilyen értesítést, már a benyújtásakor okafogyott volt. A kérelmet tehát – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani (lásd ebben az értelemben a T‑125/05. R. sz., Umwelt‑ und Ingenieurtechnik Dresden kontra Bizottság ügyben 2005. június 2‑án hozott végzés [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 36. pontját).
Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem egyéb pontjairól
82 A jelen esetben először is meg kell vizsgálni, hogy teljesült‑e a fumus boni juris fennállására vonatkozó feltétel.
A fumus boni jurisról
– Az első jogalapról
83 Az első jogalappal a felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság azzal, hogy az Euphet‑t kizárta a pályázati eljárásból, sérti a költségvetési rendelet 94. cikkét, a pályázati eljárás dokumentumainak rendelkezéseit, a bizalomvédelem elvét, az általános indokolási kötelezettséget, a végrehajtási rendelet 147. cikkének (3) bekezdését, valamint a végrehajtási rendelet 138. cikkét.
84 Először is meg kell vizsgálni a felperes azon érveit, amelyek szerint a Bizottság megsértette a költségvetési rendelet 94. cikkét és a pályázati eljárás dokumentumainak rendelkezéseit.
85 Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy a Bizottság elutasító határozatát az összeférhetetlenség „nagy kockázatával” indokolta, amelyet szerinte nem lehetett volna az Euphet által kínált biztosítékokkal megfelelően feloldani.
86 Ahogyan a felperes hangsúlyozza, a dokumentációhoz csatolt keretszerződés tervezetének II. 3. 1. cikke előír egy mechanizmust azon összeférhetetlenségi helyzetek feloldására, amelyek befolyásolhatják nyertes pályázót. Azonban első ránézésre nem lehet kizárni, hogy e rendelkezés feladata a keretszerződés teljesítése során, és nem a közbeszerzési eljárás szakaszában felmerülő összeférhetetlenségi helyzetek szabályozása. Másrészt első ránézésre ez a rendelkezés nem gátolhatja meg a költségvetési rendelet 94. cikkének alkalmazását.
87 A költségvetési rendelet 94. cikke előírja, hogy a szerződés nem ítélhető oda azon pályázóknak vagy ajánlattevőknek, akik „a közbeszerzési eljárás során összeférhetetlenek”. Ezen a ponton az ideiglenes intézkedésről határozó bíró úgy véli, hogy első ránézésre nem lehet kizárni, hogy az „összeférhetetlenség” kifejezés többek között azon összeférhetetlenségi kockázatokra vonatkozik, amelyek már a közbeszerzési eljárás szakaszában jelen vannak, és befolyásolhatják a szerződés teljesítését.
88 Ebben az esetben felmerül azonban az a kérdés, hogy a bizonyosság milyen foka szükséges a közbeszerzési eljárásból való kizárás igazolásához, és milyen mérlegelési jogkörrel rendelkezik a Bizottság az összeférhetetlenség kockázatának megállapítására. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság feladata e kérdések megválaszolása, és a felperes érvelését ebben a szakaszban nem lehet elutasítani mint teljesen megalapozatlant.
89 Mindazonáltal ebben a szakaszban, tekintettel az ideiglenes intézkedés iránti eljárás keretében előterjesztett érvekre, kételkedni kell abban, hogy a Bizottság hibát követett el azzal, hogy megállapította az összeférhetetlenség kockázat egy olyan intézmény esetében, amely egyrészt a közegészségügy terén közösségi szubvenciókban részesül, másrészt később felkérik, hogy vegyen részt a közösségi politika értékelésében ezen a területen. Első ránézésre egyértelmű ugyanis, hogy az ilyen intézmény olyan helyzetben van, ami legalábbis befolyásolhatja az objektivitását.
90 A jelen esetben a dokumentáció 7.1.3. és 7.1.4. részéből következik, hogy a keretszerződés többek között a közegészségügy terén bizonyos közösségi cselekvési programok értékelésére vonatkozik. Ezenfelül az elutasító határozat megjelöli, hogy a Bizottság véleménye szerint az Euphet egyes tagjai által kapott szubvenciók nagy összeférhetetlenségi kockázatot teremtenek.
91 E tényekre tekintettel ebben a szakaszban kételkedni kell annak a lehetőségében, hogy a Bizottság értékelési hibát követett el azzal, hogy úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy az Euphet egyes tagjai, azáltal hogy támogatást kaptak a közegészségügy területén, az összeférhetetlenség nagy kockázatát teremtette, ami igazolta a közbeszerzési eljárásból való kizárását.
92 Ezenkívül, tekintettel az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban előterjesztett érvekre, nem tűnik egyértelműnek, hogy a Bizottság eltekintett az Euphetnél fennálló összeférhetetlenség kockázatának konkrét vizsgálatától, többek között mivel nem ismerte az egyes megkötendő szerződések pontos természetét. Ugyanis egyrészt az elutasító határozat utal a közegészségügy területén a közösségi cselekvési programra, amelynek az értékelése pontosan a keretszerződés egyik célja. Márpedig a jelen szakaszban nem tűnik úgy, hogy a Bizottság e szerződés tárgyára tekintettel az általa azonosított összeférhetetlenség kockázatának konkrét elemzését nem végezte el. Másrészt az Euphet egyes tagjai által kapott támogatások miatt a tárgyilagosságuk első ránézésre komolyan kétségbe vonható. Ebből következően ebben a szakaszban kételkedni kell abban, hogy az egyes szerződések tartalmának részletes ismerete szükséges az összeférhetetlenség nagyfokú kockázatának megállapításához.
93 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró mindamellett úgy véli, hogy ezt a kérdést alaposan meg kell vizsgálni az alapeljárás keretében.
94 Hasonlóképpen első ránézésre kétséges a felperes lehetősége, hogy a fenti 35. pontban hivatkozott Fabricom‑ügyben és fenti 35. pontban hivatkozott AFCon Management Consultants és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre támaszkodjon.
95 Ugyanis egyrészt a fenti 35. pontban hivatkozott Fabricom‑ügyben hozott ítéletben a Bíróság lényegében úgy határozott, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló közösségi irányelvekkel ellentétes az olyan szabály, amely szerint tilos részt venni vagy ajánlatot benyújtani az árubeszerzésekre vagy építési beruházásokra irányuló közbeszerzési szerződésre az olyan személynek, akit az építési beruházással, árubeszerzéssel vagy szolgáltatásnyújtással kapcsolatos kutatással, kísérlet végzésével, tanulmány elkészítésével vagy fejlesztéssel bíztak meg, anélkül hogy e személy számára lehetővé tennék annak bizonyítását, hogy az ügy körülményei között az általa megszerzett tapasztalat nem torzíthatta a versenyt.
96 Márpedig ebben a szakaszban egyértelműen nem bizonyított, hogy a felperesnek nem volt lehetősége bizonyítani az ajánlata keretében az azon szakértők által kapott támogatások jelentőségének hiányát, akiket az Euphet igénybe kívánt venni.
97 Másrészt a felperesnek a fenti 35. pontban hivatkozott AFCon Management Consultants és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre való hivatkozása esetében emlékeztetni kell, hogy ebben az ítéletben az Elsőfokú Bíróság lényegében akként határozott, hogy az egyik ajánlattevő és az értékelő bizottság egyik tagja közötti összeférhetetlenség felfedezése után egyrészt a Bizottság feladata, hogy kellő alapossággal valamennyi releváns adat alapján meghozza a határozatát az eljárás folytatására vonatkozóan, másrészt a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik azon intézkedések meghatározására, amelyeket meg kell hozni (75. és 77. pont). Az adott ügy körülményeire tekintettel az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Bizottság értékelési hibát követett el azzal, hogy nem vizsgálta meg az egyik ajánlattevő és az értékelő bizottság egyik tagja közötti kapcsolatokat.
98 Márpedig ebben a szakaszban kételkedni kell abban, hogy hasznosan össze lehet hasonlítani a jelen ügy és a fenti 35. pontban hivatkozott AFCon Management Consultants és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet tényállását. A jelen ügyben ugyanis, ellentétben a fenti 35. pontban hivatkozott AFCon Management Consultants és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet körülményeivel, első ránézésre nincs ok annak feltételezésére, hogy az Euphet kizárása egyenlőtlen bánásmódot eredményezett. Első ránézésre valamennyi pályázó azonos helyzetben volt, hogy a saját ajánlata vonatkozásában bizonyítsa az összeférhetetlenség hiányát.
99 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró mindamellett úgy véli, hogy ezt kérdést alaposan meg kell vizsgálni az alapeljárás keretében.
100 Végül, szintén az ideiglenes intézkedés iránti kérelem keretében előterjesztett érvek fényében kételkedni kell annak lehetőségében, hogy az Euphet által benyújtott ajánlat lehetővé tette valamennyi összeférhetetlenségi kockázat kizárását.
101 Ugyanis először is ebben a szakaszban nem tűnik úgy, hogy a Bizottság egyértelműen hibát követett azzal, hogy az Euphet által javasolt biztosítékokat elégtelennek ítélte. Ahogyan a Bizottság rámutat, a korrekciós intézkedés javaslatát általános kifejezésekkel fogalmazták, amelyek nem utalnak konkrétan a Bizottság által megállapított összeférhetetlenségi kockázatra. Ráadásul az ideiglenes intézkedés iránti eljárás keretében a felperes nem hivatkozik az ajánlatának egyetlen olyan részletére sem, amelyben jelezné, hogy ismeri és figyelembe veszi a Bizottság elutasító határozatában megállapított kockázatot. Éppen ellenkezőleg, az Euphet az ajánlatában rámutat, hogy „az Euphetben szereplő valamennyi résztvevő teljes mértékben független a Bizottságtól”, és nem számít „e tekintetben semmilyen kockázatra”.
102 Másodszor, igaz ugyan, ahogy azt a felperes megjegyzi, hogy az ajánlatában javasolt nem minden szakértő tartozik a Bizottság által megállapított összeférhetetlenségi kockázattal érintett intézményekhez. Ebben a szakaszban azonban nem tűnik egyértelműnek, hogy a Bizottság köteles volt elegendőnek tekinteni ezt a tényt valamennyi összeférhetetlenségi kockázat kizárására, különös tekintettel az Euphet tagjainak kapcsolataira, illetőleg szerepére. Ebben a tekintetben többek között az Euphet ajánlatából kitűnik, hogy annak minden tagja képviselve van az Euphet értékelési szolgáltatásának irányításával és ellenőrzésével megbízott „szerződésbizottság”‑ban.
103 Lényegében hasonló okok miatt úgyszintén kételkedni kell annak szükségességében, hogy a Bizottság úgy ítélje meg, hogy valamely összeférhetetlenséggel érintett intézmény tagjai maguk személyesen nem érintettek az említett összeférhetetlenségben. Ugyanis megalapozottan feltételezhető, hogy a szakértő és az őt alkalmazó intézmény között szakmai érdekközösség áll fenn. Márpedig a felperes ebben a szakaszban nem terjeszt elő az e vélelem megdöntésére alkalmas bizonyítékokat.
104 Harmadszor kételkedni kell annak a lehetőségében is, hogy a felperes ajánlatának elutasítása sérti az egyenlő bánásmód elvét, amelyet a költségvetési rendelet 89. cikkének (1) bekezdése és 99. cikke fogalmaz meg, mivel a keretszerződés végrehajtása során összeférhetetlen helyzetbe kerülő pályázó megfelelő intézkedések elfogadása esetén jogosult a szerződés végrehajtására. A fentiekben (100–103. pont) kifejtetteknek megfelelően ugyanis ebben a szakaszban nem tűnik egyértelműnek, hogy a Bizottság hibát követett el azzal, hogy az Euphet ajánlatát már a közbeszerzési eljárás szakaszában nem megfelelőnek ítélte az összeférhetetlenség kockázatának elkerülése céljából. Első ránézésre a felperes tehát nem állíthatja, hogy hasonló helyzetben van, mint az a pályázó, aki esetében csak a keretszerződés végrehajtása során merült fel az összeférhetetlenségi ok.
105 A felperes érvelése számos értékelést tesz szükségessé, amelyeket az alapeljárás keretében kell elvégezni, és ebben a szakaszban nem lehet teljesen alaptalannak minősíteni, másrészt azonban a fenti oknál fogva ebben a szakaszban is kételkedni lehet annak a lehetőségében, hogy a Bizottság megsértette a költségvetési rendelet 94. cikkét vagy az ajánlati felhívás dokumentumainak rendelkezéseit.
106 Másodszor, ami az értékelő bizottságnak az ajánlat elutasítását megelőzően a pályázó meghallgatására vonatkozó állítólagos kötelezettségét illeti, a felperes e jogalap keretében egyáltalán nem hivatkozik olyan jogi alapra, amely ilyen feladatot írna elő a Bizottság számára. Mivel a kérelmező hallgatólagosan a védelemhez való jogra hivatkozik, emlékeztetni kell, hogy annak tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amelyet valamely személlyel szemben indítottak, és amely személy számára esetlegesen sérelmet okozó aktust eredményezhet, a közösségi jog alapvető elvének minősül, amelyet még az eljárásra vonatkozó szabályozás hiányában is biztosítani kell. Ez az elv megköveteli, hogy azon személyek számára, akik az érdekeiket érzékelhetően érintő határozatok címzettjei, lehetővé tegyék, hogy álláspontjukat érdemben ismertessék (a Bíróság C‑32/35. P. sz., Bizottság kontra Lisrestal és társai ügyben 1996. október 24‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑5373. o.] 21. pontja). Márpedig a jelen esetben a felperes első ránézésre egyáltalán nem terjeszt elő olyan érvet, amely alkalmas volna annak bizonyítására, hogy a közbeszerzési eljárás az ő hátrányára indult.
107 Harmadszor, ami a bizalomvédelem elvének a Bizottság által azzal való állítólagos megsértését illeti, hogy elutasította az összeférhetetlenség megszüntetésének általa már elfogadott módját, első ránézésre a kérelmező nem számol be olyan korábbi gyakorlatról, amely jogilag kellően megalapozná az ilyen elvárásokat.
108 Negyedszer, ebben a szakaszban kételkedni kell abban, hogy az elutasító határozat nem volt kellően megindokolva, amint azt a felperes állítja. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az indokolási kötelezettség mértéke a szóban forgó jogi aktus természetétől és az aktus elfogadásának hátterében álló összefüggésektől függ. Az indokolásból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az intézmény érvelésének oly módon, hogy egyrészről az érdekeltek a jogaik védelme érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és meggyőződhessenek arról, hogy a határozat megalapozott‑e, vagy sem, illetve másrészről, hogy a közösségi bíróság számára lehetővé tegye a jogszerűség felülvizsgálatát (a Bíróság C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1719. o.] 63. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑228/99. és T‑233/99. sz., Westdeutsche Landesbank Girozentrale kontra Bizottság ügyben 2003. március 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑435. o.] 278. pontja és a T‑109/01. sz., Fleuren Compost kontra Bizottság ügyben 2004. január 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑132. o.] 119. pontja).
109 Márpedig az elutasító határozatot egyrészt azon támogatások miatti összeférhetetlenséggel indokolták, amelyeket az Euphet egyes tagjai és egyes olyan szakértők kaptak, akikhez az Euphet keretszerződés végrehajtása során igénybe vehetne, másrészt az Euphet által ebben a tekintetben felajánlott biztosítékok elégtelenségével.
110 Ami az indokolás állítólagos helytelenségét illeti, amely szerint az Euphet nem ismerte el bizonyos szakértők részvételét az egészségügyi szakterület közösségi programjának végrehajtásában, a felperes nem említ egyetlen olyan részt sem az ajánlatából, amelyben konkrétan elismerte, vagy akár sugallta volna, hogy néhány igénybe veendő szakértő közösségi támogatást kapott ezen a területen.
111 Ötödször, ami a végrehajtási rendelet 138. cikkének a Bizottság általi állítólagos megsértését illeti, a kérelmező lényegében azt állítja ebben a jogalapban, hogy a jogellenes kizárása azt eredményezi, hogy a szerződést egy olyan pályázónak ítélik oda, akinek az ajánlata összességében nem a legelőnyösebb. Ebben a szakaszban azonban nem tűnik úgy, hogy a Bizottság szükségszerűen az Euphet‑et választotta volna, amennyiben ajánlatát a közbeszerzési eljárás során nem zárták volna ki.
– A második jogalapról
112 A második jogalap keretében a felperes lényegében azt állítja, hogy mivel nem hívta fel a kérelmezőt kiegészítő információk benyújtására, a Bizottság megsértette a végrehajtási rendelet 146. cikkének (3) bekezdését, a Bíróság közbeszerzési tárgyú ítélkezési gyakorlatát (a fenti 35. pontban hivatkozott Fabricom‑ügyben hozott ítélet 35. pontja), a bizalomvédelem elvét, az egyenlő bánásmód elvét, valamint a költségvetési rendelet 89. cikkének (1) bekezdését és 99. cikkét.
113 Először is ebben a szakaszban komolyan kételkedni kell annak a lehetőségében, hogy a Bizottság megsértette a végrehajtási rendelet 146. cikk (3) bekezdését. Ugyanis, ahogy maga a felperes elismeri, ez a rendelkezés mindössze lehetőséget biztosít a Bizottság számára.
114 Másodszor, ebben a szakaszban szintén kételkedni kell annak a lehetőségében, hogy a felperes érdemben hivatkozhat a fenti 35. pontban hivatkozott Fabricom‑ügyben hozott ítéletre, annak bizonyítása érdekében, hogy a Bizottság, anélkül hogy a kérelmezőtől kiegészítő információt kért volna, nem volt képes az összeférhetetlenségi helyzet konkrét értékelését elvégezni.
115 Ugyanis egyrészt a felperes ebben a szakaszban nem bizonyítja egyértelműen, hogy a Bizottság nem volt képes elvégezni az Euphettel szemben hivatkozott összeférhetetlenségi kockázat konkrét értékelését a megkötendő szerződések pontos ismerete nélkül. Ahogyan már az első jogalap (a fenti 92. pont) vizsgálata keretében kiemelésre került, ebben a szakaszban nem egyértelmű, hogy a Bizottság nem folytatta le az összeférhetetlenség konkrét vizsgálatát a keretszerződés tárgyára tekintettel. Az sem egyértelmű ebben a szakaszban, hogy az említett vizsgálat elégtelen volt annak megállapítására, hogy fennáll‑e az összeférhetetlenség nagyfokú kockázata, és hogy ezenkívül meg kellett volna ismerni az egyes megkötendő szerződések pontos természetét.
116 Másrészt első ránézésre abból a tényből, hogy a Bizottság véleménye szerint az Euphet által javasolt korrekciós intézkedés megfogalmazása túl általános volt, nem következik az, hogy nem volt képes elvégezni az Euphet helyzetének konkrét vizsgálatát az összeférhetetlenség tekintetében. Ugyanis az Euphet által benyújtott ajánlat megfogalmazásának általános jellege az elutasító határozatban a Bizottság által lefolytatott értékelés egyik olyan elemének minősült, amelynek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Euphet ajánlatában szereplő korrekciós intézkedésre vonatkozó javaslat nem elegendő a Bizottság által megállapított összeférhetetlenség kockázatának megoldására.
117 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró mindamellett úgy véli, hogy ezt a kérdést alaposan meg kell vizsgálni az alapeljárás keretében.
118 Harmadszor, amennyiben a felperes a bizalomvédelem elvének megsértésére hivatkozik, a 2005. június 13-i dátummal az észrevételeihez csatolt elektronikus levelek csak egy közbeszerzési eljárásra vonatkoznak, és ebben a szakaszban nem teszik lehetővé Bizottság azon állandó gyakorlata létezésének bizonyítását, amely alapján a Bizottság kiegészítő információkat kér a pályázóktól.
119 Negyedszer, a felperes nem bizonyítja egyértelműen ebben a szakaszban, hogy az a tény, hogy a Bizottság más pályázóktól kiegészítő információkat kért, az egyenlő bánásmód elve, a költségvetési rendelet 89. cikke (1) bekezdése és 99. cikke megsértésének minősül.
120 Ugyanis kitűnik a Bizottság észrevételeiből, hogy az említett ajánlattevőket azért hívta fel az ajánlataik időpontjának bizonyítására, mert az említett ajánlatokat tartalmazó borítékra nyomott postabélyegző alig olvasható. Azonban ebben a szakaszban kételkedni kell annak a lehetőségében, hogy a kérelmező ezen ajánlattevőkéhez hasonló helyzetben volt. Ugyanis ez utóbbiakkal ellentétben a Bizottság által az Euphet ajánlatában megállapított hiányosságot első ránézésre nem lehet az akaratától független tényezőknek tulajdonítani, hanem az az ajánlatban magában meglévő hiányosság.
121 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró azonban úgy véli, hogy ezt a kérdést az alapeljárás keretében alaposan meg kell vizsgálni.
122 Az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban előterjesztett érvekre tekintettel kételkedni kell a kérelmező érvelésének több pontjában. A kérelmező érvelését alaposan meg kell vizsgálni az alapeljárás keretében.
123 Anélkül, hogy előre eldöntenénk az Elsőfokú Bíróságnak az ügy érdemében hozandó határozatának tartalmát, a felperes érvelését ebben a szakaszban nem lehet elutasítani megalapozatlanság miatt. Ebből következően a fumus boni jurisra vonatkozó feltétel teljesült.
A sürgősségről
124 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgős jellegét annak fényében kell mérlegelni, hogy az ideiglenes döntés meghozatala szükséges‑e azért, hogy elkerülhető legyen, hogy az ideiglenes intézkedést kérő fél súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedjen. E felet terheli annak bizonyítása, hogy nem képes kivárni az alapeljárás végkimenetelét anélkül, hogy ilyen természetű kárt szenvedne el (a fenti 67. pontban hivatkozott Esedra kontra Bizottság ügyben hozott végzés 43. pontja és a fenti 67. pontban hivatkozott TQ3 Travel Solutions Belgium kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 41. pontja).
125 A jelen esetben a felperes érvelése lényegében két összetevőn alapul, amelyek szerint egyrészt az a tény, hogy a felperest kizárták a közbeszerzési eljárásból, veszélybe sodorja hírnevét, másrészt az ideiglenes intézkedések hiánya a megtámadott határozatok megsemmisítése esetén megakadályozza a közbeszerzési eljárás során szóban forgó szerződés számára történő odaítélését és általa történő teljesítését, és ebből következően azt, hogy a teljesítésből tekintélyben, tapasztalatban és jövedelemben kifejeződő előnyre tegyen szert. Ezt a két részt egymást követően kell megvizsgálni.
126 Először is, a felperes azt állítja, hogy a közbeszerzési eljárásból való kizárása veszélybe sodorta a hírnevét. Ebben a tekintetben a Bizottság helyesen emlékeztet arra, hogy a nyílt közbeszerzési eljáráson való részvétel, amely a természeténél fogva rendkívül kompetitív, valamennyi résztvevő számára kockázatokat hordoz magában, és egy ajánlattevőnek a közbeszerzési eljárás szabályainak megfelelő kizárása önmagában semmiképpen sem sérelmes (a fenti 71. pontban hivatkozott CMC kontra Bizottság ügyben hozott végzés 51. pontja és a fenti 67. pontban hivatkozott European Dynamics kontra Bizottság ügyben hozott végzés 82. pontja). Ezenkívül nem fogadható el a kérelmezőnek az az érvelése, amely szerint ez az ítélkezési gyakorlat csak abban az esetben irányadó, ha az ajánlattevőt jogellenesen zárták ki. A szóban forgó ítélkezési gyakorlat ugyanis azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben a felperes a szóban forgó felpereshez hasonlóan vitatja az alapügyben megtámadott aktus vagy aktusok jogszerűségét. Ezenkívül, amennyiben valamely vállalkozást jogellenesen zártak ki a közbeszerzési eljárásból, még kevesebb indok van annak feltételezésére, hogy az komolyan és helyrehozhatatlanul veszélyezteti hírnevét, mivel egyrészt a kizárás nincs összefüggésben hozzáértésével, másrészt az ezt követő megsemmisítő ítélet elvileg lehetővé teszi az esetlegesen veszélyeztetett hírnév helyreállítását.
127 Másodsorban a kérelmező azt állítja, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése és az ideiglenes intézkedés hiánya esetén már nem lesz lehetősége arra, hogy a közbeszerzési eljárásban a szóban forgó szerződést számára ítéljék oda, és azt teljesítse, és ebből következően azt, hogy a teljesítésből tekintélyben, tapasztalatban és jövedelemben kifejeződő előnyre tegyen szert.
128 Ebben a tekintetben rá kell mutatni, hogy abban az esetben, ha az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti a megtámadott határozatokat, az EK 233. cikk első bekezdése alapján a Bizottságnak kell megtennie az ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, azon kötelezettségek sérelme nélkül, amelyek az EK 288. cikk második bekezdésének alkalmazásából származhatnak.
129 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az EK 233. cikk alapján a megsemmisített aktust kibocsátó intézménynek kell megtennie azokat az intézkedéseket, amelyek az Elsőfokú Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükségesek. Ebből következik egyrészt, hogy a megsemmisítő ítéletet meghozó bíróságnak nincs arra hatásköre, hogy a megsemmisített aktust kibocsátó intézmény számára megjelölje a bíróság határozata végrehajtásának részletes szabályait (A Bíróság C‑199/94. P. és C‑200/94. P. sz., Pevasa és Inpesca kontra Bizottság ügyben 1995. október 26‑án hozott végzésének [EBHT 1995., I‑3709. o.] 24. pontja), másrészt az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem határozhatja meg előre azokat az intézkedéseket, amelyeket egy esetleges megsemmisítő ítélet alapján meg lehetne hozni. A megsemmisítő ítélet részletes végrehajtási szabályai nemcsak a megsemmisített rendelkezéstől, és az említett ítélet hatályától függnek, amit annak indokolására tekintettel kell értékelni (a Bíróság 97/86., 99/86., 193/86. és 215/86. sz., Asteris és társai kontra Bizottság ügyben 1988. április 26‑án hozott ítéletének [EBHT 1988., 218. o.] 27. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑305/94–T‑307/94., T‑313/94–T‑316/94., T‑318/94., T‑325/94., T‑328/94., T‑329/94. és T‑335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság ügyben 1999. április 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑931. o.] 184. pontja), hanem minden egyes ügy sajátos körülményeitől is, mint az a határidő, amelyen belül a megtámadott aktust megsemmisítik, vagy az érintett harmadik személyek érdekei.
130 A jelen esetben a megtámadott határozat megsemmisítése esetén a jelen ügy körülményeinek figyelembevételével a Bizottság olyan intézkedések meghozatalára lenne köteles, amelyek a felperes érdekeinek megfelelő védelméhez szükségesek (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑108/94. R. sz., Candiotte kontra Tanács ügyben 1994. május 2‑án hozott végzésének [EBHT 1994., II‑249. o.] 27. pontját és a T‑447/04. R. sz., Capgemini Nederland kontra Bizottság ügyben 2005. január 31‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑257. o.] 96. pontját).
131 Tehát nem az ideiglenes intézkedésről határozó bíró feladata azon intézkedések előzetes meghatározása, amelyeket a Bizottság meghozhat az esetleges megsemmisítő ítélet végrehajtása során.
132 Mindamellett a teljes és hatékony bírói jogvédelemhez való jog általános elve magában foglalja, hogy a jogalanynak átmeneti jogvédelmét lehessen biztosítani, ha az a későbbi végleges határozat teljes hatékonyságához szükséges, hogy elkerülhető legyen a hézag a közösségi bíróságok által biztosított jogvédelemben (lásd ebben az értelemben a Bíróság első tanácsa elnökének a 27/68. R. sz., Renckens kontra Bizottság ügyben 1968. december 12‑én hozott végzésének [EBHT 1968., 1969. o.] 274. és 276. pontját; a Bíróság C‑213/89. sz., Factortame és társai ügyben 1990. június 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑2433. o.] 21. pontját és a C‑143/88. és C‑92/89. sz., Zuckerfabrik Süderdithmarschen és Zuckerfabrik Soest ügyben 1991. február 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑415. o.] 16–18. pontját; a Bíróság elnökének a C‑399/95. R. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1996. május 3‑án hozott végzésének [EBHT 1996., I‑2441. o.] 46. pontját és a fenti 25. pontban hivatkozott Ausztria kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 111. pontját).
133 Meg kell tehát vizsgálni, hogy megfelelő valószínűséggel bizonyították‑e, hogy a felperes súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedhet el a kérelmezett ideiglenes intézkedések hiányában (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnökének C‑180/01. P. (R). sz., Bizottság kontra NALOO ügyben 2001. július 17‑én hozott végzésének [EBHT 2001., I‑5737. o.] 53. pontját).
134 A jelen ügyben, ha nem vesszük figyelembe a Bizottság által azonosított összeférhetetlenségi problémát, amelyet a felperes vitat, és amely az alapeljárás tárgyát képezi, meg kell állapítani, hogy az Euphetnek esélye volt arra, hogy a közbeszerzési eljárásban a szóban forgó szerződést számára ítéljék oda. Egyrészt ugyanis az iratokból kitűnik, hogy az Euphetet az ajánlatának gazdasági értékétől függetlenül zárták ki, mindössze amiatt, mert az utóbbival kapcsolatban felmerült az összeférhetetlenség kockázata. Másrészt az iratok egyik eleme alapján sem tekinthető úgy, hogy az Euphetnek – a Bizottság által azonosított összeférhetetlenség kockázatától függetlenül – nem volt esélye arra, hogy a szóban forgó szerződést számára ítéljék oda, és azt ő hajtsa végre.
135 Márpedig a közbeszerzési eljárásból való kizárása miatt az Euphet elveszítette az esélyt arra, hogy a szerződést számára ítéljék oda, ebből következően annak esélyét, hogy részesüljön a különböző pénzügyi és egyéb előnyökből, amelyekkel adott esetben a keretszerződés végrehajtása járhat. Meg kell tehát vizsgálni egyrészt, hogy az esetleges megsemmisítő ítéletet követően a Bizottság azon lehetősége, hogy új közbeszerzési eljárást szervezzen, lehetővé teszi‑e az ilyen kár helyreállítását, másrészt nemleges válasz esetén meg kell vizsgálni azt, hogy a felperest ennek megfelelően lehet‑e kártalanítani.
136 Ami a Bizottságnak az új közbeszerzési eljárás szervezésére vonatkozó lehetőségét illeti, meg kell állapítani, hogy még annak feltételezése esetén is, hogy az Euphet visszahelyezhető a közbeszerzési eljárás idején fennálló versenykörülmények közé, nagyon valószínű, hogy a Bizottság által szervezett új eljárás tárgya különbözni fog az első eljárás tárgyától.
137 A dokumentáció 7.1.3. és 7.1.4. pontja alapján ugyanis a keretszerződésnek többek között a 1786/2002 határozattal a közegészségügy területén létrehozott közösségi cselekvési program értékelésére kell vonatkoznia. Márpedig e határozat a 12. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a külső értékelést legkésőbb a „program negyedik évének végére”, azaz 2006. december 31‑ig kell elvégezni.
138 Ennélfogva annak ellenére, hogy a Bizottság helyesen hangsúlyozza, hogy a keretszerződés nem szükségszerűen erre az egy értékelésre vonatkozik, nagyon valószínű, hogy ideiglenes intézkedések hiányában a keretszerződés alapján elvégzendő szolgáltatásoknak legalább egy részét teljesítik addig az időpontig, amikor az Elsőfokú Bíróság meghozza a határozatát az alapeljárás keretében.
139 Ebből következően még annak feltételezése esetén is, hogy a Bizottság az esetleges megsemmisítő ítélet végrehajtásaként új közbeszerzés szervezéséről határoz, vagy kénytelen így határozni, és hogy ezt követően az Euphet a közbeszerzési eljárás idején fennállóhoz hasonló versenykörülmények közé kerül, és végül hogy a Bizottság az Euphet ajánlatát fogadja el, kevéssé valószínű, hogy az Euphet a gyakorlatban megőrizné annak az esélyét, hogy teljesítse valamennyi szolgáltatást, amelyet elvégzett volna, ha a eredetileg őt nyilvánították volna a nyertes pályázónak.
140 A jelen ügy körülményei között tehát kevéssé valószínű, hogy a Bizottság azon lehetősége, hogy új közbeszerzési eljárást szervezzen, önmagában lehetővé teszi a felperesnek a közbeszerzési eljárásban a szóban forgó szerződés odaítélésére és végrehajtására vonatkozó esélyének megőrzését, és ebből következően élvezze azokat a különféle előnyöket, amelyeket a végrehajtás adott esetben eredményezett volna.
141 Azonban, ahogyan a fentiekben eldöntésre került (135. pont), figyelembe kell venni azt a lehetőséget is, hogy a megtámadott határozatnak az alapeljárás keretében való megsemmisítése esetén a Bizottság kártalanítja a felperest az esetlegesen elszenvedett kárért, vagy abban az esetben, ha a Bizottság úgy dönt, hogy önként nem téríti meg ezt a kárt, a felperes kártérítés iránti keresettel élhet az EK 288. cikk alapján. Ugyanis ha a felperes által esetlegesen elszenvedett kárt utólag meg lehet téríteni, akkor azt nem lehet helyrehozhatatlannak tekinteni (lásd ebben az értelemben a fenti 67. pontban hivatkozott Esedra kontra Bizottság ügyben hozott végzés 44. pontját és a fenti 67. pontban hivatkozott TQ3 Travel Solutions Belgium kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 43. pontját).
142 A jelen esetben a Bizottság észrevételeiben azt állítja, hogy a megtámadott határozatok megsemmisítése esetén a felperes érdekeit megfelelően meg lehet védeni többek között kártérítés fizetésével. Az iratok azonban nem tartalmaznak arra vonatkozó jelzést, amely a bizonyosság megfelelő szintjével biztosítaná, hogy a megtámadott határozatok megsemmisítése esetén a Bizottság a felperes kárát a kártérítés iráni kereset benyújtása nélkül is megtérítené.
143 Figyelembe kell tehát venni azt a lehetőséget, hogy a felperes az EK 288. cikken alapuló keresettel él.
144 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 288. cikken alapuló kereset útján megtérítendő kárnak valósnak és biztosnak kell lennie (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑54/96. sz., Oleifici Italiani és Fratelli Rubino kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑3377. o.] 66. pontját és a T‑231/97. sz., New Europe Consulting és Brown kontra Bizottság ügyben 1999. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑2403. o.] 29. pontját).
145 A jelen esetben, ahogyan a fentiekben (a fenti 134. pontban) megállapításra került, bizonyítottnak kell tekinteni, hogy az Euphetnek esélye volt arra, hogy a közbeszerzési eljárásban a szóban forgó szerződést számára ítéljék oda, és azt teljesítse. Ebből következően a felperes esetében ennek az esélynek az elvesztését ebben a szakaszban és az ideiglenes intézkedési eljárásban előterjesztett tények alapján valós és bizonyos kárnak kell tekinteni az előző pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel.
146 Meg kell azonban állapítani, hogy ezt az esélyt nagyon nehéz számszerűsíteni. Ugyanis egyrészt az Euphet ajánlatát az eljárás nagyon korai szakaszában kizárták, anélkül hogy az értékelő bizottság a gazdasági értékről véleményt nyilvánított volna. Másrészt még annak feltételezése esetén is, hogy ezt az ajánlatot értékelte az értékelő bizottság, az ajánlatkérőt nem kötötte volna ez a javaslat, és jelentős mérlegelési jogkörrel rendelkezett volna a figyelembe veendő tények vonatkozásában a szerződés odaítélésére vonatkozó határozat tekintetében (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑13/96. sz., TEAM kontra Bizottság ügyben 1998. október 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑4073. o.] 76. pontját és a fenti 35. pontban hivatkozott AFCon Management Consultants és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 113. pontját).
147 Nagyon nehéz, sőt lehetetlen ennek az esélynek a számszerűsítése és ebből következően az annak elvesztéséből eredő kárnak az értékelése. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azt a kárt, amelyet nem lehet számszerűsíteni, helyrehozhatatlannak lehet tekinteni (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnökének a C‑51/90. R. és C‑59/90. R. sz., Comos Tank és társai kontra Bizottság ügyben 1990. május 23‑án hozott végzésének [EBHT 1990., I‑2167. o.] 31. pontját; az Elsőfokú Bíróság elnöke T‑41/97. R. sz., Antillean Rice Mills kontra Tanács ügyben 1997. március 21‑én hozott végzésének [EBHT 1997., II‑447. o.] 47. pontját és a T‑65/98. R. sz., Van den Bergh Foods kontra Bizottság ügyben 1998. július 7‑én hozott végzésének [EBHT 1998., II‑2641. o.] 65. pontját).
148 Ennek az esélynek az elvesztése tehát helyrehozhatatlan kárnak tekinthető.
149 Az ideiglenes intézkedés elrendelésének igazolása érdekében azonban a felperes által hivatkozott kárnak súlyosnak kell lennie (lásd ebben az értelemben a fenti 67. pontban hivatkozott Esedra kontra Bizottság ügyben hozott végzés 43. pontját és a fenti 67. pontban hivatkozott TQ3 Travel Solutions Belgium kontra Bizottság ügyben hozott végzés 41. pontját).
150 Márpedig egy közbeszerződési szerződés odaítélésére és annak teljesítésére vonatkozó esély elvesztése a szóban forgó közbeszerzési eljárásból való kizárás velejárója, és önmagában nem minősül súlyos kárnak, függetlenül a jelen ügy egyes eseteiben az állítólagos egyedi veszélyeztetés súlyosságának konkrét értékelésétől (lásd analógia alapján az Elsőfokú Bíróság T‑237/99. R. sz., BP Nederland és társai kontra Bizottság ügyben 2000. december 8‑án hozott végzésének [EBHT 2000., II‑3849. o.] 52. pontját).
151 Ebből következően a jelen esetben a felperesnek a közbeszerzési eljárásban a szerződés odaítélésére és annak teljesítésére vonatkozó esélyének elvesztését akkor lehet súlyos kárnak minősíteni, ha a felperes megfelelően bizonyítja, hogy kellően jelentős előnye származott volna az említett szerződés odaítéléséből és annak teljesítéséből.
152 Konkrétan kell tehát értékelni azokat az előnyöket, amelyeket a felperes szerint számára a közbeszerzési eljárás keretében a szóban forgó szerződés odaítélése és teljesítése eredményezhetne.
153 Először is a felperes azt állítja, hogy a keretszerződés teljesítése számára számottevő tapasztalati és tekintélybeli előnyt jelentett volna. Ebben a tekintetben azonban a felperes állításai túlságosan általánosak, túlságosan homályosak és kevéssé alátámasztottak ahhoz, hogy kellően megalapozzák az említett előnyök valószínűségét, és még inkább azok jelentőségét. Ami az elvégzendő feladatok teljesítéséhez kapcsolódó megtiszteltetést és tekintélyt illeti, a felperes hivatkozik a keretszerződés értékére, „a feladat tárgyára, időtartamára, nemzetközi jellegére és nagy méretére”, és arra a tényre, hogy 65 személyből álló csapatot állított össze a szerződés teljesítése érdekében. A keretszerződés teljesítése hatásának értékelését lehetővé tevő, többek között a felperes ügyfélkörére, tekintélyére és tapasztalatára vonatkozó konkrétabb bizonyítékok hiányában ezek az állítások túlságosan homályosak ahhoz, hogy bizonyítsák az állítólagos előnyök valószínűségét, és még inkább jelentőségét.
154 Másodszor, egyértelműen bizonyított a keretszerződéshez kapcsolódó pénzügyi előnyök létezése. Az tehát nyilvánvaló, hogy e szerződés teljesítésének elmaradása bevételtől fosztja meg a felperest, amelyet akkor szerzett volna, ha a szerződést számára ítélik oda. A felperes emiatt az említett jövedelem megszerzése esélyének elvesztéséhez kapcsolódó helyrehozhatatlan kár elszenvedését kockáztatja.
155 E veszteség súlyosságát illetően rá kell mutatni, hogy a keretszerződés a tárgyára tekintettel jelentős értékű feladatokra vonatkozik. Ebben a tekintetben többek között a dokumentációból következik, hogy a nyertes pályázót évente három‑öt feladattal bízzák meg, és az első évben a díjazandó szolgáltatások értéke elérheti az 1 millió eurót.
156 Abban az esetben azonban, ha a kérelmező vállalkozás, az anyagi kárt e vállalkozás méretére tekintettel kell értékelni (lásd ebben az értelemben a fenti 147. pontban hivatkozott Comos Tank és társai ügyben hozott végzés 26. és 31. pontját, és az Elsőfokú Bíróság elnökének T‑201/04. R. sz., Microsoft kontra Bizottság ügyben 2004. december 22‑én hozott végzésének [EBHT 2004., II‑4470. o.] 257. pontját).
157 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a felperes nem terjesztett elő olyan tényeket, amelyek alapján úgy lehetne tekinteni, figyelembe véve különösen a felperes méretét, hogy az a veszteség, amelyet kockáztat, kellően súlyos az ideiglenes intézkedés elrendelésének igazolásához.
158 Az Euphet által benyújtott ajánlat egyik mellékletéből kitűnik, hogy a felperes üzleti forgalma 2004‑ben meghaladta a 27 millió eurót. Ezenfelül az Euphet ajánlatában előterjesztett információk azon csoport jelentőségének bizonyítására irányulnak, amelyhez a felperes kapcsolódik. Az ajánlatban többek között megjelölik, hogy a szóban forgó csoport közel 130 000 fő szolgálatait veszi igénybe világszerte, amelyből megközelítőleg 20 000 dolgozik az Európai Unióban.
159 Ennélfogva az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tényeire tekintettel az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem tekintheti úgy, hogy felperes számára a keretszerződés teljesítéséből származó jövedelem megszerzése esélyének elvesztése kellően súlyos az ideiglenes intézkedés elrendelésének igazolásához.
160 A sürgősségre vonatkozó feltétel tehát nem teljesült.
161 Végül meg kell jegyezni, hogy az érdekek mérlegelése mindenesetre az ideiglenes intézkedések elrendelése ellen szól.
162 Ugyanis, amint az már megjegyeztük, az ideiglenes intézkedés hiányában a felperes a keretszerződés teljesítéséből eredő jövedelem megszerzése esélyének elvesztését kockáztatja.
163 Mindamellett, abban az esetben, ha a kért ideiglenes intézkedéseket elrendelnék, a Bizottság számára lehetetlen volna a keretszerződés megkötése. Márpedig a 1786/2002 határozat (44) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a közegészségügy területén a közösségi cselekvési program értékelésének adott esetben az említett program kiigazítására vagy módosítására kell irányulnia. Ezen értékelések végrehajtása tehát jelentős közérdeknek minősül.
164 Figyelembe kell venni ezenkívül a közbeszerzési eljárás nyertes pályázójának nyilvánított ajánlattevő érdekeit is, aki felfüggesztés esetén nem tudná végrehajtani a számára odaítélt szerződést.
165 Végül, a fumus boni juris vizsgálatából (fenti 83–123. pont) az következik, hogy ez utóbbi – figyelemmel az ideiglenes intézkedés iránti eljárás keretében előterjesztett tényekre – nem különösebben erős, és nem alkalmas arra, hogy az érdekek mérlegelését az ideiglenes intézkedés elrendelése javára billentse.
166 Ennélfogva e tényekre tekintettel a jelen érdekek mérlegelése a kért ideiglenes intézkedések elrendelése ellen szól.
167 Ebből következően, anélkül hogy határozni kellene a felperes arra irányuló kérelméről, hogy a Hivatalhoz nyújtsák be a Bizottság és a többi ajánlattevő közti levélváltást, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ELNÖKE
a következőképpen határozott:
1) Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.
2) A költségekről jelenleg nem határoz.
Luxembourg, 2005. szeptember 20.