T‑125/03. és T‑253/03. sz. egyesített ügyek

Akzo Nobel Chemicals Ltd és Akcros Chemicals Ltd

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati hatásköre – A vizsgálat során lefoglalt dokumentumok – Az ügyvédek és ügyfeleik közötti érintkezés bizalmas jellegének védelme – Elfogadhatóság”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – A felperes jogi helyzetét módosító aktusok

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

2.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati hatásköre – Ügyvéddel történő levélváltás bemutatásának vállalkozás általi megtagadása annak bizalmas jellege okán – A Bizottság hatásköre

(17. tanácsi rendelet, 14. cikk)

3.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati hatásköre – Ügyvéd és ügyfele közötti levélváltás bemutatására való kötelezésre vonatkozó hatáskör – Korlátok – Az ilyen levélváltás bizalmas jellegének védelme – Célkitűzések

(17. tanácsi rendelet, 14. cikk)

4.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati hatásköre – Ügyvéd és ügyfele közötti levélváltás bemutatására való kötelezésre vonatkozó hatáskör – Korlátok – Az ilyen levélváltás bizalmas jellegének védelme – Terjedelem

(17. tanácsi rendelet, 14. cikk)

5.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati hatásköre – Ügyvéd és ügyfele közötti levélváltás bemutatására való kötelezésre vonatkozó hatáskör – Korlátok – Az ilyen levélváltás bizalmas jellegének védelme – Terjedelem

(17. tanácsi rendelet, 14. cikk)

6.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság vizsgálati hatásköre – Ügyvéd és ügyfele közötti levélváltás bemutatására való kötelezésre vonatkozó hatáskör – Korlátok – Az ilyen levélváltás bizalmas jellegének védelme – A bizalmas jelleg közösségi jogi fogalma

(17. tanácsi rendelet, 14. cikk)

1.      Amikor valamely vállalkozás az ügyvédek és ügyfeleik közötti érintkezés bizalmas jellegének védelmére hivatkozik annak érdekében, hogy meggátolja valamely dokumentumnak a 17. rendelet 14. cikke alapján elrendelt vizsgálat során történő lefoglalását, a Bizottság e kérelmet elutasító határozata jogi helyzetének jelentős megváltoztatásával joghatásokat vált ki a vállalkozás tekintetében. E határozat, amelynek esetleges jogellenessége nincs kihatással a keretét képező vizsgálatot elrendelő határozat jogszerűségére, ugyanis megtagadja a vállalkozástól a közösségi jog által előírt védelmet, végleges jellegű, és független a versenyjogi szabályok megsértését megállapító végső határozattól.

E tekintetben a vállalkozás számára nyitva álló azon lehetőség, hogy keresetet indítson a versenyjogi szabályok megsértését megállapító végső határozat ellen, nem jelent számára megfelelő jogvédelmet. Egyrészt lehetséges, hogy a közigazgatási eljárás nem jut el a jogsértést megállapító határozatig. Másrészt, az e határozat ellen indítható kereset, ha egyáltalán sor kerül ilyenre, semmiképpen nem megfelelő eszköz arra, hogy a vállalkozás kiküszöbölje azokat a visszafordíthatatlan hatásokat, amelyeket a vállalkozás ügyvédi titok által védett körbe tartozó iratainak szabálysértő közlése vonna maga után.

Következésképpen a Bizottság határozata, amellyel elutasítja meghatározott dokumentumnak annak bizalmas jellege alapján történő védelemben részesítését – és adott esetben elrendeli a szóban forgó dokumentum bemutatását –, lezárja a Bizottságot a versenyszabályok megsértése fennállásáról határozó érdemi döntésre feljogosító eljárástól eltérő külön eljárást, és így megsemmisítés iránti keresettel megtámadható intézkedésnek minősül, amellyel együtt szükség esetén ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is be lehet nyújtani, kérve többek között a határozat végrehajtásának felfüggesztését, amíg az Elsőfokú Bíróság az alapeljárásban ítéletet nem hoz.

Ugyanígy, amikor a Bizottság valamely vizsgálat során olyan dokumentumot foglal le, amelyről azt állítják, hogy bizalmas jellegű, és azt a vizsgálati aktába helyezi, anélkül hogy lezárt borítékba tette volna, illetve anélkül hogy formális elutasító határozatot hozott volna, ez a fizikai cselekmény a Bizottság arra vonatkozó hallgatólagos döntését foglalja magában, hogy elutasítja a vállalkozás által igényelt védelmet, és lehetővé teszi a Bizottság számára a szóban forgó dokumentum azonnali megvizsgálását. E hallgatólagos döntésnek ezért ugyancsak megsemmisítés iránti keresettel megtámadhatónak kell lennie.

(vö. 46–49., 55. pont)

2.      Abban az esetben, ha a 17. rendelet 14. cikke alapján vizsgálat alá vont vállalkozás a bizalmas jelleg védelméhez fűződő jogára hivatkozva megtagadja, hogy a Bizottság által követelt üzleti nyilvántartások között bemutassa az ügyvédjével való levélváltást, minden esetben a vállalkozás feladata, hogy a Bizottság– anélkül, hogy a kérdéses levélváltás tartalmát fel kellene fednie – erre felhatalmazott alkalmazottai számára olyan releváns információkat szolgáltasson, amelyek alkalmasak annak bizonyítására, hogy a levélváltás megfelel a jogi védelmet indokolttá tévő feltételeknek. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre, úgy ilyen esetben a Bizottság feladata, hogy a 17. rendelet 14. cikkének (3) bekezdése alapján elrendelje a kérdéses levélváltás bemutatását, és ha szükséges, ugyanezen rendelet értelmében a vállalkozással szemben pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabjon ki amiatt, hogy a vállalkozás megtagadta akár a Bizottság által szükségesnek tartott kiegészítő bizonyítékok szolgáltatását, akár annak a kérdéses levélváltásnak a bemutatását, amely a Bizottság szerint nem rendelkezik a jogszabályok által védett bizalmas jelleggel. A vizsgálatnak alávetett vállalkozás utólag keresetet indíthat az ilyen bizottsági határozat megsemmisítése iránt, adott esetben összekapcsolva azt az EK 242. és az EK 243. cikk szerinti ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel.

Önmagában tehát az a tény, hogy valamely vállalkozás az adott dokumentum bizalmas jellegére hivatkozik, nem elegendő ahhoz, hogy meggátolja a Bizottságot e dokumentum elolvasásában, ha a vállalkozás nem szolgál olyan releváns információkkal, amelyek bizonyítják a dokumentum tényleges bizalmas jellegét. Így az érintett vállalkozás tájékoztathatja a Bizottságot különösen a dokumentum szerzőjének és címzettjének személyéről, leírhatja ezek feladatait és felelősségi körüket, és hivatkozhat a dokumentum céljára, valamint arra, hogy milyen összefüggésben készült. Hasonlóképpen említheti a dokumentum fellelhetőségének összefüggéseit, osztályozásának módját és bármilyen ahhoz kapcsolódó dokumentumot.

Az esetek jelentős részében, amikor arról döntenek, hogy félretegyenek‑e valamely dokumentumot, a dokumentum általános külalakjának, fejlécének, címének vagy más külső jellegzetességének puszta felületes átnézése a Bizottság alkalmazottai által lehetővé teszi a vállalkozás által hivatkozott okok helytállóságának megerősítését, és annak megállapítását, hogy a kérdéses dokumentum bizalmas jellegű‑e. Egyes esetekben azonban fennáll a veszélye, hogy az átnézés felületessége ellenére a Bizottság tisztviselői még a dokumentum felszínes vizsgálatával is olyan információkhoz jutnának hozzá, amelyekre kiterjed az ügyvédek és ügyfeleik közötti érintkezés bizalmas jellege. Ez különösen akkor állhat fenn, ha a dokumentum bizalmas jellege a külső jelek alapján nem nyilvánvaló.

Márpedig, valamely vállalkozásnak nem kell felfednie a szóban forgó dokumentumok tartalmát, amennyiben olyan releváns információkat szolgáltat a Bizottság tisztviselői számára, amelyek alkalmasak annak bizonyítására, hogy a dokumentumok megfelelnek a jogi védelmet indokolttá tévő feltételeknek. Következésképpen a 17. rendelet 14. cikkének (3) bekezdése alapján vizsgálatnak alávetett vállalkozás jogosult megtagadni, hogy a Bizottság tisztviselői akár csak felületesen is átnézzenek egy vagy több meghatározott dokumentumot, amelyek állítása szerint bizalmas jellegűek, feltéve hogy az érintett vállalkozás úgy ítéli meg, az adott dokumentumot tartalmának felfedése nélkül nem lehet felületesen átnézni, és ezt az álláspontját a Bizottság tisztviselőinek megfelelően indokolja.

Amikor a 17. rendelet 14. cikkének (3) bekezdése alapján folytatott vizsgálat során a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vállalkozás által szolgáltatott információk nem alkalmasak a szóban forgó dokumentumok bizalmas jellegének bizonyítására, különösen, amikor e vállalkozás megtagadja, hogy a Bizottság tisztviselői felületesen átnézhessenek valamely dokumentumot, a Bizottság tisztviselői a kérdéses dokumentumról vagy dokumentumokról készült másolatot lezárt borítékba helyezhetik és azt – a vita későbbi eldöntése céljából – magukkal vihetik. Ez az eljárás lehetővé teszi az ügyvédi titok megsértése kockázatának elkerülését, ugyanakkor lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy bizonyos fokig ellenőrzése alatt tartsa a vizsgálat tárgyát képező dokumentumokat, és kiküszöböli a dokumentumok későbbi eltűnésének vagy manipulálásának kockázatát.

Mindenesetre a Bizottság abban az esetben, ha nem tartja meggyőzőnek a vállalkozás képviselői által az érintett dokumentum ügyvédi titok általi védettségének bizonyítása érdekében szolgáltatott információkat és magyarázatokat, nem szerezhet tudomást a dokumentum tartalmáról, mielőtt határozatot hozott volna, amely lehetővé teszi az érintett vállalkozás számára, hogy az Elsőfokú Bírósághoz forduljon, és adott esetben ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel éljen.

E tekintetben a Bizottságnak meg kell várnia az elutasító határozat elleni keresetindításra nyitva álló határidő lejártát, mielőtt megismerné a dokumentumok tartalmát. Mindenesetre, amennyiben az ilyen keresetnek nincs halasztó hatálya, az érintett vállalkozás ideiglenes intézkedés iránti kérelemében kérheti az ügyvédi titok alapján történő védelem iránti kérelmet elutasító határozat felfüggesztését.

Amennyiben egy vállalkozás visszaél a fenti eljárással oly módon, hogy pusztán halogatási taktikaként él ügyvédi titok alapján történő védelemben részesítés iránti, nyilvánvalóan megalapozatlan kérelmekkel, vagy objektív igazolás nélkül utasítja el dokumentumoknak a vizsgálat során való mindenfajta felületes átnézését, a Bizottság megfelelő eszközökkel rendelkezik arra, hogy – ahol indokolt – eltántorítson az ilyen magatartástól, és szankcionálja azt. Ugyanis az ilyen magatartás szankcionálható az 1/2003 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése alapján (korábban pedig a 17. rendelet 15. cikkének (1) bekezdése alapján), vagy súlyosító körülményként figyelembe vehető a versenyszabályok megsértése alapján szankciót megállapító határozat keretében esetlegesen kiszabott bírság kiszámítása során.

(vö. 79–83., 85., 88–89. pont)

3.      Tekintettel arra, hogy az ügyvédek és ügyfeleik közötti érintkezés bizalmas jellege védelme elvének különleges természetű, amelynek célja egyrészt az egyén védelemhez való joga teljes körű gyakorlásának garantálása, másrészt azon követelmény érvényesülésének biztosítása, hogy valamennyi jogalanynak legyen lehetősége arra, hogy ügyvédjével teljesen szabadon konzultáljon, valamely bizalmas dokumentum tartalmának a Bizottság általi megismerése önmagában ennek az elvnek a megsértését jelenti.

Az ügyvédi titok védelme ugyanis túlterjed azon a követelményen, hogy valamely vállalkozás által ügyvédjének szolgáltatott információk, valamint az ügyvéd által nyújtott tanács tartalma nem használható fel a vállalkozással szemben a versenyszabályok megsértését szankcionáló határozatban. Először is, e védelem célja a gondos igazságszolgáltatáshoz fűződő közérdek védelme annak biztosítása által, hogy minden ügyfél teljesen szabadon konzultálhasson ügyvédjével, anélkül hogy attól kellene tartania, hogy amit közöl, az később felfedhető lesz. Másodszor, e védelem célja a vállalkozás védelemhez való joga sérelmének elkerülése, amely a bizalmas dokumentum tartalmának Bizottság általi megismeréséből és jogsértő módon az ügy irataihoz csatolásából származna.

Következésképpen, még ha a dokumentumot nem is használják fel bizonyítékként a versenyszabályok alapján bírságot kiszabó határozatban, a vállalkozást jóvátehetetlen vagy csak nagyon nehezen jóvátehető hátrány érheti. Egyrészt az ügyvédek és ügyfeleik közötti érintkezés bizalmas jellege által védett információt a Bizottság közvetlen vagy közvetett módon felhasználhatja új információk vagy új bizonyítékok megszerzésére, anélkül hogy az érintett vállalkozás minden esetben azonosítani tudná vagy meg tudná akadályozni, hogy ilyen információt vagy bizonyítékot használjanak fel ellene. Másrészt a vállalkozást az ügyvédi titok körébe tartozó információk harmadik felek előtti felfedése következtében ért hátrányt például akkor nem lehetne jóvátenni, ha ezt az információt a Bizottság előtti közigazgatási eljárás során kifogási nyilatkozatban használnák fel. Így annak puszta ténye, hogy a Bizottság bírságot kiszabó határozatban nem használhat fel védett dokumentumokat bizonyítékként, nem elegendő a dokumentum Bizottság általi elolvasásából származó hátrány jóvátételéhez vagy kiküszöböléséhez.

(vö. 86–87. pont)

4.      A 17. rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az védi az ügyvéd és ügyfele közötti érintkezés bizalmas jellegét, feltéve hogy egyrészt az ügyfél védelemhez való joga keretében, illetve ilyen célból történő levélváltásról van szó, másrészt a levélváltásban független ügyvéd vesz részt. Ami a két feltétel közül az elsőt illeti, ahhoz, hogy ez a védelem hatékony legyen, ebben az esetben úgy kell érteni, hogy az jog szerint minden olyan levélváltásra kiterjed, amelyre a 17. rendelet szerinti azon közigazgatási eljárás megindítását követően kerül sor, és amely az EK 81. és EK 82. cikket végrehajtó döntéshez vagy a vállalkozással szemben pénzbírságot kiszabó döntéshez vezethet. E védelem arra a korábbi levélváltásra is kiterjedhet, amely összefügg az ilyen eljárás tárgyával. Az ügyvédi titkot, céljára tekintettel, úgy kell tekinteni, hogy az kiterjed azokra a vállalkozáson belül terjesztett belső feljegyzésekre, amelyek kizárólag a külső ügyvédekkel folytatott, jogi tanácsot tartalmazó levélváltás szövegét vagy tartalmát írják le.

Egyébként annak érdekében, hogy valamely jogalanynak lehetősége legyen ügyvédjével teljesen szabadon és hatékonyan konzultálni, valamint annak érdekében, hogy ez utóbbi hatékonyan tudja betölteni szerepét, amely az igazságszolgáltatásban való közreműködésben és a védelemhez való jog hatékony gyakorlása érdekében való jogi segítségnyújtásból áll, adott körülmények között szükséges lehet, hogy az ügyfél munkadokumentumokat vagy összefoglalókat készítsen, különösen olyan információk összegyűjtésének eszközeként, amelyek az ügyvéd számára hasznosak vagy nélkülözhetetlenek lesznek azon tények összefüggéseinek, jellegének és terjedelmének megértése érdekében, amelyekre vonatkozóan segítségét kérték. Ilyen dokumentumok készítése különösen szükséges lehet nagy mennyiségű, összetett információt tartalmazó ügyekben, mint az az EK 81. és EK 82. cikk megsértése miatti, bírság kiszabására irányuló eljárásokban gyakran jellemző. Ilyen körülmények között az a tény, hogy a Bizottság a vizsgálat során elolvas ilyen dokumentumokat, igenis jelentheti az eljárás alatt álló vállalkozás védelemhez való jogának sérelmét, valamint az ahhoz fűződő közérdek sérelmét, hogy minden ügyfél teljesen szabadon konzultálhasson ügyvédjével.

Ennek megfelelően az ilyen előkészítő dokumentumok, még ha azokat nem is ügyvéddel váltották, vagy nem azzal a céllal készültek, hogy azokat ügyvéd részére ténylegesen megküldjék, az ügyvédek és ügyfeleik közötti érintkezés bizalmas jellegének körébe tartozhatnak, feltéve hogy kizárólag azzal a céllal készültek, hogy a védelemhez való jog gyakorlása keretében ügyvédtől jogi tanácsot kérjenek. Másrészt viszont a puszta tény, hogy valamely dokumentumot ügyvéddel megvitattak, nem elegendő, hogy a dokumentumnak ilyen védelmet biztosítson.

Az ügyvédek és ügyfeleik közötti érintkezés bizalmas jellegének védelme ugyanis kivételt képez a Bizottság vizsgálati hatásköre alól, amely nélkülözhetetlen annak érdekében, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára a versenyszabályok megsértése eseteinek felderítését, megszüntetését és büntetését. Az ilyen jogsértéseket gyakran gondosan leplezik, és azok gyakran nagyon káros hatással vannak a közös piac megfelelő működésére. Ezen okból annak lehetőségét, hogy előkészítő dokumentumot az ügyvédi titok körébe tartozóként lehet kezelni, megszorító módon kell értelmezni. Az ilyen védelemre hivatkozó vállalkozás feladata annak bizonyítása, hogy a kérdéses dokumentumok kizárólag azzal a céllal készültek, hogy ügyvédtől jogi tanácsot kérjenek. Ennek kétségtelenül ki kell derülnie vagy maguknak a dokumentumoknak a tartalmából, vagy a dokumentumok elkészítésének és fellelhetőségének összefüggéseiből.

A felperesek versenyjognak való megfelelési programjait illetően az a tény, hogy valamely dokumentum ilyen program keretében készült, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a dokumentum az ügyvédi titok alapján védelemben részesüljön. Az ilyen programok terjedelme gyakran átfog olyan kötelezettségeket és tartalmaz olyan információkat, amelyek túlterjednek a védelemhez való jog gyakorlásán. Különösen az a tény, hogy külső ügyvéd hozott létre és/vagy koordinált ilyen megfelelési programot, nem biztosíthat automatikusan ügyvédi titok alapján történő védelmet valamennyi, a program keretében vagy azzal összefüggésben készült dokumentumnak.

(vö. 117., 122–124., 127. pont)

5.      A közösségi jog által a 17. rendelet alkalmazása keretében az ügyvédek és ügyfeleik közötti érintkezés bizalmas jellegének biztosított védelem csak annyiban alkalmazandó, amennyiben az ügyvéd független, vagyis nem áll munkaviszonyban ügyfelével. E követelmény az ügyvéd szerepéről alkotott azon elképzelésen alapul, amely szerint az ügyvéd az igazságszolgáltatásban közreműködik, és köteles teljesen függetlenül és az igazságszolgáltatás érdekeit mindenekfelett szem előtt tartva azt a jogi segítséget megadni, amelyre az ügyfélnek szüksége van.

A független ügyvéd fogalma tehát negatív módon került meghatározásra, amennyiben az ilyen ügyvéd nem állhat munkaviszonyban ügyfelével, nem pedig pozitív módon, a kamarai vagy jogi szakmai szervezeti tagság, illetve a szakmai fegyelmi és etikai szabályok hatálya alá tartozás alapján. A rögzített feltétel a „teljesen függetlenül” adott jogi tanács feltétele, amelyet a tanácsot kapó vállalkozáshoz képest szervezeti, alá-fölérendeltségi és funkcionális szempontból harmadik félnek minősülő ügyvéd adott.

Következésképpen a vállalati jogtanácsosokkal, vagyis az ügyféllel munkaviszonyban álló jogtanácsosokkal folytatott levélváltás kifejezetten ki van zárva az ügyvédi titok alapján történő védelemben részesítésből.

Mivel a vállalati jogtanácsosok és a külső ügyvédek nyilvánvalóan nagymértékben különböző helyzetben vannak, különösen a vállalati jogtanácsosoknak az őket alkalmazó vállalkozásba történő funkcionális, szervezeti, és alá-fölérendeltségi beilleszkedése következtében, az ilyen szakembereknek az ügyvédek és ügyfeleik közötti érintkezés bizalmas jellege alapján történő védelemben részesítés szempontjából eltérően történő kezelése nem vezet az egyenlő bánásmód elvének megsértéséhez.

(vö. 166–168., 174. pont)

6.      Az ügyvédek és ügyfeleik közötti érintkezés bizalmas jellegének védelme a Bizottság vizsgálati hatásköre alóli kivételt jelent. Így e védelem a Bizottság tevékenységének feltételeit a közös piac működése szempontjából olyan lényeges területen érinti közvetlen módon, mint a versenyszabályok tiszteletben tartása. Ezért a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság különös gondot fordított arra, hogy kidolgozza az ügyvédek és ügyfeleik közötti érintkezés bizalmas jellegének közösségi jogi fogalmát, amely kizárja, hogy a bizalmas jelleg közösségi jogi fogalmának személyi hatályát a nemzeti jog határozza meg.

(vö. 176. pont)