A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített harmadik tanács)

2023. november 22.(*)

„Gazdasági és monetáris unió – Bankunió – Hitelintézetek és bizonyos befektetési vállalkozások egységes szanálási mechanizmusa (ESZM) – A Banco Popular Español szanálása – Az ESZT határozata, amely megtagadja, hogy kártérítést nyújtsanak a szanálási intézkedések által érintett részvényesek és hitelezők számára – Az elbánás különbségének értékelése – Az értékelő függetlensége”

A T‑304/20. sz. ügyben,

Laura Molina Fernández (lakóhelye: Madrid [Spanyolország], képviselik: S. Rodríguez Bajón, A. Gómez‑Acebo Dennes és A. Ruiz Ojeda ügyvédek)

felperes

az Egységes Szanálási Testület (ESZT) (képviselik: M. Fernández Rupérez, A. Lapresta Bienz, L. Forestier és J. Rius Riu, meghatalmazotti minőségben, segítőik: H.‑G. Kamann, F. Louis, V. Del Pozo Espinosa de los Monteros és L. Hesse ügyvédek)

alperes ellen,

támogatja:

a Spanyol Királyság (képviseli: A. Gavela Llopis, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács),

a tanácskozások során tagjai: M. van der Woude elnök, G. De Baere (előadó), G. Steinfatt, Kecsmár K. és S. Kingston bírák,

hivatalvezető: P. Nuñez Ruiz tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2022. szeptember 8‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes, Laura Molina Fernández, az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) a Banco Popular Español SA‑ra vonatkozó szanálási intézkedések által érintett részvényesek és hitelezők számára fizetendő kártérítés megítéléséről szóló, 2020. március 17‑i SRB/EES/2020/52 határozatának (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.

 A jogvita előzményei

2        A felperes a Banco Popular Español (a továbbiakban: Banco Popular) részvényese volt azt megelőzően, hogy ez utóbbi tekintetében szanálási programot fogadtak el.

3        2017. június 7‑én az ESZT ügyvezetői testülete a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15‑i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 372., 9. o.) alapján meghozta a Banco Popular szanálási programjának elfogadásáról szóló SRB/EES/2017/08 határozatot (a továbbiakban: szanálási program).

4        A szanálási program elfogadását megelőzően, 2017. május 23‑án az ESZT egy közbeszerzési eljárás nyomán megbízta a Deloitte Réviseurs d’Entreprises irodát mint a Banco Popular esetleges szanálásának előkészítése keretében eljáró értékelőt (a továbbiakban: értékelő iroda). Az értékelő iroda részére egyedi szerződést ítéltek oda egy többszereplős szolgáltatási keretszerződés keretében történő versenyeztetési eljárást követően, amely keretszerződést az ESZT hat irodával, köztük az értékelő irodával írt alá. Az egyedi szerződésnek megfelelően az értékelő iroda feladata magában foglalta a Banco Popular esetleges szanálást megelőző értékelését, valamint az elbánás különbségének a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16)–(18) bekezdésében előírt értékelését, egy potenciális szanálást követően.

5        2017. június 5‑én az ESZT a 806/2014 rendelet 20. cikke (5) bekezdésének a) pontja alapján elfogadta az első értékelést, amelynek célja az volt, hogy feltárja azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik annak meghatározását, hogy teljesülnek‑e a szanálási eljárás megindításának a 806/2014 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételei.

6        2017. június 6‑án az értékelő iroda benyújtotta az ESZT‑nek a 806/2014 rendelet 20. cikkének (10) bekezdése alapján elkészített második értékelést (a továbbiakban: 2. értékelés). A 2. értékelés célja az volt, hogy megbecsülje a Banco Popular eszközeinek és kötelezettségeinek értékét, becslést adjon arról, hogy a részvényesek és hitelezők milyen elbánásban részesültek volna, ha a Banco Populart rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna, valamint hogy feltárja azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik az átruházandó részvényekre és tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozó döntés meghozatalát, és amelyek lehetővé teszik az ESZT számára, hogy a vagyonértékesítési eszköz céljából meghatározza a kereskedelmi feltételeket.

7        A szanálási programban az ESZT, mivel úgy ítélte meg, hogy a 806/2014 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek teljesültek, úgy határozott, hogy a Banco Populart szanálási eljárás alá vonja. Az ESZT úgy határozott, hogy a 806/2014 rendelet 21. cikke alapján leírja és átalakítja a Banco Popular tőkeinstrumentumait, és a 806/2014 rendelet 24. cikke alapján alkalmazza a vagyonértékesítési eszközt azáltal, hogy a részvényeket egy vevőre ruházza át.

8        Az ESZT úgy határozott, hogy bevonja a Banco Popular részvényeinek 100%‑át, átalakítja és leírja a Banco Popular által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok teljes tőkeösszegét, és a Banco Popular által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok teljes tőkeösszegét „II új részvényekké” alakítja át. A spanyol szanálási hatóság, a Fondo de Reestructuración Ordenada Bancaria (FROB, rendezett banki szerkezetátalakítási alap, Spanyolország) által lefolytatott átlátható és nyílt értékesítési eljárást követően a „II új részvényeket” egy euró vételár megfizetése ellenében átruházták a Banco Santander SA‑ra. Ezt követően a Banco Santander 2018. szeptember 28‑án beolvadással történő egyesülés keretében egyetemes jogutódlással a Banco Popular helyébe lépett.

9        2017. június 7‑én az Európai Bizottság elfogadta a Banco Popular szanálási programjának jóváhagyásáról szóló (EU) 2017/1246 határozatot (HL 2017. L 178., 15. o.).

10      2018. június 14‑én az értékelő iroda megküldte az ESZT‑nek a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16)–(18) bekezdésében előírt, az elbánás különbségéről szóló, annak meghatározása céljából készített értékelést, hogy a részvényesek és a hitelezők jobb elbánásban részesültek volna‑e, ha a szanálás alatt álló intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna (a továbbiakban: 3. értékelés). 2018. július 31‑én az értékelő iroda kiegészítést küldött az ESZT‑nek ezen értékeléshez, kijavítva bizonyos formai hibákat.

11      Az értékelő iroda a 3. értékelésben felmérte, hogy az érintett részvényesek és hitelezők milyen elbánásban részesültek volna, ha a Banco Populart a szanálási program elfogadásának időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna. Ezt az értékelést egy felszámolási forgatókönyv keretében a 2003. július 9‑i Ley 22/2003 Concursal (22/2003. sz. csődtörvény; a BOE 2003. július 10‑i 164. száma, 26905. o.) alkalmazásával végezte el.

12      Az értékelő iroda jelezte, hogy a feltételezett felszámolási forgatókönyvet a 2017. június 6‑i, illetve ha nem álltak rendelkezésre, a 2017. május 31‑i nem auditált pénzügyi információk alapján készítették el. Úgy ítélte meg, hogy a Banco Popular tekintetében a rendes fizetésképtelenségi eljárás 2017. június 7‑i megindítása nem tervezett felszámoláshoz vezetett volna. Az eszközök realizálható értékének megállapítása céljából az értékelő iroda a felszámolás három alternatív időbeli – 18 hónapos, 3 éves és 7 éves – forgatókönyvét vette figyelembe, amelyek mindegyike egy legjobb és egy legrosszabb feltételezést tartalmazott. Az iroda arra a következtetésre jutott, hogy ezen esetek egyikében sem várható az érintett részvényesek és az alárendelt hitelezők számára megtérülés a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében, és így nem áll fenn a szanálási intézkedésből eredő elbánáshoz képest különbség.

13      2018. augusztus 6‑án az ESZT közzétette honlapján a Banco Popularra vonatkozó szanálási intézkedések által érintett részvényeseknek és hitelezőknek fizetendő kártérítés szükségességének megítéléséről és a meghallgatáshoz való joggal kapcsolatos eljárás megindításáról szóló előzetes határozatára (SRB/EES/2018/132; a továbbiakban: előzetes határozat) vonatkozó 2018. augusztus 2‑i véleményét, valamint a 3. értékelés nem bizalmas változatát. 2018. augusztus 7‑én az ESZT véleményéről szóló közleményt tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2018. C 277. I., 1. o.).

14      Az előzetes határozatban az ESZT úgy ítélte meg, hogy a 3. értékelésből kitűnik, hogy nincs különbség azon elbánás között, amelyben a Banco Popular szanálása folytán érintett részvényesek és hitelezők ténylegesen részesültek, és azon elbánás között, amelyben akkor részesültek volna, ha ez utóbbi rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alatt állt volna a szanálás időpontjában. Az ESZT előzetesen úgy határozott, hogy a 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján nem köteles kártérítést fizetni az érintett részvényeseknek és hitelezőknek.

15      Annak érdekében, hogy végleges határozatot hozhasson arról, hogy kell‑e kártérítést fizetni az érintett részvényeseknek és hitelezőknek, az ESZT felhívta őket arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján jelezzék az előzetes határozattal kapcsolatban a meghallgatáshoz való joguk gyakorlásához fűződő igényüket.

16      Az ESZT jelezte, hogy a meghallgatáshoz való jogra vonatkozó eljárás két szakaszban zajlik.

17      Az első szakaszban, a nyilvántartásba vételi szakaszban, az érintett részvényeseket és hitelezőket felkérték, hogy 2018. szeptember 14‑ig online űrlapon jelezzék a meghallgatáshoz való joguk gyakorlásához fűződő igényüket. Ezt követően az ESZT‑nek meg kellett vizsgálnia, hogy az igényét kinyilvánító valamennyi fél rendelkezik‑e érintett részvényesi vagy hitelezői jogállással. Az érdekelt érintett részvényeseknek és hitelezőknek igazolniuk kellett a személyazonosságukat, és bizonyítékot kellett benyújtaniuk arról, hogy 2017. június 6‑án a Banco Popular egy vagy több olyan tőkeinstrumentumával rendelkeztek, amelyeket a szanálás keretében leírtak vagy átalakítottak, és átruháztak.

18      A második szakaszban, a konzultációs szakaszban, azon érintett részvényesek és hitelezők, akik az első szakaszban jelezték a meghallgatáshoz való joguk gyakorlásához fűződő igényüket, és akiknek jogállását az ESZT ellenőrizte, benyújthatták észrevételeiket az előzetes határozattal kapcsolatban, amelyhez a 3. értékelést csatolták.

19      2018. október 16‑án az ESZT bejelentette, hogy a jogosult részvényeseket és hitelezőket felkéri, hogy 2018. november 6‑tól nyújtsák be írásbeli észrevételeiket az előzetes határozattal kapcsolatban. 2018. november 6‑án az ESZT e‑mailben egyedi, személyes hiperhivatkozást küldött a jogosult részvényeseknek és hitelezőknek, lehetővé téve számukra, hogy az interneten hozzáférjenek egy űrlaphoz, amely lehetővé tette számukra, hogy 2018. november 26‑ig észrevételeket tegyenek az előzetes határozattal, valamint a 3. értékelés nem bizalmas változatával kapcsolatban.

20      A konzultációs szakaszt követően az ESZT megvizsgálta az érintett részvényeseknek és hitelezőknek az előzetes határozattal kapcsolatos releváns észrevételeit. Kérte az értékelő irodát, hogy bocsássa rendelkezésére a 3. értékeléssel kapcsolatos releváns észrevételek értékelését tartalmazó dokumentumot, és vizsgálja meg, hogy a 3. értékelés ezen észrevételek fényében továbbra is érvényes‑e.

21      2019. december 18‑án az értékelő iroda benyújtotta az ESZT‑nek „az elbánás különbségének értékelését tisztázó dokumentum” című értékelését (a továbbiakban: tisztázó dokumentum). A tisztázó dokumentumban az értékelő iroda megerősítette, hogy a 3. értékelésben részletezett, feltételezett felszámolási stratégia és különböző forgatókönyvek, valamint az alkalmazott módszerek és elemzések továbbra is érvényesek.

22      2020. március 17‑én az ESZT elfogadta a megtámadott határozatot. Az e határozatra vonatkozó közleményt 2020. március 20‑án tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2020. C 91., 2. o.).

23      A megtámadott határozatban az ESZT megállapította, hogy az értékelő iroda független a 806/2014 rendelet 20. cikkének (1) bekezdésében és a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a helyreállítási tervek, szanálási tervek és csoportszintű szanálási tervek tartalmát, az illetékes hatóság által a helyreállítási tervek és csoportszintű helyreállítási tervek tekintetében értékelendő minimumkövetelményeket, a csoporton belüli pénzügyi támogatás feltételeit, a független értékelőkre vonatkozó követelményeket, a leírási és átalakítási hatáskörök szerződéses elismerését, az értesítési követelmények és a felfüggesztésre vonatkozó közlemény eljárásait és tartalmát, valamint a szanálási kollégiumok operatív működését meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2016. március 23‑i (EU) 2016/1075 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2016. L 184., 1. o.) IV. fejezetében foglalt követelményeknek megfelelően.

24      A megtámadott határozat „3. értékelés” megnevezésű 5. címe alatt az ESZT összefoglalta a 3. értékelés tartalmát, és úgy ítélte meg, hogy az megfelel az alkalmazandó jogi keretnek, valamint kellően indokolt és teljes ahhoz, hogy a 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján hozott határozat alapját képezze. Megállapította, hogy a 3. értékelés értékelte a 806/2014 rendelet 20. cikkének (17) bekezdésében és a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálás keretében alkalmazott elbánás különbségének értékelésére szolgáló módszerek kritériumait meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2017. november 14‑i (EU) 2018/344 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (HL 2018. L 67., 3. o.) előírt szükséges elemeket.

25      A megtámadott határozat 6. címe alatt az ESZT ismertette „az érintett részvényesek és hitelezők által benyújtott észrevételek[et], valamint azok értékelés[ét]”. A megtámadott határozatnak a „relevancia értékelése” megnevezésű 6.1. címe alatt az ESZT kifejtette, hogy ezen észrevételek közül egyesek, amelyek nem vonatkoztak sem az előzetes határozatára, sem a 3. értékelésre, nem relevánsak, mivel nem tartoznak a meghallgatáshoz való jogra vonatkozó eljárás körébe. A megtámadott határozat 6.2. címe alatt elvégezte az érintett részvényesek és hitelezők által az értékelő iroda függetlenségére és a 3. értékelés tartalmára vonatkozóan benyújtott, témák szerint csoportosított „releváns észrevételek vizsgálat[át]”.

26      Az ESZT arra a következtetésre jutott, hogy a tisztázó dokumentummal és a megtámadott határozat 6.2. címe alatt szereplő következtetésekkel összefüggésben értelmezett 3. értékelésből kitűnik, hogy nem áll fenn különbség az érintett részvényesekkel és hitelezőkkel szemben ténylegesen alkalmazott elbánás, és azon elbánás között, amelyben akkor részesültek volna, ha a Banco Populart a szanálás időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna.

27      Következésképpen az ESZT ekként határozott:

„1. cikk

Értékelés

Annak meghatározása céljából, hogy a Banco Popular […] tekintetében végrehajtott szanálási intézkedések által érintett részvényeseknek és hitelezőknek kártérítést kell‑e nyújtani, a szanálással kapcsolatban a fizetésképtelenségi eljárás és a szanálás közötti különbségnek a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16) bekezdésében előírt értékelését a jelen határozat I. mellékletével összhangban, a jelen határozat II. mellékletében szereplő tisztázó dokumentummal […] összefüggésben kell elkészíteni.

2. cikk

Kártérítés

A Banco Popular […] tekintetében végrehajtott szanálási intézkedések által érintett részvényesek és hitelezők a 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján nem jogosultak az Egységes Szanálási Alapból járó kártérítésre.

3. cikk

A határozat címzettje

E határozat címzettje a FROB mint a 806/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 3. pontja értelmében vett nemzeti szanálási hatóság.”

 A felek kérelmei

28      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        az ESZT‑et kötelezze a költségek viselésére.

29      A Spanyol Királyság által támogatott ESZT azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

30      Keresetének alátámasztására a felperes három jogalapot ad elő. Az első jogalap keretében a felperes arra hivatkozik, hogy a 3. értékelést nem független értékelő végezte el, megsértve ezzel a 806/2014 rendelet 20. cikkét és a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet IV. fejezetét. A második jogalap keretében a felperes a 3. értékelésben szereplő hibákra hivatkozik. A harmadik jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy a 3. sz. értékelés téves alapra támaszkodik azt illetően, hogy milyen pénzügyi állapotban volt a Banco Popular a szanálásának időpontjában.

31      Előzetesen meg kell jegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat a Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálat terjedelmét körülhatárolta mind olyan helyzetekben, amelyekben a megtámadott aktus tudományos és technikai jellegű, rendkívül összetett tények értékelésén alapul, mind pedig olyan helyzetekben, amikor összetett gazdasági értékelésekről van szó.

32      Másrészt, ami azokat a helyzeteket illeti, amelyekben az európai uniós hatóságok különösen a tudományos és technikai jellegű, rendkívül összetett ténybeli elemeket illetően széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk hozott intézkedések természetének és terjedelmének meghatározása tekintetében, az uniós bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az ilyen jogkör gyakorlása nem volt‑e nyilvánvalóan hibás, vagy nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy ezen intézmények nem lépték‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörük határait. Ebben a kontextusban az uniós bíróság ugyanis nem helyettesítheti a saját, tudományos és technikai jellegű ténybeli megállapításaival az uniós hatóságok megállapításait, amelyeket az EUM‑Szerződés e feladat elvégzésére kizárólagosan felhatalmazott (lásd: 2011. július 21‑i Etimine ítélet, C‑15/10, EU:C:2011:504, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33      Másrészt, ami az uniós hatóságok által végzett összetett gazdasági értékelések felett az uniós bíróságok által gyakorolt felülvizsgálatot illeti, az olyan korlátozott ellenőrzést jelent, amely szükségképpen annak vizsgálatára szorítkozik, hogy tiszteletben tartották‑e az eljárási szabályokat és az indokolási kötelezettséget, a tényállás tárgyi szempontból pontos‑e, valamint nem követtek‑e el nyilvánvaló mérlegelési hibát, illetve hatáskörrel való visszaélést. E felülvizsgálat keretében az uniós bíróság tehát nem helyettesítheti a hatáskörrel rendelkező uniós hatóság gazdasági értékelését a sajátjával (lásd: 2010. szeptember 2‑i Bizottság kontra Scott ítélet, C‑290/07 P, EU:C:2010:480, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 106. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34      Mivel az ESZT azon határozatai, amelyek annak meghatározására irányulnak, hogy a valamely szervezettel szemben hozott szanálási intézkedésekkel érintett részvényeseknek és hitelezőknek kártérítést kell‑e nyújtani, rendkívül összetett gazdasági és technikai értékeléseken alapulnak, meg kell állapítani, hogy a fenti 32. és 33. pontban említett ítélkezési gyakorlatból következő elvek alkalmazandók a bíróság által elvégzendő felülvizsgálatra.

35      Márpedig, noha az ESZT számára mérlegelési mozgásteret biztosítottak gazdasági és technikai területen, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül a határozatának alapjául szolgáló gazdasági jellegű adatoknak az ESZT általi értelmezését. Amint ugyanis a Bíróság megállapította, az uniós bíróságnak még összetett értékelések esetén sem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok képezik‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (lásd: 2021. november 11‑i Autostrada Wielkopolska kontra Bizottság és Lengyelország ítélet, C‑933/19 P, EU:C:2021:905, 117. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 108. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36      Ugyanakkor, annak megállapításához, hogy az ESZT olyan jellegű nyilvánvaló hibát vétett a tények értékelésénél, amely indokolhatja a megtámadott határozat megsemmisítését, a felperes által szolgáltatott bizonyítékoknak elegendőknek kell lenniük ahhoz, hogy hiteltelenítsék az e határozatban megállapított tények értékelését (lásd analógia útján: 2020. május 7‑i BTB Holding Investments és Duferco Participations Holding kontra Bizottság ítélet, C‑148/19 P, EU:C:2020:354, 72. pont; 2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 109. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37      Következésképpen a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapot el kell utasítani, ha a felperes által előterjesztett bizonyítékok ellenére a vitatott értékelést helytállónak vagy megalapozottnak lehet tartani (lásd: 2018. szeptember 27‑i Spiegel‑Verlag Rudolf Augstein és Sauga kontra EKB ítélet, T‑116/17, nem tették közzé, EU:T:2018:614, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. november 25‑i BMC kontra Clean Sky 2 közös vállalkozás ítélet, T‑71/19, nem tették közzé, EU:T:2020:567, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38      Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy amikor az intézmények mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, az uniós jogrend által a közigazgatási eljárásban biztosított garanciák tiszteletben tartásának még nagyobb jelentősége van. A közigazgatási eljárások ezen, az uniós jogrend által biztosított garanciái közé tartozik többek között a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában rögzített megfelelő ügyintézés elve, amelyhez kapcsolódik a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy az adott ügy minden lényeges elemét gondosan és részrehajlás nélkül vizsgálja meg. Az uniós bíróság csak így tudja megvizsgálni a mérlegelési jogkör gyakorlásának alapjául szolgáló ténybeli és jogi elemek együttes fennállását (lásd ebben az értelemben: 1991. november 21‑i Technische Universität München ítélet, C‑269/90, EU:C:1991:438, 14. pont).

 A második jogalapról, amely a 3. értékelésben szereplő hibák fennállásán alapul

39      Második jogalapjával a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy az ESZT a megtámadott határozatban és az értékelő iroda a 3. értékelésben annak meghatározása során, hogy az érintett részvényesek és hitelezők jobb elbánásban részesültek volna‑e, ha a Banco Populart a szanálási program elfogadásának időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna, hibát követett el, amikor egy olyan feltételezett forgatókönyvre támaszkodott, amely szerint a Banco Populart mint egy tevékenységét megszüntető vállalkozást felszámolták volna.

40      A felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatban az ESZT téves előfeltevésre támaszkodott, mivel a 806/2014 rendelet 20. cikkének (18) bekezdése nem utal arra, hogy a feltételezett fizetésképtelenségi eljárásban az érintett részvényesekkel és hitelezőkkel szembeni elbánást azon kritérium alapján kell értékelni, amely szerint a szanálás alatt álló szervezet megszünteti tevékenységét. Márpedig az értékelés eltérő aszerint, hogy a felszámolás kritériumán, azaz a tevékenység megszűnésén, vagy a folyamatos működés kritériumán, azaz a tevékenység folytatásán alapul.

41      A felperes azt állítja, hogy a 806/2014 rendeletben a rendes fizetésképtelenségi eljárásra való hivatkozást úgy kell értelmezni, hogy az a spanyol jogszabályok, vagyis a 22/2003. sz. törvény által szabályozott eljárásra vonatkozik. A felperes hangsúlyozza, hogy a 22/2003. sz. törvény 44. cikkének (1) bekezdése szerint „a fizetésképtelenség megállapítása nem szakítja meg az adós szakmai vagy kereskedelmi tevékenységének folytatását”, ami azt jelenti, hogy a spanyol jogban az a tény, hogy az adós fizetésképtelenné válik, nem vezet sem a tevékenység megszűnéséhez, sem vagyonának felszámolásához. Hasonlóképpen, a 22/2003. sz. törvény 100. cikkének (3) bekezdése csődegyezség útján a vállalkozás megőrzésére és a tevékenység folytatására irányuló megoldást hoz létre. Ez a törvény az üzleti egység részben vagy egészben történő értékesítését írja elő a teljes vagy részleges működés folytonossága mellett, a működő vállalkozás kritériuma alapján, és nem a nem teljesítő eszközök felszámolását szabályozza, ami kifejezetten kizárt. A 22/2003. sz. törvény a csődeljárás szakaszától függetlenül előírja a tevékenység folytatását. A megtámadott határozatban az ESZT mérlegelési hibát követett el, és tévesen értelmezte a 22/2003. sz. törvényt, amikor úgy ítélte meg, hogy az e törvényben előírt fizetésképtelenségi eljárás a szervezet felszámolásához vezetett volna.

42      Ezenkívül a felperes azt állítja, hogy az értékelő iroda által a 3. értékelésben használt és az ESZT által a megtámadott határozatban jóváhagyott felszámolási kritérium összeegyeztethetetlen a 806/2014 rendeletben meghatározott szanálással, különösen annak az intézmény kritikus funkciói folytonosságának biztosítására irányuló céljával, valamint az ESZT által alkalmazott szanálási eszközzel, vagyis a Banco Popular mint folyamatosan működő vállalkozás értékesítésével. Úgy véli, hogy az elbánás különbsége a hitelintézetek utólagos helyreállítására irányuló két eljárás feltételezett összehasonlításán alapul. Mivel az elbánás különbségének a 3. értékelésben szereplő értékelése egyenértékű ügyletek összehasonlítását feltételezi, a fizetésképtelenség forgatókönyvében a megfelelő értékelés elvégzéséhez a szanálásban szereplőhez hasonló esetet, vagyis a szervezet tevékenységeinek folytatását kell alapul venni.

43      A megtámadott határozatban az ESZT megállapította, hogy a 806/2014 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerint a 3. értékelésnek azt kellett meghatároznia, hogy az érintett részvényeseket és hitelezőket a szanálás keretében kedvezőtlenebb elbánásban részesítették volna‑e annál, mintha a Banco Populart „rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolták volna fel”. Megállapította, amint az értékelő iroda is a tisztázó dokumentumban (5.1.5. pont), hogy a 2015. június 18‑i Ley 11/2015 de recuperación y resolución de entidades de crédito y empresas de servicios de inversión (a hitelintézetek és befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások helyreállításáról és szanálásáról szóló 11/2015. sz. törvény; a BOE 2015. június 19‑i 146. száma, 50797. o.), amely a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15‑i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2014. L 173., 190. o.; helyesbítések: HL 2019. L 165., 129. o.; HL 2021. L 104., 55. o.) ülteti át, kifejezetten előírja, hogy az elbánás különbségének értékelését annak feltételezésével kell elvégezni, hogy a szervezet ellen felszámolási eljárás indult.

44      Először is, ami a 806/2014 rendelet releváns rendelkezéseit illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az e rendelet 20. cikkének (16) bekezdésében előírt értékelés annak meghatározására irányul, hogy a részvényesek és a hitelezők jobb elbánásban részesültek volna‑e, ha a szanálás alá vont intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonják.

45      A 806/2014 rendelet 20. cikkének (17) bekezdése alapján az ugyanezen cikk (16) bekezdésében említett értékelés meghatározza az eltérést azon tényleges elbánás között, amelyben a részvényesek és hitelezők a szanálás során részesültek, és azon elbánás között, amelyben utóbbiak részesültek volna, ha a szervezet a szanálási intézkedésre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá került volna.

46      Ezen értékelés célja azon elv végrehajtása, amely szerint a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul, és amelyet a 806/2014 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének g) pontja rögzít, amely előírja, hogy „egyetlen hitelező sem viselhet annál nagyobb veszteséget, mint amelyet akkor viselt volna, ha egy, a 2. cikkben említett szervezetet a 29. cikkben foglalt biztosítékokkal összhangban, rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolták volna fel”.

47      Ezen elv alapján a 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja kimondja, hogy az ESZT igénybe veheti az Egységes Szanálási Alapot (ESZA) „a részvényeseknek vagy hitelezőknek fizetendő kártérítés céljára, amennyiben a 20. cikk (5) bekezdése szerinti értékelést követően nagyobb veszteségeket szenvedtek el, mint amelyek a 20. cikk (16) bekezdése szerinti értékelést követően egy rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolás révén keletkeztek volna”.

48      Így a 806/2014 rendelet fent hivatkozott rendelkezéseiből egyértelműen kitűnik, hogy a felperes állításával ellentétben a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16)–(18) bekezdésében szereplő azon elbánásra való hivatkozás, amelyben a szervezet részvényesei és hitelezői részesültek volna, ha a szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá kerül, a velük szemben a szervezet felszámolása esetén alkalmazott, feltételezett elbánásra utal.

49      Ezenkívül a 2018/344 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint azon elbánás értékelésének módszere, amelyben azok a részvényesek és hitelezők részesültek volna, amelyekkel szemben a szanálási intézkedéseket végrehajtották, ha a szervezet a szanálási határozat meghozatalának időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá került volna, a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében várható cash flow‑k diszkontált összegének megállapítására korlátozódik. Az e cash flow‑k értékelése során figyelembe veendő, a 2018/344 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (4) és (5) bekezdésében említett tényezők az eszközök értékének egy feltételezett átruházás keretében történő meghatározására irányulnak, attól függően, hogy azokkal aktív piacokon kereskednek‑e, vagy sem. A 2018/344 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (8) bekezdése azt is előírja, hogy az értékelés eredménye alapján adódó feltételezett bevételeket az alkalmazandó fizetésképtelenségi jogszabály szerinti rangsornak megfelelően a részvényesekhez és a hitelezőkhöz rendelik.

50      Ebből következik, hogy azon elbánás értékelési módszere, amelyben a részvényesek és a hitelezők a 2018/344 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott, feltételezett rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében részesültek volna, az intézmény eszközei értékesítésének, tehát a 806/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 42. pontjában meghatározott felszámolásnak felel meg.

51      A felperes állításával ellentétben az a tény, hogy az elbánás különbségét úgy értékelik, hogy az érintett részvényeseket és hitelezőket a szanálás keretében megillető tényleges elbánást egy olyan feltételezett forgatókönyvvel hasonlítják össze, amelyben a szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás alatt áll, nem jelenti azt, hogy e kontrafaktuális forgatókönyvnek a szanálásban elfogadotthoz hasonló feltételezésen, azaz a szervezet tevékenységeinek folytatásán kellene alapulnia.

52      Meg kell állapítani, hogy ez az érv a szanálási intézkedés hatálya alá tartozó szervezet részvényeseinek és hitelezőinek a 806/2014 rendelet által bevezetett kártérítési mechanizmusának téves értelmezéséből ered.

53      E tekintetben a 806/2014 rendelet (62) preambulumbekezdése kimondja:

„A tulajdonjogokba való beavatkozás nem lehet aránytalan mértékű. Az érintett részvényesek és hitelezők következésképpen nem szenvedhetnek el nagyobb veszteséget annál, mint amely akkor sújtotta volna őket, ha az intézményt a szanálást elrendelő határozat elfogadásával egyidejűleg felszámolják. Abban az esetben, ha egy szanálás alatt álló intézmény eszközeinek csak egy részét veszi át magánszektorbeli vásárló vagy áthidaló intézmény, a szanálás alatt álló intézmény fennmaradó részét rendes fizetésképtelenségi eljárás útján fel kell számolni. Az intézmény felszámolási eljárása folyamán a meglévő részvényesek és hitelezők védelme érdekében az e részvényesek és hitelezők számára a követeléseik ellenértékeként kifizetett összeg nem lehet kevesebb, mint az a becsült összeg, amelyhez akkor jutottak volna, ha az egész intézményt rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében számolják fel.”

54      A 806/2014 rendelet 20. cikke (18) bekezdésének a) és b) pontja szerint az elbánás különbségének az ugyanezen rendelet 20. cikkének (16) bekezdésében előírt értékelése feltételezi, hogy a szanálás alatt álló intézmény, amellyel összefüggésben a szanálási intézkedés vagy intézkedések végrehajtására sor került, a szanálási intézkedésre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá került, valamint hogy a szanálási intézkedés vagy intézkedések végrehajtására nem került sor.

55      Emlékeztetni kell arra is, hogy a szanálási intézkedés valamely szervezettel szembeni elfogadása azt feltételezi, hogy teljesülnek a 806/2014 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek, vagyis hogy a szervezet fizetésképtelen, vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, nem várható, hogy alternatív magánszektorbeli intézkedéssel vagy felügyeleti intézkedéssel észszerű időn belül megelőzhető lenne a szervezet fizetésképtelensége, és hogy a szanálási intézkedésre közérdekből van szükség. A 806/2014 rendelet 18. cikkének (5) bekezdése szerint egy szanálási intézkedés akkor szolgálja a közérdeket, ha szükséges egy vagy több szanálási cél megvalósításához és azokkal arányos, továbbá a szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása révén ezek a szanálási célok nem valósulnának meg ugyanolyan mértékben. Amint arra a felperes rámutat, a szanálási mechanizmus elfogadásának célja többek között ugyanezen rendelet 14. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján a szervezet kritikus funkciói folytonosságának biztosítása.

56      Amint azt a felperes elismeri, a szanálási intézkedés a szervezet felszámolásának alternatíváját képezi, amennyiben azt a közérdek megköveteli.

57      A 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében, amely az ugyanezen rendelet 15. cikke (1) bekezdésének g) pontjában említett elv végrehajtására irányul, a részvényeseknek és hitelezőknek a szanálási eljárás során elismerik a követeléseik ellenértéke olyan mértékű kifizetéséhez vagy kártalanításhoz való jogát, amely nem lehet kevesebb, mint az a becsült összeg, amelyhez akkor jutottak volna, ha a szóban forgó egész hitelintézetet vagy vállalkozást rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolják (lásd analógia útján: 2022. május 5‑i Banco Santander [A Banco Popular szanálása] ítélet, C‑410/20, EU:C:2022:351, 48. pont).

58      Ebből következik, hogy az elbánás különbségének megállapítása érdekében az összehasonlítás az érintett részvényesekkel és hitelezőkkel szemben a szanálás során alkalmazott tényleges elbánás, valamint helyzetük értékelésére vonatkozik arra az esetre, ha a szanálási intézkedést nem fogadták volna el, vagyis ha a szervezetet felszámolták volna. A felperes állításával ellentétben az elbánás különbségének értékelése nem két hasonló helyzet, hanem két alternatív lehetőség összehasonlítását feltételezi. A felperes tehát azt is tévesen állítja, hogy a kontrafaktuális forgatókönyv a szanáláshoz hasonlóan olyan eljárásra vonatkozik, amely lehetővé teszi a hitelintézetek kritikus funkciói folytonosságának és azok helyreállításának biztosítását, és hogy a forgatókönyvnek a szanálási programban szereplővel azonos feltevésen kell alapulnia.

59      Másodszor, az alkalmazandó nemzeti jogszabályokat illetően meg kell állapítani, hogy a felperes állításával ellentétben a 22/2003. sz. törvény, amely a Spanyolországban a rendes fizetésképtelenségi eljárást szabályozza, nem az egyetlen olyan spanyol jogszabály, amely az elbánás különbségének értékelésére alkalmazandó.

60      Ugyanis a 2014/59 irányelvet átültető, 2015. november 6‑i Real Decreto 1012/2015 por el que se desarrolla la Ley 11/2015, y por el que se modifica el Real Decreto 2606/1996, de 20 de diciembre, sobre fondos de garantía de depósitos de entidades de crédito (a 11/2015. sz. törvény végrehajtásáról és a hitelintézetek betétbiztosítási alapjairól szóló, 1996. december 20‑i 2606/1996. sz. királyi rendelet módosításáról szóló 1012/2015. sz. királyi rendelet; a BOE 2015. november 7‑i 267. száma, 105911. o.) az elbánás különbségének értékelésére vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmaz.

61      Márpedig, amint arra a Spanyol Királyság rámutat, a spanyol jogalkotó az elbánás különbségének értékelésére vonatkozó szabályozása során a rendes fizetésképtelenségi eljárás szerint történő felszámolás esetén kívül nem vett figyelembe más esetet.

62      Ugyanis az 1012/2015. sz. királyi rendelet 10. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az értékelésnek meg kell határoznia azt az elbánást, amelyben a részvényesek és hitelezők akkor részesültek volna, ha a szanálás alatt álló szervezetet a szanálási határozat elfogadásának időpontjában felszámolási eljárás alá vonták volna.

63      E tekintetben az 1012/2015. sz. királyi rendelet 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az értékelés abból a feltevésből indul ki, mintha azt a szervezetet, amelyre a szanálási intézkedéseket alkalmazták, fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolták volna a szanálási határozat meghozatalának időpontjában.

64      Így a FROB által elrendelt szanálás nyomán alkalmazott elbánás különbségének értékelése keretében a spanyol jog előírja, hogy a kontrafaktuális forgatókönyv a szervezet felszámolásának olyan forgatókönyve, amely figyelembe veszi a 22/2003. sz. törvény felszámolásra vonatkozó rendelkezéseit.

65      E tekintetben, amint arra a Spanyol Királyság rámutat, a „felszámolásnak” a 22/2003. sz. törvény 148. és 149. cikkében szereplő fogalma a fizetésképtelenné vált vállalkozás vagyonának és jogainak abból a célból történő értékesítését foglalja magában, hogy a hitelezőket ezen értékesítés eredményéből kielégítsék, és e fogalom megfelel a 806/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 42. pontjában szereplő meghatározásnak.

66      Ezenkívül a 22/2003. sz. törvénynek a csődegyezségre vonatkozó 100. cikke e törvénynek „A felszámolás vagy a csődegyezség szakaszai” című V. címében szerepel. Ebből következik, hogy a 22/2003. sz. törvény, amely az általános csődtörvény, előírja, hogy a hitelezőkkel kötött csődegyezség a felszámolás alternatíváját jelenti a csődeljárás általános szakaszának végén.

67      Ennélfogva az 1012/2015. sz. királyi rendelet, kifejezetten előírva, hogy az elbánás különbségét azon feltételezés figyelembevételével kell értékelni, mintha a jogalany felszámolási szakaszba került volna, kizárta a hitelezőkkel kötött csődegyezségben álló alternatív megoldás alkalmazásának lehetőségét.

68      Ebből következik, hogy a felperes állításával ellentétben az alkalmazandó spanyol jogszabályi rendelkezések előírják, hogy az elbánás különbségét a felszámolási forgatókönyv alapján kell meghatározni, ami kizárja a szervezet folyamatos működésén és a hitelezőkkel kötött csődegyezségen alapuló forgatókönyv lehetőségét.

69      Harmadszor, a jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy abban az esetben, ha a szanálási programot nem fogadták volna el, az alternatíva a Banco Popular rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása lett volna (2022. június 1‑jei Algebris [UK] és Anchorage Capital Group kontra Bizottság ítélet, T‑570/17, EU:T:2022:314, 421. pont).

70      E tekintetben a megtámadott határozatban az ESZT megállapította, hogy a 3. értékelésnek megfelelően, tekintettel a jelen ügy körülményeire, és különösen arra, hogy a Banco Popular nem volt képes megfizetni az esedékessé váló tartozásait, a szanálás időpontjában a rendes fizetésképtelenségi eljárás megindítása a Banco Popular felszámolásához vezetett volna, amely az eszközök gyors, kötelező minimumár nélküli értékesítésével, valamint a realizálható nettó érték hitelezők részére történő kifizetésével járt volna a 22/2003. sz. törvényben meghatározott rangsornak megfelelően.

71      Azt is meg kell említeni, hogy a felperes azon érvét, amely szerint a szanálási intézkedés kontrafaktuális forgatókönyve nem szükségképpen foglalta magában a Banco Popular felszámolásának esetét, a meghallgatáshoz való joggal kapcsolatos eljárás keretében már felvetették egyes érintett részvényesek és hitelezők.

72      A megtámadott határozatban az ESZT rámutatott, hogy vagy azt állították, hogy a magánszektorból eredő megoldást lehetett volna találni, vagy hogy a kontrafaktuális forgatókönyvnek a Banco Popular működő vállalkozásként történő értékesítésén kellett volna alapulnia, mivel az a szanálási program elfogadásának időpontjában még aktív volt a piacon. Közelebbről az ESZT jelezte, hogy egyes érintett részvényesek és hitelezők azt állították, hogy a hitelezők megállapodást (csődegyezséget) köthettek volna, amely megakadályozta volna a Banco Popular felszámolását. Mások megjegyezték, hogy a spanyol fizetésképtelenségi eljárás rendelkezik az előre meghatározott fizetésképtelenség lehetőségéről, amelynek révén a jogalany életképes eszközeit különválasztják, és működő vállalkozásként értékesítik. Azt állították, hogy e megoldást az értékelő irodának figyelembe kellett volna vennie a felszámolási stratégia meghatározása során, mivel az lehetővé tette volna a Banco Popular franchise‑értékének jobb megőrzését.

73      Az ESZT megállapította, hogy a 806/2014 rendeletben és az alkalmazandó nemzeti jogban előírt követelmények sérelme nélkül az értékelő iroda a tisztázó dokumentumban kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt a Banco Popular esetében nem volt lehetséges (előre meghatározott fizetésképtelenségi eljárás útján vagy más módon) a működő vállalkozásként történő értékesítés, sem pedig csődegyezség kötése. E tekintetben egyrészt az értékelő iroda jelezte, hogy a Banco Popularnak a szanálás időpontjában fennálló likviditási helyzetére és az Európai Központi Banknak (EKB) a Banco Popular fizetésképtelenségére vagy valószínűleg fizetésképtelenné válására vonatkozó értékelésére tekintettel a Banco Popular nem folytathatja működését a tárgyalások megkezdése alatt, ami jelentős értékvesztéshez vezet. Az ESZT hozzátette, hogy a Banco Popular vezérigazgatójának 2017. június 6‑i levele megerősíti azt a következtetést, amely szerint a Banco Popular likviditási helyzete nem teszi lehetővé számára, hogy folytassa tevékenységeit. Másrészt az értékelő iroda úgy ítélte meg, hogy a Banco Popular banki engedélyét visszavonták, mivel a spanyol jogszabályok által előírt, visszavonásra vonatkozó feltételek teljesültek. Jelezte, hogy a banki engedély szükséges volt az ügyfelek betéteinek fogadásához, amelyek elengedhetetlenek voltak a Banco Popular tevékenységének folytatásához vagy működő vállalkozásként történő értékesítéséhez.

74      Az ESZT hozzátette, hogy az értékelő iroda a tisztázó dokumentumban megemlítette, hogy a 22/2003. sz. törvény nem írja elő egy „jó bank” és egy „rossz bank” létrehozását, és hogy mindenesetre annak végrehajtása olyan időt igényelt volna, amely akkor nem állt rendelkezésre.

75      Az ESZT arra a következtetésre jutott, hogy az értékelő iroda megfelelő értékelést végzett a 3. értékelésben alkalmazott felszámolási forgatókönyvet illetően.

76      Ebből kitűnik, hogy a szanálás időpontjában a Banco Popular likviditási helyzete, fizetésképtelensége vagy valószínűleg fizetésképtelenné válása, valamint banki engedélyének esetleges visszavonása miatt nem volt abban a helyzetben, hogy folytassa tevékenységeit, és hogy emiatt nem volt elképzelhető sem csődegyezség, sem pedig a folyamatosan működő vállalkozást feltételező fizetésképtelenségi forgatókönyv.

77      Ennélfogva a felperes állításával ellentétben mind az alkalmazandó jogi rendelkezések, mind pedig a Banco Popular szanálás időpontjában fennálló ténybeli helyzete kizárta az olyan kontrafaktuális forgatókönyv alkalmazását, amely figyelembe veszi a folyamatosan működő vállalkozás esetét.

78      Ebből következik, hogy nem releváns a felperesnek a Banco Popular nem védett, halasztott adóköveteléseinek értékelése vonatkozásában a felszámolás kritériuma helyett a folyamatos működés kritériumának alkalmazásából eredő értékkülönbségre vonatkozó érve.

79      A fentiek összességéből kitűnik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az ESZT nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor jóváhagyta az értékelő iroda azon értékelését, amely szerint azon elbánás értékelését, amelyben a Banco Popular érintett részvényesei és hitelezői részesültek volna abban az esetben, ha a Banco Populart rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna, a tevékenységét megszüntető vállalkozás felszámolásának forgatókönyve alapján kell elvégezni.

80      Ennélfogva a második jogalapot el kell utasítani.

 Az első jogalapról, amely a 806/2014 rendelet 20. cikkének és a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet IV. fejezetének megsértésén alapul, mivel a 3. értékelést nem független értékelő végezte el

81      A felperes arra hivatkozik, hogy az értékelő iroda nem felelt meg az ahhoz szükséges feltételeknek, hogy a 3. értékelés elkészítése szempontjából függetlennek lehessen tekinteni, és hogy az ESZT általi kijelölése sérti a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet IV. fejezetének rendelkezéseit és a 806/2014 rendelet 20. cikkét.

82      A megtámadott határozatban az ESZT úgy vélte, hogy az értékelő iroda a 806/2014 rendelet 20. cikkének (1) bekezdésében és a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet IV. fejezetében foglalt követelményeknek megfelelően független. Megállapította, hogy az értékelő irodát közbeszerzési eljárás keretében választották ki, amelynek eredményeként az ESZT úgy ítélte meg, hogy az a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 38. cikkének 1. pontjában és 39. cikkében foglalt követelményeknek megfelelően rendelkezik a 3. értékelés elvégzéséhez szükséges képesítésekkel, tapasztalattal, képességekkel, tudással és erőforrással, anélkül, hogy túlzott mértékben függene valamely érintett hatóságtól vagy a Banco Populartól. Az ESZT úgy ítélte meg, hogy az elvégzendő értékelés jellegére, terjedelmére és összetettségére tekintettel az értékelő iroda a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 39. cikkének (2) bekezdésével összhangban megfelelő emberi és technikai erőforrásokkal rendelkezik a 3. értékelés elvégzéséhez.

83      Ezenfelül az ESZT úgy ítélte meg, hogy az értékelő iroda a hatóságoktól és a Banco Populartól független jogalany, és e tekintetben teljes mértékben független volt az ESZT‑től, és nem vett részt a Banco Popular éves számviteli munkájában.

84      Végül az ESZT rámutatott arra, hogy a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikke értelmében vett tényleges vagy potenciális jelentős közös vagy ellentétes érdek hiányát illetően az értékelő iroda az alkalmazandó szakmai normákra tekintettel belső ellenőrzést végzett. Ezen ellenőrzés eredményére tekintettel az értékelő iroda úgy ítélte meg, hogy a független értékelőként való kijelölése tekintetében nem áll fenn összeférhetetlenség. E tekintetben az ESZT megemlítette az összeférhetetlenség hiányára vonatkozó, az értékelő iroda által a közbeszerzési eljárás során és a kijelölését követően tett különböző nyilatkozatokat, amelyek ezen iroda és csoportjainak – többek között a 3. értékelés elvégzésével megbízott csoport – tagjai függetlenségének biztosítására irányultak.

85      Figyelemmel e nyilatkozatokra és az értékelő iroda által nyújtott biztosítékokra, az ESZT úgy ítélte meg, hogy ez utóbbi elegendő garanciát nyújt ahhoz, hogy elkerülhető legyen bármilyen tényleges vagy potenciális jelentős közös vagy ellentétes érdek valamely érintett állami hatósággal vagy a Banco Popularral. Az ESZT a megtámadott határozat 6.2.1. címére is hivatkozott, amelyben válaszolt a meghallgatáshoz való jogra vonatkozó eljárás során érintett részvényesek és hitelezők által benyújtott, „értékelő iroda függetlenségére vonatkozó észrevételek[re]”. E címben az ESZT kifejtette, hogy az értékelő irodának a kijelölésének időpontjában és a 3. értékelés elvégzése során nem volt a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikke értelmében vett, tényleges vagy potenciális jelentős közös vagy ellentétes érdeke érintett hatósággal vagy az érintett szervezettel.

86      Az ESZT arra jutott, hogy az értékelő iroda a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16) bekezdésében és a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 39–41. cikkében foglalt követelményeknek megfelelően független.

87      E tekintetben a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16) bekezdése alapján az ESZT gondoskodik arról, hogy az értékelést az e cikk (1) bekezdésében említett független személy végezze, azaz olyan személy, aki független minden állami hatóságtól, beleértve az ESZT‑et, a nemzeti szanálási hatóságot és az érintett szervezetet is.

88      Az értékelők függetlenségére vonatkozó szabályokat a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet IV. fejezete tartalmazza, amelynek 38. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Értékelőnek kinevezhető jogi vagy természetes személy. Az értékelő akkor minősül bármely érintett állami hatóságtól vagy érintett szervezettől függetlennek, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

(1)      a 39. cikknek megfelelően az értékelő rendelkezik a szükséges képesítésekkel, tapasztalattal, képességekkel, tudással és erőforrással, és hatékonyan végre tudja hajtani az értékelést bármely érintett állami hatóság vagy érintett szervezet indokolatlan igénybevétele nélkül;

(2)      az értékelő a 40. cikknek megfelelően jogilag elkülönül az érintett állami hatóságoktól és az érintett szervezettől;

(3)      az értékelő esetében nem merül fel a 41. cikk szerinti jelentős közös vagy ellentétes érdek.”

89      A 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a jelentős közös vagy ellentétes érdekekre vonatkozó 41. cikke a következőket írja elő:

„(1)      A független értékelőnek nem lehet tényleges vagy potenciális jelentős közös vagy ellentétes érdeke érintett állami hatósággal vagy az érintett szervezettel.

(2)      Az (1) bekezdés alkalmazásában valamely tényleges vagy potenciális érdeket akkor kell jelentősnek tekinteni, ha a kinevező hatóság vagy az érintett tagállamban e feladat elvégzésével adott esetben megbízott egyéb hatóság értékelése szerint az befolyásolhatja, vagy indokoltan tűnhet úgy, hogy befolyásolja a független értékelő véleményét az értékelés során.

(3)      Az (1) bekezdés alkalmazásában a legalább a következő felek esetében felmerülő közös vagy ellentétes érdeket kell relevánsnak tekinteni:

a)      a felső vezetés és az érintett szervezet vezető testületének tagjai;

b)      az érintett szervezetet ellenőrző vagy abban befolyásoló részesedéssel rendelkező jogi vagy természetes személyek;

c)      a kinevező hatóság vagy az érintett tagállamban e feladat elvégzésével adott esetben megbízott egyéb hatóság által a kinevező hatóság vagy az érintett tagállamban e feladat ellátásával megbízott más hatóság rendelkezésére álló információk alapján jelentősként azonosított hitelezők;

d)      a csoporthoz tartozó vállalkozások.

(4)      Az (1) bekezdés alkalmazásában legalább a következő elemek relevánsak:

a)      a független értékelő által nyújtott szolgáltatások, többek között a múltban az érintett szervezetnek és a (3) bekezdésben említett személyeknek nyújtott szolgáltatások, és mindenekelőtt az említett szolgáltatások és az értékelés szempontjából releváns elemek közötti kapcsolat;

b)      a független értékelő és az érintett szervezet, valamint a (3) bekezdésben említett személyek közötti személyes és pénzügyi kapcsolatok;

c)      a független értékelő befektetései vagy egyéb jelentős pénzügyi érdekei;

d)      jogi személyek esetében bármely szerkezeti elkülönítés vagy más intézkedés, amelyre a függetlenséget érintő veszélyek, így az önellenőrzés, érdekeltség, önérdek, bizalmi viszony vagy megfélemlítés veszélyének kezelése céljából kerül sor, ideértve az olyan intézkedéseket, amelyek célja az értékelésbe bevonható személyzetnek a személyzet más tagjaitól való megkülönböztetése.

[…]”

90      Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja, hogy a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 38. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt feltételeket az értékelő iroda teljesítette, vagyis hogy rendelkezett a 3. értékelés hatékony elvégzéséhez szükséges képesítésekkel, tapasztalattal, képességekkel, tudással és erőforrással, valamint hogy jogilag elkülönült az érintett hatóságoktól és a Banco Populartól.

91      A felperes azt sem állítja, hogy az értékelő irodának a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikkének (1) bekezdése értelmében vett tényleges vagy potenciális jelentős közös vagy ellentétes érdeke lett volna az érintett hatósággal, vagyis az ESZT‑tel, vagy az érintett szervezettel, vagyis a Banco Popularral.

92      A felperes azzal érvel, hogy az értékelő iroda nem felelt meg azoknak a feltételeknek, amelyek alapján függetlennek lehetne tekinteni, mivel a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikkének (2) bekezdése értelmében vett olyan tényleges vagy potenciális jelentős érdekek álltak fenn, amelyek befolyásolhatták, vagy indokoltan tűnhet úgy, hogy befolyásolták az értékelő véleményét a 3. értékelés elkészítése során a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikkének (2) bekezdése értelmében.

93      Lényegében azt állítja, hogy az ilyen érdekek fennállását nem kizárólag azon kapcsolatokra tekintettel kell értékelni, amelyek az egyrészt az értékelő iroda, másrészt pedig az ESZT vagy a Banco Popular között fennállnak, hanem az ügy összes körülményére tekintettel is. Így a felperes azt rója fel az ESZT‑nek, hogy nem vette figyelembe először is azt, hogy az értékelő iroda már elvégezte a 2. értékelést, másodszor pedig nem vette figyelembe az értékelő iroda és a Banco Santander közötti kapcsolatokat.

 Az első részről, amely arra vonatkozik, hogy az értékelő iroda készítette a 2. és 3. értékelést

94      A felperes azzal érvel, hogy mivel az értékelő iroda készítette a 2. értékelést, a szakmai gondosság és a tárgyilagosság elvének a független értékelő kiválasztása során való tiszteletben tartása alapján nem volt célszerű rá bízni a 3. értékelés elvégzését. Úgy véli, hogy ezen irodára jelentős nyomás nehezedett szakmai jóhírnevének megőrzése érdekében, ami arra késztette, hogy elkerülje a 2. értékelés következtetéseinek bármilyen helyesbítését vagy módosítását.

95      A felperes emlékeztet arra, hogy az ESZT‑nek tiszteletben kell tartania a Charta 41. cikkében rögzített megfelelő ügyintézés elvét, valamint a pártatlanság követelményét, amely különösen az összeférhetetlenségi helyzetek elkerülésére irányul. Márpedig az ESZT annak megállapítására szorítkozott, hogy az értékelő kijelölése formálisan megfelel a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet követelményeinek, anélkül hogy figyelembe vette volna az értékelő iroda szanálási eljárásban elfoglalt helyzetét vagy pártatlanságának látszatát. Nem elegendő, ha a strukturális elkülönítésre és a jelentős érdekekre vonatkozó követelményeket tiszteletben tartják, hanem az eljárást a részrehajlás bármilyen gyanújától is védeni kell.

96      A válaszban a felperes elismeri, hogy kétségtelen, hogy – amint azt az ESZT állítja – az alkalmazandó rendelkezésekkel, különösen a 806/2014 rendelet 20. cikkével nem ellentétes, hogy a 2. és 3. értékelést ugyanaz az értékelő végezze el. Mindazonáltal a felperes arra hivatkozik, hogy az a tény, hogy az értékelő iroda készítette a 2. értékelést, olyan körülménynek minősül, amely megakadályozta, hogy objektív és független értékelőnek lehessen tekinteni.

97      Érveivel a felperes lényegében azt rója fel az ESZT‑nek, hogy az értékelő irodát jelölte ki független értékelőnek a 3. értékelés elvégzése céljából, anélkül hogy figyelembe vette volna azt a tényt, hogy mivel ez utóbbi már elvégezte a 2. értékelést, nem tekinthető úgy, hogy tiszteletben tartja a Charta 41. cikkének (1) bekezdésében foglalt és a Bíróság ítélkezési gyakorlata által értelmezett pártatlanság követelményét.

98      E tekintetben a Charta 41. cikkének (1) bekezdése kimondja többek között azt, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül intézzék.

99      Az ítélkezési gyakorlat szerint az intézményeket, szerveket és hivatalokat feladatuk végzése során terhelő pártatlansági követelmény az egyenlő bánásmód biztosítását célozza, amely az Unió alapját képezi. Ez a követelmény többek között az olyan helyzetek elkerülésére irányul, amelyekben érdekütközés állhat fenn az intézmények, szervek és hivatalok nevében eljáró tisztviselők és meghatalmazottak tekintetében. Tekintettel a függetlenség és integritás garantálásának alapvető jelentőségére az uniós intézmények, szervek és hivatalok mind belső működését, mind külső imázsát illetően, a pártatlansági követelmény kiterjed minden olyan körülményre, amelyet a tisztviselőnek vagy alkalmazottnak, akinek egy ügyben állást kell foglalnia, észszerűen úgy kell tekintenie, mint amely harmadik személyek szemében alkalmasnak tűnhet az e tárggyal kapcsolatos függetlenségének csorbítására (lásd: 2019. március 27‑i August Wolff és Remedia kontra Bizottság ítélet, C‑680/16 P, EU:C:2019:257, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

100    Tehát ezen intézmények, szervek és hivatalok kötelezettsége, hogy a pártatlanság követelménye mindkét alkotóelemének megfeleljenek, amely egyrészről a szubjektív pártatlanság, amelynek alapján az érintett intézmény egyik tagja sem mutathat elfogultságot vagy személyes előítéletet, másrészt pedig az objektív pártatlanság, amelynek megfelelően ezen intézménynek e tekintetben megfelelő biztosítékokat kell nyújtania az esetleges előítéletekkel kapcsolatos összes jogos kétely kizárására (lásd: 2019. március 27‑i August Wolff és Remedia kontra Bizottság ítélet, C‑680/16 P, EU:C:2019:257, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

101    Márpedig, amint az a fenti 87. pontban megállapításra került, a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16) bekezdése alapján az ESZT‑nek kell biztosítania az értékelő iroda függetlenségét az ügy körülményeire tekintettel.

102    Kétségtelen, hogy főszabály szerint nem zárható ki, hogy harmadik személyek szemében az a tény, hogy az értékelő iroda a szanálási program elfogadását megelőzően már részt vett a Banco Popular szanálási eljárásában a 2. értékelés elvégzésével, olyan körülménynek tűnhet, amely megakadályozza, hogy a 3. értékelés elkészítése során objektív és pártatlan legyen.

103    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban az ESZT jelezte, hogy több érintett részvényes és hitelező észrevételeket nyújtott be az értékelő iroda függetlenségével kapcsolatban, és azt állította, hogy ez utóbbinak nem szabadott volna elvégeznie a 3. értékelést, mivel már ő készítette a 2. értékelést. E megjegyzések közül néhány utalt arra, hogy a 2. értékelés azon elbánás előzetes becslését tartalmazta, amelyet a részvényesek vagy hitelezők egyes kategóriái számára a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében biztosítottak volna, és azt állították, hogy az értékelő iroda azon elv 2. értékelésben szereplő elemzésének következtetéseit kívánta megerősíteni, amely szerint a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul.

104    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a jelen ügy körülményei egyrészt nem bizonyítják, hogy az értékelő irodát a 3. értékelés elvégzése során befolyásolta az a tény, hogy ő készítette a 2. értékelést, másrészt ellentmondanak a felperes azon érvének, amely szerint ez az iroda indokoltan tűnhetett úgy, hogy nem volt objektív vagy pártatlan.

105    Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 2. értékelés két részre oszlik, amelyek közül az első a Banco Popular szanálás céljából végzett ideiglenes értékelését tartalmazza, a második pedig a felszámolási forgatókönyv szimulációjából áll. Az első rész a Banco Popular eszközeinek és kötelezettségeinek értékelését tartalmazza, és a vagyonértékesítési eszköz alkalmazása keretében a Banco Popular gazdasági értékének meghatározására irányul. Ezt az első részt az ESZT figyelembe vette a szanálási program elfogadása céljából. A felszámolási forgatókönyv második részben szereplő szimulációjának célja a 806/2014 rendelet 20. cikke (9) bekezdésének megfelelően az arra az elbánásra vonatkozó becslés, amelyben az egyes részvényesi és hitelezői kategóriák a felszámolási eljárás során várhatóan részesültek volna, ha a szanálási intézkedés hatálya alá tartozó szervezet a spanyol jog alapján rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében került volna felszámolásra.

106    A 3. értékelésben az elbánás különbségének elemzése azon a tényleges elbánáson alapul, amelyben az érintett részvényesek és hitelezők a szanálás befejeztével részesültek. A Banco Popular eszközeinek és kötelezettségeinek a szanálás céljából történő, a 2. értékelés első részében szereplő értékelését nem vették figyelembe a 3. értékelésben, tehát az nem befolyásolhatta az értékelő irodát, amikor azt készítette.

107    Így a felperes érve csak a 2. értékelés második részére vonatkozik, amely a felszámolási forgatókönyv szimulációjának felel meg.

108    E tekintetben a megtámadott határozatban az ESZT hangsúlyozta, hogy az alkalmazandó jogi keret elismeri, hogy az arra vonatkozó ideiglenes becslés, hogy az érintett részvényesek és hitelezők milyen elbánásban részesültek volna, ha a szervezetet felszámolták volna, a 2. értékelés keretében több okból sem lehetett olyan pontos, mint a 3. értékelésben szereplő becslés, nevezetesen az időbeli korlátok és a 2. értékelés keretében a szanálás időpontjához kellően közeli adatok hiánya miatt. Így a 806/2014 rendelet 20. cikkének (9) bekezdése szerint a 2. értékelés magában foglalja az ezen elbánásra vonatkozó „becslést”, míg ugyanezen rendelet 20. cikkének (17) bekezdése azt írja elő, hogy a 3. értékelésnek meg kell „határozni” az elbánást. Az ESZT jelezte, hogy pusztán az a tény, hogy a 2. értékelésben szereplő ideiglenes becslés és a 3. értékelés hasonló eredményeket tartalmazott, de eltérő feltételezéseken alapult, önmagában nem tekinthető elegendő bizonyítéknak arra nézve, hogy a 3. értékelést nem a jogszabályi követelményeknek megfelelően végezték el.

109    Először is meg kell állapítani, hogy a 2. értékelésben az értékelő iroda kifejtette, hogy nem rendelkezik sem az összes szükséges információval és adattal, sem pedig elegendő idővel ahhoz, hogy ebben a szakaszban a pusztán indikatív jellegű becslést meghaladó becslést végezzen. Több alkalommal jelezte, hogy a felszámolási forgatókönyv szimulációja számos bizonytalanságon alapult, és hogy amennyiben pontosabb információk állnak rendelkezésre, lehetősége lesz arra, hogy finomítsa feltevéseit, és „szilárdabb” és megbízhatóbb felszámolási forgatókönyvet dolgozzon ki.

110    Az értékelő iroda többek között megemlítette, hogy „[m]ivel a vállalkozás szerkezetét vagy az egyes jogalanyok mérlegeit nem közölték [vele], a felszámolási forgatókönyv[ét] indikatív jelleggel, konszolidált alapon dolgozták ki”, valamint hogy „[a 22/2003. sz. törvény] szerinti tényleges felszámolás az egyes jogalanyokra vonatkozott”. Hozzátette, hogy „[e] kiegészítő információk kézhezvételét követően, [ez az iroda] képes lesz arra, hogy egy egyedi alapon történő, szilárdabb felszámolási forgatókönyv szimulációját mutassa be”.

111    Ebből egyrészt az következik, hogy a 2. értékelés számos fenntartást tartalmazott a felszámolási forgatókönyv szimulációjának megbízhatóságát illetően. Másrészt a fenti 105. és 106. pontból kitűnik, hogy a Banco Popularnak a 3. értékelésben szereplő, a 2. értékelésben szereplő szimulációban szereplőtől eltérő felszámolási forgatókönyv szerinti értékelése nem kérdőjelezheti meg ez utóbbi értékelés érvényességét.

112    Ennélfogva a felperes nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy az értékelő iroda a szakmai jóhírnevének védelme érdekében úgy vélte, hogy kötik a 2. értékelésben szereplő következtetések a 3. értékelés elvégzése során, sem pedig arra, hogy az e két értékelés közötti különbség csorbíthatja ezen iroda szakmai jóhírnevét, és így részéről a tárgyilagosság hiányához vezet.

113    Másodszor a felperes azon érve, miszerint az értékelő irodát arra ösztönözték, hogy kerülje el a 2. értékelésben szereplő következtetések bármilyen helyesbítését vagy módosítását, ellentmondásban áll azon körülményekkel, amelyek között a 2. és 3. értékelést elvégezték.

114    E tekintetben a megtámadott határozatban a fenti 103. pontban említett észrevételekre válaszul az ESZT jelezte, hogy míg a feltételezett fizetésképtelenségi eljárásban az érintett részvényeseket és hitelezőket megillető elbánás előzetes becslését, amelyet belefoglaltak a 2. értékelésbe, egy konkrét határidőn belül végezték el, és az azon információkon alapult, amelyekkel az értékelő iroda a szanálás előtt rendelkezett, azaz főként a 2017. március 31‑én rendelkezésre álló információkon, a 3. értékelés a 2017. június 6‑án, a tevékenységek lezárásának időpontjában meglévő pontosabb információkon alapult, amennyiben azok rendelkezésre álltak. Az ESZT úgy ítélte meg, hogy figyelemmel az ezen értékelések alapjául szolgáló különböző információkra, valamint azok eltérő céljára, az értékelő iroda igenis eltérő következtetésekre juthatott volna.

115    Egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a felszámolási forgatókönyv 2. értékelésben szereplő szimulációja szükségképpen a szanálási program elfogadását megelőző adatokon alapult, míg a 3. értékelésnek a szanálás időpontjában rendelkezésre álló adatokat kellett figyelembe vennie. Nem lehetett vélelmezni tehát, hogy a Banco Popularnak a 3. értékelésben elvégzett feltételezett felszámolási forgatókönyv keretében történő értékelését illetően az értékelő iroda ugyanarra az eredményre jut, mint a 2. értékelésben szereplő szimuláció keretében.

116    Másrészt a felperes elismeri, hogy a 2. értékelést sürgősséggel kellett elvégezni. Így, amint azt az értékelő iroda a 2. értékelésben jelezte, a felszámolási forgatókönyv szimulációja ellenőrizetlen feltételezéseken alapult, amelyeket pontosítani kellett.

117    Ebből kitűnik, hogy az ESZT‑nek a 2. értékelés kézhezvételétől tudomása volt arról, hogy az értékelő irodának a 3. értékelésben új adatokra kell támaszkodnia, és módosítania kell a felszámolási forgatókönyv szimulációjában elvégzett értékelést. A felperes tehát nem állíthatja érvényesen, hogy annak, hogy az értékelő iroda elvégezte a 2. értékelést, arra kellett volna vezetnie az ESZT‑et, hogy kétségbe vonja annak tárgyilagosságát és pártatlanságát.

118    Harmadszor, a felperes nem vitatja, hogy a 2. és 3. értékelést eltérő célból és eltérő megközelítések alapján végezték el.

119    A tárgyaláson a felperes kifejtette, hogy az ESZT‑nek egy másik értékelőhöz kellett volna fordulnia annak érdekében, hogy az értékelést eltérő módszer szerint végezze el, mivel az értékelő iroda ugyanazt a módszert alkalmazta a 2. és 3. értékelésben, vagyis egy felszámolási forgatókönyv szerinti értékelést.

120    Márpedig, mivel a második jogalap elemzéséből kitűnik, hogy azon elbánás értékelését, amelyben a Banco Popular érintett részvényesei és hitelezői részesültek volna abban az esetben, ha a Banco Populart rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna, a felperes nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy e módszer kiválasztása alkalmas volt annak bizonyítására, hogy az értékelő iroda részéről felmerült a tárgyilagosság hiányának látszata. Állításával ellentétben a 3. értékelés elvégzésére kijelölt minden más értékelőnek a Banco Popular feltételezett felszámolási forgatókönyvére kellett volna támaszkodnia.

121    Meg kell jegyezni továbbá, hogy a 3. értékelésben az értékelő iroda nem elégedett meg a 2. értékelésben szereplő szimuláció eredményének megerősítésével.

122    Így például a 2. értékelésben egy hároméves felszámolási forgatókönyv esetén a Banco Popular eszközei értékesítésének teljes összegét a hitelezők számára a legjobb esetben 120,9 milliárd euróra, a legrosszabb esetben pedig 116,5 milliárd euróra becsülték. A 3. értékelésben a hároméves felszámolási forgatókönyv esetében az eszközök értékelése eltérő eredményhez vezetett, azaz 101,546 milliárd euróhoz a legjobb esetben, és 97,593 milliárd euróhoz a legrosszabb esetben.

123    Pusztán az a tény, hogy az értékelő iroda ugyanerre a következtetésre jutott, vagyis hogy az érintett részvényesek és hitelezők a Banco Popular felszámolása esetén nem jutnának megtérüléshez, nem elegendő annak bizonyításához, hogy ezen iroda a 3. értékelés elvégzése során úgy ítélte meg, hogy köti őt a 2. értékelésben elvégzett értékelése.

124    A fentiekből következik, hogy az az érv, amely arra irányul, hogy bizonyítsa az értékelő iroda tárgyilagossága hiányának látszatát, amiatt, hogy utóbbi készítette 2. értékelést, nem alapul semmilyen konkrét bizonyítékon, és ellentmond magának a 3. értékelés tartalmának.

125    Következésképpen a jelen ügy körülményei között – a felperes állításával ellentétben – az a tény, hogy az értékelő iroda készítette a 2. értékelést, nem tette lehetővé a 3. értékelés elvégzése tekintetében fennálló függetlenségének és az ESZT által független értékelőként való kijelölésének megkérdőjelezését.

126    A fentiek alapján az első részt el kell utasítani.

 A második részről, amely az értékelő iroda és a Banco Santander közötti kapcsolatokra vonatkozik

127    A felperes azt állítja, hogy az ESZT az értékelő iroda függetlenségének értékelése során tévesen nem vette figyelembe az értékelő iroda és a Banco Santander közötti kapcsolatokat.

128    Először is arra hivatkozik, hogy az értékelő iroda által a Banco Santander részére a Banco Popular szanálása előtt és után nyújtott szolgáltatásokra tekintettel az ESZT‑nek arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy ez az iroda nem felel meg az ahhoz szükséges feltételeknek, hogy független értékelőnek lehessen tekinteni, mivel a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikke értelmében tényleges vagy potenciális jelentős érdekek álltak fenn, amelyek befolyásolhatták, vagy indokoltan tűnhet úgy, hogy befolyásolták az értékelő véleményét a 3. értékelés keretében.

129    Először is a felperes arra hivatkozik, hogy az ESZT nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az értékelő iroda 25 éven keresztül, 2016‑ig a Banco Santander könyvvizsgálója volt.

130    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a meghallgatáshoz való joggal kapcsolatos eljárás során egyes érintett részvényesek és hitelezők észrevételeket tettek az értékelő iroda függetlenségével kapcsolatban, amelyet kétségbe vont az, hogy ez az iroda korábban, a szanálási program elfogadása előtt könyvvizsgálati szolgáltatásokat nyújtott a Banco Santander részére.

131    A megtámadott határozatban e megjegyzésekre válaszul az ESZT úgy ítélte meg, hogy az értékelő iroda által a Banco Santander részére nyújtott könyvvizsgálati szolgáltatásokat nem kell figyelembe venni a függetlenségnek az értékelő iroda 2017. május 23‑i megbízásának időpontjában végzett értékelése során, mivel ezt az értékelést a Banco Popular tekintetében végezték el. Az ESZT jelezte, hogy ebben az időpontban az értékelő iroda potenciális vevőktől való függetlenségét nem értékelték, mivel egyrészt azt a jogi keret nem írta elő, másrészt pedig az értékelési eljárás eltérő eljárás volt azon értékesítési eljáráshoz képest, amely a vevőt meghatározta. Közelebbről, az értékelő iroda a szanálási program elfogadását megelőzően nem fért hozzá a potenciális vevők megnevezésére vagy a vevő kilétére vonatkozó információkhoz.

132    Az ESZT úgy ítélte meg, hogy a 3. értékelés terjedelmére és céljára tekintettel az értékelő iroda által a Banco Santander részére a múltban nyújtott könyvvizsgálati szolgáltatások nem befolyásolták az értékelő cégnek a 3. értékelés elvégzésével kapcsolatos függetlenségét, és nem keletkeztettek a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikke értelmében vett tényleges vagy potenciális jelentős közös vagy ellentétes érdeket. Közelebbről megállapította, hogy a 3. értékelés kizárólag a Banco Popularnak a Banco Santander részére történő eladását megelőző eszközeire és kötelezettségeire vonatkozott, nem pedig a Banco Santander eszközeire és kötelezettségeire.

133    Így meg kell állapítani, hogy az értékelő iroda független értékelőként való kijelölésének időpontjában, azaz 2017. május 23‑án a vevő kiléte nem volt ismert, és ennélfogva nem lehetett figyelembe venni az értékelő iroda és a Banco Santander közötti kapcsolatokat. Ezenfelül meg kell állapítani, hogy az értékelő iroda az értékelőkénti kijelölésének időpontjában már nem nyújtott könyvvizsgálati szolgáltatásokat a Banco Santander részére, amit egyébként a felperes nem is állít.

134    Ezenkívül a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján az e cikk (1) bekezdése értelmében vett tényleges vagy potenciális jelentős közös vagy ellentétes érdek fennállásának megállapítása szempontjából releváns a független értékelő által nyújtott szolgáltatások, többek között a múltban az érintett szervezetnek és a (3) bekezdésben említett személyeknek nyújtott szolgáltatások, és mindenekelőtt az említett szolgáltatások és az értékelés szempontjából releváns elemek közötti kapcsolat.

135    Márpedig a felperes nem hoz fel egyetlen olyan érvet sem, amely annak bizonyítására irányulna, hogy kapcsolat áll fenn az értékelő iroda által a Banco Santander részére nyújtott könyvvizsgálati szolgáltatások és a 3. értékelés szempontjából releváns elemek között, amely értékelés csak a Banco Popular, nem pedig a Banco Santander értékelésére vonatkozott.

136    Másodszor a felperes azzal érvel, hogy az, hogy a Banco Santander az értékelő irodát tanácsadóként alkalmazta azon ügyletek tekintetében, amelyek az utóbbi és a Banco Popular egyes, bírósági úton vagy azon kívül igényt benyújtó befektetői között létrejött megállapodásokhoz vezettek, azt bizonyítja, hogy a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikke értelmében az értékelő és az érintett szervezet között tényleges vagy potenciális jelentős közös érdekek állnak fenn. A felperes szerint az a személy, aki közvetlenül a szanálást követően tanácsot ad a szanálás alatt álló szervezet vevőjének a szanálásból eredő jogvitákhoz közvetlenül kapcsolódó ügyben, nem tekinthető az őt megbízó személytől függetlennek. Ezenkívül az értékelő irodát a Banco Santander azon információk miatt vette igénybe, amelyekkel a Banco Popularral kapcsolatban a 2. értékelésben való részvétele folytán rendelkezett.

137    A meghallgatáshoz való joggal kapcsolatos eljárás során egyes érintett részvényesek és hitelezők észrevételeket tettek az értékelő iroda függetlenségével kapcsolatban is, amelyet befolyásolt az, hogy a Banco Popular szanálását követően ez utóbbi a Banco Popular beolvadásával vagy a Banco Santander által a Banco Popular egyes hitelezőinek nyújtott részleges kompenzációval kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtott a Banco Santander részére.

138    A megtámadott határozatban az ESZT e megjegyzésekre válaszul megállapította, hogy e szolgáltatások nem alapozzák meg a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikkének (2) és (4) bekezdése értelmében vett jelentős közös vagy ellentétes érdekeket az ugyanezen felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikkének (3) bekezdése értelmében vett érintett személy esetében.

139    Először is, az ESZT úgy ítélte meg, hogy a 3. értékelés terjedelmére és céljára tekintettel az értékelő iroda által a folyamatosan működő vállalkozásra vonatkozó szanálás időpontját követően nyújtott szolgáltatások nem érinthetik a 3. értékelést és az abban szereplő elemeket. Ezenfelül megállapította, hogy a 3. értékelés nem érintheti a Banco Popular vagy a Banco Santander helyzetét, mivel az kizárólag azt határozza meg, hogy az ESZA‑n keresztül kártérítést kell‑e nyújtani az érintett részvényeseknek és hitelezőknek.

140    Másodszor, az ESZT úgy ítélte meg, hogy mindenesetre a szanálási program elfogadását követően az értékelő iroda további biztosítékokat nyújtott annak biztosítása érdekében, hogy a Banco Santander részére nyújtott szolgáltatások ne eredményezzenek tényleges vagy potenciális jelentős közös vagy ellentétes érdekeket. Az ESZT rámutatott, hogy 2019. december 18‑i nyilatkozatában az értékelő iroda megerősítette, hogy a Banco Santander részére nyújtott egyetlen szolgáltatás sem kapcsolódik a 3. értékelés tárgyát képező eszközök vagy kötelezettségek értékeléséhez, sem pedig az azokra vonatkozó pénzügyi információkhoz. Ezenfelül az ESZT jelezte, hogy az értékelő iroda megerősítette, hogy az elvégzett értékelési munka és más projektek között nincs információáramlás, tekintettel a bevezetett védelmi intézkedésekre és a titoktartási protokolljaira.

141    Közelebbről, ami a Banco Popular beolvadására vonatkozó szolgáltatásokat illeti, az ESZT jelezte, hogy az értékelő iroda kellően pontosította, hogy még ha nyújtott is tanácsadási szolgáltatásokat a Banco Santander részére, azok nem kapcsolódtak az ESZT‑nek nyújtott szolgáltatásokhoz, semmilyen, az ESZT‑nek nyújtott értékelési szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdést nem érintettek, és nem tartalmaztak a Banco Popularhoz kapcsolódó értékelési vagy jogi szolgáltatásokat sem.

142    A Banco Santander által a Banco Popular egyes hitelezőinek nyújtott kompenzációval kapcsolatos szolgáltatásokat illetően az ESZT a megtámadott határozat (93) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az értékelő iroda pontosította, hogy e szolgáltatások nem kapcsolódnak az ezen igényekre vonatkozó jogi tanácsadáshoz vagy tanácsadási szolgáltatásokhoz. Így különösen, ez utóbbit arra kérték fel, hogy egy egységes koordinációs központra vonatkozó megoldást dolgozzon ki és hajtson végre annak érdekében, hogy összegyűjtse a bírósági úton és azon kívül benyújtott igények kezelésére vonatkozó információkat a hatékonyság növelése és a kezelési idő csökkentése érdekében. Pontosabban, az értékelő iroda feladatai az adminisztratív információk nyomon követéséhez és dokumentációjához, valamint az időszakos jelentések elkészítéséhez kapcsolódó szolgáltatásokból álltak. Ezenfelül ez az iroda hozzátette, hogy nem vett részt a jogi védelem munkájában, mivel a Banco Santander külső ügyvédi irodákat vett igénybe ezen igények kezelése érdekében, és nem határozta meg és nem is számította ki a Banco Santander által a Banco Popular ügyfeleinek felajánlott kompenzáció összegét.

143    Meg kell állapítani, hogy a Banco Popular szanálására vonatkozó eljárás során az ESZT – amint köteles volt – mindvégig gondoskodott arról, hogy az értékelő iroda tiszteletben tartsa a függetlenség követelményeit, és különösen a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikkében előírt, az összeférhetetlenség hiányával kapcsolatos követelményeket.

144    Így azon közbeszerzési eljárás során, amely azt eredményezte, hogy az egyedi szerződést az értékelő irodának ítélték oda, ez utóbbi 2017. május 18‑án a Banco Popular tekintetében összeférhetetlenség hiányára vonatkozó nyilatkozatot nyújtott be az ESZT‑hez. 2017. május 23‑án, az ezen iroda értékelőként való kijelölésének időpontjában a felperes a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet szerinti függetlenségére vonatkozó nyilatkozatot is benyújtott, amelyben többek között kijelentette, hogy ismeri a jogi követelményeket, és amennyiben szükséges volt, megfelelő megállapodásokat kötöttek annak biztosítása érdekében, hogy sem neki, sem az egyedi szerződés teljesítésére javasolt csoport egyik tagjának se legyen a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikkében meghatározott jelentős érdeke. Kötelezettséget vállalt arra, hogy minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy egyetlen, más feleknek nyújtott jövőbeni szolgáltatás se veszélyeztesse függetlenségét. Megjegyezte, hogy az új tagoknak a csoportjába való felvétele a függetlenségi követelmények tiszteletben tartásától, valamint az ESZT jóváhagyásától függ.

145    Az értékelő iroda, miután 2017. szeptember 21‑én és 2019. április 11‑én kinevezték értékelőnek, kiegészítő nyilatkozatokat nyújtott be a függetlenségére vonatkozóan azt követően, hogy a 3. értékeléssel foglalkozó csoportba új tagokat vettek fel. Ezen túlmenően 2019. december 18‑án összeférhetetlenség hiányára vonatkozó nyilatkozatot nyújtott be, amelyben megerősítette, hogy rendszereire és ellenőrzéseire tekintettel 2019. november 15‑én független és korábban is független volt a 3. értékelés szempontjából, és nem volt tudomása sem az általa végzett egyéb munkával kapcsolatos összeférhetetlenségről, sem pedig egyedi összeférhetetlenségről.

146    Meg kell állapítani, hogy az értékelő iroda a meghallgatáshoz való joggal kapcsolatos eljárás keretében érintett részvényesek és hitelezők észrevételeit követően az ESZT kérésére tett 2019. december 18‑i nyilatkozatában megjelölte az általa a Banco Santander részére nyújtott szolgáltatásokat, és pontosította, hogy nem áll fenn kapcsolat az általa a Banco Santander részére nyújtott szolgáltatások és az ESZT‑nek a 3. értékelés vagy a tisztázó dokumentum elkészítése érdekében nyújtott szolgáltatások között. Hozzátette, hogy nem nyújtott a 3. értékelés tárgyát képező eszközök és kötelezettségek értékelésével vagy pénzügyi beszámolójával kapcsolatos szolgáltatásokat.

147    Az értékelő iroda magyarázatait az ESZT átvette a megtámadott határozatnak a fenti 142. pontban említett (93) preambulumbekezdésében. Az ESZT ily módon megállapította, hogy a 2019. december 18‑i nyilatkozatban az értékelő iroda további garanciákat nyújtott annak biztosítása érdekében, hogy a Banco Santander részére a Banco Popular egyes hitelezőinek a szanálást követően nyújtott kompenzációval kapcsolatos szolgáltatások ne eredményezzenek a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikkének (2) bekezdése és (4) bekezdésének a) pontja értelmében vett tényleges vagy potenciális jelentős közös vagy ellentétes érdeket.

148    Márpedig a felperes nem fejti ki, hogy e szolgáltatások milyen módon befolyásolhatták volna a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikkének (2) bekezdése értelmében az értékelő iroda véleményét a 3. értékelés elvégzése során.

149    Ebből következik, hogy a felperes érvei nem alkalmasak arra, hogy megkérdőjelezzék az ESZT azon értékelését, amely szerint az értékelő iroda által a Banco Santander részére nyújtott szolgáltatások nem bizonyítják a 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikke értelmében vett tényleges vagy potenciális jelentős érdekek fennállását, amelyek befolyásolhatták, vagy indokoltan tűnhettek úgy, hogy befolyásolták az értékelő iroda véleményét.

150    Másodszor a felperes azt állítja, hogy az értékelő iroda és a Banco Santander közötti kapcsolatok harmadik személyek szemében elfogultság gyanúját keltik, ami megakadályozza, hogy őt független értékelőnek tekintsék. A pártatlanság feltételezi az előítélet vagy a részrehajlás hiányát. Márpedig úgy véli, hogy a 3. értékelés negatív hatásokat gyakorolhat a Banco Santanderre, alááshatja a Banco Popular szanálásával kapcsolatos jogvitákban elfoglalt helyzetét, vagy lehetővé teheti a Banco Popular korábbi részvényeseinek kártérítési kérelmeit.

151    Meg kell állapítani, hogy a fenti 99. és 100. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az értékelő irodára alkalmazott pártatlansági követelmény minden olyan körülményre kiterjed, amely harmadik személyek szemében indokoltan tűnhet úgy, hogy érinthetik a függetlenségét. E követelmény megsértésének megállapításához a közte és a Banco Santander közötti kapcsolatoknak olyan körülménynek kell minősülniük, amely jogos kételyt kelthet egy esetleges előítéletet illetően.

152    Így annak megállapítása, hogy az ESZT‑nek figyelembe kellett volna vennie annak látszatát, hogy az értékelő iroda a Banco Santanderhez fűződő kapcsolatai miatt nem volt tárgyilagos vagy pártatlan, feltételezi annak bizonyítását, hogy az értékelő iroda, amikor a 3. értékelésben úgy ítélte meg, hogy az érintett részvényesek és hitelezők a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében nem részesültek volna jobb elbánásban, mint amelyben a szanálás miatt részesültek, akkor a Banco Santandert kívánta volna előnyben részesíteni.

153    Márpedig a megtámadott határozatban az ESZT megállapította, hogy a 3. értékelés céljára tekintettel, amely annak meghatározására irányul, hogy az érintett részvényesek és hitelezők egy feltételezett rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében jobb elbánásban részesültek volna‑e, ezen értékelés nem lehet hatással a Banco Popular értékesítésére, és nem érintheti a Banco Santander helyzetét. Az ESZT úgy ítélte meg, hogy a 3. értékelés csak vele szemben fejt ki joghatást, mivel az elbánás különbsége esetén az ESZA‑n keresztül kártérítést kellene fizetnie.

154    E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a 3. értékelésben az értékelő iroda egy feltételezett rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében értékelte a Banco Popular eszközeinek és kötelezettségeinek értékét, és úgy ítélte meg, hogy az érintett részvényesek és hitelezők nem jutottak volna megtérüléshez abban az esetben, ha a Banco Populart a szanálás időpontjában felszámolták volna. Ezen értékelés eredményét összehasonlítva az érintett részvényeseknek és hitelezőknek a szanálásból eredő tényleges helyzetével, az ESZT arra a következtetésre jutott, hogy azok nem jogosultak semmilyen kártérítésre a 806/2014 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján.

155    Márpedig, még azt feltételezve is, hogy az értékelő iroda a 3. értékelésben arra a következtetésre jutott volna, hogy az érintett részvényesek és hitelezők a Banco Popular felszámolása esetén jobb elbánásban részesültek volna, mint amelyben a szanálás miatt részesültek, az ebből eredő kártérítést az ESZA, nem pedig a Banco Santander fizetné.

156    Másodszor meg kell jegyezni, hogy az az eset, amelyben a 806/2014 rendelet 20. cikkének (16)–(18) bekezdése alapján elvégzett értékelés azt tárná fel, hogy valamely szervezet részvényesei és hitelezői jobb elbánásban részesültek volna, mint a szervezet szanálásából eredő elbánás, szerves részét képezi a 806/2014 rendeletben előírt szanálási mechanizmus működésének, amennyiben az azon elv alapján vezet be kártérítési mechanizmust, amely szerint a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul, amint azt e rendelet 15. cikke (1) bekezdésének g) pontja rögzíti.

157    Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy az a tény, hogy az érintett részvényesek és hitelezők a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében a követeléseik egy részének megtérüléséhez jutottak volna, nem jelenti azt, hogy a szóban forgó bank szanálási eljárás alá vonásáról szóló határozat téves volt, és hogy ez az eljárás nem volt szükséges és igazolt, mivel a szanálás célja annak elkerülése, hogy egy rendszerszinten jelentős bankot felszámoljanak.

158    Így ellentétben azzal, amit a felperes a tárgyaláson állított, a 3. értékelés eredménye nem befolyásolja sem a Banco Popular szanálási eljárás alá vonásáról szóló határozat jogszerűségét és jogosságát, sem pedig e szanálás eredményét, vagyis a Banco Santander részére történő értékesítését.

159    Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a 2. értékelés tárgya eltért a 3. értékelés tárgyától, vagyis az volt, hogy a vagyonértékesítési eszköz alkalmazása keretében megbecsülje a Banco Popular teljes értékét egy esetleges vevő számára. Így a Banco Popular eszközei értékének egy feltételezett rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében a 3. értékelésben elvégzett becslése nem kérdőjelezheti meg a 2. értékelésben elvégzett értékelést, következésképpen pedig a Banco Popularnak a Banco Santander részére egy euróért történő értékesítését.

160    Egyébiránt a 2014/59 irányelv 85. cikke (4) bekezdésének utolsó albekezdése alapján a szanálási határozat esetleges megsemmisítése nem eredményezheti a Banco Popularnak a Banco Santander részére történő értékesítése feltételeinek módosítását. Ennélfogva a 3. értékelés eredményétől függetlenül nem kérdőjelezhető meg a Banco Popularnak a Banco Santander részére egy euró vételár ellenében történő értékesítése.

161    Harmadszor, a felperes állításával ellentétben a 3. értékelésben elvégzett értékelés nem járhat azzal a következménnyel, hogy a Banco Santander általi kártérítéshez fűződő jogot keletkeztet az érintett részvényesek és hitelezők számára.

162    E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a Bíróság úgy ítélte meg, hogy mind a felelősség megállapítása iránti kereset, mind a semmisség megállapítása iránti kereset megköveteli, hogy a szanálási eljárás alá vont hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, vagy e szervezetek jogutódja a részvényeseknek megtérítse az e hitelintézet vagy vállalkozás kötelezettségei tekintetében a leírási és átváltási jogkör szanálási hatóság általi gyakorlásának eredményeként elszenvedett veszteségeket, vagy megköveteli, hogy azok visszatérítsék azon részvények jegyzése során befektetett teljes összeget, amelyeket e szanálási eljárás következtében leírtak. Az ilyen keresetek megkérdőjelezik a szanálási határozat alapját képező valamennyi értékelést, mivel a tőke összetétele ezen értékelés objektív adatai közé tartozik. Amint arra Richard de la Tour főtanácsnok az indítványának 82. és 95. pontjában rámutatott, ily módon mind maga a szanálási eljárás, mind a 2014/59 irányelv által kitűzött célok meghiúsulnának (2022. május 5‑i Banco Santander [A Banco Popular szanálása] ítélet, C‑410/20, EU:C:2022:351, 43. pont).

163    A fentiekből következik, hogy mivel a 3. értékelés, annak eredményétől függetlenül, nem befolyásolhatta a Banco Santander helyzetét, az értékelő iroda azt nem is részesíthette előnyben. Ennélfogva a közöttük lévő kapcsolat nem kelthet jogos kétséget az esetleges előítélet fennállását illetően, és nem vezethet az értékelő iroda tárgyilagosságának vagy pártatlanságának hiányához sem. E kapcsolatok nem minősülnek olyan körülménynek, amely megkérdőjelezheti a 3. értékelés elvégzése tekintetében fennálló függetlenségét és az ESZT által független értékelőként való kijelölését.

164    Ebből következik, hogy a második részt, és ennélfogva az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A harmadik jogalapról, amely azon alapul, hogy a 3. értékelés téves alapra támaszkodik azt illetően, hogy milyen pénzügyi állapotban volt a Banco Popular a szanálásának időpontjában

165    A harmadik jogalappal a felperes lényegében azt kérte a Törvényszéktől, hogy bizonyításfelvétel keretében rendelje el, hogy a Juzgado Central de instrucción n^o 4 de l’Audiencia Nacional (kiemelt ügyek országos bíróságának 4. sz. központi vizsgálóbírósága, Spanyolország) nyújtsa be a Banco Popularra vonatkozóan a Banco de España (spanyol központi bank) 2019. április 8‑i szakvéleményét.

166    A Törvényszékhez 2022. szeptember 2‑án benyújtott beadványában a felperes e jelentést a Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikkének (3) bekezdése alapján új bizonyítékfelajánlásként nyújtotta be. A felperes jelezte, hogy emiatt eláll a bizonyításfelvétel iránti kérelmétől.

167    A tárgyaláson a felperes azt állította, hogy a Banco de España szakértői jelentése bemutatta a Banco Popular vagyonmérlegét közvetlenül a szanálást megelőzően, és hogy az lehetővé tette annak megítélését, hogy a bank képes arra, hogy tevékenységeinek folytatása keretében kezelni tudja eszközeit és kötelezettségeit. A felperes kifejtette, hogy ez a jelentés alapvető fontosságú ahhoz, hogy a folyamatosan működő vállalkozás kritériumát alkalmazni lehessen, és e kritérium alapján el lehessen végezni a 3. értékeléstől eltérő értékelést.

168    Az ESZT és a Spanyol Királyság arra hivatkozott, hogy e jelentés nem releváns, mivel a Banco Popular 2016. decemberi értékére vonatkozott. Az ESZT többek között azt állítja, hogy e jelentés olyan tényekre vonatkozik, amelyek nem relevánsak a kontrafaktuális elbánás vagy a 3. értékelésben végzett összehasonlítás értékelése szempontjából, és amelyeket a megtámadott határozatban nem értékeltek.

169    Amint azt a Spanyol Királyság jelezte, e szakértői jelentés a Banco Popularnak és a vezetőinek a 2016‑os pénzügyi évben végrehajtott tőkeemelés során fennálló felelősségére vonatkozó büntetőeljárás keretében készült, amely tőkeemelés feltehetően a bank számviteli és pénzügyi kimutatásaira vonatkozó, a befektetőkkel olyan kibocsátási tájékoztatók útján közölt információkra támaszkodott, amelyek nem tükrözték a bank tényleges gazdasági helyzetét.

170    Meg kell állapítani, hogy a Banco de España szakértői jelentése a következőképpen foglalja össze a főbb következtetéseket: először is, a Banco Popular szanálását a 2017 második negyedévében bekövetkezett három tömeges betétkivonás okozta, másodszor, a 2016. évi tőkeemelésről szóló tájékoztatóban szereplő éves beszámolók nem tartották tiszteletben a számviteli szabályozás bizonyos szempontjait, többek között a refinanszírozott ügyletek kétségesnek minősítését, harmadszor pedig a tájékoztatóban szereplő becslések eléréséhez alkalmazott egyes feltételezések túlságosan optimisták voltak.

171    A keresetlevélben a felperes azt állítja, hogy a Banco de España szakértői jelentése jelzi, hogy a befektetők által elszenvedett veszteségek nem annak tudhatók be, hogy a Banco Popular vagyona nem volt elegendő a veszteségek fedezéséhez, hanem abból adódtak, hogy a betétkivonások iránti fokozott igényeket nem tudták kielégíteni. E jelentés rámutat arra, hogy a 2016. évi éves beszámoló szerint a Banco Popular 11,088 milliárd euró pozitív nettó eszközzel rendelkezett és nyereséget ért el, hogy a Banco Popular szanálása a betétek kiáramlásának problémájából eredt, hogy 2017. május 23‑án különösen jelentős betétkivonásra került sor az ESZT elnökének a Bloomberg televíziócsatornán leadott interjúját követően, hogy a Banco Popular 2017. június 5‑én 9,5 milliárd euró összegű sürgősségi likviditási támogatásban részesült a Banco de Españatól, és hogy a Banco Popular igazgatótanácsa 2017. június 6‑i levelében azt kérte az EKB‑tól, hogy állapítsa meg, hogy a bank fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, de azt is jelezte, hogy továbbra is keresni kell egy magánszektorbeli megoldást. E jelentésből kitűnik, hogy ha a Banco Popular súlyos likviditási problémával szembesült volna, saját tőkéje a szanálás előtt pozitív maradt volna, még az elvégzendő számviteli kiigazításokat is figyelembe véve, és annak ellenére is, hogy esetlegesen nem tartották tiszteletben a jogszabályban előírt tőkemegfelelési mutatókat.

172    E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy az elbánás különbségének a 3. értékelésben elvégzett értékelése abból állt, hogy összehasonlították azt a tényleges elbánást, amelyben a részvényesek és a hitelezők a Banco Popular szanálása miatt részesültek, és azt az elbánást, amelyben akkor részesültek volna, ha a szervezetet a szanálási program elfogadásának időpontjában rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá vonták volna. Márpedig a Banco de España szakértői jelentése a Banco Popular szanálását megelőző eseményekre, nevezetesen a 2016. évi tőkeemelésre és a betétek 2017 első negyedévi tömeges kiáramlására vonatkozik, amelyek nem voltak relevánsak a 3. értékelés elvégzése szempontjából.

173    Ezenkívül a felperes nem fejti ki, hogy a Banco Popular szanálás előtti helyzetére vonatkozó, a Banco de España szakértői jelentésében elemzett eseményeket milyen alapon kellett volna figyelembe venni a 3. értékelésben vagy a megtámadott határozatban. Azt sem határozza meg, hogy e jelentés a keresetlevélben vagy a válaszban felhozott mely érv alátámasztását célozza.

174    Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes azért kérte e jelentés benyújtását, hogy el tudja végezni saját értékelését. A tárgyaláson a felperes pontosította, hogy e jelentés szükséges volt ahhoz, hogy a Banco Populart mint folyamatosan működő vállalkozást értékeljék.

175    E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy a második jogalap elemzéséből kitűnik, hogy a 3. értékelésnek figyelembe kellett vennie egy felszámolási forgatókönyvet. Így az az értékelés, amelyet a felperes a Banco de España szakértői jelentése alapján kíván elvégezni, mindenképpen irreleváns, és nem alkalmas annak bizonyítására, hogy nyilvánvaló hiba történt a 3. értékelésben.

176    Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes által 2022. szeptember 2‑án felajánlott új bizonyíték, vagyis a Banco de España szakértői jelentése, nem releváns a megtámadott határozat jogszerűségének értékelése szempontjából, anélkül hogy meg kellene vizsgálni, hogy a felperes igazolta‑e a késedelmes előterjesztését.

177    Ami a keresetlevélben felhozott érveket illeti, a Banco de España szakértői jelentésének benyújtására irányuló kérelmen kívül a felperes megelégszik annak előadásával, hogy mivel a Banco Popular szanálását likviditási hiány, nem pedig vagyoni egyensúlyhiány miatt rendelték el, szembetűnő, hogy a 3. értékelés nem utal a Banco Popularnak a szanálás időpontjában fennálló tőkepiaci értékére, amely bármely tőzsdén jegyzett társaság értékelésének alsó határát képezné. A szanálás időpontjában a Banco Popular tőkepiaci értéke 1,33 milliárd euró volt, a részvény 0,317 eurós utolsó záróárfolyamával.

178    Elegendő megállapítani, hogy a felperes nem fejti ki, hogy mennyiben lenne hasznos a Banco Popular tőkepiaci értékének figyelembevétele a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében a felszámolási forgatókönyv szerinti értékelés elvégzése során a részvényesekkel és a hitelezőkkel szembeni elbánás meghatározása szempontjából. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2018/344 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint az ezen értékelés elvégzéséhez használt módszer kizárólag a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében várható cash flow‑k diszkontált összegének a megállapításából áll.

179    Ennélfogva ezt az érvet mint hatástalant el kell utasítani.

180    Ebből következik, hogy a harmadik jogalapot, és ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

181    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az ESZT kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségei, valamint az ESZT részéről felmerült költségek viselésére.

182    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Spanyol Királyság tehát maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék Laura Molina Fernándezt kötelezi a saját költségei, valamint az Egységes Szanálási Testület (ESZT) részéről felmerült költségek viselésére.

3)      A Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.

van der Woude De Baere Steinfatt

Kecsmár       Kingston

Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. november 22‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: spanyol.