A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2009. november 30.
F‑55/08. sz. ügy
Carlo De Nicola
kontra
Európai Beruházási Bank
„Közszolgálat – Az Európai Beruházási Bank személyi állománya – Értékelés – Előléptetés – Egészségbiztosítás – Orvosi kiadások megtérítése – Lelki zaklatás – Gondoskodási kötelezettség – Kártérítési kereset – Az Elsőfokú Bíróság hatásköre – Elfogadhatóság”
Tárgy: Az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzatának 41. cikke alapján indított kereset, amelyben C. De Nicola többek között a következőket kéri: elsősorban az Európai Beruházási Bank fellebbviteli bizottságának 2007. december 14‑i a felperes által előterjesztett azon keresetet elutasító határozatának megsemmisítését, amely egyrészt a 2006. évben a felperesnek adott pontszám felülvizsgálatára, másrészt a Bank 2007. július 13‑i határozatainak megsemmisítésére irányult annyiban, amennyiben azok a felperest a 2006. évi előléptetési időszakban nem léptették elő a D besorolási osztályba; másodsorban a felperes 2006. évi értékelésének és a 2007. július 13‑i határozatoknak a megsemmisítését annyiban, amennyiben a felperest nem léptették elő e besorolási osztályba; harmadsorban annak megállapítását, hogy őt lelki zaklatás érte; negyedsorban a Bank kötelezését az e zaklatással neki okozott károk megtérítésére; végül a bizonyos lézeres kezelések költségeinek megtérítését megtagadó határozat megsemmisítését.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felperes köteles a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Kereset – A panaszt elutasító határozat elleni kereset – Elfogadhatóság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Értékelés
(Az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 22. cikk)
3. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Éves értékelő jelentés
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
4. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Értékelés – Gyakorlati útmutató az értékeléshez
5. Tisztviselők – Kereset – Jogellenességi kifogás – Elfogadhatóság
(EK 241. cikk; személyzeti szabályzat, 91. cikk)
6. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Értékelés – Fellebbviteli bizottság
(Az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 22. cikk)
7. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – A gyógykezelés költségei – Megtérítés – Megtagadás – Az orvosszakértő véleményének vitatása
(Az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 35. cikk)
8. Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Kereset – A személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének analógia útján történő alkalmazása
(EK 236. cikk; személyzeti szabályzat, 91. cikk; az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 41. cikk)
1. Az Európai Beruházási Bankon belül létrejött fellebbviteli bizottságnak a személyi állomány értékelésével kapcsolatos állásfoglalása ellen irányuló kereseti kérelem magában foglalja azon értékelő jelentések közösségi bíróság előtti megtámadását, amelyek ellen e közigazgatási keresetet megindították.
(lásd a 84. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑7/98., T‑208/98. és T‑109/99. sz., De Nicola kontra EBB egyesített ügyekben 2001. február 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑49. o. és II‑185. o.) 132. pontja.
2. Az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzatának 22. cikke értelmében a személyi állomány minden egyes tagjának értékelésére vonatkozó eljárást a Bank „belső határozata állapítja meg”. Egy közszolgálati feljegyzéstől eltekintve bármely egyéb szövegre történő utalás hiányában meg kell állapítani, hogy a Bank e feljegyzésben állapította meg az éves értékelés szabályait, továbbá az említett feljegyzés és az annak mellékletét képező, az értékelésre vonatkozó gyakorlati útmutató együtt minősülnek azon kötelező szabályok összességének, amelytől a Bank szabálytalanság elkövetése nélkül nem térhet el. Még ha feltételezzük is, hogy az említett közszolgálati feljegyzés nem a személyzeti szabályzatban szereplő „belső határozat”, e feljegyzés akkor is kötelező erővel rendelkezik, mivel az legalábbis olyan iránymutatásnak minősül, amellyel a Bank magára nézve kötelező magatartási szabályt fogadott el, igaz tájékoztató jelleggel, de amelytől nem térhet el anélkül, hogy annak okát pontosítaná, az egyenlő bánásmód elve megsértésének terhe mellett.
Tehát amikor az értékelésre vonatkozó gyakorlati útmutató határidőt szab az értékelő megbeszélés megtartására, e határidőt tiszteletben kell tartani. Ugyanígy, mivel az említett útmutató előírja, hogy az értékelő megbeszélés előtt a személyi állomány érintett tagjának ki kell töltenie az értékelő által neki átadott értékelő jelentés tervezetének bizonyos részeit, és mivel e rovatok áttekintése és a megfelelő megjegyzések megfogalmazása az érintett részéről bizonyos minimális gondolkodási időt vesz igénybe, az érintett számára ésszerű határidőt kell biztosítani az értékelő jelentés tervezetének átvétele és a megbeszélés között, néhány perces határidő azonban nem tekinthető ésszerűnek.
Mindazonáltal az értékelő megbeszélés megtartásának időpontjára és a tisztviselő számára az értékelő jelentés tervezetéhez kapcsolódó megjegyzések megtételére vonatkozó szabálytalanságok önmagukban nem igazolják a vitatott jelentés megsemmisítését, mivel egyrészt az értékelési eljárás hossza és az annak során felhalmozódó késések önmagukban nem befolyásolják az értékelő jelentés jogszerűségét, másrészt a tisztviselőnek a második értékelő megbeszélés alkalmával lehetősége nyílt észrevételei, elemzése és megjegyzései érvényesítésére.
(lásd a 105., 106., 109., 112., 113. és 121–124. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 129/82. és 274/82. sz., Lux kontra Számvevőszék egyesített ügyekben 1984. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT 1984., 4127. o.) 20. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑18/93. sz., Marcato kontra Bizottság ügyben 1994. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑215. o. és II‑681. o.) 36. pontja; T‑165/01. sz., McAuley kontra Tanács ügyben 2003. szeptember 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑193. o. és II‑963. o.) 44. pontja; T‑50/04. sz., Micha kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑339. o. és II‑1499. o.) 45. pontja; T‑155/03. sz., T‑157/03. és T‑331/03. sz., Cwik kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑411. o. és II‑1865. o.) 159–161. pontja.
3. A közösségi bíróságnak nem feladata, hogy a saját értékelésével helyettesítse be az Európai Beruházási Bank személyi állományának értékelésével megbízott személyek értékelését. Ez utóbbi ugyanis, a Közösség más intézményeihez és szerveihez hasonlóan, széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a személyi állomány tagjainak értékelését illetően. A közösségi bíróság által az Európai Beruházási Bank személyi állománya tagjainak éves értékelő jelentésében szereplő értékelésekre vonatkozóan végzett jogszerűségi felülvizsgálat kizárólag az esetleges formai hibákra, az értékelést befolyásoló nyilvánvaló ténybeli tévedésekre, valamint a hatáskörrel való esetleges visszaélésre terjed ki.
(lásd a 126. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑178/00. és T‑341/00. sz., Pflugradt kontra EKB egyesített ügyekben 2002. október 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., II‑4035. o.) 69. pontja.
4. Az értékelési eljárást megállapító közszolgálati feljegyzés mellékletét képező gyakorlati útmutató azon rendelkezése, amely szerint a célkitűzéseket „az értékeltnek el kell fogadnia”, nem értelmezhető úgy, hogy az érintett egyetértése hiányában az értékelő jelentés hibás volna. Ha elfogadnánk ezen értelmezést, az említett rendelkezés hatása az volna, hogy az adminisztráció minden esetben köteles volna beszerezni a személyi állomány tagjainak hozzájárulását a rájuk bízott feladatok jellegét tekintve, és a személyi állomány tagjainak lehetősége volna kiválasztani az általuk követendő célokat, amely nyilvánvalóan ellentétes volna a gondos ügyintézés és a szolgálati rangsor elvével.
(lásd a 131. pontot)
5. Noha a tisztviselő főszabály szerint kifogás útján vitathatja a közösségi intézmény vagy szervezet által elfogadott, általános jellegű rendelkezés jogszerűségét, amely vitatást nem lehet meghagyás iránti kérelemként vizsgálni, ennek kettős feltétele van: a megsemmisíteni kért egyedi határozatot e rendelkezések közvetlen alkalmazásával kellett, hogy elfogadják, és e jogellenességi kifogásnak eredményénél fogva alkalmasnak kell lennie arra, hogy a tisztviselő számára előnnyel járjon.
(lásd a 172. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑432/98. P. és C‑433/98. P. sz., Tanács kontra Chvatal és társai egyesített ügyekben 2000. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑8535. o.) 33. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑135/05. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2006. november 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑297. o. és II‑A‑2‑1527. o.) 132. pontja.
6. A fellebbviteli bizottság, amelyhez az Európai Beruházási Bank személyi állományának valamely tagja az éves értékelésével kapcsolatban fordulhat, nem ugyanúgy jár el, mint a Bank hatáskörrel rendelkező hatóságainak felettesei. A fellebbviteli bizottság határozata nem helyettesítheti e hatóságok határozatát. A fellebbviteli bizottság kvázi igazságszolgáltatási ellenőrzést végez az elé terjesztett határozatok jogszerűsége tekintetében, a közösségi bíróság által vizsgálthoz hasonló megfontolások alapján. A fellebbviteli bizottság megvizsgálja többek között, hogy az értékelő jelentések elkészítési eljárása szabályszerű volt‑e, és a Bank nem lépte‑e nyilvánvalóan túl mérlegelési jogkörét, amely különösen széles az értékelések és az előléptetés terén.
Ha a közösségi bíróság ugyanezen határozatok jogszerűségének megvizsgálását követően a fellebbviteli bizottságéval megegyező megállapításra jut, vagyis arra, hogy az e határozatokkal szembeni kifogásokat el kell utasítani, a közösségi bíróságnak többé nem szükséges határoznia a fellebbviteli bíróság határozata ellen irányuló kérelmekről. E kérelmek összekapcsolódnak a Bank határozatainak megsemmisítése iránti kérelmekkel, amelyek a jogvita tárgyát képezik.
Még ha feltételezzük is, hogy a fellebbviteli bizottság határozatának jogszerűségét önállóan lehetne vizsgálni, és e határozatot meg kellene semmisíteni, e megsemmisítés nem érintené a vitatott jelentés fennállását, amelyet e határozat nem váltott fel. E megsemmisítés nem kötelezné a Bankot arra, hogy újra a fellebbviteli bizottsághoz forduljon a vitatott jelentés felperes általi megtámadása ügyében, mivel a közösségi bíróság már maga is határozott e megtámadásról.
(lásd a 196., 197. és 199. pontot)
7. Az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzatának 35. cikke alapján elfogadott, az egészségbiztosításra vonatkozó belső szabályozás II. mellékletének III. pontjából kitűnik, hogy ha a Bank személyi állományának valamely tagja a nála felmerült orvosi költségek megtérítésének megtagadását kívánja vitatni, az e célból rendelkezésére álló sajátos jogi eljárást kell követnie. Ellentétes volna e rendelkezések céljával, amelyek független orvosra kívánják bízni az orvosi jellegű jogviták rendezéséhez való hozzájárulást, ha a személyi állomány valamely tagja a kifejezetten e célból előírt eljárás keretein kívül érvényesen megkérdőjelezhetné az orvosszakértő véleményét.
(lásd a 212. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑97/07. sz., De Fays kontra Bizottság ügyben 2008. június 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑191. o. és II‑A‑1‑1011. o.) 56. pontja.
8. Az Európai Beruházási Bank, amelyet az alapokmányáról szóló jegyzőkönyv felhatalmaz az alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek megalkotására, hatáskörrel rendelkezik annak meghatározására, hogy személyi állományának tagjai az EK 236. cikk alapján milyen feltételek mellett fordulhatnak a Bírósághoz.
A Bank személyzeti szabályzata arra korlátozódik, hogy a jogorvoslati lehetőségekről szóló 41. cikkében emlékeztet a Bíróság hatáskörére, és békéltető eljárást hoz létre. Semmilyen olyan különös rendelkezést nem tartalmaz tehát, amely korlátozná vagy kiterjesztené a Bíróság hatáskörét ahhoz képest, mint amely a személyzeti szabályzat 91. cikkéből és az állandó ítélkezési gyakorlatból következik.
Márpedig az említett személyzeti szabályzat hallgatása esetén nem a személyzeti szabályzat rendelkezéseit kell közvetlenül alkalmazni – amely ellentétes volna az Európai Beruházási Bank személyi állományának tagjaira vonatkozó alkalmazási feltételek sajátos jellegével –, hanem meríteni kell e szabályokból, és analógia útján kell azokat alkalmazni, mivel a Bank és annak alkalmazottai közötti jogviták jellegüknél fogva a közösségi intézmények és azok tisztviselői vagy alkalmazottai közötti jogviták közé tartoznak.
Ebből következően az Európai Beruházási Bank személyi állományának tagjai által indított keresetekre analógia útján alkalmazni kell a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdésében szereplő szabályt, amely szerint a közösségi bíróság semmiféle hatáskörrel nem rendelkezik, ha a hozzá benyújtott kereset nem olyan aktus ellen irányul, amelyet az adminisztráció a felperes igényeinek elutasítása céljából hozott.
(lásd a 233–236. és 239. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott De Nicola kontra EBB ügyben hozott ítéletének 100., 101. és 107. pontja.