AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kibővített ötödik tanács)

1999. március 25.(*)

„Verseny – 4064/89/EGK rendelet – Összefonódásnak a közös piaccal valóösszeegyeztethetetlenségét megállapító határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Eljáráshoz fűződő érdek – A 4064/89/EGK rendelet területi hatálya – Együttes erőfölény – Kötelezettségvállalások”

A T‑102/96. sz. ügyben,

a Gencor Ltd, a dél-afrikai jog alapján létrehozott társaság, (székhelye: Johannesburg [Dél-Afrikai Köztársaság], képviselik: Paul Lasok QC, James Flynn és David Hall solicitors, kézbesítési cím: Luxembourg, Marc Loesch ügyvédi irodája, rue Goethe11)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága, (képviselik: Richard Lyal, a Jogi Szolgálat tagja meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg, Carlos Gómez de la Cruz, a Jogi Szolgálat tagja, Centre Wagner, Kirchberg)

alperes ellen,

támogatja:

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: Ernst Röder Ministerialrat és Bernd Kloke Oberregierungsrat, meghatalmazotti minőségben, Gazdasági és Technológiai Szövetségi Minisztérium, Bonn [Németország])

beavatkozó,

az egy összefonódásnak a közös piaccal és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban foglaltak érvényesülésével való összeegyeztethetetlenségének megállapításáról szóló, 1996. április 24‑i 97/26/EK bizottsági határozat (IV/M.619. sz. ügy – Gencor kontra Lonrho) (HL L 11., 1997., 30. o.) megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA

(kibővített ötödik tanács),

tagjai: J. Azizi elnök, B. Vesterdorf, R. García-Valdecasas, R. M. Moura Ramos és M. Jaeger bírák,

hivatalvezetők: J. Palacio González és A. Mair főtanácsosok,

tekintettel az írásbeli szakaszra és az 1998. február 18‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita alapját képező tények

1.      A szóban forgó összefonódás

 Az összefonódás résztvevői

1        A Gencor Ltd (a továbbiakban: Gencor) egy, a dél-afrikai jog szerint létrehozott társaság. Egy olyan csoport anyavállalatáról van szó, amelynek főtevékenysége a bányászat és a kohászat körébe esik.

2        Az Impala Platinum Holdings Ltd (a továbbiakban: Implats) egy, a dél-afrikai jog szerint létrehozott társaság, amely a Gencor tevékenységeit fogja át a platinafélék ágazatában. 46,5 %-a a Gencor tulajdonában van, 53,5 %-a pedig állami tulajdon, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21-i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (HL L 395., 1. o., javított kiadás: HL L 257., 1990., 13. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o.) a továbbiakban: 4064/89 rendelet) 3. cikkének (3) bekezdése értelmében az irányítását a Gencor látja el.

3        A Lonrho Plc (a továbbiakban: Lonrho) egy, az angol jog szerint létrehozott társaság. Egy olyan csoport anyavállalata, amelynek szerteágazó tevékenységei közé tartozik a bányászat és kohászat, valamint a vendéglátás, mezőgazdaság és általában véve a kereskedelem.

4        Az Eastern Platinum Ltd (a továbbiakban: Eastplats) és Western Platinum Ltd (a továbbiakban: Westplats), általában a Lonrho Platinum Division (a továbbiakban: LPD) néven ismert – a dél-afrikai jog szerint létrehozott – társaságok, amelyek a Lonrho tevékenységét fogják át a platinafélék ágazatában. Tulajdonosuk 73 %-ban a Lonrho és – az Implatson keresztül – 27 %-ban a Gencor. Ez utóbbi részesedés egy, a Gencor és Lonrho csoport által 1990. január 15-én megkötött részvényesi megállapodás (a továbbiakban: részvényesi megállapodás) tárgyát képezi. Ez a megállapodás előírja, hogy minden részvényes azonos számú képviselőt jelölhet az igazgatótanácsba, akiknek egyenlő szavazati joguk van, és közülük senkinek sincs elsőbbségi szavazata. Bizonyos döntések meghozatalához az igazgatótanács egyetértése szükséges, nevezetesen a következő kérdésekben: az LPD tevékenységi körének diverzifikációja, a kiosztandó osztalék összege, stratégiai terv és az éves költségvetés, az éves beszámoló jóváhagyása és a részvényeseknek járó juttatás mértékének módosítása. A részvényesek hozzájárulása szükséges a nagyobb beruházásokkal és elidegenítésekkel kapcsolatos döntésekhez. A vállalat vezetését az Eastplats és Westplats közötti megállapodásoknak megfelelően (a továbbiakban: ügyvezetési megállapodások) a Lonrho Management Services (a továbbiakban: LMS) látja el, amely egy, a dél-afrikai jog szerint létrehozott és a Lonrho által irányított társaság.

 A tervezett összefonódás

5        A Gencor és a Lonrho azt tervezték, hogy közös irányítást szereznek az Implats felett és – e vállalkozáson keresztül – az Eastplats és a Westplats (LPD) irányítása felett is egy-két szakaszból álló ügylettel. Az első szakaszban a Gencor és a Lonrho megszerezte volna az Implats feletti közös irányítást. A második szakaszban átadták volna az Implatsnak az Eastplats és a Westplats kizárólagos irányítását. Az Eastplats és a Westplats tőkéjében fennálló részesedésének átruházása fejében a Lonrhónak növelnie kellett volna a részesedését az Implatsban.

6        A ügylet végén az Implats rendelkezett volna az Eastplats és a Westplats kizárólagos irányításával. Az előbbi 32%-ban a Gencor, 32%-ban a Lonrho tulajdonában, 36%-ban pedig állami tulajdonban lett volna. Egyébként egy, az igazgatótanácsi tagok jelöléséről és a szavazás szabályairól szóló megállapodásnak kellett volna szabályoznia a két főrészvényes tevékenységét a társaságot érintő legfontosabb kérdésekben, akik ily módon közösen látták volna el az Implats irányítását.

2.     Közigazgatási eljárás

7        1995. június 20-án a Gencor és a Lonrho bejelentették, hogy keretszerződést kötöttek, amelynek értelmében egyesítik a platinafélék ágazatában folytatott tevékenységeiket. Ugyanezen a napon a felek a Bizottsághoz is eljuttatták a tranzakciót bejelentő sajtóközlemény másolatát.

8        1995. augusztus 22-én, a South African Competition Board (Dél-Afrikai Versenyhivatal) közölte a felekkel, hogy az általuk hozzá 1995. augusztus 14-én benyújtott okiratok alapján az ügyletnek nincs akadálya a dél-afrikai versenyjog szempontjából.

9        1995. november 10-én a Gencor és a Lonrho több megállapodást is aláírtak az összefonódási ügylettel kapcsolatban. Ezek között a okiratok között volt az adásvételi szerződés is, amelynek végrehajtása néhány olyan felfüggesztő feltételtől függött, mint például a Bizottságnak az ügyletre vonatkozóan 1996. június 30. előtt, illetőleg – az adásvételi szerződés 3.1.8. és 3.3. pontjának megfelelően – a felek egyetértésével legkésőbb 1996. szeptember 30-ig megadott jóváhagyása.

10      1995. november 17-én a Gencor és a Lonrho – a 4064/89 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésével összhangban – közösen bejelentették a Bizottságnak az említett megállapodásokat, valamint azok mellékleteit egy CO-formanyomtatványon.

11      Az 1995. december 8-i határozatában, a Bizottság – az említett rendelet 7. cikkének (2) bekezdése és 18. cikkének (2) bekezdése értelmében – a végleges határozat meghozataláig elrendelte az összefonódás felfüggesztését.

12      1995. december 20-i határozatában a Bizottság megállapította, hogy az összefonódás komoly kételyeket támaszt a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, ezért – a 4064/89 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összhangban – megindította az említett rendeletben előírt eljárást.

13      1996. március 13-án az Anglo American Corporation of South Africa Ltd (a továbbiakban: AAC) 6%-os részesedést szerzett a Lonrho tőkéjében, elővásárlási joggal egy másik, 18%-os részesedésre. Ez a vállalat a Gencor és a Lonrho legfőbb versenytársa a platinafélék ágazatában egy hozzá kapcsolódó társaság, az Amplats révén, amely a világelső beszállító.

14      A Bizottság 1996. március 13-án tartott ülését követően a felperes és a Lonrho tárgyalásokat kezdtek a Bizottság szervezeti egységeivel annak érdekében, hogy – a 4064/89 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése értelmében – megvizsgálják, hogy milyen kötelezettségvállalásokat javasolhatnának.

15      1996. március 27-én a Bizottság a Gencor és a Lonrho tudomására hozta, hogy az összefonódással szemben az az egyik fő aggálya, hogy a termelés esetleges korlátozásával járhat, ami árfelhajtó hatású lehet. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a magatartási kötelezettségvállalásokat a közösségi hatóság általában nem szokta elfogadni.

16      1996. április 1-jén, egy sor e tárgyban tartott ülés és javaslat után a Gencor és a Lonrho átadták az általuk javasolt kötelezettségvállalások utolsó változatát. Ezek a kötelezettségvállalások elsősorban egy konkrét telephely termelési volumenére vonatkoztak.

17      1996. április 2-i levelében a Bizottság kifogásolta a kötelezettségvállalási nyilatkozatokat, mondván, hogy azok nem adnak választ az aggályaira. Különösen a szóban forgó kötelezettségvállalások nehéz ellenőrizhetőségére, valamint arra hivatkozott, hogy azok megszegése esetén nehéz lenne az összefonódást semmissé tenni. Hozzátette még, hogy ezek a javaslatok nem számolnak a kereslet várható növekedésével.

18      1996. április 9-én a vállalkozások közötti összefonódásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság (a továbbiakban: tanácsadó bizottság) véleményezte az összefonódást, valamint a felperes és a Lonrho által felajánlott kötelezettségvállalásokat. Egyetértését fejezte ki a bizottsági határozatjavaslattal az összefonódás jellegét, közösségi léptékét, az érintett termékpiacot és földrajzi piacot, valamint az előterjesztett kötelezettségvállalások elégtelen voltát illetően. Tagjainak többsége elfogadta a Bizottság értékelését, miszerint az összefonódás oligopolisztikus erőfölényt hozna létre az érintett piacokon, valamint azon következtetését is, miszerint az ügylet összeegyeztethetetlen a közös piaccal és az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) működésével is. A tagok kisebbsége kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a 4064/89 rendelet alkalmazható-e az oligopolisztikus erőfölényre, s emiatt e tagok tartózkodtak annak a kérdésnek a megválaszolásától, hogy vajon az ügylet összeegyeztethető-e vagy sem a közös piaccal és az EGT működésével.

19      1996. április 19-én a dél-afrikai külügyminiszter hivatalosan átadta a Bizottságnak kormánya észrevételeit a tervezett összefonódással kapcsolatban. E levélben mindössze annyit jelentett ki, hogy nincs szándékában vitatni a Bizottság által képviselt versenypolitikai álláspontot a vállalkozások összefonódása és összejátszása vonatkozásában, de figyelembe véve, hogy Dél-Afrika gazdasága számára milyen fontosak az ásványi erőforrások, a tényleges összejátszások felmerülésekor való fellépést kívánja előnyben részesíteni. A konkrét ügyben a dél-afrikai kormány úgy véli, hogy bizonyos esetekben két egyformán erős versenytárs még mindig jobb, mint ha az ágazatban csak egy domináns bányászati vállalkozás tevékenykedne. Véleménye szerint, jóllehet a platinakészletek jelentős része az országon belül található, a külföldi források elméletileg 20 évig még akkor is képesek eleget tenni a keresletnek, ha nem vesszük számításba Zimbabwe igen jelentős potenciális készleteit. Végül a dél-afrikai kormány kifejezte azt az óhaját, hogy ezeket a kérdéseket a Bizottsággal is megvitassa, és azt kérte, hogy a határozathozatalt halasszák el ezeknek a tárgyalásoknak a megkezdéséig.

20      A Bizottság 1996. április 24-i 97/26/EK határozatában (HL L 11., 1997., 30. o., a továbbiakban: a vitatott határozat) a 4064/89 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében az összefonódást a közös piaccal és az EGT működésével összeegyeztethetetlennek nyilvánította, mivel annak eredményeképpen az Amplats és az Implats/LPD olyan duopolisztikus erőfölénye jönne létre a platina és a ródium világpiacán, amelynek következményeként a közös piacon jelentősen korlátozódna a hatékony verseny.

21      1996. május 21-i levelében a Lonrho tudatta a felperessel, hogy nincs szándékában meghosszabbítani 1996. június 30-ról szeptember 30-ig a vételi szerződés által a felfüggesztő feltételek teljesítésére vonatkozóan arra az esetre kiszabott határidőt, ha a szerződés 3.1.8. pontjában a szerződés Bizottság általi jóváhagyására vonatkozó feltétel nem teljesül a megadott határidőn belül.

 Bírósági eljárás

22      1996. június 28-án a felperes benyújtotta e megsemmisítés iránti keresetét a vitatott határozat ellen.

23      1996. december 3-án a felperes – az eljárási szabályzat 49., 64. és 65. cikkének alkalmazásában – pervezető, illetve bizonyításfelvételi intézkedések iránti kérelmet terjesztett elő annak érdekében, hogy állapítsák meg pontosan a dél-afrikai versenyjogi hatóságok hivatalos leveleinek jogállását és tartalmát, valamint a dél-afrikai versenyjog hatályát és alkalmazhatóságának feltételeit.

24      1996. december 18-án, 1997. január 24-én és július 30-án a Bizottság benyújtotta az e kérelemre vonatkozó észrevételeit.

25      1996. november 25-én és december 3-án a Németországi Szövetségi Köztársaság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága beavatkozási kérelmet nyújtott be a Bizottság kereseti kérelmeinek támogatására.

26      1996. december 11-én, illetőleg 1997. január 3-án a felperes bizonyos iratok bizalmas kezelését kérte a Németországi Szövetségi Köztársaság, illetőleg az Egyesült Királyság tekintetében.

27      1997. február 19-én az Elsőfokú Bíróság felszólította a felperest és a Lonrhót, hogy válaszoljanak bizonyos kérdésekre a kereset elfogadhatósága tárgyában, valamint nyújtsanak be bizonyos iratokat. 1997. április 1-jén és március 10-én a felperes és a Lonrho válaszoltak az Elsőfokú Bíróság kérdéseire. A felperes benyújtotta a kért iratokat, nevezetesen azokat az ügyvezetési megállapodásokat, amelyeket az Eastplats és a Westplats kötött az LMS-szel 1990. január 15-én, valamint a részvényesi megállapodás elnevezésű megállapodást, amelyet szintén 1990. január 15-én kötött a Gencor és a Lonrho az LPD fölötti irányítás megszerzésére vonatkozóan.

28      Az 1997. június 3-i végzésével az Elsőfokú Bíróság ötödik kibővített tanácsának elnöke egyrészt megengedte a Németországi Szövetségi Köztársaság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának beavatkozását, másrészt részben helyt adott a bizalmas kezelés iránti kérelemnek.

29      1997. június 27-én a felperes kiegészítő kérelmet nyújtott be az ügy bizonyos iratainak bizalmas kezelésére vonatkozóan.

30      Az 1997. július 16-i végzésével az Elsőfokú Bíróság ötödik kibővített tanácsának elnöke a kérelemnek helyt adott.

31      1997. szeptember 22-én Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága elállt a beavatkozástól. 1997. szeptember 26-án a Németországi Szövetségi Köztársaság benyújtotta beavatkozási beadványát.

32      Az előadó bíró jelentésére az Elsőfokú Bíróság úgy döntött, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében a felperest és a Bizottságot felkérték, hogy nyújtsák be a felek által az összefonódással kapcsolatban a közigazgatási eljárás során felajánlott kötelezettségvállalások teljes szövegét. A felek 1998. február 6-án és 12-én benyújtották a kért iratokat.

33      Az 1998. február 18-i tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság meghallgatta a felperes és alperes szóbeli előadásait és az általa feltett kérdésekre adott válaszaikat.

34      Az 1998. július 17-i levelében az Elsőfokú Bíróság megkérdezte a felperestől, hogy –tekintettel Bíróság által a C-68/94. és C-30/95. sz. Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. március 31-én hozott ítéletre (EBHT 1998., I-1375. o.) – eltekint-e a keresetében érvényesített azon jogalaptól, miszerint az együttes erőfölényt létrehozó összefonódások nem tartoznak a 4064/89 rendelet hatálya alá. A felperes 1998. július 29-i levelében válaszolt az Elsőfokú Bíróság kérdésére.

 A felek kereseti kérelmei

35      A felperes azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:

–        semmisítse meg a vitatott határozatot;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

36      A Bizottság azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:

–        utasítsa el a keresetet annak elfogadhatatlansága miatt;

–        másodlagosan, utasítsa el a keresetet annak megalapozatlansága miatt;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

37      A Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy utasítsa el a keresetet.

 A kereset elfogadhatóságéról

 Az alperes érvei

38      A Bizottság a kereset elfogadhatatlanságára hivatkozik azzal az indokkal, hogy a felperesnek nem fűződik érdeke az eljárás megindításához. Tulajdonképpen a felperes jogi helyzetét nem változtatná meg az Elsőfokú Bíróság által meghozott, számára kedvező határozat, mivel a bejelentett ügyletet már nem lehet megvalósítani.

39      A Bizottság e tekintetben kiemelte, hogy a Gencor és a Lonrho között tervezett ügylet bizonyos felfüggesztő feltételekhez kötődött, többek között a Bizottság által – a 4064/89 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja illetve b) pontja vagy 8. cikkének (2) bekezdése értelmében – adott jóváhagyás beszerzéséhez. Emlékeztet arra, hogy e feltételnek legkésőbb 1996. június 30-ig teljesülnie kellett volna az egész vételi szerződés érvénytelenségének terhe mellett, ahogyan ezt a szerződés 3.3. pontja előírja. Végül emlékeztetett arra is, hogy az 1996. szeptember 30-i lejáratú határidő meghosszabbítását – amely lehetőséget a felek írásbeli megállapodásának feltételével ugyanaz a pont tartalmazza – a Lonrho 1996. május 21-i levelében elutasította.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

40      Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy egy természetes vagy jogi személy által benyújtott megsemmisítés iránti kereset csak akkor elfogadható, ha a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez (az Elsőfokú Bíróságnak a T-46/92. sz. Scottish Football kontra Bizottság ügyben 1994. november 9-én hozott ítélete, EBHT 1994., II-1039. o., 14. pont). Egy ilyen érdek csak akkor áll fenn, ha a megsemmisítésnek önmagában lehetnek jogkövetkezményei (a Bíróságnak az 53/85. sz. Akzo Chemie kontra Bizottság ügyben 1986. június 24-én hozott ítélete, EBHT 1986., 1965. o., 21. pont).

41      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az EK-Szerződés 176. cikke szerint az az intézmény, amelynek aktusát a Bíróság semmisnek nyilvánította, köteles megtenni az ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ezek az intézkedések nem vonatkoznak a jogi aktusnak a közösségi jogrendből történő kiiktatására, mivel ez a kiiktatás magából a Bíróság általi megsemmisítésből következik. Az intézkedések a kérdéses jogi aktus által előidézett olyan hatásokra vonatkozik, amelyeket a megállapított jogsértések érintettek. Egy olyan jogi aktus megsemmisítésének, amelyet már végrehajtottak vagy időközben egy adott időponttól kezdve hatályon kívül helyeztek, még mindig lehetnek jogkövetkezményei. A jogi aktusnak lehettek joghatásai azon időszak alatt, amikor hatályban volt, ezek a hatások pedig nem feltétlenül szűntek meg a jogi aktus hatályon kívül helyezésével. Egy megsemmisítés iránti kereset akkor is elfogadható, ha lehetővé teszi, hogy az állítólagos jogsértés ne ismétlődhessen meg a jövőben. E megfontolások alapján a megsemmisítést kimondó ítélet az az alap, amelyről kiindulva az érintett intézmény arra késztethető, hogy visszaállítsa a felperes tekintetében a megfelelő eredeti állapotot, illetve hogy tartózkodjon azonos jogi aktusok elfogadásától (lásd a Bíróságnak a 92/78. sz. Simmenthal kontra Bizottság ügyben 1979. március 6-án hozott ítéletét, EBHT 1979., 777. o., 32. pont; a fent említett Akzo Chemie kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 21. pontját; valamint az Apesco kontra Bizottság 207/86. sz. ügyben 1988. április 26-án hozott ítéletét, EBHT 1988., 2151. o., 16. pont).

42      Mivel a felperes annak a vitatott határozatnak a címzettje, amely az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, érdeke fűződik ahhoz, hogy eljárást indítson, és hogy a közösségi bíróság megvizsgálja az említett határozat jogszerűségét.

43      Ezenfelül – mint ahogy kiemelte – a vitatott határozat megváltoztathatja a felperesnek, mint a Lonrho LPD-ben fennálló részesedése potenciális vevőjének a jogi helyzetét.

44      Tulajdonképpen a részvényesi megállapodás 11. cikke értelmében (nevezetesen 11.1. és 11.6.) a Lonrhónak az LPD-ben fennálló 73%-os részesedése bármilyen mértékben történő értékesítésére vagy tőzsdei bevezetésére irányuló terve feljogosítja a Gencort arra, hogy megszerezze e részesedés egészét vagy részét. A Gencor részesedésszerzési joga akkor is megnyílik, ha valamely, az LPD-ben tulajdonrésszel rendelkező köztes társaság kilép a Lonrho-csoportból, és ha egy harmadik személy megszerzi a Lonrho tőkéjének 51%-át. Márpedig meg kell állapítani, hogy ezeknek az elővásárlási jogosultságoknak a gyakorlása a vitatott határozattal ellentétben állna.

45      Végül, a Bizottság állításának elfogadása olyan helyzethez vezetne, amelyben a 4064/89 rendelet keretében meghozott kedvezőtlen határozatok jogszerűsége nem lehetne bírósági felülvizsgálat tárgya olyan esetekben, amikor az ügylet szerződéses alapja megszűnt, még mielőtt az Elsőfokú Bíróság ítéletet hozhatott volna. Márpedig az ügylet alapjának megszűnése önmagában még nem zárhatja ki a bizottsági határozat jogszerűségének a felülvizsgálatát.

46      Ebből következik, hogy a Bizottság által a kereset elfogadhatatlanságára irányuló kifogást el kell vetni.

 Az ügy érdeméről

47      A felperes több különböző jogalapra hivatkozik keresete alátámasztásara, amelyek a következőkön alapulnak: a Bizottság hatáskörének hiánya a kérdéses összefonódás tekintetében és ezzel összefüggésben a Szerződés 190. cikkének megsértése; a 4064/89 rendelet 2. cikkének megsértése, tekintettel arra, hogy az olyan összefonódások, amelyek együttes erőfölényt hoznak létre nem tartoznak a rendelet hatálya alá, és ezzel összefüggésben a Szerződés 190. cikkének megsértése; a 4064/89 rendelet 2. cikkének megsértése, tekintettel arra, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az összefonódás együttes erőfölényt hozna létre, és ezzel összefüggésben a Szerződés 190. cikkének megsértése; végül a 4064/89 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének megsértése és ezzel összefüggésben a Szerződés 190. cikkének megsértése.

I –  Azon jogalapokról, amelyek szerint a Bizottság egyrészt megsértette a 4064/89 rendeletet, mivel az nem ruházza fel a szóban forgó összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatához szükséges hatáskörrel, másrészt megsértette a Szerződés 190. cikkét

 A felek érvei

48      A felperes elsősorban arra hivatkozik, hogy a 4064/89 rendelet alapján a Bizottságnak nincs hatásköre arra, hogy megvizsgálja az összefonódásnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét. Másodsorban arra hivatkozik, hogy – még ha a 4064/89 fel is ruházná ilyen hatáskörrel – az jogellenesség okán a Szerződés 184. cikke értelmében akkor sem lenne alkalmazható.

49      A 4064/89 rendelet nem alkalmazható a szóban forgó összefonódásra, mivel az olyan gazdasági tevékenységeket érint, amelyeket egy harmadik ország területén folytatnak, nevezetesen a Dél-Afrikai Köztársaságban, és azt ezen ország hatóságai jóváhagyták. A rendelet csak a Közösségen belül megvalósított összefonódásokra alkalmazható.

50      Ez az elemzés megfelel a területiség elvének, amely egy általános nemzetközi jogi alapelv, s amelyet a Közösségnek hatáskörei gyakorlása során tiszteletben kell tartania (a Bíróságnak a 89/85., 104/85., 114/85., 116/85., 117/85. és 125/85. és 129/85. sz. Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság ügyben 1988. szeptember 27-én hozott ítélete, a továbbiakban: Facellulóz-ítélet, EBHT 1988., 5193. o., 18. pont és a C-286/90 sz. Poulsen és Diva Navigation ügyben 1992. november 24-én hozott ítélet, EBHT 1992., I-6019. o., 9. pont).

51      A Tanács által a 4064/89 rendelet elfogadásának céljából felhívott jogalapok – nevezetesen a Szerződés 87. és 235. cikke – nem értelmezhetők a fenti elvvel ellentétben, egy területen kívüli joghatóság megállapítása céljából. A 85. és 86. cikkben meghatározott elvek, amelyekre a 87. cikk hivatkozik, valamint a Közösség célkitűzései, amelyekre a 235. cikk utal, csak a közös piacon belüli versenyre vonatkoznak, nem pedig a közös piacon belül letelepedett és az azon kívüli vállalkozások közötti versenyre vagy a közös piacon kívül letelepedett vállalkozások közötti versenyre. Ez a megoldás mind a tagállamok közötti kereskedelem érintettségének – a 85. és 86. cikkben előírt – feltételéből, mind a Közösségnek a Szerződés 2. cikkében és 3. cikkének g) pontjában meghatározott célkitűzéseiből is következik.

52      A Szerződés versenyjogi rendelkezései hatályának e korlátozását tükrözi mind a 4064/89 rendeletnek az elsőtől az ötödik preambulumbekezdésig, továbbá a kilencediktől a tizenegyedik preambulumbekezdésig terjedő része, mind pedig ugyanezen rendelet 2. cikke, tekintve, hogy e rendelkezések kimondják, hogy a rendelet csak azokra az összefonódásokra vonatkozik, amelyek hatása a közös piacon érvényesül.

53      Jóllehet a 4064/89 rendelet nem állapítja meg kifejezetten a hatályát az ügylet megvalósulásának helye tekintetében, a harmincadik preambulumbekezdése és a 24. cikk azt feltételezi, hogy egy harmadik országban végrehajtott olyan összefonódás, amelyben a Közösség vállalkozásai is részt vesznek, ezen ország hatóságainak joghatósága alá tartozik, nem pedig a Bizottságé alá.

54      A felperes kiemeli, hogy álláspontja nem jelenti azt, hogy a 4064/89 rendelet csak a Közösségben letelepedett vállalkozások közötti összefonódásokra vonatkozhat. Az érintett vállalkozások letelepedési helye ugyanis sokkal kevésbé fontos, mint az összefonódás megvalósulásának helye. A felperes ezzel kapcsolatban a Bíróságnak az Europemballage és Continental Can kontra Bizottság ügyben 1973. február 21-én hozott ítéletére (a 6/72. sz. ügy, EBHT 1973., 215. o.) hivatkozik, amely elismerte a Bizottság azon hatáskörét, hogy egy, a Közösségen kívüli vállalkozás által megvalósított összefonódásra a Szerződés 86. cikkét alkalmazza, tekintve, hogy a szóban forgó ügyben egy közösségi vállalkozásban megszerzett részesedésről volt szó.

55      A 4064/89 rendelet így csak azokban az esetekben alkalmazható, ha az összefonódás által érintett tevékenységek a Közösségen belül vannak. Még pontosabban – ahogyan a tizenegyedik preambulumbekezdés is megfogalmazza – azokra a vállalkozásokra vonatkozik, amelyek jelentős tevékenységet folytatnak a Közösségben. Jelen ügyben a Bizottságnak bejelentett összefonódás Dél-Afrikában jön létre, ahol az ügyletet megvalósító vállalkozások fő tevékenységi területe is található, amely tevékenység a platinafélék kitermelését és finomítását jelenti. Az a körülmény, hogy a Lonrho egyik leányvállalata irodát működtet a Közösségben, hogy eladja platinafélékből álló teljes termelését, valamint az a tény, hogy egyéb tevékenységeket is folytat a Közösségben – úgy mint a vendéglátás és az általános kereskedelem területén – még nem teszi lehetővé, hogy olyan vállalkozásnak minősüljön, amely a fent említett tizenegyedik preambulumbekezdés értelmében jelentős tevékenységet folytat a Közösségben.

56      A felperes ezt az értelmezést a Facellulóz-ítéletben szereplő értelmezéshez hasonlítja, amelyben a Bíróság egy árkartellel összefüggésben megállapította, hogy a Közösségnek jogában áll saját versenyszabályait alkalmazni a Közösségen kívüli vállalkozások által a közös piacon tanúsított versenykorlátozó magatartás esetében, ha a megállapodás vagy az összehangolt magatartás a Közösség területén jön létre vagy valósul meg. Márpedig jelen ügyben az összefonódás nem a Közösség területén jött volna létre, és nem is ott valósult volna meg, hanem a Dél-Afrikai Köztársaság területén. Az ügylet tehát elsősorban ennek a harmadik országnak a gazdaság- és versenypolitikáját érintené. Következésképpen a Bizottságnak nincs területi joghatósága (Facellulóz-ítélet, 11-18. pont és Darmon főtanácsnok ugyanezen ítélettel kapcsolatos indítványa, 20. pont).

57      Még ha feltételezzük is, hogy a 4064/89 rendelet szerinti joghatóság feltételét képezi az, hogy az összefonódásnak azonnali és lényegi hatása legyen a Közösségen belüli versenyre, ez a követelmény a jelen ügyben nem teljesül.

58      Először is, a Bizottság megállapította (a vitatott határozat (206) és (210) preambulumbekezdése), hogy az összefonódás középtávon egy duopolisztikus jellegű erőfölényt hozhatna létre a platina és a ródium világpiacán. Márpedig ez a megállapítás nem elegendő ahhoz, hogy az azonnali és lényeges hatás feltételének jelen esetben történő alkalmazását megindokolja. A „középtávon” kifejezés nem egyértelmű, tekintve, hogy vagy arra vonatkozik, hogy középtávon létrejöhet egy erőfölény vagy pedig arra, hogy végső soron éppenséggel majd megszűnik. Az első feltételezésnél maradva, az ügylet következményei nem azonnaliak, mivel részben az összefonódásból létrejövő vállalkozás jövőbeli magatartásától függnek, részben pedig a duopólium másik tagjától, az Amplatstól. A második feltételezés szerint pedig, mivel az ügylet következményei csupán átmeneti jellegűek, eleve nem lehetnek lényegiek.

59      Másodszor, tekintve, hogy az érintett piac a világpiac, az összefonódás által esetlegesen létrehozott erőfölény semmivel sem érinti jobban a Közösséget, mint bármely más hatóságot, ily módon az ügyletnek nincs lényegi hatása. A vitatott határozat (a (16), (18) és (98) preambulumbekezdése) nem tart igényt a Közösség számára szélesebb joghatóságra, mint ami a Dél-Afrikai Köztársaságot vagy bármely más harmadik országot – különösen Japánt és az Egyesült Államokat – is megilleti, hanem megelégszik annak megállapításával, hogy az érintett piacok világpiacok, hogy az európai fogyasztás a platinafélék világkeresletének mintegy 20%-a (a platina esetében átlagosan 17 %-a), és hogy a világpiacokon jelentkező bármely változás szükségszerűen visszahat a Közösségre és az EGT-re. Ezek az tényezők nem elegendőek ahhoz, hogy megalapozzák a Bizottság joghatóságát, és semmi esetre sem elegendőek ahhoz, hogy a határozat indokolását a Szerződés 190. cikkének megfelelő indokolásnak lehessen tekinteni.

60      E tekintetben a platina és a ródium – akár ágazati, akár földrajzi – kereslete világviszonylatban arról tanúskodik, hogy Nyugat-Európát (ideértve a Közösséget) amelynek fogyasztása az 1991-1995 közötti időszakban a világkeresletnek csak 17-22%-át tette ki, csak igen csekély mértékben érintené egy, a saját keretein kívül eső összefonódás, még kevésbé, mint Japánt, ahol a fogyasztás ugyanezen időszakban a világkereslet 47-51%-át tette ki, vagy pedig Észak-Amerikát (ideértve az Egyesült Államokat), ahol a fogyasztás ugyanezen időszak alatt a világkereslet 19-21%-át tette ki. Az ügyletben érdekelt két vállalkozásnak a platina- és ródiumtevékenység révén a Közösségben elért viszonylag alacsony piaci részesedése (1994-ben mintegy [...](1) % platinából és [...] % ródiumból) és együttes forgalma (1994-ben körülbelül [...] millió ecu csak a platinából) is megerősíti ezt az elemzést. E tekintetben az összefonódás közösségi kihatásainak meghatározásánál – a 4064/89 rendelet 5. cikke értelmében az érintett vállalkozások forgalmának kiszámításakor – a „vállalkozás” fogalma alatt csak a társaságokat vagy jogi személyeket kell érteni, nem pedig a Szerződés 85. és 86. cikke értelmében vett vállalkozásokat (lásd a vitatott határozat (24), (34), (44), (56), (98), (100) és (209) preambulumbekezdése, valamint a (96) preambulumbekezdésben szereplő 6. táblázat).

61      Harmadszor, ami a platina és a ródium piacán egy duopolisztikus erőfölény kialakulását illeti, a Bizottság által felvetett azon kockázat, miszerint az oligopólium tagjai összejátszhatnak vagy párhuzamos magatartást folytathatnak, alapvetően a versenyügyekben hatáskörrel rendelkező dél-afrikai hatóságokra tartozó kérdés. Csak akkor lehetne ez másként, ha a Facellulóz-ítéletben megállapított feltételek fennállnának. Márpedig a jelen ügy különbözik ez utóbbitól, amely nem egy harmadik országban végrehajtott összefonódásra vonatkozik, hanem egy olyan árkartellre, amely közvetlenül a Közösségre irányult, és ott is valósult meg (lásd a Facellulóz-ítélet 13. pontját). Bárhogy is legyen azonban, a Bizottság nem állíthatja, hogy hatáskörrel rendelkezik egy ügyben – függetlenül attól, hogy a Szerződés szerint a hatáskörébe tartozik vagy sem – pusztán az érintett piacon tevékenykedő vállalkozások jövőbeli és feltételezett magatartása alapján.

62      Végezetül, a vitatott megállapodások a versenyügyekben hatáskörrel rendelkező dél-afrikai hatóságok, nevezetesen a Dél-Afrikai Versenyhivatal 1995. augusztus 22-i határozata tárgyát képezték. Ez a határozat kimondta, hogy a bejelentett ügylet nem vet fel problémákat a dél-afrikai versenypolitika szempontjából. Következésképpen, az említett ügylet összhangban van annak a helynek a jogával, ahol azt végre kell hajtani, így, ha a Bizottságnak jogellenesnek kellene nyilvánítania, az szükségszerűen joghatósági összeütközést okozna a dél-afrikai hatóságokkal. E tekintetben a dél-afrikai külügyminiszter az 1996. április 19-én a Bizottsághoz intézett levelében világosan kifejezte aggályait. A joghatósági összeütközés forrása az, hogy az összefonódás egy harmadik ország – nevezetesen a Dél-Afrikai Köztársaság – gazdasági szerkezetében jelentene változást, ami nagyobb horderejű következményekkel járna az érintett vállalkozásokra, de az érintett állam gazdaságára nézve is, mint a puszta megállapodások. Következésképpen, az ilyen változásokra vonatkozó joghatósági igény mélyrehatóbb beavatkozást jelentene az adott állam belügyeibe.

63      Végezetül, tekintve, hogy az összefonódásnak viszonylag szerény hatása lenne a Közösségben, meg lehet állapítani, hogy a Bizottság joghatósági igénye semmiféle jogi indokolással nem támasztható alá, és az aránytalan mértékű.

64      A Bizottság arra hivatkozik, hogy két alap is van, amely a joghatóságát megindokolja. Az első a honosság elve, amelynek értelmében személyi alapon van joghatósága a Lonrho tevékenysége felett, tekintve, hogy a társaságot az egyik tagállam joga szerint hozták létre. A másik pedig a területiség elve.

65      Bevezetésként a Bizottság megjegyzi, hogy – azzal, hogy bejelentették szerződésüket a Bizottságnak, és annak végrehajtását a jóváhagyásától függő előzetes feltételhez kötötték – maguk az összefonódás felei voltak azok, akik felkérték a Bizottságot arra, hogy vizsgálja meg az ügyletük összeegyeztethetőségét a közös piaccal és az EGT-vel. E körülmények között a felek egyike – anélkül, hogy ellentmondásba ne kerülne a „nemo auditur...” és a „venire contra factum proprium” elvével – nem tehet úgy, mintha nem vetette volna magát önként alá a 4064/89 rendeletnek.

66      A Bizottság nem ért egyet a felperesnek azon érveivel, amelyek az összefonódás által érintett gazdasági tevékenység helyére vonatkoznak, sem pedig azokkal, amelyek a 4064/89 rendeletben megfogalmazott hatáskörének feltételeire és részletes szabályaira vonatkoznak.

67      Az összefonódás által érintett gazdasági tevékenység helyére vonatkozóan a Bizottság kiemeli, hogy bár egyetért a felperes azon álláspontjával, amely szerint a 4064/89 rendelet, akárcsak a Szerződés 85. és 86. cikke a közös piacon belüli versenyre vonatkozik, jelen ügyben nem ugyanazokra a következtetésekre jut. Mivel a vitatott határozat azon a megfontoláson alapul, hogy a bejelentett ügylet – jóllehet Dél-Afrikában hajtják végre a termelési eszközök bizonyos átcsoportosítása formájában – az egész világon megvalósul, és a földrajzi piac világszintű dimenziójából következtében úgy világ-, mint közösségi szinten módosítja az érintett termékpiacok versenystruktúráját, tévedés volna azt gondolni – ahogyan a felperes ezt teszi –, hogy az említett határozat nem a Közösség területén folytatott gazdasági tevékenységek szabályozására vonatkozik. E tekintetben a Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy – bár a felek nem a Közösségben bányásszák a platinát – tevékenységük egy jelentős részét mégis ott bonyolítják le.

68      A Bizottság azt állítja, hogy érvelése összhangban van a Facellulóz-ítélettel és az ügyben Darmon főtanácsnok által előterjesztett indítvánnyal, mivel abban az ügyben nem annyira a kérdéses vállalkozások helye volt a fontos, hanem a Közösség területére irányuló versenyellenes hatás. A jelen ügyben tehát nem csak a vállalkozások helye lényeges, hanem a közös piaci versenyszerkezet módosulása. E módosulás – a felperes állításával ellentétben – nem a kérdéses termékek bányászatát vagy finomítását érinti, hanem a közösségi platinaértékesítési piacot.

69      Ami a Közösségnek a 4064/89 rendelet alapján fennálló nemzetközi joghatóságával kapcsolatos követelményeket és annak szabályait illeti, a Bizottság úgy véli, hogy a vitatott határozat megfelel a Facellulóz-ítéletben szereplő megközelítésnek, amelyben a Bíróság kimondta, hogy két magatartási elem – nevezetesen a kartell létrehozása és megvalósítása –szükséges annak megállapításához, hogy a kartellt a közös piacon valósították meg. Márpedig a vitatott összefonódás az egész világon megvalósul, és módosítja annak versenyszerkezetét. A Bizottság joghatósága tehát a nemzetközi joghatóság klasszikus elveiből ered. Ezt a következtetést az is megerősíti, hogy az LPD a világpiaci értékesítését a Western Metal Sales-en keresztül bonyolítja le, amely a Lonrho Brüsszelben lévő belga leányvállalata.

70      Ami a felperes által a lényegi és azonnali hatásról kifejtett érvelést illeti, a Bizottság úgy véli, hogy ez minden alapot nélkülöz, tekintve, hogy a vitatott határozat pontosan meghatározta az összefonódás által a közös piac és az EGT versenyszerkezetére gyakorolt lényegi és azonnali hatást.

71      Ami a dél-afrikai hatóságokkal való esetleges joghatósági összeütközést illeti, a kérdéses összefonódásnak csekély hatása lenne a dél-afrikai versenyhelyzetre, tekintve, hogy a platinakereslet ebben az országban igen csekély. E körülmények között a Bizottság a tervezett ügyletet egy olyan exportkartellhez tudná hasonlítani, amelynek főszabály szerint nemcsak hogy semmiféle hatása nincsen az abban résztvevő vállalkozások hazájának versenyszerkezetére, hanem amelynek hatásait ezen ország hatóságai még kedvezőnek is tekinthetik.

72      A német kormány álláspontja szerint a 4064/89 rendelet lehetővé teszi annak megvizsgálását, hogy a bejelentett ügylet összeegyeztethető-e a közös piaccal és az EGT-vel. Ez az elemzés megfelel mind a nemzetközi jog elveinek, mint a Bíróság ítélkezési gyakorlatának a Szerződés 85. cikke vonatkozásában.

73      Először is, a 4064/89 rendelet saját maga rendelkezik extraterritoriális alkalmazhatóságáról. A Közösségen kívüli vállalkozásokra vonatkozó kollíziós szabályt a tizenegyedik preambulumbekezdés és az 1. cikk (2) bekezdése b) pontjának együttes olvasatából lehet meghatározni. A tizenegyedik preambulumbekezdés, az 1. cikk (2). bekezdésének b) pontjában meghatározott szempontot alkalmazza az olyan vállalkozások által végrehajtott összefonódásokra, amelyek fő tevékenységi területe nem a Közösségen belül található, de ott jelentős tevékenységet folytatnak, vagyis, hogy az érintett vállalkozások közül legalább két vállalkozás teljes közösségi szintű forgalma meg kell hogy haladja a 250 millió ECU-t. Márpedig jelen esetben a kérdéses ügylet résztvevői elérik ezt a küszöböt, a Bizottság pedig a határozatában kimerítően jellemezte az összefonódásnak a közös piacra gyakorolt következményeit.

74       Másodszor, ami ezen elemzésnek a nemzetközi joggal való összeegyeztetőségét illeti, a német kormány kiemeli, hogy mind a 4064/89 rendeletbe foglalt kollíziós szabály, mind annak jelen esetben való alkalmazása kielégíti a hatáselmélet – más néven objektív territorialitás elvének – szempontjait. Tekintve, hogy az ügyletben érdekelt mindkét vállalkozás külön-külön legalább 250 millió ECU-s forgalmat realizál a Közösségben, ez megfelelő kapcsoló tényezőt jelent. Az ügylet EGT-re irányuló hatásainak Bizottság általi elemzésében szereplő tények ráadásul megerősítik, hogy a 4064/89 rendelet extraterritoriális alkalmazása nem mond ellent a nemzetközi jognak.

75      Harmadszor, csatlakozván a Bizottság által e tekintetben kifejtett érvekhez a német kormány kiemeli, hogy a 4064/89 rendelet ilyen értelmezése nem mond ellent a Facellulóz-ítéletnek.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

76      Először is, el kell vetni a Bizottság azon érvét, amely szerint a felperes azzal, hogy felülvizsgálat céljából bejelentette az összefonódásról szóló szerződést, és a jóváhagyást a szerződés megvalósulásának előfeltételéül kötötte ki, egyúttal önként alá is vetette volna magát a Bizottság joghatóságának. Tulajdonképpen a 4064/89 rendelet 4. és 7. cikke által előírt bejelentési és felfüggesztési kötelezettségek megsértése bármely közösségi léptékű összefonódás esetén a 14. cikk értelmében jelentős pénzügyi szankciókat von maga után. Nem lehet tehát a bejelentésből vagy az összefonódásról szóló szerződés végrehajtásának felfüggesztéséből azt a következtetést levonni, hogy a felperes önként alávetette volna magát a Közösség joghatóságának. Egyébként, ahhoz, hogy a Bizottság el tudja dönteni joghatóságának fennállását egy összefonódással kapcsolatban, előzetesen lehetővé kell tenni, hogy megvizsgálja az adott ügyletet, ez az a tény, amely az összefonódásban részt vevő felek számára előírt bejelentési kötelezettséget indokolja. Ez a kötelezettség nem határozza meg előre a Bizottság joghatóságát az adott összefonódásra vonatkozóan.

77      Jelen ügyben két kérdést kell megvizsgálni. Először is meg kell vizsgálni, hogy az olyan összefonódások, mint a szóban forgó ügylet, a 4064/89 rendelet hatálya alá tartoznak-e; azután, igenlő válasz esetén, hogy annak az ilyen típusú összefonódásokra történő alkalmazása ellentétes-e az államok joghatóságára vonatkozó nemzetközi jogi szabályokkal.

1.     A 4064/89 rendelet területi hatályának megítéléséről

78      Az első kérdést illetően, emlékeztetni kell arra, hogy a 4064/89 rendelet 1. cikkének értelmében az minden olyan közösségi léptékű összefonódásra alkalmazandó, vagyis az olyan vállalkozások közötti összefonódásokra, amelyek önállóan nem egy tagállamban érik el a Közösségen belüli teljes forgalmuk több mint kétharmadát, és összevont teljes világméretű forgalmuk meghaladja az 5 milliárd ECU-t, továbbá közülük legalább két vállalkozás önállóan megvalósított teljes közösségi szintű forgalma meghaladja a 250 millió ECU-t.

79      A rendelet 1. cikke nem írja elő, hogy egy összefonódást csak akkor lehet közösségi léptékűnek tekinteni, ha a kérdéses vállalkozások a Közösségen belül telepedtek le, vagy ha az összefonódás tárgyát képező termelési tevékenységek a Közösség területén történnek.

80      Ami a forgalomra vonatkozó szempontot illeti, meg kell állapítani – mint ahogy ezt a vitatott határozat (3) preambulumbekezdése is teszi –, hogy a kérdéses összefonódás a 4064/89 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében közösségi léptékű. Az érintett vállalkozások teljes világméretű forgalma meghaladja a 10 milliárd ECU-t, azaz több mint a 4064/89 rendelet által előírt 5 milliárdos küszöb. A Gencor és a Lonrho legutóbbi gazdasági évének eredményei szerint mindketten egyenként több, mint 250 millió ECU-t meghaladó forgalmat realizáltak a Közösségben. Végül, sem a Genco, sem a Lonrho nem a Közösség egyetlen tagállamában realizálja teljes forgalmának több mint kétharmadát.

81      Alaptalan a felperesnek az az érvelése, amely szerint a 4064/89 rendelet jogalapjai, valamint preambulumának és rendelkező részének megfogalmazása kizárja annak alkalmazását a szóban forgó összefonódásra.

82      Ugyanis sem a 4064/89 rendelet jogalapjai – vagyis a Szerződés 87. és 235. cikke, még pontosabban azok a rendelkezések, amelyek végrehajtására ez utóbbiak szolgálnak, azaz a Szerződés 3. cikkének g) pontja, 85. és 86. cikke –, valamint az elsőtől ötödik preambulumbekezdésig terjedő rész, a kilencedik és tizenegyedik preambulumbekezdés nem tesz mást, minthogy kiemeli annak szükségességét, hogy a közös piacon ne torzuljon a verseny, különösen olyan összefonódások következtében, amelyek erőfölényt hozhatnak létre vagy erősíthetnek meg. Egyáltalán nem zárják ki a rendelet hatálya alól az olyan összefonódásokat, amelyek, jóllehet a Közösségen kívüli bányászati és/vagy termelési tevékenységre vonatkoznak, mégis olyan hatásuk lehet, hogy olyan erőfölényt hozhatnak létre vagy erősíthetnek meg, amelynek következményeként a közös piacon jelentősen korlátozódna a hatékony verseny.

83      Konkrétabban, a 4064/89 rendelet tizenegyedik preambulumbekezdésének utolsó sorai nem támasztják alá a felperes álláspontját.

84      E preambulumbekezdés szerint „közösségi léptékű összefonódás akkor áll fenn, […]ha az összefonódásokat olyan vállalkozások hajtják végre, amelyek fő tevékenységi területe nem a Közösségen belül található, de ott jelentős tevékenységet folytatnak”.

85      A „jelentős tevékenység” fogalmára történő általános jellegű hivatkozással a rendelet – területi hatályának meghatározása céljából – nem tulajdonít különös jelentőséget a termelési tevékenységnek az értékesítési tevékenységgel szemben. Éppen ellenkezőleg, mivel az 1. cikk az érintett vállalkozások világviszonylatban és közösségi szinten realizált forgalmán alapuló mennyiségi küszöböket állapít meg, sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a közös piacon kifejtett értékesítési tevékenységnek, mint az összefonódást a Közösséghez kapcsoló tényezőnek. Márpedig nem vitás, hogy a Gencor és Lonrho nem elhanyagolható értékesítési tevékenységet folytat a Közösségben (ez az érték meghaladja a 250 millió ECU-t).

86      Ráadásul a termelési tevékenység helyén alapuló szempontot sem a 4064/89 rendelet harmincadik preambulumbekezdése, sem pedig 24. cikke nem támasztja alá. A rendelet 24. cikke távol áll attól, hogy bármilyen szemponttal szolgáljon a rendelet területi hatályát illetően, csupán arról rendelkezik, hogy milyen eljárásokat kell lefolytatni azokban az esetekben, ha egy harmadik ország az összefonódások ellenőrzése tekintetében nem részesíti a közösségi vállalkozásokat hasonló bánásmódban ahhoz, amilyenben a Közösség részesíti ugyanezen harmadik ország vállalkozásait.

87      A 4064/89 rendelet területi hatályáról kialakított értelmezése alátámasztásául a felperes – a Facellulóz-ítélet alapján – nem hivatkozhat sikerrel az abban szereplő szempontra, amely a kartell megvalósítására vonatkozik. A kartell megvalósításának szempontja – mint a kartellt Közösség területéhez kapcsoló tényező – ahelyett, hogy a felperes álláspontját támasztaná alá, éppen ellenkezőleg hat. A Facellulóz-ítélet szerint a kartell megvalósításának szempontját a Közösségben történő puszta értékesítés is teljesíti, függetlenül a beszerzési forrás és a termelési létesítmények helyétől. Márpedig nem vitás, hogy a Gencor és Lonrho már az összefonódás előtt is folytattak értékesítési tevékenységet a Közösségben, s ezt azután is folytatni kívánták.

88      E körülmények között a Bizottság nem tévedett a 4064/89 rendelet területi hatályát illetően, amikor azt egy olyan tervezett összefonódásra alkalmazta, amelyben a bejelentő vállalkozások székhelye, valamint bányászati és termelési tevékenységének helye nem a Közösségben van.

2.     A vitatott határozatnak a nemzetközi közjoggal való összeegyeztethetőségéről

89      Az összefonódási megállapodást követően az Implats és LPD között addig meglévő versenyhelyzet – különösen ami a Közösségen belüli értékesítéseiket illeti – megszűnt volna. A közös piacon belül megváltoztatta volna a versenyszerkezetet, mivel három dél-afrikai platinaszállító helyett csak kettő maradt volna. A tervezett összefonódás megvalósulása nemcsak a felek által Dél-Afrikában folytatott platinabányászat és -termelés fúzióját eredményezte volna, hanem a világon és különösképpen a Közösségben folytatott értékesítési tevékenységeikét is, ahol az Implats és az LPD jelentős mennyiségeket értékesít.

90      Meg kell jegyezni, hogy abban az esetben ha egy tervezett összefonódásnak előreláthatólag azonnali és lényeges hatása lenne a Közösségben, a rendelet alkalmazása indokoltnak tekinthető a nemzetközi közjog vonatkozásában.

91      E tekintetben a vitatott határozatból kitűnik, hogy az ügylet eredménye az Amplats és az Implats/LPD duopolisztikus erőfölénye lett volna a platina- és ródiumpiacon, ami a 4064/89 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében jelentősen korlátozta volna a hatékony versenyt a közös piacon.

92      Így meg kell vizsgálni, hogy az azonnali, lényeges és előrelátható hatás három követelménye megvalósul-e ebben az esetben.

93      Ami az azonnali hatás szempontát illeti, a duopolisztikus erőfölény létrejöttének tekintetében a vitatott határozat (206) és (210) preambulumbekezdésében használt „középtávon” kifejezés – a felperes állításával ellentétben – semmiféle kétséget nem vet fel. Egyértelmű hivatkozást tartalmaz az orosz készletek kimerülésének várható időpontjára, ami lehetővé teszi, hogy az Amplats és Implats/LPD duopolisztikus erőfölényt hozzon létre a világ platina- és ródiumpiacain, és – ebből következően – duopolisztikus erőfölényt hozzon létre a Közösségben is, amely e világpiacok lényegi részének tekinthető.

94      Ez az erőfölény – a felperes állításával szemben – nem az összefonódással létrejövő vállalkozás és az Amplats jövőbeli magatartásától függne, hanem különösen magának a piacnak a jellemzőiből és szerkezetének megváltozásából következne. Amikor a felperes a duopoliumot alkotó tagok jövőbeli magatartására hivatkozik, nem tesz különbséget a között, hogy a duopolium tagjai a közeli vagy távolabbi jövőben erőfölényükkel esetleg visszaélhetnek – amit vagy sikerül a Szerződés 85. és/vagy 86. cikkének alkalmazásával ellenőrizni, vagy sem –, valamint a vállalkozások és a piac szerkezetének az összefonódásból adódó módosulása között. Igaz, hogy a visszaélés nem feltétlenül jelenti az összefonódás azonnali következményét, tekintve, hogy ez olyan döntésektől függ, amelyeket a duopólium tagjai vagy meghoznak a jövőben, vagy nem. Mindazonáltal, az, hogy olyan körülmények alakultak volna ki, amelyek nemcsak lehetővé, hanem gazdaságilag ésszerűvé is tették volna az ilyen jellegű magatartásokat, az összefonódás közvetlen és azonnali következményét jelentette volna, tekintve, hogy – az érintett piacok szerkezetének tartós átrendezésével – az összefonódás jelentős mértékben korlátozta volna a piacon folyó hatékony versenyt.

95      Ennélfogva az összefonódás azonnali hatást gyakorolt volna a Közösségre.

96      Ami a lényegi hatás követelményét illeti, meg kell jegyezni, hogy – amint ez a továbbiakban, a 297. pontban kifejtésre kerül – a Bizottság megfelelően bebizonyította, hogy az összefonódás tartós duopolisztikus erőfölényt eredményezett volna a világ platina- és ródiumpiacain.

97      A felperes nem állíthatja, hogy az összefonódásnak nem lett volna lényegi hatása a Közösségre, arra hivatkozván, hogy az összefonódásban részt vevő felek piaci részesedése és értékesítése nem jelentős az EGT-ben. Tulajdonképpen, jóllehet az összefonódás révén létrejövő új jogalany nyugat-európai értékesítéseinek volumene (a világkereslet 20 %-a) és piaci részesedése a Közösségben ([...] % platinából) már önmagában is elég indok arra, hogy megindokolja a Közösség joghatságát az összefonódás tekintetében, az összefonódás lehetséges hatása azonban túlmegy azon, ami ezekből a számokból következik. Tulajdonképpen, tekintettel arra, hogy az összefonódás révén egy duopolisztikus erőfölény jött volna létre a világ platina- és ródiumpiacain, magától értetődik, hogy a Közösségben az összefonódással potenciálisan érintett értékesítések nem csak az Implats/LPD, hanem az Amplats értékesítéseire (mintegy 35-50 %) is vonatkoztak volna, ami a nyugat-európai platina- és ródiumértékesítés még lényegesebb részét, valamint az Implats/LPD és Amplats jóval nagyobb együttes piaci részesedését (mintegy [...] - 65 %) jelentette volna.

98      Végül, nem fogadható el a felperes azon érvelése sem, miszerint a Bizottság által a vitatott határozatban megállapított erőfölény létrehozása semmivel sem érintené érzékenyebben a Közösséget, mint bármely más, hatáskörrel rendelkező szervezetet, sőt, még kevésbé érintené a Közösséget, mint másokat. Az, hogy világpiaci viszonylatban a világ más részei is ki lennének téve az összefonódás hatásainak, még nem akadályozhatja meg a Közösséget abban, hogy ellenőrizzen egy olyan összefonódást, amely – erőfölény létrehozása révén – lényegileg befolyásolná a közös piacon a versenyt.

99      Ennélfogva azokat az érveket is el kell vetni, amelyekkel a felperes vitatja, hogy az összefonódásnak lényegi hatása lenne a Közösségre.

100    Ami a hatás előreláthatóságának követelményét illeti, az előzőekből következik, hogy ténylegesen előrelátható volt, hogy egy duopolisztikus erőfölény létrehozása a világpiacon jelentős mértékben akadályozná a versenyt a Közösségben, amely e piac integráns részét képezi.

101    Ebből következik, hogy a 4064/89 rendeletnek a tervezett összefonódásra való alkalmazása összhangban van a nemzetközi joggal.

102     Ezek után meg kell vizsgálni, hogy joghatósága gyakorlása során a Közösség megsértette-e a beavatkozástól való tartózkodás és az arányosság elvét.

103    Ami a felperesnek azt az érvét illeti, miszerint a Közösségnek – a beavatkozástól való tartózkodás elve alapján – a dél-afrikai hatóságokkal való joghatósági összeütközés elkerülése érdekében tartózkodnia kellett volna az összefonódás megtiltásától, azt el kell vetni, méghozzá annak vizsgálata nélkül, hogy létezik-e egyáltalán ilyen szabály a nemzetközi jogban. E tekintetben elegendő annyit megállapítani, hogy nem állt fenn összeütközés a dél-afrikai kormány és a Közösség által előírt magatartás között, tekintve, hogy a versenyügyekben hatáskörrel rendelkező dél-afrikai hatóságok az 1995. augusztus 22-i levelükben mindössze annak megállapítására szorítkoztak, hogy az összefonódásról szóló megállapodás semmiféle problémát nem vet fel a versenypolitikával kapcsolatban, s nem írták elő a megállapodások megkötését (lásd ezzel kapcsolatban a Facellulóz-ítélet 20. pontját).

104    E tekintetben, a dél-afrikai kormány 1996. április 19-i levelében távolról sem vitatta a Közösség joghatóságát a kérdéses összefonódás vonatkozásában, hanem először mindössze általános preferenciáját fejezte ki arra nézve, hogy – tekintettel a bányászati ágazat stratégiai szerepére a Dél-Afrikai Köztársaságban – inkább eseti fellépésekre kerüljön sor a vállalkozások közötti összejátszás konkrét eseteiben, nem ment bele azonban a Gencor és Lonrho által tervezett összefonódás ipari vagy egyéb érdemeibe. Ezek után pedig kifejtette álláspontját, hogy, tekintetbe véve az Amplats gazdasági jelentőségét, az egyéb platinabeszerzési forrásokat és azt a lehetőséget, hogy új bányakoncessziók biztosítása révén más termelők is megjelenjenek a dél-afrikai piacon, a tervezett összefonódás nem akadályozza a versenyt.

105    Végül, sem a felperes, sem pedig a dél-afrikai kormány az 1996. április 19-i levelében –az egyszerű elvi nyilatkozatokon túlmenően – nem fejtette ki, hogy a tervezett összefonódás mennyiben érintené a Dél-Afrikai Köztársaság gazdaságának és/vagy kereskedelmének létfontosságú érdekeit.

106    Azzal az érvvel kapcsolatban, hogy a Közösség nem állapíthatja meg joghatóságát egy összefonódást illetően valamely jövőbeli és feltételezett magatartás alapján, nevezetesen az érintett piacon a többi vállalkozás által folytatott párhuzamos magatartás alapján – függetlenül attól, hogy az a Szerződés értelmében a Közösség hatáskörébe tartozhat-e vagy sem –, meg kell jegyezni – ahogyan ez fentebb, az összefonódás azonnali hatásának vizsgálatánál már kifejtésre került –, hogy, jóllehet a jövőbeni visszaélések veszélyének kiküszöbölése bármely illetékes versenyhatóság jogos feladata lehet, az összefonódások közösségi szintű ellenőrzésének fő célja annak biztosítása, hogy a vállalkozások átszervezése révén ne alakulhassanak ki olyan gazdasági hatalmi pozíciók, amelyek jelentősen korlátozhatnák a közös piacon fennálló hatékony versenyt. A közösségi hatáskör tehát elsősorban azon alapul, hogy meg kell akadályozni olyan piaci szerkezet létrejöttét, amely erőfölény kialakulásához, illetve megerősödéséhez vezethet, nem pedig az erőfölénnyel való esetleges visszaélések közvetlen ellenőrzések szükségességén.

107    Következésképpen, nem szükséges eldönteni azt a kérdést, hogy a Dél-Afrikai Versenyhivatal 1995. augusztus 22-i levele végleges álláspontot tartalmaz-e az összefonódás kérdésében, hogy vajon a versenyjogi ügyek a dél-afrikai kormány hatáskörébe tartoznak-e, és végül, hogy milyen hatálya van a dél-afrikai versenyjognak. Ennélfogva nem kell helyt adni a felperes pervezető, illetve bizonyításfelvételi intézkedések iránti, az 1996. december 3-i levelében előterjesztett kérelmének.

108    Ilyen körülmények között a Bizottság határozata sem a 4064/89 rendelettel, sem a felperes által említett nemzetközi közjogi szabályokkal nem áll ellentétben.

109    Ugyanezen okokból el kell vetni a 4064/89 rendelettel kapcsolatban a Szerződés 184. cikke alapján emelt jogellenességi kifogást is, amely szerint a rendelet jogellenesen ruházza fel hatáskörrel a Bizottságot a Gencor és Lonrho összefonódásának ügyében.

110    A vitatott határozat indokolásával kapcsolatban a Közösség azon hatáskörét illetően, hogy az összefonódásra a rendeletet alkalmazza, meg kell jegyezni, hogy a határozat (4), (13)-(18), (204)-(206), (210) és (213) preambulumbekezdésében foglaltak eleget tesznek a Bizottságra – a Szerződés 190. cikke értelmében – háruló azon kötelezettségnek, hogy oly módon indokolja meg határozatait, hogy a közösségi bíróság eleget tehessen bírósági felülvizsgálati jogosultságának, hogy a felek megvédhessék jogaikat, valamint hogy minden érdekelt fél megismerhesse azon feltételeket, amelyek szerint a Bizottság a Szerződést és annak végrehajtási szabályait alkalmazta.

111    Ennélfogva a megsemmisítésre vonatkozó mindkét megvizsgált jogalapot el kell utasítani, anélkül, hogy helyt kellene adni a felperes által az 1996. december 3-án levelében előterjesztett pervezető, illetve bizonyításfelvételi intézkedések iránti kérelemnek.

II –  A 4064/89 rendelet 2. cikkének megsértésén alapuló jogalapról, amely szerint a Bizottságnak nincs joga megakadályozni az együttes erőfölényt létrehozó vagy megerősítő összefonódásokat, valamint a Szerződés 190. cikkének megsértéséről

 A felperes érvei

112    A felperes azt állítja, hogy a 4064/89 rendelet nem teszi lehetővé egy együttes erőfölény létrehozásának vagy megerősítésének megtiltását.

113    A 4064/89 rendelet szövegének elemzéséből kitűnik, hogy a együttes erőfölény fogalma nem tartozik annak hatálya alá. A Szerződés 86. cikkétől eltérően a 4064/89 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése semmiféle utalást nem tartalmaz az együttes erőfölény fogalmára. A Bizottságnak tehát nincs joga ezen az alapon megtiltani egy összefonódást.

114    Ezenkívül, a 4064/89 rendelet tizenötödik preambulumbekezdése – amely szerint a közös piaccal való összegyeztetőségre utal az, ha az érintett vállalkozások piaci részesedése nem haladja meg a 25%-ot – azt feltételezi, hogy a szóban forgó rendelet kizárja egy összefonódás olyan indokkal történő megakadályozásának lehetőségét, hogy együttes erőfölény jönne létre. Az oligopolisztikus piacokon két gazdasági szereplő közötti összefonódás nem feltétlenül vezet olyan új, egyesült szereplő létrejöttéhez, amelynek a piaci részesedése meghaladná a 25 %-ot. Márpedig az állítólagos együttes erőfölény azon résztvevői, amelyek nem résztvevői az összefonódásnak, nem tekinthetők „érintett vállalkozásnak” a 4064/89 rendelet értelmében.

115    Hivatkozással a rendelettel kapcsolatos előkészítő munkára, a felperes megjegyzi, hogy a együttes erőfölény kérdését megvitatták a 4064/89 rendelet elfogadásakor. Az a tény tehát, hogy a rendelet hatálya nem terjed ki az oligopóliumokra, nem figyelmetlenségből adódik, hanem szándékosan hagyták ki, mivel a Tanácsban részt vevő tagállamok nem tudtak megállapodni ebben a kérdésben. Ebben az összefüggésben helytelen és haszontalan lenne a 4064/89 rendeletnek olyan értelmezést adni, amely ellentétes a Tanácson belül az elfogadása során folytatott intenzív tárgyalások eredményével.

116    Az Egyesült Királyságban, Németországban és Franciaországban a vállalkozások összefonódására vonatkozó rendelkezések kifejezetten foglalkoznak az együttes erőfölénnyel, a 4064/89 rendelet viszont egyáltalán nem. Az előbbiek ezenfelül előírnak egy speciális eljárást is mindazon vállalkozások számára, amelyek állítólagosan oligopóliumot alkotnak.

117    A 4064/89 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint az kiterjed az együttes erőfölényre is, felvet két konkrét jogi problémát a Szerződés alapelveinek – nevezetesen a jogbiztonság és a harmadik személyek eljárási jogainak – megsértése miatt.

118    Egy ilyen értelmezés összeegyeztethetetlen lenne a jogbiztonsággal, figyelembe véve különösen azokat a szankciókat, amelyekkel a 4064/89 rendelet értelmében a vállalkozásokat sújthatják.

119    Ami a harmadik személyek eljárási jogait illeti, a felperes azt állítja, hogy még ha a Bizottság a gyakorlatban az eljárás során konzultál is az érintett piacon működő harmadik személyekkel, és engedélyezi, hogy megtegyék észrevételeiket, valamint hogy részt vegyenek a meghallgatáson, e harmadik személyek mégsem rendelkeznek ugyanolyan jogosultságokkal, és nem részesülnek ugyanolyan bánásmódban, mint az összefonódásban részt vevő vállalkozások, ami szintén azt bizonyítja, hogy a 4064/89 rendelet nem terjed ki az együttes erőfölény eseteire.

120    Fontos volna szó szerint alkalmazni a 4064/89 rendeletet, amikor az összefonódások csak a valamely harmadik ország területén folytatott tevékenységet érintik, különösen abban az esetben, ha az adott ország kormánya – mint jelen esetben a dél-afrikai kormány is – kitart amellett, hogy az összejátszásokat inkább azok tényleges előfordulásakor, nem pedig azokat előfeltételezve kell ellenőrizni.

121    A felperes megjegyzi, hogy az egy, a 4064/89/EGK tanácsi rendelet szerinti eljárásról szóló, 1992. július 22-i 92/553/EGK határozatában (IV/M.190. sz. ügy - Nestlé/Perrier) (HL L 356., 1. o., a továbbiakban: Nestlé/Perrier-határozat) a Bizottság úgy értelmezte a 4064/89 rendelet 2. cikkét, hogy az, ha nem ellenőriznének egy olyan összefonódást, amely egy együttes erőfölény kialakulásához és/vagy megerősítéséhez vezethet, veszélyeztetné a Szerződés 3. cikkének g) pontjába foglalt alapvető célkitűzést, nevezetesen a torzításmentes versenyt a belső piacon. Álláspontja szerint a Bizottság a Tizenhatodik jelentés a versenypolitikáról című dokumentumban elismerte, hogy ilyen veszély nem áll fenn. E jelentésben az intézmény úgy vélte, hogy az együttes erőfölényben lévő szereplők visszaélő magatartását a Szerződés 86. cikke révén tudja ellenőrizni. Akárhogy is legyen, a Bizottság hatásköreit jelen esetben a 4064/89 rendelet határozza meg, nem pedig egy olyan általános politikai célkitűzés, amely szerint meg kell előzni a lehetséges versenykorlátozó magatartások előfordulásának lehetőségét. A Bizottságnak így csak akkor van hatásköre, ha az összefonódás létrehoz vagy megerősít egy erőfölényt, és ezzel korlátozza a hatékony versenyt, nem pedig akkor, ha pusztán korlátozhatja a hatékony versenyt.

122    Végül, ha a rendeletet úgy alkalmazzák egy együttes erőfölényt lehetővé tevő összefonódásra, hogy az ezt alátámasztó jogalapra nézve semmiféle indokolással nem szolgálnak, az megsérti a Szerződés 190. cikkét.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

123    A 4064/89 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Valamely összefonódást, amely olyan erőfölényt hoz létre vagy erősít meg, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani.”

124    Felvetődik tehát a kérdés, hogy vajon az a fordulat, hogy „amely olyan erőfölényt hoz létre vagy erősít meg” csak egy egyéni erőfölény létrehozására és megerősítésére vagy pedig egy együttes – azaz kettő vagy több vállalkozás által birtokolt – erőfölény létrehozására és megerősítésére is vonatkozik-e.

125    A rendelet 2. cikkének megfogalmazásából nem lehet arra következtetni, hogy kizárólag azok az összefonódások tartoznak a szóban forgó rendelet hatálya alá, amelyek egyéni erőfölényt, vagyis az összefonódásban részt vevő felek által birtokolt erőfölényt hoznak létre vagy erősítenek meg. Tulajdonképpen a rendelet 2. cikke, amikor azt a fordulatot használja, hogy „valamely összefonódást, amely olyan erőfölényt hoz létre vagy erősít meg”, önmagában nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a rendeletet olyan esetekre is lehessen alkalmazni, amikor az összefonódás együttes erőfölény létrehozásához vagy megerősítéséhez vezet, azaz egy olyan erőfölényhez, amelyet az összefonódásban részt vevő felek az összefonódáson kívüli egy vagy több vállalkozással együtt birtokolnak (a fent említett Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 166. pontja).

126    Nem megalapozott a felperes azon állítása, hogy, mivel más nemzeti szabályozások tartalmaztak olyan különleges rendelkezéseket a 4064/89 rendelet elfogadása idején, amelyek kifejezetten az együttes erőfölény létrehozását vagy megerősítését lehetővé tevő összefonódásra irányultak, a Tanács tudatos döntése, miszerint nem vesz fel rendeletbe ilyen rendelkezéseket, szükségszerűen azt jelentené, hogy ez a rendelet nem vonatkozik az együttes erőfölény eseteire. Tulajdonképpen egy olyan semleges megfogalmazás, mint amilyen a rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében szerepel, még nem zárja ki eleve a rendelet hatálya alól az együttes erőfölény létrehozását vagy megerősítését.

127    Végül, fontos megjegyezni, hogy – függetlenül részletességük fokától – azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyeket a 4064/89 rendelet hatálybalépése előtt egy együttes erőfölény létrehozása vagy megerősítése esetén alkalmaztak, a szóban forgó rendelet 21. cikke (2) bekezdésnek megfelelően többé nem alkalmazhatók az ilyenfajtaz összefonódásokra. Követvén a felperes állításait, el kellene ismerni, hogy minden olyan tagállam, amelyek az összefonódásokra vonatkozó ellenőrzési rendszerüket az együttes erőfölény létrehozására vagy megerősítése is alkalmazzák – nevezetesen a Francia Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Királyság – lemondott az ilyen típusú ellenőrzésről a közösségi léptékű összefonódások vonatkozásában. Márpedig, erre vonatkozó egyértelmű utalások híján, nem feltételezhetjük, hogy ez lett volna a tagállamok akarata.

128    Ami a felperesnek az előkészítő iratokra vonatkozó érveit illeti, az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy egy jogi aktus értelmezése során kisebb jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy a jogi aktus kidolgozása során az egyik vagy másik tagállam milyen álláspontot képviselt, mint a kérdéses aktus megfogalmazásának és célkitűzéseinek.

129    Az előkészítő iratokat önmagukban nem lehet úgy tekinteni, hogy azok egyértelműen kifejezik a 4064/89 rendelet alkotóinak szándékát az „erőfölény” kifejezés jelentését illetően. E körülmények között az előkészítő iratok nem nyújthatnak hasznos információkat a vitatott fogalom értelmezéséhez (a fent említett Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 167. pontja és a hivatkozott ítélet).

130    Bárhogy is legyen, az a tény, hogy a rendelet elfogadása után néhány tagállam – közülük is különösen a Francia Köztársaság – kétségbe vonták a rendeletnek az együttes erőfölényre való alkalmazhatóságát, még nem jelentheti azt, hogy a rendelet nem vonatkozik az ilyen lehetőségekre. Mivel a tagállamokat tulajdonképpen nem köti az az álláspont, amelyet a Tanácson belüli vita során elfogadtak, nem zárható ki, hogy bármelyikük megváltoztatja a véleményét a jogi aktus elfogadása után, vagy pedig egész egyszerűen úgy dönt, hogy a jogszerűség kérdését a közösségi bíró elé terjeszti.

131    Ezt követően helyénvaló a 4064/89 rendeletet, és különösen a 2. cikkét annak általános rendszere alapján értelmezni.

132    Meg kell vizsgálni a felperes érvelését, amely szerint a rendelet rendszere kizárja, hogy azt az együttes erőfölény eseteire alkalmazzák. E tekintetben a felperes szerint – a 4064/89 rendelet tizenötödik preambulumbekezdésében – a 25%-os küszöbre való hivatkozás úgy tűnik, hogy kizárja a rendeletnek az együttes erőfölény eseteire való alkalmazását.

133    Ez a tizenötödik preambulumbekezdés előírja:

„[...] azon összefonódásokat, amelyek az érintett vállalkozások korlátozott piaci részesedései miatt nem fenyeget a hatékony verseny korlátozása, a közös piaccal összeegyeztethetőnek lehet tekinteni; [...] a Szerződés 85. és 86. cikkének sérelme nélkül, erre való utalás áll fenn különösen, ha az érintett vállalkozások piaci részesedése sem a közös piacon, sem annak jelentős részén nem haladja meg a 25%-ot.”

134    Mint ahogyan azt a Bizottság jogosan kiemeli, ez a 25%-os piaci részesedési küszöbre való utalás nem alapozhatja meg a rendelet megszorító értelmezését. Tekintve, hogy viszonylag ritka az olyan oligopolisztikus piac, ahol a közösen erőfölényben lévő vállalkozások közül az egyik 25%-nál kevesebbet birtokol, az erre való utalás nem alkalmas arra, hogy kizárja a rendelet hatálya alól a közös erőfölény eseteit. Jóval gyakrabban találunk olyan oligopolisztikus piacokat, ahol az erőfölényben lévő vállalkozások több mint 25%-os piaci részesedést tudhatnak magukénak. Így az oligopolisztikus vállalkozási magatartás kialakulásához a legkedvezőbb piaci szerkezet az, amikor kettő, három vagy négy szereplő körülbelül egyenlő arányban birtokolja a piacot, például, ha két szereplő egyenként 40%-át, három szereplő egyenként 25 és 30% közötti részét vagy négy szereplő külön-külön körülbelül 25%-át birtokolja a piacnak. Márpedig ezek a konfigurációk mind összeegyeztethetők a rendelet tizenötödik preambulumbekezdése által előírt 25%-os küszöbbel.

135    Ráadásul ez a küszöb csupán tájékoztató jelleggel kerül említésre – mint ahogy ezt egyébként maga a tizenötödik preambulumbekezdés is kimondja –, és a rendelet rendelkező részében egyáltalán nem szerepel (a fent említett Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 176. pontja).

136    Ennélfogva a 4064/89 rendelet 2. cikke (3) bekezdésnek a tizenötödik preambulumbekezdés fényében történő értelmezése nem alapozhatja meg a felperes azon állítását, miszerint a rendelet nem alkalmazható az együttes erőfölényre.

137    Ezután, meg kell vizsgálni a felperesnek a jogbiztonság elvére és a védelemhez való jogra alapozott érvelését is.

138    A felperes szerint, tekintettel különösen azokra a szankciókra, amelyekkel a 4064/89 rendelet értelmében a vállalkozásokat sújthatják, nem lenne összeegyeztethető a jogbiztonság elvével, ha egy olyan értelmezést erőltetnének rá a rendelet 2. cikke (3) bekezdésének rendes értelmezésére, amely szerint annak hatálya az együttes erőfölény eseteire is kiterjed.

139    Márpedig a vizsgált jogalap vonatkozásában a felmerülő kérdés éppen az, hogy a rendelet helyes értelmezése az-e, amelyet a Bizottság annak tart. Ha az, akkor a határozat e tekintetben jogszerű, és nem sértették meg a jogbiztonság elvét. Ha viszont a helyes értelmezés az, amit a felperes előadott, akkor a határozat – hatáskör hiánya miatt – hibás, s akkor ebben az esetben nem szükséges arról dönteni, hogy megsértették-e a jogbiztonság elvét.

140    Ennélfogva a felperes érvelése hatástalan.

141    A védelemhez való jog tiszteletben tartását illetően, emlékeztetni kell arra, hogy a 4064/89 rendelet 18. cikke így rendelkezik:

„(1)      Azt megelőzően, hogy bármilyen, a 7. cikk (2) és (4) bekezdésében, a 8. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében, és (3)–(5) bekezdésében, valamint a 14. és 15. cikkben előírt határozatot hozna, a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációig az érintett személyek, vállalkozások és vállalkozások társulásai részére köteles az eljárás minden szakaszában biztosítani a véleménynyilvánítás lehetőségét az ellenük felhozott kifogásokkal kapcsolatban.

[…]

(3)      A Bizottság határozatát kizárólag azon kifogásokra alapozza, amelyekkel kapcsolatban a felek meg tudták tenni észrevételeiket. Az eljárás során a védelemhez való jogot maradéktalanul tiszteletben kell tartani. Az ügy irataiba a vállalkozások üzleti titkaik védelméhez fűződő jogos érdekei figyelembe vételével legalább a közvetlenül érintett feleknek betekintést kell biztosítani.

(4)      Amennyiben ezt a Bizottság és a tagállamok illetékes hatóságai szükségesnek ítélik, más természetes és jogi személyeket is meghallgathatnak. Azok a természetes és jogi személyek, akiknek kellő érdekük fűződik ehhez, és különösen az érintett vállalkozások igazgatási vagy vezetőségi szerveinek tagjai, illetve e vállalkozások alkalmazottainak elismert képviselői jogosultak a kérelmezést követően meghallgatásra.”

142    A felperes állításával ellentétben e rendelkezések nem zárják ki eleve azt a lehetőséget, hogy az oligopólium azon tagjai, amelyek nem vesznek részt az összefonódásban, a meghallgatás folyamán ugyanazokat a jogokat élvezzék, mint az adott összefonódásban részt vevő vállalkozások.

143    Tulajdonképpen, a védelemhez való jog által biztosított védelem szintje a rendelet 18. cikke szerint csak attól függ, hogy az adott vállalkozás érdekelt vállalkozásnak, közvetlenül érdekelt félnek vagy pedig kellő érdekkel rendelkező harmadik félnek minősül, aminek eldöntése attól függ, hogy a Bizottság által meghozni kívánt határozat hátrányosan érintheti-e. Ebből következően az oligopólium azon tagjait, amelyek nem vesznek részt az összefonódásban, a Bizottság határozatában közvetlenül érdekelt félnek kell tekinteni, s azok az eljárás során ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint az összefonódásban részt vevő vállalkozások.

144    Ezzel szemben, ha a Bizottság határozata nem olyan jellegű, hogy hátrányosan érintené az összefonódásban részt nem vevő vállalkozásokat, akkor ez utóbbiaknak csak akkor van joguk a meghallgatásra, ha – a 4064/89 rendelet 18. cikkének (4) bekezdése értelmében – ehhez kellő érdekük fűződik, ami összhangban van a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság által a harmadik személyek eljárási jogainak tárgyában kialakított ítélkezési gyakorlattal.

145    Még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság azon megállapítása, miszerint a tervezett összefonódás az érintett vállalkozások és egy harmadik vállalkozás együttes erőfölényének létrehozásához vagy megerősítéséhez vezet, önmagában is hátrányosan érinti ez utóbbit, fontos emlékeztetni arra, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása mindazon eljárásokban, amelyek egy adott személyt elmarasztaló jogi aktushoz vezethetnek, a közösségi jog olyan alapelvét képezi, amelyet az eljárással kapcsolatos mindennemű szabályozás hiányában is biztosítani kell (lásd ebben az értelemben a Bíróságnak a 85/76 sz. Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben 1979. február 13-án hozott ítéletét, EBHT 1979., 461. o., a C-32/95. P sz. Bizottság kontra Lisrestal és társai ügyben 1996. október 24-én hozott ítéletét, EBHT 1996., I-5373. o., 21. pont, valamint a fent említett Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 174. pontját).

146    Egy ilyen elv megléte esetén az a körülmény, hogy a közösségi jogalkotó a rendelet keretében nem rendelkezett kifejezetten egy olyan eljárásról, amely biztosítja azoknak a harmadik vállalkozásoknak a védelemhez való jogait, amelyek feltételezhetően együttes erőfölényt birtokolnak az összefonódásban részt vevő vállalkozásokkal együtt, nem értékelhető úgy, mint döntő bizonyíték arra nézve, hogy a szóban forgó rendelet nem alkalmazható az együttes erőfölényre (a fent említett Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 175. pontja).

147    Ebből következik, hogy a harmadik személyek eljárási jogaira alapozott érvet nem lehet elfogadni.

148    Mivel a rendelet – és különösen 2. cikkének – nyelvtani, történeti és rendszertani értelmezése nem teszi lehetővé, hogy megállapítsák annak pontos hatályát az érintett erőfölény fajtáját illetően, a kérdéses rendelkezést annak célja alapján kell értelmezni (lásd erre vonatkozóan a Bíróságnak a 11/76. sz. Hollandia kontra Bizottság ügyben 979. február 7-én hozott ítéletét, EBHT 1979., 245. o., 6. pont, a C-267/95. és C-268/95. sz. Merck és Beecham egyesített ügyekben 1996. december 5-én hozott ítéletét, EBHT 1996., I-6285. o., 19-25. pont, valamint a fent említett Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet, 168. pont).

149    E tekintetben – mint ahogy az az első öt preambulumbekezdéséből is következik – a rendelet által kitűzött fő cél a Szerződésben, és különösen annak 3. cikke f) pontjában – amely az Európai Unióról szóló szerződés hatálybalépését követően 3. cikk g) pont lett –meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében annak biztosítása, hogy a vállalkozásoknak – különösen a közös piac megvalósításából fakadó – átszervezése ne járjon a versenyhelyzet tartós károsodásával. Így tehát a 4064/89 rendelet ötödik preambulumbekezdésének második része kiemeli, hogy „a közösségi jognak tartalmaznia kell az olyan összefonódások szabályozására szolgáló rendelkezéseket, amelyek jelentősen korlátozhatják a hatékony versenyt a közös piacon, vagy annak egy jelentős részén.” (lásd erre vonatkozóan a fent említett Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 169. pontját).

150    Egyébként ugyanezen rendelet hatodik, hetedik, tizedik és tizenegyedik preambulumbekezdéséből kiderül, hogy az – a Szerződés 85. és 86. cikkétől eltérően – arra hivatott, hogy minden közösségi léptékű összefonódásra alkalmazzák, amennyiben azok – a közösségi versenyszerkezetre gyakorolt hatásuk folytán – összeegyeztethetetlennek bizonyulhatnak a Szerződésben előírt torzításmentes verseny rendszerének követelményével (a fent említett Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 170. pontja).

151    Márpedig egy olyan összefonódás, amely létrehoz vagy megerősít, egy, az érintett felek és valamely, az ügyleten kívüli harmadik személy által együttesen birtokolt erőfölényt, összeegyeztethetetlennek bizonyulhat a Szerződésben előírt torzításmentes verseny rendszerének követelményével. Ennélfogva, annak elfogadása, hogy a rendelet csak azokra az összefonódásokra vonatkozik, amelyek az összefonódásban részt vevő felek erőfölényét hozzák létre vagy erősítik meg, azt jelentené, hogy a rendelet előzőekben kifejtett célja részben meghiúsulna. Ez a rendelet így elveszítené hatékony érvényesülésének jelentős részét, jóllehet ezt semmi nem indokolja az összefonódásokra vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer általános felépítése szempontjából (a fent említett Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 171. pontja).

152    Ami azokat az érveket illeti, amelyek szerint egyrészt a rendeletet olyan vállalkozások közötti összefonódásokra is lehet alkalmazni, amelyek fő tevékenységi központja a Közösségen kívül található, másrészt, hogy a Bizottság a Szerződés 86. cikke alapján adott esetben ellenőrizheti egy oligopólium tagjainak versenykorlátozó magatartását, ezek nem kérdőjelezhetik meg a rendelet alkalmazhatóságát az összefonódásokból eredő együttes erőfölény eseteire.

153    Ezen érvek közül az elsőt illetően meg kell jegyezni, hogy a rendeletnek az együttes erőfölényre való alkalmazhatósága független annak területi hatályától.

154    Ami a Szerződés 86. cikke alkalmazhatóságát illeti, az nem teszi lehetővé azt az értelmezést, hogy a rendelet nem alkalmazható az együttes erőfölényre, tekintve, hogy, ugyanez a gondolatmenet vonatkozna az egyvállalkozásos erőfölény eseteire, amiből pedig az következne, hogy a rendeletre egyáltalán nincs is szükség.

155    Ráadásul, mivel a Szerződés 86. cikke csak az erőfölény megerősítésének, nem pedig az ilyen típusú helyzetek létrejöttének ellenőrzését teszi lehetővé (a fent említett Europemballage és Continental Can kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 26. pontja), a rendeletnek az összefonódásokra való alkalmazhatatlansága az összefonódások közösségi ellenőrzési rendszerében egy joghézagot eredményezne, ami veszélyeztetné a közös piac megfelelő működését.

156    Az előzőekből kiderül, hogy az együttes erőfölényes helyzetek nincsenek kizárva a 4064/89 rendelet hatálya alól, ahogyan azt egyébként a Bíróság maga is megállapította az 1998. február 18-i tárgyalást követően a fent említett Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében (178. pont).

157    Ennélfogva a Bizottság nem volt köteles semmiféle indokolással szolgálni a határozat szövegében a rendeletnek az együttes erőfölényre való alkalmazhatóságát illetően, annál is inkább, mivel már kifejtette az e kérdésben képviselt álláspontját, úgy a versenypolitikáról szóló éves jelentésekben, mint más összefonódási ügyekben, többek között a Nestlé/Perrier határozatban. Következésképpen a Szerződés 190. cikkében előírt indokolási kötelezettség megsértésén alapuló kifogás nem megalapozott.

158    Ebből következik, hogy a megvizsgált jogalapokat el kell utasítani.

III –  Arról a jogalapról, amely szerint a Bizottság megsértette a 4064/89 rendelet 2. cikkét, amikor is tévesen állapította meg, hogy az összefonódás együttes erőfölényt hoz létre, valamint a Szerződés 190. cikkének megsértéséről

A –  A vitatott határozat

159    Az Implats/LPD és az Amplats együttes erőfölényének létrehozásával kapcsolatban –amely erőfölény a közös piacon jelentősen korlátozhatja a verseny érvényesülését (a vitatott határozat (219) preambulumbekezdése) – a Bizottság megállapította (a (74)-(214) preambulumbekezdés), hogy:

–        annak ellenére, hogy a platinafélék (platina, palládium, ródium, irídium, ruténium és ozmium) természetes állapotukban együtt találhatók meg ugyanazon a lelőhelyen, mégsem eléggé helyettesíthetőek egymással ahhoz, hogy azokat egy termékpiacot alkotó termékeknek lehessen tekinteni, következésképpen minden egyes platinaféle külön termékpiacot képez;

–        a platinafélék olyan nagyértékű javak, amelyeket az egész világon ugyanolyan feltételekkel értékesítenek, így minden egyes platinaféle integrált világpiaccal rendelkezik;

–        a platina- és ródiumpiacok olyan, termékhomogenitással és nagy átláthatósággal jellemezhető piacok, ahol a kereslet rugalmatlanul követi az aktuális árszínvonalat és szerény mértékben növekszik, a termelési technológia kiforott, a belépési akadályok magasak, a vállalkozások, valamint a pénzügyi kapcsolatok és a szállítók közötti piaci kapcsolatok erősen koncentráltak, a vásárlóknak nincs tárgyalási pozíciójuk, és a verseny kevéssé kifejlett, csak néhány eleme tudott csak ez idáig kibontakozni;

–        az összefonódást követően az Implats/LPD csoport és az Amplats világpiaci részesedése külön-külön mintegy 35 % lenne a platinapiacon (mintegy 70 % összesített piaci részesedés), ami – az orosz készletek két év múlva várható kimerülése után – elérheti külön-külön a 40 %-ot (mintegy 80 % összesített piaci részesedés), valamint a világ becsült platinakészleteinek ketten együtt mintegy 89 %-át birtokolnák 50-50%-os arányban;

–        az összefonódást követően az Implats/LPD és Amplats hasonló költségstruktúrával rendelkeznie;

–        az összefonódás véglegesen elhárítaná azt a versenyfenyegetettséget, amelyet eddig az LPD gyakorolt a piacra;

–        az összefonódást követően Oroszország már csak csekély szerepet játszana a piacon;

–        a marginális beszerzési források – nevezetesen az oligopóliumon kívüli beszállítók, az újrafeldolgozással foglalkozó vállalkozások, az orosz készleteken kívüli más készletek birtokosai és a platina helyettesítése palládiummal – nem képesek ellensúlyozni az Implats/LPD és az Amplats által alkotott duopólium gazdasági hatalmát;

–        nem valószínű új szereplők megjelenése a platina- és ródiumpiacon.

B –  Általános megfontolások

160    A felperes azzal érvel, hogy a vitatott határozatban szereplő bizonyítási eszközök és indokolás a jelen esetben nem elegendő ahhoz, hogy ezek alapján megállapítható legyen egy együttes erőfölény fennállása, és ráadásul nem jelent megfelelő indokolást a Szerződés 190. cikkével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat értelmében.

161    A felperes fenntartja, hogy ha a Bizottság helyesen alkalmazta volna a platina- és ródiumpiac objektív jellemzőire a korábbi határozataiban alkalmazott szempontokat, nem jutott volna arra a következtetésre, hogy az összefonódás együttes erőfölényhez vezethet.

162    Emlékeztetni kell arra, hogy a 4064/89 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani azt az összefonódást, amely olyan erőfölényt hoz létre vagy erősít meg, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna.

163    Az együttes erőfölény fennállásának értékelése keretében a Bizottságnak tehát – egy, a referenciapiac jövőbeni fejleményeire irányuló elemzésben – igazolnia kell, hogy az összefonódás, amellyel hozzá fordultak, olyan helyzethez vezetne, amelyben az összefonódásban részt vevő felek és egy vagy több külső vállalkozás a szóban forgó piacon a hatékony piaci versenyt együttesen jelentősen korlátozná, méghozzá azáltal, hogy a közöttük fennálló összefüggési tényezők folytán lehetőségük lenne azonos piaci magatartást elfogadni, és érzékelhető függetlenséggel eljárni a többi versenytárstól, az ügyfelektől és végül a fogyasztóktól (a fent említett Franciaország és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 221. pontja).

164    E tekintetben a rendelet alapvető szabályai – és különösen annak 2. cikke – bizonyos diszkrecionális jogkörrel ruházzák fel a Bizottságot, nevezetesen a gazdasági jellegű megfontolásokat illetően (ugyanazon ítélet 223. pontja).

165    Következésképpen e jogkör gyakorlásának felülvizsgálatakor, amely jogkör nélkülözhetetlen az összefonódásra vonatkozó szabályok meghatározásakor, a közösségi bíróságnak figyelembe kell vennie azon mérlegelési lehetőséget, amely az összefonódásokra vonatkozó szabályozás részét képező gazdasági jellegű szabályok alapjául szolgál. (ugyanazon ítélet 224. pontja).

166    E megfontolások fényében kell megvizsgálni a felperes által felhozott különböző érveket.

C –  Az összefonódást megelőzően a Gencor és a Lonrho állítólagos közös irányításáról az LPD felett

 A felek érvei

167    A felperes arra hivatkozik, hogy úgy tűnik, a Bizottság nem vett kellőképpen figyelembe minden előterjesztett bizonyítási eszközt az összefonódást megelőző helyzetre vonatkozóan, amikor is a Lonrhóval közös irányítást gyakoroltak az LPD felett. Azok a tényezők, amelyek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a tervezett összefonódás összeegyeztethetetlen lenne a közös piaccal, már a terv előtt is fennálltak. Ennélfogva nehéz megérteni, hogy az összefonódás miben is módosította volna a versenyhelyzetet a közös piacon belül vagy annak jelentős részén.

168    A Bizottság fenntartja, hogy – a felperes állításával ellentétben – az LPD-t nem állt a Gencor és a Lonrho közös irányítása alatt a tervezett összefonódás előtt. Véleménye szerint a felperes pontosan az ellenkezőjét mondja annak, ami a feleknek a kifogások közlésére adott válaszában szerepel, nevezetesen, hogy az Implats és az LPD teljesen különálló egységek voltak, és az Implats az LPD-ben csak mint kisebbségi részvényes vett részt.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

169    Az Elsőfokú Bíróság kiemeli, hogy a vitatott határozat (114)-(121) és (186)-(191) preambulumbekezdésében a Bizottság részletesen elemzi az Implats és az LPD között az összefonódás előtt meglévő strukturális kapcsolatokat, valamint az ügylet hatását a platinapiac versenyszerkezetére. Így, a vitatott határozat szerint e kapcsolatok megléte nem akadályozta meg az LPD-t abban, hogy az Implatsnak független versenytársa maradjon, amely függetlenség az összefonódást követően megszűnt volna.

170    Meg kell tehát vizsgálni, hogy az összefonódás vajon érezhetően módosíthatta volna-e a felperes által az LPD fölött gyakorolható befolyás mértékét, és ennek következtében a platina- és ródiumpiac versenyfeltételeit és versenyszerkezetét, illetve ha az összefonódás semmi lényegeset nem tesz hozzá a már fennálló piaci szerkezethez, akkor a Bizottságnak engedélyeznie kellett volna azt.

171    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az 1990-es részvényesi megállapodás 8.2. pontja szerint az Eastplats és a Westplats – vagyis az LPD – napi ügyvezetése, valamint a tevékenységeinek és ügyleteinek szokásos ellenőrzése a Lonrho kizárólagos irányítása alá tartozik, amelyet az LMS leányvállalata révén gyakorol.

172    Tulajdonképpen ez a cikk elrendeli, hogy:

„Minden egyes társaság kötelezettségvállalásainak és ügyleteinek irányítását, valamint szokásos és mindennapi ellenőrzését az LMS [Lonrho Management Services] fogja ellátni az ügyvezetési megállapodások alapján, és a feleknek gondoskodniuk kell arról, hogy az aláírás időpontjában a társaságok olyan ügyvezetési megállapodásokat kössenek az LMS-szel, amelyek értelmében a társaságok ügyvezetését az LMS látja el. Az LSA [Lonrho South Africa] gondoskodik arról, hogy az LMS minden egyes társaság igazgatótanácsát rendszeresen és részletesen tájékoztassa – (többek között) havi ügyvezetési beszámolók keretében – az egyes vállalkozások ügyeinek minden lényeges vonatkozásáról.”

173    Egyébként a részvényesi megállapodás 8.5. cikke szerint az LPD termelésének forgalmazása és értékesítése is a Lonrho kizárólagos irányítása alatt áll, amelyet a Western Metal Sales nevű leányvállalata útján lát el (a vitatott határozat (117) preambulumbekezdése).

174    Ez a cikk ugyanis kimondja:

„A WPL [Westplats] és az EPL [Eastplats] termelését, beleértve az alapmegállapodás értelmében a WPL által megszerzett bányatelep termelését is, a WMS [Western Metal Sales] értékesíti [...]”

175    Ezenkívül, a részvényesi megállapodás 6.3. cikke szerint „egészen addig, amíg a Lonrho-csoport tulajdonában lesz az egyes vállalkozások jegyzett tőkéjének összességében az 50%-a vagy több, az egyes vállalkozások elnöke és ügyvezetője, valamint az igazgatótanácsok elnöke az LSA által kinevezett elnök lesz”. E tekintetben nem vitás, hogy az LMS, mint az LPD számára ügyvezetési szolgáltatásokat biztosító cég, egyszerre hatalmi pozícióba és privilegizált helyzetbe került, tekintve, hogy megismerte és irányította az LPD tevékenységét, és erős befolyást gyakorolt ez utóbbi valamennyi döntésének következményeire (a vitatott határozat (118) preambulumbekezdése).

176    Ráadásul, maguknak az összefonódásban részt vevő feleknek a kifogások közlésére adott válaszban tett nyilatkozatai is megerősítik, hogy a Gencor-csoportnak nem volt befolyása az LPD versenystratégiájára (lásd a Gencornak és Lonrhónak a kifogások közlésére adott válaszához csatolt 5. mellékletet, (6), (7) és (8) bekezdés: az LPD Gencor és Lonrho általi irányítása, negyedik albekezdés), amikor is fenntartják, hogy „az Implats és az LPD mind a mai napig teljesen különálló és elkülönítve igazgatott egység volt a napi ügyvezetés és az igazgatósági szervek szempontjából, anélkül, hogy egyik a másikra hivatkozott volna”, és hogy „az Implats részvényesi részesedése annyi volt és maradt (...), hogy az LPD tőkéjének 27%-át birtokolja” (a határozat (118) preambulumbekezdése). Ezt megerősíti a részvényesi megállapodás 17. cikke is, amely kiköti, hogy „A részvényesi kapcsolatokat (a Gencor- és a Lonrho-csoport) ez a megállapodás szabályozza, és ennek egyetlen elemét sem lehet úgy értelmezni, hogy az társulást, közös vállalkozást vagy valami hasonlót hozna létre [...]”

177    Végül, nem vitás egyrészt, hogy az LPD és az Implats, megtartván saját kereskedelmi részlegüket, az összefonódást megelőzően egymás versenytársai voltak, és termékeiket egyes közös vevőiknek más-más feltételekkel értékesítették, mint például a nekik adott árengedményeket illetően (a vitatott határozat (117) preambulumbekezdése); másrészt, hogy az elmúlt évtizedben az LPD volt – Oroszország mellett – a legjelentősebb versenytényező a piacon (a (174)-(177) preambulumbekezdés).

178    Ebből következik, hogy a Lonrho egyedül, a Gencor beleegyezése nélkül is képes volt irányítani az LPD versenystratégiájának egyik nagyon fontos vonatkozását, nevezetesen az értékesítési politikát.

179    Az összefonódás után az LPD kereskedelempolitikájának ez a vonatkozása már nem a Lonrho kizárólagos, hanem a Lonrho és a Gencor közös irányítása alá tartozott volna. Tulajdonképpen az ügylet eredményeképpen az új egységbe olvadt volna a Western Metal Sales és az LMS, valamint minden bányászati, feldolgozási, finomítási és kereskedelmi tevékenység egységes irányítás alatt egyesült volna az Implats/LPD keretében (a vitatott határozat (120) és (186) preambulumbekezdése).

180    E körülmények között – a felperes állításával ellentétben – az összefonódás alkalmas volt arra, hogy érzékelhető módon befolyásolja az LPD versenylehetőségeit a platinafélék forgalmazása területén.

181    Ami a termelési politikát illeti, meg kell jegyezni, hogy a részvényesi megállapodás alábbi cikkei szerint, úgy a már jóváhagyott programban nem szereplő minden jelentős beruházásra vonatkozó döntések, mint az LPD-t alkotó vállalkozások mindegyikének éves stratégiai terve és költségvetése a Gencor és Lonrho előzetes hozzájárulásától függött:

„6.1. Az LSA és az Implats ugyanolyan képviselettel és szavazati jogosultsággal rendelkezik a társaságok igazgatótanácsaiban (...)

(...)

8.3.  Minden olyan jelentős beruházás, amely nem szerepel a társaságok bármelyikével kapcsolatban már jóváhagyott programban – beleértve a finanszírozást és a dezinvesztíciós döntéseket is –, a részvényesek közötti megállapodás tárgyát képezi. Amennyiben a részvényesek nem tudnak az ilyen jellegű kérdésekben megegyezésre jutni, kikérik egy kölcsönösen elfogadható, független szakértő véleményét, amelyet azután figyelembe vesznek.

8.4.  Tekintet nélkül az egyes társaságok alapszabályaiba foglalt rendelkezésekre, az egyes társaságok igazgatótanácsainak jogosítványai és feladatai magukba foglalják a következő ügyek megvizsgálását és szükség esetén jóváhagyását:

(...)

8.4.3. az egyes társaságok éves stratégiai terve és költségvetése.”

182    E tekintetben nem kétséges, hogy a Lonrho – a Gencor közreműködése nélkül – növelheti az LPD jelenlegi termelési szintjét évi (...) unciára, a meglévő bányaaknák és más, a termelési eljárások folyamatos fejlesztésének köszönhető járulékos kapacitásbővítések, valamint a kínálati piac akadályainak elhárítása alapján (a National Economic Research Associates gazdasági tanácsadói által 1996. márciusában összeállított jelentés – a továbbiakban: NERA-jelentés – 5.1. pontja).

183    Mindamellett a felperes kifejti, hogy az összefonódás nem változtatott volna azon a lehetőségét, hogy megakadályozza az LPD termelési kapacitásának a szóban forgó mennyiségen túli jövőbeli expanzióját, tekintve, hogy az 1990-es részvényesi megállapodás értelmében már szükség volt a beleegyezésére minden jelentős beruházás, ideértve a (…) néven ismert bányaaknák bővítéséhez elengedhetetlen beruházások végrehajtásához. Véleménye szerint az éves stratégiai terv és költségvetés jóváhagyására vonatkozó vétójogával megakadályozhatta, hogy az LPD (banki kölcsönökből vagy a fogyasztói finanszírozásból) megszerezze a bányatelér fejlesztéséhez szükséges pénzügyi forrásokat (...) (NERA-jelentés, 5.1 pont).

184    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felek által szolgáltatott információk és az R. W. Rowland, a Lonrho régi igazgatója által közölt elemzés szerint az LPD – eladósodása ellenére – képes volt önállóan finanszírozni fejlesztési tervét, és a korlátozott mértékű tőkeberuházás lehetővé tette a számára, hogy termelését évi 900 000 unciára növelje (a vitatott határozat (115) preambulumbekezdésének vége, valamint (121) és (191) preambulumbekezdése).

185    Márpedig az 1990-es részvényesi megállapodás 8.3. cikkének utolsó mondata szerint, az LPD jövőbeli expanzióját illető nézetkülönbség esetén a Gencornak és a Lonrhónak független szakértői véleményt kellett kérnie. Ebből következik, hogy – amint azt a Bizottság is kiemeli – a Gencor hosszú távon nem akadályozhatta meg a vállalkozás jó működésén kívüli okokkal az LPD termelési kapacitásának növeléséhez feltétlenül szükséges és vélhetően valamennyi részvényes számára előnyös beruházásokról szóló döntések meghozatalát (a vitatott határozat (191) preambulumbekezdése).

186    Az összefonódás után az ilyen típusú érdekkonfliktus – a felek megváltozott gazdasági érdekei miatt – kevésbé volt valószínű.

187    Tulajdonképpen az összefonódás előtt a Gencor irányította az Implats-t, és az LPD tőkéjében 27 %-os kisebbségi részesedése volt, amely a részvényesi megállapodáshoz kapcsolódott. A Lonrho az LPD tőkéjének 73 %-ával rendelkezett, de nem volt semmi részesedése az Implats tőkéjében. E körülmények között, noha a Gencornak az összefonódás előtt érdekében állhatott kedvező döntéseket hozni – szükség esetén akár még az LPD rovására is – az általa egyénileg irányított (és arányosan magasabb profitot eredményező) tevékenységek – azaz az Implats tevékenységeinek – fejlesztése érdekében, a Lonrho esetében azonban – amely a platinafélék piacán kizárólag az LPD révén tevékenykedett – ez már nem érvényes, hiszen annak objektíve az egyedüli érdeke a leányvállalata – azaz az LPD – tevékenységeinek a lehető legésszerűbb fejlesztése volt.

188    Ezzel szemben az összefonódás után ez a helyzet valószínűleg alapvetően megváltozott volna, amennyiben mind a Gencor, mind pedig a Lonrho egyforma részesedéssel rendelkeztek volna az Implats/LPD – mint újonnan létrejövő egység – tőkéjében, ennélfogva gazdasági céljaik és érdekeik megegyezhettek volna, legalábbis ami az újonnan létrejött egység fejlesztésére vonatkozó stratégiai döntéseket illeti. Másképpen fogalmazva, az összefonódás – a Gencor és a Lonrho nézőpontjának nagyobb konvergenciája révén – megváltoztathatta volna az LPD két főrészvényesének érdekegyensúlyát különösen az új egység termelési kapacitásának fejlesztése vonatkozásában, és így egyrészről a Gencor és a Lonrho, másrészről az Amplats részvételével lehetővé tette volna egy duopolisztikus piaci szerkezet létrehozását.

189    Ezt egyébként maguk a felek is megerősítették.

190    E tekintetben a vitatott határozat (187) preambulumbekezdése megállapítja:

„(...) Mint ahogyan az összefonódás előkészítése során a Lonrho részvényeseinek címzett levélben is szerepel:

»Vannak pontok, amelyeken az Implats és a Lonrho ez idáig nem tudtak megállapodni, mint például az LPD tevékenységeinek fejlesztésére vonatkozó, a Lonrho által javasolt tervek. Az igazgatótanács véleménye szerint egyértelmű, hogy az ügylet után a Lonrho és a Gencor közös érdekében áll majd az új egység, az Implats értékének növelése a saját részvényeseik legnagyobb haszna érdekében.«”

191    A vitatott határozat (188) bekezdése hozzáteszi:

„Ezenkívül a (…)-án bemutatott prognózisok szerint, az ügyletet követő érdekkonvergencia következményeképpen csökkeni fog a termelés és növekedni fognak az árak, ellentétben azzal, ami akkor történne, ha nem valósulna meg az ügylet, és ha a két vállalkozás a jelenlegi fejlesztési tervéhez tartaná magát. Különösen, a (...)-nak két különböző forgatókönyvet mutattak be, amelyek ismertetik az Implats/LPD termelésének alakulását a fúzió, illetve annak elmaradása esetén:

a)      (...)

b)      (...)”

192    Végül, a vitatott határozat (189) preambulumbekezdése szerint – a (…) című 1994. augusztusi jelentés szerint – a (...) úgy ítélte meg különösen, hogy az összefonódás két nagy előnnyel járna a piac szempontjából (a lehetséges költségmegtakarításról nem beszélve):

„(...)

(... a jelenlegi termelési szint fenntartása pozitív hatással kell hogy legyen az árfolyamokra ...)

és ezenkívül,

(...)

(... az ügylet által létrejövő csoportnak nagyobb piaci kapitalizációja lesz, mint a fuzionált egységek alapul fekvő értéke, tekintettel a méretére és arra, hogy nagyobb befolyást tud gyakorolni a piacra...)”

193    E körülmények között, a felperes és a Lonrho között az 1990-es részvényesi megállapodás értelmében fennálló strukturális kapcsolatok ellenére, a Bizottság megalapozottan vélte úgy, hogy a tervezett összefonódás alkalmas volt véglegesen kiküszöbölni az LPD által azokra a magas költségű tevékenységekre gyakorolt versenyfenyegetést, amelyeket az Implats és az Amplats mind az értékesítés, mind pedig a termelés területén folytatott, és ennélfogva lényegi hatást gyakorolhatott a meglévő piaci szerkezetre.

194    Így a megvizsgált kifogást el kell utasítani.

D –   Az együttes erőfölény Bizottság általi jellemzéséről

1.     A piaci részesedés szempontjáról

 A felek érvei

195    A felperes feltárja, hogy a feleknek – a Bizottság által alapul vett – piaci részesedése a platina világpiacán (...) % (az Implats esetében) és (...) % (az LPD esetében), ami együtt (...) %-os piaci részesedést tesz ki. A közösségi piacon ezek a részesedések: (...) % (LPD), (...) % (Implats) és (...) % (összesen). Márpedig más összefonódási ügyek ellenőrzésénél, amikor egy együttes erőfölényt állapítottak meg – mint például a Nestlé/Perrier-határozat, valamint az egy, a 4064/89/EGK tanácsi rendelet szerinti eljárásról szóló, 1993. december 14-i, 94/449/EK határozat (a IV M.308. sz. Kali + Salz/MdK/Treuhand-ügy) (HL 1994., L 186., 38. o., a továbbiakban: Kali + Salz/MdK/Treuhand-határozat) alapját képező ügyekben –, az együttes piaci részesedések sokkal nagyobbak voltak, mint a jelen ügyben, és a Bizottság mégis engedélyezte a tervezett összefonódásokat.

196    A Nestlé/Perrier-határozat alapját képező ügyben a Nestlé és a BSN együttesen az érintett piac – nevezetesen az ásványvizek francia piacának – 82 %-ára kiterjedő részesedéssel rendelkezett (a határozat (119) preambulumbekezdése). Az összefonódást – bizonyos feltételek figyelembevétele mellett – mégis engedélyezték.

197    A Kali + Salz/MdK/Treuhand-határozat alapját képező ügyben a Kali + Salz piaci részesedése a közösségi piacon – Németországot nem számítva – 17%-ról 25 %-ra növekedett, és egy olyan tényleges monopóliumot eredményezett, amely 98%-os részesedéssel rendelkezett a német piacon, amelyet földrajzilag különálló piacnak tekintettek. Az összefonódást a Bizottság ebben az esetben is – bizonyos feltételek figyelembevétele mellett – mégis engedélyezte.

198    A Bizottság kifejti, hogy a felperes által az összefonódásban részt vevő felek piaci részesedései és a Nestlé/Perrier-határozat alapját képező ügyben az oligopólium összes tagjának teljes piaci részesedése (82 %) között vont párhuzam ugyanúgy helytelen, ahogyan a Kali + Salz/MdK/Treuhand-határozat alapját képező üggyel kapcsolatos összehasonlítás is.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

199    A 4064/89 rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében megfogalmazott tilalom a Szerződés 3. cikkének g) pontjába foglalt általános célkitűzés megfogalmazása, nevezetesen egy olyan rendszer létrehozása, amely megakadályozza a közös piaci verseny torzulását (a 4064/89 rendelet első és hetedik preambulumbekezdése). Azokra az összefonódásokra vonatkozik, amelyek olyan erőfölényt hoznak létre vagy erősítenek meg, amelynek következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony verseny jelentősen korlátozódna.

200    Az erőfölényt olyan helyzet jellemzi, amelyben egy vagy több vállalkozás olyan gazdasági erővel rendelkezik, amely képessé teszi őket a hatékony verseny fenntartásának megakadályozására az érintett piacon azáltal, hogy lehetővé teszi számukra, hogy jelentős mértékben függetlenül viselkedjenek versenytársaiktól, vevőiktől és végső soron a fogyasztóktól.

201    Az erőfölény több tényezőből is adódhat, amelyek elkülönítve nem lennének feltétlenül döntőek. E tényezők között egy nagymértékű piaci részesedés megléte különösen fontos jel. A jelentős piaci részesedés birtoklása, mint az erőfölény meglétét bizonyító elem, nem egy változatlan tényező, jelentése a piacok szerkezetétől függően piacról piacra változik, különösen a termelés, a kínálat és a kereslet vonatkozásában (a fent említett Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 39. és 40. pontja).

202    Ezenkívül, az összefonódásban részt vevő felek és versenytársaik – különösen az őket közvetlenül követő versenytársak – piaci részesedésének viszonya az erőfölény fennállásának elfogadható jele. Tulajdonképpen ez a tényező teszi lehetővé teszi az érintett vállalkozás versenytársai versenyképességének értékelését (ugyanazon ítélet 48. pontja).

203    E körülmények között az, hogy a Bizottság más összefonódási ügyekben az esetleges együttes erőfölény létrehozásának vagy megerősítésének értékelésekor a többé-kevésbé nagy piaci részesedésekre támaszkodott, még nem jelenti azt, hogy kötve lenne az értékeléséhez azokban az ügyekben is, amelyekben a piacok a kereslet és kínálat eltérő szerkezetével, valamint eltérő versenyfeltételekkel jellemezhetők.

204    Ennélfogva, olyan bizonyítási eszközök hiányában, amelyekkel kimutatható lenne, hogy az – egyrészt a Nestlé/Perrier és Kali + Salz/MdK/Treuhand-határozat alapjául szolgáló ügyekben vizsgált – ásványvízpiac és/vagy lúgkőpiac, másrészt a jelen ügyben vizsgált platina- és ródiumpiac alapvetően hasonló jellegzetességekkel bír, a felperes nem hivatkozhat az oligopólium tagjainak – a Bizottság által a fenti két ügy valamelyikében figyelembe vett – piaci részesedései között fennálló különbségekre, hogy megkérdőjelezze a jelen ügyben az együttes erőfölény fennállásának indikátoraként meghatározott piaci részesedési küszöböt.

205    Ráadásul, bár a piaci részesedések jelentősége eltérő lehet az egyes piacokon, joggal lehet arra következtetni, hogy kivételes körülményektől eltekintve, a rendkívül jelentős piaci részesedések önmagukban az erőfölény meglétét bizonyítják.(a Bíróságnak a C-62/86. sz. Akzo kontra Bizottság ügyben 1991. július 3-án hozott ítélete, EBHT 1991., I-3359. o., 60. pont). Ugyanis egy rendkívül jelentős piaci részesedés, az azzal meghatározott ideig rendelkező vállalkozást az általa megjelenített termelés és kínálat nagyságánál fogva olyan hatalmi helyzetbe hozza – tekintve, hogy az érzékelhetően kisebb részesedéssel rendelkezők nem képesek arra, hogy gyorsan eleget tegyenek a legnagyobb részesedéssel rendelkező vállalkozástól elfordulni szándékozó keresletnek –, amely azt kötelező üzletféllé teszi, és amely már csak emiatt is – legalábbis viszonylag hosszabb időszakokra – a független magatartás lehetőségét biztosítja számára, ami az erőfölény jellegzetes megnyilvánulása (a fent említett Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 41. pontja).

206    Való igaz, hogy egy oligopólium esetén, az oligopólium tagjai által birtokolt nagy piaci részesedéseknek egy egyéni erőfölény elemzéséhez képest nem feltétlenül ugyanaz a jelentőségük abból a szempontból, hogy az említett tagoknak, mint csoportnak, mekkora lehetőségük nyílik jelentős mértékben függetleníteni magukat a versenytársaiktól, az ügyfeleiktől és végső soron a fogyasztóktól. Mindamellett az is igaz, hogy – különösen egy duopólium esetében – egy nagy piaci részesedés birtoklása, ellenkező bizonyítékok hiányában, szintén egy együttes erőfölény fennállásának nagyon fontos jele lehet.

207    Jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy – amint arra a Bizottság is felhívta a figyelmet a vitatott határozatban (a (81) és (181) preambulumbekezdés) – az összefonódás után az Implats/LPD és az Amplats egyenként mintegy 30-35 % piaci részesedést, vagyis mintegy 60-70 %-os összesített piaci részesedést mondhatott volna magáénak a platinafélék világpiacán, és a világ platinakészleteinek mintegy 89 %-át. Oroszország piaci részesedése 22 % volt és a világ készleteinek mintegy 10 %-át birtokolta; az észak-amerikai termelők piaci részesedése 5% volt, a világ készleteiből pedig 1 %-kal részesedtek; az újrafeldolgozó vállalkozások piaci részesedése 6 % volt. Valószínű, hogy Oroszország készleteinek kimerülése után – vagyis valószínűleg a vitatott határozatot követő két évben – az Implats/LPD és Amplats egyenként mintegy 40 %-os, illetőleg összesítve 80 %-os piaci részesedéssel rendelkezett volna, amely nagyon magas piaci részesedés lett volna.

208    Így, tekintettel az összefonódásban részt vevő felek piaci részesedésének megoszlására és az összefonódás után előálló piaci részesedések különbségére egyrészt a összefonódásban részt vevő fél és az Amplats, másrészt a többi platinaszállító között, a Bizottság jogosan jutott arra a következtetésre, hogy a tervezett ügylet alkalmas arra, hogy a dél-afrikai vállalkozások erőfölénye létrehozását megalapozza.

209    Meg kell állapítani, hogy a felperes által az összefonódásban részt vevő felek piaci részesedése és a Nestlé/Perrier-határozat alapjául szolgáló ügyben az oligopólium valamennyi tagjának összesített piaci részesedése (82%) között vont párhuzam nem helytálló. Ugyanis –ahogyan a Bizottság kiemelte – a 82%-os részesedést az összefonódásban részt vevő felek és az Amplats összesített piaci részesedésével kell összevetni, amely az orosz termelő (az Almaz) – mint jelentős piaci tényező – lehetséges kiiktatását követően mintegy 80% lenne. Ami a Kali + Salz/MdK/Treuhand-határozat alapjául szolgáló ügyet illeti, a felperes itt is helytelenül vetette össze a jelen ügyben szereplő összefonódás tagjainak piaci részesedését a Kali + Salz/MdK/Treuhand-ügyben Németországban fennálló részesedéssel (98%), amelyben nem volt kérdés az együttes erőfölény. A Kali + Salz/MdK/Treuhand-határozat alapjául szolgáló ügyben a Bizottság megállapította az együttes erőfölény fennállását – Németország kivételével – az európai piacon, ahol az összefonódással létrejövő vállalkozás és a duopólium többi tagja együttesen mintegy 60%-os piaci részesedéssel rendelkezett. A felperesnek tehát ez utóbbi számadattal kellett volna az összehasonlítást elvégeznie, amely határozottan kisebb, mint az Amplats és Implats/LPD összefonódás utáni összesített piaci részesedése.

210    Ami a felperesnek azt az érvét illeti, miszerint az Implats/LPD összesített piaci részesedése az összefonódás után csak (...) %-ot érne el a Közösségben, meg kell állapítani egyrészt, hogy a kérdéses földrajzi piac egy olyan meghatározott földrajzi térség, ahol a versenyfeltételek minden gazdasági szereplő számára kellőképpen egyöntetűek. Ezen térségben az erőfölényben lévő vállalkozásnak vagy vállalkozásoknak lehetőségük lett volna a hatékony versenyt korlátozó visszaélésszerű gyakorlatot folytatni (lásd ezzel kapcsolatban a Bíróságnak a 27/76. sz. United Brands kontra Bizottság ügyben 1978. február 14-én hozott ítéletét, EBHT 1978., 207. o., 11. és 44. pont). Ennélfogva a Bizottság képes volt ésszerűen felmérni az összefonódás hatását az adott térségben fennálló versenyre. Másrészt figyelembe kell venni, hogy a platinafélék piacának – a vitatott határozat (68)-(72) preambulumbekezdésében meghatározott – jellegzetességei miatt jelen ügyben a kérdéses földrajzi piac a világpiac, s ezt a felek sem vitatták.

211    E körülmények között nem lehet a felek Közösségen belüli „piaci részesedésére” hivatkozni. Tulajdonképpen egy olyan világpiacon, mint a platina- és a ródiumpiac, egy olyan együttes gazdasági hatalma, mint amilyet az Implats/LPD és Amplats alkotott volna az összefonódás után, a világpiacon való részesedéséhez, és nem pedig a világ egy részén meglévő piaci részesedéséhez kapcsolódó hatalom lett volna.

212    E tekintetben azok a regionális különbségek, amelyek a valamely helyettesíthető, könnyen szállítható és világszinten meghatározott árú termék piacát uraló oligopólium tagjai piaci részesedésének megoszlása között fennállnak, csak a hagyományos üzleti kapcsolatokat tükrözik vissza, s amelyek ráadásul vagy könnyen megszűnhetnek, ha az erőfölényben lévő vállalkozások felfaló árakat alkalmaznak versenytársaik megsemmisítése érdekében, vagy pedig – a visszaélésszerű árpolitika ellenére – csak nehezen lehet őket áttörni, amennyiben a marginális beszerzési források nem képesek könnyen kielégíteni az ilyen árakat diktáló, erőfölényben lévő vállalkozások ügyfeleinek keresleti igényeit.

213    Márpedig, ahogy a felperes maga is elismeri keresetének 4.24. pontjában, semmi sem bizonyítja, hogy a platinapiacon a Bizottság által azonosított duopóliumon kívül tevékenykedő vállalkozások – akárcsak magának a duopóliumnak a tagjai – képesek lennének izolálni a közös piacot, például azért, hogy szelektív módon szembeszegüljenek az erőfölényben lévő oligopólium tagjainak az árak világszintű emelésére irányuló döntésével.

214    Még ha fel is tételezzük, hogy egy olyan világpiacon, mint a platina- és a ródiumpiac, pontosan meg kell vizsgálni az érintett gazdasági szereplők közösségi értékesítését is, meg kell állapítani, hogy az Implats/LPD-Amplats Közösségben fennálló együttes piaci részesedése nem különbözött lényegesen attól, amellyel a platina világpiacán rendelkeztek.

215    Ugyanis az összefonódás résztvevői által a bejelentő CO-formanyomtatványon közölt adatok szerint az Implats/LPD együttes piaci részesedése átlagosan mintegy (...) % volt 1992-1995 között (lásd a CO-formanyomtatvány 6.1.10. pontját, a kereset 6. melléklete), míg az Amplats piaci részesedése 1994-ben mintegy 35-50 %-ra, Oroszországé pedig 25-35 %-ra tehető. Más szóval, az Implats/LPD-Amplats együttes piaci részesedése a Közösségben az összefonódáskor mintegy (...)-65 % volt, az orosz készletek kimerülése után pedig mintegy (...)-78 %-ra lehetett tenni, mivel az összefonódás résztvevőinek saját tájékoztatása szerint Oroszország 1994-től kezdődően eladásainak mintegy 50 %-át a készletekből fedezte (lásd a CO-formanyomtatvány 7.3.2. pontját, a kereset 7. melléklete).

216    Ennélfogva a piaci részesedés szempontjára utaló kifogást teljes egészében el kell utasítani.

2.     Az Implats/LPD és az Amplats költségstruktúrájának az összefonódás utáni hasonlóságáról

 A felperes érvei

217    A felperes véleménye szerint a Bizottság tévesen vélte úgy, hogy az összefonódásban részt vevő fél és az Amplats hasonló költségstruktúrájuk miatt feltétlenül összehangolt magatartást folytatnának a piacon. Az intézmény elemzése nem veszi figyelembe sem az Implats és az LPD, sem pedig az Amplats különböző bányaaknái esetében felmerülő üzemeltetési költségszintek sokféleségét. E tekintetben teljesen félrevezető lenne csupán az átlagköltséget számításba venni, hiszen a termelést érintő döntéseket bányaaknánként hozzák meg, és a verseny a határköltség szintjén valósul meg.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

218    A költségeket a Bizottság a vitatott határozat II. mellékletében lévő grafikonok alapján hasonlította össze, amelyek megjelenítik a három dél-afrikai termelő üzemeltetési költségeinek görbéit, ahogyan azokat az ügyletben részt vevő felek megadták.

219    A vitatott határozat (138) bekezdésének b) pontjában a Bizottság kifejti – és a felperes sem vitatja –, hogy a platinaipar költségstruktúrája meglehetősen rugalmatlan, és nagyon magas állandó költségek vannak, ami azt jelenti, hogy a platinabányákban a termelés még akkor sem változhat nagyobb mértékben, ha bizonyos számú művelt tárna alig vagy egyáltalán nem gazdaságos. A Bizottság azt is megállapította, hogy ha ebben a helyzetben a kevéssé gazdaságos tárnákat a leginkább gazdaságosak javára bezárnák, ez a stratégia az állandó költségeknek a megmaradó tárnák közötti szétosztásával járna, ami csökkentené az egyes marginális tárnák gazdaságosságát, és folyamatosan újabb és újabb bezárásokat tenne szükségessé.

220    A Bizottság jogosan juthatott tehát arra a következtetésre, hogy a platinaiparban a termelőknek az üzemeltetési költségek összképét kell számításba venniük a megfelelő termelési szint meghatározásához, és nem elég kizárólag az egyes bányaaknák üzemeltetési költségeinek figyelembevétele. E körülmények között teljes mértékben jogos az összefonódásban részt vevő fél és az Amplats költségeinek olyan összehasonlítása, amely az összes bányaaknájuk üzemeltetési költségének figyelembevételén alapul.

221    A felperes nem állíthatja ésszerűen azt, hogy a Bizottság elemzése nem vett tudomást az Implats és LPD, valamint az Amplats különböző bányaaknáinak igen eltérő üzemeltetési költségeiről. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy – tekintettel a három dél-afrikai termelőnek az ügylet előtti és utáni üzemeltetési költséggörbéit bemutató, az ügyletben részt vevő felek által összeállított grafikonokra (a vitatott határozat II. és IV. melléklete) – a Bizottság által a vitatott határozat (182) bekezdésében megállapított, és a kibányászott érc minőségét, a megmunkálás és a finomítás költségeit, valamint az adminisztrációs költségeket illető különbségek ellenére, az összefonódással egy olyan új vállalkozás jött volna létre, amelynek a bányaüzemeltetési költségstruktúrája hasonló lett volna az Amplatséhoz.

222    Következésképpen, tekintettel a szóban forgó vállalkozások piaci részesedésének, a világ készleteiből való részesedésük és a költségstruktúrájuk hasonlóságára, a Bizottság jogosan jutott arra a következtetésre, hogy az összefonódás után az Amplats és az Implats/LPD között a piac alakulását illetően nagyobb érdekazonosság állt volna fenn, és ez az érdekazonosság megnövelte volna az olyan párhuzamos, versenyellenes magatartások kockázatát, mint például a termeléskorlátozás.

223    Ennélfogva a megvizsgált kifogásokat el kell utasítani.

3.     3. A piac jellegzetességeiről

a)     A piac átláthatóságáról

 A felek érvei

224    A felperes azt állítja, hogy a piac jellegzetességeinek a Bizottság által elvégzett elemzése hibás. Szerinte, jóllehet a platina egy olyan homogén termék, amelynek az árai nagy átláthatóságot mutatnak, ez még nem jelenti automatikusan az értékesítési szintek, a termelési döntések és a versenytársak forrásainak átláthatóságát, mint ahogy erről tanúskodik az a tény is, hogy 1994-ben az Amplats hónapokon keresztül – platinalízing segítségével – el tudta titkolni termelési problémáit, és így tett eleget szállítási kötelezettségeinek.

225    A Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a határozat indokolásának (145) és (146) bekezdésében kifejtette a nagyfokú átláthatóság okait, méghozzá nemcsak az árak, hanem a termelés, az értékesítés, a készletek és az új beruházások tekintetében is. Márpedig a felperes semmivel sem cáfolta a határozat tartalmát. Ezenkívül, egy oligopolisztikus helyzetben az árakkal kapcsolatos átláthatóság a legfontosabb tényező a piac átláthatóságának meghatározása során. Végül, a Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a Lonrho szerint az Amplats – ellentétben a NERA-jelentés állításaival – nem tudta a piacon eltitkolni a termelési problémáit.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

226    A felperes nem vitatta, hogy a platina egy olyan homogén termék, amelynek esetében a piac egy átlátható árrögzítési mechanizmussal rendelkezik.

227    Egy oligopolisztikus helyzetben az árakkal kapcsolatos átláthatóság alapvető tényező a piac átláthatóságának meghatározása során. Az ármechanizmus révén egy oligopólium tagjai például azonnal észlelhetik, ha az oligopólium más tagjai úgy döntenek, hogy a statu quo ante rovására megnövelik a piaci részesedésüket, és adott esetben meghozhatják az ilyen jellegű magatartás meghiúsítására szolgáló megtorló intézkedéseket.

228    Jelen ügyben – mint ahogy az a határozat (144)-(146) bekezdésében is kifejtésre került – a piac átláthatósága aránylag nagy, különösen azért, mert a platinát a fémtőzsdéken jegyzik, a termelési és értékesítési statisztikákat nyilvánosságra hozzák, a piacon korlátozott számú és ismert közvetlen ügyfél van, a platinaszektorban egy aránylag zárt, kisebb csoportosulást alkotó, egymással szoros kapcsolatban lévő vállalkozások tevékenykednek, a leginkább alkalmazott szerződések specifikus jellegűek – nevezetesen hosszú távra jönnek létre, és tiltják a megvásárolt áru viszonteladását –, és a termelési kapacitás bármilyen növelésének szokásos eszközei olyan beruházások, amelyek részletei általában ismertek az érdekelt körökben.

229    E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság jogosan állapította meg, hogy nemcsak az árak, hanem a termelés, az értékesítés, a készletek és az új beruházások is nagyfokú átláthatósággal jellemezhetők.

230    Ennélfogva a megvizsgált kifogást el kell utasítani.

b)     A platinapiac növekedésének perspektíváiról

 A felek érvei

231    A felperes szerint a Bizottságnak a piac jellegzetességeire vonatkozó elemzése hibás. A kereslet lassú változása nem akadálya a kiélezett versenynek, és a piaci részesedések ebből következő változásának. Állítása bizonyításául a felperes a NERA-jelentésre hivatkozik. Annak 4.1.4. pontja szerint, ha – mint jelen esetben is – a kérdéses iparágat többletkapacitás jellemzi, a termelőknek versenyezniük kell, mégpedig különösen termelési költségeik csökkentése révén annak érdekében, hogy elkerüljék a túltermelést hozó kapacitásaik bezárását. Márpedig a felperes véleménye szerint, a piaci részesedések változása és a tényleges platinaárak csökkenése az 1985-1995 közötti időszakban, valamint az Amplats és az Implats reakciója – azaz hogy az előbbi alacsony áron növelte a termelését, míg az utóbbi jelentős racionalizálási intézkedésekhez folyamodott – mind azt bizonyítják, hogy a platinapiac szerkezete nem volt alkalmas a legnagyobb termelők közötti oligopolisztikus együttműködés kialakítására.

232    A Bizottság továbbra is azon a véleményen van, hogy a tervezett összefonódás után a két legfontosabb termelőnek nagyon hasonló költségstruktúrája lett volna. Így, még a költségcsökkentés terén is, a párhuzamos magatartás érthető stratégia lett volna. Ettől függetlenül pedig az is igaz, hogy egy lassú növekedés által jellemzett piac nem kedvez az új szereplők megjelenésének és a kiélezett versenynek.

 Az Elsőfokú Bíróság értékelése

233    A felperes nem vitatja, hogy egy lassú növekedés által jellemzett piac főszabály szerint nem kedvez az új szereplők megjelenésének és a kiélezett versenynek. A piac múltbeli fejlődése alapján mindössze azt vitatja, hogy ez az elv a platinapiacra alkalmazandó.

234    Nem cáfolta a Bizottság azon elemzését (a vitatott határozat indokolásának (160)-(172) bekezdése), amely szerint a múltban érvényesült egy oligopolisztikus erőfölényre utaló tendencia. Ez az elemzés a piac növekedésének és a piaci részesedések elmúlt évtizedben bekövetkezett változásának vizsgálatán, a vevőkkel kötött hosszú távú szerződések miatti gyenge közvetlen árversenyen, a tartósan magas árakon és a legfontosabb piaci szereplők magatartásán alapult.

235    A felperes érvelése – a kereslet növekedését illetően – olyan előfeltevéseken alapul, amelyeket nem lehet összevetni a kereslet 1995-2000 közötti növekedésére vonatkozó előrejelzésekkel. Tulajdonképpen 1985-1995 között – amely időszak alatt a piaci részesedések és az árak ingadozása, valamint az Amplatsnak és az Implatsnak a felperes által említett reakciója bekövetkezett – a kereslet majdnem megduplázódott, évi 2 830 000 unciáról 5 205 000 unciára növekedett (lásd a NERA-jelentés 3.1. táblázatát, 15. o.), míg az 1995-2000 időszakra nem jeleztek előre jelentős keresletnövekedést, csupán évi 4 705 000 unciáról 5 570 000 unciára történő növekedést (lásd vitatott határozat indokolásának (127) preambulumbekezdését).

236    Végül, a felperes elemzése nem veszi figyelembe az összefonódás által a piac szerkezetére gyakorolt hatást, valamint azt a hatást, amely az újonnan létrejött egység és legfőbb versenytársa, az Amplats viszonylatában megvalósul. Márpedig, még ha feltételezzük is, hogy a felperes elemzése az elmúlt időszakot tekintve helytálló, az összefonódás akkor is a két legnagyobb termelő nagyon hasonló költségstruktúráját eredményezte volna, és –tekintettel a platinapiac szerkezetére – egy versenyellenes párhuzamos magatartás gazdasági szempontból ésszerűbb stratégiát jelentett volna, mint hogy egymással versengjenek a közös profit maximalizálásának rovására.

237    E körülmények között – tekintettel a platinapiac stabilitására, amelynek az átlagos évi növekedésére vonatkozó előrejelzés 3% körül volt az 1995-2000 időszakra nézve – a Bizottság jogosan jutott arra a következtetésre, hogy nem volt késztetés arra, hogy új versenytársak jelenjenek meg ezen a piacon vagy hogy a már meglévő versenytársak támadó stratégiát dolgozzanak ki ennek a többletkeresletnek a megszerzésére.

238    Ennélfogva felperes kifogását el kell utasítani.

c)     A kínálat és kereslet közötti egyensúlyról

 A felperes érvei

239    A felperes ezután kifejtette, hogy a Bizottság aggodalmait a platinaárak esetleges emelkedésével kapcsolatban nyilvánvaló módon egy valószínű platinahiány indokolatlan gondolata is táplálja (a határozat indokolásának (136) bekezdése).

240    Márpedig, a felperes véleménye szerint, a Bizottság által képviselt álláspontnak ellentmond az ipari szereplők többségének véleménye, akik kiemelték, hogy létezik egy olyan forrástöbblet, amely a következő évek során kiegyenlítődhet.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

241    A vitatott határozat (127) preambulumbekezdésében a Bizottság számba veszi a felek által a kereslet jövőbeni alakulására vonatkozóan szolgáltatott különböző előrejelzéseket, mint például a felek saját, valamint az Anderson, Wilson & Partners Inc., a BOE Nat West Securities, az SBC Warburg és Engelhard előrejelzéseit. Ezek az előrejelzések társaságonként változnak.

242    Mindamellett a Bizottság a határozat (128)-(131) bekezdésében részletesen elemezte azokat a tényezőket – s ezt egyébként a felperes sem vitatta –, amelyek megalapozzák azokat az előrejelzéseket, amelyek szerint az elkövetkező években a kereslet enyhén növekedni fog.

243    Ezek a tényezők a következők:

–        a katalizátorok termelésének növekedése, tekintettel az Egyesült Államokban, Európában, Brazíliában és Argentínában a század végéig a szennyezés elleni küzdelemre vonatkozó szabályok megszigorítására és/vagy bevezetésére, valamint arra, hogy a dízelüzemű gépjárművek katalizátoraiban több platinát használnak fel;

–        növekszik a platinaszükséglet a japán, az amerikai és valószínűleg a kínai ékszeriparban;

–        az ipari felhasználást illetően, az olaj- és vegyiparban szükséges pótlási intézkedések, mivel a recesszió idején bezárt üzemeket újraindítják;

–        a személyi számítógépek elterjedése, tekintve, hogy a platinát egyre inkább alkalmazzák a merevlemezek borítására és más alkatrészekhez;

–        végül, hosszabb távon, üzemanyagcellák.

244    Ezenkívül – függetlenül attól a kérdéstől, hogy a kínálat alakulására vonatkozóan a felek által szolgáltatott előrejelzések közül melyik a leginkább helytálló – a Bizottság a vitatott határozat (134)-(136) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy a világ platinakínálatát az összefonódás után a dél-afrikai vállalkozások erőfölénye jellemezte volna, és hogy ennek következtében minden kínálati rést csakis a dél-afrikai vállalkozások tudtak volna betölteni.

245    Tekintettel ezekre – a felperes által nem vitatott – megállapításokra, helyénvaló levonni azt a következtetést, hogy a Bizottság által a kínálat és a kereslet alakulására vonatkozóan kifejtett elemzés nem tartalmaz nyilvánvaló mérlegelési hibát.

246    Ennélfogva a megvizsgált kifogást el kell utasítani.

d)     A marginális és alternatív beszerzési forrásokról

 A felek érvei

247    A felperes érvelése szerint, a piacra jutás akadályait vizsgálva a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe:

–        –       a különböző marginális és alternatív források összeadódó hatását, nevezetesen az újrafeldolgozott platina növekvő kínálatát;

–        –       az 1985 óta felhalmozott, négymillió uncia platinakészletet;

–        –       azt, hogy a platinát egyre nagyobb mértékben helyettesíti a palládium;

–        –       Oroszország termelését és készleteinek értékesítését;

–        –       a marginális szállítók – mint az Egyesült Államokban a Stillwater és Zimbabwében a Hartley – jelentős új termelésre irányuló terveit.

248    E tekintetben a felperes megjegyezte, hogy a dél-afrikai kormány 1996. április 19-i levele szerint a világ Dél-Afrikán és Zimbabwén kívüli készletei elméletileg még 20 évig képesek eleget tenni a világkeresletnek.

249    A Bizottság alapvetően megfeledkezett a különböző marginális beszerzési források és egyéb olyan tényezők hatásáról, amelyek egy – például 10 vagy 20%-os – áremelkedés esetén hatással lehettek volna a versenyre. Egy ilyen emelés – amennyiben azt tartósan fenn tudták volna tartani – tényleg azt jelentette volna, hogy az összefonódásban részt vevő fél, az Amplats-szal összejátszva képes lett volna jelentős mértékben függetleníteni magát a versenytársaitól, az ügyfeleitől és végső soron a fogyasztóktól.

250    A Bizottság tehát nem vette kellőképpen figyelembe, hogy miként alakultak volna az árak a felperes által említett tényezők nélkül, és még kevésbé mérte fel e tényezők növekvő jövőbeli szerepét, amennyiben a feltételezett áremelkedés – a Bizottságot a leginkább nyugtalanító dolog – bekövetkezett volna. Ez az indokolás hiányát, vagyis a Szerződés 190. cikkének megsértését jelenti, mivel nyilvánvaló, hogy a piac 37%-át kitevő marginális beszerzési források a többi tényezővel együtt megakadályozhatták volna az áremelkedést.

251    A maga részéről a Bizottság a vitatott határozatnak az újrafeldolgozásra vonatkozó (91)-(95) preambulumbekezdésére, a platina palládiummal való helyettesítésére vonatkozó (29)-(32) preambulumbekezdésére, a készletekre vonatkozó (138) preambulumbekezdés c) pontjára, az orosz termelésre és készletek értékesítésére vonatkozó (122)-(125), (134), (135) és (173) preambulumbekezdésre, az új termelésre vonatkozó (85)-(90) preambulumbekezdésre és a (138) preambulumbekezdés c) pontjára, valamint a felek által benyújtott gazdasági elemzésekre vonatkozó (193)-(204) preambulumbekezdésre hívja fel a figyelmet. A vitatott határozat (138) preambulumbekezdése végén a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a készletek, az új bányák és az újrafeldolgozás mint másodlagos kínálati források nem tudták volna megakadályozni az erőfölénnyel való visszaélést. A (203) preambulumbekezdésben pedig kijelentette, hogy kevés esély volt arra, hogy az oligopóliumon kívüli – az orosz készletektől és az újrafeldolgozástól eltérő – beszerzési források elegendő mennyiséget kínáljanak az együttes erőfölénnyel való visszaélések megakadályozására. Ez az utóbbi következtetés figyelembe vette Oroszország, mint – az LPD-n kívüli – fő piaci versenytárs helyzetét.

252    Ami a felperesnek azt az érvét illeti, amely szerint a piac 37%-át kitevő marginális beszerzési források és egyéb hatások megfékezték volna az áremelkedéseket, a Bizottság kifejti, hogy csak a dél-afrikai termelők a piac 63%-át birtokolták 1995-ben, és ennek a számnak még a növekedése volt várható (a 80% körüli szint eléréséig), ha 1997-től Oroszország nem értékesít többet a készleteiből. Ezenkívül azt állítja, hogy a marginális verseny nagy része csak feltételezett tényező, és semmiképpen sem tudott volna évekkel korábban nyomást gyakorolni a piacra.

253    A Bizottság végül kifejti, hogy a felperes nem bizonyította be azt az állítást, miszerint a Dél-Afrikán kívüli készletek a következő 20 évben elméletileg eleget tudnának tenni a világkeresletnek. A felperes azt sem pontosította, hogy milyen hatással lettek volna a piacra ezek az „elméletileg” elegendő egyéb készletek.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

254    A felperes álláspontjának semmilyen ténybeli alapja nincs.

255    A vitatott határozat (93), (94) és (95) preambulumbekezdésében a Bizottság megvizsgálta, hogy legfeljebb milyen mértékben növekedhet a platina-újrafeldolgozás, különösen a katalizátorok révén. E tevékenységet behatárolja a hulladék begyűjtésének költsége, a gépjárműveknek a harmadik világba történő exportja – minek következtében azok kikerülnek az újrafeldolgozásból –, valamint más tényezők is.

256    Ugyanezen határozat (138) preambulumbekezdésének c) pontjában a Bizottság megfelelően figyelembe vette az 1985 óta felhalmozott, négymillió uncia platinakészletet.

257    A (29)-(32) bekezdésben a Bizottság megállapítja azon lehetőség korlátait, hogy a palládium növekvő mértékben helyettesíthetné a platinát.

258    Az orosz termelés és a készletek értékesítésének kérdését a Bizottság a (81) preambulumbekezdésében vizsgálja. A (123)-(125), (134) és (173) preambulumbekezdésben felmérte az orosz termelés fejlődésének lehetőségeit. A (171) és (173) preambulumbekezdésben megvizsgálta – majd végül elvetette – annak lehetőségét, hogy Oroszország szelektív módon használja fel készleteit annak érdekében, hogy esetlegesen egy monopolisztikus kísérletet tegyen a termelés csökkentésére.

259    A Bizottság a (88) bekezdésben vizsgálta meg az olyan marginális beszállítók terveit, mint a Stillwater az Egyesült Államokban és a Hartley Zimbabwében.

260    A (138) bekezdés c) pontjában és a (202) bekezdésben elemezte a különböző marginális és alternatív beszerzési források összeadódó hatását.

261    Ezek alapján úgy tűnik, hogy a felperes állításával ellentétben a Bizottság kellőképpen figyelembe vette a fent említett tényezőket, és megfelelően megindokolta e tekintetben a határozatát.

262    Ami a felperesnek azt az érvét illeti, miszerint a Bizottság nem vette kellően figyelembe, hogy miként alakultak volna az árak az általa említett tényezők hiányában, ezzel kapcsolatban elég azt megjegyezni, hogy egy összefonódásnak a piacra gyakorolt előrelátható hatása felmérésekor a Bizottság nem köteles megvizsgálni, hogy miként alakult volna a piac a múltban a verseny ilyen vagy olyan összetevőjének hiányában. Ugyanis, a vizsgálat keretein belül a Bizottság csak azt köteles ellenőrizni, hogy az összefonódás – különösen a kérdéses piacon fennálló versenyfeltételek múltbeli alakulása alapján – alkalmas-e arra, hogy egy vagy több vállalkozást olyan gazdasági hatalmi helyzetbe hozzon, amely lehetővé teszi számukra, hogy – különösen áremelések révén – visszaélésszerű magatartást tanúsítsanak.

263    Ebből következik, hogy a felperes kifogásait el kell utasítani.

e)     A strukturális kapcsolatokról

 A felek érvei

264    A felperes előadja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatát (a T-68/89., T-77/89. és T-78/89. sz. SIV és társai kontra Bizottság ügyben 1992. március 10-én hozott ítélet, EBHT 1992., II-1403. o., a továbbiakban: Síküveg-ítélet”ó), amely a Szerződés 86. cikke keretében, egy együttes erőfölény megállapítását a két vállalkozás közötti strukturális kapcsolatok meglététől teszi függővé – amilyen például egy szerződéssel vagy licenciával biztosított technológiai előny –, ami lehetővé teszi számukra, hogy független magatartást tanúsítsanak a versenytársaiktól, az ügyfeleiktől és végső soron a fogyasztóktól. Jelen esetben a Bizottság nem mutatta ki strukturális kapcsolatok meglétét, és azt sem tudta bebizonyítani, hogy az összefonódásban részt vevő fél és az Amplats úgy fog viselkedni, mintha egy erőfölényben lévő egységet képeznének. Ez egyúttal a Szerződés 190. cikke által előírt indokolási kötelezettség megsértését is jelenti.

265    E tekintetben a felperes kiemelte, hogy a vitatott határozatban a Bizottság az összefonódásban részt vevő fél és az Amplats közötti alábbi strukturális kapcsolatokkal foglalkozik (a (156) és (157) preambulumbekezdés):

–        ipari kapcsolatok, nevezetesen egy közös vállalkozás az acélágazatban;

–        az AAC nemrég 6%-os részesedést szerzett a Lonrho tőkéjében, amelyet kiegészít egy 18%-os kiegészítő részesedésre vonatkozó elővásárlási jog.

266    Márpedig ez az elemzés három szempontból sem elégséges.

267    Egyrészt, ezek közül egyik tényező sem vonatkozik közvetlenül a platinafélék iparára. Az első konkrétan a más iparágakkal való kapcsolatokra vonatkozik, és úgy az első, mint a második inkább az AAC, mint a platinaiparban aktív társa, nevezetesen az Amplats tevékenységét érinti.

268    Másrészt, egyáltalán nincs olyan típusú strukturális kapcsolatokról szó, amely – a Síküveg-ítélet értelmében – elegendő lenne ahhoz, hogy megalapozza a Szerződés 86. cikke szerinti együttes erőfölényt.

269    Végül, az AAC legutóbbi részesedésszerzése a Lonrho tőkéjében a Gencorral és az összefonódással szembeni ellenséges ügylet volt. Már önmagában ez is azt jelzi, hogy a különböző társaságok között meglévő kapcsolatok nem akadályozzák az egymás közötti agresszív versenyt.

270    A Bizottság előadja, hogy eddigi határozati gyakorlatában nem mindig hivatkozott gazdasági kapcsolatok meglétére ahhoz, hogy együttes erőfölényt állapítson meg, valamint másrészt, hogy a Síküveg-ítéletben (358. pont) az Elsőfokú Bíróság a gazdasági kapcsolatok meglétét nem szükséges követelményként fogta fel, és a gazdasági kapcsolatok fogalmát sem szűkítette le a felperes által említett strukturális kapcsolatokra. Jogában áll tehát úgy értelmezni ezt a fogalmat, mint ami magába foglalja azt a kölcsönös függőségi viszonyt, amely egy szűk oligopólium tagjai között fennáll.

271    Egyébiránt, még ha fel is tételezzük, hogy az Elsőfokú Bíróság megállapította a gazdasági kapcsolatok követelményét a Szerződés 86. cikkével összefüggésben, ez még nem jelenti azt, hogy ugyanez a követelmény az összefonódások ellenőrzésekor is fennáll.

272    Ezenfelül, még ha a gazdasági kapcsolatok fogalmát szűkebben kell is értelmezni, több ilyen kapcsolat is létezett a tervezett összefonódás résztvevői és az Amplats között – jóllehet a felperes hajlamos ezeket alábecsülni –, s azok alkalmasak voltak arra, hogy egy szűk oligopólium közös érdekeit megerősítsék (a vitatott határozat indokolásának (155)-(157) bekezdése).

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

273    A Síküveg-ítéletben az Elsőfokú Bíróság a strukturális jellegű kapcsolatok meglétét –amelyekre csak példaként hivatkozott – nem tekintette olyan szempontnak, amely az együttes erőfölény fennforgásának megállapításához szükséges.

274    Csupán annak kiemelésére szorítkozott (az ítélet 358. pontja), hogy főszabály szerint nem zárható ki, hogy két vagy több független gazdasági egységet egy meghatározott piacon gazdasági kapcsolatok fűzzenek össze, és hogy ennélfogva azok együttes erőfölénybe kerüljenek az ugyanazon a piacon működő más szereplőkkel szemben. Azt is hozzátette (ugyanaz a pont), hogy ilyen eset állhat például elő, ha két vagy több független vállalkozás közösen rendelkezik egy olyan, szerződésben vagy licenciában biztosított technológiai előnnyel, amely lehetővé teszi számukra, hogy jelentős mértékben függetlenedjenek a versenytársaiktól, az ügyfeleiktől és végső soron a fogyasztóktól.

275    Ugyanebből az ítéletből az a következtetés sem vonható le, hogy az Elsőfokú Bíróság a gazdasági kapcsolatok fogalmát a felperes által említett strukturális kapcsolatok fogalmára szűkítette volna le.

276    Egyébként jogilag vagy gazdaságilag semmi sem indokolja, hogy a gazdasági kapcsolatok fogalmába ne tartozzon bele az a kölcsönös függőségi viszony, amely egy szűk oligopólium tagjai között fennáll, s amelynek keretein belül egy – különösen a piaci koncentráció, az átláthatóság és a termékhomogenitás vonatkozásában – megfelelő jellegzetességekkel bíró piacon, képesek előre látni egymás magatartását, és ennélfogva érdekükben áll piaci magatartásukat összehangolni oly módon, hogy az árfelhajtás szándékával csökkentik termelésüket a közös profit maximalizálása érdekében. Tulajdonképpen egy ilyen helyzetben minden szereplő tudja, hogy ha erőszakos versengő intézkedéseket tenne a piaci részesedése növelése érdekében (például árcsökkentéssel), akkor a többiek ugyanígy cselekednének, úgyhogy semmilyen előnye sem származna egy ilyen kezdeményezésből. Tehát az árcsökkentés valamennyi szereplőt érintett volna.

277    Ez a következtetés még inkább érvényes az összefonódások ellenőrzésénél, amelynek az a célja, hogy megakadályozza a versenyellenes piaci szerkezetek megjelenését, illetve megerősödését. Ezek a szerkezetek előállhatnak mind a felperes által szűken értelmezett gazdasági kapcsolatokból, mind pedig egy olyan oligopolisztikus piaci szerkezetből, ahol minden szereplő tudatában lehet a közös érdekeknek, és különösen felhajthatja az árakat anélkül, hogy meg kellene állapodniuk vagy összehangolt magatartáshoz kellene folyamodniuk.

278    Jelen esetben tehát hatástalan a felperes azon kifogása, amely szerint a Bizottság semmiféle strukturális kapcsolatot nem bizonyított be.

279    Az intézmény jogosan jutott arra a következtetésre – a piaci szerkezet előrelátható változása, valamint az Amplats és az Implats/LPD költségeinek hasonlósága alapján –, hogy a tervezett ügylet együttes erőfölényt hozna létre, és ugyanis egy duopoliumhoz vezetne az említett két vállalkozás részvételével.

280    Ugyanezen célokból jogosan állapította meg a vitatott határozat (156) és (157) preambulumbekezdésében a gazdasági kapcsolatok fennállását.

281    A felperes nem vitathatja a szóban forgó kapcsolatok relevanciáját azon az alapon, hogy azok nem vonatkoznak közvetlenül a platinafélék iparára, és inkább az AAC, mint az Amplats tevékenységéhez tartoznak. Tulajdonképpen a legfontosabb platinatermelők közötti, a platinafélék termelését nem érintő kapcsolatokat (a határozat (156) preambulumbekezdése) a Bizottság nem mint – a felperes által a fogalomnak tulajdonított szűk értelmezés szerinti – gazdasági kapcsolatok meglétét bizonyító elemeket értékelte, hanem olyan tényezőkként fogta fel, mint amelyek a megtorló intézkedések kockázatának növelésével – ha az egyik tag a többiek által elfogadhatatlannak ítélt módon tevékenykedne –, hozzájárulnak az oligopólium tagjainak megfegyelmezéséhez. Ezt az elemzést egyébként megerősíti az Implats-nak az LPD-vel szembeni lehetséges versenyválaszaival foglalkozó – a határozatban idézett (a (158) preambulumbekezdés) – szakértői tanulmány is, amely a Gencor és az Implats ügyvezetésétől származó, 1994. május 6-án kelt dokumentumok között található; e szakértő szerint az egyik lehetséges forgatókönyv a következő: „szervezett támadások és az árháborúra utaló jelzések – például Rh (ródium)”.

282    Az a körülmény, hogy a kérdéses kapcsolatok az AAC-re és nem közvetlenül az Amplatsra vonatkoznak, nem kérdőjelezheti meg a Bizottság érvelését. Tekintve, hogy az Amplats az AAC irányítása alatt áll, a Bizottság jogosan vélte úgy, hogy az utóbbi és a többi vállalkozás közötti kapcsolatok – függetlenül attól, hogy azok a platinafélék piacán tevékenykednek-e vagy sem –, kedvező vagy kedvezőtlen hatással bírhatnak az Amplatsra.

283    Azzal az érvvel kapcsolatban, amely szerint az AAC közelmúltban történt részesedésszerzése a Lonrho tőkéjében a Gencorral és az összefonódással szembeni ellenséges ügylet lenne, és már önmagában azt jelzi, hogy a különböző vállalkozások között meglévő kapcsolatok nem akadályozzák az egymás közötti agresszív versenyt, meg kell jegyezni, hogy egyrészt a felperes nem tudta bizonyítani ennek az ügyletnek az ellenséges jellegét, másrészt annak okaitól függetlenül az ügylet még inkább megerősítette a piacon lévő két legfontosabb versenytárs között fennálló kapcsolatokat.

284    Ennélfogva a megvizsgált kifogást el kell utasítani.

f)     A technológiai fejlesztésen kívüli versenyeszközökről

 A felek érvei

285    A felperes kijelenti, hogy jóllehet a termelés és a bányakitermelés technológiája kiforrott, a Bizottság nem vett figyelembe olyan egyéb, nem technikai jellegű versenyelőnyöket, mint például a rendelkezésre álló ásványkincs-tartalékokat, az üzletszervezést és a különböző termelőknek nyújtott különböző segítségeket, amelyek a vállalkozásokat a verseny szempontjából egészen különböző helyzetbe hozzák.

286    A Bizottság nem tagadja a verseny lehetőségét egy olyan gazdasági ágazatban, amely kiforrott technológiával rendelkezik. Mindamellett a technológiai változás hiánya a verseny egyik fontos forrását apasztja ki. Egyébként a felperes érvelése nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fontosak a vállalatirányítási stílusok és a források alapjai közötti különbségek. Márpedig a tervezett összefonódás egyik legfontosabb jellemzője – a versenyre gyakorolt hatását tekintve – az, hogy kiiktatott volna egy versenytársat (LPD), amelynek a vállalatirányítási stílusa és költségstruktúrája teljesen eltér az Implats és az Amplats gyakorlatától.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

287    Ellentétben a felperes állításával, a Bizottság a vitatott határozat (152) és (153) preambulumbekezdésében figyelembe vette azt a tényt, hogy még egy olyan szektorban is, amely kiforrott technológiával rendelkezik, a verseny továbbra is lehetséges új munkamódszerek és új termelési technikák bevezetésével, továbbá azt a tényt is számításba vette, hogy a négy nagy platinatermelő vállalatirányítása különböző, a platina-kitermelés technikái aránylag lassan fejlődnek, és semmilyen technológiai áttörés nem várható, amely forradalmasítaná a platinaipar termelési struktúráját.

288    A határozat tehát számolt a nem technikai jellegű versenyelőnyökkel is. Ennélfogva a felperes kifogását el kell utasítani.

g)     Az érdekelt harmadik személyek reakciójának figyelembevétele

 A felperes érvei

289    A felperes szerint a Bizottság nem vette figyelembe az ügyfelek többségének és más megkeresett harmadik személyeknek az összefonódással kapcsolatos semleges vagy pozitív reakcióját, amelyek a kifogásközlésre adott válasz 2.17-2.21. pontjában szerepelnek. Márpedig ha ezek a szereplők nem gondolták, hogy a szóban forgó piacon marginális és egyéb tényezők úgy hatnának a versenyre, hogy megfékezik az esetleges áremelkedést, akkor bizonyára negatívan reagáltak volna.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

290    A felperes semmilyen bizonyítási eszközt nem terjesztett elő, amely bizonyítaná állítását. Az a tény, hogy a piacra vonatkozó saját elemzése után a Bizottság az olyan ügyfelek és más érdekelt harmadik személyek álláspontjához csatlakozott, akik a tervezett összefonódással kapcsolatban negatív reakciót tanúsítottak, még nem bizonyítja, hogy nem vette figyelembe azok álláspontját, akik pozitív vagy semleges módon reagáltak.

291    Mindenesetre, jóllehet az ügyfelek és más harmadik személyek véleménye fontos információforrást jelent a tervezett összefonódásnak a piacra gyakorolt előrelátható hatását illetően, az nem befolyásolhatja a Bizottságnak az összefonódás piaci hatásáról kialakított önálló értékelését.

292    Ennélfogva a megvizsgált kifogást el kell utasítani.

h)     A korábbi oligopolisztikus tendenciákról

 A felek érvei

293    A felperes előadta, hogy a Bizottság – amikor megállapította, hogy a platinaiparban már korábban is volt egy együttes erőfölényre törekvő tendencia – nem vett tudomást arról a tényről, hogy a piaci részesedések az idők során változtak (a felperes a NERA-jelentés 15. oldalán lévő táblázatra utal), és hogy – mint ahogy a Bizottság maga is elismeri – a legfontosabb termelők piaci részesedésének fokozatos csökkenése is azt mutatja, hogy van bizonyos fokú verseny a piacon. Ezenkívül az árak reálértéken csökkentek az elmúlt évtizedben (a felperes a NERA-jelentés 18. oldalán lévő 3.2 táblázatra és a 10. melléklet 3. ábrájára, a kifogásközlésére adott válaszra utal, amelyet a kereset 11. melléklete megismétel).

294    A Bizottság előadta, hogy – jóllehet a határozat maga elismeri, hogy a múltban volt bizonyos fokú verseny – párhuzamos vagy kartellszerű magatartások is előfordultak.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

295    A felperes állításaival ellentétben, a vitatott határozat indokolásának (166) és (173), valamint (168)-(172) és (204) bekezdéséből kiderül, hogy a Bizottság az elemzésében kellőképpen figyelembe vette úgy a piaci részesedések, mint az árak változását abban az elemzésben, amelyben azokat a konkrét versenykereteket vizsgálta, amelyek között a dél-afrikai vállalkozások az összefonódás előtt tevékenykedtek.

296    Ennélfogva a felperes kifogását el kell utasítani.

i)     Következtetések

297    Az előzőekből következik, hogy a vitatott határozatban jogosan jutottak arra a következtetésre (a (219) preambulumbekezdés), hogy az összefonódás az Amplats és az Implats/LPD által alkotott duopolisztikus erőfölényhez vezetett volna a platina- és ródiumpiacon, amely következtében a közös piacon jelentősen korlátozódott volna a 4064/89 rendelet 2. cikke értelmében vett hatékony verseny. Ebből az is következik, hogy a határozat indokolása eleget tesz a Szerződés 190. cikkében foglalt követelményeknek.

298    Mivel a felperes összes kifogását elutasították, a megvizsgált jogalapokat is el kell utasítani.

IV –   – Azon jogalapról, amely szerint a Bizottság megsértette a 4064/89 rendelet 8. cikkének (2) bekezdését, amikor nem fogadta el az összefonódás résztvevői által felajánlott kötelezettségvállalásokat, valamint a Szerződés 190. cikkének megsértéséről

  A felek érvei

299    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság jogiban való tévedést követett el, amikor nem fogadta el az összefonódás résztvevői által felajánlott kötelezettségvállalásokat, továbbá elmulasztotta e visszautasítást a jog által megkövetelt módon megindokolni, amivel megsértette a Szerződés 190. cikkét is.

300    A felperes emlékeztetett arra, hogy a vitatott határozat (215) preambulumbekezdése szerint a felek egy olyan kötelezettségvállalási tervezetet terjesztettek a Bizottság elé, amely megkísérelte megoldani az ügylet miatt előálló versenyproblémákat. Ezeket a kötelezettségvállalásokat a tagállamok elé terjesztették volna, és a tanácsadó bizottság 1996. április 9-i ülésén megvitatták volna.

301    Összesen három kötelezettségvállalásról volt szó:

a)      a (…) tárna termelési kapacitásának növelése (...) unciával;

b)      a termelésnek az aktuális (...) szinten tartása, nevezetesen (...) uncia;

c)      egy új beszállító létrehozása a piacon.

302    A Bizottság (a vitatott határozat (216) preambulumbekezdése) hibásan utasította vissza ezeket a kötelezettségvállalásokat azzal, hogy azok magatartási jellegűek, és emiatt nem fogadhatók el a 4064/89 rendelet keretében. A felperes viszont azt állította, hogy a Bizottság korábban már elfogadott magatartási jellegű kötelezettségvállalásokat a rendelet keretében. Erre vonatkozóan egy sor határozatra hivatkozott, amelyekben a Bizottság nyilvánvalóan elfogadott ilyen típusú kötelezettségvállalásokat.

303    A felperes megjegyezte, hogy a vitatott határozat (216) preambulumbekezdése azzal az indokolással utasítja vissza a kötelezettségvállalásokat, hogy „a termelést az új, összefonódásban részt vevő fél más bányaaknáiban visszafoghatják egyszerűen azért, hogy az össztermelést (...) unciás szinten tartsák, ami egyenlő az össztermelés csökkentésével”. A felperes úgy gondolja, hogy ennek az érvelésnek semmi értelme sincs. Véleménye szerint a kötelezettségvállalás arra vonatkozott, hogy (…) unciával növelik a (…) bányatárna kapacitását, és fenntartják az aktuális termelési szinteket. Ennek következtében semmilyen termeléscsökkenés nem következhetett volna be a kiegészítő kapacitás beindítása előtt.

304    A felperes a Bizottság azon érvét is vitatja (a vitatott határozat (216) preambulumbekezdése), amely szerint ha a beszállítók egyike egy adott szinten tartotta volna a termelését, erről az Amplats – az oligopólium másik tagja – is tudomást szerzett volna, ennek pedig árfelhajtó hatása lett volna. A felperes azt állítja, hogy a kötelezettségvállalás nem határozott meg egy felső határt az összefonódásban részt vevő fél termelésére. Az Amplats tehát nem feltételezhette volna, hogy az összefonódásban részt vevő fél a kereslet növekedésére termelésének az aktuális szinten tartásával reagálna. Bárhogy is legyen, a vállalkozásoknak jogukban áll gazdasági tevékenységükből ésszerű hasznot húzni, már amennyiben az a versenyjog szempontjából nem minősül elfogadhatatlanul vagy tisztességtelenül magasnak. A felperes szerint, az összefonódásban részt vevő fél és az Amplats minden olyan magatartása, amely ilyen hasznot hozott volna, a dél-afrikai hatóságok fellépését válthatta volna ki.

305    A felperes fenntartja azt is, hogy a Bizottság egyáltalán nem vette figyelembe a dél-afrikai hatóságok megállapítását, amely szerint az Amplats már erőfölényes helyzetben volt, amely ki lett volna téve a hatékony versenynek az összefonódással létrejövő szereplő részéről. A Bizottság álláspontja tehát nem volt összeegyeztethető a dél-afrikai hatóságok által a piac akkori szerkezetének ismeretében kifejezett aggodalmakkal.

306    Ami az új beszállító létrehozását illeti, aminek a Bizottság szerint elhanyagolható hatása lett volna, a felperes megjegyzi, hogy ha a Bizottság kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos megközelítésére nézve általa kifejtetett többi kritikai észrevétel megalapozott, akkor a vitatott határozat e vonatkozása sem védhető.

307    Vitatja egyébként a Bizottságnak azt az állítását is, amely szerint a kötelezettségvállalás nem tükrözte volna a piac növekedését, amelyben minden elemző egyetért (a vitatott határozat (216) preambulumbekezdése). Úgy véli, hogy ennek az álláspontnak az ipari szereplők többségének véleménye ellentmond. Ez utóbbiak hangsúlyozták, hogy létezik egy olyan forrástöbblet, amely néhány éven belül kiegyenlítődhet. Ezt az álláspontot legalább három – a feleknek a kifogások közlésére adott válaszához csatolt – független tanulmány támogatta, amelyekre a Bizottság csak röviden utalt a vitatott határozatban. Ebben az összefüggésben a feleknek a termelés aktuális szinten tartására vonatkozó kötelezettségvállalása alkalmas lett volna arra, hogy eloszlassa a Bizottság aggodalmait.

308    Ezenkívül a felperes fenntartja, hogy lehetséges lett volna a felajánlott kötelezettségvállalások betartásának biztosítása. Különösen, ellenőrizni lehetett volna a termelési szint fenntartását oly módon, hogy a felek kötelesek lettek volna minden negyedévben tájékoztatni a Bizottságot a termelési adatokról. Ezeket azután évente össze lehetett volna vetni az éves jelentésben és beszámolóban közzétett, hitelesített termelési adatokkal. Ami a másik felajánlott kötelezettségvállalást illeti, nevezetesen a (…) terv megvalósítását, a felperes úgy véli, hogy – strukturális jellege ellenére – mindenképpen könnyen ellenőrizni lehetett volna a munkák állásáról szóló hitelesített jelentések és a helyszínen tett éves szemlék révén. E kötelezettségvállalások betartásának ellenőrzése így tehát nem lett volna nehezebb, mint az egyéb ügyekben elfogadott kötelezettségvállalásoké.

309    Végül, a Bizottság a felajánlott kötelezettségvállalásokat nem utasíthatta volna el arra hivatkozva, hogy azért nehéz a betartásukat ellenőrizni, mert a létrejött csoport egész termelési infrastruktúrája Dél-Afrikában van. Ugyanis, a felperes szerint, ha a Bizottságot a közösségi jog és a nemzetközi jog felhatalmazza egy olyan összefonódás megakadályozására, amely teljes egészében a Közösségen kívül megy végbe, akkor a Bizottságnak egy ilyen fúzióra legalábbis ugyanazokat a szabályokat és szempontokat kell alkalmaznia, mint amelyeket a Közösségben megvalósuló fúzió esetében alkalmazna.

310    A Bizottság vitatja, hogy a kötelezettségvállalás a termelés szinten tartását és a (…) terv megvalósítását, vagyis a termelés növelését jelentette volna. Véleménye szerint a felajánlott kötelezettségvállalás csak annyit jelentett, hogy fenntartják a meglévő termelési szintet, miközben új termelési kapacitásokat fejlesztenek ki. Márpedig a vitatott határozat (a (216) preambulumbekezdés) kifejti, hogy ez miért nem lett volna semmiképpen sem elegendő egy növekvő piacon. Ezenkívül, a felperes azon érve, miszerint az Amplats nem tudta volna elképzelni, hogy az összefonódással létrejövő új egység tartózkodott volna a termelés növelésétől a kereslet növekedése esetén, az oligopolisztikus helyzet fennállásának tagadását jelenti. Végül, az első megsemmisítési jogalap keretében kifejtett okok miatt, elég furcsa lenne e tekintetben arra hivatkozni, hogy a dél-afrikai versenyjogi hatóságoknak érdekükben állt volna fellépni a termelés szándékos csökkentése esetén.

311    A Bizottság úgy véli, hogy a magatartási jellegű kötelezettségvállalásokat nem lehetett elfogadni. Véleménye szerint a 4064/89 rendelet keretében a piacon a gazdasági hatalom összefonódással létrejövő koncentrációjára adandó megoldásnak magának is strukturális jellegűnek kell lennie. A rendelet célja, hogy megakadályozza az olyan helyzeteket, amelyekben összejátszással nem járó versenyellenes magatartások megvalósulhatnak, tehát kizárólag az olyan kötelezettségvállalásokat lehet figyelembe venni, amelyek hozzájárulnak a visszaélések lehetőségének kiküszöböléséhez. Egyébként a rendelet 2. cikke kifejezetten megtiltja, hogy a Bizottság olyan összefonódást hagyjon jóvá, amely erőfölényt hozna létre vagy erősítene meg. Ilyen körülmények között egy olyan ígéret, miszerint nem fognak visszaélni az erőfölénnyel, nem elegendő, és nem tesz eleget a rendelet követelményeinek.

312    A Bizottság nem ért egyet a felperes elemzésével a felajánlott és bizonyos korábbi ügyekben elfogadott kötelezettségvállalások tárgyában. Egy kötelezettségvállalást strukturálisnak lehet tekinteni, ha strukturális problémát old meg, például a piacra jutást. Ebből a szempontból szükségtelen megvitatni azt a kérdést, hogy a (…) terv megvalósítására tett kötelezettségvállalás strukturális-e, mivel semmiképpen sem rendezte volna a kérdéses versenyjogi problémát.

 Az Elsőfokú Bíróság értékelése

313    Először azt kell megvizsgálni, hogy milyen típusú kötelezettségvállalást lehet elfogadni a 4064/89 rendelet keretében, és hogy különösen a Bizottság állítása – miszerint a magatartási jellegű kötelezettségvállalásokat nem lehet elfogadni – jogilag megalapozott-e.

314    A hetedik preambulumbekezdés értelmében „egy [...] új jogi eszközt kell létrehozni, hogy lehetővé váljon valamennyi összefonódás hatékony, a Közösségen belüli verseny szerkezetére kifejtett hatásuk tekintetében történő ellenőrzése”, a 4064/89 rendelet legfőbb célja a piaci szerkezetek és nem a vállalkozások magatartásának ellenőrzése, az utóbbira ugyanis lényegében a Szerződés 85. és 86. cikkére van fenntartva.

315    A rendelet 8. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:

„Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy — a vállalkozások által elvégzett szükséges módosítások után — valamely bejelentett összefonódás megfelel a 2. cikk (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek, határozatot hoz, amelyben az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja.

A Bizottság határozatához csatolhatja azon feltételeket és kötelezettségeket, amelyek az érintett vállalkozások által vállalt azon kötelezettségek betartásának biztosítását célozza, amelyeket a vállalkozások a Bizottsággal szemben vállaltak az eredeti összefonódási terv módosítása céljából [...]”

316    E rendelkezésekből, valamint ugyanazon rendelet 2. cikkének (3) bekezdéséből kiderül, hogy ha a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az összefonódás erőfölényt hozna létre vagy erősítene meg, akkor azt még akkor is meg kell tiltania, ha a tervezett összefonódásban részt vevő vállalkozások kötelezettséget vállalnak a Bizottságnak arra nézve, hogy nem fognak ezzel visszaélni.

317    Mivel a rendelet célja a közös piacon belüli hatékony versenyt jelentős mértékben korlátozó piaci szerkezetek létrejöttének vagy megerősödésének megakadályozása, ilyen típusú helyzetek létrejötte még akkor sem fogadható el azzal az ürüggyel, hogy az érintett vállalkozások kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem élnek vissza erőfölényükkel, ha e kötelezettségvállalások betartását könnyen ellenőrizni lehet.

318    Következésképpen a 4064/89 rendelet értelmében a Bizottság csak azokat a kötelezettségvállalásokat fogadhatja el, amelyek a bejelentett ügyletet összeegyeztethetővé teszik a közös piaccal. Más szóval, az érintett vállalkozások által felajánlott kötelezettségvállalásoknak lehetővé kell tenniük, hogy a Bizottság arra a következtetésre jusson, hogy a kérdéses összefonódás a rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében nem hoz létre vagy nem erősít meg erőfölényt.

319    Ennélfogva lényegtelen, hogy a felajánlott kötelezettségvállalás magatartási vagy strukturális jellegű-e. Igaz ugyan, hogy a strukturális jellegű kötelezettségvállalások – mint például az összefonódással létrejövő egység piaci részesedésének egy leányvállalat eladása révén való csökkentése – főszabály szerint jobban elfogadhatók a rendelet célja szempontjából, mivel véglegesen vagy legalábbis tartósan megakadályozzák a Bizottság által korábban megállapított erőfölény kialakulását vagy megerősödését, s teszik egyébként mindezt anélkül, hogy közép- vagy hosszú távon felügyeleti intézkedésekre lenne szükség. Mindamellett nem lehet eleve kizárni, hogy az első pillantásra magatartási jellegű kötelezettségvállalások is, mint például egy védjegy alkalmazásáról egy bizonyos időre történő lemondás vagy pedig az összefonódással létrejövő vállalkozás termelési kapacitása egy részének versenytárs harmadik személyek rendelkezésére bocsátása, illetve általában véve az alapvető infrastruktúrához való hátrányos megkülönböztetéshez nem vezető hozzáférés biztosítása, képes lehet megakadályozni az erőfölény létrejöttét vagy megerősödését.

320    E körülmények között, egyenként meg kell vizsgálni az érintett vállalkozások által felajánlott kötelezettségvállalásokat.

321    Jelen ügyben, jóllehet a felperes szerint a (…) terv megvalósítása strukturális kötelezettségvállalásnak minősül, nem vitatja – amint a Bizottság a vitatott határozatban (a (216) preambulumbekezdés) megállapítja –, hogy ez a kötelezettségvállalás, akárcsak a többi felajánlott kötelezettségvállalás, nevezetesen a termelés meghatározott szinten tartása és egy új beszállító létrehozása, nem alkalmas arra, hogy megoldja az összefonódással létrehozott oligopolisztikus piacszerkezet problémáját.

322    Ugyanis a két első kötelezettségvállalás semmiben sem módosítja a szóban forgó piac, mint duopolisztikus piac szerkezetét, csupán arra szorítkozik, hogy – egy minimális termelésre vonatkozó egyszerű kötelezettség formájában – keretet adjon az Implats/LPD termelési politikájának, ami, bár a kereslet alakulásának függvényében csökkentheti az erőfölénnyel való jövőbeni visszaélések lehetőségét, nem biztosítja, hogy semmilyen visszaélésre nem fog sor kerülni, sem pedig azt – és ez még fontosabb –, hogy az erőfölény megszűnjék.

323    A felperes egyébként nem állíthatja, hogy a Bizottság nem utasíthatta volna vissza a kötelezettségvállalást azzal az indokolással, hogy ha az Implats/LPD egy adott szinten tartotta volna a termelését, akkor erről az Amplats tudomást szerzett volna, ennek pedig árfelhajtó hatása lett volna. Ugyanis az előadott érvelés nem bizonyítja, hogy a felajánlott kötelezettségvállalás alkalmas lett volna az összefonódás következtében kialakuló duopolisztikus erőfölény megszüntetésére, csupán megkérdőjelezi magának az erőfölénynek a fennállását. Márpedig ez utóbbit illetően a felperes érveit már elutasították az együttes erőfölény megállapításával kapcsolatban a 4064/89 rendelet 2. cikkének megsértésére alapított jogalap keretében.

324    A felperesnek azokkal az érveivel kapcsolatban, miszerint egyrészt a vállalkozásoknak jogukban áll ésszerű hasznot húzni a gazdasági tevékenységükből és másrészt, hogy az összefonódásban részt vevő fél és az Amplats minden olyan magatartása, amely ilyen hasznot hozott volna, a dél-afrikai hatóságok fellépését válthatta volna ki, elegendő megjegyezni, hogy – függetlenül megalapozottságuktól – nem alkalmasak annak megítélésre, hogy a felajánlott kötelezettségvállalás alkalmas lett volna-e a versenyszerkezet vonatkozásában az összefonódással előállt akadály kiiktatására.

325    Ami a harmadik kötelezettségvállalást, nevezetesen egy új beszállító létrehozását illeti, elegendő megjegyezni, hogy a felperes nem vitatja a Bizottság elemzését, amely szerint e kötelezettségvállalásnak elhanyagolható hatása lett volna a végső felhasználók jövőbeli platinabeszerzéseire. A felperes mindössze annak hangsúlyozására szorítkozik – ezzel is kiemelvén ennek a kötelezettségvállalásnak a mellékes jellegét –, hogy ha a Bizottság kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos megközelítésére nézve általa kifejtetett többi kritikai észrevétel helytálló, akkor a vitatott határozat e vonatkozása aligha védhető.

326    Márpedig – mint ahogy a fentebbiekben megállapításra került – mivel a Bizottság jogosan utasította vissza a két első kötelezettségvállalást, akkor sem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy vélte, hogy jellegétől függetlenül a harmadik kötelezettségvállalás sem fogadható el, tekintettel annak elhanyagolható piaci hatására.

327    Ilyen körülmények között a felperes által a felajánlott kötelezettségvállalások felügyeletének lehetőségeire vonatkozóan kifejtett érvek egyáltalán nem relevánsak. Tulajdonképpen, mivel a kötelezettségvállalások összességükben nem alkalmasak arra, hogy elhárítsák a hatékony versenynek az összefonódással kiváltott korlátozását, a Bizottság még akkor is jogosan utasította el e kötelezettségvállalásokat, ha azok végrehajtásának ellenőrzése nem is jelentett különösebb nehézséget.

328    Ennélfogva a Bizottság sem jogban való tévedést, sem pedig nyilvánvaló mérlegelési hibát, nem követett el, amikor elutasította a Gencor és a Lonrho által az összefonódás miatt felmerülő versenyjogi problémák megoldására felajánlott kötelezettségvállalásokat.

329    Az előzőek fényében, a határozat egyébként megfelelő indokolást tartalmaz a kötelezettségvállalások elutasítását illetően.

330    Ennélfogva a megvizsgált jogalapokat el kell utasítani.

 A költségekről

331    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, és a pernyertes fél kérte, a Bizottság költségeinek viselésére kell kötelezni.

332    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 4. §‑a értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik költségeiket. Így a Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (kibővített ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.

2)      A felperes viseli a saját és a Bizottság költségeit.

3)      A Németországi Szövetségi Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Azizi Vesterdorf García‑Valdecasas

Moura Ramos       Jaeger

Kihirdetve Luxembourgban, az 1999. március 25‑i nyilvános ülésen.

H. Jung       J. Azizi

hivatalvezető       elnök

Tartalomjegyzék

A jogvita alapját képező tények

1.  A szóban forgó összefonódás

Az összefonódás résztvevői

A tervezett összefonódás

2.  Közigazgatási eljárás

Bírósági eljárás

A felek kereseti kérelmei

A kereset elfogadhatóságéról

Az alperes érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

Az ügy érdeméről

I –  Azon jogalapokról, amelyek szerint a Bizottság egyrészt megsértette a 4064/89 rendeletet, mivel az nem ruházza fel a szóban forgó összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatához szükséges hatáskörrel, másrészt megsértette a Szerződés 190. cikkét

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

1.  A 4064/89 rendelet területi hatályának megítéléséről

2.  A vitatott határozatnak a nemzetközi közjoggal való összeegyeztethetőségéről

II –  A 4064/89 rendelet 2. cikkének megsértésén alapuló jogalapról, amely szerint a Bizottságnak nincs joga megakadályozni az együttes erőfölényt létrehozó vagy megerősítő összefonódásokat, valamint a Szerződés 190. cikkének megsértéséről

A felperes érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

III –  Arról a jogalapról, amely szerint a Bizottság megsértette a 4064/89 rendelet 2. cikkét, amikor is tévesen állapította meg, hogy az összefonódás együttes erőfölényt hoz létre, valamint a Szerződés 190. cikkének megsértéséről

A –  A vitatott határozat

B –  Általános megfontolások

C –  Az összefonódást megelőzően a Gencor és a Lonrho állítólagos közös irányításáról az LPD felett

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

D –  Az együttes erőfölény Bizottság általi jellemzéséről

1.  A piaci részesedés szempontjáról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

2.  Az Implats/LPD és az Amplats költségstruktúrájának az összefonódás utáni hasonlóságáról

A felperes érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

3.  3. A piac jellegzetességeiről

a)  A piac átláthatóságáról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

b)  A platinapiac növekedésének perspektíváiról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság értékelése

c)  A kínálat és kereslet közötti egyensúlyról

A felperes érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

d)  A marginális és alternatív beszerzési forrásokról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

e)  A strukturális kapcsolatokról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

f)  A technológiai fejlesztésen kívüli versenyeszközökről

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

g)  Az érdekelt harmadik személyek reakciójának figyelembevétele

A felperes érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

h)  A korábbi oligopolisztikus tendenciákról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

i)  Következtetések

IV –  – Azon jogalapról, amely szerint a Bizottság megsértette a 4064/89 rendelet 8. cikkének (2) bekezdését, amikor nem fogadta el az összefonódás résztvevői által felajánlott kötelezettségvállalásokat, valamint a Szerződés 190. cikkének megsértéséről

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság értékelése

A költségekről

* Az eljárás nyelve: angol.

1 Titkosított bizalmas adatok.