A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2007. december 13.
F‑51/05. és F‑18/06. sz. egyesített ügyek
Tineke Duyster
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyelvek – Elfogadhatóság – Sérelmet okozó határozat – Hiány – Szülői szabadság – A szülői szabadság kezdő időpontjának elhalasztása iránti kérelem – Betegszabadság közbejötte”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben T. Duyster többek között a következőket kéri: az F‑51/05. sz. ügyben egyrészt a Bizottság három határozatának, közelebbről a neki 2004. november 1‑je és 2005. április 30. között szülői szabadságot engedélyező 2004. október 22‑i határozat, a szülői szabadság elhalasztása/visszavonása iránti kérelmet megtagadó 2004. november 30‑i határozat és a 2004 novemberi illetményelszámolás – megsemmisítését, másrészt annak megállapítását, hogy a fia után járó szülői szabadság még igénybe vehető, harmadrészt kártérítésként különböző összegek kifizetését, többek között a tisztviselői jogállásával kapcsolatos bizonytalanságból eredő kár és az e bizonytalanságból eredő nem vagyoni kár megtérítéseként; az F‑18/06. sz. ügyben egyrészt a Bizottság 2005. november 17‑i, a felperes szülői szabadságának kezdő időpontjaként 2004. november 8‑át megjelölő határozatának megsemmisítését, másrészt az e határozatból eredő vagyoni és nem vagyoni károk megtérítését.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a kereseteket elutasítja. A Bizottság a saját költségein felül viseli a felperes költségeinek egyharmadát. A felperes maga viseli a saját költségeinek kétharmadát.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége
(EK 21. cikk, harmadik bekezdés)
2. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
3. Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Határozat indokolása – Kizártság
(EK 230. cikk)
4. Eljárás – Perfüggőségi kifogás
5. Tisztviselők – Szabadság – Szülői szabadság – Kérelem visszavonása – Feltételek
(Személyzeti szabályzat, 42a. cikk)
6. Tisztviselők – Szabadság – Szülői szabadság – Megszakadás – Feltételek
(Személyzeti szabályzat, 42a. cikk)
1. Gondoskodási kötelezettségük alapján az intézmények feladata, hogy az egyedi határozatokat olyan nyelven küldjék meg a tisztviselőnek, amelyet az alaposan ismer, mivel az adminisztrációnak meg kell győződnie arról, hogy a tisztviselők ténylegesen és könnyen tudomást szerezhetnek az őket személyükben érintő közigazgatási aktusokról.
Az EK 21. cikk harmadik bekezdéséből azonban nem vezethető le, hogy a közösségi intézmény tisztviselőjének címzett határozatot e tisztviselő anyanyelvén kellene megszövegezni. Ugyanis a szerződésben található – a nyelveknek az Európai Unióban történő használatára való – utalás nem tekinthető úgy, mint a minden polgár számára azt biztosító közösségi jogi általános elv kinyilatkoztatása, hogy mindent, ami az érdekeiket érintheti, minden körülmények között a saját nyelvükön kell megfogalmazni.
(lásd az 56–58. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑361/01. P. sz., Kik kontra OHIM ügyben 2003. szeptember 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑8283. o.) 82. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑197/98. sz., Rudolph kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑55. o. és II‑241. o.) 46. pontja.
2. Csak azok a kötelező joghatásokat kiváltó jogi aktusok tekinthetők az érdekeltek vonatkozásában sérelmet okozó aktusoknak, amelyek az érdekeltek jogi helyzetének jelentős módosításával az érdekeltek érdekeit közvetlenül és egyénileg érinthetik.
Mindazonáltal bizonyos jogi aktusok – jóllehet nem érintik a szóban forgó tisztviselő vagyoni érdekeit vagy rangját – a szóban forgó feladat jellegét és a körülményeket figyelembe véve sérelmet okozó aktusnak tekinthetők, ha azok sértik az érdekelt nem vagyoni érdekeit vagy a jövőre vonatkozó kilátásait. A sérelmet okozó aktus lényegi eleme, hogy az valamely személy érdekeit érinti, vagyis alkalmas arra, hogy e személy érdekeit sértse, különösen az általa benyújtott kérelemhez képest. A keresetnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy eredményeképpen az azt előterjesztő fél előnyhöz jusson.
(lásd a 78–80. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 35/72. sz., Kley kontra Bizottság ügyben 1973. június 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1973., 679. o.) 4. és 5. pontja; 125/80. sz., Arning kontra Bizottság ügyben 1981. október 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 2539. o.) 17. pontja; C‑32/92. P. sz., Moat kontra Bizottság ügyben 1992. december 3‑án hozott végzésének (EBHT 1992., I‑6379. o.) 9. pontja; C‑373/04. P. sz., Bizottság kontra Alvarez Moreno ügyben 2006. január 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑1. o.) 42. pontja.
3. A határozat indokolásában megfogalmazott értékelések önmagukban nem képezhetik megsemmisítés iránti kereset tárgyát, és csak annyiban vethetők alá a közösségi bíróság általi jogszerűségi felülvizsgálatnak, amennyiben valamely sérelmet okozó aktus indokolásaként ezen aktus rendelkező részének szükséges alátámasztásául szolgálnak, vagy ha legalábbis az indokolás alkalmas arra, hogy megváltoztassa a szóban forgó aktus rendelkező részében kimondottak lényegét.
(lásd a 84. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑387/04. sz., EnBW Energie Baden‑Württemberg kontra Bizottság ügyben 2007. április 30‑án hozott végzésének (EBHT 2007., II‑1195. o.) 127. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
4. Mint elfogadhatatlant el kell utasítani az olyan keresetet, amely ugyanazon feleket állítja szembe, ugyanazon célok elérésére törekszik és ugyanazon jogalapokon alapszik, mint a korábban benyújtott kereset.
(lásd a 94. és 102. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 172/83. és 226/83. sz., Hoogovens Groep kontra Bizottság egyesített ügyekben 1985. szeptember 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1985., 2831. o.) 9. pontja, valamint 358/85. és 51/86. sz., Franciaország kontra Parlament egyesített ügyekben 1988. szeptember 22‑én hozott ítéletének (EBHT 1988., 4821. o.) 12. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑68/07. sz., Landtag Schleswig-Holstein kontra Bizottság ügyben 2007. június 14‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 16. pontja.
5. A szülői szabadság iránti kérelmet a tisztviselő egyoldalúan módosíthatja, azonban kizárólag ésszerű határidőn belül, de semmi esetre sem az e kérelemre nézve hozott határozat kézbesítése után, és legfeljebb azon időpontig, amikor a tisztviselő e határozatról tudomást szerzett.
(lásd a 139. pontot)
6. A személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései 2. cikkének (4) bekezdését – amely szerint a kinevezésre jogosult hatóság az érintett kérésére megsemmisítheti a szülői szabadságot engedélyező határozatot – úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés lehetővé teszi a szülői szabadság ideiglenes megszakítását is.
Azon pontosítás, hogy a kinevezésre jogosult hatóság az említett cikk értelmében „megszüntetheti” a szabadságot, és nem köteles eleget tenni minden megszüntetés vagy megszakítás iránti kérelemnek, arra mutat, hogy a kinevezésre jogosult hatóság által erre vonatkozóan hozott minden határozatnak a tisztviselő által felhozott jogszerű indokon kell alapulnia, figyelembe véve a szülői szabadság céljait, továbbá egyensúlyt kell teremtenie a tisztviselő és az intézmény érdekei között.
Az adminisztráció mozgástere azonban korlátozott, ha a szülői szabadságban részesült érdekelt a szabadság megszakítása iránti kérelmében bizonyítja, hogy az említett szabadság engedélyezését követő események vitathatatlanul lehetetlenné teszik a gyermek gondozását a kezdetben figyelembe vett körülmények között. Különösen akkor fordulhat ez elő, ha a tisztviselő olyan betegségben szenved, amelynek súlyossága vagy jellemzői hozzák a tisztviselőt ilyen helyzetbe.
(lásd a 163., 167., 169. és 170. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑116/06. sz. Kiiski‑ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑7643. o.) 38. pontja.