AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2003. július 9.(*)

„Verseny – Kartell – Lizin – Bírságkiszabási iránymutatás – Forgalom – Enyhítő körülmények – Együttműködés a közigazgatási eljárás során”

A T‑230/00. sz. ügyben,

a Daesang Corp. (székhelye: Szöul [Dél‑Korea]),

a Sewon Europe GmbH (székhelye: Eschborn [Németország])

(képviselik őket: J.‑F. Bellis és S. Reinart ügyvédek, valamint A. Kmiecik solicitor, kézbesítési cím: Luxembourg)

felpereseknek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: W. Wils és R. Lyal, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J. Flynn barrister, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/36.545/F3 − aminosavak‑ügy) 2000. június 7‑én hozott 2001/418/EK bizottsági határozatban (HL 2001. L 152., 24. o.) a felperesekkel szemben megállapított bírság összegének csökkentése iránti kérelme tárgyában,

AZ euróÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA

(negyedik tanács),

tagjai: M. Vilaras elnök, V. Tiili és P.Mengozzi bírák,

hivatalvezető: D. Christensen tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2002. április 25‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Tényállás

1        A felperesek, a Daesang Corp. (a továbbiakban: Daesang) és európai leányvállalata, a Sewon Europe GmbH (a továbbiakban: Sewon Europe), az állati takarmányok és aminosavak előállításának ágazatában tevékenykednek. A Daesang koreai társaság 1997 végén jött létre a Miwon Corp. és a Daesang Industrial Ltd. (korábban Sewon Corp. Ltd., a továbbiakban: Sewon Corp.) egyesülésével. A Daesang 1998 első felében világméretű lizinpiaci üzletágát eladta egy másik társaságnak.

2        A lizin takarmányokban élelmezési célokra használt fő aminosav. A szintetikus lizint kiegészítő jelleggel használják olyan takarmányokban, amelyek nem tartalmaznak elegendő mennyiségű természetes lizint, mint például a gabonák, annak érdekében, hogy táplálkozási szakértők az állatok élelmezési igényeinek megfelelő fehérje alapú étrendet alakíthassanak ki. Azon takarmányok, amelyekhez szintetikus lizint adagolnak, helyettesíthetnek elegendő mennyiségű természetes lizint tartalmazó takarmányokat is, mint amilyen például a szója.

3        1995‑ben a Federal Bureau of Investigation (FBI) által folytatott titkos nyomozást követően házkutatást tartott több, a lizinpiacon tevékenységet végző vállalat helyiségeiben. 1996 augusztusában és októberében az Archer Daniels Midland Co. (a továbbiakban: ADM Company), a Kyowa Hakko Kogyo Co. Ltd (a továbbiakban: Kyowa Hakko Kogyo), a Sewon Corp., a Cheil Jedang Corp. (a továbbiakban: Cheil) és az Ajinomoto Co. Inc. társaságot az amerikai hatóságok a lizin árát rögzítő kartell megkötésével, és e termék eladási mennyiségeinek 1992 júniusa és 1995 júniusa közötti felosztásával vádolták meg. Az amerikai igazságügyi minisztériummal kötött megállapodásukat követően e vállalatokra az ügyben eljáró bíró bírságokat szabott ki, amelyeknek összege a Kyowa Hakko Kogyo Co. Ltd és az Ajinomoto tekintetében 10 millió amerikai dollár (USD) volt, az ADM Company tekintetében 70 millió USD volt, és a Cheil tekintetében 1,25 millió USD volt. A Sewon Corp.‑ra kiszabott bírság ez utóbbi szerint 328 000 USD volt. Ezenfelül az ADM Company három vezetőjét szabadságvesztés‑büntetésre és pénzbírság megfizetésére ítélték a kartellben játszott szerepük miatt.

4        1996 júliusában az Ajinomoto a Bizottság kartell ügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 96/C 270/04 közleménye (HL 1996. C 207., 4. o., a továbbiakban: engedékenységi közlemény) alapján a Bizottságnak felajánlotta együttműködését a lizin piacán fennálló kartell létezésének, valamint annak az Európai Gazdasági Térségben (EGT) kifejtett hatásainak megállapítása érdekében.

5        1997. június 11‑én és 12‑én a Bizottság az EK 81. és 82. cikk végrehajtásáról szóló, 1962. február 6‑i 17. első tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 14. cikk (3) bekezdésének alkalmazásával vizsgálatot indított az ADM Company és a Kyowa Hakko Europe GmbH (a továbbiakban: Kyowa Europe) európai létesítményeiben. E vizsgálatokat követően a Kyowa Hakko Kogyo és a Kyowa Hakko Europe a Bizottság tudomására hozta együttműködési szándékát, és többek között a lizingyártók közötti megbeszélések időbeli sorrendjéről információt nyújtott a Bizottságnak.

6        1997. július 28‑án a Bizottság a 17. rendelet 11. cikkének alkalmazásával információkéréssel fordult az ADM Companyhoz és annak európai leányvállalatához, az Archer Daniels Midland Ingredients Ltd.‑hez (a továbbiakban: ADM Ingredients), a Sewon Corporationhoz és a Sewon Europe‑hoz (a továbbiakban együttesen: Sewon), valamint a Cheilhez az aminosavak piacán kifejtett magatartásukkal és az információkérésekben megjelölt kartellmegbeszélésekkel kapcsolatban. Az információkérésre adott válaszában a Sewon jelezte, hogy kész együttműködni a Bizottsággal. Bemutatta a lizingyártók találkozóinak jegyzőkönyveit, illetve információkat szolgáltatott olyan találkozókról is, amelyek a bizottsági információkérésben nem szerepeltek. Ezt követően még további információkat is szolgáltatott.

7        1998. október 30‑án a Bizottság a részére nyújtott információk alapján az EK 81. cikk (1) bekezdésének és az EGT‑ről szóló Megállapodás (a továbbiakban: EGT‑Megállapodás) 53. cikke (1) bekezdésének megsértése miatt kifogásközlést küldött a felperesek, illetve az egyéb érintett társaságok, vagyis az ADM Company és az ADM Ingredients (a továbbiakban együttesen: ADM), az Ajinomoto és annak európai leányvállalata, az Eurolysine SA (a továbbiakban együtt: Ajinomoto), a Kyowa Hakko Kogyo és annak európai leányvállalata, a Kyowa Hakko Europe (a továbbiakban együtt: Kyowa), valamint a Cheil számára. Kifogásközlésében a Bizottság azzal vádolta e vállalatokat, hogy az EGT‑ben rögzítették a lizin árát, valamint az e piacra vonatkozó eladási kvótákat, illetve 1990 szeptemberétől (Ajinomoto, Kyowa és Sewon), 1991 márciusától (Cheil) és 1992 júniusától (ADM) legalább 1995 júniusáig információt cseréltek az eladási mennyiségeikről.

8        A Bizottság az érintett vállalkozások 1999. március 1‑jei meghallgatását követően 1999. augusztus 17‑én kiegészítő kifogásközlést küldött ez utóbbiaknak a kartell időtartamára vonatkozóan, amelyre a felperesek 1999. október 8‑án válaszoltak.

9        Az eljárás befejezéseképpen a Bizottság meghozta az EK‑Szerződés 81. cikkének és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazási eljárására vonatkozó, 2000. június 7‑i 2001/418/EK határozatot (COMP/36.545/F3 − aminosavak‑ügy, HL 2001. L 152., 24. o., a továbbiakban: Határozat). A Határozatot a Daesanggal 2000. június 19‑én, a Sewon Europe‑pal 2000. június 28‑án közölték.

10      A Határozat a következő rendelkezéseket tartalmazza:

„1. cikk

[Az ADM Company] és európai leányvállalata [az ADM Ingredients], az Ajinomoto Company Incorporated és európai leányvállalata, az Eurolysine SA, a Kyowa Hakko Kogyo Company Limited és európai leányvállalata, a Kyowa Hakko Europe GmbH, [a Daesang] és európai leányvállalata, [a Sewon Europe], valamint [a Cheil] megsértették az EK‑Szerződés 81. cikkét, valamint az EGT‑Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdését azzal, hogy az EGT egész területére kiterjedő, a szintetikus lizin áraira, eladási mennyiségeire és az egyedi eladási mennyiségekre vonatkozó információk cseréjéről kötött megállapodásokban vettek részt.

A jogsértés időtartama a következő volt:

a)      az [ADM Company] és az [ADM Ingredients] esetében: az 1992. június 23‑ától 1995. június 27‑éig terjedő időszak;

b)      az Ajinomoto Company Incorporated és az Eurolysine SA esetében: a legalább 1990 júliusától 1995. június 27‑ig tartó időszak;

c)      a Kyowa Hakko Kogyo Company Limited és a Kyowa Hakko Europe GmbH esetében: a legalább 1990 júliusától 1995. június 27‑ig tartó időszak;

d)      a [Daesang] és a [Sewon Europe] esetében: a legalább 1990 júliusától 1995. június 27‑ig tartó időszak;

e)      a [Cheil] esetében: az 1992. augusztus 27‑étől 1995. június 27‑ig tartó időszak.

2. cikk

Az 1. cikkben meghatározott vállalkozások tekintetében a fenti cikkben megállapított jogsértés miatt a következő bírságok kerülnek kiszabásra:

a)      az [ADM Company] és

[az ADM Ingredients] tekintetében

(egyetemleges felelősség mellett) a bírság összege: 47 300 000 euró

b)      az Ajinomoto Company Incorporated és

az Eurolysine SA tekintetében

(egyetemleges felelősség mellett) a bírság összege: 28 300 000 euró

c)      a Kyowa Hakko Kogyo Company Limited és

a Kyowa Hakko Europe GmbH tekintetében

(egyetemleges felelősség mellett) a bírság összege: 13 200 000 euró

d)      a [Daesang] és

a [Sewon Europe] tekintetében

(egyetemleges felelősség mellett) a bírság összege: 8 900 000 euró

e)      a [Cheil] tekintetében a bírság összege: 12 200 000 euró

[...]”

11      A bírságok összegének kiszámítása céljából a Bizottság a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o., a továbbiakban: iránymutatás), valamint az engedékenységi közleményben meghatározott módszert használta.

12      Először a bírságnak a jogsértés súlyosságának és időtartamának függvényében kiszámított alapösszege 21 millió euróban került meghatározásra a felperesek tekintetében. Az Ajinomoto, az ADM, a Kyowa, és a Cheil vonatkozásában a bírság alapösszegét 42, 39, 21, és 19,5 millió euróban állapították meg (a Határozat (314) preambulumbekezdése).

13      A Bizottság a bírságok jogsértés súlyosságának függvényében meghatározott kiindulási összegének megállapítása érdekében először is azt vette figyelembe, hogy az érintett vállalkozások a jogsértés jellegére, az EGT‑ben fennálló lizinpiacra gyakorolt konkrét hatására és az érintett földrajzi piac kiterjedésére tekintettel súlyos jogsértést követtek el. Ezután a jogsértés időszakának utolsó évében megvalósított teljes forgalmuk alapján úgy értékelte, hogy a jogsértést elkövető vállalkozások mérete között jelentős különbség volt, és ezért eltérően kezelte a vállalkozásokat. Ebből következően a bírságok alapösszegét az ADM és az Ajinomoto tekintetében 30 millió euróban, a Kyowa, a Cheil és a felperesek tekintetében 15 millió euróban állapította meg (a Határozat (305) preambulumbekezdése).

14      Az egyes vállalatok által elkövetett jogsértések időtartama figyelembevételének, valamint az egyes bírságok alapösszege meghatározásának érdekében a Bizottság az így meghatározott kiindulási összeget évi 10%‑kal, vagyis az ADM és a Cheil esetében 30%‑kal, az Ajinomoto, a Kyowa és a felperesek tekintetében pedig 40%‑kal növelte (a Határozat (313) preambulumbekezdése).

15      Másodsorban, súlyosító körülmények címén az ADM és az Ajinomoto ellen kiszabott bírságok alapösszegét mindkettő esetében 50%‑kal, vagyis az ADM vonatkozásában 19,5 millió euróval, az Ajinomoto vonatkozásában pedig 21 millió euróval növelte azon indokkal, hogy a jogsértés elkövetésében e vállalkozások irányító szerepet töltöttek be (a Határozat (356) preambulumbekezdése).

16      Harmadsorban, enyhítő körülmények címén a Bizottság a jogsértés időtartama miatt a felperesekre kiszabott megnövelt bírság összegét 20%‑kal csökkentette, azon indokkal, hogy a Sewon 1995 elejétől passzív módon vett részt a kartellben (a Határozat (365) preambulumbekezdése). A Bizottság ezenfelül a bírságok alapösszegét minden érintett vállalkozás tekintetében csökkentette azon indokkal, hogy mindegyikőjük véget vetett a jogsértésnek, amint az illetékes hatóság az első intézkedéseket meghozta (a Határozat (384) preambulumbekezdése).

17      Negyedsorban, a Bizottság a bírságok összegét az engedékenységi közlemény D. címének értelmében „jelentősen csökkentette”. Ennek alapján a Bizottság az Ajinomoto és a felperesek részére a bírság azon összegének 50%‑os csökkentését hagyta jóvá, amelyet együttműködés hiányában szabott volna ki rájuk, a Kyowa és a Cheil részére 30%‑os csökkentést, az ADM részére pedig 10%‑os csökkentést hagyott jóvá (a Határozat (431) (432) és (435) preambulumbekezdése).

 Az eljárás és a felek kérelmei

18      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2000. augusztus 30‑án érkezett keresetlevelükkel a felperesek benyújtották a jelen keresetet.

19      Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (negyedik tanács) a szóbeli szakasz megnyitása mellett döntött, és pervezető intézkedések keretében felkérte a Bizottságot bizonyos kérdések írásban történő megválaszolására. A Bizottság e kérelemnek az előír határidőn belül eleget tett.

20      A 2002. április 25‑én tartott tárgyaláson a felek előadták szóbeli érveléseiket, és válaszoltak az Elsőfokú Bíróság által feltett kérdésekre.

21      A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        csökkentse a velük szemben kiszabott bírság összegét, és

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

22      A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–        utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant, és

–        a felpereseket egyetemlegesen kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésekről

23      A kereset négy fő kifogást tartalmaz. A felperesek először is azt kifogásolják, hogy a Bizottság a bírság összegét az iránymutatásban meghatározott kritériumok szerint állapította meg. Másodszor azt kifogásolják, hogy a Bizottság a jogsértés súlyosságának értékelése során nem vette figyelembe a vonatkozó forgalmi adatokat. Harmadszor, a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nem vett figyelembe bizonyos enyhítő körülményeket. Végül negyedszer, a felperesek azt kifogásolják, hogy a Bizottság helytelenül értékelte a közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködésüket.

24      A tárgyalás során a felperesek visszavonták az iránymutatás állítólagos visszaható hatállyal történő alkalmazását sérelmező kifogásukat, amely a keresetlevél II. B részében szerepelt. A visszavonás Elsőfokú Bíróság általi tudomásulvételét a tárgyalás jegyzőkönyve rögzíti.

 A jogsértés súlyosságának értékelése során figyelembe vett forgalmi adatokról

 A felek érvei

25      A felperesek fenntartják, hogy a bírság alapösszegének a jogsértés súlyosságára tekintettel történő meghatározása során a Bizottság megsértette az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét.

–       Az arányosság elvének megsértéséről

26      A felperesek azt kifogásolják, hogy a bírság jogsértés súlyosságára tekintettel meghatározott alapösszegének kiszabása során a Bizottság a Sewon teljes forgalmát vette figyelembe, nem pedig az EGT‑n belüli lizinpiacon elért forgalmát. Az utóbbi érték figyelembevételének elmaradása az arányosság elvének megsértését eredményezte annyiban, amennyiben a bírság alapösszege a felperesek 1995‑ös, EGT‑n belüli lizinpiacon elért értékesítéseinek 100%‑át tette ki.

27      A felperesek szerint a Bizottság tévesen jutott arra az álláspontra, mely szerint a jogsértés tárgyát képező terméknek az érintett földrajzi piacon való értékesítéséből származó forgalom nem releváns tényező a bírság alapösszegének kiszámításánál (a Határozat (318) preambulumbekezdése). Így a Bizottság nem volt tekintettel az arányosság EK 5. cikkben foglalt elvére, amely szerint az intézkedések nem léphetnek túl a követett célkitűzés eléréséhez szükséges mértéken.

28      A felperesek szerint a 100/80–103/80. sz., Musique diffusion française és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. június 7‑én hozott ítélet (EBHT 1983., 1825. o.) 121. pontjából nyilvánvaló, hogy a teljes forgalom nem releváns a bírság összegének megállapítása szempontjából, valamint, hogy az érintett termék forgalmának alacsony szintjét figyelembe kell venni. Ezt az álláspontot megerősíti a T‑77/92. sz., Parker Pen kontra Bizottság ügyben 1994. július 14‑én hozott ítélet (EBHT 1994., II‑549. o.) is, amelyben a bírságot csökkentették a jogsértés tárgyát képező termék forgalmának a vállalkozás teljes értékesítéseiből keletkezett forgalmához viszonyított csekély mértéke miatt.

29      A jogsértés tárgyát képező termék érintett földrajzi piacon történő értékesítéséből származó forgalom figyelembe vételének elmulasztása a jogsértés tényleges terjedelmének figyelmen kívül hagyását eredményezi a bírság alapösszegének meghatározása során. Valójában a figyelembe vett tényezők egyike sem teszi lehetővé a jogsértés hatásainak értékelését. Először is, a jogsértés jellegének kritériuma, bár releváns, különbözik a jogsértés terjedelmének kritériumától. Másodszor, bár a Határozat utal a kartell által a gyártókra gyakorolt hatásra (lásd a (261)–(296) preambulumbekezdést), nem számszerűsíti ezt a vonatkozást, holott ez szükséges lett volna a szóban forgó termék üzleti volumenének figyelembevételéhez. A Határozat utal arra is, hogy a jogsértés az EGT‑n belüli piac egészére kiterjedt (lásd a Határozat (297) preambulumbekezdését), az a tény azonban, hogy a kartell több országot érintett, nem jelenti szükségképpen azt, hogy annak jelentős hatása volt. Emellett a Sewon és a kartell többi tagja méretének összehasonlítása sem teszi lehetővé a kartell által a versenyre gyakorolt hatás mértékének értékelését.

–       A Bizottság által figyelembe vett forgalmi adatok téves mivoltáról és az egyenlő bánásmód elvének megsértéséről

30      A felperesek szerint a Bizottság, amikor a bírságok kiindulási összegének a jogsértés súlyossága alapján való megállapítása érdekében összehasonlította az érintett vállalkozások méretét (lásd a Határozat (303)–(305) preambulumbekezdését), a Sewon esetében téves adatokra támaszkodott, ami az utóbbival szemben hátrányos megkülönböztetést eredményezett.

31      A felperesek rámutatnak, hogy a Sewon teljes forgalmára vonatkozó adat, amelyet a Bizottság a Határozat (304) preambulumbekezdésében található táblázat első oszlopában szerepeltet – 1995‑ben 946 millió euró – téves. Valójában ez csak 295 millió euró volt.

32      A felperesek ebből azt a következtetést vonják le, hogy amennyiben a Sewon forgalma a feltüntetett érték egyharmada volt, a Bizottság összehasonlítása nyilvánvalóan téves. Külön kiemelendő, hogy a Sewon teljes forgalma csupán 10%‑a volt a Kyowa, illetve 15%‑a a Cheil forgalmának, miközben e vállalkozásokat összehasonlítható méretűnek tekintették.

33      Az e méretbeli különbségeket tükröző, megkülönböztetett bánásmód érdekében a Sewont egy harmadik csoportba kellett volna sorolni. A jelenlegi állás szerint a Sewont a jogsértés súlyosságára tekintettel terhelő bírság kiindulási összege 50%‑a az ADM‑et és az Ajinomotót terhelő bírság összegének, annak ellenére, hogy az 1995‑ben elért teljes forgalom alapján a Sewon mérete csupán 2%‑a az ADM, illetve 6%‑a az Ajinomoto méretének. Emellett a Sewont terhelő bírság kiindulási összege az 1995. évi forgalmának körülbelül 5%‑át teszi ki, míg ez az arány a Kyowa esetében 0,5%, a Cheil esetében pedig 0,79%.

34      Válaszukban a felperesek kifejtik, hogy nehezen érthető a Bizottság ellenkérelmében hivatkozott azon érv, mely szerint a szóban forgó összehasonlítás elkészítése során a Sewon 227 millió euró értékű tényleges összforgalmára támaszkodott. Ez a szám ugyanis 8%‑a a Kyowa, és 12%‑a a Cheil forgalmának. Még ha a Bizottság valóban erre az adatra támaszkodott is volna, a Sewonnal szemben alkalmazott bánásmód akkor is hátrányosan megkülönböztető lenne.

35      A Bizottság azon érvét, mely szerint a Sewonnak a lizin EGT területén történt értékesítésből származó, 1995‑ös forgalma mindenképpen összehasonlítható volt a Cheil és a Kyowa forgalmával, ez egy olyan visszamenőleges igazolás, amelyet a Határozatban maga a Bizottság is elutasított.

36      A Bizottság lényegében fenntartja, hogy a bírságnak a jogsértés súlyossága alapján megállapított alapösszege nem aránytalan, és nem is hátrányosan megkülönböztető jellegű. Emellett a bírságokat nem az EGT‑n belüli forgalom, hanem a jogsértés súlyossága és időtartama alapján kell megállapítani.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

–       Az arányosság elvének megsértéséről

37      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság a 17. rendelet keretében mérlegelési jogkörrel rendelkezik a bírságok megállapítása terén annak érdekében, hogy a vállalkozások magatartását a versenyszabályok tiszteletben tartásának irányába terelje (a T‑150/89. sz., Martinelli kontra Bizottság ügyben 1995. április 6‑án hozott ítélet [EBHT 1995., II‑1165. o.] 59. pontja, a T‑49/95. sz., Van Megen Sports kontra Bizottság ügyben 1996. december 11‑én hozott ítélet [EBHT 1996., II‑1799. o.] 53. pontja és a T‑229/94. sz., Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben 1997. október 21‑én hozott ítélet [EBHT 1997., II‑1689. o.] 127. pontja). E szabályok hatékony alkalmazása megkívánja, hogy a Bizottság a bírságok mértékét bármikor a közösségi versenypolitika igényeihez tudja igazítani, szükség esetén megemelve azok szintjét (ezzel kapcsolatban lásd a fent hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 109. pontját).

38      Emlékeztetni kell arra, hogy a Határozatban a felperesekkel szemben kiszabott bírságok összegének megállapításakor a Bizottság az iránymutatásban saját maga számára megszabott módszert alkalmazta. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság nem térhet el a saját maga számára felállított szabályoktól (lásd a T‑7/89. sz., Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben 1991. december 17‑én hozott ítéletet [EBHT 1991., II‑1711. o., 53. pont], amelyet fellebbezés után megerősített a C‑51/92 P. sz., Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑4235. o.], illetve az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Különösen, a Bizottság hatáskörének önkorlátozását eredményezi, ha a Bizottság olyan iránymutatást bocsát ki, amely a Szerződésre tekintettel meghatározza a Bizottság mérlegelési jogkörének gyakorlása során a Bizottság által figyelembe venni szándékozott pontos ismérveket, a Bizottság ugyanis köteles betartani a saját maga által kiadott iránymutatást (a T‑380/94. sz. AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítélet [EBHT 1996., II‑2169. o.] 57. pontja és a T‑214/95. sz., Vlaams Gewest kontra Bizottság ügyben 1998. április 30‑án hozott ítélet [EBHT 1998., II‑717. o.] 89. pontja).

39      Az iránymutatás szerint a Bizottság a bírság kiszámításakor a jogsértés súlyossága alapján meghatározott összegből indul ki (a továbbiakban: általános kiindulási összeg). A jogsértés súlyosságát több tényező alapján állapítják meg, amelyek közül a Bizottságnak egyeseket immár kötelezően figyelembe kell vennie.

40      Az iránymutatás szerint a jogsértés jellege, annak a piacra gyakorolt tényleges hatása és földrajzi kiterjedése mellett figyelembe kell még venni, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek, különösen a fogyasztóknak kárt okozzanak, és a bírságot olyan nagyságrendű összegben kell megállapítani, amely biztosan kellően elrettentő erővel bír (1.A. pont, negyedik bekezdés).

41      Az a tény is figyelembe vehető, hogy a nagy vállalkozások rendszerint könnyebben képesek felismerni, hogy jogsértő magatartást folytatnak, és inkább tudatában vannak annak, hogy ebből rájuk nézve milyen következmények származnak (1.A. pont, ötödik bekezdés).

42      Amennyiben a jogsértésben több vállalkozás is érintett, így a kartellek esetében, szükségessé válhat az általános kiindulási összeg súlyozása annak figyelembevétele érdekében, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása milyen súlyú, és ebből következően milyen tényleges hatást gyakorol a versenyre, különösen, ha az azonos típusú jogsértéseket elkövető vállalkozások mérete között jelentős különbség áll fenn. Következésképpen szükségessé válhat, hogy az általános kiindulási összegeket az egyes vállalkozások jellegéhez igazítsák (a továbbiakban: egyedi kiindulási összeg) (1.A. pont, hatodik bekezdés).

43      Meg kell állapítani, hogy az iránymutatás nem írja elő, hogy a bírság összegét a teljes forgalom vagy a vállalkozás által az érintett piacon megvalósított forgalom függvényében kellene kiszámítani. Mindemellett az iránymutatással az sem ellentétes, hogy a Bizottság a bírság összegének a meghatározásakor a forgalomra vonatkozó mutatószámokat a közösségi jog általános elveinek tiszteletben tartása érdekében figyelembe vegye, amennyiben a körülmények ezt megkívánják. A forgalom különösen jelentős lehet a jelen ítélet 40–42. pontjában meghatározott különböző tényezők figyelembevétele során (a T‑23/99. sz., LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítélet [EBTH 2002., II‑1705. o.] 283. és 284. pontja).

44      Emellett rá kell mutatni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a jogsértés súlyának értékelési elemei között szerepelhet a jogsértés tárgyát képező termék volumene és értéke, a vállalkozás mérete és gazdasági jelentősége, és következésképpen az a hatás, amelyet ez utóbbi gyakorolhat a piacra. Ebből egyrészt az következik, hogy a bírság összegének meghatározásakor figyelembe lehet venni úgy a vállalkozás teljes forgalmát, mint a forgalom azon részét, amely a jogsértés tárgyát képező termék értékesítéséből származik. Másrészt az is következik a fentiekből, hogy e forgalmak egyikének sem lehet a többi értékelési tényezővel szemben aránytalan jelentőséget tulajdonítani, valamint, hogy a bírság megállapítása nem alapulhat a teljes forgalomra alapozott egyszerű számításon (a fent hivatkozott Musique diffusion française és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 120. és 121. pontja, a fent hivatkozott Parker Pen kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 94. pontja, valamint a T‑327/94. sz., SCA Holding kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítélet [EBHT 1998., II‑1373. o.] 176. pontja).

45      A jelen ügyben a Határozatból kitűnik, hogy a bírság kiindulási összegének meghatározása érdekében a Bizottság először a jogsértés sajátos jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását és földrajzi kiterjedését vette figyelembe. A Bizottság ezt követően megállapította, hogy tekintettel az egyes vállalkozásokkal szembeni egyedi bánásmód alkalmazásának igényére, fontos volt figyelembe venni azt, hogy „a vállalkozások milyen tényleges lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy az EGT lizinpiacán kárt okozzanak ”, továbbá a bírság elrettentő hatását, valamint az egyes vállalkozások méretét. E tényezők értékelése érdekében a Bizottság úgy döntött, hogy az egyes vállalkozások által a jogsértés utolsó évében elért összforgalmat használja, mivel úgy vélte, hogy ez az adat lehetővé teszi „az érintett vállalkozások valódi erőforrásainak, illetve jelentőségének értékelését a jogellenes magatartásuk által érintett piacokon” (a Határozat (304) preambulumbekezdése).

46      A felperesek éppen azt kifogásolják, hogy a Bizottság az összforgalomra támaszkodott, nem pedig a szóban forgó termékek EGT‑n belüli értékesítéséből származó forgalomra.

47      Ezen a ponton fontos hangsúlyozni, hogy a Határozat és a Bizottság jelen ügyben előterjesztett beadványainak együttes olvasata bizonyos fokú félreérthetőséget eredményez, valamint, hogy a Bizottság – az Elsőfokú Bíróság tárgyaláson feltett kérdésére – kijelentette, hogy az érintett vállalkozások esetében nem csak azok „összesített” forgalmát, vagyis az összes tevékenységükből származó forgalmukat vette figyelembe, hanem a lizinpiacon elért világméretű forgalmukat is. E két adatsor a Határozat (304) preambulumbekezdésében található táblázatban szerepel. Emellett meg kell jegyezni, hogy a Határozat (318) preambulumbekezdése szerint „a Bizottság a súlyosságra vonatkozó következtetéseiben megfelelően figyelembe vette a jogsértéssel érintett egyedi tevékenység gazdasági jelentőségét”.

48      Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a vállalkozásoknak a jogsértés által érintett piacon, vagyis az EGT lizinpiacán történt értékesítésből származó forgalmát.

49      Annak értékeléséhez, hogy „a vállalkozások milyen tényleges lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy az EGT lizinpiacán kárt okozzanak” (a Határozat (304) preambulumbekezdése), ami a vállalkozásoknak az érintett piacon képviselt tényleges jelentőségének, vagyis ezen piacon fennálló befolyásuknak az értékelését foglalja magában, a teljes forgalom bizonytalan mutató. Az természetesen lehetséges, hogy egy számos üzleti tevékenységet végző, erős vállalkozás csak igen korlátozott mértékben van jelen bizonyos piacokon, így például a lizinpiacon. Ehhez hasonlóan az is lehetséges, hogy valamely, a Közösségen kívüli földrajzi piacon erős pozíciót birtokló vállalkozás gyenge pozícióval rendelkezik a közösségi vagy az EGT‑n belüli piacon. Ilyen esetekben önmagában az a tény, hogy a szóban forgó vállalkozás összforgalma magas, nem jelenti szükségképpen azt, hogy a vállalkozás meghatározó befolyással rendelkezik a jogsértés által érintett piacon. Ezért hangsúlyozta az Bíróság a C‑185/95 P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑8417. o.) 139. pontjában, hogy bár a vállalkozások piaci részesedése nem meghatározó abban a következtetésben, hogy a vállalkozás jelentős gazdasági egységhez tartozik, releváns annak meghatározása során, hogy milyen hatást tud gyakorolni a piacra. A jelen ügyben ugyanakkor a Bizottság nem vette figyelembe a vállalkozások részesedésének nagyságát a kartell által érintett piacon (az EGT lizinpiacán), sőt az e piacon elért forgalmukat sem, annak ellenére, hogy ez – egyéb gyártók nem lévén – lehetővé tette volna a piacon jelenlévő egyes vállalkozások viszonylagos jelentőségének megállapítását, aminek révén a Bizottság közvetetten meghatározhatta volna piaci részesedésük értékét is (lásd ezzel kapcsolatban a 240–242/82., 261/82., 262/82., 268/82. és 269/82. sz., Stichting Sigarettenindustrie kontra Bizottság egyesített ügyekben 1985. december 10‑én hozott ítélet [EBHT 1985., 3831. o.] 99. pontját).

50      Emellett a Határozatból kitűnik, hogy a Bizottság nem utalt kifejezetten arra, hogy figyelembe vette volna, „hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása milyen súlyú, és ebből következően milyen tényleges hatást gyakorol a versenyre”, holott az iránymutatás szerint ezt meg kell tennie, amikor – miként a jelen ügyben – azt vizsgálja, hogy kell‑e súlyozni a bírságok kiindulási összegét tekintettel arra, hogy a jogsértésben több olyan (kartelljellegű) vállalkozás vett részt, amelyek között jelentős méretbeli eltérés van (lásd az iránymutatás 1.A. pontjának hatodik bekezdését).

51      Ezt a hiányosságot a Bizottság által a Határozat (304) preambulumbekezdésének utolsó mondatában a „vállalkozások tényleges […] jelentőségére” tett utalás nem orvosolja.

52      Az egyedi súlynak, vagyis az egyes vállalkozások által elkövetett jogsértések tényleges hatásának értékelése valójában az adott vállalkozás által elkövetett jogsértés terjedelmének meghatározásában áll, nem pedig a szóban forgó vállalkozás mérete vagy gazdasági ereje szerinti jelentőségének vizsgálatában. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlatból következik (a Musique diffusion française kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 121. pontja, illetve a T‑347/94. sz., Mayr‑Melnhof kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítélet [EBHT 1998., II‑1751. o.] 369. pontja), hogy a jogsértés tárgyát képező termékekből származó forgalomhányad a jogsértésnek az érintett piacot érintő terjedelme tekintetében jelzésértékű lehet. Ahogy azt az Elsőfokú Bíróság hangsúlyozta, különösen a versenykorlátozó magatartás által érintett árukból származó árbevétel olyan objektív tényező, amellyel e magatartásnak a versenyre gyakorolt káros hatása megfelelően felmérhető (a T‑151/94. sz., British Steel kontra Bizottság ügyben 1999. március 11‑én hozott ítélet [EBHT 1999., II‑629. o.] 643. pontja).

53      A fentiekből következik, hogy a Sewon világméretű forgalmát véve alapul, figyelmen kívül hagyva a vállalkozásnak a jogsértéssel érintett piacon, vagyis az EGT lizinpiacán elért forgalmát, a Bizottság megsértette az iránymutatás 1.A. pontjának negyedik és hatodik bekezdését.

54      Ilyen körülmények között az Elsőfokú Bíróságra hárul annak vizsgálata, hogy az a tény, miszerint a Bizottság nem vette figyelembe az érintett piacon elért forgalmat, és ennek következtében eltért az iránymutatástól, a jelen ügyben a bírság megállapítása során az arányosság elvének megsértését eredményezte‑e. Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a kiszabott bírságnak a jogsértés időtartamával és súlyával való arányosságának megítélése − amely szempontokat a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése tartalmazza − e rendelet 17. cikke értelmében az Elsőfokú Bíróságra ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör részét képezi.

55      A jelen ügyben a felperesek lényegében azzal érvelnek, hogy a bírság egyedi kiindulási összege (15 millió euró) aránytalan, amennyiben az megegyezik a Sewon által az EGT lizinpiacán a jogsértés utolsó évében elért forgalommal.

56      Először meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy az egyedi kiindulási összeg megegyezik az érintett piacon elért forgalommal, önmagában nem döntő jelentőségű. Valójában ez a 15 millió eurós összeg pusztán egy olyan közbenső érték, amelyet később – az iránymutatásban kialakított módszernek megfelelően – módosítanak annak érdekében, hogy az tükrözze a jogsértés időtartamát, illetve a súlyosító, valamint enyhítő körülményeket.

57      Másodszor, egy ilyen közbenső értéket igazolhat a jogsértés sajátos jellege, annak tényleges hatása, az érintett piac földrajzi kiterjedése, az a tény, hogy a bírságnak kellő elrettentő erővel kell bírnia, valamint a szóban forgó vállalkozás mérete is, mely tényezőket a Bizottság a jelen ügyben mind figyelembe is vette. A Bizottság helyesen minősítette a jogsértést „súlyosnak” annyiban, amennyiben a Sewon egy olyan horizontális megállapodásban vett részt, amelynek tárgya az árcélkitűzések és az értékesítési kvóták meghatározása, valamint az értékesítésekre vonatkozó információk cseréjét szolgáló rendszer létrehozása volt. Emellett a megállapodás tényleges hatást gyakorolt az EGT lizinpiacára, mesterséges áremelkedést, valamint az értékesített mennyiségek korlátozását idézve elő. Ami a vállalkozások méretét és a bírságok elrettentő hatását illeti, a Bizottság jogosult volt figyelembe venni az érintett vállalkozások teljes forgalmát. Az ítélkezési gyakorlat szerint valójában a teljes forgalom az az adat, amely jelzi a vállalkozás méretét (lásd ezzel kapcsolatban a Musique diffusion française kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 121. pontját) és gazdasági erejét, mely adatok ismerete szükséges a vállalkozásra gyakorolt elrettentő hatás értékeléséhez.

58      Harmadszor hangsúlyozni kell, hogy a felperesekkel kapcsolatban elfogadott 15 millió eurós összeg jelentősen alacsonyabb, mint az iránymutatásban a „súlyos” jogsértésekre általában meghatározott, 20 millió eurós alsó küszöbérték (lásd az iránymutatás 1.A. pontja második bekezdésének harmadik francia bekezdését).

59      Előadásuk alátámasztásaként a felperesek kifejezetten utalnak a fent hivatkozott Parker Pen kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre is, amelyben az Elsőfokú Bíróság elfogadta az arányosság elvének megsértésére vonatkozó azon jogalapot, mely szerint a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni azt a tényt, hogy a jogsértéssel érintett termék révén elért forgalom viszonylag alacsony volt a vállalkozás teljes üzleti tevékenységéből származó forgalomhoz képest, valamint, hogy ez igazolta a bírság összegének csökkentését (94. és 95. pont).

60      Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az Elsőfokú Bíróság által a Parker Pen kontra Bizottság ügyben elfogadott megközelítés a bírság végösszegére vonatkozott, nem pedig a jogsértés súlyossága alapján megállapított kiindulási összegre, ami a jelen ügy tárgya.

61      Emellett, még ha az említett ítélet alkalmazható is lenne a jelen ügyre, ezen a ponton rá kell mutatni, hogy az Elsőfokú Bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörében jogosult értékelni azt, hogy valamely bírság összege ésszerű‑e vagy sem. Ez az értékelés igazolhatja olyan kiegészítő információk benyújtását és figyelembevételét (lásd ezzel kapcsolatban a C‑297/98. P. sz., SCA Holding kontra Bizottság ügyben 2000. november 16‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑10101. o.] 53–55. pontját), mint amilyen a jelen ügyben a Sewonnak az EGT lizinpiacán elért forgalma, amelyet a Határozat nem vett figyelembe.

62      Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a Sewon 1995 utáni különböző forgalmi adatainak összehasonlításából két dolgot tűnik ki. Először is, az EGT‑n belüli lizinértékesítésből eredő forgalma valóban kicsinek tekinthető a teljes forgalomhoz képest, mivel előbbi az utóbbi 5%‑át teszi ki. Másodszor, ezzel szemben úgy tűnik, hogy a lizin EGT‑n belüli értékesítéséből származó forgalma viszonylag nagy részét – 22%‑át – teszi ki a lizin világpiacán megvalósult értékesítéseknek.

63      Mivel tehát a lizin EGT‑n belüli értékesítései nem kis hányadát, hanem jelentős részét teszik ki a lizin világpiaci értékesítéseinek, nem lehet megalapozottan érvelni az arányosság elvének megsértése mellett, mivel a bírság kiindulási összegét nem pusztán a teljes forgalmon alapuló egyszerű számítással határozták meg, hanem az ágazati forgalomra, illetve egyéb olyan releváns információkra is utalva, mint a jogsértés jellege és az érintett piacra gyakorolt tényleges hatása, az érintett piac kiterjedése, a szankció szükséges elrettentő hatása, valamint a vállalkozások mérete és ereje.

64      A fenti indokok alapján az Elsőfokú Bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva megállapítja, hogy a bírság kiindulási összege, amelyet a Sewon által elkövetett jogsértés súlyossága alapján állapítottak meg, megfelelő, valamint, hogy az, hogy a Bizottság nem tartotta be az iránymutatást, a jelen ügyben nem vezetett az arányosság elvének megsértéséhez, így a felperesek e tekintetben emelt kifogását el kell utasítani.

–       Az egyenlő bánásmód elvének megsértéséről

65      A bírság összegének meghatározása során a Bizottság nem sértheti meg az egyenlő bánásmód elvét, amely egy általános közösségi jogelv, amely az állandó ítélkezési gyakorlat szerint akkor sérül, ha azonos helyzeteket eltérő módon vagy eltérő helyzeteket azonos módon kezelnek, kivéve ha ez az eltérő bánásmód objektíve igazolt (a T‑311/94. sz., BPB de Eendracht kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítélet [EBHT 1998., II‑1129. o.] 309. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66      Ezzel az elvvel összhangban az iránymutatás 1.A. pontjának hatodik bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a jogsértésben több vállalkozás is érintett, szükségessé válhat a bírságok kiindulási összegeinek súlyozása annak figyelembevétele érdekében, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása milyen súlyú, és ebből következően milyen tényleges hatást gyakorol a versenyre, különösen, ha az azonos típusú jogsértéseket elkövető vállalkozások mérete között jelentős különbség áll fenn.

67      Ennélfogva az iránymutatás 1.A. pontjának hetedik bekezdése szerint az azonos magatartásért járó azonos büntetés elve – ha a körülmények így kívánják – az érintett vállalkozások vonatkozásában eltérő összegű bírságok kiszabásához vezethet, anélkül hogy ezt a különbségtételt aritmetikai számítások szabályoznák.

68      A Határozatban ((303) és (304) preambulumbekezdés) a Bizottság megállapította, hogy jelentős különbség áll fenn a jogsértést elkövető vállalkozások mérete között. Ennek következtében arra az álláspontra helyezkedett, mely szerint annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni, hogy az érintett vállalkozások milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek arra, hogy jelentős kárt okozzanak az EGT lizinpiacán, valamint, hogy biztosítani lehessen a bírság megfelelő elrettentő hatását, helyes volt a feleket méretük szerint két csoportba sorolni, amely közül az elsőbe tartozott az Ajinomoto és az ADM, amelyek esetében a bírság kiindulási összegét 30 millió euróban állapították meg, a másodikba pedig a Kyowa, a Cheil és a Sewon, amelyeknél a kiindulási összeg 15 millió euró volt.

69      Szemben az arányosság elvének megsértésére vonatkozó jogalap kapcsán kifejtett érveléssel, a felperesek immár nem hivatkoznak az EGT lizinpiacán megvalósított értékesítések figyelembevételének elmaradására. Ezzel szemben a kartellben érintett vállalkozások világméretű forgalmi adatainak összehasonlítására hivatkoznak azon állításuk igazolása érdekében, mely szerint az őket sújtó bírság kiindulási összege hátrányosan megkülönböztető jellegű volt. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy esetükben ez az adat 1995‑ban 295 millió euró volt, nem pedig a Bizottság által hibásan megállapított 946 millió euró.

70      Hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság elismerte, hogy a Sewon összesített forgalmára vonatkozó, a Határozat (304) preambulumbekezdésében található táblázatban szereplő adat hibás volt, illetve kijelentette, hogy valójában a Határozat (16) preambulumbekezdésében található, 1995‑re vonatkozó 227 millió euró értéket alkalmazta, amely alacsonyabb, mint a felperesek által megjelölt összeg.

71      Ugyanakkor, bár a Sewon összesített forgalma 1995‑ben – függetlenül attól, hogy az 227 vagy 295 millió euró volt – valóban lényegesen kisebbnek tűnik, mint a Cheil és a Kyowa, vagyis az előbbivel azonos csoportba tartozó vállalkozások által elért forgalom, e tényből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a jelen ügyben bármilyen módon megsértették volna az egyenlő bánásmód elvét.

72      A lizin világpiacán a Cheil, a Kyowa és a Sewon által elért forgalomnak – a Határozat (304) preambulumbekezdésében található táblázat második oszlopában szereplő – összehasonlításából kiderül, hogy a Bizottság helyesen sorolta azonos csoportba ezeket a vállalkozásokat, illetve helyesen határozott meg velük szemben azonos kiindulási összeget a kiszabott bírságok tekintetében.

73      Megállapítást nyert, hogy 1995‑ben a Sewon forgalma a lizin világpiacán 67 millió euró volt, mely adat nagyon közel van a Kyowa 73 millió eurós forgalmához, és némiképp magasabb, mint a Cheil 40 millió euró (vagy a Határozat (18) preambulumbekezdése szerint 52 millió euró) értékű forgalma. Az Elsőfokú Bíróság rámutat, hogy a jelen ügyben a Bizottság – az iránymutatás 1.A. pontjának hetedik bekezdésének megfelelően – indokolásában jogosult volt figyelembe venni a vállalkozások viszonylagos méretét, és ezt a tényt a felperesek a tárgyaláson el is ismerték.

74      A Bizottság azt is előadja, hogy az egyes vállalkozások által az EGT lizinpiacán elért forgalom összehasonlítása is igazolja a vállalkozások két csoportba sorolását.

75      Bár bizonyított, hogy a Bizottság a Határozatban nem vette figyelembe ezeket a forgalmi adatokat, azt sem szabad elfelejteni, hogy – mint az a jelen ítélet 54. pontjában is szerepel – az Elsőfokú Bíróság az EK 229. cikk és a 17. rendelet 17. cikke keretében korlátlan felülvizsgálati jogkörre vonatkozó felhatalmazás alapján jogosult annak megítélésére, hogy a bírság összege arányos‑e. Ez az értékelés igazolhatja olyan kiegészítő információk benyújtását és figyelembevételét, mint a jelen ügyben a szóban forgó vállalkozások által az EGT lizinpiacán elért forgalom (lásd ezzel kapcsolatban a fent hivatkozott C‑297/98. P. sz., SCA Holding kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 53–55. pontját).

76      A Sewon által az EGT lizinpiacán elért forgalom figyelembevételéből kitűnik, hogy szinte ugyanolyan helyzetben van, mint a másik két „kis” gyártó, vagyis a Cheil és a Kyowa. Míg 1995‑ben az Ajinomoto és az ADM ezen a piacon 75 millió, illetve 41 millió euró forgalmat ért el (a Határozat (5) és (10) preambulumbekezdése), ugyanitt a Cheil, a Kyowa és a Sewon forgalma 17 millió, 16 millió, illetve 15 millió euró volt. Ennélfogva úgy tűnik, hogy a Sewon jogellenes magatartása által az érintett piacra gyakorolt hatás összehasonlítható volt a másik két „kis” gyártó, vagyis a Cheil és a Kyowa által e piacra gyakorolt hatással. Mivel valamennyi vállalkozás ugyanabban a jogsértésben vett részt, helyes, ha a velük szemben alkalmazandó bírság kiindulási összegét is azonos szinten állapítják meg.

77      Ebből következik, hogy a Bizottság által választott 15 millió eurós kiindulási összeg a felperesek esetében nem hátrányosan megkülönbözető jellegű.

 Az enyhítő körülményekről

 A felek érvei

78      A felperesek fenntartják, hogy az iránymutatás 3. pontjának a „[a gyakorlatban] jogsértő megállapodások nem teljesítés[ére], illetve a jogsértő magatartásról való lemondás[ra]” vonatkozó második francia bekezdése értelmében a Bizottságnak csökkentenie kellett volna a velük szemben kiszabott bírságot, tekintettel arra, hogy a Sewon kisebb mértékben hajtotta végre az árakra és a kvótákra vonatkozó megállapodásokat, mint a többi gyártó.

79      Először is, a Bizottság nem vette figyelembe azokat a nyilvánvaló különbségeket, amelyek a gyártók közötti ármegállapodások végrehajtásának szintjei között fennálltak. Az árak összehasonlító táblázatából (a keresetlevél 6. melléklete, illetve a Határozat (47) preambulumbekezdése) ugyanakkor kitűnik, hogy a Sewon által alkalmazott árak jelentősen alacsonyabbak voltak, mint a megállapodásokban rögzített árcélok, illetve az egyéb gyártók által alkalmazott árak. Kiemelendő, hogy a Sewon által Európában alkalmazott havi átlagárak 27 hónapon keresztül valamennyi gyártó körében a legalacsonyabbak voltak.

80      Azt, hogy a Sewon nem tartotta be az ármegállapodásokat, számos bizonyíték támasztja alá. A felperesek e tekintetben hivatkoznak a Sewonnal szemben az Ajinomoto és a Kyowa által – az 1991. március 12‑én Tokióban tartott találkozón – megfogalmazott bírálatokra (a keresetlevél 7. melléklete), valamint az Ajinomoto által – az 1992. november 2‑án Szöulban tartott találkozón – megfogalmazott további bírálatra (a Határozat (89) preambulumbekezdése és a keresetlevél 8. melléklete), továbbá a Kyowa képviselőjének 1993. április 20‑án kelt jelentésére, illetve a Kyowa által az 1993. május 27‑én tartott találkozón megfogalmazott kritikákra (a keresetlevél 9. és 10. melléklete), az ADM 1994 júniusában tett megjegyzéseire (a keresetlevél 12. melléklete), az Ajinomoto 1994. november 23‑án tett nyilatkozatára (a keresetlevél 13. melléklete) és az Ajinomoto egyik jelentésére (a keresetlevél 14. melléklete).

81      Másodszor, a Bizottság nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a Sewon folyamatosan növelte termelését és maximalizálta értékesítéseit, ami a gyakorlatban a megállapodások nem teljesítését eredményezte.

82      A Határozat (378) preambulumbekezdésében a Bizottság anélkül állította a mennyiségi megállapodások betartását, hogy erre vonatkozóan meggyőző bizonyítékot szolgáltatott volna. Emellett nehezen érthető az az érve, mely szerint minimális mennyiségekre vonatkozó megállapodásokról volt szó, mivel az ilyen jellegű megállapodások ennek éppen az ellenkezőjét igénylik: a termelés csökkentését az árak növelése érdekében. Mindenesetre az ügy irataiból kitűnik, hogy a Sewon ezzel szemben értékesítéseinek maximalizálására törekedett. Ezzel kapcsolatban a felperesek hivatkoznak értékesítéseik 1991‑ben (a Határozat (211) preambulumbekezdése), valamint 1992‑ben és 1993‑ban bekövetkezett növekedésére, továbbá egy olyan belső jelentésre, amely a Sewon teljes kapacitás kihasználását célzó termelési politikájára utal (a keresetlevél 15. melléklete), valamint az ADM képviselőjének az 1994. augusztus 23‑i találkozón tett nyilatkozatára (a keresetlevél 16. melléklete).

83      A Bizottság azon álláspontjára reagálva, mely szerint a Sewon szerepét a Bizottság 1995‑től passzívnak tekintette, és ez a vállalkozást terhelő bírság 20%‑os csökkentésében is megmutatkozott, a felperesek arra hivatkoznak, hogy az iránymutatás szerint a kartellben játszott „passzív szerep”, és „a megállapodások nem teljesítése a gyakorlatban” két különböző fogalom. Az a tény, hogy a Sewont terhelő bírságot az értékesítési kvóták elosztásában játszott passzív szerepére tekintettel csökkentették, nem igazolhatja a bírság azon okból történő csökkentésének elutasítását, hogy a Sewon korlátozottabb mértékben hajtotta végre a megállapodásokat.

84      A Bizottság előadja, hogy a felperesek kérelmét el kell utasítani, valamint, hogy egy megállapodás tényleges alkalmazásának hiánya nem keverendő össze a jogsértésben való részvétellel, illetve a csalással, továbbá, hogy a Sewont terhelő bírságot – a vállalkozás által az értékesítési kvóták elosztása terén 1995 után mutatott passzivitásra tekintettel – már csökkentették (a Határozat (365) preambulumbekezdése).

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

85      Ahogy az az ítélkezési gyakorlatból is kitűnik, amennyiben egy jogsértést több vállalkozás követett el, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia mindegyikük részvételének egymáshoz viszonyított súlyát (lásd a 40/73–48/73., 50/73., 54/73–56/73., 111/73., 113/73. és 114/73. sz., Suiker Unie és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1975. december 16‑án hozott ítélet [EBHT 1975., 1663. o.] 623. pontját, valamint a C‑49/92. P. sz., Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben 1999. július 8‑án hozott ítélet [EBHT 1999., I‑4125. o.] 150. pontját) annak megállapítása érdekében, hogy az esetükben fennállnak‑e súlyosító vagy enyhítő körülmények.

86      Az iránymutatás 2. és 3. pontja szerint a bírságok alapösszegét bizonyos enyhítő és súlyosító körülményekre tekintettel módosítani kell.

87      Az iránymutatás 3. pontja az „Enyhítő körülmények” cím alatt az enyhítő körülmények nem kimerítő listáját tartalmazza, amelyek a bírság alapösszegének csökkentéséhez vezethetnek. Így hivatkozik a vállalkozás jogsértés megvalósítása során tanúsított kizárólagos passzív szerepére, a jogsértő megállapodások és gyakorlatok tényleges alkalmazásának hiányára, a jogsértés abbahagyására a Bizottság első közbelépése után, a vállalkozásnak a korlátozó magatartás jogsértő jellegére vonatkozó ésszerű kétségére, arra a tényre, hogy a jogsértést gondatlanságból, és nem szándékosan követték el, valamint arra, hogy a vállalkozás az engedékenységi közlemény hatályán túlmenően ténylegesen együttműködött az eljárásban.

88      Ezzel összefüggésben a Bizottság ellenkérelmében utal a T‑308/94. sz., Cascades kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítélet [EBHT 1998., II‑925. o.] 230. pontjára, amelyben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy az a tény, hogy valamely vállalkozás, amelyről bebizonyosodott, hogy árkartellben vett részt, nem a versenytársaival megállapodott módon járt el a piacon, nem szükségszerűen valósít meg olyan enyhítő körülményt, amelyet figyelembe kell venni a bírság összegének kiszabásakor.

89      Meg kell jegyezni, hogy a Cascades kontra Bizottság ügyben az Elsőfokú Bíróság egy olyan bizottsági határozatot vizsgált felül, amelyben az iránymutatást – amely kifejezetten utal arra, hogy a jogsértő megállapodás tényleges alkalmazásának hiányát enyhítő körülményként kell figyelembe venni – nem alkalmazták, mivel a határozatot az iránymutatásnál korábban fogadták el. Ugyanakkor, ahogy azt az Elsőfokú Bíróság a jelen ítélet 38. pontjában megállapította, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság nem térhet el a saját maga számára felállított szabályoktól. Különösen, a Bizottság hatáskörének önkorlátozását eredményezi, ha a Bizottság olyan iránymutatást bocsát ki, amely figyelemmel a Szerződésre meghatározza a Bizottság mérlegelési jogkörének gyakorlása során a Bizottság által figyelembe venni szándékozott pontos ismérveket, a Bizottság ugyanis köteles betartani a saját maga által kiadott iránymutatást (a fent hivatkozott AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 57. pontja és a fent hivatkozott Vlaams Gewest kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. pontja).

90      A jelen ügyben azt kell még megvizsgálni, hogy a Bizottság jogosan jutott‑e arra a következtetésre, mely szerint a felperesek az iránymutatás 3. pontjának második francia bekezdése alapján nem hivatkozhatnak a megállapodások tényleges nemteljesítése alapján fennálló mentő körülményre. Ehhez azt kell megvizsgálni, hogy a felperesek által hivatkozott körülmények alapján megállapítható‑e, hogy az alatt az időszak alatt, amíg a Sewon részese volt a jogsértő megállapodásoknak, ténylegesen kivonta‑e magát a végrehajtásuk alól azzal, hogy a piacon versenyző magatartást tanúsított (a T‑25/95., T‑26/95., T‑30/95–T‑32/95., T‑34/95–T‑39/95., T‑42/95–T‑46/95., T‑48/95., T‑50/95–T‑65/95., T‑68/95–T‑71/95., T‑87/95., T‑88/95., T‑103/95. és T‑104/95. sz., Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. március 15‑én hozott ítélet [EBHT 2000., II‑491. o.] 4872–4874. pontja).

91      Ami először is a felperesek azon állítását illeti, mely szerint az ármegállapodásokat nem hajtották végre, a Bizottság ezzel kapcsolatban a Határozat (376) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szóban forgó megállapodások árcélkitűzésekre (vagy „irányárakra)” vonatkoztak. Ennek következtében végrehajtásuk nem a megállapodás szerinti árcélkitűzéseknek megfelelő árak alkalmazásában áll, hanem abban, hogy a felek törekednek az árcélkitűzések megközelítésére. A Bizottság azt is jelezte, hogy „[a] rendelkezésére álló információkból kitűnik, hogy a jelen ügyben az ármegállapodások többségének megkötését követően a felek a megállapodásukkal összhangban rögzítették áraikat”.

92      Az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdésére adott válaszában a Bizottság kijelentette, hogy az említett információk valójában a vállalkozások által alkalmazott árakra vonatkozóan a Határozat (47) preambulumbekezdésében szereplő információk, és benyújtott egy, az árcélkitűzések, illetve az egyes érintett vállalkozások által alkalmazott árak mozgását szemléltető ábrát.

93      E dokumentum alapján először is megállapítható, hogy bár a Sewon árai nem feleltek meg az árcélkitűzéseknek, mivel annál alacsonyabbak voltak, ugyanez mondható el az ADM‑en kívüli többi lizingyártó által 1992 márciusa és a jogsértés időtartamának vége, azaz 1995 júniusa között alkalmazott árakról is.

94      Másodszor nyilvánvaló, hogy bár a Sewon árai alapvetően megegyeztek a Cheil áraival (néha kissé magasabbak, néha kissé alacsonyabbak voltak) és rendszerint alacsonyabbak voltak, mint a többi gyártó által alkalmazott árak, a különbségek nem tekinthetők jelentősnek, illetve olyannak, amelyek független vagy versengő piaci magatartást tükröznének.

95      Végül különösen fontos megjegyezni, hogy a Sewon árai a jogsértés teljes időszaka alatt párhuzamosan alakultak a kartell tagjai között egyeztetett árcélkitűzésekkel, mely tény szintén alátámasztja azt a következtetést, hogy a kartell káros hatással volt a piacra (ezzel kapcsolatban lásd a T‑7/89. sz., Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 340. pontját). Az árak ilyen fokú és ilyen hosszú időn át fennálló hasonlósága bizonyítja, hogy a Sewonnak valójában nem állt szándékában az ármegállapodások alkalmazásának elkerülése.

96      Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy 1993 júniusában az öt lizingyártó abban állapodott meg, hogy a lizin árát 3,20 DEM/kilogrammban rögzítik (a Határozat (104) és (198) preambulumbekezdése), ugyanakkor ezen ár fokozatos növelését irányozták elő. A lizin ára ezt követően jelentősen emelkedett, és egy 1993 októberében kötött megállapodással azt 5,30 DEM/kilogrammban rögzítették (a Határozat (114) és (199) preambulumbekezdése). A Sewon 1993 augusztusától teljes mértékben részese volt ennek a valamennyi gyártó részvételével zajlott áremelésnek, amelynek során az általa 1993 júliusában alkalmazott 2,81 DEM/kilogrammos árat augusztusra 3,45 DEM, szeptemberre 3,94 DEM, végül 1993 októberére 4,55 DEM összegre emelte. A kartell e fontos szakaszában a Sewon semmilyen módon nem próbált meg eltávolodni a többi gyártótól azáltal, hogy valóban versengő árpolitikát alkalmazott volna.

97      Ami a kartell többi tagjának a Sewon magatartásával kapcsolatos reakcióit illeti, ezek nem tekinthetők arra vonatkozó bizonyítéknak, hogy a versenyellenes megállapodásokat a gyakorlatban ne teljesítették volna. Pusztán olyan érthető panaszokról van szó, amelyek címzettje az a vállalkozás, amelyik úgy próbált meg üzleti előnyt elérni a kartellbeli partnereivel szemben, hogy közben a kartellnek is tagja maradjon.

98      Mindebből következően a felpereseknek nem sikerült bizonyítaniuk azt, hogy a Sewon a gyakorlatban ne hajtotta volna végre az ármegállapodásokat. A megállapodások végrehajtásának mértékében megmutatkozó – a felperesek keresetében hivatkozott – különbség nem tekinthető az előbbiek végrehajtása tényleges elutasításának.

99      Másodszor, figyelemmel az értékesítési megállapodások állítólagos nemteljesítésére, kiindulásként ki kell emelni, hogy a Bizottság a Határozat (378) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a kartell tagjai a biztosított kvótákat „minimummennyiségeknek” tekintették, és „[a]mennyiben valamennyi fél értékesíteni tudta legalább a számára biztosított mennyiséget, a megállapodást betartották”.

100    Ahogy azt valamennyi érintett vállalkozás helyesen hangsúlyozta, ez az állítás legalábbis nem áll összhangban a felhozott tényekkel, mivel az áremelés, amely a kartell tagjainak fő célja volt, szükségképpen a lizingyártás korlátozását, és ennek következtében maximális értékesítési kvóták kiosztását igényelte. Ezt többek között megerősítik a Határozat (221) és azt követő preambulumbekezdései is, amelyek a kvótamegállapodás EK 81. cikk (1) bekezdésével való összeegyeztethetőségét tárgyalják, mely utóbbi rendelkezés utal az értékesítés korlátozására. A Bizottság állítását ezért teljes mértékben irrelevánsnak kell tekinteni.

101    Mindezek után a Határozatban szereplő azon bizottsági elemzés kapcsán, amely az értékesítési mennyiségekre vonatkozó megállapodások Sewon általi, gyakorlati végrehajtására vonatkozik, fontos különbséget tenni két elkülönült időszak, vagyis az 1995 januárja előtti és utáni időszak között.

102    Ami az első időszakot illeti, a Bizottság a Határozat (211) preambulumbekezdésében megállapítja, hogy az 1991. február 18‑án és március 12‑én tartott találkozókat követően az Ajinomoto, a Kyowa és a Sewon megállapodást kötöttek, amelynek célja a Sewon 1991. évi európai értékesítéseinek az 1990. évi szinten történő korlátozása volt. Emellett a Sewon, miután elfogadta az Ajinomoto és a Kyowa tervét az 1992. évi értékesítések elosztását illetően, beleegyezett, hogy európai értékesítéseit 6 000 tonnára korlátozza (a Határozat (214) preambulumbekezdése). Végül, bár a kartell tagjai nem jutottak átfogó megállapodásra az 1993. évi értékesítési mennyiségeket illetően, 1993. december 8‑án a Sewon 1994‑re vonatkozóan aláírt egy, mind az öt lizingyártóra vonatkozó, az értékesítési mennyiségek elosztását tartalmazó megállapodást. E megállapodás szerint a Sewonra az 1993. évi értékesítésével megegyező alapmennyiség, illetve az értékesítések várható növekedésének függvényében egy 2 000 tonnás kiegészítő kvóta jutott (a Határozat (215) és (216) preambulumbekezdése). Ezen a ponton nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a felperesek keresetükben kifejezetten azt állították, hogy nem kérdőjelezik meg, illetőleg nem vitatják a Határozatban szereplő ténymegállapítások egyikét sem, kizárólag a Határozat 2. cikke alapján rájuk háruló bírság összegét kifogásolják.

103    Azon érvelésük alátámasztása érdekében, mely szerint a kvótamegállapodásokat ténylegesen nem alkalmazták, a felperesek a lizin előállítása és értékesítése terén 1990 óta végbement folyamatos növekedésre utalnak.

104    A felperesek ezzel kapcsolatban először is a keresetlevélben szereplő, különböző előállítási és értékesítési adatokra utalnak, amelyek azonban semmilyen módon nem bizonyítják, hogy a felperesek valóban ne hajtották volna végre a fenti 102. pontban ismertetett kvótamegállapodásokat.

105    A keresetlevél 33. oldalán, illetve a Határozat (48) preambulumbekezdésében található táblázatban szereplő, a lizin előállítására, illetve világméretű értékesítésére vonatkozó értékeket tonnában megjelölő adatok semmilyen módon nem bizonyítják azt, hogy a Sewon ténylegesen ne alkalmazta volna az európai értékesítési mennyiségeket meghatározó, általa is elfogadott megállapodást. A táblázatban szereplő, 1994‑re vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a Sewon igenis betartotta az erre az évre vonatkozó kvótáját, és bár a felperesek nem nyújtottak be az 1990. évi európai lizinértékesítésekre vonatkozó adatokat (ami lehetetlenné teszi az 1990 és 1991 közötti összehasonlítást), az 1992‑es adatokból kitűnik, hogy a Sewon európai értékesítései jóval 6 000 tonna alatt maradtak.

106    Másodszor, a „Folytassák a teljes kapacitással való termelés és értékesítés politikáját!” felszólítást tartalmazó, 1993. május 3‑án kelt belső marketingjelentésre való hivatkozás (a keresetlevél 15. melléklete) szintén irreleváns, mivel ez pusztán szándékot fejez ki, és semmiképpen nem bizonyítja, hogy a kvótamegállapodásokat a gyakorlatban ne hajtották volna végre.

107    Harmadszor, az ADM képviselőjének 1994. augusztus 23‑án tett nyilatkozata (a keresetlevél 16. melléklete), mely szerint „mindig [a Sewon] igényel többlet mennyiséget, pedig [a Sewon] az, amelyik teljes kapacitáson [értékesít]”, önmagában nem képes bizonyítani a végrehajtás elmaradását. Azt is meg kell jegyezni, hogy az 1994. évet illetően, a Határozat (267) preambulumbekezdésében található táblázatból, amely az egyes kartelltagokra jutó, megállapodások szerinti, illetve tényleges piaci részesedéseket tartalmazza erre az évre, világosan kitűnik, hogy a Sewon nem lépte túl a részére a megállapodások szerint járó értékesítési kvótát, világpiaci részesedése jelentősen alacsonyabb volt e szintnél. A felperesek nem terjesztettek elő bizonyítékokat arra nézve, hogy a táblázatban szereplő információk helytelenek lennének.

108    Mindennek következtében a felperesek nem hivatkozhatnak enyhítő körülményként arra, hogy 1990 júliusa és 1994 decembere között a gyakorlatban nem hajtották végre az értékesítési mennyiségekre vonatkozó megállapodásokat.

109    Ami a kartell időtartamának utolsó hat hónapját, az 1995 januárja és júniusa közötti időszakot illeti, az 1995. január 18‑án tartott találkozón a Sewon kivételével valamennyi vállalkozás egyetértett abban, hogy fenntartják az 1994‑re megállapított piaci részesedéseket; a Sewon visszautasította a felajánlott kvótát, és nagyobb piaci részesedést igényelt (a Határozat (154) preambulumbekezdése). Az 1995. április 21‑én tartott találkozón a kartell tagjai az 1994‑re, illetve 1995 első negyedévére megállapított előállítási kvótákat összehasonlították az ezen időszakokra vonatkozó tényleges értékesítési adatokkal. Az Ajinomoto, a Cheil és a Kyowa erősen tiltakozott, mivel a Sewon növelte értékesített mennyiségét, és túllépte a számára biztosított 1995‑ös kvótát. Utóbbi ugyanakkor ismét megerősítette értékesítési célkitűzését (a Határozat (160) preambulumbekezdése). Végül az 1995. április 27‑én tartott találkozón az ADM, a Kyowa és a Cheil ismét kifogásolta a Sewon által értékesített mennyiség növekedését, illetve a társaság által szolgáltatott információk hiányos mivoltát (a Határozat (164) preambulumbekezdése).

110    E bizonyítékok alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy 1995‑től kezdve az értékesítési mennyiségekre vonatkozó megállapodás vonatkozásában a Sewon passzív szerepet játszott, mivel a továbbiakban nem volt a megállapodás részese, valamint ettől kezdve nem tájékoztatta a többi gyártót saját értékesített mennyiségéről (a Határozat (365) preambulumbekezdése).

111    A Sewon magatartásának a jelen ítélet 109. pontjában szereplő leírásából kitűnik, hogy a vállalkozás 1995 januárja és júniusa között valóban kivonta magát a mennyiségekre vonatkozó megállapodás végrehajtása alól, mely következtetéssel a Bizottság képviselője a 2002. április 25‑én tartott tárgyaláson fenntartás nélkül egyetértett.

112    Ugyanakkor – nem vizsgálva azt a kérdést, hogy a Sewon magatartása pontosan minek minősül az iránymutatásban szereplő enyhítő körülményekre tekintettel – a felperesekkel szemben a Határozat 20%‑kal csökkentette a jogsértés időtartama miatt alkalmazott emelést, ami a bírság alapösszege 5,71%‑os csökkentésének felel meg.

113    Mivel a Bizottság által már biztosított és a felperesek által kért mérséklés pontosan ugyanazokon a tényeken alapulna, az Elsőfokú Bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva megállapítja, hogy a felperesek részére már biztosított csökkentés – összegét tekintve – teljesen megfelelő, tekintettel a Sewon által – az értékesítési mennyiségekre vonatkozó megállapodással kapcsolatban – 1995 januárja és júniusa között tanúsított magatartásra.

 A Sewon közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködéséről

 A felek érvei

114    A felperesek állítása szerint a Bizottság megsértette az engedékenységi közlemény C. szakaszának rendelkezéseit annyiban, amennyiben megtagadta a velük szemben kiszabott bírság jelentős, 50% és 75% között csökkentését, és ehelyett csak a közlemény D. szakasza szerinti 50%‑os mérséklést alkalmazta.

115    Először is, a felperesek szerint a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, mely szerint a Sewon nem felelt meg az engedékenységi közlemény B. szakaszának d) pontjában foglalt, a C. szakasz által hivatkozott feltételeknek, mivel együttműködése annak ellenére nem volt „teljesen önkéntes”, hogy e rendelkezésben foglaltaknak megfelelően minden releváns információt rendelkezésre bocsátott, és folyamatos és teljes körű együttműködést tanúsított a vizsgálat során. Az a tény, hogy a Kyowa és az ADM létesítményeiben már végeztek vizsgálatokat, és a Sewonhoz információkérés érkezett, irreleváns, mivel sem az engedékenységi közlemény B. szakaszának d) pontja, sem a C. szakasz nem írja elő, hogy az együttműködésnek a vizsgálati cselekmények előtt kell megkezdődnie.

116    Másfelől a felperesek szerint az engedékenységi közlemény C. szakaszában foglalt második feltétel – nevezetesen az, hogy az információt a helyszíni vizsgálat után, de még azelőtt kell szolgáltatni, hogy a Bizottság elegendő bizonyítékkal rendelkezne a határozat elfogadása céljából indítandó eljárás megindításához – szintén teljesült. Az ADM és a Kyowa létesítményeiben végzett vizsgálatok ugyanis nem szolgáltattak elegendő információt a jogsértés 1990 és 1992 közötti szakaszáról.

117    A Bizottság mindenekelőtt azt állítja, hogy jóllehet elsőként valóban a Sewon szolgáltatott teljes körű, meghatározó bizonyítékot a kartell időtartamát illetően, az Ajinomoto volt az első, amely az ADM piacra lépését követő időszakot illetően meghatározó bizonyítékot szolgáltatott.

118    A Bizottság ehhez hozzáteszi, hogy a Sewon nem felelt meg az engedékenységi közlemény B. szakaszának d) pontjában foglalt feltételnek, mivel ahhoz, hogy az együttműködést „állandó[nak] és teljes[nek]” tekintsék, a vállalkozásnak önkéntesen kell bizonyítékot szolgáltatnia, nem pedig – miként a jelen ügyben – a Bizottság 17. rendelet 11. cikke szerinti információkérésére válaszul. Ezt az értelmezést erősíti meg a fent idézett Cascades kontra Bizottság ügyben hozott ítélet is.

119    Emellett a Bizottság szerint itt nem olyan helyzetről volt szó, amelyben a kartell tagjainak létesítményeiben folytatott vizsgálatokat követően ne rendelkezett volna elegendő információval a közigazgatási eljárás megindításához.

120    Végül, ha a Sewon meg is felelt volna az engedékenységi közlemény C. szakaszában foglalt feltételeknek, akkor sem részesült volna szükségképpen az engedékenységi közlemény D. szakasza által biztosítottnál nagyobb mértékű mérséklésben, amely 50%‑a annak a bírságnak, amelyet egyéként kiszabtak volna.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

121    Kiindulásként meg kell jegyezni, hogy az engedékenységi közleményben a Bizottság meghatározta azokat a feltételeket, amelyek alapján a kartellt érintő vizsgálata során vele együttműködő vállalkozások mentesülhetnek a bírság alól, illetve sor kerülhet a velük szemben egyébként kiszabandó bírság csökkentésére (A.3. pont).

122    Ami az engedékenységi közlemény Sewon esetében történő alkalmazását illeti, nem vitatott, hogy a vállalkozás helyzetére nem terjed ki a B. szakasz hatálya, mely utóbbi arra az esetre vonatkozik, ha egy vállalkozás azelőtt tájékoztatja a Bizottságot egy titkos kartellről, hogy az vizsgálatot indított volna; ami a bírság összegének legalább 75%‑os csökkentéséhez vezethet.

123    Ugyanakkor a felperesek azon előadására tekintettel, mely szerint a Bizottság tévesen tagadta meg velük szemben az engedékenységi közlemény C. szakasza szerinti csökkentést, meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság valóban tévesen értelmezte‑e ezt a szakaszt.

124    Az engedékenységi közlemény „Lényeges mértékű csökkentés” című C. szakasza a következőképpen rendelkezik:

„Azon – a B. szakasz b)–e) pontjában felsorolt feltételeknek megfelelő – vállalkozással szemben, amely felfedi a titkos kartellt, miután a Bizottság határozatban elrendelt vizsgálatot kezdett a kartellben részt vevő vállalkozásokkal szemben anélkül, hogy e vizsgálat kellő bizonyítékot nyújtott volna a határozat elfogadása céljából indított eljárás megindításához, a bírság 50–75%‑kal csökkenthető.”

125    Az engedékenységi közlemény C. szakaszban hivatkozott B. szakaszában felsorolt feltételek szerint a szóban forgó vállalkozás:

„b)      elsőként szolgáltat meghatározó elemeket a kartell létezésének bizonyításához;

c)      legkésőbb addig véget vet a jogellenes tevékenységben való részvételének, amikor feljelenti a kartellt;

d)      átadja a Bizottságnak az összes hasznos információt, valamint az összes okiratot és bizonyítékot, amellyel a kartell kapcsán rendelkezik, valamint állandó és teljes együttműködést tanúsít a vizsgálat egész ideje alatt;

e)      nem kényszerített más vállalkozást a kartellben való részvételre, továbbá nem volt kezdeményező vagy meghatározó szerepe a jogellenes tevékenységben”.

126    A Határozatban a Bizottság megállapította, hogy az engedékenységi közlemény C. szakasza alapján egyik vállalkozás sem jogosult a bírság lényeges mértékű csökkentésére, mivel egyik sem felelt meg a B. szakasz b)‑e) pontjában foglalt, a C. szakaszban hivatkozott feltételeknek ((429) preambulumbekezdés).

127    A Határozat (423)–(425) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság – a felperesek nem vitatott állításának megfelelően – a Határozat (423) preambulumbekezdésében foglalt indokok alapján hallgatólagosan elismerte, hogy a Sewon megfelel az engedékenységi közlemény B. szakaszának b), c) és e) pontjában foglalt feltételeknek. Az egyedüli ok, amely miatt nem részesültek a C. szakasz szerinti csökkentésben, az volt, hogy a Sewon együttműködése a Bizottság szerint nem felelt meg az engedékenységi közlemény B. szakaszának d) pontjában foglalt feltételeknek.

128    Ugyanakkor a Bizottság által hivatkozott (a Határozat (424) preambulumbekezdésében szereplő) indokok nyilvánvalóan ellentétesek mind az engedékenységi közlemény B. szakasza d) pontjának szövegével, mind a közlemény C. szakaszában foglalt rendelkezések szellemével.

129    Az első indok – mely szerint akkor, amikor a Sewon megkezdte az együttműködést a Bizottsággal, utóbbi már elegendő információval rendelkezett a kartellnek az ADM piacralépése utáni létezése bizonyításához – nem igazolhatja azon álláspont elutasítását, mely szerint a B. szakasz d) pontjában foglalt feltétel teljesült, és ennek folytán az engedékenységi közlemény C. szakaszát alkalmazni kell.

130    Ezzel összefüggésben a Határozat (423) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy maga a Bizottság jutott arra a következtetésre, hogy a Sewon volt „a kartell első olyan tagja, amely teljes körű, meghatározó bizonyítékot szolgáltatott a megállapított jogsértésre vonatkozóan”, valamint, hogy az általa szolgáltatott dokumentumok a kartell 1990 és 1992 közötti, első szakaszának vonatkozásában „a jelen Határozat előkészítése során a Bizottság által felhasznált bizonyítékok fő forrását képezték”. A Bizottság ellenkérelmében azt is elismerte, hogy a Sewon volt az első vállalkozás, amely teljes körű, meghatározó bizonyítékot szolgáltatott a kartell időtartamára vonatkozóan. Ilyen körülmények között nem tagadható, hogy a Sewon az engedékenységi közlemény B. szakasza d) pontjának megfelelően átadta a Bizottságnak „az összes hasznos információt, valamint az összes okiratot és bizonyítékot, amellyel a kartell kapcsán rendelkez[ett]”.

131    Meg kell jegyezni, hogy beadványaiban a Bizottság úgy próbálta igazolni álláspontját, hogy az engedékenységi közlemény C. szakaszában szereplő második feltételre is utalt, nevezetesen arra, hogy az elvégzett vizsgálatok nem eredményezhetnek elegendő bizonyítékot a határozat elfogadása céljából indított eljárás megindításához. A Bizottság ezzel azt kívánja alátámasztani, hogy a Sewon együttműködésének idejére az Ajinomotótól már elegendő információt szerzett be a kartell 1992 és 1995 közötti létezése vonatkozásában, és ez már lehetővé tette számára az eljárás megindítását.

132    Az Elsőfokú Bíróság nem tudja elfogadni ezt az érvelést.

133    Amellett, hogy a Bizottság a Határozatban nem hivatkozik az engedékenységi közlemény C. szakaszában szereplő második feltételre, hanem csak a B. szakasz d) pontjában foglalt, a C. szakaszban hivatkozott feltétel alkalmazhatatlanságára, az továbbra is tény, hogy mindenképpen a Sewon által – a kartell 1990 és 1992 közötti létezése vonatkozásában – szolgáltatott információ tette lehetővé a Bizottság számára, hogy ezen időszak vonatkozásában megindítsa az eljárást az Ajinomoto, a Kyowa és maga a Sewon ellen, és így – a jogsértés időtartamára tekintettel – jelentős mértékben megnövelje a velük szemben kiszabott bírságokat. Ennek következtében a jelen ügyben még szó szerinti értelmezés esetén is teljesül a C. szakaszban meghatározott azon feltétel, amely szerint a Bizottság a vizsgálatok során beszerzett információk alapján nem lehet képes az eljárás megindítására, mivel az 1990 és 1992 közötti időszakban történt jogsértés vonatkozásában a Bizottság mindaddig nem tudta megindítani az eljárást, amíg a Sewon nem bocsátotta rendelkezésére a birtokában lévő információkat.

134    A második indok – mely szerint a Sewon azt követően szolgáltatott információkat a kartell létezéséről, hogy a Bizottság vizsgálatot végzett az ADM és a Kyowa létesítményeiben – szintén nem megalapozott, figyelemmel az engedékenységi közlemény B. szakaszának d) pontjában foglaltakra, illetve a C. szakasznak a második feltételre vonatkozó rendelkezéseire. Az előbbi alkalmazása nem függ a vizsgálat hiányától, az utóbbi pedig kifejezetten utal arra az esetre, amikor a vizsgálatot a kartellben részt vevő vállalkozás létesítményében végezték.

135    Végül az Elsőfokú Bíróságnak el kell utasítania a Határozatban szereplő utolsó indokot is, mely szerint a Sewon az általa szolgáltatott információk jelentős részét a 17. rendelet 11. cikke szerinti információkérésére válaszul szolgáltatta, és így a Sewon együttműködése nem volt teljesen önkéntes.

136    Ezzel összefüggésben a Bizottság hivatkozik az állandó ítélkezési gyakorlatra, mely szerint a vizsgálat során tanúsított olyan együttműködés, amely nem haladja meg a 17. rendelet 11. cikkének (4) és (5) bekezdése szerinti kötelezettségek mértékét, nem indokolja a bírság összegének csökkentését (lásd a T‑12/89. sz., Solvay kontra Bizottság ügyben 1992. március 10‑én hozott ítélet [EBHT 1992., II‑907. o.] 341. pontját és a fent hivatkozott Cascades kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 260. pontját).

137    Ugyanezen ítélkezési gyakorlatból viszont az is kitűnik, hogy indokolt a bírság összegének csökkentése, ha a vállalkozás által szolgáltatott információk jelentősen meghaladják azt, amelynek szolgáltatását a Bizottság a 17. rendelet 11. cikke értelmében megkövetelheti (ezzel kapcsolatban lásd a fent idézett Cascades kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 261. és 262. pontját).

138    A jelen ügyben elegendő annyit megjegyezni, hogy a Sewon által a válaszában szolgáltatott információk jelentősen meghaladták a megkövetelt mértéket. Valójában maga a Bizottság is megjegyzi a Határozat (172) preambulumbekezdésében, hogy „a Sewon a találkozók olyan részleteiről is beszámolt, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem tett fel kérdést. Ilyen információkat a továbbiakban is szolgáltatott”.

139    Emellett az, hogy a felperesektől az információkérés kiküldésére történő hivatkozással tagadták meg az engedékenységi közlemény C. szakasza szerinti mérséklés kedvezményét, az e szakaszban meghatározott feltételeknek is ellentmond.

140    Ahogy az a fentiekben is szerepel, az engedékenységi közlemény C. szakasza arra az esetre vonatkozik, amikor a Bizottság „határozattal elrendelt vizsgálatot” (a 17. rendelet 14. cikkének (3) bekezdése szerinti intézkedés) folytat „a kartellben részt vevő vállalkozásokkal szemben” anélkül, hogy az lehetővé tenné számára az eljárás megindítását. Amikor a Sewon a jelen ügyben felajánlotta együttműködését, a Bizottság már két vizsgálatot is végzett a kartell tagjai, nevezetesen az ADM és a Kyowa létesítményeiben (a Határozat (168) preambulumbekezdése) anélkül, hogy képes lett volna a határozat elfogadása céljából indított eljárás megindítására. E vizsgálatok elvégzése után az előzetes vizsgálati eljárás a 17. rendelet 11. cikke szerinti információkérésekkel folytatódott (a Határozat (171) preambulumbekezdése). Emellett azt is meg lehet jegyezni, hogy a Sewon létesítményeiben nem került sor semmilyen vizsgálatra, amely tény nem tette volna szükségképpen alkalmazhatatlanná az engedékenységi közlemény C. szakaszát abban az esetben, ha a vizsgálat nem nyújtott volna kellő bizonyítékot a határozat elfogadása céljából indított eljárás megindításához.

141    Ennélfogva az a tény, hogy a Bizottság a 17. rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerinti információkérést küldött a Sewon részére, önmagában nem zárhatja ki a bírság összegének az engedékenységi közlemény C. szakasza szerinti jelentős – 50% és 75% közötti – csökkentésének lehetőségét, különösen mivel az információkérés kevésbé kényszerítő eszköz, mint a határozattal elrendelt vizsgálat.

142    Ezt az értelmezést egyértelműen megerősíti a T‑352/94. sz., Mo och Domsjö kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítélet (EBHT 1998., II‑1989. o.) is, amelyben a Bíróság, miután hangsúlyozta, hogy a szóban forgó társaság, a Stora, olyan információkat szolgáltatott, amelyek jelentősen meghaladták azt a mértéket, amelyet a Bizottság az információkérés alapján követelhet (az ítélet 401. pontja), megállapította, hogy „bár a Stora csak azt követően működött együtt a Bizottsággal, hogy utóbbi a 17. rendelet 14. cikkének (3) bekezdése alapján vizsgálatot indított a vállalkozásokkal szemben, a Bizottság a Storával szemben kiszabott bírság annak kétharmadával történő csökkentésével nem lépte túl a bírságok összegének meghatározása során meglévő mérlegelési jogkörének határait” (402. pont). Bár ez az ítélet az engedékenységi közlemény közzététele előtt elfogadott határozatra vonatkozik, az abban foglalt értelmezési iránymutatás a közlemény C. szakaszában foglalt rendelkezések alkalmazására is érvényes.

143    Ilyen körülmények között az Elsőfokú Bíróságnak meg kell állapítania, hogy a Bizottság megsértette az engedékenységi közlemény C. szakaszában foglaltakat.

144    Ennek következtében az Elsőfokú Bíróságnak – korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva – meg kell határoznia azt az összeget, amellyel a felpereseket terhelő bírság összegét az engedékenységi közlemény C. szakaszának megfelelően csökkenteni kell. A Bizottság érvelése szerint az ezen az alapon végzett csökkentésnek nem kell szükségképpen meghaladnia az engedékenységi közlemény D. szakasza szerinti 50%‑os csökkentés mértékét.

145    Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a Sewon által szolgáltatott információk meghatározónak bizonyultak a kartell 1990 és 1992 közötti létezésének, és így a jogsértés időtartamának bizonyítása szempontjából. Ez a bírság összegének 60%‑os csökkentését alapozza meg.

 A bírság végső összegének kiszámítására alkalmazott módszerről

146    A Határozatban a Bizottság két enyhítő körülményt vett figyelembe a felperesek javára: egyrészt az értékesítési kvóták kapcsán a Sewon 1995‑ben játszott passzív szerepét, ami a vállalkozás vonatkozásában a jogsértés időtartama miatt alkalmazott növelés mértékének 20%‑os csökkentését eredményezte, (a Határozat (365) preambulumbekezdése), másrészt a jogsértés abbahagyását a hatóság első közbelépése után (a Határozat (384) preambulumbekezdése), ami pedig az első csökkentés után fennmaradt összeg 10%‑os csökkentését eredményezte.

147    Nyilvánvaló, hogy ebben a két esetben – szemben a Cheil esetével – a Bizottság nem a bírságnak a jogsértés súlyossága és időtartama alapján meghatározott alapösszegére alkalmazta az enyhítő körülményeket tükröző csökkentéseket.

148    Az Elsőfokú Bíróság a 2002. február 7‑én küldött írásbeli kérdéssel felhívta a Bizottságot, hogy többek között pontosítsa és indokolja a bírság összegének számítási módszerét.

149    A Bizottság 2002. február 27‑i válaszában jelezte, hogy a súlyosító és enyhítő körülmények figyelembevételét célzó emelések és csökkentések kiszámításának helyes módja abban áll, hogy a bírság alapösszegére százalékot alkalmaznak. Elismerte, hogy nem követte következetesen ezt a számítási módot a határozatában, különösen az Ajinomoto és az ADM esetében.

150    A tárgyalás során a felperesek jelezték, hogy nincs kifogásuk a Bizottság által javasolt bírságszámítási mód ellen.

151    Ebben az összefüggésben fontos rámutatni, hogy az iránymutatás szerint a Bizottságnak, miután a jogsértés súlyosságát és időtartamát figyelembe véve meghatározta a bírság alapösszegét, ezt az értéket az enyhítő és súlyosító körülmények alapján növelnie, illetve csökkentenie kell.

152    Figyelemmel az iránymutatás szövegezésére, az Elsőfokú Bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy az enyhítő és súlyosító körülmények tükrözése érdekében elhatározott valamennyi százalékos csökkentést vagy növelést a bírságnak a jogsértés súlyossága és időtartama alapján meghatározott alapösszegére kell alkalmazni, nem pedig a jogsértés időtartama miatt alkalmazott növelésre, illetve az enyhítő és súlyosító körülmények tükrözése érdekében előzetesen alkalmazott növelésre, illetőleg csökkentésre. Ahogy azt a Bizottság az Elsőfokú Bíróság írásbeli kérdésére adott válaszában helyesen megállapította, a bírságok kiszámításának fent leírt módszere levezethető az iránymutatás szövegéből, továbbá biztosítja a kartellben részt vevő különböző vállalkozásokkal szembeni egyenlő bánásmód alkalmazását.

153    Rá kell mutatni arra, hogy az értékesítési kvótákról szóló megállapodások kapcsán a Sewon által tanúsított magatartás vizsgálata során az Elsőfokú Bíróság (a jelen ítélet 111. pontjában) megállapította, hogy a vállalkozás 1995 januárja és júniusa között valóban kivonta magát a megállapodások végrehajtása alól. Miután megállapítást nyert, hogy a Bizottság által – az értékesítési kvótákról szóló megállapodások kapcsán a Sewon által játszott passzív szerep miatt – alkalmazott csökkentés, illetve a megállapodások nem teljesítése miatt a felperesek által igényelt csökkentés pontosan ugyanazokon a tényeken alapul, az Elsőfokú Bíróság (a jelen ítélet 113. pontjában) megállapította, hogy a jogsértés időtartama alapján megállapított növelés 20%‑os csökkentése – ami a bírság alapösszegének (21 millió euró) 5,71%‑os csökkentését eredményezte – teljes mértékben megfelelő.

154    Emellett hangsúlyozni kell, hogy az a 10%‑os csökkentés, amelyet a Bizottság a Sewon számára azon az alapon biztosított, hogy a társaság a hatóság beavatkozását követően azonnal felhagyott a jogsértéssel, és amely a Sewon passzív szerepe alapján alkalmazott első csökkentés által eredményezett – 19,8 millió eurós – összegre vonatkozott, az alapösszeg mintegy 9,43%‑os csökkentésének felel meg, ami ténylegesen megfelelőnek tűnik.

155    Ilyen körülmények között az Elsőfokú Bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva megállapítja, hogy az 5,71%‑os csökkentéshez hozzá kell adni az előző pontban említett 9,43%‑os csökkentést, tehát összesen 15,14%‑os csökkentést kell alkalmazni az enyhítő körülmények alapján a bírság alapösszegére, ami az engedékenységi közlemény rendelkezéseinek alkalmazása előtt 17 820 600 euró összeget eredményez.

156    A fent megállapított okok miatt a 17 820 600 euró összeget az engedékenységi közlemény C. szakasza alapján 60%‑kal kell csökkenteni, ami 10 692 360 euró összegű csökkentést jelent. A felperesekkel szemben kiszabott bírság végösszegének tehát 7 128 240 eurónak kell lennie.

 A költségekről

157    Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 87. cikkének 3. §‑ából kitűnik, hogy részleges pernyertesség esetén az Elsőfokú Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit. A jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság a felpereseket kötelezi saját költségeiknek, valamint – egyetemlegesen – a Bizottság költségei kétharmadának viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      Az Elsőfokú Bíróság a Daesang Corp.‑pal és a Sewon Europe GmbH‑val szemben megállapított bírság összegét egyetemlegesen 7 128 240 euróban határozza meg.

2)      Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      Az Elsőfokú Bíróság a Daesang Corp.‑ot és a Sewon Europe GmbH‑t kötelezi saját költségeiknek, valamint – egyetemlegesen – a Bizottság költségei kétharmadának, a Bizottságot pedig saját költségei egyharmadának viselésére.

Vilaras Tiili Mengozzi

Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. július 9‑i nyilvános ülésen.

H. Jung       M. Vilaras

hivatalvezető       elnök

Tartalomjegyzék

Tényállás

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésekről

A jogsértés súlyosságának értékelése során figyelembe vett forgalmi adatokról

A felek érvei

– Az arányosság elvének megsértéséről

– A Bizottság által figyelembe vett forgalmi adatok téves mivoltáról és az egyenlő bánásmód elvének megsértéséről

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

– Az arányosság elvének megsértéséről

– Az egyenlő bánásmód elvének megsértéséről

Az enyhítő körülményekről

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A Sewon közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködéséről

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A bírság végső összegének kiszámítására alkalmazott módszerről

A költségekről

* Az eljárás nyelve: angol.