A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2024. április 11.(*)(i)
„Előzetes döntéshozatal – Szellemi tulajdon – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2001/29/EK irányelv – A 3. cikk (1) bekezdése – Nyilvánossághoz közvetítés – Fogalom – Televíziókészülékek szállodában történő rendelkezésre bocsátása – Jelátvitel koaxiális kábelrendező útján – 93/83/EGK irányelv – Vezetékes továbbközvetítés – Kábelszervezetek – Fogalmak – A közös jogkezelő szervezetekkel kötött, vezetékes továbbközvetítésre vonatkozó felhasználási szerződés – E jelnek e létesítmény saját vezetékes elosztóhálózatán keresztül történő továbbítása”
A C‑723/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberlandesgericht München (müncheni regionális felsőbíróság, Németország) a Bírósághoz 2022. november 24‑én érkezett, ugyanazon a napon hozott határozatával terjesztett elő
a Citadines Betriebs GmbH
és
az MPLC Deutschland GmbH
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, P. G. Xuereb és I. Ziemele (előadó) bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Citadines Betriebs GmbH képviseletében A. Conrad és T. Schubert Rechtsanwälte,
– az MPLC Deutschland GmbH képviseletében M. König Rechtsanwalt,
– az Európai Bizottság képviseletében J. Samnadda és G. von Rintelen, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.; helyesbítések: HL 2008. L 314., 16. o., HL 2014. L 10., 32. o.) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Citadines Betriebs GmbH (a továbbiakban: Citadines) szállodaüzemeltető és az MPLC Deutschland GmbH (a továbbiakban: MPLC) közös jogkezelő szervezet között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy a Citadines állítólagosan megsértette az MPLC‑t megillető, egy közszolgálati televíziós csatornán sugárzott televíziós sorozat egyik része tekintetében fennálló kizárólagos nyilvánossághoz közvetítési jogot, amely részt e szálloda vendégei a Citadines által az említett létesítmény szobáiban és edzőtermében rendelkezésre bocsátott televíziókészülékeken megtekinthettek.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 93/83/EGK irányelv
3 A műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló, 1993. szeptember 27‑i 93/83/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 248., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 134. o.) 1. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Ezen irányelv alkalmazásában »vezetékes továbbközvetítés« a másik tagállamból származó, a nyilvánosság általi vételre szánt televíziós vagy rádiós műsor vezetékes vagy vezeték nélküli – ideértve a műholdas közvetítést is – eredeti közvetítésének egyidejű, változatlan és teljes terjedelmű, kábeles vagy mikrohullámos rendszeren keresztüli, nyilvánosság általi vételre szánt továbbközvetítése.”
4 Ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A tagállamok biztosítják, hogy a más tagállamokból származó műsorok területükön történő vezetékes továbbközvetítése esetén az irányadó szerzői és szomszédos jogokat tiszteletben tartják, és hogy az ilyen továbbközvetítés a szerzői és szomszédos jogi jogosultak, valamint a kábelszervezetek közötti egyéni vagy kollektív szerződés alapján valósul meg.”
A 2001/29 irányelv
5 A 2001/29 irányelv (4), (9), (10), (23) és (27) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„(4) A szerzői jog és a szomszédos jogok szabályozási kereteinek harmonizálása a jogbiztonság növekedése, illetve a szellemi tulajdon magas szintű védelme révén jelentős erőforrásokat mozgósít az alkotó és újító tevékenységek – egyebek között a hálózati infrastruktúra – fejlesztésére, hozzájárulva ezáltal az európai ipar fejlődéséhez és fokozódó versenyképességéhez […].
[…]
(9) A szerzői jog és szomszédos jogok harmonizációjának a magas szintű védelemből kell kiindulnia, tekintve, hogy ezek a jogok elengedhetetlenek a szellemi alkotáshoz. Az általuk nyújtott védelem hozzájárul az alkotó tevékenység fenntartásához és fejlődéséhez a szerzők, az előadóművészek, az előállítók és a fogyasztók, valamint a kultúra, az ipar és a nagyközönség érdekében. A szellemi tulajdon ennek megfelelően a tulajdon részeként nyert elismerést.
(10) Ahhoz, hogy a szerzők és előadóművészek a jövőben is alkotó és művészi tevékenységet folytathassanak, műveik felhasználásáért megfelelő díjazásban kell, hogy részesüljenek, ugyanúgy mint a producerek annak érdekében, hogy a művek pénzügyi hátterét biztosítani tudják. Az olyan termékek előállítása, mint a hangfelvételek, a filmek vagy a multimédia‑termékek, illetve az olyan szolgáltatások nyújtása, mint a lehívásra történő hozzáférhetővé tétel, jelentős befektetést igényelnek. A megfelelő díjazás biztosításához, illetve a befektetés kielégítő mértékű megtérüléséhez a szellemi tulajdonjogok megfelelő szintű védelme szükséges.
[…]
(23) Ennek az irányelvnek harmonizálnia kell a szerzők nyilvánossághoz közvetítéshez való jogát. Ezt a jogot olyan tágan kell értelmezni, hogy lefedjen minden olyan nyilvánossághoz közvetítést, amikor a nyilvánosság nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen. Ez a jog magában kell, hogy foglalja a művek bármilyen vezetékes vagy vezeték nélküli közvetítését, illetve továbbközvetítését, ideértve a sugárzást is. E jog más cselekményekre nem vonatkozik.
[…]
(27) A közvetítést lehetővé tevő, illetve azt megvalósító fizikai eszközök rendelkezésre bocsátása önmagában nem minősül az ezen irányelv értelmében vett közvetítésnek.”
6 Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.”
A német jog
7 Az 1965. szeptember 9‑i Gesetz über Urheberrecht und verwandte Schutzrechte – Urheberrechtsgesetz (a szerzői és szomszédos jogokról szóló törvény; BGBl. 1965. I., 1273. o.) alapügy tényállására alkalmazandó változata (a továbbiakban: UrhG) 15. §–ának (2) bekezdése a következőket mondja ki:
„A szerző továbbá kizárólagos joggal rendelkezik művének nem anyagi formában történő nyilvánossághoz közvetítésére (a nyilvánossághoz közvetítés joga). A nyilvánossághoz közvetítés különösen a következőket foglalja magában:
1. az előadás, a színrevitel és a bemutatás joga (19. §);
2. a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel joga (19bis §);
3. a műsorsugárzás joga (20. §);
4. a képet vagy hangot rögzítő adathordozó útján történő közvetítés joga (21. §);
5. a rádióműsorok közvetítésének és a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételük joga (22. §).”
8 Az UrhG 20. §‑a a következőképpen szól:
„A műsorsugárzás joga az ahhoz való jog, hogy a művet rádióhullám – például rádiós és televíziós műsorsugárzás, műholdas műsorsugárzás, kábeles sugárzás vagy hasonló technikai eszközök – útján a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék.”
9 Az UrhG 20b. §‑ának (1) bekezdése a következőket mondja ki:
„Az ahhoz való jogot, hogy a sugárzott művet egy egyidejűleg, változatlanul és teljes egészében, vezetékes vagy mikrohullámú rendszereken továbbközvetített program keretében továbbsugározzák (továbbsugárzás), csak közös jogkezelő szervezet érvényesítheti. Ez nem vonatkozik a műsorsugárzó szervezet által a műsorai tekintetében érvényesített jogokra.”
10 Az UrhG 22. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„A rádióműsorok közvetítésének és a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételük joga az ahhoz való jog, hogy a rádióműsorokat és a mű nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételen alapuló közvetítéseit képernyő, hangszóró vagy hasonló tárgyi eszközök útján a nyilvánosság számára érzékelhetővé tegyék. A 19. § (3) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
11 Az MPLC, a német jog szerinti független, profitorientált közös jogkezelő szervezet keresetet indított a Landgericht München I (müncheni I. sz. regionális bíróság, Németország) előtt a Citadines szállodaüzemeltető ellen, ez utóbbi társaság által e szálloda szobáiban és edzőtermében elhelyezett televíziókészülékeken keresztül sugárzott televíziós sorozat egy része nyilvánossághoz közvetítésének megszüntetése iránt, amennyiben a jelet koaxiális vagy adatkábelen keresztül juttatják el a televíziókészülékekhez. Az egyik közszolgálati televíziós csatorna által sugárzott e részt 2019. november 17‑én megtekinthették az említett szálloda vendégei, mivel e jelet ugyanezen létesítmény saját vezetékes elosztóhálózatán keresztül egyidejűleg és változatlanul továbbították e készülékekhez. A Citadines átfogó felhasználási szerződéseket kötött a német közös jogkezelő szervezetekkel a vezetékes továbbközvetítés érdekében.
12 Az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott 2020. január 17‑i végzésével a Landgericht München I (müncheni I. sz. regionális bíróság) megtiltotta a Citadines számára az említett rész nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét.
13 2020. június 18‑i ítéletével e bíróság helybenhagyta az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott e végzést.
14 A Citadines fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, az Oberlandesgericht Münchenhez (müncheni regionális felsőbíróság, Németország).
15 E társaság úgy véli, hogy az engedélyezett vezetékes továbbközvetítés alapján jogosult az ingyenesen fogható közszolgálati televízióban sugárzott műsorokat az érintett szálloda szobáiban és edzőtermében elhelyezett televíziókészülékeken vendégei rendelkezésére bocsátani.
16 Az MPLC ellenben arra hivatkozik, hogy a Citadines azzal, hogy a szóban forgó jelet e létesítmény saját vezetékes elosztóhálózatán keresztül továbbította, megsértette az MPLC‑t megillető nyilvánossághoz közvetítés jogát. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a Citadines tisztázta a közös jogkezelő szervezetekkel a vezetékes továbbközvetítéshez való jogot.
17 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, noha a vevőkészülékek rendelkezésre bocsátása önmagában – a 2001/29 irányelv (27) preambulumbekezdésére figyelemmel – nem minősül nyilvánossághoz közvetítésnek, sérül a nyilvánossághoz közvetítés joga, ha a jel vevőkészülékekhez történő továbbítása ilyen vezetékes elosztóhálózaton keresztül történik.
18 E bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy a jelen esetben a Citadines által végzett, a televíziókészülékek puszta rendelkezésre bocsátásán túlmutató cselekmények kizárólag a televíziós jelnek a szálloda saját vezetékes elosztóhálózatán keresztül történő továbbításában álltak, amire e társaság a közös jogkezelő szervezetek által a részére adott engedély alapján jogosult volt. A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti nyilvánossághoz közvetítésnek a nemzeti jogban az UrhG 20b. §‑a szerinti jogra („továbbközvetítés”) és az UrhG 22. §‑a szerinti jogra („műsorközvetítés”) történő felosztása miatt ugyanakkor kétséges, hogy lehet‑e úgy tekinteni, hogy a felhasználó azon cselekményeiből, amelyeket e 20b. § szerint a felhasználási engedély alapján jogosult végezni, nevezetesen a szállodán belüli vezetékes továbbközvetítésből lehet arra következtetni, hogy e felhasználó összességében „közvetítési cselekményt” kívánt végezni, amennyiben e cselekmények csak a vevőkészülékek rendelkezésre bocsátását foglalják magukban, ami nem minősül a nyilvánossághoz közvetítés joga megsértésének.
19 E körülmények között határozott úgy az Oberlandesgericht München (müncheni regionális felsőbíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a [2001/29] irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy gyakorlat, amely nyilvánossághoz közvetítésnek tekinti a közvetítést lehetővé tevő, illetve azt megvalósító tárgyi eszközök – például a szálloda vendégszobáiban vagy edzőtermében elhelyezett televíziókészülékek – rendelkezésre bocsátását akkor, ha a sugárzott jelet a szálloda saját kábeles elosztóhálózatán keresztül továbbítják a tárgyi eszközökhöz, e kábeles továbbsugárzásra azonban jogszerűen kerül sor a szálloda által kapott felhasználási engedély alapján?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
Előzetes észrevételek
20 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kétségei a jelen ítélet 18. pontjában említettek szerint abból erednek, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítés a nemzeti jogban „megoszlik” egyrészt az UrhG 20b. §‑ában foglalt jog, másrészt az UrhG 22. §‑ában foglalt jog között, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglalt tájékoztatás szerint e jogok ültetik át e 3. cikk (1) bekezdését.
21 A Bíróság eljárási szabályzatának 101. cikke alapján a Bíróság által hozzá intézett felvilágosításkérésre adott válaszában a kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal rámutatott arra, hogy az UrhG 20b. §–a lényegében e törvénynek a Viertes Gesetz zur Änderung des Urheberrechtsgesetzes vom 8. Mai 1998 (az UrhG módosításáról szóló, 1998. május 8‑i negyedik törvény, BGBl. 1998. I, 902. o.) általi módosításából ered, amelynek célja a 93/83 irányelv német jogba való átültetése volt.
22 Utalva arra, hogy az UrhG 20b. §‑át ezt követően 2008. január 1‑jei hatállyal módosította a Zweites Gesetz zur Regelung des Urheberrechts in der Informationsgesellschaft vom 26. Oktober 2007 (az információs társadalomban a szerzői jog szabályozásáról szóló, 2007. október 26–i második törvény, BGBl. 2007 I, 2513. o.) annak érdekében, hogy folytassa a német szerzői jognak az információs és kommunikációs technológiák területén bekövetkezett fejlődéshez való hozzáigazítását, valamint hogy megoldja azokat a kérdéseket, amelyek rendezésére a 2001/29 irányelv rövid átültetési határideje miatt a szerzői jog korábbi reformja keretében nem kerülhetett sor, e bíróság hangsúlyozza, hogy e törvény indokolása szerint „nem volt szó a vezetékes továbbközvetítési jog alapszerkezetének »a nemzetközi és európai követelményekre tekintettel« történő megváltoztatásáról”.
23 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróságnak nem az a feladata, hogy a nemzeti jogszabályi rendelkezések értelmezése tárgyában határozzon, az ilyen értelmezés ugyanis a nemzeti bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Így a Bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy állást foglaljon abban a kérdésben, hogy az UrhG 20b. §‑ának rendelkezései a 93/83 irányelv vagy a 2001/29 irányelv átültetésének minősülnek‑e (lásd ebben az értelemben: 2021. október 28‑i A és B [A kisüzemi sörfőzdék közös adóztatása] ítélet, C‑221/20 és C‑223/20, EU:C:2021:890, 16. és 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 Ennek pontosítását követően meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a jelen ítélet 21. pontjában említett válaszában egyértelműen kifejti, hogy az UrhG‑ba a 20b. §‑t beillesztő, az UrhG módosításáról szóló, 1998. május 8‑i negyedik törvény ültette át a 93/83 irányelvet.
25 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell először is arra, hogy a 93/83 irányelv 1. cikkének (3) bekezdése értelmében a „vezetékes továbbközvetítés” fogalma „a másik tagállamból származó, a nyilvánosság általi vételre szánt televíziós vagy rádiós műsor vezetékes vagy vezeték nélküli – ideértve a műholdas közvetítést is – eredeti közvetítésének egyidejű, változatlan és teljes terjedelmű, kábeles vagy mikrohullámos rendszeren keresztüli, nyilvánosság általi vételre szánt továbbközvetítését jelenti.”
26 Amint azt a Bíróság már megállapította, a 93/83 irányelv csak a vezetékes továbbközvetítési jognak a szerzői és szomszédos jogok jogosultjai, illetve a „kábelszervezetek” közötti viszonyban történő gyakorlását szabályozza. Márpedig a „kábelszervezet” fogalom a hagyományos kábelhálózatok üzemeltetőit jelöli (2022. szeptember 8‑i RTL Television ítélet, C‑716/20, EU:C:2022:643, 76. és 77. pont).
27 Ebből következik, hogy a szálloda nem tekinthető a 93/83 irányelv értelmében vett „kábelszervezetnek” (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 8‑i RTL Television ítélet, C‑716/20, EU:C:2022:643, 84. és 85. pont).
28 Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság által említett azon körülményt illetően, hogy az alapügyben a Citadines által üzemeltetett szálloda a szóban forgó továbbközvetítéseket engedélyező felhasználási szerződéssel rendelkezik, meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz semmilyen pontosítást az ilyen felhasználási szerződés hatálya alá tartozó cselekmények típusára vonatkozóan.
29 Írásbeli észrevételeiben a Citadines megjegyezte, hogy noha nem vitatja, hogy az adásoknak a szállodájában lévő vevőkészülékekre történő továbbközvetítésével a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést végzett, azt is állítja, hogy e célból megszerzett minden szükséges engedélyt az illetékes közös jogkezelő szervezetektől, amelyekért minden egyes szállodai szobáért évente átalánydíjat fizet.
30 Az MPLC arra hivatkozott, hogy a Citadines által kötött felhasználási szerződés nem terjed ki a rádió‑ és televízióműsoroknak az érintett szálloda saját elosztóhálózatán keresztül történő közvetlen és közvetett továbbközvetítésére.
31 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 267. cikkben említett eljárással összefüggésben, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az ügy konkrét tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik (2020. december 17‑i BAKATI PLUS ítélet, C‑656/19, EU:C:2020:1045, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Ebből következően a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitában a Citadines által kötött felhasználási szerződés kiterjed‑e az e társaság által végzett, a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett esetleges nyilvánossághoz közvetítésre.
33 Ebben az összefüggésben mindenesetre hozzá kell tenni, hogy az a körülmény, hogy ilyen felhasználási szerződést kötöttek, nem releváns azon kérdés szempontjából, hogy a szóban forgó továbbközvetítések az e rendelkezés értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésnek minősülnek‑e. Ezzel szemben, amint arra az Európai Bizottság az írásbeli észrevételeiben rámutatott, az ilyen felhasználási szerződés alapján megállapítható, hogy az ilyen közvetítést – bizonyítottsága esetén – az érintett mű szerzője engedélyezte‑e.
34 A fenti megfontolások tükrében kell válaszolni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre.
Az ügy érdeméről
35 Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy egy szálloda szobáiban vagy edzőtermében elhelyezett televíziókészülékek rendelkezésre bocsátása, ha a jelet ezen intézmény saját vezetékes elosztóhálózatán keresztül továbbítják e készülékekhez, az e rendelkezés értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül.
36 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében „[a] tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.”
37 Amint azt a Bíróság több alkalommal megállapította, e rendelkezés alapján a szerzőket olyan preventív jellegű jog illeti meg, amely lehetővé teszi számukra, hogy a nyilvánossághoz közvetítés megtiltása érdekében művük lehetséges felhasználói és a felhasználók által esetlegesen tervezett nyilvánossághoz közvetítés közé álljanak (2016. május 31‑i Reha Training ítélet, C‑117/15, EU:C:2016:379, 30. pont; 2021. június 22‑i YouTube és Cyando ítélet, C‑682/18 és C‑683/18, EU:C:2021:503, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 Ami a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát illeti, azt – amint azt ezen irányelv (23) preambulumbekezdése kiemeli – olyan tágan kell értelmezni, hogy lefedjen minden olyan nyilvánossághoz való közvetítést, amely nyilvánosság nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen, és ily módon valamely műnek bármilyen ilyen jellegű vezetékes vagy vezeték nélküli közvetítését, illetve továbbközvetítését, ideértve a sugárzást is. Ezen irányelv (4), (9) és (10) preambulumbekezdéséből következően ugyanis annak fő célja, hogy a szerzők számára olyan magas szintű oltalmat hozzon létre, amely számukra megfelelő díjazást biztosít műveik felhasználása után, többek között a nyilvánossághoz közvetítés esetén (2021. június 22‑i YouTube és Cyando ítélet, C‑682/18 és C‑683/18, EU:C:2021:503, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 E tekintetben, amint azt a Bíróság több alkalommal kimondta, e fogalom két együttes elemet ötvöz, nevezetesen valamely mű közvetítésének cselekményét, valamint annak nyilvánossághoz közvetítését, és e fogalom egyedi értékelést igényel (2016. május 31‑i Reha Training ítélet, C‑117/15, EU:C:2016:379, 37. pont; 2020. április 2–i Stim és SAMI ítélet, C‑753/18, EU:C:2020:268, 30. pont; 2021. június 22–i YouTube és Cyando ítélet, C‑682/18 és C‑683/18, EU:C:2021:503, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
40 Ezen értékelésnél több, nem önálló jellegű és egymástól függő, kiegészítő kritériumot kell figyelembe venni. Mivel e kritériumok különböző konkrét helyzetekben igen változó erősséggel lehetnek jelen, ezeket egyenként és egymással kölcsönhatásban is alkalmazni kell (2016. május 31‑i Reha Training ítélet, C‑117/15, EU:C:2016:379, 35. pont; 2021. június 22‑i YouTube és Cyando ítélet, C‑682/18 és C‑683/18, EU:C:2021:503, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 E kritériumok között a Bíróság egyrészt a felhasználó által játszott megkerülhetetlen szerepet és beavatkozásának szándékos jellegét hangsúlyozta. Ezen üzemeltető ugyanis „közvetítést” valósít meg akkor, amikor magatartása következményeinek teljes tudatában, közvetítőként jár el ügyfelei irányában a védelem alatt álló művet tartalmazó, sugárzott műsor hozzáférhetővé tételével, főként olyan esetben, amikor e beavatkozás hiányában ügyfelei nem tudnák a sugárzott művet élvezni (lásd ebben az értelemben: 2021. június 22‑i YouTube és Cyando ítélet, C‑682/18 és C‑683/18, EU:C:2021:503, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 Egyébként a Bíróság kimondta, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítés haszonszerzési jellege nem irreleváns (2016. szeptember 8‑i GS Media ítélet, C‑160/15, EU:C:2016:644, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Másrészt az e rendelkezés értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmának az is eleme, hogy a védelem alatt álló műveket ténylegesen a nyilvánossághoz közvetítsék (2016. május 31‑i Reha Training ítélet, C‑117/15, EU:C:2016:379, 40. pont; 2020. október 28‑i BY [Fényképes bizonyíték] ítélet, C‑637/19, EU:C:2020:863, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 A Bíróság e tekintetben pontosította, hogy a „nyilvánosság” fogalma meghatározatlan számú lehetséges címzettet jelent, és ezenfelül viszonylag jelentős számú egyént foglal magában (2016. május 31‑i Reha Training ítélet, C‑117/15, EU:C:2016:379, 41. pont; 2021. június 22‑i YouTube és Cyando ítélet, C‑682/18 és C‑683/18, EU:C:2021:503, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Az állandó ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy ahhoz, hogy „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősülhessen, valamely védelem alatt álló művet az addig alkalmazottaktól eltérő, speciális műszaki módon, vagy ennek hiányában új nyilvánosság, azaz olyan nyilvánosság részére kell közvetíteni, amelyet a szerzői jog jogosultja nem vett figyelembe, amikor a műve eredeti nyilvánossághoz közvetítést engedélyezte (2021. június 22‑i YouTube és Cyando ítélet, C‑682/18 és C‑683/18, EU:C:2021:503, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 Többek között e szempontokra tekintettel és a jelen ítélet 39. pontjában felidézett egyedi értékelésnek megfelelően kell értékelni, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló ügyben egy szállodaüzemeltető, aki e létesítmény szobáiban és edzőtermében olyan televízió‑ és/vagy rádiókészülékeket biztosít, amelyekhez sugárzott jelet közvetít, a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést valósít‑e meg.
47 Jóllehet főszabály szerint a nemzeti bíróság feladata annak megítélése, hogy az adott ügyben ez az eset áll‑e fenn, valamint az, hogy e tekintetben érdemben elvégezzék a tények értékelését, a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy megadja a kérdést előterjesztő bíróság számára az uniós jog értelmezésének minden olyan elemét annak megítéléséhez, hogy ilyen nyilvánossághoz közvetítésre került‑e sor.
48 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy egy szálloda üzemeltetője a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítést végez, amikor vendégeinek védelem alatt álló műveket az általa üzemeltetett intézményben elhelyezett televíziókészülékek útján történő műsorhordozó jel tudatos átvitele révén szándékosan közvetít (lásd ebben az értelemben: 2016. május 31‑i Reha Training ítélet, C‑117/15, EU:C:2016:379, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 Másodszor, a Bíróság már kimondta, hogy az ilyen szállodai vendégek meghatározatlan számú lehetséges címzetteknek minősülnek, mivel e vendégeknek e szállodai szolgáltatásokhoz való hozzáférése főszabály szerint az egyes vendégek egyéni döntésén alapul, és azt csak az említett szálloda fogadóképessége korlátozza, és a szállodai vendégek viszonylag jelentős számú személynek minősülnek, és ezért „nyilvánosságnak” tekintendők (2012. március 15‑i Phonographic Performance [Ireland] ítélet, C‑162/10, EU:C:2012:141, 41. és 42. pont).
50 Harmadszor, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy ahhoz, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítés létrejöjjön, az érintett felhasználónak magatartása következményeinek teljes tudatában lehetővé kell tennie, hogy az új közönség hozzáférjen a védelem alatt álló műveket tartalmazó sugárzott műsorokhoz, és ily módon nyilvánvalónak kell lennie, hogy e beavatkozás hiányában az ezen „új” közönséget alkotó személyek főszabály szerint annak ellenére sem férhetnének hozzá a sugárzott műhöz, hogy az említett sugárzás vételi területén belül tartózkodnak. Így, amikor a szálloda üzemeltetője az általa e létesítményben elhelyezett televízió ‑ vagy rádiókészülékek útján történő műsorhordozó jel tudatos átvitele révén szándékosan közvetít ilyen művet a vendégei számára, magatartása következményeinek teljes tudatában közreműködik abban, hogy a vendégei számára hozzáférést biztosítson e műhöz. E beavatkozás hiányában ugyanis e vendégek főszabály szerint annak ellenére sem férhetnének hozzá az említett műhöz, hogy ilyen vételi területen belül tartózkodnak (lásd ebben az értelemben: 2016. május 31‑i Reha Training ítélet, C‑117/15, EU:C:2016:379, 46. és 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
51 Negyedszer, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az e rendelkezés értelmében vett nyilvánossághoz közvetítés fennállásához elegendő, ha a művet úgy bocsátják a közönség rendelkezésére, hogy annak tagjai ahhoz hozzá tudjanak férni (lásd ebben az értelemben: 2006. december 7‑i SGAE‑ítélet, C‑306/05, EU:C:2006:764, 43. pont). Ebből következik, hogy nem releváns a kérdést előterjesztő bíróság által említett azon körülmény, hogy a televíziókészülékeket nem a Citadines, hanem az e társaság által üzemeltetett szálloda vendégei kapcsolták be.
52 Ötödször, a jelen ítélet 42. pontjában említett haszonszerző jelleget illetően, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a szállodaüzemeltető azon cselekménye, amellyel a sugárzott művet hozzáférhetővé teszi a vendégei számára, olyan kiegészítő szolgáltatásnyújtásnak tekintendő, amely hatással van a szálloda kategóriabesorolására, és ezáltal a szobák árára, így e cselekmény haszonszerző jellegű (lásd ebben az értelemben: 2006. december 7‑i SGAE‑ítélet, C‑306/05, EU:C:2006:764, 44. pont; 2012. március 15‑i Phonographic Performance [Ireland] ítélet, C‑162/10, EU:C:2012:141, 44. és 45. pont).
53 Végül hatodszor, nem lehet azt megállapítani, hogy az alapügy tárgyát képező szállodai szobákban és az edzőteremben a televíziókészülékek rendelkezésre bocsátása a 2001/29 irányelv (27) preambulumbekezdése értelmében vett, „tárgyi eszközök” egyszerű „rendelkezésre bocsátásának” minősül.
54 A szállodákat illetően ugyanis a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy noha a tárgyi eszközök egyszerű biztosítása – amelyben általában közreműködőként szerepet játszanak egy ilyen szállodán kívül a televíziókészülékek értékesítésére vagy kölcsönzésére szakosodott vállalkozások is – önmagában nem is képez a 2001/29 irányelv értelmében vett közvetítést, az mindenesetre bizonyos, hogy e berendezések technikailag hozzáférést nyújthatnak a sugárzott művekhez a közönség számára. Ennélfogva, ha az ott elhelyezett televíziókészülékek segítségével a szálloda az e létesítmény szobáiban tartózkodó vendégei számára adásjeleket közvetít, ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítésről van szó, függetlenül attól, hogy az milyen jelátviteli módszer alkalmazásával történik (lásd ebben az értelemben: 2006. december 7‑i SGAE‑ítélet, C‑306/05, EU:C:2006:764, 46. pont).
55 A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül egy szálloda szobáiban vagy edzőtermében elhelyezett televíziókészülékek rendelkezésre bocsátása, ha a jelet e létesítmény saját vezetékes elosztóhálózatán keresztül továbbítják e készülékekhez.
A költségekről
56 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:
Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
az e rendelkezés értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül egy szálloda szobáiban vagy edzőtermében elhelyezett televíziókészülékek rendelkezésre bocsátása, ha a jelet e létesítmény saját vezetékes elosztóhálózatán keresztül továbbítják e készülékekhez.
Aláírások
i A jelen szöveg 20., 46. és 52. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.