AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2002. október 25.(*)

„Verseny – 4064/89/EGK rendelet – Az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Védelemhez való jog – Horizontális és vertikális hatások – Előrelátható konglomerátumhatások – Erőfölény másik piacra való kiterjesztése – Potenciális verseny – Általános erősítő hatás”

A T‑5/02. sz. ügyben,

a Tetra Laval BV (székhelye: Amszterdam [Hollandia], képviselik: A. Vandencasteele, D. Waelbroeck, A. Weitbrecht és S. Völcker ügyvédek)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: A. Whelan és P. Hellström, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑megállapodással összeegyeztethetetlennek nyilvánító 2001. október 30‑i, C(2001) 3345 végleges bizottsági határozat (COMP/M.2416 Tetra Laval/Sidel ügy) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (első tanács),

tagjai: B. Vesterdorf elnök, J. Pirrung és N. J. Forwood bírák,

hivatalvezető: D. Christensen tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2002. július 3‑i és 4‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1        Az 1997. június 30‑i 1310/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 180., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 164. o.) módosított, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (HL L 395., 1. o., helyesbítése: HL 1990. L 257., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o.; a továbbiakban: rendelet) 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a „közösségi léptékű” összefonódások Bizottság általi ellenőrzésének rendszeréről rendelkezik.

2        A rendelet 2. cikke a következőket írja elő:

„(1) Azon összefonódásokat, amelyek e rendelet hatálya alá tartoznak, az alábbi rendelkezések szerint kell értékelni, hogy megállapítható legyen, összeegyeztethetők‑e a közös piaccal, vagy sem.

Az értékelés elkészítése során a Bizottságnak figyelembe kell vennie:

a)      a közös piacon belül a hatékony verseny fenntartásának és fejlesztésének szükségességét, tekintettel többek között valamennyi érintett piac szerkezetére és a Közösségen belüli, illetve azon kívüli vállalkozások által támasztott hatékony vagy potenciális versenyre;

b)      az érintett vállalkozások piaci helyzetét, valamint gazdasági és pénzügyi erejét, a szállítók és felhasználók számára nyitva álló választási lehetőségeket, hozzáférésüket a készletekhez és piacokhoz, a piacra lépés bármilyen jogi vagy más akadályát, az érintett árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos kereslet‑kínálat alakulását, a közbenső és végső fogyasztók érdekeit, valamint a műszaki és gazdasági fejlődés fejleményeit, feltéve hogy ez a fogyasztók számára előnyös, és nem akadályozza a versenyt.

(2) Valamely összefonódást, amely nem hoz létre, vagy nem erősít meg olyan erőfölényt, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna, a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani.

(3) Valamely összefonódást, amely olyan erőfölényt hoz létre vagy erősít meg, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani.

[...]”

3        A rendelet 4. cikke értelmében egy másik vállalkozás felett irányítást szerző fél vagy közös irányítást szerző felek kötelesek az összefonódást egy héten belül bejelenteni a Bizottságnál, amely a 6. cikk (1) bekezdése értelmében köteles a bejelentést „annak kézhezvétele után azonnal” megvizsgálni. A 10. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy a Bizottságnak a bejelentett összefonódás tárgyában akkor kell egy hónapon, de legfeljebb hat héten belül eljárást indítania, amennyiben azt állapítja meg, hogy a bejelentett összefonódás a rendelet hatálya alá tartozik, és „komoly kétségeket támaszt a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban”.

4        Arra az esetre, ha valamely bejelentéssel kapcsolatban eljárás indul, a Bizottság határozathozatali hatáskörét a rendelet 8. cikke határozza meg. A 8. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[h]a a Bizottság megállapítja, hogy valamely összefonódás megfelel a 2. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek, határozatot hoz, amelyben az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja.” A 10. cikk (3) bekezdése értelmében e határozatokat „legkésőbb az eljárás megindításának napjától számított négy hónapon belül meg kell hozni”.

5        Jóllehet a rendelet 7. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az összefonódás nem léphet életbe sem a bejelentés előtt, sem a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítása előtt, olyan nyilvános ajánlatok, amelyekről a Bizottságot értesítették, a 7. cikk (3) bekezdése értelmében végrehajthatók, „feltéve hogy a felvásárló nem gyakorolja az értékpapírokhoz kapcsolódó szavazati jogokat, vagy csak azért gyakorolja azokat, hogy megőrizze e befektetések teljes értékét, és ezt a Bizottság által a (4) bekezdésnek megfelelően megadott felmentés alapján teszi”.

6        A felek és harmadik felek meghallgatásáról rendelkező 18. cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1) Azt megelőzően, hogy bármilyen, a 7. cikk (4) bekezdésében, a 8. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében, és (3)–(5) bekezdésében, valamint a 14. és 15. cikkben előírt határozatot hozna, a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációig az érintett személyek, vállalkozások és vállalkozások társulásai részére köteles az eljárás minden szakaszában biztosítani a véleménynyilvánítás lehetőségét az ellenük felhozott kifogásokkal kapcsolatban.

[...]

(3) A Bizottság határozatát kizárólag azon kifogásokra alapozza, amelyekkel kapcsolatban a felek meg tudták tenni észrevételeiket. Az eljárás során a védelemhez való jogot maradéktalanul tiszteletben kell tartani. Az ügy irataiba a vállalkozások üzleti titkaik védelméhez fűződő jogos érdekei figyelembevételével legalább a közvetlenül érintett feleknek betekintést kell biztosítani.

[...]”

7        A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 4064/89/EGK tanácsi rendeletben előírt bejelentésekről, határidőkről és meghallgatásokról szóló, 1998. március 1‑jei 447/98/EK bizottsági rendelet 13. cikkének (3) bekezdése (HL 1998. L 61., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 284. o.) kimondja:

„A kifogások bejelentő felekkel történő közlése után, a Bizottság kérelemre betekintést biztosít az ügy irataiba, hogy lehetővé tegye számukra a védelemhez való jogaik gyakorlását.

A Bizottság kérelemre azon más érintett felek részére, akiket értesített a kifogásokról, olyan mértékben biztosít betekintést az ügy irataiba, amilyen mértékben észrevételeik elkészítéséhez ez szükséges.”

8        A 447/98 rendelet „Bizalmas információk” címet viselő 17. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) Az adatokat, beleértve a dokumentumokat is, nem szabad mások tudomására hozni vagy mások számára hozzáférhetővé tenni, amennyiben azok bármely személy vagy vállalkozás üzleti titkait tartalmazzák, ideértve a bejelentő feleket, az egyéb érintett feleket, illetve a harmadik feleket is, vagy olyan más bizalmas adatot tartalmaznak, amelynek nyilvánosságra hozatalát a Bizottság az eljárás lefolytatásához nem tartja szükségesnek, vagy amennyiben a hatóságok belső dokumentumairól van szó.

(2) Bármely félnek, aki e fejezet rendelkezései szerint írásban közli észrevételeit, minden bizalmasnak ítélt információt egyértelműen meg kell jelölnie, és a Bizottság által megállapított határidőn belül egy nem bizalmas változatot is biztosítania kell.”

 A jogvita alapját képező tényállás

9        2001. március 27‑én a Tetra Laval csoporthoz tartozó Tetra Laval BV pénzügyi társaság kizárólagos tulajdonában lévő leányvállalata, a Tetra Laval SA francia magánjogi társaság (a továbbiakban: Tetra vagy felperes) nyilvános vételi ajánlatot tett a francia tőzsdén jegyzett Sidel SA (a továbbiakban: Sidel) összes forgalomban lévő részvényére. A Tetra Laval ugyanezen a napon az Azeótól (5,56%) és a Sidel igazgatóságától (4,19%) megszerezte a Sidel tőkéjének mintegy 9,75%‑át.

10      Az ajánlat – amely a francia jog értelmében nem volt feltételhez kötött –részvényenként 50 euró készpénzre vonatkozott. A Sidel igazgatósága egyhangúlag támogatta az ajánlat elfogadását, amit a Sidel legnagyobb részvényesei is jóváhagytak. Az értékpapír‑ és tőzsdefelügyelet 2001. április 11‑én hagyta jóvá a Tetra Laval SA és a Sidel együttes ajánlatát (joint offer document). A 2001. április 14‑én történt közzétételt követően az ajánlatot a 2001. április 17‑től május 22‑ig tartó időszakra vonatkozóan hivatalosan is megnyitották. Abban az szerepelt, hogy az ajánlattétel sikere esetén a Tetra SA részvényei a 2001. június 11‑ével kezdődő héten ismét jegyezhetőek lesznek, figyelemmel a rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében foglalt korlátozásokra.

11      Az ajánlattétel következtében a Tetra megszerezte a Sidel forgalomban lévő részvényeinek mintegy 81,3%‑át. Az ajánlat lezárulása után a felperes megszerzett még bizonyos számú részvényt, és így jelenleg a részvények mintegy 95,20%‑át, illetve a Sidel szavazatai jogainak 95,93%‑át birtokolja.

12      A Tetrához tartozik a Tetra Pak vállalkozás, amely elsősorban a folyékony élelmiszerek kartoncsomagolásának ágazatában tevékenykedik, amely ágazatban a Tetra Pak világszinten a legfontosabb vállalkozás. A Tetra kisebb mértékben a műanyag csomagolóanyagok ágazatában is folytat tevékenységet, elsősorban „feldolgozói” minőségben (a tevékenység lényege üres csomagolások előállítása és szállítása a gyártóknak, akik ezeket megtöltik), különösen a nagysűrűségű polietilénből készült csomagolóanyagok (a továbbiakban: HDPE) területén.

13      A Sidel csomagológépeket és ‑rendszereket tervez és gyárt, elsősorban polietilén‑tereftalát (a továbbiakban: PET) palackok gyártásához alkalmazott, úgynevezett „Stretch Blow Moulding” berendezéseket („fröccsöntéses nyújtvafúvó”, a továbbiakban: SBM‑berendezések). A vállalkozás a világban vezető pozíciót foglal el az SBM‑berendezések gyártása és szállítása tekintetében, és jelen van a PET‑et a gázokra és fényre érzékeny termékek csomagolására alkalmassá tévő védőkezelés technológiájának területén is, valamint a PET‑ből és kisebb mértékben HDPE‑ből készült palackokat töltő berendezések ágazatában.

14      2001. május 18‑án a Bizottság bejelentést kapott azon gazdasági műveletekről, amelyek nyomán a Tetra megszerezte részesedését a Sidelben.

15      A felek egyetértenek abban, hogy a tranzakciók (a továbbiakban: összefonódás vagy bejelentett összefonódás) a rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összefonódást jelentenek, amely a rendelet 1. cikke (2) bekezdésének értelmében közösségi léptékű.

16      Mivel a Bizottság úgy vélte, hogy az összefonódás komoly kétségeket támaszt a közös piaccal és az Európai Gazdasági Térségről szóló szerződéssel (EGT) való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, a rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében 2001. július 5‑én az eljárás megindítása mellett döntött.

17      2001. szeptember 7‑én a Bizottság a rendelet 18. cikke értelmében kifogásközlést küldött a Tetra és a Sidel részére, amelyben kifejtette, hogy első megközelítésben miért jutott arra a következtetésre, hogy a bejelentett összefonódást meg kell tiltani. A felperes a kifogásközlésre 2001. szeptember 21‑én válaszolt.

18      2001. szeptember 24‑én a Bizottság újabb kifogásközlést küldött a Tetra és a Sidel részére, amelynek középpontjában különösen a Tetra HDPE‑ágazatban végzett tevékenységei álltak; a felperes a kifogásközlésre 2001. október 1‑jén válaszolt.

19      2001. szeptember 25‑én a felperes a rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében kötelezettségvállalásokat javasolt az első kifogásközlésben azonosított versenytorzulás helyreállítására.

20      2001. szeptember 26‑án a 447/98 rendelet 14., 15. és 16. cikke alapján meghallgatásra került sor a meghallgatási tisztviselő előtt.

21      2001. október 9‑én a felperes újabb, pontosan meghatározott kötelezettségvállalásokat (a továbbiakban: kötelezettségvállalások) javasolt a 2001. szeptember 25‑én javasoltak helyett.

22      A Bizottság a kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban külön piackutatást végzett, amelynek során 51 kérdőívet küldött szét a szóban forgó gazdasági ágazat különböző szereplői (vásárlók, feldolgozók és versenytársak) részére; a kérdőíveket a Bizottság 2001. október 11‑én küldte ki, és a válaszadás határidejeként október 17‑ét jelölte meg. A Bizottsághoz 34 válasz érkezett (a továbbiakban: a piackutatásra adott válaszok), és mivel a Bizottság azokat teljes egészében bizalmasnak ítélte, két nem bizalmas összefoglalót készített: egyet a vásárlókról és a feldolgozókról, egy másikat pedig a versenytársakról. A Bizottság az összefoglalókat megküldte a felperes részére.

23      A Bizottság – kötelezettségvállalásokkal is foglalkozó – végleges határozatának tervezetét az összefonódásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság 2001. október 19‑i ülésén megvitatta és jóváhagyta.

24      2001. október 30‑i határozatában (C(2001) 3345 végleges [COMP/M.2416 – Tetra Laval/Sidel ügy]; a továbbiakban: a megtámadott határozat) a Bizottság a rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében megállapította, hogy a bejelentett összefonódás összeegyeztethetetlen a közös piaccal és az EGT‑Megállapodás működésével.

25      A megtámadott határozatot 2001. november 6‑án közölték a Tetrával.

26      A megtámadott határozatban szereplő következtetések és a Tetrának a kötelezettségvállalásokról való 2001. november 19‑i értesítésével indult külön közigazgatási eljárás után 2002. január 30‑án a Bizottság elfogadott egy határozatot, amely a rendelet 8. cikkének (4) bekezdése alapján a hatékony verseny feltételeinek helyreállítására alkalmas intézkedéseket sorolja fel (COMP/M.2416 – Tetra Laval/Sidel ügy).

 A megtámadott határozat

27      A megtámadott határozatban a Bizottság a bejelentett összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségének elemzésekor először bemutatja a folyékony élelmiszerek csomagolásának iparágát és megvizsgálja az érintett termék‑ és földrajzi piacot, majd versenyjogi szempontból értékeli a bejelentett összefonódást. Ezen elemzést követően a Bizottság a verseny korábbi értékelésére tekintettel értékeli a kötelezettségvállalások mértékét.

 A folyékony élelmiszerek csomagolásának ágazata

28      A Bizottság úgy véli, hogy „[a bejelentett összefonódás] versenyre gyakorolt hatása elsősorban a folyékony élelmiszerek csomagolásának ágazatában fog érvényesülni”, (a „folyékony élelmiszerek” kifejezés alatt értve lényegében a folyékony tejipari termékeket (a továbbiakban: FT), a gyümölcsleveket és nektárokat (a továbbiakban: gyümölcslevek), a szénsavmentes gyümölcsízesítésű italokat (a továbbiakban: GYI), valamint a kávé‑ és teaalapú italokat; e négy termék a továbbiakban együttesen: érzékeny termékek) és különösen érvényesülni fog a felek főtevékenységének ágazataira, nevezetesen a „műanyag, elsősorban a PET‑es és a kartonos csomagolásra” gyakorolt hatás ((12) preambulumbekezdés). A Bizottság rögzíti, hogy a PET átlátszó palackok gyártását teszi lehetővé. Az oxigénre és fényre érzékeny termékek esetében a PET‑et „védőkezelés” alkalmazásával kell megerősíteni. A PET‑es csomagolási folyamat három szakaszból áll: i. a műanyag előformák elkészítése, amelyek a PET‑palackok gyártásához használt előregyártott műanyagcsövek; ii. maguknak az üres palackoknak az előállítása az SBM‑berendezések használatával (lásd a fenti 13. pontot) és iii. a palackok megtöltése ((20) preambulumbekezdés). A határozat szerint a HDPE csomagolás külsejét tekintve meglehetősen „homályos”. A HDPE‑t a PET‑hez hasonló módon, azonban úgynevezett „extrusion blow moulding” gépek („extrúziós présfúvó”, a továbbiakban: EBM‑gépek) használatával állítják elő ((26) preambulumbekezdés). Eltérően a műanyag csomagolástól, a kartoncsomagolás esetében a kiszerelés, a töltés és a zárás a csomagolási folyamatba integrált műveletek ((28) preambulumbekezdés).

29      A Bizottság több megkülönböztetést tesz, különösen – az e területen hozott korábbi határozatai alapján – az aszeptikus és a nem aszeptikus csomagolás között, továbbá a csomagolás mint olyan és a csomagológépek, valamint a folyékony élelmiszerek gyártói által a vállalkozáson belül elvégzett csomagolás és a feldolgozók általi csomagolás között (lásd a fenti 12. pontot). A Bizottság szerint azonban e megkülönböztetést gyengíti az úgynevezett „hole‑through‑the‑wall” megállapodások („luk a falban”, a továbbiakban: HTW‑megállapodások) fennállása, amelyek értelmében a feldolgozó az italgyártó szomszédságában gyártja le a palackokat, és közvetlenül szállítja azokat a gyártóhoz töltésre.

 Az érintett termékpiacok

30      Mivel „[a bejelentett összefonódás] versenyre gyakorolt hatása elsősorban a folyékony élelmiszerek csomagolásának ágazatában fog érvényesülni”, a Bizottság a felek főtevékenységének ágazataira, nevezetesen a „műanyag, elsősorban a PET‑es és a kartonos csomagolásra” összpontosította elemzését ((12) preambulumbekezdés). A Bizottság úgy véli, hogy „a végső felhasználás szerinti csoportosítás a folyékony élelmiszerek csomagolásához használt berendezések piacának vizsgálatakor ésszerűen alkalmazható elemzési módszer” ((44) preambulumbekezdés). Elismeri, hogy „a különböző anyagokat, például üveget és fémdobozt használó csomagolórendszerek a versenyjogi elemzés szempontjából önálló érintett termékpiacokat jelentenek, és ezért a PET‑es csomagolórendszerek külön termékpiacot alkotnak” ((53) preambulumbekezdés). A Bizottság kategorikusan visszautasítja azt a felvetést, amely szerint „a karton és a PET nem tartozik a közös termékek szegmensébe és közöttük nem lehetséges kölcsönhatás”, és ennek megfelelően úgy dönt, hogy megvizsgálja „a karton és a PET közötti kölcsönhatást és a PET jövőbeli növekedését a karton hagyományos végfelhasználási szegmenseiben” ((53) preambulumbekezdés).

31      A kartoncsomagolásról, mivel az nem átlátszó, a Bizottság úgy vélekedik, hogy az „alkalmas a fényre és oxigénre érzékeny anyagok csomagolásához, de a szénsavnak nem áll ellen”. Másrészt a PET‑es csomagolás „átlátszó, és ellenáll a szénsavnak, de hagyományosan kevésbé tartják megfelelőnek a fényre és oxigénre érzékeny anyagokhoz” ((55) preambulumbekezdés). A Bizottság hangsúlyozza, hogy „a PET minden, hagyományosan kartonba csomagolt ital (vagyis az érzékeny termékek) csomagolásához alkalmas”, és arra a következtetésre jut, hogy „a PET a kartoncsomagolású termékek teljes spektruma számára alternatív, potenciálisan konkurens anyagot jelenthet” ((57) preambulumbekezdés, kiemelés az eredeti szövegben). E termékek mindazonáltal megkülönböztethetők egymástól, mert „a termék különös jellemzői némileg eltérő csomagolási megoldást igényelnek (a gyümölcslevek savtartalma magas, míg az FT‑ké alacsony, a GYI‑k és a jeges tea pedig nem igényel a gyümölcslevekkel azonos mértékű védőkezelést az oxigénnel szemben)” ((58) preambulumbekezdés).

32      A PET érzékeny termékekkel kapcsolatos használatának várt növekedése tekintetében a Bizottság visszautasítja a Tetra azon állítását, amely szerint „a PET használata nagyon korlátozott, és az a jövőben nem fog jelentősen növekedni” ((59)–(148) preambulumbekezdés). E tekintetben megállapítja, hogy „[e]lsősorban az üvegcsomagolásról történő áttérés miatt a víz és a szénsavas üdítőitalok jelentik a leggyorsabban növekvő PET‑szegmenseket”, és hogy „a PET a fogyasztók és a gyártók körében is népszerű” ((55) preambulumbekezdés, 22. lábjegyzet). A Bizottság úgy véli, „hogy a friss tej, az ízesített tej, a jeges tea, a friss gyümölcslé, a tartós (forró töltésű) gyümölcslevek, a gyümölcsízű italok és az izotóniás italok PET‑be történő csomagolása és kereskedelmi értékesítése már ma is lehetséges”, és hogy a PET használata csak két szegmensben, „az aszeptikus gyümölcslevek és az aszeptikus fehér (UHT) tej” szegmensében okoz műszaki problémát ((61) preambulumbekezdés). A Canadean tanácsadó iroda által a Tetra nevében szolgáltatott adatokra utalva a Bizottság megjegyzi, hogy noha a PET használata jelenleg nem igazán jelentős az FT‑k és a gyümölcslevek esetében (2000‑ben mindkét szegmensben 0,5% volt), „a helyzet ettől [...] már ma is nagyban eltér a GYI‑k, valamint a kávé‑ és teaalapú italok tekintetében, amelyeknél nincs szükség ugyanazon védelmi tulajdonságokra, mint az FT‑k és a gyümölcslevek esetében”, mely utóbbi szegmensekben a PET „már jelentősebb részesedést szerzett” ((69) preambulumbekezdés) (2000‑ben 20%‑ot ért el a GYI‑k, és 25%‑ot a kávé‑ és teaalapú italok tekintetében).

33      A 2000–2005 közötti időszak tekintetében a Bizottság – a saját maga, valamint a Canadean piackutatása, továbbá a PCI, a Warrick és a Pictet által készített „független tanulmányok” alapján ((104) preambulumbekezdés) – arra a következtetésre jut, hogy „a GYI‑k, valamint a kávé‑ és teaalapú italok szegmensében már jelentős mértékű átfedés van a PET és a karton között”, és hogy „a PET e szegmensekben további részesedéseket fog szerezni a karton rovására”, olyannyira, hogy „[a] PET 2005‑re e szegmensek mindegyikében az óvatos becslések szerint is el fogja érni a 30%‑os részesedést, és 800 millió liter kávé‑ és teaalapú italt (beleértve az izotóniás italokat) és 1 milliárd liter GYI‑t fognak PET‑be csomagolni” ((144) preambulumbekezdés). Hozzáteszi, hogy „a védőkezelési technológia és az aszeptikus PET‑es töltések terén végbemenő fejlődés várhatóan mind a négy [érzékeny] termékszegmensben meg fogja erősíteni a PET helyzetét”, és hogy „az FT‑k és a gyümölcslevek szegmensében a PET részesedése az elkövetkező öt évben jelentősen növekedni fog” ((146) preambulumbekezdés). A Bizottság szerint „reális az a várakozás, hogy a PET 2005‑re legalább 10–15%‑os részesedést fog szerezni a friss tejek piacán és 25%‑ot az ízesített és egyéb tejtermék alapú italok piacán”, azonban „a PET UHT tejek esetében történő használata (amely az EGT‑n belüli teljes tejpiac mintegy 50%‑át teszi ki) bizonytalan” ((147) preambulumbekezdés). Hangsúlyozva a PET‑ben rejlő „jelentős potenciált, legalábbis ami az aszeptikus csomagolású tej olyan kisebb, minőségi szegmenseit illeti, mint az egyadagos csomagolások szegmense”, a Bizottság úgy véli, hogy „[a] PET részesedése 2005‑re a friss tejnek legalább 15%‑át, az egyéb tejtermék alapú italoknak 25%‑át, az UHT tejnek pedig mindössze 1%‑át fogja elérni, és ezzel évente megközelítőleg 3 milliárd litert fognak PET‑be csomagolni (ami az [FT‑k] teljes európai piacának mintegy 9%‑át jelenti” ((147) preambulumbekezdés). A gyümölcslevekkel kapcsolatban a Bizottság úgy véli, hogy „reális az a várakozás, amely szerint a PET részesedése 2005‑re a gyümölcslevek EGT‑n belüli teljes piacának legalább 20%‑át el fogja érni”, még akkor is, ha e növekedés oka főként „az üvegről PET‑re történő, jelentős mértékű áttérés” lesz ((148) preambulumbekezdés).

34      Az átfedéssel érintett termékek esetében a PET és a karton közötti versenyt vizsgálva a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy „a kartonos csomagolási rendszerek és a PET‑es csomagolási rendszerek (és ennek megfelelően a kartonos csomagolóberendezések és a PET‑es csomagolóberendezések) különálló termékpiacokat jelentenek”. Úgy véli, hogy „bár [e rendszerek] közötti helyettesíthetőség [jelen pillanatban] nem [rendelkezik] a piac meghatározásához szükséges hatékonysággal és gyorsasággal (más szóval csak nehezen helyettesíthetők egymással), ez a helyzet a jövőben megváltozhat, mivel a PET védőkezelési technológiája javul, a PET és a karton költségei pedig egymáshoz közelítenek majd”. Ez a közelítés olyan mértékű is lehet, hogy előfordulhat, a két rendszer a jövőben „versenyjogi szempontból ugyanazon érintett termékpiachoz fog tartozni” ((163) preambulumbekezdés).

35      A Bizottság ezt követően „az egyes rendszerek speciális berendezéseinek” szegmenseit vizsgálja annak meghatározása érdekében, „hogy [vannak‑e] a terméknek olyan lényeges piacai, amelyek az [előbbiek] szerint különülnek el” ((164) preambulumbekezdés).

36      A PET‑es csomagolórendszereket illetően a Bizottság megállapította, hogy az SBM‑berendezések vonatkozásában, tekintetbe véve az érzékeny termékek sajátosságait és az árdiszkrimináció lehetőségét, „létez[n]ek lényeges, és az ügyfelek egyes külön csoportjai által a végfelhasználás alapján elkülönült piacok, különösen az »érzékeny« italok négy szegmensében [vagyis az FT‑k, a gyümölcslevek, a GYI‑k és a kávé‑ és teaalapú italok esetében]” ((188) preambulumbekezdés). A Bizottság úgy véli, hogy a különböző védőkezelés‑technológiák ugyanannak a termékpiacnak a részét alkotják, jóllehet előfordulhat, hogy némely közülük a jövőben különálló termékpiacra kerül ((198) és (199) preambulumbekezdés). A PET‑palackok aszeptikus és nem aszeptikus töltését végző berendezéseknek is két külön piaca létezik ((204) preambulumbekezdés), és a PET előformái is egy további külön termékpiacot alkotnak ((206) preambulumbekezdés).

37      A kartonos csomagolórendszereket illetően azonban a Bizottság megjegyzi, hogy egyetértés van a tekintetben, „hogy négy elkülönült termékpiac létez[ett]: az aszeptikus kartonos csomagológépek, az aszeptikus kartonok, a nem aszeptikus kartonos csomagológépek és a nem aszeptikus kartonok” ((209) preambulumbekezdés).

 Az érintett földrajzi piac

38      Az érintett földrajzi piac a határozat szerint az EGT, mert „[a PET‑es csomagolóberendezések] valamennyi eladója az EGT egész területén tevékenykedik, [és] berendezéseit határon átnyúló jelleggel tudja értékesíteni, illetve ténylegesen értékesíti is” ((210) és (211) preambulumbekezdés).

 A bejelentett összefonódás versenyjogi értékelése

39      Az összefonódás versenyjogi értékelésére részletes elemzés keretében került sor ((213)–(408) preambulumbekezdés), amelynek lényege a következő:

„213      A Bizottság piackutatása és elemzése kimutatta, hogy az összefonódás megerősítheti a Tetra erőfölényét az aszeptikus kartonos csomagológépek és az aszeptikus kartonok piacán, és erőfölényt hozhat létre a PET‑es csomagolóberendezések, különösen pedig a (kis‑ és nagyteljesítményű) SBM‑berendezések piacán az »érzékeny« termékek, az FT‑k, a gyümölcslevek, a GYI‑k, valamint a kávé‑ és teaalapú italok végfelhasználói szegmenseiben.

214      Az összefonódással létrejövő új egység két, közvetlenül szomszédos piacon várható jövőbeli erőfölénye, valamint egy harmadik piacon (az EBM‑gépek és a HDPE töltőberendezések piacán) elfoglalt szintén jelentős pozíciója valószínűleg mindkét piacon megerősíti a helyzetét, korlátozza a piacra lépést, csökkenti a meglévő versenytársak jelentőségét, és az »érzékeny« termékek aszeptikus és nem aszeptikus csomagolása EGT‑n belüli egész piacának monopolisztikus szerkezetéhez vezet.”

40      Megállapításainak alátámasztása érdekében a Bizottság először is megjegyzi, hogy a kartonos csomagolás piaca tekintetében nagyon kevés változás történt a „Tetra Pak II”‑ügyekben hozott ítéletek (a T‑83/91. sz., Tetra Pak kontra Bizottság ügyben 1994. október 6‑án hozott ítélet [EBHT 1994., II‑755. o.] és az azt másodfokon jóváhagyó, C‑333/94. P. sz., Tetra Pak kontra Bizottság ügyben 1996. november 14‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑5951. o.]) meghozatala óta. Ezért úgy véli, hogy 2000‑ben az EGT‑ben a Tetra erőfölényben volt az aszeptikus csomagológépek és kartonok piacán, mivel 80%‑os piaci részesedéssel rendelkezett ((219) és (223) preambulumbekezdés), továbbá „vezető” helyzetben volt a nem aszeptikus csomagológépek és kartonok piacán, mivel [50–60%]‑os piaci részesedéssel rendelkezett(1) ((229) és (231) preambulumbekezdés). Másodszor, jóllehet a Bizottság elismeri, hogy a Sidel az SBM‑berendezések piacán nincs erőfölényben, arra a következtetésre jut, hogy „vezető” helyzetben van, mivel a Sidel „az egyetlen cég, amely az SBM‑berendezések teljes skáláját tudja kínálni (a legalacsonyabb teljesítményűtől a legmagasabb teljesítményű gépekig), és mindig vezető rotációs technológiát alkalmaz” ((248) preambulumbekezdés). Miután kimondja, hogy „[a] töltési műveletek présfúvással kombinált, hatékony lebonyolításának jelentősége a tiszta vagy ultratiszta csomagolási folyamatok biztosítása érdekében különösen nyilvánvaló az olyan »érzékeny« termékek esetében, mint a tej és a gyümölcslé” ((249) preambulumbekezdés), a Bizottság megjegyzi, hogy a Sidel aszeptikus és nem aszeptikus töltőgépeket is gyárt ((250) preambulumbekezdés), és hogy a cég által használt, új „kombinált” technológia lehetővé teszi a fúvás, a töltés és a lezárás egyetlen gépben történő egyesítését ((254) preambulumbekezdés). A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a Sidel „vezető helyzetben van az [...] SBM[‑berendezések piacán]” és „erős pozícióval” rendelkezik az egyéb PET‑es csomagolóberendezések, különösen az „aszeptikus töltőberendezések, másodlagos berendezések és az ezekhez társuló szolgáltatások területén” ((259) preambulumbekezdés).

41      A PET piacán létrejövő erőfölénnyel, valamint a Tetra kartonpiacokon meglévő helyzetének megerősítésével kapcsolatban a megtámadott határozat elsőként az összefonódás horizontális és vertikális hatásaival foglalkozik; másodszor az erőfölény kartonpiacokról a PET piacára való kiterjesztésének (úgynevezett „leveraging”) hatását vizsgálja; harmadszor a PET‑piac által támasztott versenyhelyzet megszűnésének a kartonpiacokra gyakorolt hatásait; végül pedig a kartonok és a PET piacára gyakorolt általános hatásokat.

42      Először is a horizontális hatások tekintetében a Bizottság úgy véli, hogy mivel a Tetra és a Sidel is három különböző termékpiacon – „a (kisteljesítményű) SBM‑berendezések, a védőkezelési technológiák és az aszeptikus PET‑es töltőgépek piacán” – tevékenykedik ((263) preambulumbekezdés), az összefonódás e három piacon erősítené az új egység helyzetét. Habár a Bizottság elismeri, hogy ez a helyzet nem jelent erőfölényt, úgy véli, hogy az elérné „az erőfölény szintjét, mivel az összefonódással létrejövő egység kiterjesztené az aszeptikus kartonos csomagolóberendezések és az aszeptikus kartonok piacán fennálló erőfölényét” ((263) preambulumbekezdés).

43      Másodszor, a Bizottság megállapítja, hogy azok a „jelentős vertikális hatások”, amelyek „az új egység három csomagolórendszer területén (kartonok, PET és HDPE) végbemenő vertikális integrációjából” származnának, „a független feldolgozók vertikális kizárását eredményezhet[nék]” ((291) preambulumbekezdés). Az összefonódás eredményeképpen kialakuló piaci szerkezet a következőképpen zárná ki a független feldolgozókat ((292) preambulumbekezdés):

„i. az összefonódással létrejövő egység lenne a folyékony élelmiszerek csomagolásával foglalkozó egyetlen vertikálisan integrált vállalkozás a kartonos (kartonos csomagológépek és kartontekercsek), a HDPE (EBM‑gépek és HDPE‑palackok) és a PET‑es csomagolás (SBM‑berendezések, védőkezelési technológia, aszeptikus töltőgépek, előformák és palackok) területén; ii. az összefonódással létrejövő egység szállítóként és a feldolgozók versenytársaként érvényesülő kettős helyzete valószínűleg hálózati konfliktushoz vezetne a piacon. Ha kihasználja az SBM‑berendezéseket azon feldolgozók részére értékesítő szállítóként érvényesülő erős piaci helyzetét, amelyek bizonyos mértékben függnek a Sideltől, előfordulhat, hogy az összefonódással létrejövő egység növelni tudja a feldolgozók költségeit, és a feldolgozókat mint az előformák és üzemkész berendezések szállítóit a piac szélére tudja szorítani. A Tetra/Sidel az SBM‑berendezések és előformák összetett csomagjait kínálhatja, például a Tetra kartonpiacon folytatott sikeres üzleti stratégiájának alkalmazásával, amelynek keretében alacsony áron kínálja az SBM‑berendezéseket, és úgy éri el a költségek megtérülését, hogy az ügyfelet a szabvány szerinti és a védőkezelt előformák szállítására vonatkozó, hosszú távú szerződéssel leköti. Az is előfordulhat, hogy az összefonódással létrejövő egység feldolgozók igénybevétele nélkül tud üzemkész berendezéseket kínálni ügyfelei részére.”

44      Ezt követően a Bizottság a Tetra kartonpiacokon érvényesülő vertikális integrációjának terjedelmét vizsgálja, mely piacokon követett „üzleti modellje szerint gépek és kartonok integrált megoldásait (tekercsek vagy lemezek) kínálja ügyfelei részére” ((296) preambulumbekezdés), egyrészt a HDPE piacán, ahol a Graham Engineering Corporationnel folytatott együttműködése révén EBM‑gépeken állít elő HDPE palackokat, és azokat feldolgozóként, HTW‑megállapodásokon keresztül értékesíti a fogyasztók részére, másrészt pedig a PET piacán is. A PET piaca kapcsán a Bizottság megjegyzi, hogy a Tetra „10%‑os részesedésével a világ harmadik legnagyobb független előforma‑szállítója”, hogy a társaság „korlátozott számú kész PET‑palack előállítását tervezi, amelyeket szabadalmaztatott, »Glaskin« elnevezésű technológiájával védőkezel”, és hogy a cég 1999 óta „»Novembal« nevű leányvállalatán keresztül tevékenykedik az italok tárolására használt műanyagpalackok zárására szolgáló eszközök piacán”, és „2000‑ben [10–20%]‑os piaci részesedéssel rendelkezett az EGT‑n belül” ((298) preambulumbekezdés). Ez az integráció különbözteti meg őt a Sideltől, amely „vertikálisan nem integrált vállalat” ((293) preambulumbekezdés). Mindazonáltal az összefonódással létrejövő egység „valószínűleg hálózati konfliktushoz vezet a piacon, mivel az új egység a feldolgozók szállítója és versenytársa is lenne egyúttal” ((301) preambulumbekezdés), és „képes lehet feldolgozóinak visszaszorítására azáltal, hogy az SBM‑berendezések és az előformák összetett csomagjai mellett üzemkész berendezéseket is kínál az ügyfeleknek” ((312) preambulumbekezdés). Az is előfordulhat, hogy az új egység képes lehet „visszaszorítani a feldolgozókat e tevékenységi területeken azáltal, hogy megtagadja az SBM‑berendezések szállítását, vagy megemeli azok költségét, és a saját integrált megoldását részesíti előnyben” ((318) preambulumbekezdés). A Tetra előformák piacáról való kilépésre vonatkozó döntésével kapcsolatban a Bizottság „nem következtet arra, hogy e vertikális aggályok önmagukban erőfölény kialakulásához vezetnének a PET vagy az előformák piacán” ((324) preambulumbekezdés).

45      A Bizottság ezt követően ((325)–(389) preambulumbekezdés) részletesen kifejti azon aggályainak indokait, amelyek szerint az új egység az erőfölénynek a PET‑es csomagolóberendezések piacára történő kiterjesztése révén kihasználná a kartonpiacokon fennálló erőfölényét annak érdekében, hogy „a PET piacán az »érzékeny« végtermékek tekintetében erőfölénybe kerüljön” ((328) preambulumbekezdés). Álláspontja szerint ahhoz, hogy az összefonódás összeegyeztethetetlen legyen a közös piaccal, elegendő, hogy a Tetra/Sidel rendelkezzen e lehetőséggel. A Bizottság aggályai tehát nem a Sidel SBM‑berendezések piacán elfoglalt jelenlegi helyzetéből erednek, hanem a „Tetrakartonpiacon élvezett erőfölényéből” ((328) preambulumbekezdés, kiemelés az eredeti szövegben). Utalva többek között a kartonos és a PET‑es csomagolóberendezések piaca közötti szoros kapcsolatra, a Bizottság úgy véli, hogy az összefonódás „olyan piaci szerkezetet eredményezne, amely az új egység által a kartonos, illetve a PET‑es csomagolóberendezések piacán egyidejűleg elfoglalt erőfölényből, illetve vezető helyzetből eredően rendkívül kedvezne a versenyellenes hatások megjelenésének” ((330) preambulumbekezdés).

46      A Bizottság elemzése „négy részre épül” ((331) preambulumbekezdés). Először is, a kartonos és a PET‑es csomagolóberendezések piaca „közvetlenül szomszédos termékpiacokhoz tartozik, ahol a vásárlók halmazai metszik egymást”. Másodszor, tekintettel a PET jövőbeni növekedésére az érzékeny termékek új szegmenseiben, az összefonódás lehetővé tenné, hogy az új egység a Tetra kartonpiacokon jelenleg fennálló erőfölényének kiterjesztése révén erőfölénybe kerüljön a PET piacán. Harmadszor, az összefonódás erősítené a Tetra kartonpiacokon meglévő erőfölényét. Negyedszer, a két erőfölény együttesen megszilárdítaná az új egység helyzetét az „érzékeny” termékek csomagolásának ágazatában – különösen az aszeptikus csomagoláséban –, megerősítve ezáltal a két erőfölényt.

47      Elemzése alátámasztása érdekében a Bizottság kifejti, hogy a bejelentett összefonódás stratégiai jelentőségű a Tetra számára, hogy a Tetra képes az erőfölény kiterjesztésére (és ösztönözve is lenne rá), hogy a versenytársak több szinten sem tudnának versenyezni az új egységgel, és végül hogy a Tetra árdiszkriminációt tudna alkalmazni.

48      Az erőfölény kiterjesztésére való képesség és ösztönzöttség tekintetében a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy „az összefonódás által előidézett piaci szerkezet különösen segítené az erőfölény kiterjesztését” ((359) preambulumbekezdés):

„a)      A vásárlóknak lenne olyan közös halmaza, akik az »érzékeny« folyadékok csomagolásához a kartonos és a PET‑es csomagolórendszerek iránt is keresletet támasztanának.

b)      A Tetra különösen erős erőfölényben van az aszeptikus kartoncsomagolás piacán, mivel a piac több mint [80–90%]‑ával és tőle függő vásárlói körrel rendelkezik.

c)      A Tetra/Sidel erős vezető helyzetből indulna a PET‑es csomagolórendszerek piacán, valamint különösen az SBM‑berendezések piacán, amelyen [60–70%]‑os részesedéssel rendelkezne.

d)      A Tetra/Sidel képes lenne arra, hogy célzottan keressen meg bizonyos ügyfeleket vagy az ügyfélcsoportokat, mivel a piac szerkezete lehetővé teszi az árdiszkriminációt.

e)      A Tetra/Sidelt erős gazdasági ösztönző erő csábítaná arra, hogy az erőfölény kiterjesztését gyakorolja. Mivel a karton és a PET egymás technikai helyettesítői, a PET‑re átálló vevő a vállalkozás kartonpiaci oldalán elveszített vásárló, akár mert az illető részben a kartonról állt át más termékre, akár mert a termelés egy részét az egyéb csomagolóanyagokról nem állította át a kartonra. Ez további ösztönzést eredményez arra vonatkozóan, hogy a vevőt a vállalkozás PET‑piaci oldalán fogják meg a veszteség kiegyenlítése érdekében. Ezért a kartonpiacon fennálló jelenlegi helyzetének kiterjesztésével a Tetra/Sidel nemcsak a PET oldalán meglévő piaci részesedését erősítené, hanem a karton oldalán felmerülő esetleges veszteségét is kivédené vagy ellensúlyozná.

f)      A Tetra/Sidel versenytársai mind a kartonos, mind a PET‑es csomagolópiacon sokkal kisebbek lennének, mivel a kartonos csomagológépek vagy az SBM‑berendezések piacán a legnagyobb versenytárs legfeljebb [10–20%]‑os részesedéssel rendelkezne.”

49      Az erőfölény kiterjesztése a Tetra aszeptikus kartonok piacán fennálló jelenlegi erőfölényén alapulna ((364) preambulumbekezdés):

„[E helyzetet] többféleképpen kihasználva, a Tetra/Sidelnek […] lehetősége lenne összekapcsolni a kartonos csomagolóberendezések és a kartonba csomagolható élelmiszerek értékesítését a PET‑es csomagolóberendezések értékesítésével, és esetleg az előformákéval is (különösen a védőkezelt előformákéval). A Tetra/Sidelnek módjában állna nyomást gyakorolni vagy ösztönző intézkedésekhez folyamodni (mint a felfaló árképzés, az árháború vagy a hűségen alapuló engedmények) avégett, hogy a kartonok piacán szerzett ügyfelei tőle vegyenek PET‑berendezéseket és esetleg előformákat, és ne versenytársaitól vagy a feldolgozóktól.”

50      A Bizottság azt is kimondja, hogy „[s]zámos olyan ügyfelet, akiknek a termelési szükségleteik részbeni kielégítéséhez továbbra is kartoncsomagolásra lesz szükségük, kényszeríteni vagy ösztönözni lehet arra, hogy kartonos és PET‑es csomagolóberendezéseiket is ugyanazon szállítótól szerezzék be”, valamint hogy „[a] Tetrával a kartoncsomagolási szükségleteik kielégítése érdekében hosszú távú szerződéssel rendelkező ügyfelek különösen kiszolgáltatottak lesznek az ilyen nyomással szemben” ((365) preambulumbekezdés).

51      Az erőfölény kiterjesztése következtében a Tetra/Sidel versenytársai a következő okok miatt szorulhatnak ki az érzékeny termékekhez használt SBM‑berendezések piacáról ((369) preambulumbekezdés):

„a) nincs jelentősége annak, hogy a versenytársak továbbra is tudnak‑e értékesíteni azon termékek (mint például a víz vagy a szénsavas üdítőitalok) szegmenseiben, amelyek esetében nincs árukapcsolás. Ennek oka az árdiszkrimináció alkalmazására és az egyes ügyfélcsoportok célzott megkeresésére való képesség, ami az érintett piacok végfelhasználás szerinti szegmentációjához vezet; b) az »érzékeny« termékszegmensekben olyan összetett folyadékok találhatók, amelyek nagyon speciális PET‑sorokat igényelnek, beleértve a védőkezelési technológiákat és az aszeptikus töltőgépeket vagy az aszeptikus kombinált SBM‑berendezéseket [amelyek egyetlen gépben egyesítik a fúvást, a töltést és a lezárást]. A versenytársak nem lennének elegendő mértékben ösztönözve a beruházásra és a versenyre a PET‑es berendezések e korszerűbb technológiai ágazataiban. [...] [és] ily módon kiszorulnának a PET úgynevezett »második generációs« piacairól”.

52      Továbbá kiszorulhatnak „az SBM‑berendezések piacának fennmaradó részéből is” ((370) preambulumbekezdés).

53      A Bizottság szerint ez az eredmény még valószínűbb, tekintettel az új egység versenytársainak gyenge helyzetére és az új egység ügyfelei vásárlóerejének hiányára. A Bizottság a versenytársak helyzetével kapcsolatban megjegyzi, hogy annak „kritikus” pontja az, hogy még ha a nagyteljesítményű SBM‑berendezések piacán a Sidel három versenytársa igazodni is tud a Sidel kínálatához, az továbbra is igaz marad, hogy ezek a vállalkozások „nem fognak rendelkezni az új egység kartoncsomagolás terén meglévő erőfölényével” ((372) preambulumbekezdés). A Bizottság a következőket állapítja meg:

„A SIG csoportnak, amely a három versenytárs közül egyedül fog mind a karton, mind a PET piacán egyaránt tevékenykedni, legfeljebb [10–20%]‑os piaci részesedése lesz a kartonos csomagológépek és az SBM‑berendezések piacán. A SIG nem rendelkezik az új egység PET‑es berendezéseinek teljes skálájával, miként jelenleg nem rendelkezik egy további lényeges tényezővel, az új PET‑es termékszegmensek területén történő jövőbeli részesedésszerzéshez szükséges védőkezelési technológiával sem. Nincs a csomagolóberendezéseknek olyan más szállítója, amelyik kartonos és PET‑es csomagolóberendezéseket is fog tudni kínálni.”

54      A Bizottság arra a következtetésre jutott, „hogy a Tetra, a kartoncsomagolás területén erőfölényben lévő vállalkozás és a Sidel, a PET‑es csomagolóberendezések területén erőfölényben lévő vállalkozás egyesülésével a bejelentett összefonódás olyan piaci szerkezetet teremtene, amelynek révén az egyesülésből létrejövő egység olyan ösztönzőkhöz és eszközökhöz jutna, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy a PET‑es csomagolóberendezések, különösen az »érzékeny« termékek szegmensében alkalmazott (kis‑ és nagyteljesítményű) SBM‑berendezések terén elért vezető helyzetét erőfölénnyé alakítsák át”, ami „az SBM‑berendezések piacának egészén a versennyel ellentétes hatásokat keltene” ((389) preambulumbekezdés).

55      A kartonpiacokra gyakorolt állítólagos hatásokkal kapcsolatban a Bizottság úgy véli, hogy az összefonódás „olyan piaci szerkezetet teremtene, amely a Tetra számára lehetővé tenné a kartoncsomagolás terén meglévő erőfölényének megerősítését egy jelentős versenytárs eltávolítása révén”, ami „komoly negatív következményekkel járhatna a kartoncsomagolási ágazatban” ((390) és (391) preambulumbekezdés). A Bizottság utal arra, hogy különösen elővigyázatosnak kell lenni, ha olyan nagyfokú erőfölény megerősítésével kerülünk szembe, mint a jelen ügyben.

56      A Bizottság szerint az összefonódás hiányában a PET‑es csomagolás terén tevékenykedő társaságok, különösen a Sidel és a feldolgozók, a PET használatának fokozására irányuló üzleti stratégiát folytatnának a karton hátrányára. A Bizottság szerint azért irreleváns a Tetra azon érve, amely szerint a Sidel csak az SBM‑berendezések árát tudja befolyásolni, ami a csomagolás teljes költségének nagyon kis részét jelenti, mert a Tetra viszont – és ez a fontos – képes mind a kartonos csomagológépek, mind a kartonok árát befolyásolni.

57      Az összefonódás hiányában „a PET‑berendezések piacain tevékenységet folytató vállalkozások valószínűleg szoros versenyhelyzetet [teremtettek volna], hogy megszerezhessék a kartonpiac egyes részeit” ((398) preambulumbekezdés). Valószínűleg „a Tetra is hevesen védelmezné a helyzetét oly módon, hogy ennek érdekében – innováció, hatékonyabb kartontechnológiák, új kartonformák és lezárók bevezetése, valamint bizonyos esetekben a kartonárak csökkentése útján –igyekezne kartoncsomagolási technológiáit fejleszteni”, mint a múltban tette, amikor „olyan új, még inkább felhasználó‑barát kartoncsomagolásokat állított elő, mint a csavarható kupakkal zárható »gable top« kartoncsomagolás” ((398) preambulumbekezdés). Az összefonódás nemcsak annak szükségességét szüntetné meg, hogy a Tetra ilyen szoros versenyhelyzetet teremtsen, hanem azt is lehetővé tenné számára, hogy „jelentős mértékben ellenőrizze a kartonról PET‑re való áttérést” ((399) preambulumbekezdés). Így „azon ügyfelek vonatkozásában, illetve bizonyos ügyfelek termelésének azon része vonatkozásában, akik, illetve amelyek – a fogyasztói preferenciák, az átállási költségek és a hosszú távú szerződések miatt – nem tudnak egészen vagy részben átállni a PET‑re, vagy akik, illetve amelyek esetében ez valószínűtlen, a kartoncsomagolásainak árait [a Tetra] a jelenlegi, magas szinten” tudná tartani, míg a PET‑re áttérni kívánó ügyfelek vonatkozásában továbbra is „olyan helyzetben van, hogy képes befolyásolni ügyfelei választását a csomagológépek tekintetében, például az átállás időzítésével, valamint az ügyfelek igényeire szabott ajánlataival, ezáltal növelve részesedését a PET‑berendezések piacán” ((399) preambulumbekezdés). Így a Tetra ellensúlyozni tudná „legnagyobb versenytársa, a SIG csoport legnagyobb előnyét, amely a világon az egyetlen másik olyan társaság, amely kartonos és PET‑es csomagolóberendezéseket egyaránt gyárt és értékesít” ((400) preambulumbekezdés).

58      A Bizottság úgy véli továbbá, hogy „[a]z, hogy az új egység két, egymáshoz szorosan kapcsolódó, szomszédos piacon (a kartonos és a PET‑es csomagolóberendezések piacán) is erőfölényben [van] és egy harmadik piacon (a HDPE piacán) is jelentős pozíciót foglal el, lehetővé tenné, hogy az új egység különösen erős helyzetben legyen a vonatkozó végtermékek (FT‑k, gyümölcslevek, GYI‑k, kávé‑ és teaalapú italok) csomagolásának ágazataiban” ((404) preambulumbekezdés). Ez a Tetra már meglévő, „erős” helyzetét is erősítené ((407) preambulumbekezdés) az „érzékeny” termékek csomagolásának ágazatában, és növelné a Tetra/Sidel versenytársai piacra lépésének akadályait, ami az új egység számára lehetővé tenné „a versenytársak visszaszorítását és [...] a kartonos és a PET‑es csomagolóberendezések, különösen az »érzékeny« termékekhez alkalmazott SBM‑berendezések piacán fennálló erőfölénye megerősítését” ((408) preambulumbekezdés).

 A kötelezettségvállalások

59      A megtámadott határozat mellékletében összefoglalt kötelezettségvállalások a Bizottság összefoglalása szerint a következők: „i. a Tetra SBM‑berendezések területén folytatott kereskedelmi tevékenységének átruházása; ii. a Tetra PET‑előformák területén folytatott kereskedelmi tevékenységének átruházása; iii. a Sidel elkülönítése a Tetra Paktól és már alkalmazott, versenymagatartást érintő helyreállító intézkedések az EK 82. cikk alapján; és iv. a Sidel SBM‑berendezések területén végzett, az »érzékeny« termékekkel foglalkozó ügyfeleknek és a feldolgozóknak történő eladást érintő kereskedelmi tevékenységére vonatkozó engedély kibocsátása” ((410) preambulumbekezdés). A Bizottság úgy vélte, hogy ezek „nem elégségesek ahhoz, hogy kiküszöböljék a PET‑es és a kartonos csomagolóberendezések piacán tapasztalt, a versenyt érintő problémákat” ((424) preambulumbekezdés). A Tetra SBM‑berendezések és PET‑előformák területén folytatott kereskedelmi tevékenysége átruházásának csak „minimális hatása [lenne] […] az új egység helyzetére”, míg az engedély, különösen a Sidelnek az SBM‑berendezések területén az „érzékeny” termékekkel kapcsolatban végzett kereskedelmi tevékenységére vonatkozóan, túl azon, hogy nem lenne elégséges a problémák kiküszöbölésére, nem tűnik „megvalósítható megoldásnak” ((424) preambulumbekezdés). Az említett engedély „a piacra ténylegesen olyan komplex mechanizmusokat vezetett [volna] be, amelyek a piac mesterséges szabályozását okozta [volna]” ((424) preambulumbekezdés). Végül a két, piaci magatartásra (nevezetesen a Sidel TetraPaktól való elkülönítésére és az EK 82. cikk betartására) vonatkozó kötelezettségvállalás „nem [volt] elégséges ahhoz, hogy megoldja az összefonódás által a piaci struktúrában okozott problémákat” ((424) preambulumbekezdés).

60      Tekintve, hogy a javasolt kötelezettségvállalások „összességükben sem lettek volna elégségesek az összefonódás okozta problémák megoldására”, a Bizottság úgy vélte, hogy e kötelezettségvállalások „ezért nem képez[het]ték engedélyező határozat alapját” ((451) preambulumbekezdés).

61      Ennek megfelelően a megtámadott határozat 1. cikke kimondja:

„A Tetra Laval BV által a Bizottságnak [...]2000. május 18‑án bejelentett összefonódás, amely lehetővé teszi számára a Sidel SA vállalkozás kizárólagos ellenőrzését, összeegyeztethetetlen a közös piaccal és az EGT megállapodás működésével.”

 Az eljárás

62      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. január 15‑én benyújtott keresetlevelével a felperes keresetet indított a megtámadott határozat ellen.

63      Egy ugyanezen a napon benyújtott másik dokumentummal a felperes az eljárási szabályzat 76a. cikke alapján gyorsított eljárás iránti kérelmet is előterjesztett. Az e kérelemmel kapcsolatban 2002. február 5‑én benyújtott észrevételeiben a Bizottság egyetértett a gyorsított eljárás lefolytatásával.

64      2002. február 6‑án az Elsőfokú Bíróság első tanácsa, amelynek az ügyet kiosztották, engedélyezte az ügy gyorsított eljárásban történő elbírálását.

65      A Bizottság 2002. március 12‑én nyújtotta be ellenkérelmét.

66      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. március 19‑én benyújtott keresetlevelével a felperes keresetet indított (mely kereset T‑80/02. sz. ügyként került iktatásra) a 2002. január 30‑i határozat megsemmisítése (lásd a fenti 26. pontot) és a jelen ügy T‑80/02. sz. üggyel való egyesítése iránt. Egy ugyanezen a napon benyújtott másik dokumentummal a Tetra a T‑80/02. sz. ügyben is gyorsított eljárást kért, mely kérelmét a Bizottság támogatta az e kérelemmel kapcsolatban 2002. április 3‑án benyújtott észrevételeiben. Utóbbi ügyet szintén az Elsőfokú Bíróság első tanácsának osztották ki.

67      2002. március 19‑én az eljárási szabályzat 64. cikke 3. §‑ának e) pontjában előírt pervezető intézkedések keretében felhívták a feleket, hogy 2002. április 4‑én vegyenek részt egy informális találkozón az előadó bíróval.

68      A felperes az informális találkozón beleegyezett abba, hogy a jelen ügy és a T‑80/02. sz. ügy egyesítése iránti kérelmét visszavontnak tekintsék, amennyiben a két ügyben tartandó tárgyalás egymás után megtartható, és az ítéleteket a gyorsított eljárás keretében ugyanazon a napon hozzák meg. A találkozón a felek arra kaptak engedélyt, hogy legkésőbb egy héttel a két ügyben tartandó tárgyalások előtt szóbeli észrevételeket tegyenek.

69      2002. április 18‑án az Elsőfokú Bíróság első tanácsa engedélyezte a T‑80/02. sz. ügy gyorsított eljárásban történő elbírálását, és a két ügyben 2002. június 26‑ára és 27‑ére tűzött ki tárgyalást.

70      Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság első tanácsa 2002. június 10‑i ülésén megnyitotta a szóbeli szakaszt, és pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket, hogy lehetőleg a tárgyalás előtt, a szóbeli észrevételeik megtételére nyitva álló határidőn belül, vagy – ha ez nem lehetséges – a tárgyaláson válaszoljanak a 2002. június 11‑i levélben közölt írásbeli kérdésekre (a továbbiakban: írásbeli kérdések). A Bizottságot egy irat benyújtására is felhívták.

71      2002. június 19‑én a felek az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál előterjesztették szóbeli észrevételeiket. A felperes észrevételei az akta egyes irataiban szereplő meghatározott információk bizalmas kezelésére irányuló kérelmet tartalmaztak. A Bizottság észrevételeiben nem vitatja ezen iratok bizalmas jellegét. A felek ugyanezen a napon az írásbeli kérdésekre is válaszoltak, a Bizottság pedig benyújtotta a kért iratot.

72      Az Elsőfokú Bíróság első tanácsa egyik bírájának akadályoztatása miatt az Elsőfokú Bíróság elnöke 2002. június 24‑én az eljárási szabályzat 32. cikkének 3. §‑a alapján J. Pirrung bírót jelölte ki az ítélethozatalhoz szükséges határozatképesség elérése érdekében, a két tárgyalást pedig 2002. július 3‑ára és 4‑ére halasztotta el.

73      2002. június 24‑i beadványával a felperes kiterjesztette az aktában szereplő meghatározott információk bizalmas kezelésére vonatkozó kérelmét.

74      Egy ugyanezen a napon kelt másik beadvánnyal a felperes egy, a Bizottságnak másolatban már rendelkezésére álló dokumentumnak az ügy irataihoz való csatolását kérte. A szóban forgó dokumentum a Sidel 2001‑es pénzügyi évre vonatkozó „rapport de gestion du Conseil d'administration” elnevezésű beszámolója (a továbbiakban: a Sidel éves beszámolója) volt. Az Elsőfokú Bíróság első tanácsa 2002. június 26‑i végzésével helyt adott a kérelemnek.

75      Az előadó bíró kiegészítő jelentésének meghallgatása után az Elsőfokú Bíróság első tanácsa a 2002. június 27‑i ülésén számos irat – különösen a Canadean‑, a PCI‑, a Warrick‑ és a Pictet‑jelentés – benyújtására, valamint két további írásbeli kérdés megválaszolására hívta fel a Bizottságot (a továbbiakban: a további írásbeli kérdések).

76      2002. július 1‑jén a Bizottság benyújtotta a további írásbeli kérdésekre adott válaszait és a kért dokumentumokat. E dokumentumokat – a piackutatásra adott, a Bizottság által bizalmasnak ítélt válaszok kivételével – az ügy irataihoz csatolták.

77      Az Elsőfokú Bíróság a 2002. július 3‑i és 4‑i tárgyalásokon meghallgatta a felek szóbeli előadásait és az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszaikat.

78      A tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság engedélyezte, hogy a felperes a piackutatásra adott egyes válaszok nem bizalmas változatába betekintsen. Az Elsőfokú Bíróság vizsgálata során öt válaszról azt állapította meg, hogy azok vagy nem adnak választ a feltett kérdésekre (négy dokumentum), vagy egyértelmű, hogy teljes mértékben bizalmas jellegűek (egy dokumentum), így azokat nem adta ki a felperesnek. Az ügy irataihoz a válaszoknak az Elsőfokú Bíróság által az eljárási szabályzat 67. cikkének 3. §‑a alapján összeállított, nem bizalmas változatát csatolták, amelyről a felperes egy másolatot kapott. A felperes kérelmére az Elsőfokú Bíróság egyhetes határidőt engedélyezett a felperesnek a piackutatásra adott válaszok e változatával kapcsolatos, esetleges írásbeli észrevételeinek benyújtására. 2002. július 8‑i levelével a felperes lemondott e jogáról, viszont fenntartotta az e dokumentumokkal kapcsolatos érdemi kérelmét.

 A felek kérelmei

79      Mivel az informális találkozón meghatározott, a kereseti kérelem megváltoztatására vonatkozó feltételek teljesültek, a felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

80      A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

81      A felperes a keresete alátámasztására lényegében öt jogalapot hoz fel. A 2002. április 4‑i informális találkozón a felperes hangsúlyozta, hogy – mint azt az írásbeli beadványaiban is kifejtette – a megtámadott határozatot annyiban vitatja, amennyiben az megtiltja a kötelezettségvállalások által módosított összefonódást (a továbbiakban: módosított összefonódás). A felperes azt kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság azt a helyzetet állítsa vizsgálatának középpontjába, amely az általa felajánlott kötelezettségvállalások eredményeképpen előállna.

82      Első jogalapjában, amely eljárási jellegű, a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadása előtt nem tartotta tiszteletben a felperes iratbetekintési jogát. Lényegében azt állítja, hogy a módosított összefonódás engedélyezésének megtagadásakor a Bizottság tévesen alkalmazta a rendelet 2. cikkének (3) bekezdését. E kérelem alátámasztásául a felperes azt állítja, hogy a módosított összefonódásnak i. nincsenek érzékelhető horizontális vagy vertikális versenyellenes hatásai, és ii. nincs érzékelhető versenyellenes konglomerátum hatása sem. Azzal érvel továbbá, hogy iii. a Bizottság nem megfelelően értékelte a felperes kötelezettségvállalásait, és hogy iv. a Bizottság nem indokolta megfelelően a megtámadott határozatot.

I –  Az iratbetekintési jog megsértésére alapított jogalapról

A –  A felek érvei

83      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem biztosította számára az iratbetekintés lehetőségét, mivel a Bizottság több olyan dokumentumra is nagy terjedelemben hivatkozik akkor, amikor a megtámadott határozatban a Tetra számára hátrányos megállapításokat tesz, amelyeket soha nem közölt a felperessel. Ezek közé tartozik először is egy külső gazdasági szakértő, Ivaldi professzor 2001. szeptember 10‑i jelentése (a továbbiakban: Ivaldi‑jelentés), amely a Sidel korábbi értékesítési különbözeteinek ökonometriai elemzését tartalmazta (a továbbiakban: ökonometriai elemzés) és amelyről a felperes mindössze egy egyoldalas összefoglalót kapott, másodszor pedig a piackutatásra adott válaszok, amelyekről a felperes két összefoglalót kapott. Dacára a Tetra 2001. október 19‑i azon kérelmének, amely a nem megfelelő összefoglalók helyett az e válaszokba való teljes körű betekintésre irányult, a meghallgatási tisztviselő 2001. október 25‑én jóváhagyta az e dokumentumokba való betekintés Bizottság általi elutasítását. A felperes fenntartja, hogy az elutasítás ellentétes mind az EK‑Szerződés [81.] és [82.] cikke, az ESZAK‑Szerződés 65. és 66. cikke és a 4064/89/EGK tanácsi rendelet szerinti esetekben az iratokhoz való hozzáférés iránti kérelmek feldolgozásának belső eljárási szabályzatáról szóló bizottsági közleménnyel (HL 1997. C 23., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 136. o.; a továbbiakban iratbetekintési közlemény), mind az ítélkezési gyakorlattal (a 107/82. sz., AEG kontra Bizottság ügyben 1983. október 25‑én hozott ítélet [EBHT 1983., 3151. o.] 23. és azt követő pontjai, valamint a T‑30/91. sz., Solvay kontra Bizottság ügyben 1995. június 29‑én hozott ítélet [EBHT 1995., II‑1775. o.] 58. és azt követő pontjai).

84      A felperes hangsúlyozza továbbá, hogy a Bizottság – tekintettel az általa a megtámadott határozatban (különösen annak 346. és azt követő pontjaiban) az ökonometriai elemzésnek tulajdonított jelentőségre – a határozatát bizonyosan az Ivaldi‑jelentés felperessel közölt összefoglalóján kívüli, további dokumentumokra is alapozta.

85      A Bizottság azt állítja, hogy a felperes hozzáférhetett az akta azon elemeihez, amelyekre a Bizottság a megtámadott határozatban hivatkozik, illetve amelyekre e határozatot alapította. A 447/98 rendelet 13. cikkének (3) bekezdésére, valamint a T‑221/95. sz., Endemol kontra Bizottság ügyben 1999. április 28‑án hozott ítélet (EBHT 1999., II‑1299. o.) 65. pontjára utalva a Bizottság azt állítja, hogy az iratbetekintés csak annyiban igazolt, amennyiben az érintett vállalkozás számára lehetővé teszi, hogy a Bizottság kifogásaival szemben – tekintettel azon dokumentumokra, amelyekre a Bizottság e kifogásokat alapozta –, azok megalapozottságával kapcsolatban észrevételeket tegyen. A jelen ügyben a Tetrának lehetősége volt ilyen észrevételek megtételére.

86      Először is, az Ivaldi‑jelentéssel kapcsolatban a Bizottság azt állítja, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során nem sérelmezte az ökonometriai elemzéssel kapcsolatos iratbetekintés hiányát, ezért most sem hivatkozhat a védelemhez való jogának megsértésére. A jelentésben található elemzés összefoglalójának rövidsége azzal magyarázható, hogy az a Tetra által korábban benyújtott elemzésre adott válasz, illetve ezen elemzés helyesbítése volt. A Tetra előterjeszthette volna a jelentéssel kapcsolatos észrevételeit (és ezt szakértői a Bizottság előtti, 2001. szeptember 26‑i meghallgatás alkalmával meg is tették). Továbbá a jelentés pusztán a Bizottság által végzett piackutatás kiegészítését képezte. Így, még ha helytállóak is lennének a felperes – egyébként nem helytálló – állításai, ez nem vezethetne a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, mert a jelentés nem befolyásolta annak tartalmát.

87      Másodszor, ami a piackutatásra adott válaszokat illeti, a Bizottság azt állítja, hogy ezek szintén másodlagos jelentőségűek voltak, mivel a Bizottság főként a kötelezettségvállalások nem megfelelő voltával kapcsolatos saját elemzésére hivatkozott. A Bizottság bizalmassági okokból köteles megtagadni az e válaszokba történő betekintést (a C‑310/93 P. sz., BPB Industries és British Gypsum kontra Bizottság ügyben 1995. április 6‑án hozott ítélet [EBHT 1995., I‑865. o.] 26. pontja), és jóllehet a 447/98 rendelet 17. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az észrevételeit benyújtó fél válaszának egy nem bizalmas változatát is biztosítsa, a Bizottság – mint azt az Endemol kontra Bizottság ügyben hozott ítélet is megerősítette – jogosult tárgyilagos, nem bizalmas összefoglalókat készíteni és a felperes iratbetekintését ezen összefoglalókra korlátozni.

88      A Bizottság ráadásul a válaszokat a 2001. október 18‑i találkozón meg is vitatta a felperessel, amely találkozó során az összefoglalókat is átadták a felperesnek. Ez az iratbetekintés, valamint az összefoglalók tárgyilagosságának a meghallgatási tisztviselő általi vizsgálata és megerősítése a Bizottság szerint együttesen biztosította a felperes védelemhez való jogának teljes körű tiszteletben tartását. Mindenesetre, mivel a piackutatás eredményei pusztán megerősítették a Bizottság eredeti elemzését, nincs ok arra a következtetésre jutni, hogy a megtámadott határozat tartalma a kért iratbetekintés engedélyezése esetén eltérő lett volna. A védelemhez való jog állítólagos megsértése ezért a Bizottság szerint nem igazolhatja a megtámadott határozat megsemmisítését.

B –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

1.     Előzetes észrevételek

89      Először is meg kell jegyezni, hogy versenyügyekben az iratbetekintésnek különösen az a célja, hogy lehetővé tegye a kifogásközlés címzettje számára, hogy megismerje a Bizottság aktájában szereplő bizonyítékokat azért, hogy e bizonyítékok alapján megfelelően ki tudja fejteni a véleményét azokról a következtetésekről, amelyekre a Bizottság a kifogásközlésében jutott (a 85/76. sz., Hoffmann‑La Roche kontra Bizottság ügyben 1979. február 13‑án hozott ítélet [EBHT 1979., 461. o.] 9. és 11. pontja, a fent hivatkozott BPB Industries és British Gypsum kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 21. pontja és a C‑51/92 P. sz., Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑4235. o.] 75. pontja). A Bizottság aktáiba való betekintés jogára vonatkozó általános közösségi jogi elvek célja, hogy biztosítsák a védelemhez való jog hatékony érvényesülését, és a vállalkozásokra vonatkozó versenyjogi szabályok megsértését megállapító, bírságot vagy kényszerítő bírságot kiszabó határozat esetén a közösségi jog ezen általános elveinek megsértése – az eljárás során, a határozat meghozatala előtt – főszabály szerint a határozat megsemmisítését eredményezheti, ha az érintett vállalkozás védelemhez való jogát megsértették (a fent hivatkozott Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 76. és 77. pontja).

90      Emlékeztetni kell arra is, hogy a védelemhez való jog megsértése megtörténtének megállapításához elegendő annak bizonyítása, hogy a szóban forgó dokumentumok titokban tartása a felperes hátrányára befolyásolhatta az eljárás menetét és a határozat tartalmát (a T‑36/91. sz., ICI kontra Bizottság ügyben 1995. június 29‑én hozott ítélet [EBHT 1995., II‑1847o.] 78. pontja; a T‑305/94.–T‑307/94., T‑313/94–T‑316/94., T‑318/94., T‑325/94., T‑328/94., T‑329/94. és T‑335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. április 20‑án hozott ítélet [EBHT 1999., II‑931. o.] 1021. pontja és a fent hivatkozott Endemol kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 87. pontja).

91      Az Elsőfokú Bíróság már megerősítette, hogy ezek az elvek alkalmazandók a rendelet szerinti eljárásokra, jóllehet előfordulhat, hogy azok alkalmazását ésszerű mértékben a rendelet általános rendszerét jellemző gyorsasági követelményhez kell igazítani (a fent hivatkozott Endemol kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 68. pontja).

92      Ennek megfelelően a jelen ügyben annak vizsgálata szükséges, hogy a felperes védelemhez való jogát befolyásolták‑e azok a feltételek, amelyek között betekinthetett a Bizottság aktáiban szereplő bizonyos dokumentumokba.

2.     A jogalap első, az Ivaldi‑jelentéssel kapcsolatos részéről

93      Először is, ha meg is állna a Bizottságnak a védelemhez való jog megsértésével kapcsolatos kifogás elkésettségére vonatkozó érvelése, az a jelen ügy konkrét körülményei között nem tartható fenn. A felperes azon állítását, amely szerint Ivaldi professzor nyilvánvalóan nagyon korlátozott szerepet játszott a meghallgatási tisztviselő előtti meghallgatáson, nem vitatta a Bizottság; és a Bizottság a Tetra által e meghallgatáson bemutatott, közgazdászok által készített jelentésre sem reagált. E körülmények között ésszerű arra következtetni, hogy a megtámadott határozat meghozatala előtt a felperes nem volt tisztában azzal, hogy a Bizottság milyen jelentőséget fog tulajdonítani az Ivaldi‑jelentésben foglalt ökonometriai elemzésnek.

94      Másodszor meg kell azonban jegyezni, hogy a felperes elégséges mértékben megismerhette az Ivaldi‑jelentést, és e tényt komolyan nem is vitatta. Az Elsőfokú Bíróság elfogadja a Bizottság azon indokolását, amely szerint a jelentés azért rövid, mert az a felperes által benyújtott elemzésre ad választ. Következésképpen csak a megtámadott határozatban szereplő ökonometriai elemzéssel kapcsolatos, a Tetra számára nem hozzáférhető egyéb dokumentumok létezése vezethetne annak megállapításához, hogy a Bizottság nem biztosított megfelelő mértékű iratbetekintést.

95      E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy vélelmezni kell az olyan dokumentum nemlétezését, amellyel kapcsolatban iratbetekintést kértek, és amellyel kapcsolatban az érintett intézmény a dokumentum nemlétezésére utaló választ adott. Olyan megdönthető vélelemről van azonban szó, amelynek ellenkezőjét a felperes bármely releváns és ellentmondásmentes bizonyítékkal bizonyíthatja (lásd ebben az értelemben a T‑123/99. sz., JT's Corporation kontra Bizottság ügyben 2000. október 12‑én hozott ítélet [EBHT 2000., II‑3269. o.] 58. pontját és a T‑311/00. sz., British American Tobacco (Investments) kontra Bizottság ügyben 2002. június 25‑én hozott ítélet [EBHT 2002., II‑2781. o.] 35. pontját). A jelen ügyben azonban azt kell megállapítani, hogy a felperes nem döntötte meg ezt a vélelmet.

96      Állításának alátámasztása érdekében a felperes lényegében a megtámadott határozatban szereplő ökonometriai elemzés részleteire hivatkozik. Az aktából – és különösen a felek által az egymással ellentétes ökonometriai elemzések helyességére vonatkozóan előadott írásbeli észrevételek mellékleteiből – azonban kitűnik, hogy a Bizottság elemzése nagymértékben a felperes által szolgáltatott információkon alapul. Azon kevés egyéb tényező, amelyeket a Bizottság az elemzésében használt változók meghatározásakor figyelembe vett, Ivaldi professzornak a jelentésébe foglalt, a Tetra elemzésében használt változókkal kapcsolatos bizonyos bírálatain alapul. Ezt támasztja alá az Ivaldi‑jelentés egyes számban használt, „Note to the File/Internal” („Feljegyzés az aktához/Belső”) címe is.

97      E következtetést nem befolyásolja a felperes iratbetekintési közleményen alapuló érve. Lényegében egyértelmű, hogy az Ivaldi professzor által adott tanács formáját öltő segédanyag nem olyan „tanulmány”, amelynek megismerését az iratbetekintési közlemény I.B. pontjának negyedik albekezdése értelmében biztosítani kellene. Egyébiránt a jelentésben foglalt elemzés megfelelő mivolta az iratbetekintéshez való jog megsértésére való hivatkozással nem támadható. Következésképpen a Bizottság nem sértette meg az iratbetekintési közleményben saját magára rótt kötelezettségeket azáltal, hogy a felperes által benyújtott ökonometriai elemzések tanulmányozásához Ivaldi professzor segítségét kérte.

3.     A jogalap második, a piackutatásra adott válaszokkal kapcsolatos részéről

98      Ami a jogalapnak a piackutatásra adott válaszokkal kapcsolatos második részét illeti, az ítélkezési gyakorlat azt is egyértelművé teszi, hogy a Bizottság információkéréseire harmadik felek által adott válaszok esetében a Bizottságnak figyelemmel kell lennie annak kockázatára, hogy egy erőfölényes vállalkozás megtorló intézkedéseket alkalmazhat a Bizottság által folytatott vizsgálatban együttműködő versenytársaival, szállítóival vagy vevőivel szemben (a fent hivatkozott BPB Industries és British Gypsum kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 26. pontja és az Endemol kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 66. pontja). E kockázatra figyelemmel a bizottsági vizsgálat során olyan iratokat benyújtó harmadik felek, amelyekről úgy vélik, hogy a benyújtásuk megtorlással járhat, okkal várhatják el, hogy a bizalmas kezelésre vonatkozó kérésüket figyelembe veszik.

99      Amikor egyes harmadik felek a személyazonosságuk titokban tartását kérték, szükséges lehet, hogy a Bizottság azon egyéb harmadik felek személyazonosságát is bizalmasan kezelje, akik érintettek az eljárásban, viszont a Bizottság kérdőíveinek megválaszolása előtt nem terjesztettek elő adataik bizalmas kezelésére irányuló kérelmet (a fent hivatkozott Endemol kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 70. pontja).

100    Nem lehet tehát kizárni azt, hogy e bizalmassági követelmény is igazolhatja az összes szóban forgó válasz nem bizalmas összefoglalójának elkészítését (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Endemol kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 71. és 72. pontját).

101    Más szóval, önmagában az, hogy a 447/98 rendelet 17. cikkének (2) bekezdése minden egyes, adatainak bizalmas kezelését kérő harmadik félre annak kötelezettségét rója, hogy egyértelműen megjelölje válasza bizalmasnak tekintendő részeit, – a 447/98 rendelet 17. cikkének (1) bekezdésére és az EK 287. cikk célkitűzésére tekintettel – nem mentesíti a Bizottságot annak hivatalból való vizsgálata alól, hogy fennáll‑e annak kockázata, hogy az eljárásba bevont harmadik felek némelyikének üzleti titkai vagy akár egyéb bizalmas információk is nyilvánosságra kerülnek, ha korlátlan betekintést enged azon egyéb harmadik felek válaszaiba, akik maguk nem kérték az adatok bizalmas kezelését.

102    Azonban valamely bejelentő fél (vagyis a rendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerinti „érintett személy”) által előterjesztett iratbetekintési kérelem esetén a Bizottság feladata, legalábbis a tanácsadó bizottsággal e bekezdés alapján folytatott konzultációig, hogy igazolja e betekintési jog bármely korlátozását, mivel az iratbetekintési jog alóli valamennyi kivételt szűken kell értelmezni, különösen ha a Bizottság meg kívánja tiltani a szóban forgó, bejelentett összefonódást.

103    A Tetra számára a Bizottság nem magukba a válaszokba vagy azok nem bizalmas változatába engedett betekintést, hanem csak a piackutatásra adott összes válaszról készített, két nem bizalmas összefoglalóba (lásd a fenti 22. pontot). A Bizottság megjegyzi, hogy a piackutatás számos megválaszolójától kapott adatainak bizalmas kezelésére irányuló kérelmet, mégpedig bizonyos esetekben azért, mert az érintettek azt állították, hogy félnek a megtorlástól. Azonban az Elsőfokú Bíróság által az eljárási szabályzat 67. cikkének 3. §‑a szerint elvégzett vizsgálatot követően nyilvánvalóvá vált, hogy a Bizottság – legalábbis a faxon megküldött kérdőívek fedőlapján – nem tájékoztatta a kérdőívek 51 címzettjét a 447/98 rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségükről, amelynek értelmében minden bizalmasnak ítélt információt egyértelműen meg kell jelölniük. E mulasztás ellenére a beérkezett 34 – és az ebből használható 30 – válasz közül hat kifejezetten kérte az adatok bizalmas kezelését. A válaszadók egyike a Bizottságnak adott válaszának a 447/98 rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerinti, nem bizalmas változatát is megküldte.

104    Erre tekintettel szükséges annak vizsgálata, hogy a Bizottság igazoltan tagadta‑e meg a felperestől a piackutatásra adott válaszokba és e válaszok nem bizalmas változatába való betekintést, és igazoltan korlátozta‑e az iratbetekintés lehetőségét az összes válaszról készített, két nem bizalmas összefoglalóra.

105    A rendelet általános rendszerét jellemző gyorsasági követelmény önmagában nem igazolhat az itt vizsgálthoz hasonló elutasítást. Ha a Bizottság nem is rendelkezett elegendő idővel ahhoz, hogy a piackutatás megválaszolóitól a válaszaik 447/98 rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerinti, nem bizalmas változatát is bekérje, azt mindenképpen meg kellett indokolnia a felperes felé, hogy a válaszokba vagy azok nem bizalmas változatába való betekintés megtagadását hogyan igazolja az azon válaszadók által kifejezett, megtorlástól vagy egyéb negatív vagy nemkívánatos következményektől való félelem jellege és terjedelme, akik válaszaik nem bizalmas változata megküldése nélkül, egyszerűen az adatok bizalmas kezelését kérték. Jóllehet az összefonódással kapcsolatos eljárás második szakaszában irányadó rövid határidők gyakorlati okokból – különösen nagyszámú bizalmas adatkezelés iránti kérelem beérkezése esetén – alapot adhatnak a nem bizalmas összefoglalók elkészítésére, a Bizottság mindazonáltal köteles elfogadható okokkal indokolni az érintett személy által felajánlott kötelezettségvállalásokra vonatkozó piackutatásra adott válaszokba való betekintés általános megtagadását. E kötelezettség még erősebben érvényesül a bizalmas adatkezelés iránti – legalábbis formális – kérelem nélkül benyújtott válaszok tekintetében.

106    A felperes 2001. október 19‑i kérelmére a meghallgatási tisztviselő által 2001. október 25‑én adott válaszból kitűnik, hogy a Bizottság iratbetekintéssel kapcsolatos álláspontja a jelen ügyben a Bizottság általános álláspontját tükrözi. A Bizottság úgy vélte, hogy a piackutatásra adott válaszok összefoglalóinak biztosítása, amelyek pontosságát és részletességét a meghallgatási tisztviselő is megerősítette, megfelelő iratbetekintést jelent, így a Tetra védelemhez való joga nem sérül.

107    Először is, különös tekintettel arra, hogy egyes válaszadók – válaszaik bizalmas kezelésének elmaradása esetére – kifejezetten jelezték a felperes általi lehetséges megtorlástól való félelmüket, meg kell állapítani, hogy valamennyi választ bizalmasan kellett kezelni.

108    Mivel az Elsőfokú Bíróság maga meg tudta állapítani, hogy a piackutatásra adott válaszok közül legalább 30 válasz – a bizalmas információk kitörlésével készített – nem bizalmas változatába be lehetett tekinteni, meg kell vizsgálni, hogy a csupán az összefoglalókba engedett betekintés a jelen ügyben ténylegesen sértette‑e a felperes védelemhez való jogát.

109    A Bizottság azon állítását, amely szerint a megtámadott határozatban csak azért utalt a piackutatásra adott válaszokra, hogy a kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban alátámasszon egy olyan következtetést, amelyet korábban már egyéb, ettől független indokok alapján levont, bizonyos mértékben alátámasztja a megtámadott határozat szövegezése (lásd a (424) és (425) preambulumbekezdést). Mindazonáltal igaz, hogy a kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban a felperesre vonatkozóan tett, legalább egy hátrányos megállapításról azt írja a határozat, hogy azt „megerősítette a piacvizsgálat” ((428) preambulumbekezdés).

110    Megjegyzendő, hogy a Tetra – egy 2001. október 18‑i feljegyzésben és egy 2001. október 19‑én a meghallgatási tisztviselőhöz benyújtott hivatalos panaszban – az általa megismert piackutatási kérdőívekben előforduló számos hibát és pontatlanságot kifogásolt, különös tekintettel a Tetra által a Sidel SBM‑berendezéseivel kapcsolatban felajánlott kötelezettségvállalás leírására. 2001. október 25‑i válaszában a meghallgatási tisztviselő kifejtette, hogy a Bizottság piackutatása tárgyilagos módon zajlott le, és hogy a kérdőívek nem voltak félrevezetőek. Azt is megállapította, hogy mivel a kötelezettségvállalások nem bizalmas változatát mellékelték a kérdőívekhez, a Bizottság jogosan feltételezte azt, hogy a kérdőívek címzettjei ezt a dokumentumot elolvasták.

111    Először is ki kell emelni, hogy a panasz és a feljegyzés is a kereset mellékletét, illetve lábjegyzetében történő hivatkozás tárgyát képezi. Következésképpen az Elsőfokú Bíróság nem fogadhatja el a Bizottság által a tárgyaláson előadott azon kifogást, amely szerint a felperes szóbeli előadásában szereplő, a vevőknek kiküldött kérdőív ötödik kérdésének állítólagos pontatlanságával kapcsolatos érvek újak, ezért elfogadhatatlanok.

112    Az Elsőfokú Bíróság azonban nem fogadhatja el a felperes azon érvét sem, amely szerint a kérdőívek, azáltal, hogy arra kérik a címzetteket, hogy fejtsék ki véleményüket a tekintetben, hogy a kötelezettségvállalások „jelentősen hátrányosan érint[ené]k‑e” a felperes helyzetét a kartoncsomagolás terén, és „ténylegesen megszüntet[nék]‑e” az összefonódással létrejövő egység erős pozícióját az érzékeny folyékony élelmiszerek csomagolásának piacán, félrevezethették a címzetteket a rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti feltételek tekintetében. E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy még ha egyes válaszadók a rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt feltételektől eltérő feltételekre történő utalással fogalmazták is meg válaszaikat, a felperesnek nem volt szüksége az e kérdésekre adott válaszok megismerésére ahhoz, hogy a közigazgatási eljárás során emlékeztetni tudja a Bizottságot e feltételek jelentőségére.

113    Ezt megerősíti, hogy a Tetra ténylegesen a kezdetektől fogva hozzáfért a vevők és a feldolgozók számára kiküldött kérdőívekhez, mint azt a 2001. október 18‑i feljegyzésében elismerte. Jóllehet a Bizottság köteles volt a Tetra számára betekintést engedni a versenytársak számára kiküldött kérdőívbe is, a felperes a tárgyaláson elismerte, hogy később ahhoz más módon hozzáfért. Mindenesetre, mint azt a Tetra a tárgyaláson szintén elismerte, érvei nem igazán kapcsolódnak ez utóbbi kérdőívhez. Egyértelmű tehát, hogy a felperes – a kérdőívekhez való hozzáférése alapján és a válaszokról a Bizottság által szolgáltatott összefoglalóknak köszönhetően – a meghallgatási tisztviselőhöz intézett panaszában rámutathatott arra, hogy a Bizottságnak kizárólag a rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti feltételeket kellene alkalmaznia.

114    Ami a Tetra engedéllyel kapcsolatos kötelezettségvállalásának a vevők és feldolgozók részére kiküldött kérdőívekben szereplő leírásának állítólagos félrevezető jellegét illeti, annak egyszerű olvasatából kitűnik, hogy az a szokásos gondossággal eljáró címzettet nem vezethette félre. Jóllehet a feltett kérdések valóban tartalmaztak bizonyos részleteket azon engedéllyel kapcsolatban, amely – legfeljebb potenciálisan – félrevezethette azt a címzettet, aki nem fordított kellő gondosságot e részleteknek a – mellékelt kötelezettségvállalások nem bizalmas változatának fényében történő – vizsgálatára, a Bizottság joggal feltételezte azt, hogy e vizsgálat ténylegesen megtörtént. A felperes nem bizonyította, hogy amennyiben egy címzett nem találta volna egyértelműnek e részleteket, az engedéllyel kapcsolatos kötelezettségvállalás egyszerű megvizsgálása nem tisztázta volna e kötelezettségvállalás pontos terjedelmét.

115    Mindenesetre a vevők és feldolgozók piackutatásra adott válaszainak nem bizalmas változatából nem tűnik ki az, hogy e személyeket a válaszaik kialakításakor félrevezették vagy megtévesztették volna. Tekintettel a válaszok nem bizalmas változataira, a válaszoknak a Bizottság által a Tetra részére átadott összefoglalói sem jelzik olyan információk vagy részletek kimaradását, amelyek hasznosak lehettek volna a felperes számára annak bizonyításához, hogy a kérdőívek címzettjeit ily módon félrevezették vagy megtévesztették volna. E következtetést támasztja alá az, hogy a Tetra a jelen eljárásban nem nyújtott be további írásbeli észrevételt a válaszok e változatával kapcsolatban (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 80. pontját).

116    Végül, a piackutatásra adott válaszok összefoglalóiban semmi nem utal arra, hogy ezen összefoglalók ne tükröznék hűen azt az egy választ, amelynek tisztán bizalmas jellegét a kérdés megvizsgálását követően az Elsőfokú Bíróság is elismerte (lásd a fenti 78. pontot).

117    Következésképpen a Bizottság azon döntése, hogy a Tetra számára csak a piackutatásra adott válaszok nem bizalmas összefoglalóiba engedett betekintést, nem sértette a Tetra védelemhez való jogát.

4.     Következtetés

118    Az előbbiekből következően az iratbetekintési jog állítólagos megsértésére vonatkozó jogalapot el kell utasítani.

II –  A rendelet 2. cikkének állítólagos megsértésére vonatkozó jogalapokról

A –  Előzetes észrevételek

119    Először is emlékeztetni kell arra, hogy a rendelet alapvető szabályai – különösen a 2. cikke – bizonyos mérlegelési jogkört biztosítanak a Bizottságnak, mindenekelőtt a gazdasági jellegű értékelések vonatkozásában. Következésképpen e jogkör gyakorlásának felülvizsgálatakor, amely jogkör nélkülözhetetlen az összefonódásra vonatkozó szabályok meghatározásakor, a közösségi bíróságnak figyelembe kell vennie azon mérlegelési lehetőséget, amely az összefonódásokra vonatkozó szabályozás részét képező gazdasági jellegű szabályok alapjául szolgál (a Bíróság C‑68/94. és C‑30/95. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság [„Kali & Salz”] egyesített ügyekben 1998. március 31‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1375. o.] 223. és 224. pontja, az Elsőfokú Bíróság T‑102/96. sz., Gencor kontra Bizottság ügyben 1999. március 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑753. o.] 164. és 165. pontja, valamint a T‑342/99. sz., Airtours kontra Bizottság ügyben 2002. június 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2585. o.] 64. pontja).

120    Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a rendelet 2. cikke (3) bekezdésének értelmében a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani az olyan összefonódást, amely olyan erőfölényt hoz létre vagy erősít meg, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna. Ezzel szemben a Bizottságnak a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani minden, a rendelet hatálya alá tartozó, bejelentett összefonódást, amennyiben az említett rendelkezésben meghatározott két feltétel nem teljesül (az Elsőfokú Bíróság T‑2/93. sz., Air France kontra Bizottság ügyben 1994. május 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., II‑323. o.] 79. pontja; valamint lásd még ilyen értelemben a fent hivatkozott Gencor kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 170. pontját, valamint a fent hivatkozott Airtours kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 58. és 82. pontját). Erőfölény létrehozásának vagy megerősítésének hiányában tehát az összefonódást engedélyezni kell anélkül, hogy vizsgálni kellene a hatékony versenyre gyakorolt hatását (a fent hivatkozott Air France kontra Bizottság ítélet 79. pontja).

121    A felperes második, harmadik és negyedik jogalapja megalapozottságának kérdését e megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni.

B –  A módosított összefonódás horizontális és vertikális versenyellenes hatásainak hiányára alapozott jogalapról

1.     Előzetes észrevételek

122    A felperes azzal érvel, hogy a kötelezettségvállalások megszüntetnék a bejelentett összefonódás megtámadott határozatban azonosított összes potenciális negatív „horizontális” és „vertikális” hatását. Mégis, amennyiben a Bizottság bizonyos e hatásokon alapuló kifogásokat tesz az összefonódásra vonatkozóan ((263)–(324) preambulumbekezdés), a Tetra fenntartja, hogy a kifogások e kötelezettségvállalásokra tekintettel megalapozatlanná váltak.

123    A Bizottság szerint a felperes tévesen állítja azt, hogy a megtámadott határozat a horizontális vagy vertikális hatásokkal kapcsolatos kifogásokat tartalmaz. A határozat nem utal arra, hogy önmagában az összefonódás erőfölény létrejöttéhez vagy megerősödéséhez vezető horizontális vagy vertikális hatásokkal járna. A Bizottság azonban fenntartja, hogy a módosított összefonódás is olyan jelentős horizontális és vertikális hatásokkal járna, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azt állítja, hogy a megtámadott határozat a konglomerátumhatások értékelésekor helyesen vette figyelembe a módosított összefonódás kötelezettségvállalások után fennmaradó horizontális és vertikális hatásait.

124    Az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy bár a Bizottság a megtámadott határozatot nem ezekre a horizontális és vertikális hatásokra alapozta, mégis tekintetbe vette ezeket következtetéseinek alátámasztására, amelyek szerint a módosított összefonódást meg kell tiltani. Így a Bizottság a megtámadott határozatban azt állítja, hogy az „erőfölény létrejötte és megerősödése” a PET‑es csomagolóberendezések piacán, különösen a nagy és kisteljesítményű SBM‑berendezések piacán, valamint a kartonos csomagolórendszerek piacán „számos tényező (köztük a horizontális és vertikális hatások) révén valósulna meg” ((262) preambulumbekezdés). A Bizottság megállapításai, különösen a képviselője által a tárgyaláson előadott indokolás, továbbá azt jelzik, hogy különösen a PET‑es berendezések piacával kapcsolatos aggályai e hatásokon alapulnak. Ennek megfelelően szükséges vizsgálni az e hatások miatti erőfölény említett piacokon történő létrejöttével kapcsolatban a felperes által emelt különálló jogalapot.

2.     A horizontális hatásokról

a)     A felek érvei

125    A felperes először is azt állítja, hogy jóllehet a megtámadott határozat megállapítása szerint három piac (nevezetesen az alacsonyteljesítményű SBM‑berendezések, az aszeptikus PET‑es töltőgépek és a védőkezelési technológiák) között átfedés van, ezek mindegyike önálló piacnak tekintendő, és a Bizottság e piacok egyikén sem állapítja meg erőfölény létrejöttét vagy megerősödését. A Bizottság által a horizontális hatásokkal kapcsolatban azonosított fő probléma az alacsonyteljesítményű SBM‑berendezések piacát érinti, azonban a Tetra azon döntése, hogy átruházza a Dynaplastot, vagyis az SBM‑berendezések területén folytatott saját kereskedelmi tevékenységét, megszüntetné ezt a problémát. A felperes hangsúlyozza továbbá, hogy a Sidel SBM‑berendezéseire vonatkozó engedély kibocsátásával kapcsolatos kötelezettségvállalása még jelentéktelenebbé tenné a Sidel alacsonyteljesítményű SBM‑berendezések piacán fennálló helyzetét.

126    A Bizottság elismeri, hogy a módosított összefonódás horizontális hatásai önmagukban, vagyis az összefonódás többi hatásától függetlenül nem vezetnének erőfölény létrejöttéhez vagy megerősödéséhez, viszont fenntartja, hogy azok jelentősen erősítenék az új egység helyzetét a PET piacán, és azokat a kötelezettségvállalások nem szüntetnék meg. Sőt, a kötelezettségvállalások nem oldanák meg a Tetra kartonpiaci erőfölénye megerősödésének problémáját sem, amely a Bizottság szerint a Sidel mint az érzékeny termékek csomagolórendszereinek világpiacán meglévő potenciális versenytárs eltávolításából eredne. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a Dynaplast átruházása csak a Tetra és a Sidel kisteljesítményű SBM‑berendezések piacán folytatott tevékenységei közötti horizontális átfedést szüntetné meg, viszont a kötelezettségvállalások nem érintenék a Sidel vezető pozícióját a nagyteljesítményű SBM‑berendezések piacán. A Bizottság – mind ellenkérelmében, mind az írásbeli kérdésekre adott válaszaiban – hangsúlyozza azt is, hogy az összefonódás erősítené az új egység PET‑es berendezések (az aszeptikus PET‑es töltőberendezések, a védőkezelési technológia és a PET‑es palackzáró‑rendszerek) piacán fennálló világszintű pozícióját.

b)     Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

127    A megtámadott határozat három olyan horizontális hatást azonosít, amelyek versenyjogi szempontból problematikusak és amelyek – miként azt a tárgyaláson a Bizottság is elismerte – csak a PET piacát érintik. E hatások az ügyletnek a kisteljesítményű SBM‑berendezések, az aszeptikus PET‑es töltőberendezések, valamint a védőkezelési technológia piacára gyakorolt állítólagos negatív hatásai. Ezért annak vizsgálata szükséges, hogy a kötelezettségvállalások ellenére fennmaradnak‑e olyan negatív horizontális hatások, amelyek alátámaszthatják a Bizottság azon érvét, miszerint az új egység arra használhatná fel a kartonpiacokon meglévő erőfölényét, hogy azt kiterjessze a PET piacára.

128    A kisteljesítményű SBM‑berendezések tekintetében a felperesnek a Dynaplast átruházására vonatkozó kötelezettségvállalása azt jelenti, hogy az összefonódás semmilyen módon nem növelné a Sidel jelenlegi piaci részesedését. Ez kizárja azt, hogy a Sidel helyzete erősödjék e piacon, és a fortiori azt is, hogy az ügylet az SBM‑berendezések piacának e részén „jelentősen” korlátozza a versenyt. A megtámadott határozat ((427) preambulumbekezdés) azt is elismeri, hogy a kötelezettségvállalások meg fogják szüntetni a bejelentett összefonódásban részt vevő felek között e gépek piaca tekintetében fennálló horizontális átfedést. Jóllehet a piackutatásra adott válaszokból szerzett azon információk, amelyekre a Bizottság ellenkérelmében e tekintetben utal, rendelkeznek némi bizonyító erővel, a Bizottság nem hivatkozhat egyrészről arra, hogy a Dynaplast a Sidel kisteljesítményű SBM‑berendezések piacán elfoglalt helyzetéhez csaknem [20–30%]‑os piaci részesedéssel járul hozzá ((266) preambulumbekezdés), ha másrészt arra hivatkozik az Elsőfokú Bíróság előtt, hogy egyes válaszok e gépek fontosságának vagy jövedelmezőségének hiányára utalnak. Az a puszta tény, hogy a Tetra – mint azt az írásbeli kérdésekre adott válaszaiban és a tárgyaláson is megerősítette – később nem tudott a Dynaplastra vevőt találni, szintén nem támaszthatja alá a Bizottság által levont következtetést, mivel az csak megerősíti a kisteljesítményű SBM‑berendezések tekintetében a Tetra összefonódás előtti kevéssé nyereséges és – jelentős piaci részesedése ellenére – viszonylag gyenge piaci helyzetét.

129    Ezért meg kell állapítani, hogy a módosított összefonódás nem eredményezne az abban részt vevő felek tevékenységei közötti horizontális átfedést a kisteljesítményű SBM‑berendezések piacán. E következtetés helyességét – legalábbis a megtámadott határozat érvényességének alátámasztásául – nem vonhatja kétségbe a „TetraFast” nevű, a Tetra által a kisteljesítményű SBM‑berendezésekre kifejlesztett állítólagos új technológiára történő, Bizottság általi utalás, amelyet a Bizottság először az írásbeli kérdésekre adott válaszaiban említett.

130    Az aszeptikus PET‑es töltőgépek piaca tekintetében a Bizottságnak ki kellett volna zárnia a versenyre gyakorolt, jelentős negatív horizontális hatásokat. Először is, a módosított összefonódás csak viszonylag mérsékelten növelte volna az új egység piaci részesedését (amely 2000‑ben [0–10%] volt az EGT‑n belül telepített ilyen gépek körében), ha e részesedést a Sidel jelenlegi pozíciójához viszonyítva számítják ki, amelynek mértéke ezen a piacon [10–20%] ((288) preambulumbekezdés). Másodszor, e piacon már jelentős versenytársakkal kell számolni, beleértve azon újonnan érkezőket is, akik az értékesítésekből már jelentős (nevezetesen [40–50%]‑os) részesedést szereztek ezen a piacon, mint azt a megtámadott határozat is elismerte ((251) preambulumbekezdés). Végül, a Bizottság által a megtámadott határozatban ((82) preambulumbekezdés, 32. lábjegyzet és (202) preambulumbekezdés) hivatkozott, a HDPE és a PET palackok aszeptikus töltésére egyaránt képes LFA‑20 berendezések kereskedelmi potenciáljára – mind a Bizottság írásbeli válaszaiban, mind a tárgyaláson – helyezett hangsúly nem támaszthatja alá a Bizottság érvelését. E gépeket a Tetra – legalábbis saját állítása szerint, mely állítást a Bizottság a tárgyaláson e tekintetben nem vitatott – még teszteli, a gépek fejlesztésében szintén részt vevő három versenytársával együtt.

131    A védőkezelési technológiák piaca tekintetében a Bizottság elismeri, hogy a bejelentett összefonódás hatásai jelentősen javítanák az összefonódással létrejövő egység piaci helyzetét, azonban „nem olyan mértékben, hogy erőfölény jöjjön létre” ((282) preambulumbekezdés). A Bizottság aligha juthatott volna más megállapításra, mivel a Tetra és a Sidel e területen végzett tevékenységei együttesen csak [10–20%]‑os piaci részesedést biztosítanának az új egység számára, továbbá figyelmen kívül hagyta a Tetra által a Sealica technológiára vonatkozó engedélyről való lemondás – legalábbis potenciális – hatásait, amit a Bizottság az írásbeli kérdésekre adott válaszaiban megerősített. E piaci részesedésre vonatkozó becslést egyébként a felperes határozottan vitatja az írásbeli kérdésekre adott válaszaiban. Meggyőzően érvel azzal, hogy mivel kialakulóban lévő technológiákról van szó, a jelenleg meglévő termékekre történő utalás alapján kiszámított piaci részesedések nem túl megbízhatóak. A tárgyaláson a Tetra utalt továbbá a plazma védőkezelés (mint amilyen a Sidel sörökre alkalmazott, Actis nevű technológiája) fejlesztésének – a Sidel éves beszámolója által is megerősített – problémáira. Azt is hangsúlyozta, hogy az új védőkezelési technológiák – különösen egyes érzékeny termékek (mint az FT‑k) esetén – nem PET‑et használnak, hanem új műanyag gyanta kifejlesztését teszik szükségessé. A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította a védőkezelési technológiák piacán folyó versenyre gyakorolt, jelentős negatív horizontális hatások létezését.

132    Következésképpen, tekintetbe véve e kötelezettségvállalásokat, az összefonódásnak azok a kedvezőtlen horizontális hatásai, amelyekre a Bizottság a megtámadott határozatban hivatkozott, csekélyek vagy éppen szinte nem létezőek az érintett PET‑es csomagolóberendezések különböző piacain. E körülmények között az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amennyiben a módosított összefonódás horizontális hatásait azon következtetéseinek indokolására alkalmazta, amely szerint az „erőfölény kiterjesztése” által az új egység erőfölénybe került [volna] a PET említett piacain.

3.     A vertikális hatásokról

a)     A felek érvei

133    A felperes előadása szerint a Bizottság legfőbb aggálya az új egység kartonos, PET‑es és HDPE csomagolórendszerek piacán tervezett állítólagos vertikális integrációján alapul. Mivel a Tetra/Sidel jelentős pozícióval rendelkezne az SBM‑berendezések piacán, a Bizottság szerint a feldolgozók Sideltől való részbeni függése hálózati konfliktushoz vezetne. Ez a konfliktus lehetővé tenné az új egység számára a feldolgozók oly módon történő visszaszorítását, hogy a vevőinek SBM‑berendezések, előformák és üzemkész berendezések gyűjtőcsomagját, más szóval integrált PET‑es megoldásokat kínál, ily módon kizárva a feldolgozókat e tevékenységek köréből. A Bizottság azonban elismerte, hogy e félelmek csak akkor válnának valóra, ha a Sidel erőfölénybe kerülne az SBM‑berendezések piacán. Elismerte azt is, hogy a Tetra előformák piacáról való kivonulást elhatározó gazdasági döntése megszüntetné a feldolgozók által felvetett valamennyi aggályt, és hogy a várt vertikális problémák önmagukban nem hoznának létre erőfölényt az új egység számára a PET‑es berendezések vagy az előformák piacán. A felperes ebből arra következtet, hogy a módosított összefonódás nem jár vertikális versenyellenes hatásokkal a PET‑es csomagolás piacán, nem erősíti a Tetra kartonpiacokon meglévő vertikális integrációját, és – mint azt a Bizottság is elismerte – nem hoz létre erőfölényt a fogantyúval ellátott, aszeptikus HDPE palackokat előállító EBM‑gépek piacán.

134    A Bizottság fenntartja, hogy az új egység vertikális integrációja a feldolgozók piacról történő kiszorulását eredményezhetné. Jóllehet a vertikális integráció nem eredményezne erőfölényt az egység számára az előformák és a PET‑es berendezések piacán, az integráció által kínált, a feldolgozók visszaszorítására irányuló lehetőség fontos tényező az összefonódás konglomerátumhatásainak értékelése szempontjából. A kötelezettségvállalások nem szüntetik meg e hatások mindegyikét, mert az új egység előformák kínálása nélkül is tud integrált PET‑es megoldásokat kínálni, például HTW‑megállapodásokon keresztül. Sem a Tetra előformák piacáról történő, javasolt kivonulása, sem a Sidel technológiájára vonatkozó engedély megadása nem szüntetné meg a feldolgozók új egységtől való függését. Ez utóbbi kötelezettségvállalások akár az új egység erős helyzetének fenntartását is szolgálhatják az SBM‑berendezések feldolgozók részére történő értékesítései terén, mert nem lenne többé olyan hálózati konfliktus, amely arra bátoríthatná a feldolgozókat, hogy a Sidel versenytársaitól vásároljanak SBM‑berendezéseket.

b)     Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

135    Először is meg kell állapítani, hogy – mint azt a Bizottság a tárgyaláson több alkalommal is kiemelte – a Bizottság módosított összefonódással kapcsolatos aggályai főként a Tetrára vonatkoznak. A Tetra – a Sideltől eltérően – az aszeptikus kartonok piacain erős vertikális integrációval bíró társaság, következésképpen arról ismert, hogy integrált csomagolórendszereket kínál vevői részére. A Bizottság nézete szerint a felperes új egységben történő részvétele lényegesen csökkentené a PET‑es csomagolóberendezések piacán folyó versenyt.

136    Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Tetra előformák területén fennálló érdekeltségének értékesítése teljes mértékben megszüntetné a Bizottság által a feldolgozókkal kapcsolatban felvetett kezdeti aggályokat.

137    Ami a Bizottságnak a kötelezettségvállalások teljesülése utáni helyzettel kapcsolatos azon aggályát illeti, miszerint a feldolgozók nagyobb valószínűséggel fognak a Sideltől vásárolni, miután a Tetra átruházta az előformák területén fennálló érdekeltségét, ez pedig az új egység helyzetét erősíti, e tekintetben a Bizottság a piackutatásra adott válaszokra tett utaláson kívül a megtámadott határozatban nem szolgált bizonyítékkal ((428) preambulumbekezdés). Jóllehet nem zárható ki, hogy egyes feldolgozók nagyobb valószínűséggel fognak az új egységtől SBM‑berendezéseket vásárolni akkor, ha az már nem lesz aktív az előformák piacán, az ebből fakadó biztosíték távolról sem egyenértékű a kifogásközlésben ((232)–(236) és (249) preambulumbekezdés) hivatkozott „hálózati konfliktusokkal”. Mivel jelenleg erős a verseny az előformák piacán, az egyes feldolgozók számára nyújtott ilyen biztosíték legfeljebb kismértékben csökkentené annak lehetőségét, hogy a Sidel versenytársai e feldolgozók számára SBM‑berendezéseket tudjanak eladni.

138    Jóllehet igaz az, hogy a módosított összefonódás lehetővé tenné, hogy a Sidel – a Tetra műanyagpalackzáró‑rendszerek piacán való jelenléte révén – szinte teljesen integrált PET‑es sorokat kínáljon, a Sidel új egységen keresztüli, e piacra való belépésének, valamint a Sidel – mint a piacon tevékenykedő többi szereplő potenciális vásárlója – ezzel együtt járó eltűnésének vertikális hatásai nyilvánvalóan minimálisak lennének, tekintettel a Tetra e piacon elfoglalt, viszonylag gyenge helyzetére. Ráadásul az új egység integrált PET‑es sorok értékesítésével kapcsolatos, világméretű kapacitását – a Sidel jelenlegi kapacitásához képest – nem erősítené a módosított összefonódás, mert a Tetra átruházná a PET‑es előformákkal kapcsolatos tevékenységeit. A Sidel éves beszámolójából kitűnik, hogy e sorok értékesítése – a Bizottság ellenkérelmében hivatkozott, 1999 és 2000 közötti, állítólag 30%‑os, „exponenciális növekedés” ellenére – a Sidel 2001. évi SBM‑berendezés értékesítéseinek mindössze körülbelül 20%‑át tette ki.

139    Ami az EBM‑gépek piacára gyakorolt állítólagos hatásokat illeti, a megtámadott határozat kifejezetten elismeri, hogy – tekintettel a Tetrának a kiegészítő kifogásközlésre 2001. október 1‑jén adott válaszára –, „a többi piaci szereplő helyzete eloszlatta az aggályokat a fogantyúval ellátott, aszeptikus HDPE palackokat előállító EBM‑gépek potenciális piacán létrejöhető erőfölénnyel kapcsolatban” ((297) preambulumbekezdés, 125. lábjegyzet). Egyértelmű tehát, hogy a módosított összefonódás nem járna jelentős kedvezőtlen hatásokkal a HDPE piacán tevékenykedő feldolgozók helyzetére nézve. Ezen a piacon az összefonódás után is erős maradna a verseny.

140    Következésképpen nem nyert bizonyítást, hogy a módosított összefonódásnak meghatározó vagy legalább jelentékeny vertikális hatásai lennének a PET‑es csomagolóberendezések piacain. E körülmények között az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amennyiben az új egység javára az „erőfölény kiterjesztése” által az említett PET‑piacokon létrejövő erőfölény vonatkozásában tett következtetéseit a vertikális hatásokra alapozta.

4.     Következtetés

141    Az előbbiekből következően a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el azáltal, hogy a PET‑piacokon létrejövő erőfölényre vonatkozó elemzését a módosított összefonódás horizontális és vertikális hatásaira alapozta. E hibákból azonban nem következik a megtámadott határozat megsemmisítése, tekintve, hogy a Bizottság által feltárt konglomerátumhatás önmagában elegendő lehet az említett határozat indoklására. Ennek megfelelően meg kell vizsgálni a konglomerátumhatás hiányára vonatkozó jogalapot.

C –  Az előrelátható konglomerátumhatás hiányára vonatkozó jogalapról

1.     Előzetes észrevételek

142    A felek egyetértenek abban, hogy a módosított összefonódás konglomerátum jellegű, vagyis olyan vállalkozások összefonódása, amelyek lényegében nem álltak korábban egymással versenyben, sem mint közvetlen versenytársak, sem mint szállítók és ügyfelek. Az ilyen összefonódás nem jár a felek tevékenységei közötti valódi horizontális átfedéssel, sem e felek közötti szigorú értelemben vett vertikális kapcsolatokkal. Következésképpen általánosan nem tekinthető úgy, hogy az ilyen összefonódás versenyellenes hatásokkal jár. Bizonyos esetekben azonban járhat versenyellenes hatásokkal.

143    A megtámadott határozatban a Bizottság lényegében úgy véli, hogy a módosított összefonódás három módon járna előrelátható versenyellenes konglomerátumhatásokkal. Először is, az összefonódás lehetővé tenné az új egység számára, hogy a kartoncsomagolás világpiacán meglévő erőfölényét mozgatóerőként használja ahhoz, hogy a PET‑es csomagoló berendezések piacain is erőfölénybe kerüljön. Másodszor, az összefonódás megerősítené a Tetra aszeptikus kartonos csomagoló berendezések és aszeptikus kartonok piacán fennálló jelenlegi erőfölényét, mert megszüntetné a szomszédos PET‑piacok felőli, Sidel által teremtett versenyhelyzetet. Harmadszor, az összefonódás általában véve erősítené az új egység általános helyzetét az érzékeny termékek csomagolásának piacán.

144    A tárgyaláson a Bizottság hangsúlyozta, hogy a hozzá bejelentett összefonódás jövőbeli hatásait értékelő elemzése alapvetően jövőre vonatkozik. Hangsúlyozta, hogy – a klasszikus horizontális összefonódásokkal foglalkozó ügyekhez hasonlóan – egy konglomerátumhatással bíró összefonódással kapcsolatos ügyben a Bizottság azon jövőbeli versenyellenes magatartások megakadályozására törekszik, amelyek az ügyletből valószínűleg következnének; ezen elemzését a bejelentett összefonódásban részt vevő felek jelenlegi eszközeire és kapacitására tekintettel kell a Bizottságnak elvégeznie. Önmagában az, hogy egy konglomerátum jellegű összefonódás esetén – más típusú összefonódásoktól eltérően – az ilyen magatartás valószínű bekövetkezése nem közvetlenül az új egység jövőbeli piaci részesedéseinek egyazon piacon belüli összeadódásából következik, nem jelenti azt, hogy más megközelítést kellene elfogadni.

145    Meg kell vizsgálni a Bizottság érvelésének az erőfölény kiterjesztésére, a potenciális verseny megszűnésére és az új egység versenyhelyzete megerősödésének általános hatására vonatkozó három pillérét.

2.     Az első, az erőfölény kiterjesztésére vonatkozó pillérről

a)     Az ügy általános összefüggéseivel kapcsolatos megfontolások

146    Először is meg kell állapítani, hogy a rendelet, különösen 2. cikkének (2) és (3) bekezdése nem tesz semmilyen különbséget egyrészről a horizontális és vertikális hatásokkal járó összefonódások, másrészről a konglomerátumhatással járó összefonódások között. Következésképpen, e típusok közötti különbségtétel hiányában, valamely összefonódás csak akkor tiltható meg, amennyiben a 2. cikk (3) bekezdésében meghatározott két feltétel teljesül (lásd a fenti 120. pontot). Ennélfogva a Bizottságnak engedélyeznie kell valamely konglomerátumhatással járó összefonódást, ugyanúgy, mint bármely összefonódást (lásd a fenti 120. pontot), amennyiben nem állapítható meg, hogy az olyan erőfölényt hoz létre vagy erősít meg a közös piacon vagy annak egy jelentős részén, amelynek következményeként a hatékony verseny jelentősen korlátozódna.

147    Egy összefonódás potenciálisan versenyellenes konglomerátumhatásainak elemzése azonban több különös problémát vet fel az ilyen ügylet jellegével kapcsolatban. Először ezeket a problémákat kell megvizsgálni. Ezzel összefüggésben az Elsőfokú Bíróság először a konglomerátumhatások időbeli vonatkozásait vizsgálja, majd az e hatások különös jellegével kapcsolatos vonatkozásokat, amelyek lehetnek szerkezeti jellegűek abban az értelemben, hogy közvetlenül egy gazdasági szerkezet létrehozásából erednek, vagy magatartási jellegűek abban az értelemben, hogy csak akkor merülnek fel, ha az ügylet eredményeképpen létrejövő egység meghatározott kereskedelmi gyakorlatot folytat.

 i. A konglomerátum hatások időbeli vonatkozásai

148    Mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy megtiltható‑e a rendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján az olyan versenystruktúrát létrehozó összefonódás, amely nem vezet az összefonódással létrejövő egység azonnali erőfölényéhez, amennyiben minden valószínűség szerint lehetővé teszi ezen egység számára – azáltal, hogy a megszerző fél arról a piacról, ahol már erőfölénnyel rendelkezik, kiterjeszti erőfölényét –, hogy a viszonylag közeli jövőben erőfölényt szerezzen valamely másik piacon, ahol a megszerzett fél jelenleg vezető helyzetben van, és amennyiben a szóban forgó befolyásszerzés jelentős versenyellenes hatással jár az érintett piacokon.

149    A felperes hangsúlyozta, hogy bizonyossággal kell megállapítani azt, hogy az összefonódás lehetővé tenné számára erőfölény kialakítását a szóban forgó PET‑es berendezések piacán, vagyis hogy egy ilyen helyzetnek nem a valószínű felmerülését kell megállapítani, hanem annak azonnali bekövetkezését kell előrelátni. Mint az a fenti 144. pontban már megállapítást nyert, a Bizottság a Kali & Salz ügyben hozott ítéletre hivatkozva hangsúlyozta, hogy természetéből adódóan a jövőre vonatkozik az az elemzés, amelyet a Bizottságnak azon előrelátható hatások vizsgálatakor kell elvégeznie, amelyeket a bejelentett összefonódás ki fog fejteni az érintett piacon.

150    Az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy különböző piacokon jelen lévő vállalkozások közötti összefonódás nem szükségszerűen jár – megvalósulásánál fogva – erőfölény létrejöttével, illetve megerősödésével pusztán abból a tényből adódóan, hogy az összefonódó felek piaci részesedései összeadódnak. A versenytársak viszonylagos piaci helyzetének meghatározó elemei – azaz különösen a versenytársak piaci részesedése és a verseny feltételei az adott piacon – általában e piacon belül találhatók meg. Ebből azonban nem következik, hogy egy adott piacon e piacon kívüli tényezők soha ne befolyásolhatnák a verseny feltételeit.

151    Így például abban az esetben, ha a szóban forgó piacok szomszédosak, és az összefonódásban érintett felek egyike már erőfölénnyel bír ezen piacok egyikén, akkor lehetséges, hogy az ezen összefonódás által egyesített eszközök és képességek azonnal olyan feltételeket eredményeznek, amelyek – az erőfölény kiterjesztése révén – lehetővé teszik az új egység számára a viszonylag közeli jövőben erőfölény megszerzését a másik piacon. Különösen abban az esetben lehetséges ez, ha a szóban forgó piacok hajlamosak azonos irányt követni, és ha az összefonódásban érintett egyik fél erőfölényén felül a másik fél, illetve a másik felek egyike a második piacon vezető helyzetben van.

152    A rendelet 2. cikke (3) bekezdésének bármilyen más értelmezése azzal a veszéllyel járna, hogy megfosztja a Bizottságot a kizárólag vagy főként konglomerátumhatással járó összefonódások feletti ellenőrzés lehetőségétől.

153    Következésképpen, amennyiben valamely konglomerátum jellegű összefonódás hatásainak a jövőre vonatkozó elemzése keretében a Bizottságnak – a megállapított konglomerátumhatások miatt – módjában áll arra következtetni, hogy minden valószínűség szerint a közeljövőben erőfölény jön létre vagy erősödik meg, amelynek következményeként az érintett piacon a hatékony verseny jelentősen korlátozódik, a Bizottságnak azt meg kell tiltania (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Kali & Salz ügyben hozott ítélet 221. pontját, a fent hivatkozott Gencor kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 162. pontját, valamint a fent hivatkozott Airtours kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 63. pontját).

 ii. A konglomerátumhatások különös jellegével kapcsolatos szempontok

154    Ezen összefüggésben továbbá meg kell különböztetni egyfelől azt a helyzetet, amelyben valamely konglomerátumhatással járó összefonódás közvetlenül módosítja a verseny feltételeit a második piacon, és e piacon erőfölény létrejöttét vagy megerősödését okozza az első piacon már meglévő erőfölény hatására, másfelől pedig azt a helyzetet, amelyben az erőfölény létrejötte vagy megerősödése a második piacon nem az összefonódás közvetlen következménye, hanem csak bizonyos idő elteltével következik be az új egység azon a piacon tanúsított magatartásának eredményeként, amely piacon már erőfölénnyel bír. Ez utóbbi esetben nem az összefonódás eredményeként kialakuló szerkezet hozza létre vagy erősíti meg az erőfölényt a rendelet 2. cikke (3) bekezdésének értelmében, hanem a szóban forgó jövőbeni magatartás.

155    A Bizottságnak a konglomerátumhatással járó összefonódásra vonatkozó elemzését az ítélkezési gyakorlat által meghatározottakhoz hasonló követelmények szabják meg a közös erőfölényhelyzet létrehozásának tekintetében (a fent hivatkozott Kali & Salz ügyben hozott ítélet 222. pontja, valamint a fent hivatkozott Airtours kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 63. pontja). Így a Bizottságnak valamely előreláthatóan versenyellenes konglomerátumhatással járó összefonódásra vonatkozó értékelése azon körülmények különösen figyelmes vizsgálatát feltételezi, amelyek jelentőséggel bírnak e hatásnak az érintett piac versenyfeltételei tekintetében történő elemzése szempontjából. Ahogyan az Elsőfokú Bíróság már megállapította, amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy az ilyen összefonódást meg kell tiltani, mert előre látható időn belül erőfölényt hozna létre vagy erősítene meg, az ilyen következtetést a Bizottságnak meggyőző bizonyítékokkal kell alátámasztania (a fent hivatkozott Airtours kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 63. pontja). Mivel a konglomerátum jellegű összefonódás hatásai gyakran semlegesnek, sőt akár jótékonynak is tekinthetők az érintett piacokon lévő verseny tekintetében – ahogyan ezt jelen esetben a felek írásbeli beadványaihoz mellékelt elemzésekben hivatkozott gazdasági elemzések is elismerik – az ilyen összefonódás versenyellenes konglomerátumhatásainak bizonyításához az említett hatásokat állítólag előidéző körülmények pontos, meggyőző bizonyítékokkal alátámasztott vizsgálata szükséges (lásd értelemszerűen a fent hivatkozott Airtours kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 63. pontját).

156    Jelen esetben, ahogy az a megtámadott határozatban is olvasható, az aszeptikus kartonok piacáról kiinduló erőfölény kiterjesztése– az új egység azon lehetőségén túl, hogy olyan tevékenységekhez folyamodjon, mint például a kartonos csomagolóberendezések és a kartonba csomagolható élelmiszerek értékesítésének és a PET‑es csomagolóberendezések eladásának összekapcsolása, beleértve a kényszereladást is ((345) és (365) preambulumbekezdés) – az alábbiakban nyilvánulna meg: először is, az új egység valószínű felfaló árképzésében („predatory pricing”, (364) preambulumbekezdés, idézet a fenti 49. pontban), másodszor árháborúban, harmadszor pedig hűségen alapuló engedményekben. Az ilyen gyakorlatok lehetővé tennék az új egység számára, hogy a lehetőségekhez mérten biztosítsa, hogy a kartonok piacán szerzett ügyfelei a Sideltől szerezzék be a számukra esetleg szükséges PET‑berendezéseket. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat megállapítja, a Tetra erőfölénnyel bír az aszeptikus karton piacán, vagyis az aszeptikus kartonos csomagolórendszerek, valamint az aszeptikus kartonok piacán ((231) preambulumbekezdés, lásd a fenti 40. pontban), és hogy ezt a megállapítást a felperes nem vitatja.

157    Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben valamely vállalkozás erőfölénnyel bír, ennek következményeképpen adott esetben köteles úgy alakítani piaci magatartását, hogy ne veszélyeztesse a hatékony versenyt a piacon, függetlenül attól, hogy a Bizottság hozott‑e határozatot e célból (a Bíróság 322/81. sz., Michelin kontra Bizottság ügyben 1983. november 9‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 3461. o.] 57. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑51/89. sz., Tetra Pak kontra Bizottság ügyben 1990. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1990., II‑309. o.] 23. pontja; valamint a T‑125/97. és T‑127/97. sz., Coca‑Cola kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. március 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑1733. o.] 80. pontja).

158    Meg kell állapítani továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróságnak a tárgyaláson feltett kérdéseire válaszolva a Bizottság nem vitatta, hogy amennyiben a Tetra a fent leírt módon kiterjesztené az erőfölényét, az az aszeptikus karton piacán meglévő erőfölényével való visszaélésnek minősülne. A Bizottság ellenkérelmében megfogalmazott aggályok szerint ez történhetne akkor is, ha az új egység megtagadná a Sidel SBM‑berendezéseinek beüzemelésében, illetve a szükséges átalakításokban való részvételt, a szervízszolgáltatás, valamint a garanciális szolgáltatások nyújtását a feldolgozók által eladott berendezések esetében. Ugyanakkor a Bizottság szerint az a tény, miszerint bizonyos magatartás önmagában az EK 82. cikk megsértését jelentheti, nem zárja ki, hogy e magatartást a Bizottság figyelembe vegye értékelésében, amely az erőfölény összefonódás révén történő kiterjesztésének valamennyi lehetséges módját vizsgálja.

159    E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a rendelet a jelentős versenyellenes hatással járó erőfölényt létrehozó vagy megerősítő összefonódások megtiltásáról rendelkezik, e feltételek nem teszik szükségessé annak bizonyítását, hogy az új egység az összefonódás következtében vissza fog élni helyzetével, azaz jogellenes magatartást fog tanúsítani. Következésképpen, bár nem tételezhető fel, hogy valamely konglomerátum jellegű összefonódás részt vevő felei nem tesznek eleget a közösségi jog előírásainak, e lehetőséget a Bizottság nem zárhatja ki az összefonódások ellenőrzésekor. Így amikor a Bizottság – ilyen összefonódás hatásainak elemzésekor – olyan előrelátható magatartásokra támaszkodik, amelyek önmagukban a meglévő erőfölénnyel való visszaélésnek minősülhetnek, meg kell vizsgálnia, hogy e magatartások tilalma ellenére is valószínű‑e, hogy az összefonódás során létrejövő egység ilyen magatartást tanúsít majd, vagy épp ellenkezőleg, az adott magatartás jogellenes jellege és/vagy a lelepleződés veszélye csökkenti az effajta stratégia valószínűségét. Míg ilyen értékelés keretében helyénvaló figyelembe venni a versenyellenes magatartások irányába ható ösztönző erőket, amelyek jelen esetben a Tetra számára a PET‑berendezések piacain várható kereskedelmi előnyökből erednek ((359) preambulumbekezdés), a Bizottságnak azt is vizsgálnia kell, hogy az említett ösztönző erők milyen mértékben csökkennének, illetve szűnnének meg a kérdéses magatartás jogellenességének, esetleges lelepleződésének, illetve annak okán, hogy ezt a magatartást az illetékes hatóságok akár közösségi, akár nemzeti szinten üldözhetik, illetve ebből eredően pénzbírságot szabhatnak ki.

160    Mivel a Bizottság nem végzett ilyen értékelést a megtámadott határozatban, amennyiben értékelése annak lehetőségén, sőt valószínűségén alapult, hogy a Tetra ilyen magatartást fog tanúsítani az aszeptikus kartonok piacain, a Bizottság következtetéseit e tekintetben el kell utasítani.

161    Továbbá az a körülmény, hogy a felperes a saját jövőbeni magatartására vonatkozó kötelezettségvállalásokat javasolt, olyan elem, amelyet a Bizottságnak feltétlenül figyelembe kellett volna vennie, amikor annak valószínűségét értékelte, hogy az új egység olyan magatartást fog‑e tanúsítani, amely erőfölény kialakulásához vezet a PET‑berendezések szóban forgó piacain. A megtámadott határozatból nem következik, hogy a Bizottság figyelembe vette az említett kötelezettségvállalások hatásait az erőfölény előre látható kiterjesztése által a jövőben kialakuló ilyen helyzetre vonatkozó elemzésében.

162    Az előbbiekből következően meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság kellőképpen meggyőző bizonyítékokra alapozta‑e a jövőre vonatkozó elemzését az aszeptikus karton piacán fennálló erőfölény kiterjesztésének valószínűsége, valamint ennek az új egység által végrehajtott erőfölény‑kiterjesztésnek a következményei tekintetében. E vizsgálat során jelen esetben csak azokat a magatartásokat kell figyelembe venni, amelyek – legalább valószínűsíthetően – nem lennének jogellenesek. Továbbá, mivel az előre jelzett erőfölény csak bizonyos idő elteltével mutatkozna, a Bizottság szerint 2005‑ig, ez utóbbi jövőre vonatkozó elemzésének a mérlegelési lehetőség sérelme nélkül, teljesen valószerűnek kell lennie.

b)     A felek érvei

 i. Az erőfölény kiterjesztésének lehetőségéről

163    A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az új egység – erőfölényének kiterjesztése révén – képes lesz erőfölénybe kerülni a PET–es csomagolóberendezések piacain, különösen a nagy‑ és kisteljesítményű SBM‑berendezések piacán.

164    A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság elismerte, hogy a PET‑es csomagolóberendezések és a kartonos csomagolóberendezések egymásnak nem „kiegészítői” a szó gazdasági értelmében, hanem inkább egymás technikai helyettesítői ((345) preambulumbekezdés). A konkrét esetben azonban – szemben a Bizottság állításaival – az erőfölény kiterjesztésének irányába ható gazdasági ösztönző erők gyengébbek, mint a „kiegészítő” termékek esetében. Először is, ilyen körülmények között egyértelműen kisebb az ösztönzés a különböző termékek csomagban történő értékesítésére. Másodszor, a két termék vásárlói között nincs jelentős átfedés. Harmadszor, az, hogy a két termék egymásnak nem „kiegészítője”, kizárja, hogy azért merülnének fel akadályok, mert a Tetra kartonos gépei nem kompatibilisek a Sidelen kívüli, egyéb gyártók SBM‑berendezéseivel.

165    A Bizottság álláspontja annál is inkább tarthatatlan, mivel annak határozathozatali gyakorlata azt mutatja, hogy a konglomerátumhatásokkal kapcsolatos aggályok igazolása érdekében következetesen hivatkozik a termékek kiegészítő jellegére (lásd különösen a Bizottság alábbi, összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetőnek nyilvánító határozatait: a IV/M.0050. sz. AT&T/NCR ügyben 1991 január 18‑án hozott határozatot [HL 1991., C 16., 20. o.]; a IV/M.164. sz. Mannesmann/VDO ügyben 1991. december 13‑án hozott határozatot [HL 1992., C 88., 13. o.]); a IV/M.836. sz. Gillette/Duracell ügyben 1996. november 8‑án hozott határozatot [HL 1996., C 364., 4. o.]; a COMP/M.1879. sz. Boeing/Hughes ügyben 2000. szeptember 29‑én hozott határozatot, továbbá az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító COMP/M.2220. sz., General Electric/Honeywell ügyben 2001. július 3‑án hozott határozatot).

166    Az erőfölény kiterjesztésének a PET‑piacok jövőbeli növekedésén keresztül történő bemutatása nem meggyőző. E növekedés nem következne jelentős mértékben a kartonról a PET‑re történő átállásból, mivel a jelenleg PET‑be csomagolt termék legtöbbje nem csomagolható kartonba. A kartonba és PET‑be egyaránt csomagolható termékek a teljes PET‑használatnak mindössze 5%‑át teszik ki. Sőt, a legjelentősebb növekedési kilátásokat a sörök PET‑es csomagolása kínálja, tekintettel az üveg mint csomagolási forma piacról történő esetleges kivonására.

167    Ráadásul a nagy ügyfelek, hozzávetőleg az egyetlen olyan csoport, akik kartonos és PET‑es csomagolást egyaránt használnak, bármilyen erőfölény kiterjesztésére irányuló gyakorlatnak ellen tudnának állni.

168    A Bizottság azt állítja, hogy az összefonódás az erőfölény kiterjesztésének kedvező szerkezeti feltételeket eredményezne. Ezen állítás alátámasztásaként számos tényezőre hivatkozik: először is a Tetra aszeptikus kartonok piacain meglévő erőfölényére és a Sidel PET‑es csomagolóberendezések piacain meglévő vezető pozíciójára; másodszor a Tetra és a Sidel versenytársainak e piacokon meglévő, elhanyagolható helyzetére; harmadszor pedig arra az úgynevezett „úttörő előnyre” (first‑mover advantage), amelyet a karton és a PET piacain is meglévő, érzékeny termékek szegmensében való erős helyzete biztosítana az új egység számára. A Bizottság hangsúlyozza továbbá az új egység pénzügyi erejét, amely jóval meghaladná versenytársaiét, a kötelezettségvállalások ellenére is nagyfokú vertikális integrációját, valamint az aszeptikus feldolgozás területén rendelkezésére álló, magas szintű szakértelmet és know‑how‑t.

169    Az erőfölény kiterjesztésére nemcsak akkor van lehetőség, amikor a szóban forgó termékek egymásnak a szó gazdasági értelmében „kiegészítői”, hanem akkor is, amikor azok egymásnak „kereskedelmi kiegészítői”, vagyis amikor a termékeket ugyanazon fogyasztói csoport használja. Ez a helyzet például akkor, amikor – miként a jelen ügyben – a szóban forgó termékek egymáshoz kapcsolódnak, és közvetlenül szomszédos piacokhoz tartoznak. Olyan termékek esetében, amelyek egymáshoz kereskedelmileg kapcsolódnak (mint például a whisky és a gin, vagy a különféle élettani szükségletek kielégítésére szolgáló vitaminok), az erőfölény kiterjesztésének értékelése az ítélkezési gyakorlat által alátámasztott megközelítésen alapul (a T‑30/89. sz., Hilti kontra Bizottság ügyben 1991. december 12‑én hozott ítélet [EBHT 1991., II‑1439. o.], amelyet másodfokon helyben hagyott a C‑53/92. P. sz., Hilti kontra Bizottság ügyben 1994. március 2‑án hozott ítélet [EBHT 1994., I‑667. o]; valamint a fenti 40. pontban hivatkozott „Tetra Pak II”‑ügyekben hozott ítéletek).

170    A Bizottság úgy véli, hogy mivel a Tetra vitathatatlan erőfölénnyel rendelkezik az aszeptikus karton piacain, és mivel a fogyasztóknak továbbra is szükségük lesz az ilyen típusú csomagolásra, hogy azokat a PET‑re történő átállás időszakában az új PET‑es sorokkal párhuzamosan üzembe helyezzék, a felperes nyilvánvalóan az új anyag piacán is képes lesz erőfölényét az „elveszített fogyasztókra” kiterjeszteni.

171    Ami az összefonódásban részt vevő felek fogyasztói közötti átfedést illeti, jóllehet az érzékeny termékek legtöbb előállítója jelenleg kartont használ, a kartonos és a PET‑es csomagolás közötti, potenciális jövőbeli átfedés 100%‑os lenne, amennyiben olyan védőkezelési technológiákat találnának fel, amelyek valamennyi ilyen termék esetében lehetővé tennék a PET használatát.

172    A Bizottság azzal érvel, hogy a PET növekedésére vonatkozóan a megtámadott határozatban szereplő előrejelzések (lásd a fenti 32. és 33. pontot) a PCI‑, a Warrick‑ és a Pictet‑jelentés (a továbbiakban: független tanulmányok) gondos elemzésén, valamint a Bizottság által az átfogó piackutatás során szerzett szilárd és összefüggő bizonyítékokon alapulnak ((141)–(143) preambulumbekezdés).

173    A Bizottság az erőfölény kiterjesztésére való potenciál további bizonyítékaként hangsúlyozza, hogy az új egység vezető szerepet játszana a kartonról PET‑re történő átállás fontos területén, tekintettel a Tetrának az aszeptikus karton piacán betöltött erőfölényére, amely szinte monopolhelyzetet jelent.

 ii. A piaclezáró hatásokról

174    A Tetra szerint, mivel „valószínűtlen” ((367) preambulumbekezdés), hogy az új egység árukapcsolást és termékcsomagban kínálást alkalmazna, a Bizottság aggályai valójában azon alapulnak, hogy az új egység a PET piacainak lezárása érdekében olyan közvetett eszközöket képes alkalmazni, mint az „ösztönző intézkedések” vagy a „nyomásgyakorlás” ((364) preambulumbekezdés). Az ilyen eszközök azonban nem versenyellenesek, amennyiben nem zárják ki a többi versenytársat a szóban forgó PET‑piacokról. A Bizottság érvei e tekintetben a Tetra szerint hibásak.

175    Először is a Tetra azzal érvel, hogy a Bizottság tévesen tesz különbséget a piacok között a becsomagolandó végtermék alapján. Ezen állítólagos külön piacok meghatározása is hibás, mivel az SBM‑berendezések általános jellegűek, és bármely érzékeny termékhez használhatók. A tárgyaláson a Tetra úgy nyilatkozott, hogy az SBM‑berendezések olcsón hozzáigazíthatók a csomagolandó termékhez. A kombinált és a forró töltésű gépeket csak ritkán használják érzékeny termékekhez.

176    Másodszor, az érzékeny termékek szegmense a PET‑es csomagolási tevékenység egészének csak kis részét teszi ki. Így, még ha az új egység meg is próbálná a Sidel jelenlegi versenytársait az érzékeny termékekhez használt berendezések piacának szélére szorítani, a Tetra szerint nem lenne olyan helyzetben, hogy jelentősen csökkenteni tudja azok pénzügyi forrásait.

177    Harmadszor, még ha a Bizottság érzékeny termékekkel kapcsolatos erős növekedésre vonatkozó előrejelzése helyes is, az a Tetra szerint nem valószínű, hogy az összefonódás megakadályozná, hogy a Sidel versenytársai – különösen a SIG‑nek – ösztönözve legyenek a terjeszkedésük folytatására.

178    Negyedszer, a Tetra a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a műszaki akadályok (elsősorban a fénnyel és oxigénnel szembeni védőkezelési technológiák) nem ugyanolyan módon érintik az összes érzékeny terméket. Így a GYI‑k, valamint a kávé‑ és teaalapú italok PET‑es csomagolása már nem jelent műszaki problémát. Ez azt jelenti, hogy a nem érzékeny termékek piacán tevékenykedő bármely vállalkozás be tudna lépni azon érzékeny termékek piacára, amelyekkel kapcsolatban nem érvényesülnek különleges műszaki követelmények. Ami a védőkezelési szegmenseket illeti, nemcsak az új egység kínálná a szükséges védőkezelési technológiákat, mivel az csak [10–20%]‑os részesedéssel bír e technológiák piacán.

179    Ötödször, a Bizottság túlértékelte a Tetra és a Sidel fogyasztói közötti átfedést. A kismértékű átfedés azon fogyasztókat érinti, akik nagyobb vásárlóerővel bírnak, és így bármilyen nyomásnak képesek lennének ellenállni.

180    A Bizottság azzal érvel, hogy a rendelet 2. cikkének (3) bekezdése nem követeli meg annak bizonyítását, hogy a tervezett összefonódás a versenytársak végleges kiszorítását eredményezné a piacról. Ezzel szemben az irányadó jogi szempont az, hogy a versenytársak a piac szélére szorulnának‑e, vagyis hogy az új egység olyan helyzetben lenne‑e, hogy jórészt versenytársaitól, ügyfeleitől, és végül a fogyasztóktól függetlenül cselekedjék (a fenti 89. pontban hivatkozott, Hoffmann‑La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 38. és 39. pontja).

181    A Bizottság szerint a Tetra annak bizonyítására irányuló érvelését, hogy az érzékeny, illetve a nem érzékeny termékekhez használt SBM‑berendezéseknek nincs külön‑külön piacuk, a megtámadott határozat helyesen elemezte és utasította el ((176)–(188) és (346)–(358) preambulumbekezdés). Még az állítólag „általános” SBM‑berendezéseken is kiterjedt átalakításokat kell végezni ahhoz, hogy a konkrét végfelhasználáshoz igazodjanak, és ehhez összetett kiegészítő alkatrészekre van szükség. A PET‑es berendezések piacának egymástól elkülönülő részpiacokra történő (különösen az érzékeny, illetve nem érzékeny termékek szerinti) felosztása a Bizottság szerint igazolt (a T‑229/94. sz., Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben 1997. október 21‑én hozott ítélet [EBHT 1997., II‑1689. o.] 56. pontja).

182    Az árdiszkriminációval kapcsolatban a Bizottság azt állítja, hogy az előterjesztett bizonyítékok igazolják, hogy a Sidel már folytatott a múltban a végfelhasználás szerinti árdiszkriminációt.

183    A Bizottság szerint a megtámadott határozat helyesen állapította meg, hogy a versenytársak nem lennének többé ösztönözve az érzékeny termékek szegmensében folytatott tevékenységeik fejlesztésére. A PET‑es berendezéseknek szinte a teljes piaca zárva van még előttük, mert az SBM‑berendezések piacán a Sidel hozzávetőleg [60–70%]‑os részesedésére tekintettel erős a koncentráció. Az összefonódás után megmaradó versenytársak műszaki, kereskedelmi és stratégiai akadályok miatt nem lennének olyan helyzetben, hogy az érzékeny termékek szegmensében fokozni tudják a jelenlétüket.

184    A védőkezelési technológiákkal kapcsolatban a Bizottság több olyan kiegészítő alkatrészt sorol fel, amely állítása szerint szükséges ahhoz, hogy egy SBM‑berendezést az érzékeny termékek PET‑es gyártósorán használni lehessen, miközben, különösen a tárgyaláson azzal is érvelt, hogy egy valóban aszeptikus berendezésnek komplex védőkezelési technológiákkal is rendelkeznie kell, mégpedig a gyümölcslevek, GYI‑k, valamint a kávé‑ és teaalapú italok esetében az oxigénnel szemben, az FT‑k esetében pedig ezenfelül a fénnyel szemben is.

185    Ami a kereskedelmi akadályokat illeti, a szennyezés magas kockázata miatt az érzékeny termékek előállítói nem akarnak kockázatot vállalni azzal, hogy komoly elismeréssel nem bíró szállítókat vesznek igénybe az aszeptikus PET‑es berendezések piacán. A Tetra aszeptikus töltés területén élvezett, megkérdőjelezhetetlen elismertsége nagy előnyt jelentene az új egység számára.

186    Az érzékeny termékekhez használt PET piacára történő belépésnek van egy fontos stratégiai akadálya is, mivel az UHT (vagyis aszeptikus) tej előállítóinak több mint [80–90%]‑a a Tetra jelenlegi kartonpiaci megrendelője. A megtámadott határozat szerint a Tetra ügyfélköre csaknem a teljes FT‑ és gyümölcsléipart lefedi ((361) preambulumbekezdés). Így az új egység jelentős „úttörő előnnyel” rendelkezne e szegmensekben. Ráadásul az új egység széles ügyfélkörrel, hatalmas pénzügyi erővel, valamint jelentős kutatási és fejlesztési kapacitással rendelkezne, és három csomagolóanyag, a karton, a PET és a HDPE tekintetében is jelentős szereplő lenne, mely anyagok mindegyike használatos – jóllehet különböző mértékben – az érzékeny termékek csomagolása terén.

187    A tárgyaláson a Bizottság hangsúlyozta a Sidel nagyteljesítményű (vagyis több mint 8 000 palack/óra [az angol „bottles per hour” kifejezés rövidítése alapján a továbbiakban: bph] teljesítményre képes) SBM‑berendezések piacán elfoglalt nagyon erős helyzetét, mely piacon jelenleg a Sidel rendelkezik a világ legnagyobb, több mint [...] bph teljesítményű berendezésével. Kiemelte továbbá a Sidelnek a kisteljesítményű gépek piacának felső szegmensében, vagyis azon gépek vonatkozásában fennálló erős helyzetét, amelyek kevéssel maradnak a 8 000 bph határ alatt, és a nagyteljesítményű gépekéhez hasonló rotációs technológiát alkalmaznak.

c)     Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

188    Kiindulásképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatból (különösen a fenti 39., illetve 54. pontban hivatkozott (213), illetve (389) preambulumbekezdésből) kitűnik, hogy a Bizottságnak az erőfölény kiterjesztésére vonatkozó versenyjogi elemzése azon az előfeltevésen alapul, hogy azonnal olyan piaci szerkezet jönne létre, amely az új egységet felruházná a PET‑es berendezések piacán, különösen az érzékeny termékekhez használt kis‑ és nagyteljesítményű SBM‑berendezések piacán fennálló jelenlegi vezető helyzetének erőfölénnyé történő átalakításához szükséges ösztönzőkkel és egyéb eszközökkel. Sőt, a kifogásközlés ((289) preambulumbekezdés) és a megtámadott határozat (fenti 45. pontban hivatkozott (328) preambulumbekezdés) is jelzi, hogy a PET‑es berendezések piacán már a közeljövőben elérhető lenne erőfölény, mégpedig nem a Sidel SBM‑berendezések piacán elfoglalt jelenlegi helyzete alapján, hanem a Tetra aszeptikus kartonok piacán fennálló erőfölényének kiterjesztése révén.

189    Először is meg kell jegyezni, hogy a felperes lényegében nem vitatja az érintett piacok meghatározását. Ezért meg kell különböztetni az SBM‑berendezések piacát, amely a bph‑ban mért teljesítmény alapján kis‑ és nagyteljesítményű gépekre oszlik ((167) preambulumbekezdés); a védőkezelési technológiák piacát ((189)–(191) preambulumbekezdés); a PET‑es töltőberendezések piacát, amely aszeptikus és nem aszeptikus berendezésekre oszlik ((201) preambulumbekezdés); a PET‑előformák piacát ((206) preambulumbekezdés); végül pedig a kiegészítő berendezések, a forgalmazási csomagolóberendezések és a különböző ágazatokhoz kapcsolódó szolgáltatások piacait ((257) preambulumbekezdés).

190    A felperes viszont vitatja az SBM‑berendezések piacainak végfelhasználás szerinti felosztását, különösen a szóban forgó érzékeny termékek, vagyis a karton‑ és a PET‑piacok közös termékei által alkotott ((45) preambulumbekezdés) önálló piac azonosítását ((188) preambulumbekezdés). E felosztás vitatásakor a Tetra lényegében azzal érvel, hogy az SBM‑berendezések általános jellegűek, és azokat nem konkrét felhasználási célra gyártják. A felperes szerint ebből az következik, hogy az erőfölénynek az SBM‑berendezések értékesítésére irányuló kiterjesztése az aktív versenytársak nagy száma miatt nem lehetne sikeres, különösen a kisteljesítményű gépek piacán. Következésképpen e kifogás vizsgálatára a lentiekben csak az erőfölény esetleges kiterjesztésének az SBM‑berendezések piacára gyakorolt előrelátható következményeivel kapcsolatos értékelés keretében kerül sor.

191    Először azt érdemes megvizsgálni, hogy az összefonódás végrehajtása – legalább elvi szinten – lehetővé tenné‑e az új egység számára az erőfölény kiterjesztését.

 i. Az erőfölény kiterjesztésének lehetőségéről

192    A Bizottságnak az erőfölény módosított összefonódás következtében történő, előrelátható kiterjesztésével kapcsolatos elemzése nagyrészt tárgyilagos, megalapozott bizonyítékokon alapul. A kartoncsomagolás és a PET‑es csomagolás piaca közötti szoros kapcsolat elemzése számos tényezőn alapul, amelyek együttesen vizsgálva kellő mértékben alátámasztják a Bizottság megállapításait: a piacok ugyanazon iparághoz tartoznak; a PET a legtöbb kartoncsomagolású termék (vagyis az érzékeny termékek) csomagolására csak olyan mértékben használható, hogy a PET a karton „gyenge helyettesítőjének” tekinthető; a kartoncsomagolás legfőbb szállítói, nevezetesen a Tetra (legalábbis a PET előformákkal kapcsolatos kereskedelmi tevékenységének és a Dynaplastban fennálló érdekeltségének átruházásáig), a SIG és az Elopak mind jelen vannak a PET piacain; egyes ügyfelek kartonos és SBM‑berendezéseket egyaránt igényelnek, és számuk a jövőben mindenképpen növekedni fog, tekintettel a PET érzékeny termékek körében várt növekedésére ((329) preambulumbekezdés).

193    A PET ágazatának növekedését illetően – mint az a megtámadott határozatban szerepel ((72) preambulumbekezdés) és mint azt a tárgyaláson a felperes is megerősítette ‑ a felperes elismeri, hogy az olyan érzékeny termékek esetében, mint a GYI‑k, valamint a kávé‑ és teaalapú italok, bizonyos mértékű növekedés várható. Vitatja azonban a többi érzékeny termék esetében várható növekedés szintjét, továbbá kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a sörök csomagolása terén történő PET‑használat előrelátható növekedésének hatásait.

194    A Bizottság akkor is meggyőző bizonyítékokra hivatkozott, amikor a megtámadott határozatban elutasította az összefonódásban részt vevő felek azon érvét, miszerint a PET piaca 2005‑ig műszaki korlátok miatt nem fog jelentősen növekedni. A megtámadott határozat (különösen a (73)–(88) preambulumbekezdés) szerint a jelenleg elérhető aszeptikus töltési technológiák valamennyi érzékeny termék esetében lehetővé teszik a PET használatát, és e technológiák tovább fognak fejlődni. E technológiák fejlődésének fő akadályát alkalmazásuk gazdasági nehézségei jelentik, különösen az FT‑k esetében.

195    Az Elsőfokú Bíróság e tekintetben megállapítja, hogy a Bizottság megfelelően bizonyította, hogy a PET ágazatában előreláthatóan növekedés következik be, amely lehetővé teszi az említett erőfölény kiterjesztését. A különböző érzékeny termékekkel kapcsolatos növekedés mértékét azonban később kell vizsgálni, mégpedig a Bizottság azon állítása értékelésének részeként, mely szerint e növekedés az új egységet az erőfölény kiterjesztésére fogja ösztönözni.

196    Az Elsőfokú Bíróság nem találja meggyőzőnek a felperes azon érvét, mely szerint nem lehetséges az egyik piacon fennálló erőfölény másik piacra történő kiterjesztése, ha – miként a jelen ügyben – az egyik piacon szereplő termék és a másik piacon szereplő termék egymásnak pusztán technikai helyettesítői. A fenti 89. pontban hivatkozott Hoffmann La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből, valamint a fenti 165. pontban hivatkozott Hilti kontra Bizottság ügyben 1991. december 12‑én hozott ítéletből és Hilti kontra Bizottság ügyben 1994. március 2‑án hozott ítéletből analógia alapján arra lehet következtetni, hogy az erőfölény kiterjesztése megvalósítható, amikor a szóban forgó termékeket a fogyasztó alkalmasnak találja ugyanazon végfelhasználás céljára, a jelen ügyben nevezetesen meghatározott típusú italok csomagolására. Ezt az értékelést nem befolyásolja a Bizottság Tetra által hivatkozott határozathozatali gyakorlata (lásd a fenti 165. pontot), mivel a hivatkozott határozatok olyan összefonódásokra vonatkoztak, amelyek ténybeli körülményei nagyon eltérőek voltak a jelen ügy tárgyát képező körülményektől. A Bizottság nem követett el hibát akkor, amikor a jelen ügyben olyan tényezőkre hivatkozott, mint a termékek ugyanazon fogyasztói csoport (az érzékeny termékek gyártói) általi, ugyanazon célra (az érzékeny termékek csomagolására) történő felhasználása, továbbá arra, hogy e gyártók – ahogy azt a Bizottság piackutatása is megerősíti és a felperes sem vitatja – készek a csomagolás e két típusát egyidejűleg alkalmazni. A Bizottság e tekintetben helyesen mutatott rá arra, hogy a PET‑re vonatkozóan e gyártók által észlelt kereslet mértéke marketingdöntés, jóllehet a költségeket sem lehet figyelmen kívül hagyni ((333) preambulumbekezdés). Ennek megfelelően – mint arra a Bizottság a tárgyaláson is rámutatott – nem túl valószínű, hogy e gyártók teljesen felhagynának a karton használatával, de valószínűleg szükségesnek fogják érezni, hogy gyártásuk bizonyos részét PET‑re állítsák át, ami alátámasztja a jelen ügy tárgyát képező termékek közötti kapcsolat fennállására vonatkozó megállapítást.

197    E körülmények között, tekintettel a Tetra aszeptikus kartonok piacán fennálló, nagyon erős – hozzávetőleg 80%‑os piaci részesedéssel jellemzett ((219) preambulumbekezdés) – erőfölényére, valamint a kartoncsomagolás teljes piacán (vagyis az aszeptikus és a nem aszeptikus kartonok együttesen vizsgált piacain) meglévő – mintegy [60–70%]‑os piaci részesedéssel jellemzett ((231) preambulumbekezdés) – erőfölényére, egyértelmű, hogy az érzékeny termékeket gyártó, termelésüket a jövőben PET‑re átállító vállalkozások közül jelenleg sokan a Tetra ügyfelei. A megtámadott határozat az FT‑k tekintetében egyebek mellett megállapítja, hogy „például az egyadagos palackozású tej, valamint az ízesített tej fogyasztása várhatóan gyorsan fog növekedni”, és hogy „az e termékekkel kapcsolatos csomagolási kapacitásnak nem feltétlenül kell helyettesítenie a meglévő kapacitást” ((99) preambulumbekezdés), és e megállapítást a felperes sem vitatja. A Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát annak megállapításakor (legalábbis ami az új gyártósorok tejfeldolgozó üzemekben történő telepítését illeti), hogy a PET‑re történő átállás költségeinek nem feltétlenül kell jelentősen késleltetniük a PET használatának növekedését. Helyesen hangsúlyozza tehát azt az „úttörő előnyt”, amellyel az új egység e termékek tekintetében rendelkezne. Mindehhez hozzáadódik még különösen az összefonódásban részt vevő felek – különösen a Tetra – pénzügyi ereje; a Tetra kiemelkedő elismertsége a karton piacán és a Sidel széles körű elismertsége a PET piacán, valamint az általuk kínált termékek és szolgáltatások – szervízszolgáltatást is tartalmazó – széles köre.

198    A felperes azon érve, mely szerint nincs jelentős átfedés az összefonódásban részt vevő felek ügyfelei között, nem cáfolja azt, hogy az új egység képes az erőfölény kiterjesztésére irányuló gyakorlatok alkalmazására. A Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor – a megállapított jelenlegi átfedésre, valamint a PET érzékeny termékek körében várt növekedésére tekintettel – azt állapította meg, hogy a kartonos és PET‑es berendezéseket egyidejűleg használó megrendelők száma növekedni fog, ami – legalábbis elméleti szinten – nagyon jelentős átfedést eredményezhet az érzékeny termékek csomagolása terén ((341) preambulumbekezdés).

199    Következésképpen a Bizottság nem követett el semmilyen nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy vélte, hogy az új egységnek lehetősége lenne az erőfölény kiterjesztésére.

200    Ezért szükséges megvizsgálni, hogy – mint azt a Bizottság fenntartja – a PET piacán várható, előrelátható növekedés az erőfölény kiterjesztésére fogja‑e ösztönözni az új egységet.

 ii. A növekedés valószínű szintje

201    A megtámadott határozat kimondja, és a Bizottság a tárgyaláson is megerősítette, hogy az új egység számára az erőfölény kiterjesztésének gyakorlására irányuló ösztönzések nagymértékben a PET piacainak előrelátható növekedési szintjétől függtek. Erre tekintettel érdemes megvizsgálni, hogy – ahogyan azt a felperes fenntartja – a 2005‑ig PET‑be csomagolt érzékeny termékek előrelátható mennyisége a PET‑be csomagolt termékek összmennyiségéhez viszonyítva valószínűtlenné vagy kevéssé valószínűvé tenné‑e az említett ösztönzést.

202    A Bizottság szerint „a PET alkalmazása a közönséges termékek területén jelentős mértékben [növekedni fog] a [következő] 5 évben” ((103) preambulumbekezdés). E növekedés értékelésekor a Bizottság nemcsak a saját konkrét piackutatására hivatkozott, hanem a Canadean‑jelentésre és a független tanulmányokra is ((104) preambulumbekezdés). Először az e tanulmányokban szereplő, releváns előrejelzéseket fogjuk megvizsgálni.

203    A 2000 és 2005 közötti időszakra a Canadean‑tanulmány 0,7%‑os növekedést jelez előre az FT‑k csomagolásához használt PET terén, a gyümölcslevek esetében pedig 0,6%‑os növekedést (5. táblázat, (105) preambulumbekezdés). A GYI‑k, valamint a kávé‑ és teaalapú italok vonatkozásában 1,5, illetve 5,1%‑os, „gyorsabb növekedés[t]” jósol ((107) preambulumbekezdés). A Bizottság hivatkozik továbbá a Canadean egyik 2000‑ben készített, független tanulmányára, amelynek tárgya a PET gyümölcslevek szegmensébe történő betörése volt. A Bizottság szerint, noha a PET 2000‑ben „nem létező” volt e szegmensben, „Európa – a többi régió példájának követése esetén – hatalmas növekedési potenciállal bír” ((126) preambulumbekezdés).

204    A PCI‑jelentés, amelynek címe „A PET felhasználási lehetőségei a folyékony tejipari termékek csomagolása tekintetében – 2001” („The Potential for PET in the Packaging of Liquid Dairy Products – 2001”), nem tartja valószínűnek, hogy a PET a jövőben újabb piaci részesedéseket szerezne az UHT tejek piacán, továbbá úgy véli, hogy 9,2%‑os részesedést fog elérni a friss tej piacán, és 25%‑os piaci részesedést az egyéb tejalapú italok (azaz az ízesített tej, a tej‑ és a joghurtitalok) tekintetében. A tejpiac alacsony árkategóriájú része tekintetében a PCI‑jelentés nem várja azt, hogy a PET „nagyon sikeresen váltaná fel a jelenlegi csomagolást – főként a kartont és a HDPE‑t – [...], elsősorban azért, mert ez a szegmens egészében véve árérzékeny” (PCI, 12. o., hivatkozás a (129) preambulumbekezdésben).

205    A Warrick‑jelentés, amelynek címe „A csomagolások piacairól szóló Warrick jelentés – Az aszeptikus csomagolások piaca a világban és Nyugat‑Európában – 2000” („Warrick Research Report Packaging Markets – Aseptic Packaging Markets World and Western Europe – 2000”), az 1999‑től 2003‑ig terjedő időszakra 2,4%‑os éves növekedést jelez előre ezen a piacon, összesen 28 milliárd liternyi csomagolt mennyiséggel (Warrick, 4. o.). Míg a jelentés megállapítja, hogy a tej és a gyümölcslé mennyisége az aszeptikusan csomagolt termékeknek hozzávetőleg 80%‑át teszi ki (lásd még a (131) preambulumbekezdést), az UHT tejek és az ízesített tejek piacán előre jelzett éves növekedés 0,8%, illetve 1%; a jelentés a többi tejalapú ital esetében enyhe csökkenést jósol (Warrick, 6. o.). A tanulmány szerint az 1999 és 2003 közötti időszakban az aszeptikus csomagolás várhatóan mintegy 50%‑kal fog növekedni, és ez a növekedés főként a PET területén fog végbemenni, amelynek használata évi 2 milliárd palackra nőhet, vagyis megduplázódhat (Warrick, 32. o., lásd még a (136) preambulumbekezdést). E növekedés főként a közvetlen fogyasztásra szánt tea piacára fog koncentrálódni (Warrick, 16. o.). A csomagolások 70%‑át (ami térfogat szerint a csomagolt termékek 90%‑át jelenti) azonban az aszeptikus kartoncsomagolás teszi ki (Warrick, 15. o.). E csomagolás terén 2% körüli éves növekedés várható, ami 2003‑ra 30,8 milliárd darab csomagolást jelent. Az aszeptikus PET‑es csomagolás alkalmazása azon prémiumtermékek esetében lesz ideális, amelyek nem igényelnek teljes védőkezelést, ilyenek például a kávé‑ és teaalapú italok (köztük az izotóniás italok), és esetleg a gyümölcslevek és a gyümölcsléalapú italok (Warrick, 4. o.). Ezért a várt növekedés legnagyobb része e termékek körében fog végbemenni (Warrick, 32. o.).

206    A Pictet‑jelentés szerint, amelynek címe „Pictet elemző jelentés – Csomagolóberendezések Európában, elmozdulás a PET felé – 2000. szeptember” („Analysts’ Report Pictet – European Packaging Machinery, Move into PET”), a PET az olyan fogyasztói áruk nagy mennyiségű töltését teszi lehetővé, mint az ásványvíz és az üdítőitalok, és a PET iránti világszintű kereslet a jövőben évi 10%‑kal fog növekedni, amihez jelentős mértékben fog hozzájárulni a PET‑palackok oxigénre érzékeny termékek esetében történő használata (Pictet, 5. és 12. o.). A jelentés szerint „a PET‑palackoknak egyértelmű komparatív előnyei [vannak] az aszeptikus kartonokkal szemben [...], és [...] a műanyagnak a karton rovására történő, gyors térnyerése [várható]” (Pictet, 11. o., lásd még a (138) preambulumbekezdést). Míg a jelentés a tej csomagolásához használt PET növekedésére vonatkozóan nem jelöl meg számadatot, a gyümölcslevek esetében 12 és 25% közötti növekedést jelez előre az 1996 és 2006 közötti időszakra.

207    A kifogásközléshez hasonlóan (90. pont) a megtámadott határozat is megállapítja, hogy a Bizottság által végzett piackutatás azt mutatja, hogy „a védőkezelési technológia terén bekövetkezett javulások nagyon bizakodóvá tették a harmadik személyeket a PET jövőbeli növekedésével kapcsolatban” ((143) preambulumbekezdés). Ebben a helyzetben számos gazdasági szereplő várja azt, hogy a PET 2005‑ig a tej és a gyümölcslé esetében 50% feletti növekedésen fog keresztülmenni, a karton rovására. A Bizottság a tárgyaláson tett nyilatkozata szerint nem ennyire optimista, és inkább a sokkal óvatosabb előrejelzéseket támogatja (lásd a fenti 33. pontot).

208    A megtámadott határozat a Tetra és a Sidel számos korábbi előrejelzésére is hivatkozik. Így egy 2000 májusában tartott prezentáción a Sidel azt jósolta, hogy a PET értékesítése a gyümölcslevek, valamint a kávé‑ és teaalapú italok esetében [...]‑ot meghaladó mértékben fog növekedni ((139) preambulumbekezdés), míg a Sidel elnöke az ugyanabban a hónapban megjelent, „PET Planet” című szaklapnak adott interjújában azt nyilatkozta, hogy [...%]‑os növekedést vár egy olyan „új alkalmazás[nak köszönhetően], [amely] a sört, a tejet és a gyümölcsleveket is magában foglalja majd [...]” ((139) preambulumbekezdés). Ami a Tetrát illeti, a megtámadott határozat utal annak előrejelzésére, amely az aszeptikus PET‑es töltés piacán az elkövetkező évekre vonatkozóan [20–30%]‑os éves növekedést jósolt ((140) preambulumbekezdés).

209    E bizonyítékok alapján a Bizottság a 2000 és 2005 közötti időszakra vonatkozóan az FT‑k és a gyümölcslevek szegmensében olyan nagyobb növekedést jelez előre, amelynek eredményeként a PET aránya legalább 10 és 15% közöttire fog növekedni a friss tej esetében, és 25%‑ra az ízesített tej és a tejalapú italok esetében (lásd a fenti 33. pontot). A tejpiac megközelítőleg 50%‑át képviselő UHT tej vonatkozásában a Bizottság elismeri, hogy a PET jövője „bizonytalan” ((147) preambulumbekezdés), mindazonáltal úgy véli, hogy annak részesedése el fogja érni az 1%‑ot. A friss tej vonatkozásában várt15%‑os felső érték, valamint a többi tejalapú itallal kapcsolatos előrejelzései alapján a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy 2005‑ben évente mintegy 3 milliárd liter, vagyis az európai FT‑piac 9%‑ának csomagolására fognak PET‑et használni (lásd a fenti 33. pontot). Jóllehet a gyümölcslevek esetében olyan mértékű növekedést jósol, amely 2005‑re a teljes piacból 20%‑os részesedést eredményez, a Bizottság elismeri, hogy e növekedés oka elsősorban az üvegről PET‑re történő átállás lesz. A GYI‑k, valamint a kávé‑ és teaalapú italok vonatkozásában úgy véli, hogy a PET karton rovására történő térnyerése folytatódni fog, és e részesedés 2005‑re mindkét szegmensben el fogja érni a 30%‑ot.

210    A tárgyalás során a Bizottság azt állította, hogy érvelése nem előrejelzései pontosságán nyugszik, amennyiben elfogadott, hogy jelentős jövőbeni növekedés várható. Továbbá elismerte, hogy a szükséges védőkezelés‑technológiák kereskedelmi alkalmazhatóságával kapcsolatban fennmaradó bizonytalanságok ismeretében nem feltételezheti a PET jelentős növekedését az UHT tej piacán, valamint, hogy még a megtámadott határozatban előre jelzett gyenge növekedés is túlzónak bizonyulhat. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a PET friss tej, gyümölcslevek, GYI‑k, és különösen kávé‑ és teaalapú italok tekintetében 2005‑ig történő használatának valószínűsíthető jelentős növekedésére vonatkozó előrejelzése teljesen elfogadható.

211    Az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy nem elfogadható az a megállapítás, amely szerint a PET felhasználása valóban növekedni fog az UHT tej, következésképpen az FT piacának mintegy fele tekintetében.

212    Az FT piacának többi részét illetően meg kell állapítani, hogy a PCI‑jelentés, az FT piacára összpontosító egyetlen független tanulmány, növekedést jelez, amelynek következtében a PET felhasználása 2005‑ben eléri a friss, nem ízesített tej piacának 9,2%‑át (PCI, 64. o.). Továbbá az aszeptikus csomagolást illetően a Warrick‑jelentés csupán csekély, 1%‑os növekedést jelez előre az ízesített tej tekintetében, és enyhe visszaesést az egyéb tejalapú italok tekintetében, míg a Pictet‑jelentés nem tartalmaz külön előrejelzést az FT‑re vonatkozóan. E tényezők alapján azt a következtetést kell levonni, hogy a Bizottság – ellentétben az ellenkérelmében állítottakkal – nem bizonyította, hogy az FT‑vel kapcsolatos előrejelzései független tanulmányok körültekintő elemzésén vagy piackutatása során szerzett szilárd és összefüggő bizonyítékokon alapulnának. A Bizottság növekedési becslései (a fenti 209. pont) nem túl meggyőzőek. Ezzel szemben a PCI‑jelentés azt támasztja alá, hogy csak az az előrejelzés viszonylag megalapozott, amely szerint a PET 25%‑os piaci részesedést ér el 2005‑ig az egyéb tejalapú italok (azaz az ízesített tej, a tej‑ és a joghurtitalok) tekintetében (PCI 63. és 64. o.). Ugyanakkor, amennyiben e növekedés bekövetkezne, az érintett mennyiség csak 62 000 tonnával nőne 2000‑ben, 2005‑re elérve a 92 800 tonnát, amely növekedés nem tekinthető túl jelentősnek a Közösségben évente termelt hozzávetőleg 120 millió tonna tejhez képest (PCI 9. o.). Általánosságban véve a megtámadott határozat nem ad kielégítő magyarázatot arra nézve, hogyan tudná a PET 2005‑ig megelőzni a HDPE‑t, a karton fő versenytársát, különösen a friss tej csomagolásának jelentős ágazatában. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem vitatja sem a HDPE‑nek az FT esetében való alkalmazására vonatkozó 17,3%‑os, a Canadean által a 2000‑es évre megállapított globális adatot (lásd a (66) preambulumbekezdésben a 3. táblázatot), sem pedig azt az előrejelzést, amely szerint ez a szám 2005‑ig elérheti a 19,5%‑ot (lásd (105) preambulumbekezdésben az 5. táblázatot).

213    A gyümölcsleveket illetően a Bizottság előrejelzései még kevésbé meggyőzőek. Bár a Bizottság maga is elismerte, hogy a szóban forgó növekedés elsősorban az üvegről a PET‑re történő áttérésnek lenne tulajdonítható, mégsem végzett semmilyen vizsgálatot az üvegpiacon. Ilyen vizsgálat hiányában az Elsőfokú Bíróságnak nem áll módjában meggyőződni a Bizottság gyümölcslevekre vonatkozó előrejelzéseinek helyességéről. Az ilyen vizsgálat elengedhetetlen lett volna ahhoz, hogy az Elsőfokú Bíróság megállapíthassa az üvegről a kartonra, a PET‑re, illetve a HDPE‑re való áttérés valószínű mértékét. Egyfelől a Canadean‑ és a Warrick‑tanulmány, másfelől a Pictet‑tanulmány közötti, a növekedés mértéke, valamint az elemzett időszakok tekintetében fennálló különbségek miatt még inkább elengedhetetlen lett volna e vizsgálat.

214    Következésképpen a Bizottságnak a megtámadott határozatban tett, az FT‑kre és a gyümölcslevekre vonatkozó növekedési előrejelzései nem nyertek kellő bizonyítást. Bár valószínű bizonyos növekedés ezen ágazatokban, különösen a minőségi termékek tekintetében, hiányoznak a növekedés mértékét alátámasztó meggyőző bizonyítékok.

215    Ugyanakkor a független tanulmányokból kitűnik, hogy 2005‑ig minden valószínűség szerint nem elhanyagolható mértékű növekedés következik be a PET alkalmazásában a GYI‑k, valamint – az izotóniás italokat is beleértve – a kávé‑ vagy teaalapú italok csomagolása tekintetében. Mivel a megtámadott határozatban előre jelzett növekedési szintet a felperes lényegében nem vitatta a tárgyalás folyamán, és az nincs is túlbecsülve az említett tanulmányokban jelzetthez képest, meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el hibát e tekintetben.

216    Azonban, figyelembe véve azt a körülményt, hogy a PET felhasználása 2005‑ig valószínűleg növekedni fog, jóllehet kevésbé határozottan, mint ahogyan azt a Bizottság állította, nem lehet kizárni, hogy az erőfölény kiterjesztése érvényesülni fog. Meg kell tehát vizsgálni, hogy az új egység milyen módon alkalmazhatná az erőfölény kiterjesztését.

 iii. Az erőfölény kiterjesztésének módjairól

217    Az erőfölény kiterjesztésének a megtámadott határozat (364) preambulumbekezdésében hivatkozott módjai (idézet a fenti 49. pontban), a Tetrának az aszeptikus karton piacain meglévő erőfölényén alapulnak. Tekintetbe véve a Tetra azon kötelezettségvállalását, amelynek értelmében felhagy az előformák területén folytatott tevékenységeivel, az erőfölény kiterjesztése kétféle intézkedés útján valósulhatna meg: egyrészt az árukapcsolásos értékesítés, illetve az olyan eladások irányába ható nyomásgyakorlás útján, amelyek összekapcsolják a kartoncsomagoláshoz kapcsolódó berendezések és élelmiszerek, illetve a PET‑es csomagolóberendezések értékesítését. E nyomás irányulhat a Tetra azon ügyfeleire, amelyeknek továbbra is kartoncsomagolásra van szükségük egyes termékeik csomagolásához, illetve különösképpen azon ügyfelekre, amelyek hosszú távú szerződést kötöttek a Tetrával kartoncsomagolással kapcsolatos szükségleteik kielégítésére ((365) preambulumbekezdés, idézet a fenti 50. pontban). Másrészt olyan ösztönző intézkedéseket vezethetnek be, mint a felfaló árképzés, az árháború vagy a hűségen alapuló engedmények.

218    Mindazonáltal az olyan erőfölénnyel bíró vállalkozás esetében, amilyen a Tetra az aszeptikus kartonok piacán, a nyomásgyakorlás, az árukapcsolásos értékesítés, illetve az olyan – objektív módon nem igazolható – ösztönző eszközök alkalmazása, mint a felfaló árképzés vagy a hűségen alapuló engedmények, általában e helyzettel való visszaélésnek minősül. Ahogyan az Elsőfokú Bíróság már korábban megállapította, az ilyen stratégiák esetleges alkalmazását a Bizottság nem vélelmezheti – szemben azzal, ahogy a megtámadott határozatban tette – az olyan összefonódást megtiltó határozat igazolása végett, amely összefonódást a rendeletnek megfelelően bejelentettek (lásd a fenti 154–162. pontot). Ebből következik, hogy az erőfölény kiterjesztésének az Elsőfokú Bíróság által figyelembe vehető módszerei azokra korlátozódnak, amelyek – legalábbis valószínűleg – nem jelentenek erőfölénnyel való visszaélést az aszeptikus kartonok piacán.

219    Ennélfogva tehát csupán azokat a stratégiákat kell vizsgálni, amelyek egyrészt a kapcsolt vagy csomagban történő értékesítéshez kapcsolódnak, de önmagukban nem kényszereladások, másrészt objektív módon igazolható, hűségen alapuló engedményekhez kapcsolódnak a karton piacán, illetve amelyek az olyan – kartonos, illetve PET‑es csomagolóberendezésekre vonatkozó – kedvezményes árú ajánlatokhoz kapcsolódnak, amelyek az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében nem minősülnek felfaló árképzésnek (a Bíróság C‑62/86. sz., AKZO kontra Bizottság ügyben 1991. július 3‑án hozott ítélete [EBHT 1991., I‑3359. o.], különös tekintettel annak 102., 115., 156. és 157. pontjára; a fent hivatkozott, C‑333/94. P. sz., Tetra Pak kontra Bizottság ügyben 1996. november 14‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑5951. o.] 41–44. pontja, amely ítélet a fent hivatkozott, T‑83/91. sz., Tetra Pak kontra Bizottság ügyben 1994. október 6‑án hozott ítéletet [EBHT 1994., II‑755. o.] erősítette meg; valamint Fennelly főtanácsnoknak a Bíróság C‑395/96. P. és C‑396/96. P. sz., Compagnie maritime belge transports és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. március 16‑án hozott ítéletéhez [EBHT 2000., I‑1365. és I‑1371. o.] kapcsolódó indítványa, különös tekintettel annak 123–130. pontjára). E körülmények között meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság figyelembe vette‑e a Sidel és a Tetra Pak társaságok különválasztására vonatkozó kötelezettségvállalást, amely elvileg egy 10 éves időszakra vonatkozik, és amelynek megfelelően az érintett időszakban „a Tetra Pak kartontermékeinek és a Sidel SBM‑berendezéseinek közös értékesítésére vonatkozó ajánlatra nem kerül sor”.

220    Továbbá, ahogyan a megtámadott határozatból kitűnik, a Tetra kérte a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Bizottságnak az [EK]‑Szerződés [82.] cikke szerinti eljárással kapcsolatban hozott, 1991. július 24‑i 92/163/EGK határozata (IV/31.043 – Tetra Pak II) (HL 1992. L 72., 1. o.) 3. cikkének (3) bekezdése értelmében meglévő kötelezettségeit, amely határozat a következőképpen rendelkezik:

„A Tetra Pak nem alkalmaz sem felfaló árképzést, sem árdiszkriminációt, és termékeire semmilyen formában nem biztosít ügyfeleinek olyan kedvezményt, illetve olyan, a szokásosnál kedvezőbb fizetési feltételeket, amelyeket nem igazol objektív ellentételezés. Így a karton árából csak a megrendelt mennyiség függvényében adható engedmény, és a különböző kartonfajtákat érintő megrendelések nem adhatók össze kedvezmény megszerzésének céljából.”

221    A fentiekből következik, hogy a Tetra egyértelműen jelezte abbéli szándékát, hogy teljes mértékben megfeleljen azon külön kötelezettségeknek, amelyeket az aszeptikus kartonok piacán meglévő erőfölényének következtében az EK 82. cikk rótt rá. Ismételten elfogadta az összes kötelezettséget, amelyeket azt követően róttak rá, hogy a 92/163. sz. határozat megállapította az EK 82. cikk megsértését az érintett piacok tekintetében. Továbbá a jelen ügyben vállalta, hogy nem tesz kapcsolt ajánlatot saját kartontermékeire és a Sidel SBM‑berendezéseire.

222    Következésképpen az új egység által csak az összekapcsolt vagy csomagban történő értékesítés azon formái alkalmazhatók ténylegesen, amelyek a Tetra részéről a kartonpiaci ügyfelei számára tett ajánlatok, amelyek nem lehetnek kötelezőek, illetve kikényszerítettek; és amelyek egyrészt kizárólag kartonos csomagolóberendezésekre és/vagy kartontermékekre, másrészt – az SBM‑berendezések kivételével – kizárólag PET‑es csomagolóberendezésekre vonatkozhatnak. E tekintetben továbbá meg kell jegyezni, hogy annak ellenére, hogy a Bizottság mind a megtámadott határozatban ((177). és (369) preambulumbekezdés), mind írásbeli észrevételeiben, mind pedig szóbeli előterjesztéseiben hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy szinte minden berendezés az új egység rendelkezésére áll egy integrált PET‑es gyártósor felállításához, a Tetra kötelezettségvállalásaiból világosan kitűnik, hogy lehetetlen, hogy az új egység olyan kapcsolt ajánlatot tegyen valamely ügyfelének, amely egyaránt tartalmaz kartonos csomagolóberendezéseket és integrált PET‑es gyártósort, amennyiben az utóbbinak a Sidel egy SBM‑berendezése is eleme.

223    Továbbá, annak ellenére, hogy a megtámadott határozatnak a Sidel által korábban állítólagosan alkalmazott árdiszkriminációra vonatkozó következtetései – tekintettel a feleknek az alapul szolgáló gazdasági elemzésre vonatkozó írásbeli észrevételeire, valamint a Bizottság szóbeli előterjesztéseire – nem nyilvánvaló mérlegelési hibákon alapulnak; nem tekinthető kellően megalapozott bizonyítéknak arra nézve, hogy az új egység a jövőben is hasonló magatartást fog tanúsítani. Ellentétben az összefonódás előtti Sidellel, az új egységet nem csupán a kötelezettségvállalások kötik, hanem számos, a Tetra magatartását korlátozó kötelezettség is.

224    Arra a következtetésre kell tehát jutni, hogy az új egység előtt az erőfölény kiterjesztésére nyitva álló lehetőségek meglehetősen korlátozottak. Az ilyen magatartás esetleges tanúsítása előrelátható következményeinek vizsgálatakor figyelembe kell venni ezt a tényt is.

225    Az erőfölény kiterjesztése előrelátható hatásainak vizsgálatakor meg kell különböztetni a PET‑es csomagolóberendezések piacait az SBM‑berendezések speciális piacaitól.

 iv. Az erőfölénynek a PET‑es csomagolóberendezések SBM‑berendezések piacain kívüli piacaira történő kiterjesztésének előrelátható következményeiről

 Előzetes megállapítások

226    Függetlenül attól, hogy a felperes kifogásolja, hogy a Bizottság külön piacot határozott meg a kartonba vagy PET‑be csomagolható érzékeny termékek minden egyes kategóriája vonatkozásában (lásd a (45) és (188) preambulumbekezdést), a megtámadott határozatból világosan kitűnik, hogy a Bizottság azon döntése, hogy elemzését kizárólag az általa vizsgált érzékeny termékekre korlátozza, azon alapul, hogy e termékek jelenleg – legalábbis technikailag – kartonba és PET‑be egyaránt csomagolhatók, és hogy a PET használata terén várt növekedés valószínűsíti a kartonról a PET‑re történő átállást. Az erőfölény kiterjesztésére vonatkozó elemzésével kapcsolatos végkövetkeztetésében a Bizottság úgy véli, hogy az új egység „PET‑es csomagolóberendezések piacán” fennálló „vezető helyzete” „erőfölénnyé” fog átalakulni ((389) preambulumbekezdés). Mivel ezen elemzés az érzékeny termékek csomagolásához használt gépekre vonatkozik, ezért a PET‑es csomagolóberendezéseknek a megtámadott határozatban azonosított, különböző piacain az erőfölény bármely kiterjesztésének következményeit meg kell vizsgálni.

227    Jóllehet a megtámadott határozatból kitűnik, ahogyan azt Bizottság különösen a tárgyaláson is megerősítette, a Bizottság legfőbb versenyjogi aggálya az, hogy az új egység erőfölénybe fog kerülni az SBM‑berendezések – különösen a nagyteljesítményű gépek – piacain, a Bizottság hangsúlyozza, hogy a PET‑es csomagolóberendezések valamennyi olyan piacán erőfölényt szerezhet, ahol az új egység tevékenykedne. Ezt az állítást az e PET‑piacokkal kapcsolatban rendelkezésre álló objektív információkra tekintettel kell értékelni annak eldöntése érdekében, hogy meggyőző bizonyítékok támasztják‑e alá.

228    Mivel a Tetra vállalta a PET‑es előformákkal kapcsolatos kereskedelmi tevékenységeinek átruházását, az érintett piacok a védőkezelési technológiák, az aszeptikus és a nem aszeptikus PET‑es töltőberendezések, valamint a műanyagpalackzáró‑rendszerek piacai. Szintén vizsgálni kell a Sidel‑berendezésekhez kapcsolódó kiegészítő piacokon, főként a szállítószalag‑hevederek és az olyan forgalmazási csomagolóberendezések, mint az „egységrakomány‑képző gépek” piacán fennálló érdekeltségeit, amelyek jelentőségét a Bizottság a tárgyaláson azon termékek (és szolgáltatások) vonzó választékával kapcsolatban hangsúlyozta, amelyeket az új egység kínálhatna.

 A védőkezelési technológiákról

229    A megtámadott határozat elsősorban a plazmatechnológia területén vizsgálja az összefonódásban részt vevő felek helyzetét, mely technológiát a palackok fúvása után egy külön lépésben, speciális gépek segítségével alkalmazzák a PET palackokra ((272) preambulumbekezdés). E megközelítést a felperes is igazolja, és alapvetően nem kifogásolja. A megközelítés a Bizottság bejelentett összefonódással kapcsolatos piackutatásán alapul, amely szerint az iparágban széles körben elterjedt vélemény az, hogy a „nyerő technológiát”, vagyis a jövő technológiáját nem az olyan többrétegű technológiák jelentik, mint amilyen a Tetra Sealica nevű technológiája, hanem a plazma. Ennek megfelelően szükséges figyelembe venni a felek plazmatechnológia területén elfoglalt helyzetét, valamint a módosított összefonódás végrehajtásának e helyzetre gyakorolt előrelátható konglomerátumhatásait.

230    A Bizottság elismeri, hogy a Sidel mindeddig nem ért el nagy sikereket Actis nevű technológiájával ((273) preambulumbekezdés). Nem vitatta továbbá a felperes tárgyaláson tett azon nyilatkozatát sem, amely szerint e technológiát főként a sörök csomagolásához használják, és hogy a Sidelnek e technológia fejlesztése terén problémái adódtak. A Bizottság pusztán az (ugyanazon preambulumbekezdésben hivatkozott) Actis Lite technológia jelentőségét hangsúlyozza, legalábbis a gyümölcslevek tekintetében. A Tetrával kapcsolatban a Bizottság két különböző technológiára – nevezetesen a Glaskin elnevezésű plazmatechnológiára és a Sealicára – hivatkozik ((274) preambulumbekezdés), említést téve az utóbbi feladására vonatkozó, végül az egyik kötelezettségvállalásban kifejeződő gazdasági döntésről. Úgy véli, hogy „[a] 2000‑ben gyártott, védőkezelt palackok száma alapján a védőkezelési technológiák átfogó piacán a felek technológiáinak összeadódása megközelítőleg [10–20%]‑os piaci részesedést biztosítana az új egység számára” ((275) preambulumbekezdés). A tárgyaláson a Bizottság úgy nyilatkozott, hogy ez a becslés az összefonódásban részt vevő felek becslésén alapult (a bejelentés 156. pontja); a becslés nem vett figyelembe bizonyos egyrétegű technológiákat (eleve védőkezelt fejlettebb műanyagok), holott az összefonódásban részt vevő felek álláspontja szerint azokat figyelembe kellett volna venni ((192) és (195) preambulumbekezdés, 93. és 95. lábjegyzet).

231    A Bizottság azonban úgy nyilatkozott, hogy a piac műszaki összetettsége miatt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudja az összefonódásban részt vevő felek azon állítását, amely szerint a Sidel Actis, valamint a Tetra Glaskin technológiájának kombinációja, még ha lehetséges lenne is, nem eredményezne fejlettebb, „nyerő” plazma‑védőkezelést ((279) preambulumbekezdés). Mindazonáltal arra következtet, hogy „a felek plazma‑ és többrétegű technológiájának kombinációja jelentősen [...] erősítené az új egység helyzetét”, jóllehet „nem olyan mértékben, hogy a védőkezelési technológiák piacán erőfölény jönne létre” ((282) preambulumbekezdés).

232    Az Elsőfokú Bíróság véleménye szerint egyértelmű, hogy a [10–20%]‑os piaci részesedés nem elegendő ahhoz, hogy a piacon erőfölényt eredményezzen. Emlékeztetni kell arra, hogy a rendelet tizenötödik preambulumbekezdése szerint „azon összefonódásokat, amelyeket az érintett vállalkozások korlátozott piaci részesedései miatt nem fenyeget a hatékony verseny korlátozása, a közös piaccal összeegyeztethetőnek lehet tekinteni; [...] erre való utalás áll fenn különösen, ha az érintett vállalkozások piaci részesedése [...] nem haladja meg a 25%‑ot”. A megtámadott határozat nem tartalmaz olyan további bizonyítékot, amely alátámasztaná a Bizottság érvelését, kivéve esetleg az új egység pénzügyi erejére, valamint a Tetra és a Sidel állítólag kiterjedt kutatási programjainak elismertségére történő különböző hivatkozásokat, amelyek jelentőségét a Bizottság a tárgyaláson többször hangsúlyozta.

233    A megtámadott határozat nem bizonyította, hogy a felperes ezen a piacon versenytársainál jobb helyzetben van. Az összefonódásban részt vevő felek a bejelentésben úgy nyilatkoztak, hogy legalább 20 olyan további tényleges vagy lehetséges versenytársuk van, akik egyedül, együttesen vagy engedély alapján dolgoznak egy nagyobb teljesítményű technológia kifejlesztésén. E versenytársak közé olyan vállalkozások tartoznak, amelyek az új egységéhez mérhető erőforrásokkal rendelkeznek. Az Elsőfokú Bíróság véleménye szerint ezen információ valódiságát lényegében megerősíti a megtámadott határozat (lásd különösen a (69) és (87) preambulumbekezdést).

234    E körülmények között általában a jövő technológiájának feltalálása lenne az egyetlen olyan tényező, amely lehetővé tenné az e piacon tevékenykedő vállalkozás vagy vállalkozások társulása számára az erőfölény kialakítását. Erre tekintettel a Bizottság hibát követett el, amikor – legalábbis a megtámadott határozatban hivatkozott bizonyítékok alapján – megállapította, hogy a módosított összefonódás jelentősen erősítené az új egység védőkezelési technológiák piacán elfoglalt helyzetét.

235    Következésképpen a védőkezelési technológiák piaca tekintetében a megtámadott határozatban szereplő bizonyíték jogilag nem elegendő annak bizonyításához, hogy az erőfölény várt kiterjesztésének megtörténte esetén az előrelátható következmények oly messzemenők lennének, hogy az új egység számára 2005‑re erőfölény elérését tennék lehetővé e piacon.

 A PET‑es töltőberendezésekről

236    Ami a PET‑es töltőberendezéseket illeti, a Bizottság fenntartja azt a különbségtételt, amelyet különösen a Tetra Pak II ügyben tett az aszeptikus és a nem aszeptikus csomagolórendszerek között ((201) és (204) preambulumbekezdés). A felperes e megállapítást nem vitatta ((51) preambulumbekezdés), sőt hangsúlyozta, hogy a PET‑es töltőberendezéseket e két külön termékpiac szerint kellene felosztani (a bejelentés 312. pontja és a megtámadott határozat (200) preambulumbekezdése).

237    Jóllehet nem vitatott, hogy az aszeptikus töltés üveg, PET és HDPE csomagolással is lehetséges, a Bizottság fenntartja, hogy a legfőbb aszeptikus csomagolóanyag a karton ((46) preambulumbekezdés). A Bizottság szerint ezt a töltési módot elsősorban bizonyos érzékeny termékekhez használják, „nevezetesen gyümölcslevekhez (vagy gyümölcslé alapú italokhoz) és [FT‑khez]”, jóllehet ezek a termékek „nem aszeptikusan is csomagolhatók, mely esetben hűtve kell őket forgalmazni”, míg „[a] legtöbb egyéb termék nem aszeptikus csomagolása esetén nincs szükség hűtött állapotban történő forgalmazásra” ((47) preambulumbekezdés). Következésképpen az érzékeny termékek piacának a Bizottság által a megtámadott határozatban azonosított nagyobb része – nevezetesen a „közös termékek szegmenséhez” tartozó érzékeny termékek piaca ((45) preambulumbekezdés) – nem aszeptikus módszereket alkalmaz az érintett termékek töltéséhez. Ezért először az összefonódásban részt vevő feleknek a nem aszeptikus PET‑es töltőberendezések piacán elfoglalt pozícióját kell megvizsgálni.

–       A nem aszeptikus PET‑es töltőberendezésekről

238    A megtámadott határozat csak korlátozott információt tartalmaz a nem aszeptikus PET‑es töltőberendezések piacára vonatkozóan. A határozat először „a Sidel PET‑es csomagolóberendezések terén való vezető helyzete” cím alatt tartalmaz egy „a Sidel széleskörű tapasztalatai a [...] nem aszeptikus PET‑es töltés területén és az innovatív kombinált berendezések” című részt, amely a (249)–(255) preambulumbekezdést foglalja magában. Másodszor a Bizottság megállapítja, hogy a Sidel nem aszeptikus töltőberendezéseket gyárt ((250) preambulumbekezdés). Harmadszor, a kombinált berendezések, nevezetesen az innovatívként bemutatott, egyetlen berendezésbe integrált SBM‑ és töltőberendezések ((243) preambulumbekezdés) tekintetében hivatkozik a Sidel érzékeny termékekhez használt, „Combi SRU” (ultratiszta nem aszeptikus töltő) berendezéseire ((173) és (254) preambulumbekezdés). A megtámadott határozat ((84) preambulumbekezdés) rögzíti, hogy a Sidel már három ilyen kombinált gépet értékesített az Egyesült Királyságban tartós tej csomagolásához. Végül a megtámadott határozat rögzíti, hogy a Tetra nincs jelen a nem aszeptikus töltőberendezések piacán, és elismeri, hogy a Sidel 10% alatti piaci részesedéssel rendelkezik (a (299) preambulumbekezdésben található 8. táblázat).

239    A fenti információkból nem következik, hogy az új egység, amelynek helyzetét semmiképpen nem erősítené a Tetra hozzájárulása, 2005‑re (vagy akár valaha is) képes lenne erőfölénybe kerülni a piacon. Még ha igaz is, hogy a Sidel – mint azt a bejelentésben maga is elismerte – az első olyan vállalkozás, amelyik nem aszeptikus kombinált PET‑es berendezést kínál a nem érzékeny termékekhez ((380) preambulumbekezdés), és jóllehet a tárgyaláson szolgáltatott információk alapján egyértelmű, hogy e gépek jelenlegi használata szinte kizárólag erre a szegmensre korlátozódik (a különböző gyártók világszerte 56 kombinált gépet értékesítettek, szemben az aszeptikus töltés szegmensében – vagyis a tartós tejet nem tartalmazó szegmensben – értékesített mindössze két géppel, amelyek egyikét a Sidel adta el), a megtámadott határozatban semmi nem támasztja alá azt a megállapítást, mely szerint az összefonódás olyan látványosan erősítené a Sidel ezen előnyét, hogy az új egység 2005‑re erőfölénybe kerülne a nem aszeptikus töltőberendezések piacán. E következtetést az is megerősíti, hogy a kombinált aszeptikus töltőberendezések fejlesztését és értékesítését jelenleg akadályozó műszaki nehézségek nem merültek fel a nem aszeptikus töltőberendezésekkel kapcsolatban. Összhangban tehát a Tetra tárgyaláson előadott – és a Bizottság által sem vitatott – érvével, a nem aszeptikus töltőberendezések szinte valamennyi gyártója kínál már kombinált nem aszeptikus töltőberendezéseket is.

–       Az aszeptikus PET‑es töltőberendezésekről

240    A Tetra és a Sidel is 1999‑ben, felvásárlások útján kezdett tevékenykedni az aszeptikus PET‑es töltőberendezések piacán. E gépek piaca 1998 és 2002 között [70–80%]‑kal növekedett, és a Bizottság a bejelentésben szolgáltatott információk alapján úgy véli, hogy az a következő néhány évben legalább évi [20–30%]‑kal tovább fog növekedni ((250) preambulumbekezdés). A Bizottság vizsgálja a Tetra és a Sidel EGT‑ben telepített állományból szerzett részesedését – mely részesedéseket a kapacitás alapján számítják ki, mivel ezen új és növekvő piacon elfoglalt tényleges helyzetük kifejezésére ez a legmegbízhatóbb módszer – és arra következtet, hogy az új egység „erős pozícióba [jutott volna] az aszeptikus PET‑palackokat töltő gépek területén, mivel az új egység az aszeptikus PET‑es töltőberendezések piaca három legnagyobb szereplőjének egyikeként a telepített gépek egyharmadával, vezető aszeptikus PET‑es töltési technológiával, az aszeptikus márkák közötti nagyfokú elismertséggel, továbbá nemzetközi értékesítési erővel is rendelkezne” ((290) preambulumbekezdés). Az írásbeli kérdésekre adott válaszaiban a Bizottság mindazonáltal elismeri, hogy a piaci részesedés pusztán [25–35%]‑os. Elismeri, hogy ezen a piacon „a piacvezető egyértelműen” a Procomac, amely 1998 és 2000 között az értékesítések [...%]‑át teljesítette, és így a 2000‑ben telepített gépek [30–40%]‑ával rendelkezett ((288) és (289) preambulumbekezdés). Elismeri továbbá, hogy a Procomac világszerte ötöt értékesített a 2001 első két negyedévében eladott 21 gép közül, szemben a Sidel által értékesített hárommal ((289) preambulumbekezdés, 121. lábjegyzet), és hogy 1998 óta több új versenytárs lépett a piacra, akik „az 1998 és 2000 közötti új értékesítéseknek csaknem [40–50%]‑át teljesítették” ((288) preambulumbekezdés).

241    Az Elsőfokú Bíróság mindenekelőtt úgy véli, hogy a Tetra és a Sidel tevékenységeinek e piacra való bevezetése nem fogja lehetővé tenni a cégek számára, hogy közvetlenül vezető szerephez jussanak a piacon, mivel e piacra lépés csak mérsékelten (nevezetesen [0–10%]‑kal) növeli a Sidel jelenlegi részesedését (lásd a fenti 130. pontot). Tekintettel a Procomac erejére és a piacon folyó verseny intenzitására, különösen az új versenytársak érkezésére, a Tetra és a Sidel jelenlegi piaci részesedése alapján az is valószínűtlen, hogy az új egység a viszonylag közeli jövőben képes lenne erőfölényének az aszeptikus kartonok piacairól történő kiterjesztése révén erőfölénybe kerülni. Ezt a Bizottság legalábbis közvetett módon elismeri a megtámadott határozatban, amikor az új egységnek e piacon betöltendő, csupán „erős helyzetét” említi ((290) preambulumbekezdés).

242    Több olyan pont is van azonban a megtámadott határozatban, amelyek első látásra alátámaszthatják a Bizottság azon állítását, mely szerint ezen a piacon 2005‑re erőfölény jönne létre. Ezek egyike a Tetra saját elemzése, amely szerint „[l]ehetségesnek tűnik, hogy egy határozott kereskedelmi politikát folytató társaság vezető helyzetbe kerüljön” ((289) preambulumbekezdés, amely a Tetra egyik belső, a bejelentéshez mellékletként csatolt iratára hivatkozik), a másik pedig bizonyos aszeptikus töltőberendezések, nevezetesen a Tetra LFA‑20 ON nevű gépének, valamint a Sidel Combi SRA nevű berendezésének létezése (lásd a fenti 130. pontot).

243    Ami azonban a Tetra elemzését illeti, önmagában annak, hogy a Tetra lehetségesnek véli, hogy vezető pozíciót szerezzen a piacon, és így a jelenlegi piacvezető cég, a Procomac helyébe lépjen, az elemzést alátámasztó egyéb bizonyítékok hiányában nincs bizonyító ereje, és semmi esetre sem igazolja azt, hogy ezt a helyzetet később erőfölénnyé lehetne átalakítani. A Bizottság bevallottan hangsúlyozza a Tetra egyedülálló elismertségét az aszeptikus kartonok töltésének piacán, ami az új egység által gyártott aszeptikus töltőberendezések vásárlását akkor is vonzó lehetőséggé tenné, legalábbis a Tetrának a PET‑re átállni szándékozó, jelenlegi vagy korábbi, az aszeptikus kartonok piacain meglévő ügyfelei számára, ha a kartonos technológia közvetlenül nem alkalmazható a PET‑es töltőberendezésekre. A megtámadott határozat azonban e téren nem vizsgálja a – legalábbis potenciálisan hasonló kereskedelmi jelentőséggel bíró – Serac nevű vállalkozás előnyét.

244    A bejelentés szerint a Serac – eltérően a Tetrától és a Sideltől is – az aszeptikus PET‑es töltés egyik úttörője, jelenleg erős, elismert pozícióval bír e téren, piaci részesedése 2000‑ben [...%]‑os volt (244. és 250. pont). Vezető helyzetben van továbbá az aszeptikus HDPE‑töltés piacán, ahol [...%]‑os piaci részesedéssel rendelkezik (323. pont). Mivel a megtámadott határozat utal arra, hogy a PET‑es és a HDPE‑töltőberendezések piacait egymástól jelenleg elkülönítő műszaki különbségek „a jövőben elmosódhatnak” az olyan gépek fejlesztése révén, mint a Tetra LFA‑20 ON nevű gépe, „amely a HDPE és a PET aszeptikus töltése között képes váltani” ((202) preambulumbekezdés), a Bizottságnak legalább a Serac e területen meglévő, nyilvánvaló előnyét vizsgálnia kellett volna. Ez annál is inkább így van, ha figyelembe vesszük a Tetra aszeptikus PET‑es töltőberendezések piacán elfoglalt, viszonylag mérsékelt helyzetét ((284) preambulumbekezdés), tekintettel arra, hogy a Tetra egyetlen, tesztelés alatt álló gép lehetséges kivételével – legalábbis a bejelentés időpontjáig – egy aszeptikus HDPE töltőberendezést sem tudott eladni (a bejelentés 322. pontja), továbbá arra, hogy az LFA‑20 ON gép is tesztelés alatt áll (lásd a fenti 130. pontot).

245    Mindenesetre a Bizottság hibát követett el, amikor nem vizsgálta az aszeptikus PET‑es töltőberendezések piacán folyó verseny intenzitásának alapvető jelentőségű kérdését, mely piac – a nem vitatott előrejelzés szerint – erős, folyamatos növekedésen fog keresztülmenni. E kérdés kapcsán a megtámadott határozat nem mutatja be, hogy az új egység az erőfölény kiterjesztésének megengedett formái révén (lásd a fenti 217–224. pontot) hogyan tudná megakadályozni az új versenytársak piacra lépését. Más szóval, még ha lehetséges is annak megállapítása, hogy az SBM‑berendezések és az aszeptikus PET‑es töltőberendezések együttes értékesítése növekedni fog, annak bizonyítása nem történt meg, hogy az eladások száma olyan szintet tudna elérni, amely fenyegetni tudná a piacon uralkodó, elsősorban a Procomac által támasztott erős versenyt (lásd a fenti 240. pontot).

246    Ezért arra a következtetésre kell jutni, hogy a Bizottságnak az aszeptikus töltőberendezések piacán a jövőben létrejövő erőfölényre vonatkozó előrejelzése nem elfogadható.

247    Ami a kombinált aszeptikus PET‑es töltőberendezések piacát illeti, a Bizottság a megtámadott határozatban ezt nem tekintette önálló piacnak ((175) preambulumbekezdés). Jóllehet jelenleg csak egy ilyen típusú Sidel‑berendezés létezik, a Combi SRA, amelyet egy spanyol gyümölcslégyártó vállalkozásnál telepítettek ((85) preambulumbekezdés), e berendezések előnyeire tekintettel (amelyek lényege a (174) preambulumbekezdésben írtak szerint alapvetően az, hogy egy hagyományos PET‑es gyártósornál kevesebb helyet foglalnak és kevésbé munkaigényesek), egyértelmű, hogy e berendezés kereskedelmi sikere erősítené a Sidel aszeptikus PET‑es töltőberendezések piacán elfoglalt, jelenlegi helyzetét. Az azonban sokkal kevésbé egyértelmű, hogy ezek az előnyök elegendőek lennének ahhoz, hogy a Combi SRA gépek értékesítése révén ez utóbbi piacon az új egység számára erőfölény elérését tegyék lehetővé.

248    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság nem vitatta a felperes által a tárgyaláson e gépekkel kapcsolatban tett két megállapítást. Először is a Tetra úgy nyilatkozott, hogy a kombinált gépek egyik hátránya, amely – legalábbis eddig – az aszeptikus töltések szegmensében történő értékesítéseik késlekedésének egyik oka volt, az, hogy az öntőformák kicserélésekor fenn kell tartani az aszeptikus feltételeket. Másodszor, e gépek használata kevésbé rugalmas, mint egy átlagos PET‑es gyártósorban megtalálható SBM‑berendezés és PET‑es töltőberendezés kombinációjáé.

249    A Bizottság a megtámadott határozatban a Tetra kifogásközlésre adott válaszában szereplő azon állítását sem vitatta, mely szerint az új egység egyes főbb versenytársainak kombinált berendezései, nevezetesen a Krones és a Procomac/Sipa, „lényegében ugyanezen előnyökkel rendelkeznek” ((174) preambulumbekezdés). A Tetra a kifogásközlésre adott válaszában azt is állította, majd a tárgyaláson megismételte, hogy az egyetlen másik, Európában már telepített kombinált aszeptikus berendezést a Procomac/Sipa értékesítette. Ezt az állítást a megtámadott határozat nem vonja kétségbe, és a Bizottság pusztán azt jegyezte meg beadványaiban, hogy ez a géptípus csak „kvázi kombinált” jellegű. Mindenesetre maga a Bizottság emelte ki az aszeptikus töltések piacán tevékenykedő különböző cégek által kombinált aszeptikus gépek fejlesztése érdekében végzett beruházásokat. Tekintettel az e piacon folyó verseny jelenlegi szintjére, a közeljövőben valószínűleg legalább az egyik fő versenytársnak sikerülni fog forgalomba hozni egy, a Sidel Combi SRA nevű gépéhez hasonló, kombinált berendezést.

250    Végül, ami a forró töltésű gépeket illeti, amelyek jelentőségét – legalábbis a német piaccal kapcsolatosan –a Bizottság a tárgyaláson hangsúlyozta, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban egyrészt elismeri, hogy e gépek „EGT‑n belüli használata korlátozott” ((171) preambulumbekezdés). A Bizottság szerint a Sidel láthatólag csak ötöt értékesített ((170) preambulumbekezdés) a bejelentésben szereplő becslés szerint összesen nyolc, EGT‑ben eladott ilyen gép közül (315. pont). Másrészt a Bizottság úgy vélte, hogy e gépek nem alkotnak az aszeptikus töltőberendezések piacától elkülönülő piacot. Az Elsőfokú Bíróság először is megállapítja, hogy a forró töltésű gépek az aszeptikus töltőberendezések piacának csak kis részét képviselik, másodszor pedig azt, hogy e módszer hátrányai (az íz megváltozása) miatt valószínűtlen, hogy e részesedés jelentősen növekedni fog. Ez alapján a Bizottság nem hivatkozhat az új egység forró töltésű gépek piacán fennálló részesedésére annak bizonyítása érdekében, hogy az aszeptikus PET‑es töltőberendezések piacán az a jövőben erőfölényt szerezhet.

–       A PET‑es töltőberendezésekre vonatkozó következtetés

251    Az előbbiekből következően az aszeptikus és nem aszeptikus PET‑es töltőberendezések piacai tekintetében a megtámadott határozat nem tartalmaz olyan bizonyítékokat, amelyek kellőképpen alátámasztanák, hogy a módosított összefonódás megvalósítása valószínűvé tenné, hogy – az erőfölénynek lényegében a Tetra jelenlegi, az érzékeny termékek csomagolása terén PET‑re áttérni szándékozó kartonvásárlóira történő kiterjesztése révén – e piacokon a jövőben, de legkésőbb 2005‑re erőfölény jönne létre.

 A műanyagpalackzáró‑rendszerekről és a kiegészítő PET‑es berendezésekről

252    Ami a műanyagpalackzáró‑rendszereket illeti, a Tetra e piacon elfoglalt, viszonylag gyenge pozíciója alapján – csupán [10–20%]‑os a piaci részesedése (lásd a fenti 44. pontot) – nagyon valószínűtlen, hogy az erőfölény várt kiterjesztése – legalábbis a közeljövőben – elégséges lenne e helyzet erőfölénnyé történő átalakításához. Jóllehet a Sidel jelenlegi helyzete a különböző kiegészítő PET‑es berendezések piacainak némelyikén erősebb, mint a Tetra helyzete a műanyagpalackzáró‑rendszerek piacán, a Bizottság nem vitatja a felperes azon állítását, mely szerint a vonatkozó piaci részesedések főszabály szerint nem haladják meg a [20–30%]‑ot ((257) preambulumbekezdés). A megtámadott határozat továbbá nem ad választ a bejelentésben szereplő azon állításra, mely szerint a szóban forgó berendezés műszaki szempontból nem túl bonyolult, és azt mindenesetre „számos műszaki cég” könnyen legyárthatja (347. pont).

253    Világosan kitűnik tehát, hogy nem nyert bizonyítást, hogy az új egység 2005‑re valószínűleg erőfölénybe kerülne.

 Az SBM‑berendezéseken kívüli PET‑es berendezések piacaira vonatkozó általános következtetés

254    A fentiek alapján egyértelmű, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz elég meggyőző bizonyítékot annak bizonyítására, hogy az aszeptikus kartonok piacáról kiinduló erőfölény kiterjesztése következtében az új egység javára 2005‑ig erőfölény jönne létre a védőkezelési technológia, az aszeptikus és nem aszeptikus töltőberendezések, a műanyagpalackzáró‑rendszerek és a kiegészítő berendezések piacain.

255    A tárgyaláson a Bizottság különös hangsúlyt fektetett arra, hogy az új egység PET‑es berendezések piacain elfoglalt helyzetének megerősödése hogyan következne az SBM‑berendezések piacain megszerzett pozícióból kialakuló „dominóhatásból”. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez az elemzés nem jelenik meg kifejezetten a megtámadott határozatban, és ezért nem nyert megfelelő bizonyítást. Mindenesetre, mint azt fentebb megállapítottuk, az új egység előrelátható helyzete az SBM‑berendezéseken kívüli PET‑es berendezések piacain elég gyenge ahhoz, hogy még ha ilyen dominóhatás előrelátható is lenne, az e helyzetre ne fejtsen ki lényegi hatást.

256    Meggyőző bizonyítékok hiányában arra a következtetésre kell jutni, hogy a fent említett PET‑es berendezések piacai tekintetében a rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében foglalt első feltétel nem teljesül.

257    Ezt követően meg kell vizsgálni a Bizottságnak az SBM‑berendezések piacain létrejövő erőfölényre vonatkozó elemzését.

 v. Az SBM‑berendezések piacairól

 Az SBM‑berendezések általános jellegéről

258    Először azokat a bizonyítékokat kell megvizsgálni, amelyekre a Bizottság akkor hivatkozik, amikor az SBM‑berendezések különböző részpiacait az érzékeny termékekre történő hivatkozás alapján különbözteti meg; e megközelítést a felperes e gépek általános jellegére történő hivatkozással vitatja.

259    A megtámadott határozatban a Bizottság először is megállapítja, hogy „még az olyan állítólag »általános« berendezések esetében is, mint az SBM‑berendezések, helyénvaló a berendezések piacának végső felhasználás alapján történő vizsgálata”, amely „különösképpen jelentős teljes csomagolórendszerek a célból történő összehasonlításakor, hogy azok tartozhatnak‑e azonos termékpiachoz” ((43) preambulumbekezdés). Majd kifejti, hogy minden csomagolásra szánt folyadék rendelkezik olyan „teljességgel sajátos jellemzőkkel, amelyek meghatározzák adott csomagolóanyag alkalmazhatóságát”, végül arra a következtetésre jut, hogy a végső felhasználás szerinti csoportosítás a folyékony élelmiszerek csomagolásához használt berendezések piacának vizsgálatakor ésszerűen alkalmazható elemzési módszer (a fenti 30. pontban idézett (44) preambulumbekezdés). Különbséget tesz tehát a „közös termékek szegmenséhez” tartozó érzékeny termékek és az egyéb termékek között annak alapján, hogy míg előbbiek – legalábbis technikai szempontból – kartonba és PET‑be egyaránt csomagolhatók, a nem érzékeny termékek, mint például az ásványvíz és a szénsavas italok, nem csomagolhatók kartonba ((58) preambulumbekezdés). Miközben elfogadja azt az érvet, miszerint „az SBM‑berendezések többségükben »általánosak«” ((177) preambulumbekezdés), a Bizottság – ugyanazon bekezdésben – úgy érvel, hogy „azon PET‑es csomagolósort, amelynek csupán egyik eleme az SBM‑berendezés, általában kifejezetten az ügyfél által csomagolt termékekhez igazítva alakítják ki”, ami különösképpen igaz az érzékeny termékek esetében – ez utóbbi érvet a Bizottság megismétli az erőfölény kiterjesztése hatásainak értékelésekor ((369) preambulumbekezdés). Példaként a Sidel „SRS G Combi” jelzésű berendezését említi, amelyet „szénsavas italok csomagolásához terveztek, [és amelyet] egy italgyártó nem tudott helyettesítő megoldásként gyümölcslevek csomagolásához alkalmazni” ((177) preambulumbekezdés), amely utóbbihoz egy aszeptikus „Combi SRA” berendezés szükséges. Majd a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló, 1997. december 9‑i bizottsági közleményre (HL 1997. C 372., 5. o., 43. pont) hivatkozva megállapítja, hogy jelen esetben mindkét olyan feltétel fennáll, amelyeknek általában teljesülniük kell ahhoz, hogy azonosítsanak valamely elkülönült fogyasztói csoportot, és ily módon egy szűkebb termékpiacot: azaz egyértelműen meghatározható a csoport, amelyhez az adott ügyfél az SBM‑berendezés megvételének pillanatában tartozik, továbbá az ügyfelek közötti ügylet vagy a harmadik személyek általi közvetítés nem lehetséges e berendezések tekintetében ((178) preambulumbekezdés).

260    Az Elsőfokú Bíróság először is megállapítja, hogy a megtámadott határozatban a „közös termékek szegmenséhez” tartozó érzékeny termékekre helyezett hangsúly objektív ismérven alapul, nevezetesen azon a tényen, hogy e termékek a kartoncsomagolású termékek közé tartoznak, és – legalábbis technikai szempontból – csomagolhatók PET‑be, ami – tekintettel az előre jelzett növekedésre (lásd a fenti 201–216. pontot) – 2005‑re valószínűleg meglehetősen széles körben elterjedt kereskedelmi valósággá válik, legalábbis a GYI‑k, valamint a kávé‑ és teaalapú italok esetében.

261    Ugyanakkor a megtámadott határozat nem nyújt elég meggyőző bizonyítékot az érzékeny termékek csomagolására használt SBM‑berendezések állítólagosan sajátos jellemzőinek alátámasztására. Valamely szénsavas italok töltésére tervezett kombinált berendezés kétségkívül nem alkalmas gyümölcslevek csomagolására. Ez azonban még nem támasztja alá azt, hogy a kis‑ és nagyteljesítményű SBM‑berendezések – még ha az eladás előtt a vásárlók igényeihez igazítják is őket – ne maradnának, lényegében a felperes érvelésének megfelelően, olyan általános berendezések, amelyek különféle termékek csomagolására alkalmasak.

262    Ami a Bizottság azon érvét illeti, miszerint az öntőformák állítólag sajátos jellemzőkkel rendelkeznek a kapcsolódó termék jellegétől függően, bár a felperes nem vitatja, hogy az öntőformák száma határozza meg az adott berendezés teljesítményét, e sajátosság nem bizonyítja, hogy az SBM‑berendezések, amelyeknek az öntőformák csupán alkotórészei, jelentős mértékben különböznének egymástól. A bejelentésből kitűnik, hogy az öntőformák átlagos élettartama 3 év, míg az SBM‑berendezéseké akár 15 év is lehet (304. pont). Bár a Sidel maga gyártja az öntőformáit, a megtámadott határozat nem vitatja az öntőformák piacát illetően a bejelentésben szereplő adatokat, amelyek szerint a Sidel nem tevékenykedik e piacon (mint harmadik feleknek öntőformát szállító vállalat), és amelyek szerint az e piacon tevékenykedő vállalkozások közötti verseny igen erős, különösen a honlapján magát világelsőnek feltüntető SIG részéről (309. pont).

263    A megtámadott határozat nem vonja kétségbe a bejelentés azon állítását sem, hogy valamely nagy létesítményben az ügyfél számos SBM‑berendezést használhat avégett, hogy azokat a különböző termelési szükségleteinek megfelelően állítsa össze. A megtámadott határozat nem tartalmazza annak vizsgálatát, hogy az egyes ügyfeleknek az SBM‑berendezések öntőformákkal kapcsolatos rugalmasságára vonatkozó elvárásai visszavezethetőek‑e az ilyen jellegű használatra.

264    Ellenkérelmében a Bizottság az SBM‑berendezések számos olyan módosítására hivatkozik, amelyek segítségével teljesítményük fokozható, illetve azok egy integrált PET‑es gyártósor hasznosabb elemeivé tehetőek – mint például egy speciális légszűrő fúvórendszer hozzáadása, illetve ultraibolya kezelés alkalmazása, amely az előformáknak az SBM‑berendezésbe kerülése előtt csökkenti a szennyeződés kockázatát. A tárgyaláson a Bizottság kifejtette, e módosítások alátámasztják, hogy valamely PET‑es csomagolósorban használt SBM‑berendezés igen sajátos jellemzőkkel bír, amely jellemzőkre a megtámadott határozat is hivatkozik ((177) preambulumbekezdés). A Tetra, noha vitatta a Bizottság azon megközelítését, hogy a PET‑es gyártósorok egyéb elemeinek sajátos jellemzőit az SBM‑berendezésekre is alkalmazza, előadta, hogy ezek a módosítások egy SBM‑berendezés árának csupán 5%‑át teszik ki.

265    Először is meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz semmilyen hivatkozást ezen adatokra. Bár a határozat helyesen emeli ki azon vásárlók különleges elvárásainak jelentőségét, akiknek különösen aszeptikus PET‑es töltősorra, azaz alapvetően a csíramentesség biztosítására van szükségük, e tény nem indokolja a szóban forgó érzékeny termékekhez használt töltősorok részeként üzemeltetett SBM‑berendezések piacának különálló részpiacként való meghatározását. A puszta tény, hogy minden egyes SBM‑berendezést egy PET‑es gépsorba kell beállítani ahhoz, hogy megfelelően használni lehessen, nem indokolja, hogy az ugyanezen gépsor többi PET‑berendezésének, különösen az aszeptikus PET‑es töltőberendezéseknek a különleges jellege miatt magukat az SBM‑berendezéseket is különlegesnek kellene tekinteni.

266    Az SBM‑berendezések általános jellegét annál is inkább el kell fogadni, hogy a Bizottság a tárgyalás során nem tudta megcáfolni a Tetra azzal kapcsolatos állítását, hogy e berendezések aszeptikus és nem aszeptikus PET‑es töltőgépekkel, illetve esetlegesen a PET‑ről HDPE‑re való áttérésre alkalmas aszeptikus töltőgépekkel együttes használatra alkalmasabbá tételéhez adott esetben szükséges módosítások költségei viszonylag alacsonyak az ún. „standard” SBM‑berendezésekéhez, és különösen a nagyteljesítményű SBM‑berendezésekéhez viszonyítva.

267    A felek továbbá egyetértenek a tekintetben, hogy a kombinált berendezések – amelyek aszeptikus töltéshez történő használata még mindig nem terjedt el (lásd a fenti 248–249. pontot) – nem képeznek különálló piacot, ahogyan ez a megtámadott határozatból is kitűnik.

268    Azzal kapcsolatban, hogy lehetséges‑e azon csoport egyértelmű meghatározása, amelyhez az SBM‑berendezés megvásárlásának pillanatában az adott vásárló tartozik, valamint megállapítható‑e, hogy e vásárló – jelenleg az Európai Gazdasági Térségen belül – találhat‑e kedvezőbb árakat a rendelkezésre álló szállítók általi közvetítéssel, egyértelmű, hogy amennyiben e lehetőségek fennállnak, azok ugyanúgy érintik a nem érzékeny termékekhez használt SBM‑berendezéseket, mint az érzékeny termékek csomagolásához használtakat. Az új egység számára az teszi lehetővé azon csoport azonosítását, amelyhez a vásárló tartozik, hogy a kartonpiacnak a közeljövőben PET‑re áttérő vásárlói többségükben a Tetra jelenlegi ügyfelei. Ugyanakkor ez az „úttörő előny” – amely előnyt az új egység előreláthatóan magáénak tudhat – nem zárja ki azt, hogy ezen ügyfelek más SBM‑berendezések szállításával foglalkozó társaságokhoz forduljanak, amennyiben elégedetlenek lennének az említett egység által kínált feltételekkel.

269    A megtámadott határozatban szereplő bizonyítékok alapján a Bizottság tehát hibát követett el, egyfelől amikor megállapította, hogy az SBM‑berendezések „többsége »általános jellegű«” ((177) preambulumbekezdés), másfelől amikor a végső felhasználásuk szerint különböztette meg e berendezéseket. A megtámadott határozat nem támasztja alá kellőképpen az SBM‑berendezések végső felhasználásuk szerint elkülönült részpiacainak megkülönböztetését. Következésképpen egyedül a kis‑ és nagyteljesítményű gépek részpiacai veendők figyelembe.

 Az előrelátható piaclezáró hatásokról

270    Kiindulásképpen az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy az SBM‑berendezések Bizottság által azonosított, két különálló piaca jelentős különbségeket mutat azon verseny jelenlegi szintje és intenzitása tekintetében, amellyel a Sidelnek e piacokon szembe kell néznie. Ennek megfelelően az új egység kartonpiacon meglévő erőfölényének a kis‑ és nagyteljesítményű SBM‑berendezések külön piacaira történő, előrelátható kiterjesztésének következményeit külön‑külön kell vizsgálni.

–       A kisteljesítményű SBM‑berendezések piacáról

271    A kisteljesítményű SBM‑berendezések kapcsán emlékeztetni kell arra, hogy az összefonódás semmiképpen nem növelné a Sidel jelenlegi piaci részesedését (lásd a fenti 128. pontot). A megtámadott határozatban szereplő azon megállapítás, amely szerint az új egység „messze a legnagyobb szereplő lenne” e piacon, és hogy „[t]öbb versenytárs is maradna ugyan a piacon, de alacsony, legfeljebb [10–20%]‑os piaci részesedéssel” ((269) preambulumbekezdés), – a Tetrának az e piacon tevékenykedő Dynaplast átruházására vonatkozóan felajánlott kötelezettségvállalására tekintettel – nem bizonyítja kellőképpen annak valószínűségét, hogy az új egység ezen a piacon a jövőben erőfölényt fog kialakítani. Írásbeli beadványaiban a Bizottság – utalva a megtámadott határozatban szereplő azon megállapításra, mely szerint a Sidel versenytársai kiszorulhatnának a kisteljesítményű SBM‑berendezések piacáról ((370) preambulumbekezdés) – fenntartja, hogy nem szükséges azt bizonyítani, hogy a Sidel versenytársai ki fognak szorulni a piacról, hanem elegendő annak bizonyítása, hogy e vállalkozások a piac szélére fognak szorulni. A tárgyaláson a Bizottság hangsúlyozta, hogy a bejelentett összefonódás dominóhatás révén lehetővé tudná tenni az új egység számára, hogy erőfölénybe kerüljön e piacon, mivel a Sidel versenytársai elaprózottak, és a Sidel a piac meghatározott szegmenseiben már vezető pozícióban van, különösen az e gépek piacának kiemelt szegmensét jelentő kisteljesítményű gépek terén, mely gépeknél azt a rotációs technológiát alkalmazzák, mint – a SIG által nemrégiben megszerzett, Sasib nevű vállalkozás kétlépcsős lineáris technológiát alkalmazó, [...] bph teljesítményű gépeinek kivételével – az összes nagyteljesítményű gép esetében (a bejelentés 48. pontja).

272    A Bizottság e piaccal kapcsolatban levont következtetésének értékeléséhez figyelembe kell venni, hogy az új egység a módosított összefonódás megvalósítása után mekkora részesedéssel rendelkezne e piacon. A Bizottság elismerte, hogy a Sidel „piaci részesedése a teljesítményt és az EGT‑n belül 2000‑ben eladott egységeket tekintve [30–40%]” a kisteljesítményű SBM‑berendezések piacán (a megtámadott határozat (233) preambulumbekezdése). A Bizottság kiemeli, hogy a Sidel versenytársai „sokkal kisebbek”, közülük a legnagyobb a [10–20%] körüli piaci részesedéssel bíró ADS ((233) preambulumbekezdés). Amikor a Bizottság a megtámadott határozat másik pontján a Sidel jelenlegi „[60–70%]‑os, vezető pozíciójára” utalt „az SBM‑berendezések piacán”, egyértelműen figyelmen kívül hagyta a Tetrának a Dynaplast átruházására vonatkozó kötelezettségvállalását ((370) preambulumbekezdés).

273    A bejelentésben szerepel, hogy az 1998‑tól 2000‑ig tartó időszakban a Sidel részesedése a kisteljesítményű SBM‑berendezések piacán kivétel nélkül 40% alatti volt, és hogy a Sidel és – a 2000‑ben teljesítménye csúcsán lévő Dynaplast felvásárlása révén piacra lépett, ily módon 24%‑os piaci részesedést szerzett – Tetra részesedése csak „becsült értékek”, amelyek akár eltúlzottak is lehetnek (56. pont). Arra a tizenkét versenytársra utalva, akik az összefonódásban részt vevő felek szerint valamennyien képesek a kisteljesítményű gépek vásárlói igényeinek kielégítése céljából megfelelő SBM‑berendezés szolgáltatására, a felek hangsúlyozták, hogy a piacon a verseny nemcsak erős, hanem intenzív is (57. és 71. pont). A kifogásközlésre adott válaszában (51. pont) a Tetra továbbá úgy nyilatkozott, hogy ezután 2001‑ben két új, nagyobb versenytárs lépett a piacra; egyikük, az Uniloy, az EBM‑gépek piacán van vezető helyzetben, míg másikuk, a Husky helyzete az előformák gyártására szolgáló gépek piacán hasonló, aminek jelentőségét a megtámadott határozat is elismerte ((321) preambulumbekezdés, 138. lábjegyzet).

274    A megtámadott határozat nem veszi figyelembe e nagyon is lényeges információt, hanem pusztán – további indokolás nélkül – elfogadja, hogy 1998 óta a Sidel „mindössze [0–10%]‑os” visszaesést tapasztalt a kisteljesítményű gépek piacán ((238) preambulumbekezdés). Ez az egyetlen tény nem elégséges a Bizottság azon megállapításának alátámasztására, miszerint az új egységnek elhanyagolható versennyel kellene szembenéznie, különösen, ha nem rendelkezne a Dynaplast eszközeivel és képességeivel. Nem található értékelés továbbá – sem a megtámadott határozatban, sem a Bizottság írásbeli beadványaiban – a Dynaplast piaci részesedésének valószínű alakulására vonatkozóan sem, amely 2000‑ig mindvégig növekedett. A tárgyaláson, válaszul az Elsőfokú Bíróságnak a Tetra irányítása alatt eltöltött viszonylag rövid idő alatt (1994 és 2000 között) meglehetősen magas piaci részesedést szerező Dynaplast tevékenységeivel kapcsolatos kérdéseire a Bizottság úgy nyilatkozott, hogy a cég kezdeti sikere egyrészt a Tetra pénzügyi erejének, másrészt annak tulajdonítható, hogy a Tetra az SBM‑berendezéseket és a PET‑es előformákat összekapcsoló, vonzó csomagokat tud kínálni. Mivel azonban a Tetra vállalta, hogy az előformák piacán folytatott kereskedelmi tevékenységét átruházza, a Sidel pedig nem aktív az előformák piacán, az új egység már nem tudná ezt a stratégiát folytatni. Ez a korlátozás nem érvényesülne versenytársai, különösen a piacra újonnan érkező, az előformákat gyártó gépek előállítása terén világelső kanadai Husky tekintetében.

275    A megtámadott határozat nem tartalmaz bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az új egység a Dynaplast korábbi vásárlóinak különösen nagy arányát tudná megszerezni vagy más módon elegendő új vásárlót tudna szerezni ahhoz, hogy a kisteljesítményű SBM‑berendezések piacán – a közeljövőben, illetve különösen 2005‑re – erőfölénybe kerülhessen. Egy ilyen helyzet a fortiori nem előrelátható, tekintettel az e piacon jelenleg is fokozódó versenyre.

276    A Bizottság írásbeli beadványaiban és szóbeli előterjesztéseiben is kiemelte a Sidel nagyteljesítményű gépek piacán fennálló erős helyzetét, valamint a kisteljesítményű SBM‑berendezések nem érzékeny termékek csomagolásával összekapcsolt értékesítésének terén – legalábbis részben – fennálló, erős pozícióját, és ezzel hangsúlyozta az új egység erejét „az »új generációs« PET‑piacok (vagyis az »érzékeny« italok) terén” ((369) preambulumbekezdés). A megtámadott határozat kimondja, hogy az új egység az „SBM piacon (függetlenül a végső felhasználástól) [...] csupán a piac csekély részét hagyja meg a versenytársaknak”, míg „a [...] nem érzékeny termékek piacai telítettek, és ott sokkal kisebb növekedés várható” ((370) preambulumbekezdés). E telítettséggel kapcsolatos megállapítás a Sidel 1999‑es éves beszámolójából, valamint a Sidelre vonatkozóan a BNP‑Paribas által készített, 2000. október 9‑i tanulmányból származó információkon alapul.

277    A kisteljesítményű gépek piacának jelentőségét így sem általában, sem az érzékeny termékek vonatkozásában nem lehet alábecsülni. Az aktából kitűnik, hogy a nem érzékeny termékek csomagolása terén – legalábbis eddig – nem volt nagy különbség a kis‑ és a nagyteljesítményű gépek használata között. Mint azt a felperes a tárgyaláson előadta, minden a vásárlók igényeitől függ. A nem érzékeny termékek a jelenleg PET‑be csomagolt összes ital 95%‑át teszik ki. A megtámadott határozat azonban nem tartalmaz elemzést a kis‑ és a nagyteljesítményű SBM‑berendezések termékek szerinti lebontására vonatkozóan. A bejelentésben szerepel, hogy a nagyteljesítményű gépeket általában üdítőitalt és ásványvizet nagy mennyiségben gyártó, nagy ügyfelek számára értékesítik, mint amilyen a [...] (93. pont). A kifogásközlésre adott válaszában a Tetra úgy nyilatkozott, hogy a Sidel az általa eladott leggyorsabb, [...] bph teljesítményű gépet [...]‑ben értékesítette a főként ásványvizet gyártó [...] részére (44. pont), és a kifogásközlés nem vette figyelembe, hogy a kisteljesítményű gépeket – egyéb felhasználási módok mellett – érzékeny termékek csomagolásához is használják (45. pont).

278    Így az Elsőfokú Bíróság nincs abban a helyzetben, hogy pontosan meg tudná ítélni, hogy a nem érzékeny termékek csomagolásához milyen mértékben értékesítenek kis‑ és nagyteljesítményű SBM‑berendezéseket. Tekintettel a már PET‑be csomagolt ilyen termékek nagyon nagy mennyiségére (1999‑ben több mint 35 milliárd liter víz és üdítőital, lásd az (56) preambulumbekezdésben szereplő 2. táblázatot), valószínű, hogy e kétfajta gép értékesítése a nem érzékeny termékek csomagolása terén még a módosított összefonódás megvalósulása után is nagyon erős marad. Az e termékekhez használt PET‑es csomagolás piacának állítólagos telítettségére vonatkozó állítás nem nyert kellőképpen bizonyítást. Eltekintve a PET‑ben a sörcsomagolás terén rejlő, óriási piaci potenciáltól, a megtámadott határozatban hivatkozott független tanulmányok megerősítik, hogy további egyenletes növekedés különösen az ásványvizek PET‑es csomagolása terén várható. Következésképpen nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy 2000 és 2005 között a kisteljesítményű SBM‑berendezések iránti kereslet jelentős mértékben csökkenne.

279    A megtámadott határozatban szereplő, az érzékeny termékek csomagolására vonatkozó elemzés sem meggyőző. A felperes kifogásközlésre adott válaszában szolgáltatott tájékoztatás szerint a kisteljesítményű gépeket eddig sok, ha nem valamennyi érzékeny termék csomagolásához használták. Így a válasz értelmében a Dynaplast által értékesített, e termékek csomagolásához használt gépek átlagos teljesítménye éppen [...] bph felett volt, míg a Sidel gépeinél (legalábbis a gyümölcslevek esetében) ez az érték [...] bph volt (45. pont). A felperes úgy nyilatkozott, hogy a kisteljesítményű gépek használata azzal magyarázható, hogy az érzékeny italok jelenleg egy adott piaci rést betöltő, úgynevezett „niche” termékek, amelyekből a többi terméknél kevesebbet gyártanak, és ez döntően a jövőben is így fog maradni. A Bizottság erre a megtámadott határozatban annak kimondásával reagált, hogy valamennyi olyan, e célra használt SBM‑berendezést, amelynek teljesítménye meghaladja a 8 000 bph‑t, nagyteljesítményű gépnek kell tekinteni, és hogy a kisteljesítményű gépek használata azzal magyarázható, hogy a vásárlók nem nagyteljesítményű gépek vásárlását tervezik akkor, amikor először az érzékeny termékek PET‑es csomagolásához akarnak gépeket beszerezni ((184) és (185) preambulumbekezdés). Jóllehet ez utóbbi magyarázat nem egyértelműen hibás, az tény marad, hogy az érzékeny termékek csomagolására használt SBM‑berendezések jelentős része minden valószínűséggel kisteljesítményű gép. Mint arra a felperes a tárgyaláson rámutatott, ez még valószínűbbnek látszik az olyan különlegesebb italok esetében, mint a kávé‑ és teaalapú italok és a GYI‑k, amelyek terén bizonyos növekedés várható, tekintettel az FT‑khez és a gyümölcslevekhez viszonyított kisebb gyártási mennyiségeikre. Így az érzékeny termékek PET‑es csomagolása terén az idei év és 2005 között várható növekedés jelentős részben valószínűleg azon termékek körében fog lejátszódni, amelyekhez a kisteljesítményű gépek különösen megfelelőek.

280    Tehát a megtámadott határozat nem tartalmaz a kisteljesítményű SBM‑berendezések jelenlegi és jövőbeli alkalmazására vonatkozó megfelelő elemzést. Egyértelmű, hogy a Tetra e piacról történő kilépésével az új egység helyzete lényegében változatlan fog maradni a Sidel jelenlegi helyzetéhez viszonyítva. A Sidel pedig messze nem lesz erőfölényben. Az előfordulhat, hogy – megközelítőleg [30–40%]‑os piaci részesedéssel – az új egység marad a legfontosabb szereplő e piacon, de ott legalább tizenkét másik vállalkozás versenyére kell számítania, nem beszélve az éppen most piacra lépett, új versenytársakról (lásd a fenti 272. pontot).

281    A megtámadott határozat ezért nem tartalmazott elég meggyőző bizonyítékot annak bizonyítására, hogy az új egység – erőfölényének a Tetra azon jelenlegi kartonvásárlóira történő kiterjesztése révén, akik kisteljesítményű SBM‑berendezést vagy egy kisteljesítményű SBM‑berendezést tartalmazó PET‑es gyártósort kívánnak vásárolni –, olyan helyzetben lenne, hogy versenytársait – különösen az elsősorban nem érzékeny termékeket és söröket gyártó vásárlókkal rendelkező versenytársait – visszaszoríthassa, ami odáig vezethetne, hogy jelenlegi helyzetét 2005‑re erőfölénnyé tudná átalakítani. Ez a megállapítás annál is inkább érvényes, ha figyelembe vesszük, hogy az új egység által csomagban történő értékesítésre tett ajánlat ilyen gépet nem tartalmazhat.

282    Ami azt az érvet illeti, hogy a nagyteljesítményű gépek piacán kialakuló, jövőbeli erőfölényből kiinduló dominóhatás révén a kisteljesítményű gépek piacán erőfölény lenne elérhető, elegendő megállapítani, hogy mivel a megtámadott határozatban szereplő elemzés ezzel az eshetőséggel nem foglalkozik, az Elsőfokú Bíróság nincs abban a helyzetben, hogy azt vizsgálni tudja.

283    Következésképpen a kisteljesítményű SBM‑berendezések tekintetében azt kell megállapítani, hogy a Bizottság annak az előrejelzésében, hogy az erőfölény kiterjesztése következtében ezen a piacon 2005‑ig erőfölény jön létre, nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.

–       A nagyteljesítményű SBM‑berendezések piacáról

284    Az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a Bizottság helyesen emelte ki a Sidel vezető pozícióját e piacon. A Sidel ugyanis a kapacitás tekintetében [60–70%]‑os piaci részesedéssel rendelkezik, aminek alapján – mint azt a Bizottság a tárgyaláson előadta – háromszor akkora, mint három fő versenytársa, és csaknem [45–55%]‑kal nagyobb, mint a piacon megtalálható összes versenytárs együttvéve. Így tehát a Sidel messze piacvezető. Nincs azonban erőfölényben ((248) preambulumbekezdés), és a Tetra e piacot illetően semmit nem apportálna az új egységbe.

285    Ezért először azt szükséges vizsgálni, hogy a módosított összefonódás lehetővé tenné‑e az új egység számára, hogy erőfölényének a Tetra jelenlegi, a kartonok piacán meglévő ügyfeleire történő kiterjesztése révén elég új ügyfelet szerezzen a PET piacán ahhoz, hogy 2005‑re erőfölénybe kerüljön a nagyteljesítményű SBM‑berendezések piacán, és ha ez így van, akkor a megmaradó verseny jelentősen gyengülne‑e.

286    Kétségtelen, hogy, a GYI‑k, a kávé‑ és teaalapú italok, valamint – valószínűleg – a gyümölcslevek, legalábbis a felső árkategóriába tartozó gyümölcslevek tekintetében az új egység a termelésük egy részét PET‑re átállítani szándékozó kartonpiaci vevőinek az aszeptikus PET‑es töltőberendezések vagy a kombinált berendezések értékesítését a PET‑es gyártósor olyan más fontos alkotórészeivel tudná csomagban kínálni, mint a palackzáró berendezések. Ezek az ajánlatok e termékek esetén vonzóak lehetnek, tekintettel az aszeptikus garancia e vevők számára jelentett fontosságára, valamint a Tetra aszeptikus töltés területén – különösen az aszeptikus kartonos csomagolóberendezések szállítójaként – meglévő, nagyfokú elismertségére. Ez a Tetrával hosszú távú szerződéssel rendelkező ügyfelekre még inkább érvényes lehet.

287    Ezen előnyök előrelátható jelentőségét azonban csökkentik bizonyos tényezők, amelyek legtöbbjét a megtámadott határozat nem értékeli megfelelően.

288    Először is, az „úttörő” előny jelentőségét a jelen ügyben túlértékelték. A PET alkalmazása terén előre látható növekedés mértéke a Tetra jelenlegi, az aszeptikus karton piacán meglévő ügyfelei között nem jelentős (lásd a fenti 201–216. pontot). Nem túl valószínű tehát, hogy a tejiparban tevékenykedő ügyfelei később a kartonról a PET‑re akarnának átállni, mivel nem áll rendelkezésre kereskedelmileg kielégítő módon használható fényvédő technika, és a PET drágább, mint a karton és a HDPE (lásd a fenti 34. pontot). A megtámadott határozat nem ad kielégítő indokolást arra vonatkozóan, hogy ha nagyobb arányú elmozdulás is történne a műanyag irányába, ezen elmozdulás a PET helyett – teljesen vagy jórészt – miért nem a HDPE irányába történne. E megállapítást alátámasztja, hogy a Bizottság már nem tartja fenn azt, hogy a PET használata terén 2005‑re jelentős növekedés várható az FT‑k nagyon fontos ágazatában, az UHT tejek körében. Az is említést érdemel, hogy az FT‑piacnak a már jelenleg is a karton fő versenytársának számító HDPE által uralt része az UHT tej és a friss tej fontos szegmenseiben – a Canadean‑tanulmány és a független PCI‑jelentés szerint is – 2005‑ig várhatóan növekedni fog.

289    Ami különösen a friss tejet illeti, a megtámadott határozat nem fejtette ki megfelelően a HDPE és a PET közötti viszonyt. Tekintettel a HDPE 10%‑os költségelőnyére, legalább ugyanannyira valószínű, hogy a Tetra ügyfelei, akik frisstej‑termelésük egy része tekintetében a műanyagra szeretnének áttérni, inkább a HDPE‑t választják a PET‑tel szemben. A friss tej nem olyan termék, amely esetében különös jelentőséggel bírnának a PET által nyújtott kereskedelmi előnyök. A megtámadott határozat nem indokolja, hogy a HDPE piacán feldolgozóként tevékenykedő Tetra miért törekedne inkább arra, hogy ügyfelei PET‑re álljanak át, ahelyett, hogy igényeik kielégítése érdekében egyszerűen HTW‑megállapodások alapján értékesítené számukra a legyártott HDPE műanyagpalackokat, ahogyan azt a bejelentés szerint az Egyesült Királyságban jelenleg is teszi (326. pont). Azt is meg kell állapítani, hogy az új egység olyan helyzetben lenne, hogy egy HDPE töltősor olyan fő alkotórészeit is kínálni tudná, mint az EBM‑gépek, valamint az aszeptikus vagy nem aszeptikus HDPE‑töltőberendezések. Sőt, mivel a védőkezelési technológiák a hűtött sorokban forgalmazott friss tej esetében nem relevánsak, nehezen látható, hogy az új egység e termékek vonatkozásában hogyan tekinthetné hatékony stratégiának az erőfölény kiterjesztését, mivel az új egység több versenytársa is olyan helyzetben lenne, hogy a friss tej csomagolása terén kartonról PET‑re átállni kívánó tejipari vásárló számára szükséges SBM‑berendezéseket és a nem aszeptikus PET‑es gyártósor többi alkotórészét egyaránt kínálni tudná.

290    Ami a gyümölcsleveket illeti, jóllehet „a Bizottság szerint az üvegről a PET‑re történő átállás jelentős lesz, míg a kartonról a PET‑re történő átállás korlátozottabb” ((148) preambulumbekezdés), a Bizottság az üvegpiacot nem elemzi. A felperes azzal érvel, hogy ez olyan helyzetbe hozza versenytársait, különösen az üveg‑ és a PET‑es csomagolás piacán egyaránt tevékenykedő SIG, Krones és KHS (Klöckner) nevű vállalkozásokat, amelyben azok fontos „úttörő” előnyt élvezhetnek az üvegről PET‑re átálló vevők tekintetében. E körülmények között a Bizottság nem bizonyította megfelelően azon „úttörő” előny mértékét, amellyel az új egység a 2000 és 2005 közötti időszakban a gyümölcslevek csomagolásához használt PET terén várhatóan bekövetkező, ám bizonytalan mértékű növekedéssel összefüggésben rendelkezne.

291    A GYI‑k, valamint a kávé‑ és teaalapú italok tekintetében nyilvánvaló, hogy a csomagolt termékek mennyisége meglehetősen alacsony fog maradni. Még ha 2005‑re az első termékkategóriában 20% és 30% közötti, míg a másodikban 25% és 30% közötti növekedés menne is végbe (ami évi 1,8 milliárd liter csomagolt összmennyiséget jelentene), az új egység „úttörő” előnye a mennyiség tekintetében korlátozott terjedelmű lenne. Továbbá, jóllehet a megtámadott határozat nem kérdőjelezi meg a Canadean előrejelzését az e szegmensekben várható kartonhasználat tekintetében (amely 2005‑re 37, illetve 46%‑ot vár e termékek esetében, szemben a 2000. évi 42, illetve 53%‑kal), azt nem közli, hogy a PET használatában bekövetkező e növekedések miért tennék lehetővé az új egység számára, hogy – az erőfölénynek a Tetra jelenlegi, kartonpiaci ügyfeleire történő kiterjesztése révén – elegendően nagy, további részesedést szerezzen a nagyteljesítményű SBM‑berendezések piacán, és ezáltal erőfölénybe kerüljön. Ennek megindokolása annál is inkább szükséges lett volna, mivel legalábbis valószínű, hogy az ilyen „niche” termékek csomagolására szolgáló, új PET‑es gyártósorokban használt gépek közül jelentős számú lenne a kisteljesítményű gép, amelyek piacán pedig nagyon erős a verseny (lásd a fenti 271–283. pontokat).

292    Másodszor, a Tetra arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy kartontermékeit nem kínálja az SBM‑berendezésekkel csomagban történő értékesítésre, csökkentené az erőfölény kiterjesztésének körét. Egy jelenlegi kartonvásárlót vonzhatna a PET‑es gyártósor SBM‑berendezésen kívüli részének kedvező ára – például a legfontosabb résznek tekintett aszeptikus PET‑es töltőberendezésé –, miközben SBM‑berendezést a Sidel valamelyik jelenlegi versenytársától vásárolna. Noha e lehetőség valóban nem állna fenn, ha a csomagban történő értékesítés tárgya egy kombinált berendezés lenne, a megtámadott határozat nem tartalmaz olyan bizonyítékot, amely azt igazolná, hogy e gépek használata, legalábbis az aszeptikus töltés piacán – mely piacot összességében leginkább érintené a PET érzékeny termékek szegmenseiben történő használatának várt növekedése – eléggé elterjedt lesz ahhoz, hogy az új egység ténylegesen képes legyen kombinált berendezéseket értékesíteni, megkerülve azon kötelezettségvállalását, mely szerint kartonos csomagolóberendezésekre és SBM‑berendezésekre vonatkozóan nem tesz együttes ajánlatot.

293    Harmadszor, a Bizottság hibát követett el annak megállapításakor, hogy a SIG‑en kívül „[a] csomagolóberendezések egyetlen más szállítója sem lesz képes kartonos és PET‑es csomagolóberendezések kínálására egyaránt” ((372) preambulumbekezdés). Maga a megtámadott határozat hivatkozik egy nem régi példára, amikor is az OLMA nevű cseh tejipari vállalkozás vezette be a PET‑et a friss tejek csomagolása terén. A szóban forgó „kiegészítő PET‑sor” szállítója azonban az Elopak ((94) preambulumbekezdés). A megtámadott határozat azt is megjegyzi, hogy az Elopak „ügyfelei igényeinek kielégítése érdekében szövetségre lépett a PET‑es berendezések gyártóival” ((329) preambulumbekezdés, 146. lábjegyzet). Egyértelmű tehát, hogy a Tetrának legalább két nagy, a kartonos csomagolóberendezések piacán tevékenykedő versenytársa már képes karton‑ és PET‑termékeket is kínálni, mégpedig a PET‑es berendezések választékára vonatkozó azon korlátozások nélkül, amelyek az új egység csomagban történő értékesítései esetében érvényesülnének. Különös tekintettel a kartonos és a PET‑es csomagolóberendezések piacai közötti átfedésnek a megtámadott határozat által jósolt növekedésére, a SIG és az Elopak „úttörő” előnyének potenciális jelentőségét is megfelelően kellett volna elemezni.

294    Az erőfölény új egység általi kiterjesztése előrelátható hatásainak Elsőfokú Bíróság általi értékelését az is nehezíti, hogy a megtámadott határozat nem tartalmazza a nagyteljesítményű berendezések piacán folyó verseny megfelelő elemzését, amely versennyel a Sidelnek szembe kell néznie. A három legnagyobb versenytárs, a SIG, a SIPA és a Krones által támasztott verseny jelentősége alul van értékelve. E versenytársak három év alatt (1997 és 2000 között) [10–20%]‑ról [35–45%]‑ra tudták növelni piaci részesedésüket úgy, hogy mindegyikük hasonló mértékű, új piaci részesedést szerzett, ez pedig semmiképpen nem jelentéktelen. Mivel tehát a piacon mindenképpen növekvő – és legalábbis elég jelentős – verseny uralkodik, a megtámadott határozatban részletesebben kellett volna megvizsgálni, hogy a versenytársak mennyire lennének képesek ellenállni az erőfölény új egység általi esetleges kiterjesztésének.

295    A megtámadott határozat valójában csak a SIG helyzetét vizsgálja, és azt is csak röviden. A megtámadott határozat megállapítja, hogy a SIG nem rendelkezik „az új egység teljes kínálatával a PET‑es berendezések területén”, sem „a PET új termékszegmenseibe való betöréshez elengedhetetlenül szükséges elemmel, a védőkezelési technológiával” ((372) preambulumbekezdés). E megállapítás – a jelen ügyben adott további indokolás hiányában – nem egyeztethető össze a bejelentéssel, amely a SIG messze nem jelentéktelen helyzetét mutatja az aszeptikus és nem aszeptikus PET‑es töltőberendezések piacán, mely utóbbi piacon a Sasib nemrégiben történt felvásárlása révén szerzett részesedést. Sőt, tekintettel arra, hogy „több mint húsz cég” ((87) preambulumbekezdés) kínál gyümölcslevekhez alkalmazható, különbféle oxigénvédő technológiai megoldásokat, a megtámadott határozatból messze nem tűnik ki, hogy a SIG miért ne tudna versenyezni az új egységgel e piacon, ahol a mennyiséget tekintve a legnagyobb növekedés várható. Amennyiben e növekedés az üvegből ered, a SIG olyan „úttörő” előnnyel fog rendelkezni, amellyel az új egység nem. Továbbá a tárgyaláson a Bizottság nem vitatta a felperes azon állítását, mely szerint a SIG is rendelkezik a GYI‑k, valamint a kávé‑ és teaalapú italok csomagolásához szükséges védőkezelési technológiával.

296    Továbbá a Tetra írásbeli beadványaiban és szóbeli előterjesztéseiben is hangsúlyozta, hogy az első PET‑világkongresszus keretében 2002 áprilisában tartott prezentációban a SIG egy teljes PET‑es csomagolósor kínálására képes szállítóként mutatta be magát. E prezentációból kitűnik, hogy a SIG mostantól kezdve jelen lesz az előformák piacán, nem úgy, mint az új egység a Tetra előformákkal kapcsolatos kereskedelmi tevékenységeinek átruházására vonatkozó kötelezettségvállalását követően. A bejelentésből az is kitűnik, hogy a SIG nagyon jelentős helyzetben van az SBM‑berendezésekhez használatos öntőformák gyártásának piacán, és több mint ötvenéves tapasztalattal rendelkezik az öntőformák terén (309. pont).

297    Következésképpen, a megtámadott határozatban hivatkozott bizonyítékok alapján a Bizottság hibát követett el, amikor alulértékelte a SIG jelenlegi helyzetét a nagyteljesítményű gépek piacán, és jelentéktelennek tekintette az új egység egyéb fő versenytársai – különösen a SIPA és a Krones – e piacon elfoglalt helyzetének kérdését.

298    Emlékeztetni kell arra is, hogy a nagyteljesítményű SBM‑berendezések – a kisteljesítményű berendezésekhez hasonlóan – általános jellegűek. Ezért igenis előfordulhat, hogy az új egység versenytársai olyan erős helyzetben vannak a nagyteljesítményű SBM‑berendezéseknek a nem érzékeny termékek gyártói és a sörgyárak részére történő értékesítése terén, amely alapján ellen tudnának állni az új egység aszeptikus kartoncsomagolás piacain meglévő erőfölénye nagyteljesítményű SBM‑berendezések értékesítése területére történő kiterjesztésének. A megtámadott határozatban szereplő azon megállapítás, mely szerint nem lehet ez a helyzet, nem alapul jogilag kielégítő bizonyítékokon.

299    Továbbá, mivel a PET ágazatában várható növekedés a Bizottság szerint előre láthatóvá teszi az erőfölény kiterjesztését, amely különösen a nagyteljesítményű berendezések piacára lenne hatással, ki kell emelni, hogy a PET területén várható növekedés jelentős részét a sör képviseli. Az a puszta tény, hogy a sör nem csomagolható kartonba, önmagában nem igazolja e különálló érzékeny termék (a (41) preambulumbekezdés szerint a sör PET‑es csomagolása esetén fény‑ és oxigénvédő kezelés is szükséges) teljes figyelmen kívül hagyását a PET‑piacok fejlődésének vizsgálatakor. Ez annál is inkább így van, ha figyelembe vesszük, hogy a sörök PET‑es csomagolása terén nemcsak a felperes, hanem a Pictet‑jelentés is növekedést vár.

300    A bejelentés szerint a sörök PET‑es csomagolása a következő öt évben várhatóan évi 10%‑kal fog növekedni (86. pont). Ráadásul a világ sörgyártása 5%‑ának a PET‑palackos csomagolásra történő átállása ezen a piacon évi 15 milliárd darab csomagolást tesz valószínűvé, ami a PET‑palackban értékesített szénsavas üdítőitalok jelenlegi európai piacához hasonló méretet jelent (15. pont). Ezt az előrejelzést legalábbis részben alátámasztják azok a független tanulmányok, amelyekre a Bizottság a közös termékek szegmenseiben adott saját növekedési előrejelzéseinek igazolása érdekében hivatkozott. Így a Pictet‑jelentés szerint „az óriási sörpiac most készül nyitni a PET irányába” (10. o.). A bejelentésből az is kitűnik, hogy egyes nagyobb európai sörgyárak, mint a [...], már használják a PET‑et, amelybe a Tetra és a Sidel versenytársai (elsősorban a Schmabach‑Lubeca) által szállított, többrétegű védőkezelési technológiák alkalmazásával csomagolják a sört (119. és 157. pont).

301    Mivel a sört nem csomagolják kartonba, az új egység semmiképpen nem tudná erőfölényét az üvegről és a fémdobozokról PET‑re átálló sörgyárakra kiterjeszteni. Továbbá, mivel az új egység SBM‑berendezések piacain meglévő fő versenytársai közül némelyek – a SIG, a Krones és a KHS (Klöckner) – az üveg‑ és a fémdobozos csomagolás piacain is tevékenykednek, „úttörő” előnnyel fognak rendelkezni a termelésük egy részét PET‑re átállító sörgyárak tekintetében. Ha a PET 2005‑re jelentős növekedésen megy keresztül a sörök csomagolása terén, az új egység versenytársai még inkább ösztönözve lesznek arra, hogy az SBM‑berendezések piacán maradjanak. A megtámadott határozat azonban nem tartalmazza e fejlődés potenciális jelentőségének elemzését.

302    Azt is meg kell állapítani, hogy a bejelentés szerint a sör PET‑es csomagolásához szükséges védőkezelési technológiát a közös termékek szegmensébe tartozó érzékeny termékekre – legalábbis a gyümölcslevekre – történő alkalmazás érdekében módosítani lehetne (119. és 157. pont). A tárgyaláson a felperes megismételte ezt az érvet, fenntartva, hogy a sör nagyon jelentős műszaki problémákat vet fel a PET használatával kapcsolatban (a legjelentősebb a szén‑dioxid palackból történő távozásának kockázata), mivel azonban e problémák leküzdhetők, a technológia egyéb, aszeptikus és nem aszeptikus PET‑alkalmazásokhoz is használható lenne. A megtámadott határozat e – potenciálisan nagyon fontos – vonatkozás elemzését sem tartalmazza.

303    A Bizottság által a többi érzékeny termék vonatkozásában készített, jövőre vonatkozó elemzés részeként meg kellett volna indokolni, hogy a 2005‑ig a sörök PET‑es csomagolása terén várt növekedés miért nem indokolta annak elemzését, hogy e növekedés hogyan befolyásolhatja az új egység arra való ösztönzöttségét, hogy a Bizottság elemzésében meghatározott, közös termékek szegmensébe tartozó érzékeny termékek tekintetében kiterjessze erőfölényét.

304    Végül az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a felperes a tárgyaláson helyesen vetette fel a feldolgozók kérdését. Mivel a feldolgozók az aszeptikus kartonok piacain nem tevékenykednek, az új egység erőfölény kiterjesztésére irányuló kereskedelmi politikájának megvalósítása nem akadályozhatná őket jelentősen abban, hogy HTW‑megállapodások alapján kész PET‑palackokat vagy esetleg a korábban a gyártóktól vásárolt SBM‑berendezéseket szállítsanak az érzékeny termékek gyártói részére, beleértve a Tetra azon jelenlegi kartonpiaci ügyfeleit, akik termelésük bizonyos részének PET‑re történő átállítása mellett döntenek. Az iparág jelenlegi szerkezete (vagyis a PET‑es berendezések szállítóinak azon kereskedelmi stratégiája, hogy a teljes gyártósorok előformákkal vagy azok nélkül történő kínálata helyett a PET‑es berendezések értékesítésére koncentrálnak) kedvez a feldolgozók gazdasági tevékenységének, amit a megtámadott határozat is elismer ((293) és (294) preambulumbekezdés). A határozat nem indokolja meg, hogy az új egység által értékesített teljes gyártósorok tekintetében 2005‑re bekövetkező, a jelenlegi szinthez (ami 2001‑ben a Sidel SBM‑értékesítéseinek 20%‑a) viszonyított nagy növekedés miként lehet elegendő a feldolgozók visszaszorításához.

305    A Bizottság azonban azzal érvel, hogy SBM‑berendezések vásárlása tekintetében a feldolgozók „bizonyos mértékben” függnének a Sideltől, illetve az „összefonódásból létrejövő egységtől is függtek volna” ((310) preambulumbekezdés). A tárgyaláson a Bizottság ehhez hozzátette, hogy a feldolgozók kartonpiaci hiánya hátrányt jelent a feldolgozók számára, ha a Tetra jelenlegi kartonpiaci ügyfeleinek akarnak SBM‑berendezéseket eladni. Tekintettel azonban a nagyteljesítményű SBM‑berendezések piacán is meglévő verseny jelenlegi szintjére, nem meggyőző azon következtetés, hogy a feldolgozók függnek a Sideltől. Abban az esetben, ha az új egység által kínált eladási feltételek kevésbé vonzók lennének, a feldolgozóknak továbbra is lehetőségük lenne, hogy ezeket a gépeket a Sidel versenytársaitól szerezzék be (lásd a fenti 137. pontot), különösen a SIG‑től, míg a SIG és az Elopak kartoncsomagoló‑berendezéseket is ajánlhatnak a feldolgozóknak, abból a feltételezésből kiindulva, hogy ügyfeleik PET‑ és kartoncsomagoló‑gépek együttes szállítását szeretnék.

306    Következésképpen a nagyteljesítményű SBM‑berendezések piacaira vonatkozóan azok a bizonyítékok, amelyekre a Bizottság támaszkodott, nem indokolták azt a következtetését, amely szerint mind az új egység versenytársai, mind pedig a feldolgozók 2005‑ig kiszorultak volna a piacról az új egység által a kartonpiacokon a Tetra ügyfeleivel szemben keltett erőfölény kiterjesztése következtében, akik a jelzett időszakban – részben vagy egészben – az érzékeny termékek csomagolása tekintetében a PET alkalmazására szándékoznának átállni.

 Az SBM‑berendezésekre vonatkozó következtetés

307    Ezért arra kell következtetni, hogy a megtámadott határozat nem bizonyította megfelelően azt a tényt, hogy az új egység 2005‑ig erőfölényt szerezhet a kis‑ és nagyteljesítményű berendezések piacán, tehát e piacok tekintetében fennálltak a rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt feltételek.

 vi. Az erőfölény kiterjesztésére vonatkozó általános következtetés

308    A fentiekből következően azzal, hogy arra vonatkozó állításának igazolását, hogy az új egység a PET‑es csomagolóberendezések, különösen az érzékeny termékekhez alkalmazott kis‑ és nagyteljesítményű SBM‑berendezések piacán 2005‑ig erőfölényt ér el, arra alapozta, milyen következményekkel jár, ha az új egység kiterjeszti erőfölényét, a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.

309    Mivel a rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt feltételek a Bizottság által előre jelzett erőfölény‑kiterjesztés tekintetében nem állnak fenn, azt kell vizsgálni, hogy ezek a feltételek bekövetkeznek‑e a Bizottság érvelésének második, a kartonpiacokra vonatkozó pillére tekintetében.

3.     A második pillérről: a potenciális verseny csökkenése a kartonpiacokon

a)     Előzetes megállapítások

310    A megtámadott határozat megállapítja, hogy a módosított összefonódás lehetővé tenné a Tetra számára, hogy megerősítse „a kartoncsomagolás terén fennálló jelenlegi erőfölényét azáltal, hogy megszabadul egy jelentős versenyhelyzettől” ((390) preambulumbekezdés). A jelen ügy tehát felveti a kérdést, hogy amikor a Bizottság azért kíván megtiltani egy összefonódást, mert az erősítene egy meglévő erőfölényt, jelen esetben a megszerző vállalkozás aszeptikus kartonok piacán meglévő erőfölényét, hivatkozhat‑e a szomszédos piacon a megszerzett fél – jelen esetben a PET piacain jelentős helyzetben lévő Sidel – által támasztott potenciális, ám növekvő verseny megszűnésére vagy – a tárgyaláson elhangzottaknak megfelelően – legalábbis jelentős csökkenésére.

311    A Bizottság a Tetra Pak II ügyben hozott ítéletre hivatkozik arra vonatkozó elemzésének alátámasztása érdekében, hogy e potenciális verseny milyen mértékben gyengülne. A tárgyaláson a Bizottság úgy nyilatkozott, hogy a kötelezettségvállalások semmiképpen nem csökkentenék e verseny gyengülésének káros hatását, ezért az összefonódás eredményeként a Tetra úgy érezhetné, hogy helyzete sokkal kevésbé fenyegetett az aszeptikus karton piacain, ami erőfölénye megerősödésével lenne egyenértékű, mivel ezeken a piacokon a verseny már most nagyon korlátozott.

312    E tekintetben az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy amikor a Bizottság – az akár erősödő – lehetséges verseny megszűnésére vagy jelentős korlátozódására hivatkozik valamely bejelentett összefonódás megtiltásának igazolására, akkor az erőfölény megerősödésére utaló elemeket meggyőző bizonyítékokra kell alapítania. Annak puszta ténye, hogy a megszerző vállalkozás már egyértelmű erőfölénnyel bír az érintett piacon, jóllehet, ahogyan a megtámadott határozat is megállapítja, fontos tényező, önmagában nem elegendő azon következtetés alátámasztására, hogy ha a korlátozódik a lehetséges verseny, amellyel e vállalkozásnak szembe kell néznie, erőfölényének megerősödését jelenti.

b)     A felek érvei

313    A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat megállapítja, hogy a PET‑es és a kartonos csomagolóberendezések piacai külön piacok, elsősorban a két anyag iránti keresletnek és a két anyag árának jelenleg gyenge keresztrugalmassága miatt. A felperes fenntartja, hogy a csomagolás megválasztása szempontjából jelenleg is a forgalmazással és a védőkezelési technológiával kapcsolatos tényezők a döntő jelentőségűek, és ez a jövőben is így marad, ami megakadályozza a PET és a karton ára közötti keresztrugalmasság jövőbeli fokozódását.

314    A Bizottság azon stratégiákra vonatkozó különös érvei, amelyeket a Tetra az új egységen keresztül az aszeptikus kartonok piacain meglévő erőfölényének megerősítése érdekében követhet, tévesek. Különösen, a Bizottság tévesen állapítja meg, hogy az új egység ösztönözve lesz arra, hogy a kartonpiacokon ne csökkentse árait és felhagyjon az innovációval.

315    Ami az árakat illeti, a bejelentett összefonódás egyáltalán nem befolyásolná az új egység kartonárainak csökkentésére való ösztönzöttségét, mivel először is a PET‑re átálló kartonpiaci ügyfelek dönthetnek úgy, hogy ellátásukat a Sidel versenytársaira bízzák; másodszor pedig, az új egység egy SBM‑berendezés eladásával szemben bizonyosan előnyben részesíti egy kartonos csomagolórendszer értékesítését.

316    Ami az innovációt illeti, az összefonódás nem érintené a kartonpiacokon megvalósuló innováció mértékét sem. Először is, a kartonnal kapcsolatos bármely innováció elmaradása lényegében a Tetra jelenlegi kartonpiaci versenytársainak javát szolgálná. Másodszor, a múltbeli tapasztalatok szerint a kartonnal kapcsolatos innováció legfőbb motiváló erejét a fogyasztói preferenciák és a forgalmazási stratégiák jelentik, nem pedig a PET csomagolópiacra történő megérkezése.

317    A Bizottság szerint a megtámadott határozat nem pusztán azt ismeri el, hogy az új egység egyszerűen le tudná lassítani a kartonpiacokon meglévő pozíciójának gyengülését, hanem azt állítja, hogy a Tetra erőfölénye a bejelentett összefonódásnak köszönhetően „megerősödött [volna]” e piacokon ((399) preambulumbekezdés). A Tetra Pak II ügyben hozott ítéletre hivatkozva a Bizottság fenntartja, hogy a rendelet 2. cikke értelmében az erőfölény „erősítésének” kell tekinteni, ha egy erőfölénynek valamely külső versenytárs javát szolgáló gyengülése kizárt.

318    A Bizottság fenntartja, hogy annak ellenére, hogy a kartonos és a PET‑es csomagolórendszerek nem ugyanazon piachoz tartoznak, a jövőben azonos irányt követhetnek, és már most is jelentős a kölcsönhatás közöttük. Mivel a jelen ügyben az aszeptikus karton piacain erős a koncentráció, azokon a verseny már annyira meggyengült, hogy annak minden további gyengülése – még ha az külső forrásból ered is – jelentős hatással járhat. A Bizottság azt állítja, hogy a kartont és a PET‑et a jövőben ugyanazon termékek csomagolására fogják használni. Így a PET anélkül gyakorolna nyomást az aszeptikus karton piacaira, hogy a két anyagnak ugyanazon érintett termékpiachoz kellene tartoznia.

319    Ami a Tetra árpolitikáját illeti, a Bizottság fenntartja, hogy az új egység elég megnövelt kapacitással fog rendelkezni ahhoz, hogy versenytársaitól függetlenül tudjon eljárni. Az egység vonzó lehet a kartonról a PET‑re átállni kívánó ügyfelek számára, és ezzel egyidejűleg a kartonárakat is magasan tudja tartani, vagy akár könnyebben is emelheti azokat, mint a Tetra az összefonódás hiányában tehetné. Az új egység mindenesetre sokkal kevésbé lenne arra ösztönözve, hogy a piac szélére szorult ügyfelek megtartása érdekében versenyezzék, mivel a Tetra legtöbb „elveszített” kartonpiaci ügyfele valószínűleg a Sidelhez térne át.

320    Ami a kartonnal kapcsolatos innováció mértékét illeti, azt a jövőben elsősorban a PET által támasztott verseny határozná meg. Amikor a Tetra egy ügyfél számára különleges kartoncsomagolást szállít, ennek célja az, hogy ügyfelét képessé tegye a PET‑palackokba csomagolt termékekkel való versenyzésre. A Bizottság különösen azzal érvel, hogy a kartonos csomagolóberendezések gyártási sebességével kapcsolatos fejlesztések, amelyek jelentőségét a független Warrick‑jelentés is elismerte, lehetővé tehetnék a Tetra számára, hogy jobban ellenálljon a PET lehetséges fenyegetésének.

c)     Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

321    Mielőtt megvizsgálnánk azon potenciális verseny mértékét, amelyet a módosított összefonódás megszüntethetne vagy csökkenthetne, meg kell vizsgálni a Bizottság által hivatkozott Tetra Pak II ügyben hozott ítélet jelentőségét. Kiindulásként meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja a megtámadott határozat azon megállapításait, amelyek szerint a Tetra az aszeptikus karton piacain még mindig erőfölényben van, a nem aszeptikus karton piacain pedig vezető helyzetet foglal el (lásd a fenti 40. pontot).

322    Az Elsőfokú Bíróság először is a megtámadott határozathoz hasonlóan (224), (226) és (227) preambulumbekezdés) megállapítja, hogy elvileg semmi sem akadályozza az összefonódások ellenőrzésének keretében az „asszociatív kapcsolat” elmélet alkalmazását, amely az EK 82. cikknek a Tetra Pak II ítélkezési gyakorlat keretében való alkalmazása során nyert elismerést. A Bizottság indokolásának második pillérét alátámasztó elemzése a Tetra aszeptikus karton piacain fennálló jelenlegi helyzetének – a Sidel által a PET‑es csomagolóberendezések szomszédos piacán támasztott lehetséges verseny megszűnéséből következő – megerősödésére vonatkozik. A Tetra Pak II ügyben hozott ítélet azonban éppen olyan, a nem aszeptikus karton piacain tanúsított magatartást érintett, amely – kivételesen – az EK 82. cikk értelmében a Tetra aszeptikus karton piacain meglévő erőfölényével való visszaélést jelentett, mivel két „kapcsolódó piacról” volt szó, és a Tetra „az adott piacokon teljes egészében az erőfölénnyel rendelkezőhöz hasonló helyzetben [volt]” (a fenti 40. pontban hivatkozott C‑333/94. sz., Tetra Pak kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 31. pontja).

323    Azonban a Tetra Pak II ügyben hozott ítéletre történő hivatkozás nem bír relevanciával, mivel jelen ügy pusztán egy – a Bizottság szerint jelentős és növekvő – lehetséges verseny kizárásának, illetve jelentős korlátázódásának hatásait érinti. E tekintetben elég azt kiemelni, hogy a rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek között – amely feltételeket a Bizottságnak figyelembe kell vennie a bejelentett összefonódások vizsgálatakor – szerepel a „valamennyi érintett piac szerkezet[e] és a [...] vállalkozások által támasztott [...] verseny[...]”. A Bizottság nem követett el hibát, amikor a lehetséges versenynek a PET‑berendezések piacán történő csökkenése jelentőségét vizsgálta a kartonpiacok vonatkozásában. Azonban bizonyítania kell, hogy az ilyen csökkenés – amennyiben fennáll – megerősítené a Tetra versenytársaival szembeni erőfölényét az aszeptikus karton piacain.

324    Annak megállapításakor, hogy a módosított összefonódás eredményeképpen jelentős mértékű versenyhelyzet megszűnése várható, a Bizottság elsősorban a PET használatának az érzékeny termékek csomagolása vonatkozásában való, általa várt jelentős növekedésére hivatkozik. Az erőfölény kiterjesztésére vonatkozó első pillér fenti elemzése (lásd a fenti 201–216. pontot) azonban azt mutatja, hogy ez a növekedés a GYI, valamint a kávé‑ és teaalapú italok kivételével valószínűleg sokkal kisebb lesz, mint ahogyan azt a Bizottság becsülte. A GYI‑k, valamint a kávé‑ és teaalapú italok tekintetében a megtámadott határozat maga is elismeri, hogy azoknak a karton helyzetére gyakorolt lehetséges hatása korlátozottabb, mint a többi érzékeny terméké, tekintettel arra, hogy azok szegmensei méretüket tekintve „kisebbek” ((393) preambulumbekezdés). Így nem lehetséges a megtámadott határozatban hivatkozott bizonyítékok alapján a valamely összefonódás megtiltásának alátámasztásához előírt bizonyossággal megállapítani, hogy a bejelentett összefonódás létrejötte olyan helyzetbe juttatja‑e a Tetrát, amelyben a versenytársaihoz képest a korábbinál függetlenebb tud lenni az aszeptikus karton piacán.

325    E tekintetben az Elsőfokú Bíróság hangsúlyozza, hogy a Tetra jövőbeni magatartására vonatkozó azon két ténybeli elem, amelyekre a Bizottság a módosított összefonódás kartonpiacokra gyakorolt állítólagos negatív hatásainak igazolása érdekében támaszkodott, nem nyert minden esetben teljes körű bizonyítást. Így nem nyert bizonyítást, hogy a PET piacaiból eredő versenyhelyzet megszűnésének vagy korlátozódásának esetén a Tetra nem csökkentené kartoncsomagolásai árát, és felhagyna az innovációval.

326    Az árverseny kapcsán a megtámadott határozat nem vonja kétségbe a független Warrick‑jelentés azon megállapítását, amely szerint „a PET 30–40%‑kal drágább, mint a karton”, és „összköltségi szinten a versenyképességhez” a PET csomagolási árának „5–10%‑kal alacsonyabbnak kellene lennie az aszeptikus kartonénál, ellensúlyozandó a kartonrendszerek alacsonyabb forgalmazási költségét” ((90) preambulumbekezdés).

327    Ami a karton piacainak „árérzékenyebb” ügyfeleit illeti, akik a Bizottság piackutatása alkalmával jelezték, „hogy csak akkor tér[né]nek át a kartonról a PET‑re, ha a karton ára jelentősen – 20%‑kal vagy annál jobban – [emelkedne]” ((397) preambulumbekezdés), kétségtelen, hogy nincs szükség a karton árának csökkenésére ahhoz, hogy ezek az ügyfelek továbbra is a kartonpiacokon maradjanak. A megtámadott határozat egyszerűen megállapítván, hogy „ugyanezen ügyfelek valószínűleg nem tértek [volna] át a kartonról a PET‑re, amennyiben a karton árának csökkenése növelte [volna] a kartonos csomagológépsor és a PET‑es csomagológépsor közötti árkülönbözetet” ((397) preambulumbekezdés), nem fejti ki, hogy a Tetra az összefonódás nélkül mi okból kényszerülne erre az árcsökkentésre, hogy megtarthassa ügyfeleit. Ezek az ügyfelek ugyanis nem tértek [volna] át a PET‑re, csak ha a karton ára legalább 20%‑kal [emelkedett volna], vagy a PET ára csökkent volna ennek megfelelően. Ezért az a megállapítás, mely szerint az összefonódás hiányában a Tetra „bizonyos esetekben [...] a kartonárak csökkentése [révén] erősen védené [...] helyzetét” ((398) preambulumbekezdés), nem alapul meggyőző bizonyítékokon. A Bizottság az Elsőfokú Bíróság előtt hivatkozott ugyan annak lehetőségére, hogy a Tetra az összefonódás után nyugodtabban emelné fel árait az aszeptikus karton piacain ezen ügyfelekkel szemben, de nem fejtette ki különösebben, hogy ez mi okból nem [tette volna lehetővé] a Tetrának a PET‑piacon is aktív kartonpiaci versenytársai számára – mint amilyen a SIG és az Elopak –, hogy ebből nyereségre tegyenek szert.

328    Ami azon italgyártókat illeti, akik annak ellenére, hogy a PET lényegesen drágább a kartonnál, kereskedelmi okokból a kartonról a PET‑re [térnének], ezeket az „árra nem érzékeny” ügyfeleket a karton árának csökkenése nem [győzné meg] szükségszerűen arról, hogy továbbra is kitartsanak a kartoncsomagolás mellett. A megtámadott határozat nem bizonyította, hogy a PET‑berendezések piacain tevékenységet folytató vállalkozások, amelyek a módosított összefonódás nélkül „valószínűleg szoros versenyhelyzetet [teremtenének], hogy megszerezhessék a kartonpiac egyes részeit” ((398) preambulumbekezdés), a szóban forgó összefonódás következtében [megváltoztatnák] magatartásukat. Abban az esetben, ha [megszűnne] a Sidel által gyakorolt nyomás, a megtámadott határozat egyáltalán nem fejti ki, hogy ha a Sidel versenytársai az erőfölény sikeres kiterjesztése következtében nem szorulnának ki a piacról, a PET‑berendezések piacain jelen lévő egyéb vállalkozások miért nem lennének képesek arra, hogy kihasználják a PET előnyeit a Tetra kartonpiaci ügyfeleivel szemben. Ezért a megtámadott határozat azon következtetése, amely szerint kevesebb nyomás nehezednék a Tetrára, hogy kartonjainak árait csökkentse, amennyiben engedélyeznék számára a Sidel megszerzését, nem alapul meggyőző bizonyítékokon.

329    A Tetrának a módosított összefonódás végrehajtása után állítólag csökkenő innovációs igényével kapcsolatban mind a megtámadott határozatból, mind a Bizottság írásbeli és szóbeli előterjesztéseinek indokolásából az tűnik ki, hogy a különböző kartonpiacokon a verseny jelenleg elsősorban innováción keresztül zajlik. A Bizottság szerint az, hogy a Tetra korábban „olyan új, könnyebben használható kartoncsomagolásokat állított elő, mint a csavarható kupakkal lezárt »gable top« kartoncsomagolás” ((398) preambulumbekezdés) az innováció gyakorlati szükségességét mutatja. A Tetra tárgyaláson tett – és a Bizottság által e tekintetben nem vitatott – nyilatkozata szerint ezen újítások oka nem a PET‑es berendezések piaca felől érkező nyomás volt, hanem inkább a kartoncsomagolású termékek fogyasztóinak igénye. Még ha a Sidel megszerzése csökkentené is azt az innovációs nyomást, amelynek oka a PET‑es berendezések piaca felől érkező, közvetett, ám növekvő verseny (legalábbis ami a GYI‑k, valamint a kávé‑ és teaalapú italok csomagolását illeti, amelyek vonatkozásában 2005‑ig jelentős növekedés várható), a megtámadott határozatból nem tűnik ki, hogy a kartonnál maradni szándékozó vevők által támasztott kereslet miért nem marad meg a jövőben is az innováció fő motiváló erejének, különösen az aszeptikus karton piacain. Noha a Bizottság helyesen emeli ki különösen azt, hogy a Tetra fokozhatja kartonos csomagolóberendezéseinek termelési sebességét, a megtámadott határozat nem bizonyítja, hogy a Sidel megszerzése miatt a Tetra erre már nem lenne ösztönözve. Ez annál kevésbé valószínű, ha figyelembe vesszük, hogy a Tetra kartonpiaci tevékenységei nem vitatottan nagyon nyereségesek. Következésképpen valószínűtlen, hogy a Tetra a módosított összefonódást követően kevésbé hajlana arra, hogy folytassa a kartonpiaci ügyfelei számára kínált berendezésekhez és termékekhez kapcsolódó, lehetséges innovációba való beruházást.

330    Ezt a megállapítást alátámasztja az új egység versenytársainak folyamatos jelenléte az aszeptikus kartonpiacokon. Jóllehet a Tetra helyzete ezen a piacon jelenleg nagyon erős, a Bizottság elismeri, hogy részesedése „valamivel alacsonyabb” ((220) preambulumbekezdés) mint 1991‑ben volt. A határozat semmiféle indokolást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a Tetra versenytársai, különösen „legfőbb versenytársa” ((400) preambulumbekezdés), a SIG, amely [10–20%]‑os piaci részesedéssel bír ((218) preambulumbekezdés), miért ne tehetnének szert nyereségre abból, ha az új egység újításainak visszafogása mellett dönt. Egy ilyen indokolás annál is inkább fontos lett volna, mivel a SIG különösen a kartonos csomagolóberendezések és a PET‑es csomagolóberendezések piacain aktív, és az új egységtől eltérően nem [lettek volna alávetve] semmilyen, a kartont és az SBM‑berendezéseket együttesen érintő kínálatra vonatkozó korlátozásnak. E körülmények között az a puszta tény, hogy a Tetra „know‑how”‑val és „kiemelkedő [...] technológiával” rendelkezik az aszeptikus kartonok piacán, és hogy a SIG eddig „nem tudott versenyre kelni a végtelenített aszeptikus kartonhengerekkel történő [csomagolás] Tetra által alkalmazott rendszerével” ((218) preambulumbekezdés), nem elegendő annak bizonyítására, hogy a SIG vagy az új egység egyéb versenytársai ne tehetnének szert nyereségre abból, ha az új egység esetleg a kartonnal kapcsolatos újításainak csökkentése mellett döntene. Jóllehet a tárgyhoz kapcsolódik, és valószínűleg helyes is, hogy a Bizottság a tárgyaláson hivatkozott az érintett piacokon érvényesülő magas innovációs költségekre, ez önmagában nem igazolhatja a Bizottság azon megállapítását, hogy a Tetra versenytársai ne tehetnének szert nyereségre abból, ha az új egység újításainak csökkentése mellett döntene.

331    A Bizottság azt is tévesen állapította meg, hogy a Tetrán kívül a SIG csoport „a világon az egyetlen másik olyan társaság, amely kartonos és PET‑es csomagolóberendezéseket egyaránt gyárt és értékesít” ((400) preambulumbekezdés), mivel – mint az a megtámadott határozatból kitűnik ((94) preambulumbekezdés, (329) preambulumbekezdés, 146. lábjegyzet) – erre a PET‑es berendezések piacain aktív más cégekkel kötött megállapodások alapján az Elopak csoport is képes (lásd e tekintetben a fenti 291. pontot). Jóllehet a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásakor tudott az Elopak e lehetőségéről, nem indokolta meg, hogy azt a megtámadott határozat szempontjából miért tekintette irrelevánsnak.

332    Következésképpen a megtámadott határozat nem bizonyítja kellő mértékben, hogy az új egység kevésbé lenne ösztönözve az újításra a kartonágazatban, mint jelenleg a Tetra.

333    Következésképpen a megtámadott határozatban hivatkozott bizonyítékok nem támasztják alá kellő mértékben azt, hogy a bejelentett összefonódás által a Tetrának elsősorban az aszeptikus karton piacain elfoglalt helyzetére a Sidel – mint lehetséges versenytárs – kizárásával gyakorolt hatások kimerítenék a rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feltételeket. Az előzőekből következik, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a kartonpiacokon az új egység erőfölénye megerősödne a versenytársakkal szemben.

4.     A harmadik pillérről: az általános erősítő hatás

334    A Bizottság érvelésének a módosított összefonódás konglomerátumhatásaival kapcsolatos utolsó pillére az új egység versenyhelyzetének az érzékeny termékek piacán történő megerősödésére vonatkozik, vagyis „két közvetlenül szomszédos piacon (a kartonos és a PET‑es csomagolóberendezések piacán) fennálló erőfölényre, valamint egy harmadik piacon (HDPE) fennálló jelentős pozícióra” ((404) preambulumbekezdés). A Bizottság szerint az új egység ezáltal képes lenne a karton és a PET piacain meglévő erőfölényét megerősíteni azzal, hogy megakadályozza versenytársai e piacokra való belépését, és a piac szélére szorítja őket.

335    Az Elsőfokú Bíróság kiemeli, hogy a megtámadott határozat e pillére az új egység érzékeny termékek csomagolása terén betöltött általános helyzetére vonatkozik. A bejelentett összefonódás e hatásait nem lehet a megtámadott határozatnak a Bizottság érvelése első két pillérére vonatkozó elemzésétől függetlenül értékelni. Miután az e két pillérre vonatkozó elemzés során nyilvánvaló mérlegelési hibák történtek (lásd a fenti 146–333. pontot), a harmadik pillért is el kell utasítani anélkül, hogy felmerülne a részletes vizsgálat szükségessége.

5.     Az előrelátható konglomerátumhatás hiányára vonatkozó jogalappal kapcsolatos általános következtetés

336    A fentiekre tekintettel a megtámadott határozat nem bizonyította, hogy a módosított összefonódás jelentékeny versenyellenes konglomerátumhatást eredményezne. Különösen nem bizonyította, hogy a PET‑es csomagolóberendezések különböző érintett piacainak bármelyikén erőfölény jönne létre, és hogy a Tetra aszeptikus karton piacain elfoglalt jelenlegi helyzete erősödne. Tehát mindenképpen meg kell állapítani, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor a megtámadott határozatban az előre jelzett konglomerátumhatásra vonatkozó érvek alapján tiltotta meg a módosított összefonódást.

III –  Végkövetkeztetés

337    Ennek megfelelően a versenyellenes horizontális, vertikális és konglomerátumhatások hiányára vonatkozó jogalapokat a többi jogalap vizsgálata nélkül megalapozottaknak kell tekinteni.

338    Következésképpen az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti a megtámadott határozatot.

 A költségekről

339    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az alperest, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell saját és a felperes költségeinek a viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács),

a következőképpen határozott:

1)      Az Elsőfokú Bíróság a COMP/M. 2416. sz. Tetra Laval/Sidel ügyben 2001. október 30‑án hozott, az összefonódást a közös piaccal és az EGT‑megállapodással összeegyeztethetetlennek nyilvánító bizottsági határozatot (C(2001) 3345 végleges) megsemmisíti;

2)      A Bizottság maga viseli a saját költségeit, illetve köteles viselni a felperes részéről felmerült költségeket.

Vesterdorf Pirrung Forwood

Kihirdetve Luxembourgban, a 2002. október 25‑i nyilvános ülésen.

H. Jung       B. Vesterdorf

hivatalvezető          elnök

Tartalomjegyzék

Jogi háttér

A jogvita alapját képező tényállás

A megtámadott határozat

A folyékony élelmiszerek csomagolásának ágazata

Az érintett termékpiacok

Az érintett földrajzi piac

A bejelentett összefonódás versenyjogi értékelése

A kötelezettségvállalások

Az eljárás

A felek kérelmei

A jogkérdésről

I –  Az iratbetekintési jog megsértésére alapított jogalapról

A –  A felek érvei

B –  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

1.  Előzetes észrevételek

2.  A jogalap első, az Ivaldi‑jelentéssel kapcsolatos részéről

3.  A jogalap második, a piackutatásra adott válaszokkal kapcsolatos részéről

4.  Következtetés

II –  A rendelet 2. cikkének állítólagos megsértésére vonatkozó jogalapokról

A –  Előzetes észrevételek

B –  A módosított összefonódás horizontális és vertikális versenyellenes hatásainak hiányára alapozott jogalapról

1.  Előzetes észrevételek

2.  A horizontális hatásokról

a)  A felek érvei

b)  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

3.  A vertikális hatásokról

a)  A felek érvei

b)  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

4.  Következtetés

C –  Az előrelátható konglomerátumhatás hiányára vonatkozó jogalapról

1.  Előzetes észrevételek

2.  Az első, az erőfölény kiterjesztésére vonatkozó pillérről

a)  Az ügy általános összefüggéseivel kapcsolatos megfontolások

i. A konglomerátum hatások időbeli vonatkozásai

ii. A konglomerátumhatások különös jellegével kapcsolatos szempontok

b)  A felek érvei

i. Az erőfölény kiterjesztésének lehetőségéről

ii. A piaclezáró hatásokról

c)  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

i. Az erőfölény kiterjesztésének lehetőségéről

ii. A növekedés valószínű szintje

iii. Az erőfölény kiterjesztésének módjairól

iv. Az erőfölénynek a PET‑es csomagolóberendezések SBM‑berendezések piacain kívüli piacaira történő kiterjesztésének előrelátható következményeiről

Előzetes megállapítások

A védőkezelési technológiákról

A PET‑es töltőberendezésekről

–  A nem aszeptikus PET‑es töltőberendezésekről

–  Az aszeptikus PET‑es töltőberendezésekről

–  A PET‑es töltőberendezésekre vonatkozó következtetés

A műanyagpalackzáró‑rendszerekről és a kiegészítő PET‑es berendezésekről

Az SBM‑berendezéseken kívüli PET‑es berendezések piacaira vonatkozó általános következtetés

v. Az SBM‑berendezések piacairól

Az SBM‑berendezések általános jellegéről

Az előrelátható piaclezáró hatásokról

–  A kisteljesítményű SBM‑berendezések piacáról

–  A nagyteljesítményű SBM‑berendezések piacáról

Az SBM‑berendezésekre vonatkozó következtetés

vi. Az erőfölény kiterjesztésére vonatkozó általános következtetés

3.  A második pillérről: a potenciális verseny csökkenése a kartonpiacokon

a)  Előzetes megállapítások

b)  A felek érvei

c)  Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

4.  A harmadik pillérről: az általános erősítő hatás

5.  Az előrelátható konglomerátumhatás hiányára vonatkozó jogalappal kapcsolatos általános következtetés

III –  Végkövetkeztetés

A költségekről

* Az eljárás nyelve: angol.

1 – Törölt bizalmas adatok.