A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2009. szeptember 24.
F‑37/05. sz. ügy
Michael Brown
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Intézményen belüli versenyvizsga – Vizsgára bocsátási feltételek – Kisegítő alkalmazottak – Pályázat elutasítása”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. Brown lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az adminisztratív asszisztensek, titkársági asszisztensek és műszaki asszisztensek tartaléklistájának létrehozására szervezett, C‑ből B besorolási osztályba váltó COM/PB/04 belső versenyvizsga vizsgabizottságának 2004. július 19‑i határozatát, amelyben a vizsgabizottság – felülvizsgálatot követően – megerősítette a felperesnek a vitatott versenyvizsga vizsgáira való bocsátását megtagadó 2004. június 22‑i határozatát.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Korábbi határozat felülvizsgálata után hozott határozat
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk, (1) bekezdés)
2. Tisztviselők – Felvétel – Versenyvizsga – Belső versenyvizsgák – Feltételek és szervezési módok
(Személyzeti szabályzat, 27. cikk, 29. cikk, (1) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 12. cikk, (1) bekezdés)
3. Tisztviselők – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek – Tisztviselő és ideiglenes alkalmazott – Kisegítő alkalmazott – Megkülönböztető ismérv
(Személyzeti szabályzat, 5. és 6. cikk, 27. cikk, első bekezdés, 32. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 3., 8., és 9. cikk, 12. cikk, (1) bekezdés)
4. Tisztviselők – Felvétel – Intézményen belüli versenyvizsga – A kisegítő alkalmazottakra kiterjesztett részvételi lehetőség – Kötelezettség – Hiány
1. Abban az esetben, ha a tisztviselő, akinek a közösségi versenyvizsgán való részvétel iránti kérelmét elutasították, az adminisztráció számára kötelező, konkrét rendelkezés alapján az elutasító határozat felülvizsgálatát kéri, akkor a felülvizsgálatot követően a versenyvizsga‑bizottság által hozott határozat minősül a 2004. május 1‑jéig, illetve az ezen időpontot követően hatályos személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése vagy adott esetben 91. cikkének (1) bekezdése értelmében vett sérelmet okozó aktusnak. Ugyancsak az e felülvizsgálatot követő határozat meghozatala indítja el a panasz és a kereset benyújtására nyitva álló határidő múlását, anélkül hogy szükség volna annak vizsgálatára, hogy ilyen helyzetben az említett határozat esetleg pusztán megerősítő jellegű aktusnak minősülhet‑e.
(lásd a 28. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑375/02. sz., Cavallaro kontra Bizottság ügyben 2005. június 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑151. o. és II‑673. o.), 58. pontja; T‑293/03. sz., Giulietti kontra Bizottság ügyben 2006. január 31‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑5. o. és II‑A‑2‑19. o.) 27. és 28. pontja; T‑173/05. sz., Heus kontra Bizottság ügyben 2006. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑329. o. és II‑A‑2‑1695. o.) 19. pontja.
2. A személyzeti szabályzat 27. cikke által az összes felvételi eljárásra vonatkozóan meghatározott cél, azaz annak tiszteletben tartása érdekében, hogy „az intézmények részére olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek”, a tisztviselők felvétele szükségszerűen a lehető legszélesebb alapon kell történjen. Következésképpen, az „intézményen belüli versenyvizsga” kifejezés főszabály szerint az intézmény szolgálatában – bármilyen címen – álló összes személyre vonatkozik. Mindazonáltal a személyzeti szabályzat az intézmények számára széles mérlegelési jogkört biztosít a betöltendő munkakörök igényeinek megfelelő alkalmassági szempontok meghatározása, és ezen szempontok, illetve általánosabban a szolgálati érdek függvényében a versenyvizsgák feltételeinek és módjának meghatározása terén. E mérlegelési jogkör gyakorlásának azonban összhangban kell állnia többek között a személyzeti szabályzat 27. cikke első bekezdésének és 29. cikke (1) bekezdésének feltétlen érvényesülést kívánó rendelkezéseivel, következésképpen azt minden esetben a betöltendő munkakörhöz kapcsolódó követelményeknek, és általánosabban a szolgálati érdeknek megfelelően kell gyakorolni. Ebből következően a közösségi bírósági felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az érintett hatóság az ésszerű korlátokat betartotta‑e, és a mérlegelési jogkörét nem gyakorolta‑e nyilvánvalóan hibásan. E felülvizsgálat nem jelenti, hogy a közösségi bíróság a sajátjával helyettesítheti az intézmény által kialakított értékelést.
Nem gyakorolta hibásan mérlegelési jogkörét az az intézmény, amely a lényegében a B besorolási osztályból az A besorolási osztályba való átlépésre szolgáló belső versenyvizsgán való részvételt tisztviselői vagy ideiglenes alkalmazotti minőséghez kötötte, kizárva ezáltal a kisegítő alkalmazottakat. A tisztviselőknek és az ideiglenes alkalmazottaknak ugyanis, a kisegítő alkalmazottakkal ellentétben, az eredeti felvételük során az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség magasabb követelményeinek való megfelelésüket kellett igazolniuk a személyzeti szabályzat 27. cikke és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 12. cikke alapján.
A kisegítő alkalmazottak kizárása nem sérti az egyenlő bánásmód elvét, mivel jogi helyzetük nem hasonlítható össze az ideiglenes alkalmazottak és a tisztviselők jogi helyzetével az ez utóbbi két kategóriába tartozók hivatali státuszát, a felvételükre vonatkozó követelményeket és az alkalmazási feltételeiket illetően fennálló különbözőségek miatt. Az egyenlő bánásmód elve ugyanis csak akkor sérül, ha olyan személyek két csoportját kezelik eltérően, akik jogi és ténybeli helyzete között nincs lényeges különbség, vagy ha eltérő helyzeteket azonos módon kezelnek, kivéve ha e bánásmódok objektív módon igazolhatók.
(lásd az 54–58., 60., 64., 66., 71., 72. és 76. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 16/64. sz., Rauch kontra Bizottság ügyben 1965 március 31‑én hozott ítéletének (EBHT 1965., 179. o.); C‑16/07. P. sz., Chetcuti kontra Bizottság ügyben 2008. október 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑7469. o.) 40–50. és 77. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑56/89. sz., Bataille és társai kontra Parlament ügyben 1990. november 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑597. o.) 42. pontja; T‑207/95. sz., Ibarra Gil kontra Bizottság ügyben 1997. február 5‑én hozott ítéletének, (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑13. o. és II‑31. o.) 66. pontja; T‑214/99. sz., Carrasco Benítez kontra Bizottság ügyben 2000. november 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑257. o. és II‑1169. o.) 53. pontja; T‑142/00. sz., Van Huffel kontra Bizottság ügyben 2001. november 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑219. o. és II‑1011. o.) 52. pontja; T‑53/00. sz., Angioli kontra Bizottság ügyben 2003. január 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑13. o. és II‑73. o.) 50. pontja; T‑256/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2005. február 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑23. o. és II‑99. o.) 36. pontja; T‑357/04. sz., Chetcuti kontra Bizottság ügyben 2006. november 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑255. o. és II‑A‑2‑1323. o.) 48–51., 53., 56. és 62. pontja.
3. A személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek rendelkezéseiből kitűnik, hogy hivatali státuszukat, a felvételükre vonatkozó követelményeket és az alkalmazásuk feltételeit tekintve különbség van a kisegítő alkalmazottak, valamint a tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak között. E különbségekből az következik, hogy a kisegítő alkalmazottakat nem a közösségi intézmények állandó feladatainak ellátása céljából veszik fel. Éppen ellenkezőleg, a kisegítő alkalmazotti szerződés megkülönböztető ismérve az alkalmazás időtartamának bizonytalansága, mivel e szerződés csupán rövid idejű helyettesítés, vagy átmeneti jellegű, vagy sürgősséget igénylő, vagy pontosan meg nem határozott igazgatási feladatok ellátása céljából vehető igénybe. Ennélfogva a kisegítő alkalmazottak az alkalmazottak olyan különálló csoportjába tartoznak, amely az őket alkalmazó intézmény specifikus szükségleteinek felel meg.
(lásd az 58. és 74. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság fent hivatkozott Chetcuti kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 42. pontja.
4. Bár a kinevezésre jogosult hatóság jogosult az intézményen belüli versenyvizsgán való részvételhez való jogot kiterjeszteni a kisegítő alkalmazottakra, ez nem jelenti azt, hogy köteles az összes belső versenyvizsgát megnyitni a szolgálatában álló összes személy előtt. Az ilyen kötelezettség sértené azt a széles mérlegelési jogkört, amely a közösségi intézményeket szervezeti egységeik szervezése, és különösen a versenyvizsgák módjának és feltételeinek a szolgálat érdekében történő meghatározása tekintetében megilleti.
(lásd az 55. és 68. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság fent hivatkozott Rauch kontra Bizottság ügyben hozott ítélete; és fent hivatkozott Chetcuti kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 71–74., 76. és 77. pontja;
az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Bataille és társai kontra Parlament ügyben hozott ítéletének 42. pontja; fent hivatkozott Ibarra Gil kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 66. pontja; fent hivatkozott Carrasco Benítez kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 52. pontja; fent hivatkozott Van Huffel kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 51. pontja; fent hivatkozott Pyres kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 36. pontja, valamint fent hivatkozott Chetcuti kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 49. pontja.