A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE

(első tanács)

2008. március 6.

F‑105/07. sz. ügy

R bis

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A próbaidő eltöltésének feltételei – A próbaidő meghosszabbítása – Véglegesítés – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”

Tárgy:         Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben R bis többek között azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Bizottság által 2007. június 27‑én hozott, a 2006. november 8‑án benyújtott kártérítési kérelmét elutasító határozat elleni 2007. március 13‑i panaszát elutasító határozatot; amennyiben szükséges, semmisítse meg a 2006. november 8‑án benyújtott panaszát és kártérítési kérelmét elutasító 2007. február 13‑i bizottsági határozatot, illetve a 2005. augusztus 17‑i panaszát és kártérítési kérelmét elutasító 2005. december 19‑i bizottsági határozatot; kötelezze a Bizottságot a felperesnek állítólag okozott károk megtérítéseként 2 500 000 euró megfizetésére.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet – mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant – elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Eljárás – A keresetek elfogadhatósága – A keresetlevél benyújtásának időpontjában hatályos szabályok alapján történő értékelés

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 76. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3.      Eljárás – Költségek – A Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott kereset

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 122. cikk)

1.      Jóllehet a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 76. cikkében megfogalmazott szabály – amely szerint a Törvényszék a nyilvánvalóan elutasítandónak tűnő keresetet végzéssel elutasíthatja – olyan eljárási szabály, amelyet a hatálybalépésének időpontjától alkalmazni kell a Törvényszék előtt folyamatban lévő valamennyi jogvitára, ez nem vonatkozik azokra a jogi szabályokra, amelyek alapján a Törvényszék, e cikket alkalmazva, valamely keresetet nyilvánvalóan elfogadhatatlannak tekinthet, és amelyek kizárólag a kereset előterjesztésének időpontjában már hatályban lévő szabályok lehetnek.

(lásd a 35. pontot)

2.      A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt határidők, mivel azok célja a jogi helyzetek biztonságának biztosítása, közrendi jellegűek, és kötelezőek a felekre és a bíróságra. Ennélfogva a tisztviselő azáltal, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése értelmében kérelmet nyújt be a kinevezésre jogosult hatósághoz, nem élesztheti fel a saját javára a keresetindítási határidő lejártakor véglegessé vált határozat elleni keresetindítási jogot. Következésképpen új kártérítési kérelem benyújtása nem nyithatja meg újból azt a keresetindítási határidőt, amely akkortól kezdett el telni, amikor a felperes megkapta a nem vagyoni, szakmai és vagyoni kárának megtérítése iránti első kérelmét elutasító határozattal szemben benyújtott panaszát elutasító határozatot.

(lásd a 43. és 44. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑495/93. sz., Carrer és társai kontra Bíróság ügyben 1994. szeptember 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑201. o. és II‑651. o.) 20. pontja, valamint T‑42/97. sz., Lebedef kontra Bizottság ügyben 1998. július 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑371. o. és II‑1071. o.) 25. pontja.

3.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának a költségekre és az eljárással összefüggő ügyviteli költségekre vonatkozó rendelkezései az említett szabályzat 122. cikke alapján nem irányadók az e szabályzat hatálybalépése előtt benyújtott ügyekre. E tekintetben nincs jelentősége, hogy az említett szabályzat hatálybalépése előtt benyújtott keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítését későbbi időpontra halasztották a felperes által benyújtott iratok alaki hiányosságainak megszüntetése érdekében, mivel e körülmény a Közszolgálati Törvényszék hivatalvezetőjének szóló szolgálati utasítások 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően nincs hatással a kereset benyújtásának időpontjára.

(lásd a 49. és 50. pontot)