Ideiglenes változat

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített első tanács)

2016. április 22.(*)

„Állami támogatások – 92/81/EGK irányelv – Az ásványi olajok jövedéki adója – A timföldgyártáshoz üzemanyagként használt ásványolajok – Jövedékiadó‑mentesség – Az intézkedés szelektív jellege – A közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatások – A környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatás – A regionális állami támogatásokról szóló 1998. évi iránymutatás – Jogos bizalom – Jogbiztonság – A lex specialis derogat legi generali elve – Az intézmények aktusai jogszerűsége vélelmének és hatékony érvényesülésének elve – A megfelelő ügyintézés elve – Indokolási kötelezettség”

A T‑60/06. RENV. II. és T‑62/06. RENV. II. sz. egyesített ügyekben,

az Olasz Köztársaság (képviseli: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Aiello avvocato dello Stato),

az Eurallumina SpA (székhelye: Portoscuso [Olaszország], képviselik: L. Martin Alegi, R. Denton, A. Stratakis és L. Philippou solicitors)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik: V. Di Bucci, N. Khan, G. Conte, D. Grespan és K. Walkerová, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a Gardanne, a Shannon régióban és Szardínián timföldgyártáshoz üzemanyagként felhasznált ásványolajok esetében a Franciaország, Írország, illetve Olaszország által alkalmazott jövedéki adó alóli mentességről szóló, 2005. december 7‑i 2006/323/EK bizottsági határozat (HL 2006. L 119., 12. o.) annyiban történő megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában, amennyiben az megállapítja az Olasz Köztársaság által 2002. február 3. és 2003. december 31. között a Szardínián (Olaszország) a timföldgyártáshoz üzemanyagként felhasznált ásványolajok utáni jövedéki adó alóli mentesség alapján nyújtott állami támogatás fennállását, és elrendeli az említett támogatás Olasz Köztársaság által történő visszatéríttetését,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács),

tagjai: H. Kanninen elnök, I. Pelikánová (előadó), E. Buttigieg, S. Gervasoni és L. Madise bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. március 6‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

 A vitatott mentesség

1        A timföld (vagy alumínium‑oxid) fehér por, amelyet elsősorban kohókban használnak alumínium gyártására. Bauxitércből állítják elő finomítási eljárással, amelynek utolsó lépése a kalcinálás. A kalcinált timföld több mint 90%‑át az alumíniumkohászatban használják fel. A maradékot feldolgozzák, és kémiai alkalmazásoknál használják. Két, egymástól elkülönülő termékpiac létezik: a kohászati célú timföld és a vegyitermék‑célú timföld piaca. Az ásványolaj üzemanyagként alkalmazható a timföld előállításához.

2        Írországban, Olaszországban és Franciaországban is csak egy timföldgyártó létezik. Olaszországban a Szardínián letelepedett Eurallumina SpA‑ról van szó. Timföldgyártók jelen vannak Németországban, Spanyolországban, Görögországban, Magyarországon és az Egyesült Királyságban is.

3        1993 óta az Olasz Köztársaság mentesíti a jövedéki adó alól a Szardínián timföldgyártáshoz üzemanyagként felhasznált ásványolajokat (a továbbiakban: vitatott mentesség). A vitatott mentességet a termelési és fogyasztási adókra, valamint a vonatkozó büntetőjogi és közigazgatási szankciókra irányadó rendelkezések egységes szövegéről szóló, 1995. október 26‑i 504. sz. törvényerejű rendelet (decreto legislativo 26 ottobre 1995, n° 504, testo unico delle disposizioni legislative concernenti le imposte sulla produzione e sui consumi e relative sanzioni penale e amministrative; a GURI 1995. november 29‑i 279. számának rendes melléklete) vezette be az olasz jogba.

4        A vitatott mentesség Szardínián történő alkalmazását a 92/81/EGK irányelv 8. cikke (4) bekezdésében előírt eljárásnak megfelelően a tagállamok részére bizonyos speciális célokra felhasznált ásványi olajokra a meglévő csökkentett mértékű jövedéki adó, illetve jövedékiadó‑mentesség alkalmazásának engedélyezéséről szóló, 1993. december 13‑i 93/697/EK tanácsi határozattal (HL L 321., 29. o.) 1994. december 31‑ig engedélyezték. Ezen engedélyt ezt követően az Európai Unió Tanácsa a 92/81/EGK irányelv 8. cikkének (4) bekezdésében előírt eljárásnak megfelelően a tagállamok részére bizonyos speciális célokra felhasznált ásványi olajokra a meglévő csökkentett mértékű jövedéki adó, illetve jövedékiadó‑mentesség alkalmazásának, illetve alkalmazása folytatásának engedélyezéséről szóló, 1996. április 22‑i 96/273/EK határozatban (HL L 102., 40. o.) 1996. december 31‑ig hosszabbította meg. Az engedélyt a Tanács a 92/81/EGK irányelvben előírt eljárásnak megfelelően a tagállamok részére bizonyos speciális célokra felhasznált ásványi olajokra a meglévő csökkentett mértékű jövedéki adó, illetve jövedékiadó‑mentesség alkalmazásának, illetve alkalmazása folytatásának engedélyezéséről szóló, 1997. június 30‑i 97/425/EK határozatban (HL L 182., 22. o.) 1998. december 31‑ig újból meghosszabbította. Ezt követően az engedélyt a Tanács a 92/81/EGK irányelvben előírt eljárásnak megfelelően a tagállamok részére bizonyos ásványi olajokra a meglévő csökkentett mértékű jövedéki adó, illetve jövedékiadó‑mentesség alkalmazásának, illetve alkalmazása folytatásának engedélyezéséről és a 97/425 határozat módosításáról szóló, 1999. március 30‑i 1999/255/EK határozatában (HL L 99., 26. o.) 1999. december 31‑ig ismételten meghosszabbította Ezt követően a Tanács a 92/81/EGK irányelvben előírt eljárásnak megfelelően a tagállamok részére bizonyos speciális célokra felhasznált ásványi olajokra a meglévő csökkentett mértékű jövedéki adó, illetve jövedékiadó‑mentesség alkalmazásának, illetve alkalmazása folytatásának engedélyezéséről szóló, 1999. december 17‑i 1999/880/EK határozatban (HL L 331., 73. o.) 2000. december 31‑ig hosszabbította meg ezen engedélyt.

5        A bizonyos különös célokra használt ásványolajok kedvezményes jövedékiadó‑mértékeiről és a jövedéki adó alóli mentességeiről szóló, 2001. március 12‑i 2001/224/EK tanácsi határozat (HL L 84., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 342. o.), vagyis a vitatott mentességre vonatkozó utolsó határozat az említett mentességet 2006. december 31‑ig hosszabbította meg. E határozat az (5) preambulumbekezdése értelmében „nem sértheti az egységes piac működésének torzulásaira vonatkozó bármely, különösen [az EK 87. és EK 88. cikk] alapján lefolytatandó eljárás eredményét”, és „[az EK 88. cikk] értelmében nem szünteti meg a tagállamokkal szembeni azon követelményt, hogy értesítsék a Bizottságot az állami támogatások lehetséges eseteiről”.

 A közigazgatási eljárás

6        1998. május 29‑i levelében az Európai Közösségek Bizottsága felvilágosítást kért az olasz hatóságoktól annak ellenőrzése érdekében, hogy a vitatott mentesség az EK 87. cikk és az EK 88. cikk hatálya alá tartozik‑e. A Bizottság 1998. június 16‑i ismételt felszólítását követően az Olasz Köztársaság az 1998. július 20‑i levelében válaszolt.

7        A Bizottság a 2000. július 17‑i levelében felhívta az Olasz Köztársaságot, hogy jelentse be neki a vitatott mentességet. A Bizottság emlékeztette az Olasz Köztársaságot azon kérésére, hogy a 2000. szeptember 27‑i levelében további tájékoztatás nyújtására kérte. A Bizottság 2000. november 20‑i ismételt felszólítását követően az Olasz Köztársaság 2000. december 7‑én válaszolt.

8        A 2001. október 30‑i C (2001) 3300 határozattal a Bizottság megindította a vitatott mentesség tekintetében az EK 88. cikk (2) bekezdésében előírt eljárást (a továbbiakban: hivatalos vizsgálati eljárás). Ezt a határozatot a 2001. november 5‑i levélben közölték az Olasz Köztársasággal és 2002. február 2‑án közzétették az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (HL C 30., 17. o.).

9        A 2002. február 26‑i, 28‑i és március 1‑jei levelekben az Aughinish Alumina Ltd, az Eurallumina, az Alcan Inc. és az Európai Alumínium Szövetség észrevételeket terjesztett elő a Bizottsághoz. Ezeket 2002. március 26‑án közölték az Olasz Köztársasággal.

10      Az Olasz Köztársaság a 2002. február 6‑i levelében küldte meg észrevételeit.

 Az I. timföldhatározat

11      2005. december 7‑én a Bizottság elfogadta a Gardanne, a Shannon régióban és Szardínián timföldgyártáshoz üzemanyagként felhasznált ásványolajok esetében a Franciaország, Írország, illetve Olaszország által alkalmazott jövedéki adó alóli mentességről szóló 2006/323/EK határozatot (HL 2006 L 119., 12. o.; a továbbiakban: I. timföldhatározat).

12      Az I. timföldhatározat a 2004. január 1‑jét megelőző időszakra vonatkozik, amely időpontban alkalmazandó lett az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv (HL L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.), 2003. december 31‑ével hatályon kívül helyezve az ásványi olajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19‑i 92/81/EGK tanácsi irányelvet (HL L 316., 12. o.), valamint az ásványolajok jövedékiadó‑mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19‑i 92/82/EGK tanácsi irányelvet (HL L 316., 19. o.) (az (57) preambulumbekezdés). A hivatalos vizsgálati eljárást ugyanakkor kiterjeszti a 2003. december 31‑e utáni időszakra is (a (92) preambulumbekezdés).

13      Az I. timföldhatározat rendelkező része többek között kimondja:

„1. cikk

A Franciaország, Írország és Olaszország által a timföldgyártásra felhasznált nehéz fűtőolajok tekintetében 2003. december 31‑ig nyújtott jövedéki adó alóli mentességek [az EK 87. cikk] (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősülnek.

2. cikk

Az 1990. július 17‑e és 2002. február 2‑a között nyújtott támogatásokat, amennyiben a közös piaccal nem összeegyeztethetőek, nem veszik vissza, mivel az ellentétes lenne a közösségi jog általános elveivel.

3. cikk

Az 1. cikkben említett, 2002. február 3‑a és 2003. december 31‑e között nyújtott támogatás [az EK 87. cikk] (3) bekezdésének értelmében a közös piaccal összeegyeztethető, amennyiben a kedvezményezettek a nehéz fűtőolajok 1000 kilogrammja után legalább 13,01 eurós mértéket fizetnek.

4. cikk

A […] 2002. február 3‑a és 2003. december 31‑e között nyújtott támogatás [az EK 87. cikk] (3) bekezdésének értelmében a közös piaccal nem összeegyeztethető, amennyiben a kedvezményezettek nem fizették meg a nehéz fűtőolajok 1000 kilogrammja utáni 13,01 eurós mértéket.

5. cikk

(1)      Franciaország, Írország és Olaszország minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a 4. cikkben említett összeegyeztethetetlen támogatást a kedvezményezettektől visszavegye [helyesen: a kedvezményezettekkel visszatéríttesse].

[…]

(5)      Franciaország, Írország és Olaszország az e határozatról történő értesítéstől számított két hónapon belül utasítja a 4. cikkben említett összeegyeztethetetlen támogatások kedvezményezettjeit a jogellenesen nyújtott támogatás és kamatainak visszafizetésére.”

 Az eljárás és a felek kérelmei

14      A Törvényszék Hivatalához 2006. február 16‑án és 23‑án benyújtott keresetleveleikkel az Olasz Köztársaság és az Eurallumina előterjesztette a jelen kereseteket, amelyeket a T‑60/06., illetve a T‑62/06. hivatkozási szám alatt vettek nyilvántartásba.

15      A Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 14. cikke alapján és a második tanács javaslatára a Törvényszék úgy határozott, hogy a jelen ügyeket a feleknek az említett eljárási szabályzat 51. cikke szerinti meghallgatását követően kibővített ítélkező testület elé utalja.

16      2007. május 24‑i végzésével a Törvényszék kibővített második tanácsának elnöke a felek meghallgatását követően az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 50. cikke alapján az eljárás szóbeli szakaszának a lefolytatása céljából elrendelte a T‑60/06. és T‑62/06., valamint a T‑50/06., T‑56/06. és T‑69/06. sz. ügyek egyesítését (a továbbiakban: „I. timföld”‑ügyek).

17      A 2007. december 12‑i Írország és társai kontra Bizottság ítéletével (T‑50/06, T‑56/06, T‑60/06, T‑62/06 és T‑69/06, EU:T:2007:383) a Törvényszék ítélethozatal céljából egyesítette az „I. timföld”‑ügyeket, megsemmisítette az I. timföldhatározatot, és a T‑62/06. sz. ügyben a keresetet az ezt meghaladó részében elutasította.

18      2008. február 26‑i keresetlevelével a Bizottság fellebbezést nyújtott be a Törvényszék ezen ítélete ellen.

19      A Bíróság a 2009. december 2‑i Bizottság kontra Írország és társai ítéletével (C‑89/08 P, EBHT, EU:C:2009:742) hatályon kívül helyezte az Írország és társai kontra Bizottság ítéletet (fenti 17. pont, EU:T:2007:383) annyiban, amennyiben a Törvényszék megsemmisítette az I. timföldhatározatot, az „I. timföld”‑ügyeket visszautalta a Törvényszék elé, a költségekről pedig nem határozott.

20      A Bizottság kontra Írország és társai ítéletet (fenti 19. pont, EU:C:2009:742) követően és az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 118. cikkének 1. §‑ával összhangban a Törvényszék elnöke a 2009. december 18‑i határozatával az „I. timföld”‑ügyeket a kibővített második tanács elé utalta.

21      A kibővített második tanács elnöke a 2010. március 1‑jei végzésével az eljárás írásbeli és szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette az „I. timföld”‑ügyeket.

22      A Törvényszék elnöke a 2010. szeptember 20‑i határozatával az „I. timföld”‑ügyeket a negyedik kibővített tanács elé utalta.

23      A 2012. március 21‑i Írország kontra Bizottság ítéletével (T‑50/06 RENV, T‑56/06 RENV, T‑60/06 RENV, T‑62/06 RENV és T‑69/06 RENV, EBHT, EU:T:2012:134) a Törvényszék megsemmisítette az I. timföldhatározatot annyiban, amennyiben az megállapítja, illetve azon a megállapításon alapul, hogy a Francia Köztársaság, Írország és az Olasz Köztársaság által 2003. december 31‑ig biztosított, a timföldgyártáshoz üzemanyagként használt ásványolajok jövedéki adója alóli mentességek (a továbbiakban: jövedékiadó‑mentességek) az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, illetve amennyiben kötelezi a Francia Köztársaságot, Írországot és az Olasz Köztársaságot arra, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést az említett mentességek kedvezményezettekkel való visszatéríttetése érdekében annyiban, amennyiben a kedvezményezettek nem fizettek a nehéz fűtőolajak 1000 kilogrammja után legalább 13,01 euró összegű jövedéki adót.

24      2012. június 1‑jei keresetlevelével a Bizottság fellebbezést nyújtott be a Törvényszék ezen ítélete ellen.

25      A 2013. december 10‑i Bizottság kontra Írország és társai ítéletével (C‑272/12 P, EBHT, EU:C:2013:812) a Bíróság hatályon kívül helyezte az Írország kontra Bizottság ítéletet (fenti 23. pont, EU:T:2012:134), az „I. timföld”‑ügyeket visszautalta a Törvényszék elé, a költségekről pedig nem határozott.

26      A Bizottság kontra Írország és társai ítéletet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) követően a Törvényszék elnöke a 2014. január 21‑i és március 10‑i határozatával az „I. timföld”‑ügyeket az első tanács elé utalta.

27      Az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 119. cikkének 1. §‑ával összhangban az Eurallumina és a Bizottság előterjesztette írásbeli észrevételeit, mégpedig az Eurallumina 2014. január 28‑án, a Bizottság pedig 2014. március 17‑én. Írásbeli észrevételeiben az Eurallumina megerősítette, hogy nem kíván következtetéseket levonni a Bizottság kontra Írország és társai ítéletből (fenti 25. pont, EU:C:2013:812), és kérte Törvényszéket a T‑62/06. RENV. II. sz. ügy alátámasztására felhozott összes jogalap megítélésére. A Bizottság azt tudomásul vette az írásbeli észrevételeiben. Az Olasz Köztársaság nem nyújtott be írásbeli észrevételeket.

28      A Törvényszék elnöke a 2014. szeptember 30‑i határozatával az „I. timföld”‑ügyeket az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 118. cikkének 1. §‑ával összhangban az első kibővített tanács elé utalta.

29      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 64. cikke 3. §‑ának b) pontja alapján elfogadott pervezető intézkedés keretében a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben felhívta a feleket arra, hogy nyilatkozzanak a jogvita egy szempontjáról. Az utóbbiak a megszabott határidőn belül eleget tettek ennek a felhívásnak.

30      A Törvényszék első kibővített tanácsának elnöke a 2015. január 26‑án hozott végzésével az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása és ítélethozatal céljából egyesítette a jelen ügyeket.

31      A 2015. március 6‑i tárgyaláson a Törvényszék meghallgatta az Eurallumina és a Bizottság szóbeli előadásait és a Törvényszék szóbeli kérdéseire adott válaszait. Ezzel szemben az Olasz Köztársaság nem képviseltette magát e tárgyaláson.

32      Az Olasz Köztársaság lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg az I. timföldhatározatot annyiban, amennyiben az állami támogatás fennállását állapítja meg, amely támogatást az Olasz Köztársaság 2002. február 3. és 2003. december 31. között a vitatott mentességre alapítva nyújtott (a továbbiakban: vitatott támogatás), és elrendelte számára a vitatott támogatás visszatéríttetését;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

33      Az Eurallumina lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg vagy módosítsa az I. timföldhatározatot annyiban, amennyiben az megállapítja a vitatott támogatás fennállását, és elrendeli annak az Olasz Köztársaság által történő visszatéríttetését;

–        kötelezze a Bizottságot arra, hogy ne rendelje el az Olasz Köztársaság által a vitatott mentességre alapítva 2006. december 31‑ig, vagy legalábbis 2003. december 31‑ig nyújtott támogatás visszatéríttetését;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

34      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a jelen kereseteket;

–        az Olasz Köztársaságot és az Euralluminát kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

35      Előzetesen meg kell állapítani, hogy mindkét jelen kereset az I. timföldhatározat annyiban történő megsemmisítésére irányul, amennyiben az megállapítja a vitatott támogatás fennállását, és elrendeli annak az Olasz Köztársaságnak által történő visszatéríttetését (a továbbiakban: megtámadott határozat). Ennyiben e keresetek tárgya azonos.

 Az elfogadhatóságról

36      A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben a Bizottság elfogadhatatlansági kifogásokat emel egyrészt az első jogalappal szemben, amennyiben az az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti, az állami támogatásnak történő minősítés – egyrészt a kedvezményezett előnyben részesítésében, másodszor pedig a verseny torzításában és a tagállamok közötti kereskedelem érintettségében álló – feltételeinek megsértésén alapul, másrészt pedig a hatodik jogalappal szemben, amennyiben az a jogbiztonság elvének azáltal történő megsértésén alapul, hogy a megtámadott határozatban nem vették figyelembe a hivatalos vizsgálati eljárás túlzott időtartamát. E különös kifogásokat első alkalommal a válaszban fogalmazták meg, így az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a szerinti olyan új jogalapnak minősülnek, amelyeket mint megalapozatlanokat, el kell utasítani.

37      Az Olasz Köztársaság nem válaszol ezen elfogadhatatlansági kifogásokra.

38      A T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben a Bizottság azt állítja, hogy a kereset elfogadhatatlan a megtámadott határozat megsemmisítésén túl mutató részében. Álláspontja szerint egyébiránt a jogalap, amelyben az Eurallumina vitatja, hogy a vitatott mentesség az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, első alkalommal a válaszban került megfogalmazásra, így az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a szerinti olyan új jogalapnak minősül, amelyet mint megalapozatlant, el kell utasítani.

39      Az Eurallumina a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított keresettel szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogás megalapozatlanként történő elutasítását kéri. Nem válaszol azonban a lényegében az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított új jogalappal szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogásra.

40      Ami először is a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított keresettel szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogást illeti, amennyiben az túlmutat a megtámadott határozat megsemmisítésén, meg kell állapítani, hogy az említett kereset arra irányul, hogy a Törvényszék kötelezze a Bizottságot arra, hogy ne rendelje el az Olasz Köztársaság által 2006. december 31‑ig, vagy legalábbis 2003. december 31‑ig nyújtott támogatás visszatéríttetését, mivel jogszerű az említett támogatás.

41      Mindazonáltal e kérelem csak a megtámadott határozat olyan jellegű jogellenességének bizonyítására irányul, amely igazolja a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelem alátámasztására felhozott jogalapok és kifogások, és ennélfogva magának a kérelemnek az elfogadását. Az említett kérelem nem bír tehát önálló jelentőséggel a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelemhez viszonyítva.

42      Még ha feltételezzük is, amint azt Bizottság javasolja, hogy e kérelem a megtámadott határozat puszta megsemmisítésén kívül más célokra is irányul, úgymint olyan meghagyás megállapítása vagy olyan rendelkezés elfogadása, amely megtiltja a Bizottságnak a vitatott támogatás fennállásának megállapítását vagy visszatéríttetésének elrendelését, azt mint megalapozatlant, el kell utasítani, mivel Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy annak helyt adjon.

43      Ugyanis az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszéknek nem feladata, hogy az intézményekkel szemben meghagyással éljen, vagy azok helyébe lépjen (lásd: 1995. január 24‑i Ladbroke Racing kontra Bizottság ítélet, T‑74/92, EBHT, EU:T:1995:10, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez a helyzet állt fenn többek között a jogszerűség EK 230. cikken alapuló felülvizsgálata esetében, amennyiben az EK 233. cikk első bekezdése kifejezetten előírta, hogy az az intézmény, amely aktusát a Bíróság semmisnek nyilvánította, köteles megtenni az ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket (lásd ebben az értelemben: 1986. június 24‑i AKZO Chemie és AKZO Chemie UK kontra Bizottság ítélet, 53/85, EBHT, EU:C:1986:256, 23. pont; a fent hivatkozott Ladbroke Racing kontra Bizottság ítélet, EU:T:1995:10, 75. pont).

44      Ami ezt követően a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben egy olyan jogalappal szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogást illeti, amelyben az Eurallumina vitatja, hogy a vitatott mentesség az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti támogatásnak minősül, annak nincs ténybeli alapja, és így el kell utasítani, amennyiben a válaszból nem tűnik ki, hogy az Eurallumina ilyen jogalapra hivatkozott volna.

45      Ami végül a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben az egyrészt az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti, az állami támogatásnak történő minősítés – egyrészt a kedvezményezett előnyben részesítésében, másodszor pedig a verseny torzításában és a tagállamok közötti kereskedelem érintettségében álló – feltételeinek megsértésére, másrészt pedig a jogbiztonság elvének azáltal történő megsértésére alapított kifogásokkal szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat illeti, hogy nem vették figyelembe a megtámadott határozatban a hivatalos vizsgálati eljárás túlzott időtartamát, emlékeztetni kell arra, hogy az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑a c) pontjának és 48. cikke 2. §‑ának összefüggő rendelkezései értelmében a kereset előterjesztését követően nem hozható fel új jogalap, kivéve, ha az olyan jogi vagy
ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Elfogadhatónak kell azonban nyilvánítani azt a jogalapot, amely a keresetlevélben közvetlen vagy hallgatólagos módon már hivatkozott jogalap kiegészítésének tekintendő, és ahhoz szorosan kapcsolódik (lásd: 2008. október 15‑i Mote kontra Parlament ítélet, T‑345/05, EBHT, EU:T:2008:440, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Hasonló megoldást kellett alkalmazni a valamely jogalap alátámasztására felhozott kifogás esetében is.

46      Ahhoz, hogy az új érvet a már hivatkozott jogalap vagy kifogás kiegészítésének lehessen tekinteni, a keresetben eredetileg szereplő jogalapokkal vagy kifogásokkal kellően szoros kapcsolatot kell mutatnia ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, mint amely bírósági eljárás keretében zajló vita szokásos alakulásából következik (lásd ebben az értelemben: 2013. november 26‑i Groupe Gascogne kontra Bizottság ítélet, C‑58/12 P, EBHT, EU:C:2013:770, 31. pont).

47      A jelen esetben, amint azt a Bizottság helyesen megállapítja, a fenti 45. pontban említett kifogások nem szerepelnek a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított keresetben, és így új kifogásoknak minősülnek.

48      Egyébiránt ezen új kifogások nem olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származnak, amely a Törvényszék előtti eljárás során merült fel.

49      Végül ezen új kifogások nem a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított keresetben megfogalmazott valamelyik, eltérő jogkérdésekre vonatkozó jogalap kiegészítései. Különösen nem állnak szoros kapcsolatban a szelektivitás EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti feltételére alapított első jogalappal, vagy az azon jogi érvre alapított hatodik jogalappal, amely szerint a bizalomvédelem, a jogbiztonság és a jogszerűség vélelme elvének tiszteletben tartásával ellentétes, hogy valamely állami támogatást visszatéríttessenek, amikor azt a Tanács korábban engedélyezte az adójogszabályok összehangolására irányuló szabályok alapján.

50      A fenti 45–49. pontban foglalt megfontolásokra tekintettel el kell fogadni a Bizottság által a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat, és következésképpen mint elfogadhatatlant, el kell utasítani az egyrészt az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti, az állami támogatásnak történő minősítés – egyrészt a kedvezményezett előnyben részesítésében, másodszor pedig a verseny torzításában és a tagállamok közötti kereskedelem érintettségében álló – feltételeinek megsértésére, másrészt pedig a jogbiztonság elvének azáltal történő megsértésére alapított kifogásokat, hogy a megtámadott határozatban nem vették figyelembe a hivatalos vizsgálati eljárás túlzott időtartamát.

 Az ügy érdeméről

51      A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított keresetének alátámasztására az Olasz Köztársaság hat jogalapra hivatkozik. Az első jogalapot az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértésére és az ellentmondásos indokolásra alapítja. A másodikat [az EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 1. cikke b) pontja ii. alpontjának és 4. cikkének, valamint a 93/697, 96/273, 97/425, 1999/255, 1999/880 és 2001/224 határozat (a továbbiakban: engedélyező tanácsi határozatok) megsértésére alapítja. A harmadikat a környezetvédelem céljára nyújtott támogatásokra vonatkozó szabályok és különösen a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatás (HL 2001. C 37., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 76. o.; továbbiakban: közösségi iránymutatás) 82. pontja második bekezdése a) alpontjának megsértésére alapítja. A negyedik jogalapot az EK 87. cikk (3) bekezdésének és a regionális állami támogatásokról szóló iránymutatás (HL 1998. C 74., 9. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 226. o.; a továbbiakban: iránymutatás) megsértésére alapítja. Az ötödik jogalapot a 2003/96 irányelv II. mellékletében összefüggésben értelmezett 18. cikkének, valamint a 2001/224 határozat megsértésére alapítja. A hatodik jogalapot a bizalomvédelem, a jogbiztonság és a jogszerűség vélelmének elve tiszteletben tartásának megsértésére alapítja.

52      A T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított keresetének alátámasztására az Eurallumina négy jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul. A második jogalapot a jogbiztonság, az intézmények aktusai érvényességének vélelme és hatékony érvényesülése elvének, valamint a lex specialis derogat legi generali elvének megsértésére alapítja. A harmadik jogalap a gondos ügyintézés elvének megsértésén alapul. A negyedik jogalapot lényegében az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség, valamint a bizalomvédelem tiszteletben tartása elvének megsértésére alapítja.

53      Először is azt a jogalapot kell vizsgálni, amelyben az Eurallumina lényegében az állami támogatásokra vonatkozó szabályok vitatott mentességre történő alkalmazását vitatja, azaz a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a jogbiztonság, az intézmények aktusai érvényességének vélelme és hatékony érvényesülése elvének, valamint a specialis derogat legi generali elvének megsértésére alapított második jogalapot.

54      Ezt követően meg kell vizsgálni azt a jogalapot, amellyel az Olasz Köztársaság lényegében ellenzi a vitatott mentességnek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak való minősítését a 2003. december 31‑ig terjedő időszak tekintetében, vagyis a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, az EK 87. cikk (1) bekezdésének a megsértésére és az ellentmondásos indokolásra alapított első jogalapot.

55      Azon jogalapok vizsgálatával kell folytatni, amelyekben az Olasz Köztársaság lényegében a vitatott mentesség új támogatásnak, nem pedig létező támogatásnak történő, EK 88. cikk szerinti minősítését vitatja, azaz a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott – a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontja ii. alpontjának és 4. cikkének, valamint az engedélyező tanácsi határozatok megsértésére alapított – második jogalapnak, és a 2003/96 irányelvnek a II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikkének, valamint a 2001/224 határozat megsértésére alapított az ötödik jogalap vizsgálatával.

56      Ezt követően azon jogalapokat kell vizsgálni, amelyekben az Olasz Köztársaság lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy az EK 87. cikk (3) bekezdése szerint a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította a vitatott mentességen alapuló, 2003. december 31‑ig nyújtott támogatást, azaz a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a környezetvédelem céljára nyújtott támogatásokra vonatkozó szabályoknak és különösen a közösségi iránymutatás 82. pontja második bekezdése a) alpontjának megsértésére alapított harmadik jogalapot, és az EK 87. cikk (3) bekezdésének és az iránymutatás megsértésére alapított negyedik jogalapot.

57      Végül azon jogalapok vizsgálatát kell elvégezni, amelyekkel a felperesek lényegében a vitatott támogatás visszatéríttetését kifogásolják, vagyis egyrészt a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a bizalomvédelem tiszteletben tartása, jogbiztonság és a jogszerűség vélelme elvének megsértésére alapított hatodik jogalap, másrészt pedig a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a bizalomvédelem tiszteletben tartása elvének megsértésére alapított első jogalap, a gondos ügyintézés elvének megsértésére alapított harmadik jogalap és az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség, valamint a bizalomvédelem elve tiszteletben tartásának megsértésére alapított negyedik jogalap vizsgálatáról van szó.

 A T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a jogbiztonság, az intézmények aktusai érvényességének vélelme és hatékony érvényesülése elvének, valamint a lex specialis derogat legi generali elvének megsértésére alapított második jogalapról

58      Az Eurallumina állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette a jogbiztonság, a lex specialis derogat legi generali elvének, valamint az intézmények aktusai érvényessége vélelmének és hatékony érvényesülésének elvét annak megállapításakor, hogy a vitatott mentesség a 2002. február 3. és a 2003. december 31. közötti időszak vonatkozásában jogellenes és visszatérítendő állami támogatásnak minősül. Lényegében úgy érvel, hogy a fent hivatkozott elvek megakadályozták az állami támogatásokra vonatkozó szabályok vitatott mentességre történő alkalmazását.

–       A jogbiztonság, az intézmények aktusai érvényessége vélelme és hatékony érvényesülése elvének megsértéséről

59      Az Eurallumina állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette az ítélkezési gyakorlat által értelmezett jogbiztonság, valamint az intézmények aktusai érvényessége vélelmének és hatékony érvényesülésének elvét, amennyiben a vitatott mentességet jogellenes állami támogatásnak minősítette, amelynek elrendelhette visszatérítését a 2002. február 3. és 2003. december 31. közötti időszak vonatkozásában. E tekintetben az Eurallumina először is a jogszerűnek vélelmezett, a 92/81 és a 92/82 irányelvet hatályon kívül helyező 2003/96 irányelv 18. cikkének és a 2001/224 határozatnak, valamint azok Olasz Köztársaság által tett végrehajtási intézkedéseik jogszerűségének a megtámadott határozatban történő közvetett megkérdőjelezésére alapít. Másodszor arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatban megsértették a 2003/96 irányelv 18. cikkének és a 2001/224 határozat hatékony érvényesülését, amennyiben az említett határozat 2006. december 31‑ig megakadályozta azok teljes körű hatékony érvényesülését. Harmadszor a Bizottságnak a 92/81 irányelv 8. cikkének (5) bekezdése vagy a 2003/96 irányelv 18. cikke szerinti, arra irányuló megfelelő javaslatainak hiányára hivatkozik, hogy a Tanács újra végezze el a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig történő alkalmazására vonatkozó engedély előzetes felülvizsgálatát. Negyedszer a Bizottság által az EK 230. cikk alapján a tanácsi engedélyező határozatokkal szemben benyújtandó megsemmisítés iránti kereset hiányára hivatkozik. Ötödször az Eurallumina az engedélyező tanácsi határozatok javaslataira alapít, amelyekben a Bizottság mindig is javasolta a Tanács számára, hogy engedélyezze az Olasz Köztársaságnak a vitatott mentesség végső soron 2002. december 31‑ig történő alkalmazását vagy további alkalmazását. Hatodszor arra hivatkozik, hogy nem láthatta előre a Bizottságnak az engedélyező tanácsi határozatok jogszerűségével és a vitatott mentesség szabályszerűségével kapcsolatos magatartásának változását. Hetedszer a Bizottság ellentmondásos magatartására hivatkozik, amely a hivatalos vizsgálati eljárás 2001. október 30‑i megnyitásával és a vitatott mentesség visszatérítésének elrendelésével a 2000. november 15‑i engedélyező tanácsi határozatjavaslatának szövegével és szellemével – amely értelmében az Olasz Köztársaság 2002. december 31‑ig továbbra is alkalmazhatta a vitatott mentességet – ellentétesen járt el. Nyolcadszor az engedélyező tanácsi határozatjavaslatok tartalmára utal, amely jogos bizalmat keltett benne a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig fennálló szabályszerűségében.

60      A Bizottság kéri a jelen kifogás megalapozatlanként történő elutasítását.

61      A jelen kifogás lényegében annak kérdését veti fel, hogy a megtámadott határozat olyan joghatásokat vált‑e ki, amelyek ellentétesek a 2001/224 határozat és a 2003/96 irányelv 18. cikkének joghatásaival, amelyek kifejezetten engedélyezték az Olasz Köztársaság számára a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig történő további alkalmazását.

62      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az intézmények jogi aktusait főszabály szerint megilleti a jogszerűség vélelme, és ennélfogva mindaddig joghatásokat váltanak ki, amíg azokat vissza nem vonják, megsemmisítés iránti kereset alapján meg nem semmisítik, illetve előzetes döntéshozatal iránti kérelem vagy jogellenességi kifogás következtében nem nyilvánítják érvénytelennek (lásd ebben az értelemben: 1994. június 15‑i Bizottság kontra BASF és társai ítélet, C‑137/92 P, EBHT, EU:C:1994:247, 48. pont; 1999. július 8‑i Chemie Linz kontra Bizottság ítélet, C‑245/92 P, EBHT, EU:C:1999:363, 93. pont; 2004. október 5‑i Bizottság kontra Görögország ítélet, C‑475/01, EBHT, EU:C:2004:585, 18. pont).

63      Az állandó ítélkezési gyakorlatból egyébiránt kitűnik, hogy a jogbiztonság elvének célja az európai uniós joggal kapcsolatos helyzetek és jogviszonyok kiszámíthatóságának garantálása (2003. április 10‑i Schulin‑ítélet, C‑305/00, EBHT, EU:C:2003:218, 58. pont; 2005. szeptember 15‑i Írország kontra Bizottság ítélet, C‑199/03, EBHT, EU:C:2005:548, 69. pont). E célból alapvető fontosságú, hogy az intézmények tiszteletben tartsák az általuk elfogadott, és a jogalanyok jogi és ténybeli helyzetét befolyásoló aktusok sérthetetlenségét, és ennek megfelelően ezen aktusokat csak a hatásköri és eljárási szabályok betartásával módosíthatják (lásd: 1997. október 21‑i Deutsche Bahn kontra Bizottság ítélet, T‑229/94, EBHT, EU:T:1997:155, 113. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jogbiztonság elvének tiszteletben tartása azt is megköveteli, hogy az intézmények elvi szinten törekedjenek az uniós jog különböző rendelkezéseinek végrehajtása során arra, hogy elkerüljék azon inkoherenciákat, amelyek felmerülhetnek, különösen olyan esetekben, amikor e rendelkezések ugyanazon cél elérését szolgálják, mint például a közös piacon a torzulásmentes verseny védelmét (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1993. június 15‑i Matra kontra Bizottság ítélet, C‑225/91, EBHT, EU:C:1993:239, 41. és 42. pont; 2001. január 31‑i RJB Mining kontra Bizottság ítélet, T‑156/98, EBHT, EU:T:2001:29, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64      A jelen ügyben, amint azt a Bizottság helyesen megállapítja, a jelen kifogást alátámasztó érvelést közvetlenül cáfolja a Bizottság kontra Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812).

65      Ugyanis ezen ítélet 45–48. pontjában a Bíróság egyértelmű különbséget tett a Tanácsnak és a Bizottságnak egyrészt az jövedéki adóra vonatkozó jogharmonizáció, másrészt az állami támogatások terén fennálló hatásköre vonatozásában. Egyébiránt kimondta, hogy a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdésében előírt eljárás célja és alkalmazási köre eltér az EK 88. cikkben foglalt szabályozásétól.

66      Ugyanezen ítélet 49. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy ennélfogva az olyan tanácsi határozat, amely a 92/81 irányelv 8. cikke (4) bekezdésének értelmében engedélyezi valamely tagállam számára jövedéki adó alóli mentesség bevezetését, nem járhat azzal, hogy megakadályozza a Bizottságot az EK‑Szerződés által ráruházott hatáskör gyakorlásában, és következésképpen az EK 88. cikkben előírt eljárás annak megvizsgálása érdekében való lefolytatásában, hogy az ilyen mentesség állami támogatásnak minősült‑e, és abban, hogy ezen eljárás eredményeként adott esetben olyan határozatot hozzon, mint az I. timföldhatározat.

67      A Bíróság pontosította továbbá a Bizottság kontra Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) 50. pontjában, hogy az körülmény, hogy az engedélyező tanácsi határozatok pontos földrajzi és időbeli jellegű feltételek kikötésével teljes jövedékiadó‑mentességet biztosítanak, amelyeket a tagállamok szigorúan betartottak, nem befolyásolja a Tanács és a Bizottság közötti hatáskörmegosztást, tehát nem foszthatja meg a Bizottságot saját hatásköre gyakorlásának lehetőségétől.

68      Ugyanezen ítélet 51. pontjában megállapította, hogy egyébiránt a 2001/224 határozat (5) preambulumbekezdése – amely hatályos volt azon időszakban, amelyre nézve a vitatott határozat elrendeli a támogatások visszatéríttetését – éppen e hatáskörmegosztást tiszteletben tartva mondta ki, hogy a szóban forgó határozat nem sértheti az EK 87. cikk és EK 88. cikk alapján esetlegesen lefolytatandó eljárás eredményét, és nem szünteti meg a tagállamokkal szembeni azon „követelményt, hogy értesítsék a Bizottságot az állami támogatások lehetséges eseteiről”.

69      Végül a Bizottság kontra Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) 52. és 53. pontjában a Bíróság ismételten megállapította, hogy az a körülmény, hogy a Tanács az engedélyező határozatokat a Bizottság javaslatára fogadta el, és az utóbbi egyszer sem gyakorolta a 92/81 irányelv 8. cikkének (5) bekezdése, illetve az EK 230. cikk és EK 241. cikk címén őt megillető, az ezen engedélyező határozatok visszavonásának vagy módosításának kezdeményezésére vonatkozó jogát, nem képezhette akadályát annak, hogy a hivatkozott jövedékiadó‑mentességek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásoknak minősüljenek, amennyiben teljesültek az állami támogatás létezésére vonatkozó feltételek.

70      Az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 61. cikkének második bekezdése szerint visszautalás esetén a Törvényszéket jogkérdésekben köti a Bíróság határozata. A Bizottság kontra Írország ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) indokolásának 54. pontjára tekintettel meg kell állapítani, hogy a fenti 65–69. pontban hivatkozott indokok az ugyanezen ítélet – amellyel a Bíróság hatályon kívül helyezte az Írország kontra Bizottság ítéletét (fenti 23. pont, EU:T:2012:134), és az „I. timföld”‑ügyeket visszautalta a Törvényszék elé – rendelkező részének szükséges alátámasztásai.

71      Márpedig ezen indokokból kitűnik, hogy az EK 88. cikkben az annak vizsgálatára előírt eljárás végrehajtásával, hogy a vitatott mentesség állami támogatásnak minősül‑e, és ezen eljárást követően az I. timföldhatározat meghozatalával, a Bizottság csak az EK‑Szerződésben az állami támogatások vonatkozásában ráruházott hatásköreit gyakorolta, és így eljárva nem sérthette meg a Tanácsnak a jövedéki adókra vonatkozó jogharmonizáció vonatkozásában az EK‑Szerződésben meghatározott hatásköreit vagy a Tanács által az említett hatáskörök gyakorlása során elfogadott aktusokat.

72      Ebből következik, hogy az EK 88. cikkben az annak vizsgálatára előírt eljárás végrehajtásával, hogy a vitatott mentesség állami támogatásnak minősül‑e, és ezen eljárást követően az I. timföldhatározat meghozatalával, a Bizottság nem sérthette meg a Tanács által elfogadott aktusokat, amelyek, mint a 2003/96 irányelv II. mellékletének rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 18. cikke, vagy a 2001/224 határozat 1. cikkének (2) bekezdése, kifejezetten engedélyezték az Olasz Köztársaság számára a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig történő további alkalmazását. Ugyanis az utóbbi engedélyek csak a jövedéki adókra vonatkozó jogharmonizációs szabályok hatálya keretében fejthették ki hatásukat, és nem befolyásolták egy olyan esetleges határozat joghatásait, mint amilyen az I. timföldhatározat, amelyet a Bizottság az állami támogatásokra vonatkozó hatásköreinek gyakorlása keretében fogadhatott el.

73      Egyébiránt a Bizottság kontra Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) 52. és 53. pontjából következik, amely pontokban a Bíróság emlékeztet arra, hogy az állami támogatás fogalma objektív helyzetnek felel meg, és e fogalom nem függhet az intézmények magatartásától vagy nyilatkozataitól, hogy az a tény, hogy az engedélyező tanácsi határozatok elfogadásakor a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jövedéki adó alóli mentességek nem járnak a verseny torzulásával, és nem akadályozzák a közös piac megfelelő működését, nem képezhette akadályát annak, hogy az említett mentességeket az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősítsék, amennyiben teljesültek az állami támogatás fennállásának feltételei.

74      A Bíróság által elfogadott megoldásból a fortiori következik, hogy a Bizottságot a jövedéki adó alóli mentességek állami támogatásoknak történő minősítésekor nem kötötték a Tanácsnak a jövedéki adókra vonatkozó jogharmonizáció terén hozott határozataiban foglalt értékelései, amelyek szerint az említett mentességek nem jártak a verseny torzulásával, és nem akadályozták a közös piac megfelelő működését.

75      Az Eurallumina nem megalapozottan állítja tehát a jelen esetben, hogy a megtámadott határozat olyan joghatásokat vált ki, amelyek ellentétesek a 2001/224 határozat és a 2003/96 irányelv 18. cikkének joghatásaival.

76      A jelen kifogás alátámasztására felhozott arra alapított jogi érveket illetően, hogy az Eurallumina jogosan bízhatott a vitatott mentesség szabályszerűségében, azok valójában a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott első és negyedik jogalaphoz kapcsolódnak, amennyiben a bizalomvédelem tiszteletben tartása elvének megsértésén alapulnak, és így azokat az említett jogalapok keretében kell vizsgálni.

77      Következésképpen az említett érv vizsgálatára figyelemmel megalapozatlanként el kell utasítani a jogbiztonság, az intézmények aktusai érvényessége vélelme és hatékony érvényesülése elvének megsértésére alapított kifogást.

–       A lex specialis derogat legi generali elvének megsértéséről

78      A jelen kifogásában az Eurallumina azt állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette a lex specialis derogat legi generali elvét, amennyiben nem az EK 93. cikkre és végrehajtási intézkedéseire, többek között a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) és (5) bekezdésére és a 2003/96 irányelv 18. cikkének (1) bekezdésére hivatkozott az EK 87. cikket és az EK 88. cikket megelőzően. E tekintetben az Eurallumina először is az EK 87. cikk szövegére alapít, amely kimondja, hogy „[h]a [az EK‑S]zerződés másként nem rendelkezik”, úgy kell alkalmazni, hogy többek között nem alkalmazható, az EK 93. cikkre alapítva elfogadott különös adóharmonizációs intézkedések esetében. Másodszor az EK 93. cikkre alapított 92/81 és 2003/96 irányelvre hivatkozik, amelyek olyan különös hátteret biztosítanak, amely alkalmazásában a Tanács és a Bizottság együttesen jár el az ásványolajok jövedéki adója szerkezetének összehangolása alóli eltérések engedélyezésekor és ellenőrzésekor. Harmadszor a Bizottság Tanácsnak tett azon javaslatára hivatkozik, hogy hosszabbítsa meg a vitatott mentességet, amely azon értékelésen alapul, amely szerint az utóbbi mentesség összeegyeztethető az EK‑Szerződéssel, különösen az utóbbi azon rendelkezéseivel, amelyek biztosítják a tisztességes versenyt, valamint a közös piac megfelelő működésében történő torzulás hiányát. Negyedszer a 2001/224 határozat (5) preambulumbekezdésére támaszkodik, amely nem tette lehetővé a Bizottság számára, hogy megfossza e határozatot a joghatásaitól, és hogy az EK‑Szerződés vagy a 92/81 irányelv rendelkezéseire hivatkozzon.

79      A Bizottság kéri a jelen kifogás megalapozatlanként történő elutasítását.

80      A jelen kifogás azon kérdést veti fel tehát, hogy amint azt az Eurallumina állítja, az EK 93. cikk és végrehajtási intézkedései, többek között a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) és (5) preambulumbekezdése és a 2003/96 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése lex specialis‑nak minősíthetők‑e az EK 87. cikkhez és az EK 88. cikkhez viszonyítva, és ennélfogva azoknál nagyobb súllyal esnek‑e latba.

81      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a lex specialis derogat legi generali elve szerint a különös rendelkezések megelőzik az általános szabályokat azokban a helyzetekben, amelyeket szabályoznak (lásd ebben az értelemben: 2014. április 30‑i Barclays Bank ítélet, C‑280/13, EBHT, EU:C:2014:279, 44. pont; 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EBHT, EU:T:2014:926, 198. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82      A jelen ügyben, amint azt a Bizottság helyesen megállapítja, a jelen kifogást alátámasztó érvelést közvetlenül cáfolja a Bizottság kontra Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812).

83      Ugyanis, amint arra a fenti 65. pont emlékeztet, a Bizottság kontra Írország és társai ítélet 45–48. pontjában (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) a Bíróság egyértelmű különbséget tett a Tanácsnak és a Bizottságnak egyrészt az jövedéki adókra vonatkozó jogharmonizáció, másrészt az állami támogatások terén fennálló hatásköre vonatozásában. Egyébiránt kimondta, hogy a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdésében előírt eljárás célja és alkalmazási köre eltér az EK 88. cikkben foglalt szabályozásétól.

84      Ebből következik, hogy az adójogszabályok harmonizálása területére vonatkozó szabályok, különösen az EK 93. cikk és annak végrehajtási intézkedései, és az állami támogatásokra vonatkozó szabályok, az EK 87. és az EK 88. cikket ideértve, két önálló szabályozás, és az első a másodikhoz viszonyítva nem tekinthető lex specialisnak.

85      Következésképpen mint megalapozatlant, el kell utasítani a lex specialis derogat legi generali elvének megsértésére alapított jelen kifogást.

86      A fenti 76. és 77. pontra tekintettel a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott második jogalapot így teljes egészében el kell utasítani.

 A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, az EK 87. cikk (1) bekezdésének és az ellentmondásos indokolás megsértésére alapított első jogalapról

87      Az Olasz Köztársaság úgy érvel, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban, megsértette az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti, az állami támogatásnak minősítés egyik feltételét, amennyiben tévesen azt állapította meg, hogy a vitatott mentesség szelektív volt. E tekintetben hivatkozik egyrészt az 1995. évi törvényerejű rendelethez csatolt A. táblázat 14. pontjára, amelyből kitűnik, hogy a vitatott mentességben általában véve minden olyan gazdasági szereplő részesült, aki a timföldgyártáshoz üzemanyagként használt ásványolajokat, annak felhasználásának helyétől függetlenül. Másrészt állítja, hogy míg Olaszországban egyedül a szardíniai Eurallumina gyár részesült a vitatott mentességben, e körülmény csak ténybeli jellegű és a timföldgyártás különlegességéhez kapcsolódik. Egyébiránt az Olasz Köztársaság állítja, hogy a vitatott mentesség szelektivitását ellentmondásosan indokolták a megtámadott határozatban.

88      A Bizottság kéri a jelen jogalap megalapozatlanként történő elutasítását.

89      Ami a megtámadott határozatnak az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti szelektivitás feltételére vonatkozó ellentmondásos indokolására alapított kifogást illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 44. cikkének 1. §‑a szerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését, és ennek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését és a Törvényszék számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül. A keresetlevélben ennélfogva egyértelműen ki kell fejteni azt a jogalapot, amelyre a keresetet alapították, így nem felel meg az 1991. május 2‑i eljárási szabályzatban támasztott követelményeknek, ha csak elvontan utalnak rá (2012. szeptember 27‑i Nynäs Petroleum és Nynas Belgium kontra Bizottság ítélet, T‑347/06, EBHT, EU:T:2012:480, 107. pont). Hasonló megoldást kell alkalmazni a valamely jogalap alátámasztására felhozott kifogás esetében is.

90      A jelen esetben, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik, a szelektivitás EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti feltételét illető ellentmondásos indokolásra alapított kifogás nem bír érdemi jelentőséggel. Ugyanis a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben benyújtott keresetlevélben az Olasz Köztársaság által az első jogalap alátámasztására kifejtett érvelés csak arra vonatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette a szelektivitás EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti feltételét. Ezzel szemben nem fejti ki azon okokat, hogy mennyiben ellentmondásos a megtámadott határozat e feltételre vonatkozó indokolása.

91      Ennélfogva a megtámadott határozat ellentmondásos indokolására alapított jelen kifogásra tekintettel a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben benyújtott keresetlevél nem felel meg az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában előírt pontosság követelményeknek. E kifogást mint elfogadhatatlant el kell tehát utasítani.

92      Ami szelektivitás EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti feltételének a megtámadott határozatban történő megsértésére alapított kifogást illeti, először is meg kell vizsgálni az Olasz Köztársaság azon érvét, amely szerint az 1995. évi törvényerejű rendelethez csatolt A. táblázat 14. pontjából kitűnik, hogy a vitatott mentességben általában véve minden olyan gazdasági szereplő részesült, aki a timföldgyártáshoz üzemanyagként használt ásványolajokat, annak felhasználásának helyétől függetlenül. Ez lényegében azt a kérdést veti fel, hogy a Bizottság hibát követett‑e el a megtámadott határozatban a szelektivitás feltételének a Tanács által a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alapján engedélyezett jövedékiadó‑mentességre, nem pedig az 1995. évi törvényerejű rendelethez csatolt A. táblázat 14. pontjában előírt jövedékiadó‑mentességre tekintettel történő értékelésekor.

93      A vitatott mentesség regionális szintű szelektív jellege abból ered, hogy az csak Szardínián alkalmazandó. Márpedig, amint azt az Olasz Köztársaság helyesen megjegyzi, és amint azt a Bizottság az I. timföldhatározat (17) és (63) preambulumbekezdésében és a Bíróság a Bizottság kontra Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) 50. pontjában elismeri, a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott engedélyező tanácsi határozatok állapították meg a pontos földrajzi feltételeket, és kölcsönöztek regionális szintű szelektív jelleget a vitatott mentességnek, amennyiben azok az Olasz Köztársaság számára csak Szardínián tette lehetővé az említett mentesség alkalmazását vagy további alkalmazását.

94      Ez nem befolyásolja azt, hogy az állami támogatásra vonatkozó szabályokra tekintettel történő vizsgálatakor a jelen esetben a Tanács által a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alapján engedélyezett vitatott mentesség minősül jelentőséggel bíró intézkedésnek, mivel az Olasz Köztársaság az 1995. évi törvényerejű rendelethez csatolt A. táblázat 14. pontjában előírt mentességet alkalmazta, tiszteletben tartva a Tanács által az engedély feltételeként szabott pontos földrajzi és időbeli feltételeket.

95      A Bizottság a megtámadott határozatban jogosan értékelte tehát az Olasz Köztársaság által ténylegesen alkalmazott szelektivitás feltételét a vitatott mentességhez viszonyítva. Következésképpen mint megalapozatlant el kell utasítani az Olasz Köztársaságnak a szelektivitás feltételének az 1995. évi törvényerejű rendelethez csatolt A. táblázat 14. pontjában előírt jövedékiadó‑mentességhez viszonyított hibás értékelésére alapított jelen érvét.

96      Másodszor vizsgálni kell az Olasz Köztársaságnak lényegében a Bizottság által a megtámadott határozat (63) preambulumbekezdésében állítólagosan akkor elkövetett hibájára alapított érvét, amikor megállapította, hogy szelektívek voltak a jövedékiadó‑menteségek, amennyiben „csak azokra a társaságokra vonatkoz[t]ak, amelyek timföldet gyártanak”, vagy „a gyakorlatban az egyes tagállamokban csak egyetlen társaság részesül[t] a szóban forgó mentességben”, és „Szardínián az Eurallumin[áról]” volt szó, míg az a tény, hogy egyedül a szardínai Eurallumina részesült a vitatott mentességben, pusztán ténybeli körülmény, és az olaszországi timföldgyártás különlegességéhez kapcsolódik.

97      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdése tiltja a „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését előnyben részesítő” állami támogatásokat, vagyis a szelektív támogatásokat (lásd: 2005. december 15‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑66/02, EBHT, EU:C:2005:768, 94. pont).

98      A szelektivitás feltételének értékelését illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdése alkalmazásában azt kell eldönteni, hogy az adott jogi szabályozás keretén belül valamely nemzeti intézkedés alkalmas‑e arra, hogy „bizonyos vállalkozások[at] vagy bizonyos áruk termelésé[t]” előnyben részesítsen olyan vállalkozásokkal és áruk termelésével szemben, amelyek az említett szabályozás céljára tekintettel hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak (lásd: 2011. november 15‑i Bizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet, C‑106/09 P és C‑107/09 P, EBHT, EU:C:2011:732, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

99      A viszonyítási alap meghatározása különösen fontos az adóintézkedések esetében, mivel az előny fennállását csupán egy általános adóztatáshoz viszonyítva lehet megállapítani. Az „általános” adókulcs a viszonyítási alapot képező földrajzi területen hatályban lévő adókulcs (2006. szeptember 6‑i Portugália kontra Bizottság ítélet, C‑88/03, EBHT, EU:C:2006:511, 56. pont).

100    A jelen esetben az I. timföldhatározat (63) és (64) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„(63) A vizsgált esetben […] a mentességek csak azokra a társaságokra vonatkoznak, amelyek timföldet gyártanak, és a gyakorlatban az egyes tagállamokban csak egyetlen társaság részesül a szóban forgó mentességben: […] Szardínián az Eurallumina […]. Míg a tanácsi határozatok kötelező erővel bírtak, a mentességek regionálisan szelektívek voltak, mivel e határozatok csak bizonyos régióban engedélyezték a mentességeket, és a timföldgyártásba történő beruházásokban érdekelt befektetők nem lehettek biztosak abban, hogy más régiókban hasonló elbánásban részesülnének. A régiók kiválasztása semmilyen kapcsolatban nem áll az adott nemzeti adórendszerek belső logikájával.

(64)      Mielőtt a 2003/96[…] irányelv alkalmazandó lett volna, a közösségi jog elvileg megkövetelte a tagállamoktól, hogy az ásványolajokra jövedéki adót vessenek ki, így az egy adott termelésre vagy adott régiókra korlátozódó különleges mentességeket nem lehetett a rendszer természete és általános felépítése által indokoltnak tekinteni. Azok az érvek, amelyekkel […] Olaszország védi a kizárólag a timföldgyártáshoz nyújtott mentességet, a piaci körülményekre, valamint az egyes érintett régiókban a timföldgyártás körülményeire támaszkodnak. Ezek az érvek nem az érintett nemzeti adórendszerek természetéből és logikájából erednek, mivel ez utóbbiaknak meg kellett felelniük a közösségi jogban megállapított követelményeknek. Következésképpen a 2003/96[…] irányelv alkalmazása előtt hozott intézkedések nem tekinthetők a rendszer természete és általános felépítése által indokoltnak, és a[z EK] 87. cikk (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősülnek.”

101    Az Olasz Köztársaság állításával ellentétben az I. timföldhatározat (63) és (64) preambulumbekezdéséből következik, hogy az utóbbi határozatban a Bizottság a vitatott mentesség szelektivitásának értékelésekor nem azon tényből indult ki, hogy e mentességben a gyakorlatban csak egy Szardínián található timföldgyártó részesült, azaz az Eurallumina, hanem azon kettős körülményből, hogy az olasz adórendszernek megfelelő referencia‑háttérben a vitatott mentesség szelektív intézkedésnek tűnt regionális szinten, amennyiben minden Szardínián található timföldgyártót előnyben részesített a más olasz régióban fennálló timföldgyártásba beruházni kívánó potenciális befektetőkhöz viszonyítva, és szelektívnek tűnt érdemét tekintve, amennyiben előnyben részesítette a timföldgyártókat és a timföldgyártást más termékek gyártóihoz vagy szolgáltatókhoz vagy más termékekhez vagy szolgáltatásokhoz viszonyítva.

102    Ebből következik, hogy az Olasz Köztársaság jelen érvének, amely az I. timföldhatározat helytelen olvasatán nyugszik, nincs ténybeli és jogi alapja, így azt el kell utasítani.

103    A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott első jogalapot teljes egészében el kell tehát utasítani.

 A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontja ii. alpontjának és 4. cikkének, valamint az engedélyező tanácsi határozatok megsértésére alapított második jogalapról

104    Az Olasz Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontjának ii. alpontját és 4. cikkét, valamint az engedélyező tanácsi határozatokat, amennyiben a megtámadott határozat (67) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a vitatott támogatás új támogatásnak minősül, amely a 659/1999 rendelet 1. cikkének f) pontja szerint jogellenessé vált, mivel arról a végrehajtást megelőzően nem értesítették. Álláspontja szerint a vitatott támogatást a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontjának iii. alpontja szerint létező támogatásnak kellett volna minősíteni. E tekintetben először is az Olasz Köztársaság az engedélyező tanácsi határozatokra támaszkodik, végső soron pedig a 2001/224 határozatra, amely engedélyezte a vitatott mentesség alkalmazását vagy további alkalmazását. Másodszor hivatkozik az EK 93. cikk lex specialis jellegére, amely megalapozza a Tanács adójogszabályok harmonizálására vonatkozó hatáskörét, és a 92/81 irányelv és az engedélyező tanácsi határozatok jogalapját, az EK 87. cikk és az EK 88. cikk lex generalisához viszonyítva, amelyek megalapozzák a Bizottság állami támogatásokra vonatkozó hatáskörét. Harmadszor, a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése szerint a Tanácsra háruló azon vizsgálati kötelezettségre alapít, hogy igazolható‑e a vitatott mentesség meghatározott politikai megfontolásokkal, nem járt‑e a verseny torzulásával, és nem akadályozta‑e a közös piac megfelelő működését.

105    A Bizottság kéri a második jogalap megalapozatlanként történő elutasítását.

106    A jelen jogalap lényegében azt a kérdést veti fel, hogy a Bizottság hibát követett‑e el a megtámadott határozatban a vitatott mentesség szabályszerűségének az új támogatásokra alkalmazandó szabályokra tekintettel történő értékelésekor, jóllehet a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontjának iii. alpontja szerinti létező támogatásról volt szó, mivel azt engedélyezték az engedélyező tanácsi határozatok, utoljára a 2001/224 határozat.

107    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontjának ii. alpontja szerint „létező támogatás”, az „engedélyezett támogatás, azaz olyan támogatási programok és egyedi támogatások, amelyeket a Bizottság vagy a Tanács engedélyezett”.

108    Az EK‑Szerződés különböző eljárásokat vezet be, aszerint hogy létező vagy új támogatásokról van‑e szó. Míg az új támogatásokat az EK 88. cikk (3) bekezdésének megfelelően előzetesen be kell jelenteni a Bizottságnak, és nem hajthatók végre mindaddig, amíg az eljárásban végleges határozat nem születik, a létező támogatások az EK 88. cikk (1) bekezdésének megfelelően jogszerűen végrehajthatók, amíg a Bizottság nem állapítja meg a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségüket (lásd: 2011. március 24‑i Freistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítélet, T‑443/08 és T‑455/08, EBHT, EU:T:2011:117, 187. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A létező támogatások tehát adott esetben csak a jövőre vonatkozó joghatásokkal bíró, összeegyeztethetetlenséget megállapító határozat tárgyai lehetnek (lásd: a fent hivatkozott Freistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítélet, EU:T:2011:117, 187. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

109    A jelen ügyben, amint azt a Bizottság helyesen megállapítja, a jelen jogalapot alátámasztó érvelést közvetlenül cáfolja a Bizottság kontra Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812).

110    Ugyanis ezen ítélet 49. pontjában a Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy ennélfogva az olyan tanácsi határozat, amely a 92/81 irányelv 8. cikke (4) bekezdésének értelmében engedélyezi valamely tagállam számára a jövedéki adó alóli mentesség bevezetését, nem járhat azzal, hogy megakadályozza a Bizottságot a Szerződés által ráruházott hatáskörök gyakorlásában, és következésképpen az EK 88. cikkben előírt eljárás annak megvizsgálása érdekében való lefolytatásában, hogy e mentesség állami támogatásnak minősül‑e, és abban, hogy ezen eljárás eredményeként adott esetben olyan határozatot hozzon, mint a megtámadott határozat. Ugyanezen ítélet 47. pontjában a Bíróság korábban megállapította, hogy a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdésében előírt eljárás célja és alkalmazási köre eltér az EK 88. cikkben foglalt, az új és a létező állami támogatásokra vonatkozó szabályozásétól. Ezen indokokból következik, hogy a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott engedélyező tanácsi határozatok nem értékelhetők a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontjának ii. alpontja szerinti támogatási program vagy egyedi támogatás engedélyezéseként.

111    Ebből következik, hogy a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott engedélyező tanácsi határozatok a jelen esetben nem teszik lehetővé a vitatott mentesség 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontjának ii. alpontja szerinti „létező támogatásnak történő minősítését”.

112    A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott második jogalapot ennélfogva mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a 2003/96 irányelv II. mellékletében összefüggésben értelmezett 18. cikkének, valamint a 2001/224 határozat megsértésére alapított ötödik jogalapról

113    Az Olasz Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette a Bizottság a 2003/96 irányelvnek a II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikkét, valamint a 2001/224 határozat 1. cikkének (2) bekezdését, amelyek kifejezetten engedélyezték a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig történő további alkalmazását. A 2003/96 irányelv 2004. január 1‑jei hatálybalépése megszüntette a vitatott támogatás Bizottságnak történő bejelentésére irányuló kötelezettségét, és az utóbbi nem rendelkezett hatáskörrel a megtámadott határozat elfogadásához.

114    A Bizottság arra hivatkozik, hogy az ötödik jogalapot megalapozatlanként el kell utasítani.

115    A jelen ügyben, amint azt a Bizottság helyesen megállapítja, a jelen jogalapot alátámasztó érvelést közvetlenül cáfolja a Bizottság kontra Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812).

116    Ugyanis a fenti 65–69. pontban hivatkozott Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) indokolásából kitűnik, hogy az EK 88. cikkben az annak vizsgálatára előírt eljárás végrehajtásával, hogy a vitatott mentesség állami támogatásnak minősül‑e, és ezen eljárást követően a megtámadott határozat meghozatalával, a Bizottság csak az EK‑Szerződésben az állami támogatások vonatkozásában ráruházott hatásköreit gyakorolta, és így eljárva nem sérthette meg a Tanácsnak a jövedéki adókra vonatkozó jogharmonizáció vonatkozásában az említett Szerződésben meghatározott hatásköreit vagy a Tanács által az említett hatáskörök gyakorlása során elfogadott aktusokat.

117    Ebből következik, hogy az EK 88. cikkben az annak vizsgálatára előírt eljárás végrehajtásával, hogy a vitatott mentesség állami támogatásnak minősül‑e, és ezen eljárást követően az I. timföldhatározat meghozatalával, a Bizottság nem sérthette meg a Tanács által elfogadott aktusokat, amelyek, mint a 2003/96 irányelv II. mellékletének rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 18. cikke, vagy a 2001/224 határozat 1. cikkének (2) bekezdése, kifejezetten engedélyezték az Olasz Köztársaság számára a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig történő további alkalmazását. Ugyanis az utóbbi engedélyek csak a jövedéki adókra vonatkozó jogharmonizációs szabályok hatálya keretében fejthették ki hatásukat, és nem befolyásolták egy olyan esetleges határozat joghatásait, mint amilyen a megtámadott határozat, amelyet a Bizottság az állami támogatásokra vonatkozó hatáskörei keretében fogadhatott el.

118    Következésképpen az Olasz Köztársaság nem megalapozottan hivatkozik arra, hogy a megtámadott határozat sérti a 2003/96 irányelvnek a II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikkét és a 2001/224 határozat 1. cikkének (2) bekezdését.

119    Mint megalapozatlant el kell tehát utasítani a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott ötödik jogalapot.

 A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a környezetvédelem céljára nyújtott támogatásokra vonatkozó szabályok és különösen a közösségi iránymutatás 82. pontja második bekezdése a) alpontjának megsértésére alapított harmadik jogalapról

120    Az Olasz Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a Bizottság az I. timföldhatározatban megsértette a környezetvédelem céljára nyújtott támogatásokra vonatkozó szabályokat és különösen a közösségi iránymutatás 82. pontja második bekezdésének a) alpontját, amennyiben megtagadta annak megállapítását, hogy a vitatott támogatás szorosan kapcsolódik a környezetvédelem Eurallumina által megvalósított céljaihoz. E tekintetben először is az Olasz Köztársaság a timföldgyártási tevékenység erős, az ipari ciklusból eredő melléktermékek biztonságos eltávolításához kapcsolódó környezeti hatására alapít, amely magyarázatot ad arra, hogy azt a területet, ahol letelepedett az Eurallumina a környezeti károknak különösen kitett területnek nyilvánította az olasz minisztertanács 1990. november 30‑i határozata. Másodszor hivatkozik az Eurallumina által – az 1993. április 23‑i olasz miniszterelnöki rendelet által és különösen a szennyeződésmentesítésről szóló, 1995. június 15‑i környezetvédelmi minisztériumi rendelet és az olasz hatóságokkal 1999. április 12‑én kötött programszerződés által jóváhagyott, a környezet szennyeződésekkel érintett területek megtisztítására és helyreállítására irányuló terv alkalmazása keretében – vállalt, és saját költségeire végrehajtandó környezetvédelmi kötelezettségvállalásokra. Harmadszor, az olasz környezetvédelmi minisztérium által egy 1998. évi rendeletben az Eurallumina terhére előírt a kén‑oxid‑ és a porkibocsátás határérték‑csökkentésre irányuló kötelezettségre hivatkozik. Negyedszer az Eurallumina által a Szardínia régióval 1999. április 27‑én kötött egyezményben a kalcináló kemencékből és kazánokból eredő füst kéntelenítését végző különleges berendezés felállítására vállalt kötelezettségére hivatkozik, ezen összefüggésben hivatkozik az Eurallumina által a szardíniai gyárába tett jelentős beruházásokra, amelyek 2005‑ig folytatódtak, és amelyek következtében megkapta az ISO 14001 tanúsítványt. Ötödször a hivatalos vizsgálati eljárás során a Bizottsághoz címzett 2002. február 6‑i levelére támaszkodik, amely számba veszi az Euralluminára az olasz adó‑ és környezetvédelmi jogszabályok által háruló fő költségeket, és az előbbi által vállalt környezetvédelmi kötelezettségeket.

121    A Bizottság kéri a harmadik jogalap mint részben elfogadhatatlan vagy mindenesetre megalapozatlan, a többi részében pedig megalapozatlan elutasítását.

122    A jelen jogalap lényegében azt a kérdést veti fel, hogy az I. timföldhatározat (75) preambulumbekezdésében a Bizottság hibát követett‑e el, amikor megtagadta annak megállapítását, hogy a vitatott támogatást a környezetvédelmi célok Eurallumina által történő megvalósítása ellentételezéseként nyújtották, és hogy ennyiben a közösségi iránymutatás 47–52. pontjára tekintettel összeegyeztethető volt a közös piaccal.

123    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Hivatalos Lapban 2001. február 3‑án közzétett közösségi iránymutatás 82. pontja többek között az alábbiakat írja elő:

„[…]

Az olyan támogatás esetében, amelyet nem jelentettek be, a Bizottság a következőket alkalmazza:

a)      ezt az iránymutatást, ha a támogatás nyújtására az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetése után került sor;

[…]”

124    A közösségi iránymutatás 47–51. pontja a következőképpen szól:

„47.      Amikor környezetvédelmi okoknál fogva vetnek ki egyes tevékenységekre adót, az európai szintű harmonizáció hiányában, illetve a nemzetközi versenyképesség időleges csökkenésének kockázatai miatt a tagállamok szükségesnek vélhetik, hogy ideiglenesen eltérést állapítsanak meg egyes vállalkozások tekintetében. Általában véve az ilyen eltérés működési támogatás, amely az EK‑Szerződés 87. cikkének hatálya alá tartozik. Az ilyen intézkedések elemzésekor egyebek közt tisztázni kell, hogy valamely közösségi határozat vagy a tagállam önálló döntése következtében kell‑e az adót kivetni.

[…]

49.      Ha az adót valamely közösségi irányelv következtében kell kivetni, két forgatókönyv lehetséges:

[…]

b)      valamely tagállam egy adott termékre a közösségi irányelvben meghatározott minimális mértékű adót veti ki, és eltérést állapít meg egyes vállalkozások tekintetében, amelyek ilyenformán a minimumnál kisebb mértékű adót kötelesek fizetni. Ha az ilyen eltérést az irányelv nem engedélyezi, az nem egyeztethető össze a[z EK] 87. cikk[...]el. Ha azonban az irányelv engedélyezi az eltérést, a Bizottság a[z EK] 87. cikkel összeegyeztethetőnek ítélheti azt, amennyiben az szükséges és nem aránytalan a közösségi célkitűzések fényében. A Bizottság külön gondot fordít annak biztosítására, hogy az ilyen eltérés időben szigorúan korlátozott legyen.

50.      Általában az adóintézkedéseknek jelentősen hozzá kell járulniuk a környezet védelméhez. Ügyelni kell arra, nehogy az eltérések sajátos jellegüknél fogva aláássák a követett általános célkitűzéseket.

51.      Ezek az eltérések elfogadható működési támogatásnak minősülhetnek, és a következő feltételek mellett engedélyezhetők:

1.      Amikor környezetvédelmi okoknál fogva valamely tagállam új adót vezet be valamely tevékenységi ágazatban, illetve olyan termékekre, amelyek tekintetében nem hajtottak végre semmilyen közösségi harmonizálást, vagy ha a tagállam által tervezett adó meghaladja a közösségi jogszabályokban meghatározott mértéket, a Bizottság azon az állásponton van, hogy egy tízéves időszakra kiterjedő, degresszió nélküli mentesítő határozat két esetben indokolható:

a)      e mentességek feltételezik az érintett tagállam és a kedvezményezett vállalkozások közötti olyan megállapodások megkötését, amelyben a vállalkozások vagy a vállalkozások társulásai környezetvédelmi célok megvalósítására vállalnak kötelezettséget a mentesség időszakában, vagy a vállalkozások önként kötnek hasonló hatású megállapodásokat. Az ilyen megállapodások vagy kötelezettségvállalások egyebek közt vonatkozhatnak az energiafelhasználás csökkentésére, kibocsátásaik csökkentésére vagy bármely más környezetvédelmi intézkedésre. A megállapodások tartalmáról az egyes tagállamoknak kell megegyezésre jutniuk, és azt a Bizottság akkor értékeli, amikor a támogatási projekteket bejelentik. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a vállalkozások vagy vállalkozások társulásai kötelezettségvállalásainak szigorú ellenőrzését. A tagállam és a vállalkozások között létrejött megállapodásokban meg kell határozni a kötelezettségvállalások nem teljesítése esetén alkalmazandó szankciókat.

Ezek a rendelkezések akkor is alkalmazandók, ha valamely tagállam a fenti megállapodásokhoz vagy kötelezettségvállalásokhoz hasonló hatású feltételek mellett eszközöl adócsökkentést;

b)      e mentességek nem szükségképpen feltételezik az érintett tagállam és a kedvezményezett vállalkozások közötti megállapodások megkötését, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:

–        ha a csökkentés közösségi adóra vonatkozik, a vállalkozások által a csökkentés után ténylegesen kifizetett összegnek meg kell haladnia a közösségi minimumot, hogy a vállalkozásokat ösztönözzék a környezetvédelem javítására,

[…]

2.      Az 51. [pont] 1. [al]pontban foglalt rendelkezések alkalmazhatók létező adókra is, ha a következő két feltétel egyidejűleg teljesül:

a)      az adónak a környezetvédelem szemszögéből értékelhetően kedvező hatása van;

b)      a kedvezményezett vállalkozások tekintetében megállapított eltérésekről az adó elfogadásakor született a határozat […]”

125    Az I. timföldhatározat (71) és (73) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy „[a] 2001. február 3‑a után nyújtott támogatást a […] [közösségi] iránymutatás alapján kell értékelni az iránymutatás 82. pontja [második bekezdése] a) [al]pontjának megfelelően”, ráadásul pontosabban ezen iránymutatás 47–52. pontjára tekintettel, amelyek megállapítják az adócsökkentés és adómentesség formájában nyújtott összes működési támogatásra alkalmazandó szabályokat.

126    Ugyanezen határozat (73)–(76) preambulumbekezdésében egyébiránt megállapításra került, hogy:

„(73) […] Eredetileg az ásványolajok után fizetendő jövedéki adót nem a környezetvédelmi politika eszközeként dolgozták ki. Ugyanakkor ahhoz, hogy egy adót környezetvédelmi jellegűnek lehessen tekinteni, az kell, hogy az alapjául szolgáló tevékenység egyértelműen kedvezőtlen hatást gyakoroljon a környezetre […]. Mivel az ásványolajok felhasználásának egyértelműen kedvezőtlen a környezetre gyakorolt hatása, az ásványolajokra kivetett jövedéki adó környezetvédelmi adónak tekinthető.

(74)      Mindhárom tagállamban, amelyek e határozat címzettjei, az ásványolajokra kivetett jövedéki adók léteztek a szóban forgó mentességek bevezetése előtt, ezért azokat a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, [közösségi] iránymutatás 51. [pontja] 2. [al]pontjának értelmében létező adóknak kell tekinteni. A jövedéki adóknak ugyanakkor az 51. [pont] 2. [al]pontja a) pontjának értelmében a környezetvédelem szemszögéből értékelhetően kedvező hatása van, mivel jelentős ösztönzőként hatnak a termelőkre, hogy csökkentsék ásványolaj‑fogyasztásukat. Az érintett jövedéki adóknak nem volt a kezdetektől kifejezetten környezetvédelmi célja, és a mentességekről sok évvel ezelőtt döntöttek, különösen Írország és Olaszország esetében, de mindenesetre jóval azelőtt mindhárom tagállam esetében, hogy a [közösségi] iránymutatást alkalmazni kellett volna. Ennélfogva helyzetüket úgy lehet tekinteni, mintha azokról a jövedéki adó elfogadásakor határoztak volna. Következésképpen az iránymutatás 51. [pontja] 2. [al]pontjának megfelelően az 51. [pont] 1. [al]pontjában foglalt rendelkezések az e határozatban vizsgált mentességekre is alkalmazhatók.

(75)      Észrevételeikben a kedvezményezettek úgy nyilatkoztak, hogy a mentességek fejében jelentős környezetvédelmi beruházásokba kezdtek. Mindazonáltal nincs bizonyíték arra, hogy a kedvezményezettek bármilyen megállapodást kötöttek volna az érintett tagállamokkal, amelyben kötelezettséget vállaltak volna a mentességek alkalmazásának ideje alatt környezetvédelmi célok megvalósítására. Az adómentességeket nem kötötték továbbá olyan feltételekhez sem, amelyek e megállapodásokkal és kötelezettségvállalásokkal azonos hatást biztosítottak volna. Ezenfelül úgy tűnik, hogy a környezetvédelmi beruházások nem mutatnak túl azon, ami a vonatkozó jogszabályoknak való megfeleléshez szükséges volt, illetve ami kereskedelmi szempontból megvalósítható és gazdaságos volt. Következésképpen a [közösségi] iránymutatás 51. [pontja] 1. [al]pontja a) pontjának alkalmazásához szükséges feltételek nem teljesülnek, és ez esetben csak az 51. [pontja] 1. [al]pontja b) pontjának rendelkezései alkalmazhatók.

(76)      A 2003. december 31‑ig terjedő időszak tekintetében a menteségek egy közösségi adót érintenek, nevezetesen egy a 92/82[…] irányelv alapján harmonizált adót. Ennélfogva a [közösségi] iránymutatás 51. [pontja] 1. [al]pontja b) pontjának első francia bekezdését kell alkalmazni. E rendelkezésnek megfelelően a csökkentés akkor hagyható jóvá, ha a vállalkozások által a csökkentés után ténylegesen kifizetett összeg meghaladja a közösségi minimumot. Azonban mindhárom mentesség teljes mentesség volt. Figyelembe véve az e határozat (73) preambulumbekezdésében említett adónak a környezetre gyakorolt kedvező hatását, a szóban forgó intézkedések csak annyiban tekinthetők a közös piaccal összeegyeztethetőnek, amennyiben a kedvezményezetteknek magasabb adómértéket kell fizetniük, mint a 92/82[…] irányelvben megállapított közösségi minimum, amely az adott időszakban 1000 kilogrammonként 13 EUR volt. Következésképpen csak a 13,01 eurós mérték feletti adó alóli mentességet lehet összeegyeztethetőnek tekinteni, míg a 13,01 eurós szintig a mentesség összeegyeztethetetlen támogatásnak minősül.”

127    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az állami támogatások speciális területén a Bizottság kötve van a saját maga által elfogadott keretszabályokhoz, amennyiben ezek nem térnek el az EK‑Szerződés szabályaitól (lásd: 2010. december 2‑i Holland Malt kontra Bizottság ítélet, C‑464/09 P, EBHT, EU:C:2010:733, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

128    A jelen esetben az Olasz Köztársaság nem vitatja az I. timföldhatározat (67) preambulumbekezdését, amelyből következik, hogy a vitatott támogatást sosem jelentették be a Bizottságnak. Mivel az említett támogatást 2001. február 3. után nyújtották, a közösségi iránymutatás, annak 82. pontja szerint alkalmazandó rá (lásd a fenti 123. pontot).

129    Az Olasz Köztársaság annak megállapítása érdekében, hogy a vitatott támogatás a közösségi iránymutatásra tekintettel összeegyeztethető a közös piaccal, számos olyan aktust és egyezményt csatolt a keresetlevélhez, amelyből kitűnik, hogy az Eurallumina köteles volt több környezetvédelmi célt is elérni, illetve önként vállalta ilyen célok vitatott támogatás nyújtásának időszakában történő elérését.

130    A Bizottság mindazonáltal úgy véli, hogy ezen érvet mint elfogadhatatlant el kell utasítani, mivel az Olasz Köztársaság a hivatalos vizsgálati eljárás során nem nyújtotta be ezen aktusokat és egyezményeket.

131    E tekintetben meg kell állapítani, hogy amennyiben az Olasz Köztársaság a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított keresete alátámasztására olyan információkra hivatkozott, amelyek nem álltak rendelkezésre a megtámadott határozat elfogadásakor vagy amelyekről a Bizottságnak nem volt tudomása a hivatalos vizsgálati eljárás során, e tényezőket a Törvényszék nem veheti figyelembe e határozat jogszerűségének értékelésekor.

132    Ugyanis megsemmisítés iránti kereset esetében az érintett aktus jogszerűségét az ezen aktus elfogadásának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek alapján kell értékelni (2004. január 14‑i Fleuren Compost kontra Bizottság ítélet, T‑109/01, EBHT, EU:T:2004:4, 50. pont). Így az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az állami támogatással kapcsolatos határozat jogszerűségét ugyanis azon információk alapján kell megítélni, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak (lásd: a fent hivatkozott Fleuren Compost ítélet, EU:T:2004:4, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Valamely tagállam nem hivatkozhat tehát az uniós bíróság előtt olyan ténybeli elemekre, amelyeket nem adtak elő az EK 88. cikkben előírt pert megelőző eljárás során (lásd: a fent hivatkozott Fleuren Compost ítélet, EU:T:2004:4, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

133    A jelen esetben kitűnik az aktából, hogy az Olasz Köztársaság a hivatalos vizsgálati eljárás során a 2002. február 6‑i levélben előadott írásbeli észrevételeiben úgy érvel általában, hogy a vitatott támogatás részben az olasz adó‑ és környezetvédelmi jogszabályokban az Eurallumina terhére előírt működési költségeket ellentételezte. Konkrétabban megállapította, hogy a vitatott támogatás egy része a környezetvédelmi többletköltségek ellentételezésére irányult, és ennélfogva a közösségi iránymutatás hatálya alá tartozott. E tekintetben az Olasz Köztársaság előadta, hogy a regionális hatóságok 1974 óta tiltják a maradékanyagok Földközi‑tengerbe történő kibocsátását, e gyakorlat Franciaországban és Görögországban még mindig megengedett. E tilalom az Eurallumina költségeit jelentősen megnövelte, amelyek elérik a 6 milliárd olasz lírát (ITL) (3 millió EUR). A szigorú kibocsátási határértékre tekintettel (25%‑kal a nemzeti kén‑oxid [SOx] határérték alatt) a társaság kénytelen volt beruházni egy 44 milliárd LIT (22 millió EUR) költségű, új kéntelenítő technológiába, amely éves szinten további 6 milliárd LIT (3 millió EUR) működési költséget vont maga után, az amortizációt is beszámítva. E beruházások ellenére a társaságnak még évi 1,1 milliárd LIT (0,55 millió EUR) emissziós adót kell megfizetnie.

134    A I. timföldhatározat (56) preambulumbekezdésében a Bizottság tudomásul vette az Olasz Köztársaság által ekként közölt információkat, ugyanezen határozat (75) preambulumbekezdésében azonban kimondta, hogy azok nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a vitatott mentességet a megtámadott határozattal lefedett időszak során az olasz hatóságok és az Eurallumina között kötött egyezmények ellentételezésére hozták létre, amely egyezményekben az utóbbi környezetvédelmi célok vagy az olasz jogszabályokból az Euralluminára háruló egyenértékű kötelezettségek elérésére vállalt kötelezettséget. Egyébiránt a Bizottság úgy érvelt, hogy nem bizonyított, hogy az Eurallumina által tett környezetvédelmi beruházások meghaladták az olasz jogszabályok tiszteletben tartásához szükséges vagy a kereskedelmileg kivitelezhető és gazdaságos mértéket. Következésképpen a Bizottság megállapította, hogy a közösségi iránymutatás 51. pontja 1. alpontja a) pontja alkalmazásának feltételei nem teljesültek a jelen esetben.

135    Az Olasz Köztársaság által a keresetlevélhez mellékletként csatolt dokumentumokat illetően nem tűnik ki az aktából, hogy azokat a hivatalos vizsgálati eljárás során közölték a Bizottsággal. Ráadásul az Olasz Köztársaság a Bizottság érveire válaszolva nem állítja a beadványaiban, hogy sor került volna e közlésre. Végül a tárgyaláson a Bizottság a Törvényszék szóbeli kérdésére válaszolva megerősítette, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás során nem nyújtotta be a szóban forgó dokumentumokat. E körülmények között meg kell állapítani, hogy a keresetlevélhez mellékletként csatolt dokumentumokat nem nyújtották be korábban. Ennélfogva a fenti 132. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az e dokumentumokban szereplő információk nem vehetők figyelembe a megtámadott határozat jogszerűségének értékelésekor, kivéve ha azokat az információkat ismétlik meg, amelyeket már közöltek a Bizottsággal a hivatalos vizsgálati eljárás során, többek között a fent hivatkozott 2002. február 6‑i levélben.

136    Ami a Bizottsággal a 2002. február 6‑i levélben közölt információkat illet, a Bizottság helyesen állapította meg a megtámadott határozatban, hogy azok nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy ahhoz, hogy az Eurallumina részesüljön a vitatott mentességben, bizonyos környezetvédelmi célokat kellett elérnie. Egyébiránt kizárólag ezen információk nem tették lehetővé a Bizottság számára annak megállapítását, hogy a vitatott mentességet a már az olasz adójogszabályokból vagy környezetvédelmi jogszabályokból – többek között a levegőminőségi normák tiszteletben tartása érdekében a kibocsátás korlátozását vagy az emissziós adó megfizetését vagy az azonos hatályú önkéntes megállapodások kötését előíró nemzeti szabályokból – eredő környezetvédelmi célokat meghaladó célok Eurallumina által történő eléréséhez vállalt kötelezettségek ellentételezéseként hozták létre a közösségi iránymutatás 51. pontja 1. alpontjának a) pontja értelmében. A 2002. február 6‑i levélben az Olasz Köztársaság egyébiránt elismerte, hogy „[a]z Euralluminának nyújtott támogatás, amely a Bizottság által nyújtott működési támogatásként került meghatározásra […], részben ellentételez[te] a vállalkozásra az olasz adó‑ és környezetvédelmi jogszabályok által hárított működési költségeket”. Egyébiránt az I. timföldhatározat (45) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás során maga az Eurallumina is megjegyezte, hogy „jelentős beruházásokat” tettek a szardíniai gyárában „annak érdekében, hogy biztosítsák a szigorúbb normáknak és regionális környezetvédelmi szabványoknak való megfelelést”. Mindenesetre a kizárólag a Bizottsággal a 2002. február 6‑i levélben közölt információk nem tették lehetővé annak ellenőrzését, hogy amint azt az Olasz Köztársaság a jelen kereset keretében állítja, a vitatott mentességet ténylegesen az olasz hatóságokkal kötött szerződésekben vagy egyezményekben az Eurallumina által tett beruházások ellentételezésére szánták a rá alkalmazandó jogszabályokból már eredő környezetvédelmi célokat meghaladó célok eléréséhez szükséges kötelezettségvállalásoknak történő megfelelés érdekében.

137    Még ha feltételezzük is, hogy figyelembe veszik az Olasz Köztársaság által a keresetlevélhez mellékletként csatolt aktusokat és egyezményeket, azok a jelen esetben nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy az Eurallumina a vitatott mentességből származó előnye ellentételezéseként kötelezettséget vállalt a már az olasz jogszabályokból eredő környezetvédelmi célokat meghaladó célok elérésére vagy azonos hatályú egyezmények önkéntes kötésére. Nem vitatott, kitűnik többek között az olasz hatóságok és az Eurallumina között 1999. április 12‑én kötött programszerződés 3. cikkéből, valamint a Szardínia régió és az Eurallumina között 1999. április 27‑én között egyezmény 2–4. cikkéből, hogy az Eurallumina bizonyos, környezetvédelmi célok elérésére irányuló beruházások tételére vállalt kötelezettséget a portoscusoi (Szardínia) gyára környezetvédelmi helyreállítási tervének keretében. Mindazonáltal az Olasz Köztársaság állításával ellentétben a környezetvédelmi célok elérésére szánt e beruházásokat nem kizárólag az Eurallumina költségére kellett végrehajtani, mivel az 1999. április 12‑i programszerződés 4. cikkében, valamint az 1999. április 27‑i egyezmény 4–6. cikkében kifejezetten előírták, hogy ezen kötelezettségvállalások Eurallumina által történő végrehajtása érdekében Szardínia régió kötelezettséget vállal arra, hogy a támogathatónak elismert kiadások legfeljebb 30%‑áig, és mindenesetre legfeljebb 17,5 milliárd ITL erejéig pénzügyi hozzájárulást nyújtson a portoscusoi gyár környezetvédelmi helyreállítási tervének megvalósításához. Ezzel szemben ezen egyezményekből nem tűnik ki, hogy a vitatott mentességet az Eurallumina által tett környezetvédelmi beruházásokhoz történő pénzügyi hozzájárulásként is hozták létre. Egyebekben az Olasz Köztársaság által a keresetlevélhez mellékletként csatolt dokumentumok csak az Euralluminára az olasz adó‑ és környezetvédelmi jogszabályok által hárított – mint a levegőminőségi normák tiszteletben tartása érdekében a kibocsátás korlátozásának vagy az emissziós adó megfizetésének megfelelő – működési költségeket bizonyítják.

138    Ennélfogva a Bizottság helyesen állapította meg az I. timföldhatározat (75) preambulumbekezdésében, hogy a közösségi iránymutatás 51. pontja 1. alpontja a) pontjának alkalmazási feltételei nem teljesültek a jelen esetben.

139    Mint megalapozatlant el kell tehát utasítani a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott harmadik jogalapot.

 A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, az EK 87. cikk (3) bekezdésének és az iránymutatásnak a megsértésére alapított negyedik jogalapról

140    Az Olasz Köztársaság állítja, hogy a Bizottság az I. timföldhatározat (78)–(80) preambulumbekezdésében megsértette az EK 87. cikk (3) bekezdését és az iránymutatást, amennyiben megállapította, hogy a vitatott támogatás e rendelkezések szerint nem tekinthető a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak, azon indokkal, hogy előmozdította Szardínia gazdasági fejlődését. E tekintetben először is Szardínia gazdasági elmaradottságára hivatkozik, amely a strukturális alapok 1. célkitűzése alá tartozó egyik hátrányos helyzetben lévő régió, amely a gazdagságát és az egy főre jutó jövedelmét tekintve az olasz régiók között az utolsó helyet foglalja el, és amely továbbá a munkaviszonyban állók és az ipari vállalkozások összlakossághoz viszonyított arányát tekintve a nemzeti átlag alatt helyezkedik el. Másodszor a Sulcis‑Iglesiente terület – ahol az Eurallumina megépítette a gyárát – gazdasági elmaradottságára hivatkozik, amely területen a munkanélküliség aránya az aktív népesség körülbelül 21%‑a és a fiatalok körülbelül 50%‑a. Harmadszor, az Eurallumina által közvetlenül a szardíniai gyárában és közvetetten a szardíniai Alcoa Italia SpA gyárakban, amelynek egyetlen timföldbeszállítója volt, biztosított körülbelül 1800 alkalmazotti álláshelyre hivatkozik. Negyedszer, a Bizottság által a szardíniai, mind a népsűrűség, mind pedig az életszínvonal és a jelentős munkanélküliség szempontjából hátrányos életkörülményekre vonatkozóan benyújtott dokumentumokra hivatkozik. Ötödször az I. timföldhatározat (79) preambulumbekezdésére hivatkozik, amelyben a Bizottság elismeri, hogy Szardínia igénybe veheti az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontjában szereplő eltérést. Hatodszor, az iránymutatás 4.15. pontjának a jelen esetben történő alkalmazhatóságára támaszkodik, amely előírja, hogy regionális működési támogatás a 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti eltérés alapján támogatható régiókban nyújtható. Hetedszer, az iránymutatás 4.17. pontjának a jelen esetben történő alkalmazhatatlanságára hivatkozik, amely előírja, hogy a működési támogatásnak időben korlátozottnak és fokozatosan csökkenő mértékűnek kell lennie, mivel Szardínia az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti eltérés alapján támogatható alacsony népsűrűségű régió.

141    A Bizottság kéri a negyedik jogalap megalapozatlanként történő elutasítását.

142    A jelen jogalap lényegében azt a kérdést veti fel, hogy az I. timföldhatározat (80) preambulumbekezdésében hibát követett‑e el a Bizottság annak megállapításakor, hogy a vitatott támogatás az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja és az iránymutatás 4.11–4.17 pontja szerint nem tekinthető a közös piaccal összeegyeztethetőnek, azzal az indokkal, hogy előmozdítja Szardínia gazdasági fejlődését.

143    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerint a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság. Az ítélkezési gyakorlat szerint a „rendkívül” és a „jelentős” kifejezéseknek az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontjában foglalt eltérésben történő alkalmazása bizonyítja, hogy az csak azon térségekre vonatkozik, amelyek gazdasági helyzete a Közösség egészéhez viszonyítva rendkívül hátrányos (1987. október 14‑i Németország kontra Bizottság ítélet, 248/84, EBHT, EU:C:1987:437, 19. pont).

144    Az iránymutatás világosan kifejti a Bizottság által a regionális állami támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének különösen az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti vizsgálatakor követett kritériumokat.

145    Az iránymutatás minden „működési támogatásnak” megfelelő regionális támogatásra vonatozó pontjai az alábbiak szerint szólnak:

„4.15. Egy vállalkozás folyó kiadásainak csökkentéséhez adott regionális támogatás (működési támogatás) általában tilos. Kivételes esetben azonban az [EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontjában] foglalt eltérés szerint támogatható régiókban lehet ilyen támogatást nyújtani, feltéve hogy i. az a régió fejlődéséhez nyújtott hozzájárulása és jellege tekintetében a támogatás indokolt, és ii. a támogatás szintje arányos az általa könnyíteni kívánt hátránnyal […]. A tagállam feladata bármilyen hátrány létét igazolni, és annak fontosságát felmérni.

4.16. [Az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) és c) pontjában] foglalt eltérésre jogosult legkülső régiókban, valamint a 3.10.4. pontban említett népsűrűségi kritérium alapján az [EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontjában] foglalt eltérésre jogosult alacsony népsűrűségű régiók esetén a részben a szállítási többletköltségek ellentételezésére szánt támogatás […] különleges körülmények között engedélyezhető […]. A tagállam feladata bármilyen többletköltség létét igazolni, és annak összegét meghatározni.

4.17. A 4.16. pontban említett esetek kivételével a működési támogatásnak időben korlátozottnak kell lennie, és azt progresszíven csökkenteni kell. […]”

146    Az I. timföldhatározat (78)–(81) preambulumbekezdésében a Bizottság az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja és az iránymutatás alapján vizsgálta az új támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségét. Az I. timföldhatározat (78)–(80) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„(78) Ami a[z EK] 87. cikk (3) bekezdésének a) pontjában foglalt mentességet illeti, amely olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására vonatkozik, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság, a Bizottság megállapítja, hogy a mentesség alkalmazási időszakának második felére a nemzeti regionális támogatásról szóló, 1998‑as közösségi iránymutatásokat kell alkalmazni. Az iránymutatások 4.15. pontja kimondja, hogy működési támogatás csak kivételes esetben, a[z EK] 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti eltérés alapján támogatható régiókban nyújtható, feltéve hogy a regionális fejlődéshez való hozzájárulása és jellege miatt indokolt, és szintje arányban van az orvosolni kívánt hátrányokkal. A tagállamok feladata a hátrányok meglétének bizonyítása és jelentőségük megítélése. Az iránymutatások 4.17. pontjának megfelelően a működési támogatásnak időben korlátozottnak és fokozatosan csökkenő mértékűnek kell lennie. Ezek a feltételek ez esetben nem teljesültek.

(79)      Szardínia a[z EK] 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti eltérés alapján támogatható régió. […]

(80)      Azokban a határozatokban, amelyekkel megindította a[z EK] 88. cikk[…] (2) bekezdésében meghatározott eljárást, a Bizottság kétségét fejezte ki a tekintetben, hogy a támogatások a[z EK] 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján a közös piaccal összeegyeztethetőnek lennének. Az olasz […] hatóságok nem szolgáltak olyan elemekkel, amelyek e kétségeket eloszlathatták volna. Nem bizonyították különleges hátrányok meglétét, ahogy azok jelentőségét sem mérték fel a működési támogatás megítélésének indokolásához. Különösen a magas energiaárak és a harmadik országokból származó importtal való verseny nem rendelkeznek regionális jelleggel. Még ha az érintett régiókban a földgáz hozzáférhetőségének hiánya különös regionális hátrány is lett volna, ami nem bizonyított, […] Olaszország nem mérte fel e hátrány jelentőségét ahhoz, hogy támogatásának szintjét megindokolja. Az olasz jogszabályoknak, amelyek az Eurallumina szerint többletköltségeket vonnak maguk után, részlegesen lehet regionális jellege, mivel Szardíniát a környezeti károknak különösen kitett területnek nyilvánították, általában azonban nem tekinthetők a régió szempontjából különös hátránynak. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a szóban forgó mentességek ez esetben nem korlátozottak időben és nem fokozatosan csökkenőek, ahogyan azt az iránymutatások előírják. Ennélfogva a támogatásokat nem lehet a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinteni azon az alapon, hogy elősegítik bizonyos régiók fejlődését.”

147    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az iránymutatás, mint a közigazgatás által elfogadott belső intézkedés, nem minősíthető jogi szabálynak, mégis olyan, a gyakorlatban követendő magatartási szabályt tartalmaz, amelytől a közigazgatás egyes esetekre nézve nem térhet el anélkül, hogy olyan magyarázatot ne adna, amely összeegyeztethető az egyenlő bánásmód elvével (2011. június 9‑i Diputación Foral de Vizcaya és társai kontra Bizottság ítélet, C‑465/09 P–C‑470/09 P, EU:C:2011:372, 120. pont). Az ilyen szabályok bizonyos feltételekkel és tartalmukra joghatásokat válthatnak ki (a fent hivatkozott Diputación Foral de Vizcaya és társai kontra Bizottság ítélet, EU:C:2011:372, 120. pont).

148    Ami az I. timföldhatározat (80) preambulumbekezdésében az iránymutatás 4.15. pontjának Bizottság által történő alkalmazását illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az utóbbi rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy főszabály szerint tilosak a regionális működési támogatások és csak kivételes esetben, az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti eltérés alapján támogatható régiókban nyújthatók, feltéve hogy a regionális fejlődéshez való hozzájárulásuk és jellegük miatt indokoltak, és szintjük arányban van az orvosolni kívánt hátrányokkal, aminek bizonyítása az érintett tagállam feladata.

149    Ezen rendelkezés többek között előírja, hogy a tagállam bizonyítja, hogy a működési támogatás a kedvezményezettre háruló különös regionális hátrányt kíván orvosolni, és az említett támogatás szintje arányos az e hátrány orvoslásához szükséges szinttel.

150    Márpedig az Olasz Köztársaság által a hivatalos vizsgálati eljárás során közölt információk nem elegendők annak bizonyításához, hogy a vitatott támogatás az Eurallumina által elszenvedett különös regionális hátrányt kívánt orvosolni, és hogy e támogatás szintje arányos volt e hátránnyal.

151    A Hivatalos Lapban 2002. február 2‑án közzétett hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatban a Bizottság megállapítja, hogy az olasz hatóságok különösen „hangsúlyozták azt a tényt, hogy Szardínia igen hátrányos régió, nem volt hozzáférése földgázhoz, és hogy a timföldgyártás esetleges megszüntetése igen komoly következményekkel járna a régióban a foglalkoztatottság vonatkozásában.”

152    E tekintetben, emlékeztetni kell arra, hogy amint az az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az a körülmény, hogy valamely térség gazdasági helyzete kellően hátrányos ahhoz, hogy az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti eltérést biztosító rendelkezést alkalmazni lehessen, nem foglalja magában, hogy az említett térségben várhatóan végrehajtandó valamennyi támogatási projektet hivatalból e térség fejlesztéséhez szükségesnek kellene tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2013. június 13‑i HGA és társai kontra Bizottság ítélet, C‑630/11 P–C‑633/11 P, EBHT, EU:C:2013:387, 112. pont). Így pusztán a szardíniai hátrányos gazdasági helyzetre, különösen az alulfoglalkoztatottságra történő hivatkozás nem elegendő a jelen esetben.

153    Ezen összefüggésben különös regionális hátránynak egyedül a Szardínián a földgázhoz való hozzáférés Olasz Köztársaság által hivatkozott hiánya minősülhet. Márpedig amint azt a Bizottság az I. timföldhatározat (80) preambulumbekezdésében helyesen megállapítja, az Olasz Köztársaság nem állapította meg összegszerűen és nem is próbálta felmérni az ilyen hátrány Eurallumina számára – a szardíniai gyára tekintetében – fennálló jelentőségét. A Bizottság ugyanezen preambulumbekezdésben egyébiránt helyesen megállapítja, hogy az Olasz Köztársaság mindenesetre az ilyen hátrány jelentőségét nem határozta meg összegszerűen, sőt fel sem próbálta mérni annak bizonyítása érdekében, hogy a vitatott támogatás azzal arányos volt.

154    Egyébiránt kitűnik a 2002. február 6‑i levélből, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás során az Olasz Köztársaság ismételten az alábbiakkal érvelt:

„Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az érintett vállalkozás olyan régióban helyezkedik el, amelyre alkalmazhatók az [EK] 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti eltérések, mivel a munkanélküliség magas aránya jellemzi. Az Olasz Köztársaság ekkor úgy határozott, hogy előnybe részesíti e régió növekedését és a fejlődését éppen azért, hogy a bányászati tevékenység által már fel nem kínált foglalkoztatási lehetőségekkel alternatív lehetőségeket mozdítson elő. E szempontból az Eurallumina jelentős lehetőségnek minősül, és nehezen helyettesíthető. A vállalkozás jelenleg 760 alkalmazottat foglalkoztat, akik közül körülbelül 350 nagy mértékben szakosodott munkaerő. A timföldgyártás megszüntetése igen súlyos és megoldhatatlan problémákat hozna létre e munkaerő munkaerőpiacra történő visszailleszkedése tekintetében.”

155    Így eljárva az Olasz Köztársaság nem bizonyított az Eurallumina által elszenvedett semmilyen különös regionális hátrányt, amelyet a vitatott támogatás orvosolni kívánt volna, amint azt az iránymutatás 4.15. pontja megköveteli. Amint az a fenti 152. pontban már megállapításra került, az alulfoglalkoztatottság Szardínián fennálló helyzetére történő puszta hivatkozás nem elegendő a jelen esetben.

156    Végül az Olasz Köztársaság a keresetlevélhez a szardíniai hátrányos életkörülményeknek a jövedelem szintjére és az alulfoglalkoztatottság arányára vonatkozó összehasonlító adatokkal történő bizonyítására irányuló dokumentumokat csatolt mellékletként. A Bizottság nem állította, hogy a szóban forgó dokumentumokon alapuló érvek elfogadhatatlanok, mivel az említett dokumentumokat nem közölték a hivatalos vizsgálati eljárás során.

157    Még ha el is ismerjük, hogy e dokumentumok a jelen esetben figyelembe vehetők a megtámadott határozat jogszerűségének értékeléséhez, azok csak a jövedelem szintje és az alulfoglalkoztatottság vonatkozásában fennálló, szardíniai hátrányos gazdasági helyzetet bizonyítják, amelyek egyébiránt az I. timföldhatározat (23) és (79) preambulumbekezdésében már elismerésre kerültek, amely preambulumbekezdésekben a Bizottság megállapította, hogy Szardínia az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti eltérés alapján támogatható régió. Ugyanakkor, amint az a fenti 152–155. pontban már megállapításra került, a szardíniai hátrányos gazdasági helyzetre történő puszta hivatkozás nem elegendő a jelen esetben. Ezzel szemben a szóban forgó dokumentumok nem bizonyítják, amint azt azonban az iránymutatás 4.15. pontja előírja, hogy az Eurallumina különös regionális hátrányt szenvedett, amelyet a vitatott támogatás orvosolni kívánt.

158    Ennélfogva a Bizottság jogosan határozott akként az I. timföldhatározat (80) preambulumbekezdésében, hogy az olasz hatóságok nem szolgáltak annak megállapítását lehetővé tevő bizonyítékokkal, hogy a vitatott támogatás eleget tett az iránymutatás 4.15. pontjában előírt feltételeknek.

159    Az iránymutatás 4.15. és 4.17. pontjában előírt feltételek kumulatív jellegére tekintettel e feltételek közül egyes feltételek figyelmen kívül hagyása elegendő annak megállapításához, hogy a Bizottság az I. timföldhatározatban megalapozottan határozott úgy, hogy az iránymutatás alapján végrehajtott vitatott támogatás nem engedélyezhető az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja alapján.

160    Mint megalapozatlant el kell tehát utasítani a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott negyedik jogalapot.

 A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a bizalomvédelem, a jogbiztonság és a jogszerűség vélelme elvének megsértésére alapított hatodik jogalapról, és a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított első jogalapról

161    A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott hatodik jogalap keretében az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a bizalomvédelem, a jogbiztonság és a jogszerűség vélelmének elvét, amennyiben a megtámadott határozat 5. cikkében elrendelte a vitatott támogatás visszatéríttetését. Úgy érvel, hogy az engedélyező tanácsi határozatokra – az állami támogatásra vonatkozó szabályokat is ideértve – tekintettel az Eurallumina és maga is jogosan bízott a vitatott mentesség szabályszerűségében, és vélelmezhette továbbá, hogy az engedélyező tanácsi határozatok jogszerűek voltak. E tekintetben először is előadja, hogy az engedélyező tanácsi határozatok 1993 óta lehetővé tették számára a vitatott mentesség alkalmazását vagy további alkalmazását. Másodszor a 93/697, a 96/273 és a 97/425 határozat preambulumbekezdéseire hivatkozik, amelyek megállapították, hogy a vitatott mentesség nem vezetett a verseny torzulásához és nem akadályozta a közös piac megfelelő működését. Harmadszor az 1999/255 és az 1999/880 határozatra hivatkozik, amely a vitatott mentesség rendszeres bizottsági felülvizsgálatát írja elő a közös piac működésével és az EK‑Szerződés egyéb céljaival fennálló összeegyeztethetőségének biztosítása érdekében. Negyedszer arra hivatkozik, hogy a 2001/224 határozatot megelőző engedélyező tanácsi határozatok egyáltalán nem utalnak az egységes piac működésének torzulásaira vonatkozó bármely, különösen az EK 87. és EK 88. cikk alapján lefolytatandó esetleges eljárásra. Ötödször a 2001/224 határozat 1. cikkének (2) bekezdésére, valamint a 2003/96 irányelvnek a II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikkére hivatkozik, amely az Euralluminában jogos bizalmat keltett a vitatott mentesség szabályszerűségében, amelyre tekintettel az utóbbi 2002. február 2. és 2005 vége között 2006. december 31‑ig amortizálandó beruházásokat tett. Hatodszor a hatályos rendelkezések kétértelműségének hiányára hivatkozik, amelyek szerint az Eurallumina és maga is bízhatott a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig fennálló szabályszerűségében.

162    A T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott első jogalap keretében az Eurallumina szintén úgy érvel, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette a bizalomvédelem elvét, amennyiben elrendelte a vitatott támogatás visszatéríttetését a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig fennálló szabályszerűségében való jogos bizalma ellenére vagy legalábbis az említett mentesség alapján az ezen időpontig nyújtott támogatás visszatéríttetésének jogszerű lehetősége hiányában.

163    E tekintetben az Eurallumina először is egyrészt a 2001/224 határozat jogszerűségének vélelmére hivatkozik, amely engedélyezte az Olasz Köztársaság számára a vitatott mentesség 2006. július 31‑ig történő alkalmazását, másrészt pedig az engedélyező tanácsi határozatok Bizottság által tett javaslataira, amelyek kizárólag a vitatott mentesség jövőbeni megszüntetését vagy fokozatos hatályon kívül helyezését írták elő.

164    Másodszor az engedélyező tanácsi határozatok és a Bizottság javaslataira vagy magatartására hivatkozik, amelyek sosem állapították meg pontosan, hogy a vitatott támogatás az EK 87. cikk (3) bekezdése szerint a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülhet. E tekintetben először a 2001/224 határozat (5) preambulumbekezdésének pontatlanságára támaszkodik, amely annak megállapítására szorítkozott, hogy az e határozatban engedélyezett számos mentesség közül egyes mentességek az EK 87. cikk (3) bekezdése szerint összeegyeztethetetlenek lehetnek a közös piaccal. Másodszor hivatkozik a 2000. november 15‑i tanácsi határozatjavaslatra, amely engedélyezi az Olasz Köztársaság számára a vitatott mentesség 2002. december 31‑ig történő további alkalmazását, és amely a Bizottság 2000. július 17‑i bejelentési kérelmének helyébe lépett. Harmadszor a Bizottság által az engedélyező tanácsi határozatok javaslataiban, mint például az 1999. november 29‑i javaslatban említett állami támogatási problémákról folytatott vita vagy e problémáknak az engedélyező tanácsi határozatokban történő megemlítésének hiányára hivatkozik. Negyedszer az engedélyező tanácsi határozatok tartalmára hivatkozik, amelyből kitűnik, hogy a Tanács sosem ismerte el, hogy a vitatott mentesség alapján nyújtott támogatás jogellenes állami támogatásnak minősül, méghozzá a 92/81 irányelv alapján, amely ugyanazt a célt követte, mint az állami támogatásra vonatkozó szabályok. A Tanács köteles volt vizsgálni, hogy a Bizottság által az ezen irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alapján javasolt intézkedések nem vezettek‑e a verseny torzulásához. Ötödször az Eurallumina a 2001/224 határozatra alapít, amelyben a Tanács engedélyezte az Olasz Köztársaság számára a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig történő további alkalmazását, és amelynek tartalmát megerősítette a 2003/96 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése. Hatodszor a Bizottság 2003. október 27‑i sajtóközleményére (IP/03/1456) hivatkozik, amelyben az utóbbi üdvözölte a 2003/96 irányelv elfogadását, megállapítva azt, hogy ezen irányelv csökkenteni fogja a tagállamok között fennálló versenytorzulásokat. Hetedszer utal az I. timföldhatározat Bizottság által történő késedelmes elfogadására, amelyre csak 2005. december 7‑én került sor, jóllehet 2002 februárjában közzétették a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatot, és benyújtották a felek utolsó észrevételeit, amely táplálta a vitatott mentesség szabályszerűségébe vetett jogos bizalmát.

165    Harmadszor az Eurallumina állítja, hogy figyelembe kell venni a 2001/224 határozatnak a 2003/96 irányelvnek a II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikke által megerősített joghatásait, amely engedélyezte az Olasz Köztársaság számára a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig történő további alkalmazását. Álláspontja szerint, amennyiben a Bizottság megkérdőjelezheti az engedély jogszerűségét vagy időtartamát, a 92/81 irányelv 8. cikkének (5) bekezdésében előírt eljárást alkalmazva vagy az EK 230. cikk alapján keresetet indítva, az nem vitatható közvetetten az EK 87. cikk és az EK 88. cikk szerinti eljárás keretében. Ráadásul az Eurallumina a 2003/96 irányelv (32) preambulumbekezdésére hivatkozik, amely csak az EK 87. cikk és az EK 88. cikk szerinti [„esetleges”] eljárásokat említi, amelyből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ezen irányelv elfogadása előtt indított, az állami támogatásokra vonatkozó eljárások nincsenek hatással az általa engedélyezett menteségekre.

166    Negyedszer az Eurallumina arra hivatkozik, hogy a 2003/96 irányelv 18. cikke bizonyítja, hogy amikor ezen irányelvet javasolták és elfogadták, a Bizottság és a Tanács nem tekintette úgy, hogy a vitatott mentesség az EK 87. cikk (3) bekezdése szerint részben összeegyeztethetetlen volt a közös piaccal. Ezt megerősíti a Bizottság sajtóközleménye – amely szerint ezen irányelv elfogadása lehetővé teszi a közös piac működésének jobbítását – és az engedélyező tanácsi határozatok, amelyek a 2001/224 határozatig kifejezetten megállapították, hogy a vitatott mentesség összeegyeztethető volt a tisztességes versennyel és nem volt hatással a közös piac működésére.

167    Ötödször az Eurallumina állítja, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat közzététele nem volt olyan jellegű, hogy megdöntse a vitatott mentesség szabályszerűségébe vetett jogos bizalmát. E tekintetben először is a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat közzétételének céljára támaszkodik, amely a meghozandó döntés érdemét nem érintve, érdekelt harmadik felek puszta felhívása volt arra, hogy tegyék meg észrevételeiket. Másodszor a hivatalos vizsgálati eljárás pusztán előrevetítő jellegébe vetett jogos bizalmára hivatkozik, azaz hogy az kizárólag az engedély lejártát – azaz 2006. december 31‑ét – követően nyújtott támogatásra vonatkozik. Harmadszor a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat közlését követően az Olasz Köztársaságnak – a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig történő további alkalmazására – adott engedélynek a 2003/96 irányelvnek a II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikke által történő megerősítésére hivatkozik. Negyedszer a Bizottság azon megállapításaira hivatkozik, amelyek szerint, amennyiben a vitatott mentesség a verseny torzulásához vezetett, fokozatosan anélkül kell megszüntetni, hogy visszatéríttetnék az arra alapítva nyújtott támogatást.

168    Hatodszor az Eurallumina állítja, hogy figyelembe kell venni a hosszú távú, körülbelül 81 millió euró összeget kitevő beruházásokat, amelyeket a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig fennálló szabályszerűségébe vetett jogos bizalmára tekintettel, vagy legalábbis az említett mentesség alapján az utóbbi időpontig nyújtott támogatás visszatéríttetésének jogszerű lehetősége hiányában jóhiszeműen tett a szardíniai gyárában. Ha feltételezzük, hogy a Törvényszék megállapítja, hogy e jogos bizalom megszűnt 2002. február 2‑án, az Eurallumina azt állítja, hogy a 2001. március 12. és 2002. február 2. közötti időszakban körülbelül 11,6 millió összegben engedélyezett tőkekiadásokat.

169    A Bizottság kéri a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott hatodik jogalap – mint részben elfogadhatatlan, egyebekben pedig mint megalapozatlan – elutasítását. Kéri továbbá a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott első jogalap mint megalapozatlan elutasítását.

170    A jelen jogalapok és kifogások azt a kérdést vetik fel, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a vitatott támogatás visszatéríttetésének előírásával megsértette‑e az uniós jog bizonyos általános elveit, úgymint a bizalomvédelem elvét, a jogbiztonság elvét és a jogszerűség vélelmének elvét.

171    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 659/1999 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság csak akkor kérheti az állami támogatás visszatéríttetését, amennyiben az ellentétes az uniós jog valamelyik általános elvével.

172    Ami először is a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott hatodik jogalap keretében hivatkozott jogszerűség vélelme elvének megsértésére alapított kifogást illeti, az lényegében azon a tényen alapul, hogy a megtámadott határozat olyan joghatásokat vált ki, amelyek ellentétesek az engedélyező tanácsi határozatok által kiváltott joghatásokkal, amelyek kifejezetten engedélyezték az Olasz Köztársaság számára a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig történő további alkalmazását.

173    A fenti 62. pontban már hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint az uniós intézmények aktusait főszabály szerint jogszerűségi vélelem illeti meg, ami miatt ezek az aktusok mindaddig joghatásokat váltanak ki, amíg azokat vissza nem vonják, megsemmisítés iránti kereset alapján meg nem semmisítik, illetve előzetes döntéshozatal iránti kérelem vagy jogellenességi kifogás következtében érvénytelennek nem nyilvánítják.

174    A jelen esetben a fenti 71–75. pontban kifejtett indokok miatt, amelyek maguk a fenti 65–69. pontban hivatkozott Bizottság kontra Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) indokolásán alapulnak, mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásával nem sérthette meg a Tanács által elfogadott aktusokat, amelyek kifejtetten engedélyezték az Olasz Köztársaság számára a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig történő további alkalmazását, amennyiben az említett engedélyek csak a jövedéki adókra vonatkozó jogharmonizációs szabályok hatálya keretében fejthették ki hatásukat, és nem befolyásolták egy olyan esetleges határozat joghatásait, mint amilyen az I. timföldhatározat, amelyet a Bizottság az állami támogatásokra vonatkozó hatáskörei keretében fogadhatott el.

175    Egyébiránt, amint az a fenti 73. és 74. pontban már megállapításra került, a Bizottság kontra Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) 52. és 53. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság az állami támogatások területén – az összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetésére irányuló kötelezettségre vonatkozó valamennyi következményre figyelemmel – mindig módosíthatja az arra vonatkozó értékelését, hogy a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvére tekintettel teljesülnek‑e a támogatás fennállásának feltételei, oly módon, hogy a Bizottságot a megtámadott határozatban nem kötötték a jövedéki adókra vonatkozó jogharmonizációs tanácsi határozatokban foglalt értékelések, amelyek szerint a vitatott mentesség nem vezetett a verseny torzulásához és nem akadályozta a közös piac megfelelő működését.

176    Következésképpen a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott hatodik jogalap keretében hivatkozott, a jogszerűség vélelme elvének megsértésére alapított kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

177    Ami másodszor a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott hatodik jogalap keretében és a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott első jogalap keretében hivatkozott, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének megsértésére alapított kifogást illeti, azok lényegében azon a tényen alapulnak, hogy az engedélyező tanácsi határozatok, valamint a 2003/96 irányelvnek a II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikke jogos bizalmat keltett az Euralluminában a vitatott mentesség szabályszerűsége vonatkozásában, vagy mindenesetre azzal egyenértékű helyzetet teremtett, amelyet a Bizottságnak kellett volna tisztáznia a megtámadott határozat elfogadását megelőzően.

178    E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a bizalomvédelem elve alapvető uniós jogelv (1999. október 14‑i Atlanta kontra Európai Közösség ítélet, C‑104/97 P, EBHT, EU:C:1999:498, 52. pont), amely lehetővé teszi minden olyan gazdasági szereplő számára, amelynek vonatkozásában valamely intézmény megalapozott várakozásokat keltett, hogy hivatkozzék erre az elvre (1987. március 11‑i Van den Bergh en Jurgens és Van Dijk Food Products [Lopik] kontra EGK ítélet, 265/85, EBHT, EU:C:1987:121, 44. pont; 2011. március 24‑i ISD Polska és társai kontra Bizottság ítélet, C‑369/09 P, EBHT, EU:C:2011:175, 123. pont; 2012. szeptember 27‑i Producteurs de légumes de France kontra Bizottság ítélet, T‑328/09, EU:T:2012:498, 18. pont). Mindazonáltal, ha az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő számíthat az érdekeit esetleg érintő intézményi intézkedés elfogadására, annak elfogadása esetén nem hivatkozhat az említett elvre (lásd: 1978. február 1‑jei Lührs‑ítélet, 78/77, EBHT, EU:C:1978:20, 6. pont; 2009. március 25‑i Alcoa Trasformazioni kontra Bizottság ítélet, T‑332/06, EU:T:2009:79, 102. pont). A bizalomvédelem elvére való hivatkozás jogának fennállásához három feltétel együttes teljesülése szükséges. Először is az uniós adminisztrációnak pontos, feltétel nélküli és egybehangzó, feljogosított és megbízható forrásokból származó ígéretet kell tennie az érintett számára. Másodszor ezen ígéreteknek jogos elvárást kell kelteniük abban a személyben, akihez intézik őket. Harmadszor az adott ígéreteknek összhangban kell állniuk a vonatkozó szabályokkal (lásd: a fent hivatkozott Producteurs de légumes de France kontra Bizottság ítélet, EU:T:2012:498, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

179    Ezt követően különösen a bizalomvédelem elvének az állami támogatások területén történő alkalmazhatóságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy azon tagállam, amelynek a hatóságai az EK 88. cikkben előírt eljárási szabályok megsértésével nyújtottak támogatást, hivatkozhat a kedvezményezett vállalkozás jogos bizalmára a Bizottság támogatás visszatéríttetésére kötelező határozata érvényességének uniós bíróság előtti vitatása érdekében, viszont nem hivatkozhat e jogos bizalomra az említett határozat végrehajtására figyelemmel szükséges intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettség alóli mentesülés érdekében (lásd: 1997. január 14‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑169/95, EBHT, EU:C:1997:10, 48. és 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az ítélkezési gyakorlatból egyébiránt kitűnik, hogy a támogatás kedvezményezettjei, a bejelentési kötelezettségnek az állami támogatások Bizottság által történő kötelező jellegű ellenőrzésének hatékonyságában betöltött alapvető szerepére figyelemmel főszabály szerint csak akkor bízhatnak jogosan az említett támogatás szabályszerűségében, ha azt az EK 88. cikkben előírt eljárás tiszteletben tartásával nyújtották, és a gondos piaci szereplőnek rendszerint meg kell tudnia bizonyosodni arról, hogy az említett eljárást betartották‑e. Különösen nem állhat fenn a támogatás kedvezményezettjének az adott időpontban arra vonatkozó jogos bizalma, hogy a támogatást szabályszerűen nyújtották, ha a támogatást az EK 88. cikk (3) bekezdése értelmében jogellenesen, a Bizottságnak való előzetes bejelentés nélkül hajtották végre (lásd ebben az értelemben: Producteurs de légumes de France kontra Bizottság ítélet, fenti 178. pont, EU:T:2012:498, 20. és 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), kivéve ha rendkívüli körülmények állnak fenn (1990. szeptember 20‑i Bizottság kontra Németország ítélet; C‑5/89, EBHT, EU:C:1990:320, 16. pont; lásd továbbá: 2004. április 29‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑298/00 P, EBHT, EU:C:2004:240, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2009. november 30‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, T‑427/04 és T‑17/05, EBHT, EU:T:2009:474, 263. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

180    Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az észszerű határidő közigazgatási eljárás lefolytatása során történő betartása az uniós jog általános elve (2003. november 27‑i Regione Siciliana kontra Bizottság ítélet, T‑190/00, EBHT, EU:T:2003:316, 136. pont). Ezenkívül a jogbiztonság alapvető követelménye alapján, amely szerint a Bizottság nem késlekedhet határozatlan ideig hatáskörének gyakorlásával, a bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a közigazgatási eljárás lefolyásából lehet‑e túlzottan késedelmes cselekvésre következtetni ezen intézmény részéről (2002. szeptember 24‑i Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság ítélet, C‑74/00 P és C‑75/00 P, EBHT, EU:C:2002:524, 140. és 141. pont; Fleuren Compost kontra Bizottság ítélet, fenti 132. pont, EU:T:2004:4, 145–147. pont).

181    A Bizottság késlekedése annak megállapítása során, hogy valamely támogatás jogellenes, és azt a tagállam köteles megszüntetni és visszatéríttetni, bizonyos körülmények között az említett támogatás kedvezményezettjeiben olyan jogos bizalmat kelthet, amely megakadályozza, hogy a Bizottság az említett tagállammal szemben elrendelje e támogatás visszatéríttetését (1987. november 24‑i RSV kontra Bizottság ítélet, 223/85, EBHT, EU:C:1987:502, 17. pont). Be nem jelentett állami támogatások esetén az ilyen késedelem a Bizottságnak csak attól az időponttól kezdve róható fel, amikor a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatások létezéséről tudomást szerzett (Olaszország kontra Bizottság ítélet, fenti 179. pont, EU:C:2004:240, 91. pont).

182    Kizárólag az a tény, hogy a 659/1999 rendelet a (támogatás nyújtásától számított) tízéves elévülési időn kívül, amely lejártával már nem rendelhető el a támogatás visszatéríttetése, az említett rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerint – amely előírja, hogy a Bizottságot nem köti az ugyanezen rendelet 7. cikkének (6) bekezdésében meghatározott határidő – nem tartalmaz – akár irányadó jelleggel – további határidőt a jogellenes támogatás Bizottság által történő vizsgálatára, nem képezi akadályát annak, hogy az uniós bíróság ellenőrizze, hogy ezen intézmény észszerű határidőn belül hozott‑e határozatot, vagy túlzott késedelemmel járt‑e el (lásd ebben az értelemben és analógia útján az irányadó jellegű határidőt illetően: 2005. június 15‑i Regione autonoma della Sardegna kontra Bizottság ítélet, T‑171/02, EBHT, EU:T:2005:219, 57. pont; 2009. szeptember 9‑i Diputación Foral de Álava és társai ítélet, T‑230/01–T‑232/01 és T‑267/01–T‑269/01, EU:T:2009:316, 338. és 339. pont; Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság ítélet, T‑30/01–T‑32/01 és T‑86/02–T‑88/02, EBHT, EU:T:2009:314, 259. és 260. pont).

183    Végül emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a Bizottság, amikor az őt terhelő gondossági kötelezettség megsértésével kétértelmű helyzetet teremtett bizonytalansági elemek behozatala és az alkalmazandó szabályozás egyértelműségének hiánya okán, amit súlyosbít az elhúzódó válaszadási mulasztása – jóllehet tudomása volt az érintett támogatásokról –, a már kifizetett támogatások visszatéríttetését elrendelő bármilyen lépés megtétele előtt tisztázza az említett helyzetet (lásd ebben az értelemben: 1970. július 9‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet, 26/69, EBHT, EU:C:1970:67, 28–32. pont).

184    A fenti 178–183. pontban felidézett szabályok alapján kell értékelni a felpereseknek lényegében a különleges körülmények fennállására alapított érveit, amelyek jogszerűen keltettek jogos bizalmat az Euralluminában a vitatott mentesség és így a vitatott támogatás szabályszerű jellegét tekintve.

185    A jelen esetben először is hangsúlyozni kell, hogy sem az Olasz Köztársaság (lásd a fenti 128. pontot), sem az Eurallumina nem vitatja a megtámadott határozat (67) preambulumbekezdését, amelyből az következik, hogy a vitatott támogatást sosem jelentették be a Bizottságnak. Meg kell tehát állapítani, hogy e támogatást az EK 88. cikk (3) bekezdésének megsértésével anélkül nyújtották, hogy arról az előbbit előzetesen értesítettékvolna.

186    Ezt követően a felperesek állításával szemben a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat Hivatalos Lapban történő közzététele véget vetett az Eurallumina által a vitatott mentesség szabályszerűségébe vetett jogos bizalomnak, figyelembe véve a Bizottság javaslatára elfogadott, a megtámadott határozattal érintett időszakban hatályos engedélyező tanácsi határozatok – ideértve a 2001/224 határozatot is – megfogalmazása által korábban létrehozott kétértelmű helyzetet.

187    A Bizottság kontra Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) 52. és 53. pontjában, amelyek kötik a Törvényszéket a Bíróság alapokmánya 61. cikkének második bekezdése szerint, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy azt a körülmény, hogy a Tanács az engedélyező határozatokat a Bizottság javaslatára fogadta el, és az egyszer sem gyakorolta a 92/81 irányelv 8. cikkének (5) bekezdése, illetve az EK 230. cikk és az EK 241. cikk címén őt megillető, e határozatok visszavonásának vagy módosításának kezdeményezésére vonatkozó jogát, figyelembe kellett venni az összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetése kapcsán, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvére tekintettel, amint azt a Bizottság meg is tette, amikor az I. timföldhatározatban eltekintett a 2002. február 2‑ig, az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást megindító határozatok Hivatalos Lapban történő közzétételének időpontjáig nyújtott támogatások visszatérítésének elrendelésétől. Ezen indok döntő volt ahhoz, hogy a Bíróság a Bizottság kontra Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) 54. pontjában megállapítsa, hogy az ugyanezen ítélet 39–44. pontjában ismertetett indokolás jogilag nem támasztja alá a Törvényszék azon végkövetkeztetését, miszerint az I. timföldhatározat kétségbe vonja az engedélyező tanácsi határozatok érvényességét, és ennélfogva sérti a jogbiztonságnak és az intézmények aktusai jogszerűsége vélelmének elvét, és az ugyanezen indokokon alapuló azon végkövetkeztetést, amely szerint a Bizottság a T‑62/06. RENV. sz. ügyben megsértette a megfelelő ügyintézés elvét.

188    A bizalomvédelem és a jogbiztonság elvéből eredő követelményekre tekintettel a Bizottság javaslatára elfogadott engedélyező tanácsi határozatok megfogalmazása által létrehozott kétértelmű helyzet csak a vitatott mentesség alapján az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást megindító határozat Hivatalos Lapban történő közzétételének időpontjáig nyújtott támogatás visszatéríttetését zárta ki. Ezzel szemben az említett közzétételt követően az Euralluminának tudnia kellett, hogy amennyiben a vitatott mentesség állami támogatásnak minősül, azt a Bizottságnak az EK 88. cikk szerint engedélyeznie kell.

189    Ebből következik, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat közzététele véget vetett azt megelőzően az Eurallumina által a vitatott mentesség szabályszerű jellegébe a Bizottság javaslatára korábban elfogadott engedélyező tanácsi határozatok alapján vetett jogos bizalomnak.

190    A Bizottság az I. timföldhatározat (98) preambulumbekezdésében jogosan vette figyelembe azt, hogy a jelen ügy körülményei rendkívüliek, mivel javaslatai Tanácsnak történő benyújtásával egy bizonyos kétértelműséget hozott létre és tartott fenn, valamint azt, hogy amennyiben nem tudta bizonyítani, hogy a tagállamok ténylegesen tájékoztatták‑e a különböző kedvezményezetteket, és ha igen, mikor tájékoztatták őket a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatáról, nem zárható ki, hogy a kedvezményezettek 2002. február 2‑ig hivatkozhattak a bizalomvédelem elvére, amikor is a Hivatalos Lapban közzétételre kerültek a jövedéki adó alóli mentesítés vonatkozásában az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást megindító határozatok, de megjegyzendő, hogy e közzététel megszüntetett minden, az engedélyező tanácsi határozatok megfogalmazásához kapcsolódó bizonytalanságot a tekintetben, hogy amennyiben a szóban forgó intézkedések állami támogatásnak minősülnek, azokat a Bizottságnak az EK 88. cikk szerint engedélyeznie kell.

191    Az ilyen megoldás megalapozottságát nem kérdőjelezik meg a felperesek érvei.

192    A felperesek 2003/96 irányelvre alapított érveit illetően meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy az ezen irányelv 28. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 18. cikkének (1) bekezdése engedélyezte, hogy az Olasz Köztársaság 2003. január 1‑jétől továbbra is alkalmazza a vitatott mentességet, nem bír jelentőséggel az Euralluminának a vitatott mentességbe vetett, az állami támogatásokra vonatkozó szabályokra tekintettel fennálló esetleges jogos bizalma vonatkozásában. Ugyanis a 2003/96 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének hatálybalépésekor, azaz 2003. január 1‑jén az Euralluminának tudomása kellett, hogy legyen a vitatott mentességre vonatkozó folyamatban lévő hivatalos vizsgálati eljárásról, és arról, hogy mivel a vitatott mentesség állami támogatásnak minősült, azt az EK 88. cikk szerint engedélyeznie kell a Bizottságnak. E helyzetet nem módosíthatta a 2003/96 irányelv 2003. október 27‑i elfogadása és 2003. október 31‑i hatálybalépése, amely irányelv (32) preambulumbekezdése kifejezetten megállapítja, hogy ezen irányelv „nem sérti az olyan jövőbeli állami támogatásokra vonatkozó eljárások kimenetelét, amelyeket a[z EK] 87. és [az EK] 88. cikkel összhangban végeznek” (lásd ebben az értelemben és analógia útján: Bizottság kontra Írország és társai ítélet, fenti 25. pont, EU:C:2013:812, 51. pont). Így a 2003/96 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat közzétételét követően nem kelthetett jogos bizalmat az Euralluminában a vitatott mentesség állami támogatásokra vonatkozó szabályokra tekintettel fennálló szabályszerűségében.

193    Ami az Euralluminának az I. timföldhatározat Bizottság általi késedelmes elfogadására alapított érveit illeti, meg kell állapítani, hogy az nem olyan rendkívüli körülmény, amely okán az Eurallumina jogosan bízhatott a vitatott mentesség szabályszerűségében, mégpedig az alábbi 194–217. pontban kifejtett okok összessége miatt.

194    Először is meg kell vizsgálni, hogy a jelen ügyben a hivatalos vizsgálati eljárásra szabott határidő meghaladta‑e az észszerűség határait.

195    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az Eurallumina által hivatkozott RSV kontra Bizottság ítéletben (fenti 181. pont, EU:C:1987:502) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által a határozatának elfogadásához szükséges 26 hónapos határidő meghaladta az észszerűség határait.

196    Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a 659/1999 rendelet 7. cikkének (6) bekezdése szerint, a bejelentett állami támogatások keretében a hivatalos vizsgálati eljárás lefolytatására előírt referencia‑határidő 18 hónap. E határidő, még ha a 659/1999 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerint nem is alkalmazandó a jogellenes támogatásokra (lásd a fenti 182. pontot), hasznos referencia, a mint a jelen ügyben, nem bejelentett intézkedésre vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárás időtartama észszerűségének értékeléséhez.

197    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy 2000. július 17‑én a Bizottság kérte a Francia Köztársaságot, Írországot és az Olasz Köztársaságot, hogy az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alapján jelentsék be a jövedéki adó alóli mentességeket. A bejelentés minőséggel nem rendelkező válaszok 2000 szeptemberében, októberében és decemberében érkeztek meg. Ezt követően az érintett tagállamokkal 2001. november 5‑én közölt és a Hivatalos Lapban 2002. február 2‑án közzétett, 2001. október 30‑i határozatával megindította a hivatalos vizsgálati eljárást. Ezt követően megkapta az Aughinish Alumina (2002. február 26‑i és 2002. március 1‑jei levél), az Eurallumina (2002. február 28‑i levél), az Alcan (2002. március 1‑jei levél) és az Európai Alumínium Szövetség (2002. február 26‑i levél) észrevételeit. Ezen észrevételeket a Bizottság 2002. március 26‑án közölte Írországgal, az Olasz Köztársasággal és a Francia Köztársasággal. Írország a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatra vonatkozó észrevételeit 2002. január 8‑án közölte. A Bizottság 2002. február 18‑án kiegészítő felvilágosításokat kért Írországtól, amely 2002. április 26‑án válaszolt, miután a válaszra meghatározott határidő meghosszabbítását kérte. A Francia Köztársaság, miután 2001. november 21‑én szintén kérte a válaszra meghatározott határidő meghosszabbítását 2002. február 12‑én tette meg észrevételeit az eljárást megindító határozat vonatkozásában. A Francia Köztársaság 2002. február 6‑án nyújtotta be észrevételeit.

198    Az I. timföldhatározatot 2005. december 7‑én fogadták el.

199    Így kicsit több mint 49 hónap telt el a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat elfogadása és az I. timföldhatározat elfogadása között.

200    A priori az ilyen határidő, amely majdnem duplája volt az RSV kontra Bizottság ítéletben (fenti 181. pont, EU:C:1987:502) figyelembe vett határidőnek, és kicsit több mint duplája a 659/1999 rendelet 7. cikkének (6) bekezdésében a bejelentett állami támogatások keretében folytatott hivatalos vizsgálati eljárás lefolytatására előírt határidőnek, nem tűnik észszerűnek. Az ítélkezési gyakorlat szerint meg kell azonban vizsgálni, hogy e határidőt nem igazolják‑e az ügy körülményei.

201    E tekintetben a Bizottság által hivatkozott körülmények mindazonáltal nem igazolják a 49 hónapos vizsgálati időt.

202    Nem vitatott, hogy e határidő figyelembe veszi egyrészt a tagállamoknak és a kedvezményezetteknek az észrevételeik benyújtására meghatározott határidőt, másrészt pedig azt a tényt, hogy a francia, az ír és az olasz kormány kérte a Bizottságtól az észrevételeik és a hivatalos vizsgálati eljárás keretében adott válaszaik benyújtására előírt határidő meghosszabbítását. A jelen ügyben a jövedéki adó alóli mentességek között fennálló szoros kapcsolatra tekintettel, a hasonló, a párhuzamosan folytatott eljárások során a Tanács ugyanezen határozatával engedélyezett intézkedéseket illetően figyelembe kell venni a szóban forgó aktában szereplő összes eljárási aktust, és különösen azt, hogy 2002. április 26‑án Írország válaszolt a Bizottság kiegészítő felvilágosítások iránti utolsó kérelmére.

203    Mindazonáltal ezen utolsó időpontot követően több mint 43 hónap telt el, mielőtt a Bizottság elfogadta az I. timföldhatározatot. Márpedig a szóban forgó akták vizsgálatának ilyen határideje, az érintett tagállamok és az érdekelt felek által szolgáltatott észrevételek összességére tekintettel nem igazolható a jelen ügyben szereplő körülmények között.

204    Először is, ami az akták állítólagos nehézségét illeti, az nem bizonyított, és még ha ez is a helyzet, az nem igazolja a jelen ügyben szereplő ilyen hosszú vizsgálati időt. Ugyanis az iratok nem tartalmaznak a Bizottság által megoldandó különösen nehéz jogi problémára történő utalást, továbbá az I. timföldhatározat észszerű hosszúságú (112 preambulumbekezdés), és a fejtegetéseiből nem tűnik ki semmilyen nyilvánvaló nehézség. Ezt követően a Bizottságnak jóval a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását megelőzően tudomása volt a jövedéki adó alóli mentességekről, mivel a mentesség iránti első kérelmet Írország 1992‑ben, az Olasz Köztársaság 1993‑ban, a Francia Köztársaság pedig 1997‑ben nyújtotta be. Egyébiránt a Bizottság nyújtotta be a Tanácsnak a jövedéki adó alóli mentességeket engedélyező határozatokra vonatkozó egymást követő javaslatokat, miután ilyen irányú kérelmek érkeztek hozzá a Francia Köztársaság, Írország és az Olasz Köztársaság részéről. Végül az állami támogatásokra vonatkozó jelentései keretében a Bizottság tájékoztatta a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) az ír mentesség fennállásáról.

205    Ráadásul a Bizottság maga is megállapította, hogy 1999 óta az állami támogatások területére vonatkozó szabályokkal ellentétesnek véli a jövedéki adó alóli mentességeket. Ezen időpont óta lehetősége volt tehát arra, hogy elmélyítse az említett mentességeknek a tárgykörre vonatkozó szabályokra tekintettel fennálló szabályszerűségére vonatkozó megfontolásait.

206    Egyébiránt az a tény, hogy a Bizottság nem kért további információt a Francia Köztársaságtól, Írországtól vagy az Olasz Köztársaságtól az I. timföldhatározat elfogadását megelőző 43 hónap során, bizonyítja, hogy már ezen időszakban is rendelkezett minden szükséges információval a jövedéki adó alóli mentességekre vonatkozó határozat meghozatalához.

207    Végül, ami az ásványolajok adóztatása közösségi szabályozásának alakulásából eredő állítólagos nehézségeket és különösen a 2003/96 irányelv elfogadását illeti, a Bizottság nem megalapozottan hivatkozik arra. Ugyanis az I. timföldhatározat olyan joghelyzetre vonatkozik, amely nem az ásványolajok adóztatására vonatkozó, csak 2004. január 1‑jén hatályba lépő, a 2003/96 irányelvből eredő szabályok hatálya alá, hanem az ásványolajok adóztatására vonatkozó korábban alkalmazandó szabályok hatálya alá tartozik. Következésképpen a közösségi szabályozás Bizottság által hivatkozott alakulása nem bír jelentőséggel a jelen ügyben. Megerősíti ezt az a tény, hogy az I. timföldhatározatban a Bizottság új hivatalos vizsgálati eljárást indított a timföldgyártáshoz a Gardanne régióban, a Shannon régióban és Szardínián 2004. január 1‑je után, a 2003/96 irányelvből eredő új szabályok hatálybalépésétől üzemanyagként felhasznált ásványolajok jövedéki adó alóli mentesítése vonatkozásában. Mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy az I. timföldhatározatot a 2003/96 irányelv elfogadását követő közel két évvel fogadták el. Márpedig annak a Bizottság által állított puszta szükségessége, hogy az I. timföldhatározat figyelembe vegye az ásványolajok adóztatására vonatkozó, a 2003/96 irányelvből eredő új szabályokat, nem elegendő a jelen ügyben szereplő ilyen hosszú vizsgálati időszak igazolásához.

208    E körülmények között a Bizottság megfelelő ismeretekkel rendelkezett a jövedéki adó alóli mentességek jogi és ténybeli hátteréről, és nem szembesült azoknak az állami támogatások területére vonatkozó szabályok alapján történő vizsgálatának nyilvánvaló nehézségével.

209    Másodszor a Bizottság által állított gyakorlati és nyelvi nehézségeket illetően, még ha feltételezzük is bizonyítottságukat, azok nem igazolhatnak a jelen ügyben szereplő ilyen hosszú vizsgálati időszakot. Mindenesetre a Bizottság rendelkezett olyan szolgálatokkal, amelyek lehetővé tették számára, hogy kezelje az általa hivatkozott nyelvi nehézségeket, valamint ezzel párhuzamosan, a jelen ügyben szereplőnél jóval rövidebb időn belül elvégezze a jövedéki adó alóli mentességek vizsgálatát, többek között szolgálatainak megfelelő koordinálása segítségével.

210    Ennélfogva észszerűtlen a vitatott támogatás vizsgálatának jelen ügyben szereplő ideje.

211    Másodszor meg kell vizsgálni, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozat hozatalát illető késedelme okán az Eurallumina észszerűen hihette‑e azt, hogy a Bizottság kételyei már nem álltak fenn, és hogy a vitatott mentességet a Bizottság nem kifogásolja, továbbá azt, hogy e késedelem megakadályozta‑e a Bizottságot abban, hogy kérje az e mentesség alapján 2002. február 3. és 2003. december 31. között nyújtott támogatás visszatérítését, amint az RSV kontra Bizottság ítéletben megállapításra került (fenti 181. pont, EU:C:1987:502, 16. pont).

212    Az utóbbi ítéletben a Bíróság nem vitatottan úgy ítélte meg, hogy az ezen ügyben a Bizottság határozatának meghozataláig eltelt 26 hónapos időtartam a felperesben, a támogatás kedvezményezettjében olyan jogos bizalmat kelthetett, amely megakadályozta, hogy az intézmény az érintett nemzeti hatóságokkal szemben elrendelje e támogatás visszatéríttetését.

213    Mindazonáltal, bár ügyelni kell a magánérdek védelmét biztosító jogbiztonsági követelmények tiszteletben tartására, ezeket egyensúlyba kell hozni a jogszerűség elvének követelményeivel, amelyek a közérdeket védik, amelyek között található az állami támogatások területén az annak elkerülésére irányuló követelmény, hogy a piac működését ne torzítsák versenyre káros állami támogatások, ami megköveteli az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, hogy visszatérítsék a jogellenes támogatásokat a korábbi helyzet visszaállítása érdekében (lásd: 2003. augusztus 5‑i P & O European Ferries [Vizcaya] és Diputación Foral de Vizcaya kontra Bizottság ítélet, T‑116/01 és T‑118/01, EBHT, EU:T:2003:217, 207. és 208. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

214    Az ítélkezési gyakorlat akként értelmezte tehát az RSV kontra Bizottság ítéletet (fenti 181. pont, EU:C:1987:502), hogy az ügy alapjául szolgáló konkrét körülmények meghatározó szerepet töltöttek be a Bíróság elfogadott álláspontjában (lásd ebben az értelemben: Olaszország kontra Bizottság ítélet, fenti 179. pont, EU:C:2004:240, 90. pont; 2004. április 29‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑372/97, EBHT, EU:C:2004:234, 119. pont; Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 182. pont, EU:T:2009:314, 286. pont; Diputación Foral de Álava és társai ítélet, fenti 182. pont, EU:T:2009:316, 344. pont). A Bíróság különösen figyelembe vette, hogy az RSV kontra Bizottság ítéletben (fenti 181. pont, EU:C:1987:502) szóban forgó támogatást azelőtt nyújtották, hogy a Bizottság megindította volna a vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárást. Emellett a támogatást, jóllehet csak annak kifizetését követően, hivatalosan is bejelentették a Bizottságnak. Egyébiránt a támogatás a Bizottság által engedélyezett támogatásokhoz kapcsolódó többletköltségekre vonatkozott, és olyan ágazatot érintett, amelyben 1977 óta nyújtottak Bizottság által engedélyezett támogatásokat. Végül a támogatás összeegyeztethetőségének vizsgálatához nem volt szükség alapos elemzésre.

215    Márpedig az RSV kontra Bizottság ítélet (fenti 181. pont, EU:C:1987:502) alapjául szolgáló kivételes körülmények összessége nem szerepel a jelen ügyben. Nem vitatott, hogy mint az RSV kontra Bizottság ítélet (fenti 181. pont, EU:C:1987:502) alapjául szolgáló ügyben, a Bizottság látszólagos tétlensége időszakában már megfelelő ismeretekkel rendelkezett a vitatott mentességről, és ki tudta alakítani álláspontját annak az állami támogatások területére vonatkozó szabályok vonatkozásában fennálló szabályszerűségéről, így e tekintetben nem kellett alapos elemzést végeznie. Mindazonáltal az RSV kontra Bizottság ítéletben (fenti 181. pont, EU:C:1987:502) megállapított egyéb alapvető körülmények nem szerepelnek a jelen ügyben. Különösen a jelen ügyben a vitatott támogatást a vitatott mentességre vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárás Bizottság által történő megindítását követően nyújtották.

216    Ez alapvető eltérést okoz az RSV kontra Bizottság ítélet (fenti 181. pont, EU:C:1987:502) alapjául szolgáló ügy konkrét körülményei és a jelen ügyben szereplő körülmények között. Ennélfogva az Eurallumina a jelen esetben nem hivatkozhat érvényesen az RSV kontra Bizottság ítéletre (fenti 181. pont, EU:C:1987:502).

217    Egyébiránt figyelembe kell venni, hogy a 2004. november 11‑i Demesa és Territorio Histórico de Álava kontra Bizottság ítélet (C‑183/02 P és C‑187/02 P, EBHT, EU:C:2004:701) 52. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg a jogellenes támogatás kedvezményezettjének a támogatás szabályszerűségébe vetett jogos bizalmát jogszerűen megalapozó kivételes körülményeket, hogy a Bizottság látszólagos tétlensége irreleváns, amennyiben a támogatási programot nem jelentették be neki. Így a jelen ügyben a Bizottság Írországnak a Bizottság kiegészítő felvilágosítások iránti utolsó kérelemére (lásd a fenti 203. pontot) adott válaszát követő 43 hónapig tartó látszólagos tétlensége, jóllehet sérti az észszerű határidő tiszteletben tartásának elvét, nem bír különös jelentőséggel az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak a vitatott, a számára szabályszerűen nem bejelentett támogatásra történő alkalmazása tekintetében. Ennélfogva nem elegendő az olyan rendkívüli körülmények fennállásának megállapításához, amelyek az Euralluminában a vitatott támogatás állami támogatásokra vonatkozó szabályokra tekintettel fennálló szabályszerűségére vonatkozó jogos bizalmat kelthettek. Ebből következik, hogy a jelen ügyben kizárólag az észszerű határidő tiszteletben tartása elvének az I. timföldhatározat elfogadásakor történő megsértése nem akadályozta meg azt, hogy a Bizottság e határozatban elrendelje a vitatott támogatás visszatérítését.

218    Így el kell utasítani az Eurallumina észszerű határidő tiszteletben nem tartására alapított érvét.

219    Ami a felpereseknek az Eurallumina által azon időszak alatt a szardíniai gyárába tett beruházásaira alapított érveit illeti, amely során részesült a vitatott támogatásban, azok nem bírnak jelentőséggel annak értékelésekor, hogy az Eurallumina jogosan bízhatott‑e az említett támogatásnak az állami támogatásra vonatkozó szabályokra tekintettel fennálló szabályszerűségében, mivel amint az a fenti 136. és 137. pontból kitűnik, nem bizonyított, hogy az Eurallumina köteles volt ilyen beruházásokat tenni az olasz hatóságoknál önként vállalt kötelezettségek vagy az utóbbi által a vitatott támogatás nyújtotta előnyök ellentételezésként előírt kötelezettségek teljesítéséhez.

220    A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperesek nem bizonyították a jelen ügyben olyan rendkívüli körülmények fennállását, amelyek okán az Eurallumina észszerűen hihette azt, hogy már nem álltak fenn a Bizottság kételyei, és hogy a vitatott mentességet a Bizottság nem kifogásolta, ami megakadályozta volna azt, hogy a Bizottság z I. timföldhatározatban elrendelje a vitatott támogatás visszatérítését.

221    Következésképpen a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének megsértésére alapított, a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott hatodik jogalap keretében és a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott első jogalap keretében hivatkozott kifogásokat megalapozatlanként teljes egészében el kell utasítani.

222    Ebből következik, hogy a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott hatodik jogalapot és a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott első jogalapot megalapozatlanként el kell utasítani.

 A T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított harmadik jogalapról

223    Az Eurallumina azt állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette megfelelő ügyintézés elvét, amennyiben előírta az Olasz Köztársaság számára a vitatott támogatás visszatéríttetését. E tekintetben először is a megfelelő ügyintézés elvétre hivatkozik, amely szerint jogosan várta el a Bizottságtól, hogy ne javasoljon a Tanács számára olyan határozatok elfogadását, amelyek lehetővé teszik jogellenes támogatás nyújtását, Tanácstól pedig, hogy ne fogadjon el ilyen határozatokat. Másodszor a 2001/224 határozat tartalmára hivatkozik, amely ha feltételezzük, hogy a vitatott mentesség az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül, az említett támogatás nyújtása kifejezett engedélyezésének, vagy legalábbis e támogatás 2006. december 31‑ig történő visszatéríttetése akadályának tekintendő. Harmadszor az engedélyező tanácsi határozatok jogszerűségének a Bizottság által a 92/81 irányelv 8. cikkének (5) bekezdése szerinti hatáskörei gyakorlása keretében vagy az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset indításával történő, közvetlen megkérdőjelezésének hiányára hivatkozik.

224    A Bizottság kéri a harmadik jogalap megalapozatlanként történő elutasítását.

225    A jelen jogalap lényegében azt a kérdést veti fel, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság a jelen ügy minden lényeges elemét gondosan és részrehajlás nélkül vizsgálta‑e meg, és különösen, hogy figyelembe vette‑e a megtámadott határozat és a Bizottság javaslatára elfogadott és azt követően általa a 92/81 irányelv 8. cikkének (5) bekezdése vagy az EK 230. cikk és az EK 241. cikk szerinti hatáskörei alapján sosem megkérdőjelezett engedélyező tanácsi határozatok ellentmondásos joghatásait.

226    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben az intézmények mérlegelésére jogkörrel rendelkeznek, a közigazgatási eljárások uniós jogrend által biztosított garanciáinak tiszteletben tartása különös jelentőséggel bír (1991. november 21‑i Technische Universität München ítélet, C‑269/90, EBHT,EU:C:1991:438, 14. pont). E garanciák között szerepel többek között a megfelelő ügyintézés elve, amelyhez a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége kapcsolódik, hogy az adott ügy minden lényeges elemét gondosan és részrehajlás nélkül megvizsgálja (lásd: 2012. március 29‑i Bizottság kontra Észtország ítélet, C‑505/09 P, EBHT, EU:C:2012:179, 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2009. szeptember 23‑i Észtország kontra Bizottság ítélet, T‑263/07, EBHT,EU:T:2009:351, 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

227    A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a jelen jogalap alátámasztására az Eurallumina lényegében a második jogalapja alátámasztására felhozott érvekhez hasonló érvekre hivatkozik. Márpedig a fenti 65–75. pontban említett, a Bizottság kontra Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) 45–48. pontjára alapított indokokkal egyező indokok miatt az Eurallumina nem megalapozottan állítja, hogy a megtámadott határozat a 2001/224 határozat és a 2003/96 irányelv 18. cikkének joghatásaival ellentétes joghatásokat vált ki.

228    Nem vitatott, amint az a Bizottság kontra Írország és társai ítélet (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) 53. pontjából kitűnik, hogy figyelembe kellett venni azt a körülményt, hogy az engedélyező tanácsi határozatokat a Bizottság javaslatára fogadták el, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvére tekintettel összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetésére irányuló kötelezettség vonatkozásában. Mindazonáltal, amint az az ugyanezen pontban megállapításra került, ez megtörtént, amikor a Bizottság a megtámadott határozatban lemondott az EK 88. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat Hivatalos Lapban történő közzétételét megelőzően nyújtott támogatások visszatéríttetéséről.

229    Nem bizonyított tehát, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban el elmulasztotta a jelen ügy minden lényeges elemének gondos és részrehajlás nélkül vizsgálatát.

230    A fenti okok összességére a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított negyedik jogalapról

231    Az Eurallumina állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettséget, valamint a bizalomvédelem elvét, amennyiben az ítélkezési gyakorlat követelményeivel szemben nem vette figyelembe a szardíniai gyárába a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig fennálló szabályszerűségébe vetett jogos bizalmára tekintettel tett beruházások szintjét, időzítését és amortizációjának időtartamát. A bizalomvédelem elvének megsértésére alapított első jogalap alátámasztására előadott érvek (lásd a fenti 162–168. pontot) mellett először is azon körülmény jelentőségének hiányára hivatkozik, hogy a Bizottság 1995 után megpróbálta a vitatott mentesség szintjét a jövedéki adónak a 92/82 irányelvben megállapított legalacsonyabb mértékét meghaladó részére korlátozni azon kérdésre figyelemmel, hogy ekkor a Bizottság vizsgálta‑e az e mentesség alapján nyújtott jogellenes állami támogatást. Másodszor arra hivatkozik, hogy a Bizottság elismerte, hogy csak 1999 novembere, nem pedig 1995 óta vizsgálta az állami támogatások problematikáját. Harmadszor hivatkozik először is a vitatott mentesség 2000. júliusi bejelentési kérelem, másodszor a 2000. novemberi határozatjavaslat, harmadszor pedig a 2001/224 határozat (5) bekezdésének tartalmára, amelyek nem eredményezhették automatikusan azon következtetés levonását, hogy a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást fog indítani a vitatott mentességgel szemben, vagy hogy e mentesség jogellenes, visszatéríttethető támogatás volt, különösen a 2001/224 határozat tartalmára tekintettel, amelyet azt követően megerősített a 2003/96 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése.

232    A Bizottság arra hivatkozik, hogy a jelen jogalapot megalapozatlanként el kell utasítani.

233    A jelen jogalap lényegében azt a kérdést veti fel, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság egyrészt megsértette‑e az EK 253. cikk szerint rá háruló indokolási kötelezettséget, másrészt pedig, hogy megsértette‑e a bizalomvédelem elvét, amennyiben azon időszak figyelmen kívül hagyásával rendelte el a vitatott támogatás visszatéríttetését, amelyre az Euralluminának szüksége lett volna a szardíniai gyárába a vitatott mentesség 2006. december 31‑ig fennálló szabályszerűségébe vetett jogos bizalmára tekintettel tett beruházásai megtérülése érdekében.

234    Az Eurallumina által a jelen jogalap keretében együttesen hivatkozott jogsértések két külön, az EK 230. cikkben előírt kereset keretében hivatkozható kifogást érintenek (1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EBHT,EU:C:1998:154, 67. pont). Az első, az indokolás hiányára vagy elégtelenségére irányuló jogalap az e rendelkezés szerinti lényeges eljárási szabályok megsértésére vonatkozik, míg a második, amely a megtámadott határozat érdemi jogszerűségére irányul, maga az EK 230. cikk értelmében a Szerződés végrehajtására vonatkozó jogi rendelkezés megsértésére vonatkozik (lásd: a fent hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, EU:C:1998:154, 67. pont).

235    Ami először is az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az EK 253. cikk szerint a Bizottság által elfogadott határozatoknak indokolást kell tartalmazniuk. Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikk által megkövetelt indokolást a szóban forgó aktus természetéhez kell igazítani, valamint világosan és kétértelműségtől mentesen kell megfogalmazni a jogi aktust elfogadó intézmény érvelését, hogy az az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokait megismerhetővé, az uniós bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogkört gyakorolhatóvá tegye. Az indokolásnak nem kell valamennyi releváns ténybeli és jogi elemet tartalmaznia, mivel azt, hogy egy aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, fenti 234. pont, EU:C:1998:154, 63. pont; 2002. december 12‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑5/01, EBHT, EU:C:2002:754, 68. pont; 2003. szeptember 11‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑197/99 P, EBHT, EU:C:2003:444, 72. pont).

236    Az I. timföldhatározat (75) preambulumbekezdésében a Bizottság többek között elutasította az Eurallumina ugyanezen határozat (37) és (45) preambulumbekezdésében felidézett észrevételeinek figyelembevételét – amelyek szerint a vitatott mentesség ellentételezéseként jelentős környezetvédelmi beruházásokat tett a szardíniai gyárában –, mivel nem volt bizonyított, hogy az Eurallumina a vitatott mentesség alkalmazásának időszaka alatt egyezményt kötött környezetvédelmi célok elérésére az olasz hatóságokkal, és hogy az említett mentességet nem kötötték olyan feltételekhez, amelyek az ilyen egyezmények vagy kötelezettségvállalások joghatásaival egyező joghatásokkal járnak. Ezen indokolás lehetővé teszi annak megértését, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban azért nem vette figyelembe az Eurallumina által a szardíniai gyárába tett beruházások amortizációjának idejét, mert úgy vélte, hogy nem bizonyított az Eurallumina vitatott mentességből származó előnye az említett beruházások megvalósításának ellentételezése volt. Ez magyarázattal szolgál arra, hogy az I. timföldhatározat (98) preambulumbekezdésében a Bizottság nem vette figyelembe a jelen ügyben az Eurallumina által hivatkozott azon ténybe vetett jogos bizalmat, hogy a szardíniai földgyárába tett beruházások megtérülnek majd többek között a vitatott mentességből számára 2006. december 31‑ig származó előnyök által.

237    Az I. timföldhatározat indokolásának tömörsége ellenére mindazonáltal elegendő a jelen ügyben a Bizottság által e tekintetben követett érvelés megértéséhez, és ahhoz, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokolását, és hogy az uniós bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét.

238    Következésképpen a megtámadott határozat indokolása nem sérti az EK 253. cikkben előírt, a fenti 235. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat által értelmezett indokolási kötelezettséget. Ennélfogva mint megalapozatlant el kell utasítani az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást.

239    Ami másodszor a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított kifogást illeti, meg kell állapítani, hogy e kifogással az Eurallumina lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy az a megtámadott határozatban nem vette figyelembe a szardíniai gyárába tett beruházásoknak, többek között a vitatott mentességből számára 2006. december 31‑ig származó előnyök által történő megtérülésébe vetett jogos bizalmát.

240    Amint az a fenti 136., 137. és 219. pontban már megállapításra került, az iratok a jelen ügyben nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy az Eurallumina által a szardíniai gyárába tett beruházások ellentételezései a vitatott mentességből származó előnyei lettek volna. Ennélfogva nem bizonyított, hogy e beruházásokat az Eurallumina az abba vetett jogos bizalom alapján eszközölte, hogy e beruházásai megtérülnek majd, többek között a vitatott mentességből számára 2006. december 31‑ig származó előnyök által.

241    Következésképpen a megtámadott határozatban a Bizottság megalapozottan nem vette figyelembe a jelen ügyben az Eurallumina által hivatkozott azon ténybe vetett jogos bizalmat, hogy a szardínai gyárába tett beruházások megtérülnek majd többek között a vitatott mentességből számára 2006. december 31‑ig származó előnyök által. Következésképpen a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalapot mint megalapozatlant szintén el kell utasítani.

242    Ebből következik, hogy a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott negyedik jogalapot mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

243    Mivel a jelen keresetek alátámasztására felhozott összes jogalapot és kifogást mint elfogadhatatlant vagy megalapozatlant el kell utasítani, az említett kereseteket magukat is teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

244    A Törvényszék eljárási szabályzatának 219. cikke szerint a Törvényszék megsemmisítést vagy visszautalást követő határozataiban a Törvényszék határoz az előtte indított eljárásokkal és a Bíróság előtti fellebbezési eljárásokkal kapcsolatos költségekről. Amennyiben a Bizottság kontra Írország és társai ítéletben (fenti 19. pont, EU:C:2009:742) és a Bizottság kontra Írország és társai ítéletben (fenti 25. pont, EU:C:2013:812) a Bíróság nem határozott a költségekről, a Törvényszék határoz a jelen ítéletben az ezen fellebbezési eljárásokkal kapcsolatos költségekről.

245    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mindazonáltal az eljárási szabályzat 135. cikkének (1) bekezdése szerint, kivételesen, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a pervesztes felet a saját költségein felül a másik fél költségei csak egy részének viselésére kötelezi. Egyébiránt ugyanezen szabályzat 135. cikkének (2) bekezdése szerint a Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása – beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is – alapján indokoltnak tűnik. A Törvényszék kötelezhet olyan intézményt is a költségek viselésére, amelynek határozata nem került megsemmisítésre, az utóbbi elégtelensége okán, amely a felperest kereset indítására sarkallta (lásd analógia útján: 2010. szeptember 9‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑387/08, EU:T:2010:377, 177. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

246    A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben az Olasz Köztársaság pervesztes lett. Az Olasz Köztársaságot kötelezni kell a T‑60/06., a T‑60/06. RENV. I. és a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben felmerült költségek viselésére, és a C‑89/08. P. és a C‑272/12. P. sz. ügyekben a saját költségeinek, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek egyötödének viselésére, a Bizottság kérelmeinek megfelelően.

247    A T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben az Eurallumina pervesztes lett. Mindazonáltal a jelen kereset vizsgálata keretében a fenti 210. pontban megállapításra került, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásakor megsértette az észszerű határidő tiszteletben tartásának elvét, ami az Euralluminát az említett jogsértés megállapítása érdekében kereset indítására sarkallta. E körülmények között a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a T‑62/06., a T‑62/06. RENV. I. és a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyet illetően igazságos és méltányos arra kötelezni a Euralluminát, hogy maga viselje saját költségeit, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek háromnegyedét, az utóbbit pedig a saját költségei egynegyedének viselésére kell kötelezni. A C‑89/08. P. és a C‑272/12. P. sz. ügyet illetően, amennyiben öt fél állt a Bizottsággal szemben, a T‑62/06., a T‑62/06. RENV. I. és a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben megállapított költségmegosztás módja szerint az Euralluminát saját költségeinek viselésére kell kötelezni, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek háromhuszadának, azaz a költségek háromnegyede egyötödének a viselésére, a Bizottságot pedig a saját költségei egyötödének viselésére kell kötelezni.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a kereseteket elutasítja.

2)      A Törvényszék a T‑60/06., a T‑60/06. RENV. I. és a T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben az Olasz Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére, a C‑89/08 P. és a C‑272/12. P. sz. ügyben pedig a saját költségeinek, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségek egyötödének a viselésére.

3)      A Törvényszék a T‑62/06., a T‑62/06. RENV. I. és a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben az Eurallumina SpA‑t kötelezi a saját költségeinek, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek háromnegyed részének, és a Bizottság részéről a C‑89/08. P. és a C‑272/12. P. sz. ügyben felmerült költségek háromhuszadának a viselésére.

4)      A Törvényszék a T‑62/06., T‑62/06. RENV. I. és a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben a Bizottságot kötelezi a saját költségei egynegyedének, valamint a C‑89/08. P. és a C‑272/12. P. sz. ügyben felmerült saját költségei egyötödének a viselésére.

Kanninen Pelikánová Buttigieg

Gervasoni Madise

Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. április 22‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

A vitatott mentesség

A közigazgatási eljárás

Az I. timföldhatározat

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

Az elfogadhatóságról

Az ügy érdeméről

A T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a jogbiztonság, az intézmények aktusai érvényességének vélelme és hatékony érvényesülése elvének, valamint a lex specialis derogat legi generali elvének megsértésére alapított második jogalapról

– A jogbiztonság, az intézmények aktusai érvényessége vélelme és hatékony érvényesülése elvének megsértéséről

– A lex specialis derogat legi generali elvének megsértéséről

A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, az EK 87. cikk (1) bekezdésének és az ellentmondásos indokolás megsértésére alapított első jogalapról

A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontja ii. alpontjának és 4. cikkének, valamint az engedélyező tanácsi határozatok megsértésére alapított második jogalapról

A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a 2003/96 irányelv II. mellékletében összefüggésben értelmezett 18. cikkének, valamint a 2001/224 határozat megsértésére alapított ötödik jogalapról

A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a környezetvédelem céljára nyújtott támogatásokra vonatkozó szabályok és különösen a közösségi iránymutatás 82. pontja második bekezdése a) alpontjának megsértésére alapított harmadik jogalapról

A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, az EK 87. cikk (3) bekezdésének és az iránymutatásnak a megsértésére alapított negyedik jogalapról

A T‑60/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a bizalomvédelem, a jogbiztonság és a jogszerűség vélelme elvének megsértésére alapított hatodik jogalapról, és a T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított első jogalapról

A T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított harmadik jogalapról

A T‑62/06. RENV. II. sz. ügyben indított kereset alátámasztására felhozott, az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított negyedik jogalapról

A költségekről

* Az eljárás nyelve: olasz és angol